Felszólalás adatai

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! “Súlyos gond Magyarországon, hogy év közben rendszeresen módosítják a költségvetési törvényt, ez ugyanis azt mutatja, hogy a döntéshozók nem veszik komolyan a saját elhatározásaikat.ö - olvashattuk a hírekben az Állami Számvevőszék megállapítását a 2003. évi költségvetés végrehajtásáról. A baj azonban sokkal nagyobb ennél, mert nemcsak a döntéshozók nem veszik komolyan a saját elhatározásaikat, hanem az állampolgárok, vagy ha úgy tetszik, a választópolgárok sem veszik komolyan a döntéshozókat. Így fordulhatott elő, hogy 2003 végére Magyarországon már csak két ember maradt, aki nem tudta, mekkora lesz a költségvetési hiány: az egyik történetesen a pénzügyminiszter volt, a másik pedig a miniszterelnök. Addigra már az ország összes, a közélet iránt érdeklődő polgára megtudhatta különböző gazdaságkutató intézetektől, bankoktól, egyéb makrogazdasággal foglalkozó szervezetektől, hogy valójában milyen hiány várható. A miniszterelnök azonban csak Thaiföldről visszaérkezvén szembesült a valósággal, meg is lett a következménye: a pénzügyminiszter ment.

Arról, hogy milyen lesz a 2004. évi teljesítmény, sokat mond, hogy a miniszterelnök ez esetben ki sem várta az év végét, már augusztusban ment. Ebből arra következtethetünk, hogy a 2003. év egy jó közepes év volt, rosszabb, mint az előző, de jobb, mint a következő. Valóban a sodródás, a hibás szakmai döntéseken alapuló gazdaságirányítás, az ebből fakadó hiteltelenség jellemezte a kormányt. És nemcsak itthon. Az indokolatlan forintleértékelés megingatta a magyar árfolyam-politika stabilitásába, kiszámíthatóságába vetett bizalmat. Higgyék el nekem, az Európa Tanács gazdasági bizottságának tagjaként több nemzetközi pénzügyi szervezet képviselőjével is volt alkalmam találkozni, értetlenül kérdezték: mi van maguknál?

Tényleg, mi van nálunk? Egyrészt hallhattuk nemrég itt a parlamentben, hogy a gazdaság fejlődik, a jólét meg nagy. Olvasni meg azt olvassuk az ÁSZ jelentésében 2003-ról, hogy a költségvetés sarokszámaiból egyiket sem sikerült teljesíteni, nem csak a költségvetési hiány nőtt meg 163,5 milliárd forinttal, hanem az államadósság is. (Göndör István: És erős a forint!) Mindez úgy, hogy közben privatizáltunk. Azért ez, valljuk be, nem kis teljesítmény.

Persze a kormány is érzékelte a problémákat, rendkívüli éleslátással rájöttek, hogy a problémák oka a kormány rossz kommunikációjában van. Ez az oka annak, hogy az emberek nem érzékelik, hogy most már itt élnek a jólét közepén. Mi, az ellenzék ugyan mondtuk, hogy nem a kommunikáció rossz, hanem maga a kormány, de hiába, ragaszkodtak az előbbihez. Elkezdték hát az új kommunikációt. Ennek az volt a lényege, hogy például amikor megnyirbálták a lakástámogatásokat, akkor arról beszéltek, hogy kiteljesítik, szélesebb körben teszik hozzáférhetővé azokat. És egy ország sajnálta azokat a minisztereket, akiknek még a régi, rossz, igazságtalan rendszerben kellett felvenniük a hiteleket.

Olyan új támogatási formákat hirdettek meg, amiket aztán nem vett igénybe senki. Ez egy költségkímélő megoldás. Mindenki megelégedett, hogy rengeteg pénz van támogatásokra, ez a lehetőségek hazája. A költségvetést pedig kímélte, hiszen egy fillérbe nem került. Azért ne aggódjunk, mert a közreműködő szervezetek megkapták a méltányos juttatást!

Aztán újra kitalálták a csomagmegoldást, a megszorító intézkedéseket elnevezték takarékossági csomagnak. Tisztelt Kormánypártok! Önök úgy viselkednek, mint egy szereptévesztett Mikulás, csakhogy amíg a Mikulás a csomagban hoz valamit, önök visznek.

