Felszólalás adatai

Most soron következik a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11776. számon ismerhették meg.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert államtitkár úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat elsősorban a szerzői jogi törvény, a szabadalmi törvény, a védjegytörvény és a formatervezési mintaoltalmi törvény módosítását célozza. A törvényjavaslat emellett a szabadalmi ügyvivői törvény, az innovációs törvény, valamint a hagyatéki törvény kiigazítását is tartalmazza. A törvényjavaslat törzsét alkotó szerzői jogi törvénymódosítások célja a technikai és kodifikációs jellegű módosítások mellett elsősorban az árva művek megengedett felhasználási módjairól szóló európai uniós irányelv hazai átültetése, vagyis az irányelvnek megfelelő hazai szabályozás megteremtése. Az irányelv az árva művek, vagyis az olyan szerzői jogi védelem alatt álló alkotások felhasználásának szabályait rendezi az Európai Unióban, amelyek jogosultja a felkutatására tett gondos kutatás ellenére ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik.

Az irányelv megalkotásának fő célja, az európai kulturális örökség digitalizálásának és hozzáférhetővé tételének előmozdítása szoros összefüggésben áll az árva művek felhasználásának kérdésével. Az irányelv megalkotását megelőzően ugyanis a gyűjteményeik digitalizálásával foglalkozó tagállami intézmények számára az árva műveknek a közérdekű feladataik ellátása érdekében történő felhasználása jelentős akadályokba ütközött. A jogszabály ezért olyan szabályozási keretet teremtett, amely egységesíti és megkönnyíti az egyes közfeladatokat ellátó intézmények gyűjteményébe tartozó árva művek digitalizálását és hozzáférhetővé tételét, valamint az árva művek jogi helyzetének kölcsönös elismerése által lehetővé teszi azok jogszerű felhasználását az Európai Unió valamennyi tagállamának területén. A jogosult engedélye nélküli felhasználásnak alapfeltétele azonban, hogy a felhasználás a kedvezményezett intézmény közérdekű feladatainak ellátását, különösen a gyűjteménye megőrzését, helyreállítását vagy művelődési és oktatási célú hozzáférhetőségét szolgálja.

A magyar jogalkotó Európában elsőként már 2009-ben megalkotta az árva művek felhasználására vonatkozó szerzői jogi szabályozást, amely alapján az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által lefolytatott hatósági eljárás keretében kerül sor.

(16.40)

Az irányelv a jelenleg hatályos magyar szabályozáshoz képest több tekintetben eltérő megközelítést alkalmaz, így az uniós jogszabály elfogadásával szükségessé vált az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére vonatkozó hatályos magyar szabályozás és a bevezetendő új szabályok összhangjának megteremtése. Ennek eredményeként a szerzői jogi törvényben új, önálló fejezetbe került az árva művek felhasználására vonatkozó összes rendelkezés.

Az egységes rendelkezések egyrészt tartalmazzák a már hivatkozott hatósági engedélyezési rendszer 2009 óta hatályos, kisebb módosítással ellátott szabályait. Másrészt a törvény az irányelv nyomán átültetett rendelkezésekkel a továbbiakban bizonyos kedvezményezett intézmények, például könyvtárak, archívumok számára azt is lehetővé teszi, hogy ezek egy erre a célra rendelt egységes európai uniós adatbázisban szereplő árva műveket szabadon digitalizáljanak vagy ilyeneket az interneten hozzáférhetővé tegyenek. Ennek feltétele, hogy az adott mű az intézmény gyűjteményének részét képezze. E kedvezményezetti körön kívüli felhasználók, illetve az irányelv hatályán kívüli felhasználási módok és műtípusok tekintetében továbbra is hatósági engedéllyel biztosítható a jogszerű felhasználás. Mindezeken túl az új rendelkezések a hazai intézmények számára egyúttal lehetőséget biztosítanak arra is, hogy amennyiben a gyűjteményükben található művel összefüggésben lefolytatott gondos jogosultkutatásuk nem vezet eredményre, akkor a művet az uniós adatbázisban maguk is rögzítsék, és azt hatósági engedély nélkül felhasználják.

Az iparjogvédelmi tárgyú módosítások közül a technikai és kodifikációs jellegű kiigazításokon túlmenően kiemelést igényelnek a szabadalmazási eljárásban az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentéssel összefüggő változások. A módosítást gyakorlati megfontolások indokolják, amelyek ennek a dokumentumnak az iparjogvédelmi oltalomszerzést, valamint a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységet támogató pályázati eljárásokban való felhasználhatóságát kívánják elősegíteni.

A változások azt a célkitűzést tartják szem előtt, hogy a szabadalmazhatóságra vonatkozó előzetes hatósági nyilatkozat igénylésének keretei rugalmasabbá váljanak a szabadalmi bejelentők számára. Ennek érdekében egyfelől nyolc hónappal meghosszabbodik a jelentésre irányuló kérelem benyújtására nyitva álló határidő, amely különösen akkor kedvező a bejelentő számára, ha olyan pályázaton kíván indulni, ahol az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés benyújtása feltétel vagy előnyt jelent. A módosítás másik iránya szintén a pályázati kiírásokban foglalt határidőknek történő megfelelést kívánja elősegíteni azzal, hogy megteremti a jelentés gyorsított, két hónapos határidővel történő elkészítése iránti kérelem benyújtásának lehetőségét.

Mindemellett a törvényjavaslat tartalmazza a kontradiktórius iparjogvédelmi eljárások egyik speciális költségviselési szabályának a pontosítását is, mely a jelenlegi jogszabályi anomáliát hivatott megszüntetni. A javaslat világossá teszi, hogy szabadalmak esetében a megsemmisítési eljárás során, védjegyekkel kapcsolatos ügyekben pedig a törlési vagy a megszűnés megállapítására irányuló eljárás során az oltalomról való lemondás csak akkor írható a jogosult javára az eljárási költségek viseléséről való döntés meghozatalakor, ha az az oltalom kezdő napjára visszaható hatállyal történt.

