Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot 4859. számon megismerhették.

Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az előterjesztés tárgyalására érkezett vendégeinket, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala tisztségviselőit, Bendzsei Miklós elnök urat, Botos Viktor urat, valamint Zombor Ferenc helyettes államtitkár urat.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Répássy Róbert úrnak, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az egyes szellemi tulajdonra vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a szabadalmi törvényt, a védjegytörvényt, a formatervezési minták oltalmáról szóló törvényt, a használati mintákról szóló törvényt, a topográfiaoltalmi törvényt, valamint a szerzői jogi törvényt módosítja.

A törvényjavaslat az iparjogvédelmi törvények kodifikációs és technikai korrekcióin felül a következő főbb változásokat irányozza elő.

(11.00)

A szabadalmi törvény módosításának egyik indoka a hazánk vonatkozásában ez év január 1-jétől hatályos, úgynevezett londoni megállapodás magyarországi alkalmazásával, azaz az európai szabadalmakkal kapcsolatos fordításoknak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához való benyújtásával összefüggően felmerült két gyakorlati probléma kezelése.

A módosítás lehetővé teszi, hogy a szabadalmas az angol nyelven megadott európai szabadalmak hatályosítását a szabadalom teljes szövege magyar fordításának benyújtásával végezze el. A módosítás másfelől azt is biztosítja, hogy a szabadalmas az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű fordítását a hatályosítási szakaszon túl is bármikor benyújthassa az SZTNH-hoz, függetlenül attól, hogy az európai szabadalmat milyen nyelven adták meg. Mindez a szabadalmas számára a szabadalombitorlási perben előterjeszteni kívánt kártérítési igények érvényesítése során jelentkező pótlólagos bizonyítási kötelezettségétől való megszabadulás lehetőségét biztosítja.

Annak érdekében, hogy szabadalmi ügyekben a feltalálói minőség vagy részarány, formatervezési mintaoltalmi ügyekben a szerzőségi minőség vagy részarány módosítása céljából vita nélküli ügyekben ne legyen szükség a bíróságok ügyterhét is feleslegesen növelő peres eljárást indítani, a tervezet az Szt.-nek a lajstromvezetésről szóló rendelkezéseit úgy módosítja, hogy az feltalálóra, illetve szerzőre és a szerzőségi arányra vonatkozó bejegyzés módosítását valamennyi érdekelt fél egybehangzó nyilatkozatának becsatolásával is lehessen kérni.

A törvényjavaslat a szabadalmi törvénynek az SZTNH hatáskörére vonatkozó szakaszait kiegészíti a hivatalnak a kutatás-fejlesztési tevékenységek minősítésével kapcsolatos feladatok ellátására vonatkozó hatáskörét megalapozó szabályokkal. A minősítési eljárás lefolytatására és a kapcsolódó szakfeladatok ellátására vonatkozó törvényi szintű szabályokat az innovációs törvény és az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza majd.

A szerzői jogi törvény módosításának elsődleges célja, hogy a közös jogkezelő szervezetek egyesületi formájának megtartása mellett átláthatóvá tegye e szervezetek működését és gazdálkodását, versenyhelyzetet tegyen lehetővé az azonos szerzői művek és kapcsolódó jogi teljesítmények területén jogkezelést ellátó szervezetek között, korlátok közé szorítsa a jogosultaknak járó jogdíjakból történő levonást, és megteremtse a szociális, kulturális célú felhasználás kormányzati kontrollját, végül pedig megreformálja a díjszabások jóváhagyási rendjét.

A hatékonyságon alapuló átlátható, közös jogkezelési rendszer megteremtése elősegíti egy innovatívabb környezet kialakulását, egyúttal hozzájárul új üzleti modellek létrehozásához, a kulturális sokszínűség, a kreativitás és a helyi repertoár előmozdításának támogatásához.

Az új szabályozás az alkotói kulturális és piaci önrendelkezés sérelme nélkül, az egyesületi formát megőrizve, szigorú kontroll mellett, a többes szolgálat lehetőségét megnyitva egy átláthatóbb, egységesített, teherbíró, de fenntartható támogatási politikával rendelkező és szabatos monitorozású közös jogkezelői rendszert kíván működtetni. A törvényjavaslat emellett kisebb terjedelemben érinti a szerzői jogi törvény egyéb rendelkezéseit is, így a sugárzás fogalmát, a követő jogot, a fizető köztulajdont, a szabad felhasználást, az árva művek tárgyi hatályát. A módosítások kiigazítják a szerzői jogi szakértő testületre és az egyeztető testületre vonatkozó szabályokat is.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elhangzottak alapján a T/4859. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Most a kulturális és sajtóbizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, ötperces időkeretben.

Megadom a szót Gulyás Dénes képviselő úrnak.

GULYÁS DÉNES, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közös jogkezelés rendszere utoljára '96-ban változott meg. Az európai harmonizációs tárgyalások nyitányakor sikerült lebontani az előző berendezkedés kultúrpolitikai és tervgazdálkodási viszonyok között nagyfokú professzionalizmussal és ugyanakkor nagyfokú koncentrációval működő Szerzői Jogvédő Hivatal privilégiumait. Azóta összesen 9 szerzői jogi közös jogkezelő szervezet állt fel. Ez a 15 éves, a piacgazdaság feltételeinek megfelelni kívánó szerkezet annyi tapasztalatot halmozott fel, hogy részben a technológiai változások, részben a monopolszerkezetű, műfajonként egy-egy intézményre kiterjedő jogosítottság, harmadsorban pedig azt kell mondanom, hogy a tapasztalt önigazgatási funkcióknak a némely esetben túl összetett és nem takarékos működése arra késztette a kormányzatot, hogy öt célt tűzzön maga elé. Ezt találják kibontva annak a fejezeti módosításnak a tárgyában, ami az asztalon önök előtt fekszik.

Az állami monopólium lebontása nagyfokú tudásbeli és infrastrukturális koncentrációt hagyott életben. A 9 közös jogkezelő közül az Artisjus szedi be az összes magyarországi kisjogok után való közös jogdíjbevétel 85 százalékát, és ebből további négy szervezetnek, a Hungartnak, a Filmjusnak, a Mahasznak, illetve az Előadóművészi Jogvédő Irodának továbbítja az őket megillető hányadot.

Ez a beszedési modell, hogy tudniillik a beszedést egy felkészült és erre kihegyezett szervezet végzi, vizsgálatok tanulsága szerint nemhogy nem módosította, hanem sok esetben drágábbá tette a szerkezetet, mert a működtetési költségek sokszor kétszer kerülnek levonásra, a beszedést lebonyolító szervezetnél általában 17 százalékosan, majd pedig a felosztást végző szervezetnél 11 usque 15 százalékos mértékben. Ha a kettőt összeadjuk, akkor több mint harmada nem jut az eredeti kulturális alkotókhoz.

Az öt irány, amelyet a módosítás szeretne megcélozni: számviteli és gazdálkodási követelmények egyenszilárdságú előírása, kezelési költség indokoltsága, egységes beszámolókészítés, kettős könyvvitelezés. Ez mind az önigazgató egyesületi forma megtartása és tiszteletben tartása mellett garantálja a kulturális piac résztvevőinek a nagyobb tájékozottságot, illetve azt, ha valaki a kisjogainak az érvényesítésére megbízást ad ennek az egyesületnek, akkor arányos információs tájékozottsággal vegyen részt a szakpolitika azon döntéseiben, amit ez az egyesület folytat.

Elérkezett az idő, hogy a törvényi monopóliumot megtörjük, és nyissuk meg a lehetőséget arra, hogy műfajonként többes közös jogkezelés vegye kezdetét. Erős korlátokat állítunk e tekintetben, hogy a belső piaci külföldi, nagy tőkeerejű, közös jogkezelők a magyar repertoár jelentős hányadával szerződést közvetlenül nem köthetve, illetve a magyar piaci felkészültséget bizonyítva ne vehessék át a dominanciát ezen a piacon, ugyanakkor legyen vége az indokolatlan törvényi felhatalmazottságú monopóliumnak ezen a területen.

Miután 14 milliárd forint a közös jogkezelő kisdíjak együttes éves összege, amely a kulturális támogatással összemérve jelentős összeg, ezért a közös jogkezelő egyesületek szociális, kulturális támogatási politikáját a törvényességi felügyeletet betöltő közigazgatási és igazságügyi miniszterhez éves támogatási politikai ellenjegyzésként be kell mutatni az egyesületnek, hasonlóan az ugyancsak kormányzati ellenjegyzést igénylő díjhirdetményeik éves tarifatáblázataihoz. Ez az átláthatóság és ez a minimális kontroll kell ahhoz, hogy ne lehessen széttartó és egymásnak ellentmondó kulturális támogatási politika szakterületenként, szakműfajonként. A díjszabások jóváhagyási rendje kap még egy ütemezett és megnyugtató ráfutási idejű szabályozást.

Végül, az átláthatóságot azzal is pártoljuk, hogy bővítjük a kötelezően interneten és más módon hozzáférhető tagsági támogatási és szakmai információk körét, ahogy az SZTNH portálja is tartozik majd ezt magyarul és angolul a jogkereső külföldi kultúra fogyasztói számára is elérhetően felkínálni.

Két megjegyzés volt még a bizottsági ülésen, a jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy az Artisjus szed jogdíjat olyan kulturális rendezvények után is, amelyekhez semmi köze nem volt, sem mint szellemi szerzőnek, sem mint szervezésben közreműködőnek, és nagyon sok esetben ezek a kulturális rendezvények vagy nagyon kevés pénzből és nagyon kevés fellépti díjért jönnek létre. Rendkívül aggályosnak tartják a művészek, hogy ez így van, ennek a megváltoztatását is javasolnám.

A másik pedig az, hogy a különböző hang- és adathordozókon eleve az árakba be van építve az Artisjus által egy díj, ami tulajdonképpen büntető jellegű díj, mert honnan tudja az Artisjus azt, hogy én azt milyen tartalommal fogom megtölteni, saját fényképeimet, adataimat viszem-e föl, vagy pedig valami jogvédelem alá tartozó programot.

A bizottság a 14-ei ülésén 11 igen szavazattal vitára alkalmasnak találta. Köszönöm, elnök úr.

(11.10)

ELNÖK: Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság álláspontját Vas Imre képviselő úr ismerteti.

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2011. november 14-ei ülésén megtárgyalta a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/4859. számú törvényjavaslatot, és azt egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta. A vitában gyakorlatilag minden frakció azt fejtette ki, hogy ennek a javaslatnak az általános vitára való alkalmasságát támogatja, egyéb érdemi hozzászólás nem volt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Gyimesi Endrének, a Fidesz-frakció vezérszónokának. Képviselő úr!

DR. GYIMESI ENDRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A T/4859. számú, a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a szellemi tulajdon védelme területének törvényei, így a szabadalmi törvény, a védjegytörvény, a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény, a használati mintákról szóló törvény, a topográfiai oltalmi törvény, valamint a szerzői jogi törvény módosítását célozza. A törvényjavaslat egyrészt technikai korrekciókat, másrészt szükséges tartalmi változásokat irányoz elő, ez utóbbiakra kívánok egy kicsit részletesebben is kitérni.

Elsőként említendő a szabadalmi törvény azon módosítása, amely a Magyarországon hatályosítani kívánt európai szabadalmakat érinti. Ezek esetében a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához szükséges az előírt fordításokat benyújtani. Az ilyen fordításokra vonatkozó szabályokat hazánk számára az ez év január 1-jén hatályba lépett - ahogy államtitkár úr is említette -, úgynevezett londoni megállapodás és a szabadalmi törvény legutóbbi módosítása könnyítette meg, egyes jól körülhatárolható esetekben. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy e könnyítéssel a szabadalmas nem minden esetben szeretne élni, főként azért, mert így nem áll majd rendelkezésére magyar nyelven a szabadalom teljes szövege. Ez pedig a kártérítési igények érvényesítése során egy szabadalombitorlási perben bizonyítási nehézségeket okozhat. Ezért a szabadalmi törvény javasolt módosítása egyfelől lehetővé teszi, hogy a szabadalmas az angol nyelven megadott európai szabadalmak hatályosítását a teljes szöveg magyar fordításának benyújtásával végezze el, másfelől pedig biztosítja, hogy a szabadalmas az európai szabadalom igénypontokon kívüli szövegének magyar nyelvű fordítását a hatályosítási szakaszon túl is bármikor benyújthassa a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához.

A bíróságok felesleges ügyterhét hivatott csökkenteni a szabadalmi és formatervezési törvény azon módosítása, amely előirányozza, hogy a szabadalmi és formatervezési, mintaoltalmi ügyekben a feltalálói, szerzőségi minőség vagy a részarány módosítására vonatkozó konszenzus megléte esetén ne legyen szükség külön peres eljárást indítani. A feltalálóra, illetve szerzőre és a szerzőségi arányra vonatkozó bejegyzés módosítását így valamennyi érdekelt fél egybehangzó nyilatkozatának becsatolásával lehet majd kérni. Az előirányzott módosítás az iparjogvédelmi törvények utaló szabályaiból következően a növényfajta nemesítőjére, a használati minta feltalálójára és a topográfia szerzőjére is vonatkozik.

A törvényjavaslat a szabadalmi törvényben kiegészíti a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának hatáskörére vonatkozó szabályokat, amelynek alapján a hivatal fogja egységesen ellátni a kutatás-fejlesztési tevékenységek minősítésével kapcsolatos feladatokat. A szabályozott minősítési eljárás célja, hogy jogbiztonságot teremtsen a K+F adókedvezmények igénybevétele tekintetében, hozzájáruljon az adóelkerülés csökkentéséhez a K+F adóösztönzők terén, valamint megkönnyítse a jogalkalmazó szervek, így különösen az adóhatóság munkáját. A minősítés lefolytatására és a kapcsolódó feladatok ellátására vonatkozó törvényi szintű részletszabályozókat az innovációs törvény és az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazzák majd.

Áttérve a szerzői jogi törvény módosítására, szükséges hangsúlyozni, hogy a javaslat nem jelenti a hatályos szerzői jogi szabályozás átfogó felülvizsgálatát, hanem a kulturális ágazatban az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett technológiai, piaci változások, valamint Magyarország uniós tagságával járó szabályozási igények tették ezt halaszthatatlanul indokolttá. A törvényjavaslat e körben elsősorban a közös jogkezeléssel, annak szervezeti rendszerével, valamint a közös jogkezelő szervezetek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos törvényi előírások módosítására tesz javaslatot.

A módosítás mind a jogosultak, mind a felhasználók érdekeit szolgálja, és a közös jogkezelés fejlesztéséhez járul hozzá a hatékonyságon alapuló, átlátható közös jogkezelési rendszer megteremtésével. Ennek érdekében a javaslat korlátok közé szorítja a jogosultaknak járó jogdíjakból történő levonásokat, valamint megteremti a szociális, kulturális célú felhasználás kormányzati kontrollját. A törvényjavaslat ugyanakkor szem előtt tartja a közös jogkezelő egyesületek kialakult önkormányzatiságát és a kulturális ágazatban betöltött egyedi szerepét. Ezt erősíti, hogy az új szabályozás a jelenleginél szigorúbb nyilvántartásba-vételi szabályokat bevezetve nem teremt versenyhelyzetet a szerzői vagy a kapcsolódó jogi jogosultak azonos jogainak közös jogkezelését ellátó szervezetek között. A törvényjavaslat továbbá a társadalmi környezetre is figyelemmel van, ezért a joggyakorlás kiegyensúlyozottságának erősítése jegyében megreformálja a díjszabályok jóváhagyási rendjét, így kiszámítható menetrendet vezet be, és szélesebb körben írja elő a felhasználók bevonását a díjszabástervezetek véleményezésébe.

Összegzésként tehát elmondható, hogy a javaslat egy hatékonyságon alapuló, átlátható közös jogkezelési rendszer megteremtését tűzi ki célul. Ezzel kívánja elősegíteni egy innovatív környezet kialakítását, kialakulását, hozzájárulva az új üzleti modellek létrehozásához, valamint a kulturális sokszínűséghez és a hazai repertoár színesítéséhez.

A szerzői jogi törvény módosítása kapcsán még kiemelést érdemelnek azok a kisebb módosítások, amelyek például a vonatkozó uniós irányelvekkel összhangban módosítják a sugárzás fogalmát, valamint a követő joggal és az úgynevezett fizető köztulajdonnal kapcsolatos rendelkezéseket.

Mindezek alapján, örülve annak, hogy az előzőekben ismertetett két bizottság is egyhangúlag támogatta a törvény elfogadását, kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Steiner Pál, az MSZP vezérszónoka. Öné a szó, képviselő úr.

(11.20)

DR. STEINER PÁL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos előterjesztéssel összefüggésben azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy egy olyan jogterületről van szó, amely egyrészt életünk mindennapjaiban jelenik meg úgy, hogy észre sem vesszük, másrészt pedig szakmailag és nemzetközi kihatásában az egyik legspeciálisabb, legnehezebben alkalmazható és a legnagyobb tudást igénylő jogviszony megfelelő rendelkezéseinek érvényesítéséről van szó. Éppen ezért különös felelősséget jelent, ha ennek a jogviszonynak a gyakorlása során, ebben a relációban úgy gondolja a jogalkotó, ebben az esetben a kormány, hogy törvényt kíván módosítani.

A szocialista frakció megtárgyalta ennek a törvénynek az irányait, és a frakció egyetért a törvényjavaslat irányaival. Helyesnek tartjuk a kutatás-fejlesztés minősítésére vonatkozó gyakorlatot, helyesnek tartjuk a magyar nyelvű hatályosítás gyakorlatát, helyesnek tartjuk az egyszerűsítését és lehetőleg annak a szándéknak a kiteljesítését, hogy minél kevesebb peres ügyet kelljen és minél egyszerűbben elrendezni. Azt is helyesnek tartjuk, hogy eleget tesz a jogszabály az uniós kötelezettségeknek azokban a tárgykörökben, amit az Unió már korábban is szóvá tett a magyar nemzeti joggyakorlat esetében. Örülünk annak, hogy végre van egy olyan jogszabály, amivel egyetérthetünk.

Ugyanakkor meg kell jegyezni azt, hogy az a fajta jogalkotási módszer még egy ilyen speciális jogszabálynál is megjelenik, amely mindig nehézzé teszi az erre vonatkozó egyeztetések és különböző vélemények kialakításának lehetőségét. Nevezetesen arról van szó, hogy itt is hiányzik a szakmai egyeztetés. Ennek konkrét megnyilvánulása a Filmjus Egyesülettől is származik, amelyik arról panaszkodik, hogy összesen 38 órát biztosítottak ennek a jogszabálynak a véleményezésére, és ezzel megsértették azt a stratégiai partnermegállapodást, amelyet a nemzeti hivatal és a Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete kötött. Elszomorító ez, a tisztelt kormány képviselőjének mondanám, mert egy egyébként szakmailag rendben lévő munkának a jó hatását, jó üzenetét is elcsendesíti, és rossz érzést alakítanak ki a szakma szereplőinek szempontjából. Ennek semmi értelme. Egy ilyen egyeztetés elmulasztása vagy valamilyen kötelezettségszegés, vagy pedig szükségtelen arrogancia. Tisztelettel kérem a kormány képviselőit, hassanak oda a hivatal vezetésére, hogy ezt pótolják, tanácskozzanak az érdekvédelmi szervezetekkel.

