Felszólalás adatai

Kérdezem önöket, hogy elfogadják-e a minősített többséget igénylő előterjesztői módosító javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatokat 297 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 6 tartózkodás mellett elfogadta.

Kérdezem önöket, hogy elfogadják-e az egyszerű többséget igénylő előterjesztői módosító javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatokat 297 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta.

Az ajánlás 3. pontjában szereplő javaslat nem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, de az MSZP kérte erről a szavazást. Ebben Mesterházy Attila és mások a 13. §-t új bekezdésekkel egészítik ki, amelyekben adófizetési kötelezettség alóli mentesülést, valamint kártérítési kötelezettséget írnak elő a jogellenes jogviszony-megszüntetés miatt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a módosító javaslatot 16 igen szavazattal, 252 nem ellenében, 37 tartózkodás mellett elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Az egységes javaslat imént módosult sarkalatossági záradéka szerint a 14-32. §-ok, a 34. §, valamint a 35. § (1) bekezdés a) és b) pontja, továbbá (2) bekezdése elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának igen szavazata szükséges. Erre figyelemmel a zárószavazásra két részletben kerül sor.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/9598. számú törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit az egységes javaslat imént módosított szövege szerint.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslat minősített többséget igénylő rendelkezéseit 263 igen szavazattal, 8 nem ellenében, 38 tartózkodás mellett elfogadta.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/9598. számú törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslat egyszerű többséget igénylő rendelkezéseit 263 igen szavazattal, 9 nem ellenében, 36 tartózkodás mellett elfogadta.

(17.30)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a fekvőbeteg-szakellátó és egyes fekvőbeteg-szakellátóhoz kapcsolódó egészségügyi háttérszolgáltatást nyújtó, 100 százalékos állami tulajdonban lévő, valamint azok 100 százalékos tulajdonában lévő gazdasági társaságok által ellátott feladatok központi költségvetési szervek általi átvételéről, valamint az ezzel kapcsolatos eljárási kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést T/10243. számon, az egészségügyi bizottság ajánlásait pedig T/10243/7. és 9. számon kapták kézhez.

Megkérdezem Balog Zoltán miniszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván.

Így most a határozathozatalok következnek. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 1., 2., 3., 4., 5. és 6. pontjai nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást, ezért ezekről nem döntünk. Tájékoztatom Önöket, hogy az előterjesztő a kiegészítő ajánlás 1-12. pontjait támogatja.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott módosító javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 266 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 39 tartózkodás mellett a támogatott módosító javaslatokat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, a zárószavazásra jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes közúti közlekedést érintő törvényeknek a Magyary Program Egyszerűsítési Programjával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása. Az előterjesztést T/9801. számon, az egységes javaslatot pedig T/9801/6. számon kapták kézhez. Az egységes javaslathoz érkezett módosító javaslatokról az alkotmányügyi bizottság elkészítette ajánlását, amelyet T/9801/9. számon a hálózaton elérhetnek.

Kezdeményezem, hogy a benyújtott indítványokat egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés! Aki ezzel a javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a záróvita szerkezetére tett javaslatomat elfogadta.

Megnyitom a záróvitát az ajánlás 1. és 2. pontjaira. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, így feltételezem, hogy Fónagy János államtitkár úr sem kíván a módosítókról külön szólni. (Dr. Fónagy János: Köszönöm szépen, nem.) Köszönöm szépen.

Most a benyújtott módosító javaslatokról határozunk. Ezeket az előterjesztő nyújtotta be, tehát az ajánlás 1. és 2. pontjairól egy döntéssel szavazunk.

Kérdezem Önöket, elfogadják-e ezeket a javaslatokat.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 265 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 38 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/9801. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 294 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 8 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést T/10215. számon, a gazdasági és informatikai bizottság ajánlásait pedig T/10215/3. és 6. számon kapták kézhez.

Az előterjesztői zárszó már elhangzott, most a határozathozatalok következnek. Ennek során nem döntünk az ajánlás 6. pontjáról, mert azt előterjesztője visszavonta. Az ajánlás 1., 2., 3., 4., 5., 7., 8., 9. pontjai nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást, de az MSZP erről a javaslatsorról kérte a szavazást. Tájékoztatom Önöket, hogy az előterjesztő a kiegészítő ajánlás 1. pontjában szereplő javaslatot támogatja.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott módosító javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 291 igen szavazattal, 8 nem ellenében, tartózkodás nélkül a támogatott módosító javaslatot elfogadta.

Frakciókérésre figyelemmel további javaslatról is döntenünk kell. Az ajánlás 1., 2., 3., 4., 5., 7., 8. és 9. pontjaiban Szekeres Imre és Kovács Tibor a tagi hozzájáruláshoz szükséges ellenőrzés, a kőolajterméki megjelölés és az adóbeszedés egyes szabályainak elhagyását kezdeményezik. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 11 igen szavazattal, 294 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, a zárószavazásra jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A frakciók bizottsági tagcserékre nem tettek javaslatot, így a mai napon személyi döntésekre nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, munkánk folytatása előtt 2 perc technikai szünetet rendelek el. Felkérem a tisztelt képviselőtársakat és a kormánytagokat, hogy konzultációjukat lehetőleg ne az ülésteremben folytassák le, hogy munkánkat mihamarabb folytatni tudjuk. Köszönöm megértésüket. (Rövid szünet.)

Ismételten és tisztelettel felkérem a képviselőket és a kormánytagokat, minisztereket, hogy a fontos konzultációjukat ne a plenáris ülésteremben folytassák le. Megértem, hogy mindenki Varga Mihály gazdasági miniszter úrnál áll sorban, de ha kint konzultálnának, akkor tudnánk haladni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudomásom szerint eskütételre a patkóban ma nem kerül sor. Köszönöm megértésüket. Szeretném, ha Latorcai János úr méltó körülmények között tartaná meg expozéját.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Finnugor Rokon Népek Napjáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Horváth János, Fidesz; Latorcai János, KDNP; Gruber Attila, Fidesz; Mandur László, MSZP; Gyöngyösi Márton, Jobbik; Szilágyi Péter, független, képviselők önálló indítványát H/10160. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Latorcai János úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó.

(17.40)

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Moraj. - Az elnök csenget.) "A többi népek csoportjait politikai indokok és politikai eszmék tömörítik egybe, amivel szemben a mi összetartozásunk gondolata nyelvi, kulturális és tudományos alapokon nyugszik." E szavakkal köszöntötte gróf Klebelsberg Kunó 1928. július 10-én a harmadik finnugor közművelődési kongresszus résztvevőit, eloszlatva minden félreértést és minden rosszindulatú értelmezést, leszögezve, hogy pusztán nyelvi rokonságról van szó. A kultuszminiszter ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a kulturális és tudományos együvé tartozás mellett a népeink közötti barátságról, megértésről és egymás segítéséről is szól az akkori találkozó. Gróf Teleki Pál azt emelte ki, hogy nemzeteinket összeköti a közös történelmi sors, és az, hogy évszázadokon át a nyugati kultúra védőbástyái voltunk.

1928 a finnugor kapcsolatok szempontjából nemcsak a budapesti kongresszus miatt volt kiemelkedő. Ettől az évtől kezdődően az észtek hivatalosan is megemlékeztek a rokon népek napjáról, amelynek időpontja 1931-től minden év októberének harmadik szombatja. Az észt kezdeményezés akkor viszonzásra talált Magyarországon is. A rokon népek napjáról a második világháború végéig hazánkban minden évben megemlékeztek.

A második világháború kitörését követően azonban derékba tört ez a szárba szökkenő kapcsolatfejlesztés, s az újjáéledésére egészen a közép-európai rendszerváltásokig kellett várni. A rendszerváltás ugyanakkor nem várt újabb lehetőséget teremtett. A Szovjetunió romjaiból kiemelkedő Orosz Föderáció nyitottnak mutatkozott a területén élő, de államiságot nem alkotó finnugor népcsoportok támogatására. Ennek köszönhetően jöhetett létre 1992-ben Sziktivkárban a finnugor népek világkongresszusa, amely már nemcsak az észt, a finn és a magyar népet kívánta a nyelvi rokonság alapján összefogni, hanem az egykori Szovjetunió területén élő finnugor népek hagyományos kultúrájának megőrzése iránti elkötelezettséget is vállalta.

A világkongresszus és az ahhoz szervesen kapcsolódó programok az elmúlt 20 évben egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Kiemelkedő, hogy ezen a négyévente megrendezésre kerülő eseményen rendszeresen sor kerül az érintett tagállamok köztársasági elnökeinek és más vezető politikusoknak a találkozójára is. A világkongresszus e tekintetben tehát méltó utódja az 1920-30-as évek közművelődési kongresszusainak, amelyek már annak idején is magas szintű politikai találkozókhoz szolgáltattak hátteret, sőt, ki kell hogy emeljem a Budapesten megrendezett harmadik finnugor közművelődési kongresszust, hiszen az már a gazdasági élet számára is meghozta az összehangolást, a találkozó lehetőségeit, ezáltal olyan új típusú kezdeményezést indított útjára, amely mind a mai napig ezen országok kapcsolatában is meghatározó.

A történelmi tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a kulturális kapcsolatok bővítése és intenzívebbé tétele más területeken is képes felvirágzást biztosítani. Mindannyiunk érdeke, hogy a nyelvi rokonságunkban gyökeredző barátságunkat kiaknázzuk, s egyúttal a globalizáció korában is megőrizhessük sajátos nyelvünket és kultúránkat.

Éppen ezért döntött úgy az Interparlamentáris Unió Magyar Tagozatának elnöksége, hogy csatlakozunk az Észt Köztársaság parlamentje által elfogadott törvény eszmeiségéhez, a rokon népek napjához. Az államaink és polgáraink közötti hagyományos, baráti kapcsolatokat megerősítve benyújtottuk a H/10160. számú határozati javaslatunkat, amelynek értelmében minden év október harmadik szombatját a finnugor rokon népek napjává nyilvánítjuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy e javaslat elfogadása segíteni fogja államközi kapcsolataink intenzívebbé válását, és hozzájárul ahhoz, hogy az érintett államok polgárai között ismételten olyan szoros kapcsolat alakuljon ki, mint ahogyan az a XX. század elején megvalósult. Bízunk abban, ahogyan Klebelsberg Kunó is megfogalmazta közel 90 éve: ha összefogunk, ez az erőknek megnövekedését jelenti a nemzetek koncertjében, aminek általános politikai téren is meglesz a kedvező hatása.

Amikor ezt a kezdeményezést megfogalmaztuk, tisztelt Ház, abban is bíztunk, hogy ez a határozat ösztönzőleg fog hatni arra, hogy más típusú rokoni kapcsolatú népekkel is megerősítsük kapcsolatunkat. Adja Isten, hogy így legyen!