Az innovációs törvény kis terjedelmű kiegészítését az indokolja, hogy a törvényben meghatározott kutatás-fejlesztési ügyekben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának a Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi kirendelés alapján végzett szakértői tevékenységére vonatkozóan az első egy év jogalkalmazási tapasztalatai alapján szükségessé vált egyes eljárási kérdések felülvizsgálata és kodifikációtechnikai megfontolások alapján való kiigazítása.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kutatás-fejlesztési minősítésben szerzett tapasztalata, valamint a hatóságok, bíróságok részéről jelentkező igény indokolja, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ne csupán a Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi kirendelés alapján működhessen közre az egyes tevékenységek kutatás-fejlesztésként történő minősítése, valamint egyes költségeknek a kutatás-fejlesztési tevékenységhez való hozzárendelhetősége kérdésében, hanem a hatóságok, bíróságok megkeresése alapján is végezhessen szakértői tevékenységet.

A kutatás-fejlesztési minősítési eljárás szabályainak kiegészítését az az eljárásgazdaságossági megfontolás indokolja, hogy az ügyfél jogorvoslati kérelme alapján a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának legyen lehetősége saját hatáskörben is visszavonnia vagy módosítania döntését.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elhangzottak alapján a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát szíveskedjen támogatni és elfogadni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság álláspontját Staudt Gábor képviselő úr, a bizottság előadója ismerteti.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Könnyű dolgom van, mert hosszú vita nem alakult ki az alkotmányügyi bizottságban jelen előterjesztéssel kapcsolatosan; ha jól emlékszem, csupán jómagam fogalmaztam meg egy fontos kérdést a minisztérium jelen lévő munkatársa felé. A kérdés és így az alkotmányügyi bizottság előtt e tárgykörben folyó eszmecsere arra utalt, hogy azon túl, hogy a kedvezményezett kör, amely az új törvénymódosítással kapcsolatosan a törvény erejénél fogva bizonyos felhasználásokat, tehát digitalizálás, online hozzáférhetővé tétel jogát megkapja - természetesen számukra is elő van írva, hogy próbálják meg megtalálni a jogi tulajdonosát ezeknek az árva műveknek -, addig megmarad-e a törvényi szabályozás, vagy mi van azokkal az esetekkel, amikor valaki akár piaci célra szeretne felhasználni egy olyan művet, amelynek nem fellelhető a tulajdonosa. Példaként került megemlítésre, hogy ha valaki például egy könyvet szeretne kiadni, és ahhoz olyan illusztrációkat, képeket kíván felhasználni, amelyeknek a tulajdonosai, illetve a szerzői jogi jogosultjai már nem lelhetők fel vagy ismeretlen helyen vannak, akkor megvan-e a lehetősége arra, hogy ezt megtegye.

A minisztérium részéről elhangzott - és most a felvezetőben az államtitkár úr is elmondta -, hogy ez a lehetőség ugyanúgy megmarad, csak nem a törvény erejénél fogva, hanem egy engedélyezési eljárás keretében lehet erre felhasználási engedélyt kapni.

Tehát ezzel együtt, a minisztérium kiegészítésével a bizottság támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és az Országgyűlésnek vitára javasolta.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre bejelentkezett képviselők felszólalására kerül sor. Elsőnek megadom a szót a Fidesz képviselőcsoportjából Gruber Attila képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy azt államtitkár úr az imént említette és meghatározta, a törvényjavaslat tulajdonképpen a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló, a szerzői jogokról szóló, valamint a formatervezési minták oltalmáról szóló törvények módosítását célozza. A javaslat egyúttal a szabadalmi jogokról, illetőleg a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló, valamint a hagyatéki eljárásról szóló törvények kiigazítását is tartalmazza.

Az imént már elhangzott mind államtitkár úr részéről, mind pedig a bizottság álláspontját ismertető képviselőtársam részéről, hogy a javaslat által előirányzott módosítások többségének célja az, hogy az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló jogszabályokat, az európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültesse a hazai gyakorlatba, az irányelv rendelkezéseit a magyar joggyakorlat, a magyar törvényhozás, a magyar törvények részévé tegye.

De valójában miről is szól itt a korábban meghatározott árva művek kifejezés, és egyáltalán milyen jelentősége van számunkra ennek a kicsit elhanyagolt, jogi szabályozásban kevésbé részesült kérdés megoldásának?

(16.50)

Az árva művek - mint elhangzott - olyan alkotások, amelyek jogosultja ismeretlen, vagy ha ismert is a személy, ismeretlen helyen tartózkodik. Az Európai Unióban a becslések szerint mintegy 3 millió könyv lehet az árva mű. Ez a szerzői jogvédelem alatt álló könyvek 13 százaléka. Pusztán ebből a számból is láthatjuk, hogy nem elhanyagolható kérdésről beszélünk.

Az Európai Bizottság által kidolgozott úgynevezett digitális menetrend az ésszerű, fenntartható és inkluzív fejlődés érdekében létrehozott Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének az egyike. Ebben célkitűzésként szerepel a digitális tartalmakhoz való széles hozzáférés biztosítása, amelynek pontosan ez a gátja, az egyik gátja: az eltérő tagállami szabályozás. Ezért merült fel, hogy ezek a szabályozási kérdések a közeljövőben minél gyorsabban, a teljes tagállami háttérrel rendezésre kerüljenek, nemcsak a magyar, hanem az Európai Unió valamennyi tagországának jogrendszerében is.

A kulturális, média- és kreatív tartalmak digitális terjesztésének olcsóbbá és gyorsabbá válása révén e tartalmak szerzői és közreadói szélesebb közönséget érhetnek el, és e cél elérése érdekében kulcsintézkedésnek tekintik többek között a digitális menetrend, a Digital Agenda alapján a szerzői jogok tisztázását, az árva művekről szóló irányelv kidolgozását az európai kultúra részét képező művek digitalizálására és terjesztésére vonatkozó jogi keretek megalkotása érdekében, valamint a szerzői jogi adatbázisok létrehozását.

