Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt hozzászólásom lényegét elmondanám, engedjék meg, hogy Balogh Miklós képviselő úr felszólalására reagáljak néhány mondatban. Nagyon érdekes volt az a megközelítés, ahogyan ön közelítette meg ezt a törvényt, de az az érzésem, hogy ha ez a törvény hatályba lép, akkor nem lesz olyan lírai a hangulat, mint ami az ön felszólalásából kitetszett, hanem a várható hangulatot sokkal jobban jellemzi inkább Szegvári Katalin hozzáállása: azt hiszem, hogy sok dühös ember lesz, akinek a neve egy olyan szégyenlistára kerül, amely listán szerepelni fognak azok is, akiket valóban önkéntes alapon szerveztek be a titkosszolgálatok az állambiztonsághoz, és lesznek olyanok is ezen a listán, akiket bezsaroltak, különböző eszközökkel, módszerekkel bírtak rá. Tehát majd egy ilyen hangulat lesz az, ami a törvény elfogadása után kialakul. De ettől függetlenül, ha ön ilyen szép szavakkal közelíti meg ezt a törvényt, természetesen ennek semmi akadálya.

Tisztelt Ház! A parlamenti általános vita utolsó szakaszához érkezve - tehát a mai nappal lezárul az általános vita - úgy gondoltam, hogy ennek a törvényjavaslatnak bizonyos jogi megközelítését is ebben a Házban, a Ház falai között el kellene végeznünk. Előre elnézést kérek a televíziónézőktől és az újságíróktól, ha nem lesz túlságosan érdekes az, amit mondok, de azt hiszem, hogy mivel mi egy jogalkotó testület vagyunk, bizonyos jogi szempontokra, jogalkotási szempontokra figyelemmel kell lennünk. Ezért most, ha megengedik, megosztanék néhány aggodalmat önökkel.

Az első az az aggodalmam, hogy az egyébként ugyanazon beterjesztői körtől származó alkotmánymódosításnak és az úgynevezett ügynöktörvény-módosításnak vagy inkább levéltáritörvény-módosításnak az összhangja finoman szólva nem biztosított. Az alkotmánymódosítás teljes nyilvánosságot ígér, ezzel szemben az ügynöktörvény-módosítás egy korlátozott nyilvánosságot fog megvalósítani. Az alkotmánymódosítás és az ügynöktörvény módosítása között a különbség jól érzékelhető, ha megnézzük a két törvény rendelkezéseit. Bennem csak az a kérdés merült föl, hogy mivel ugyanazoktól az előterjesztőktől származik a két javaslat, vajon melyik az MSZP igazi szándéka, az, amit az alkotmánymódosításban megfogalmazott, vagy az, amit az ügynöktörvény módosításában megfogalmazott. Nyilván ez majd az egész vita végén ki fog derülni.

Ha megengedik, ideidézem az alkotmánymódosítás szövegét, nem túl hosszú. Az első szakasz azt mondaná, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog kiterjed különösen a múlt megismeréséhez szükséges adatokra. A második szakasz pedig úgy szól, hogy az 1990. február 15-e előtt az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő, valamint e szervek alkalmazásában álló személyek törvényben meghatározott személyes adatai nyilvánosak.

Az első bekezdéssel nem foglalkoznék, ugyanis annak nincs semmi jelentősége. Az első bekezdés csak azt mondja, hogy a közérdekű adatok közé tartozik különösen a múlt megismeréséhez szükséges adat. A “különösenö szócska azt jelzi, hogy meg még számos más is oda tartozik, tehát nem jelent igazán normát ez az első bekezdés. Bár azért ezen is elgondolkoznék, mert ha a múlt megismeréséhez szükséges adatok közérdekű adatok, akkor ez miért csak az állambiztonsági múltra korlátozódik. Hiszen a múlt ennél összetettebb fogalom, tehát nyugodtan felfoghatnánk úgy is, hogy például a közbiztonsági múlt is idetartozik. Én nagyon kíváncsi lennénk annak a javaslatomnak a fogadtatására, hogy tárjuk fel, mondjuk, a bűnügyi nyilvántartások adatait is, mert az is nagyon érdekes lehet, hogy például 30 évvel ezelőtt ki és milyen bűncselekményt követett el. Ez csak egy gondolatkísérlet volt természetesen.

A második szakaszban van a lényeg. Azt mondja ez a javaslat, hogy aki 1990. február 15-e előtt az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködött, vagy ezeknek a szerveknek az alkalmazásában állt, annak a személynek a törvényben meghatározott adatai innentől kezdve nyilvánosak lesznek.

