Készült: 2024.04.28.01:31:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

263. ülésnap (2017.11.30.), 82. felszólalás
Felszólaló Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:59


Felszólalások:  Előző  82  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr, Munkatársai! Tisztelt Országgyűlési Képviselőtársaim! A legfőbb ügyész úr is úgy kezdte beszédét, hogy az Alaptörvény 29. cikkét idézte, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Ezzel kapcsolatban ‑ amivel egyébként egyet is értünk, hogy ez így szól a törvényben ‑ már korábban is megfogalmaztuk a kritikánkat, amelynek az a lényege, hogy nem azzal van a probléma, hogy az ügyészség a kizárólagos érvényesítője, hanem fordítsuk meg a tételt: amennyiben az ügyészség valahol nem emel vádat, akkor ott nem lesz bűncselekmény. Nem lehet elítélni olyan embereket, akik ellen az ügyészség nem emel vádat. Persze van egy speciális eset, a pótmagánvád intézménye, amikor maga a sértett abban az esetben, amikor úgy dönt az ügyészség, hogy nem emel vádat, akkor ő a vádat képviselheti, és folytathatja a vádat vagy vádat emelhet, de hát ez egy speciális helyzet.

Az alapprobléma abból fakad, amit már Bárándy képviselőtársam is kifejtett a vezérszónoki felszólalásában, hogy bizonyos emberekkel szemben nem indul büntetőeljárás Magyarországon, bizonyos emberekkel szemben nem indítanak nyomozást, ha feljelentés van, akkor sem indulnak el ezek a nyomozások, és ilyen esetben nem kerülhet el a valóban már független bírósághoz, amely meg tudná ítélni, hogy abban az esetben történt‑e bűncselekmény vagy nem történt bűncselekmény.

Miért mondom ezt és miért nevezem problémának? Azért mondom ezt, mert Magyarország a korrupciós világranglistán évről évre nagyon-nagyon meredeken halad lefelé a lejtőn. A második Orbán-kormány idejétől datálódik ez az időszak, mégpedig oly módon, hogy ma már a korrupciós világranglistán nagyon-nagyon előkelő helyet töltünk be. Az Európai Unióban pedig azt láthatjuk, hogy Romániával kerültünk egy szintre, sikerült a korrupcióban utolérni Romániát, már nem előzzük meg őket, ők sem bennünket, még Bulgáriában és Görögországban van rosszabb korrupciós helyzet, mint Magyarországon, és hamarosan Szomália szintjére jut az ország.

Vajon miért van ez? Vajon miért ez a közhangulat Magyarországon, vajon miért ez a nemzetközi szervezetek véleménye Magyarországról? Én azt gondolom, hogy itt két legfőbb felelőst kell keresnünk. Az egyik legfőbb felelős a politika, az a politika, amelynek az a politikai akarata, hogy Magyarországon bizonyos bűncselekmények vagy ne minősüljenek bűncselekménynek, bár az emberek szempontjából az, vagy ha a bűncselekmény megvalósult, az ne kerüljön ki, azt tussoljuk el. Elsősorban az átláthatóság hiánya a gazdasági folyamatoknál, a közbeszerzéseknél, az európai uniós pénzek elosztásánál, az állami pénzek elosztásánál, és ezek ellenőrzésének a hiánya adja azt a lehetőséget, hogy Magyarországon a korrupcióból gazdagodjanak meg emberek. Erre a legfőbb ügyész úr azt írja egyik helyen a beszámolójában, abból, hogy még a bűnügyi adatok is rosszabbak, nem következtethetünk arra, hogy a korrupciós helyzet romlott volna Magyarországon. Kérdezem, akkor mire következtethetünk ezekből az adatokból. Mire következtethetünk abból, hogy Magyarországot ma már csak két ország előzi meg a korrupciós világranglistán az Európai Unióban, Bulgária és Görögország?