Láthatjuk tehát, hogy két problémával állunk szemben. Az egyik az eddig elnagyoltan kezelt olyan árva művek, amelyek esetében, mint említettem, vagy a jogosult ismeretlen, vagy pedig ismeretlen helyen tartózkodó ismert jogosultságról van szó, és a korunk egyre gyorsabb és egyre pontosabb és egyre áttekinthetőbb információszerzési, -kezelési változásaiban keresendő. Így a fentiek, a kettős szorítás okán született meg az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/25-ös EU-irányelv, amely az árva művek felhasználásának a tagállamokban letelepedett, nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak, oktatási intézmények, illetőleg múzeumok, valamint archívumok, mozgóképörökség-védelmi vagy hangzóörökség-védelmi intézmények és közszolgálati műsorszolgáltatók által a közérdekű feladatokkal kapcsolatos célok elérése érdekében végzett egyes módjaira vonatkozik.

Az irányelvet a fent felsorolt intézmények gyűjteményében található, kiadott szöveges, filmművészeti, audiovizuális művekre és hangfelvételekre kell alkalmazni. Láthatjuk tehát, hogy nem egyszerűen csak a könyvek, az általunk korábban ismert adathordozók, hanem egészen új, a XX-XXI. század során született új, adatot rögzítő, adathordozó eszközök, felületek is beesnek ebbe a keretbe.

Az előbb idézett irányelv preambuluma szerint a szerzői jog a kreatíviparágak gazdasági alapját képezi, mivel serkenti az innovációt, a kreatív tevékenységet, a beruházást és az új alkotások létrejöttét. A művek tömeges digitalizálása és terjesztése tehát Európa kulturális öröksége megőrzésének egyik eszköze. A szerzői jog fontos eszköz annak biztosítására, hogy a kreatívágazat ellenszolgáltatásban részesüljön munkájáért. Ez az irányelv is azt a célt szolgálja, hogy ezek az elemek, ezek az új típusú, digitalizálásra érdemes elemek a szerzői jog tekintetében biztos és megkérdőjelezhetetlen alapokká váljanak.

Ezért az irányelv kötelezővé teszi a gondos jogosultságkutatást. Tudjuk jól, hogy ebben a látszólag információkkal teli világban is jelentős kérdés az, hogy ezek az ismert és ismeretlen jogosultak lehetőség szerint hozzájáruljanak ezeknek a szerzői joggal és tartalommal bíró műveknek a felhasználásához. Az elmúlt időszakban számtalan olyan magyarországi projekt is megvalósult, ahol a digitalizálást valósították meg - gondoljunk csak akár a könyvtárakban lévő jelentős mennyiségű könyv, illetőleg egyéb okirat, dokumentum digitalizálására -; ezek a munkák ne torpanjanak meg, ne keletkezzenek a későbbiekben felesleges jogviták.

Az említett szervezetek kizárólag közcélú feladataikkal kapcsolatos célokra használhatnak fel árva műveket, a gyűjteményükben található művek megőrzését és helyreállítását, valamint a művelődési és oktatási célú hozzáférhetőséget szolgálva. Ez is mutatja, hogy nem öncélú ez a jogszabály, nem öncélú felhasználást biztosít, hanem a köz érdekében, fokozott jogi biztonság mellett lehessen ezeket a műveket felhasználni.

Megjegyzem, hogy az árva művek részleges jogi szabályozása 2011-ig az európai uniós tagállamok közül Csehországban, Franciaországban, Magyarországon, Hollandiában és a skandináv államokban történt meg. Úgy vélem, ez is egy adalék ahhoz, hogy Magyarország e tekintetben kellő gondossággal és egyfajta úttörő szerepet játszva töltötte be feladatát.

Minden egyes esetben, akár Magyarországról, akár az Európai Unió tagországairól beszélünk, a jogosultságkutatás hihetetlen nagy költségekkel jár. A költségek természetesen eltérőek akár egy film, akár egy írott, hagyományos írott mű esetében, de meg kell jegyezni, hogy például a 2010-ben végzett felmérés szerint a 24 európai nemzeti filmarchívumban őrzött több mint egymillió film körülbelül 21 százaléka, tehát 225 ezer film minősül árva műnek. Ez az adat is azt mutatja, mennyire fontos ennek a kérdésnek a mielőbbi biztos, jogszerű rendezése.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló az MSZP képviselőcsoportjából Józsa István képviselő úr, frakcióvezető-helyettes úr.

Parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A T/11776. számú javaslat, a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyát tekintve nem először szerepel ebben a parlamenti ciklusban. A jelen törvényjavaslat által módosított törvényekkel már többször foglalkozott a Ház.

A szellemi alkotásokkal összefüggő törvényeket 2011 novemberében, aztán 2013 februárjában már átfogóan módosították. Az új szabályok többnyire életbe is léptek 2012. január 1-jén, 2013. április 1-jén, augusztus 1-jén, szeptember 1-jén már hatályba léptek, illetve van még egy hátralévő határidő 2014. január 1-jével. A módosítások céljaként akkor is a jogharmonizációt jelölték meg indoklásként, mint ahogy most is a kormány törvényalkotási programjában is ezt teszi, amelyben szerepel a törvényjavaslat az őszi ülésszakra benyújtandó törvényként.

Egy kicsit az előterjesztés háttere mögé is hadd nézzek hozzászólásomban, noha a módosításokkal érintett rendelkezések között csupán egy átfedés van, úgy tűnik, hogy még egy közös elem mindegyik javaslatban megtalálható. Ez pedig az, hogy minden új szabályozás növeli a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala bevételeit, vagyis az ügyfelek költségeit. A hivatal honlapját megnézve azt látjuk, hogy a saját éves jelentésük szerint 2012-ben a kiadási főösszegük 3,8 milliárd forint volt, tehát nem millió, milliárd, pontosan 3863 millió forint volt, a bevételeik pedig 4,3 milliárd forintot tettek ki, ilyen mértékig teljesültek. A maradványt, mintegy 500 millió forintot befizették a költségvetésnek.