Egyébként a szocialista frakció a különböző szavazási procedúrákban támogatni fogja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

Köszönöm szépen. (Dr. Lamperth Mónika tapsol.)

ELNÖK: A következő felszólaló Spaller Endre, a KDNP-képviselőcsoport vezérszónoka.

SPALLER ENDRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. A szabadalmak száma egy országban nemcsak a gazdasági növekedés, hanem, ha mondhatjuk ezt, a minőségi növekedés, azaz a helyi hozzáadott érték fokmérője. Ezért fontos ezt a területet időről időre karbantartani. Az iparjog, a szabadalom egyben gazdaságunk egyik alapja is. Nincs olyan termék, nincs olyan szolgáltatás, ami mögött ne lennének szabadalmak. Időnként nagyon sokat érő szabadalmak. Ha a magyar vállalatokat akarjuk támogatni, akkor támogatnunk kell azt is, hogy megállják a helyüket szabadalmaik megvédésében. A magyar okos nép, legalábbis mi így tartjuk. De pontosan azért tartjuk így, mert sokan külföldön boldogultak, mondhatnánk, a szabadalmaikat külföldön jegyezték be. Ha azt akarjuk, hogy itthon boldoguljanak, akkor eszközöket kell adni nekik, hogy európai és világviszonylatban is, tőkeszegénységük ellenére, meg tudják védeni azt a találmányt, amelyből mind nekik, mind nekünk, magyaroknak hasznunk van.

Ezért fontos, hogy minél több nemzetközi egyezményhez csatlakozzunk. Az európai szabadalmak maradásáról szóló egyezmény, az úgynevezett londoni egyezmény további részének hatálybalépését is biztosítja ez a törvény. Egy kutatás szerint időnk 99 százalékát olyan megoldások kitalálásával töltjük, amelyeket mások már kitaláltak. A hatékonyság növekedésének egyik forrása, ha könnyebben megtaláljuk azt, aki már megoldotta a problémánkat. A nemzetközi kapcsolatrendszer erősítése ezt is segíti. Ez a kormány a bürokrácia csökkentésére vállalkozott. Számos helyen találkozunk ezzel itt is, például a bejelentett ténybeli tévedések javításának területén.

Egy gazdasági vállalkozás munkahelyeket teremt, embereknek igyekszik biztonságot teremteni. Nem lehet ugyanakkor biztonságban dolgozni, ha az a termék, amit gyártanak, bírósági eljárás alatt áll szabadalmi okokból kifolyólag. Éppen ezért indokolt, hogy minél részletesebben szabályozzák ezt a területet, és így minél kevesebb bírósági eljárás legyen ezen a területen. Ez a törvény ennek a kitételnek is megfelel.

A Szellemi Termékek Nemzeti Hivatala ezentúl szorosabban együttműködik majd a NAV-val, és a vállalkozások számára is minősítheti, hogy egy projektjük kutatás-fejlesztésnek minősül-e. Az SZTNH elvi jelentőségű nyilatkozatot tehet iparjogi kérdésekben. Az információs társadalom olyan gyorsan fejlődik, hogy számos törvénymódosítás kell ahhoz, hogy jogrendszerünk is lépést tudjon ezzel tartani. Erről is láthatunk a törvényben egy csokrot. A törvény feloldja a közös jogkezelő szervezetek vonatkozásában a monopóliumot. Azt várjuk ettől ezen a területen is, hogy nő a szolgáltatás színvonala, valamint működésük átláthatóbb, hatékonyabb lesz, illetve ezzel együtt természetesen azt is, hogy olcsóbb.

Látható tehát, összefoglalóan, hogy egy parciálisnak tűnő, de valójában a gazdaság alapjául szolgáló törvény módosításáról van szó. Közelít az európai trendekhez, védi a magyar vállalkozásokat, csökkenti a bürokráciát, fokozza az állami szervek közötti együttműködést. Nem csoda hát, ha ilyen egység van a parlamentben az ügyben, hogy ezt a törvényt támogatni kell.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját. Most megadom a szót Bana Tibor képviselő úrnak.

BANA TIBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem a lehető legtöbb nézőpontból megvilágítani a Jobbik Magyarországért Mozgalom frakciójának álláspontját az előttünk fekvő, a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban.

Mindenekelőtt szeretném aláhúzni és leszögezni azt, hogy alapvetően a mi hozzáállásunk is pozitív ehhez a javaslathoz, mi is üdvözöljük azokat a változtatásokat, módosításokat, amelyeket ez a törvényjavaslat megtesz. Ugyanakkor kritikaként szeretném megemlíteni azt, hogy véleményünk szerint egy, a jelenleginél nagyobb mértékű, átfogóbb felülvizsgálat megtétele is lehetséges és szükséges lett volna, elsősorban a szerzői jogok tekintetében. Természetesen a jogharmonizációs célú, a szabályozási hiányosságokat kiküszöbölő, az ésszerűsítés irányába ható, valamint a kodifikációs és technikai korrekciókat a magunk részéről egyértelműen támogatni tudjuk, ahogy pozitív a Jobbik hozzáállása a használati minták oltalmáról szóló törvény, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról szóló törvény, illetve a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény módosításaival kapcsolatban is. Azt is üdvözölni tudjuk, hogy a törvényjavaslat egyértelművé teszi a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény és a polgári törvénykönyv, valamint a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvény és a polgári törvénykönyv viszonyát.

Engedjék meg, hogy kicsit hosszabban időzzek a 17. és 18. § módosításainál. Ez a módosítás a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényt kiegészíti a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának a kutatás-fejlesztési tevékenységek minősítésével kapcsolatos feladatok ellátására vonatkozó hatáskörét megalapozó szabályokkal. Ezeket a módosításokat a magunk részéről mindenképpen támogatni és üdvözölni tudjuk, hiszen a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak határozott álláspontja az, hogy bármilyen érdemi és hathatós lépések történnek a K+F ösztönzésének irányába, azokat feltétlenül támogatni tudjuk, mivel meggyőződésünk szerint a kutatás-fejlesztés területének előmozdítása nagymértékben hozzájárulhat hazánk és a magyar nemzetgazdaság szereplői versenyképességének javításához, és a gazdaság motorjaként a kutatás-fejlesztés területének élénkítése mindenképpen nagymértékben elősegítheti gazdasági növekedésünket.

(11.30)

Éppen ezért tartjuk azt aggályosnak, tisztelt Országgyűlés, hogy az elmúlt évben az azt megelőző évekhez képest kisebb növekedést figyelhettünk meg ezen a területen, s azt hozzá kell tennem, hogy az egyes szegmensekben megfigyelhető eredményességjavulás nem járt együtt növekvő kutatás-fejlesztési ráfordítással, és a vállalkozások teljes körében sajnálatos módon tovább csökkent az erre való fokuszálás, ráfordítás aránya. Úgy ítéljük meg, hogy a Fidesz a magyar kiválóságon spórol, mert a nemzeti ügyek kormánya kétségbeesve próbálja betömködni a hibás gazdaságpolitikája által okozott költségvetési lyukakat.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány percben megosszam az álláspontomat önökkel egy összeférhetetlenségi kérdéssel kapcsolatban, s itt szeretném kérni az államtitkár urat, hogy ezzel kapcsolatban mindenképpen fontolják meg a változtatások, módosítások lehetőségét.

Mire gondolok? 2010. január 1-jétől sem az innovációs törvény, sem a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény nem engedi meg, hogy a kutató, feltaláló olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt létesítsen, amelynek keretében a közalkalmazottat foglalkoztató munkáltató üzleti titkát, know-how-ját hasznosítják, vagyis a kutatóhelyen vagy egyetemen dolgozó vezetők és témacsoport-vezető közalkalmazottak nem lehetnek tagjai vagy vezető tisztségviselői olyan gazdasági társaságnak, amelynek az őket foglalkoztató munkáltató, kutatóhely vagy egyetem az alapítója, tagja, vagy amely gazdasági kapcsolatban áll a munkáltatóval.

Ez azt jelenti, tisztelt Országgyűlés, hogy a jelenleg érvényben lévő törvény alapján a kutató, feltaláló nem vehet részt a találmány hasznosításában, illetve fejlesztésében, ami minden szempontból hátrányt jelent. A feltaláló ugyanis, aki minden bizonnyal a legjobban ismeri a találmányt, néha ki sem hagyható a hasznosítás folyamatából. A maximális gazdasági haszon eléréséhez bizonyára sok esetben hozzájárulna a feltaláló részvétele, mivel kulcsszerepet vállalhatna a további fejlesztésekben és a hasznosítás folyamatának meghatározásában. Az egyetemek, kutatóhelyek és alkalmazottaik választási lehetőségeit szélesíthetné, ha az OECD-ajánlás alapján létezne olyan spin-off vállalkozás is, amelyet kizárólag a kutató alapít, vagy amely hasznosítási jogot szerez az adott szellemi alkotás felett az intézmény tulajdonosi részvétele nélkül.

Én azt kérem a kormánytól és az államtitkár úrtól, fontolják meg azt, hogy ezen a területen módosításokat eszközöljenek, már csak azért is, mert határozott álláspontunk az, hogy a szellemi alkotások jogának szabályozását feltétlenül K+F baráttá kellene tenni. Bízunk benne, hogy a nemzeti ügyek kormánya részéről érdemi lépéseket láthatunk majd a közeljövőben ebben a tekintetben, már csak azért is, mert néhány héttel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök úr úgy fogalmazott, hogy a magyar gazdaság egy gyorsnaszád, és ha valóban komolyan gondolja ezt a miniszterelnök úr, és ha valóban komolyan gondolja ezt a nemzeti ügyek kormánya, akkor feltétlenül hathatós lépéseket kellene tenni a kutatás-fejlesztési ráfordítások növelése irányába, és mindenképpen szükséges lenne lépéseket tenni a kedvezőbb szabályozási környezet kialakítása irányába. Itt, az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán, azt gondolom, ebbe az irányba hathatna a bürokratikus terhek további csökkentése, illetőleg az átláthatóság, a kevesebb papírmunka és a több szakmaiság irányába történő elmozdulás.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány gondolatot fűzzek a szerzői jogi szabályozás áttekintésének témaköréhez is. Itt mindenképpen üdvözölni tudjuk a magunk részéről - mint nemzeti ellenzéki párt részéről - az eljárások gyorsítása irányába ható változtatásokat, illetőleg a közös jogkezelés területén mindenképpen pozitívumként értékeljük az átláthatóság és a hatékonyság irányába mutató módosításokat, hiszen ezek által valóban egy innovatívabb környezet megteremtéséhez juthatunk el. Ugyanakkor szeretném azt megemlíteni, hogy a mi véleményünk szerint a jogdíjak egyfajta speciális fogyasztási adót jelentenek, éppen ezért mindenképpen üdvösnek tartanánk azt, hogyha az állam a jelenleginél nagyobb mértékben, erősebben szólna bele abba, hogy ki kaphat juttatást jogkezelőktől.

Néhány gondolat erejéig kitérnék a letöltések és a fájlcsere kérdésére is. Ezzel kapcsolatban természetesen a Jobbik Magyarországért Mozgalom a rend pártjaként egyáltalán nem kívánna a túlzott felpuhítás irányába lépéseket tenni, a liberalizálás irányába túlzottan ellépni, ugyanakkor azt mi is aggályosnak tartjuk, hogy sok esetben a felhasználók kriminalizálásáról kell beszélnünk ezen a területen, olyan felhasználók kriminalizálásáról, akik nem folytatnak kereskedelmi célú tevékenységet, nem ez áll az ő felhasználásuk hátterében. Éppen ezért azt kérem önöktől, tisztelt képviselőtársaim, elsősorban tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy mindenképpen vitassuk meg ezt a kérdéskört is majd a közeljövőben itt, a tisztelt Ház keretei között, mivel azt gondolom, ezen a területen is érdemes lenne módosításokat véghezvinni, és azt kérem a nemzeti együttműködés kormányától, hogy tegyen lépéseket a felhasználókkal történő érdemi konzultáció és az ezzel a kérdéssel, vagyis a letöltések, fájlcsere, torrentoldalak kérdésével kapcsolatos társadalmi vita irányába.

Végezetül még egy konkrét javaslatot szeretnék megfogalmazni, amely csak részben kapcsolódik az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. A Jobbik Magyarországért Mozgalom szeretné elérni azt, hogy ha a jövőben a Himnuszt és a Szózatot csak eredeti szöveggel és zenével lehetne előadni, mivel meggyőződésünk, hogy gátat kellene szabni a nemzeti imádságot gyalázó különös elemeknek, éppen ezért, bár ez valóban nem tartozik szorosan a téma ezen részéhez, hiszen Btk.-módosításokat is kellene eszközölni ennek érdekében, de azt gondoljuk, a Himnusz és a Szózat lealacsonyítandó átdolgozását érdemes lenne bűncselekményi kategóriának nyilvánítani. Azt gondolom, hogy a szellemi tulajdonjog tekintetében pedig komolyabb állami szerepvállalásra lenne szükség. Az a Jobbik véleménye ebben a témában, hogy a szellemi tulajdonjognak az állami tulajdon kizárólagos tárgyává kellene válnia, irányelvet kellene megalkotni ezek felhasználásáról, és szintén a kormánynak kellene érdemi lépéseket tenni az ingyenes felhasználás feltételeinek kialakítása érdekében.

Összességében azzal zárnám a mondandómat, mielőtt átadnám a szót Gaudi-Nagy Tamás frakciótársamnak, hogy bár vannak fenntartásaink az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban is, ahogyan azt kifejtettem, sok egyéb területet és kérdéskört is meg lehetett volna vizsgálni, sok egyéb kérdéskörhöz is hozzá kellett volna nyúlni a mi álláspontunk szerint, összességében, mindent mérlegre téve és mindent összevetve támogatni tudjuk a szellemi tulajdonra vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót a Jobbik-frakció másik vezérszónokának, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogyan Bana Tibor képviselőtársam a felszólalását zárta, s azt üzente, hogy a szellemi alkotások joga egy kiváló eszköz arra, hogy a nemzet felemelkedését, gyarapodását elősegítsük, tulajdonképpen mi ezen a szemüvegen keresztül vizsgálunk mindent. Lehet, hogy ez egy kicsit már soknak tűnik önöknek vagy bárkinek, de mi ezt a szemüveget tesszük fel, és ezen keresztül vizsgáljuk a világot, hogy a nemzet felemelkedését tudja-e szolgálni egy olyan törvényjavaslat, amely 57 oldalas, 6 jogszabály módosításáról szól: a használati mintaoltalmi törvény, a mikroelektronikai félvezetőtermékek topográfiájának oltalma, a szabadalmi törvény, védjegytörvény, formatervezési mintaoltalom és a szerzői jogi törvény, ez a hat eléggé meghatározó, tehát aki az iparjogvédelem területén vagy a szellemi alkotások területén dolgozik, az tudja, hogy itt lényegében most az összes jelentős szakjogszabályhoz hozzányúl a jogalkotó. Mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy miért tette ezt, miért nyúlt hozzá, vajon a hozzányúlás helyes irányba való elmozdulást jelent-e vagy sem.

Elnézést kérek, lehet, hogy nem leszek annyira összeszedett, mert a jelenlegi parlamenti vitaritmus körülbelül úgy zajlik, hogy az alkotmányügyi bizottság üléséről kellett az önkormányzati törvény vitájához megtett hozzászólásom után átrohannom ide, és éppen most kaptam meg itt az utolsó iratokat, tehát szinte fizikailag képtelenség ellátni ezt a feladatot, a mostani jogalkotási ritmust, amit itt diktálnak. Kezemben van most egy kis válogatás, amit felmutatok (Mutatja.), itt van most éppen öt olyan jogszabály, amelyeket szintén az alkotmányügyi bizottságban tárgyaltunk ma, ezek között van a cégnek nem minősülő szervezetek nyilvántartása, a bírósági végrehajtás, a csődeljárás és a többi. Tehát szerintem, ahogyan most jogot alkotunk, így nem szabad jogot alkotni.

De függetlenül attól, hogy egyébként nem vitatom el, hogy a most elénk tett 4859. számú javaslat alapvetően egy alapos munka, egyébként, ahogyan fogalmazott a szakértő kolléga, azt mondta, hogy ez egy szegényes, eurokrata stílusú, de tartalmilag egyébként nem rossz javaslat.

(11.40)

Tehát azért ezt világosan le szeretném szögezni, ahogy Bana Tibor képviselőtársam is mondta, hogy alapvetően egy irányában, szellemiségében támogatható javaslat, azokkal a megszorításokkal, amiket a szerzői jogi vonalon elmondott. Én inkább a másik területről beszélnék, jómagam elég sok iparjogvédelmi ügyben jártam el. Csak egy példát hadd említsek arról, hogy a védjegyek mennyire fontosak a szervezetek vagy a nemzet élete szempontjából. Van egy ilyen védjegy, hogy KözHáló. A Teleház Szövetség kitalált egy nagyon jó ötletet pár évvel ezelőtt, ami arról szólt, hogy építsük ki, a települések életének megóvása vagy kibontakoztatása érdekében, legyenek a helyszínen a teleházakban ilyen hozzáférési pontok, és itt elektronikus, tehát internetes hozzáférési pontokkal ügyintézést lehet elvégezni, mindenfélét. Tehát közel hozni az emberekhez az elektronika, internet adta lehetőségeket.

A KözHáló megjelölést annak rendje-módja szerint bejelentette akkor még Szabadalmi Hivatalhoz a Teleház Szövetség, ezt jogerősen bejegyezték. Ezt követően a kormányzat, tehát 2002 környékén vagyunk, az akkori szocialista kormányzat közháló-programot kezdett el megvalósítani, tehát elkezdte bitorolni ezt a védjegyet. Most jelzem ünnepélyesen, hogy a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatása úgy áll, hogy ez a per még jelenleg is folyamatban van. Tehát ezzel, azt hiszem, mindent elmondtam az ügyről, és egyáltalán az iparjogvédelem jogi kikényszerítésének a hátteréről. Tehát ezt a civil kezdeményezést lenyúlta az állam, egyszerűen és nemesen fogalmazva, a védjegybitorlás iránti per még mindig folyamatban van. Egyidejűleg védjegy-megsemmisítési vagy -törlési pert indított a minisztérium, SZDSZ-es kötődésű jogászokkal dolgoztak. Kemény harcot vívtunk, de ez a mai napig is tart. Remélem, hogy kedvező fogadtatást lel az a felvetésem, hogyha azt mondom, hogy ebben az ügyben meg kellene egyezni. De most menjünk tovább, ez csak egy példa volt arra, hogy mennyire fontos szereppel bírnak az iparjogvédelmi jogszabályok hazánk életében.