S mit látnak az emberek? Bárhova elmegyünk, bármelyik városba, és megnézzük a közbeszerzéseket, akkor azt látjuk, hogy folyamatosan túlárazottak a közbeszerzések, sokszorosan túlárazott megvalósításról beszélhetünk, csak bizonyos érdekcsoportok, oligarchák, politikai háttérrel rendelkező oligarchák kaphatnak állami beruházásokat, csak ők építhetik meg azokat, közbeszerzési eljárást csak ők nyerhetnek. S amikor megnéznek egy-egy beruházást, akkor azt látják, hogy azok nem dupla áron, nem tripla áron, hanem sokszor hat-nyolc-tízszeres áron valósulnak meg, s ezekben semmilyen eljárás nem indul. Persze a kormányzati többség azt mondja, hogy miért nem tetszenek feljelentést tenni, amikor ez történik. Hát hányszor történik meg a feljelentés ellenzéki politikusok részéről?! De tudomásul kell venni, hogy mi nem azokkal az eszközökkel rendelkezünk. Nincsenek a nyomozásra anyagi eszközeink, nincsenek a nyomozásra szakmai ismereteink, nincs szakapparátusunk, amelynek ez lenne a feladata, tehát nyilván nem tudunk úgy nyomozni, mint a rendőrség vagy az ügyészség, amelyik megfelelő háttérrel rendelkezik. S amennyiben nem tudjuk bizonyítani, de ha tudjuk, akkor is mi történik: elutasításra kerül a feljelentés. És Magyarországon állítólag mégsem erősödik a korrupció. Érdekes, hogy Magyarországon mindenki így gondolja, lehet, hogy az ügyészség és a rendőrség nem, de az emberek túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy ma Magyarországon a korrupció az egyik legnagyobb probléma.

Mint mondtam, ebben a politika a felelős, hogy nincs politikai akarat, a másik oldalról pedig a bűnüldöző szervek a felelősek, amelyek ezt hagyják. S ebben mind a rendőrség, mind az ügyészség felelős. Az ügyészség nyilván hatványozottabban felelős abban, hogy ez nem történik meg. Az előttem felszólaló is említette azt a problémát, hogy nem láttunk még fideszes politikust vezetőszáron elvinni, mert ilyen nem történik. S nem azért, mert nem történnek bűncselekmények, hanem azért, mert sajnos nem lehet felelősségre vonás. Bárkitől megkérdezik, az emberek 95 százaléka úgy érzi, hogy Magyarországon nem lehet felelősségre vonni kormánypárti politikusokat, nemhogy vezető szinten, de még középszinten sem lehet őket felelősségre vonni, mert úgyis csak azok fogják megütni a bokájukat, akik ebbe a kérdésbe be akarnak avatkozni. Én ezt látom ma a legfőbb problémának az ügyészség helyzetének a megítélésénél.

Valóban úgy van, hogy az ügyészek, az ügyészségi dolgozók nagyon-nagyon nagy többsége törvényesen, a jogszabályoknak megfelelően, lelkiismeretesen látja el feladatát. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden ügyészségi dolgozónak, minden ügyésznek, minden alkalmazottnak és mindenkinek, aki a jogszabályoknak alárendelten, azokat elfogadva, lelkiismeretesen végzi áldozatos tevékenységét. Megérdemlik a köszönetet, hiszen ők is jól dolgoznak, és az igazság érvényesítéséért tesznek meg mindent.

(15.30)

De mégis rossz lesz az ügyészség megítélése Magyarországon, mégis rossz az ügyészség megítélése, pontosan azok miatt, amiket elmondtam.

De más dolgok, más problémák is vannak. Ilyen például a kábítószerrel kapcsolatos visszaélések. Azt olvastam ebből a legfőbb ügyészi jelentésből, hogy tulajdonképpen a kábítószerrel való visszaélés ügyében Magyarországon változás nem történt, hasonló a helyzet, mint a korábbi években. De mit tapasztalunk? Mit tapasztalunk a végeken, mit tapasztalunk vidéken? Azt látjuk, hogy a lakosság egy része, faluhelyen főleg, folyamatosan él a drogokkal, folyamatosan bedrogozva követnek el bűncselekményeket, folyamatosan bedrogozva veszélyeztetik a lakosság többségét. És ez ellen tulajdonképpen nem történik semmi.

Nyilván a jogalkotás is nehezen tudja követni azokat a változásokat, amelyek a drogbizniszben lezajlanak, de azt gondolom, sokkal nagyobb odafigyelés kellene a nyomozó hatóságok részéről is. Sok esetben mindenki tudja azt, hogy kik azok, akik a drogot árusítják, tudják nagyon jól, hogy kik a drogdílerek. Ugyanúgy tudja a rendőrség is, hogy kik, mégsem tesznek lépéseket, mégsem számolják fel ezeket a bűnbandákat, mégis hagyják azt, hogy a lakosságnak már egy nagyon nagy része folyamatosan kábítószer-élvező. És ez a kábítószer-élvezet hozza azt magával, hogy egy sor új bűncselekmény fog megjelenni, olyan erőszakos bűncselekmények, amelyek egyébként józan ésszel megmagyarázhatatlanok lennének, és nem kerülnének elkövetésre. Azt gondolom, erre is sokkal nagyobb odafigyeléssel kellene lenni, és ezt is vissza lehetne szorítani.