A hivatal saját beszámolója örvendetesnek tartja, természetesen a saját megközelítésében, hogy a kormányzat hozzájárult az egyes eljárási és fenntartási díjak 10 százalékos emeléséhez. A jelen törvényjavaslat alapján nyilvánvalóan újra emelkednek az eljárási díjak.

(17.00)

Az újdonságkutatás 2012-es áron, áfával együtt 190 ezer forint volt kereken, a gyorsított eljárás mostani bevezetésével ez a díj a duplájára emelkedik. Úgyhogy most fordulnék Gruber Attila képviselőtársamhoz, aki nagyon ékesen szólt a szellemi alkotások, találmányok segítéséről és az oltalom megszerzésének kormányzati támogatásáról. Na ez a pont, hogy ilyen díjakat kell fizetni, úgy gondolom, ellentétes azzal a nemes céllal, amit ön kifejtett. Az is igaz persze, hogy a hivatalnak be kell szednie valahonnan az ingyenmunkája árát is. A 2012-es éves jelentés ugyanis azt is rögzíti, hogy a hivatal mintegy 10 ezer munkaórányi szakértői munkát végzett mindenfajta ellentételezés nélkül a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak. Erről a jelentés 83. oldalán számolnak be.

Tehát kérdéses, hogy egy kormányzati munka, kormányzati célra elvégzett 10 ezer órányi szakértői munkát miért terhel rá a kormányzat jelen keretek között azokra a támogatni kívánt szabadalmakra, szakmai teljesítményekre, amelyek igazán megérdemelnék a támogatást. Tehát nemhogy támogatják, hanem annak bevételét fordítják a kormányzat, jelen esetben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal számára ellenszolgáltatás nélkül végzett 10 ezer munkaórányi szakértői munka fedezetére.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csupán a díjemelési szándékkal van baj. Probléma az is, hogy a törvényjavaslat kodifikációja eléggé gyenge színvonalú. A belső hivatkozások sokasága a szabályozást rendkívül nehezen értelmezhetővé teszi, nemcsak számomra, hanem a jogász kollégák számára is. Ugyanis például a 3. §-ban lévő módosítás egyik bekezdésében összesen öt belső hivatkozás van. Most ehhez listát kell vezetni, ha valaki követni akarja, hogy miről is szól a 3. §-ban lévő módosítás. A rendelkezés értelmezése így rendkívül nehézkes, még a digitalizált világban is.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Abból a szempontból is kérdéses, hogy mennyire sikerült ez a törvényjavaslat, illetve kétségtelenül rosszul sikerült, hogy a Fidesz-KDNP egypárti alaptörvényével is ellentétes. A 7. § átmeneti szabályáról van szó. Eszerint az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés iránti kérelem benyújtására a hatályos szabályok szerint nyitva álló rövidebb határidő eltelte esetén is alkalmazni kell az új rendelkezéseket. Az is jó, hogy a határidőt a törvényjavaslat meghosszabbítja. Az átmeneti szabály azonban csak látszólag kedvező. A törvény 115. § (3) bekezdésének módosítása alapján az ügyfelet nem kell majd hiánypótlásra felszólítani például az újdonságkutatási jelentés iránti kérelemnél, ha az előírt díjat a kérelem benyújtásakor nyomban nem fizette meg. Ez a változás a kérelmezők számára kedvezőtlen, így a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik nem is annyira burkoltan ez a rendelkezés. Tehát javasoljuk, hogy ez korrekcióra kerüljön. Ennek kiküszöbölésére módosító javaslatot nyújtottunk be, amit - a szokásos kormánypárti magatartástól eltérően - szeretnénk javasolni, hogy érdemben fontolják meg, mert a hirdetett szándékaikkal ez a leírt változat ellentétes. Javasoljuk ezt korrigálni.

Képviselőtársaim! A törvényjavaslat egészét az MSZP nem támogatja, még akkor sem, ha a jogharmonizációs kötelezettségeken alapuló módosítások egy része előnyös az érintettek számára. Az egésze viszont nem előnyös - hátrányos. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala kormányhivatal, tevékenységét a kormány irányítja, a közigazgatási és igazságügyi miniszter felügyeli. Úgy tűnik, hogy a kormány ezt a hivatalt is bevételszerzésre használja fel, de az eddigi módosítások jó lépései ellenére továbbra sem áll érdekében, hogy egy áttekinthető, koherens szabályozást alakítson ki. Nagy kár! Nagy kár, képviselőtársaim, a szellemi tulajdon nagyobb támogatást, jobb szabályozást igényel, ezért kérem, legalább az alaptörvénybe ütköző problémát módosító javaslatunkat vegyék figyelembe, fogadják meg, és az egészet, ha egy jobb szerkesztésben hoznák ide, lehet, hogy tudnánk támogatni, ebben a formában viszont nem.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Köszöntöm képviselőtársaimat. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Vejkey Imre képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, valamint a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény rendelkezéseit kívánja alapvetően módosítani. A törvényjavaslat továbbá a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény, a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény, valamint a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosítását is tartalmazza.

A szabadalmi módosítások többségének célja, hogy az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló 2012/28/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezései és a hatályos magyar rendelkezések között összhangot teremtsen. A fentiekben felhívott irányelv az olyan szerzői jogi védelem alatt álló szerzői alkotások felhasználásának szabályait rendezi, amelyek jogosultja a felkutatására tett gondos kutatás ellenére ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik. Az irányelv olyan szabályozási keretet teremtett, amely egységesíti és megkönnyíti az egyes feladatokat ellátó intézmények gyűjteményeibe tartozó árva művek digitalizálását és hozzáférhetővé tételét, valamint az árva művek jogi helyzetének kölcsönös elismerése által lehetővé teszi azok jogszerű, határon átnyúló felhasználását.