Amerikában - nem is tudom már pontosan, ki mondta, majd lehet, hogy segítenek képviselőtársaim - híresült el az a mondás, hogy annyi Nobel-díjas van Magyarországon, az egy főre jutó Nobel-díjasok száma igen nagy, főleg a két háború közötti generációban, hogy kik ezek a magyarok. A Marsról jöttek, hogy ilyen képességeik vannak? Tehát valóban, egy hihetetlen invenciózus, hihetetlen szellemi alkotási képességekkel bíró nemzet vagyunk, és ennek nyomán rendkívül szép termést is tettünk le az asztalra, tettek le feltalálóink az asztalra, és próbáltak védelmet találni a szabadalmi oltalom keretében vagy a védjegyoltalom keretében egy jó ábramegjelölésre, vagy a használati minta keretében, de gyakorlatilag azt kell tapasztalni, hogy az egész szabályozás iránya az utóbbi időben, az európai uniós csatlakozást követően elment egy globalista irányba. Tehát gyakorlatilag a fő tartalmi helyzet, amivel lehet jellemezni jelenleg Magyarországon az iparjogvédelem helyzetét, az úgy áll, hogy a magyar szellemi alkotók, feltalálók, használati mintaoltalom-kidolgozók egyre kisebb lehetőséget kapnak arra, akár pénzügyileg is meg jogilag is, hogy a saját szellemi alkotásukat levédjék, megvédjék, és ezt aztán kikényszerítsék a különböző multicégekkel szemben.

Nyilván az európai közösségi szabadalomhoz, európai közösségi védjegyhez való bekerülés sokkal magasabb költség, nyilván egész uniós védettséget ad. Összességében azt lehet mondani, hogy visszaszorult, drámaian csökkent a magyar bejelentések száma a Szabadalmi Hivatalhoz, tehát olyan mértékben, hogy az utóbbi években szinte katasztrofális. Drámaian megemelkedett a globális cégek védjegy- és szabadalombejelentése. Tulajdonképpen miért van jelentősége ennek? Azért van, mert ha egy jó, frappáns megjelöléssel levédem bármelyik nevet - nem akarok senkinek reklámot csinálni, csak a KözHáló-ügyet mondtam -, akkor azon a néven azt a szolgáltatást nem lehet felajánlani.

Vagy: van egy olyan technikai megoldásom, egy olyan feltalálói találmányom, amely oltalomképes, amely világra szólóan újdonsággal bír, és amely megvalósítható és iparilag alkalmazható, akkor az kizárólagos jogot ad annak a gyógyszerfeltalálónak és annak a gyógyszercégnek, mint például mondjuk a Richter Gedeon, ami talán még a legmagyarabb gyógyszercég, hogy kizárólagosan forgalmazza ezt a gyógyszert. Hosszú kutatások előzik meg a szabadalmak oltalmát. De azt kell nézni, hogy ennek a követelménynek, tulajdonképpen ennek a védelmi követelménynek, hogy meg kell védeni a magyar feltalálókat, meg kell védeni a magyar szellemi alkotásokat, megfelel-e ez a törvény vagy nem.

Röviden azt lehet mondani, hogy alapvetően megfelel, tehát jó irányba mozog. Nem csinál nagy reformot, tehát azért itt nincs nagy, hatalmas földindulás, azonban mindenképpen ki kell emelni pár elemet a hátralévő időben, ami azért mindenképpen fontos ebben az ügyben.

Nem nagyon kapott nagy nyilvánosságot egy olyan megállapodás, az úgynevezett londoni egyezmény az európai szabadalmak megadásáról, amelyik 2009-ben került Magyarországon kihirdetésre, idén januárban lépett hatályba. Most a magyar törvénnyel korrigálni kell egy súlyos fogyatékosságot, a hazai nyelv európai szabadalmakkal kapcsolatos használatának korlátozásáról van szó ugyanis. Tehát mi az egyenrangú tagjai volnánk, papíron legalábbis, de tudjuk, hogy nem vagyunk, ez Európai Uniónak, ami azt jelenti, hogy a mi nyelvhasználatunk is legyen korlátozásmentes. Az európai szabadalmi eljárásban a szabadalmakat elsősorban angol nyelven, másodsorban német vagy francia nyelven lehet benyújtani. Tehát az Unióban döntő szóval rendelkező tagországoknak ez megfelelő megoldás, nekünk azonban nem, hiszen mi magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, és egyenrangú tagjai vagyunk az Európai Uniónak, és mi erre igenis igényt tartunk. Jó lenne tudni, hogy a tárgyalásokon részt vevő magyar delegáció - most folyik egyébként az Európai Parlamentben is ennek a vitája - miért nem foglalta el azt az álláspontot, hogy a magyar nyelv legyen használható, magyarul minden tagállami nyelv legyen használható, miért ment bele az angol nyelv szupremáciájába.

Megszüntetendőnek tűnik a kutatás-fejlesztési tevékenységek kapcsán az adókedvezményekkel kapcsolatos helyzet, erről már beszélt Bana Tibor képviselőtársam, tehát én ezt most így átugranám.

Talán arra utalnék inkább, van még a hátralévő időmben egy rövid idő arra, hogy arra utaljak, hogy a szabadalmak és a gyógyszerkészítmények témaköre mennyire fontos. Van Magyarországon egy olyan rákellenes készítmény, ez a CoD tea, amely egy komplex gyógymód keretében a hivatalos gyógyítás mellett olyan gyógyhatásfokkal bír, hogy eddig már körülbelül 20 ezer ember életét mentette meg. Nemzetközi szinten totálisan elismert, dokumentált készítményről van szó. Magyarországon a Versenyhivatal üldözi ezt a készítményt. 2004 óta nem minősíthető, nincs olyan, hogy gyógyhatású készítmény, megszűnt ez a kategória. Ezért azok, akik ezt az értékes készítményt megalkották, arra kényszerülnek, hogy úgynevezett étrend-kiegészítőként hozzák forgalomba. Ennek pedig az a következménye, hogy nem lehet elmondani róla, hogy ez kedvező élettani hatásokkal bír, és ha valaki ilyet közvetve elmond, akkor megbírságolják, és leradírozzák a térképről. Ez történt jelen esetben. Több tucat millió bírságot szabtak ki, és így a magyar embereket korlátozzák a rák elleni harcban.

Tehát ilyen módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) nem lehet használni a jogszabályokat, úgyhogy a részletesebb, külön felszólalásban fogom a többi véleményemet kifejteni. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Az LMP képviselőcsoportja is jelezte, hogy két felszólaló ismerteti a frakció álláspontját, mindösszesen 20 perces időkeretben. Megadom a szót Karácsony Gergelynek... (Jelzésre:) Igen, akkor megcserélték a tisztelt képviselő urak, semmi akadálya. Akkor megadom a szót Schiffer András frakcióvezető úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm a rugalmasságát. Mi annyira súlyán kezeljük a törvényjavaslatot, hogy a frakcióvezető és a frakcióvezető-helyettes megosztva mondja el a vezérszónoklatot.

Elöljáróban szeretnék utalni arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapvetően három szabályozási közpolitikai iránya van: az egyik az a paragrafuscsokor, ami alapvetően az iparjogvédelmi törvények módosítását célozza; a másik a K+F minősítéssel kapcsolatos módosítási javaslat; a harmadik, amiről Karácsony Gergely képviselőtársam fog beszélni, a szerzői jogi törvény, illetve az ahhoz kapcsolódó egyéb szabályok módosítása.

Az első témával, tehát az iparjogvédelmi törvények módosításával kapcsolatban annyi megjegyzést fűznék Gaudi-Nagy képviselőtársam egyébként igen tartalmas hozzászólásához, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat vagy az előttünk fekvő módosítási javaslatok teljes mértékben technikai jellegűek, tehát ezek a módosítási javaslatok azokat az alapvető fontosságú kérdésköröket, amiket Gaudi-Nagy képviselőtársam felhozott, nem érintik. Ha úgy tetszik: semlegesek ezek a módosítási javaslatok abban a vonatkozásban, hogy egyébként a hazai szellemi javakat, a hazai termelőket, a hazai gazdálkodók szellemi tulajdonát miként tudjuk megvédeni.

Viszont kétségtelen, hogy érdemes lenne, főleg akkor, hogyha több tekintetben egy korszakváltás közepén, egy világgazdasági korszakváltás kellős közepén állunk, átfogóan áttekinteni a szellemi javakra vonatkozó joganyagot.

(11.50)

Tehát a szerzői jogi törvény mellett ilyenkor beszélünk a védjegytörvényről, a szabadalmi törvényről, a formatervezési mintaoltalomról, a használati mintaoltalomról, illetve a mikroelektronikai félvezetők topográfiájának, tehát a csipeknek az oltalmáról. Ezeket a törvényeket valóban jó volna átfogóan áttekinteni, és megnézni azt, hogy egyébként a hazai kultúra, a hazai gazdálkodó szervezetek, a helyi ipar érdekében milyen átfogó módosításokat kell eszközölni.

Vagy hogy egy látszólag kevésbé homloktérben lévő szabályozási területet említsek, például a növényfajták oltalmával kapcsolatban érdemes lenne áttekinteni az egész szabályozást abban a vonatkozásban, hogy a honi tájfajták védelme, illetve piacra juttatása tekintetében mit lehetne tenni a vonatkozó törvénnyel. És ebben a vonatkozásban nyilvánvalóan - ebben a képviselőtársamnak igaza volt - a magyar kormányzatnak, a magyar törvényhozásnak meg lehetne fogalmazni azokat az elvárásait a nemzetközi fórumok felé, amelyek egyébként célozhatják akár a közösségi szabályok módosítását. Hiszen valóban a mai világban - a globalizáció árnyoldalaira tekintettel - meglehetős felelősséggel kell eljárni annak érdekében, hogy a különböző nemzetközi egyezmények alá tagolt hazai szabályozás kellő mértékben védje a Magyarországon létrejövő szellemi javakat, kellő teret biztosítson a hazai ipar, a hazai mezőgazdaság, a hazai kutatás és fejlesztés eredményeinek a védelmére.

Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ezek a nemzetközi rezsimek sok esetben csak gerjesztik az egyensúlytalanságot a világban, a jelenlegi nemzetközi iparjogvédelmi rezsimek sok esetben a különböző multinacionális cégek számára szolgálnak arra eszközül, hogy adott esetben az úgynevezett harmadik világban, a világ szerencsétlenebbik felén élő emberek elől piaci körülmények között próbáljanak elzárni például alapvető gyógyszeripari termékeket. Arra gondolok, hogy sok esetben, amit mondjuk, harmadik világbeli népek felhalmoznak természetes tudást, azt egy következő lépésben multinacionális cégek oltalom alá helyezik, és azt, ami eddig egy ott élő nép számára szabadon hozzáférhető közkincstudás volt, innentől kezdve ugyanezen emberek és népcsoportok számára kemény pénzért próbálják értékesíteni ezek a cégek. Tehát valóban van mit tenni - akár magyar vonatkozásban is - az iparjogvédelmi szabályokkal, és lenne teendője a magyar kormánynak az európai színpadon is pontosan a globális igazságosság érdekében, hogy hogyan lehetne áttekinteni az európai, illetve a nemzetközi iparjogvédelmi szabályokat, viszont ezek a módosító javaslatok alapvetően nem érintik a velejét ezeknek a problémáknak.

Ami viszont az igazi gond, figyelemmel az előbbi bevezetőmre, én meglehetősen szerencsétlennek tartom azt, amikor az alapvető civilisztikai szabályokat - akár iparjogvédelmi jogszabályokról van szó, akár a csődjog szabályairól vagy a polgári törvénykönyv szabályairól - szeletelten, apránként, salátában tálalja fel előttünk a kormány. A jogbiztonság, a gazdálkodás kiszámíthatósága érdekében, azt gondolom, elvárható lenne a kormánytól, hogy például az alapvető gazdasági törvények átfogó szabályozását egyszerre, koncepcionálisan, áttekinthető módon nyújtsa be a parlamentnek.

Nagyon nehéz a különböző gazdálkodó szervezeteknek az élete akkor, amikor a működésükre vonatkozó alapvető törvények nehezen áttekinthetően, salátákba elbújtatva, sokszor évente többször változnak. Ahhoz, hogy Magyarország, a magyar gazdaság stabilizálódjon, a gazdaságpolitikai intézkedéseken kívül múlhatatlan szükség van arra, hogy a jogrendszer kiszámítható legyen, azon belül is a gazdasági jog kiszámítható legyen, előre lehessen kalkulálni azzal, hogy a kormányzatnak, a parlamentnek milyen szándékai vannak az egyes gazdasági jogi területeken. Éppen ezért - miközben a tartalmával nem vitatkozom az iparjogvédelmi módosító javaslatoknak - azt én szerencsétlennek tartom, hogy elszigetelten, apránként nyújt be amúgy egyébként szükséges módosítási javaslatokat a kormányzat.

Ami a törvényjavaslaton belül a K+F minősítésnek az új elhelyezését, illetve egyáltalán a közigazgatási rendszeren belüli elhelyezését illeti, ezt önmagában üdvözöljük. Valóban előremutató az a kezdeményezés, hogy a K+F minősítéssel egy világos közjogi felhatalmazással rendelkező közigazgatási szerv rendelkezzen. Legyen egyértelmű az, hogy mely közigazgatási szerv az, amelyik ezeket az eljárásokat lebonyolítja, illetve az ilyen minősítéseket megadja, ami alapján aztán gazdálkodó szervezetek különböző kedvezményekben részesülnek.

Tehát magát a kezdeményezést természetesen üdvözöljük, ugyanakkor két problémánk van magával a módosító javaslattal. Amikor a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához telepíti a törvényjavaslat ezt a kompetenciát, érdemes megnézni azt, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának a költségvetése hogyan alakul. A helyzet úgy néz ki a költségvetési törvényjavaslat jelenlegi állása szerint, hogy 2011-hez képest a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala alig 4 százalékos költségvetés-növekményt könyvelhet el, tehát alig inflációarányos az a növekmény, amit a jelenlegi állás szerint a költségvetés biztosít ennek a hivatalnak 2012-re. Tehát magyarul: fontos közfeladatot rendel a parlament egy közigazgatási szervhez, de közben ezzel arányosan ennek a közigazgatási szervnek a költségvetését nem növeli.

Tehát üdvözöljük azt, hogy egy tiszta helyzet kerekedik abban, hogy ki jogosult ilyen minősítéseket megtenni, és valóban, a hivatkozott alkotmánybírósági határozatnak megfelelően erre világosan fel kell hatalmazni egy közigazgatási szervet, viszont e helyütt is kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy tovább folyik a közszolgáltatások kivéreztetése. Közszolgáltatások alatt nemcsak az oktatást, egészségügyet vagy a szociális szférát kell érteni, hanem azokat a közigazgatási szolgáltatásokat is, amelyek egyébként megfelelő feltételeket teremthetnek a gazdaság kiszámítható működéséhez. Tehát szomorúan látjuk, hogy a kormány megszorító politikája olyan módon is tetten érhető, hogy egy hivataltól nem elvonnak pénzeket, egy közfeladatot ellátó intézménytől nem elvonnak pénzeket, hanem adnak neki egy új feladatot anélkül, hogy az ehhez szükséges költségvetési forrást hozzárendelnék.

A másik problémánk pedig ezzel a módosítási javaslattal a következő: a részletszabályokat részint a társasági adóról és az innovációs járulékról szóló törvény, illetve az innovációs törvény fogja meghatározni, ezekről viszont nem tudunk semmit. Tehát megint egy olyan jogalkotási problémával állunk szemben, amit az imént elmondtam az iparjogvédelmi szabályoknál, tehát ha és amennyiben a kormányzat észleli azt, hogy a K+F minősítés helyzete nem tisztázott, akkor tisztább lenne erről egy külön törvényjavaslatot benyújtani, és egy ilyen törvényjavaslatban megteremteni a világos jogi környezetet. Tehát nem megfelelő számunkra az, hogy itt a szabadalmi törvényben tisztázzák azt, hogy a Szabadalmi Hivatal, illetve új nevén a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala rendelkezik ezzel a hatáskörrel, és a részletszabályokat pedig különböző későbbi törvénymódosítások fogják megszabni.

Tehát miközben egyik oldalon helyeselhető az, hogy világos mandátumot kap egy állami hivatal, a másik oldalon kőkemény pénzekről van szó, tehát azt gondolom, jogos az az elvárás, hogy egy lépésben szeretnénk azt is látni, hogy az átlátható minősítésnek, az átlátható pénzköltésnek mik lesznek a garanciái. Milyen garanciális szabályok vannak arra, hogy az állam valóban jó gazdaként felelősen és az innovációt segítve fog eljárni? Milyen garanciái lesznek a minősítési eljárás átláthatóságának? Milyen garanciái lesznek arra, hogy az ilyen minősítésű eljárásban részt vevő gazdálkodó szervezetek megfelelő jogorvoslati eszközökkel rendelkezzenek?

Tehát ha és amennyiben itt ilyen odakent félmondatokkal adunk egy felhatalmazást egy állami szervnek, ez egyszersmind - anélkül, hogy én itt az államtitkár úr vagy a beterjesztő minisztérium jóhiszeműségét szeretném megkérdőjelezni - bizony óriási korrupciós nyomás alá helyezi a közigazgatási rendszert. Azt kell látni, hogy a szabadalmi törvénynek egyébként a fogalomrendszerében nem is igazán szerepelnek azok a kategóriák, amelyekkel most ezt a jogkört leírja a törvénymódosítás. Tehát ha és amennyiben elkötelezettek vagyunk a korrupcióellenes fellépés, illetve az állam működésének az átláthatósága iránt, akkor ezt a módosító javaslatot kizárólag az ahhoz kapcsolódó adó-, illetve innovációs törvénymódosításokkal együtt szabad csak beterjeszteni a parlament elé, és csak úgy lehet lelkiismeretesen elfogadni egy olyan módosítást, hogy látjuk a minősítési eljárás átláthatóságának, illetve az érintettek jogorvoslati joga gyakorlásának a garanciáit. Ezek itt hiányoznak, és ez az alapvető aggályunk ezzel a módosítási javaslattal kapcsolatban.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

(12.00)

ELNÖK: Most megadom a szót Karácsony Gergelynek, az LMP másik vezérszónokának.

KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Én a törvénymódosításnak a kulturális szférát érintő pontjaihoz szeretnék hozzászólni, és engedjék meg, hogy egy idézettel kezdjem a hozzászólásomat.

"A könyv mint könyv a szerzőhöz tartozik, de mint gondolat, az emberi nem egészének birtoka. Minden gondolkodó lénynek joga van hozzá. Ha e két jog közül, az író és az emberi nem joga közül az egyiket fel kell áldozni, az az író joga kell hogy legyen, mert a köz érdekének szolgálata az egyetlen feladatunk." Az idézet 1878-ból származik, és Victor Hugo a szerzője, ami azt mutatja, hogy a kulturális területen különösen régi probléma az, hogy hogyan tudjuk egyszerre védeni a szerzők jogait, és hogyan tudjuk elérni azt, hogy minden kulturális alkotás közkinccsé váljon, és minél többen hozzáférhessenek.

