Felszólalás adatai

Kérdezem Rétvári Bence államtitkár urat (Dr. Rétvári Bence nemet int.), jelzi, hogy majd később kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom. Az elhangzott ügyrendi javaslatnak megfelelően a vita lezárására a mai ülésnap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Stágel Bence, KDNP, Csöbör Katalin, Németh Zoltán, Fidesz, Michl József, KDNP, Sági István, Kőszegi Zoltán, Patay Vilmos, Vantara Gyula, Wittner Mária fideszes képviselők önálló indítványát T/7757. sorszámon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy a múlt heti ülésünkön sor került az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására.

Tisztelt Országgyűlés! Most a további képviselői felszólalásokra kerül sor. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Ékes Ilona képviselő asszonynak, Fidesz.

ÉKES ILONA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban két dologra szeretném felhívni a figyelmet, elsősorban baloldali képviselőtársaimét.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat álláspontom szerint legfontosabb rendelkezése, hogy nem viselheti közterület, illetve közintézmény olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett, vagy olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerre közvetlenül utal.

Ebből az általános megfogalmazásból több képviselő azt a következtetést vonta le, hogy a kormánypárti képviselők a kommunista elnevezésű utcákat, tereket át kívánják nevezni. (Novák Előd: Úgy van!)

Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy átnevezni csakis az önkormányzatok jogosultak közterületeiket, és ezen névválasztási szabadságukat a törvényjavaslat semmilyen formában nem kívánja korlátozni, csupán szeretnénk megszüntetni az áldatlan és Magyarországhoz méltatlan állapotot, hogy Lenin és Ságvári Endre utcákkal találkozhatunk 22 évvel a rendszerváltást követően.

Arról, hogy Magyarországon a rendszerváltást megelőzően kommunista diktatúra volt, és a névválasztást is alapvetően ez a rendszer befolyásolta, igazán nem a jobboldali képviselők tehetnek, hozzátéve, hogy a javaslat általánosságban beszél önkényuralmi politikai rendszerről. Mindannyiunk olvasatában önkényuralmi politikai rendszerként értékeljük a kommunizmus mellett a fasizmust is. A törvény indoklásában megtalálható nevek pedig jelen helyzetünket jellemzik.

Úgy vélem, hogy vannak személyek és elnevezések, akikkel kapcsolatban minden vitán felül áll, hogy méltatlanok arra, hogy elnevezéseinkben megemlékezzünk róluk. Az előterjesztő ezen személyekre és elnevezésekre koncentrált, amelyek elítélésével kapcsolatban teljes nemzeti konszenzus alakult ki.

A parttalan viták helyett, kérem, törekedjünk arra, hogy ne legyenek többé Kun Béla és Münnich Ferenc utcák és terek, és ez a jogalkotó célja is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő előre bejelentett felszólaló Mirkóczki Ádám képviselő úr, aki nem tartózkodik a teremben.

Akkor megadom a szót Kolber István független képviselő úrnak.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy a demokratikus jogállammal nyilvánvalóan teljes mértékben összeegyeztethetetlen minden önkényuralmi és diktatórikus uralom. Mégis úgy gondoljuk, úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy pótcselekvés, ez alkalmatlan arra, hogy a különböző történelmi traumákat, az ezekkel kapcsolatos feldolgozatlan múltat valamiképpen rendezze. Ez nem is a törvényalkotók feladata, és nem is a törvényeknek a dolga.

Ha ennek a törvénynek a valódi céljait megnézzük, akkor nyilván nem a törvényben leírtak azok, nyilván nem a néhány kormánypárti képviselő által kifejtettek azok.

A lényegi frontvonalak nemcsak a múlt értelmezésében, hanem a jelenben húzódnak meg. Ma Magyarországon, itt a parlamentben is annak kell a demokratikus oldalnak hangot adni, hogy ma Magyarországon egy kizárólagos hatalom kiépítése folyik, hogy arról vitatkozunk, hogy a választójogot ne korlátozza a kormányoldal. Nyilvánvaló, hogy ezekről a dolgokról kívánja ez a törvény elterelni a figyelmet, meg azokról a gazdasági problémákról, súlyos szociális problémákról, amelyekkel az ország küszködik, hogy nincsen gazdasági növekedés, hogy egy rossz gazdaságpolitika van, hogy nincsen meg a beharangozott munkahelyteremtés. Ilyenkor jól jön a kormánynak egy ilyen múlttal foglalkozó törvényjavaslat, miközben itt mindenki ellen szabadságharcot hirdetnek, miközben szemben állnak az IMF-fel, ami különböző hirdetésekben ölt testet.

Tehát azt gondolom, hogy mindezek a dolgok azt szolgálják, hogy a lényegi kérdésekről önök eltereljék a figyelmet, hogy ezekkel ne foglalkozzanak, ne foglalkozzunk, és inkább a múltunk különböző kérdései kapcsán folyjanak a viták.

Ez a törvényjavaslat egy meglehetősen furcsa törvényjavaslat, aki elolvassa, láthatja, főképpen különböző törvényeknek a módosítását tartalmazza egy meglehetősen lakonikus tömörségű indokolással és egy oda nem illő melléklettel, aminek a szerepe inkább, azt gondolom, hogy egy pellengér vagy kedélyborzolásokat szolgál. Hiszen mi értelme lenne annak, hogy felsorolják, hogy az egyes településeken még milyen, önök által nem megfelelőnek tartott utcanevek vannak?

Azt gondolom, hogy ma Magyarországon édeskevés olyan cégnév adódhat, ahol a történelmi múltunk szempontjából elfogadhatatlan nevet használnak.

(12.40)

De még a sajtótermékek nevében sem hiszem, hogy nagyon előfordul ilyesmi, persze kivéve akkor, ha önök ezt a törvényt majd nem fogják kiterjesztő értelemben használni és alkalmazni, hiszen ennek a törvénynek a (3) bekezdésében olvashatunk olyat, hogy ha egy sajtótermék elnevezésében olyan kifejezés szerepel, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel összefüggésbe hozható, akkor az bizony nem elfogadható. Ilyen szempontból nyilván két vezető politikai napilap neve, a Népszava és a Népszabadság neve összehozható egy önkényuralmi politikai rendszerrel, hiszen már akkor is volt ilyen elnevezésű újság, de azok az újságok nyilvánvalóan egészen mások. Nos, tehát igazából nem tudja az ember, hogy mire akarnak önök itt kilyukadni a szabályozás kapcsán, például a sajtótermékek nevének a szabályozásával kapcsolatosan.

Tehát a különböző szervezetek neve kapcsán is elgondolkodhatunk néhány dolgon, mert, ha mondjuk, a civil szervezetek nem használhatnak ilyen neveket, akkor vajon mi lesz majd a Nagy Imre Társasággal? Önök hogyan fogják ezt a névválasztást értékelni majd az elkövetkezendő időszakban? Hiszen tudjuk jól, Nagy Imre is szerepet vállalt egy ideig a diktatúra fenntartásában, kialakításában, miközben '56-ban pedig egy olyan történelmi szerepet vállalt, ami azóta is a magyarság szempontjából példamutató. Vagy mit tesznek önök József Attilával, aki tudvalevőleg az illegális Kommunista Pártnak a tagja is volt?

Nos, ezek a szabályok, azt gondolom, meglehetősen sok kérdőjelet jelentenek, és le kell szögeznem, hogy megítélésem szerint ez a törvényjavaslat teljesen alkalmatlan és szerencsétlen eszközválasztás ezekben a kérdésekben, ráadásul a különböző szélsőséges ideológiákkal való fellépésnek ez egy rossz eszköze, és itt nem segít az sem, hogy önök a Magyar Tudományos Akadémia véleményét tartják fontosnak kikérni adott esetekben, mert nyilvánvaló, hogy ezekben az ügyekben az sem tud jó tanácsokat adni önöknek. Az egész törvény kapcsán felmerül az, hogy vajon ez a törvényjavaslat minden önkényuralmi rendszerre vonatkozik-e. Nos, erre maga a normaszöveg nem nagyon ad eligazítást, a mellékletekből azonban egyértelműen kitűnik, hogy a XX. században csak két diktatúrát ismernek, a kommunista diktatúrát és a Tanácsköztársaságot.

Tisztelt Országgyűlés! Richard von Weizsäcker kereszténydemokrata politikus, a Német Szövetségi Köztársaság államfője szövetségi köztársasági elnök volt két cikluson keresztül is, széles körű megbecsülés övezte a munkáját, egyébként olyannyira, hogy a második ciklusra a baloldal nem is állított vele szemben jelöltet. 1985. május 8-án, a második világháború európai befejeződésének 40. évfordulóján tartott ünnepi beszédet, és a háború befejezését Németország felszabadulásaként jellemezte, tehát felszabadulásként azt, hogy Németország letette a fegyvert a szövetségesek előtt. Igen, ez a politikus, aki egy jobboldali politikus volt, a demokrácia elkötelezett híve, így fogalmazott, mert tudta, és úgy értékelte, hogy a náci rendszer vége a németek számára felszabadulást jelent.

A jelen törvényjavaslat benyújtói más álláspontot képviselnek ebben a kérdésben. Az önkényuralmi rendszerhez, a kommunista rendszerhez kötik például ezt az eseményt, és noha jól tudjuk, Magyarországon sokfajta megközelítés van e kérdés szempontjából is, de úgy érzem, önök figyelmen kívül hagyják azt, hogy ezek az események a nyilas diktatúrától és egy olyan rendszertől szabadították meg az országot, ahol a puszták népének a nyomorúsága volt a jellemző, és egy antidemokratikus rendszer omlott össze.

A törvényjavaslat előterjesztői példálózásukkor száműznék a magyar utcanevekből például Frankel Leót is. Ez a XIX. századi munkásmozgalmi személyiség nem tudom, hogyan kötődik a XX. századi diktatúrákhoz, hiszen akkor már nem élt, és ugyanez a helyzet itt Ságvári Endrével is, aki ugyan fellépett az akkori magyar állammal szemben, a háborúval szemben, a nyilas uralommal szemben, mégis egyértelmű, hogy ő nem vett részt semmifajta diktatúra kialakításában. Manapság azonban Magyarországon a Fidesz vezette önkormányzatok közterületeket neveznek el Prohászka Ottokárról, Tisza Istvánról, Teleki Pálról, Wass Albertről, szobrot emelnek Horthynak (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.), amelyet önök most megtapsolnak, és elfogadhatónak, fontosnak tartanak, hiszen ennek ellenére Tisza István Magyarország első világháborús hadba lépésének volt az első számú felelőse, (Zaj a kormánypártok soraiban.), Horthy pedig a második világháborúba való belépéséé volt, majd szobrot emelnek Teleki Pálnak, aki zsidótörvényeket nyújtott be az akkori parlament elé.

Mi ezt a törvényt egy ostoba, bornírt, felháborító törvénynek tartjuk, amely ugyan összhangban van az önök nemzeti hitvallásával (Zaj a kormánypártok soraiban.) de sajnálatos módon törvényben kívánja elérni azt, hogy a magyarok hogyan lássák Magyarország történelmét, kit tiszteljenek, illetve kit utasítsanak el. Az államnak, a parlamenti többségnek nem feladata a történetírás, nem feladata a történeti tudat formálása. Önök nem veszik azt figyelembe, hogy már két olyan időszak is volt, amikor létezett ebben az országban hivatalos történelmi álláspont a 40 éves szocializmusnak nevezett időszakban, illetőleg az azt megelőző 25 esztendőben, a Horthy-korszakban, és ettől, úgy gondoltuk, 1989-ben véglegesen megszabadultunk, de sajnos most visszaköszönnek ezek a dolgok. Szerintünk nem helyes, ha törvénnyel akarják előírni vagy megtiltani egy történelmi személy megítélését, illetőleg azt, hogy ezt a különböző utcanév-elnevezésekben használják-e, avagy ne használják.

Mi azt tartjuk helyesnek, ha a társadalom egy meghatározott többsége megveti azt, aki megvetésre méltó, aki elvette magyarok százezreinek, millióinak az életét, a szabadságát, a biztonságát. Ilyen szempontból, azt gondoljuk, helyes, hogyha nem állítanak szobrot, és nem neveznek el közterületeket sem Rákosiról, sem Szálasiról, Imrédyről vagy Kádárról, Horthyról vagy Telekiről, de nem azért, mert ezt egy törvény tiltja, hanem azért, mert nem illik.

Ez a fő oka annak, hogy elutasítjuk ezt a törvényjavaslatot, ugyanakkor felháborítónak is tartjuk a törvényjavaslatot, mert egyfajta történelmi tudatot tilt, miközben az önök által helyesnek tartott történelmi álláspontokat pedig törvényerőre kívánja emelni, olyannyira, hogy sarkalatos törvényként fogalmazzák meg.

Akkor, amikor a fideszes Fővárosi Önkormányzat a Roosevelt teret átnevezte, azt gondolom, ebben az is benne volt, hogy önök szembefordultak az antifasiszta koalícióval, inkább a tengelyhatalmak oldalára álltak, és a történelmi szemléletükben, a jogalkotásban mindez maximálisan tükröződik. Egy ilyen törvénnyel nem lehet mást tenni, mint elutasítani, elvetni, de nyilvánvaló, hogy felmerül a kérdés, mit tegyen majd egy demokratikus Magyarország ezzel a törvénnyel, mit tegyen a hasonló jellegű szabályokkal. Az biztos, hogy egy következő demokratikus parlament ezt a törvényt hatályon kívül fogja helyezni, de abban is biztos vagyok, hogy helyébe nem állít majd egy másik törvényt, nem kívánja szabályozni, nem szabályozhatja azt, hogy mi a helyes és mi a helytelen, ezt egy társadalom, egy egészséges társadalom egészséges történelemszemlélete meg fogja oldani, de mindez már nem ennek a parlamentnek lesz a feladata, hanem egy új, demokratikus hatalom feladata lesz Magyarországon. (Moraj a kormánypártok soraiban.)

Köszönöm szépen.

(12.50)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron kívül kettő percre megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék idézni, tisztelt képviselő úr, a felháborító hozzászólása után egy sort az ön pártelnökétől. A pártjuk megalakulásakor azt mondta: létrehozunk egy új, polgári, nyugatos balközép pártot. Ön ezen nyugatos párt nevében itt most nekünk a vörös csillagot és a Vörös Csillag utcákat védte.

Tisztelt Képviselő Úr! Nem lehet egyszerre a vörös csillagot is védeni, és nyugatos, európai pártként definiálni önmagát. Hogy ez a párt meddig él és hogyan él, azt majd meglátjuk, de például az önök pártjának a vezetője, ha ön már itt párhuzamokat hozott a történelemből, hogy ki milyen szerepet játszott, akkor szintén részese és aktív alakítója, fenntartója volt az elmúlt rendszernek, aki hozzájárult ahhoz, hogy az előző rendszer, a kommunista rendszer megmaradhasson Magyarországon.

