Felszólalás adatai

Mivel a Kúria 2012. évi tevékenységéről a jogegység biztosítása és az önkormányzati normakontroll körében címmel benyújtott beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Megköszönöm elnök úrnak a jelenlétet. Gondolom, még a következő napirendi pontot is megtiszteli további figyelmével, úgyhogy tisztelettel kérem, maradjon a helyén, és áttérünk a következő napirendi pontra.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik Az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2012. évi beszámolója címmel az Országos Bírósági Hivatal elnöke által benyújtott előterjesztés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/12076. számon, az országgyűlési határozati javaslatot pedig H/12728. számon kapták kézhez képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Tisztelettel megkérem munkatársainkat, hogy biztosítsák Handó Tünde asszonynak, az Országos Bírósági Hivatal elnök asszonyának az ülésterembe való bejövetelét, hogy majd 20 perces időkeretben innen a szószékről elmondhassa ő is a jelentés leglényegesebb részeit. (Rövid szünet.)

Tisztelettel köszöntöm elnök asszonyt, és kérem, hogy fáradjon a szószékre. Mint ahogy azt már bejelentettem az előzőekben, 20 perces időkeretben mint a napirendi pont előadójának adok lehetőséget felszólalásra. Parancsoljon, elnök asszony!

DR. HANDÓ TÜNDE, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt kúriai Elnök! Tisztelt Ház! A bírósági szervezet igazgatásában bekövetkezett változások első éve volt a 2012-es év. Ez az első teljes év, amelyről beszámolhatok az Országgyűlés előtt és az ország előtt is. A beszámoló írásos változata már jó ideje megküldésre került a tisztelt Háznak, de azt a bíróságok központi honlapján bármely magyarul tudó polgár olvashatja. A szóbeli beszámolómra rendelkezésre álló időkeret alatt igyekszem bemutatni az igazgatási modellváltás lényegét, a bírósági szervezet által elért eredményeket és a jövőbeli terveinket.

Mi a bírósági szervezet legfontosabb feladata? Az, hogy a jogbiztonságot szolgálja, ez pedig maga is a stabilitást, az állandóságot feltételezi. Mégis a társadalom, a különféle élethelyzetek, a kihívások előttünk folyamatosan változnak, és ez bizony nem hagyja, nem hagyhatja érintetlenül a jogrendszer, a bírósági szervezet felépítési rendszerét sem. Ahogyan az Alkotmánybíróság számos határozatában megállapította, nem önmagában az egy személy, a testületi vagy a miniszteriális igazgatás az, ami jogállamivá tesz egy bírósági szervezeti rendszert, annak az igazgatását. Minden országnak a saját történeti hagyományai, gyökerei alapján kell és lehet megtalálnia azt a modellt, ami épp ott és akkor az aktuális problémákra megfelelő választ tud adni.

(11.00)

Az elmúlt huszonöt év változásai is igazolják azt, hogy ez az Országgyűlés, a magyar társadalom kereste a megoldásokat arra, hogy egyre hatékonyabb igazságszolgáltatás működjék. Ha egy példával kellene bemutatni, hogy mi is történt az elmúlt 25 évben, akkor az inga mozgása jutna eszembe, hiszen a rendszerváltás után úgy indult el az igazságszolgáltatás igazgatása, hogy a teljes irányítási jogkör az igazságügyért felelős miniszter kezében volt, ő volt az, aki a létszám, a kinevezések, egyáltalán az egész bíróságigazgatás felett teljes kontrollt, irányítási jogkört gyakorolt.

1997-ben ez az inga átlendült a túloldalra, amikor is valamennyi jogkör és felelősség - teljes elkülönültséggel a másik két hatalmi ágtól - egy önkormányzati testület jogkörébe került, amelynek többségében bírók vettek részt, természetesen bírók által választva. Minden jó szándék ellenére ez a testületi működés már tíz év után - független szakértők mutatták ezt ki - nem hozta meg a várt eredményt. Ennek a főbb okai azok voltak, hogy ez a testületi döntés lassú és nehézkes volt, nem tudott kellően hatékony lenni, a tanács tagjai között többségben voltak a magas rangú bírósági vezetők, amiből természetszerűleg következett, hogy időnként, sőt talán többször a kelleténél a partikuláris érdekek felülírták az igazságszolgáltatás összegészének érdekeit. Fontos kiemelni azt is, hogy ez a testület kontroll nélkül működött, tehát az ő döntéseik nem voltak megkérdőjelezhetők semmiféle más szerv által, gondolok itt akár az Alkotmánybíróságra, akár pedig a rendes bíróságokra.

Az OIT elnöke egy személyben volt a Legfelsőbb Bíróság elnöke is, így az igazgatás működtetése mellett nem maradt, nem maradhatott elegendő ideje arra, hogy a jogegységet szolgálja és azt erősítse. Bizony a Legfelsőbb Bíróságnak az utóbbi években már azzal kellett szembesülnie, hogy egyre több kritika érte a jogegység megvalósítása és felügyelete terén a legfelsőbb bírói fórumot, amit nehéz volt úgy megoldani, hogy az a személy, aki a Legfelsőbb Bíróság élére állt, legfeljebb 20 százalékban foglalkozhatott ennek a bírósági fórumnak a munkájával.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

2010-ben már látható volt, hogy a rendszer ebben a formában nem tartható fenn, és ekkor már a jogalkotó - parlamenti döntés alapján - átcsoportosított rendkívül sok feladatot az OIT jogköréből az OIT elnökének jogkörébe. Ezek az átcsoportosítások sem hozták meg azonban az áttörő eredményeket az ügyek időszerűségének biztosítását illetően, illetőleg a jogegység erősítését illetően.

2011-ben már szinte úgy tűnt, hogy ez az inga visszalendül a kezdeti állásába, abba a helyzetbe, amikor az igazságügyi miniszter irányítja a bírósági szervezetet, ekkor azonban a bírói egyesületek, a bírói vélemények alapján végül is a jogalkotó arra az elhatározásra jutott, és elfogadta azt a kezdeményezést, hogy ez az inga középen kell hogy megálljon, tehát olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a fékek és egyensúlyok rendszere magán a bírósági szervezeten belül is képes működni. Így kialakult egy átalakított hatáskörű tanács, egy, az OIT elnökének igazgatási jogköreit továbbvivő Országos Bírósági Hivatal elnöki pozíció, és egy ezektől elkülönült, szakmai feladatokat ellátó kúriai elnök. Ők tehát a mai rendszer főszereplői.

Az új modellt nagyon sok kritika érte az elmúlt évben - és egyre ritkulóan, de még talán a 2013-as évben is elsősorban az Országos Bírósági Hivatal elnökének jogkörei miatt -, ennek során azonban számos kérdés felett elsiklottak a kritikusok, amelyek pedig sarkalatos pontjai ennek a modellváltásnak. Nevezetesen: a ma túl soknak tűnő országos bírósági hivatali elnöki jogkörök eddig is, tehát a modellváltásig is egy személyhez vagy ehhez a testülethez kötődőek voltak, csak eddig ezek nem egy helyen szerepeltek jól átláthatóan, számba vehetően a törvényben, hanem különféle rendelkezésekben, elszórtan voltak fellelhetőek.

Megmaradt az Országos Bírói Tanács mint komoly önkormányzati testület. Ennek a testületnek részben kontrollszerepe van, együttdöntési jogköre, illetőleg számos jelentős kérdésben önálló döntési jogköre is van az Országos Bírói Tanácsnak. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének döntései - ez is teljes újdonság, és már 2012 januárjától így van - az Alkotmánybíróság előtt vagy a rendes bírságok által felülvizsgálhatóak. A nyilvánosság szerepe fokozódott, ezt mutatja ez a mai alkalom is, hiszen ez nemcsak az önök, a tisztelt Ház számára jelent beszámolási, elszámolási kötelezettséget, hanem természetesen a tisztelt Házon keresztül az egész magyar társadalom számára is beszámolási kötelezettséggel tartozunk.

Fontos kiemelni azt is, hogy az alacsonyabb szintű bírósági szervezeteknél - tehát nemcsak a központi igazgatásban, hanem sokkal alacsonyabb szinteken is - működnek önigazgatási testületek, amelyeknek nagyon fontos döntési jogkörei vannak. Ilyenek a bírói tanácsok, amelyeknek meghatározó szerepük van a bírói pályázatok rangsorolásánál, tehát mind a Kúria elnökének, mind pedig az Országos Bírósági Hivatal elnökének lehetőségeit nagyon szűkre szabják - és ez így nagyon helyes is - ezeknek a tanácsoknak, kollégiumoknak a véleményei, illetőleg az ő rangsorolásaik.

Mielőtt nagyon röviden beszélnék az elért eredményekről, néhány adatot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, hogy miről is beszélünk akkor, amikor a bírósági szervezetről van szó. Ez azért is fontos, mert tudniuk kell, hogy ha egy-egy ügy felkelti a közvélemény vagy az önök érdeklődését, akkor ez az egy-egy ügy milyen mennyiségű ügyek tengerében mutatkozik meg, és fontos, hogy el tudják helyezni ezeket a pozitívnak, előremutatónak vagy akár az önök által negatív véleménnyel illetett ítéleteknek a helyét, lássák a bírósági szervezetrendszerben.

Ebben a szervezetben 10 658 ember dolgozik, körülbelül egy Kőszeg méretű város lakosságával vetekszik ez a foglalkoztatotti létszám. A szervezetben 2767 bíró dolgozott 2012-ben, a bírók 70 százaléka nő ebben a szervezetben. A bírósági vezetők száma 741, közülük 306 tanácselnök, azaz szakmai vezető, akik fellebbviteli szinten a tanácsban eljáró kollégák szakmai vezetői. Az egy bíróra jutó közvetlen segítői, alkalmazotti létszám átlaga 1,35 fő, tehát viszonylag kevés az a segítő, aki a bírókat közvetlenül támogatni tudja. A járásbíróságok száma 111, ezek közül kisbíróság, legfeljebb 6 fő engedélyezett létszámú bíróság 54 van. A legkisebb bíróság a zirci bíróság, ahol egy engedélyezett bírói létszám van. A legnagyobb a Pesti Központi Kerületi Bíróság, ahol 257 bíró dolgozik. El lehet képzelni, hogy milyen komoly szervezési munkát igényel az, hogy ezeket a különféle méretű bíróságokat mégis egyfajta minőségi rendszerben helyezzük el, amikor az ellenőrzésről, a felügyeletről, a felszerelésről van szó.

A bíróságokra 2012-ben 1 millió 129 ezer ügy érkezett, ebből peres ügy volt 513 177, nem peres ügy pedig 615 927.

(11.10)

Mielőtt még a konkrét eredményeket felsorolnám, fontos hangsúlyoznom azt, hogy nem csupán a törvények azok, amelyek megszabják a bíróságok működését, hanem éppen a törvények köteleztek arra, hogy stratégiai célok is meghatározásra kerüljenek. Ezeket minden alkalommal, ha bírók előtt jelenek meg, ha a tágabb közvélemény előtt jelenek meg, fontosnak tartom elmondani, mert ezek a célok azok, amelyekre a hétköznapi munkánkat fel kell fűzni.

A legfontosabb, és ez a mai napon is többektől elhangzott már, az, hogy független bírák időszerűen és magas szakmai színvonalon ítélkezzenek. Fontos az emberi erőforrások optimális elosztása és hasznosítása, a tárgyi feltételek biztosítása, a bírósági szervezet integritása, az ítélkezési és igazgatási munka átláthatósága, a bíróságokhoz való hozzáférés egyszerűsítése, a képzési rendszer fejlesztése és a többi hivatásrenddel való együttműködés.

Mik is az eredmények 2012-ben? Elsőként a nyilvánosság erősítését emelném ki. Munkacsoportokat alakítottunk; ahogyan a Kúrián a joggyakorlat-elemző csoportok működnek, az Országos Bírósági Hivatal is legalább 16 munkacsoportot indított el, amelyben nemcsak bírók, hanem ügyvédek, minisztériumi tisztviselők, egyetemi tanárok működnek közre, és próbáljuk az ügyviteli, eljárásjogi vagy más kérdéseket tisztázni, és ezekkel segíteni a bírósági szervezet egészének működését. Egy új struktúrájú jogszabály-véleményezési hálózatot alakítottunk ki, láttunk ehhez hozzá. Soha nem látott méretekben kerül ma már arra sor, hogy a hozzánk érkező jogszabályokat az egész bírói karral véleményeztessük. Ezeket megfelelő struktúrában tudjuk összegezni, és saját kezdeményezéseinket is összefogottan és összeszedetten terjesztjük a minisztériumok elé, illetőleg terjesztjük be ismertetésképpen, tájékoztatásképpen az alkotmányügyi bizottság elé.

Természetesen ezekben a véleményekben hangsúlyos szerepet kap a Kúria véleménye. Még abban az esetben is szerepeltetjük a kúriai véleményeket elkülönítetten, hogyha a bírói kar egészének véleménye esetleg ettől eltér, és talán az Országos Bírósági Hivatal, némely esetben a bírói kar véleményét támogató előterjesztéseket tesz. Ezek az ellentétek vagy ellentmondások egyébként többnyire akkor alakulnak ki, hogyha a bírók munkaterhével kapcsolatos jogszabály-véleményezésről van szó, amelyeknek a terhét az alsó fokú bírók sokkal erőteljesebben érzik, mint ahogyan az a Kúriáról esetleg alkalmanként látszik.

A döntés-előkészítés során minden más egyéb kérdésben is soha nem látott nyíltság és nyilvánosság valósul meg a bírósági szervezeten belül, ami időnként még a sajtóban is visszhangot vált ki. Én azt gondolom, hogy ez is egy olyan folyamat, amelyhez előbb-utóbb mind a közvélemény, mind pedig a bírói kar hozzá fog szokni, és el fogja azt fogadni, hogy nemcsak a döntések lesznek közölve a bírókkal és a közvéleménnyel, hanem az a folyamat is látható lesz, ahogyan ezeket a döntéseket kialakítjuk. Amit mindannyiuk figyelmébe ajánlok, az a külső bírósági honlapnak a megújítása. Azt gondolom, hogy Európában is példaértékű az a frissesség, naprakészség, amelyet ott megjelenítünk. Ez vonatkozik egyébként a Kúria honlapjára is, ahol kiváló és nagyszerű szakmai anyagok is megjelennek napról napra, amit ugyancsak ajánlok a figyelmükbe.

A szolgáltató bíróság, amelyet a legfontosabb célként határozhatnék meg, ennek keretében éppen az önök közreműködésével is elindítottuk a bírósági mediációt, megerősítettük a tanúgondozás intézményét, részt veszünk, illetőleg elindítottuk a gyermekközpontú igazságszolgáltatás projektet, aminek keretében számos jogszabály-módosítást terjesztettünk a jogalkotók felé. Közismert már a nyitott bíróság program, amelyben több ezer igazságügyi alkalmazott vesz részt, és középiskolások tízezreit tudtuk megszólítani ezzel a programmal.

A munkateher-csökkentés keretében több jogszabály-módosítást kezdeményeztünk, amelynek következtében a bírói hatáskörök úgy csökkentek, hogy azokat a segítők tudják kiszolgálni és ellátni, tehát egyfajta nyugati modell felé próbálunk elindulni ebben a körben. Bírói létszám-átcsoportosítások történtek. Az adminisztratív személyzet létszámbővítésére került sor, ehhez a kormányzat támogatást nyújtott, hiszen a tavalyi évben közel 400 segítővel több került be a bírósági szervezetbe, és szeptember 1-jétől újabb 109 fős létszámbővítésre kerülhetett sor a központi régióban. Új tárgyalótermeket alakítottunk ki a fővárosban.

Az ügyhátralék csökkenése jellemző szinte minden bíróságon és minden bírósági ügyszakban. Néhány adatot emelek ki, ami a Fővárosi Törvényszékre jellemző, de ebből sokat találnak a beszámolóban is. Itt a helyi, első fokú büntetőügyekben 38 százalékos a folyamatban lévő ügyek csökkenése 2011-ről 2012-re. A törvényszéki első fokon 17 százalékos ez a csökkenés, a civilisztikában, a járásbírósági szinten 10 százalékos a csökkenés, törvényszéki szinten pedig 18 százalékos csökkenésről lehet számot adni. A 2013-as első félévben pedig ez a csökkenés a büntető törvényszéki első fokon már 42 százalékos, tehát most érte el a törvényszéki büntetőügyszak az országos átlagot. Ez azokra a felmerülő egyedi ügyekre már nagyon komoly megoldást kínál mindannyiunk számára, amelyek a közelmúltban is a közvélemény kritikáját vonták maguk után.

A következő a bírósági képzés megújítása, ahol akkreditált képzéseket indítunk el mediátorok számára, és ezt az egész képzési rendszert úgy szeretnénk megújítani, hogy egy stratégia került kidolgozásra, amelyben a bírói képzés is, ahogyan ma az orvosi képzés is, kreditpontokhoz köthető lesz, és szeretnénk megnyitni a kapukat, sőt ez történt már a 2012-es évben, az összes többi hivatásrend előtt is, ügyvédek, ügyészek előtt.

A bírósági épületek megújításában is előrelépés történt, hiszen a Debreceni Járásbíróság új épületének a kialakítására most már igazán elindultak a közbeszerzési eljárások, az építkezéshez ténylegesen hozzá tudnak fogni talán már az idei évben. 50 év legnagyobb bírósági beruházása indul el a Budapest Környéki Törvényszék helyzetének rendezésével, ahol még egy műemlék jellegű épület felújítását is tervezzük, ez az úgynevezett Fischer-Villa, amely a Bauhaus-építészet egy gyöngyszeme; nemzetközi szakirodalom is folyamatosan szerepelteti a publikációkban ezt az épületet. A Kúria visszaköltöztetéséhez is kaptunk komoly segítséget, amelynek az eredményét hamarosan közzé fogjuk tenni.

Összességében szeretnék köszönetet mondani a Kúria elnökének, a bírósági vezetőknek, a bíróknak, az alkalmazottaknak, az Országos Bírósági Hivatal dolgozóinak, a másik két hatalmi ágnak, többek között önöknek is ahhoz a segítséghez, amelyet a jogszabály-módosításokban, a költségvetés megszavazásában biztosítottak nekünk, és kérem önöktől a jövőben is ezt a közreműködést és támogatást.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gruber Attila úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának, a napirendi pont előadója lesz 15 perces időkeretben.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság a tegnapi nap folyamán tárgyalta az előterjesztést, és szokásához híven részben szakmai, részben pedig politikai megfontolásokból járta körbe ezt a beszámolót.

(11.20)

Azt gondolom, hogy helyesen jártunk el akkor, amikor - Schiffer képviselőtársam korábbi szavait idézve - a beszámolókból levonandó tanulságokról beszéltünk már a bizottsági ülés idején is. Végül is a néha konokul megragadott, kevésbé szakmai, sokkal inkább politikai álláspontok után is, a bizottságunk a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CXIV. törvény 76. § (8) bekezdésének c) pontja alapján az Országos Bírósági Hivatal elnöke benyújtotta ezt a bizonyos tárgyalandó beszámolóját a 2012. évről.

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság, mint a feladat- és hatáskör szerinti illetékes bizottság, a beszámolót tehát a tegnapi ülésén megtárgyalta, és döntése szerint általános vitára alkalmasnak találta. A bizottság álláspontja szerint az OBH elnöke által megfogalmazott szakmai célkitűzések megvalósulása jó úton halad. A bizottság különösen fontosnak tartja a minden bírósági szinten megvalósuló időszerű és magas színvonalú ítélkezés, a bírósági szervezet integritása, az ítélkezési és igazgatási munka átláthatósága, kiszámíthatósága és annak ellenőrzése irányába tett korábbi és folyamatos erőfeszítéseket.

A bizottság tehát üdvözli az OBH által létrehozott új jogintézményeket és programokat - amiből az imént az elnök asszony is néhányat kiemelt -, mint a bírósági mediáció, a nyitott bíróság program, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás és a tanúgondozás kérdése is.

A bizottság különösen fontosnak tartja a Magyar Igazságügyi Akadémia koordináló szerepe által megvalósuló képzési rendszer fejlesztését is, amit - zárójelben - a bizottság tagjai közül jó néhányan személyesen is láthattak, és elismerően nyilatkoztak már a látogatás során is.

Mindezek alapján az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2012. évi beszámolóját az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja 19 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett és 3 nem ellenében.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, 15 perces időkeretben; elsőként Gulyás Gergely képviselő úrnak, Fidesz.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Asszony! Elnök Úr! Elnökhelyettes Úr! Főtitkár Asszony! Köszönettel vettük a Fidesz frakciója nevében azt a beszámolót, amit itt elnök asszony előterjesztett, és amit korábban nagyon igényes formában az alkotmányügyi bizottság tagjai is megkaptak.

Mindenekelőtt azt a jogszabályi környezetet kell értékelni, ahonnan az Országos Bírósági Hivatal elindult. Amikor 2011-ben az Országos Bírósági Hivatalról szóló jogszabályokat megalkottuk, akkor egy olyan környezettel álltunk szemben, hogy egyes régiókban a bíróság évek óta a működőképessége határán van, és ez a helyzet nem azért állt elő, mert a bírák ne dolgoznának magas színvonalon és lelkiismeretesen, hanem azért, mert az az igazgatási rendszer, amit 1997-ben az akkori kétharmados kormánytöbbség az akkori ellenzéki pártok ellenkezése dacára elfogadott, az a kétezres évek közepére egyértelműen és világosan csődöt mondott.

Ez a rendszer hozta el azt az időszakot a bírósági ügyterhek tekintetében, amikor is bíró és bíró között, csak az ügyterhet tekintve ötszörös-hatszoros különbség is volt Magyarországon. Úgy gondoljuk, hogy ez az egyenlő munkáért egyenlő bért elvet is egyértelműen és durván sérti, és különösen sértette a jogbiztonsághoz való jogát azoknak a jogkereső állampolgároknak, akik saját igazuk tudatában fordultak bírósághoz, és akik sokszor sok éven át elhúzódó pereket kellett hogy végigszenvedjenek, amíg egy jogerős ítélet, egy végrehajtható határozat megszületett.

Úgy gondoljuk, hogy a kiindulási pont tehát az, hogy az az igazgatási rendszer, ami Magyarországon 2011-ig működött, valójában működésképtelen volt, nem biztosította a bírák számára a színvonalas munkavégzés lehetőségét. Ennek ellenére is abban az időszakban is a bíróságok a függetlenség tekintetében, az ítéletek színvonala tekintetében helytálltak, de nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy az igazgatási rendszer, ami Magyarországon szerintem egyébként helyesen, független a kormánytól, nem volt képes garantálni azokat a technikai és személyi feltételeket, amelyek a gyors és hatékony ítélethozatalhoz elengedhetetlenek.

Ezen kívántunk változtatni, és fontos alapelv volt, hogy nem akartuk az önigazgatási rendszert olyan értelemben megváltoztatni, hogy nem kívántuk azt, hogy egy bírósági miniszteri szintű adminisztráció jöjjön vissza, ami a rendszerváltozást követő fél évtizeden keresztül jellemezte a bíróságok igazgatását. Úgy gondoltuk, hogy önmagában az a tény, hogy a '97-ben létrehozott önigazgatási rendszer csődöt mondott, nem jelenti azt, hogy az önigazgatással lenne baj. Ezért hoztuk létre az Országos Bírósági Hivatalt, és úgy látjuk, hogy azok a folyamatok, amelyek elindultak, nem kis mértékben egyébként a korábbinál lényegesen szervezettebb munkának és a korábbinál lényegesen jelentősebb költségvetési támogatásnak, azok már most éreztetik hatásukat, és nyilván a régi bűnöknek hosszú az árnyéka, ezért nem várható az el, még akkor sem, ha egyes esetekben a közvélemény joggal érez dühöt egy-egy eljárás elhúzódása miatt, hogy ezeket az óriási mértékűre duzzadt ügyterheket egy-másfél év alatt a bírósági szervezet teljes egészében képes legyen feldolgozni. De az elvárható, és ennek egyébként látjuk is egyértelmű jeleit azokból a statisztikákból, amelyeket elnök asszony is itt megemlített, hogy jelentős mértékben váljon kiegyensúlyozottabbá az egy bíróra jutó ügyteher. Ha megnézzük azt, hogy a legproblémásabb térségekben, Budapesten, a Fővárosi Törvényszéken, Pest megyében milyen folyamatok indultak el, akkor csak gratulálni tudunk ahhoz, hogy ilyen mértékű, 38 százalékos, 18 százalékos ügytehercsökkenés történt, attól függően, hogy a Fővárosi Törvényszékről vagy járásbíróságokról beszélünk.