Ez a fajta kényes egyensúly, amit folyamatosan keresünk, az elmúlt néhány évtizedben fel is borult, hiszen az internet révén nagyon nehéz érvényesíteni a szerzői jogokat, és egy ilyen macska-egér harc megy, hogy a közös jogkezelők megpróbálják kőkeményen érvényesíteni a szerzők jogait, miközben az internetfelhasználók tulajdonképpen egy félig legális szférában hozzáférnek ezekhez a kulturális termékekhez.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tehát amikor szerzői jogokról beszélünk, akkor ennek a kényes egyensúlynak a felállításáról kell beszélnünk, és - rátérve a törvény által javasolt változtatásokra - az a baj, hogy a törvényjavaslatból éppen az hiányzik, ami leginkább szolgálná ennek a kényes egyensúlynak a megtalálását, azoknak a szerzői jogi szabályoknak a felülvizsgálata, amelyek nem tűnnek ésszerűnek, amelyek szerzői jogi szempontból nem igazán relevánsak, mégis korlátozzák a szabad kultúra, a kulturális termékek szabad terjedését.

Beszélhetnénk itt így a védelmi idő szűkítéséről - jelenleg a szerzők halálához képest még hetven évig él a szerzői jog az egyes alkotásokon -, beszélhetnénk arról, hogy a szabad felhasználás bővítésének a lehetőségeit hogyan tudnánk megtalálni - hiszen jelenleg is az a helyzet, hogy ha valaki le akar mondani a szerzői jogairól, akkor sem teheti meg -, vagy beszélhetnénk az üres adathordozókra kivetett adókról, azoknak a felhasználásáról. Ez lenne az igazi forradalom a szerzői jog területén, ami a kulturális életet illeti. Sajnos, ebben a javaslatban ezzel kapcsolatosan igazából kevés dolgot látunk.

Ami viszont benne van, az is - legalábbis ebből a szempontból - vegyes megítélésű. Hadd kezdjem először azzal, amit támogatni tudunk és amivel egyetértünk: egyrészt a törvényjavaslatban van számos olyan módosítás, ami valóban növeli az átláthatóságot ezen a területen, ami valóban fontos. Hiszen az elmúlt években a közös jogkezelők működésével kapcsolatosan, azt gondolom, hogy nagyon jogos kritikák merültek föl, éppen az átláthatóság szempontjából, tehát nem lehetett pontosan tudni, hogy mi is a döntéseknek a motivációja, hogy pontosan milyen pénzügyi folyamatok zajlanak.

Annak is örülünk, hogy a közös jogkezelők működését egy erősebb hatósági kontroll fogja körülvenni, tehát azt gondoljuk, hogy ezen a területen, igenis, az államnak van teendője, és helyes az, hogyha például a szerzői jogi díjak megállapításánál egy egységes szabályozást alakítunk ki. Bár azt megjegyezném, hogy azért az egy érdekes helyzet, amikor az állam fog Magyarországon nagyobb átláthatóságot megkövetelni más szervezetektől, mert lehet, hogy mondjuk, az Artisjus gazdálkodása nem volt elég átlátható, de a magyar állam sem áll nagyon jól ezzel kapcsolatosan. Éppen egy pletyka, amit hallottam - és az államtitkár úr, remélem, hogy cáfolni tudja ezt a pletykát -, hogy éppen most érkezett meg a magyar kormányhoz egy kötelességszegési eljárással kapcsolatos bejelentés, ami éppen a közszférával kapcsolatos információkra vonatkozó EU-s irányelvnek a be nem tartása miatt fogalmazódott meg.

Ami az igazából nagy módosítás ebben a törvénycsomagban, ami tényleg igazából alapvető jelentőségű lehet, az az, hogy a javaslat megszünteti a közös jogkezelők monopóliumát Magyarországon. Amikor az ember azt hallja, hogy egy monopólium megszűnik, akkor az olyan pozitív dolognak tűnik, hiszen a monopóliumot ki szeretné. Mégis azt kell mondjam, hogy ebben a helyzetben én nagy óvatosságra inteném magunkat azzal kapcsolatosan, hogy a monopólium megtörése vagy a monopóliumok feloldása az valóban azt a célt fogja-e szolgálni, hogy valamilyen módon a szerzői jogok érvényesítése Magyarországon átláthatóbb módon és bizonyos szempontból olcsóbban tud működni, hiszen nagyon sokan kritizálták a közös jogkezelőket azért, hogy nagyon magas önköltséggel dolgoznak.

Nos, milyen típusú motivációink lehetnek arra, hogy ezt a fajta monopóliumot megszüntessük? Az egyik az, hogy valóban van egy ilyen európai uniós nyomás Magyarországgal kapcsolatosan. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy Csehországgal és Hollandiával szemben is indult ilyen típusú eljárás, amit végül az Európai Unió visszavont, és ha Magyarországon mi elfogadjuk most ezt a törvényt, akkor Magyarország lesz az első az Európai Unióban, amelyik elsőként nyitja ki a piacát külföldi jogkezelők előtt.

Éppen ezért a másik lehetséges magyarázat arra, hogy miért is akarja ezt a kormányoldal meglépni, az egyszerűen az, hogy a külföldi csoportok nyomására akarja ezt megtenni. Jelenleg ugyanis a közös jogkezelők a külföldi és a magyar szerzői jogokat együtt védik, és ezzel kapcsolatosan van egyfajta újraelosztás, ugyanis ezeknek az így befolyt forrásoknak egy jelentős részét a közös jogkezelők kulturális és szociális támogatás révén tulajdonképpen újraosztják magyar művészeknek. Nyilván, mondjuk, nem tudom, Michael Jackson kiadója nem örül annak, hogy az ő szerzői jogából, mondjuk, Gulyás Dénes felvételeit támogatja a közös jogkezelő, és ne is örüljön. (Gulyás Dénes: Az biztos! Azt a rengeteget, ami van!) Mi viszont örülünk ennek.

Viszont ha a külföldi kulturális termékek forgalmazója lennék vagy ezeknek a producere, biztos, hogy mindent megtennék azért, hogy feloldjam ezt a típusú monopóliumot, és hogy lehetőséget teremtsek arra, hogy mondjuk, külföldi film- vagy zeneforgalmazók saját jogkezelőt hozzanak létre, és ezáltal tulajdonképpen kivonják magukat abból a típusú újraelosztásból, ami a nemzeti kultúrát védi. Minden európai országban azt látjuk, hogy ezek a közös jogkezelők a nemzeti kultúrának csorgatják vissza azt a bevételt, amit látunk, és azt gondolom, hogy ez így van rendjén.

Még egy okunk lehet arra, hogy mégis el tudjuk fogadni ennek a monopóliumnak a megtörését: ha abban hiszünk, hogy a piaci verseny jobb feltételeket fog teremteni mindannyiunk számára, a felhasználók számára is. Valójában azonban ennek elég kevés jelét látjuk, és a szerzői joggal foglalkozó szakértők esetében legalábbis nagy a kétkedés azzal kapcsolatosan, hogy ennek a módosításnak mennyire látjuk a hátterét, tehát mennyire tudjuk azt, hogy milyen hatásai lehetnek ennek.

Például nem fog-e előfordulni az, hogy mondjuk, a két kereskedelmi televízió holnap létrehoz saját magának egy közös jogkezelőt, és mondjuk, valamilyen jó német kapcsolaton keresztül, ahol egyébként továbbra is fennmarad a monopólium, egy német jogkezelőn keresztül bonyolítja az ügyeit? Akkor ez bizony nagyon nagy veszteséget okozhat a magyar kultúrának. Főleg azért erős ez a veszély, hiszen továbbra is megmaradna a kiterjesztett jogkezelésnek a fogalma, tehát magyarán olyan típusú szerzői jogokat is érvényesíteni kell, akik ezt nem kérték senkitől.

Ez egy marha drága dolog, hogy őszinte legyek, és hogyha azt csináljuk, hogy a nagy bevételt eredményező külföldi produkciókat kivonjuk a nemzeti jogkezelés területéről, és mondjuk, külföldi szereplőknek a kezébe adjuk át, miközben a magyarországi jogkezelők kezében pedig ott marad annak a terhe, hogy kiterjesztett jogkezelőként minden szerzői jogot érvényesíteniük kell, ami egy rendkívül költséges dolog, akkor olyan mértékben fog megnehezülni ezeknek a jogkezelőknek a dolga, hogy teljes mértékben versenyképtelenek lesznek, óriási önköltséggel kell hogy dolgozzanak, és nagyon kevés pénzt tudnak visszaforgatni majd a magyar nemzeti kultúra védelmében.

Például az Artisjusnak is van egy saját egyesülete, amelynek a döntéseivel kapcsolatosan szintén felmerülnek átláthatósági problémák. De ha valaki megnézi azt, hogy milyen kulturális vagy milyen zenei produkciókat támogatott ez az alapítvány, akkor azt lehet látni, hogy nagyon komoly komolyzenei munkákat, népzenét, kortárs zenét, jazzt, csupa olyan kulturális értéket, aminek jelenlegi kulturális költségvetésünk idején aztán végképp nagyon kevés támogatási lehetősége van.

Tehát én azt gondolom, hogy persze le a monopóliumokkal, én azt gondolom, hogy meg kell fontolnunk azt a lehetőséget, hogy van-e ennek pozitív hozadéka, viszont azt is gondolom, hogy nem vagyunk ebben a helyzetben, hogy ezt pontosan látnánk, hogy ennek a lépésnek milyen hatásai lehetnek. Én attól félek, hogy ennek a lépésnek nagyon negatív hatásai lesznek a magyar nemzeti kultúra szempontjából, és egy olyan évben, amikor a kulturális költségvetés minden idők legrosszabb költségvetése lesz, és ahol közel 30 százalékkal vonják meg, veszik vissza kulturális intézmények támogatását, én ezt egy rendkívül veszélyes lépésnek tartom. Ezért az LMP frakciója azt javasolja, egy törvénymódosítást fogunk beterjeszteni, egy módosító javaslatot, azt javasoljuk, hogy halasszuk el ennek a monopóliumnak, tehát a piacnak a megnyitását.

(12.10)

Készüljenek olyan hatástanulmányok, amelyek alapján fel tudjuk mérni az ebben lévő lehetőségeket és az ebben rejlő kockázatokat, és ezek után térjünk vissza arra, hogy valóban meg kell-e lépnünk ezt a bizonyos lépést.

Összességében tehát azt kell mondjam, hogy a forradalom elmaradt a szerzői jogok területén. Ezt mi sajnáljuk, és továbbra is azt gondoljuk, hogy a szabad kultúra, a kulturális értékek szabad hozzáférését, közkinccsé tételét kell elsősorban figyelembe vennünk, anélkül, hogy fölszámolnánk a kreatív iparágakat és a szerzői jogokat, azonban ez a javaslat a monopólium megszüntetésével, a piac megnyitásával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egy ugrás a sötétbe, és nem tudjuk, hogy negatív vagy pozitív hatása lesz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Elnézést kérek a tisztelt Országgyűléstől, olyan lendületesen beszélt az előadó, hogy nem vettem észre, túlszaladt több mint két percet.

Megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak kettő percre.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm elnök úrnak, hogy megengedte, hogy Karácsony Gergely elmondja a mondanivalót, mert ehhez szeretnék csatlakozni, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy a közös jogkezelés tekintetében ezzel a fajta liberalizációval többet veszít a magyar nemzeti kultúra, mint amit nyerhet azon, hogy esetlegesen csökkennek a különböző jogdíjak.

Ezért hát kérem a kormánypárti képviselőket, de kiváltképp a Jobbik-frakciót, aki a nemzeti kultúrával kapcsolatban legalábbis szóban nagyon elkötelezett, hogy gondolja át az álláspontját a törvény támogatásának tekintetében.

Rólam nem lehet mondani, hogy az Artisjus nagy barátja volnék, ezt már többször is itt a parlamentben is kinyilvánítottam, de ez a fajta liberalizáció, ami valójában arról szól, hogy a globális kultúrán keresztül a magyar kultúrát hogyan lehetne támogatni, az nagyon nagy veszélyt jelentene, ha ezt a fajta támogatási rendszert most fölpuhítanánk. Ha valóban az jön létre, hogy minden egyes nagy amerikai jogkezelő vagy kiadóvállalatnak lesz majd itt szerzői jogi képviselete, akik a magyar kultúrára viszont nem áldoznak annyit, vagy mondjuk, a magyar nagyvállalatok, médiatársaságok összeállnak, és nem fizetnek be annyit, és a magyar kultúrába se csorgatnak vissza, az nagyon nagy probléma lehet.

Tehát mindenki a parlamentben, aki a magyar nemzeti kultúrának és a hazai előadóknak barátja, és támogatását szeretné növelni, akkor ne támogassa a törvényjavaslat ezen részét, vagy pedig arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslat életbelépésének elhalasztására vonatkozó LMP-s módosító indítvány támogatásával gondoljuk át még egyszer ezt a kérdést.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Azért is nyomtam külön kétpercest, mert nem foglalkoznék most ezzel a tárggyal, hanem azt kell látni, hogy a XXI. században megváltozott a kulturális fogyasztás mintája. A XXI. században már nem boltba mennek megvásárolni a CD-t, már nemcsak mozikba járnak az emberek, hanem először otthon letöltik a különböző hanganyagokat, filmanyagokat, majd ha tetszik nekik, akkor elmennek a boltba, és megvásárolják ezeket a kulturális termékeket.

Magyarországon egy 2010-es reprezentatív kutatás szerint a társadalom egészének 19 százaléka töltött már le zenét, 17 százaléka pedig töltött már le filmet. A 30 alatti fiataloknál jóval nagyobb ez az arány, több mint egyharmada a fiataloknak töltött már le kulturális javakat. De most a hatályos törvények szerint ezek az emberek bűnözők. Tehát a magyar hatályos törvények szerint minden ötödik magyar állampolgár bűnöző, mert részt vett ilyen letöltési folyamatban. Magyarán: a Magyar Országgyűlés kriminalizálja a társadalom egyötödét. Ez tarthatatlan szerintem, de önök szerint is, gondolom, ez eléggé abszurd helyzet, ami itt van ma Magyarországon.

De ha megnézzük azt, hogy a letöltések kimutathatóan növelik a jegybevételeket, illetve növelik a lemezeladásokat, akkor már irracionálisnak is tekinthető. Hiszen azok, akik előállítják ezeket a kulturális javakat, jobban járnak azzal, hogy az emberek letölthetik ezeket az internetről. Ezért úgy gondolom, hogy érdemes odafigyelni azokra a nemzetközi tendenciákra, amelyek a politikai életben is elindultak a szerzői jogok kapcsán. Az Európai Parlamentben két svéd kalózpárti képviselő is helyet foglal. A berlini tartományi választásokon 9 százalékot ért el a német kalózpárt, a most már országos szinten is számottevő kalózpárt, hiszen a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint 10 százalékot is elérnének, ha vasárnap lennének a Bundestag-választások.

Ezért úgy gondolom, hogy Magyarországon is figyelni kell erre, hiszen a magyar társadalom egyötöde tisztában van azzal, hogy őt bűnözőnek tekintik a politikusok, bűnözőnek tekintik a törvényhozók. Nem állhatunk meg a szerzői jogok szabályozásában itt, hanem egy szerzői jogi forradalomra van szükség, ha úgy tetszik, egy kalózforradalomra. (Derültség.) Hiszen nem tekinthető az normális helyzetnek, hogy több százezer magyar állampolgár a letöltésével nap mint nap bűncselekményt követ el. A szerzői jogok szabályozásában forradalomra van szükség.

Ez a jelenlegi állapot, és most ne is vegyük... - vagy jó, menjünk bele az Artisjus kérdésébe, mert az abszurd, hogy egy szerző nem mondhat le a maga szerzői jogáról. Csak hogy elmondjam: mielőtt politikus voltam (Derültség.), egy kulturális közösségi klubot, ifjúsági klubot szerveztünk. Oda én egy klubestre meghívtam egy zenei előadót, aki szájdobbal, beatboxszal adott elő. Húsz vendég is jött el, ingyenes volt a belépő, semmi bevételünk nem volt belőle, csak szórakoztattunk. Majd jött az Artisjus jogkezelőként, és 5 ezer forintot kért el tőlem mint szervezőtől, hogy én itt kulturális szolgáltatást nyújtottam, és ezért én tartozom a magyar államnak. Jött az előadó, hogy ő nem akar ezért jogdíjat semmiféleképpen kapni, ő igazából még dallammintázatokat sem lopott máshonnan, hiszen a száját használta meg egy mikrofont.

Teljesen abszurd a jelenlegi szabályozás, és pont azt az underground kultúrát öli meg, ami alulról szerveződik, ami arra szolgál, hogy a kis közösségek egymást szórakoztassák. Azokat a kulturális műhelyeket ölik meg, amik alulról szerveződnek. A jelenlegi sanyarú költségvetési helyzetben, amikor az underground kultúrára már végképp nem jut forrás, de nem is kell, hogy forrás jusson, mert hiszen ettől underground, de még megadóztatni, az már teljesen abszurd. Ez egy abszurd sarc.

A múlt héten az internetet böngészve rátaláltam egy cikkre, ami szintén - elnézést a szóhasználatért - kiverte a biztosítékot nálam. Egy fodrászüzletben szólt a rádió, majd bejött az Artisjus, és 70 ezer forintot követelt azért, mert szólt a rádió a fodrászüzletben. Ez szerintem abszurditás; a kis- és középvállalkozásoknak és pont azoknak a szolgáltatóknak a további extra sarcolása, amit már egyszerűen nem bírnak el. Azt a bonyolult adórendszert, amivel jelenleg is rendelkezik Magyarország, még megfejelik egy ilyen kulturális sarccal, miközben ő csak hajat akart vágni, és közben a vendég ne a csöndet hallgassa, hanem legyen valami háttérzaj. Ezért elkérnek büntetésként éves szinten 70 ezer forintot egy fodrászszaküzletben. Ez, kérem szépen, abszurd.

Itt nem csupán a letöltőkről van szó a szerzői jogi szabályozás forradalmasításában, hanem azokról is szó van, akik saját magukat szeretnék kiélni, és megmutatni a barátaiknak, őket is megsarcolja a jelenlegi törvény. Akik egyéb tevékenységet végeznének, de mellette szól a rádió, őket is megsarcolja az Artisjus, ez tarthatatlan. Arra kérem a kormányzatot, hogy ha már szerzői jogi szabályozáshoz hozzányúl, akkor valódi, kemény társadalmi vitában vegyük elő ezeket a kérdéseket. Ezek a kérdések a világ minden egyes fejlett államában napirenden lévő kérdések. Mint említettem, vannak olyan országok, ahol ezek a politikai berendezkedést is nagyban befolyásolják.

(12.20)

Ezért arra kérem az államtitkár urat, hogy egy társadalmi vitát indítson el a kormányzat a tekintetben, hogy milyen szerzői jogi szabályozást szeretne Magyarország, és hogyan forradalmasítsuk a szerzői jogokat. (Dr. Répássy Róbert: És felmondunk minden nemzetközi egyezményt?)