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr expozéját. Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván felszólalni. Megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak, 10 perces időkeretben.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A Külügyminisztérium és a kormány üdvözli a finnugor rokon népek napjáról történő országgyűlési határozat meghozatalát. Valóban, a finnugor népeket összeköti a nyelvi rokonság, és nem hiszem, hogy ez vita tárgya lehetne, a legkülönfélébb nyelvészeti elemzések bizonyítják ezt. Ugyanakkor azt hiszem, a kapcsolatunknak, a finnugor népek kapcsolatának a lényege ezen túlmutat, túlmutat a nyelvészeti rokonságon, hiszen jóformán mindegyik finnugor nép történelme a saját létéért való küzdelem feltételei között zajlott le, és az életben maradásért, a megmaradásért folytatott küzdelem nagyon szorosan összekapcsolja a finnugor népeket. Különösen azokat a magyar népcsoportokat szólítja meg a finnugor mozgalom, amelyek számára a megmaradás különösen komoly, aktuális kihívásokba ütközik.

Nem feltétlenül az anyaország ma a legveszélyeztetettebb magyar népcsoport. Nyilvánvalóan a határon túli magyarok körében már a megmaradás, azután a szórványban élő határon túli magyarok körében a mindennapos megmaradás még jelentősebb, még nagyobb visszhangra talál, azután vannak olyan közösségek, mint a moldvai csángó magyarok például, akik már a mindennapi küzdelmeikben, problémáikban a finnugor oroszországi kis népek hétköznapi problémáival azonos nehézségekkel küszködnek, ezért is gondolom azt, hogy nagyon helyénvaló volt, amikor Titty Isohookana-Asunmaa asszonynak, a volt finn kulturális miniszter asszonynak a csángókról készített könyvét éppen a siófoki finnugor kongresszuson volt alkalmunk bemutatni, és váltott ki nagyon nagy visszhangot az ott jelen lévő finnugor népek és különösen az oroszországi finnugor népek körében az a küzdelem, amellyel a moldvai csángó magyarok ismertették meg a jelenlévőket.

Tisztelt Országgyűlés! Nem pusztán nyelvi kérdés és nem pusztán egy nagyon mély történelmi szolidaritás, ami összekapcsolja a finnugor népeket, hanem az is, hogy a finnugor népek közül három államalkotó nemzet, mind a három államalkotó nemzet immáron a rendszerváltozást követően az Európai Unió tagjává vált.

(17.50)

A közelmúltban Varsóban egy olyan külügyminiszteri tanácskozáson vehettem részt, ahol jelen voltak a balti országok, az északi országok és a visegrádi országok. Tizenketten ültük körül az asztalt, és ezek között a balti országok képviseletében jelen volt Észtország, az északi országok képviseletében, a skandináv országok képviseletében ott volt Finnország, a visegrádi országok részéről ott voltam én is. A finnek, az észtek és a magyarok tehát ilyen értelemben három régió összekapcsolódásában is szerepet tudnak játszani.

A finnugor világkongresszusoknak az elmúlt időszakban immáron folyamatos kísérőjelensége az, hogy köztársasági elnöki szintű találkozókat szoktunk tartani. Megkezdődött a külügyi konzultáció rendszeressé tétele a három, nemzetállami keretek között függetlenné vált és működő európai uniós tagállam, Finnország, Észtország és Magyarország között is.

Rendkívül sok közös érdekünk, közös gondolatunk van, és az Európai Unióban, azt gondolom, a legfontosabb az, hogy megtaláljuk mindig azokkal az országokkal, azzal az országcsoporttal az együttműködés lehetőségeit, akikkel adott esetben szükségünk van szorosabb érdekharmonizációra. Ez a három ország, úgy gondolom, hosszú távon a finnugor alapról kiindulva alapesetben a finnugor rokonságtól teljesen független kérdésekben is tud közös érdekeket azonosítani. A keleti partnerséggel kapcsolatban például mind a három ország nagyon hasonló megközelítést alkalmaz, hogy most csak egy konkrét példát említsek.

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon érdekesnek tartom azt is, ahogy azt már részben Latorcai János is említette, hogy a finnugor mozgalomnak van egy új időszámítása a rendszerváltozást követően. Volt egy fontos húsz esztendeje ennek a mozgalomnak a két világháború közötti időszakban, 1921-et követően, majd az elmúlt húsz esztendőben is, 1991-től errefelé egy olyan másodvirágzását tapasztalhatjuk ennek a mozgalomnak, ami nagyon sok pozitív értéket hordoz. Magának a finnugor rokon népek napjának a története is, azt gondolom, megér egy misét, ahogy erről Latorcai János is beszélt már. Mint cseppben a tenger, hordozza a finnugor rokon népek napja a finnugor mozgalom történetét.

Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 2011. február 17-én az észt törvényhozás az észt állami ünnepekről szóló törvény módosítása révén állami, azaz finn szóhasználattal zászlós ünneppé nyilvánította minden év októberének harmadik szombatját mint a finnugor összetartozás napját, és a közelmúltban Juku-Kalle Raid úr, az észt parlament finnugor baráti tagozata elnöke azzal a megkereséssel élt a Magyar Országgyűléshez, hogy mi is tegyük közös ünneppé ezt a napot. Úgy gondolom, az országgyűlési határozatunk nagyon jól teszi, hogy továbbpasszolva mintegy a harmadik nemzetállami keretek között működő finnugor népnek, a finneknek a labdát, a mi országgyűlési határozatunk pedig őket szólítja fel arra, hogy ők tegyék, hasonlóan a mi döntésünkhöz a finnugor rokon népek napjává október 3. szombatját.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy Pomozi Pétert, az ELTE docensét, a Reguly Társaság Értesítőjének 1991. októberi különszámában megfogalmazott gondolatait idézzem befejezésül: "A magyar-észt, magyar-finn kapcsolatok jó ideje dinamikusan fejlődnek - fogalmaz a professzor -, a rokon népek napja fél évszázados Csipkerózsika-álma is véget ér, ismét három független finnugor állam van a földkerekségen. Kívánhatunk-e ennél szebb ajándékot az újrakezdéshez?"

Tisztelt Országgyűlés! A kormány támogatja az előterjesztést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Németh Zoltánnak, a kulturális és sajtóbizottság előadójának.

NÉMETH ZOLTÁN, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága a H/10160. számon benyújtott, a finnugor rokon népek napjáról szóló határozati javaslatot megtárgyalta, és azt 14 igen és 2 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Csak néhány gondolatot szeretnék idézni a bizottsági vitából. Azt tudjuk jól, hiszen az expozéban is elhangzott, hogy az IPU Magyar Nemzeti Csoportjának elnöksége egyhangúlag kezdeményezte ezt a javaslatot. Tehát láthatjuk azt, hogy ez egyetértést mutat a parlamenti képviselőcsoportok között, a frakciók között. Ehhez képest nyilván majd meglátjuk itt este a vitában, ez az egyetértés mennyire fog megmutatkozni. A bizottsági vitában ez nem tükröződött teljes mértékben.

Tegyük hozzá azt, és ez elhangzott a bizottsági vitában is, hogy észt oldalról indult ez a kezdeményezés, "A rokon népek napja" címmel tulajdonképpen, és azt is tegyük hozzá, amire most az előbb az államtitkár úr is utalt, hogy utánunk a finnek következnek, úgy tudom, hogy a finn parlamentben - ez is elhangzott a bizottsági ülésünkön - úgyszintén a napokban születhet majd döntés ebben a tárgyban.

Nyilván sok mindent lehetne még elmondani erről a vitáról. Én mindennek a részletezését a későbbi hozzászólásomra tartogatom, ahol a Fidesz álláspontját fogom kifejteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Novák Elődnek, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

NOVÁK ELŐD, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Némiképp ünneprontó leszek, de a Jobbik Magyarországért Mozgalom sohasem tűrte a történelemhamisítást. Mielőtt Z. Kárpát Dániel képviselőtársam a frakció álláspontját ismerteti, nekem most lehetőségem nyílik a bizottságban megfogalmazott kisebbségi, tehát a nemzeti ellenzék véleményének ismertetésére, hiszen nem hagyhattuk szó nélkül már a szakbizottságban sem, miszerint a finnugor rokon népek napjáról szóló határozati javaslat már a címében is hazug, ráadásul az indítvány szerint államalkotó finnugor nép vagyunk. Pedig szögezzük le, nyelvi rokonság sincs, csak nyelvi ragadványok. De ennyi erővel a németekkel vagy a cigányokkal is rokonok vagyunk. Lehet hinni benne, természetesen a nyelvi rokonságban, köztünk is vannak ilyenek, ez nem egy gátlástalan hazugság, mint maga a finnugor származáselmélet, amely viszont már régóta megdőlt. Ennek ellenére ennek a javaslatnak a címe még mindig magában hordozza nem a nyelvrokonságot, hanem a rokonságot.

Éppen ezért módosító javaslatot nyújtunk be, és ezt szabjuk feltételül a zárószavazáson annak érdekében, hogy ez a javaslat támogatható legyen, már aki egyáltalán a nyelvrokonságot elfogadhatónak tartja. Jómagam - ahogy fogalmaztam is - laikus nyelvművelőként és az Anyanyelvápolók Szövetségének lelkes tagjaként is vallom, hogy legfeljebb nyelvi ragadványok vannak. A javaslatban többször szereplő finnugor népek kifejezés is származásra utal, pedig ha azt mondjuk például, hogy a német nép, azt gondolom, senki sem értené bele, mondjuk, az osztrákokat, még akkor sem, ha a nyelvhasználatuk, a nyelvrokonságuk fennáll az osztrákoknak a németekkel; így, ahogy mi sem vagyunk finnugor nép tehát, még ha elfogadjuk, még ha valakik esetleg el is fogadják, hogy finnugor nyelvet beszélünk, abban az esetben sem.

Ráadásul ezeket a hamis megállapításokat nem is lehet minden esetben módosítani módosító javaslattal, hiszen az indoklásban is szerepel több helyen. Ennek ellenére, ha az érdemi részben módosításra kerül, azt gondolom, akkor több képviselő számára már elfogadhatóbb volna ez az egyébként jelen állás szerint történelemhamisító javaslat.

(18.00)

A címben tehát csak a "rokon" kifejezés szerepel, nem a "nyelvrokon", ami a Magyar Értelmező Kéziszótár és a Magyar Néprajzi Lexikon szerint is családi, tehát vérségi kapcsolatot jelent. Tehát aki egy ilyen című határozati javaslatot megszavaz, az tulajdonképpen a vérségi kapcsolatot szavazza meg. Ez az, ami számunkra elfogadhatatlan.

Számos alkalommal emeltünk már szót a finnugor származáselmélet hazugságaival szemben. Például Ferenczi Gábor képviselőtársam egyik napirend utáni beszédéből hadd idézzek egy érdekes momentumot. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter a hamis és erőltetett finnugor őstörténet ellen tiltakozó magyaroknak így válaszolt: "Tisztelem az urak álláspontját, nekem azonban mint miniszternek az ország érdekeit kell néznem, ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát."

S ez bizony így van a mai napig. Többszöri kérésünk, javaslatunk ellenére az őstörténeti intézet nem állhatott föl, sőt a kettővel ezelőtti kulturális államtitkár, Szőcs Géza azon ígérete, vágya, programja is csak egy ábránd maradt, miszerint genetikai kutatásokkal szeretnénk majd a keleti, valós gyökereinket feltárni. Ezek után nem csoda, hogy mi indítványozzuk, hogy egy őstörténeti intézetben végre lehetőséget kapjanak a tudomány képviselői efféle vitákra.

