Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Ebben a vitában a vitaellenfeleink országgyűlési képviselők, akikkel együtt esküdtünk fel arra, hogy Magyarország érdekét képviseljük. Ezért javaslom, hogy ennek a törvényjavaslatnak, ennek a törvénymódosításnak a vitájában is ezt tekintsük mércének.

(10.40)

Ebben ütköztessük a nézeteinket, nézzük meg, hogy milyen hasonlóság és milyen különbség van a vé­leményünk között! Elsőként is azt kell mondjam, hogy egy jó színvonalon működő, hazai és nemzetközi elismertséget kivívó, a diplomáját munkaerőpiaci értéken magas szinten értékelt intézmény működése Magyarországon nemcsak a magyar felsőoktatásnak, hanem az egész országnak, ennek a hazának az érdeke.

Az pedig, hogy egy ilyen intézmény ne működjön Magyarországon, ez a mi hazánknak nem érdeke. Ezért mindazok a támadások, amelyek a CEU ellen irányulnak, miközben nem hallottam egyetlenegy olyan érvet sem, amely cáfolná, hogy ez az egyetem magas színvonalon működik, az ott folytatott oktatói-kutatói tevékenység hazai és nemzetközi elismertsége magas, hogy az ott szerzett diplomával jól el lehet helyezkedni Magyarországon és a határainkon kívül, akkor kérem szépen, ha ez az egyetem nem Magyarországon működik, ez az ország érdekei ellen való.

Tisztelettel kérem belátni, hogy az a törvényjavaslat, az a módosítás, amelyet tehát itt elénk helyeztek, ez az országunk érdeke ellen van. Ez a legfontosabb, amit ki kell mondani. Együtt esküdtünk fel Magyarország érdekei védelmében, és hogy ennek az országnak az érdekeit szolgáljuk. No, ez a törvényjavaslat nemhogy nem szolgálja az országunk érdekét, hanem ellene van.

Egyébként ha olyan nagy teher lenne egy ország számára a jelenleg így működő CEU, akkor tessék nekem megmondani, hogy mégis, az önök által beterjesztett törvényjavaslat ellen miért emelte föl a hangját 14 Nobel-díjas tudós. (Bangóné Borbély Ildikó: Így van. ‑ Zaj a Fidesz padsoraiban.) Miért írta alá most már több mint ezer professzor? Miért gondolja úgy az Oxfordi Egyetem rektorhelyettese, hogy egyébként ennek a törvényjavaslatnak az indíttatása rossz?

De megfordítom a dolgot: ha ez egy olyan terhes dolog, tessék megmondani nekem, miért jelentkezik azonnal Vilnius Litvániában, Lengyelország három városa (Kunhalmi Ágnes: Barátaink.), ma reggel pedig az osztrák rektori konferencia elnöke, aki azt mondja, hogy szívesen fogadják ugyanilyen feltételekkel ezt az egyetemet, a klagenfurti egyetem rektoraként ő a saját városában, de ha gondolják, Salzburgban vagy Bécsben.

Ha ez egy ilyen rossz dolog, ha ez egy ilyen teher, akkor hogy lehet, hogy egyébként sikerül megtévesztenie valamilyen árnyékhatalomnak 14 Nobel-díjast, ezer közgazdászt, plusz három ország olyan jellegű vezetőit, akik azt mondják, hogy ők ezt a terhet szívesen magukra veszik. Kérem szépen, gondolják végig, hogy mit tesznek!

De ebben a vitában a vitapartnereink nemcsak országgyűlési képviselők, hanem az Európai Néppárthoz tartozó pártok képviselői. Az európai kereszténydemokrácia, amelyhez én nem tartozom, de tisztelem és becsülöm képviselőit. S mivel a CEU-n oktatnak patrisztikát is ‑ ez egyébként az egyházatyák tanításaival foglalkozó tudományág ‑, tanítanak ott egy törvényt, amelyet a késői római császárok mondtak ki, és amely sok tekintetben a politikatörténeten végighúzódott. Az a törvény rövidebb volt, mint az önöké, tulajdonképpen bátrabb, kicsit velősebb, egy mondatból állt, úgy hangzott: „non licet esse vos” ‑ nem szabad, hogy legyetek. Amikor már nem volt érv, akkor történetesen semmi mást nem tudtak mondani, hogy ez a törvény csak azért van, hogy ne legyetek.