Azt reméljük, hogy ha ez a folyamat így folytatódik, akkor 3-4 év múlva valóban eljutunk oda, hogy egyébként a polgári perrendtartásban is létező tárgyalási időközök tarthatóak lesznek, és a bírósághoz fordulás nem jelent egyet azzal, hogy valakinek évekig kell várni egy jogerős határozatra.

Azt nagyon fontosnak tartanánk, hogy a statisztikákból egyértelműen derüljön ki, hogy egy kereset benyújtásától kezdve a jogerőig mennyi idő telik el. Tehát az a fajta statisztikai rendszer, amit szintén az Országos Igazságszolgáltatási Tanács időszakában használtak, valójában arra sem volt alkalmas, hogy a helyzet súlyosságával szembesüljünk, hiszen önmagában befejezésnek minősült egy felfüggesztés, egy szünetelés vagy pedig egy idézés kibocsátása nélküli keresetelutasítás. Ezek a statisztikák sokat nem mutattak. A jogkereső állampolgárokat döntően az érdekli, hogy mennyi idő alatt jut el egy per - ha polgári perről beszélünk - a kereset benyújtásától a jogerős határozat meghozataláig.

Látjuk azt, hogy ezen a területen is történt pozitív előrelépés. Azt látjuk egyébként, hogy az Országos Bírósági Hivatal azokkal a pluszforrásokkal és pluszstátusokkal, amelyeket a költségvetés a hivatal rendelkezésére bocsátott, jól gazdálkodik, és a jövőben is, azt reméljük, hogy az a folyamat, ami ezeken a területeken elindult, folytatódni fog.

Fontosnak tartjuk azt, hogy az Országos Bírósági Hivatal mindig magas színvonalon vesz részt a jogszabályok véleményezésében. Valóban látszik, hogy a hivatal fontosnak tekinti azt, hogy a jogalkotóval együttműködjön, és azokat a szempontokat, amelyek a jogalkalmazás során kiemelt fontosságúak, figyelmünkbe ajánlja. Ezt külön köszönettel vesszük elnök asszonytól, és azt kérjük, hogy ez az együttműködés a jövőben is maradjon meg az Országgyűlés, illetve az Országos Bírósági Hivatal között.

Szintén pozitívum az, hogy a Bíróképző Akadémia magas színvonalon működik, és biztosítja a következő bírói generációk színvonalas oktatását, a joggyakorlat megismerését és fenntartását. Nagyon nagy pozitívumnak tartjuk a tanúvédelmi programot, és azt is egy komoly előrelépésnek tekintjük, hogy a peres ügyek számát azáltal is lehet csökkenteni, hogy a mediáció intézményét az Országos Bírósági Hivatal is előnyben részesíti.

Fontosnak tartjuk azokat a jogszabály-módosításokat is, amelyek a hatáskör-módosítással kapcsolatosan történtek. Hosszú vitát követően tudomásul vettük, hogy az ügyáthelyezés intézményének a működtetésére Magyarországon az Európai Unió véleménye szerint ugyanolyan feltételek mellett sincs lehetőség, mint ahogyan ez az intézmény, mondjuk, Hollandiában hosszabb ideje működik. Ezért próbáltuk a hatásköri szabályok módosításával az ügyterhet csökkenteni, ezért fontos, hogy a Debreceni és a Szegedi Ítélőtáblához is újabb megyék kerültek, az ő hatáskörükbe tartozik a felülvizsgálat olyan megyék esetében, amelyek ügyeit korábban a Fővárosi Ítélőtábla bírálta el.

(11.30)

Azt reméljük, hogy az ítélőtábla egyébként kiemelkedő ügyterhének csökkentéséhez is hozzá fog járulni. A jövőben is készséggel állunk rendelkezésére a Kúria vezetőjének és elnök asszonynak, ha bármilyen jogszabály-módosítással, illetve jogalkotással segíteni tudjuk azt a folyamatot, hogy a bírósági eljárások megfelelő, ésszerű időn belül befejeződjenek. Azt reméljük, hogy azok a lépések, amelyek eddig történtek, mindenkit meggyőznek arról, hogy annak az átalakításnak, amely az igazságszolgáltatásban végbement, volt értelme. Ez az átalakítás az eljárások gyorsabb befejeződését szolgálja, éppen ezért Magyarország minden polgárának a korábbinál nagyobb jogbiztonságot nyújt.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Bárándy Gergely képviselő úr, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Elnökhelyettes Úr! Főtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglepő volna úgy általában, ha a bírósági igazgatás feje a beszámolójában alapvetően nem is a beszámolóról beszélne, legalábbis első körben biztos nem, hanem a bírósági szervezeti rendszerről; a régiről és az újról annak összevetése kapcsán, hiszen ez alapvetően jogalkotói hatáskör, és nem a bírósági igazgatás vezetőjének kompetenciája.

Két okból nem meglepő ez az én számomra most. Először is azért, mert ez az első olyan év, amiben az új rendszer vizsgázik, másodszor pedig azért nem, mert az pontosan köztudott, hogy elnök asszonynak meghatározó szerepe volt az új struktúra kialakításában. Először nehezen tudtuk követni, hogy hogy alakult ki, hiszen az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban még a fideszes képviselőtársaim - akárcsak a KNDP-s képviselők - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács fenntartása mellett tettek hitet. Idéztem a bizottsági ülésen is, most is teszem: Vas Imre képviselő úr a Fidesz részéről azt mondta el még itt, a plenáris ülésen is - nem is csak a bizottság ülésén -, hogy a koncepció szerint a bíróságok igazgatását továbbra is az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bírói önkormányzati szervek részvételével látná el.

A KDNP, a másik koalíciós partner részéről Rubovszky képviselő úr mondta el azt, hogy természetesen abban is egységes volt az alkotmány-előkészítő bizottság, hogy a bírói önigazgatás változatlanul az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hatáskörében maradjon. Aztán hirtelen szembesültünk egy másik struktúrával, sőt most már Gulyás képviselő úr szeretne úgy emlékezni, mintha a Fidesznek mindig is ez lett volna a terve, holott ez egyáltalán nem igaz. Ez egyébként, megjegyzem, még csak nem is a Fidesz terméke, hanem valaki - valakik - másé.

Nem a bírósági rendszer mondott csődöt, tisztelt képviselőtársaim, hanem arról van szó, és az okozta a legnagyobb problémát, hogy az OIT hiába tett a parlamentnek javaslatokat és előterjesztéseket, amelyek jellemzően kétharmados hozzájárulást igényeltek volna, a Fidesz a "minél rosszabb, annál jobb" elvét követve semmihez nem járult hozzá. De semmihez! Ez okozta azt, hogy bizonyos kétharmados törvények módosításának hiányában valóban nem lehetett hatékony megoldást találni, de ez a Fidesz hozzáállásának következménye volt, nem pedig a régi bírósági rendszer alapvető kudarca.

Senki nem azt állítja, hogy a régi szisztémán ne lehetett volna javítani. Sőt, az OIT maga tett javaslatokat arra, hogy hogyan lehetne ezt megtenni, csak sajnos ezeknek a módosításoknak az elfogadásához a Fidesz szintén nem járult hozzá annak idején, nem tudtuk biztosítani a kétharmados többséget. Az tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy megbukott volna ez a rendszer, egyszerűen nem igaz. Önök bevezettek egy másik rendszert, ami vagy működni fog, vagy nem, de az, hogy a régi megbukott volna, nem tudom ezt a szemléletet osztani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról a rendszerről viszont, amit önök bevezettek, kijelenthető, hogy megbukott. Ez, azt gondolom, szintén nem képezheti vita tárgyát. Ugyanis önök bevezettek egy olyan modellt, ami az európai és egyébként a magyar alkotmányos mércével mérve sem volt fenntartható. Bevezettek egy olyan rendszert, aminek az Európai Bíróság ítélete, a Velencei Bizottság kritikái, az Európai Bizottság nyomása miatt önök nagyjából a 80 százalékát visszavonni kényszerültek. Én ezt elhiszem, hogy fönnmaradt az Országos Bírósági Hivatal mint szervezeti egység, mint alkotmányos szerv, csak éppenséggel azokból a jogkörökből, amelyeket az Országos Bírósági Hivatal elnökének az egyszemélyi hatáskörébe kívántak utalni, azokból gyakorlatilag nem maradt semmi.

Márpedig a kritika tárgyát alapvetően ez képezte. Egyetértek elnök asszonnyal abban, hogy sokféle jogállami modell működik. Ez igaz. Lehet a jogállami modell a teljes bírói önigazgatás, lehet jogállami modell egy ahhoz hasonló struktúra, ami ma van Magyarországon, és lehet jogállami modell az is, amit Balsai képviselő úr mondott el mint lehetőséget az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén, nevezetesen, hogy az igazságügy-miniszter gyakorolja az igazgatási jogkörök jó részét. Én a magam részéről Balsai volt elnök úr - most alkotmánybíró úr - felfogásával értek leginkább egyet.

Vannak azonban olyan sztenderdek, amelyek mind a nemzetközi jogból, mind a magyar alkotmányból, alaptörvényből következnek, amiket viszont be kell tartani. Ezeket viszont önök nem tartották be. Ennek a legfontosabb egyik eleme, mozzanata, hogy személyi kérdésekben, bírókat érintő státusdöntésekben, ami a bírói függetlenség egyik attribútuma, csak a bírói önkormányzatok egyetértésével lehet dönteni. Ez egy olyan megkérdőjelezhetetlen alapelv, amelyet betartottak és betartanak minden európai országban, bármilyen modellről is legyen szó. Ehhez képest önök bevezettek egy olyan modellt, ahol az OBH elnöke egy személyben, felülírva ezeket a bírósági önigazgatásból származó javaslatokat, tetszése szerint módosíthatja. Ez az és ehhez kapcsolódóan természetesen számos rendelkezés az, ami a legnagyobb kritikát váltotta ki.

Ezzel együtt, illetve azt mondom, éppen ezért voltak kénytelenek önök visszavonulót fújni, és ma már elnök asszony úgy beszél erről a rendszerről, mintha ez lett volna a kezdeti, holott ez nem igaz. Az, ami most kialakult, nagyjából-egészéből még el is fogadható. Van egy-két olyan eleme, ami még módosításra szorul, de az a rendszer, amit be kívántak vezetni és először be is vezettek, úgy bukott meg, ahogy volt, tisztelt képviselőtársaim. Az összes lényegi elemet kénytelenek voltak visszavonni, ennek utolsó mozzanata volt az ügyáthelyezési jog megszüntetése, kiemelése a magyar jogrendszerből.

Áttérve - mert azt gondolom, alapvetően nem az új struktúra az, amit most elemezni kell - a beszámolóra, engedjék meg, hogy egypár gondolatot megosszak önökkel. Persze, kapcsolódik a régi, hál' istennek, most már jellemzően hatályát vesztett struktúrához ez a problémakör, amely miatt mi nem fogjuk tudni támogatni az OBH elnökének beszámolóját és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot.

Az egyik ilyen az ügyáthelyezési jog. Tisztelettel, míg ez hatályban volt, és mi arra kértük az elnök asszonyt, hogy ne gyakorolja ezt a jogkörét, hiszen minden létező - megint csak azt mondom - hazai és nemzetközi sztenderddel, gyakorlattal, szabállyal, alkotmányos elvvel ellentétes ez a jogintézmény. Nagyon érdekes volt és kiderült elnök asszony beszámolójából, hogy amit mi igazán nem vártunk, bevallom őszintén, a legfőbb ügyész volt az, aki önkontrollt gyakorolt ebben az ügyben. Ugyanis a legfőbb ügyész nem terjesztett elő egyetlen ilyen kérelmet sem, ha legalábbis a beszámolóban leírtak a valóságot fedik, márpedig én azt gondolom, hogy nyilvánvalóan fedik. Ehhez képest elnök asszony több ilyen ügy áthelyezéséről rendelkezett, méghozzá olyan ügyek áthelyezéséről is, amelyek politikai szempontból érintettek voltak. Azt gondolom, hogy ez legalábbis véletlen nem lehet.

A másik ilyen problémánk a bírói kényszernyugdíjazással összefüggő OBH-elnöki hozzáállás volt.

(11.40)

Ezt többször kifejtettük már, úgyhogy nagy meglepetést nem fog okozni, azt gondolom, sem elnök asszonynak, sem a képviselőtársaimnak, de néhány pontot villantsunk fel ebből. Először is én azt gondolom, és ebben vita van köztünk elnök asszonnyal természetesen, hogy az OBH elnökének igenis kötelessége lett volna haladéktalanul jogszabály-módosítást kezdeményezni, vagy legalábbis erről tárgyalásokat kezdeményezni a kormánnyal. Ez nem történt meg, de nemhogy nem történt meg, hanem az OBH azokat a munkaügyi pereket, amelyeket a bírák jogerősen megnyertek, és vissza kellett volna helyezni őket a beosztásukba, azokat is megfellebbezte. Sőt, tovább megyek ennél, volt olyan eset, amikor jogerős bírósági ítéletet nem hajtott végre az OBH elnöke, és nem helyezte vissza eredeti beosztásába azt a bírót, akit egyébként a munkaügyi bíróság oda visszahelyezett. Én ezt elfogadhatatlannak tartom nemcsak emberi oldalról nézve, hanem ha a bírósági szervezeti igazgatás feje azt mondja, hogy nem hajtok végre egy jogerős bírósági ítéletet, az énszerintem nem megengedhető, márpedig ez történt.

Tudom a helyzet abszurditását, ismerem, mert oda, arra a pozícióra már elnök asszony kinevezett egy másik embert, ettől függetlenül furcsa hozzáállás. Mellesleg ezt is kértük, hogy ne tegye elnök asszony, mert várható ebben döntés, legalább ne töltse be véglegesen ezeket az álláshelyeket, hiszen, ahogy látjuk, nagyon jól elműködnek a megyei törvényszékek akár több mint egy évig is megbízott elnökkel. Nem volt elnök asszonynak ebben az én meglátásom szerint pozitív hozzáállása, sőt még egy törvénymódosítás kapcsán azt is kifejezetten ellenezte, hogy a vezetői státusukat vissza tudják kapni azok a bírák, akiket kényszernyugdíjaztak, holott egyébként a kormány javaslata annak idején erre irányult.

Ismerem én a választ erre, tisztelt elnök asszony, hogy Brüsszel végül jóváhagyta a megoldást. Hát igen, végül jóváhagyta, merthogy jobb híján nem volt ennél jobb, ugyanis ha kinevezek oda egy másik bírót, és azt távolítom el, és helyezem vissza az elődjét, ez ugyanolyan problémát okoz alkotmányos vagy nemzetközi szinten, mint a réginek ilyen módon történő nyugdíjazása. Ez valóban, ahogy szokták mondani, ilyen csuka fogta róka esete, de ez nem azt jelenti, hogy azért, mert Brüsszel azt mondta, hogy ha már ez így alakult, visszaforgatni az idő kerekét nem lehet, akkor ezt a megoldást lenyeli, hogy Brüsszel ennek örült volna, s azt sem jelenti, hogy mi örülünk ennek, és azt sem jelenti, hogy mindez a kvázi belenyugvás kinek mit, van, akinek a politikai felelősségét, van, akinek az erkölcsi felelősségét ne jelentené ebben az ügyben.

Kiemelendő még kritikaként a pályázatok eredménytelenné nyilvánításának ügye. Elnök asszony ezzel a lehetőséggel él, én pedig úgy gondolom, hogy ezzel nem kéne élnie, annál is inkább nem kéne élnie, mert a magyar Alkotmánybíróság kimondta, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet követett el azzal, hogy ennek az objektív kritériumrendszerét nem vázolta fel és nem rögzítette törvényben. Ha pedig ezt tudjuk, akkor én azt gondolom, hogy ennek a tudatában, ennek az alkotmánybírósági, most már létező és kihirdetett határozatnak a tudatában elnök asszonynak ebben a vonatkozásban legalábbis nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítania, és azt is gondolom, a leghelyesebb az lenne, ha ezzel a lehetőséggel, amíg ez a helyzet megnyugtatóan nem rendeződik, nem élne. Vagy ha már él, akkor legalább, ahogy az ügyáthelyezés vonatkozásában a Bírói Tanács hozott egy döntést arról, hogy nagyjából milyen kritériumrendszer alapján lehet ügyeket áthelyezni, legalább az eredménytelenné nyilvánítás vonatkozásában is jó volna, ha a Bírói Tanács hozna egy ilyen objektív döntést.

Azt gondolom, hogy ugyanakkor nem mehetünk el amellett sem, hogy pozitív változások is történtek, és én ezt szeretném elismerni a kritikák mellett. Ilyen például a mediáció intézményének fejlesztése, ilyen a gyerekközpontú igazságszolgáltatás elvének a kiteljesítése, ilyen a leterheltség csökkentése, az arányosabb ügyteherelosztás, ami, én azt gondolom, hogy közös érdeme az Országgyűlésnek és az Országos Bírósági Hivatalnak. Tehát e vonatkozásban feltétlenül ért el eredményeket elnök asszony, és amit én még a magam részéről kiemelek, és ezt szeretném külön megköszönni, hogy példamutató elnök asszonynak az a magatartása, ahogy a hatalmi ágak közti párbeszéd vonatkozásában eljár. Kérem arra, hogy ez a jövőben is így legyen, és nagyon köszönöm azt, hogy ez az eddigi időszakban is így volt.

Ami még, azt gondolom, hogy kiemelést érdemel...- nem tudom, elnök úr, egy perc hosszabbítást módomban áll-e kapni. (Jelzésre:) Köszönöm szépen, elnök úr, mert akkor érdemes belekezdeni. Egyrészt a beszámoló a lábjegyzetben jelzi, hogy a kedvezőtlen irányú változásokra tekintettel jogszabályváltozást kezdeményeztek. Engem nagyon érdekelt volna, meg érdekelne, hogy mik voltak ezek a javaslatok, és hogy ezt a jogalkotó megfogadta-e, mert erre vonatkozóan nekem nem állt rendelkezésemre információ.

A másik a létszámmal kapcsolatos kérdések. A beszámoló a 64. oldalán és a mellékletben a valós képet meglátásom szerint azzal fedi el, hogy a 2011-hez képest bekövetkezett változást nem a tényleges létszám alakulásával, hanem az engedélyezett létszámhelyek mértékének változásával és annak részletezésével mutatja be, s míg az engedélyezett létszám például a bírósági ügyintézőknél emelkedett, az igazságügyi alkalmazottak tényleges összlétszáma csökkent. Éppen ezért azt gondolom, a valós képet az festette volna, ha a tényleges létszám alakulása képezi az elemzés tárgyát. Ha megnézzük azt, hogy hány bíró dolgozott egy évvel ezelőtt, és most ténylegesen hány dolgozik, akkor azt látjuk, hogy kevesebb. Ha megnézzük ugyanezt más alkalmazottak vonatkozásában, ott van - azt hiszem, talán egy helyen -, ahol nagyobb a létszám, a titkároknál, de a többi helyen, például az igazságügyi alkalmazottak vonatkozásában a tényleges létszám, én úgy tudom, kevesebb, tehát azt gondolom, érdemesebb lett volna a tényleges létszámmal számolni, és nem az előírt létszámmal.

Sajnos az ügybefejezésre, a peres ügyek alakulására idő már a felszólalás keretében nem jut, valószínűleg itt élni fogok egy ismételt felszólalási lehetőséggel. Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Rubovszky György, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Nagyon furcsa miliőben folyik ez az egész kérdés. Egy nagyon jó expozét hallottunk, szerintem a bizottsági előadó helyén kezelte a dolgot, úgyhogy minden további nélkül kitérhetnénk az elnöki beszámolóra, sajnos azt hiszem, hogy ezt az egész kérdést, mint az alkotmánybírósági ülésen, itt is Bárándy képviselő úr vitte el a normális menetből. (Dr. Bárándy Gergely: Na, ne már!)

Tisztelettel, akkor szeretnék még arra hivatkozni, hogy Gulyás Gergely képviselő úr adott egy történelmi áttekintést azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen hogy alakult a '97-es igazságszolgáltatási reform, és hogy annak milyen eredményei voltak. Bárándy képviselő úr azt mondta, hogy csak most állapítottuk meg annak a bukását, az remekül működött. Ez nem igaz. Ennek bizonyítására tudom mondani, hogy a jelenlegi államtitkár úr, aki akkor a Fidesz-frakció jogi kabinetjének volt a vezetője, az én társaságomban vagy én az ő társaságában járhattam Draskovics miniszter úrnál, aki, belátva, hogy a rendszer nem működik, kilátásba helyezte azt, hogy a két pozíciót szétválasztják. Vagyis az, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke, aki egyben ellátja a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztségét is, az igazgatási feladatokat is, ezt a munkaterhet nem lehet a továbbiakban fenntartani, és ezért ő már akkor erősen gondolkodott azon - akkor éppen nem volt elnöke az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak -, hogy ezt a két tisztséget kettéválasszák. Erre aztán nem került sor, sőt meglehetősen sok huzavona után került sor csak arra, hogy Baka Andrást többszöri, előtte sikertelen kísérlet után az Országgyűlés megválasztotta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének.

Itt, ennél a pontnál nem pontosan szövegszerűen idetartozott vagy itt következne Bárándy képviselő úr felszólalása, de azért szeretnék hivatkozni arra, hogy a bírák nyugállományba helyezése, és az a döntés, hogy 70 évről 62 esztendőre csökkent a bírói felső korhatár, az nem abban az időben született, amikor Handó Tünde elnök asszony hivatalban volt, hanem az még messze Baka András elnöksége alatt született.

(11.50)

Mert hisz az egész alkotmányozás és az egész alkotmányi rendszer kialakítása alatt Baka András töltötte be az országos igazságszolgáltatás elnöki pozícióját. Tehát ezt nála felelősségként megállapítani nem lehet, de később erre szeretnék visszatérni.

Szeretnék arra is visszatérni, hogy többször hallottuk, az alkotmányozás során arra hivatkozott Bárándy képviselő úr, hogy úgy Vas Imre, mint Rubovszky György úgy nyilatkoztak, hogy az országos igazságszolgáltatás változatlan meg fogja tartani az igazgatás feletti irányítás jogát. Ez kétségtelen, ezt mondtuk, de azért tessék szíves lenni visszaemlékezni, hogy az alkotmányozás másfél esztendeje alatt az alkotmányozási munka közben egy koncepcióváltásra került sor. Erre azért is emlékezni kell, mert az eredeti időszakban Bárándy Gergely még egy munkacsoportot vezetett, és a koncepcióváltás következtében visszavonult, egyszerűen kivonult az alkotmányozási munkából, és attól kezdve, ha jól tudom, nem vett részt az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában. (Dr. Bárándy Gergely: De a jegyzőkönyvet olvastam!) Tehát hogy a koncepcióváltás előtt mi volt, erre nekem azt szokták mondani, amikor hasonló kérdést felteszek, hogy nem nézed ki belőlünk, hogy fejlődőképesek vagyunk. Na, félre a viccet!

Arra szeretnék még hivatkozni, hogy tulajdonképpen az alkotmányügyi bizottság előtt és itt a Házban is végig arról volt szó, hogy a rendszer hibás, a rendszer miért nem jó, és hogy a rendszert vissza kellett vonni. Tisztelettel, megítélésem szerint nem ez a napirend. A napirend az, hogy a jogszabályi keretek között az Országos Bírósági Hivatal elnöke hogy látta el a feladatát. Nagyon örülök, ha szorosan vett napirendi kérdéshez kerülünk, akkor Bárándy képviselő úr is elismerő hangon nyilatkozik az elnök asszony számtalan megnyilvánulásáról és munkájának számtalan részéről.