A magyar jogrendszer 2009. február 1-jétől alkalmazza az árva művek felhasználására vonatkozó rendelkezéseket, lásd az Szjt. 57/A-57/D. közötti szakaszait. Ezek a rendelkezések az árva művek egyes felhasználásainak engedélyezésére a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által lefolytatott hatósági eljárást vezettek be. Az irányelv a jelenleg hatályos magyar szabályozáshoz képest szűkebb tárgykörű. Az irányelv ugyanis az árva műveknek csak egy jól körülhatárolható, szűkebb felhasználási körben, és kizárólag a digitalizáláshoz, online hozzáférhetővé tételhez kapcsolódó felhasználását szabályozza. Jogtechnikai megoldásként a tervezet szerint a szerzői jogról szóló törvényben új, önálló fejezetbe, nevezetesen a IV/A fejezetbe kerülne az árva művek felhasználására vonatkozó valamennyi rendelkezés.

Az irányelv új rendelkezéseinek a magyar jogrendszerbe való bevezetésével az Szjt. 38. § (5) bekezdésében meghatározott intézményi kör és a közszolgálati médiaszolgáltató rádió- vagy televíziószervezet, a gondos jogosultkutatás elvégzését és a kutatás eredményének saját és az európai nyilvántartásban való rögzítését követően, hatósági engedély megszerzése nélkül, a törvény erejénél fogva, ex lege, felhasználhatja az állománya részét képező árva műveket.

(17.10)

A fentiekben megjelölt kedvezményezetti körön kívüli felhasználó, illetve az irányelv hatályán kívüli felhasználási módok és műtípusok tekintetében azonban továbbra is kizárólag hatósági engedéllyel biztosítható az árva művek jogszerű felhasználása. A törvényjavaslat iparjogvédelmi tárgyú módosítástervezetei közül a technikai és kodifikációs jellegű kiigazításokon túlmenően kiemelést igényel a szabadalmi eljárásban az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtására nyitva álló határidő meghosszabbítása, valamint ugyanennek a dokumentumnak a gyorsított, 2 hónapos határidővel történő elkészítése iránti kérelem benyújtására való lehetőség megteremtése.

A törvényjavaslat a kontradiktórius iparjogvédelmi eljárások egyik speciális költségviselési szabályát azzal pontosította, hogy az oltalomról való lemondás csak akkor írható a jogosult javára az eljárási költségek viseléséről való döntés meghozatalakor, ha az az oltalom kezdőnapjára, vagyis a bejelentés napjára visszaható hatállyal történik.

Az innovációs törvény módosítását pedig az indokolta, hogy a törvény 30/G. §-a szerinti kutatás-fejlesztési ügyekben az SZTNH-nak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi kirendelés alapján végzett szakértői tevékenységére vonatkozóan az első egy év jogalkalmazási tapasztalatai alapján szükségessé vált az egyes eljárási kérdések felülvizsgálata, illetve kiigazítása. A kutatás-fejlesztési minősítési eljárás szabályainak kiegészítését a törvényjavaslat az eljárásgazdaságossági megfontolásnak az érvényesítése érdekében módosítja, hogy az ügyfél jogorvoslati kérelme alapján az SZTNH-nak legyen lehetősége a döntést saját hatáskörében visszavonni vagy módosítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Most nézzük tételesen a törvényjavaslat egyes rendelkezéseit. A törvényjavaslat 1. §-a az SZTNH kibővült feladat- és hatásköréhez igazodó rendelkezéseket tartalmazza, különös tekintettel szerzői jogi és innovációmenedzsmenttel összefüggő tárgykörre vonatkozóan.

A törvényjavaslat 2. és 8. §-ához tartozó módosítások a szabadalmi törvényben és a védjegytörvényben a költségekről szóló szabályokat pontosítják. A törvényjavaslat 3., 6. és 7. §-ához tartozó módosítások az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés alapján 8 hónappal meghosszabbítják az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelem benyújtására nyitva álló határidőt annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a közzétételt követő, adott esetben az érdemi vizsgálati szakaszba is átnyúló újdonságkutatás.

A módosítás másik iránya az, hogy az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés gyorsított elkészítésének kérése lehetővé válik. Amennyiben a bejelentő az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés gyorsított elkészítését kérte, de a szabadalmi bejelentés nem felelt meg a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek, vagy azzal kapcsolatban nem fizették meg a bejelentési és kutatási díjat, illetve még nem nyújtották be magyar nyelvű leírását, kivonatot és rajzot, továbbá a bejelentés az összes igénypont vonatkozásában alkalmatlan az újdonságkutatás elvégzésére, az SZTNH a gyorsítás iránti kérelmet elutasítja, a gyorsítás díját pedig kérelemre visszafizeti.

Az Szt.-t a 117/A. §-sal kiegészítő módosítás alapján az új rendelkezések a folyamatban levő szabadalmi ügyekben is alkalmazandók, vagyis újdonságkutatási jelentésre irányuló kérelmet azokkal a szabadalmi bejelentésekkel kapcsolatban is lehet majd kérni, ahol az elismert bejelentési naptól számítva már több mint két hónap eltelt.

A törvényjavaslat 4. §-a a szabadalmi törvény 81. § (7) bekezdés második mondata szerint: ha a szabadalmas a megsemmisítési eljárásra okot nem adott, az eljárási költséget a kérelmező viseli.

A törvényjavaslat 5. §-a az SZTNH szerzői joggal összefüggő feladatkörét igazítja ki az irányelvben meghatározott, az árva művek felhasználásával kapcsolatos új, elsősorban adattovábbítási kötelezettséget jelentő feladattal. A módosítás révén az SZTNH feladatköre nem csupán az árva mű felhasználásának hatósági engedélyezésére terjed ki, hanem az árva mű kedvezményezett intézmények által történő felhasználásával összefüggő feladatokra is.

A törvényjavaslat 9. §-ával kapcsolatban: a védjegytörvény 74. § (3) bekezdés második mondata szerint, ha a védjegyjogosult a törlési eljárásokra okot nem adott, és a védjegyoltalomról a nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárata előtt lemondott, az eljárási költséget a kérelmező viseli.