Hadd vessem fel azokat az aggályokat, amelyeket az alkotmányügyi bizottság ülésén már felvetettem. Az első kérdés az, hogy mely állambiztonsági szolgálatokkal együttműködőkről van szó. Ebből a szövegből nem derül ki, hogy csak a magyar állambiztonsági szolgálatokról van-e szó, vagy pedig egyébként bármilyen más diktatúra állambiztonsági szolgálataival, például a KGB-vel való együttműködés is a megismerhető adatok közé tartozik-e. De hogy még nehezebb és komplikáltabb legyen a kérdés: mi van akkor, ha nemcsak diktatúrák állambiztonsági szolgálatairól, hanem például az Amerikai Egyesült Államok állambiztonsági szolgálataival vagy az ottani fogalom szerinti titkosszolgálatokkal együttműködő személyek adatainak a nyilvánosságra hozataláról van szó? Hiszen mi alapján mondjuk azt, hogy csak a magyar állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő személyek kerüljenek a reflektorfénybe? Más állambiztonsági szervek is végeztek Magyarországon olyan tevékenységeket, amelyek bizony a magyar állampolgárok érdekei ellen irányultak, vagy a magyar állam érdekei ellen irányultak, az ő adataikat is nyilvánosságra lehet hozni.

Azután itt van ez a fogalom, hogy az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő. A történészek, levéltárosok tudják, hogy együttműködőnek természetesen nemcsak azt kell tekinteni, aki ténylegesen állambiztonsági tevékenységet végzett, hanem együttműködő volt - csak egy példát mondok - az úgynevezett hivatalos kapcsolat is, magyarul, az összes személyzetiosztály-vezető, a vállalatok igazgatói, az egyetemek megfelelő személyzeti vezetői vagy rektorai, dékánjai, akiktől az állambiztonsági szervek bizonyos információkat gyűjtöttek be. Ezeknek az embereknek egyébként nem is állt módjukban, hogy megtagadják ezt az együttműködést. Már a nyolcvanas évek vége felé talán megtagadták, de addig biztosan nem tagadták meg ezt az együttműködést. Tehát az a fogalom, hogy az állambiztonsági szolgálatokkal együttműködő, kiterjed olyan személyekre is, akikről ma még nem is gondolnánk, hogy nekik bármi közük lenne az állambiztonsági tevékenységhez, de mivel ez egy olyan pártállami rendszer volt, amelyben minden mindennel összefüggött, ezért természetesen őket is ide kell érteni.

Azután: mit jelent az a megfogalmazás, hogy e szervek - mármint az állambiztonsági szervek - alkalmazásában álló személyek? A takarítónőkre vagyunk kíváncsiak? Mert az állambiztonsági szervek alkalmazásában nemcsak a hivatásos tisztek voltak, hanem más olyan személyek is, akiknek egyébként a személye indifferens, abszolút lényegtelen. Nem tudom, hogy ők miért kerülnek ebbe a körbe, a nyilvánosságra hozatal körébe.

És akkor jön a legnehezebb kérdés, hogy mindezeknek a személyeknek a törvényben meghatározott személyes adatai nyilvánosak. Ez a szabály nem azt mondja, hogy a személyek körét majd egy törvény fogja meghatározni, hanem azt mondja ez a szabály, hogy mindezeknek a személyeknek az adatai nyilvánosak, és hogy mely adatokat kell nyilvánosságra hozni, azt majd egy törvény fogja megmondani. Ez itt a lényege a dolognak, és ezért állítjuk mi azt, hogy ennek az alkotmánymódosításnak az a helyes értelmezése, hogy aki együttműködött az állambiztonsági szolgálatokkal, vagy azok alkalmazásában állt, azoknak a személyeknek a személyes adatai nyilvánosak, és azt egy külön törvény fogja megmondani, hogy mely személyes adatokra terjednek ki ezek a szabályok.

Nézzük ezzel párhuzamban, vagy inkább azt mondom, hogy ezzel ellentétben azt a bizonyos levéltáritörvény-módosítást. A levéltári törvény módosításának az a logikája, hogy mindazok az adatok nyilvánosságra kerülnek, amely adatok a levéltárban vannak. Most leszámítottam ebből az áldozatok személyes adatait, hanem az alkotmánymódosításban foglalt szempontok szerint az állambiztonsági szervekkel együttműködő vagy azok alkalmazásában álló személyeknek a levéltárban lévő adatai kerülnek nyilvánosságra. De ez ellentétes az alkotmánymódosítással.

(14.20)

Az alkotmánymódosítás nem azt mondja, hogy csak a levéltárban elhelyezett anyagok tekintetében lesz nyilvános az adat, hanem azt mondja, hogy en bloc minden együttműködő és alkalmazott, állambiztonsági tevékenységet végző személy adatai nyilvánosak lesznek. Nem is beszélve arról, hogy a felszólalások többször világossá tették, hogy az MSZP nem akarja kockára tenni a nemzetbiztonsági szolgálatok érdekeit vagy a nemzetbiztonsági érdekeket. És ilyen felszólalás, tegyük hozzá, a Fidesz részéről is elhangzott - Kövér László, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke is erre utalt.

De kérdezem én, vajon igazságos lehet-e egy törvény, amely úgy fog megszületni, hogy, mondjuk, a hálózati személyek, az ügynökök, a besúgók listája nyilvános lesz, de annak a személynek az adatai, aki ezt az ügynököt, besúgót beszervezte, nem lesznek nyilvánosak, mert az adatai esetleg továbbra is az államtitok körébe tartoznak.