Az pedig, hogy ön a Széchenyi István tér elnevezést a fasiszta reakció egyfajta ékes bizonyítékának tekintse, egész egyszerűen szánalmas. Amit ön itt most a felszólalásában elmondott, és ahogy kirohant ön a kommunista utcanevek védelmében, az egész egyszerűen szerintem nagyon-nagyon szánalmas és elszomorító volt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettő percre Varga László MSZP-s képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten lezajlottak a vezérszónoklatok, elhangzottak itt a Házban a téma kapcsán, és elmondtam akkor is, hogy nem igazán értem ennek az előterjesztésnek a formáját. Bár ugyanakkor azt is elmondtam, hogy nyilván az elhangzott nevek kapcsán 80-90 százalékban akár egyet is érthetünk az előterjesztőkkel. Ugyanakkor egy olyan jogszabálynak tartjuk ezt az előterjesztést, amely semmiképpen nem kívánatos.

Több név elhangzott az előttem szólók kapcsán is, nyilván érthetetlen, hogy hogyan lehet egy XIX. században már meghalt embert egy ilyen mellékletben felsorolni, gondolok itt Frankel Leóra, akinek nyilvánvalóan ilyen módon semmiféle köze nem lehetett XX. századi önkényuralmi rendszerekhez.

A jogszabálytervezet - nyilvánvalóan elítélendő módon - olyan emberekre is vonatkozhat, akiket szerintem a magyar közvélemény egyöntetűen támogat, és a megítélésük elég egyértelmű. Gondolok itt Nagy Imrére, a Nagy Imre Társaságra egyébként, de József Attila életműve is ilyen lehet, hiszen ő maga is vállaltan baloldali érzelmű volt. Innentől talán egy kicsit érthetőbb, hogy miért kívánták többször elmozdítani az ő szobrát.

Azt tudom mondani önöknek, hogy ezzel együtt a dolog érdemével sem nagyon értelmes foglalkozni, hiszen azt tudom mondani, rengeteg olyan település - Mezőkövesd, Pécs - szerepel ezekben az utcanév-felsorolásokban, ahol ezt a problémát önök már megoldhatták volna, ha akarnák. Tehát Tállai Andrásnak rengeteg lehetősége lett volna Mezőkövesden, mondjuk, a Marx Károly utcát mint nevet megváltoztatni, mégsem tette. Önök ezt szerintem azért csinálják, mert - nem is tudom már ki mondta - azt tanulták meg, hogy a cirkusz meg a kenyér szorzata állandó kell hogy legyen, és mivel kenyér nem nagyon van ebben az országban most, önök cirkuszt akarnak ebből az ügyből csinálni. Úgyhogy ez szerintem ebben a formában vállalhatatlan, a jogszabálynak pedig ebben a formában az elfogadása vállalhatatlan, és nem javasolom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Kettő percre Gyimesi Endre képviselő úr, Fidesz.

DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Rétvári Bence már jórészt elmondta, amit én is szerettem volna reagálni Kolber István képviselőtársam mondandójára. Azért szelíden hadd mondjam azt, kedves képviselőtársam, hogy a történettudomány bizony az ügyek túlnyomó többségét már tisztázta.

A törvény lehetőséget ad arra, hogy ha mégis bizonytalanságok állnak fenn, akkor a Tudományos Akadémiához lehet fordulni. Eddig sem politikai okai voltak annak, hogy még nem tűntek el az ominózus utcanevek, hanem bizony anyagi nehézségek és a bürokratikus ügyek befolyásolták mindezt. Most a törvényjavaslat erre lehetőséget biztosít, hogy mindezt ingyen tegyük meg.

Ne keverjük ide József Attilát és Wass Albertet, a magyar nemzet nagyjait, hanem inkább arra gondoljunk, hogy a méltatlanul üldözöttek szemébe merjünk nézni, ehhez viszont még el kell végeznünk egy-két dolgot, többek között ennek a törvénynek a módosítását is. Én mindenképpen erre szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Schiffer András képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én csak az előttem szólókhoz szeretnék kapcsolódni. Igen, én egyetértek azzal, hogy a XX. századi traumák feldolgozásának nem a törvényalkotás az eszköze. Szeretném felhívni a figyelmet arra, nem véletlen, hogy az elmúlt 20-25 évben az önkormányzatok kompetenciája volt az utcanevekről rendelkezni.

Abban hiszek, hogy egy helyi közösségben kell kialakulni egy olyan ép erkölcsi érzéknek, ami adott esetben megszünteti azt az állapotot, hogy az üldözöttek, a törvénytelenül üldöztetésnek kitett emberek évtizedek múltán is különböző diktátorok, különböző önkényuralmakhoz köthető személyek nevét nézzék. De azt kéne megérteni, hogy ha ennek a morális normaalkotásnak a kényszere alól az egyes közösségeket fölmenti a törvényhozás, és egész egyszerűen nem hagyjuk, hogy kialakuljon a falvakban, városokban az, hogy az emberek maguktól jönnek rá, hogy a Lenin utca miért tarthatatlan és elviselhetetlen dolog 20 vagy 25 évvel a rendszerváltás után, ha ez alól fölmenti a törvényhozás a helyi közösségeket, akkor ne is álmodjunk arról, hogy ebben az országban lesz olyan morális rend, amelyik megakadályozza azt, hogy különböző önkényuralmi figurák kultuszának hódoljanak emberek.

Azonkívül pedig csatlakoznék én is ahhoz, hogy ráadásul ez a törvényjavaslat így, ebben a formában végrehajthatatlan, Marx Károly, Frankel Leó esetében, azt hiszem, az előttem szóló Varga László elmondta, hogy miért nonszensz XX. századi önkényuralomról értekezni. Én leginkább azt kívánnám, hogy jöjjön létre egy olyan helyzet Magyarországon, amikor a tömeggyilkosok, a diktatúrák irányítóinak a megítélésében van egy széles konszenzus. Ez leveteti az ő tábláikat az utcák falairól, de ugyanakkor kialakul a nemzeti emlékezetnek, ha úgy tetszik, egy olyan panteonja, ahol egyaránt helye van a jobboldali meg a baloldali hagyományhoz köthető íróknak, művészeknek, történelmi személyiségeknek. Ebbe az irányba kellene elmozdulni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Kolber István független képviselőnek.

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Nem lepődtem meg ezen az arrogáns kirohanáson, megnyilatkozáson, amit többek között államtitkár úrtól is hallottam. Ugyan én ki nem ejtettem a vörös csillag szót, nem vettem védelmembe ezt az intézményt (Novák Előd: Pártfegyelmi!), és a Széchenyi tér elnevezést sem kifogásoltam. (Dr. Rétvári Bence: Csak a Roosevelt tér átnevezését.) Ezt egy teljesen más megközelítésben említettem, amit ön nagyon jól tud.

Még egyszer szeretném leszögezni, hogy tévúton járnak, és helytelen ezeket a kérdéseket törvényben szabályozni, ráadásul egyoldalúan szabályozni. Önök csak a magyar történelem egyik felét látják, önök azzal értenek egyet, hogy a baloldalhoz köthető személyekről ne nevezzenek el utcákat, ugyanakkor beemelnek jobboldali személyeket. Én pedig azt mondtam, hogy se Rákosiról, se Szálasiról, se Imrédyről, se Kádárról, se Horthyról, se Telekiről ne lehessen elnevezni, de ne a törvény alapján, hanem egy egészséges társadalmi tudat alapján ne nevezzenek el a helyi közösségek, az önkormányzatok, hogy a társadalom tudjon ezzel azonosulni, hogy hordja ki a társadalom ezt a konfliktust, és érlelje meg magában. Legyen úgy vége, és ne pedig egy részben végrehajtatlan, részben egyoldalú, részben alkalmatlan eszközt jelentő törvénnyel szabályozzuk mindezt.

Miközben ráadásképpen önök egy egyeduralmat építenek ki Magyarországon, az alkotmányos rendet úgy alakították át, hogy teljesen egyközpontú a hatalom, hogy minden egyes intézkedésük azt a célt szolgálja, hogy örök legyen az önök hatalma, a választójogi törvény módosítása is ezt szolgálja. Nos, ezekkel van nekem bajom, és ezekkel van a Demokratikus Koalíciónak baja.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre megadom a szót Wittner Mária képviselő asszonynak, Fidesz.

(13.00)

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő úrnak annyit szeretnék mondani, hogy az egyeduralmat megtapasztaltuk az elmúlt 45 évben, az önök hatalmából, és a vörös csillag égisze alatt, hadd mondjam meg, amire a strasbourgi bíróság azt mondta ki, hogy az csak egy véleménynyilvánítás volt, és nincs veszélye a rendszer e visszajövetelének. De van veszélye! Nagyon is nagy veszélye van, ahogy figyelem az önök tevékenységét és az önök mondandóját. Az az érdekes, hogy utána meg csoportosan tették föl a vörös csillagot, és abba nem szólt bele senki sem, holott a strasbourgi bíróság a magyar alkotmányba avatkozott bele teljesen jogtalanul, miután független államként mentünk be, úgy látszik, az Európai Unióba. Erre ránk kényszerítenek olyanokat, hogy a vörös csillag ne legyen önkényuralmi jelkép, és az államnak kell fizetni azért, ha éppen az alkotmány szerint bünteti az illetőt.

József Attilára szeretnék kitérni. Önök József Attilát elnevezték proletár költőnek, de kihagyták a proletár költeményei közül a nagy trianoni verseit és az istenes verseit. Úgyhogy József Attila nem volt proletár költő, nem véletlenül lett az a sorsa, ami.

Tisza Istvánra is szeretnék kitérni. Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy Tisza István volt az, aki ellenezte, hogy Magyarország belépjen az első világháborúba. És ki végeztette ki Tisza Istvánt? Károlyi gróf, a most eltüntetett vörös báró, a vörös gróf, akit önök a védelmükbe vettek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Még azt szeretném mondani a képviselő úrnak, hogy egyetlen filmet ajánlok megnézésre, a Szovjet sztori címűt. Ha azt a filmet megnézik, azt hiszem, önök nem így fognak beszélni. Vagy csak azért is így beszélnek? - hogy Marx elvtársat idézzem. Azért nem kellene idehoznia Marx-idézetet, mert az indította el ezt az egész folyamatot, a társadalmi kivégzéseket és egyebeket. (Az elnök ismét csenget.) És nézze meg, hogy hányan fekszenek a 301-es parcellában! (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Képviselő asszony, kérem tisztelettel, hogy ne hozzon ilyen kellemetlen helyzetbe legközelebb. Köszönöm. A következő kétperces hozzászóló Varga László, MSZP.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többek között József Attila életműve is, azt gondolom, az egész nemzeté. De azt, hogy József Attila baloldali, azért nem gondolnám, hogy kétségbe lehet vonni, hiszen az ebben való elkötelezettsége eléggé egyértelmű volt. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Persze ha a vita ilyen irányba megy, akkor azt hiszem, hogy elérik a céljukat, és egy olyan ügyről fogunk vitatkozni - erős társadalmi nyomás, ez van benne egyébként teljesen nevetséges módon az indokolásban -, amiről önök szeretnének, és nem szeretnének arról vitatkozni, hogy például a múlt héten pénteken egy 400 milliárdos megszorítást jelentett be Matolcsy György. Erős társadalmi nyomás abban a kérdésben van egyébként, hogy az emberek egyre nehezebben élnek meg, és több mint 4 millióan élnek létminimum alatt ebben az országban. (Kontur Pál: És mind 2010 óta!) Tehát ha erős társadalmi nyomásra tesznek javaslatokat, akkor szerintem ebbe az irányba kereskedjenek.

Egypár dolog a jogszabály normatervezet-szövegéről, csak hogy értse mindenki, mennyire szubjektív lehetőségek vannak ebben a tekintetben. Az 5. § (3) bekezdését idézném: "Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a (2) bekezdésnek, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását." Tudják önök, mit jelent az, hogy helyi önkormányzat eljárása során kétség? Hogy ez mit jelent? Miskolcot tudom idehozni: hogy egy miskolci fideszes többségnek - aktuálisan az van, reméljük, hogy többet nem lesz - mit jelent a kétség? 40 ezer aláírás gyűlt össze például az én középiskolám, a Földes Ferenc Gimnázium nevének megváltoztatása ellen, azt tudom mondani. Földes Ferenc egyébként egy baloldali gondolkodó volt, a Sorbonne-on végzett, és 1943-ban halt meg munkaszolgálatosként. Ha önök ezt elfogadják, és átadják később az intézményeket az államnak úgy, ahogy az várhatóan be fog következni, akkor azt gondolom, hogy újra veszélyben van egy olyan gimnázium neve, amelyet 40 ezren támogattak az aláírásukkal, hogy ne változzon meg a neve. Mi az, hogy kétség ebben a tekintetben? Jó, megváltoztatják majd azokat az elnevezéseket is, amelyek vitathatók, aztán majd utólag azt mondják, hogy rendben van, az MTA azt mondta, hogy amúgy nem az a helyzet, de mi már megváltoztattuk.

Ez egy szubjektív javaslat, ez a probléma vele igazából. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Novák Előd képviselő úr.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Hogy az utódpárt a javaslat ellen érvel, abban nincs semmi meglepő, viszont hogy az LMP is próbál olykor új érvként bedobva, mondjuk, a szubszidiaritás elve mentén, hogy az önkormányzatok hatásköre, ne szóljunk bele, hát ez több szempontból is téves. Egyrészt a büntető törvénykönyv is kimondta már régóta, hogy önkényuralmi jelképeket senki sem jeleníthet meg az országban, önkormányzatok sem jeleníthetnek meg. Azt gondolom, ez széleskörűen társadalmilag elfogadott tilalom. Nem az úgynevezett holokauszt tagadásáról beszélünk, hanem arról, hogy önkényuralmi jelképeket nem lehet megjeleníteni. Azt gondolom, az elfogadható, hogy mondjuk, a vörös csillagot normális esetben nem tűzhetné valaki a hajtókájára, vagy mondjuk, oda az izraeli kitűző mellé, ahogy megjelentek itt az alakuló ülésen.

A másik, amiért vitába kell szálljak azzal, hogy az önkormányzatoknak úgymond nem szólhatunk bele ilyen szinten a működésébe, az egy tágabb vita, hiszen önök rendszeresen azt mondják, hogy ne szóljunk bele Alföldi Róbert munkásságába, vagy ne nyilvánítsunk abban véleményt, hogy a kormányzat 150 millió forinttal támogatja a finnugor világkongresszust, mert ez történészi kérdés, hagyjuk meg a szakembereknek. Nem! Ez valamennyire kultúrpolitikai kérdés is, hogy hagyjuk-e tovább provokálni, garázdálkodni Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház élén. Az igenis nemzetpolitikai kérdés, hogy egy turáni világkongresszust támogatunk, vagy egy finnugor világkongresszust támogatunk 150 millió forintból. És az is egy elvi, mondhatjuk, erkölcsi kérdés, hogy engedjük-e azoknak az önkormányzatoknak, amelyeknek eddig vagy nem volt fontos, vagy valóban van arra is elvetemült példa, hogy akár szándékosan védelmükbe vették ezeket az utcákat, tehát adunk-e nekik ilyen feladatot. Számos problémájuk, gondjuk, anyagi nehézségeik mellett - ahogy felváltva a különböző kormányok alatt a megszorításokat el kellett szenvedjék - sokszor nem volt idejük, energiájuk rá, féltek bizony attól a társadalmi hangulattól, hogy az okmányok cseréje milyen költségekbe veri a lakosokat. Viszont ez a javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy költségmentesen kapjanak új okmányokat. Tehát azt gondolom, hogy igenis szabhatunk egy ilyen feladatot az önkormányzatok részére. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Wittner Mária képviselő asszonyé a szó, Fidesz.

