Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném elmondani, hogy a magyar jövendő nem lehet ellenzékben, úgy, ahogy az igazság sem lehet ellenzékben, ezért ezen vita záróakkordjaként a magyar jövendő nevében meg kell említenem azokat a magyar fiatalokat és azokat a társadalmi csoportokat, akiket egyszerű vonalkódoknak tekint ez a kormány, és akik vonalkódokként kimaradnak a költségvetési tervezésből, de az én világképemből semmiképpen sem, hiszen minden józan gondolkodású magyar polgár rájuk kívánja alapozni a jövőt, azon magyar fiatalokra, akiktől ez a kormány  egyébként joggal  a gyermekáldások számának szaporodását várja, és amely szándékában én támogatom Magyarország Kormányát. Hozzáteszem, a deviancia bizonyos formáinak háttérbe szorításával ehhez a szándékhoz közelebb kerülhetne Magyarország Kormánya; értetlenül állok az előtt, hogy miért nem tesz semmit ebben az ügyben vagy szinte semmit. Hozzá kell tennem, hogy arra a csoportra gondolok  egy példával megvilágítva , amely magyar társadalmi csoport most kezdené el az életét, fiatal, huszonéves párként saját otthonhoz jutna, családot alapítana, és példának okáért lakáscélú előtakarékosság állami támogatásával összeszedte pár év alatt az önrészt korábban a CSOK-hoz, és valahogy egy saját ingatlanra szert téve, hiteleket törlesztve, hosszú évek munkájával családot tudott alapítani, jövőt tudott építeni. Ezekre az emberekre nem gondol ez a költségvetési tervezet. Azok a magyar fiatalok, akik lakáscélú előtakarékosság állami támogatásával tudtak egyről a kettőre lépni, ma semmilyen lehetőséget nem kapnak ehelyett, a költségvetési tervezésből egyszerűen kimaradt az ő életük.

Azt mondja Magyarország Kormánya, hogy vegyenek fel CSOK-ot. De ha nem keresnek elegendő összeget ehhez, márpedig Magyarországon százezrek, milliók nem keresnek elegendő összeget ahhoz, hogy bármely bank leszerződjön velük CSOK-ra, akkor felteszem a kérdést, államtitkár úr, képviselőtársaim: milyen jövőt szánnak ezeknek a fiataloknak?

Lehet itt a parlamentben, a nagyon masszív és sokat halott, sokat kibíró kupola alatt azt mondani, hogy megfordult a nettó migrációs egyenleg önök szerint, tehát azt állítani, hogy többen térnek vissza Magyarországra, mint ahányan eltávoznak innen. Alá lehet ezt támasztani különböző statisztikai hamisítványokkal, mert mind a ketten tudjuk, önök is tudják, mi is tudjuk, hogy egyrészt a kivándoroltak közé sokkal kevesebb embert számítanak be, mint ahányan valóban kivándorolnak, hiszen csak azt számítja be ez a statisztika, aki feladta a társadalombiztosítási jogviszonyát, felszámolta az itteni lakhelyét, vonalait, leadta a papírjait, és eltávozott vélhetően végleg külföldre. Önök csak ezeket az embereket számolják be a távozók közé. A hazatérők közé viszont beszámítják azon határon túli testvéreinket is, akik adott esetben a kényszer okán itt a jelenlegi kisebb méretű Magyarországon kell hogy a boldogulásukat megtalálják, pedig a cél az lenne, hogy mindenki a szülőföldjén boldogulhasson az egész Kárpát-medencében.