A kifogás tárgyává tett kérdések közül egy ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet. Azt mondja, hogy milyen lehetetlen szituáció az, hogy a Bírósági Hivatal elnöke jogerős bírói ítélet végrehajtását nem teljesítette. Ha netalántán teljesítette volna, akkor nyilván az a kritika érte volna Handó Tünde elnök asszonyt, hogy hogy jön ahhoz az Országos Bírósági Hivatal elnöke, hogy a törvény adta kötelezettségét nem teljesíti, és a megüresedett bírói helyekre miért nem nevezett ki bírói vezetőt. Egyszerűen, amikor utána megpróbálta megmagyarázni, hogy Brüsszel elismerő nyilatkozata kvázi kényszerhelyzetre való hivatkozással született meg, és mondták azt, hogy jó ez, így elfogadható, tulajdonképpen végig kellene nézni, hogy volt az elnök asszonynak egy olyan kötelezettsége, hogy az alkotmány, illetve a bírósági szervezeti törvény hatálybalépését követően bizonyos pozíciók megüresedtek, nem volt vezetőjük. Az ő feladata az volt, hogy ezt az egész apparátust működtesse. Ha az apparátus szembemegy a hatályos alkotmánnyal, és szembemegy a hatályos bírósági törvénnyel, szerintem elképzelhetetlen lett volna.

Tisztelettel, két dologra szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét, ami a Bírósági Hivatal elnök asszonyának jelentéséből kiderül, és ami nagy terhet ró az Országgyűlésre. Az egyik kérdés, amivel évek óta foglalkozunk, hogy az egy bíróra jutó bírói segítség száma 1,35 százalék (sic!), és ez egész Európát tekintve a lehető leghátrányosabb. Ezen a téren a hivatal vezetője nem tud mozogni, csak akkor, ha az Országgyűlés ehhez a kellő segítséget megadja. (Dr. Schiffer András: Hát, hajrá költségvetés! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás Gulyás Gergelyhez szól.) Nagyon helyesen az elnök asszony úgy fogalmazza meg kötelezettségének a legfőbb pontját, hogy (Az elnök csenget.) a Kúria irányt mutat a jogalkalmazás terén, az Országos Bírósági Hivatal meg megteremti ennek a feltételeit. Igen ám, csak ez nem olyan feltételrendszer, amit ő önmagában meg tud valósítani.

Mire szeretnék célozni? Szeretnék célozni itt a bíróságok elhelyezésére. Egyszerűen ezt a problémát görgetjük magunk előtt most már 23 esztendeje. Nagy siker így például a debreceni bíróságon a munka elkezdése, de azért szomorúan emlékszem arra, hogy 1998 és 2002 között, amikor először voltam tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, én azért lobbiztam már az akkori elnök asszonnyal egyetemben, hogy a Pest Megyei Bíróság építkezésével kapcsolatban a költségvetés adjon további százmillió forintot arra, hogy a tervezés, az épület bővítése és a meglévő épületrész korszerűsítése megvalósulhasson. Ennek, tisztelettel, 15 esztendeje, és most vagyunk ott, hogy a beszámolóból tudhatjuk meg, hogy tulajdonképpen a törvényszék elhelyezése talán valamilyen épületátcsoportosítással megoldhatóvá lesz. Ugyanígy én örömmel köszöntöm azt a jelzést, amely szerint a Kúria visszakaphatja a régi épületét és visszaköltözik a Kossuth téri épületbe.

Tisztelettel, én azt hiszem, és szeretném hangsúlyozni, hogy Bárándy képviselő úr felszólalásából azokat a lényeges pontokat vegyük ki, amelyek az elnök asszony tevékenységének pozitív megítélésére vonatkoztak. Azt kérem a képviselőcsoportom nevében is, hogy a beszámolót teljes terjedelmében az Országgyűlés szíveskedjen elfogadni, és az a kérésem, hogy azokat a szervezeti problémákat, amelyeknek legalább annyira szenvedő alanya az elnök asszony, azokat ne az ő terhére rójuk, ez a mi itteni csatánk feladata.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Handó Tünde elnök asszonyt, az Országos Bírósági Hivatal elnökét, illetve még a páholyban helyet foglaló bírósági vezetőket, a Kúria elnök urát, helyettesét és helyettes asszonyát. (Gulyás Gergely: Főtitkárát!) Főtitkárát, bocsánat. Azt hiszem, az a lényeg, hogy ki milyen munkát végez, és nem a tisztség.

Szerintem azt várják el az emberek - és én ezzel szeretnék kezdeni, az Országos Bírósági Hivatal 2012. évi beszámolójáról van szó -, hogy próbáljuk úgy megközelíteni ezt a kérdést, hogy mindenki értse. Próbálkozom ezzel jogvédőként, bár kicsit belefújt a politikába a sors három évvel ezelőtt, de próbálom mindig úgy megközelíteni, hogy az emberek értsék meg, miről beszélünk. Mert itt egy gyönyörű szép kinyomtatott beszámoló, tényleg gusztusos, meg kell dicsérnem tényleg az elnök asszonyt már ezért is, hogy tényleg egy nagyon vonzó külalakú anyagú beszámolót kaptunk, amelyen egyébként látszódik az igyekezet, látszódik a szándék arra, hogy szemléletben, hozzáállásban végre legyen változás a magyar bírósági rendszerben, amelyben évek óta igazából nagyon komoly rendszerhibák figyelhetők meg.

Tulajdonképpen két nagy rendszerhiba van, és szerintem ez érdekli az embereket, ebből a szempontból kellene hogy beszéljünk. Az egyik az, hogy még mindig az úgynevezett ésszerű határidőn belüli befejezése az ügyeknek nem érvényesül, noha ez nemzetközi kötelezettségünk, az alaptörvény is előírja, és Strasbourgban most már évente több tucatszor marasztalják el Magyarországot az ésszerű időn belüli ügybefejezés követelményének a kirívó megsértése miatt.

(12.00)

A másik pedig a bírósági ügyek során, a bírói ítéletekben és eljárásokban megfigyelhető szakszerűtlenség; ami egyszerűen sajnos, nem mondom, hogy mindenkit jellemez, szó nincs erről. De egyszerűen rendszerhibaként nap mint nap találkozik az ember választott képviselőként olyan panaszokkal, amelyek tényleg kirívó, megdöbbentő és elfogadhatatlan bírói tévedésekről, rosszabb esetben elfogultságról, még rosszabb esetben, adott esetben korrupttá vált bíró eljárásáról szólnak. Erről bűnügyi híradások is szólnak, szerencsére nem nagy számban, de mégis létező jelenségről van szó.

Tehát azt hiszem, ebből a szempontból kell megközelíteni. És ami eddig itt történt a vitában, az nekem azért nem tetszett, bevallom őszintén, mert megint egymással foglalkoztak alapvetően a felszólalók, tehát a pártok. Ugye, elhangzott az expozé, amit figyeltem, bár nem voltam még akkor itt. Elhangzott kvázi a Fidesz vezérszónokának felszólalása Gulyás Gergely részéről, hogy milyen jók voltunk, milyen szép volt az elmúlt 3 év. Elhangzott utána Bárándy Gergely részéről, hogy semmi nem volt jó az elmúlt 3 évben, és milyen jó volt az elmúlt 8 év. Akkor Rubovszky György képviselőtársunk ezzel vitába szállt, és közben nem kaptak semmi a polgárok.

Őróluk szólt itt valami ebben a vitában? Szerintem még nem sok. Schiffer András képviselőtársam még készül a beszédével, valószínűleg még egy-két érdekességet tartogat, úgyhogy érdemes lesz őt meghallgatni. Hiszen egy tapasztalt, mindennapi ügyekben eljáró kollégáról van szó. Nyilván természetesen a többiek is ebbe a körbe tartoznak, de azt gondolom, ő egy kicsit életközelibben szokta előadni és nem pártként. Ugye, a hagyományos nagy pártokat jellemző szemlélet, hogy tetszik, hogy mondjam, szolgálja a politikai érdekeinket mindaz, ami történt a bírósági rendszerben vagy nem szolgálja. Bocsánat, nem ez a szempont. Nem ez a szempont!

Azt kell vizsgálni, hogy szolgálja-e az emberek érdekét mindaz a változás, mindaz a folyamat, mindaz a szerkezeti változás, jogszabályi változás és mindaz a szervezési folyamat, amit az Országos Bírósági Hivatal csinál. Szolgálja-e az emberek azon érdekét, hogy ésszerű időn belül bírálják el az ügyüket, szolgálja-e az érdeküket, hogy szakszerűen kerüljenek az ügyeik elbírálásra? Kiszűrhetők-e a rendszerhibák, megfelelő-e a bírók képzése, megfelelő háttérfeltételekkel rendelkeznek-e a bíróságok, megfelelő-e például a mediáció rendszere, a közvetítés rendszere? Kapnak-e a polgárok üzenetet arra, hogy nem kell feltétlenül a bíróságra rohanni, fél évig várni az ügy kitűzésére, és addig, úgymond, öljük meg egymást, vagy intézzük el, nem tudom, hogy az ügyeket?

Nemrégiben megkeresett egy polgár egy fogadóórán azzal, hogy egy ikerházban lakik, és a szomszédja egyszerűen lehetetlenné teszi az életét, de fizikailag is. Tehát amikor ő kimegy a kertbe, akkor köpdösi, gyűlöletteljes szövegeket mond felé, és amikor lehet, megüti. Na most, egy ilyen környezetben kell egy embernek élnie most már lassan fél éve. Ügyészséghez fordult, bírósághoz fordult, rendőrséghez fordult, és semmi nem történt. És ez az ember baseballütővel a kezében kergeti a saját kertje környékén az én megkeresőmet. Tehát itt nagyon nagy gondok vannak. Ebből a szempontból kell tehát vizsgálni.

És akkor elmondok még egy gondot. Menjünk részleteibe! Azért eszembe jut egy latin mondás Bárándy Gergely kritikájával és a baloldal kritikájával kapcsolatban, egy régi bölcs latin mondás. Nagy Sándor egyik tanácsadója mondta, hogy merészen kell rágalmazni, valami mindig ottragad. Itt azért gyakorlatilag és tulajdonképpen erről van szó. Mondjuk ki, európai szinten is erről volt szó. A Magyarország elleni hisztéria és támadássorozat, ami az Európai Parlamentben és az Európa Tanácsban ment, tulajdonképpen kódolva két mondatot üzent a magyar igazságszolgáltatási rendszer reformjával kapcsolatban. A bölcs tanácsadók, ugye, Eörsi Mátyást gyakran látjuk forgolódni az Európa Tanács különböző szobáiban; én magam láttam őt a monitoringbizottság vezető jogtanácsosával hosszan konzultálni a büfében, és fényképet is készítettem erről, tehát bizonyítékom van róla, tehát tudom, hogy mit mondott. Ezek a kedves tanácsadók azt híresztelték Magyarországról, hogy tulajdonképpen itt a teljes bírói kart lecserélik, a vezetést lefejezték, és némi egyszerűsítéssel mondom: átkerült az ügyek elintézése Orbán Viktor dolgozószobájába. Körülbelül ez volt az üzenet, és egy hisztéria indult el.

Ugyanez lefolyt a Tavares-jelentés kapcsán, amiről tudjuk most már, hogy tulajdonképpen MSZP-s képviselők írták, csak Tavares úr a nevét adta. Nyilván szegény nem írhatta, mert nem is ért a joghoz, fogalma nincs, nem jogász. (Közbeszólásra:) Egy stróman volt, mondhatjuk ezt nyugodtan, így van. Egy szép Petőfi-idézetet tett elé arról, hogy ott van a haza, ahol a jog is van. De ettől függetlenül még az egész egy rágalomáradat volt. Na most, ez a műhisztéria. Ha lett volna hisztéria az Európa Tanácsban és az Európai Parlamentben amiatt, hogy a Magyar Országgyűlés végre szembenéz azzal, hogy nem volt rendszerváltozás a magyar bírói karban, és szembenéz azzal, hogy 2002-2010 között kimutatható, a jogerős ítéletek zárt láncolatú füzérével bizonyítható, hogy bírák politikai megrendelésre, politikai akaratnak megfelelően hoztak politikai koncepciós ítéleteket sorozatban - és ennek nincs következménye. (Folyamatos moraj.)

Olyannyira nincs következménye, hogy aktuális legyek, a 2006 őszi ügyekkel kapcsolatban a 7. évforduló közeledik, és ennek kapcsán készülünk Morvai Krisztina képviselőtársammal egy nagyon komoly szakmai konferenciára október 20-án, ahol bemutatjuk a jogerős ítéleteket, hogy pontosan mi történt ténylegesen. Nem legendákról van szó, nem, hogy mondjam, kényes beszámolókról, hanem kőkemény véres valóságról, bizonyítható bírósági ítéletekről; hogy például a nyomozási bírók első fokon 200 embert küldtek előzetesbe a 2006 őszi rendőri erőszakkal kapcsolatban, levadászott embereket, és ebből a 200 ügyből körülbelül 90 százalékban másodfokon megváltoztatták a döntést, és szabadlábra helyezték őket. Na most, azok az elsőfokú nyomozási bírók, akik ezeket a döntéseket, ezeket az abszurd, eljárási és anyagi szabályokat is durván sértő döntéseket meghozták, és kettétörték sokszor a fiatalok életét... - tegnap találkoztunk több ilyen fiatallal. Kérem, hogy a nevetgélést, ha lehet, fejezzék be fideszes képviselőtársaim, mert gondolom, szerintem elég komoly dologról beszélek. Talán ennyi figyelmet megérdemel.

Tegnap találkoztunk több ilyen emberrel, aki átélte ezeket az előzeteseket. Volt, mondjuk, aki 47 napig volt bent, magánzárkában töltötte az idő felét. Bírók ültek a pulpituson, és bírók hoztak ilyen döntéseket. Ezek a bírók, kérem szépen, a helyükön vannak. Mindegyik bíró a helyén van, egyetlenegyet sem távolítottak el. És akkor folytathatnám a sort azon koncepciós ügyek kapcsán, amelyek születtek a szemünk láttára. Hála istennek, a mi Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk komoly harcot vett föl ezzel a koncepciós szellemű ítélkezéssel kapcsolatban, és nagyon sok ügyben meg tudtuk fordítani nagyon kemény jogi küzdelemmel az ügyek állását. De ez igazából nem a bírói karon múlott, inkább rajtunk múlott, hogy egyáltalán meg tudtuk a trendet picit fordítani.

És olyan döbbenetes dolgok vannak, hogy bocsánat, mondjuk, a Kőszegi Zsolt nevű fiatalembert 2006. szeptember 19-én a Rádió környékén véresre verték a rendőrök, majd folytatták a Rádió épületében, majd odabilincselték a kórházi ágyhoz, totális megalázás és elbánás. Az ezen emberrel szemben intézkedő rendőrök elleni büntetőeljárásban első fokon a Nyilas Levente nevezetű bíró felmentette őket. Az a Nyilas Levente nevezetű bíró, aki jelenleg a Budaházy György és társai elleni terrorügyben az öttagú tanács egyik tagja. Tehát bocsánat, hogy van ez?! És nyilvánvalóan koncepciós felmentés volt. Egyébként a nyomozó ügyészség ugyan bejelentett egy fellebbezést, de ezt később visszavonta, tehát első fokon jogerőre emelkedett az ügy.

Döbbenetes dolgok vannak. Ugye, ez a szakszerűtlenségi rész. Nem volt elszámoltatás az egész bírósági karban. Schiffer András képviselőtársam is mondta előtte, hogy beszéljek erről is. Hát igen, beszélek. Elő is terjesztettük a Házban többször a javaslatunkat, név szerinti szavazást is kértünk arról, hogy legyen valamilyen szintű szűrés. Tudom, hogy ez egy nagyon kényes kérdés, jogállami szempontból ez a legkritikusabb kérdések egyike. Mert a legtúlzóbb álláspontok szerint, Bárándy Gergely szokta ezt mondani, hogy még véleményt sem mondhatunk, ugye, a politikus nem mondhat véleményt a politikai ügyekről. És Schiffer András is ezt mondja; de helytelenül mondja.

Mert bocsánat, a társadalomnak van egy véleménye az ároktői ügyről például, ahol négy év után előzetesből kiszabadultak az ároktői gyilkosok. Rendelkezésre áll a bizonyítékok zárt láncolata, hogy ők voltak, de a magyar bírósági eljárásban a büntetőeljárási törvény szabályai szerint nem tarthatók tovább előzetesben. Házi őrizetbe kerültek, majd onnét elszöktek. Csodák csodájára sikerült őket valami hasonszőrű maffiacsapat lakásában Svájcban elfogni, és most valószínűleg hazahozzák őket. De bocsánat, milyen különbség van a házi őrizetek között? Erről is beszéljünk már! Mondjuk, Polgár Tamás vagy Budaházy György olyan házi őrizetben csücsültek hosszú heteken át, hogy járó motorú rendőrautóban négy rendőr állt a házuk előtt, és kétóránként becsöngettek, hogy otthon vannak-e. Na most, az ároktői gyilkosoknál valószínűleg nem ez történt. Mert egyébként nem szökhettek volna meg.

És innentől kezdve nem érdekel engem, bocsánat, és a társadalmat sem érdekli, hogy a szakértői intézet költségvetési kerete hogyan áll a DNS-ügyben. Ez egy kétórás vizsgálat, ami elvégezhető, egy DNS-vizsgálat. Ez a bíró gyengesége, alkalmatlansága, hogy nem bírságolta halálra a szakértői szervezetet, és nem gondoskodott arról, hogy ez az ügy gyors elintézést nyerjen.

(12.10)

És lám-lám, megvilágosodott az MSZP, mert éppen hétfőn nyújtotta be Mesterházy Attila és Bárándy Gergely azt a javaslatukat, hogy a saját tökéletes rendszerüket korrigálni kell (Zaj. - Az elnök csenget.), a saját korábbi rendszerüket úgymond korrigálni kell, és igen, felelősségre kell vonni azokat a bírókat, akik úgy vezetik az eljárás menetét, hogy az előzetesből négy év után ítélet nélkül szabadulhat valaki. Egyetértünk vele, örülök, hogy megvilágosodtak, és a Jobbik által felvázolt úton haladnak.

Ugyanis mit írtunk a radikális változás programjában 2010-ben? Idézem: "Jogállamban a független és hatékonyan működő igazságszolgáltatási rendszer működése jelenthet garanciát arra, hogy az állam polgárainak egymás közötti és állami szervekkel szembeni jogvitái, büntető- és szabálysértési ügyek pártatlan, tisztességes, ésszerű határidőn belül lefolytatott eljárás keretei között kerüljenek lefolytatásra."

Azt is mondtuk, hogy az eljárások elhúzódását sok esetben a felek lépései eredményezik, de a bírói kar erélytelen pervezetési gyakorlata sajnálatos módon sok esetben ezt nem akadályozza meg, és hogy elviselhetetlenné válik az eljárások elhúzódása. Mondok egy példát erre, megint csak egy 2006-os ügy: 2006. október 23-án a Nádor utcában, megállapította a Kúria, hogy jogellenesen oszlatták fel az ünnepelni vágyó embereket, a Kossuth térre betérő embereket. Megtörtént az oszlatás, megindultak a kártérítési ügyek a jogsértettek részéről.

Ebben az a döbbenet történt, hogy a bíróság elutasította a kérelmet - ez most szeptemberben történt, annak ellenére, hogy a jogalap teljesen egyértelmű, de ez még hagyján, ez egy szakmai hiba, csúnya szakmai hiba, hozzáteszem -, 2014. júniusra tűzte az ítélőtábla a másodfokú tárgyalás időpontját, ami egyszerűen elviselhetetlen és elfogadhatatlan. Nem ezért tartjuk az államot. Az államnak nem ez a feladata, az állam nem mondhatja azt, hogy nem tudom megszervezni, nem érek rá, nincs elég pénzem. Legyen elég pénze! Az elmúlt évek költségvetési vitáiban számtalan módosító javaslatot nyújtottunk be, hogy végre történjenek meg a fejlesztések. Nagyon helyesen a Kúria átköltözik az eredeti épületébe, a Budapest Környéki Törvényszék egész elképesztő őskori állapotai végre szűnjenek meg, és normális viszonyok között tárgyalhassanak a felek.

Aztán mi támogatjuk természetesen azt is, az elnök asszony jelezte az alkotmányügyi bizottság hétfői ülésén, hogy a Szegedi Törvényszék végre el tudjon válni a Szegedi Ügyészségtől. Nem egészséges az ügyészséggel egy épületben a bíróság épülete, és folytathatnánk a sort. Tehát nagyon jó összességében sok irányban az, ami elindult, és a titkári állomány tekintetében ezt mondtuk, itt van a programunkban, fel tudom olvasni, hogy a bírák leterheltségük miatt egyre kevésbé képesek a minőségi ítélkezés követelményeinek megfelelni, az egy bíróra jutó szakmai adminisztráció, segédszemélyzet száma messze az európai átlag alatt van. Ezt kell növelni. A '97-es igazságügyi reform tulajdonképpen azt eredményezte, hogy a bírák saját magukat ellenőrizték.

Ez egy rossz rendszer volt, ezt meg kellett változtatni, ez vitán felül áll, ezt támogattuk. Azonban azért nem tudjuk támogatni összességében a beszámolót, mert ugyan az elnök asszony igyekezetét méltányoljuk, és gyümölcsöt hoz maga idejében, ez X. Kelemen mondása, tehát úgy érezzük, hogy gyümölcsöt fog hozni ez a munka, de jelenleg még nem kielégítő. Éppen ezért az egyperces hosszabbítási idő keretén belül, ha ezt az elnök úr engedélyezi, még befejezem azt a gondolatsort, hogy igen, ez egy ígéretes munka, ígéretes irány, de még nem történt meg az áttörés. Harcászati nyelven, zajlik a küzdelem, de még nem törtük át a frontvonalakat, tehát a doni áttörés nem történt meg. Ezt tovább kell folytatni, és nyilván óriási ellenállás van a bírói karban, és sajnos egy dacosság is kialakult, hozzá kell tegyem, megint egy 2006-os példát mondok: a semmisségi törvényt itt fogadtuk el a Házban, hozzáteszem, amnesztia, közkegyelem kellett volna, de ha már a semmisséget fogadtuk el, a bírói kar bojkottálta ennek a végrehajtását. Három évig vagy két és fél évig nem volt hajlandó végrehajtani ezt a törvényt, a bírák egyhangúan az Alkotmánybírósághoz fordultak. Mutassanak még egy törvényt, ahol ilyet tettek volna a bírók összehangolt módon. Nyilván ez nem véletlen. Az Alkotmánybíróság szerencsére alaptörvényszerűnek tartotta a törvényt, de a mai napig is ott vannak azok a fiatalemberek, akiket koncepciós eljárás során ítéltek el, és nem semmisítették meg a döntést a bírák konok ellenállása miatt.

Úgyhogy jogállami szempontokat figyelemben tartva azt tudom csak mondani, hogy ezen az úton tovább kell menni, de még nem történt meg a magyar igazságszolgáltatási rendszer olyan szintű átalakulása, amely a magyar emberek igényeinek, elvárásainak megfelel, a pártatlan, ésszerű ítélkezés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) követelményeinek megfelelően.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel nem vezérszónoki körben történik a tárgyalás, ezért kétpercesekre is van lehetőség. Megadom a szót Bárándy Gergely képviselő úrnak, MSZP.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): No, hát akkor térjünk vissza a normális mederbe, tisztelt Országgyűlés. Rubovszky képviselő úrnak mondanám. Tisztelt Képviselő Úr! A struktúráról azért beszéltem ilyen hosszan, mert elnök asszony beszámolójának ez volt az indító gondolatköre. Ő vetette fel, és ő beszélt róla talán hosszabban, mint én. Ezt követte Gulyás Gergely képviselőtársam felszólalása, aki szintén rendkívül hosszan beszélt a régi és az új struktúráról, illetve ennek összevetéséről. Úgyhogy először, azt gondolom, szokták mondani, hogy velük kéne, legalábbis a saját frakciószövetség-társával megbeszélni, hogy miről kéne itt beszélni, de engedje meg, hogy én ezekre reagáljak.

