Felszólalás adatai

MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Rendkívül fontos időszak volt az elmúlt három év, hiszen Magyarország eldöntötte azt, hogy nemcsak az Európai Unióba, hanem Európai Monetáris Unióba is be kíván lépni, ennek pedig az a következménye, hogy bizony nagyon feszes és kiszámítható gazdaságpolitikát kell folytatni ahhoz, hogy azokat a feltételeket biztosítani tudjuk Magyarország számára, amelyeket az Európai Unió a Monetáris Unióban való tagság tekintetében megfogalmazott.

Mit jelent ez a monetáris politika tekintetében? A monetáris politika tekintetében ez egy viszonylag jól átlátható, követhető, de folyamatosan kézben tartott államháztartási hiányt és külső hiányt, ehhez kapcsolódóan fegyelmezett költségvetési politikát, kiszámítható, tervezhető gazdaságpolitikát igényel, és nem utolsósorban csökkenő kamatokat, az eladósodás egy bizonyos szint alatt tartását, és az infláció mellett egyértelműen a kamatok csökkenését is. Hogyan állunk ebben a kérdéskörben? Sajnos, azt kell mondjam, hogy míg Molnár Albert az érem egyik oldalát mondta el, sajnos több probléma fellelhető az elmúlt időszakban.

Az igaz, hogy az infláció jelentősen csökkent 2000-2002-ben, ám az elmúlt időszakban sajnálatos módon az infláció növekedését figyelhetjük meg. Az infláció növekedése több szempontból is problémás. Egyrészt az egész gazdaság működése szempontjából, hiszen az inflációt egyfajta lázállapotként szokták jellemezni a közgazdászok, tehát olyan, mint egy betegségnek egy tünete. Különösen az infláció növekedése, különösen az infláció ugrálása az, ami rendkívül komoly aggodalmakat kelt a gazdaság stabil működése tekintetében.

(10.10)

Sajnálatos módon az 1995-től kezdődő inflációcsökkenés - amely töretlenül folytatódott 2002-ig - megakadt, és a stagnálás után jelentős inflációs növekedés jeleit is láthatjuk. (Dr. Veres János nevetve rázza a fejét.)

Ugyanakkor a Nemzeti Bank működése tekintetében jelentős változások történtek. Ezek a változások egyértelműen üdvözlendők a tekintetben, hogy a működési költséget 30 százalékra csökkentették reálértékben. Ez egy olyan pozitív példa, amelyet sajnos a magyar államigazgatás részéről nem tapasztalhattunk, hiszen itt a létszám növekedése történt ugyanezen időszakban.

Nagyon fontos a Magyar Nemzeti Bank tekintetében, hogy korrekt kapcsolatot alakított ki a felügyelőbizottsággal, amely törvényi kötelezettségénél fogva lett felállítva a Magyar Nemzeti Bank működése mellett. Mint ahogy az ott lévő felügyelőbizottsági elnök is beszámolt róla, ez a kapcsolat szoros, partneri és kiegyensúlyozott volt. Ez annál is inkább örvendetes, hiszen a felügyelőbizottság elnöke a korábbi szocialista kormány államtitkáraként is működött, tehát ilyen értelemben fontos összefogásról láthatunk tanúbizonyságot.

Sajnos, az elmúlt időszakban mindez nem volt mondható a kormány és a Nemzeti Bank kapcsolatára, ami jelentős mértékben vezetett oda, hogy komoly árfolyamkockázatok alakultak ki. A fiskális politika nem igazodott azokhoz az elvárásokhoz, amelyeket maga fogalmazott meg magának azzal, hogy az Európai Monetáris Unióhoz csatlakozván azoknak a konvergenciakritériumoknak eleget kell tenni, amiket a kormány maga fogalmazott meg a maga számára. Mivel sajnos ezeknek a maga által megfogalmazott céloknak nem tudott megfelelni a kormány, így kialakult egy komoly feszültség, amely részben az árfolyamproblémákat is előidézte.