Tisztelt Ház! Igazságtalan lennék, ha csak kritizálnám a 2003. költségvetési évet, és szótlanul elmennék annak eredményei mellett. A 2003. évnek számos eredménye volt, igaz, nekem per pillanat csak egy jut eszembe, de azt most megosztom önökkel. Például az üvegzsebtörvény határozottan bejött a kormánynak. Az üvegzsebtörvény megalkotásával egy napra legalább sikerült teljesen átláthatóvá tenni a költségvetést: az elmúlt évben ugyanis volt olyan nap, hogy az államkincstárban nem volt egy árva vas sem. Állítólag az akkori teljesítményt ebben az évben többször is sikerült megismételni - a fejlődés töretlen.

Tisztelt Ház! A 2003. évi költségvetésen belül a bizottság tagjaként szeretnék néhány szót szólni az európai integrációval kapcsolatos ügyekről.

Az ÁSZ jelentése általános éllel mondja ki, hogy az európai uniós források 2003. évi felhasználását befolyásolta az eljárások és ennek következményeként a megállapodások előkészítésének, a szerződés megkötésének elhúzódása. A jelentés rámutat arra is, hogy a PHARE-programokat megvalósító előirányzatoknál a feladat részben vagy egészben 2004. évre történő halasztása miatt magas az előirányzat-maradvány. Az ÁSZ-jelentés szinte valamennyi fejezetnél vissza-visszatérő kifogása, hogy a PHARE-programok csúszása, elmaradása bevételi elmaradáshoz vezetett.

Nem jobb a helyzet az előcsatlakozási alapoknál sem, 2003-ban a teljes ISPA-állomány alig több mint tíz százalékát vették igénybe, a SAPARD-ból pedig csak ötmillió eurót sikerült elkölteni. (Dr. Veres János elhagyja az üléstermet.)

Ma 25 százalék áfa terheli a pályázatok uniós részét a korábbi nulla százalék áfa helyett. A kedvezményezettek zömét kizárták az áfa-visszaigénylési lehetőségből az uniós források után. Ezzel mintegy megadóztatásra kerülnek az uniós források is.

(19.40)

Manapság újabb pályázóbarát intézkedés borzolja azok idegeit, akik támogatáshoz szeretnének jutni. A tegnapi Világgazdaság szerint is nehéz feladat elé állítja az uniós pénzekért pályázókat az az előírás, amely szerint a kért támogatás összegének 120 százalékára bankgaranciát kell szerezniük. A bankok ugyanis üzletszabályzatuknak megfelelően a bankgarancia összegét lényegesen meghaladó fedezetet követelnek. Ez az intézkedés az újságnak nyilatkozó szakértő szerint az érdeklődők 15 százalékát visszatarthatja.

Természetesen mind a bankgarancia, mind a hozzá kapcsolódó eljárás pénzbe kerül. Így lesz a támogatásból bankköltség a pályázó oldaláról, illetve bevétel a bank oldalán.

Tisztelt Ház! A politikai botrányok nem kerülték el az európai integráció területét sem. 2003-ban több, a közbeszédet meghatározó, a kormányzat által a mai napig nem tisztázott törvénytelenség, visszaélés történt az integrációs ügyek bizottságának hatáskörébe tartozó, európai uniós területeken. Hadd említsem itt meg az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvánnyal kapcsolatos ügyeket. Az Állami Számvevőszék a közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentésében megállapította, hogy több ízben is törvénybe ütköző módon, a saját maga által megalkotott szervezeti és működési kereteket is áthágva végezte a tevékenységét az EUKK.

Egy másik esetben a Közbeszerzési Döntőbizottság egymillió forintos bírság megfizetésére kötelezte a Miniszterelnöki Hivatalt a miniszterelnök tolmácsának botrányt kavaró megbízása után. Megsértette a közbeszerzési törvényt a Miniszterelnöki Hivatal, mert nem biztosított esélyegyenlőséget a tolmácsolási pályázatnál - állapította meg a Közbeszerzési Döntőbizottság. Emlékezetes, a februári tárgyalásos közbeszerzési eljárás során a meghívott cégeknek feltételként a Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének tagságát szabták meg, s a négy meghívott pályázó közül, mit ad Isten, egyedül a miniszterelnök tolmácsának a cége felelt meg ennek a kiírásnak, és váratlan fordulattal ő is nyerte meg a 60 milliós megbízást. Természetesen ne legyenek kétségeink afelől, hogy a minisztériumban lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a döntéshozatal a közbeszerzési törvény előírásainak szellemében, és betűjének, alapelvének teljes mértékben való betartásával folyt le.

Tisztelt Ház! Köszönöm megtisztelő figyelmüket, a törvényjavaslatot azonban nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)