A másik: tisztelt Rubovszky képviselő úr, igaz, hogy Baka András idején vezették be, a kényszernyugdíjazásról akkor döntött az Országgyűlés, de ha emlékszik rá képviselő úr, akkor Baka András elnök úr nagyon élesen tiltakozott ez ellen - egy. Kettő: ennek a hatálybalépése már nem az ő ideje alatt következett be. Én pedig az elnök asszony hozzáállását kifogásoltam a jogszabály hatálybalépése után. Tehát azt gondolom, hogy itt sem lehet semmiféle logikai törést felmutatni az én gondolatmenetemmel kapcsolatban.

Harmadszor: tisztelt képviselő úr, nem a rendszer nem működött, hanem a rendszer korrekcióra szorult. Ezt mindenki elismerte, de önök nem azt csinálták, hogy a korrekciót végrehajtották volna, hanem gyakorlatilag a teljes rendszert felszámolták, és egy újat építettek. Soha nem volt köztünk vita tárgya az, hogy szét lehet-e választani, de ezt most sokadszor mondom el, az alkotmányügyi bizottságban is elmondtam, hogy ne lehetne szétválasztani az igazgatási vezetést a szakmai vezetéstől. Tudja, képviselő úr, hogy ez miért nem történt Draskovics miniszter úr idején? Mert önök nem járultak hozzá. Kétharmados törvénymódosítás kellett volna hozzá. Ezért nem terjesztettük a parlament elé ezt a javaslatot. Úgyhogy azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy nem ez az, ami a vita tárgyát képezi közöttünk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. További kétpercesek következnek; Gulyás Gergely képviselő úr, Fidesz.

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tevékenységének megítélésével kapcsolatosan azon gondolkodtam, hogy mi lehet a Bárándy képviselő úr által megfogalmazott álláspont és az én álláspontom közti különbség. Arra jutottam, hogy vélhetően az, hogy ő az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja volt, amikor én viszont ügyvédként láttam ennek az igazgatási rendszernek a teljes csődjét, éppen ezért nem is bukásról beszéltem, hanem arról, hogy ez a rendszer csődöt mondott.

Az pedig logikailag sem állja meg a helyét, hogy míg Bárándy képviselőtársam is eljut oda, hogy szerinte azokkal a jogszabály-módosításokkal, amelyeket az Országos Bírósági Hivatal és annak elnöke jogköreivel kapcsolatosan elfogadtunk, már a rendszer korrektnek tekinthető, ugyanakkor pedig hozzáteszi, hogy a '97-es bírósági reform során meghozott törvény korrekcióra szorult, de ők ezeket a korrekciókat, az akkori kétharmados többség nem tudta elfogadni. A helyzet tehát az, hogy mi megalkottunk egy olyan rendszert, amely szerintem önmagában is jó volt, de a nemzetközi kritikák hatására nyitottak voltunk bizonyos korrekciókra. Ez a rendszer működőképes, ennek a rendszernek az eredményei a statisztikák alapján egyértelműen láthatóak, míg az a rendszer, amit a kétharmados többséggel az ellenzék ellenkezése dacára '94 és '98 között az akkori kétharmados kormánytöbbség megalkotott, az igazságszolgáltatás csődjéhez vezetett.

Végül, Gaudi képviselőtársam felszólalása során sok olyasmit is mondott, amivel egyetértek, különösen - ő ugyan most telefonál, ezért vélhetően nem hallja, amit neki mondok (Derültség.), de túlteszem én ezen magam - a 2006-os ügyek megítélésében vélhetően mi egyetértünk, és a bírósági működés is joggal illethető kritikával, már csak azért is, mert ezt a Fővárosi Bíróság vizsgálata is megállapította. De miután a parlamenti műfaj már régóta nem kellően színes műfaj, ezért én javasolnám, hogy Gaudi-Nagy Tamás irodájának működéséről szóló beszámolóját is évről évre tárgyalja meg az Országgyűlés (Derültség.), mert akkor még szélesebb körben kapnánk betekintést azokba az ügyekbe, ahol ő képviseletet lát el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Azt hiszem, szerintem az emberek nagyon furcsállják az ilyen típusú hozzászólásokat, amiket Gulyás Gergely mondott, hogy miért hozunk élő példákat a parlamentbe. Igen, önök megszavazták azt, hogy 2014-től élő példákat ne lehessen behozni a parlamentbe, ugyanis azt mondták, hogy összeférhetetlen minden más keresőtevékenységgel a parlamenti munka. Én jelentem, igen, elkövetem azt a furcsa tevékenységet, hogy a parlament legaktívabb képviselője vagyok, és mellette jogvédő tevékenységet folytatok ügyvédként, bocsánatot kérek, élő példákkal találkozom másokkal ellentétben - nem akarok neveket mondani.

(12.20)

Viszont engem az bosszant, hogy nem a konkrétumokról beszélünk. Miért nem arról beszélünk? Bárándy Gergelynek sem maradt elég ideje az ügyek elhúzódásáról beszélni, mert végig gyalázta a kormány működését, és Handó Tünde nyakába varrja a rendszer hibáit, miközben neki végrehajtó és szervező feladata van, nyilván viszonylag kevés eszközrendszerrel, nem elég eszközrendszerrel. Miért nem arról beszélünk, hogy a peres ügyek száma folyamatosan növekszik, a nem peres ügyek száma meg kicsit csökken? Miért nem arról beszélünk, hogy a fogalmazó keretszáma nincs feltöltve? Miért nincs feltöltve? Hatvanvalahány százalékosan áll a fogalmazók száma, akiken áll vagy bukik a bírósági rendszer továbbélése, működtetése, akik új szemlélettel képesek lehetnének egy más típusú bíráskodás bevezetésére, amely empatikus. Egyébként nagyon tetszett a Bíróképző Akadémián való látogatásunk, ahol szituációs gyakorlatokat végeznek, emberileg is megpróbálják, megtesztelik a bírókat. Nagyon sokszor olyan embertelen, szívtelen, beleérzés nélküli bíráskodással találkozik az ember, hogy tényleg megdöbben, és felteszi a kérdést: ez a bíró egyáltalán itt él Magyarországon és látott már élő szerződést?

Egy biztos, hogy a rendszer még nagyon sok hibával terhelt, nagyon nehéz menetirányt váltani. A menetirányváltás elindult, mi ehhez kívánunk minden segítséget megadni, de ezt sokkal keményebben, határozottabban és nagyobb pénzügyi forrással kell megtenni. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Bárándy Gergely képviselő urat illeti a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak pár gondolat. Először is, ahogy hallom és látom, egy új kormányzati kommunikációs elem van kibontakozóban. A régi bírósági rendszer csődjét Gulyás képviselő úr már jó sokszor elmondta a felszólalásaiban, s talán már más fideszes képviselő is utalt rá. Itt a parlamentben jól le lehet mérni, hogy miként dolgozik a kormányzati kommunikációs apparátus. Ezt éppen úgy, mint annak idején a "rosszabbul élünk, mint négy éve" és társait kell ismételgetni a parlamentben és a parlamenten kívül is. Én mindazonáltal azt kérném a képviselő úrtól, hogy a tőle megszokott szakmai színvonalon és hozzáértéssel szóljon hozzá a vitához, sokkal jobb lenne így vitatkozni, mint jelszavakat pufogtatni. Ráadásul, ahogy nézem, ez még nem is az a frekventált műsoridő, ahol ezt megérné csinálni.

A másik megjegyzésem ezzel kapcsolatban az, hogy Navracsics képviselő úr - hadd használjam az eddigi felszólalásom ellenére megint csak a csőd szót - nem használta ezt, amikor a bizottsági ülésen meghallgattuk akkor, amikor már egy vagy két évvel már túl voltunk a kormányváltáson. Navracsics miniszter úr nem nevezte ezt a rendszert se csődnek, se rossznak, hanem azt mondta, a kormány gondolkodik azon, hogy milyen új rendszert válasszon, ezt újítsa meg, korrekciót alkalmazzon, esetleg a kormány alá rendelt bírósági igazgatást hozzon létre, vagy esetleg valami mást. Egyébként ezt az egyet biztosan nem említette meg soha, sem bizottsági ülésen, sem máskor. Még egyszer mondom, most már lehet tudni, hogy honnan és kiktől jött ez a modell, de akkor még nem lehetett tudni.

Azt kérném képviselőtársamtól, hogy ezekkel a szavakkal egy picit óvatosabban bánjon, mert messze nem arról van szó, hogy csődöt jelentett volna a korábbi rendszer. Arról meg, hogy korrekcióra szorul több mint tíz év elteltével, azt gondolom, hogy az egy természetes dolog.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András képviselő úr következik két percben.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is Gaudi képviselőtársamnak szeretném jelezni, az, hogy 2014-től nem lehet ilyen színes példákkal előjönni, mert a más keresőtevékenységek meg lettek tiltva, ez éppenséggel - Novák Előd erre mindig emlékezteti az Országgyűlést - egy Jobbik-követelésre alakult így. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem az én követelésem volt!) Csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy Gaudi-Nagy Tamás e tekintetben nem azonosul a Jobbik álláspontjával. Megjegyzem, a törvény azt nem tiltja, hogy Gaudi képviselő úr a képviselői tevékenységét egy ügyvédi iroda tagjaként folytassa 2014-től.

De ami a lényeget illeti: én nem készültem arra, hogy a szervezeti modellváltásra különösebben kitérjek, hiszen nem ez a vita tárgya. De szerintem itt a Fidesz-KDNP és az MSZP kiegyezhet egy döntetlenben, hiszen a '97-es modellcsőd és az, amit a Fidesz két évvel ezelőtt lerakott az asztalra, egyaránt működésképtelen rendszer. Csakhogy akkor, amikor a '97-es rendszert le akarták váltani, pont azt nem értették meg, ami a legnagyobb rákfenéje volt az egész '97 utáni rendszernek, nevezetesen: az átláthatóság és a nyilvánosság tökéletes hiánya. Ebben érdemi előrelépés azóta sincs. Nem önmagában az volt a probléma, hogy az önkormányzatiság megjelenik, sőt az önkormányzatiságnak meg kell jelennie. Az volt a probléma, hogy egy bizonyos bírói vezetői kaszt jelentette az önkormányzatiságot.

A mostani rendszernek az a problémája, hogy az önkormányzatiságot kiiktatja. Ráadásul itt nemcsak a bírák részvételéről vagy a bírói önkormányzatiságról lenne szó, hanem arról, hogy az igazságügyi szakma más szereplői az igazságszolgáltatás irányításában miként tudnak részt venni. Ez ma hiányzik a rendszerből. Én tehát azt gondolom, hogy a mérleg egyaránt lesújtó, akár a '97-es szisztémát nézzük, akár azt, amit a Fidesz letett ide az asztalra.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Gaudi-Nagy Tamás képviselő úré a szó, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Én azt mondom, hogy végre beszéljünk az érdemi kérdésekről, illetve térjünk vissza erre a vonalra. Igazából az érdekli a polgárokat, hogy mikor és hogy fog megtörténni a bírósági eljárások elektronizálása, miért kell ezeket a határidőket tologatni, ez az ő életében milyen változást fog hozni. Miért van az, hogy egy jegyzőkönyvre heteket kell várni, vagy nem kap tájékoztatást, elzavarják a kezelőirodáról, mert nem szépen köszönt. Elképesztő dolgok zajlanak a bíróságokon. Azért álljon meg a menet! Ne tegyünk úgy, mintha csak arról lenne szó, hogy milyen szervezeti keretek között kell irányítani az egész bírósági rendszert, mert nagyon komoly gondok vannak.

Vagy itt van a mediáció, a közvetítés, ami nekem régi vesszőparipám. Navracsics miniszter úrtól meg is kérdeztem a miniszterjelölti meghallgatásakor, és azóta minden évben megkérdezem tőle, hogy milyen radikális áttörések várhatók vagy lesznek a közvetítői eljárás rendszertani bevezetésekor. Most a szabálysértési eljárásba bejön a közvetítési rendszer. Megvannak a törvényi keretek, de nem ismerik az emberek, nem alkalmazzák, nem élnek vele, és továbbra is inkább reflexszerűen mennek a bíróságra, bosszankodva, megfizetve az illetéket. Halmozódik a feszültség a társadalomban, ami senkinek nem jó. Tehát ebbe az irányba kellene gondolkodni.

Ami pedig a fegyelmi ügyek kérdését illeti, az számomra egy döbbenet. Magyarországon közel 5 ezer bíró van, de tavaly mindössze 11 fegyelmi ügy volt. Ez egyszerűen döbbenet. Nem azt mondom, hogy büntessünk meg minden bírót, isten ments, szó sincs erről, de hogy csak 11 bírónál észlelték azt, hogy olyan kirívó módon sértette meg a rá irányadó etikai, szakmai szabályokat, amelynek fegyelmi következménye kell legyen, ez elképesztő. Az ember a saját maga praxisában egy évben több mint 11 ilyen esetet lát. Ezt tehát sokkal komolyabban kell venni. Nyilván nem elnök asszony hatásköréről van szó, csak üzenem mindenkinek, hogy az egész fegyelmi rendszert nagyon radikálisan át kell változtatni.

Legyen következménye a bírói hibáknak, tévedéseknek. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló 15 perces időkeretben Gruber Attila képviselő úr, Fidesz.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sajnos, kiment a teremből Schiffer képviselőtársam, de azért meg tudom nyugtatni, hogy én nem fogok a rezsiharcról és a gázáremelésről beszélni, hanem megpróbálok visszatérni a napirendhez, ehhez a beszámolóhoz, abból néhány elemet kiemelve.

Szó esett itt a vitának abban a részében, amely valóban szakmai vita volt és nem egyéb, a bíróságok leterheltségéről. Ebben az anyagban valóban lehet látni, hogy milyen jelentős mennyiségű ügyirathátralék volt, milyen ügymozgások voltak, hiszen az anyagban is szerepel, hogy 2012-ben az előző időszakról folyamatban maradt 259 ezer ügyhöz további 1 millió 129 ezer ügy érkezett, így a teljes munkateher 1 millió 388 ezer ügyet érint. Ez óriási szám! Azt hiszem, hogy e tekintetben a bíróság, a bírói kar jól vizsgázott. Hiszen ha megnézzük a statisztikát arról, hogy az ítélkezés időszerűsége milyen mértékben változott, azt látjuk, hogy a perek 89 százaléka változatlanul egy éven belül befejeződött a bíróságra érkeztetéstől számított eljárási időtartam alatt.

(12.30)

Úgy vélem, hogy a lehetőségekkel - mind a humán erőforrással, mind pedig a szakmai eszközállománnyal - ez az időszerűségi mutató meglehetősen jó mutató. A perek átlagos befejezési időtartama tovább csökkent: a helyi bíróságok gazdasági és az ítélőtáblák közigazgatási pereinek esetében 7 hónapról 6,3 hónapra, illetőleg 4 hónapról 3,2 hónapra.

Nagyon tanulságos, ha átnézzük az eljárások átlagos időtartamát a helyi bíróság, a törvényszék első fok, másodfok, illetőleg az ítélőtáblák esetén is. Itt is látható egy jó irányú változás, és az ügyhátralék tekintetében is a 2012. évi ügyhátralék december végén - a pénzbírság, a helyszíni bírság, valamint a közérdekű munka elzárásra történő átváltoztatása tárgyában indult szabálysértési perek nélkül tekintve - 253 ezer ügyről 244 ezer ügyre csökkent. Úgy látom, hogy következetes, kemény munka eredményeképpen találkozhatunk ezekkel a számokkal.

Szó esett már korábban a képviselőtársaink részéről az eljáró bíróság kijelölése tekintetében az ügyáthelyezés kérdéséről. Azt is látnunk kell, hogy 2011-ben annak ellenére, hogy sem alkotmányos szintű, sem alacsonyabb szintű részletszabályok nem álltak rendelkezésre, nem léteztek, 13 ügy áthelyezésére került sor: a Fővárosi Ítélőtábláról egy büntetőügyet, a Fővárosi Bíróságról pedig 12 gazdasági ügyet helyeztek át.

A tárgybeli évben, azaz 2012-ben 44 ügy vonatkozásában érkezett indítvány másik bíróság kijelölésére, amelyek közül 42 ügy esetében került sor az áthelyezésre; a 42 ügyből 32 kiemelt ügy volt. A kijelölést kérő bíróság 41 esetben - 31 gazdasági, 8 büntető- és 2 polgári ügyben - a Fővárosi Törvényszék, egy esetben pedig a Fővárosi Ítélőtábla volt. Ennek az áthelyezésnek ez a számszerű súlya.

Nem beszéltünk - vagy pontosabban: azt hiszem, csak említés szintjén beszéltünk - az OBH saját programjainak az értékeléséről, az eredmények értékeléséről, de azt hiszem, ha valami ebben a mostani tárgyalási időszakban, akkor ez kiemelt fontossággal kellene hogy bírjon, hiszen ez mutatja az Országos Bírósági Hivatalnak azt az innovatív szerepét, amit majd a későbbi bírósági munkában, az ítélkezési gyakorlatban mindenképpen vissza fogunk látni, meg fogjuk ismerni ezeknek a kezdeményezéseknek, ezeknek a programoknak a jó vagy talán kevésbé hatékony változását.

Szó esett többek között a bírósági közvetítésről a mediáció tekintetében. Ez egy olyan új feladat, olyan új program, ami elősegítheti az eljárások időszerűbb és költséghatékonyabb befejezését, csökkentheti a bírák munkaterhét, leterheltségét, népszerűbbé teheti a bíróságon kívüli közvetítői vitamegoldást, valamint alkalmat ad a nagy tapasztalattal rendelkező bírósági kollégák továbbfoglalkoztatására. Ez mind, egytől egyig olyan lehetőség, ami nemcsak hatékonyság, nemcsak eredményesség szempontjából, hanem még költséghatékonyság szempontjából is meggondolandó, támogatandó, és nagyon fontos lesz ennek a programnak a későbbi kifutását folyamatosan figyelni, ezeket az eredményeket elemezni és a tanulságokat levonni.

Nem beszéltünk a tanúgondozás programjáról, ami szerintem a megindult fejlesztések mellett - a tanúkihallgató szobák, a tanúvárók, a tanúgondozói igazságügyi alkalmazottak - megfelelő módon tudják szolgálni az állampolgárok érdekeit. Erről a kérdésről itt sajnos szó sem esett, de úgy vélem, hogy a bírósági ítélkezés során, a bírósági munka során ennek kiemelt jelentősége volt, és e tekintetben ennek a programnak a lehetőségeit igénybe véve kiemelt jelentősége is lesz.

Az elektronizálások tekintetében Gaudi-Nagy Tamás említette ezt a kérdést, és valóban a mai kor bírósági - hogy úgy mondjam - szoftverháttere mindenképpen nagyon fontos. Az elmúlt években - és azt hiszem, nincs senki, aki ebben a teremben megcáfolna, az elmúlt években - sajnos ennek a háttérnek a biztosítása meglehetősen csekély költségek mellett tudott csak ímmel-ámmal megvalósulni. Nagyon fontos az, hogy a legkorszerűbb, leggyorsabb és legbiztonságosabb hardver- és szoftvereszközök álljanak rendelkezésére a bíróságoknál is, és ezáltal a rendszerek összekapcsolásával az ügy kezdetétől fogva egy megfelelően biztosított, zárt rendszerben tudják az eljárásban részt vevők ezeket az adatokat, ezeket a dokumentumokat megismerni, egymás között megosztani.

A folyamatban lévő fejlesztések is, úgy vélem, azt mutatják, hogy az Országos Bírósági Hivatal nemcsak egy jól bejáratott és korábbi problémákat megoldó feladatlistát készített magának, hanem egyfajta módon elébe megy azoknak a kihívásoknak, azoknak a kérdéseknek, amelyek majd a teljes bírósági munka során előbb-utóbb mindenütt meg fognak jelenni. Például a panasznap intézményének megújítása kifejezetten egy olyan kezdeményezés, ami a bíróságok által kezdeményezett, a bírák, fogalmazók, titkárok által jól ismert problémákra keres megoldást, próbálja finomítani az eddigi eszközrendszert.

Érdekes a robotzsaru intézményének bíróságokon történő alkalmazásának lehetősége, ami szintén egy olyan kérdés, egy olyan új felvetés, ami azt mutatja, hogy nem egy hagyományos, hanem egy gondolkozó hivatalról van szó, amelyik megpróbálja a jelenleg is rendelkezésre álló eszközöket még inkább hatékonnyá, még inkább gyorsabb ügyintézésre alkalmassá tenni.

A távmeghallgatási és videokonferencia is nagyon érdekes dolog, és amikor az elnök asszony jóvoltából látogatást tehettünk ebben a gyönyörű szép, új intézményben, ott is láthattuk, hogy ennek a megoldása mennyivel gyorsabb, mennyivel hatékonyabb munkát tesz lehetővé a későbbiekben. Ezek mind olyan kérdések, mind olyan, az OBH által gondozott és kezdeményezett programok, amelyeknek az eredményeit, azt hiszem, egyik képviselőtársam sem - frakciótól függetlenül - vonhatja kétségbe.

Nem beszéltünk - és egy kicsit ez talán az eddigieknél is jobban fáj nekem - a bírósági szervezet emberi erőforrásairól. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet ügyeket felsorolni, lehet a régmúlt idők szakmai koncepcióit vitatni, de azt hiszem, azokról az emberekről, akik ezt a munkát, a bírósági munkát végzik, elfeledkezni nem lehet; tisztességtelen is és szakmaiatlan is.

A bírósági szervezet emberi erőforrásai tekintetében hallottunk megjegyzéseket a titkári, fogalmazói engedélyezett, illetve a tényleges létszámmal kapcsolatban. Valóban, ez megint egy érdekes kérdés, és elemzést tenne szükségessé, másképpen mondva: erről valóban kellene, valóban kellene itt egymással vitatkoznunk, hogy mi az oka annak, hogy a bírósági titkárok engedélyezett létszáma 614 volt 2011-ben és 605 lett a tényleges, 2012-ben pedig 767 helyett 732, vagy a fogalmazók tekintetében szintén van számbeli különbség.

Ezek a kérdések nyilván azt mutatják, hogy egy bírósági fogalmazói, egy bírósági titkári pálya milyen kihívást vagy milyen várakozást ébreszt azokban a fiatal, jogvégzett kollégákban, akik gondolkoznak, hogy milyen pályára, milyen irányban kezdjenek el dolgozni a diplomájuk megszerzése után. Ez azt mutatja, hogy vajon van-e elég presztízse, van-e elég anyagi megbecsülése ennek a szakmának, sőt azt is mutatja, hogy a szakmai képzés, az egyetemi képzés vajon milyen módon teszi lehetővé azt, mennyire orientálja a fiatalokat a bírói pályára. Azt hiszem, ez szintén megérne egy hosszabb beszélgetést.

Aztán nagyon érdekes számomra az is, hogy ha a bírói kar nemek szerinti összetételét megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a női bírák száma össz-szervezeti szinten még mindig meghaladja a férfi bírák számát: a helyi bírósági bírák 67,1 százaléka, a törvényszéki bírák 62,5 százaléka, az ítélőtáblai bírák 55,2 százaléka nő.