A törvényjavaslat 10. §-ával kapcsolatban: a védjegytörvény 76. § (4) bekezdés második mondata szerint, ha a védjegyjogosult a megszűnés megállapítására irányuló eljárásra okot nem adott, és a védjegyoltalomról a nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárata előtt lemondott, az eljárási költséget ugyancsak a kérelmező viseli.

A törvényjavaslat 11., 12. és 13. §-ával kapcsolatban: a védjegytörvény 7. és 8. részében előirányzott módosítások a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló 1151/2012/EU EU-parlamenti és tanácsi rendelet 2013. január 3-ai hatálybalépésére tekintettel igazította ki a korábban hatályos uniós rendeletre való hivatkozásokat.

A 14. §-sal kapcsolatban: a közösségi rendelet alapján tett bejelentés továbbítása kérdésében az SZTNH a hatályos eljárásrendben nem hoz döntést, így ennek a döntéstípusnak a visszavonásáról és módosításáról szóló rendelkezést indokolt hatályon kívül helyezni.

A törvényjavaslat 15. §-ával kapcsolatban: a szerzői jogról szóló törvény 2009. február 1-jével hatályba lépett módosítása vezette be az ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodó szerző alkotása, vagyis az úgynevezett árva mű felhasználásának hatósági engedélyezését. A már felhívott irányelv hazai átültetése kapcsán meg kellett vizsgálni a létező magyar hatósági engedélyezési modell szerzői jogi törvénybeli helyét, valamint viszonyát az irányelv szerinti korlátozásokhoz. A szerzői jogi törvény új, a javaslattal megállapított 4/A. fejezete az árva művek felhasználására vonatkozó két jogintézményt egy helyen tartalmazza.

A törvényjavaslat 16. §-ával kapcsolatban: a szerzői jogi törvény 75. § (2) bekezdésének módosítását a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2013. évi XVI. törvény 35. §-a alapján a 2013. április 1-jén hatályba lépő változásokkal való összhang megteremtése tette szükségessé.

A törvényjavaslat 17. és 18. §-ai kapcsán: az egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2013. évi LXXXIV. törvénnyel összhangban került sor az Szjt. 90. § (3) bekezdésének és a 94/B. § (2) bekezdésének a módosítására.

A törvényjavaslat 19. §-ával kapcsolatosan: a törvényjavaslat 111/F. §-ában az irányelv 8. cikkével egyezően úgy rendelkezik, hogy az árva mű felhasználására vonatkozó új szabályokat olyan műre és hangfelvételre kell alkalmazni, mely 2014. október 29-én vagy azt követően részesül szerzői jogi védelemben.

(17.20)

A törvényjavaslat 20. §-ával kapcsolatosan: a kormány rendeletalkotásra történő felhatalmazását tartalmazza az irányelv átültetésével kapcsolatosan.

A törvényjavaslat 21. §-ával kapcsolatban: a szerzői jogi törvény 113. § j) ponttal történő kiegészítése a jogharmonizációval összefüggő hivatkozási kötelezettséget teljesíti az irányelv átültetésével összefüggésben.

A törvényjavaslat 22. §-a hatályon kívül helyezi a szerzői jogi törvény 57/A-57/D. §-ait, továbbá az azt megelőző alcímet.

A törvényjavaslat 23. §-ával kapcsolatban: a formatervezési törvény 58. § (7) bekezdésének második mondata szerint ha a mintaoltalom jogosultja a megsemmisítési eljárásra okot nem adott és a mintaoltalomról nyilatkozattételre kitűzött határidő lejárta előtt lemondott, az eljárási költséget a kérelmező viseli.

A törvényjavaslat 24. §-a tartalmazza a kutatás-fejlesztési minősítési eljárás szabályainak kiegészítését azzal, hogy az ügyfél jogorvoslati kérelme alapján az SZTNH-nak legyen lehetősége saját hatáskörben is visszavonnia vagy módosítania a döntését.

A törvényjavaslat 25. §-ával kapcsolatosan: az innovációs törvény 30/G. §-a szerinti kutatás-fejlesztési ügyekben az SZTNH-nak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal általi kirendelés alapján végzett szakértői tevékenysége kapcsán a jogalkalmazási tapasztalatok alapján szükségessé vált eljárási kiigazításokat tartalmazza.

A törvényjavaslat 26. §-ával kapcsolatban: a fenti rendelkezés az SZTNH-nak az innovációs törvény 34/A. §-ában helytelenül szereplő megnevezését igazítja ki. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nagyon rövid leszek, tisztelt elnök úr, köszönöm a jelzését.

A törvényjavaslat 27. §-a a hagyatéki eljárásról szóló törvényt módosítja, a 28. § a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes rendelkezéseket, a 29. § már a hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazza.

Mindezek alapján, tisztelt Ház, a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/11776. számú törvényjavaslatot. Kérem, támogassák önök is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Természetesen a képviselő úr esetében az egy percet beszámítottam. Ilyenkor a levezető elnök joga lehetőséget adni arra, hogy a gondolatot a képviselő le tudja zárni.

Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Staudt Gábor képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem új gondolatokkal kiegészíteni az előttem elhangzottakat. Azt előre kell bocsátanom, hogy mi is támogatni tudjuk az előttünk fekvő javaslatot. Néhány pontban meg is fogom indokolni, hogy miért, és néhány pontban rámutatok arra, hogy miért nyújtottam be több módosító javaslatot, kérve azt, hogy esetleg még tegyük együtt jobbá ezt az egyébként megfelelő irányba mutató törvénytervezetet.

Megmondom őszintén, én azzal nem értek egyet, amit a szocialista képviselő Józsa István felszólalásában hallhattunk egy elég zavaros okfejtés után - amelyben az is szerepelt, hogy ő nem jogász, de azért jogilag ítéli meg ezt a szöveget -, hogy mondvacsinált indokokkal ne támogassanak egy egyébként megfelelő javaslatot. Én úgy gondolom, ha túlnyomó többségben támogatható célok és megfogalmazások vannak egy törvényben, akkor azt jogalkotóként igenis támogatnunk kell. S ahogy az előző javaslatnál is elmondtam, itt is egy egyfajta európai uniós jogharmonizációról van szó, ebben az esetben is egyébként egy jó irányba ható európai uniós jogharmonizációról. Nekünk alapvetően nem ez a problémánk az Európai Unióval, és ha csak ilyen javaslatok kerülnének elénk, amelyek például a szerzői jogok területén egyfajta jogharmonizációt és megfelelő jogvédelmet biztosítanak, akkor ezzel nem is lenne semmiféle probléma, sőt támogatnánk.