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm szépen. Kolber képviselő úr azt mondta, hogy ezzel a kérdéssel a lényegi dolgokról akarjuk elterelni a figyelmet. Hát a lényegi dolgokról, azt hiszem, hogy önök terelik el a figyelmet az elmúlt nyolc év kapcsán, ahogy önök hagyták Magyarországot, teljesen letarolva, adósságban hagyva, külső és belső adósságban. És innentől kezdve lehet maszatolni, ahogy szokták azt önök csinálni.

A másik kérdés viszont a Roosevelt tér. Úgy látszik, fájlalja, hogy a Roosevelt teret átnevezték Széchenyi térnek. Végül is mégiscsak egy kicsit morbid, hogy egy Széchenyi-szobor van azon a téren, és Roosevelt térnek hívják. És ki mondta, hogy Széchenyi a legnagyobb magyar? Kossuth Lajos. És ma is a legnagyobb magyarnak hívják Széchenyit.

Felteszem itt a kérdést, uram, történt-e rendszerváltás. Történt-e rendszerváltás vagy csak elmaszatolás? Mert önök bár fájlalják, hogy mindig visszatérünk a múltba, de a múlt még nincs letisztázva. Én ezt úgy szoktam mondani, hogy a vér még ott rezeg megalvatlanul az önök kezén, akik megteremtették a 301-es parcellát, akik a kivégzések sorozatát csinálták, akik felelősek a kulákkönnyekért és a többiért. Úgyhogy ne maszatoljuk el a dolgokat, hanem egyszerűen tiszta vizet kellene önteni a pohárba!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Schiffer András képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Padtársamnak szeretnék reagálni. Túl azon, hogy én azért emlékszem olyan vitára, amikor a Jobbik és az LMP frakciója egyaránt kifogásolta a szólásszabadság ilyen irányú korlátozását, egyetlen példával szeretném megvilágítani az álláspontunkat. Az LMP nem egyszerűen a szubszidiaritás elve mögé bújik. Emögött van egy elég komoly morális megfontolás. Szerintem abban egyetértünk, hogy jó lenne, ha nem lenne pár éven belül Biszku Béla utca egyetlen magyar településen sem. Viszont én meg azt szeretném, hogy ne azért ne legyen Biszku Béla utca egy magyar városban, mert ezt egy törvény előírja, hanem legyenek olyan viszonyok Magyarországon, hogy egyetlenegy közösségnek sem jut eszébe, hogy olyan emberekről nevezzen el utcát, akik egyébként adott esetben lőparancsot adtak ki embereknek.

(13.10)

Mi, amikor a szubszidiaritás mellett érvelünk, amellett érvelünk, hogy olyan viszonyokat kéne teremteni ebben az országban, amikor a helyi közösségek, a polgárok szabad közösségei egész egyszerűen kitermelnek, kiizzadnak magukból olyan értékmérőket, amik nem engedik meg azt, hogy gyilkosokról, a diktatúrák irányítóiról megemlékezzünk.

Másfelől viszont, most túl azon a történelmi tévedésen, hogy Károlyi Mihály senkinek a meggyilkolására nem adott ki parancsot, én azt szeretném, hogy ugyanakkor viszont legyen abban konszenzus ebben az országban, hogy a közös nemzeti emlékezetben bizony egyaránt helye van Károlyi Mihálynak és Tisza Istvánnak és Ságvári Endrének és Teleki Pálnak is.

Köszönöm szépen. (Szabó Timea tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm. A következő kétperces Kőszegi Zoltán fideszes képviselő úr.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! (Novák Előd: Cenzúra, pedig nincs itt Lendvai Ildikó. - A képviselő hordozható mikrofont kap.) Úgy látszik, hogy újabban már csak mikrofonon keresztül szólalhatok meg, pontosabban ilyen nagy mikrofonon keresztül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt többen amellett érveltek, többek között Schiffer András is, hogy az önkormányzatokra például rá kellene bízni, hogy a saját közösségeiken belül döntsék el azt, hogy bizonyos utcák elnevezését meghagyják vagy sem. Én viszont tapasztalatból mondom, azt látom, hogy számos önkormányzatnál Magyarországon éppen az önkényuralmi rendszerben átvett vagy megtanult módszerek alapján hatalmi eszközökkel tartottak meg utcaneveket. Erre megvannak a hatalomtechnikai eszközeik az adott polgármestereknek, a köréjük csoportosuló képviselőknek, pontosan arra hivatkozva, amit itt Varga képviselő úr is mondott, hogy ezek már nem annyira fontosak, ezek már lényegtelenek, ennél lényegesebb dolog, hogy az ember mit eszik, hol lakik s a többi. Valóban, az embereket megpróbálja a baloldal arra a szintre degradálni, hogy ne gondolkozzanak, ne legyenek igényeik, ne legyenek kulturális, történelmi kötődéseik, hanem egy fogyasztóvá degradálódott állampolgárként fogadják el azt, hogy akik éppen a hatalmat gyakorolják, megmondják, hogy mi a jó és mi a helyes.

Énszerintem, hogyha a magyar társadalomban, több magyarországi önkormányzatban és településen nem engedték a helyi közösséget kibontakozni, és helyi kezdeményezések ellenére nem sikerült ezeket az utcaneveket megváltoztatni, akkor nekünk itt a parlamentben kell megtalálni annak módját, hogy egy jogszabállyal, egy jól megfogalmazott jogszabállyal lehetővé tegyük azt, hogy ezek megváltozzanak.

Hogy miért van erre szükség egyébként morálisan, erkölcsileg, erre majd a következő két percben szeretnék bővebben kitérni, de annyit hadd mondjak, hogy a társadalmi bajainknak és egyébként az ember egyéni betegségeinek nagyon sokszor a gyökere vagy az alapja éppen a morális problémákból fakad. A társadalom jelenkori problémái is, hogy mit együnk, hogyan éljünk, mit engedhetünk meg magunknak, a morális problémákból erednek nagyrészt. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Kiss Sándor jobbikos képviselő úr.

DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem akartam ehhez hozzászólni, de magából a törvényjavaslatból és a most elhangzott kétperces szóváltásokból egyértelműen kiviláglik, hogy ez a törvényjavaslat és ezek a kétpercesek az elmúlt 23 év igen éles kritikái. Az elmúlt kormányzatok egyszerűen nem tudták vagy nem akarták átformálni a társadalom tudatát, nem sikerült nekik olyan történelemtudatot kialakítani az emberekben, amely alapján ennek a törvényjavaslatnak meg sem kellett volna születnie.

Az a makacs ragaszkodás, mondjuk, a tőlem jobbra ülőktől, ami mutatja azt, hogy mennyire bántja őket ezen törvényjavaslatnak a melléklete, megdöbbentő és felháborító. Úgy gondolom, hogy azon túl, ami ezen törvényjavaslatban van, ez a törvényjavaslat kritikája az elmúlt 23 év történelemtanításának, történelmi tudatformálásának és annak a kritikája, hogy önöknek - és itt az elmúlt 23 év alatt regnáló kormányokat értem - nem sikerült normális nemzettudatot kialakítani az emberekben. Elsősorban itt az oktatásra gondolok, arra, hogy nem tudtak vagy nem akartak egy olyan történelemtanítást bevezetni vagy megvalósítani, amely alapján természetes lenne egy 20-25 éves vagy akár 30 éves fiatalembernek, fiatalasszonynak az, hogy egy Lenin utcán nem járok, vagy egy Ságvári Endre utcán nem járok, vagy egy Marx Károly utcán, téren nem élek. Lehet, hogy fura ez a megközelítés, ahonnan ezt én megközelítem, de úgy gondolom, hogy ez lenne a legfontosabb ezzel a törvényjavaslattal, ami egyébként fontos. Kár, hogy nem beszélünk magáról a törvényjavaslatnak a kritikájáról, de remélem, hogy erre is sor kerül a későbbiekben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces Szabó Timea, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy Wittner Mária képviselőtársam kiment a teremből, neki szerettem volna mondani, hogy sajnos önkényuralmi rendszert nemcsak az elmúlt negyven évben tapasztalhattunk, hanem elnyomó rendszereket előtte is, így teljesen legitim az az elvárás, hogy egy másik rendszer elnyomóit is ugyanazzal a mércével kezeljük, mint az elmúlt negyven év elnyomását. Mégis sajnos ebben a javaslatban - a mellékletből is látszik - fel sem merül annak a kérdése akkor, amikor önök, mondjuk, Nyírő József újratemetésére járnak, aki a nyilas parlament tagja volt, vagy egyébként sorra, naponta merülnek föl Horthy-szoborállítások (Dr. Rétvári Bence: Hol vannak ezek az utcák?) vagy a Horthy utca és tér nevek elnevezései.

Novák képviselőtársamnak mondanám, hogy itt a szubszidiaritáson és a morális megfontoláson túl azért az LMP-nek két nagyon komoly aggálya van ezzel a javaslattal kapcsolatban. Az első és legfontosabb az, hogy ez alaptörvény-ellenes. Ezt elmondtam már a vita első részében is. Tisztában vagyunk ezzel, majd nézze csak meg, amikor a módosító javaslatok beérkeznek, hogy a kormány valószínűleg vissza fogja vonni az alaptörvénybe ütköző javaslatokat. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Nem tudod, hogy mit beszélsz.) Tudom, hogy mit beszélek, és majd meg is látjuk, tisztelt Rétvári Bence államtitkár úr, hogy ezt a részét visszavonják-e vagy nem. Én hallottam kormánypárti képviselőiktől, hogy ez meg fog történni. (Dr. Rétvári Bence: El kellene olvasni a fejlécét, legalább a fejlécét.)

A másik pedig az, hogy ez a törvény végrehajthatatlan. Ebbe nem megyek bele, mert ez már nagyon sokszor elhangzott.

Kőszegi képviselőtársamnak mondanék két dolgot. Itt arra hivatkozik, hogy az önkormányzatoknak nem volt eddig lehetőségük vagy nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy ezeket az utcanév-változtatásokat végrehajtsák. Azért szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársamat, hogy 2010 óta az önkormányzati testületek nagy részében kétharmados többségük van, úgyhogy lett volna lehetőségük. Akkor kérdezzék meg a saját önkormányzati képviselőiket, hogy vajon miért nem kezdeményeztek ilyet! Kétharmaddal simán át tudták volna ezt tolni. (Dr. Lenhardt Balázs: Szégyen.)

A másik, utolsó gondolat pedig az, hogy azt mondja, a baloldal arra törekszik, hogy az emberek ne gondolkodjanak, én meg pontosan azt látom, hogy sajnos a Fidesz-kormány törekszik arra, és folyamatosan különböző akadályokat gördít az állampolgári részvétel elé, lásd a népszavazással kapcsolatos (Az elnök csenget.) szabályozást vagy az előzetes regisztráció tervét.

Köszönöm. (Dr. Rétvári Bence: Nemzeti konzultáció.) Elnézést, elnök úr. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Ágh Péter fideszes képviselő úr.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy annak az elszántságnak, amely a kormány részéről és a Fidesz-KDNP részéről meglátszik mind a barna, mind a vörös diktatúra elutasításában, a testet öltése az az európai emléknap, amely a totalitárius diktatúrák áldozatainak kapcsán bevezetésre került. Augusztus 23-án tartjuk ezt, arra emlékezve, hogy a Molotov-Ribbentrop paktumot azon a napot kötötték meg, Sztálin és Hitler birodalmai felosztották egymás között Közép-Európát, Lengyelországot. Azt gondolom, hogy világosan azt üzeni ez a magyar kezdeményezésre bevezetett európai emléknap, hogy a szélsőséges diktatúrák ellen - legyen az náci, legyen az kommunista - fel kell lépni és fel is lépünk.

A mostani javaslat arról szól, hogy pontot tesz egy folyamat végére, a rendszerváltoztatás egyik folyamatának végére, nevezetesen a múltat, úgy látjuk, le kell zárni. És lehet hivatkozni itt különböző indokokra, amelyek arról szólnak, hogy most ez nem olyan fontos javaslat, de igenis fontos javaslat lett volna már az elmúlt 23 évben folyamatosan, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, és az Országgyűlés irányító, döntéshozó mivoltából kifolyólag egy ilyenfajta útmutatást adjon. Hiszen elhangzott az, hogy a társadalomban kell egyfajta önvizsgálatnak keresztülmennie, hogy ne nevezzenek el az önkormányzatok ilyen utcákat. Én úgy látom, hogy nekünk, a parlamentnek, a törvényhozásnak pontosan az a feladatunk és kötelességünk, hogy ebben egyfajta iránymutatást adjunk, hiszen ezért vagyunk törvényhozás, ezért hozunk az élet más területén is törvényeket.

Tehát a múltat le kell zárni, erről szól ez a törvényjavaslat, és én ebből kifolyólag gratulálok is az előterjesztőknek, különösen Stágel Bence képviselőtársamnak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(13.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces: Varga László MSZP-s képviselő úr.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szóltak olyanok is, akik önkormányzati munkában részt vettek, már többek között Kőszegi képviselőtársam is, aki polgármester. Vele egyetértek sok mindenben egyébként, de összességében el is mondtam, hogy legalább a nevek 90 százalékában egészen biztosan egyetértünk. Én a módszert vitatom. És akkor beszéljünk arról is, hogy mit jelent az az önkormányzat eljárása során, hogy kétség. Tehát tudja ön is, hogy bejön egy előterjesztés egy közterület elnevezéséről, mondjuk, a napirendek végén, mint ahogy általában szokott, dönt a testület, mondjuk átmegy egy szűk többséggel. Ha már mondjuk, egy ellenzéki képviselő nem ért egyet valamivel, az már kétséget jelent, akkor már fordulni kell a Tudományos Akadémiához? Vagy mi az objektív fogalma egy önkormányzati eljárásban a kétségnek? Ez már azt jelenti? Vagy ha egy lakos észrevételt tesz, az kétség?