Régen volt az, hogy megmondták, hogy ki a testvéri nép - ugye, erőből, talán a szovjetek -, ma azonban azt gondolom, hogy volt valamiféle rendszerváltás, amely után a politika erőből ilyenfajta hazugságokat nem állapíthat meg. A barátait megválasztja az ember, a testvéreit azonban nem. Tehát diplomáciai érveket felhozni amellett, akár a múltban, akár most a jelenben, teljességgel elfogadhatatlan. Természetesen mi is törekszünk minden, akár kis nemzettel is az együttműködésre, és tiszteletünket is kifejezhetjük, nem úgy azonban, hogy akár rokonunknak nyilvánítjuk őket. Ilyen értelemben egyébként Hiller Istvánnak a bizottságban tett kritikája, miszerint a politika ne szóljon bele a tudomány dolgaiba, az teljességgel elfogadhatatlan. Ez körülbelül olyan, mint amikor azt mondják, hogy a politika ne szóljon bele a kultúrába. Hát aztán mennyire beleszólt! Olyan ordenáré módon szólt bele Hiller István a kultúrába, hogy egyenesen például Alföldi Róbertet nevezte ki a Nemzeti Színház élére.

Itt vagyunk most is. Nem bízhatjuk egészen - igenis politikai felelősségi kérdés -, hogy akár a Magyar Tudományos Akadémia beszámolóinak országgyűlési vitája során, akár máskor megfogalmazzuk-e elvárásainkat, hogy igenis a Magyar Tudományos Akadémiában végre teret kell biztosítani, vagy ha ott nem, akkor egy önálló őstörténeti intézettel a valódi keleti származásunk feltárásával, hiszen ahogy a Kurultaj, Közép-Európa legnagyobb lovas hagyományőrző rendezvénye is mutatja, a társadalom többsége tulajdonképpen már felismerte, és reneszánszát éli ez az irányzat.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Vejkey Imrének, a külügyi bizottság előadójának.

DR. VEJKEY IMRE, a külügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az imént elhangzott kisebbségi, szkeptikus felszólalást követően Klebelsberg Kunó gondolatával kezdjem én is felszólalásomat: a finnugor népeket a nyelvi, a kulturális és a tudományos együvé tartozás kapcsolja egybe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A finnugor népek közötti kapcsolatok történetében különös jelentősége volt az 1921-ben Helsinkiben újraindított finnugor közművelődési kongresszusnak, amelyből gyümölcsöző együttműködések jöttek létre. Ezeknek a gyümölcsöző együttműködéseknek egyik kézzelfogható eredménye volt a Latorcai János képviselőtársunk által említett, Észtországban 1928-ban megalapított és útjára indított mozgalom, amelyben minden év október harmadik szombatján megemlékeznek a finnugor népek napjáról.

A fenti észt kezdeményezés szinte azonnal szárba szökkent hazánkban is, amelyet a második világháború kitörése szüneteltetett. Feléledésére egészen a rendszerváltoztatásig várni kellett. A Finnugor Népek Világkongresszusa 1992-ben jött létre, amely már alapításakor túlmutatott az észt, a finn és a magyar nép összefogásán, ugyanis kötelezettséget vállalt az egykori Szovjetunió területén élő, önálló államot nem alkotó népek hagyományos kultúrájának megőrzése iránt is.

Népeink közötti több alkalommal is bizonyított szolidaritás és megértés az alapja nemcsak a világkongresszus sikerének, hanem a mindennapos kormányközi és parlamenti kapcsolatoknak is. Napjaink globalizált kihívásai és a történelmi hagyományok indokolttá és szükségszerűvé teszik, hogy a Magyar Országgyűlés, csatlakozva az Észt Köztársaság parlamentje által elfogadott törvényhez, jelen határozatával minden év októberének harmadik szombatját a finnugor rokon népek napjává nyilvánítsa.

A finnugor rokon népek napjáról szóló H/10143. számú országgyűlési határozati javaslatot a külügyi bizottság 2013. március 11-ei ülésén megvitatta, majd egyhangúlag, tartózkodás és ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak nyilvánította. Kérem, támogassák a határozati javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, vagyis: kiitos. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előzetesen jelentkezett Németh Zoltánnak, a Fidesz képviselőjének adom meg a szót.

NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű megszólalni mindazon gondolatok után, amelyeket Novák Előd képviselőtársunktól hallottunk, de azért próbáljuk meg egy picit visszaterelni abba a mederbe ezt a vitát, ahova való! Mint ahogy Vejkey Imre képviselőtársam idézte Klebelsberg Kunót, valóban, ezek a gondolatok az 1920-as évek második felében, 1928-ban a Budapesten megtartott finnugor közművelődési kongresszuson hangzottak el, és tegyük hozzá, hogy ezekben az időkben, tehát a '20-as években indították útjára, útjukra ezeket a kongresszusokat.

Itt hangsúlyozni kell, hogy a finnugor népek közötti kapcsolatok történetében volt ezeknek különös jelentőségük, mint ahogy ezt a határozati javaslat indoklása is tartalmazza, és valóban, ezen népek kapcsolatait szorosabbra fűzni segítette - nemcsak engedte, hanem segítette is - ez a folyamat. Aztán valóban a második világháború és mindazok a folyamatok, amelyek akkor kialakultak, törték derékba, szakították félbe mindezt a folyamatot, amely aztán csak a rendszerváltást követően tudott újraindulni.

Meglehetősen furcsán tekintek azokra a vitákra, amelyeket Novák Előd képviselőtársam idézett, illetve amelyeket ő felhasznál arra és amelyeket számosan felhasználnak arra, hogy mindezt a folyamatot megpróbálják ellehetetleníteni. Számomra ez azért érthetetlen - és erről beszéltünk a kulturális és sajtóbizottság ülésén is -, mert számomra mindig furcsák voltak az ilyen vehemens megnyilvánulások ebben a kérdésben, hogy csak fekete és fehér van, vagy hogy kizárólagosnak tekintik az egyik álláspont hitelességét, és nem fogadják el a másikat.

Itt arról van szó, hogy valóban, egy nép számos másik néppel kerül kapcsolatba, főleg egy olyan nép, mint a mienk, amelyik vándorolt. És amikor erről beszélünk, akkor vegyük azt figyelembe, hogy nincs kizárólagos igazság a tekintetben, hogy hogyan is áll a nyelvrokonság, és nem lehet azt mondani, hogy az egyik lehetőség kizárja a másikat, nem lehet azt mondani, hogy az egyik elmélet teljes egészében kizárja a másikat.

Arról van szó, hogy próbáljunk megértőbbek lenni, és még egyszer mondom: ezt a vitát visszaterelni abba a mederbe, ahová való, világossá tenni, hogy itt most genetikai értelemben - ez el is hangzott például a kulturális bizottság ülésén -, genetikai, rokonsági kérdésekben nem feladata ennek a határozatnak, határozati javaslatnak állást foglalni.

(18.10)

Nem ezt tűzte ki célul, hanem tegyük világossá azt, hogy az a folyamat, amely megindult részben a húszas években és aztán újraindult a rendszerváltást követően ezeknek a népeknek a kapcsolatában, mindenkinek csak jó lehet, aki ebben a folyamatban részt vesz. Csak adhatunk egymásnak, és nem elveszünk egymástól vagy másoktól. Ezt vegyük tudomásul, és ne csináljunk ebből ilyen harcos, vehemens előadásokkal egészen furcsa hadszínteret.

Azt kérem a tisztelt képviselőtársaktól, akik még a továbbiakban hozzá fognak szólni, és akik erről az egész kérdésről véleményt nyilvánítanak, hogy mindezen gondolatokat figyelembe véve közelítsenek ehhez a kérdéskörhöz. Bízom abban, hogy mindezt meghallgatva tudunk világosan és egyértelműen együtt lépni ebben a kérdésben itt, a Magyar Országgyűlésben. Kérem szépen ezért a határozati javaslat támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szóló kormánypárti képviselő figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a vitát nem kell visszaterelni oda, ahova való, hiszen ön volt az első, aki a vita során felszólalt, ezt megelőzően a bizottsági vélemények hangoztak el. Hogy ebben Novák Előd képviselőtársamnak és véleményének van-e helye vagy sem, ez nem képezheti vita tárgyát. Nyilvánvaló az, hogy amiről Novák Előd beszélt, az ezen vita szerves tárgyát képezi, sőt azon filozófiai alapját, amely mellett úgy látszik, hogy hasonló fogalomzavarok tömkelege, sokasága által önök is elmentek. Nem akarok abba belemenni, hogy az ön expozéjában is elhangzott a rendszerváltás szó, ami pedig állításunk szerint nem történt meg, hiszen nem ez az előttünk fekvő javaslat tárgya.

Ami előttünk fekszik, tudjuk jól, egy diplomáciai gesztus, egy tradicionálisan kialakult együttműködési forma, melynek során nem kívánjuk megsérteni azokat a nemzeteket, akik jó szívvel gondolnak ránk. Pedig egész pályás letámadásba is átmehetnénk, de nem a finnek találták ki a finnugor származáselméletet és ennek a hazugságait, hanem ezt sötét íróasztalok mellett kreálták, még egyszer mondom, íróasztalok mellett, és önöknek semmi tudományos bizonyítéka nincsen semmiféle vérségi rokonságra, nem is lehet ilyet találni. De még egyszer mondom, nem akartunk ünneprontók lenni.

Viszont, ha a kormány át mond, akkor mondjon bét is. Első körben módosítókkal tennénk egyértelművé azt, hogy szó sincs vérségi finnugor rokonságról, lassan és tagoltan mondom, nemcsak a jegyzőkönyv kedvéért, de hogy mindenki előtt tisztán leszögezhessük ezt. Ez ugyanis egy politikatörténeti kreáció, és látható, hogy ha módosító javaslatainkkal nem sikerül ezt egyértelművé tenni, akkor nem áll módunkban támogatni semmiféle hasonló kezdeményezést.

Az említett népeket egyébként vérségi kötelék annak ellenére sem kötheti össze, hogy mind az előterjesztésben, mind az előterjesztő szavaiban olyan elszólások voltak tapasztalhatóak, amelyek slendriánok, pongyolák, és arra engednek következtetni, hogy itt bármiféle vérségi kapcsolat fennáll ezen népek között. A másik két nép között fennállhat, de Magyarország viszonylatában ez egyáltalán nem mondható el, Németh Zsolt államtitkár állításával szemben is fenntartom ezt a véleményemet és ezt az állításomat.

Ugyanakkor a Jobbik arra mondja jogosan, hogy a kormány mondjon bét is, ha már át mondott, hogy határozati javaslatot fogunk megosztani önökkel, amelynek lényege, hogy a turáni népek összetartozásának is legyen egy emléknapja, fejtsük meg azt, és fejtsük fel a valós történelmünk teljes és igaz fonalát. Ha a kormányzat eltökélt a tekintetben, hogy valóban tudni szeretné, mint ahogy egyébként nagyon sok kiváló szakértő ennek részleteit és majdnem teljes egészét is tudja Magyarországon, hogy honnan jöttünk, hova tartozunk és hova valók vagyunk, akkor bizony a kormányzat nem ijedhet meg a turáni népek összetartozásának emléknapjától sem.

