Felszólalás adatai

DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttem felszólalókkal egyetértek mindabban a kérdésben, amit érintettek. Lényegében hatpárti egyetértésen alapul ennek a két módosító javaslatnak az előterjesztése. Ennek a szükségessége nem vitatható. Az sem kétséges, hogy néhány pontosítás nem ártana, tehát javítana ezeknek az előterjesztéseknek a minőségén.

Én azonban egy más összefüggést szeretnék megvilágítani, és ez kicsit túlterjed a két módosító javaslat témáján, de szorosan a két jogforrás, a képviselői jogállásról szóló törvény és a Házszabály vizsgálóbizottságokra vonatkozó rendelkezéseit érinti. Nevezetesen: a jogállási törvény kimondja, hogy az állami szervek a vizsgálóbizottságoknak minden adatot kötelesek rendelkezésre bocsátani, minden együttműködést kötelesek biztosítani, sőt még azt is részletesen szabályozza, hogy államtitok esetében a bizottságok az államtitok tárgyát miként ismerhetik meg és azt miként kötelesek kezelni.

Állampolgárok esetében a törvény nem tartalmaz rendelkezést. A Házszabály 131/B. § (4) és (5) bekezdése, de főként az (5) bekezdés egy fontos rendelkezés, amely azt mondja, hogy a vizsgálóbizottság adatokat kérhet be, és bárkit meghallgathat. Már az elmúlt ciklusokból is ismerjük, hogy a parlamenti bizottságok ilyen próbálkozásai hány esetben futottak zátonyra. Mert máshol a Házszabály általában a bizottságokat, mindenféle parlamenti bizottságot feljogosít arra, hogy bárkitől beszerezhetnek adatokat és információkat, és bárkit meghallgathatnak. Semmiféle szankciót nem tartalmaz sem a jogállási törvény, sem a Házszabály arra az esetre, ha, mondjuk, a meghallgatásra meghívott állampolgár vagy bármely jogi személy képviselője megtagadja az együttműködést, nem jelenik meg; vagy megjelenik, de a feltett kérdésekre érdemi választ nem hajlandó adni, a becsatolni kér iratokat, adatokat nem bocsátja a bizottság rendelkezésére. Márpedig enélkül, ha ennek nincs szankciója, ha ezek a lehetőségek a bizottságok számára nem kikényszeríthetőek, akkor álságos jogszabályi rendelkezéssel állunk szemben. Ebben az esetben a bizottságok működése ellehetetlenül, céljukat nem tudják betölteni.

Még egy fontos összefüggésre hívnám fel a figyelmet. A jogalkotásról szóló törvény rendelkezései szerint az állampolgárok széles köreit érintő, tehát az állampolgárok jogaira, kötelességeire kiható jogszabály csak törvény lehet. Itt a törvény nem, csak a Házszabály - ami egy országgyűlési határozat - teszi kötelezővé közvetve az állampolgároknak a nyilatkozattételi kötelezettséget, mert csak azt mondja, hogy a bizottság adatokat kérhet be és bárkit meghallgathat. Azt már nem tartalmazza, hogy az állampolgár köteles eleget tenni, de főként ennek van egy jogelméleti problémája, hogy állampolgárokra ilyen kötelezettséget az országgyűlési határozat róhat-e vagy sem.

A jogalkotási törvényünknek hiányossága, hogy az országgyűlési Házszabályt tartalmazó országgyűlési határozatot mint sajátos, úgynevezett sui generis jogforrást nem emeli ki a jogszabályi hierarchiából, mert ha föléje emelné a hierarchiában a törvénynek, abban az esetben közvetve ez az állampolgárokra nézve kötelező lenne. De hangsúlyozom, az előző érvemet ismételem: a kötelezettség megszegése esetére a szankció elmaradása, illetve a kikényszerítő eszköz alkalmazásának a lehetetlensége öncélúvá teszi a rendelkezést. Ez nyilvánvalóan ebben a ciklusban már nem valószínű, hogy megoldható lesz, de ez az Országgyűlésnek még egy, a jövőben megoldandó, fontos kötelezettsége.

Köszönöm.