Egyébként ez azt a koncepciót támasztja alá, amit mi mindig is megfogalmaztunk, nevezetesen hogy az az Európai Unió, vagy ha szabad így fogalmaznom, a nemzetek Európája koncepció, amit mi vallunk, kiterjedhet az együttműködésre, kiterjedhet az emberek jogvédelmére, de soha nem jó, ha ezen túllép. Sajnos számtalan törvényjavaslat kapcsán, amire most nem térnék ki, mert ezt oly sokszor elismételtük, de a nemzeti szuverenitást sérti, ez a javaslat azonban hál' istennek nem ilyen.

Nem ismételném el azokat a statisztikákat, amiket az árva művek esetében az előttem felszólalók megtettek. Valóban nagyon sok olyan mű van Európa-szerte, akár könyvek vagy filmalkotások, és minél régebbi művekről beszélünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a szerző személyét, hollétét vagy tartózkodási helyét nem tudjuk, és ezekben az esetekben egy jelentős közérdek - bizonyos esetekben akár magánszemélyek érdeke is, de most beszéljünk először a közérdekről - indokolhatja azt, hogy ezeknek a műveknek a felhasználása, illetőleg első körben a digitalizálása és az internetes elérhetővé tétele megvalósuljon. Ezt a közérdeket maximálisan támogatni tudjuk. Hatalmas összegeket emésztett fel az egyébként számtalan esetben teljesen értelmetlen vagy legalábbis csak jogi relevanciával bíró kutatás. Elég arra gondolni, hogy olyan fényképfelvételek, amelyek akár a XX., akár a XIX. századnak a tanúi voltak, felhasználása milyen nehéz, ha nem tudjuk, hogy ki készítette az adott felvételt. Tehát nemcsak könyvekről vagy egyéb művekről van szó, amelyek esetében nagyobb százalékban tudható a szerző, bár a statisztikák alapján még itt is 10-20 százalék közé tehető azon írott művek aránya, amelyek esetében ez nem meghatározható.

Én itt egy fontos különbséget tennék. Az alkotmányügyi bizottságban is megkérdeztem és a törvényben is szerepel, hogy azokban az esetekben a magyar szabályozás ugyanúgy megmarad, amikor nem közcélra próbálják felhasználni ezeket a műveket, hanem egy magánszemély vagy egy cég próbálja azokat felhasználni, akár üzleti célra egy megfelelő jogosult kutatás után, engedélyt kérve a hivataltól, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától, s ezeket fel tudja használni. Egyébként a hatályos magyar szabályozás elég pontos és hál' istennek körültekintő, amikor meghatározza azt, hogy akár üzleti célra felhasználva ezt meg lehet tenni.

Az ilyen esetekben az esetleges szerzői jogi díjakat letétbe kell helyezni, és csak azután kezdhető meg a felhasználás - most az üzleti célú felhasználásról beszélek -, és öt évig jelentkezhet a jogosultja, tehát a művek szerzője, hogy ő ezt az összeget szeretné megkapni. Amennyiben viszont ez nem történik meg, akkor közérdekű célra fordítandó ez az összeg. Szerintem a törvény ilyen szempontból tehát jó szabályozással bír.

Pozitívnak tekinthető az is, hogy az írásos véleménnyel kiegészített újdonságkutatási jelentés benyújtására tíz hónap áll rendelkezésre. S ahogy az elhangzott, újdonságként szerepel az, hogy ezt gyorsított eljárásban is lehet kérni. Itt viszont egy apró adminisztratív kritikával szeretnék élni, ugyanis abban az esetben - s ezt már a Ket.-ben, a közigazgatási eljárásokról szóló törvényben is megtalálhatjuk, és általában a közigazgatásra is hál' istennek egyre inkább igaz ez a törvényi szabályozás -, hogy ha határidőre nem járnak el, akkor vissza kell fizetni azokat a díjakat, amelyeket beszednek az állampolgároktól. Adott esetben ezek még többszörösei is lehetnek, ha az időpont csúszása vagy a határidő eltolása egy bizonyos határon túl történik. Ez egy jó gyakorlat, és a közigazgatás egészét arra sarkallja, hogy ne hanyag módon és ne a saját kénye-kedve szerint működjön, hanem akár pénzügyi érdekeltsége is legyen abban, hogy ha nem látja el időre a feladatát, akkor vissza kelljen fizetni az állampolgárok felé a beszedett mindenféle díjakat.

Ebben az esetben is megtaláljuk ennek a visszafizetési kötelezettségét, tehát abban az esetben, hogy ha valaki egy újdonságkutatási jelentést kér hagyományos, nem gyorsított eljárásban, és a hivatal azt a saját hibájából határidőre nem adja ki, akkor visszakaphatja ezt a díjat. De mi van abban az esetben, ha gyorsított eljárást kér valaki?