Én attól tartok - inkább azt mondom -, hogy még az is lehet, hogy részint jó cél érdekében megfogalmazott javaslatuk rengeteg szubjektív lehetőséget biztosít önkormányzati vezetőknek, jelenleg többségben lévő politikai erőknek arra, hogy például a baloldal elleni kirohanásokat tegyenek olyan személyek kapcsán is, még egyszer, mint mondjuk, Frankel Leó, aki nem is élt a XX. században vagy Földes Ferenc... (Novák Előd közbeszól.) Azért mondom el Novák képviselőtársamnak még egyszer, hogy rögzüljenek ezek a dolgok, úgy tűnik, hogy nem rögzültek eléggé. Tehát Frankel Leó szerepel ebben a mellékletben (Novák Előd: Még egyszer, még egyszer!); Ságvári Endre az alaptörvényük szerint egyébként egy illegitim időpontban, amikor az ország nem volt szuverén, akkor követte el, amit elkövetett. Nagyon kíváncsi lennék ma egy bírósági ítéletre ebben a konkrét ügyben. Ezek mind vitatott kérdések. Szegeden van Ságvári gimnázium, valószínűleg ezt rövidre tudják majd zárni azok a vezetők, akiknek erről dönteniük kell, csakúgy, mint a miskolci Földes Ferenc Gimnázium ügyét. Földes Ferenc egy olyan ember volt, aki Sorbonne-t végzett előtte (Z. Kárpát Dániel: A munkásságáról is beszéljünk!), munkaszolgálatosként halt meg '43-ban.

Szóval, ezekről a kérdésekről, azt gondolom, beszélnünk kell, és mindenképpen beszélnünk kell itt, mert olyan lehetőségeket fog adni önkormányzati vezetők kezébe ez a jogszabály, amivel visszaélhetnek.

Köszönöm. (Dr. Kolber István tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Kőszegi Zoltán fideszes képviselő úr!

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok azt mondani, hogy a baloldalról - az LMP-t is idesorolnám (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Miért, eddig hol voltak?), mert olyan érveket sorakoztattak fel itt, amelyek alapján arra következtettem én, hogy a céllal magával nem értenek egyet, vagy ki kellene mondani, először is tisztázni kellene, hogy az előterjesztők céljával egyetértenek-e vagy sem. Ha nem értenek egyet, akkor ezt mondják, ne írják körbe, ne maszatolják el, mondják ki. Hogy az egyértelműen magukat is baloldalinak valló pártok oldaláról ezek az érvek elhangoznak, ezek érthetők, de hogy az LMP miért nem mondja ki nyíltan, ezt nem értem. (Kontur Pál: SZDSZ-es...)

Egyébként, tisztelt Szabó Timea képviselő asszony, azok az önkormányzatok, ahol ezekkel a célokkal egyetértenek, és ez az értékrend erősödött meg vagy szilárdult meg ezeken a településeken, ott nincs ilyen probléma. Azokon a településeken van probléma - én szándékosan nem akartam konkrét településnevet mondani, de kénytelen leszek, ilyen például Örkény, ahol az örkényi polgármester és az őt erősítő képviselő-testület most már folyamatosan még a rendszerváltás előtti időszakból túléli önmagát, illetve túlélteti magát, megvannak a maga hatalomtechnikai eszközei. Ennek megfelelően... (Dr. Schiffer András: Dabason is.) Én 1998 óta vagyok polgármester, nem a múlt rendszer óta. (Szűcs Erika: Centrális erőtér van, mi a probléma azzal?) Tehát ő megtalálja az eszközöket, és azt is kitalálja és megmagyarázza az ott élő embereknek, hogy miért jó az, hogy legyen Lenin utca, legyen Szamuely utca és sorolhatnám. Egyszerűen döbbenetes! Az ott élő emberek nem ezt szeretnék, de elhiheti - amit hallottunk Varga képviselő úrtól is -, hogy nem ez a fontos, a társadalomban most ez a cirkusz.

Ez nem cirkusz! Az embernek nem csak biológiai szükségletei vannak, mert akkor ezzel azt üzenjük nekik, hogy a biológiai szükségleteikkel foglalkozzatok, de már tisztálkodni nem kell, sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem kell megtisztulnia. Ezt üzenjük. Ez a kérdés, hogy ezt akarjuk üzenni, vagy más a célunk. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselő!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egészen elképesztőnek tartom, hogy Nyírő gyalázására még mindig sor kerülhet a parlamentben. Nyírő József annyira volt a nyilas parlament tagja, mint amennyire Szabó Timea képviselőtársam most a jelenlegi forradalmi Fidesz-parlament tagja. Tehát körülbelül ugyanakkora az összefüggés a két esemény között. Utána lehet ennek nézni, többször tárgyalt eseményről van szó.

Ugyanakkor egészen elképesztőnek tartom azt, hogy itt nagyon sokan közös nemzeti emlékezetre hivatkoznak, miszerint majd az megoldja, majd rendezi a dolgokat. Nincsen közös nemzeti emlékezet, kérem szépen, az utóbbi évtizedek tettek róla, hogy ne legyen. Addig, amíg finnugor világkongresszust lehet támogatni, addig, amíg az MTA sem áll mindig a helyzet magaslatán, addig ne beszéljen nekünk senki közös nemzeti emlékezetről. Addig pedig, amíg most, forradalmunk és szabadságharcunk évfordulójához közeledve elmondható, hogy az általános és főleg a középiskolákban még mindig nem oktatják tisztességesen azt, hogy mi történt abban az időben és miért történt, addig végképp ne hivatkozzunk erre.

Az pedig egészen álságos és szánalmas, amikor az önkormányzatiság alapelvei, amúgy nagyon helyes alapelvei mögé bújnak, miközben tudják, tisztában vannak vele - és nem csak a jobbikos felszólalások örvén -, hogy pontosan ez a kormányzat az, amely az önkormányzatok kötelező feladatait helybenhagyja, viszont olyan forráselvonásokat foganatosít, hogy az önkormányzatok nagyon sok esetben jogosan hivatkoznak forráshiányra. A legelső eset ez lesz, amikor azt fogják mondani, hogy az okmányok cseréjére és egyéb felmerülő költségekre nincsen keretük, mert a közétkeztetést és a világítást alig tudják megoldani. Ezért van szükség arra, hogy az állam óvó, segítő kezével beavatkozzon. Az önkormányzatiság alapvetően, mondom, helyes irányelveire hivatkozni ilyen esetben azért álságos és azért képmutató, mert pontosan az alapproblémát zárná le.

De van még egy alapprobléma: nagyon kellemetlennek tartom azt, hogy a Fidesz képviselőjének szájából elhangozhatott az, hogy le kell zárni a múltat. A múltat nem kell lezárni.

A múltat végre fel kellene dolgozni, meg kellene emészteni, a múltat nem végképp eltörölni kell, hanem a gyilkosokat a helyükre tenni, és a hőseink emléke előtt is tisztességgel adózni. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Úgy van! - Taps ugyanottl.)

ELNÖK: Köszönöm. Két perc, Schiffer András LMP-s képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az a helyzet, hogy Z. Kárpát Dániel utolsó mondatával akár egyet is érthetnénk, mert valóban a múltat nem lezárni kell, hanem feldolgozni. Ehhez viszont az első lépés az lenne, hogy a parlament végre fogadja el az aktanyilvánosságról szóló törvényt. (Szabó Timea és Novák Előd tapsol.) Kicsit mulatságos, hogy erről itt vitatkozgatunk, és közben pedig a múlt iratait, titkait nem ismerhetjük meg.

Kőszegi képviselőtársamnak mondanám, megpróbálom lassan, hogy világos legyen: Szabó Timea vezérszónoklatában a múlt héten világosan elmondta, hogy önmagában a törvényjavaslat célját mi megértjük, elfogadjuk, az eszközt tartjuk a megvalósításra alkalmatlannak. Azt mondtuk el, hogy mi nem az a klub vagyunk, akik úgy gondolják, hogy materiális, elfogyasztható javak szembe állíthatók a különböző morális célkitűzésekkel. Éppen ezért kérném, hogy ebben a tekintetben ne alkalmazza a "baloldali" jelzőt, mert szerintem azok, akik úgy gondolják, hogy a világ csak elfogyasztható javakból áll, és a morális kérdések ehhez képest másodrendűek, azok nem baloldaliak, legfeljebb álbaloldaliak. Elnézést ezért a kis szemantikai vitáért.

Viszont Z. Kárpát képviselőtársamnak még azt mondanám, hogy nekünk az a célunk - valószínűleg félreértett -, hogy legyen egy ilyen közös nemzeti emlékezet. (Z. Kárpát Dániel: De nincs.) Nincs, pontosan, ebben egyetértünk. Az lenne a célja szerintem ennek a parlamentnek, hogy legyen ilyen. De egy ilyen közös nemzeti emlékezetet úgy megteremteni, hogy nem ismeri el a politikai közösség egyik része a másik közösség hagyományában fontos szereplőket, és nem Biszku Bélára gondolok, nem Szamuely Tiborra gondolok, hanem adott esetben, igen, például Károlyi Mihályra, Lengyel Józsefre gondolok, Frankel Leóra gondolok, ha nem ismerik el ezt, vagy a másik oldalon nem ismerik el azt, hogy ennek a politikai közösségnek akár a hagyományaiban jelen lehet Wass Albert vagy Teleki Pál, akkor soha nem is lesz egy ilyen közös nemzeti emlékezet, és közös nemzeti emlékezet nélkül pedig egyszerűen képmutatás nemzeti összetartozásról beszélni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Kőszegi Zoltán képviselő úr, Fidesz!

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök annak, hogy Schiffer András úr az LMP alapvető hozzáállását tisztázta. Én sajnos nem voltam itt akkor, amikor a vezérszónoki elhangzott, úgyhogy, ha így ezen keresztül sértő volt, amit mondtam, ezért elnézést kérek. De azért jó volt, hogy ez így megismétlődött, és egyértelmű, hogy a céllal magával egyetértenek. Szerintem ez jó, mert fontos, hogy itt a parlamentben minél többen ebben egyetértsünk.

Szeretnék előterjesztőként is egy történetet elmesélni a jelenlévőknek, hogy alátámasszam, hogy miért is fontos ez többek között a helyi közösségek szempontjából vagy számára. Az előbb említett Örkény településen 1956 októberében egy nagyon szomorú esemény történt. Szovjet katonák haladtak át a településen, és a civil lakosság közé lőttek, akik spontán szerveződtek.

(13.30)

Ebben a lövöldözésben, amikor belelőttek a civil lakosságba, akkor egy kétéves kislány is meghalt, a nagymamájának az ölében volt. Ezek a szovjet katonák az önkényuralmi rendszert védték, többek között azt, amit Lenin kezdett építeni, amit Marx iránymutatása szerint kezdtek el felépíteni, Szamuely a maga eszközeivel megpróbálta Magyarországon a gyökereit lerakni. Ezen a településen a mai napig Lenin, Szamuely és Marx nevű utcák vannak, viszont a kislány, akit a nagymamája az ölében tartott, aki nem tudott felnőni, gyerekkort élni, nem tudott családot alapítani, nem tudott gyerekeket szülni ennek a hazának, aki nem tudott élni, ma is élhetne, mert 1954-ben született, akkor 2 éves volt, ennek a kislánynak a mai napig nem állítottak emléket, nincs utcanév róla. Viszont Szamuelyről tudnak a településen, a kislány nevét senki nem említi soha, mert nem lép be senki egy olyan utcába, ahol az ő nevét olvashatná.

Azt hiszem, ez is kellő érv ahhoz, hogy ezen bizony változtatni kell. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Varga László, MSZP!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársam! A Kőszegi képviselőtársam által elmondott ügy nyilván figyelemre méltó, és azt mondom, hogy ebben a tekintetben ki kell mondani, hogy Szamuely Tibor életműve védhetetlen, és nyilván az a konkrét esemény, amit ön elmondott és a konkrét helyzet nem jó azon a településen, és azon változtatni kell a helyi közösségnek. Ugyanakkor korábban utalt arra, hogy nem változtattak, és nyilván azokon a településeken, ahol persze mondjuk, az önök által képviselt értékrend képviselői vannak többségben, azokon a helyeken ezek már mind megoldott ügyek.

Felhívnám a figyelmét arra, hogy Mezőkövesd neve is szerepel az előterjesztés mellékletében, és ami engem nagyon meglepett egyébként, hogy Tiszavasvári, meg is néztem most, Tiszavasváriban a mai napig van Vöröshadsereg utca, de azt hiszem, hogy ezeken a kérdéseken el lehetne mindannyiunknak gondolkodni, hogy akkor mindenki ebben a tekintetben meglépett-e mindent, amit tehetne.

Még egyszer mondom: a nevek, felsorolt kifejezések 90 százalékával akár egyet is értünk ebben a történetben. Ami közös nemzeti emlékezetre szükség van, abban teljesen egyetértünk. Schiffer Andrással annyiban vitatkoznék csak, ő említette, hogy kár idekeverni - tulajdonképpen ezt üzente - bizonyos szociális kérdéseket vagy aspektusokat, merthogy több kérdés van ennek az ügynek a kapcsán. Én csak azt mondom, hogy minimum érdekes, hogy pont most jön be egy ilyen előterjesztés, két és fél év kormányzása után, pont akkor, amikor egyébként nagyon komoly megszorítások vannak. Ennyi, és akkor ezzel ezt a kérdést le is zártam ebben a tekintetben.

Amit viszont még mindig nem kaptam meg válaszként, és erről beszéljünk szerintem, hogy ne legyen lehetőség szubjektív, önkényes döntésekre, felfele mutogatva az Országgyűlésre helyi testületeknek, hogy mit jelentenek pontosan ezek a szubjektív fogalmak az előterjesztésben a kétség, azok, amelyek gyakorlatilag lehetőséget teremtenek éppen aktuális, csak erre a ciklusra szóló többségnek arra, hogy megváltoztasson olyan utcaneveket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyek olyan emberekről lettek elnevezve, akik tényleg akár a közös nemzeti emlékezetünk részei is lehetnének. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Novák Előd képviselő úr, Jobbik!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót. Talán örülhetünk is annak, hogy az MSZP volt olyan taktikus, hogy nem a vén kommunistáit, az MSZMP Központi Bizottságának tagjait vagy épp az egykori cenzor Lendvai Ildikót küldte ide, hanem egy fiatalabb politikusukat, aki már kora miatt sem lehet érintett. De ha már felvetette itt az egyik korábbi felszólalásában, hogy téves ez a javaslat azért, mert mondjuk, a XIX. században elhunyt személyek nem köthetők XX. századi önkényuralmi rendszerhez, ebben téved. Sőt, a javaslat nagyon precízen azt a részét megfogalmazza, hogy igen, aki akár a megalapozásában részt vett egy későbbi rendszernek, lehet, hogy nem pontosan így képzelte el, lehet, hogy Orbán Viktor is majd a halálos ágyán, ahogy Antall Józseftől hallhattuk, elmondja, hogy ő keresztény Magyarországot akart, lehet, hogy Orbán Viktor is majd elmondja, hogy ő mit akart, és lehet, hogy ezek a személyek is, mondjuk Marx nem pontosan így képzelte el ezt a bizonyos átkos rendszert, azonban mégis a megalapozásában igenis részt vett, még ha lehet, hogy akaratán kívül is bizonyos tekintetekben.