A jelentésből olvasom, hogy a közélet tisztasága elleni bűncselekményből is van 984 darab, az előző évben volt 761 darab. Úgy látom, ez is erős növekedés, bár megjegyzi itt legfőbb ügyész úr, hogy korábban 3268 darab volt; ez a nyelvvizsgaügyek miatt volt ilyen sok. A hivatali vesztegetések száma is jelentős emelkedést mutat. 2014-ben 141 darab, ’15-ben 333, majd most 835 darab, tehát gyakorlatilag szinte hatszorosa a 2014-esnek a 2016-os adat. Ezek után mondja legfőbb ügyész úr, itt jegyzi meg, hogy ezekből a számadatokból nem lehet arra következtetni, hogy a korrupciós helyzet jelentősen romlott volna. Nem tudom, akkor mire lehet ezekből következtetni, ha hatszorosára növekedett a hivatali vesztegetés kettő év alatt?

A gazdasági bűncselekményeknél is kiugró növekedést figyelhetünk meg. Hiszen 2014-ben 6 ezer sem volt, 2015-ben 7700, majd az elmúlt esztendőben 31 ezer. Itt is négyszeres, négy és félszeres emelkedés figyelhető meg egy év alatt. Ezen belül pedig látszik az, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel kapcsolatos bűncselekmény száma ebből a 31 ezerből 23 492. Tehát gyakorlatilag szinte a háromnegyed részét teszik ki. Azt gondolom, amikor egy bűncselekménycsoportban ilyen robbanásszerű emelkedés van, akkor valamit tenni kellene. Azt gondolom, ez közös felelősségünk. Egyrészt az ügyészségnek is van feladata a jogalkotásban, mert véleményt mond a tervezetekről, ő is tehet javaslatot. Tehát itt van egy közös felelősségünk is nyilván, nekünk is kellene ebben valamit lépni a parlamentben, hogy amikor ilyen kiugró számmal találkozunk, ott hogyan kellene beavatkoznunk, de erre is várnám a legfőbb ügyésztől, hogy milyen javaslatot lehetne tenni ezen a területen.

A költségvetési csalások számánál enyhe, amennyiben a 15 százalékos emelkedés egy év alatt enyhének nevezhető, de itt is 2444-re emelkedett 2154-ről. Ebből kiemelkednek az áfacsalások. Ezzel kapcsolatban vannak eredmények, de azt gondolom, jóval eredményesebb is lehetne ebben a nyomozó hatóság.

A váderedményességet említette legfőbb ügyész úr, hogy tovább javult 0,2 százalékkal, 97,5 százalék; nyilván ennek a megítélése azért érdekes. Persze természetes, hogy minél magasabb ez, annál jobban tükrözi, hogy jól dolgozna az ügyészség, ha nem lennének azok a problémák, amikről már beszéltem.

Igen, az ügyészség részvétele a jogalkotásban, ezt már említettem. A jogszabálytervezetek véleményezése, illetve 8 ügyész dolgozik az igazságügyi tárcánál a jogalkotásban. Azt gondolom, ezekre jobban oda kellene akkor figyelni, és javaslatokat kellene tenni, hogy az emelkedő tendenciákba hogyan tudna beavatkozni a parlament.

Lenne egy olyanfajta kérdésem is legfőbb ügyész úrhoz, többször szóba került mostanában az európai ügyészség kérdése Magyarországon. Azt olvastam a jelentésből, hogy legfőbb ügyész úr előadást tartott Sanghajban, az ottani tudományos akadémián ebben a kérdéskörben 2016 őszén. Kérdezném, hogy mi az álláspontja a legfőbb ügyész úrnak ezzel kapcsolatosan, az európai ügyészség magyarországi bevezetésével kapcsolatosan.

Az álláshiánnyal, az ügyészségi betöltetlen állásokkal kapcsolatban lenne még kérdésem. 2016-ban az ügyészi álláshelyek 6,4 százaléka betöltetlen volt, mint látom. Ez 91 álláshelyet jelentett. Ez körülbelül megegyezik a 2015-ös betöltetlen ügyészi állás­hely­számmal. Kérdezném, hogy nem kívánják‑e ezeket az álláshelyeket betölteni. Hiszen rengetegen vannak az ügyészségen olyan titkárok, alügyészek, akik szeretnének kinevezésre kerülni. Akkor nincs szükség ezekre az ügyészekre, erre a 91 ügyészre, vagy miért nem kerülnek már évek óta betöltésre ezek a helyek? Miért nem léphetnek előrébb az alügyészek, miért nem kerülhetnek kinevezésre, ha 91 álláshely van már évek óta? Ez lett volna még a kérdésem.