(17.30)

Ebben az esetben kétszeres díj fizetését írja elő a törvény. Egyébként - ahogy említettem - a gyorsított eljárás egy nóvum a törvényben, ez eddig nem szerepelt, ezt üdvözölni tudjuk. Elfogadható, hogy egy emelt díj, adott esetben egy kétszeres díj kerüljön erre felszámításra. Viszont abban az esetben, ha a hivatal nem adja ki a jelentést, a dolgát nem végzi el határidőre, a hagyományos eljárás szerint folyik tovább a kérelem, és csak a befizetett díj felét kell visszafizetni. Ez viszont, úgy érzem, némileg méltánytalan, lévén, hogy ha valaki egy gyorsított eljárást kért, a díját kifizette, és a hatóság ezt határidőre nem teszi meg, és csak a felét kell visszafizetnie, tehát ugyanolyan helyzetbe kerül a hatóság, mintha egy hagyományos eljárást indítottak volna, ez méltánytalan arra nézve, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy gyorsítva kerüljön sor erre az eljárásra. Ezért egy módosító javaslatot terjesztettem be, és azt szeretném, ha amennyiben a hatóság, illetve a hivatal hibájából kerül sor a késésre - vannak olyan esetek, amelyekben nem az ő hibájukból történik ez, ott megértem a normál díjat, viszont ha a hivatal hibájából történik -, akkor bizony az egész díjat, tehát a normál eljárás díjának kétszeresét kelljen visszafizetni a kérelmező részére.

Fontos kitétel, és ez több eljárás során is megjelenik - nem sorolnám fel, ezt megtették előttem többen -, hogy egy jogról való lemondás, legyen az védjegy, szabadalom vagy bármi más, akkor mentesíti a jóhiszemű használó felet a költségek alól, ha ezt visszamenőleges hatállyal teszi meg. Ez egy fontos pontosítás, erre nem térnék ki részletesebben, ezt támogatni tudjuk.

Viszont amire szintén módosító javaslatot nyújtottam be, tehát szerintem korrekcióra szorul, az a 6. §-ban megfogalmazott rendelkezés, ahol arról van szó, hogy kiegészítik azokat a rendelkezéseket, amelyek az újdonságkutatási jelentés és a gyorsított jelentés benyújtására vonatkoznak. Vagyis ameddig ezek esetében nem kerül sor a díj megfizetésére, addig nem tekinthető benyújtottnak a kérelem. Ez azért lehet problémás, mert a hivatal nem fogja elvégezni az újdonságkutatási vizsgálatot, ameddig a díj be nem érkezik. Ez teljesen egyértelmű, és a gyakorlat és az egyéb törvényi szabályozás is ezt így kimondja. Viszont ha már a benyújtáshoz kötjük a díj befizetését, tehát a benyújtás joghatásához, egyfajta eljárásjogi kérdést csinálunk belőle, ez sok esetben sérelmes lehet, lévén hogy a benyújtáshoz egyéb joghatások is fűződhetnek. Még ha csak néhány nappal csúszik is el a két dátum, nem indokolt a jelenlegi szabályozást ebben az esetben megbontani. Egyébként a jelenlegi szabályozásban is úgy szerepel, hogy az újdonságkutatás esetében a benyújtáshoz nem kötődik a díjak megfizetése.

Továbbmenve - és itt már lassan a végére is érek -, egy jó szabályozás és dogmatikailag megfelelő célt szolgál, hogy a szerzői joggal érintett hagyatékok esetén már a közjegyző értesítési kötelezettségét áthelyezik a hagyatéki törvénybe, és ezáltal a hagyatéki eljárásról szóló törvényben egyszerűbb jogi környezetet teremtenek. Könnyű belátni, hogy miért jobb egy közjegyző vagy jegyző számára, ha a követendő protokoll egy helyen van meghatározva, a tévedés lehetőségét jobban ki tudjuk zárni.

Viszont a végére a hatályba léptető rendelkezéseknél lenne egy felvetésem vagy kérdésem akár az államtitkár úr felé is. Itt olvashatjuk, hogy a törvény bizonyos részei 2014. október 29-én lépnek hatályba, aminek az lenne az indoka, hogy a belső piaci harmonizációs hivatal, az EU-s hivatal addigra tudja felállítani azt az online adatbázist, amely az árva művek esetén megteremti annak a lehetőségét, hogy ezek Európa-szinten nyilván legyenek tartva. Viszont nem értem, hogy ha ebben az esetben még több mint egy évünk lenne az irányelv átültetésére, akkor mi indokolta azt, hogy ezt most tárgyaljuk. Lehet, hogy csak most került a kormány vagy a minisztérium asztalára, és tulajdonképpen nem számított, hogy mikor jön be az Országgyűlés elé, viszont arra felhívnám a figyelmet, hogy sokszor az európai uniós jogban is változások következnek be, és bár számítani lehet arra, hogy ezek a rendelkezések addig nem fognak módosulni - hozzátéve azt is, hogy mivel a magyar szabályozás előremutató volt, hál' istennek ez egy olyan terület, ahol a jelenlegi magyar szabályozás előremutató volt Európa-szinten -, ez nem indokolta volna, hogy egy évvel előre hozzuk ennek a törvénynek az elfogadását és az irányelv harmonizációját. De lehet, hogy egy olyan indok van, amire első körben mi mint törvényhozók nem gondolunk, ezért a végső kérdésem az az államtitkár úr felé, hogy van-e olyan indok, ami esetleg nem került leírásra a részletes indokolásban, és itt a jogharmonizációnak egy évvel a határidő előtti megtételét indokolja.

Nagyjából ennyiben foglalhatnám össze a véleményünket. Kérném az államtitkár urat, hogy a benyújtott módosító javaslatokat, amelyeket tényleg szakmai jó szándékkal nyújtottam be, vizsgálják meg, és ha úgy gondolják, akkor kérem, támogassák. Függetlenül attól, ahogy elmondtam, mi ezt a törvényjavaslatot a benne megfogalmazott célok és egyébként a magyar szerzők vagy leendő szerzők, az árva művek szerzői és a közérdek szempontjából is kiegyensúlyozottnak tartjuk, és támogatni tudjuk a végszavazáson is jelen állás szerint.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a napirendi pont keretében. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Répássy Róbert államtitkár úrnak.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, csak nagyon röviden szeretném azt kérni önöktől, hogy legyenek egy kis türelemmel, a részletes vitában fogok az itt felmerült kérdésekre részletesen, aprólékosan válaszolni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Lenhardt Balázs képviselő úr, független. Megadom a szót ötperces időkeretben: "In memoriam magyar labdarúgás" címmel.

Felszólalások:   193-211   211-225   225-226      Ülésnap adatai