Tehát azt nagyon jól tudjuk, hogy Marxról azért van ma tucatszámra elnevezve utca, szerte az országban, mert a szocializmus idején ezt ránk erőltették, és nem pedig a közgazdasági munkássága alapján. Tehát azért azt gondolom, hogy ez igenis indokolt.

Ami Ágh Péter önellentmondását illeti, egyszerre beszél kormányzati elszántságról, másfelől pedig a múlt lezárásáról. Abban valóban elszántak, hogy lezárják a múltat megoldatlanul, ahogy ezt láthattuk az elmúlt húsz évben. És hát bizony itt van végül Wittner Mária költői kérdése, miszerint volt-e rendszerváltás. Bizony adjuk meg rá a prózai választ: nem volt, és a jelenlegi kormányzat szándéka szerint nem is lesz. Sajnos maga Wittner Mária is leszavazta, legyen szó a szovjet emlékmű eltávolításáról innen a Szabadság térről, vagy legyen szó a szimbolikusnál jóval fontosabb érdemi antikommunista követeléseinkről, az állambiztonsági múlt, többek közt az ügynöklisták feltárásáról, a kommunista luxusnyugdíjak megvonásáról vagy az előző rendszer állami vezetőinek, az MSZMP Központi Bizottsága egykori tagjainak, mondjuk, közéletből való kitiltásáról. Ezekre lenne szükség, na akkor lesz érdemi rendszerváltás.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Ágh Péter fideszes képviselő!

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden, hiszen két ellenzéki képviselő valószínűleg félreértett akkor, amikor úgy fogalmaztam, hogy a múltat le kell zárni, hogy tisztább legyen az előbbi felszólalásom, ezért egy mondatban összefoglalva elmondom, hogy a múltat le kell zárni, így nem szabad hagyni, hogy még mindig legyenek a kommunizmusból itt maradt utcanevek, 23 évvel a rendszerváltozás után. Ezt szerettem volna kifejezni, és azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő javaslat ezt szolgálja.

Köszönöm. (Novák Előd: Ennyi elég?! Ez a rendszerváltás! Wow!!!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces Szabó Timea, LMP.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én igazából kérdéseket szeretnék feltenni. Azt gondolom, ha a kormánypárti képviselők tényleg komolyan gondolják ezt az egész kérdést, és úgy gondolják, hogy egy alaposan átgondolt javaslat került a Ház elé, akkor segítsenek nekünk tisztázni bizonyos kérdéseket.

Az első, ami már korábban felmerült itt a kétségekkel kapcsolatban, tényleg hogy képzelték önök, hogy mi az a kétség, és erre komolyan választ kérek, tehát ezek nem költői kérdések, hogyan gondolták önök azt, hogy a Tudományos Akadémia ezekben a kétséges kérdésekben válaszokat tud vagy fog adni. Miért nem konzultáltak előzetesen az Akadémia elnökségével, vezetőségével? Tudják-e önök azt, hogy egyébként egy hasonló megkeresés érkezett a Tudományos Akadémia vezetőségéhez egyházügyi kérdésekben, amelyre is egy viszonylag goromba válasz érkezett az Akadémiától? Egy teljes mértékben elutasító válasz: közölték, hogy hitéleti, egyházügyi kérdésekben nem hivatottak dönteni, nem hivatottak politikai megrendelésre semmiféle választ adni. Átgondolták-e önök azt, hogy ezekben a kérdésekben vajon az Akadémia hogyan, milyen szempontok alapján fog tudni válaszokat adni? (Novák Előd: Kézi vezérléssel!)

Kőszegi képviselőtársamtól tényleg kérdezem, mert nem tudom, jól értettem-e azt, hogy azt mondta, hogy valóban 2010 óta kétharmados többség van az önkormányzati képviselő-testületekben is, de hiába jöttek hasonló javaslatok vagy javaslatok arra, hogy megváltoztassanak utcaneveket, az embereket sikerült meggyőzni - azért kérdezem, mert lehet, hogy félreértettem - ennek az ellenkezőjéről, hogy erre nincsen szükség. Ha nem értettem félre, tehát különböző településen élő lakosok együtt tudnak élni egyébként bizonyos utcanevekkel, akkor nem érdemes-e őket egyébként felnőttként kezelni és elfogadni ezt a döntésüket?

És egy utolsó kérdés: Rétvári Bence államtitkár úrtól kérdezem, adjon már egyértelmű választ nekem arra, hogy a társadalmi szervezetekre, cégekre és a sajtótermékekre vonatkozó passzusok ön szerint megfelelnek-e az alaptörvénynek.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Zagyva György Gyula jobbikos képviselő úr!

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm a szót. Schiffer Andrásnak szeretnék így gyorsan válaszolni, aki afelé próbálta terelni, hogy rá kellene bízni ezt az önkormányzatokra. Hát többek között azért nem kellene rábízni az önkormányzatokra, mert az elmúlt húsz évben látjuk az eredményét. Tehát elég egy olyan polgármester, mondjuk, esetleg egy fideszes polgármester, aki azt nem meri megcsinálni, hogy egy Szamuely Tibor utcát megváltoztasson, vagy egy Kun Béla utcát, hogy csak a két legdurvábbat említsem az utcanevek közül, mert egyszerűen nem meri felvállalni, mert lusta, mert nem mer egy pici konfliktust vállalni, tehát ezért kell nyilván ez a törvény. Tehát a törvény erejével mindenki kötelezve legyen, és utána onnantól kezdve lekerül a súly a polgármesterről is, aki esetleg nem mer otthon, mondjuk, egy minimális konfliktust vállalni, akár csak a képviselő-testületen belül, mert neki az a hatalomtechnikája, hogy ő nem vállal konfliktust. Rengeteg ilyen van. Nyilván egy fideszes városban nem véletlenül van Szamuely Tibor utca. Nyilván Orbán Viktor nem örül neki, meg Kőszegi képviselő úr sem - nyilván.

(13.40)

Tehát azért kell a törvény erejével! Én inkább azzal - és gondolom, Schiffer úr is egyetért azzal, hogy Szamuely Tibor utca nem kell Magyarországon, és annak nincs itt semmi keresnivalója. Lehet Frankel Leó meg másról, gondolom, lehet vitatkozni, ön szerint is, de Szamuely Tibor utcán, gondolom, nem kell vitatkozni, az teljesen egyértelmű. És mégis van, mert vannak olyan polgármesterek, akik ezt nem merik megcsinálni.

Viszont én azért továbbmennék a sima utcaneveknél. Már Novák Előd is említette, meg már szóba került, hogy vannak olyan köztéri emlékművek, meg köztéri alkotások, amelyek egyébként ugyanúgy a kommunista uralmat dicsőítik, egyébként néha egészen felháborító módon, és ezekkel sem történik semmi, és ez egyébként amúgy ebből a törvényjavaslatból amúgy elegánsan kimaradt. Tehát azért erre is felhívnám a figyelmet, hogy a Szabadság téri szovjet emlékművön kívül is van nagyon sok köztéri alkotás, amit szintén bele (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kell venni ebbe a törvényjavaslatba.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő kétperces Schiffer András képviselő úr, LMP.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Zagyva képviselőtársamnak csak annyit mondanék, hogy ha például Mezőkövesd vagy Tiszavasvári polgármestere vagy képviselő-testülete megtűri azt, hogy ilyen alakoknak utcájuk legyen, akkor ezeket a képviselőket és polgármestereket a népharagnak el kell zavarnia. Ezt nem lehet megspórolni.

Amit Kőszegi képviselő úr elmondott, tökéletesen értem, ezt mondtuk el az előbb is, illetve a vezérszónoklatban, hogy pontosan az elvarratlan szálak miatt nagyon sok ilyen méltánytalan eset van, amit ön elmondott Örkénnyel kapcsolatban. Pusztán csak annyit állítunk, hogy az itt választott jogi eszköz az ennek a helyzetnek a rendezésére nem elegendő, illetve annyit állítunk, hogy a jogi eszközökkel nem lehet megspórolni azt, hogy a helyi közösségek ébredjenek úgy öntudatukra, hogy például az ilyen típusú konfliktusokat kerülő polgármestereket, városatyákat elzavarják. Ezt nem lehet jogszabályokkal megoldani.

Hogy miért alkalmatlan ez a jogi eszköz? Egyrészt azt gondolom, hogy ideológiai kategóriákat nem lehet jogszabályokkal kezelni, ezt gondoltuk akkor is, amikor az előző kormányzat idején például a fasiszta jellegű demonstrációk betiltására próbáltak jogszabályszöveget megalkotni. Egy bírói fórum, egy jogalkalmazó nem arra van, hogy ideológiai-történeti kategóriákkal labdázzon. De például az, amit Szabó Timea képviselőtársnőm is már az előbb felemlített, hogy a kettős mércét, tehát a morális következetlenséget nem tudja kikerülni.

Egyik esetben egy személy a halálával - Ságvári Endrére gondolok - egyfajta erkölcsi hivatkozási alapot nyújtott egy diktatórikus rendszernek, a másik esetben pedig egy irodalmi személy tagja volt annak a parlamentnek, amely a nyilasok befolyása alatt állt. Ezt nem tudja kezelni egy törvény, és ennek a kezeletlenségnek az ódiumát nem lehet az Akadémiára hárítani.

Végezetül: azt gondolom, hogy a globális kapitalizmus válsága idején, akkor, amikor Magyarországon is egy kaszárnyakapitalizmus épül ki, akkor Marx aktuálisabb, mint volt az elmúlt évtizedekben.

Köszönöm. (Szabó Timea tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Kőszegi Zoltán képviselő úr következik, Fidesz.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Timeának válaszolnám, hogy én azokra az önkormányzatokra gondoltam, ahol a polgármester egyértelműen baloldali, már a múlt rendszerben is tanácselnök volt, aztán megválasztották, meg újra megválasztották, azóta is ott van. Erre mondhatnák azt, hogy de miért választják meg az emberek? Gondolom, megvannak a maga kommunista hatalomtechnikai és hatalommegtartó eszközei.

Ezt nyíltan kimondom és bárhol vállalom, tehát ezt a helybeliek nagyon jól tudják és jól látják. Megoldja. Erre konkrét példa, hogy amikor egy alulról jövő kezdeményezésre utcaneveket akartak megváltoztatni, akkor a kedves polgármester úr írt gyorsan mindenkinek egy levelet, hogy szeretnék-e, hogy költségbe verjék őket és mindenféle okmányukat kicseréljék; hiányzik-e ez önöknek, ez-e a legfontosabb ma. Ne engedjenek azoknak, akik arra biztatják önöket, hogy az aláírási ívet aláírják. És sorolhatnám még, hogy milyen eszközökkel próbálta.

Aztán a vállalkozókat is ugyanezzel kereste meg, hogy hiányzik az ön vállalkozásának, az ön üzletének, hogy most akkor címet változtat, s a többi, s a többi, mindenhol be van jelentve, és sorolhatnám. Ennek eredményeként mindig elérte, sőt igyekezett, mondjuk, a helyi sajtón keresztül például két évvel ezelőtt a baloldali utcanévadókról egy cikksorozatban bemutatni őket pozitív módon, hogy milyen nagyszerű és fantasztikus emberek voltak a magyar történelemben, és milyen jó az, hogy az adott településen róluk elnevezett utcák vannak.

De engedjék meg, hogy akkor én is most kihasználva azt, hogy megszólalhattam a parlamentben ebben a témában, Kálmán Marikának emléket állítsak. Kálmán Marika, akiről ezen a településen nem tudnak elnevezni egyetlen utcát sem, mert az alulról jövő kezdeményezést az aktuális hatalom nem támogatja. Legyen itt Kálmán Marika neve, akit kétévesen lőttek agyon a szovjet katonák az adott önkényuralom védelme jegyében, akkor hadd említsük meg legalább itt az ő nevét, és remélem, hogy majd ez a jogszabály, ha elfogadjuk, akkor a helyére teszi, és az adott településen is emléket állítanak neki.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Lenhardt Balázs képviselő úr következik, Jobbik.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Azt kellene mindenki megértse ebben a vitában, hogy sajnos az egészséges nemzet-, magyarság- és történelemtudat fájóan hiányzik ebből az egész magyarságból jelenleg.

És ennek közvetlen előzménye nem csupán az 55 év úgymond szocialistának nevezett korszak, de az elmúlt 22 évben is, és a kormánypártok, az önök felelőssége is, hogy még mindig nincs meg az a hatékony köznevelés, hogy bizonyos dolgok természetesek legyenek. Amíg tehát nyilván politikai okokból is fontos volt, hogy holokauszt-emléknap legyen, addig konkrét felmérés alapján megkérdezték az embereket és ráadásul egyetemre, főiskolára felvételiző diákokat - az interneten meg lehet nézni -, hogy mi történik október 23-án. Nyilván szelektív volt a riport, de az ott bemutatott válaszok 80 százalékának fogalma sem volt, hogy mi történt október 23-án, miről nevezetes ez a nap. És számtalan ilyen esetet lehetne megnevezni. Míg a Kóka-féle mutyi a digitális táblákkal nagyon fontos volt, addig már akkor is az iskolákban sokszor fűtésre sem tellett. De sajnos ez így megy.

Schiffer képviselőtársam meg azt üzenném, hogy igen, ott van a történelem lapjain a múltunk valamennyi szereplője; helye van Károlyinak is, úgy, mint a nemzet egyik legnagyobb hazaárulójának, és jelképesen a történelem szemétdombjára kellene hogy kerüljön. (Zaj a Jobbik padsoraiban.) Sajnos elég szégyen, hogy a Fidesz még mindig átcipelte Siófokra ezt a szobrot, ahelyett, hogy esetleg a történelmi emlékparkban helyezte volna el. És Ságvári Endrének is ezeken a lapokon van helye, aki egy kommunista ügynök és közönséges gyilkos volt. Tehát ne említsük már egy lapon ezeket! És amikor tiltakozásokat indítanak, hogy Wass Albertnek ne lehessen szobra vagy tere, akkor egy kalap alá akarjuk vonni ilyen személyiségekkel, és azt mondjuk, hogy ha nekik lehet, akkor nekik is. Teljesen más minőségről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és kategóriáról van szó!

Köszönöm. (Nagy taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre következik Szabó Timea képviselő asszony.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kőszegi képviselőtársamnak mondanám, hogy köszönöm először is, hogy tisztázta az általam felvetett kérdést, de azt gondolom, hogy azért hatalomtechnikai eszközök használatában önökkel nehéz felvenni a versenyt. Felvetném például újra azt az önök által megváltoztatott szabályt, hogy önök vezették be azt, hogy a népszavazási küszöböt fölvitték egy olyan szintre, ami pontosan ellehetetleníti egyébként az állampolgári részvételt.