Amennyiben a kalózok forradalma mellé nem áll oda a kormány, akkor valószínűleg ezek az emberek politikai képviseletet fognak maguknak szerezni, de jómagam is tagja vagyok az LMP Kalózpárt munkacsoportjának, tehát a politikai képviselet már itt van. A kalózok betették a lábukat a parlamentbe, és arra kérjük a képviselőtársainkat, hogy ne kriminalizáljuk a magyar társadalom 20 százalékát, ne tekintsük bűnözőnek azokat, akik a kulturális fogyasztásukat a XXI. századi minták szerint teszik meg, és hozzátéve: nem lopnak el semmit. Mert valójában, ha egy könyvet ellop valaki egy könyvespolcról, akkor az onnan eltűnik; de ha egy zenét letölt az internetről, a zene ott marad. És tegyük hozzá: az eladási számok növekednek. Nem véletlenül van több olyan zenei előadó is, aki bizonyos lemezeit ingyen feltölti az internetre, mert azt mondja, hogy ő a jegybevételekből akar megélni, és ha meghallgatja ingyen és bérmentve valaki az ő zenéjét az interneten, akkor valószínűleg eljön a koncertjére. Ezek teljesen racionális dolgok, csak nem XX. századi meg XIX. századi fejjel kellene hozzáállni, hanem nézzünk szét, hogy mi van körülöttünk manapság, nézzünk szét az interneten - szerintem a képviselőtársaim, de ha ők nem is, akkor ha a fiatalabb rokonaikat megkérdezik, biztos töltött már le valaki illegálisan zenét az internetről, és ez nem bűn, ez nem kell hogy bűncselekmény legyen. Ezért a kalózok forradalma nevében azt kérem az államtitkár úrtól, hogy indítsa el ezt a társadalmi vitát, hiszen ha a szerzői jogok kapcsán nem indul most azonnal radikális változás, akkor többen leszünk kalózok itt a parlamentben, akik ezt kiköveteljük.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percben Pörzse Sándor képviselő urat illeti a szó.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Finoman szólva nem vagyok a kérdés szakértője, de azért inspirált engem Vágó Gábor. A következőt szeretném hozzáfűzni.

Értem én vagy érteni vélem én az aggodalmad, vagy - bocsánat - a képviselő úr aggodalmát, de azért valamit tisztázzunk: az ingyenes letöltés, különösen a zenei számok, illetve a filmek tekintetében, lopásnak számít. Tehát attól még, hogy nem üzleti célra csinálja valaki, hanem otthon csinálja, valakinek a szellemi termékét - tulajdonképpen teljesen ingyen - elveszi. Lehet, hogy szélsőségesnek tűnik a példa, de ha megjelenne egy politikai párt, akár Magyarországon vagy máshol, és azt mondaná, hogy mostantól fogva bárki bármikor bemehet az üzletbe, és azt vesz el magának, amit akar, és ezzel választásokat nyerne vagy megjelenne a politikai palettán, bocsánatot kérek, attól ez még nem legális. Különösen Magyarországon, képzeljék el, ha egy ilyen párt megjelenne, biztos vagyok benne, hogy egy 10 százalék fölötti eredményt érne el a választásokon. Ez az egyik.

Értem én, amit Vágó képviselő úr mond, tulajdonképpen teljesen világosnak is tűnik, de azért szorítsuk erkölcsi keretek közé ezt a dolgot, hiszen kijelenthető, hogy a magyarországi könnyűzenei ipar egy igen markáns szegmensét tönkretette az ingyenes letöltés. Tönkretette. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy tulajdonképpen kit érdekel az a kicsi Magyarország a nagy Egyesült Államokban, hogy 15 ezerrel több Michael Jackson-számot töltenek le vagy nem, lehet, hogy ez ott nem tétel, de Magyarország tekintetében az ingyenes letöltések bizony tragikus következményeket okoztak. Ez az egyik.

A másik pedig, amit mindenképpen... Ja, két percem volt. Bocsánat, elnök úr, akkor egyelőre ennyi.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalások következnek, elsőként Karácsony Gergely képviselő úr.

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót. Bár az elnök úr nagylelkűsége miatt két perccel tovább beszéltem a vezérszónokiban, most még két percet hadd tegyek hozzá azzal kapcsolatosan, hogy az, hogy a piac megnyitásával ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy a külföldi szerzők külföldi jogkezelőket fognak keresni, és ezáltal kevesebb pénz jut magyarországi támogatásra, a javaslatból is kiolvasható. Ugyanis valamilyen rejtélyes okból a törvényjavaslat maximalizálná azokat az összegeket, amelyeket kulturális és szociális járulék formájában a jogkezelők visszaforgathatnak. Ismereteim szerint ilyen szabályozás Európában sehol nincs, tehát nem nagyon értem, hogy miért kell ezt a limitet meghúzni.

Ha egy jogkezelő megpróbál a lehető leginkább a hazai pályájának játszani és a lehető legtöbb pénzt visszaforgatni, akkor nyilván meggyűlik a baja a külföldi szerzők képviselőivel, tehát ez egy kényes egyensúly, hogy például egy magyarországi jogkezelő mennyi pénzt tud ilyen dologra fordítani. De ha el tud érni egy olyan lobbihelyzetet, hogy több pénzt tud erre fordítani, részben azért, hogy a magyar szerzők kritikáját például az Artisjussal szemben valahogy orvosolni tudja, és ilyen típusú támogatásokat ad, akkor bízzuk rá azt, hogy a lehető legnagyobb összegig fel tudja tornázni ezt az arányt. Nem értem, hogy a törvény miért akarja ezt maximalizálni, és ez sajnos nekem azt a szándékot mutatja, hogy éppen ezért lehet még jobban azt kiolvasni a sorok közül, hogy tulajdonképpen a külföldi jogosultak nyomására történik meg ez a fajta liberalizálás, márpedig ha ez így van, akkor még inkább azt gondolom, hogy ezt alaposan át kellene gondolnunk, minimum azzal, hogy elhalasztjuk az életbe lépését.

Egyébként én azt gondolom, hogy Vágó Gábor képviselőtársamnak persze igaza van, ugyanakkor arra is tekintettel kell lennünk, hogy az egész kreatív iparágat meg a művészeti ágakat valóban nagyon sújtja az, hogy a szerzők nem kapják meg a jussukat, valamilyen egyensúlyt kell erre találni, de az biztos, hogy nem azt, hogy törvénytelennek mondunk valamit, amit a társadalom nagy része csinál. Egyébként én soha életemben nem töltöttem le még illegálisan semmit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezt most szeretném azért jegyzőkönyvbe mondani.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percben Vágó Gábor következik, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Pörzse képviselő úrnak és a Jobbiknak szeretném elmondani azt, hogy a letöltés, ha nem üzleti céllal teszik azt, akkor miért nem lopás. Azért, mert egyszerűen nem károsít meg senkit (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem igaz!), hiszen valójában a jegybevételeken keresztül visszaforog a szerzőkhöz ez a pénz, sőt a jegybevételek - kimutatták kutatások - növekednek.

Az egész világon Oroszország után Magyarország a második az illegális letöltések tekintetében, ezért Magyarországon jóval akutabb ez a kérdés, mint bárhol másutt. Szerintem a jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor 3500 forintba kerül egy CD, egy pályakezdő fiatal keres 90 ezer forintot, és egy mozijegy, mondjuk, 1500 forint, akkor kétszer meggondolja egy fiatal, hogy azért, hogy a kedvenc együttesét meghallgassa meg elmenjen moziba a barátnőjével, kifizesse a fizetésének az egytizedrészét. Ez teljesen abszurd a jelenlegi helyzetben, ezért arra kérem a jobbikos képviselőtársaimat is, hogy vizsgálják felül a letöltésekhez kapcsolódó álláspontjukat; egyszerűen a letöltés itt van, létezik.

Egyetértek Karácsony Gergely képviselőtársammal abban, hogy találjuk meg azt a formát, ahogyan maguk a szerzők is részesülni tudnak azokból a javakból, amelyeket ők előállítanak, de a letöltésnek a kriminalizálása, az, hogy börtönbe csukunk egyetemistákat azért, mert föltettek egy filmet az internetre, teljes mértékben abszurd. Ezért kérem a kormányzat képviselőit, hogy a nemzetközi kalózok hullámát ne söpörje el a kormány (Elneveti magát.), elnézést (Derültség, taps.), hanem valójában indítsák el ezt a folyamatot, ami a szerzői jogok forradalmához vezet.

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Z. Kárpát Dániel következik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor Vágó Gábor arról beszél, hogy a letöltés nem károsít meg senkit, talán maga sem gondolja komolyan a szavait. Remélem, hogy az LMP-n belüli belső koherenciazavart el tudják hárítani - Karácsony Gergely pont az ellenkezőjéről beszélt ugyanis Vágó képviselő úr előtt, és nyilván utána is fog, bár nem látom, hogy világítana a gombja.

A legnagyobb probléma az, hogy lehet, hogy egy jó reklámeszköz az, hogy letölthetővé teszünk bizonyos tartalmakat, ezt gyakorló zenészként mondom, hogy ez egy alkalmazható módszer, az a gond, hogy ez hazavágta a magyarországi alkotóműhelyeknek a 90 százalékát, gyakorlatilag stílustól függetlenül. Elmondhatjuk azt is, hogy lehet, hogy ez a mostani eladási adatokon növel, de a 10 százalékra lezuhant eladási adatokat képes növelni, tehát elmondható az, hogy nemzetközi maffiamódszerekkel sikerült hazavágni a magyar zeneipart, alkotóműhelyeket, és ezen lehet kozmetikázni bizonyos marketingeszközökkel, de ezeket totálisan legalizálni és nem keretek közé szorítani megbocsáthatatlan bűn lenne.

Arra nem térnék ki, amit Vágó úr az előbb fejtegetett, hogy egy fiatalember a barátjával mire költi a pénzét, ez egy olyan szűk kör, amibe én nem látok bele. (Derültség a Jobbik és a Fidesz soraiban.) Tehát menjünk egy kicsit tovább ezen, és beszéljünk arról, hogy akinek letöltik az anyagát, és nem mennek el a koncertjére, mert mondjuk, egy kis alkotóműhely zenekara, és nem tud turnékat foganatosítani vagy kibérelni a megfelelő helyiségeket, az egyértelmű kárt szenved, ez puszta matematika, tehát nem is lehetne vitatéma a tisztelt Házban.

(12.30)

Látható az is, hogy van egy olyan szegmens, nemcsak kimondottan a nemzeti rock kategóriája, hanem a nemzeti értékeket felvonultató zenekarok, alkotóműhelyek kategóriája, amit letöltenek, amit szénné töltenek, hiszen alig veszi meg sajnálatos módon valaki, még csökkentett áron is, ugyanakkor semmiféle támogatásban, semmiféle oltalomban nem részesül ez a szféra. Magyarország leghallgatottabb zenekarai, Ismerős arcok, Kárpátia, Hungarica is ide tartoznak egyébként. Ők semmiféle támogatásban, oltalomban nem részesülnek, ugyanakkor bárki szabadon letöltheti ezen zenekarok, műhelyek alkotásait a világhálóra, ami tökéletesen elfogadhatatlan. De hogy egy nemzet a saját kulturális értékeit ne védje, én emellé nem tudom az igen voksomat adni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre Gaudi-Nagy Tamás képviselő urat illeti a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csatlakoznék Z. Kárpát Dániel képviselőtársam szavaihoz abban a tekintetben, hogy nagyon nagy hangsúlyt helyezett arra, ha már szerzői jogi kérdésekről van szó a Házban, és e tárgyban módosítjuk az irányadó törvényjavaslatot, és a jogkezelés szabályait is módosítjuk, akkor semmiképpen ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy valóban példátlan Európában az, ami Magyarországon zajlik, hogy gyakorlatilag a nemzeti rock, tehát az értékes, magyar gondolkodású, magyar szívű, lelkiségű zenék, amelyek a tradicionális népzenére is épülnek - itt lehet az Örökség együttest is mondani, a Kormorán volt korábban, ezerféle más együttest, amelyek, hála istennek, egyre többen vannak, a Transylmánia Erdélyből, de egységes nemzetben gondolkodunk, tehát minket a határok nem zavarnak abban, hogy ezeket a víziókat komolyan vegyük -, a jogkezelés területén és az állami kiemelt figyelem, támogatás területén mostoha helyzetben vannak. Ezek az együttesek gyakorlatilag az éhezés szélén állnak. Lemezeiket valóban nem tudják eladni, de azért nem, mert az emberek nem tudják megvenni. Egy kicsit paradox a helyzet, tehát az élet átírja azokat a fő szabályokat, hogy jaj, de nem szép dolog letölteni, mert szerintem a Kárpátia együttes lehet hogy adott esetben jobban örül annak, hogy hála istennek, még ott is ismernek minket. És valószínűleg nem azért ismerik őket, mert ötezer vagy a háromezer forintos CD-t megveszik, hanem mert eljutott adott esetben egy másolat.

Tehát nagyon nehéz a helyzet ebben az országban, de egy biztos, volt ilyen PANKKK nevezetű támogatáscsomag, amit még a szabad demokrata kormány időszakában csináltak, nézzük már meg, hová tűnt az a pénz, kik csókolták fel ezeket a pénzeket, miért nem kaptak a nemzeti rockzenekarok megfelelő támogatást. Ez egy értékteremtő munka, egy nemzeti megtartó munka, amit ezek a nemzeti rockzenekarok csinálnak. Támogassuk őket, ezzel foglalkozzunk, védjük meg őket, és adjunk teret a magyar embereknek, hogy felemelkedhessenek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pörzse Sándor jobbikos képviselő úr kétpercese.

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egy fél mondatban visszatérnék Vágó Gáborral folytatott vitánkhoz, bár azóta Z. Kárpát Dániel nagyon jól elmondta ennek az anyagi és egyéb oldalát, de én az erkölcsi oldaláról is megnézném a dolgot. Rendben, kénytelen az ember tudomásul venni, hogy ilyen gazdasági környezetben él Magyarországon, amilyenben él, és az én lányaim is egyetemisták, tehát pontosan látom ezt a fajta helyzetet, amit ön elmesélt, de azért szeretném hozzátenni, hogy erkölcsi tekintetben mi a különbség aközött, hogy nincs pénze megvenni egy CD-t, vagy nincs pénze megvenni egy fényképezőgépet, vagy akár - lemenve a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegéig - mondjuk, megvenni tíz darab kiflit. Tehát mi a különbség? Semmi különbség nincsen. Attól még, hogy ő nem engedheti meg magának, nem legalizálhatjuk azt, ha neked rossz a helyzeted, vagy a társadalom ilyen helyzetbe sodort, akkor vedd el. Bocsásson meg, ilyen tekintetben zéró tolerancia, tehát semmit nem lehet megengedni, mert különben nem lehet meghúzni a határt - legalábbis én így gondolom.

Azt érteni vélem, amit Vágó képviselő úr mond, hogy adott esetben ez lehet egyfajta visszacsatolás marketing tekintetében. Akkor engedélyezzük azt, hogy bizonyos hányadát egy zeneszámnak le lehessen ingyen tölteni, ami felkelti az érdeklődést, és az még akár az illető zenekarnak a hasznára is válna. Na de nem az egészet, tehát nem az egész szellemi termékét elvenni ingyen. Mert - még egyszer mondom - erkölcsi tekintetben mi a különbség a kis érték és a nagy érték között?

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Bana Tibor jobbikos képviselő úr.

BANA TIBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A Vágó Gábor LMP-s képviselőtársam által elmondottakra reagálva szeretném még egyszer aláhúzni és nyomatékosítani azt, amit a vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam. A Jobbiknak az az álláspontja, hogy a letöltések és a fájlcsere területén valóban szükséges lenne bizonyos módosításokat, változtatásokat véghezvinni. És azt mi is elismerjük, hogy sok esetben a hatóságok bizony túlzásokba esnek a felhasználók kriminalizálásának tekintetében. Azonban az is egyértelmű - ahogy azt frakciótársaim is kifejtették -, hogy semmiképpen nem lenne üdvös és ildomos az általuk elmondott érvek miatt az, ha elmennénk egy túlzott liberalizálás irányába, egy túlzott felpuhítás irányába.

Amiben viszont mindenképpen csatlakozni tudunk itt a Vágó Gábor képviselőtársam által elmondottakhoz, és ezt előtte a vezérszónoki hozzászólásomban is kifejtettem, hogy bár nem kívánunk csatlakozni a nemzetközi kalózok csapataihoz, de arra igenis nyitottak vagyunk, hogy társadalmi vitát folytassunk erről a kérdésről. Mi is azt gondoljuk, hogy a felhasználókkal egy komoly konzultációt kellene folytatni, és utána meg lehetne tenni a módosításokat, mert a nem kereskedelmi célú letöltések tekintetében bizonyos mértékig és bizonyos keretek között - ahogy azt képviselőtársaim, frakciótársaim is elmondták az előbbi hozzászólásaikban - nyitottak vagyunk a módosításokra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Karácsony Gergely képviselő úr!

KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm szépen. Azért kértem csak egy újabb kétpercest, hogy két dologra reagálni tudjak. Egyrészt nem látom azt, hogy milyen koherenciazavar lenne az önök álláspontjában. Képviselőtársam kicsit radikálisabb retorikát használ, de én ugyanarról beszélek, tehát arról beszélek, hogy az a fajta szerzői jogi szabályozás, ami jelenleg van, egyrészt életszerűtlen, másrészt pedig a szabad kultúra, a kulturális termékek hozzáférését gátolja. És itt olyan apró lépéseket meg lehetne tenni, ahelyett, hogy belemegyünk egy filozófiai vitába, hogy aki letölt egy fájlt, az csaló vagy pedig kultúrafogyasztó, olyan kérdéseket kellene feltennünk, hogy miért van, mondjuk, védelmi idő a szerző halála után hetven évvel is még egy kulturális terméken; hogy miért nem tud valaki lemondani a saját szerzői jogáról egy bizonyos kulturális alkotással kapcsolatosan. Ezek mind olyan kérdések, amelyek ennek a fajta vitának az élességét tudnák tompítani, és ebbe az irányba lehetne elmozdulni. És bármit is gondoljunk a kalózmozgalomról, az, hogy a kalózok ezt a fajta szabad kultúraigénylést, azt, hogy a kultúra közkincs, amihez hozzá lehet férni, ezt követelik, ennek egy nagyon pozitív hatása van, hogy életszerűbb szabályozást alakítsunk ki.

A másik pedig: szeretném megvédeni a PANKKK-programot, amit Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam anélkül ócsárolt, hogy tudná, pontosan miről szól ez a PANKKK-program. Ugyanis a PANKKK-program költségvetési elosztását nem... (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: A punkokat támogatta.) Nem a punkokat támogatta, hanem vidéki zeneiskolákat és vidéki klubokat. Éppen azoknak a zenekaroknak, amelyek lehet hogy éppen önökkel szimpatizálnak, azoknak a vidéki fellépéseit támogatták... (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Zenekarokat nem nagyon támogatták egyébként, hanem albumok megjelenését támogatták. És ha valaki végignézi, hogy pontosan milyen típusú, nagyon magas kulturális értékű rétegzenéket támogattak, akkor szerintem találni fog közte rengeteg népzenét is. Fogalmam sincs, hogy azok a népzenészek jobbikosok vagy LMP-sek vagy bármilyenek, de végül is ez kit érdekel.