A címben és a szövegben nagyon sok helyen a finnugor rokon népek napja szerepel, mint említettük. Ez tökéletesen megtévesztő, a vérségi rokonság fel sem merülhet. A nyelvrokonsággal kapcsolatban folynak viták, való igaz. Van, aki a nyelvi rokonságban hisz; van, aki tudományos tényekkel kívánja vagy próbálja alátámasztani. Van, aki egyáltalán nem hisz benne, és van, aki azt mondja, hogy ragadványokról van szó mindösszesen. Mi nem akarunk tudományos kutatóintézetet játszani, de azt elvárjuk, hogy a már ezerszer megdőlt történelmi hazugságokat, mint amilyen a finnugor vérségi származáselmélet, ne citálják, ne hozzák ide elénk, hiszen nem fogjuk a nevünket adni hozzá, és teljesen egyértelmű az is, hogy a magyar társadalom egyre szélesebb körben felvilágosult rétege sem fogja a nevét adni ahhoz, hogy évszázados rendszeren keresztül a történelmünket hamisítsák és kifordítsák.

Látható az is, hogy amikor a 2. pont alatt az szerepel, hogy mint a harmadik államalkotó finnugor nép, megint csak egy megtévesztő és megint csak egy sunyi megfogalmazással állunk szemben. Módosító indítványunk egyébként ennek a javítására is vonatkozik, hiszen még egyszer ki kell hogy fejezzem: nem vagyunk finnugor nép, legfeljebb finnugor nyelvrokonságról lehet vitatkozni, de ezt sem támasztja alá olyan egyértelmű bizonyíték, amely minden kétséget kizáróan feleslegessé tenné ezen vita lefolytatását.

Amikor pedig felmerül, hogy mi vagyunk a harmadik, nemzetállami keretek között működő finnugor nép, ha jól értettem Németh Zsolt szavait, akkor az ember eldobja a notebookját, a könyveit és az agyát is, hiszen egészen elképesztő módon az előterjesztő képviselője érti félre tökéletesen azt, ami az eredeti szándéka lett volna ennek az előterjesztésnek, hogy azon népek, akik valóban jó szívvel gondolnak ránk, a jövőben is jó szívvel gondolhassanak ránk. Épüljenek egészséges gazdasági kapcsolatok, legyen kiváló diplomácia velük, de legyen a turáni magyar népek és a turáni népek összetartozásának is egy emléknapja, és ne tagadjuk meg azokat a gyökereinket, amelyek létezőek, egyébként kutatottak, nem tíz éve, nem húsz éve, hanem évszázados szinten, és amelyekkel kapcsolatban egyébként azt kell hogy mondjuk, hogy rengeteg teendő áll még előttünk.

Éppen ezért javasolta a Jobbik egyedüliként egy magyar őstörténeti intézet felállítását. Egyedül mi vagyunk azok ugyanis, akiknek igazán van mire büszkének lennünk, mégis leplezik ezeket a kincseinket előlünk. Ennek értelmében nem véletlen, hogy amikor finnugor világkongresszusok támogatásáról volt szó, a Jobbik akkor is markáns véleményt fogalmazott meg, semmiféle finnugor származáselméletet propagáló történetet nem kívánunk költségvetési forrásokból ilyen kiemelt szinten és sehogy sem támogatni. Egyébként pedig számos napirend utáni felszólalásban is egyértelművé tettük álláspontunkat ezen kérdésben, amelynek lényege: fölösleges, álságos és álszent vérségi finnugor rokonságról beszélni.

Nagyon reméljük, hogy a Jobbik határozati javaslata támogatásra talál, amelynek értelmében turáni rokonságunk megerősítése, elfogadása és hitvallása végre teljessé válhat, és végre a turáni rokon népek emléknapja által elmondható lesz az is, hogy nem kitalálnak nekünk íróasztalok mellett származáselméletet, nem dől benne ennek a politikum egy része és a tudományos körök nagyon nagy része, hanem végre arról beszélhetünk, hogy hova tartozunk, honnan jöttünk, és akkor talán tudni fogjuk, hogy merre mehetünk tovább.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces időkeretben reagálásra következik Pálffy István, a KDNP képviselője.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Mielőtt ezt a vitát meghatározza a turáni átok, hadd jegyezzem meg csendben, hogy keressük azt inkább, ami összeköt, és negligáljuk azt, ami elválaszt.

Ugyan képviselőtársam az értelmező kéziszótárt hívja segítségül, de fölhívom a figyelmét, hogy ennek az emléknapnak a neve finnugor rokon népek napja. Tehát ehhez tudunk csatlakozni, ezt így hívják, így hívják az észtek is. Nem tesznek olyan különbséget, mint amilyet kíván. Ugyanakkor Z. Kárpát Dánielnek válaszolva vagy vele vitatkozva: azt nem állítja ez a határozati javaslat, hogy finnugor nép volnánk. (Dúró Dóra közbeszól.) Itt természetesen genetikai rokonság a tudomány mai állása, a dolog állása szerint nincsen. Nyelvi rokonság kimutatható, és lehet, hogy azon érdemes vitatkozni nem a határozati javaslat kapcsán, hogy ebben a tekintetben átvevő vagy átadó népek volnánk. Egyébként azt hiszem, hogy abban tudnánk megegyezni igazából, hogy ez is és az is, hiszen a népek egymás mellett élésével az átadás és az átvétel is megvalósult a különböző nyelvi formátumok és a kultúra tekintetében. Tehát keressük azt, ami összeköt ez ügyben és ne azt, ami elválaszt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Szintén kettőperces időkeretben megadom a szót Vágó Gábor független képviselőnek.

VÁGÓ GÁBOR (független): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarországnak az az érdeke, hogy minél több jó diplomáciai kapcsolatot ápoljunk minél több országgal, ezért hát ezen finnugor népek napjának kinyilvánításával is megerősíthetjük kapcsolatunkat Finnországgal, Észtországgal és azokkal a népekkel, akik ma Oroszország területén élnek.

(18.20)

Jobbikos képviselőtársaim figyelmét szeretném felhívni arra, hogy mi lenne, ha egyszer nem a ködös múltba révednénk, hanem a jövőt tekintenénk. (Moraj a Jobbik soraiban.) Mi lenne, ha egyszer nem a múlton kellene veszekedni itt az Országházban, hanem a jövőben gondolkodva megnézni azt, hogy kik lehetnek Magyarország partnerei Magyarország felemelkedésében? Amikor állandóan csak a konfliktust keressük, és külföldi és diplomáciai szinten is folyamatosan csak a konfliktust keresi a Jobbik, akkor Magyarország érdekeivel szemben politizál.

Azt gondolom, hogy minél több országgal kell jó kapcsolatot ápolni, így akár a török népekkel is jó kapcsolatot lehet ápolni (Novák Előd Vágó Gábor felé fordulva közbeszól.), de erősítsük meg a kapcsolatunkat a finnugor népekkel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselőtársaim! Hallgassák türelemmel a felszólalást! Mindenkinek joga van ehhez, joga van a jövőben keresni a gyökereket. (Derültség és taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Megadom a szót Horváth János úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Interparlamentáris Unió kezdeményezése, ami előttünk van, és emlékeztetni szeretném magunkat arra, hogy ez is egy folyamat része, körülbelül úgy, ahogy Vágó képviselő úr is megérezte: igen, keressük az alkalmat arra, hogy barátokat találjunk. Ez a baráttalálás, -keresés nem kell hogy költséges legyen, sőt. Eredményes lehet anélkül, hogy nagy költségvetési elkötelezettségek lennének.

De szorosabban véve, visszatérve a témára, illetve a témához térve: a finnugor népek összetartozása - most rajtakapom magam, hogy új szót használok, a finnugor népek összetartozása -, a rokonság annyiféle lehet. Az, képviselőtársaim, és az Országházon kívül is, aki a nyelvi rokonságra szűkíti a témát, ott persze gondok keletkeznek. Vagy egyszerű tudományos vagy féltudományos egyetértés vagy elutasítás. De hát van másféle rokonság is!

És a finnekkel - most egyelőre hadd mondjak egypár szót a finnekről - annyiféle rokonságunk van és formálódott még tovább az elmúlt évszázadban. Ki emlékszik arra? - nemigen emlékszik, én emlékszem, olvasható; a harmincas években, amikor Finnország a Szovjetunióval háborúba keveredett. A Szovjetuniónak szándékai voltak Finnország területeivel. Finnország harcba szállt, és Magyarország olyan szimpátiával nézte ezt! Nem küldtünk hadsereget arra a frontra, de magyar asszonyok és lányok sálakat és pulóvert kötöttek a finn harcoló katonáknak, és különböző más eszközökkel a szimpátia kifejeződött. Annyi fénykép és annyi irodalmi esemény volt a harmincas évek végén Magyarországon a finnekkel, a finn függetlenségi mozgalommal való azonosulás. A fő téma vagy az összekötője nem a valamiféle rokonság, persze, hogy az szerepelt, de mégis akkor a függetlenségért való harc és az azzal való azonosulásunk.

Aztán a diplomáciai kapcsolatokról vagy viszonyokról is mondanék néhány szót. Hogy is van az a három ország? Németh Zsolt képviselő úr olyan jól megvilágította számomra, hogy a három ország, Finnország, Észtország és Magyarország olyan sok szempontból különbözők. Egyik, Észtország része lett a szovjet birodalomnak, betagolták, besorolták. Magyarországnak a névleges szuverenitása megmaradt, tagja lehetett az Egyesült Nemzeteknek. Finnország szuverén államnak megmaradt a hidegháború évtizedeiben. A három ország, mondjam, hogy három testvérország a diplomáciai térképen olyan különböző három megjelenést jelentett!

Még az észt tapasztalathoz, diplomáciához hozzáteszem azt, hogy azokban az időkben, amikor a Szovjetunió betagolta Észtországot, volt egy ország - talán több is volt a világon -, amelyik azt nem ismerte el, az Amerikai Egyesült Államok. Az Amerikai Egyesült Államokban véges-végig volt Észtországnak nagykövetsége Washingtonban, úgy, mint más országnak. Tehát mintha szuverén ország lett volna. Nagyköveti fogadásokon az észt nagykövet is jelen volt. Én magam tapasztaltam ezt többször. Tehát annyiféleképpen megjelenhet a diplomácia, és annyi összetartozást és annyi erőt is jelenthet ez.

Még annyit tennék hozzá megint a rokonság fogalmához, hogy ahogy hallottam is, hallottuk is többek között, hogy tanácsolom, keressünk rokonsági fogalmakat, illetve a "rokonság" fogalmat alkalmazzuk, szeretném alkalmazni többféle kategóriára is. A nyelvi rokonság egy. Talán most itt úgy tűnik egyeseknek közülünk, hogy a legfontosabb. De hát lehet rokonság azon kívül, kulturális rokonság. Lehet sógorság, komaság és atyafiság, hogy egy fogalomnak mekkora a területe és hova lehet szélesíteni. És ha így gondolkozunk a finn-magyar-észt, tehát a finnugor összetartozásról, akkor elkerüljük azt a látszatot, hogy szőrszálhasogatások következtében elveszítjük a lényeget, vagy legalábbis beárnyékolódik a lényeg.