Szeretném önöknek elmondani, hogy felelőtlenség és néminemű demagógia is a gyermekáldások számának növekményét várni azoktól, akiktől éppen elveszik ezeket az életlehetőségeket, akik a budapesti vagy nagyvárosi albérleti díjakkal szembesülve azt látják, hogy a kormányzat tötymörgéséből kifolyólag ezek az elképesztő, tarthatatlan állapotok fennmaradnak. Még Berlin is próbálkozik, szerintem egy rossz eszközzel egyébként, hiszen az albérleti díjaknak a hatósági plafonját, tehát egyfajta hatósági díjszabását én nem támogatnám Magyarországon, de lennének egyéb eszközök, példának okáért a Jobbik benyújtotta erre vonatkozó indítványait az utóbbi hónapokban többször. Egy olyan lakhatási támogatási rendszerre gondolok, államtitkár úr, amit a Jobbik „Mi várunk” programja kiterjesztett, és amely értelmében megvizsgálhatnánk azt adott esetben budapesti kerületenként, régiónként, városrészenként, hogy az adott albérleti díjak  átlagos kerületi albérleti díjak  és az érintett fiatal pár keresete között mekkora a tátongó szakadék, és ezen szakadék függvényében egy, akár az Erzsébet-utalványhoz hasonló utalványrendszerrel visszatérítést kaphatnának ezek a magyar fiatalok, ha csak 20-30 ezer forintot havonta, államtitkár úr, ez is egy gesztusértékű jelzés a magyarok számára, hogy érdemes itt maradni ebben az országban, érdemes itt keresni a boldogulást. Hiszen a munkabérek versenyében tízéves távlatban, bárki kerül kormányra Magyarországon, nem tudunk győzni, nem tudjuk a nyugat-európai átlagot még csak megközelíteni sem, főleg akkor, ha ezen kormány regnálása alatt az osztrák bérszínvonal értékétől még egy néhány százalékos távolodás is bekövetkezett, nemhogy közeledést tudtak volna felmutatni az utóbbi években.

Azt viszont elmondhatnánk, hogy egy bérlakásépítési programmal, egy lakhatási támogatási rendszerrel, a Jobbik által benyújtott, a lombikbébiprogram teljes körű támogatásának tervezetével, tehát úgy, hogy se háromszázezer forint körüli térítési díjak, se várólisták ne jöjjenek szembe és ne várják a magyar fiatalokat, ha ezt el tudnánk érni, előre lehetne lépni ezen a területen.

S még egy fontos becsípődésem van, ha így tetszik. Azért szegezem ennek az államtitkárnak ezeket a kérdéseket, mert ő szakmai, korrekt és pedáns válaszokat szokott és tud adni ezekre a kérdésekre. Szeretném tudni őszintén a véleményét mindenkinek, aki megszólalhat ebben a kérdésben: hogyan gondolnak demográfiai fordulatra egyáltalán a gyermeknevelési cikkek 27 százalékos áfakulcsának megtartása mellett? Ez egy európai uniós rekorderkulcs. Ha az összes gyermeknevelési cikk áfakulcsát 27-ről 5 százalékra csökkentem, és minden érintett magyar családot kedvezményezek ezzel, akkor sem hiszem, hogy százmilliárdos összeg összejöhetne, ennél vélhetően sokkal alacsonyabb fog kijönni, de egészen biztos, hogy ennek a költségvetésben a fedezete megvan, meglenne. S egészen biztos vagyok abban, hogy ezek a gesztusértékű üzenetek legalább annyit érnek a magyar fiatalok számára, mint azok az amúgy általam támogatott adókedvezmények, amelyek nem érintik a teljes kört, csak egy bizonyos kereseti szint fölött érintik a magyar állampolgárokat, és ez a bizonyos kereseti szint fölöttiség egy olyan furcsa kiválasztódást okozott, mintha csak számukra kívánna üzenni Magyarország Kormánya. Pedig a magyar jövendő ott van a szabolcsi falvakban, ott van az inaktív magyar fiatalokban, akik jelen pillanatban nem tudnak szakképzettséget szerezni, nem jutnak el egy kollégiumba, nem tudnak a tehetségüknek megfelelő munkahelyet találni Magyarországon. Hatszázezer ilyen emberről beszélünk. Hatszázezer magyar kényszerült a feketegazdaságba vagy tántorog a szürkegazdaság szélén, kapja a kiegészítést még zsebbe a tisztesnek nem mondható, mert nagyon alacsony keresete mellé. Ezeknek az embereknek kellene jövőképet, víziót kreálni Magyarországon, és akkor talán lassulna a kifelé vándorlás spirálja, egyáltalán a gondolata visszaszorulna, mert lenne életlehetőség Magyarországon.

A Jobbik frakciójának ez a célja, hogy ezt a víziót fel tudjuk festeni minden magyar fiatal, minden, a tisztességes jövendőjét kereső magyar állampolgár számára, és amíg nem látjuk ugyanezeket visszaköszönni a költségvetés tervezetében, addig nem tudjuk támogatni ezt a csomagot. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)