Éppen ezért nagyon örültem, hogy tavaly a parlament az LMP-nek azt a módosító javaslatát, hogy a PANKKK-program kapja meg a százmillió forintos támogatását, támogatta. Most is van egy ilyen módosító javaslatunk, továbbra is bízom abban, hogy ez a program megmarad. Még egyszer mondom, ez alapvetően vidéki klubok támogatásáról szól, amelyeknek a politikai színezetét szerintem senki nem ismeri. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Vágó Gábor képviselő úr kétpercese.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Szeretném lezárni Pörzse Sándorral folytatott vitánkat. Annyi a különbség egy fényképezőgép vagy egy kifli, illetve a zeneszám között, amit letöltenek, hogy ha a fényképezőgépet elvesszük, akkor az tulajdonost vált, és nem lesz ott az eredeti tulajdonosánál. Viszont ha a zeneszámot letöltjük, mindenki számára ott marad.

Csak szeretném kiegészíteni azt az idézetet, amit Karácsony Gergely képviselőtársam elmondott, és akkor tegyük XXI. századivá: "A zene mint zene, a szerzőhöz tartozik, de mint gondolat - és nem túlzás a kifejezés - az emberi nem egészének birtoka. Minden gondolkodó lénynek joga van hozzá. Ha e két jog közül, a zenész és az emberi nem joga közül az egyiket kell feláldozni, a zenész joga kell hogy legyen, mert a köz érdekének szolgálata az egyetlen feladatunk, és ezért a többiek érdeke meg kell hogy előzze saját érdekeinket." Arra kérem - tényleg lezárva ezt az egész kalózvitát a képviselőtársaimmal -, hogy vizsgáljuk felül XXI. századi szemmel a szerzői jogi szabályozást, hiszen itt nem arról van szó, hogy a magyar társadalom egyötödét bűnözőnek tekintjük, nem csupán arról van szó.

(12.40)

Hanem arról van szó, hogy maguk a szerzők is jogosan vannak fölháborodva, ugyanúgy a kultúrafogyasztók is jogosan vannak fölháborodva, az egész egy teljesen abszurd rendszer. Annyira XX. századi, mint mondjuk, Hoffmann Rózsa oktatáspolitikája.

Ezért arra kérem a képviselőházat, hogy vizsgáljuk fölül a szerzői jogi törvényt, és nem csupán apró módosításokkal helyzetbe hozva és megtörve a monopóliumot, liberalizálva a szerzői jogi piacokat, a magyar nemzeti kultúrát veszélyeztessük, hanem a szerzői jog alapvető kérdéseit tegyük föl. Például az LMP Kalózpárt műhelye 5 évre korlátozná csupán (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a szerzők alkotáshoz való szerzői jogát.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron kívül két percre kért szót Répássy Róbert államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Nem nagyon akartam beleszólni az önök vitájába, mert egyrészt élvezetes volt, másrészt meg a törvényjavaslattól némileg távolabb esett ez a vita, tehát csak laza összefüggésben volt a vitájuk a törvényjavaslattal, de azért Vágó Gábor érvelésére mint jogász szeretnék reagálni.

Teljesen téves irány, amit ön állít, hogy egy szellemi tulajdon elvétele azért nem lopás, mert úgyis ott marad, megmarad ez a szellemi tulajdon. Gondoljon bele, ha nem a letöltést, hanem más szellemi tulajdon úgymond elvételét tekinti példának, akkor ez egy tarthatatlan álláspont. Számos szellemi tulajdonnak, szellemi alkotásnak a másolása, egy szabadalom másolása elég súlyos jogsértés. Gondoljon bele! Mondjuk, egy tervrajz ellopása vagy egy dizájn ellopása, ezek mind-mind súlyos jogsértések, és nemcsak üzleti érdekeket sértenek, hanem tényleg a szellemi tulajdonjog egész tagadása az, amit ön állít, hogy ez pusztán csak egy kölcsönvétel, nem is tudom, egy felhasználás, és utána a szellemi tulajdon ott marad érintetlenül, és más is felhasználhatja.

Nem így van. A szellemi tulajdon tárgya vagy a szellemi alkotás természetesen más természetű, mint egy dologi tulajdonjog, de ettől még a szellemi tulajdon is ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezik, mint más tulajdonjog, mint egy fizikailag megfogható tulajdonjog. Tehát én értem ezt a kalózpártiságot; gondolom, arra a szavazóbázisra hajtanak, ahol a kalózok megtalálhatók. De ettől függetlenül az érvelésük teljesen kifacsart, és a jogtól nagyon távol áll ez, amit ön mond.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő úr következik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan valóban - ha szűken vesszük - a szerzői jogot érintő közös jogkezelésről szóló szabályokról van szó, és szűk értelemben véve a nemzeti rock szerzői jogi helyzete elsődleges megítélésben nem áll feltétlen összefüggésben az üggyel, de mégis igen.

Hiszen általános vitát folytatunk, és egy adott jogterülethez ha hozzányúlt a jogalkotó, miért ne lehetne és miért ne kellene felelősségünkből fakadóan végigvinni azt a gondolatsort, hogy vajon miért van az - és itt megszólítom Réthelyi Miklós miniszter urat is, bízom benne, hogy válaszol, hiszen ő is jogosult válaszolni -, hogy ebbe a bizonyos PANKKK-programba - amiről Karácsony Gergely pozitív szavakat mondott - legjobb tudomásom szerint egyetlenegy úgymond nemzeti rockzenekarnak nevezhető zenekar sem került bele. Miért van az, hogy lehet, hogy kis vidéki klubokat támogatnak, de én nem hallottam róla, hogy mondjuk, adott esetben a Hungarica együttes kiváló lírikus és magyar értékeket hordozó zenéjét vagy a Transylmania együttest, vagy az Ismerős Arcok zenekart vagy bármilyen más, értékteremtő zenekart támogattak volna.

Arra kérem miniszter urat e helyről, hogy nyilván ettől a jogszabálytól kicsit szélesebb spektrumú kérdés, de tegyen hathatós lépéseket annak érdekében, hogy az értékhordozó magyar nemzeti rockzene végre eljuthasson arra a méltó bánásmódra, amelyben eddig nem volt része az elmúlt 8 évben. Ott végül is underground zene volt a nemzeti rockzene, valljuk be őszintén. Az ellenállás tüzét hordozták, így van! Gondoljunk a Szabadság betűi című számra: "Diadalt arat, győz az igaz szó..." - erről szól, és a 2006. október 23-ai véres eseményeket elevenítette föl.

Kérem a miniszter urat, hogy ennek szellemében igyekezzen azon, hogy ez a nemzeti rock szektor határozott, kemény támogatást kapjon a magyar kormányzattól. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Schiffer András frakcióvezető úr következik.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Először is egy mondat Gaudi-Nagy képviselőtársamnak: lehet, hogy a Hungarica vagy az Ismerős Arcok nem kapott a PANKKK-programból, de tudomásom szerint a Quimby vagy a Kispál és a Borz sem. Azt kéne megérteni, hogy ez a program nem arról szólt, hogy már egyébként befutott zenekarokat próbál az állam dotálni, hanem vidéki műhelyeket. Amikor ilyen vidéki műhelyekről, ifjúsági klubokról van szó, akkor az ország bizonyos tájain jó esetben - hogy mondjam? - a nemzeti rockkal szimpatizáló ifjúsági közösségek is ebbe a halmazba bele fognak esni.

De amiért én szót kértem, pusztán csak egy picit polemizálni szeretnék államtitkár úrral, mert talán itt van az ideje annak, és nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, hogy a szellemi tulajdonjognak azt a szerkezetét, ami nagyjából a XIX. század végén nyerte el a jelenleg is meglévő formáját, át kell gondolni.

Valóban, azok a bizonyos nemzetközi egyezmények a XIX. század végén teljes egészében a tulajdonjog analógiájára abszolút jogként határozták meg valamennyi szellemi tulajdonjogot, és utána a korai kapitalizmusból, amikor áttért a világ a jelenlegi globális kapitalizmus időszakára, ugyanúgy az áruk és a tőke szabad áramlásának dogmájába kerültek bele, mint bármely más tőkeforma vagy árufajta.

Ebből keletkeznek olyan problémák, hogy egyrészt a közös jog kezelője sokszor beékelődik - a tulajdonjogot is alkotmányellenesen korlátozva - az egyéni tulajdonjog elé. Én tehát nem is tudok lemondani például a saját szerzői jogomról.

Nem tudom megtiltani a közös jog kezelőjének, hogy kérjen díjat, jóllehet, a közös jog kezelése szubszidiárius jogosítvány, és erre utaltam akkor is, amikor egész egyszerűen kisemmizett népcsoportok szellemi javait el tudják ma sajátítani multinacionális cégek az ilyen jogintézmény mögé bújva.

Tehát pusztán csak arra utaltunk, hogy a szellemi tulajdonjog XIX. századi szerkezetét az egész világon hasznos volna újragondolni. Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Előre bejelentett felszólalás következik. Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő úrnak adom meg a szót.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálnék kicsit visszatérni az előttünk fekvő javaslatról való eszmecseréhez. Ugyanakkor engedtessék meg, hogy a vezérszónoki kört végighallgatva, abból bizonyos következtetéseket levonva egy tágabb kitekintésben próbáljam az egész területet értelmezni, hiszen amikor szellemi tulajdonról, utána kivetülésképpen K+F-ről, kutatás-fejlesztésről beszélünk, akkor látnunk kell egy olyan furcsa kettősséget - már-már skizofréniát - a kormányzat kommunikációján, retorikáján belül, ami szinte értelmezhetetlen.

Hangsúlyoznom kell, hogy az előttünk fekvő javaslat egyértelműen támogatandó, a mögötte meghúzódó szándék, az általam feltételezett szándék is pozitív, tehát látható az, hogy végre egy olyan javaslat került elénk, amelyről el tudjuk mondani azt, hogy érzékelik a problémát, és ha nem is teljeskörűen, de legalább megpróbálnak az irányába hatni. Azon aggályainkat persze félre kell tennünk ilyenkor, hogy miért kell 5-6 nagyon fontos jogszabályt ilyen kapkodó, összevissza módszerrel módosítgatni, ahogy Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam kifejtette, nem is biztos, hogy a legmegfelelőbb időbeosztás alapján és egyáltalán a legátgondoltabb módon.

De mégis az látható, hogy ha összevetjük ezt a többi kormányzati előterjesztéssel, amit tárgyaltunk, akár a költségvetéssel, akár az adóügyi salátatörvénnyel, egy nagyon furcsa, skizofrén kettősséget láthatunk az önök részéről. Hiszen amíg a költségvetés brutálisan megnyirbálja ezt az egész szférát, és a költségvetés, az IMF által hangolt költségvetés legnagyobb vesztese pontosan a humán terület - oktatás, kultúra, egészségügy -, emellett pedig a humán területből és magyar koponyából kibontakozó áldások kiterjesztési lehetősége. Pontosan a jövőnek foganatosított befektetéseket nyirbálja meg ez a költségvetés, most pedig előterjesztői szinten látszólag támogatja ugyanezt a területet.

Az én fejemben nem áll össze az a kettősség, hogy hogyan lehet az, hogy ezt követően pedig az adóügyi változtatásokat illetően egy salátatörvényben - amit szintén elénk nyomtak - mintegy 445 milliárd forintos megszorító csomagot foganatosítanak jövő évre, aminek szintén óriási vesztese a K+F, hiszen látható az, hogy az adókedvezmények megvonása rajzolódik ki ezen adóügyi salátacsomagból. Tehát két ilyen megvonási csomag után, mint amilyen a költségvetés és az adóügyi salátatörvény, hogyan lehet a K+F, egyáltalán a szellemi tulajdon kibontakoztatásának támogatásáról beszélni.

(12.50)

Ez egy olyan furcsa kettősség, amit itt és most, ezen vita során illene feloldani, ha jó lelkiismerettel kérik tőlünk vagy bárkitől azt, hogy támogassuk ezt az előterjesztést. Hiszen óriási ellentmondások rajzolódnak ki.

Az apróbb hibákra csak pár címszóban térnék ki, hiszen képviselőtársaim ezt megtették, és az ismétlés soha nem szerencsés dolog. Ami nagyon fontos benne, hogy e törvények módosításai hatalmazzák fel a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt az e tevékenységekkel kapcsolatos feladatok ellátására. Tehát felhatalmaznak egy olyan szervet, amelynek költségvetési támogatottsága szintén nem érzékelhető, hogy e tekintetben drámaian növekedne, személyi ráfordításai különösen nem. Tehát egy olyan szervezetről beszélünk, ahol meg lehet tenni azt, hogy előléptetést követően a kollégák béréből bizonyos százalékot visszatartsanak, 5 vagy 10 százalékot akkor, ha egyik régióról a másikra vezénylik át az illetőt, és adott esetben a jó munkája miatt előléptetik, meg lehet tenni, hogy nem fizetik ki a fizetését. Egy ilyen szervezettől várnak önök hatékonyságnövelést és azt, hogy ellássa a rábízott feladatokat az amúgy nagyon tehetséges szakemberei által. De a kormányzat nem rendeli ehhez a szükséges forrásokat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal számára.

Emellett az is kissé aggályos lehet, hogy a nemzeti reformprogramban meghirdette az állam azt a tervét, hogy 2020-ig a hazai kutatás-fejlesztés ráfordításainak aránya érje el az általam nem túlzottan kedvelt GDP 1,8 százalékát. Ez a szám egyáltalán nem magas, hiszen az EU-átlag egy 3 százalékos ideális ráfordítási arányt nevez meg. Ehhez képest Magyarország ennek a felét sem tudja jelenleg produkálni, de hogy 2020-ig tudja-e produkálni, ez is erősen kérdéses, hiszen függ az önök által istenített uniós pályázati rendszer lehívhatóságától, ami szintén egy kudarcsorozat volt az utóbbi években. Tehát számos olyan nemzetközi tényezőtől függ, amire jelen pillanatban Magyarországnak lényegi ráhatása nincs. Tehát amikor erről a területről beszélünk, érdemes a jegyzőkönyv kedvéért leszögeznem azt, hogy jelen pillanatban a kormányzat a magyar szellemi tulajdon, a kutatás-fejlesztés kitörését jobbára nemzetközi, általunk befolyásolhatatlan vagy csak nagyon kis részben befolyásolható folyamatoktól teszi függővé. Látható az, hogy belső erőforrásokat nem igazán rendel e terület mellé.

Most, hogy adminisztratív könnyebbséget biztosít, és a hazai kis- és középvállalkozásokat látszólag helyzetbe hozza, nagyon jó dolog. A probléma az, hogy alig maradt olyan hazai kis- és közepes méretű vállalkozás, amely magyar szellemi szabadalmakkal, kutatási-fejlesztési eredményekkel tudna érdemben foglalkozni. Hiszen egy multi dózer, egy multi darálás történt Magyarországon, ami egy olyan folyamatban csúcsosodott ki, amelynek során kivéreztették a magyar kisvállalkozót, mindenféle szellemi terméket vagy tönkretettek, vagy elvittek az országból, vagy pedig azt a céget, amely képviselte ezeket a termékeket, gyakorlatilag ellehetetlenítették, vagy rákényszerítették arra, hogy a multinak adja ezt a szellemi terméket. Majd a multinacionális tőkeérdekeltségek nemzetközi szinten is nagyon sokszor kiválóan tudták hasznosítani a magyar koponya vívmányait.

Az egész folyamatnak pedig van egy nagyon drámai következménye, amiről nemcsak ez az előterjesztés hallgat, de a teljes kormányzati retorika is. Ez a drámai következmény pedig a Magyarországról történő kivándorlás, ami az amúgy is nagyon súlyos népesedési katasztrófát egy már-már kezelhetetlen szintre súlyosbítja. Ez a kivándorlási katasztrófa sokkal durvább, mint mondjuk, az '56 után elvesztett 200 ezer ember, aki kitántorgott Magyarországról, hiszen elmondható az, hogy aki ma kimegy innen, jobbára és jellemzően a fiatal, legjobban munkaképes korosztály, és a legjobban képzettek. Látható az, hogy a multinacionális agyelszívó rendszeren keresztül akár egy jó állásajánlattal, akár előléptetésekkel, de már-már oktatási ajánlatokkal is elérhető az, hogy Magyarország színe-java menjen el az országból. És ha ezzel szemben nem tudunk ellenerőt produkálni, tehát a magyarországi kormányzat nem képes arra, hogy egy ellenprogramot állítson fel ezzel szemben, és itthon tartsa a magyar koponyát, a magyar koponya vívmányait, akkor teljesen mindegy, hogy önök hogyan törlesztgetik az államadósságot, teljesen mindegy, hogy kinek mennyi kamatot fizetnek, úgyis ugyanakkora lesz a prés mindig. Hiszen ha az államadósság szintje csökken, akkor majd a kamatokkal vagy a devizaárfolyamokkal fognak annyit játszadozni, hogy önök ugyanannyit fognak fizetni, mint előtte.

Tehát egy teljesen rossz pályára állt az egész politika ezen a színtéren. Érdemes lenne ezeket az igazságokat egy tágabb összefüggésben is értelmezni, hiszen megint csak abba a hibába esünk, hogy az előttünk fekvő előterjesztés, ki kell mondjuk, egy kicsit PR-szagú. Amikor azt mondom, hogy PR-szaga van, akkor arra gondolok egyértelműen, hogy egy kellemes üzenetet foganatosít, mondjuk, a magyar vállalkozások felé, amelyek ezen a területen mozognak. Azt a látszatot kelti, hogy ők bizony komoly védelmet élveznek, miközben adminisztratív könnyítéseket valóban élveznek, csakhogy piacnyitási lehetőségek számukra nem érhetők el, olyan könnyebbségek sem érhetőek el számukra, amelyeknek köszönhetően meg tudnak maradni. Mondok egy példát: védjegy, védjegytörvény, egyáltalán az úgynevezett magyar termék kérdése.

Látható, hogy az iparjogvédelmi oltalom tárgyai közül leginkább a védjegyek azok, amelyek a legkönnyebben és a legkisebb ráfordítással utánozhatók. Ennek a kérdéskörnek a rendezése viszonylag egyszerű, jogi szempontból és egy jó ellenőrző rendszerrel meg lehet oldani. Mégis, ezzel párhuzamosan előfordul az, hogy "magyar termék" védjegy alatt, tehát úgymond hungarikumként mintegy 12-féle szervezet bocsáthat ki védjegyet. A többségük olyan egyébként, ahol magyar alapanyag nem szerepel feltételként a "magyar termék" plecsni rányomásához. És ez most csak az élelmiszer-ipari és feldolgozott termékek ipara, hol beszélünk még akkor a teljes magyar koponya produktumainak nagyon széles skálájáról. Ez egy kis terület, amit szintén nem sikerült másfél év alatt rendbe rakni. Úgy nem sikerült rendbe rakni, hogy a kormányzat ismeri a problémát. Nemcsak azért, mert a jobbikosok számtalanszor elmondták neki, de mondjuk, Ángyán államtitkár úr is számtalanszor magától felvetette ezt. Össze is állítottak egy csomagot, amely látszólag megoldaná ezt a kérdéskört, csakhogy aztán kivitték azt Brüsszelbe, és most jó szolga módján várnak arra, hogy Brüsszel mikor méltóztatik ezt elbírálni. És másfél éve nem történik semmi.