(12.40)

A Kúrián azonban a mérleg nyelve a férfi bírák felé mozdul el, mivel a női bírák aránya itt mindössze 48,8 százalék. Láthatjuk így, hogy a női bírák aránya csökken, 2011-ben még a helyi bíróságokon 69 százalék, a törvényszékeken majdnem 70 százalék, és az ítélőtáblákon 61,9 százalék volt a női bírák aránya. Ez megint egy olyan kérdés, hogy a korábbi években úgy fogalmazott: elnőiesedés a bírósági bírák tekintetében... - örülnék, hogyha Gaudi Tamás (Az elnök csenget.) szintén nem a kollégáival beszélgetne, ahogy megtiszteltük korábban egymást. Tehát ezek az arányváltozások vajon mit jelentenek? Azt jelentik-e, hogy a női bírák, a nők számára a bírói szakma, a bírói hivatás kevésbé lesz vonzó, vagy netalántán olyan terhekkel jár, amit a jogász végzettségű és bírói szakvizsgával bíró jogász kollégák már nem szívesebben választanak? Vagy netalántán azt jelenti, hogy megfelelő módon sikerült a bírák anyagi érdekeltségét javítani a tekintetben, hogy a férfi bírák is egy családfenntartó, egy családot meglehetősen biztos anyagi állapotba vivő szakmát látnak a bírói szakmában, a bírói hivatásban? Ezekről is jó lett volna és jó lenne, érdemes lenne a beszámoló adatait figyelembe véve néhány szót váltanunk.

És talán legvégül a képzésről mindössze egyetlenegy mondatot: én azt hiszem, hogy az a képzési struktúra, az a képzési háttér, ami most tudatosan - és azt hiszem, ezt aláhúzhatjuk: tudatosan - indult meg, ez mindenképpen egyfajta biztosíték lesz arra, hogy a jövőben magasan képzett és folyamatosan tanuló bírák jelenjenek meg a bíróságok pulpitusain.

Én azt hiszem, hogy ezek a kérdések lettek volna talán fontosabbak, mint egynémely napi szakmai történés. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettő percre Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat illeti a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Nagyon köszönöm Gruber Attila képviselőtársamnak, hogy visszaterelte vagy a mederben tartotta, tehát a szakmai mederben tartotta a vitát, csakhogy azért ne felejtsük el mindig ezt az ősi dogmát, hogy szakmázás, azt jelenti, hogy ne értsék az emberek. Tehát azért ne essünk ebbe a hibába. Próbáljuk meg úgy átbeszélni a magyar igazságszolgáltatás alapvető kérdéseit a jelentés kapcsán, nyilván a számok kapcsán, a tények kapcsán, hogy az tulajdonképpen azért lekösse, hogy megértsék az emberek, mert azt hiszem, hogy ez egy rossz irányzata egyébként a magyar politikának, hogy tudatosan, reflexszerűen ilyen tolvajnyelvet beszél.

Most nézzük meg az ítélkezés időszerűségét, a 2.3.1. a 29. oldalon: az a meglepő adat szerepel, hogy a perek 89 százaléka, döntő hányada változatlanul egy éven belül befejeződött a bíróságokra érkezéstől számított eljárási időtartam alapján. Hát hogy mondjam? Ez egy nagyon jó hír, de én még tíz emberből kilenccel, ha találkozom, és beszélek az ő bírósági ügyeiről, én nem találkoztam még ilyen aránnyal - tehát hogy fordított lenne az arány. Hogy tíz emberből kilencnél befejeződik egy éven belül az ügye, ilyen nincs, nem tudom, honnét vette. Nyilván nem a Bírósági Hivatalt kárhoztatom, de azért meg kell mondanom őszintén, hogy idéznem kell a radikális változás programjából 2010-ben, és ugyanezt fenn tudom tartani, hogy a bírói pályán a teljesítményértékelésre alkalmazott statisztikai mérőszámok nem alkalmasak a valódi teljesítmény mérésére, inkább egyfajta önigazoló bűvészkedésnek számítanak. Hát sajnos ez teljesen igaz a mai napig is.

Engedtessék meg, ezt nem tudom valós tartalmú adatnak elfogadni, mert egyszerűen nem ez a tapasztalat. Nem ez a tapasztalat. Én nagyon kíváncsi lennék, hogyha államtitkár úr itt lenne, bár gondolom, esetleg valami dolga támadt, tehát jó lenne, ha valaki a kormány részéről most itt, ezen a helyen válaszolna, ezt akkor magyarázza meg az embereknek, hogy szerintük akkor ezek szerint rendben van-e minden az ügyek időbeli befejezésével kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Schiffer András, az LMP frakcióvezetője.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Először is szeretném azzal kezdeni, ami mindenképpen elismerésre méltó a beszámolóban, én azt gondolom, hogy múlt évben az Országos Bírósági Hivatal részéről többek között a képzések dolgában (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nincs itt a kormány, így nem tud kérdezni.), a képzések fejlesztésének a dolgában, illetve ami elhangzott az elnök asszony beszámolójában, a mediáció rendszerének a kiépítésében, fejlesztésében nagyon fontos előrelépések történtek, és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egyébként a bírói képzésben mekkora elmaradás van több évtized óta. Tehát azt gondolom, hogy azok a törekvések, amiket elnök asszony ismertetett, azok mindenképpen üdvözlendők.

Ugyanakkor - zárójelben hozzáteszem, mert itt kiabál Gaudi képviselőtársam, hogy nincs itt a kormány - nem kormány-előterjesztésről beszélünk (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: De illik itt lennie! - dr. Répássy Róbert visszatér az ülésterembe.), illik itt lenni, ez így van, sőt illenék a Fidesz-KDNP-frakciónak is itt lennie akkor is, hogyha nem éppen a rezsiblöffről fogadnak el politikai nyilatkozatot, mert akkor teljes számban jelen voltak az Országgyűlésben. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: De tényleg, atomtámadás van?) Tehát visszatérve a tárgyhoz (Dr. Répássy Róbert: És hol az LMP?) azt gondolom... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Térjen a tárgyra!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Azt gondolom, hogy ha (Dr. Bárándy Gergely: Biztos ugyanott van az LMP, ahol a Fidesz.) az Országos Bírósági Hivatal elnökének a beszámolójáról vitázik a parlament, akkor célszerű az egészet abból a szemszögből vizsgálni, hogy egyébként a jogkereső magyar állampolgárok szempontjából az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférésnek a joga miként tud érvényesülni.

Nem szeretném még egyszer elmondani azt, amit az egész modellváltással kapcsolatban elmondtunk. Súlyos kritikánk volt 2011-ben azzal kapcsolatban, amit a Fidesz-KDNP letett az asztalra az új igazságszolgáltatási szerkezettel kapcsolatban. Működésképtelen álláspontunk szerint ez a szerkezet, és ez nyilvánvalóan eleve ezt az egész vitát is szoros keretek közé szorítja.

Amit viszont elöljáróban szeretnék kérni, már csak itt az elmúlt egy óra eseményei miatt is mind elnök asszonytól, mind elnök úrtól, hogy sajnálatos módon itt jó néhány párt, illetve politikus úgy gondolja, hogy úgy lehet könnyen politikai tőkét kovácsolni, hogyha beleszállnak abba a meglehetősen demagóg, populista hullámba, ahol a bíróságokra terhelnek át politikai felelősséget, konkrét bírákat, illetve bírósági döntéseket bírálnak. Erre volt példa az egyik ellenzéki frakció részéről hétfőn, most egy másik ellenzéki frakció részéről az imént. Én úgy látom, hogy mind elnök asszonynak, mind elnök úrnak lenne feladata abban, hogy egyértelművé tegyék a nyilvánosság előtt, hogy sem a kormány, sem pedig az Országgyűlés tagjainak nem áll módjukban, hogy az ítélkezési tevékenységet, konkrét bírói döntéseket bíráljanak, minősítsék egyes bírák munkáját.

Elfogadhatatlan az, hogy a Magyar Országgyűlés munkája során konkrét bírák működését bírálja parlamenti képviselő. Ez elfogadhatatlan! (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Erről szól a parlament.) Ez elfogadhatatlan, Gaudi képviselőtársam. Nem erről szól a parlament. A parlament arról szól, hogy egy-egy ilyen beszámoló kapcsán az országgyűlési képviselők arról vitatkozzanak, hogy a beszámoló tükrében például a szervezetrendszerről mi az álláspontjuk, vagy éppen amit az imént Darák elnök úrtól meghallgattunk, a Kúria beszámolója, jogegységi munkabeszámolója kapcsán, hogy a jogalkotás területén egyébként milyen tennivalója van az Országgyűlésnek.

Én is fogok most itt az OBH beszámolója kapcsán ilyeneket elmondani. Igen, valóban, abban igaza van Gaudi képviselőtársamnak, hogy az elszámoltatás megint csak, mint ahogy ciklusok óta rendesen, 1990 óta szintén egy blöff volt. Viszont nem gondolom, hogy ez a bíróságok felelőssége lenne. Ez kormányzati felelősség, a kormányon kell számon kérni, a kormányon kell majd mindannyiunknak számon kérni, hogy egyáltalán ügyek miért nem kerültek a bíróságok elé. Ez nem az OBH, nem a Kúria, nem az egyes bíróságok felelőssége.

(12.50)

Ami a beszámolóval kapcsolatos kritikát illeti, ott az első hiányosság viszont, amit észleltünk, az az, hogy az egész rendszerátalakítás során a bírói nyugdíjkorhatárnak ez a meglehetősen rigorózus megszabása 62 évben, ez egy súlyos csapást mért az egész szervezetrendszerre. Mondjuk ki nyíltan, ez egyszemélyi miniszterelnöki akarat volt, mindenféle racionális megfontolást nélkülözött, és ennek súlyos következményei vannak. Tehát igazából az OBH beszámolójában ki kéne, ki kellett volna arra térni, hogy a nyugdíjkorhatárnak ez a megváltoztatása, teljesen indokolatlan és irracionális megváltoztatása egyébként mit okozott az egész szervezetrendszerben. Hány ügyet kellett átszignálni új bíróra, milyen vezetői fluktuációt eredményezett? Tudniillik azt érzékeljük, hogy a miniszterelnöknek ez az ötletrohama egész egyszerűen ahhoz vezetett, hogy emberek ügyei késedelmet szenvednek. Tehát azáltal, hogy tömegével, egy tollvonással bírákat elküldtek a bírói karból, ez 30-40 ezer ügynek az azonnali átszignálását jelentette.

Tehát ebben jó lenne világos képet kapni az Országgyűlésnek, hogy pontosan mit jelentett az egész szervezetrendszerre nézve ez az egész nyugdíjaztatási őrület, milyen fluktuációt jelent a vezetői karban, illetve él bennünk a félelem, hogy az azonnali nyugdíjaztatási hullám miatt hirtelen kerülnek vezető pozícióba olyan bírák, akiknek nem feltétlenül van meg a kellő vezetői gyakorlatuk.

Tehát én azt látom, hogy ha 2012-ről beszélünk, akkor a nyugdíjkorhatár átszabása miatti következményeket részletesen kellene taglalnia ennek a beszámolónak. Másrészt a beszámolóból nem látszik egy célirányos státusgazdálkodás, továbbra is vannak aránytalanságok a rendszerben. Tehát itt a különböző megyei, fővárosi bíróságok közötti aránytalanságok továbbra is fennállnak, és nem teljesen világos az ebből a beszámolóból, hogy egyébként milyen státusgazdálkodási politikát kíván folytatni az OBH a következő évben, években.

Ami vitánk most is és vitánk volt a '97 utáni igazságszolgáltatási szervezetrendszerrel kapcsolatban is, az a nyilvánosság kérdése. Én azt látom, és főleg az elmúlt év vitái után, hogy elengedhetetlen az, hogy ha és amennyiben a döntéshozó személy vagy szerv bírák, illetve bírósági vezetők kinevezésénél eltér a pályázati eredménytől, akkor ennek az indokolása mindenki számára legyen világos, átlátható, áttekinthető. Ha konkrét bírák, tehát közhatalmi funkciót betöltő személyek kinevezéséről van szó, akkor nem lehet személyiségi jogok mögé bújni, éppúgy, ahogy az előző vitában a rendőrök képmásával kapcsolatban elmondtam.

Az a nyilvánosságra tartozik, hogy ha egy pályázati rendszer eredményétől eltér a hatáskörrel rendelkező hivatalnok vagy bírói fórum, akkor ezt miért teszi meg, miért tette meg.

A másik kérdés, ami állandó polémia tárgya, ez az ítéletek nyilvánossága. Én örömmel hallottam, hogy készül egy olyan törvénycsomag, amelyik végre pontot tenne ennek az áldatlan állapotnak a végére, tehát lenne egy olyan törvény - én remélem, hogy minél előbb itt az Országgyűlés előtt -, egy olyan törvényjavaslat, ami a bíróságok nyilvánosságát, az ítéletek nyilvánosságát rendezi. Tudniillik a mai napig a jogalkalmazók, ügyvédek is ebben a tekintetben sötétben tapogatóznak.

Itt arról van szó, hogy ha a nyilvánosság elve érvényesül a polgári, illetve a büntetőeljárásban, ez természetesen a sajtónyilvánosságot is jelenti, és a bíráknak nem kell idegen testként kezelniük a sajtót, de természetesen az ítéletek nyilvánossága például olyan témákban egyszerűen halasztást nem tűrően fontos, mint például a devizahiteles perek. Tehát hogyha ilyen ügyekben világos lenne az átlagpolgár számára is az, hogy a különböző, hasonló típusú ügyekben milyen indokolással születnek meg jogerős bírósági döntések, én azt gondolom, hogy ez mindenképpen iránymutató lenne mind a jogkereső, adósságcsapdába esett magyar polgárok számára, mind pedig egyébként az ilyen tevékenységgel foglalkozó pénzintézetek számára.

Kár, hogy Rubovszky képviselőtársunk is már a távozás mezejére lépett, mert hogyha már itt dicshimnuszokat zengett arról, hogy milyen költségvetési ellátmányban részesítette az Országgyűlés tavaly a bíróságokat, hát itt kénytelen vagyok egy picit ezzel vitatkozni. Jelenleg ebben az évben 84 milliárd van a bírósági soron, a jövő évre beterjesztett költségvetési törvény ehhez képest egy nyúlfarknyi, 86,5 milliárd forintot irányoz elő, tehát egy 2,5 milliárdos növekményt tartalmaz. Ha ehhez hozzáveszünk három tételt, ami pluszterhet, illetve beruházási igényt jelent, akkor ez a 2,5 milliárd, ha ebbe bérfejlesztést is értünk természetesen, ez semmi.

Először is, az LMP már kezdeményezte azt a Háznál, hogy devizahiteles perek esetében vagy devizahiteles jogviták esetében ne lehessen bírói út megkerülésével embereket kilakoltatni. Kezdeményeztük továbbá azt, hogy a kereseti kérelemtől függetlenül ilyen ügyeknél, ilyen szerződéses jogvitáknál a szerződés egészének az érvényességét a bíróságok kötelezően kivizsgálják, úgy, ahogy az egyébként az Európai Bíróságnak egy idevonatkozó döntése alapján egyébként az egész Unióban már kötelező. Ez viszont azt jelenti, hogy önmagában a devizahiteles perek kezdenek már így is akkora méretet ölteni, hogy ez komoly kapacitásproblémákat vethet fel az igazságszolgáltatás egészén belül.

Én azt szeretném jelezni elsősorban a maradék kormánypárti képviselők számára, illetve államtitkár úr számára, hogy az egész devizahiteles krízis rendezése nem pusztán azon múlik, hogy milyen pénzügyi beavatkozásokat eszközöl a kormány. Ha meg akarja oldani a kormány, illetve az Országgyűlés az egész devizahitel-krízist, ez azt jelenti, hogy pluszkapacitásokat kell biztosítani az igazságszolgáltatás számára is.

Tehát tudomásul kell venni, hogy ha forrást akar a költségvetés elkülöníteni a devizahitel-csapdába esett emberek megsegítésére, illetve az egész válság kezelésére, ez nem pusztán az érintett családok számára kell hogy közvetlen segítséget jelentsen.

Nem pusztán arról van szó, hogy a pénzügyi rendszerbe kell beavatkoznia az államnak, jelenti azt is, hogy jogviták tömkelege zúdul rövid időn belül az igazságszolgáltatásra, és erre a megfelelő fedezetet, hogyha elkötelezett ennek a devizahitel-krízisnek a kezelésében a kormányzat, biztosítani kell.

A másik kérdés az informatikai rendszer továbbfejlesztése. Tarthatatlan állapotok vannak, hogy ma egyszerű ingatlanperekben, birtokügyekben a bíróságok nem tudnak hatékonyan, akár azonnal hozzáférni a telekkönyvi nyilvántartáshoz. Arról nem is beszélve, hogy a bíróságoknak is fizetni kell azért, hogy egyáltalán ingatlan-nyilvántartási adatokhoz könnyedén hozzáférhessenek. Na de, ha jól működne az egész államgépezet, akkor ilyen ügyekben a bíró ott hozzáfér nemcsak a telekkönyvi, hanem bármely más közhitelű nyilvántartáshoz, legyen szó szabadalmi, más iparjogvédelmi nyilvántartásokról.

Harmadrészt pedig szólnunk kell arról is, ami az épületek állapotát illeti. Engem, megmondom őszintén, viszonylag kevésbé érdekel az, hogy a Kúria hová költözik, meg melyik ítélőtáblának hol van éppen a székhelye. Sokkal inkább érdekel az, hogy pontosan a bírósági épületek állapotán lehet azt lemérni, hogy az energiahatékonyságra a rezsiblöff mögött nincsen figyelme ennek a kormánynak. Ma olyan elöregedett épületeket használnak a bíróságok, amiknek az energiahatékonytalansága egyszerűen tragikus, illetve tarthatatlan az egész büdzsé számára. Tehát például a bírósági épületek tekintetében haladéktalanul el kellene kezdenie az államnak egy energiahatékonysági programot.

Világossá kell tenni a választópolgárok számára is, hogy az, amit ma ezek a középületek elfűtenek, azt lehet, hogy a 2014-es választás után, de kamatostul fogja a költségvetés, tehát magyarul: a magyar családok, az adófizető polgárok megfizetni.

(13.00)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végezetül - az egy perc hosszabbítás lehetőségével élve - szeretném még azt is elmondani, hogy miközben rendkívül veszélyesnek tartom azt, hogy aktuális, nagy port felvert ügyek kapcsán a parlamenti képviselők folyamatosan a bírákon, konkrét bírákon, bíróságokon akarják elverni a port, sokkal fontosabb lenne, ha a parlament, illetve a kormányzat egy-egy ilyen beszámoló kapcsán is elgondolkodna azon, hogy a bíróságok körül milyen olyan szervezetrendszer van, aminek a működése így nem mehet tovább. Az egyik az igazságügyi szakértői rendszer, a másik pedig a végrehajtási szervezetrendszer, utóbbi hemzseg az anomáliáktól, a maffiaszerű cselekményektől hangos hónapról hónapra a sajtó.

Már egy tavaly nyári Vht.-módosításnál jeleztük, hogy célszerű lenne végiggondolni, hogy az egész végrehajtási szervezetrendszert az állam rendelje újra az állam alá, a bíróságok alá. Egész egyszerűen, amíg a szakértői rendszer lassítja a büntető-, illetve a polgári ügyek befejezését, illetve, amíg a végrehajtási rendszer újabb jogtalanságok tömkelegét szüli, addig nem tudunk reménykedni abban, hogy megerősödik az emberekben a bizalom a különböző demokratikus intézmények iránt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik, kettőperces felszólalásra.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sok mindenben egyetértek egyébként a Schiffer András képviselőtársam által elmondott kritikákkal, az elszámoltatás elmaradásával, ő is erre ráerősített.

Visszatérve arra a nyomvonalra, amit szerintem követnünk kell: a rendszerhibák keretén belül, én nagyon szeretném, ha most már tényleg államtitkár úr fölnézne a laptopjából, vagy nem tudom, hogy hívják azt a kis ketyerét, és válaszolna nekünk most már. (Dr. Répássy Róbert: Nem én vagyok az előterjesztő, nem baj?)

Ez egy vita. Nem tudom, hogy látja-e, ki van írva, hogy parlamenti vita. A kormány szerintem azért van itt... - nem ő az előterjesztő, tudjuk, nem kell hogy itt legyen, nem írja elő a Házszabály, de elvárható, hogy itt legyen, és itt is van, nagyon helyesen. És ha már itt van egy ilyen jó képességű államtitkár, mint Répássy Róbert, akkor szeretnénk, ha elmondaná a véleményét azzal kapcsolatban, hogy mit gondol arról - vagy egyáltalán akar-e véleményt mondani. Egyébként ezt is el tudnám fogadni, hogy nem akarok véleményt mondani a bíróságokról, mert félek attól, hogy az Európai Unió a fejünkre csap. Tehát ezt is el tudnám fogadni, adott esetben el tudnék gondolkodni rajta.

De az, hogy például a fegyelmi ügyekben - nekem ez nagyon nagy vesszőparipám -, itt a kimutatás a III.E/1. számú mellékletben a 222. oldalon, és ebben az áll, hogy összesen 11 fegyelmi eljárás indult, abból 6 a bírói hivatás tekintélyét sértő magatartás miatt, 5 a hivatali kötelezettség vétkes megszegése miatt, ebből 2 eljárást megszüntettek, 1 megrovás, 1 feddés, 7 folyamatban van, 9 büntetőeljárás lett belőle, 3 szabálysértés. De tudják, mit nem látok? Hogy egyetlenegy bíró elvesztette volna a státusát azért, amiket művel.

Az államtitkár úr véleményét kérdezem. Orbán Viktor miniszterelnöknek is volt véleménye arról, hogy mondjuk, egy brutális gyilkosság esetén örülni kell, vagy nem kell örülni. Tehát véleménye csak kell hogy legyen a kormánynak arról, hogy szerinte helyes-e ez a fegyelmi gyakorlat, nem kéne-e jogalkotói eszközökkel változtatni ezen a helyzeten, nem sértve a bírói függetlenség elvét. Tehát ez itt az igazi kérdés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nagyon jól fogalmazott képviselő úr, a kormánynak nem kell jelen lenni ennek a napirendi pontnak a vitájánál, meg a megelőzőnél sem, mert csak azokban az esetekben kötelező a jelenléte, amikor hatáskörrel rendelkezik, márpedig a bíróságok irányában nem rendelkezik a kormány hatáskörrel.

Kettő percre Schiffer András frakcióvezető úr következik.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én megkímélném államtitkár urat attól a kellemetlen feladattól, hogy a főnökét most itt meg kelljen védenie. Tudniillik az a helyzet, Gaudi képviselőtársam, hogy elég nagy baj az, hogy miniszterelnök úr egy konkrét bűneset kapcsán erre ragadtatta magát. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.) Elég nagy baj, hogy hétfőn a Szocialista Párt is egy olyan jellegű törvényjavaslatot hozott ki tárgysorozatba-vételre, ami szintén konkrét ügy kapcsán a bírák fegyelmi felelősségét pedzegette, és ön ugyanezt folytatta.

Én azt gondolom, hogy egy parlamenti képviselőnek vagy éppen a miniszterelnöknek nem dolga, sőt, kifejezetten tilos az, hogy konkrét ügyekben bírákat minősítsen, és ez a beszámoló nem arra van, hogy a politikusok, parlamenti képviselők bírákon verjék el a port. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszól.) Gaudi képviselőtársam, arra van egy ilyen beszámoló, hogy megnézzük azt, hogy egyébként például az ügyek ésszerű időn belül való befejezése szempontjából mit tett az Országos Bírósági Hivatal az elmúlt évben. Vagy például megnézzük ezekben a beszámolókban, hogy milyen feladatai vannak a Magyar Országgyűlésnek.

