Felszólalás adatai

IMRE ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A zárszámadás minden évben jó lehetőséget teremt a visszapillantásra, a már magunk mögött hagyott előző évi költségvetésre, az előirányzat és a tényszámok összevetésével a korábbi évek költségvetési gazdálkodásának tendenciáival való összehasonlításra.

Az előttünk lévő 2003. évi zárszámadás azért is tart számot kiemelt figyelemre, mert egy kormányváltást követő év új kormányának első költségvetéséről szól, amelyben azonnal tetten is érhető, hogy az új kormány milyen társadalom-, gazdaság- vagy szociálpolitikai célokat preferált.

Különös fénytörésbe helyezi ezt a beszámolót, hogy benyújtója - mint ahogy már Tállai képviselő úr is említette -, a Medgyessy-kormány azóta megbukott, és most politikai főnixmadárként saját poraiból próbál újra életre kelni Gyurcsány-kormány néven.

Engedjék meg, hogy a tárgyra térve, tisztelt képviselőtársaim, most elsősorban a szociális ágazat fejezeteinek előirányzataira összpontosítsak, természetesen nem a teljesség igényével. Elég egy pillantást vetni a fő számokra, rögtön megállapíthatjuk, hogy 2003-ban a szociális tárca költségvetési pozíciója és érdekérvényesítő képessége 2002-höz képest jelentős mértékben romlott, amikor is a 69,2 milliárd forintról 2003-ra 50,9 milliárd forintra csökkent a tárca által ténylegesen felhasznált összeg. Tehát túlzás nélkül mondhatom, hogy ennél azért már sikeresebb évet is zárt a szaktárca. Elég, ha csak az előző négy évre gondolunk.

Kétségtelenül voltak pozitív irányú kormányzati intézkedések és törekvések, mégis úgy ítéljük meg, hogy a fogyatékosügy, az idősügy és a szociális intézmények rekonstrukciójának ügye a 2003. év áldozatai voltak. Néhány konkrét számadat ezek alátámasztására:

A fogyatékosügyi program támogatására a 2002-es 848 millió forintos teljesítés mellett 2003-ban 268 millióra csökkent a támogatás. Ez a 268 millió forint is egyébként egyértelműen az előző évek megkezdett beruházásaira rendelt költségvetési források áthúzódó hatása volt, 2003-ban gyakorlatilag nem is történt tervezés.

Az Idősügyi Tanács programjához 2002-ben még 31 millió forint támogatás járt; ez 2003-ban 10,5 millióra csökkent, egyértelmű üzenetként az idősek társadalma felé.

Jelentős mértékű forráscsökkenés történt a szociális intézmények rekonstrukciója terén: a 2002. évi támogatás 700 millió forintjáról 2003-ban 440 millió forintra csökkent, és ez az összeg is az előző évről áthúzódó forrás.

Az egyházi szociális intézmények 2003-ban gyakorlatilag az előző évi 311 millió forintos támogatásukat teljes mértékben elveszítették. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a másik oldalon ezeknek az intézményeknek az állami normatív támogatása emelkedett, de ettől függetlenül azt gondoljuk, hogy azokat az intézményi rekonstrukciókat, amelyeket az előző négy esztendőben a polgári kormány elkezdett, felelőtlenség volt ilyen módon megakasztani.

Úgy ítéljük meg, hogy a családok sem érezhették azt, hogy igazából a 2003. év nyertesei lennének. Sőt! Bizonyára sokan örültek a családi pótlék 20 százalékos emelésének, de annak már egyáltalán nem, hogy a szocialista kormány befagyasztotta a gyed összegének felső határát, és ezt azóta sem emelte meg. Szintén befagyasztották a gyermekek után járó adókedvezmény összegét, több mint egymilliárd forinttal csökkentették a családpolitikai programok támogatására fordítható összegeket. Megszűnt az állami gondoskodásból kikerült fiatalok lakáshoz jutásának a támogatása is, valamint 20 százalékkal csökkent a gyermekvédelmi törvényben előírt feladatokra fordítható forrás. Ezek alapján azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy 2003 nem a családok és a gyermekek éve volt.

Jelentős veszteséget könyvelhettek el a szakmai fejlesztésre irányuló intézkedések is. Konkrétan 800 millió forinttal jutott kevesebb a szak- és alapellátások fejlesztésére. Ugyanennyivel kurtították meg a szociális válságkezelő programokra fordítható források összegét, továbbá 4,5 milliárd forinttal jutott kevesebb 2003-ban az egyes kiemelt egészség- és szociálpolitikai feladatok támogatására.

Mindezek tükrében, azt hiszem, látható, hogy a szociális ágazatban 2003 a visszalépés éve volt az előző polgári évekhez, a polgári kormány éveihez képest. A fejlesztések vagy radikálisan csökkentek, vagy egyszerűen megszűntek. A családi rendszerek ellentmondásosan fejlődtek: a kevesebb előzetes erőfeszítést igénylő ellátások esetén, mint a családi pótlék, az anyasági segély, a kispapa fizetett szülési szabadsága, növekedés volt tapasztalható, de az úgynevezett munkaelőélethez kötött ellátások elsorvasztása ismét elkezdődött, amit már volt alkalmunk tapasztalni a Bokros-csomag idején.

Ezen indokok alapján a törvényjavaslat elfogadását nem fogjuk javasolni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)