Nagyon tisztelem azt, aki a legfontosabbnak tartja a vérségi, faji vagy pedig a nyelvi, vagy pedig kulturális vagy történelmi... - nagyon jó. Annyiféle emberek vagyunk, és annyiféle érdeklődésünk van! Ezek nem kell hogy egymással konfliktusba kerüljenek, hanem valahogyan csináljuk többen, mert mindegyikből lehet haszon. És itt eljutunk Vágó képviselő úr princípiumához, hogy költség nélkül, fáradság nélkül barátságot és eredményeket érhetünk el.

Talán utolsó mondatként azt mondanám, hogy a befogadó gondolat, és nem a kizáró. Nem kizáró, hanem befogadó, vagy szélesítő és nem keskenyítő fogalmakat ha keresünk, vagy módot találunk arra, hogy ezek együtt legyenek. Barátaim! Tisztelt Képviselőtársaim! A politika éppen az kellene legyen egyebek között - ugye, kormánykodás -, hogy az egészet látni. A politikus, aki sok mindenhez ért, sok mindenhez nem ért, de sok mindennek a koordinálása, összehozása a feladatunk és missziónk. Ha erre képesek vagyunk, jobb politikusok leszünk, és eredményesebb lesz, amit csinálunk.

(18.30)

Tehát amit a Fidesz képviselője, vezérszónoka is mondott meg mások is, akkor nem konfliktusként jelenik meg, hanem az, hogy keressük az útját-módját, hogy ebből a fogalomból, ebből a lehetőségből mi fog születni. És születhet jó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Dúró Dóra, a Jobbik képviselője.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem is tudom, Vágó Gábor megérdemli-e egyáltalán, hogy reagáljunk rá, olyan elvtelenség mellett tett hitet. (Vágó Gábor közbeszól.) Úgy gondolom, hogy nemcsak érdekei vannak Magyarországnak, hanem értékei is. Például a származása az egy érték, és nem jó, ha egy országgyűlési képviselő hitet tesz a történelemhamisítás mellett. Ennyi erővel lehetnénk amerikaiak is, az a legjobb érdeke Magyarországnak. Az Amerikai Egyesült Államok a legerősebb állama ma a földnek, ha az ő rokonaik vagyunk, akkor az érdekeinknek az felel meg a legjobban.

Pálffy képviselő úrnak szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy a "finnugor nép" kifejezés többször is szerepel a határozati javaslatban és az indokolásban is. Ha értelmezzük azt, hogy mit jelent az, hogy finnugor nép, ezt legjobban talán az osztrák nép példáján tudjuk bemutatni. Az osztrák nép egy német nyelvet beszélő nép, de attól még nem mondjuk az osztrákokra, hogy német nép. Ezért, ha a magyar nép egy finnugor nyelvet beszélő nép, az nem ugyanaz, mintha finnugor népnek nevezzük, ez egyértelműen származásra utal.

Korelnök úr pedig említette, hogy annyiféle rokonság lehet, ezért önmaga mutatott rá, hogy a "rokon" kifejezés pontatlan. Ezért gondoljuk úgy, hogy egyértelműsíteni kell mindenki számára, hogy mit gondolunk "rokon" alatt. A hétköznapi elsődleges jelentése: ha azt mondjuk valakire, hogy nekem ő rokonom, akkor egyértelműen családi, vérségi viszonyra gondolunk. Ha nincs előtte az, hogy nyelvrokon, sem semmilyen más megjelölés, akkor arra gondolunk, hogy itt vérségi rokonságról van szó. Ezért tartjuk hibásnak ezt a határozati javaslatot címében és ebben a tekintetben, hogy nem jelöli meg pontosan, hogy milyen rokonságról van szó, így pedig elsődleges jelentésében önmagában az, hogy rokon, vérségi kapcsolatra utal.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Gruber Attilának, a Fidesz képviselőjének most két percben.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban érdekes vita volt a mai napon mindkét bizottságban, és már elnézést, nem beavatkozva a Jobbik-frakció belső munkájába, de jó lenne eldönteni, hogy végül is mi a vélemény erről, hiszen ami a kulturális bizottságban elhangzott, jelenleg kisebbségi véleményt elmondó képviselőtársuk mondott, ott a bizottságban egy teljes, százszázalékos elutasítás volt. Nem módosító javaslattal, nem figyelembe véve a szándékokat, hanem teljes elutasítás volt. Ehhez képest a külügyi bizottságban viszont egyhangú támogatást élvezett ez a javaslat.

Tehát először is, azt hiszem, ezt a belső... (Közbeszólások a Jobbik soraiból, többek között: A maga dolgával törődjék!)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentkezzenek kétperces felszólalásra, főleg aki be van jelentkezve, és meglesz a lehetősége házszabályszerűen szólni. Folytassa, képviselő úr!

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az az igazság, hogy én úgy vélem, ennek a mostani vitának is az a lényege, és talán úgy kellene megfogni az előremutató javaslatot - és ebben köszönöm ezt a továbbgondolását a Jobbik-frakciónak -, hogy nézzük meg, hogy ezt az alapvetően jó szándékú és előremutató javaslatot hogyan tudjuk a lehető legszélesebb körben is elfogadottá tenni, hiszen nem a parlament joga és lehetősége, hogy a genetikai, a szóelemzési összefüggések és egyéb más társadalomtudományok által meghatározott princípiumok alapján igazságot tegyünk a turáni vagy netalán a finnugor rokonság mellett.

Én azt hiszem, meg kell nézni, hogy ezt a kezdeményezést, amit egy finnugor ország tett, és ehhez egy folyamatban lévő finn csatlakozás is van, milyen értékei vannak, milyen módon tudjuk használni. Én elmondtam a bizottsági üléseken is, hogy ez a határozat nem pusztán erről szól, arról is szól, hogy milyen felelősséggel, milyen módon tudjuk segíteni azokat a kisebbségi nyelveket, kisebbségi kultúrát használó, például a volt Szovjetunió területén lévő kis kulturális etnikumokat... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr, a rövid félbeszakítást leszámolva is 2.29, úgyhogy... (Dr. Gruber Attila: Ami szerintünk a magyar érdekeket is szolgálja. Köszönöm, elnök úr. - Szórványos taps a kormánypártok soraiból.) Nyilván a rendes felszólalásában is lesz még lehetősége részleteiben kifejteni.

Most Lenhardt Balázs független képviselő következik két percben.

DR. LENHARDT BALÁZS (független): Köszönöm. Ha Horváth János képviselőtársam egy kisebb történelmi kitekintést tett, akkor nem állom meg, hogy én is hozzászóljak. Ez a finn-orosz úgynevezett téli háború, finnül Talvisota - ez is alátámasztja a nyelvrokonságot -, 1939. november végén tört ki, és rövid pár hónapig tartott az oroszokkal szemben.

Nem csupán barátilag figyelte Magyarország és a magyar közvélemény a finnek harcát a bolsevizmus ellen, hanem igen komoly részvételről is volt szó, majdnem 25 ezer magyar önkéntes jelentkezett ebbe a háborúba. Aztán a körülmények végül is csak elenyésző részének tették lehetővé, hogy el is jusson Finnországba, mert - nyilván az orosz-német meg nem támadási szerződésre is figyelemmel - Németország nem engedte meg, hogy a területén a csapatok és fegyverzet átvonuljon Finnország felé, így végül Olaszországon, Franciaországon, Anglián, Skandinávián keresztül mintegy 350 fős kontingens Kémeri Nagy Imre főhadnagy vezetésével megérkezett, és részt vettek ők viszont a harcokban. Például Békássy Vilmos vadászpilóta hősi halált szenvedett a bolsevizmus elleni nemes küzdelemben. Mert ez igenis egy pozitív küzdelem volt az egész Európát fenyegető szovjet bolsevista áradattal szemben.

De összességében itt nem gondolnám, hogy ez támasztaná alá a finn-magyar rokonság fikcióját. Létezik egy távoli nyelvrokonság, ezt elfogadhatjuk, de azért azt jó, ha látjuk, hogy Habsburg-megbízásra Hunsdorfer és társai a magyar múlt elvételére találták ki ezt az egész elméletet.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót két percben Kőszegi Zoltánnak, a Fidesz képviselőjének.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt... (A mikrofonja nem működik. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem halljuk! - Novák Előd: A kártya bent van?) Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, hogy kísért a mikrofon, mert a múltkor is hasonló vitában...

ELNÖK: Kis türelmet! Megvárjuk, hogy egy mozgó mikrofonállvány érkezzen. (Megtörténik.) Kérem akkor visszaállítani majd...

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, így is elég lesz az időm.

A vitát hallgatva szerintem túl hosszúra nyúlt már eddig is a vita. Úgy gondolom, hogy a Fidesz-KDNP és a jobbikosok látszólag vitatkoznak egymással, de abszolút konstruktív javaslatuk van a jobbikos képviselőknek. A mi oldalunkon szerintem meg kellene fontolni, végig kellene gondolni mindezt. Szerintem nincs értelme a vitának, mert nem az a vita, hogy most Finnországgal vagy a balti országokkal, vagy a finnugor nyelvrokonsággal kellene hadakoznunk vagy vitatkozni, mindenki fontosnak tartja, hogy ezt a kapcsolatot erősítsük vagy építsük, de közben arra is gondolnunk kell - hiszen a kormány ráadásul meg is hirdette a keleti nyitást -, hogy akkor ezzel párhuzamosan gesztusokat gyakoroljunk a közép-ázsiai népek felé is. Úgy gondolom, hogy abszolút konstruktív a javaslat, érdemes megfontolni, és ennek alapján végiggondolni a továbbiakban, hogy milyen döntést hozzunk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból. - Novák Előd: Akkor ezért kapcsolták ki a mikrofonját! - Derültség a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pörzse Sándornak, a Jobbik képviselőjének, két percben.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném más szavakkal is világossá tenni, hogy mi a mi alapvető problémánk. Emlékeznek rá, hogy amikor '89-90-ben azt hittük, hogy rendszerváltozás lesz, akkor az első és legfontosabb dolga a magyar közvéleménynek az "ellenforradalom" szó megváltoztatása és átváltoztatása volt forradalommá; egészen egyszerűen azért, mert hazugságra nem lehet történelmet építeni.

(18.40)

Nekünk az a bajunk ezzel az egésszel, hogy hazugságra épül. Nem vagyunk finnugorok. Tíz évvel ezelőtt, amikor még a humángenetika nem állt ezen a szinten, ahol most áll, azt fújták volna ezen a szinten, hogy még genetikai rokonok is vagyunk, mert egészen idáig arról volt szó. Azután bebizonyosodott, hogy ez nem igaz, most már csak nyelvi rokonok vagyunk. Vagy azt gondolják.

Jómagam több nyelvésszel beszéltem, legalább annyival, akik azt mondják, hogy nem vagyunk a finnugor nyelvcsalád tagja, mint azokkal, akik azt mondják, hogy azok vagyunk. Az igazi probléma az, hogy egy átfogó tudományos vita a mai napig elmaradt. Hazugságra épülünk, és ha ezt így mélyítjük, ebbe a posványba lépünk bele újra és ragadunk bele, úgy, hogy ráadásul még államalkotó - hogy is van a megfogalmazás? - finnugor nemzet... Hát, ez egy vicc! Nem a jó szándékkal van itt a baj, hanem az a baj, hogy a finnugorizmus a magyar nemzeti identitás letörésére íróasztalnál létrehozott elmélet volt, amelyet egy Hunsdorfer nevű ember egy Budens nevű osztrák nyelvésszel hozott létre. Egy óriási hazugság volt a nemzeti identitás letörésére. Persze hogy a szovjetek átvették, mert ugyanaz volt az érdekük, mint az osztrákoknak. És most még mindig ugyanebben a folyóban ácsorgunk, és süllyedünk a posványba, egyre mélyebbre.