Igazságos lehet-e egy olyan törvény, amely a tartó tiszteket nem fogja felfedni, miközben az általa beszervezett, az általa sokszor bezsarolt ügynökök megszégyenülnek, és szégyenlistára kerülnek? A törvényjavaslat nem következetes; az alkotmánymódosítás következetes, csak nem tudom eldönteni, hogy mit akar az MSZP. Azt akarja az MSZP, ami az alkotmánymódosításban van, hogy valóban táruljon fel az egész állambiztonsági hálózat, az állambiztonsági rendszer a tetejétől az aljáig, tehát a csúcson álló vezetőktől kezdve az aljáig? És akkor még nem beszéltünk a megbízókról meg a megrendelőkről, hogy nekik is fel kellene tárulniuk, erre van módosító javaslatunk. Az alkotmánymódosítás azt ígéri, hogy a magyar nyilvánosság, a magyar közvélemény a teljes spektrumot fogja látni, azt fogja látni, hogy hogyan működött az állambiztonság. A levéltári törvény módosítása pedig nem ezt ígéri, csak azt ígéri, hogy a múltnak egy része, az igazságnak csak egy része fog feltárulni.

Márpedig, kedves képviselőtársaim, ha ez az ügynöktörvény-javaslat, tehát a levéltári törvényjavaslat csak az igazság egyik felét fogja feltárni, akkor féligazságokat fog feltárni, és a múltra vonatkozó féligazságokból lesz a történelemhamisítás. Ha nem látjuk az állambiztonság teljes spektrumát, ha nem látjuk teljes terjedelmében azt, hogyan működött ez a gépezet, akkor az történelemhamisításhoz fog vezetni, és feleslegesen fogunk számos embert kitenni annak, hogy majd ő magyarázza a bizonyítványt, hogy miért került rá erre a listára, és valójában semmi köze ehhez a tevékenységhez.

A rendelkezésemre álló néhány percben azért még hadd mondjam el, hogy mi a különbség a jelenlegi átvilágítási törvény logikája és e között a javaslat között. Van egy lényeges különbség, ez pedig a jogállamiság - ez a különbség. Ugyanis a jelenlegi átvilágítási törvény az átvilágító bizottságok - amelyek határozata ellen egyébként jogorvoslattal lehet élni a bírósághoz - feladatává tette azt, hogy mondják ki azt, valaki végzett-e állambiztonsági tevékenységet, vagy sem. Ez egy bizonyítási kérdés volt. Az átvilágító bizottságoknak bizonyítani kellett azt, hogy az illető, azon kívül, hogy, mondjuk, aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, valóban végzett-e állambiztonsági tevékenységet. Tehát az állam bizonyította azt valakiről, hogy állambiztonsági tevékenységet végzett, és az illetőnek volt ez ellen jogorvoslati lehetősége a bírósághoz.

Most meg fog fordulni ez a logika: minden adat kiborul, azokkal a korlátozásokkal, amelyekről az előbb beszéltem, és annak az embernek, akinek a nevét nyilvánosságra hozná majd a levéltár, kell bizonyítania, hogy nem is volt ügynök, hogy nem is végzett állambiztonsági tevékenységet. Megfordul a bizonyítási kényszer, az ártatlanságot kell majd bizonyítani, és nem az államnak kell a bűnösséget bizonyítani - nem büntetőjogi értelemben -; az állambiztonsági tevékenységet nem az állam fogja bizonyítani, hanem az az adott személy fogja különböző nyílt levelekben és különböző tanúkkal bizonyítani, mint ahogyan már eddig is példa volt rá, hogy nem végzett ilyen tevékenységet.

A javaslat szerintem számos ponton ellentétes a jogállamisággal, és ezt nem azért mondom, mert egy alkotmánymódosítással ne lehetne ezt feloldani. Fel lehetne oldani, de ez az alkotmánymódosítás nem az, amivel bizonyos jogállami szempontoknak nem teszünk eleget.

Én annak lennék híve, ha az előterjesztők megfontolnák, hogy megteheti-e az állam, hogy bármilyen nyilvántartást, anélkül, hogy a nyilvántartásban szereplő adatok közhitelessége bizonyított, ki lehet-e borítani a nyilvánosság elé, nyilvánossá lehet-e tenni egy olyan nyilvántartást, aminek a közhitelességét semmi nem támasztja alá; igaz, az ellenkezőjét sem támasztja alá. A magyar állam ezekről az úgynevezett hálózati nyilvántartásokról egyelőre nem tudja azt garantálni, hogy olyan mértékben közhitelesek, mint például az ingatlan-nyilvántartás, vagy a cégnyilvántartás.

Márpedig ha egy ilyen nyilvántartás nem közhiteles, akkor nem az lenne a jogállami megoldás, hogy az érintettek védekezzenek, ők bizonyítsanak, hanem meg kellene fordítani. Az átvilágítási törvény ezért volt sokkal jogállamibb megoldás, mint ez a megoldás.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)