Korrekt lenne ez akkor, ha önök kimondanák azt, hogy ennyire képesek. Vannak nemzetközi keretek, amiket betartanak, nem hajlandók a kereteken kívülre menni. Ezt itt elmondanák nekünk; én azt tudnám mondani, hogy nem elfogadható, a mi világlátásunk, a jobbikosoké más, de önök így döntöttek, ezt választották, majd a választók a következő választáskor döntenek arról, hogy valóban, ez a kicsit puhább álláspont jó Magyarország számára, vagy a mi radikális álláspontunk az, ami egy kicsit előrevivőbb. De látható az, hogy önök nem ezt mondják. Azt mondják, hogy forradalom van, gazdasági szabadságharc van, és mégis, másfél év elteltével nem nagyon tudnak olyan gazdasági ágat vagy olyan területet felvonultatni, ahol teljes körű megoldások születtek volna a magyar kis- és középvállalkozók, egyáltalán a magyar koponya birtokosai számára.

Én nem azt mondom, hogy a szingapúri modellre lenne szükség azonnal, hogy egy akármilyen feltaláló a találmányával rögtön bevonulhasson egy olyan önkormányzati vagy állami szintű hivatalhoz, ahol azt elbírálják, azonnali oltalom alá veszik, ha arra van szükség. Ez lenne a cél igazából, 20-30 éves viszonylatban Szingapúr is ezzel tudott kitörni a semmi homályából. Magyarország is a mezőgazdaságára tudna építeni és a koponyájára, erre a kettőre. És mind a kettőt hagyjuk elszipkázni külföldiek által. Hát milyen dolog ez? Erről kéne beszélni, ezen kéne változtatni. A mostani, előttünk fekvő előterjesztés viszont arra tökéletes, hogy megint egy évre kifogja a szelet a vitorlából, hiszen elmondhatja a kormányzat, hogy szellemi oltalom, szellemi tulajdon és kutatás-fejlesztés tekintetében ő bizony most megtette a magáét, miközben nem. Miközben tehetne többet.

Hol vannak, példának okáért, a magyar multik? Miért olyan furcsa dolog az, hogy magyar tulajdonban legyen egy multinacionális társaság? Mondok egy példát: Rába. Ha a Rábát nem dózerolják szét az egymás utáni kormányzatok, akkor ma egy járműipari, közlekedésipari regionális multiról lehetne beszélni, amely kiszolgálja az egész környéket, a környező országokat. Hiszen olyan széles spektrumban tudott termelni, és olyan jó minőségben tudott termelni, hogy Magyarország ezzel tarolhatott volna a világpiacon is, de a környező országokban biztos. Ehhez képest ma azt mutatják fel dicsőségként, hogy a maradék Rába egy csonkját, egy kis szeletét sikerült újra állami ellenőrzés alá vonni. Nagyon jó dolog. De miért nincsenek a kiváló magyar koponyára épített magyar, nemcsak multinacionális cégek, de egyáltalán sikertörténetek? Vagy ezek a sikertörténetek miért úgy végződnek, hogy a külföldi multinacionális hatalom aratja le ennek babérjait mind anyagi, mind erkölcsi értelemben?

Tehát látható az, hogy nemcsak iparűzési és egyéb adókedvezményeket kell adni vagy ezeket kiterjeszteni, vissza kéne menni odáig is, ahogy Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam jogosan megjegyzi, akár egy privatizációs felülvizsgálati folyamatig. Hogy történhetett meg Magyarországon az, hogy a szellemi értékeink produktumait, a nagyon értékes gyárainkat, vívmányainkat, találmányainkat sorra, állítom, hogy 95 százalék fölötti arányban kiszervezték a külföld számára? Nincs még egy ország, amely ezt következmények nélkül hagyná. És azt is látnunk kell, hogy ha önök valóban komolyan gondolják azt, hogy gazdasági szabadságharcot kezdenek valamikor, nem most, mert eddig azt nem tették, de ha el akarják kezdeni, akkor ez a terület, a kultúrharc, a szellemi oltalom, a szellemi védjegyek világa az, ahol a legkeményebben oda kell hatniuk. Hiszen ez építi Magyarország hírnevét nemzetközi szinten is, ez tud idecsalogatni egészséges tőkét, egészséges tudást, egészséges embereket, ez tudná távol tartani a spekulatívat, ha egy ország erős. Ez tudná elérni, hogy Magyarország valóban annak alapján épüljön, amiben jó, amiben kiváló, és még egyszer mondom, a magyar mezőgazdaság mellett kitörési pontunk egyértelműen a magyar koponya, annak vívmányai.

(13.00)

Nagyon szeretnénk látni, hogy önök rendelkeznek hosszabb távú tervekkel, kitekintéssel ezzel kapcsolatban. Amíg ebben nem erősítenek meg bennünket, addig attól kell félnünk és tartanunk, hogy egyedül a nemzeti radikálisok azok, akik ezt a problémát a maga teljes és széles spektrumában látják.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót két percre Schiffer András frakcióvezető úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az államtitkár úr felé szeretném csak pontosítani, miért állítom azt, hogy a K+F minősítés javaslatban szereplő szabályozása korrupciós nyomást rak a közigazgatási szervre. Ebből a javaslatból hiányoznak az eljárási határidőre vonatkozó szabályok, hiányoznak azok a szabályok, hogy mi alapján definiálunk valamit K+F beruházásnak, milyen költségek, ráfordítási feltételek mellett minősül valami ilyen beruházásnak. Nagyon fontos lenne, hogy egy vállalkozás számára világosan eldönthető legyen, számíthat-e arra, hogy a hivatal ennek minősíti.

Tehát éppen ezért szeretném még egyszer aláhúzni: elkerülhetetlenül fontos lenne, hogy a K+F minősítésnél ne elégedjünk meg azzal, hogy ezt a hatáskört, természetesen a költségvetési forrásokkal együtt, telepítsük a Szabadalmi Hivatalhoz, hanem világos, törvényben rögzített eljárásrend kell, és törvényben kell rögzíteni azt is, hogy mi minősül ilyen beruházásnak. Ennek hiányában nagyon könnyen a hatósági önkény és a mindenféle kellemetlen befolyások mellett nyit utat egy törvény.

A másik, utalva a vitában már elhangzottakra: ahhoz, hogy Magyarországon legyen gazdasági felemelkedés, ahhoz, hogy ez a zöldfordulat, amit az LMP ajánl Magyarország számára, megvalósítható legyen, valóban a jövőbe kell beruháznunk. Ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk a szellemi javainkat hasznosítani, átfogóan át kellene gondolni az egész jogszabályi környezetet, nem apránként kellene behozni egyes módosításokat, és egy olyan jogszabályi környezetet kell kialakítani Magyarországon, ami megvédi a hazai szellemi javakat, ami nem szolgáltatja ki a hazai kis- és középvállalkozásoknál a magyar embereknél felhalmozott szellemi javakat a különböző multinacionális cégek nyomásának.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Gruber Attila képviselő úr, Fidesz.

DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudjuk, hogy a módosító javaslat a használati minták oltalmáról, a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalmáról, a találmányok szabadalmi oltalmáról, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról, a szerzői jogról, valamint a formatervezési minták oltalmáról szóló törvény módosítását célozza. A módosításnak az összes eleme nagyon fontos, nagyon régi kötelezettségünk, hogy ezt a mai körülményekre, az új kihívásokra tekintettel és az eddigi tapasztalatok figyelembevételével módosítsuk.

A szabadalmi törvény módosításának egyik indoka egyrészt az európai szabadalmakkal kapcsolatos fordításoknak a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához való benyújtásával összefüggő, felmerült gyakorlati problémák kezelése volt. Az elmúlt esztendőkben rengeteg olyan kérdés merült fel, amelyek gyakorlati megoldását sem a jelenlegi törvény, sem pedig az eddig eltelt időszak nem tudta biztosítani. Másrészről pedig tudjuk jól, és azt hiszem, azok, akik a kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak, ennek a tevékenységnek az ösztönzése céljából az eddigi hazai gyakorlati tapasztalatok is szükségessé tették a hatósági minősítési rendszer kidolgozását, ugyanis jelenleg ez az eleme hiányzik.

A jelenlegi gyakorlat problémás, hiszen az egyes állásfoglalást kiadó állami szerveknek nincs jogszabályi felhatalmazásuk az állásfoglalások kiadására. Ez olyan jogbiztonságot csökkentő vagy emésztő körülmény, ami mindenképpen megoldásért kiáltott.

A javaslat a szerzői jogi törvénynek elsősorban a közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó rendelkezését módosítja. Ha figyelmesen tanulmányozzuk és átolvassuk a javaslatot, ennek indokai egyfelől a kulturális ágazatban bekövetkezett technológiai, piaci változások, ami, azt hiszem, az elmúlt időszakban évről évre nagyobb sebességgel gyorsult fel, valamint a magyarországi uniós tagsággal járó szabályozás igénye. 1996 óta olyan hosszú időszak telt el, amelyben a szerzői jogi közös jogkezelést műtípusonként egyetlen önigazgató egyesületi formában működő formáció működteti, és ez a működtetés számos olyan diszfunkcionális jelenséggel nehezedett meg és súlyosbodott, amelynek a megoldását mindenképpen meg kell tennünk.

A máig kilenc különböző egyesület belső egymásrautaltsága és az egyenlőtlen infrastrukturális és szervezeti kapacitás az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület meghatározó dominanciáját eredményezi. Ha önök az irodával kapcsolatban álló jogot igénylők véleményét, állásfoglalását megkérdezik, akkor mind, egytől egyig fenntartásokkal, különféle kifogásokkal és nagyon érdekes példákkal tudnak szolgálni, hiszen ez az Artisjus Iroda Egyesület az évente beszedett jogdíj 85 százalékát gyűjti össze, amint az előbb is említettem, ez olyan jelentős dominancia, ami több olyan valós problémát vet fel, amelyek megoldására mindenképpen törekednünk kell. A kijelölt díjkezelés az európai irányérték dupláját kitevő, összesen 30 százalékos költségteherrel sújtja az egyéni alkotókat és jogosultakat. Erre rakódik a szociális rászorultsággal és megalapozatlan nemzetközi hivatkozásokkal alátámasztott, meglehetősen vastagra hizlalt támogatási tevékenység, amelynek mind a mértéke - ez 15-30 százalék közé tehető -, mind pedig az a folyósítási gyakorlat, amelyet ez a szervezet végez, tulajdonképpen teljesen önálló, az egyesületi tagok számára is átláthatatlan, és kultúrpolitikai befolyásra törő jelleget öltött.

Nem arról beszélnék, minthogyha a kultúrpolitika kivonását szeretnénk, tehát nem egyfajta visszacsapásról van szó, hanem egyszerűen ez olyan tényező, amelynek átláthatatlansága, kezelhetetlensége és a benne részt vevők kritikája ellenére is önálló érdekrend szerint működik, megnehezítve a továbbiakban ennek az egyesületnek a valódi célját. A jelenlegi monopolhelyzet megszüntetését a fentieken túlmenően indokolttá teszi az a körülmény is, hogy az Európai Bizottság 2007-ben Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárást indított ezen állapot meghaladását és a többes közös jogkezelés bevezetését sürgetve. Tehát nemcsak egy belső igény, hanem az európai jogrendszerben is egy felmerült és teljesen jogos, jogszerű igény is megköveteli ezen tényekkel ezen gyakorlat megváltoztatását. Ezért az előzmények alapján egy olyan jogkezelési intézményreformot, ennek a jogintézménynek a megújítását kell elvégezni, amely részben a számviteli, gazdálkodási követelmények részletes szabályozásával, részben az általam is említett korábbi törvényi monopóliumot megtörve, széttörve és természetesen korlátok közé szorítva a jogosultaknál a jogdíjakból történő levonást, teremti meg nemcsak Magyarország számára, hanem az Európai Unió számára is elfogadható, a közös jogrendbe illeszkedő jogszabály elfogadását.

Így az Szjt. módosítása megreformálja tehát a díjkiszabások jóváhagyási rendjét, átláthatóságot biztosít az egész rendszeren belül, ami mind a befizetők, mind pedig valamennyi érintett számára egyfajta biztosítékot nyújt. A javaslat módosítja a követő joggal, valamint az úgynevezett fizető köztulajdonnal kapcsolatos rendelkezést, ami, azt hiszem, az eddigi gyakorlathoz képest is további átláthatóságot biztosít.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő hozzászóló Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, a Jobbik-képviselőcsoportból.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk fekvő jogszabállyal kapcsolatban elmondtuk már a generális kritikánkat, észrevételeinket, volt, ahol támogató szavakat is tudtunk mondani. Én most ki szeretnék emelni néhány olyan elemet a jogszabályból, amelyek viszont teljes mértékben elfogadhatatlanok, és szeretném az államtitkár urat némi figyelemre buzdítani. (Dr. Répássy Róbert: Írom.) Így van. Úgyhogy most készül el a módosító javaslatunk itt, élő egyenesben jelentjük, és a következőről volna szó, próbáljuk együtt végiggondolni.

(13.10)

Van egy olyan szabályrendszer, erről már beszéltem, tehát a londoni egyezmény, szabadalmakról van szó, a londoni egyezmény egy cikkelyének az újabb megállapodásra vonatkozó, magyar jogrendbe való emelése. Már szerintem elaludt a nézőknek a fele... - de a következőről van szó. Az, hogy magyar nyelven lehessen, tehát magyar nyelven benyújtott szabadalmi leírásra lehet-e jogot alapítani az Európai Unióban vagy nem, ez egy fontos kérdés. A jog, a nyelvjog, a nyelv használata.

A javaslat 7. §-át javasolom tanulmányozni államtitkár úrnak, ha esetleg így kívánja követni a felszólalásomat. Mi a dolog lényege itt? A 7. § arról szól, ez módosítja a szabadalmi törvény 35. § (3) bekezdését, és azt mondja, hogy szabadalombitorlás esetén a szabadalmas kártérítést követelhet, és van egy speciális feltétel, egy nagyon jó és nagyon egészséges feltétel, hogy ha európai szabadalom szövegéről van szó, tehát európai közösségi szabadalomról van szó, és bitorlásról van szó, és a szabadalmas nem nyújtotta be a magyar nyelvű fordítását ennek az európai szabadalomnak, akkor a bitorlást addig nem lehet felróhatónak tekinteni, amíg be nem nyújtja a magyar nyelvű szabadalmat a jogosult, a szabadalmas. Remélem, érthető volt mindenkinek. Pörzse Sándor némiképpen kétséget keltően mosolyog, vagy legalábbis kételyt támasztóan, de bízom benne, hogy azért megértették.

Tehát a lényeg - mondok egy példát. Van egy angol nyelven benyújtott európai közösségi szabadalom az Európai Szabadalmi Hivatalhoz. Ez, mondjuk, egy gyógyszerszabadalom, most éppen mondjunk egy ilyet. Gyógyszerszabadalom. Magyarországon ehhez hasonló készítményt forgalomba hoznak, és a nagy külföldi multicég azt mondja, hogy kérem szépen, ez bitorlás. Van egy európai közösségi szabadalmam, ez a kis gyógyszertár bitorol. És akkor nézzük meg, hogy ő most ezzel a szabállyal, ha ez így marad, ahogy van, mentesülne attól a kötelezettségétől, hogy benyújtsa magyarul is a szabadalmi leírást, ha hivatkozni tud arra, vagy bizonyítani tudja azt, hogy a bitorló a fordítás hiányában is megérthette az európai szabadalom szövegét.

Tehát egyszerűsítsük le a dolgot. Van egy ilyen bitorlási helyzet, van egy angol nyelvű európai szabadalom, amelyet nyilván nem ismer meg mindenki, most legyünk már őszinték, ki az, aki vizsgálja az Európai Szabadalmi Hivatal közlönyeit, amikor egy gyógyszertárban kitesz egy terméket a polcra. Senki. Tehát úgy meg aztán végképp nem fogja megérteni, ha ő, mondjuk, olyan szinten áll sajnos, mint ahogy a magyarok; sajnos nem állunk jól az idegennyelv-tudásban, ez baj egyébként. Nem állunk jól, de mégis van egy ilyen helyzet, hogy nem állunk jól. Akkor könyörgök, ne biztosítsuk azt a lehetőséget ennek a szabadalmasnak, hogy ő mentesülhessen a magyar nyelvű szabadalmi leírás benyújtásának kötelezettsége alól, ha úgymond bizonyítani tudja, hogy a bitorló fordítás hiányában is megértette a szöveget.

Miről van szó? Itt a szakértő kollégám azt mondja, ehhez azt fűzi hozzá, hogy a javaslattevők szerint - nézzük, az indokolás mit ír - az angol nyelv Magyarországon széles körben elterjedt, és bizonyos vállalati mérethatár felett a magyarnak angollal való helyettesíthetősége nem ütközik különösebb nehézségbe. Úgy tűnik tehát, és ez egy teljesen frappáns megfogalmazás, a javaslat készítői azt tekintik természetes helyzetnek, hogy Magyarországon a szabadalombitorlási igénnyel fellépőknek a szabadalmi leírás magyarra fordítása ne legyen magától értetődő kötelmük.

Ezzel maximálisan nem tudunk egyetérteni. Tehát érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy az úgynevezett objektív következmények érvényesítéséhez szabadalombitorlás esetén még nyelvi bizonyítási terhet sem írnak elő az európai szabadalom külföldi tulajdonosa terhére. Ebből az következik, hogy a valódi tétet jelentő abbahagyásra kötelezés, jogsértés folytatásától eltiltás, gazdagodás visszatérítésének elrendelése, tehát szabadalmi bitorlási perekben a multiglobális hátterű külföldi jogigénylőnek semmilyen gondot nem fog okozni, nem kell pótlólagos bizonyítási terhekkel szembenézni.

Tehát ez elfogadhatatlan, úgyhogy erre nyújtunk be módosító javaslatot, ezt a bizonyos "kivéve" kitételt szeretnénk elhagyni, és szeretnénk meggyőzni államtitkár urat arról, hogy ez nem jó. Nem jó ez a kivételteremtési lehetőség.

Egy pillanatra visszatérnék bizonyos szabadalmak tekintetében a nyelvhasználat kérdésére. Ez megint egy tipikus példája annak, hogy hogyan áll a nemzeti érdekérvényesítés ügye a magyar kormányban és hogyan áll az Európai Unióban. Ez úgy áll, hogy ahogy beszéltünk az előbb, vagy ahogy már a vezérszónoki felszólalásban mondtam, egy európai szabadalmi kérelem esetén csak angol nyelven, másodlagosan német, francia nyelven lehet benyújtani szabadalmakat. És nemrégiben volt egy ezzel kapcsolatos konferencia, ahol egy spanyol képviselő kijelentette: Spanyolország nem ért egyet azzal, hogy nyelvüket további hivatalos nyelvként nem hajlandó alkalmazni az Európai Unió, a tiltakozáshoz az olasz küldött is csatlakozott, és éles különbség alakult ki az Európai Bíróság és a közösségi szabadalmi bíróság koncepciója között. Tehát magyarul felléptek a nemzetállamok egészséges igénnyel a tekintetben, hogy nehogy már az angol és a német és a francia legyen uralkodó.

