Felszólalás adatai

ENDRE SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem volt olyan fogadóóra Kiskunmajsán az elmúlt három évben, amikor ne jöttek volna be olyan polgárok, akik szövetkezeti üzletrésszel kapcsolatos problémáikat adták elő. Több száz embert érint ez a választókerületem e jeles, kiváló városában. Az elmúlt időszakban próbáltam is hangot adni az ő kérésüknek, problémáiknak, így kérdéssel fordultam Németh Imre miniszter úrhoz 2003 májusában, majd Bárándi igazságügy-miniszter úrhoz 2004 májusában, 2004 őszén (Közbeszólás.) napirend utáni felszólalásban ismertettem az ott élő emberek gondjait, a Jonatermál mezőgazdasági szövetkezet felszámolásával kapcsolatos problémákat, a külső és a belső üzletrészek problémáit.

Az “Egyetértésben a nemzettelö című irat 21. oldalán Medgyessy Péter a következőt mondja: “Megkülönböztetés nélkül megvásároljuk az alanyi jogú üzletrész-tulajdonosok üzletrészét, orvosoljuk az elmúlt években elkövetett súlyos igazságtalanságokat.ö Ezek után 2004 májusában Németh Imre miniszter úr egy hozzám írt válaszában a következőképpen fogalmaz: “A jelenlegi kormány intézkedései között szerepel az alanyi jogon szerzett üzletrészek megvásárlásának szándéka, melyre előreláthatólag a 2004. év során nyílik majd lehetőség.ö

Nos, tisztelt Országgyűlés, azt gondolom, ezekből a bevezető gondolatokból világosan látszik, szó sem volt arról, hogy az Országgyűlés asztalára új szövetkezeti törvény kerül, hogy a kormány új szövetkezeti törvényt hoz elénk. Arról nem is beszélve, hogy a magyar mezőgazdaságot, a magyar vidéket érintő öt olyan komoly törvény tárgyalását kezdte el múlt hét csütörtökén az Országgyűlés, amelyre igazából még két hét sem állt rendelkezésre, hogy azzal a képviselők szakértői szinten érdemben megismerkedjenek. Azt gondolom, ez kicsit valamiféle lóvágta vagy valamiféle kapkodás jeleit mutatja, amit talán nem érdemelnének meg a vidéken élő emberek, hiszen itt egy egész élet munkája - a szövetkezetbe bevitt vagyon, amelyet a nagyapák és apák halmoztak fel - tűnik most el, és bizony a gyermekek és az unokák erről már nem nagyon fognak tudni számot adni a dédunokák felé.

Ezért is nagy az Országgyűlés felelőssége, amikor ezt a törvényt tárgyalja. Azt gondolom, az előbbiekben elhangzott gondolatok - Kékkői Zoltán képviselőtársam rendkívül plasztikusan világította meg, hogy miféle új terminológiák kerülnek be - jelzik azt, hogy mivel is állunk szemben. Nagyon nem szeretném, hogyha ennek az új szövetkezeti törvénynek az elfogadása tulajdonképpen a magyarországi parasztság XX. századi keserű sorstragédiájára tenne pontot.

(22.50)

Úgy tűnik, hogy ennek a szövetkezeti törvénynek az elfogadásával valamiféle történeti határhoz érkezik a magyar mezőgazdaság, nem biztos, hogy ez mindannyiunk dicséretére válik.

Szóval, tisztelt Országgyűlés, ezt a szövetkezeti törvénytervezetet ebben a formában én - mint egy olyan környezetből érkezett országgyűlési képviselő, aki minden fogadóóráján szembesül a mezőgazdaság, a szövetkezeti tulajdonforma átalakításának válságával - támogatni nem tudom, nem fogom, és én is arra szeretném kérni, biztatni az előterjesztőt, a kormányt, hogy ezt az előterjesztést vonják vissza.

Azt gondolom, hogy valahova oda kellene a vitáinkat telepíteni, ahonnan elindultunk. Vagyis hogyha valóban a kormány a Medgyessy Péter által megfogalmazott ígéretek szerint akar eljárni, és nem pedig újabb rögtönzéseknek megfelelően, akkor ezeket az üzletrészeket az alanyi jogú üzletrész-tulajdonosok üzletrészét, úgy, ahogy azt ígérték, megkülönböztetés nélkül ki kell fizetni, meg kell vásárolni. Én erre szeretnék biztatni, ezt szeretném kérni.

Ezt a törvényt ebben a formában, már csak a kiskunmajsaiak miatt is elfogadni nem lehet. (Dr. Géczi József Alajos: Én is kiskunmajsai vagyok, várjál!) Köszönöm a szót. Igen, te is majsai vagy.