Ha tehát önök azt gondolják, hogy itt a baloldali volt diktátorok azok és a különböző tanácsok tagjai azok, akik miatt nem lehetett ezt megváltoztatni, akkor azért kérdezném, azt, hogy ha önök annyira bíznak az állampolgáraikban, akkor miért gördítenek folyamatos adminisztratív akadályokat az állampolgári részvétel elé.

A másik. Felvetem jobbikos képviselőtársaimnak, hogy Tiszavasváriban hogyhogy van Tolbuchin utca? Úgy tudjuk, hogy létezik egy ilyen utcanév. Kérdezzük, hogy ez akkor hogyan egyeztethető össze az ő álláspontjukkal. (Közbeszólások, zaj a Jobbik padsoraiban.)

Végezetül Lenhardt Balázsnak mondanám, hogy valóban, mi is egyetértünk azzal, hogy a magyarságtudatot erősíteni kell az emberekben, de ezt nem lehet ilyen jogszabályokkal átverni. Egy gondolkodást, egy alapvető hozzáállást nem lehet felülről irányítva ráerőszakolni emberekre. Ez egy hosszú távú befektetés, amit az oktatáson keresztül lehet majd elérni.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel kétpercese következik.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elképesztőnek tartom, hogy a teremben korábban helyet foglaló fideszes képviselő azzal érvelt, hogy egyes galád baloldali polgármesterek leveleket küldtek a választóknak, ahol aztán felhívták a figyelmüket arra, hogy az okmányok cseréje milyen költségekkel fog járni, és ezzel rettentették vissza a választópolgárokat. A helyzet az, hogy meg tudnék nevezni jó pár fideszes polgármestert, aki ugyanezt csinálta, szó szerint ugyanezt csinálta. Előttem vannak a linkek, nagyon szívesen átküldöm majd önnek magánúton - de beszéljünk arról is, hogy ez az előterjesztés mire lenne még jó!

(13.50)

Hiszen én az ideológiai alapvetésekkel, amiket ön felsorolt, tökéletesen egyetértek, csak adódik pár kérdésem. Hogyan lehet az, hogy százával vannak az országban olyan szobrok, műalkotásnak nevezett, nem akarom minősíteni őket, hogy mik, amelyek még mindig a kommunista diktatúrának állítanak emléket? Hogyan lehet, hogy a ruszki emlékmű itt van tőlünk pár száz méterre? Két és fél éve kormányoznak. Kevés volt? Sírhelyek vagy nyughely van alatta? Nem, szó sincs ilyesmiről. Egész egyszerűen politikailag korrekt okokból nem mernek hozzányúlni; különböző, különféle önös vagy háttéralkuk és önös érdekek folytán egész egyszerűen nem merik rendezni ezt a helyzetet.

Ugyanez az oka annak, hogy finnugor világtalálkozót támogatnak, amiről saját képviselőik elismerik, hogy ez marhaság, hogy ez egy íróasztal mellett kitalált blődli, amit egyébként a magyarság szellemi, ideológiai elnyomására találtak ki, használtak fel folytatólagosan, és amelynek a kárait a XX. században olyan szinten nyögtük, hogy az emberéletek ezreibe, tízezreibe kerülhetett. Tehát erről kellene beszélnünk!

Az pedig csak egy utolsó kérdésem, felvetésem: mikor fog a gyerekeink kezébe olyan tankönyv kerülni október 23-a környékén, amely tisztességesen leírja, hogy kik voltak a hőseink, ahogy az elhangzott a korábbiakban, kik a meg nem nevezett hőseink? Ez nagyon fontos, mert nem a celebkultuszt kell erősíteni, hanem a valódi magyar hőseinket megnevezni, a kultuszukat támogatni és legalábbis kialakítani. Végül pedig meg kell nevezni azt is, hogy kik voltak a hazaárulók, kik érdemesek arra, hogy a történelem szemétdombjára kerüljenek, és kik azok, akiket a magyar nemzettudatban meg szabad tartani bár, de csak a leginkább negatív előjelek kíséretében.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő kétperces, Schiffer András képviselő úr.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Elnök úr, először Kőszegi képviselőtársamnak folytatnám, amit képviselőtársnőm elkezdett. Szóval, önnek teljesen igaza van abban...

ELNÖK: Képviselő úr, egy kis türelmet kérek. Köszönöm. Folytassa, képviselő úr!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Tehát teljesen igaza van akkor, amikor szapulja azokat a Döbrögiket, akik nyilván közmunkásokat is foglalkoztatnak a földjeiken, és mindenféle rút hatalomtechnikákkal manipulálják az embereket. Igaza van akkor is, amikor elítéli azt, hogy itt a magas átnevezési költségek miatt manipulálják ilyen-olyan régből megmaradt tanácselnökök a falu polgárait. Teljesen igaza van a felháborodásában. Viszont ha ezt a problémát meg akarják oldani, akkor talán az önkormányzati törvényben kellene kapirgálni, és megakadályozni azt, hogy helyi Döbrögik ilyen önkényuralmakat tartsanak fönn a saját uradalmukban. És arra kérném, hogy szavazzák meg például azt az LMP-s törvényjavaslatot, amelyik a feudális jellegű jogviszonyok megszüntetéséről szól, hogy különböző ilyen uradalmi önkényurak ne tudjanak közmunkásokat a saját földjükön dolgoztatni.

Amit a jobbikos képviselőtársaimnak szeretnék mondani, az csak annyi, és itt volt egy közbeszólás is, amikor képviselőtársnőm beszélt a magyarságtudatról, hogy nem az LMP-s magyarságtudat. Szerintem pont itt van az eb elhantolva, hogy annak kellene véget vetni, hogy azt gondoljuk, hogy itt pártállás szerint lehet magyarságtudatról, nemzettudatról beszélni. Amit mi célul szeretnénk kitűzni, az pontosan az, hogy egy olyan politikai közösség jöjjön létre, ahol teljesen mindegy, hogy valaki jobbikos, MSZP-s, LMP-s vagy fideszes, van valami közös bennünk. És akkor, amikor egy olyan XX. század van mögöttünk, ami gyakorlatilag minden embernek a családját valamilyen módon valamelyik fázisban megnyomorította, akkor igen, azt is el kell fogadni, hogy lehet, hogy Lenhardt képviselő úr olvasatában valaki hazaáruló, de ugyanez az olvasat egészen másként néz ki más százezrek vagy milliók esetében ugyanebben az országban. És arra kellene rájönnünk, hogy amíg ezek között a különböző olvasatok között nem próbálunk meg valami közös nevezőt találni, addig legfeljebb csak ideig-óráig fennálló többségi csoportok erőszakoskodásáról tudunk beszélni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen, elnézést, elnök úr. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő perc, Kőszegi Zoltán képviselő úr, Fidesz.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem szerettem volna már szólni, de itt többen megszólítottak. Schiffer képviselő úrnak azt ajánlom, hogy konkrétan nevezzen meg akkor településeket és polgármestereket, mert ez az általánosítgatás nagyon veszélyes dolog. (Dr. Schiffer András: Te is általánosítottál.) Én nem, én megpróbáltam aztán egy idő után konkrétumokat is mondani. Először csak azért mondtam általánosságban, mert nem akartam egy adott konkrét települést megnevezni, de aztán megtettem. Viszont most erre kérem önt is, hogy tegye meg. Mondja meg, hol vannak ilyen polgármesterek, mely településekről beszél, mert ellenkező esetben éppen a magyar demokráciát ássa alá, azt ássa alá, aminek védelmében szeretett volna itt az utolsó gondolataiban felszólalni, hogy legyen valami közös bennünk, valami közös minimum, mondjuk, nemzeti minimum. Éppen ezt ásta alá ezzel, mert ha az emberekben azt erősíti, hogy általában az önkormányzatok és az önkormányzati vezetők úgy általában oligarchák, meg nem tudom, milyen jelzőket használt, nem éppen ma, de korábban igen, akkor nevezze meg, hogy kiről van szó, mert ha nem nevezi meg, akkor az összes önkormányzatot és az összes önkormányzati vezetőt kell hogy ez alatt értse a magyar társadalom. Ezért kérem, hogy ne általánosságban vádaskodjon, hanem mondjon konkrétumokat.

Z. Kárpát Dániel azt mondta, hogy fideszes képviselőként olyanról beszélek, amit fideszes polgármesterek sem tesznek meg. Én nem jobboldali vagy baloldali vagy ilyen oldali vagy olyan oldali polgármesterről vagy önkormányzatról beszéltem, én azokról beszéltem, akik ezt nem tették meg. Ha ez fideszes, az szomorú vagy sajnálatos, nem tudni, hogy miért nem tették meg. Én ezúton is azt üzenem, és az a véleményem, hogy ennek a törvénytervezetnek vagy törvényjavaslatnak az a célja, hogy ez mindenhol megváltozzon, legyen az fideszes vezetésű önkormányzat vagy baloldali. Viszont konkrét tapasztalataim vannak arról, hogy baloldali vezetésű, volt kommunista vagy ma is nyíltan magát kommunistának vagy egyértelműen szocialistának valló polgármester milyen eszközökkel tud az ellen tenni, hogy ezek a névváltoztatások megtörténjenek.

Tehát én összességében szeretném, ha ez a törvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az egész országban segítene rendet rakni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő perc, Szilágyi György jobbikos képviselő.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Látszik ebből a törvényjavaslatból és a kialakult általános vitából, hogy önök mekkora mulasztásban vannak. Azért mondom önöket, hiszen azokra a képviselőkre gondolok, akik akár az MDF-, akár az előző Fidesz-kormány idején országgyűlési képviselők voltak. Ezért nem kérem számon az MSZP-től, mert tőlük nem várható és nem is lett volna várható, hogy ezeket a kérdéseket rendezzék, hiszen ők az MSZMP utódpártjaként vannak deklarálva, és ezt ők vállaják is. Hiszen rég le kellett volna zárni ezeket a történelmi vitákat, rég igazságot kellett volna szolgáltatni ebben az országban, rég meg kellett volna büntetni a bűnösöket, és el kellett volna törölni például ezeket az utcanévtáblákat. Tehát most beszélünk az úgynevezett rendszerváltás után 22 évvel ezekről az egyébként nagyon fontos kérdésekről.

Az, hogy Schiffer képviselőtársam azt mondja, hogy mi az LMP-s magyarságtudat meg hasonlók, ezt egyszerűen meg lehetne csinálni: nem kell beállni az MSZP mellé, amely mit csinál? Azt csinálja, hogy amikor a kommunista terrorról, azokról az emberekről beszélünk, akik Magyarországon százezreket tettek tönkre, családok százezreit tették tönkre, akkor önök elkezdik összemosni, és nem azt mondják, hogy igen, fölállunk és mi is elítéljük, valóban ezeket szüntessük meg, hanem elkezdik összemosni avval, hogy voltak más önkényuralmi rendszerek is, azokról sem kellene beszélni. El kell ítélni, és utána be kell nyújtani egy másik törvénymódosító javaslatot!

Hiszen, ha önök lezárták volna akkor a múltat, akkor ma nem ülhetne ebben a parlamentben Lendvai Ildikó, nem ülhetnének olyan formációk, ilyen DK-nak nevezett formációk a parlamentben, akik hajlandóak még a mai napig is olyan módosító javaslatokat beadni Molnár Csaba révén, amelyek nagyjainkat próbálják megbélyegezni ennek a törvénynek a kapcsán. Egyszerűen felháborító, hiszen itt, ebben a törvénymódosító javaslatban Wass Albertet, Horthy Miklóst, Teleki Pált, Tisza Istvánt, Nyírő Józsefet bélyegzi meg ez a politikusnak nevezett valaki. Én ezért vagyok felháborodva. Ezt kellett volna végre lezárni, de most végre zárjuk le, és most ne másról beszéljünk, arról beszéljünk, ami ebben a törvényben benne van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és amiről szól: a kommunista diktatúrában és az az utáni elnevezésekről. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Úgy van!)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hét kétperces van, a következő Kontur Pál fideszes képviselő úr.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva ezt a hosszú vitát ebben az ügyben, nem érdemelnek meg ezek a tisztelt urak - akikről most beszélünk, hogy ne legyen róluk utcanév -, nem érdemelnek meg ennyit. Tehát ezek az emberek - most végre már ki kell mondani, nem tárgyalódott ki ez, húsz év alatt a pedagógusok, az új történelemszemlélet nem tudta átformálni a tudatot, a nemzettudatot ebben a tekintetben. Ezek az emberek, a neveik megtűrtek. Ez így nem lehet, mert ezek gyilkosok voltak, ki kell mondani: ezek gyilkosok. A Lenintől, a Szamuely Tibortól, a Kun Bélától, a Ságvári Endrétől - egy gyilkos eszme. Mindegy, hogy vörös vagy barna eszme. Hála istennek, a barnát nem sokat élveztük, de a vöröset elég sokat élveztük. Százmillió ember - nem magyar ember mondta ezt ki, nem magyar ember írta ezt le, hanem ezt egy cseh meg egy francia írta le -, százmillió ember élete fűződik a nevükhöz.

(14.00)

Tehát ezekről ne legyenek utcák elnevezve Magyarországon, ha ez nem ment az átneveléssel, ahogy ezt önök mondták, kedves LMP-s kollégák, tudnék mondani más nevet is, szándékosan nem mondok, akkor igenis, törvényben ki kell mondani, ez a törvényjavaslat ezt javasolja, kész, nincs miről beszélni. Nem kell többet vitatkozni ezen. Ilyen névvel Magyarországon se utcák, se terek ne legyenek elnevezve - kész.

Köszönöm szépen. Ezt a javaslatot támogassák! (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces: Szabó Timea LMP-s képviselő asszony.

SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, azt hittem, hogy én már így a vita vége felé fogok sorra kerülni. De akkor Kontur képviselőtársamra reagálva (Novák Előd közbeszólására:) - igen, akkor nem kellene annyi kétpercest nyomni egyébként, tisztelt Novák képviselőtársam. Tehát pont az a baj, hogy a végrehajthatóság szempontjából nem az egyértelműen elítélhető diktátorokról, elnyomókról, vagy ahogy ön fogalmazott, gyilkosokról beszélünk. Szándékosan hoztunk fel korábban is, az előző vita alkalmával és most is olyan példákat, amelyek azért kétségesek. Egyébként ez meg is van fogalmazva a törvényjavaslatban, azért kérik majd önök vagy javasolták kérni a Tudományos Akadémia segítségét.

Például mi a helyzet a fajvédőből lett, de később ellenállóvá vált Bajcsy-Zsilinszky Endrével? Ezt is elmondtam korábban, hogy akkor a Bajcsy-Zsilinszky utat is meg fogják változtatni. Vagy az első zsidótörvényt a parlamenttel elfogadtató Teleki Pállal... Tehát pont az a bajunk, hogy végrehajthatatlan ez a törvény, nem tisztázott az, hogy mit jelent az, hogy kétséges. Azt értjük, amit ön is mond, hogy nem az egyértelműen ebbe vagy abba a kategóriába sorolható személyekről van szó.