Például jövő héten kezdődik a 2014-es költségvetés vitája. Szerintem hasznos adalékul szolgál elsősorban az OBH beszámolója, hogy a képviselőcsoportok milyen módosító javaslatokat terjesszenek elő annak érdekében, hogy az ügyek az egyszerű emberek számára ésszerűbb időn belül fejeződjenek be, például azok az emberek, akiknek a feje fölül egyelőre még jogerős bírói ítélet nélkül viszik el a házat a bankok meg a különböző faktorcégek, jövő évtől, mondjuk, gyorsabban, bírói úton igazságot tudnak találni. Erre van ez a vita, nem pedig arra, hogy demagóg módon bírókon verjük el a port.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kettőperceseket. Mielőtt megadnám Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak a szót, szeretném tisztelettel fölhívni a figyelmét, hogy azért a kétpercesekben az a tartalom jelenjen meg, amelyik elsődlegesen a mostani napirendi ponthoz tartozik.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a jelzést. Természetesen ebben a keretben mozgok, nem a hegesztési szabályokról beszélek, hanem a bírósági rendszerrel kapcsolatos kritikáimat mondom el, és a rendszert bírálom, igen, kedves Schiffer András, nem egyedi bírákat bírálok.

Mondhatnék neveket hosszan, de nem teszem meg, hanem a rendszert bírálom. Egy olyan rendszert bírálok, ahol elfogadhatatlan, hogy 11 bíró kivételével mindenki tökéletesen végezte a munkáját. Ezt egyszerűen ne akarják bemagyarázni a magyar társadalomnak! Ezt a magyar társadalom nem hiszi el, és borzalmas bizalmi válság van sajnos az ítélkezési rendszerrel szemben. Ezen nagyon erősen változtatni kéne.

Nyilván a legerősebb változtatási irány az, ami felé elmozdult a Bírósági Hivatal, és remélem, ezt meghallotta mindenki, amikor mondtam, hogy elindult a bírósági képzésnek egy új világa, egy új rendje, tényleg teljesen más képességeket erősítenek a bírákban. Régen, ugye, úgy kerültek a bírák a helyükre, hogy summa cum laudéval végeztek, és akkor vigyázva, nehogy véletlenül egy élő üggyel találkozzanak, besétáltak a bíróság épületébe az egyetem után, és onnan ki se jönnek gyakorlatilag, csak hazamennek. Ez így nem jó. Találkozniuk kell az élettel, és az a fajta bírósági képzési rendszer, ami most működik a képzési akadémián, az egy jó irány. De tényleg döbbenet, amikor az ember azt tapasztalja, vagy kollégák azt tapasztalják - hogy ne mindig az én ügyeimet mondjam -, hogy tényleg nagyot néz a bíró egy szavatossági vitában, hogy mi az, hogy kijavítani.

Szóval, olyan alapvető problémákkal küszködnek sok esetben, ami egyszerűen a szakmai alkalmasság... Bocsánat, egy orvosnál nagyon nagy hibákat lehet véteni, meg is halhat valaki. Egy bírónál idézőjelesen csak annyi történhet, hogy valakit elítélnek, akit nem kellett volna, valakit marasztalnak 50 millió forintra, noha nem kellett volna (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és így tovább. Tehát ki kell javítani a rendszer hibáit.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Schiffer András frakcióvezető úr, parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az a helyzet, Gaudi képviselőtársam, éppen ön mondta itt a vezérszónoki hozzászólásában még egy jó órával ezelőtt, hogy itt színes, életszerű példák kellenek, tények kellenek, amikor itt egyébként nagyon helyesen legorombította az egymással vitatkozó KDNP-s és MSZP-s képviselőket. De most ezt én mondom önnek.

Tehát ha ön nem hisz az OBH statisztikáinak például az ügyben, jogában áll nem hinni, csak én azt gondolom, hogy jogvégzett emberként, magyar országgyűlési képviselőként akkor tényeket kell ezzel szembeszegezni. Az, hogy találkozunk olyan emberekkel, akiknek ilyen-olyan sommás véleményük van bírákról a saját tapasztalataikból adódóan, ez, finoman szólva, nagyon gyenge érvelés a Magyar Országgyűlésben. Nagyon kérem, hogy tényleg azt tegyük ki az érvkészletből, hogy egész egyszerűen a bíróságok ellen próbálunk hangulatot kelteni.

Arról van szó, arról kellene szerintem beszélni, hogy milyen konkrét tanulságai vannak akár az elmúlt egy év bírósági működésének, illetve az OBH beszámolójából eredően egyébként például a Magyar Országgyűlés előtt milyen feladatok állnak. De mondom, ez viszonylag kevéssé van összefüggésben azzal, hogy milyen fegyelmi statisztikája van például az OBH-nak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Szerintem nagyon erős összefüggés van aközött, hogy egy bírósági rendszerben milyen fegyelmi rezsim működik, tehát kell-e tartani a bírónak attól, hogy visszatérő, rendszeres szakmai hibáknak van következménye, vagy nincs következménye, tehát következmények nélküli ország vagyunk, vagy nem.

(13.10)

Egy konkrét példán elmondom, nem nevezve meg a neveket, a bíró nevét (Közbeszólások: Már mondtad.), de mondjuk, egy ismert közszereplő esetében van ez a 2005 óta folyamatban levő rágalmazási ügy. Ez egy magánvádas eljárás, amelynek az előfeltétele, hogy legyen úgynevezett egyes békítés, tehát legyen egy személyes meghallgatás, és 8 év után se jutott el oda a bíró, a sokadik tárgyalás után és sok kitűzés után, hogy ezt felismerje, hogy kell egy személyes egyeztetés vagy békítés. Gyakorlatilag ez az ügy 8 évig úgy folydogált, hogy a legelső eljárási lépés, amit egy elsőéves joghallgató már a büntetőeljárási vizsga után tud, hogy ilyet nem lehet tenni... - azt kell mondanom, azért nem hiszek a statisztikáknak vagy az itt levő tábláknak, hogy polgári ügyekben az eljárás átlagos időtartama 147 nap.

Most konkrétan, amit én mondtam, ez a bizonyos 2006-os ügy, ebben 9 hónapra tűzték ki a tárgyalást. Mi történik a Fővárosi Ítélőtáblán? Valaki magyarázza meg! Most mentesítettük az ítélőtáblát egy megyétől, ugye, egy megyével kevesebb lesz a Fővárosi Ítélőtáblán, miért kell egy ügynek közel egy évig várnia másodfokú elbírálásra? Én egyszerűen a társadalom tapasztalatát helyezem szembe ezekkel a statisztikákkal, hiszen ügybefejezés, mint tudjuk, a szünetelés is, adott esetben trükközések zajlanak a statisztikákkal, és még egyszer mondom, nem a Bírósági Hivatalt kárhoztatom, hanem nyilván a bíróságoknak van egy ilyen reflexe, hogy próbálják szépíteni a dolgot, kicsit elmosni a dolgok lényegét. Nyilván meg is kell dicsérni, aki jót tesz, például a Kúria honlapját nézem, zseniálisan jó, és nagyon jól használható esettárak vannak, jól áttekinthető. (Az elnök csenget.) Tehát vannak jó dolgok, de ami rossz, azt meg bírálni kell.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt Schiffer frakcióvezető úrnak megadnám a szót, tisztelettel arra kérem a kétpercesre várakozókat, hogy egy picit próbáljanak önmérsékletet gyakorolni, legalább addig, ameddig Bárándy Gergely képviselő úr a rendes felszólalását elmondja. Schiffer András frakcióvezető úr, parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném viszont egy ponton meg folytatni azt, amit Gaudi képviselőtársam felvetett a bírák képzésével kapcsolatban. Amikor aránytalanságokról van szó, ez nem pusztán számszerű aránytalanságot jelent, hanem azt is, hogy bizonyos ügytípusokban, ha úgy tetszik, a gyakorlat egyenetlen. Például tisztességtelen piaci magatartással vagy akár bonyolultabb gazdasági ügyekkel bizonyos megyei bíróságokon kevesebbszer találkoznak, sokkal összetettebb ügycsoportokkal foglalkozik egy bíró, mondjuk, egy-egy megyei, főleg kisebb megyei bíróságon, mint a főváros területén. Tehát én azt gondolom, hogy ha itt képzési programokat állít össze az Országos Bírósági Hivatal, akkor célszerű lenne arra is figyelni, hogy amikor valaki egy-egy ügytípussal, egy-egy jogággal évente csak egyszer-kétszer találkozik, de azoknak az érintett ügyfeleknek viszont tényleg az egzisztenciájuk függ attól az ügytől, akkor ezek az ügyfelek, ezek az igazságot kereső polgárok, vállalkozások ne szenvedjenek azért kárt, mert az adott megyében, adott területen viszonylag kevésszer fordul elő ilyen típusú jogvita.

Egyebekben pedig még egyszer azt szeretném megerősíteni, hogy amennyiben konkrét, a bírák működésével kapcsolatban fegyelmi igény van például, nem az az eljárás, hogy a parlamentben veri egy képviselő az asztalt. A megoldás az, hogy igen, a bírói fegyelmi ügyek tekintetében is legyen átláthatóság, legyen nyilvánosság. Addig Gaudi képviselőtársam is itt hiedelmekkel fog vagdalkozni, amíg például a fegyelmi ügyek, például a pályázattól eltérő kinevezések dolgában (Az elnök csenget.) nincsen átláthatóság. Ha van átláthatóság, van nyilvánosság a fegyelmi ügyek tekintetében is, akkor bízhatunk abban, hogy visszatér a bizalom.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy ebben a vitában arról is beszéljünk, hogy mi történt, meg arról is, hogy milyen feladatok állnak az ítélkezési rendszer, a jogszolgáltatási rendszer jobbá tétele érdekében. Itt van a költségvetés, valóban, minden évben az LMP és a Jobbik is minden évben beterjesztette a javaslatát annak érdekében, hogy emeljük a bíróságok költségvetését, emeljük a képzési részt, emeljük a bírák jövedelmét, minden létező elemre beterjesztettük. Többé-kevésbé ezek meghallgatásra találtak, de soha nem olyan mértékben, ahogyan azt igazából szerintem az elnök asszony is szeretné, vagy éppen a Kúria elnöke szeretné, és egyáltalán mindegyik bírósági vezető szeretné.

Tehát az a kérésünk a kormányhoz, hogy ha már nem szól hozzá a vitához, legalább azt a szavunkat hallja meg, hogy igenis legyen prioritás. Ahhoz, hogy egy jó államot építsünk - mert sokszor elhangzik a kormányzat részéről a jó állam, egy jó közigazgatás és egyáltalán, hogy egy polgárbarát rendszerben gondolkodjunk -, ahhoz elkerülhetetlen, hogy az embereknek az az érzése változzon meg, ami most fennáll, hogy egyszerűen nem megyek már a bíróságra, vagy ha megyek, akkor ott tudom, hogy lassan, akadozva és nem is biztos, hogy pártatlanul fogják az ügyemet elintézni. Még egyszer mondom, nem keltek hangulatot a bíróságok ellen, félreértés ne essék, én azt követelem, hogy rendeltetésszerűen működjenek a bíróságok, iktassuk ki a rendszerhibákat.

És azért bocsánat, az ügyhátralék ledolgozása tekintetében a 29. oldalon szerepel, hogy 253 ezer ügyről 244 ezer ügyre csökkent az ügyhátralék. Ez egy remek dolog, de azért hadd ne ünnepeljük már ezt áttörésként, azért bocsánatot kérek. Tehát itt ez azt jelenti, hogy szűk tízezerrel csökkent, de még mindig van 244 ezer ügy, amit nem intéztek el egy éven belül, ami rengeteg embert is jelent, hiszen pertársaságok, gazdasági társaságok, lakásszövetkezetek, társasházak, különböző formációk, devizahitelesek (Az elnök csenget.). Ezt követeljük, hogy legyen végre egy hatékony és korrekt, tisztességes igazságszolgáltatás.

Köszönöm szépen, képviselő úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Rendes felszólalásra Bárándy Gergely képviselő úrnak adok szót, az MSZP-képviselőcsoportból.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legalább így az elnök asszony, elnök úr és munkatársaik képet kaphattak arról, hogy miként lehetséges az, hogy a felszólalói listát Schiffer András és Gaudi-Nagy Tamás vezeti itt a parlamentben - hát, ekként. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nem mellébeszélünk, a lényegről beszélünk.)

Áttérve a saját tervezett témámra, én az első felszólalásomban ígértem azt, hogy egypár szót ejtek arról - ezzel eleget téve Gaudi képviselő úr kérésének is -, hogy miként alakulnak, és én miként értékelném az egyes ügyforgalmi adatokat, illetve a létszámra vonatkozó egyes adatokat. Ha az OBH elnöke beszámolójának felütjük a 28. oldalát, akkor látjuk a peresügy-befejezést, a következő oldalon pedig a nemperesügy-befejezést, és ugyanazon, illetve a megelőző oldalon az ugyanerre vonatkozó ügyérkezési statisztikákat. Ez első ránézésre nem tűnik rossznak, hiszen ha megnézzük azt, hogy összességében 102 százalékkal több befejezést rögzíthetünk a korábbi évhez képest, akkor még akár elégedettek is lehetnénk, de ha a táblázat egészét nézzük - és itt most a peresügy-befejezésekről beszélek -, akkor azt látjuk, hogy korántsem ilyen jó a helyzet. Hiszen ha megnézzük bővebben a statisztikát, akkor látjuk, hogy a helyi bíróságok esetében valóban 104 százalékkal nagyobb lett a peresügy-befejezés százalékos aránya az előző évhez képest, azonban a törvényszék első foknál már ez nem igaz, ott 92,2 százalék, a törvényszék másodfokánál szintén 92,5 százalék, az ítélőtábláknál 97,8 százalék, és a Kúria esetében a legkirívóbb ez a szám, itt 90,1 százalék.

Ezt én azért nem róttam föl egyébként, vagy jegyeztem meg - hadd fogalmazzak így pontosabban - a Kúria elnökének beszámolójával kapcsolatban, ugyanis azt tudni és látni kell, és nekem ez az egyik következtetésem - bár nyilvánvalóan nem ez az egyetlen ok, amiért ezek a számok így alakulnak -, hogy bizony a bírák kényszernyugdíjazása járt ilyen hatással. Járt ilyen hatással, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a legtöbb kényszernyugdíjazott bíró a Kúrián volt, akkor szintén láthatjuk azt, hogy itt az ügyforgalmi adatok alapján 10 százalékkal romlott a befejezések aránya. Ha úgy tetszik, visszafelé megyünk, törvényszék, ítélőtábla, itt fordultak még elő többségében idősebb bírák, itt szintén csökkent a befejezések száma. A helyi bíróságokon, ahol nyilván fiatalabb bírák voltak - de még egyszer mondom, nem az eredményt akarom kisebbíteni, hiszen örülök, hogy legalább ott megnyilvánul egy pozitív változás -, ez az egyetlenegy olyan bírósági szint, ahol kedvezőbbek az adatok az ügybefejezést illetően a peres ügyszakban.

(13.20)

A nem peres ügyszakban érdekes, hogy a Kúriánál éppen egy másféle adatot találunk, hiszen ott 108 százaléka az előző éves számoknak az ügybefejezések száma, illetve aránya. Itt viszont kifejezetten rossz a helyi bíróságokon az arányszám, itt 86 százalék; a törvényszék első fok 99,6, tehát nagyjából stagnálás látható, a törvényszék másodfokon egy enyhe csökkenés 98,3-del, és itt az ítélőtáblák vonatkozásában van szintén egy nagy visszaesés 92,1 százalékkal.

Ha ezzel egyébként összevetjük az ügyérkezési adatokat, akkor még kevésbé érthető vagy elfogadható ez a helyzet. Hiszen a helyi bíróságokon - és azért mondom, hogy ez az egy, ahol igazán pozitív, országos szinten legalábbis igazán pozitív adatokat tud fölmutatni az OBH - 105 százalékos volt az ügyérkezés aránya az előző évhez képest, azaz több ügy érkezett be, mint amennyi az azt megelőző évben; azonban mind a törvényszék első fokon, törvényszék másodfokon, ítélőtáblán és a Kúrián az ügyérkezések száma csökkenő tendenciát mutat. Ugyanígy a peresügy-érkezések számát, ha megnézzük, helyi bíróságokon valóban nagyobb, azonban törvényszék első fok, törvényszék másodfok, ítélőtábla és Kúria esetében van, ahol még a 90 százalékát sem éri el az előző éves adatoknak. A nemperesügy-érkezés esetében, például a helyi bíróságok esetében egy jelentős csökkenés figyelhető meg 86,2 százalékkal, és gyakorlatilag a Kúriát leszámítva mindenhol csökkenő, illetve a törvényszék első fokon stagnáns ez az arányszám.

Mindehhez képest pedig azt lehet vagy kell megállapítani, hogy az előző évhez képest általában a bírósági szervezetben, ha lebontjuk az egyes bírósági szintekre az ügyérkezések és -befejezések számát, akkor nem pozitív az a változás, ami bekövetkezett. Értem én, hogy ha csak ügyszámot nézünk simán, akkor más adatokat is tudunk kimutatni, de azt gondolom, hogy érdemes megvizsgálni az egyes bírósági szintek vonatkozásában is ezeket a számokat, ezeket az arányszámokat. Úgy hiszem, hogy ezen még bizony van mit javítani.

Amire csak utaltam itt, szeretnék szintén számokat mondani a bírósági dolgozók, illetve a bírák létszámát illetően. Azt látjuk, hogy 2011. december 31-éig az engedélyezett bírói összlétszám 2914 volt, és 2871, ami a betöltött bírói létszám. Míg 2012. december 31-éig az engedélyezett bírói létszám egyébként csökkent, de mindehhez képest sajnos a tényleges bírói létszám is csökkent. Tehát a 2871 ténylegesen foglalkoztatott bíróból 2767 lett, ami akárhogy és akárhonnan is nézzük, több mint száz bíróval kevesebb.

Bírósági titkárok vonatkozásában figyelhető meg egyedül egyfajta pozitív változás, hiszen itt 605 ténylegesen foglalkoztatott bírósági titkár helyett 732 foglalkoztatott bírósági titkár dolgozik ma már a bíróságokon, legalábbis dolgozott 2012. december 31-éig. A bírósági fogalmazók vonatkozásában pedig szintén csökkenés figyelhető meg, erre Gaudi képviselő úr is utalt, 256 helyett 239 bírósági fogalmazót foglalkoztat az OBH. Igazságügyi alkalmazottak vonatkozásában pedig valamelyest legalább egy bizonyos fokú emelkedés figyelhető meg, de azt látjuk, hogy az engedélyezett létszámtól azért még messze elmarad, majdnem 100 fővel elmarad a ténylegesen foglalkoztatott létszám.

Azt gondolom, hogy amikor az OBH elnöke az egyik legfontosabb feladataként említi az időszerűség biztosítását, természetesen emellett a minőségi ítélkezés is kitűzött szempont nála, akkor érhetetlen az, hogy miért nem tölti be ezeket az álláshelyeket. Nem tudom, hogy most jelenleg hogy áll a helyzet, örülnék, ha erről elnök asszony tudna majd egy tájékoztatást adni, mert lehet, hogy ezekben a számokban javulás figyelhető meg. De itt jelen pillanatban számomra nehezen érthető, legalábbis ha csak a számokat nézem, hogy miért csökken a foglalkoztatott bírák és a foglalkoztatott bírósági fogalmazók száma, illetve hogy miért nem használja ki akár a titkárok, akár az igazságügyi alkalmazottak vonatkozásában az engedélyezett létszámot az OBH. Lehet, hogy erre van egy logikus magyarázat. Megmondom őszintén, hogy ebből az összeállításból nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az. Remélem, hogy erre tud elnök asszony a válaszában adni egy elfogadható magyarázatot. Egy biztos, tényként megállapíthatjuk, hogy ezeken a számokon legalábbis érdemes volna javítani, mind az ügybefejezések számán, mind pedig a foglalkoztatottak számán.

Egy mondattal vagy egy gondolattal engedjék csak meg, hogy kitérjek még arra... - sajnos Schiffer képviselő úr szintén, ahogy ő fogalmazott, a távozás mezejére lépett, de fölvetett egy olyan problémát, amire érdemes reagálni. Isten ments, hogy beleszóljak Gaudi képviselő úr és Schiffer képviselő úr vitájába, én ezt meghagyom nekik, de azért azt érdemes megjegyezni, hogy bár nyilvánvalóan fenntartásaim - és azt gondolom, megalapozott fenntartásaim - vannak azzal kapcsolatban, hogy valaki saját ügyeket hoz a parlament elé, de az biztos, hogy bizonyos egyedi ügyek rá tudnak mutatni generális problémákra. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így van.) Evvel viszont teljes mértékben egyetértek.

A mi javaslatunk, amire Schiffer képviselő úr célzott, pontosan ezen alapul. Lehet, és mindenki számára világos, hiszen az indokolásba beírtuk, hogy a javaslatunk célja az ároktői banda ügyében felmerült hiátus pótlása volt. De ez nem az ároktői bandára vonatkozott, mert nyilvánvalóan egy jogalkotás csak a jövőre nézve tud bármiféle eredménnyel járni. Itt mi pontosan azt javasoltuk, és e tekintetben osztom Schiffer képviselő úr véleményét, hogy ezekben az esetekben ne a politika szólaljon meg elsősorban, és ne a politika próbálja helyre tenni azt a hibát, ami bekövetkezett, hanem ennek a kezelését lehetőség szerint bízza rá az érintett hatalmi ágakra vagy alkotmányos szervekre, úgymint jelen esetben a bíróságra és az ügyészségre.

Ez a javaslat egyébként erről szólt, és most is fönntartom ennek a helyességét, pontosan azt célozta a javaslat, hogy lehetősége legyen a bírósági és az ügyészi szervezetnek saját keretein és berkein belül megakadályozni, hogy ilyenek történjenek, és nem feladni, ha úgy tetszik, bizonyos politikai erőknek a magas labdát, hogy aztán azt le lehessen csapni, és hogy - szintén nem az én fogalmaimmal élve - politikai tőkét lehessen mindebből kovácsolni. Úgyhogy e tekintetben a cél közös, csak úgy tűnik, Schiffer képviselő úr egy picit félreértelmezte a javaslatot.

Az adatok vonatkozásában tehát tisztelettel várnám majd elnök asszony válaszát. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettőperces felszólalásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A rendkívül üresnek tűnő kormánypárti padsorok látványa igencsak lehervasztó, és egyáltalán, én ezt nem is értem, hogy hogy lehet, hogy ilyen csekély érdeklődés kíséri ezt az ügyet. Szerintem mindenkinek van - van, volt és lesz - bírósági ügye. Hogy a kormány képviseletében Répássy Róbert államtitkár úr nem válaszol, ezt valószínűleg most el kell fogadnunk mint tényt. Tehát a ráutaló magatartásából arra következtetek, hogy nem kíván válaszolni.

Akkor egyetlenegy kérésem van, nagy tisztelettel kérem elnök asszonyt, hogy a zárszavában - ha jól tudom, lesz zárszava - tényleg próbáljon kitérni esetleg olyan felvetett konkrét kérdésekre, amit egyébként nagyon korrekten megtett az alkotmányügyi bizottság ülésén, ott is válaszolt, reagált, amennyire lehetett, a felvetésekre. Kérem, hogy tegye ezt meg, mert az állampolgárok ezt várják. Ezt várják el. Ezt várják el mindenkitől, aki közpénzen foglalkozik az ő ügyeikkel. Nekünk az a feladatunk, hogy jobbá tegyük a rendszert. Ez a rendszer jelenleg nem tökéletes, azt hiszem, ebben egyet tudunk érteni, és nemcsak a fegyelmi szempontból nem, hanem az eljárások lassúsága miatt sem, a bírósági infrastruktúra problémái miatt sem; és egyáltalán, az már a végpont - ilyen apróságot is hadd mondjak el -, hogy azért a bírósági ügykezelők pozíciójába sajnálatos módon a rendkívül csekély kereseti lehetőség miatt tényleg sajnos nem a legfelkészültebb emberek vagy nem az arra legrátermettebb emberek kerülnek.