Igen tisztelt Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Nagy biztonsággal állítom, hogy ha ebben a körben nem lenne érintett a CEU, akkor ez a törvényjavaslat nem születik meg. Ennek ugyanis a szakmai indíttatása nulla. Nulla! Mindenki, aki a felsőoktatással egy kicsit is törődött és foglalkozott is, tudja; Vinnai képviselő úr is helyesen mondja: azok a szabálytalanságok, amelyek itt előfordulnak, minden akkreditációs vizsgálatnál ilyen vagy hasonló előfordul. Kérem szépen, aki már egyetemen járt és nem csak hallgatott, az tudja, hogy az akkreditációs testület vizsgálata arra való, hogy kiderítse, hogy mi az, ami szabályos, és mi az, ami nem szabályos. Egyébiránt kétségtelenül vannak olyan szabálytalanságok, amikor azt mondja egy intézménynek, az én egyetememnek, az ELTE-nek éppúgy, mint államtitkár úr egyetemének, a Műegyetemnek, hogy itt vannak olyan tévedések, olyan félreértések, amelyeket javítsatok ki.

Jelentem, egyetlenegy alkalommal nem hoztak emiatt még törvénymódosítást a Ház elé. Soha! Ha az ELTE, ha a Debreceni Egyetem, ha Pécs, Szeged, Miskolc ilyen jellegű hibát vétett, önöknek még soha, soha egyetlenegy alkalommal nem jutott eszükbe, hogy emiatt törvénymódosítást kell végrehajtani. Ennek a törvénymódosításnak egy és kizárólag az az oka: önök meg akarják szünteti a CEU-t. És ennek nem szakmai a motiváltsága, hanem politikai a motiváltsága. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van! ‑ Németh Szilárd István: Nem igaz!)

Tisztelettel kérem annak belátását, hogy az a problémakör, amit itt, ebben a törvényjavaslatban, módosításban előhoznak, nincs benne a magyar felsőoktatás tíz legfontosabb problémái között. A diploma értéke, a felsőoktatás szerkezete, az autonómia kérdése, a felsőoktatási dolgozók bérezése, és még tucatjával tudom mondani azokat a kérdéseket, amelyek hússzor előbbre valók, mint ez az ügy, mint ez az egész, amelyet kizárólag és kimondottan a CEU miatt, politikai indítékkal hoznak ide.

Azt kell mondjam, hogy ennek a törvénymódosításnak, ennek a törvényjavaslatnak a tényleges és valódi célja nem is a felsőoktatásról szól, messze túlmutat annak keretén: ez az oktatás szabadságáról szól. Önök, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, ezzel a törvényjavaslattal az oktatás szabadságát akarják megsérteni, szavazatukkal pedig meg is fogják sérteni.

Azt kell mondjam önöknek, hogy mégsem lehet teljes félreértés, ha a világ legkülönbözőbb részein és itthon, Magyarországon az ország legrégebben működő, folyamatosan működő egyeteme, az ELTE; egy másik külföldi alapítású, nagy tekintélyű egyetem, az Andrássy Egyetem; a Corvinus, amelyik a múlt héten kötött megállapodást, amelynek vezetője, rektora mégsem áll önöktől olyan távol, most adta az aláírását az együttműködéshez a CEU-val ‑ ezek valóban hirtelen mind elvesztették az eszüket Oxfordtól Budapestig, professzorok, egyetemi vezetők, a volt köztársasági elnöktől kezdődően egy sereg oktatóig, és azt gondolják, hogy az önök nagyszerű törvényjavaslata egyébként rossz.

Azt kell mondjam ugyanakkor, hogy a tegnapi nap módosítása, amellyel még szigorúbbá tették a feltételt; én ezt a mentalitást értem ‑ de soha nem fogok vele egyetérteni, soha, de értem ‑, hogy úgy gondolják, minél erőteljesebb a nyomás külföldön és belföldön, még szorosabbra kell húzni a szíjat. Ez tegnap nagyszerűre sikerült, merthogy sikerült a TAB-nak többségi vélemény alapján egy olyan megfogalmazást adni, amelyet, azt kell mondjam, teljesíteni gyakorlatilag lehetetlen.

A módosítás véletlenül sem egyébként az összes külföldi alapítású vagy külföldi egyetemről szól, hanem ‑ és itt idézem a módosítást, mert érdemes szólni erről, ha már erőnek erejével, szakmai alapon próbálunk beszélni erről a politikai törvényről ‑ azt mondja, akkor lehet a további működés rendben, ha Magyarország Kormánya és a külföldi felsőoktatási intézmény székhelye szerinti állam kormánya által kötött, föderatív állam esetében, amennyiben a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére nem a központi kormányzat jogosult, annak központi kormányzatával létrejött előzetes megállapodáson alapuló nemzetközi szerződés. Fordítsuk le: először is próbáljuk széles látókörünket tágítva belátni, hogy az Amerikai Egyesült Államok föderális állam.