Nagyon szomorú vagyok, mert látom, hogy sem Rétvári Bence államtitkár úr, sem Stágel képviselőtársam mint előterjesztő nem nagyon szól hozzá a vitához, de újra megkérdezném azt, amit az előző felszólalásomban megkérdeztem: önök szerint azok a passzusok, amelyek a sajtótermékekre, cégekre vonatkoznak, azok megfelelnek a jelen hatályos alaptörvénynek?

Várom a válaszát őszintén. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Szintén két percben megadom a szót Lenhardt Balázsnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm. Én azt szeretném világossá tenni Szabó Timeának és mindenkinek, aki azt gondolja, hogy alapvetően még a cél nem is lenne olyan rossz, de ilyen módszerrel, ilyen felülről átnyomva nem megy, hogy egyszer gondoljunk már bele, hogy milyen közállapotok vannak Magyarországon. Ha Szamuely Tiborról, aki egy véreskezű, szadista, közönséges gyilkos volt, megkérdeznénk az embereket, akik akár abban az utcában laknak, hogy ki volt ő, a 80 százalékuknak fogalmuk se lenne. De mégis a proli mentalitással azt mondaná, hogy neki ne mondja meg senki, hogy ő milyen utcában lakik, ő nagyon jól lakik ott, és még ha kell, alá is írja azt az ívet, hogy maradjon Szamuely Tibor utca.

Tehát sajnos ez a realitás jelenleg, és jó példa erre az is, hogy Demszky Gábor fővárosi főpolgármesterként hosszú ideig szabotálni tudta azt is, hogy mondjuk, Sztálin díszpolgára maradhatott Budapestnek. És ha megkérdeztük volna vagy akár megkérdezzük most az embereket, hogy mit szólnak ahhoz, hogy Sztálin díszpolgára lehet Budapestnek, én biztos vagyok benne, hogy legalább az 50 százalék azt mondaná, hogy őt nem érdekli, mi köze hozzá - semmi.

Tehát sajnos, amikor arról beszélünk, hogy milyen az oktatás, akkor ez is benne van. Ezért javasolja egyébként a Jobbik, hogy a választójogi rendszert is úgy kellene átalakítani, hogy minimum legyen a 8 általános elvégzése, hogy valaki szavazhasson, és azt hiszem, hogy ilyenkor se fog túl vastagon a ceruzánk, mert ennyi műveltség, ennyi előképzettség tényleg a legminimálisabb feltétele annak, hogy valaki az ország ügyeiben megalapozottan tudjon véleményt formálni.

Varga László képviselőtársamat hadd kérdezzem meg, miután annyiszor elmondta Földes Ferencről, akiről nehéz elhinni, hogy minden negyedik miskolci úgy gondolta, hogy ő olyan fontos személyiség, hogy mindenképpen őróla kell hogy a gimnázium elnevezése megmaradjon, hogy azon túl, hogy elvégezte a párizsi orvosi egyetemet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és munkaszolgálatosként halt meg, hogy mi az ő munkássága. Tehát egy kicsit tanítson minket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Aradszki Andrásnak, a KDNP képviselőjének.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Timea képviselő asszonyt szeretném egy kicsit nem helyreigazítani, hanem kijavítani, amit mondott. Teleki Pál a numerus claususról szóló törvényt (Szabó Timea: Igen, rosszul mondtam, elnézést.) soha nem szavazta meg, sőt azt a törvényt az akkori magyar kormány egyik tagja sem szavazta meg, hanem az Országgyűlés. Úgyhogy a Telekivel kapcsolatos dolgokat árnyaltabban kell kezelni, bár egyetértve abban, hogy érdemes végigvenni minden egyes életutat, megvizsgálni tárgyszerűen, nem visszavetítve a mai ideáinkat az akkori kor színvonalához és elvárásaihoz, mert ha így nézzük, akkor például Jászi Oszkárra is rá lehet majd sütni az antiszemita jelleget, mert olyan kitételei voltak és olyan mondandói voltak. (Dr. Schiffer András: Így van!)

Tehát ez egy sokkal összetettebb dolog. Most nem erről vitatkozunk, szerintem nem egy ilyen történelmi tablót kell nekünk itt elmondani, hanem azt, hogy valóban voltak barna és vörös diktatúrát kiszolgáló, támogató emberek, akiknek a nevét, utcanévként nem ildomos és nem illő a mai XXI. századi demokráciában példaként állítani, még akkor sem, ha az adott utcában lakók nem tudják, hogy ki volt az a Sziklai Sándor, nem tudják, hogy ki az a Szamuely Tibor, és így tovább, el lehet mondani.

Azt mondom, hogy itt, ezekben a rövid kétperces dolgokban és ennek a vitájánál azért próbáljunk, ha csak lehet, a történeti hűséghez igazodva véleményt formálni, illetőleg példákat állítani vagy ellenpéldákat mondani az adott történelmi személyiségekről vagy a történelemben részt vevő személyiségekről.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőjének, két percben.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Akkor egy pár szó Földes Ferencről, bár nem róla akartam még kétpercezni, amikor benyomtam.

Nem volt még 33 éves, amikor meghalt munkaszolgálatosként, és komolyan foglalkozott azzal, hogy a munkásság, a parasztság és általában véve a hátrányos helyzetűek kulturálisan és az oktatás segítségével hogyan zárkóztathatók fel. Komoly tanulmányokat írt erről, és nyilvánvalóan egy 32 éves ember (Dr. Lenhardt Balázs: Semmit nem tett le az asztalra!), ha még élt volna 30-40 évet, akkor valószínűleg nagyon komoly munkásságot fejthetett volna ki ezen a területen. Sajnos, egy ilyen helyzetben ő meghalt Ukrajnában.

Azt tudom mondani, hogy a Kőszegi Zoltán által elmondott eset, hogy egy kétéves kisgyermeket megöltek akkor az átvonuló szovjet csapatok, ez egy nagyon sajnálatos és szörnyű esemény ott, az adott település életében, és egyetértek akár azzal, egyébként nem lakom ott és nem tisztem beleszólni, de én egyetértenék, ha ott laknék, azzal, hogy legyen róla közterület elnevezve.

Azt gondolom, hogy Földes Ferencnek méltó emléket állított, egy baloldali embernek, aki hátrányos helyzetűekért küzdött és tanult és képezte magát, sajnos, nem teljesedhetett ki az életműve, de méltó emléket állított azzal Miskolc anno, hogy őróla egy gimnáziumot nevezett el. Erről ennyit, és szerintem ez az a kérdés, amiben nem kellene továbbmennünk, hiszen az ő életműve méltó ahhoz, hogy gimnázium legyen róla elnevezve.

Összességében véve persze azzal, amit proli mentalitásként mondott, azzal én nem tudok egyetérteni. Azt hiszem, hogy nehéz sorsú, hátrányos helyzetű embereknek is lehet véleménye, vagy akár egyébként olyan helyzete is, hogy nem tudják, hogy éppen kiről van elnevezve az ő utcájuk. Egy másik képviselőtársam, talán Kontur képviselőtársam négy nevet említett. Érdekes ez a vita, hárommal teljesen egyetértek, és az érvrendszerével is ebben a tekintetben, eggyel pedig nem. (Kontur Pál: Melyik az?) De hát akkor lehet ilyen szubjektív alapon jogszabályokat hozni? Egyébként Ságvári Endrére gondolok. Ez egy érdekes vita lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nagyon szívesen lefolytatom. Nem biztos, hogy itt kell amúgy, de ez alapján a jogszabály alapján méltatlanul vehetnek el emberektől őket megillető elnevezéseket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Kontur Pálnak, a Fidesz képviselőjének.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért erre vártam, megmondom őszintén, mert Ságvári Endréről én is tudok beszélni, elég sokat tanultunk, kellett tanulni gyerekkorunkban róla. Ságvári Endre egy orosz ügynök volt, fegyvert használt, orosz ügynök volt. Egy rendes magyar ember zsebében nincsen fegyver, igaz? Neki volt. És amikor igazoltatni akarták, akkor ő lőtt. Ott, abban a ligetben, amit róla elneveztek utóbb, és pont a hazugsággal megfordították, és mártírt csináltak belőle, csupán azért, mert egy orosz ügynök volt. (Dr. Schiffer András: Nem volt ott!) De orosz ügynök volt, és ugyanígy fegyverhasználata volt Apró Antalnak is, az sem volt magyar állampolgár. (Dr. Schiffer András: De nincs róla utca!) Vagyis magyar is volt, kettős, orosz állampolgár is volt. Ilyen hazaárulók voltak. Mert ezt lehet magyarázni, én idősebb vagyok egy kicsivel, ezt tanultam, ilyen disznókról kellett tanulnunk nekünk, ilyeneket kellett megjegyeznünk az iskolában. Ezek gyilkosok voltak, gyilkos eszmét szolgáltak.

(14.10)

Gyilkos eszmét szolgáltak, kérem! Gyilkos eszmét szolgáltak, aminek 100 millió ember halt bele a gondolkodásába! 100 millió embert tiltottak ki a kommunizmus jelszava alatt. Lenin volt a legnagyobb gyilkos, az ő törvényei szerint irtottak Sztálin meg a többiek, még saját magukat is ölték keresztbe-kasul. Ezt kellene, ezért nem fogadjuk el a vörös csillag használatát! Ezért nem fogadjuk el! Nekem nem kell beszélni a barna diktatúráról sem! Semmilyen diktatúra embereiről, az őket képviselőkről, az ő szekértolóiról Magyarországon ne legyen utca, tér, semmi elnevezve! Ön a Földes úrról beszélt. Nem őróla van szó, nem ő volt a gyilkos, egy kommunista, egy baloldali volt, igaza van, kész! A gyilkosokról van szó! (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) Azokról, akik ilyet csináltak, és ilyet szolgáltak, amit a Ságvári Endre is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Schiffer András, az LMP képviselője.

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Én azt gondolom, Kontur úrra méltatlan lenne reagálni; Aradszki képviselőtársamnak szeretnék csak válaszolni. Szerintem fején találta a szöget, amikor felemlítette, hogy Jászi Oszkár jó néhány, például 1920-as munkáját ma nyilván antiszemitának bélyegeznék különböző médiumokban, blogokon, és pont erről van szó. A történelmi tablót azért vagyunk kénytelenek feleleveníteni, mert ez a jogszabály alkalmatlan arra, hogy ezeket az árnyalatokat megfelelően kezelje. Nem is vagyok egyébként abban biztos, hogy egy jogszabály képes erre. Pontosan arról van szó, hogy vice versa, egy korabeli cselekedet, egy korabeli mondat mai megítélése egészen furcsa eredményekre vezet.

Tehát összességében én csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a törvényjavaslat - és erre utalt Szabó Timea -, pontosan ott derül ki, hogy egy alapvető hibában szenved, hogy a döntő alkalmazhatatlansági okokat áttolják az Akadémia térfelére. Azért hívják be az Akadémiát, mert olyan súlyos jogbiztonsági, jogalkalmazási, normavilágossági problémák vannak, amelyeket nyilvánvalóan a jogalkalmazó nem tud elhárítani, és ez magának a jogszabálynak a hibája, ezt próbálják áttolni az Akadémia térfelére.

Még annyit Kőszegi képviselő úrnak, az előbb nem mondtam el, hogy igen, rengeteg olyan méltatlan helyzet van, az elmúlt 20 évben rengeteg olyan méltatlan helyzet állt elő, hogy bizony gyilkosokról, Szamuely Tiborról vagy másokról adott esetben fennmarad a név, miközben a megelőző évtizedek adott esetben névtelenül maradt áldozatairól meg nem tudnak semmit. Csak nem gondolom, hogy ezt egy ilyen központi hatalmi intézkedéssel lehetne rendezni. Ne legyen az az illúzió, hogy egy ilyen törvény (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) ezt az igazságtalanságot fel fogja tudni számolni!

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Novák Elődnek, a Jobbik képviselőjének.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen. Két percem van két válaszra, nem kívánom azt a kormányzati gyakorlatot átvenni, folytatni, hogy a kellemetlen kérdésekre nem válaszolok, így, ha Szabó Timea megkérdezte, Tiszavasváriban hogyan lehet még ilyen utcanév, illetve korábban Schiffer András is utalt erre, akkor hadd reagáljak erre. Olcsó válasz lenne azt mondani, hogy az igazolványokkal kapcsolatos költségvállalás miatt a társadalom többsége ezt ugye nem támogatja, ennél konkrétabb válaszom van. Utánakerestem, valóban ez nem egy jobbikos válasz lenne. Március 14-én kezdeményeztem írásban a település alpolgármesterénél ezeknek az utcáknak a megváltoztatását, amire ígéretet is kaptam. Hogy erre addig az önkormányzatok, így Tiszavasvári szorongatása közepette is miért nem került sor, az egy más kérdés, mindenesetre ezzel párhuzamosan ezt megkönnyítendő lett volna, ha önök már tavaly decemberben elfogadják azt a javaslatomat, amihez hasonlót egyébként kormánypárti képviselők is benyújtottak, ami bizony költségmentessé tette volna például a lakcímkártyák cseréjét, azonban az önkormányzati törvényhez benyújtott javaslatomat, miként egyébként a kormánypárti javaslatot még önmaguk is leszavazták. Mi természetesen nem, tehát mi már akkor támogattuk volna azt a javaslatot, ami kisebb puhításokkal most itt ismét előttünk van. Bízunk benne, hogy legalább így el fogják fogadni, és nem fogják ismét a saját javaslatukat is lesöpörni, ki tudja, milyen, ilyen-olyan lobbi hatására.

Ami pedig Kőszegi Zoltán kritikáját illeti, bár inkább a mellettem ülő LMP-s képviselőnek szól, de oligarchák ügyében, azt gondolom, én is illetékes vagyok, meg kell szólalnom, mert valóban sokszor nem nevezzük néven azokat az oligarchákat, akiket ön hiányolt, hogy akkor miért nem mondjuk ki a neveket. Pontosan azért, mert önök sem engedték, hogy feltárjuk, és akár egy névlajstrommal tudjunk szolgálni, egy vizsgálóbizottságban fel tudjuk tárni (Dr. Schiffer András tapsol.), hogy kik azok az oligarchák, akik itt irányítják adott esetben az önök politikáját. Én egyébként bátran megnevezem azokat a neveket, akiket adott esetben a szakterületembe tartozva, mondjuk, Alföldi Róbert vagy Kubatov Gábor esetében olyannyira megneveztem, hogy perelnek is milliós költségre, perben is állok velük, tehát én nem irtózom az efféle mérkőzésektől, de azt kérem, hogy az oligarchák esetében hadd nevezhessem meg. (Zaj.) Viszont tegyük lehetővé (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) azt, hogy ezt a vizsgálóbizottságot is felállítsuk.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőjének.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak, Képviselőtársaim! Nagyon vigyázok a mondataimra, a szavaimra, azért, hogy ne generáljak újabb vitát, de lehet, hogy mégis fogok, egyébkénta dolog természete már csak ilyen. Az alaptörvényre hivatkoztam a vezérszónoki felszólalásomban még a múlt héten és most is egypár kétpercesben, amit azért tettem, mert önök mondták ki az alaptörvényben, az önök által, az önök többsége által elfogadott alaptörvényben van benne, hogy az a bizonyos lövés is egy olyan időszakban történt Magyarországon, amikor Magyarország nem volt szuverén, elvesztette az önrendelkezését, a német csapatok megszállták Magyarországot abban az időszakban. Látja, ez egy nagyon komoly vita lenne, hogy amikor nincs meg egy nép szuverenitása, és küzdenie kell a szuverenitása visszaszerzéséért, akkor mi a legitim meg mi nem. Ebben eltérő a véleményünk.