(13.30)

A többség azért mégiscsak rátermett és jól felkészült, de azért van egy jelentős számú, hogy mondjam, a feladat ellátására alkalmatlan személy. Tehát ebben a körben igenis jelentősen meg kell emelni a fizetéseket például, hogy olyan életerős, jó képességű emberek kerüljenek oda, akik hatékonyan tudják az ítélkezési munkát segíteni. Én erre kérem elnök asszonyt, hogy akkor a válaszában térjen ki mindarra, amit mi felvetettünk, és akkor nagy tisztelettel, úgy gondolom, volt értelme a vitának. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Staudt Gábor képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, hogy rövid leszek, és próbálom csak részben megismételni, ami már elhangzott, mert szerintem egy kicsit el is tért a vita attól, ami valójában a tárgya lenne a napirendnek: a jelentés és a beszámoló. Viszont arra fel szeretném hívni a figyelmet, hogy itt néhol megint túlságosan elméleti irányba haladtak el képviselőtársaim, amikor itt próbáljuk meghúzni azt a határmezsgyét, hogy ki kinek adhat tanácsokat, egyedi ügyeket be lehet-e hozni, mi az, amit lehet, és mi az, amit nem.

Úgy gondolom, ahogy elmondtam a Kúriáról szóló beszámolónál is, hogy az a közös felelősség, hogy jobbá tegyük a rendszert, hatékonyabbá az igazságszolgáltatást, az magába foglalja azt, és nem sérti a hatalmi ágak szétválasztását, hogy bizonyos ajánlásokkal, javaslatokkal vagy akár kérdésekkel éljen az Országgyűlés vagy annak képviselői akár a bíróság felé. Az ároktői eset nagyon klasszikus lett. Ennek örülök, főleg azért, mert én voltam az, aki először ezt felvetette, és én voltam az, aki először Navracsics miniszter úrhoz és Handó elnök asszonyhoz írásbeli kérdéssel fordultam ebben a témában.

Most az írásbeli kérdéseknél vagyunk, azt szeretném úgy általában megköszönni, ezt a bizottsági ülésen is megtettem, hogy elnök asszony mindig érdemben válaszolt a felvetésekre, annak ellenére, hogy nincs az a kötelessége, mint mondjuk, a legfőbb ügyésznek vagy egy miniszternek. Ennek ellenére határidőben és érdemi, kimerítő válaszokat kaptam a felvetett szakmai problémákra. Ezt ilyen szempontból mindenképpen pozitívnak kell hogy értékeljem, hogy egyfajta nyitottság van a bírói szervezetrendszer részéről a javaslatokra, és a kérdésekre részletes választ kaptunk. Ez lenne az egyik fele.

A másik fele, visszatérve, hogy amikor én ezt megfogalmaztam, valóban jó szándékkal az ároktői ügy kapcsán, akkor azt a tájékoztatást kaptam, aminek örültem, hogy egy átfogó vizsgálatot kért elnök asszony ezzel kapcsolatban, a soronkívüliség és a hasonló ügyek elhúzódásának tárgykörében. Persze, kellett az, hogy ennyire berobbanjon az ügy, mert két héttel utána, hogy a válaszokat megkaptam, a Fidesz-frakció is az újdonság erejével megkérdezte Navracsics miniszter urat egy frakcióülésen, hogy lehet az ároktői ügyben, hogy házi őrizetből, az előzetes letartóztatásból szabadultak az elkövetők. Én örültem annak, hogy megtermékenyítőleg tudtam hatni a Fidesz-frakcióra, ezt csak így tudtam értékelni. Ez is nyomatékot adott az ügynek, és eljutottunk oda, hogy valamiféle közös gondolkodás elindult. Tehát legalább addig eljutottunk, hogy a probléma adott, aztán utána már az MSZP támogatásával is találkozott, legalábbis a felvetés. Most abban lehet köztünk vita, hogy pontosan hogyan oldjuk meg ezt.

De úgy gondolom, ez példa arra, hogy igenis akár egy országgyűlési képviselő is, akár ellenzékből is felvethet egy olyan témát, ami ha meghallgatásra talál akár az Országgyűlés, akár a bírósági vezetők részéről, akkor közösen ki lehet alakítani egy olyan megoldást, vagy elindulni egy olyan megoldás irányába, ami az adott ügyet rendezheti vagy előreviheti, illetve az adott problémát. Tehát nem az adott egyedi ügyre gondolok természetesen, hanem hogy a jövőben ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Én ezt nem tartom ördögtől valónak, ezt egy követendő példának tartom. Igenis felvetésekkel kell élniük az országgyűlési képviselőknek és természetesen a kormánynak is, és nagyon jó, ha ezt sikerül megértő talajra juttatni. Utána az Országgyűlés esetleg hozhat olyan törvényeket, amelyek már valóban hatékonyabbá teszik azt a jogi hátteret, aminek kapcsán a bíróság is el tud járni.

Hogy ez pluszforrások igénybevétele a szakértői eljárásokra, itt a DNS-vizsgálat merült fel - hogy miért húzódnak el annyira; nyilván az anyagi háttér nem feltétlenül volt adott. Ezt pénzügyi keret biztosításával vagy egyéb törvények meghozatalával kell biztosítani. De mindenképpen így egy közös felelősséggel lehet előremenni. A bizottsági ülésen azt is felvetettem, hogy esetleg azt a jelentést, ami elkészült ebben az ügyben, elérhetővé lehet-e tenni vagy megkapható-e. Akkor elnök asszony azt a választ adta, hogy ha beérkeznek a reakciók, próbálom pontosan idézni, a különböző szervek részéről, akkor ez megtekinthető lesz. Úgy gondolom, ebben sok olyan megállapítás szerepelhet, ami a jövőben esetleg a jogalkotói munkát még jobban elősegítheti.

Zárszóként, mert tényleg nem szeretném az előttem szólókat ismételni, úgy gondolom, ha azok az észrevételek akár az alkotmányügyi bizottsághoz beérkeznek, akár a bírósági szervezetrendszer részéről is, hogy ez most a Kúria vagy az Országos Bírósági Hivatal, de lehet akár a Legfőbb Ügyészség is, tehát a csúcsszervektől, akkor mi is, a bizottság tagjai is jobban figyelembe tudjuk ezeket venni. Ebben a tekintetben Bárándy képviselőtársammal egyet kell hogy értsek, hogy nem mindegy, hogy egy javaslatot csak a kormányzat vagy egy kormánypárti képviselő próbál beterjeszteni, mert akkor az ember nyilván némileg más szemmel néz rá, mint ha bírja egy adott csúcsszerv vagy igazságszolgáltatási szerv bizalmát is. Természetesen még nem feltétlenül kell, hogy automatikusan támogassuk, de úgy gondolom, azért azt tiszteletben tartjuk, hogy ahol a problémák felmerülnek, aki egy adott problémával nap mint nap dolgozik, ő az, aki a leginkább meg tudja ítélni, hogy milyen megoldást lehet erre találni. Ez a jogalkotónak is nyomatékkal figyelembe kell vennie.

Úgyhogy annak mindenképpen örülünk, hogy az Országgyűlés elé kerülnek ilyen jelentések, beszámolók. Ezeket tisztelettel használjuk, és tisztelettel tanulunk belőlük, nyilván az esetleges kritikákat is meg tudjuk fogalmazni. De az az út, amin így közösen elindultunk, hogy egyfajta párbeszéd is lehetséges és előrevihet, mindenképpen követendő. De természetesen, ahogy mondtam, most nem a részletekre térnék ki, hanem ezzel az elvvel szeretnék egyetérteni, és reméljük, hogy a jövőben ennek több eredményét is fogjuk közösen megtapasztalni, és végső soron minden állampolgár, aki az igazságszolgáltatás közelébe kerül vagy kapcsolatba kerül vele. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Szilágyi György képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! A bíróságokkal kapcsolatban nagyon fontos megjegyezni, hogy sok olyan ügy lehet a jövőben, amik kényesek lehetnek a politika szereplőinek, és kérdés, hogy a bíróságok majd mennyire tudnak pártatlanul eljárni ezekben az ügyekben.

Gondolok itt arra, hogy például a mai nap folyamán, ha jól tudom, az ügyészség vádat emelt Biszku Béla ellen, végre, majdnem két év után, háborús bűncselekmények elkövetése és felbujtóként több emberen elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatosan. Ugye, 2012 februárjában tett a Jobbik Magyarországért Mozgalom feljelentést Biszku Béla ellen, Apáti István képviselőtársammal ketten. Azóta vártuk ezt a döntést. Kérdés, hogy mennyire tudja majd függetleníteni magát a bíróság, és remélem, tudja, azoktól a politikai és gazdasági szereplőktől, akik Biszku Bélának és pártjának örökösei, attól a párttól, amelyik 1956-ban vérbe fojtotta a szabadságharcot, és utána a megtorlások során súlyos bűncselekményeket követett el a magyar nép és Magyarország ellen.

Ugye, tudjuk mindannyian, hogy kikről beszélek. Azokról a most magukat demokratikus erőknek nevező baloldali politikusokról és pártokról, akik szellemi örökösei 1956-nak, konkrétan az MSZP és a DK, amelyik Demokratikus Koalíciónak nevezi magát. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Lenin-fiúk.) Nagyon nehéz harcot folytat a Jobbik az elmúlt időszakban, az elmúlt években, hiszen minket köteleznek Pongrátz Gergely szavai, aki 2003. október 24-én, a Jobbik Magyarországért Mozgalom zászlóbontó gyűlésén a következőket mondta.: "Nekünk az egyik lábunk már a sírban van, a fáklya kiesik a kezünkből, nektek kell átvenni azt a szellemiséget, azokat az eszméket, amiért '56-ban oly sok bajtársunk halt meg.

(13.40)

Nektek kell továbbvinni, a tiétek a jövő, nekünk már csak múltunk van."

Tehát egyértelmű, hogy ennek a szellemiségnek a tükrében tovább fogunk harcolni azért, hogy ne csak egyébként háborús bűncselekmények miatt és hasonlók miatt vonják felelősségre ezeket az embereket, tovább fogunk küzdeni azért, hogy a III/III-as listák napvilágra kerüljenek, tovább fogunk küzdeni azért, hogy azokat a luxusnyugdíjakat, amelyeket sokszor saját maguknak ítéltek meg ezek az emberek, és azóta is fenntartunk, azokat a luxusnyugdíjakat is eltöröljük.

Tehát itt a bíróság szerepére visszatérve: Biszku Béla ellen folyik egy másik eljárás is. Ez az eljárás, én tettem feljelentést még 2011-ben...

ELNÖK: Bocsánatot kérek, képviselő úr, tisztelettel arra hívom fel a figyelmét, hogy a napirend az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2012-es beszámolója. Nagyon fontos, amiről beszél, de szervesen csak abban a részében illeszkedik, amennyiben feltette az elején azt a kérdést, amely önt nyugtalanítja. Ez konkrét ügy, és itt ma már elhangzott többször is, hogy nem szerencsés, ha egy konkrét ügy kapcsán próbálunk beszélni arról, amelyik szorosan nem tartozik a napirendi ponthoz.

Ezzel adom vissza a szót.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, arról is beszélek, hiszen a 2012-es bírósági működésről kellene beszélnünk, és arról is beszélek jelen pillanatban, hiszen 2012-ben történt meg, és megint a pártatlanságot próbálom konkrét ügyek keretében bemutatni, hogy mennyire tudja, mondjuk, a bíróság függetleníteni magát az éppen politikai elvárásoktól, hiszen 2012-ben történt meg az a skandalum, hogy egy másik ügyben, és megint Biszku Béla ügyére kell kitérnünk, amikor is a nemzetiszocialista és kommunista bűncselekmények tagadása miatt indított bűncselekményben, amikor bíróságra került az ő ügye, akkor a bírónő felfüggesztette, és kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy véleményezze, mert őszerinte ez a törvényi tényállás alkotmányellenes. Azóta felfüggesztés alatt van a Biszku Béla elleni ügy.

Ugyanezen törvényi tényállás alapján viszont egy másik ügyben, aki ugyan a nemzetiszocialista bűncselekményeket tagadta, már el is ítéltek valakit, tehát ott a bírónő vagy a bíróság nem tartotta fontosnak még úgy sem, hogy a védőügyvéd hivatkozott erre a Biszku-féle esetre, ahol Alkotmánybírósághoz fordultak, hogy addig ne hozzanak ítéletet, hiszen ugyanazon a tényállás alapján ítélkeznek, csak éppen mást tagadnak ebben a bűncselekményben. Tehát ott ítéletet hoztak, sőt olyan ítéletet hoztak, amely ítéletben szerepeltek és voltak olyan elemek, amelyek a magyar törvénykönyvekben nem szerepelnek, tehát például az, hogy kötelezzenek valakit bizonyos látogatásokra, és azokról neki különböző jelentéseket kelljen írni. Tehát itt is érezhető a kettős mérce. És amikor végre, végre két év után júniusban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem alkotmányellenes, és nem sérti a szólás- és véleményszabadságot, amivel nem biztos egyébként, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyetért, de mivel rendpártiak vagyunk, ezért a törvényeket betartva a hatályos törvények alapján kötelességünk volt feljelentést tenni, júniusban meghozta, még a mai napig nem folytatódott a bírósági eljárás.

Tehát meddig lehet húzni ezeket az ügyeket? Tehát miért kell egy két éve húzódó ügynél, amikor az Alkotmánybíróság végre kimondja azt, hogy igenis el lehet kezdeni a bírósági tárgyalást, kimondja júniusban, ennek ellenére erről az ügyről teljes hallgatás van azóta is. Az én véleményem szerint az ilyen régóta húzódó ügyeknél nagyon fontos lenne, az ilyen nagy közérdeklődésre számot tartó ügyeknél nagyon fontos lenne, hogy a bíróság minél hamarabb lépjen, minél hamarabb elkezdje a bírósági tárgyalást, minél hamarabb igazságot szolgáltasson, és minél gyorsabban menjenek ezek az ügyek. Tehát ezek nagyon fontos kérdések, hiszen én azt mondom, Magyarországon nagyon sokféle ügyben kell a bíróságnak ítélkeznie, nagyon sokféle ügyben, és az elmúlt időszakban is voltak olyan ügyek, amelyek köztörvényes bűncselekmények, mert tudjuk, az ároktői gyilkosok szabadlábra helyezése mekkora közfelháborodást váltott ki, de vannak olyan politikai ügyek is, amelyek a régmúltra nyúlnak vissza, amelyekben valószínűleg nagyon sok ember megpróbálja meggátolni, hogy ezekben az ügyekben akár döntés szülessen, akár a bíróság ítéleteket hozzon.

De véleményem szerint legfőképpen abban kellene megerősíteni a bíróságot, hogy tényleg valóban független legyen, Magyarországon egyértelműen vonatkozzanak a törvények mindenkire, tehát aki a nemzetiszocialista bűnöket tagadja, arra ugyanazok a paragrafusok legyenek érvényesek, és ugyanaz az eljárásjog legyen érvényes, mint aki mondjuk, a nemzetiszocialista bűnöket tagadja, teljesen mindegy, hogy kinek milyen a bőrszíne, a vallása, a nemi identitása, ha valaki bűnös, akkor az bűnös, és azt el kell ítélni, és minél gyorsabban el kell ítélni, és nem szabad, hogy a politika befolyással legyen a bíróságokra.

Természetesen addig, amíg a bíróságoknál is nem történik meg az a rendszerváltás, ami sajnos nem történt meg Magyarországon sem, addig azt nagyon nehéz lesz véghez vinni, de én kívánom, hogy minél előbb eljussunk erre az állapotra. Én azt ígérhetem, hogy amennyiben a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2014-ben megnyeri a választásokat, akkor teljes mértékben megpróbáljuk függetleníteni mind a nyomozó hatóságokat, mind a bíróságokat a politikától, és csak arra fogunk törekedni, hogy ebben az országban az igazságszolgáltatás valóban az igazságot szolgálja.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr kért szót. Megadom, parancsoljon!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Több tekintetben is nagyon fontos dolgokat mondott el Szilágyi képviselőtársam, tehát hadd védjem meg azt a felvetést, amellyel élt, ugye, és itt Bárándy Gergely képviselőtársam is egyetértett velünk. Azt hiszem, minden gondolkodó embernek egyet kell érteni, jogászként pláne, hogy egy egyedi ügyön keresztül lehet és kell bemutatni annak az egész jogrendnek az alkalmasságát arra, hogy jó szabályokat hoztak-e itt az Országgyűlésben, az mindig egy adott egyedi ügyön keresztül mérhető le. És itt konkrétan Biszku Béla egyedi ügyén keresztül lesz lemérhető, hogy a háborús bűntettekkel, a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nemzetközi egyezmények szerinti szabályok és az azok végrehajtására vonatkozó hazai alkotmányos kötelezettségek vajon érvényesülnek-e, jól érvényesülnek-e.

Tehát ilyen értelemben egy ilyenfajta társadalmi elvárásról beszélni nagyon helyes és nagyon keretekbe illeszkedő, különösen arra tekintettel is, hogy egy olyan bűncselekményről van szó Biszku Béla esetében, amely miatt az '50-es években halálbüntetés is kiszabható lett volna. Tehát Biszku Bélát ki kellett volna végezni, ha megállapítják a bűnösségét ebben az ügyben. Tehát ez nem egy akármilyen ügy.

Ami a másik, nagyon fontos, hogy az ügyészség képviselője kijelentette Biszku őrizetbe vételekor, hogyha élnének az ideiglenes intézőbizottság egykori tagjai, Kádár János, Apró Antal, Marosán György, őket is meg kellene gyanúsítani ab ovo, ha őket is elítélték volna ebben az ügycsoportban, akkor őket is ki kellett volna végezni. Tehát itt azért nagyon nagy súlyú ügyekről van szó. Éppen ezért nagyon fontos nekünk megvizsgálni azt, hogy milyen bírák kezében vannak ezek az ügyek, tehát milyen bírák járnak el. És hadd mondjak ezzel kapcsolatban néhány megdöbbentő adalékot, kiegészítve, bővítve azokat az eseteket, amelyeket már korábban én magam elmondtam, illetve Szilágyi képviselőtársam elmondott. Ezekben lesznek saját tapasztalatból szerzett ügyek is, már előre jelzem Bárándy Gergely képviselőtársamnak, tehát ne aggódjon, úgyhogy saját tapasztalatokról tudok beszélni. Lehet, hogy zavarja más képviselőtársamat, akkor is már előre elnézést kérek.

De valóban, miért van az - és akkor itt említette ezt a bizonyos nemzetiszocialista bűnök tagadásáról szóló ügyben -, tehát hogy lehet az, hogy úgy működik Magyarországon a bírósági rendszer, hogy van mondjuk, egy olyan Btk.-módosítás, amit egyébként mi vitattunk, és a mai napig is vitatjuk, hogy a véleménynyilvánítási szabadságot nem szabadna korlátozni, akár a holokauszttagadás, akár a kommunizmus bűnei tagadása tekintetében, a személy szerinti álláspontomat mondom: mindenki mondjon azt a történelemről, amit akar. Miért kell ezt korlátozni? - ez egy butaság szerintem. De ha már van egy ilyen rendelkezés, akkor ezt természetesen alkalmazni kell. Na most, ugye, mit tettek itt a bírók? Megint csak több bíró ezt a rendelkezést megtámadta az Alkotmánybíróság előtt a véleménynyilvánítási szabadságra hivatkozva, nem is feltétlenül alaptalanul, hozzáteszem. De mi történt? Tehát az történt, hogy még... - és a kettős mérce, a kettős mérce totális példáját láthatjuk, ami elfogadhatatlan.

Egyfajta ideológiai alapú kettős mérce figyelhető meg az igazságszolgáltatásban, amit gyökerestől ki kell irtani. Ez nem lehet így, hogy Biszku Béla esetében felfüggesztik az ellene induló eljárást mindaddig, amíg el nem dől, hogy az Alkotmánybíróság miként fogja megítélni a Btk.-ba helyezett azon törvényi tényállást, amely a holokauszt vagy a nemzetiszocialista, vagy a kommunista bűnök tagadását tiltja, míg ezzel szemben ugyanezen Btk.-tényállás, újonnan megalkotott tényállás: például Béres Veronika bíró mechanikusan és automatikusan végrehajt, és elítéli azt a Nagy Györgyöt, aki úgymond...

(13.50)

ELNÖK: Képviselő úr, tisztelettel kérem, hogy se neveket, se egyéni ügyeket ezen a téren itt most ne említsen.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Elnök úrnak nagy tisztelője vagyok, ezt be kell vallanom, de folytatni szeretném a beszédem, és valószínűleg neveket is fogok mondani. Ha engem ebben a Ház vezetése megakadályoz, akkor panaszt fogok tenni, és el fogok járni a nemzetközi szervek előtt is, mert akkor Magyarországon nincs véleménynyilvánítási szabadság, és nincs szabad parlamenti vita. Pont azt mondtam a felszólalásom elején, hogy egyedi ügyek bemutatását vagy nevek említését - nyilván a neveknek a tisztelet és a jó hírnév sértése határain belüli említését - miért ne lehetne megtenni egy ilyen bírósági hivatali beszámolóról szóló vitában. Ráadásul az ügy, ha jól emlékszem, pont tavaly történt. Ezért sem értem, hogy miért ne beszélhetnék én nevekről.

S ott van a másik ellenpólus, amiről már beszéltem az egyik felszólalásomban, de megint csak el kell mondani, hogy egy megengedhetetlen rendszerhiba történt - 2012-ben is észlelhető volt ez a jelenség -, hogy a Ház 2011-ben megalkotta a 2006-os elítélések semmissé nyilvánításáról szóló jogszabályt, ez hatályba lépett, benyújtottak körülbelül 30-40 semmisségi kérelmet, és a bírói kar úgy, ahogy van, elszabotálta. Ha jól tudom, egy vagy két esetben hoztak semmisségi döntést, a többi bíró fogta magát, felfüggesztette az eljárást, és az Alkotmánybírósághoz fordult. Tehát egyszerűen elszabotálták, bojkottálták a törvény végrehajtását. Dénes Veronika ezt nem tette meg, ő mechanikusan végrehajtotta. Nyilván jogorvoslattal éltek, nem jogerős a döntés. Kíváncsian várjuk a folytatást.

Pontosan ezért lennék én nagyon kíváncsi erre. Egy dolgot most felfedeztem és hiányolok ebből az egyébként tényleg nagyon szépen és igényesen összeállított jelentésből, mégpedig azt, hogy engem nemcsak az érdekelne, hogy egy adott évben, 2012-ben hány bíró ellen indult büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás, és nemcsak az érdekelne, hogy hány bíróval szemben indult fegyelmi eljárás, hanem az is érdekelne, hogy az adott tárgyévben hány fejeződött be jogerős marasztalással, elítéléssel. Én ezt nem látom ebben a táblázatban. Csak annyi utalást látok, hogy büntetőeljárásra összesen kilenc ügy került, és azt is látom, hogy 2012-ben hivatali visszaélés miatt nem indult bíróval szemben büntetőeljárás. Mint tudjuk, a hivatali visszaélés törvényi tényállása arról szól, hogy hatáskörével visszaélve, hatáskörének a szabályait megszegve valaki jogtalan hátrány okozása érdekében hivatalos személyként másnak kárt okoz, tehát olyan tevékenységet végez, ami nem megengedhető hivatali visszaélés formájában. Engedtessék meg, hogy én ezt életszerűtlennek tartsam. Itt valami nagyon nagy rendszerhiba van. Ezt ne mondják nekem! Ezt a konkrét esetet nem akarom ezzel összefüggésbe hozni, de a véleménynyilvánítási szabadság talaján elgondolkodhatok rajta az egész ország nyilvánossága előtt, hogy szerintük úgymond rendben vannak-e az ilyen típusú kettős mércés döntések. Én úgy gondolom, hogy nincsenek rendben.

Ezért is kell megemlíteni a dolog másik oldalát, amiről szemérmesen hallgat a jelentés, éspedig tisztán és őszintén kell erről beszélnünk, ez pedig a korrupció jelensége a bírósági rendszeren belül. Azt nyilván nem mondhatjuk, hogy nincs, ebben valószínűleg egyetértünk. A kormány már nincs is itt, nincs álláspontja erről. Két kitartó képviselő ül még a patkóban a kormánypárti oldalon, s van még egy képviselő, aki a jegyzői pulpituson ül, tehát hárman vannak itt. Közülük talán valakit rá tudok venni arra, hogy elmondják a véleményüket ebben a vitában. Mert ez egy vita című műfaj, amely nem arról szól, hogy ülünk vagy hallgatunk. (Megszólal egy telefon a Jobbik soraiban.) A helyzet drámaiságát kellően illusztrálja az, hogy egy hazafias zene szólalt fel akkor, amikor felszólalok. Ez is arra utal, hogy nem egy könnyű műfaj ez.