Ez nem csak a külpolitikáról szól. Ez arról is szól, ilyen alapon bemutatták, bebizonyították humángenetikusok, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a busmanoktól ugyanolyan távol állunk, mint a finnektől. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Boldog Istvánnak, a Fidesz képviselőjének.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon egyetértek azzal, hogy a finnugor népcsaláddal tartsunk kapcsolatot mindenben. De egyetértek Pörzse Sándorral is. Az a helyzet, hogy hagyományőrzőként igen-igen szégyellnem kellene magam a négy és féléves kisfiam előtt, ha én parlamenti képviselőként azt állítanám, hogy államalkotó finnugor nép vagyunk. Én nem ezt tanítom a gyermekemnek. A nagynak sem ezt tanítottam, a kicsinek sem. Még egyszer mondom: én támogatom, hogy a finnugor nyelvterületen élő népek vagy a finnugor nyelvrokonságban élő népek között mi ott legyünk, ápoljuk a barátságot, gazdasági kapcsolatokat, mindent. De azért azt gondolom, hogy annak a történelemhamisításnak, ami megesett ezzel a nemzettel, véget kellene vetnünk. Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői nem tehetjük meg, hogy ezt szentesítjük egy olyan szavazással, amely arról szól, hogy államalkotó finnugor nemzet vagyunk, vagy akár csak erre utalva is! Tegyük hozzá, kérem, hogy finnugor nyelvterület, én ezzel egyetértek, bár én is vitatkozom ezzel a nyelvrokonsággal, de ezt még el tudom fogadni. De azt semmiképp nem tudom elfogadni, hogy mi államalkotó finnugor nép vagyunk. Nem ezt tanítom a fiamnak, nem ezt tanította nekem az apám, és reményeim szerint a fiam sem ezt fogja tanítani majd a gyermekének. Itt Vágó Gáborra gondolnék. Nem tudom, ő mit fog tanítani a gyermekének és ő mit tanult, de egy biztos (Közbekiáltás a Jobbik padsoraiból: Semmit! - Zaj.): a múltunk tudása nélkül és a gyökereink nélkül nem lehet jövőt építeni. Ezt meg kell tanulni! Annak a nemzetnek, amelyik igazán jövőt akar magának építeni, tisztában kell lennie a múltjával.

Azzal teljesen egyetértek, hogy le kell zárni végre és vitát kell folytatni arról, hogy mely nemzetek a rokonaink és melyek nem. Sajnos a saját nagyobbik fiammal is vitában vagyok, mert ő, miután tőlem azt tanulta, hogy mi egyébként nem finnugor nép vagyunk, az ELTE-n magyar tudományokat tanul, és azt verték a fejébe, hogy igenis, mi nemcsak hogy finnugor nyelvrokonság vagyunk, finnugor nép vagyunk. Ezt tanították neki. Azt gondolom, hogy ennek véget kell vetni. Teret kell adni Magyarországon most már az úgynevezett alternatív rokonság- vagy származástudat tanításának is, mert ha ez nem következik be, soha nem fogunk eljutni odáig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - bocsánat! -, hogy megtudjuk, kik is voltak az őseink.

Köszönöm szépen. Elnézést, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Vágó Gábor független képviselőnek, két percben.

VÁGÓ GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Egyet kell értsek Boldog Istvánnal abban, hogy az a nép, amely nem ismeri a múltját, gyengén tud csak a jövőjével foglalkozni.

Viszont, kedves Dúró Dóra képviselőtársam, egyrészről lehet, hogy csak értelmezési problémái vannak, az is lehet, hogy a Habony-művekben már úgy kiképezték, hogy profi csúsztató lett, de én véletlenül sem tettem arra semmiféle utalást, hogy Magyarországnak ne kelljen az értékeit figyelnie. Azt mondtam el, hogy Magyarországnak vannak diplomáciai érdekei. Ezek a diplomáciai érdekek arra mutatnak, hogy minél több országgal ápoljunk baráti kapcsolatokat. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: És testvérit Amerikával!) És a rokonság. Én úgy gondolom, hogy a rokonság nem csupán vérségi rokonságról szól. Ugyanúgy lehet egy rokon nép az is, akivel valamikor a múltban egy területen éltünk, ezért átvettük nyelvét, és utána ezt a rokonságot ők is ápolják, mi is ápoljuk. Nem feltétlenül genetikai és vérségi rokonság tekinthető csupán rokonságnak.

Másrészről azt gondolom, hogy erről a kérdésről, hogy honnan is jöttek a magyarok, és milyen rokonsággal is bírunk mi, nem először és nem egyáltalán a parlamentben kellene vitatkozni. Erről a kérdésről egy nemzeti konszenzust kellene kialakítani, hogy ne kelljen különböző alternatív tudományos elméleteknek a vitájában politikusoknak döntenie. Nem szabad, hogy ez politikai kérdéssé váljon. Legyen egy olyan egészséges nemzettudat, amely mindenki számára azt mondja, hogy igen, ezek vagyunk mi, magyarok! És ne a politikai, különböző szélsőjobboldali pártok mondják meg, hogy mi a magyar! Mert ugyanúgy mások is magyarnak vélik magukat, attól függetlenül, hogy nem a turáni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vérvonalban hisznek.

Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Szintén két percben reagálásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, szimbolikusan térdre ereszkedve kérem, ne használjuk azt a szót, hogy hazudik. Akinek más a véleménye... - itt is hányszor hallottam! Pedig csak arról van szó, hogy valakinek más a véleménye, másképpen látja, valaki úgy látja, hogy nyelvi, valaki úgy látja, hogy kulturális vagy egyik sem. Tehát aki másképpen látja, az nem hazudik, uraim, barátaim, nemzettársaim! Akinek más a véleménye, az nem hazudik! (Taps a Fidesz padsoraiból.) A stílusunk! Kik vagyunk mi? Mi a Magyar Országgyűlés vagyunk! Nem szeretném mondani, mert akkor leckéztetem magunkat. Pedig ránk férne, azt hiszem, időnként. De legalább ezt az egyet kérem most. Amikor Galileinek más volt a véleménye, mint a pápának arról, hogy forog-e Föld vagy a Nap, vagy hogy van, ki hazudott? Vagy amikor Semmelweis doktort - hogy is mondjam? - kiközösítették az orvos egyesületből, vagy nem tudom, mit csináltak vele, akkor ki hazudott? Nem illik ez a fogalom és a szó. Tiszteljük a másik ember másfajta véleményét, hallgassuk meg és bizonyítsuk be neki! Ha nem sikerül bebizonyítani, talán nem is vagyunk elég erősek ahhoz, hogy nekünk legyen igazunk, már úgy értem, annak, aki a hazugság szót használja.

Bocsánatot kérek, hogy ilyen dologgal állok fel, de annyiszor bántott már engem az elmúlt évek során, hogy hányszor dobáljuk, csapkodjuk egymáshoz, hogy hazudik. Ha én Atyaisten lennék - bocsánat - vagy valami király lennék, akkor kitöröltetném a szótárból öt évre ezt a szót, hogy hazudik, vagy valami más teátrális módon fejezném ki magamat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A parlament elmúlt évtizedekben kialakult gyakorlatában, azt kell mondanom, a hazudik, hazugság szó elfogadottá vált. De mégis, ha úgy gondolják, képviselőtársaim, hogy megfogadnák a korelnök úr kérését, akkor használják helyette inkább azt, hogy minden valóságalapot nélkülöző állítás vagy valami hasonló fogalmat.

Megadom a szót Dúró Dórának, a Jobbik képviselőjének.

(18.50)

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Vágó Gábor képviselő úrnak szeretnék válaszolni, bár most nem látom itt a teremben. (Vágó Gábor: Itt vagyok.) Köszönöm, igen, mögém jött.

ELNÖK: Kérem, forduljon az MSZP szakértői páholya felé, ott megtalálja Vágó urat.

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): A "rokon" szó a Magyar értelmező kéziszótár és a Magyar néprajzi lexikon szerint elsődleges jelentésében vérségi, családi kapcsolatot jelent. Kérem, hogy ezt ne vitassa a képviselő úr. A Jobbik nem szeretné megmondani, hogy mi a magyar vagy hogy mi az őstörténeti múltunk. Mi a programunkban azt vállaltuk, hogy egy őstörténeti kutatóintézetet hozunk létre, ez az, amit szeretnénk, hogy végre elinduljon az érdemi tudományos párbeszéd, ami ezeket a hazugságokat nélkülözi. Tehát nem szeretnénk megmondani mi politikai pártként, hogy mi a magyar, sem azt, hogy mi a valós őstörténetünk.

A Habony-művekkel kapcsolatos kijelentését pedig nem tudom, hogy mire véljem. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kettő percben Pálffy István, a KDNP képviselője.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljunk arra, hogy ezt a vitát az észtek és a finnek is követik, és legalább ne tegyük magunkat nevetségessé. (Vona Gábor: Így van! - Zaj a Jobbik soraiban.) Látja, képviselőtársam, haladunk a kölcsönös megértés felé.

Hadd emlékeztessek még egyszer arra, amit Németh Zsolt államtitkár úr mondott: ennek a diplomáciai, a baráti és a kapcsolati hozadéka rendkívül fontos Magyarország számára, de az észt és a finn kapcsolatrendszernek is. S hogy csak egyet tegyek még hozzá, talán azzal, amikor július 1-jétől 28.-ként Horvátország csatlakozik az Európai Unióhoz, a hagyományosan jó magyar-horvát kapcsolatok, a visegrádi négyek, a lengyelországihoz hasonlóan a hagyományosan jó magyar-litván kétoldalú barátság is, majd ezt észak felé, a balti államok felé kitágítva a finnekkel és az észtekkel való barátság egy nagy észak-déli tengelyt nyit meg lényegében az Adriától a Baltikumig, amelynek Magyarország szerves része, és ezek fontosak lesznek az Európai Unióban akár a kisebbségi ügyekben, akár a költségvetési támogatások esetében.

Tisztelettel azt javaslom, maradjunk annál az elnevezésnél, hogy finn-ugor rokon népek napja, ragaszkodjunk ehhez. Ugyanakkor azt el tudom képzelni, hiszen látom, hallom, fideszes képviselőtársaim is alátámasztják, hogy a finnugor nyelvű népek már lehetnek államalkotók, és ezzel egy megoldási javaslatot is kínálok, amit remélem, hogy a parlament el tud fogadni, és remélem, hogy a kulturális bizottságban is tudunk majd még erről beszélgetni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kettő percben Szilágyi Györgynek, a Jobbik képviselőjének.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem kívántam hozzászólni, de egyszerűen felháborított Vágó Gábor hozzászólása. Elegem van már abból, hogy amikor az SZDSZ-t követő liberálisoknak nincsenek érveik, akkor egyszerűen folyamatosan és állandóan címkézni kezdenek. A Jobbik Magyarországért Mozgalom egy magyar nemzeti párt. Azt, hogy Vágó Gábor folyamatosan szélsőjobboldalinak nevezzen minket, kikérem magamnak. Persze, most még visszafogta magát, nem lettünk nácik, és nem lettünk rasszisták, de az elmúlt három napot figyelembe véve engem felháborít a Hit Gyülekezetének ez a térhódítása, hiszen a Vidám Vasárnapot ismerhettük, szombaton Mesterházy Attila révén megismerhettük a vidám szombatot is, most pedig Vágó Gábor felszólalása alapján a vidám hétfőt.