A következő probléma, ami felvetődött, és ami rengetegszer hangzik el itt a parlamentben, a bizonyos cigány szervezeteknek juttatott állami támogatások elszámoltatása és Farkas Flórián országgyűlési képviselő ügye. Ez nap mint nap problémaként felvetődik itt az Országgyűlésben. Azt látjuk, hogy ebben sincs előrelépés. Azt látjuk, hogy bizonyos cigány szervezetek milliárdokat kapnak támogatásként a magyar államtól, és ezekkel nem tudnak elszámolni. Ezeket a hiányzó összegeket az állam kifizeti, majd aztán azt látjuk, hogy nem történik semmi. Legfőbb ügyész úr, történik ebben valami? Van‑e nyomozás ezekben az ügyekben? Ha van nyomozás, az hogyan áll? Ezt mindenképpen szeretném megkérdezni.

Egy másik probléma, ami nem a büntetőjoggal kapcsolatos. Ha jól értettem legfőbb ügyész úr beszámolójából, 16 esetben kezdeményezett jogszabályi felülvizsgálatot az Alkotmánybíróságnál. Ezzel kapcsolatban többször jeleztem, mert ez nekünk egy sérelmünk, nyilván erről nem ön és nem az ügyészség szervezete tehet, hogy a Fidesz-KDNP-s kétharmados többség az elmúlt ciklusban elvette az állampolgároktól azt a lehetőséget, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljanak, amennyiben jogszabálysértő vagy alkotmánysértő lenne egy-egy jogszabály. Azt gondolom, ezzel nagyobb lesz az ügyészség felelőssége, hogy ő fordulhat az Alkotmánybírósághoz ilyen ügyekben. Arra szeretném biztatni, hogy sokkal gyakrabban tegyék ezt meg, és sokkal gyakrabban forduljanak az Alkotmánybírósághoz.

Ugyanilyen probléma volt még a panaszügyek intézése. Ezt megint nem önöknek rovom fel és nem önnek, hanem a jogalkotónak, tehát magunknak azt, és itt megint a Fidesz-kétharmad tette meg az elmúlt ciklusban, hogy elvették azt a lehetőséget tőlünk, hogy a büntetőeljárások során, amennyiben a nyomozó hatóság a feljelentést elutasítja, akkor nincs helye panasznak, ha nem mi vagyunk a sértettek. Nagyon gyakori ebben az elutasítás. Mit erősít ez? Megint az állami korrupció lehetőségét erősíti. Hiszen az állami pénznek mi vagyunk a sértettjei gyakorlatilag, az a 10 millió magyar ember a sértettje, de nem vagyunk tekinthetők jogi értelemben sértettnek. Tehát a feljelentést megteheti akár egy országgyűlési képviselő is, de amennyiben elutasításra kerül, még ha mondvacsinált okkal is, akkor mi már nem tehetünk semmit, mert mi nem élhetünk panasszal, mert nem mi vagyunk annak az ügynek a sértettjei.

Ebben az esetben pedig a nyomozó hatóságtól várnánk el sokkal nagyobb odafigyelést, sokkal lelkiismeretesebb válaszokat szeretnénk kapni, sokkal lelkiismeretesebb kivizsgálását az ügynek, mert amennyiben ez nem történik meg, akkor sajnos az lesz, hogy tovább romlik az ország megítélése, tovább haladunk azon az úton, hogy a korrupciós világranglistán még lejjebb fogunk süllyedni, és az Európai Unióban pedig sajnos az utolsó helyen fogunk kullogni.

(15.40)

Azt mondom, igen, hogy ebben van hatalmas felelőssége az ügyészségnek, és abban is van, hogy valóban sorra kerülnek elő politikai ügyek is vagy politikusok elleni ügyek, amelyek, azt gondolom, nem véletlenül kerülnek előtérbe az ügyészség részéről a választási kampányok időszakában. Most is ott tartunk, még egy-két hónap, elindul a választási kampány, már arra leszek kíváncsi, hogy mik fognak előkerülni, amikről 3-3,5 éven keresztül hallgattak, amelyekben nem történt semmi, azokat az ügyeket majd a 2018-as választási kampányban teljesen véletlenül az ügyészség fogja elővenni. Hogy gondolják azt, hogy ha így dolgoznak, akkor nem azt fogják feltételezni önökről, hogy politikai tevékenységet végeznek vagy politikai megrendelésre végeznek tevékenységet, amikor ezek így történnek az önök részéről? Azt gondolom, hogy ebben megint az önök felelőssége van benne, és leginkább az ügyészség legfőbb vezetőjének a felelőssége merül fel ilyenkor.

Mindezek alapján a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tudja elfogadni a legfőbb ügyész úr beszámolóját. Köszönöm szépen a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  82  Következő    Ülésnap adatai