Én viszonylag sokat járok az Európai Parlamentbe is, és azért észlelem, hogy ott nemcsak angolok meg németek meg franciák működnek, és a nyelvhasználat is nagyon széles. Tehát az olaszok is nagyon aktívak, adott esetben a spanyolok is. A katalánok katalánul szeretnének nyilván megszólalni, ez egy külön téma, de az Európai Unió nem nyitott a nemzeti önrendelkezésre még kellően, ez egy nagyon fontos kérdés, hogy ebben megváltoztassuk őket, és a székely önrendelkezést végre elfogadják, és rádöbbenjenek arra, hogy európai biztonság nincs székely önrendelkezés nélkül.

Szóval mindenesetre jó lenne tudni, valóban, hogy a magyar delegáció, amely részt vett ezen a konferencián, vajon miért nem emelte fel a szavát, miért nem csatlakozott ehhez a tiltakozáshoz, miért nem emelte fel a hangját amellett, hogy a magyar nyelv legyen egy elismert nyelve az Európai Uniónak. Egyébként formálisan így van, hogy egyenjogú tagok vagyunk, mindenben egyenrangúak vagyunk. Betolták Magyarországot az Európai Unióba egy tisztességtelen népszavazással, tisztességtelen feltételekkel, ebből hihetetlenül sok hátrányunk van, volt és van, és sajnos még lesz is, mindaddig, amíg tagok vagyunk. És legalább, ha már van olyan uniós szabályozási lehetőség, mondjuk, hogy kötelezően nemzeti nyelven, a tagállam nyelvén is be kell nyújtani a szabadalmi leírást európai szabadalom esetében bitorlás esetén, akkor ezt ne puhítsuk föl, akkor örüljünk neki legalább, hogy van egy olyan uniós szabályozás, amelyre hivatkozva azért egy kicsit legalább még magyarnak tudjuk tartani egy szegmensét az életünknek.

Előbb-utóbb tényleg oda fogunk jutni, hogy holnap kitalálják az Európai Unióban, hogy holnaptól mindenki csak angolul intézhet hivatalos ügyet az Unió területén, mert ez a hatékony. És akkor így lesz? Nem fogunk tiltakozni? Nem fogjuk megvédeni a nyelvünket? Meg kell védeni a nyelvet, amúgy is már az angol hatások, nyelvi hatások, meg az egész modern világ őrültségei tényleg annyira erodálják a nyelvi kincseinket, hogy védelmet igényel.

Úgyhogy én államtitkár urat vitára invitálom ebben, és kérem a támogatását, hogy ezt valamiképpen akadályozzuk meg.

Nagyon fontos és elgondolkodtató része a törvénynek a 12. §-ban írt szabályozás. Ez is egy nagyon fontos rész, és be kell vallanom, most, hogy jobban elmélyedtem, én ezt szintén olyannak tartom, ami nem fogadható el. Tehát miről van szó? Szabadalmi törvény, szabadalommegsemmisítési eljárás esetén gyors eljárásban köteles elbírálni a hivatal a megsemmisítési kérelmet - ez így van a védjegyek esetében is a javaslat szerint, vagy így lenne - akkor, ha bitorlási per indult, és a bitorlási perben ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztettek elő. Ez látszólag egy jó javaslat, ugye, jaj, de jó, legalább gyorsan fejeződjön be a törlési eljárás.

De miről van itt szó? Menjünk az elejére az egésznek, hogy érthető legyen. Itt a KözHáló, amit hoztam, a KözHáló védjegy. Az állam bitorolta a KözHáló megjelölést, a jogosult, tehát a Teleház Szövetség KözHáló megjelölését, ez a kiváló hálózatnak a védjegye volt. Az állam elkezdte jogszerűtlenül használni a saját programjának a népszerűsítésére, több száz millió forintot költve; ki tudja, hova kerültek ezek a milliók, szabad demokrata miniszterek, tehát itt azért jó lenne kicsit körbenézni azért a házuk táján, már a nevüket is elfelejtettük, de ők szerintem nem felejtették el azokat az ügyleteket, amelyek révén adott esetben nem jártak rosszul. Tehát nézzük meg, hogy mi a helyzet. A KözHálót elkezdte használni az állam, visszavetítem erre a tényállásra. Akkor most nézzük meg, hogy mit jelent ez a szabályozás erre az ügyre vonatkozóan.

(13.20)

Tehát van egy bitorló, megindul a bitorlóval szemben egy szabadalombitorlási per. Azért megy a bíróságra a jogosult: kérem, valaki használja az én bejegyzett, kizárólagos használatomba eső szellemi alkotást. Azt kéri a bíróságtól: tessék kötelezni, hogy hagyja abba, kártérítést is kérek, és minden következményét kérem ennek. Mit szokott csinálni ilyenkor a bitorló? Mi az, amit tanítanak a szabadalmi ügyvivőknek és minden ezzel foglalkozó ügyvédnek: indíts egy törlési eljárást a jogosulttal szemben; tehát lődd ki a jogosult védjegyét vagy szabadalmát, mert akkor megúszod.

Itt, ha jól értem, egy olyan szabályozásról van szó, hogy ezt a bizonyos védekezést, ami tipikus a bitorló oldaláról, és ami az ügyek legtöbb részében tényleg csak időhúzást szolgál, és tényleg egy tisztességtelen bitorlói üzleti érdeket véd, akkor benyújtja a törlési kérelmét, és ezt, ha van egy szabadalombitorlási per... Márpedig általában akkor szoktak benyújtani törlési kérelmet, ha szabadalombitorlási per van, ez a tipikus, bár van olyan eset is, amikor valaki kinéz magának egy védjegyet vagy egy szabadalmat, látja, hogy valaki ütközik a lajstrommal, és mivel nem használják, ezért kérik törölni, de ez sokkal ritkább. Az a tipikus, hogyha bitorlás miatt ellenem fordulnak, mint bitorlóval szemben, kérem a törlést. Ha ezt a módosítást megszavazzuk, hogy kérheti a gyorsított eljárást... - magyarul, annak kedvezünk, aki bitorló, aki megindított egy törlési eljárást, és most biztosítjuk számára, hogy jó gyorsan végigmehessen ez a törlési eljárás; magyarul: kilőhesse a szabadalmat vagy a védjegyet, amelyet ő úgymond bitorol. Tehát ez egy abszolút rossz megoldás.

Itt az igazi megoldás az lenne, hogy a szabadalombitorlási perek ésszerű időben történő befejezésének a törvényi, eljárási, szervezeti feltételeit biztosítanák. Ha jól tudom, a bírósági reformnak a nem túl áldásos következményeképpen a Fővárosi Bíróságon, amely kizárólagos illetékességgel és hatáskörrel rendelkezik a szabadalmi ügyek elbírálására, ha jól tudom, cáfoljanak meg, egyetlen egy darab bíró maradt. (Dr. Vas Imre: Nem darab, fő!) Nem tudom, hogy megtörtént-e a pótlás, és hogy valami változás történt-e. Vas Imre képviselőtársam lehet, hogy meg fog nyugtatni, lehet, hogy ketten maradtak. (Dr. Vas Imre: Nem darab, fő!) De egy biztos: tragikus helyzet fog előállni.

Már amúgy is egy eldugult Fővárosi Bíróságról van szó; amúgy is eldugult, egyéves tárgyalási időszakokkal dolgozó szabadalmi védjegybitorlási bírósági tanácsokról van szó. Ha nem ezt az eljárási részt gyorsítjuk, hanem a bitorló számára tesszük lehetővé, hogy a csalárd módon vagy éppenséggel nem tisztességesen benyújtott törlési kérelmét gyorsan bírálja el a hivatal, akkor tulajdonképpen a bitorlóknak kedvezünk. Ezt nem tudjuk elfogadni. Úgyhogy kérem az államtitkár urat, hogy ezt maximálisan vizsgálja felül.

És egy gondolat még a szerzői jogi törvénnyel kapcsolatban; kaptam egy SMS-t - milyen jó, hogy közvetíti a tévé ezt a vitát, kaptam egy SMS-t egy lelkes magyar honpolgártól -, hogy mindenképpen említsem fel azt a témát a szerzői jogi törvény tekintetében, hogy amikor megalkot egy művet valaki, mint tudjuk, a szerzői jognál nem a jogbejelentés teremti a jogot, hanem maga a mű megalkotása, de a Szerzői Jogi Hivatalnak ha bejelenti az ember, akkor bizonyítottá válik, hogy ő mikor alkotta meg a művet. Ő az első, tehát ehhez kötődnek a szerzői jogosultságok.

A jelenlegi rendszerben csak az órát rögzíti a hivatal vagy az egyesület, hogy mikor nyújtják be a kérelmet. Tehát magyarul, ha egy külföldi és egy magyar, mondjuk, egy órában, egy nap egy órájában nyújtja be ugyanazon mű regisztrációs kérelmét, nem lehet eldönteni, hogy ki az elsődleges jogosult. Tehát ez mindenképpen egy szabályozandó kérdés, és úgy gondoljuk, hogy ha már ennyire hozzányúltunk többféle szellemi alkotási jogszabályhoz, akkor kellett volna ezzel foglalkozni, és kérem, hogy foglalkozzanak is ezzel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Zagyva György Gyula képviselő úr, Jobbik.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót. Az én véleményem egyébként még a Jobbiktól és az LMP-től is egy kicsit még arrébb van ilyen letöltési dolgokban, de megígérem, hogy egy picit visszafogottabban fogom ezt képviselni, hogy a Jobbiktól ne nagyon térjek el.

Az Artisjus nevű jogvédő szervezet vagy jogvédő maffia, nevezzük így, a mi utunkba 15 éve folyamatosan belekeveredik, és folyamatos harcban állunk ezzel a maffiával, amelyik egyébként arról szólt az elmúlt két évtizedben Magyarországon, hogy csak a barátaiknak és csak a haverjaiknak adogattak szinte jogdíjat, és ezt utána mindenkitől, aki Magyarországon élt és mozgott, beszedték. Most legutoljára Szegeden a szoláriumokat sarcolták meg, mert a szoláriumokban szól a rádió. Kimegy az Artisjus és szétbünteti a szoláriumokat. Utána ennek a pénznek, amit beszednek, akár jogdíj címen, akár büntetés címen, a nagy részét, hetvenakárhány százalékát működési költségként élik fel. Hogy most ezt a huszonvalahány vagy 30 százalékot szétosztják a zenekarok között, ezt is csak a haverjaik között osztják szét. A 70 százalékát felélik, abból van nekik üvegpalotájuk, meg több millió forintos fizetésük egyébként az ott dolgozóknak.

A korrupció melegágya egyébként az Artisjus. És most önök ezzel a törvényjavaslattal, hogy kinyitják, és behozzák a többi multi, mondjuk, az amerikai multi jogvédő hálózatokat, még tovább fogják rontani ezt a helyzetet, mert ahelyett, hogy inkább az Artisjust felszámolták volna, ezt az egész bizonytalan eredetű jogvédő maffiát, amit SZDSZ-es körök adtak Bródy Jánoséknak annak idején, a politikai sorstársaiknak, meg Somlóéknak, ahelyett, hogy állami kézbe vették volna ezt a lehetőséget, ehelyett kinyitják és odaadják, amerikai multicégek, milliárdos multicégek, amelyek egyébként még erősebbek, mint az Artisjus, fogják majd még jobban sarcolni a magyar embereket. Tehát ha, mondjuk, csinál valaki bármilyen anyagot, és felhasználja a világ bármelyik részéről majd egy amerikai szám töredékét, akkor majd milliókat kell neki fizetni, és azoknak az amerikai jogvédő cégeknek meg is van a lehetőségük, mondjuk, jogászi hátterük arra, hogy beszedjék ezt, és tönkretegyék a magyar embereket.

Tehát pontosan a másik irányba kellett volna inkább elmozdulni, hogy az Artisjust felszámolni, megszüntetni, mert ez egy sarc volt egyébként, amit ők szedtek, jogosulatlanul, merthogy az elmúlt 20 évben bárki összeállhatott volna ilyen erővel.

Két ember, mit tudom én, mondjuk Pörzse Sándor meg Zagyva Gyula összeáll, elmegy Szegedre, és lesarcolja a szoláriumokat, jogvédelem címén. Mert ezt csinálta az Artisjus, egyébként a Magyar Országgyűlés engedélyével.

Látták, hogy ez nem teljesen jól van. Most akkor elmennek abba az irányba, hogy az amerikai multikat is behozzák. Az elmúlt 10 évben elég sok koncertet szerveztem, meg elég sok zenekarral tartottam a kapcsolatot. Elég jól átlátom szerintem a magyar könnyűzenének egy jelentős szegmensét, mondjuk, ezt a nemzeti rocknak nevezett irányzatot, ami egyébként olyan szempontból - (Beszélgető képviselőtársai felé:) légy szíves, beszélek! - fontos, hogy mondjuk, vannak olyan zenekarok ebben az irányzatban, amelyek a legtöbb CD-t adják el Magyarországon, tehát a Mahasz-listák szerint is hetekig vezetik a Mahasz-listákat, mondjuk, az Ismerős Arcok, a Romantikus Erőszak, a Hungarica és társai. Ezek a zenekarok eladnak több ezer CD-t. És például én most beszéltem Sziva Balázzsal, aki a Romantikus Erőszak frontembere, és kikértem a véleményét ebben a dologban, hogy ő például letöltéspárti vagy nem letöltéspárti. És úgy, hogy ő több ezer CD-t ad el, azt mondja, most már olyan kicsi a CD-eladás, hogy most már a zenekarok úgysem ebből élnek egyébként. Most már a zenekaroknak eltolódott a koncertezés irányába az energiájuk. Tehát most már az a zenekar marad fenn, amelyik egy év alatt meg tud csinálni 80-100 koncertet, nagy bevételű koncertet, ahol pluszt ad a közönségnek, olyan közönségcsalogató koncerteket csinál, amikre több száz ember elmegy, és ebből él meg egy zenekar. Most egy Mahasz-listán, mit tudom én, 2 ezer eladott CD-vel már lehet vezetni a listát.

Azért mondtam el ezt a listavezetést, ez azért nagyon érdekes, mert a mai magyar zeneipar úgy működik, hogy például hiába a Hungarica, a Romantikus Erőszak meg ezek a felsorolt zenekarok, amelyek szokták vezetni a Mahasz-listát, mégsem játsszák őket a rádióban. Tehát ergo, egy büdös fillért nem fog kapni az Artisjustól meg semmilyen jogvédő cégtől, mert nem játsszák a rádióban, mert az nincs leszabályozva, hogy ha például valaki x lemezt elad, és mondjuk, vezeti a listát, akkor őt kötelező játszani a rádióban. De egyébként a rádió arra hivatkozik, hogy mit tudom én, a Rihannát meg akárkit azért játssza, mert az vezeti a listát. Annál igaz, a Romantikus Erőszaknál nem igaz.

És amikor mi írtunk levelet meg panaszkodtunk, akkor süket fülekre találtunk. Tehát aki polkorrekt, azt játsszák, aki nem polkorrekt, azt nem játsszák. Pedig elméletileg úgy kellene hogy legyen, hogy ha valaki, nem tudom, a top 40-ben benne van, vagy esetleg vezeti, akkor azt tízes rotációval játsszuk a rádióban.

(13.30)

És ez még úgysem változott meg, hogy mondjuk, most Koltay Gábor lett a Petőfi rádió zenei szerkesztője. Mindenki nagy várakozással tekintett erre, hogy na, végre a Koltay ott lesz, hátha megváltozik valami. Semmi nem változott meg! Ugyanúgy azt a konzumidióta bénaságot játsszák a rádióban, amit mindenkinek hallgatni kell, ha tetszik neki, ha nem. És közben azok a zenekarok, amelyek pedig dolgoznak, értéket teremtenek, és még a Mahasz-listát is vezetik, le vannak tiltva a rádióban, a VIVA TV-ről, a zenei tévéről a klipjeiket letiltják, ergo onnan se fognak egy büdös fillért sem kapni, és akárki fogja szedni a zenei jogdíjat Magyarországon, akár az Artisjus, akár külföldi cégek, akkor sem fognak. Tehát én osztom Vágó Gábor álláspontját, kalózpárti vagyok, mindenki töltsön le mindent, ne fizessen sarcot azoknak a cégeknek, amelyek egyébként úgysem a zenekaroknak osztják szét ezt a bevételt, hanem egymás között, illetve egy-két kiválasztott társuknak meg kiválasztott haverjaiknak osztják szét, és közben a magyar zeneipar meg haldoklik őmiattuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni kettő percben. (Nincs jelentkező.) Tizenöt percben? (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Látom, hogy készülődik Répássy Róbert államtitkár úr, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon érdekes és színes vita volt, még akkor is, ha nem minden esetben a törvényjavaslatról volt szó a felszólalásokban, de ezzel együtt is érdekes vita volt.

Szeretném önöket megnyugtatni afelől, hogy a módosító javaslataikat, mint ahogyan mindig is, alaposan megfontoljuk. A felvetett kérdésekre a részletes vita során válaszolni fogok, a részletes vita alkalmat ad majd arra, hogy a módosító javaslatokban megnyilvánuló véleményükre is tudjak reagálni. És különösen azokat a hozzászólásokat szeretném megköszönni, amelyek támogató hozzászólások voltak, és azt természetesnek találom, hogy nem minden elemében volt egyetértés a javaslatokról, de ezekről még a módosító javaslatok során a részletes vita szakaszában tudunk tárgyalni.

Még egyszer köszönöm szépen a hozzászólásokat, és köszönöm a támogató nyilatkozatokat. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendben jelentkezik Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr, Jobbik.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Egy ügyrendi felvetésem volna, és kérem az államtitkár úr, illetve a kormánypárti képviselők támogatását. Ez épp az elmondott életritmus és munka miatt, amely azt jelenti, hogy a bizottsági ülésből kellett iderohannom, a felszólalásomat ott megszakítva, hogy itt folytathassam, a módosító javaslatomat nem tudtam véglegesíteni, és ha jól tudom, most az általános vita lezárásáig lehetne benyújtani. Ezek a módosító javaslatok már elkészültek, csak még ott vannak a számítógépen, tehát valahogy el kellene juttatnom. Kérem az előterjesztő képviselőjét vagy egyszerűen a Ház döntését a tárgyban, hogy váljon lehetővé az, hogy a mai nap végéig vagy 16 óráig kerülhessenek benyújtásra módosító javaslatok ehhez a törvényjavaslathoz.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ügyrendi javaslatot elfogadom, és ma az ülésnap végéig beadható a módosító indítvány.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett és érkezik még, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/4857. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 30 perces időkeretben.

Felszólalások:   1-38   39-101   101-212      Ülésnap adatai