(10.50)

Ebben az esetben, ha ezt belátjuk, akkor tudhatjuk, hogy amikor mi egy állami egyetemről beszélünk európai, közép-európai fejjel, akkor természetes számunkra, hogy ezt az állam, illetve a kormány köti Magyarország nevében. Egy föderális állam esetében az oktatás, ezen belül a felsőoktatás berendezkedése teljesen más, és ha azt mondjuk, hogy Kent State University Ohio, University of Pennsylvania, University of Kansas, ezek nem föderális intézmények, hanem az adott szövetségi állam, Ohio, Kansas vagy Pennsylvania szövetségi állam intézményei. Önök pedig a szövetségi kormánnyal kívánnak előzetes megállapodást kötni arra, hogy egy szövetségi államban működő intézményre hozzon olyan hatályos törvényt, amire egyébként a szövetségi állam jogosult. Magyarul, két fokozatot iktattak be.

Hogy leegyszerűsítsem, önök azt akarják, hogy először szeptember 1-jéig, mert a hatályt így szabták meg, a Trump-adminisztrációval szövetségi szinten kell kötni egy előzetes megállapodást, majd utána, minthogy az amerikai törvények szerint ő nem köthet egyetem ügyében nemzetközi szerződést ‑ ezért mondják önök, hogy előzetes megállapodás, ezt szépen még betették ‑, szeptember 1-jéig történjen meg a Trump-adminisztrációval egy írásos megállapodás, majd utána az adott szövetségi állammal, ez esetben New York állammal egy megállapodás. Szeptember 1-jéig. Kérem, nem lett volna jobb akkor azt mondani, hogy most csütörtökig? Mégiscsak praktikusabb lett volna. Ne húzzuk már az időt, ráadásul benne a nyár! Széles látókörrel azt is próbáljuk meg belátni, hogy júliusban és augusztusban a világnak viszonylag kevés helyén folyik egyetemi oktatás. Van ilyen, de nem teljesen tipikus. Ezért az a fél év, amit önök mondanak, teljesen fölösleges és kár.

Akkor tudják mit, mégiscsak tisztességesebb lett volna fölvállalni, hogy azt mondják, a mi értékrendszerünk szerint a CEU-t nem akarjuk ebben az országban látni. A mi értékrendszerünk szerint menjen más országba. A mi értékrendszerünk szerint nem is akarunk nemzetközi megállapodást kötni, mert olyan feltételeket szabunk, amelyek egyébként betarthatatlanok fél év után. Akkor szebb lett volna azt mondani, hogy törvénybe léptetjük ezt a módosítást szerdán, és a nemzetközi szerződés megkötésének határideje csütörtök dél. Az legalább világos beszéd. Álljanak ki bátrabban egy kicsit! Mert ez így tulajdonképpen ugyanúgy egy szakmailag álcázott politikai indíték, ahogy az eddig meghozott módosítások is tulajdonképpen csak azt álcázzák, amit akarnak, vagy legalábbis politikai szándékuk szerint úgy gondolják, hogy elfogadni érdemes. Ebben meg most is, a jövő héten is, meg a jövő évben is, a választások előtt, a választások alatt meg a választások után sem fogunk egyetérteni.

Azt állítom önöknek tehát, hogy a szakmai alapon álcázott politikai törvényük az országunknak káros. Nem egyszerűen a felsőoktatás keretein és határain belül okoz felháborodást nemzetközileg és Magyarországon, hanem mindannak, amiért politizálni érdemes, és amiért országgyűlési képviselőként esküt tenni érdemes ennek az országnak az érdekében. Ez egy rossz törvény. Ez egy, az országunk érdeke ellen való törvény. Nincs rajta mit módosítani, mert úgy rossz, ahogy van. A gondolat is téves, a megfogalmazás is rossz, és az egész szándék hátrányos Magyarországnak. Ezért azt kérjük, azt követeljük, a szavazatunkkal azt fejezzük ki, és a mai szavazás után is azt fogjuk képviselni, hogy ezt a törvényt visszavonni még most érdemes, az ország érdekében egy jobb felsőoktatást csinálni pedig mindannyiunk számára érdemes és kötelesség. Most vonják még vissza, amíg lehet! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)