Én egy kicsivel több komolyságot kérnék szépen az LMP képviselőitől is, és azt, hogy fejezzék be azt a címkézést, ami mindig is az SZDSZ-nek volt az ismérve, akiknek ha nem voltak érveik, akkor folyamatosan szélsőjobboldaliztak, rasszistáztak és fasisztáztak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Rendes felszólalásra következik Vona Gábor, a Jobbik képviselője.

Öné a szó, képviselő úr.

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. A Jobbik álláspontjával kapcsolatban kialakult némi bizonytalanság a Fidesz padsoraiban. Bár azt gondolom, hogy minden árnyalat ellenére a mi álláspontunk teljesen világos. Mi vitatjuk azt, hogy a magyarság egy finnugor rokon nép lenne, azt pedig, hogy a nyelvrokonság fennáll-e vagy sem, egy, a tudomány által eldöntendő kérdésnek tartjuk. Örömteli volt hallani Kőszegi Zoltán és Boldog István képviselőtársaim hozzászólását a Fidesz-frakció részéről, és elnézést kérek, Gruber képviselőtársam, hogy ezt önnek címzem, de ennek nem lehet más a címzettje: én azt mondom, inkább önök döntsék el, hogy mi a Fidesz álláspontja ebben a kérdésben, mert itt azért világossá vált, hogy a valódi bizonytalanság és a valódi kérdés nem a mi frakciónkon belül van ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hanem az önök frakcióján belül. Itt hallottunk a Jobbik számára egészen szimpatikus hozzászólásokat, de egészen vállalhatatlan hozzászólásokat is.

Én magam azért kértem szót, hogy a magunk álláspontjának az esetlegesen az önök részéről kritizált emocionális, érzelmi alapjait megvilágítsam, hogy miért is van ez. A finnugorizmus történelmi-politikai hátteréről jobbikos képviselőtársaim közül már többen is beszéltek, elmondták, hogy emögött politikai szándék volt, amikor úgymond hivatalossá és egyeduralkodóvá tették. Aztán a két világháború között a Horthy-rendszerben a turanizmus a reneszánszát élte, és egy szabadabb légköre volt az alkati vitának, amit a szocializmus aztán sajnos keresztbetört, kettétört. Maga Bibó is lezárta az alkati vitát, azt mondta, nincs értelme azzal foglalkozni, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, a szocializmus pedig teljes mértékben száműzte ezt a kérdést. Mi, jobbikosok viszont úgy gondoljuk, igenis fontos tudni, hogy kik vagyunk, honnan jövünk, fontos tudni elmondani a gyermekeinknek, hogy kik vagyunk mi, magyarok itt a Kárpát-medencében.

Jelen pillanatban a tudomány állása szerint és a tudományos vizsgálatok, az antropológia, a genetika vizsgálatai alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem vagyunk finnugor rokon nép. Ezért is kritizálta a Jobbik és adott be ezzel kapcsolatban módosító javaslatot az önök határozati javaslatával kapcsolatban. Én továbbra is azt mondom, a tudomány döntse el, hogy van-e nyelvrokonság vagy nincs, én a magam részéről megengedő vagyok. De azért azt is lássuk be - Horváth képviselőtársam hozzászólására is válaszolva -, hogy persze többféle rokonság létezik, de azért valahol ismerjük már el, hogy az igazi rokonság mégis a vér szerinti rokonság.

A nyelvi kapcsolatokat, különösen egy sokat vándorló nép kapcsán fontos ápolnunk, fontos számon tartanunk, de hogy kik vagyunk, kikkel vagyunk rokon népek, azt igenis a vér szerinti genetikai vizsgálatok és az antropológia tudja perdöntő módon eldönteni. Picit sarkítva a nyelvi rokonság túlhangsúlyozását akár azt is mondhatnánk, hogy mivel egy brooklyni néger angolul beszél, ezért ő Oroszlánszívű Richárd leszármazottja, egy korabeli angolszász, ha a nyelvet tennénk a rokonság legfontosabb komponensévé, bizonyító erejű részévé. Mi azt mondjuk, hogy ez nem így van.

Nem akarom ezt a vitát tovább folytatni, ugyanis egy szempontot hadd mondjak el annak bizonyítására, hogy miért vagyunk mi ebben a vitában önök szerint érzelmileg túlfűtve. Ezt különösen mondom a Fidesz-frakció szakértői páholyában ülő fiatalembernek, aki láthatóan nagyon unja ezt a vitát. De ha valakit idedelegálnak, akkor mégiscsak el kell tudni viselni ezt a dolgot. Kérem, próbálja megérteni ő is, hogy ez nekünk fontos. Ami igazán felháborít bennünket, az nem az, hogy finnugor nyelvrokonságot támogat valaki vagy sem, hanem ami igazán felháborít bennünket néhány hozzászólásban, az a közömbösség, az a posztszocialista közömbösség, ami kiérezhető volt, hogy vannak képviselők a Magyar Országgyűlésben, akik számára úgy tűnik, hogy nem fontos, honnan származunk, nem fontos, hogy mi a magyarság múltja. Ez az, ami bennünket érzelmileg feldühít, és néhány hozzászólásunkban érzelmileg túlfűtötté tesz. Ez van emögött. Ez súlyos felelőtlensége a magyar közéletnek, és megismétlem, ez egy szocialista örökségünk. Ezzel szeretnénk szakítani.

Vágó Gáborra már nem is reagálok. A parlament bizonyos képviselőinek a hozzászólását mindig körüllengi a szocialista örökség, mondván, ne foglalkozzunk azzal, hogy kik vagyunk. Persze tudom, hogy a tudomány szempontjai, a tudomány vizsgálata is nagyon nehéz ennek a kérdésnek a biztos és alapos megválaszolásában, és azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy százszázalékosan biztos és bizonyító erejű eredményre valószínűleg soha nem fogunk jutni. De azért lemondani önként ennek a kérdésnek a vizsgálatáról, az a Magyar Országgyűléshez, a nemzet templomához méltatlan hozzáállás.

Mint ahogy a Pálffy képviselőtársunk hozzászólásából kiérezhető, egyébként jó szándékú viszonyulás is méltatlan, mert amikor ilyen fontos, ilyen súlyos kérdésről van szó, akkor egyszerűen nem lehet érv és indok a diplomáciai siker. Amikor arról beszélünk, hogy kik vagyunk, mi a mi származásunk, és ezt hogyan tudjuk a magunk számára hosszú-hosszú évtizedek elszakítottsága, tudati sötétsége után végre újra napvilágra hozni, akkor azzal érvelni, hogy a diplomácia igénye, szándéka ezt megköveteli, nos, ez méltatlan.

(19.00)

Nem beszélve arról egyébként, hogy a másik álláspontban, a turáni álláspontban rejlő diplomáciai lehetőség, azt gondolom, sokkal több töltettel rendelkezik, mint az észt vagy finn rokonsággal kapcsolatos diplomáciai lehetőség. Ugye, azt mondta Pálffy képviselőtársunk, hogy mi lenne, ha az észtek és finnek hallanák ezt a vitát. Bizonyára nem lenne számukra talán annyira szimpatikus, de azért tőlük is megértést kérek. Azt kérem tőlük, értsék meg, hogy ezt a kérdést itt, Magyarországon hosszú-hosszú évtizedekig nem lehetett átbeszélni, megbeszélni. Engem, Pálffy képviselőtársunkkal ellentétben, sokkal inkább aggaszt az, hogy mit szól ehhez a magyar társadalom és a magyar nemzetnek azon része, amelyik igenis szeretné a gyökereit ismerni, ha ezt a vitát megnézi. Engem ez a fajta aggodalom sokkal inkább eltölt.

Nem szeretném, ha ezt a kérdést elviccelnénk vagy elbagatellizálnánk. Láttam néhány fideszes képviselőtársam arcán, hogy nem érti a Jobbiknak ezt a fajta hozzáállását. Úgy érzik, hogy a kákán is csomót keresünk, pedig egyszerűen arról van szó, hogy számunkra a múltunk, történelmi gyökereink tisztázása alapvetően fontos kérdés. Ebben mi a legmesszemenőbbekig következetesek akarunk lenni, ezért adtuk be módosító javaslatainkat, hozzátéve, hogy bizonyos értelemben a mi támogatóink, a mi frakciónk sorai között még ez is öncsonkítás. Tehát mi nyitottak vagyunk arra, hogy ilyen politikai diplomáciai gesztusból a saját elveinken csonkítást végezzünk, de azt azért nem várják tőlünk, hogy eközben hallgassunk arról, ami viszont számunkra igazán szent kérdés.

Ezért javasoljuk azt is a módosító javaslataink mellett, hogy a finnugor rokon népek napjáról szóló határozati javaslat mellett az Országgyűlés fogadjon el egy turáni rokon népek napjáról szóló határozati javaslatot is. Ezzel talán el tudunk érni egy olyan kompromisszumos megoldást, ami mind a diplomáciai igényeket, amelyeket, mondom még egyszer, alapvetően méltatlannak érzek ebben a vitában, de lehetőségeink szerint méltányolva ezt, ezeket is ki tudja elégíteni, de egyúttal ajtót nyitunk végre az érdemi tudományos és kulturális vizsgálatoknak, párbeszédnek, a társadalom tájékoztatásának arról az alapvető kérdésről, hogy kik vagyunk mi. Nem hiszem, hogy van még a világon egy olyan országgyűlés és egy olyan nép, amelyiket ez a kérdés nem érdekel. Ne mi legyünk már az egyetlen ilyen nép!

Ezt szeretné a Jobbik, ez az egyedüli indoka a mi vehemensségünknek, indulatunknak, és kérem, hogy ezt a javaslatunkat, a turáni rokon népek napjáról szóló határozati javaslatot támogassák, módosító javaslatainkat is, és akkor mi arra az öncsonkításra, amiről beszéltem, hajlandóak leszünk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Pálffy István, a KDNP képviselője.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Vona Képviselőtársam! Ha már háromszor is volt szíves említeni a nevemet, és hogy mit mondtam, akkor arra hadd kérjem, hogy legalább pontosan idézzen, és próbálja a szavaimat értelmezni józanul. Fölszólítom a Jobbik szakértői padsoraiban ülőket, hogy ne könyököljenek - körülbelül ezen a szinten közelíti meg ön ezt a kérdést. Nem hallotta ezek szerint, hogy mit javasoltam. Tekintve, hogy ez a nap az észt parlamentben és a finn folyamatban is a finnugor rokon népek napja, azt mondtam, hogy ezt tartsuk meg, nem elvitatva, hogy a genetikai tudományos kutatások mást mutatnak, hogy nem támasztható alá a finnugor származási rokonság. Ezért javaslom azt, hogy a három államalkotó nép tekintetében tegyük meg ezt a különbségtételt, hogy ez a finnugor nyelvi rokonságra vonatkozik.