Tehát 2012-ben vesztegetés miatt két büntetőeljárás indult. Ne mondja nekem senki, hogy 2012-ben Magyarországon két esetben került arra sor, hogy megfelelő tartalmú ítélet hozatala érdekében pénzt adtak bírónak! Még egyszer mondom, nem a bírósági rendszer ellen uszítok, nem azt hirdetem, hogy a bírák döntő többsége korrupt, isten ments, hogy ezt mondjam, de azt mondom, hogy jelen van a korrupció jelensége. Sajnos, én magam is elszenvedőként észleltem ezt. Voltak olyan ügyfeleim, akik ezt észlelték, és nagyon sok kollégánk észleli. Ezzel szembe kell menni! A belső ellenőrzést fel kell pörgetni, és meg kell keresni ehhez a megfelelő eszközöket. Ezért is nagyon örülök, hogy Darák elnök úr is itt van, aki nyilván heroikus munkát végez az ítélkezési gyakorlat egységesítése és a felső bíróság működésének az organizálása tekintetében, de itt a nagyon nagy feladat a bírósági elnökökre hárul, akiknek egy nagyon kemény rendszert kell működtetni.

Örülök, hogy visszajött a kormány képviselője, Répássy Róbert államtitkár úr, mert végre elmondhatom neki, hogy a közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslat vitája kapcsán javasoltuk azt, amit önök elutasítottak, nem fogadtak el, hogy ha valaki korrupciós jelenséget észlel és ezért bejelentést tesz, akkor erre legyen egy olyan rendszer, amely a sikeres bejelentéstevőt egyfajta díjban részesíti. Erre az volt az érvük, hogy feljelentők országát akarjuk s a többi. Hozzáteszem, hogy enélkül is elég sok a feljelentés. De nem lenne közérdek az, hogy az ilyen jelenségeket feltárjuk? Ha csak egyetlenegy korrupciós üggyel többet sikerül feltárnunk, az már egy siker. Ezt támogatni kell, és nagyon helytelenül tették, hogy nem támogatták azt a módosító javaslatom, amellyel szerettem volna elérni, hogy akár a bírósági rendszerben is észlelhető korrupciós jelenségek bejelentője tekintetében az igazságügy-miniszter minél hamarabb alkossa meg azt a rendeletet, amely díjazást helyez kilátásba. Még egyszer mondom, nem pusztán a feljelentőnek, hanem az eredményesen, az elítéléssel végződött ügy feljelentőjének. Nem fogadták meg ezt a javaslatunkat, sőt Rétvári államtitkár úr annyit jelzett nekem, hogy mi ezt nem is fogjuk megalkotni. Benne van ugyan a törvényben ez a rendeletalkotási kötelezettség, de már most mondjuk, hogy nem fogjuk meg alkotni. Akkor meg minek írunk bele egy ilyet a törvénybe?

Szerintem elég sok probléma van a rendszeren belül, de ezt már nem folytatnám. Nagyon-nagyon várom elnök asszony záró felszólalását, bízva abban, hogy ki fog térni azokra a jelenségekre, amelyeket itt emlegettünk, konkrét ügyeket is, általános észrevételeket is. Én azt tudom ígérni, hogy továbbra is partnerként leszünk jelen ebben a folyamatban, és számíthat ránk abban, hogy a jogállamiság és a pártatlan, ésszerű igazságszolgáltatás követelményeit érvényesítő erőként szeretnénk ezt a folyamatot javítani. A kormánypártokat pedig arra kérem, engedjék meg, hogy segítsünk, ne záródjanak el az építő jellegű javaslatoktól, már csak azért sem - mondom még egyszer a végén -, mert 2010-ben a radikális változás programjában egy, a mai napig iránymutató jelleggel diagnosztizáltuk az igazságügyi rendszer problémáit, és a mai napig iránymutató lépéssorozatot javasoltunk, amiből a mai napig nagyon sok nem került végrehajtásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra Szilágyi György képviselő úr kért lehetőséget. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A legmélyebb tiszteletem jeléül is kifejezem, arról szól ez a mostani vita, hogy vajon a bíróságok működése mennyire megfelelő. Vajon mi elfogadjuk-e azt a jelentést, amit az Országos Bírósági Hivatal elnöke letett elénk? Mi szolgálna legfőképpen arra, mint ez az alkalom, hogy elmondjuk azt, hogy milyen problémákat vélünk látni a bíróságok működésében? Itt fel tudjuk hívni a figyelmet arra, hogy mik azok az esetek - ezt sajnos csak eseteken keresztül tudjuk megtenni -, amelyek alapján azt látjuk, változtatni kellene ahhoz, hogy valóban elérjük azt, hogy Magyarországon a bíróság a múlttól és a jelenlegi dolgoktól függetlenül tudjon működni, a bírók függetlenül tudjanak döntéseket hozni, és hogy a döntéseket megfelelő bírák hozzák meg. Ezek azért nagyon fontos kérdések, mert a múlt árnya a bíróságokon és a bírói karban véleményünk szerint jelen van.

(14.00)

Tehát mivel nem történt meg az az úgynevezett rendszerváltás a bírói karon belül sem, és lehetnek olyan emberek, akik nem tudják függetleníteni magukat az ideológiáktól, nem tudják függetleníteni magukat, mondjuk, adott esetben éppen a politikai eseményektől, a politikai hatalomtól, ez nem jó véleményünk szerint, az egész bíróságra vetítve nem megfelelő. Mi csak fölhívjuk a figyelmet, hogy ha vannak ilyenek, akkor ezekkel foglalkozni kellene, hiszen - és itt jön megint ez az ügy, hogy egy olyan országban élünk, ahol azért nagyon nehéz, és én ezt megértem, nagyon nehéz a bíráknak, nagyon nehéz akár a bírósági hivatalnak függetlenítenie magát a múlttól és a politikától - a múlt folyamatosan itt van közöttünk. Azért ne felejtsük el, hogy ha lehetne és élnének, akkor nemcsak Biszku Béla állna most bíróság előtt, hanem bíróság előtt állna még jó pár másik ember, köztük például Apró Antal.

Ki az az Apró Antal? Ennek az Apró Antalnak a családjához tartozik Gyurcsány Ferenc. A mai napig politikai szereplő, a mai napig nyomást próbál gyakorolni nyilatkozataival és bármi mással. Ez a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lehetett ebben az országban! Vajon elhihető az, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének ideje alatt, mondjuk, függetlenül működött a bíróság? Elhihető az, hogy ha nem volt a bírói karban egy megtisztulási folyamat, akkor a múlt nem számít, az ideológiai nézetek nem számítanak egy-egy bírónál? És ezt egyébként - megint, hogy előrevivő legyen esetleg az, amit mondok -, ezt lehet, hogy afféleképpen lehetne megváltoztatni, ha nagyon fontos szempontokat vennénk figyelembe, és nagyon fontos szerepet szánnánk a bírókijelölésnek, milyen ügyeknél milyen bírák azok, akik ezeket az ügyeket valóban függetlenül, valóban ideológiamentesen, valóban a törvényeknek megfelelően tudják letárgyalni. És a kiemelt ügyeknél, nagyon erősítené szerintem a bírói kar tekintélyét, ha a kiemelt ügyeknél még csak a látszata vagy a gyanú sem merülhetne fel abban, hogy egy-egy esetben éppen milyen bírósági ítélet születik.

A bíróságoknak is és úgy érzem, a Bírósági Hivatalnak is az érdeke, hogy ilyenek ne történhessenek meg, és mi erre szeretnénk felhívni a figyelmet. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha hozunk példákat arra, hogy milyen kettős ítélkezési rendszer működik, hogy valóban a bíróságon belül véleményem szerint a mai napig a kettős mérce jelen van, a kettős mérce tapasztalható és látható, és mik azok a hibák, amiken javítani kellene, és véleményem szerint ez nagyon fontos kérdés. Sokkal fontosabb egyébként, mint most itt leültünk volna és arról beszélgettünk volna, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, megpróbálunk majd még jobbak lenni, megpróbálunk majd még gyorsabbak lenni, megpróbálunk majd még gyorsabban ítéleteket hozni.

Beszéljünk őszintén a problémákról! A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig ezt szerette volna, legyen szó bíróságról, legyen szó gazdasági ügyekről, legyen szó bűnügyekről. Mindenhol vannak problémák. Ha ezekről a problémákról nem beszélünk őszintén, akkor ezek a problémák soha nem fognak megoldódni. Őszintén kell beszélni ezekről a problémákról, és ha őszintén beszélünk róla, akkor talán közelebb kerülünk a megoldásokhoz, és talán egy jobb országban élünk. Hiszen minket azért küldtek ide a választópolgárok, hogy megpróbáljuk jobbá tenni ezt az országot, megpróbáljuk jobbá tenni az ő életüket, megpróbáljuk jobbá tenni minden területen. És ehhez a területhez valóban, Magyarországon az emberekhez hozzátartozik az, hogy nagyon sok bírósági ügy van, ők is keveredhetnek bírósági ügybe, és ők azt szeretnék, hogy amikor a bíróságok előtt állnak, amikor éppen az igazukat próbálják védeni, akkor ők úgy jöjjenek onnan ki, hogy valóban igazságot szolgáltattak.

Tudom, hogy a jog, a törvények és az igazság nem mindig fedik egymást, de arra kell törekedni, hogy az igazságszolgáltatás valóban igazságot szolgáltasson az embereknek, valóban igazságot szolgáltasson az országnak, és az ilyen nagy kiemelt és nagy horderejű ügyekben, mint amilyen az általunk említett Biszku-ügy is volt, sokkal jobban szolgálta volna akár a bíróság tekintélyének a megóvását, sokkal jobban szolgálta volna akár az ügyészség tekintélyének a megóvását - tudom, róluk most itt nincs szó -, és sokkal jobban szolgálta volna az emberek igazságérzetének az erősítését, ha gyorsabban zajlódnának le ezek az ügyek, ha gyorsabban lehetne ítélkezni ezekben az ügyekben, és ha úgy éreznék, hogy még akkor is, ha esetleg egy-egy emberrel kapcsolatosan a törvények nem teszik lehetővé, hogy mondjuk, felelősségre vonjuk őket, akkor is úgy érezzék az emberek, hogy mindent megtettünk azért, hogy őket felelősségre vonjuk, mindent megtettünk azért, hogy igazságot szolgáltassunk, hiszen ez lenne a legfontosabb végre ebben az országban, hogy elindulhassunk egy szebb jövő felé, hogy lezárjuk a múltat, de ezt a múltat csak úgy tudjuk lezárni, ha igazságot szolgáltatunk az embereknek, ha úgy érzik, hogy azokért a sérelmekért, azért a temérdek rosszért, amit itt az elmúlt időszakban elkövettek ellenük, azért a bűnösök megfelelnek, és a bűnösöket elszámoltatják ezzel kapcsolatban.

Még egyszer mondom, addig, amíg Apró Antal szellemi örökösei közöttünk vannak, addig, amíg a Magyar Szocialista Párt és a DK, amelyek az MSZMP utódpártjai, alakíthatják a közéletet, akik demokratikusnak nevezhetik magukat annak után, hogy 1956-ban vérbe fojtották a szabadságharcot, addig az embereknek az igazságérzete nem biztos, hogy helyre fog állni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik, kettő percre. (Jelzésre:) Nincs lehetőségem az ismételt felszólalás után többre lehetőséget adni, képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen. Igen. Én egy olyan jogászként mondom el a véleményemet, akinek a nagyapját 1953-ban a tisztogatás során kizárták a bírói karból. Tehát nagyon jól tudom, hogy milyen az, amikor politikai kézi vezérléssel születnek ítéletek vagy a politika választja ki a bírókat; pláne, ha egy diktatúra teszi, az még rosszabb. Tehát a politika önmagában nem rossz. A politikának az embereket kell szolgálnia, és ha az igazságosság, a szakmaiság és a pártatlanság helyreállítását célzó intézkedéseket tesz a bírósági rendszerben, akkor helyesen jár el; nyilván a jogállami keretek, alaptörvényben, nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségek keretei között.

Tehát amiket mi feszegetünk - mielőtt még itt hisztérikusan valaki felkiált, hogy jaj, istenem, a politika beavatkozik a bírósági életbe, hogy ezt követeljük, nem erről van szó. Mi azt követeljük, hogy jogszerű keretek között éljen a jogalkotó felelősségével és feladatával. Egyébként a kormányzat ennek, ugye, a magyar alkotmányos rendszerben az irányítója, tehát a kormányzatnak kell felismerni, hogy vannak társadalmi problémák, ehhez igazítottan eszközöket kell találni.

Az, hogy vannak továbbra is olyan bírák, akik nyilvánvalóan elfogultak... - hát bocsánat, a Bajnai tanúmeghallgatása történt most a Sukoró-perben. Aki látta a felvételeket, az megdöbbenve látta, hogy gyakorlatilag - ezt tényleg én is láttam, meg éppen az ismerőseim is ezt említették nekem ma reggel, hogy mondjam el, hogy elképesztő, az ügyésznek nem engedte meg, hogy kérdéseket tegyen föl, kényes kérdéseket Bajnai elvtársnak, nehogy szegénynek rossz éjszakája legyen. Hogy kerülhet egy ilyen ügy egy ilyen bíró kezébe? Kiemelt ügyek! Megalkotásra került a kiemelt ügyek intézménye, ami egy jó ötlet volt, az volt a szöveg, hogy majd akkor így gyorsan, hatékonyan, szakszerűen sikerül nagy, bonyolult ügyeket elintézni. Hol vagyunk még a Sukoró-ügy végétől? Hogyan szignálják ki az ügyeket, és mi az előremenetel, milyen szempontok alapján jutalmaznak valakit meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ha végül is teljesít egy feladatot?

Ezeket a jelenségeket kell kiirtani a magyar igazságszolgáltatásból! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Jelzésre:) Szilágyi György képviselő úr.

Parancsoljon!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hogy mennyire egybevág egyébként azzal, amiket mi mondunk, a cél - a Jobbik Magyarországért Mozgalom mit szeretne? Az teljes mértékben egybevág, engedjék meg, hogy idézzek, 2012. január 1-jén a Kúria elnöke és az OBH elnöke közös nyilatkozatot adott ki, amiben azt mondták: feladatunknak tekintjük a nyugodt, elmélyült és színvonalas ítélkezés feltételeinek a biztosítását, hiszünk abban, hogy ezáltal erősíthetjük meg az igazságszolgáltatás iránti közbizalmat.

Erről beszélünk mi is. Ezt szeretnénk mi is. Tehát ez lenne a cél. Amit most itt elmondtunk Gaudi képviselőtársammal is, egyébként Staudt Gábor is érintette ezeket a dolgokat, az pont ezt a célt szolgálná. Mi is ezt szeretnénk, ez lenne a cél. Ha ezt a célt meg tudjuk valósítani, akkor azt mondhatom, hogy abban mind a Kúria elnöke, mind pedig az OBH elnöke teljes mértékben számíthat a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatására és segítségére, amennyiben ezt igényli. Tehát nekünk is ez a célunk, ezt szeretnénk, hogy Magyarországon ez valósuljon meg. Sajnos, jelen pillanatban - a mi megítélésünk szerint - még nagyon sok olyan ügy van, és nagyon sok olyan szegmense van ennek a területnek, amiben még ez nem valósulhatott meg sajnos. Azon kell dolgoznunk közösen, hogy ez megvalósuljon, és tényleg elérjük ezt a célt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel többen felszólalásra nem jelentkeztek, megkérdezem Handó Tünde elnök asszonyt, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Handó Tünde jelzésére:) Igen, kíván. Akkor tisztelettel kérem, hogy fáradjon az emelvényre. Húszperces időkeret áll az elnök asszony rendelkezésére, hogy az elhangzottakra válaszoljon. Parancsoljon, elnök asszony!

DR. HANDÓ TÜNDE, az Országos Bírósági Hivatal elnöke: Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm az észrevételeket. Én úgy távozom innen, hogy arról győződtem meg, hogy mindannyiunk közös ügyének tekinthetjük a magyar igazságszolgáltatás hatékonyságát. Az eziránt, ennek érdekében tett erőfeszítésekről adtam számot a beszámolóban, amely természetesen nem az én munkámról ad számot, hanem a bíróságok helyzetéről, a bíróságok igazgatásáról; és ahogy elmondtam, több mint tízezer ember dolgozik ebben a szervezetben, és meggyőződésem, hogy mindannyian azért dolgozunk, hogy egy sokkal jobb igazságszolgáltatás legyen, olyan, amellyel többen elégedettek. Azonban azt (A karzaton hangosan beszélgetnek. - Az elnök csenget.) tudniuk kell, és a jogászok ezt bizonyosan tudják is, hogy a peres ügyekben, legyen az polgári per vagy büntetőeljárás, mindig benne van az elégedetlenség lehetősége, hiszen lehet egy perben pernyertes, és aligha van olyan vádlott, aki elégedett lenne azzal, hogy ha őt elítélik, vagy éppen a másik oldalon egy ügyész, hogyha azt a személyt felmentik, aki ellen vádat emeltek, hiszen az az ő munkáját is minősítheti, méghozzá nem biztos, hogy pozitív módon.

Én azt gondolom azonban, hogy nagyon fontos - és ebben kérem az önök segítségét -, hogy megfontoltan nyilatkozzanak a bíróságok működéséről, mert bármilyen jól hasznosítható is egy-egy hibánál a figyelemfelhívás arra a bizonyos hibára, de gondolniuk kell arra, hogy az önök szavaira több ezren, több tízezren figyelnek, és azok, akik nem jártak a tárgyalótermekben, akik nem ismerik azt, hogy milyen bonyolult egy eljárásban igent vagy nemet mondani egy bírónak, azok könnyen abba a hibába csúszhatnak, hogy azt hiszik, hogy egyszerű ügyeket kellene megoldani a bíróságoknak. Ezek rendkívül összetett ügyek, és szeretném, ha azt is láttatnák a közvéleménnyel, a választópolgárokkal is, hogy nagyon komoly és bonyolult kérdésekről van szó, amelyeket nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, bármennyire is szeretnénk ezen javítani.

Végül is köszönöm szépen, hogy itt lehettem, és ilyen sok időt szántak ránk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök asszony. Megkérdezem Gruber Attila képviselő urat, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadóját, hogy ő is kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra, vagy reagálni azokkal kapcsolatban. (Dr. Gruber Attila jelzésére:) Igen, megadom a szót. Parancsoljon!

DR. GRUBER ATTILA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt lelkes Képviselőtársaim, akik ezt a mostani vitát végigülték és végighallgatták! Azt hiszem, ez a vita sem más, mint a parlament máskor, más témában lefolytatott vitái, szakmaiság és politikai hitvallás keveredett a vita során.

Gulyás Gergely képviselőtársam a változtatás elvi, gyakorlati indokait tömören összefoglalva mutatott rá a jogszabályi változás szükségességére, elemezte a statisztikák részéről az ügyek elintézéséhez szükséges idők közötti összefüggést, illetőleg az OBH működésének költséghatékonyságáról is ejtett néhány szót.

Bárándy Gergely képviselőtársunk a szocialista frakció részéről kezdetben egy politikai részt emelt ki, a Fidesz hozzáállásáról elmélkedett, illetőleg a jelenlegi rendszer buktatóiról szólt, és egy mikszáthi stílusbravúrral még Vas Imre képviselőtársam nevét is belefoglalta a hozzászólásába. Ez valóban egy Poe-szerű, egy Dr. Jekyll and Mr. Hyde című felszólalás volt, mert miközben az elején a Fideszt ostorozta, úgy később - idézem -: "az a rendszer, ami most kialakult, az nagyjából-egészében elfogadható". Kitűnő, pontos és meghatározott - pozitívumokat emelt ki az OBH működésével, illetőleg elnök asszony tevékenységével kapcsolatban, ehhez képest egy politikai suhintással jelezte, hogy ennek ellenére természetesen a jelentést az MSZP frakciója nem fogja elfogadni.

Rubovszky György a Bárándy képviselőtársam által felvetett kérdéseknek a történelmi hátterét világította meg, pontosan elemezte az akkori szereplők akkori nyilatkozatait.

Gaudi-Nagy Tamás 15 perces hozzászólásában egy új közmondást alapozott meg, jelesül: dicsérjen meg téged a Gaudi Tamás, hiszen miközben dicsérettel illette az egész előterjesztést, azért jó néhány hibára rámutatott, és érdekes előadást hallhattunk tőle a baseballütős szomszédok történetéről, Nyilas bíró munkájáról, és Budaházy Györgyre járó motorú rendőrök vigyáztak (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Rá vigyáztak, az ároktőiekre nem vigyáztak. Ez nem vicc.), tudtuk meg a képviselőtársamtól. Megjegyzem, hogy a kétperceseiben mondta el képviselőtársam igazándiból a lényeget, aminek a java részével mélységesen egyetértek, hiszen azokban voltak azok a bizonyos szakmai kérdések, ami, azt hiszem, hogy jogászokként nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot.

Schiffer András az LMP szokásos szemüvegén keresztül vizsgálta a kérdést, a transzparencia hiányát említette, a bírói képzés fontosságát hangsúlyozta, ami az anyagban természetesen jelentkezik, és valóban olyan új irányokat határoz meg ez a jelentés, ami ennek megfelelő garanciáját fogja adni; a bírói nyugdíjazások súlyos következményére hívta fel a figyelmet. Két megoldandó problémára hívta fel a továbbiakban a figyelmet, ami, azt hiszem, nem is a jelentést tevő, a jelentés kapcsán valamennyiünk közös felelőssége lesz: az igazságügyi szakértői rendszernek, a végrehajtási szervezeti rendszernek a megoldandó problémáira, és azt hiszem, hogy e tekintetben valamennyi frakció ezzel egyetértett.

Staudt Gábor képviselőtársunk az elméleti irányba fordult vita kapcsán az ároktői eset konklúzióit határozta meg, és megköszönte az elnök asszonynak mind a bizottsági, mind pedig az itteni konkrét és korrekt válaszait.

Szilágyi György képviselőtársunk Biszku Béla kapcsán egy konkrét eseten keresztül próbálta jellemezni a mai magyar bíróság általa vélt működési rendjét, miközben nemzeti hip-hop szólt a Jobbik-frakció részéről. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nemzeti rock!)

Én azt hiszem, hogy ezektől a kis kisiklásoktól eltekintve meg kell állapítsam, hogy több olyan szakmailag fontos javaslat volt - és valamennyi frakció tett hozzá ehhez -, amit a jelentés megtárgyalása során továbbgondolásra tarthatunk érdemesnek mind a parlament illetékes bizottsága, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság részéről, mind pedig a parlament plenáris ülésén történő megbeszélés vagy kezdeményezés kapcsán. Mindazonáltal továbbra is a bizottság képviseletében a beszámoló elfogadására teszek javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megköszönöm Darák Péter úrnak, a Kúria elnökének, Kónya István úrnak, a Kúria elnökhelyettesének és Handó Tünde asszonynak, az Országos Bírósági Hivatal elnökének, hogy az egész délelőttöt velünk töltötték. Úgy gondolom, mindenki számára hasznos és fontos volt, hogy ezek a vélemények itt a parlamenti vita keretében elhangoztak.

(14.20)

Az együttes általános vitát lezárom. Mivel az Országos Bírósági Hivatal elnökének 2012. évi beszámolója elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Napirendi pontjaink végére értünk.

Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Korondi Miklós képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból: "Egy könyvbemutató kapcsán" címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

Felszólalások:   3-33   33-103   103-104      Ülésnap adatai