Már a bizottsági ülésen is elmondtam, hogy semmiképp nem tudtunk egyetérteni azzal a lépéssel, amely az árfolyamsáv eltolásához vezetett. Ez információnk szerint a kormány kifejezett kérésére történt. (Dr. Veres János: Nem, nem!) Mindenesetre közös megállapodás keretében valósult meg. (Tállai András, nevetve: Tagadja!) Ezt mi a magunk részéről nem tartottuk jónak, de nem csak mi; sajnos a piac sem igazolta vissza az árfolyamsáv eltolásának szükségességét, és ezáltal ez komoly problémákhoz vezetett.

Üdvözöljük ugyanakkor azt a gyakorlatot, amely a jegybank függetlenségének világos megnyilvánulása, hiszen jól látható a csatlakozó országok példáján, hogy a jegybank függetlensége, az árstabilitás és az infláció vonatkozásában kifejtett lépései jelentős garanciát nyújthatnak a gazdaság fejődéséhez és az Unióhoz való csatlakozásunk zökkenőmentességéhez.

Az árfolyamproblémák kapcsán látni kell sajnos, hogy nemcsak az infláció emelkedett, hanem egyértelműen emelkedtek azok a piaci kötvényhozamok is, amelyekkel az államadósság finanszírozása is részben történik. Tehát nem csupán az alapkamat emelkedése mutatja azt, hogy bizony komoly bizonytalanság lépett fel, és emiatt nagyobb kamatprémium jött létre, hanem a piac által meghatározott hosszú távú, 3-5 éves vagy még hosszabb lejáratú államkötvények kamata is azt mutatta, hogy igazából a befektetők bizalma tekintetében komoly aggályok jelentek meg a magyar gazdaságot illetően.

Sajnálatos módon az elmúlt időszakban annak a lehetősége is felmerült, hogy Magyarország adósságfizetési besorolásán esetleg kedvezőtlenül változtassanak. Azt gondolom, hogy ezt mindenképp el kellene kerülni, hiszen közös cél kell hogy legyen, hogy a magyar gazdaságot, annak adósságállományát, hitelállományát a lehető legalacsonyabb kamatszinten tudjuk finanszírozni, ezáltal kevesebb költségvetési kamatkiadást kelljen tervezni, ami által az emberek egyéb típusú költségvetési helyzetbe hozása, az oktatási, szociális kiadások, az otthonteremtési pénzek lehetnének nagyobbak.

A dolgok tehát összefüggnek. Nyilvánvalóan a megnövekedett kamatkiadások, adósságtörlesztés egyfajta kiszorítási hatással bír. Emiatt kevesebb pénz jut mind a működtetésre, mind pedig a beruházásokra. Márpedig Magyarországon a beruházások rendkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy a magyar gazdaság felzárkózzon az Európai Unió fejlettebb országaihoz, a befektetések és beruházások döntő szerepet játszanak abban, hogy a technológiai fejlesztések és a munkahelyteremtés is megvalósulhasson.

Ehhez ugyanakkor nemcsak alacsonyabb hitelkondíciók kellenek, hanem kiszámítható, stabil politika. A kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság, a sodródás, az időben nem meghozott döntések rendkívül károsak a beruházások szempontjából. Ezért tehát nagyon fontos lenne egy olyan stabilitás, ami kiszámítható, tervezhető jövőt jelent.

Én abban bízom - és ebben vannak pozitív jelek -, hogy az elmúlt időszak tanulságait is részben kiértékelve a Nemzeti Bank és a kormány közötti együttműködés a jövőben jó lesz, szoros és kiegyensúlyozott lesz, hiszen ez mindannyiunk között érdeke, és ehhez kívánom azt, hogy megfelelő szakmai odafigyeléssel és nyitottsággal a megfelelő partnerek jó kapcsolatot tudjanak kiépíteni a jövőben, és Magyarország végre elindulhasson azon a növekedési pályán, amely nemcsak a gazdasági növekedés tekintetében, hanem az árstabilitás, az infláció csökkenése tekintetében is kiszámítható, tervezhető jövőt jelent. Ezt kívánom mindannyiunknak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)