Úgyhogy kérem önt, ne csúsztasson. Most nem arról van szó, hogy hazudunk vagy nem hazudunk, itt kialakult egy olyan értelmezési lehetőség, Boldog István és Zoltán hozzászólása után, és képviselőtársaim is azt támogatják, amit önök. Tehát ne próbáljanak bennünket értéktelenséggel vagy értéksemlegességgel vagy posztszocializmussal vádolni! Nem erről van szó. Természetesen mi is a magyarság értékeire, gyökereire kíváncsiak vagyunk, és egyértelműen szeretnénk tudni azt, hogy honnan jöttünk. Hiszen ezerszer elhangzott, az a jövő záloga. Ilyenképpen azt, ami ide most nem tartozik, de ha esetleg egy javaslat formájában megérkezik, hogy a turáni rokonsággal kapcsolatos határozati javaslat is szerepeljen valamilyen formában a Házban, örömmel leszek az, aki ezt meg fogja önökkel vitatni. Nem is kérdés.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Schiffer András független képviselőnek.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlenegy dolgot szeretnék csak megemlíteni ebben a vitában. Az sajnos igaz, hogy egy nép azonosságtudatát nem szabad összekeverni diplomáciai érdekekkel. Amikor egy ilyen határozati javaslatot tárgyal a Ház, ez nem egy diplomáciai kérdés. Ez valóban annak a kérdése, hogy egy nép, a Kárpát-medencében élő magyarok, azok, akik egyébként úgy gondolják, hogy a gyökereik visszavezetnek azokhoz a törzsekhez, amelyek a Kárpát-medencét elfoglalták annak idején, a IX-X. században, akkor azt gondolom, ez nem diplomáciai kérdés.

Az viszont fontos szerintem, és azt gondolom, Vágó képviselőtársam hozzászólásának ez volt a lényege, hogy ennél a határozati javaslatnál a történettudományi kutatás eredményeit tisztelni kell, és jó lenne nem politikai vita tárgyává tenni azokat a kérdéseket, amelyek alapvetően nem a politikára, hanem a történettudományra tartoznak. Azt gondolom, ez volt a lényege annak, amit Vágó Gábor mondott. Mindazonáltal szerintem fontos lenne, ha az ország diplomáciai érdekeit, illetve a magyarság önazonosság-tudatának kérdését szétválasztanánk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő felszólaló, kétperces időkeretben, Horváth János, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólások többsége érintette így vagy úgy a tudatosságot, a hozzátartozást, a magyar történelmet. Tanácsolom mindnyájunknak, szerte az országban egy könyv elolvasását, ami mostanában jelent meg. Szerzője Szekér Nóra, a könyv címe "A Magyar Közösség". Az a Magyar Közösség, amelyik politikai per tárgya lett 1947-ben. Ennek nyomán kerültem én is négy évig börtönbe, kommunista börtönbe. Ez volt a koncepciós per, a magyar testvéri közösség. Ez egy 400 oldalas könyv, és a perirat, az ávós és ügyészségi nyomozás, a főtárgyalás ezzel a témával foglalkozik, hogy ki a magyar és ki nem, magyar-e az, akinek a nagyanyja vagy kicsodája perzsa volt vagy görög volt, és így tovább. A mártírját, Donáth Györgyöt felakasztották Rákosiék, éppen ezzel kapcsolatban.

Ma már ott tart a magyar történettudás, történelemtudomány, Szekér Nóra egy történész, egy kompetens történész, hogy ezek a témák most már nemcsak pletyka vagy rágalmazás, vagy politikai csatározás eszközei, hanem többek annál. Tanácsolom, többünknek jót tenne, ha ebből a könyvből merítene, és a tárgyilagosság felé haladnánk, és kevesebbszer használnánk azt a szót, hogy téved vagy hazudik.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt szeretném világossá tenni azon kétkedő fideszes képviselőtársaimnak és a KDNP soraiban ülő képviselőtársaimnak, hogy azt fogadják el, hogy sem egy baráti, sem egy rokoni kapcsolatot nem lehet egy hazug, téves alapra helyezni. Sajnos, itt tényleg azért kell ezt a szót használnom, Horváth János képviselőtársunk intése ellenére, mert elmondták előttem szóló képviselőtársaim, hogy ez egy rettenetes károkat okozó, a magyar nemzettudatot sorvasztó tétel, hipotézis volt, egy megkonstruált műelmélet volt, amivel megpróbáltak minket megfosztani keleti gyökereinktől, és az orientalista történettudomány vívmányait letörve, teljesen más alapon, 1948-49 után meg akarták törni nemzetünket.

(19.10)

Észt képviselőtársakkal találkoztam, finnekkel az Európa Tanácsban, Gruber Attilával is ott voltunk, amikor a nagyköveti fogadáson beszélgettünk, és nagyon jó baráti, bensőséges viszony alakult ki, és beszéltem erről a kérdésről nekik egyébként, és elmondtam, hogy nálunk ilyen történelmi múltja van a mi kapcsolatunknak, és teljesen megértők voltak. Tehát nem várják el tőlünk azt, hogy mi úgy tegyünk, mintha valóban esetleg akár vérrokonaik lennénk, ami nem is vagyunk, nyelvi rokonaik lennénk, vagy legalábbis csak az a fajta nyelvi kapcsolat van közöttünk, ami egy bizonyos együttélési időszakból származik. Tehát a javaslataink arra szolgálnak megoldást, hogy igen, tartsuk fenn ezt a baráti jó viszonyt, semmi érdek nincs amellett, hogy most magunktól elidegenítsük az észt és finn barátainkat, de ugyanakkor azt a történelmi múltból fakadó hazugságot nem lehet fönntartani, amit a Magyar Tudományos Akadémia hadoszlopai a mai napig fönntartanak.

Számos kiváló magyar történészt Bakay Kornéltól kezdve a mai napig üldöznek, megvetnek, kitiltanak, megfosztanak attól a lehetőségtől, hogy az igazságot hirdessék. Tehát ezt a rendszerváltást viszont nekünk véghez kell vinni, ez elmaradt Magyarországon. Az oktatási rendszerben mindenütt meg kell jeleníteni az igaz magyar eredetet, és ebbe a folyamatba csak olyan határozati javaslatok illeszkednek a baráti kapcsolatok terén, amelyek az igazságon állnak, és ezt szolgálják a módosító javaslataink. Kérjük, ezt értsék meg, és támogassák ezeket a javaslatokat, és akkor mi is fogjuk tudni támogatni az önök javaslatát.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Mivel több jelentkező felszólalásra nincs, ezért megkérdezem, hogy az előterjesztők nevében kíván-e valaki válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, megadom a szót Latorcai János képviselő úrnak.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném leszögezni mindazok számára, akik úgy ítélték meg, hogy ez az eredetvitát gerjesztő előterjesztés a kormánypártok előterjesztése, hogy ez az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportja előterjesztése. Ebben mindegyik parlamenti csoport, mindegyik frakció képviselője részt vett, és mindenki őszintén, tiszta szívvel írta alá, mert valamennyien hangoztattuk, hogy semmiféleképpen nem eredetvitát akarunk nyitni, és nem azt szeretnénk bizonyítani, hogy finnugor népek vagyunk, mert igenis számunkra, a kormánypárt minden egyes tagja számára fontos az eredetünk, fontos az önazonosságunk, és semmiféleképpen nem szeretnénk, ha ezt bármivel összekapcsolnánk.

A történelem pillanatnyi álláspontja ma már igazolja, hogy nem vérségi rokoni kapcsolatban vagyunk, ezért is lepett meg Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak az a kijelentése, hogy az előterjesztők ezt mondták. Itt előterjesztőként csak az Interparlamentáris Unió tagjai szerepelnek, azok, akik ezt aláírták, és a kormány a kormány véleményét mondta, képviselő úr. Szeretném hangsúlyozni, mi valamennyien hangsúlyoztuk, én többször is hangsúlyoztam az expozémban, hogy nyelvi rokonság alapján vagyunk. Azt pedig tudomásul kell venni, ha tetszik, ha nem, hogy a tudomány pillanatnyi állása szerint a finnugor nyelvi rokonság létező valóság, legalábbis a Magyar Tudományos Akadémiának ez a hivatalos álláspontja.

Azt hiszem, ha elfogadjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudomány fellegvára, akkor eredetvitát rendezhetünk, szükséges is, hogy rendezzünk, mert úgy gondolom, a tisztánlátásunkat nagymértékben segíteni fogja, azonban itt, ennek az előterjesztésnek a kapcsán nem ez volt a lényeg. Itt arról volt szó, hogy a finnugor nyelvrokonsággal rendelkező nemzetek közül három államalapító... - és ezt is nagyon sokan félreértették, mert ha létezik a finnugor nyelvi rokonság, akkor abban önálló államisággal a finnek, az észtek és a magyarok rendelkeznek. Ugyanakkor közel húsz nemzet él a volt Szovjetunió területén, az Orosz Föderáció területén, amelyik ebbe a nyelvi rokonsági körbe tartozónak vallja magát, és amelynek a fennmaradása szempontjából rendkívüli fontosságú, hogy ez a három nemzet hogyan, miként viselkedik, hogyan vélekedik róluk, az ő fennmaradásukat, nyelvi megmaradásukat hogyan, miként támogatja.

A finnugor világkongresszus pontosan ezt a célt szolgálja, és mindazoknak, akik ezen a téren kételkednek, tisztelettel javasolnám, örültem volna, ha eljöttek volna, és meghallgatták volna szeptember elején a Siófokon megtartott finnugor világkongresszust, mert ezen nemzetek képviselőinek, akik Oroszország területén élnek, bizony nagyon-nagyon nehéz megtartani a saját identitásukat, megtartani a saját eredetmúltjukat, sőt már az is nagyon nehéz, hogy megtartsák a hagyományaikat, pedig ez volt az, ami legtovább éltette őket.

Amikor mi mégis úgy döntöttünk - vita volt az Interparlamentáris Unió elnökségében is -, hogy leírhatjuk-e ezt, hogy finnugor rokon népek napja, akkor nem tudtunk más álláspontra helyezkedni, az észt parlament erre kért bennünket, átiratban küldték ezt az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportja elnökségének, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Ezt írtuk, de én a magam részéről több előterjesztővel is tárgyalva nem határolnám el magam attól, hogy fogalmazzuk ezt a finnugor nyelvrokonsággal rendelkező népek napjának, már csak azért is, mert ahogyan itt többen kifejtették, ez a valóságot jobban megközelítő minősítés és jelzős szerkezet.

De még egyszer szeretném mondani tehát: köszönöm mindazoknak, akik támogatták, köszönöm mindazoknak, akik értékes kritikát fogalmaztak meg, azonban azt a leghatározottabban visszautasítom a magam és képviselőtársaim nevében is, hogy létezne egyáltalán olyan képviselőtársam itt az Országgyűlésben a kormánypártok között, aki számára ez az eredet, az eredetvizsgálat ne lenne fontos.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr válaszait. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára holnapi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/10331. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Fónagy János úrnak, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

Felszólalások:   140   140-200   200-210      Ülésnap adatai