Én a hangnemével kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy szerintem nem szerencsés, mert pont ez nem teszi lehetővé az álláspontok közelítését és egyes eltérő módon megítélt történelmi személyiségek bizonyos kérdésekben objektívebb megítélését. Ez szerintem hiba. Én mondtam egy személyt, akit én abszolút másképpen ítélek meg, de Bajcsy-Zsilinszky Endre neve is elhangzott. Bizony, nagyon kevesen lőttek akkoriban egy megszállt országban, nagyon kevesen léptek fel azért. Egyébként voltak közöttük jobboldaliak is, akik fel mertek lépni, és ott lapult náluk adott esetben a fegyver, vagy próbáltak ellenállni, de ez egy nagyon nehezen megítélhető korszaka a történelmünknek.

Egyre változatlanul nem kaptam választ, és változatlanul várom a választ. Az MTA-t is csak egy utólagos dolognak tartom ebben a történetben. Én éppen azt látom, hogy elfogult, szubjektív vélemények alapján mindegyik tekintetben gyorsan eldönthet önkormányzat, intézményfenntartó névváltoztatásokat, és utána majd egyszer - elég szubjektív fogalom - a "kétség" alapján majd mondhat valamit az MTA, de persze vagy figyelembe veszik utólagosan a véleményét, vagy nem. Ezt én hatalmas hibának tartom, és pont nem a célt szolgálja, tehát azt, hogy legyen egy közös történelmi, nemzeti emlékezetünk. Így nem lesz, kedves képviselőtársaim, hogy csak az egyik oldal (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) szereplőit tapossák sárba, míg a másik oldalon kérdések sem vethetőek fel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő felszólaló Szilágyi Péter, az LMP képviselője.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, azért egy viszonylagos konszenzus is ki tudott azzal kapcsolatban alakulni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a mellékletében vannak olyan személyek, akikkel kapcsolatban konszenzus van a parlamentben, hogy valahogyan elítélendő személyek, ami a történelmi szerepüket illeti. Viszont a kormánypárti sorokból még nem kaptunk arra a kérdésre választ, amit Schiffer András tett fel, hogy önök szerint szükséges-e egy magyar nemzettudat kialakítása, amit pártoktól függetlenül tud minden magyar magáénak vallani. Erre nem kaptunk választ.

A másik kérdés. Amennyiben úgy gondolják, hogy erre van lehetőség és van igény, hogy mit próbálnak tenni ennek érdekében, mert az egyértelmű, hogy a mai vita nem erre szolgál. Ahogyan Kontur Pál fogalmazott, hogy most ne kenjük el a dolgokat, most fogadjuk el ezt a törvényt, kész, ennyi. Ez egy nagyon furcsa és aggályos dolog, ez egyébként nemcsak a mostani kormányra vonatkozik, hanem az elmúlt 22 évre, hogy fontos szimbolikus kérdéseket felülről próbáltak meg lenyomni a társadalom torkán, és a politikai elit próbálta felülről meghatározni, hogy a társadalom mit gondoljon adott történelmi kérdésekről. Ez semmiképpen nem helyes, hanem szükség van arra, hogy egy alulról jövő kezdeményezésképpen a társadalom maga tudja ezeket a történelmi traumákat megbeszélni, és a politikának az a feladata, hogy erre lehetőséget és terepet adjon.

Végezetül feltenném a kérdést: önök mit próbálnak megtenni annak érdekében, hogy a közéletben ezek a szimbolikus kérdések ne durvuljanak el úgy, hogy minden héten egyszer egy Horthy-szobrot öntenek le festékkel, egyszer egy Károlyi-szobrot vagy pedig legutóbb Antall József szobrát?

(14.20)

Ebből az embereknek már teljes mértékig elegük van, és nem ezekkel a dolgokkal akarnak foglalkozni. Mit akarnak önök tenni azért, hogy ez a közhangulat megváltozzon?

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Wittner Máriának, a Fidesz képviselőjének.

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót. Nem hiszem, hogy értelme lenne sokáig ragozni ezt a dolgot, hiszen évtizedeken - és évszázadokon keresztül is, mondhatnám - hamisították a magyar történelmet. Ezt önök nagyon jól tudják az MSZMP oldalán, ugye? Azt mondja, forradalom. Ugye? És mi lett a forradalomból? Ellenforradalom. Vagy a fehérterrorról beszéltek ők '19 kapcsán, miközben mélyen hallgattak a vörösterrorról, a Szamuely Tibor páncélvonatáról, amivel járta a vidéket, és akasztgatták az embereket sorba. Hiszen vidéken már kivágták a fákat a házak elől. Különben vegyék elő Váry főügyész könyvét, abban módszeresen benne van, hogy hogyan művelték maguk a vörösterrort '19-ben.

Az pedig nagyon morbid még ma is, hogy például Martfűn, ahol soha nem volt templom, felépítették az első templomot, és a templomba milyen úton megyünk be: a Lenin úton. Hát, köszönöm szépen, ennyit az egészről! (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok túllépni azon, hogy vannak itt a teremben olyanok, akik nem igazán értik a törvényjavaslat lényegét, nem arról vitatkoznak, ezért kéjes dörgedelemmel folyton az antiszemita kártyát húznák elő, már Bajcsy-Zsilinszky Endre esetében is. Lépjünk ezen túl!

Itt elhangzott az, hogy az előterjesztés alapjai azért hiányozhatnak, merthogy egyes történelmi személyiségek megítélése legalábbis kérdéses. Most azért itt álljunk meg egy pillanatra! Főleg az MSZP képviselőcsoportja egyik tagjának szájából ez nagyon érdekes kijelentés. Ugyanis az utóbbi 22 évben egész megítélő-iparágat működtettek Magyarországon. Tehát azok, akik megítélték ezeket a történelmi személyiségeket, általában a balliberális holdudvarból ítéltek meg, és általában azon módszertan alapján, amit nagyon súlyos források odaítélése által egy - hogy is mondjam - sajátos negatív előjelű kultúrharc tekintetében valósítottak meg.

Igen, szükség lenne kultúrharcra Magyarországon, szükség lenne arra, hogy felismerjük végre, hogy a 90-es években jellemző tendencia volt, hogy az iskolai '56-os megemlékezéseket letiltották, megállították. Azt is végig kellene gondolni, hogyan fordulhatott elő, hogy 2006-ban rendőrök verték szét az ünneplő tömeget. Véletlen-e, tehát a történelmi események véletlen összejátszása, vagy pedig valamilyen tudatos folyamatról van szó? Állítom, hogy a véletlenek ilyen összejátszása nem gyakran fordul elő a történelemben.

Hiszen miről szólnak ezek az évfordulók, és ezt kéne helyre tenni ezzel az előterjesztéssel és a hasonlókkal is - még egyszer mondom -, ha kezelné az orosz hősinek nevezett emlékmű helyzetét, ha rendbe tenné azt is, hogy finnugor világtalálkozót ne lehessen innen támogatni, ha helyre tenné azt is, hogy mi jelenhet meg a tankönyvekben, vagy legalább megpróbálna ráhatni a Nemzeti alaptantervre. Arról kellene beszélni, hogy a hasonló megemlékezések az éppen soros megszállók elleni tiltakozásra adnak lehetőséget, legyenek azok dinasztiák, legyenek azok birodalmak, vagy legyenek azok pénzügyi érdekcsoportok, ahogy napjainkban történik. Ez lenne ezen előterjesztés lényege, ezen a nyomvonalon kellene elindulnunk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szilágyi Györgynek, a Jobbik képviselőjének.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hát az előző felszólalásomban pont erre mutattam rá az LMP-vel kapcsolatban, hogy ha ők azt mondják, hogy lehet más a politika, más politikát akarnak képviselni, mint az előző években, akkor nem kellene ennyire az MSZP mellé állni. Végre álljanak már föl, és mondják el azt, hogy elítélik-e vagy nem ítélik el a kommunista diktatúrát! Azóta felszólalt több LMP-s képviselő, Szabó Timea megint elkezdte az összemosást más diktatúrákkal. Annyit kell csak csinálni, fel kell állni, és azt kell mondani: kérem, elítélem a kommunista gyilkosokat, ne legyenek róluk utcák elnevezve. Pont. És utána majd lehet beszélni másokról.

Kontur Pálnak valóban igaza van, igazat adok neki, ennek természetes dolognak kellene lenni ebben az országban. Sőt, azt is megkockáztatom, hogy akár az állampolgároknak kellett volna kezdeményezni, még akkor is, ha esetleg különböző okmánycseréket kell véghezvinni. De sajnos még az elmúlt 60 év agymosása odáig ment, hogy nem abban a szellemiségben működik az ország, mint amilyen szellemiségben működött régen. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy amikor Ferenc József végigment az Andrássy úton, akkor nem volt ünneplő tömeg, sőt senki nem volt ott, be voltak húzva a spaletták; vagy amikor Arany Jánost megkérték, hogy írjon már egy dicsőítő balladát, akkor ő megírta A walesi bárdokat. Tehát ettől a szellemiségtől messze vagyunk, de én hiszek abban, hogy valamikor el fogunk jutni erre a szintre.

Még egypár szót az érzékenységről. Itt mindenki azt mondja, hogy mennyire érzékeny témák ezek, mennyire bántja meg az egyik oldal a másik oldalt, és hasonlók. Egyetlenegy dologra hadd hívjam föl a figyelmüket. Sokszor szó van arról, hogy ha a zsidóságot bármilyen kisebb félmondattal valaki megbántja, az mennyire érzékenyen érinti őket. Engem legalább annyira érzékenyen érint az, hogy a Dohány utcai zsinagóga falán a mai napig van egy olyan emléktábla, amin az van, hogy dicsőség a felszabadító szovjet hadseregnek. Ez több százezer magyar családnak bántja az érzékenységét, hiszen ez felháborító, hogy a mai nap még egy ilyen tábla ott lehet. Valóban lehetnek olyan emberek, akiknek ez esetleg felszabadítás volt, több százezer magyar családnak a vörös horda végigvonulása az országon nem volt felszabadítás. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Lenhardt Balázs, Jobbik.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót. Varga Lászlónak szerettem volna megköszönni azt a felvilágosító munkát, amit Földes Ferenccel kapcsolatban végzett, és ugyan egyedül képviseli az MSZP-t ezen a vitán, de kétpercenként kirohan telefonálni, ezért kénytelen vagyok a többieknek elmondani.

Szóval nagyon köszönjük, hogy elárulta: a 32 éves Földes Ferencnek nem volt semmilyen érdemi munkássága, ennek ellenére viselheti Miskolcon egy gimnázium az ő nevét; nyilvánvalóan dafke kezdtek harcba és aláírásgyűjtésbe, hogy most bebizonyítsák, hogy csak azért is maradhat Földes Ferenc nevén.

Ilyen erővel, hadd mondjam el Kőszegi Zoltánhoz kapcsolódva, hogy a kétéves Örkényi Marikáról is el lehetett volna nevezni azt a gimnáziumot - vagy átnevezhetnénk -, mert érvként az hangzott el, hogy ugyan még semmit nem hozott létre, de biztos, hogy később majd alkotott volna valami jelentőset. Tehát Marika is lehet - és ez tényleg lehet -, hogy 20-30 év múlva nagyon jelentős agykutatóvá vagy sejtbiológussá vagy bármivé válhatott volna, ha akkor ott, a szovjet katonák nem gyilkolják meg.

De a kettős mércére is rámutat Varga László és a szocialisták felfogása és állásfoglalása, hogy aki baloldali volt, valami köze volt az egész munkásharchoz, az osztályharchoz, plusz ráadásul még munkaszolgálatos is volt, azaz zsidóként vitték el a keleti frontra és ott meghalt, az okvetlenül hős volt és jelentős ember. Miközben '56 hősei, '56 áldozatai, mártírjai közül hánynak a nevét viseli bármilyen közintézmény, bármilyen gimnázium vagy nevelési intézmény? Hát sajnos nagyon kevés, és ez is minősíti azt az elmúlt húsz évet, amiben élünk.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Sebestyén Lászlónak, a Fidesz képviselőjének.

SEBESTYÉN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egy miskolci gimnáziumról már túl sok szó esett, azért egy-két dolgot szeretnék róla elmondani.

Először is nem Földes Ferenc miatt akarták ezt a nevet nagyon sokan, nem a kommunista személy volt a döntő. A gimnázium történetéről talán annyit: a Fráter György Királyi Katolikus Gimnázium 1730-as alapítású, és a Lévay József Református Gimnázium, ami 1560-ban lett alapítva, ennek a két gimnáziumnak az egyesítésével jött létre ez a méltán híres gimnázium. Ezek után és ilyen nevek után azért számomra is eléggé furcsa egy kommunista névadó.

Véletlenül pont ismerem az iskolát, odajárok focizni, amikor van időm, és a tantestület is egyértelműen nem volt túl büszke a névadójára. Volt több olyan javaslat is, ami arról szólt, hogy maradjon Földes gimnázium, nem a Földes Ferenc miatt, hanem az anyaföld miatt, de ezt ők úgy tekintik, mint egy márkanevet, mint az Adidas vagy mint a Puma például. Ez tanári javaslat volt, tehát úgy gondolom, hogy ezután beszélni arról, hogy egy kommunista, tényleg 33 évet élt emberről az ország egyik legnagyobb és leghíresebb gimnáziumát nevesíteni, azért elég érdekes számomra.

Nem beszélve arról, hogy Miskolcon legalább egy olyan erő szerette volna, ha Széchenyi gimnáziumra változtatják a nevet, ez jelen pillanatban még függőben van, majd úgy gondolom, a város, illetve a városi képviselő-testület ezt a vitát meg fogja oldani és el fogja dönteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(14.30)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi nagyszerű vitát nem akarok megakadályozni, csak szeretném jelezni, hogy azok az egyértelmű elnevezések, amelyek e törvényjavaslat függelékében megjelennek, a jelenlegi szándék szerint a XX. századi önkényuralomban részt vett személyekről szólnak, tehát teljesen világos, hogy aki ezzel kapcsolatban úgy ítéli meg, hogy nem ide tartozik, érthető, hogy vitatja. Nevek, személyek sokaságáról lesz majd szó a törvény végrehajtásakor, például jelen esetben feltehetőleg a miskolci önkormányzat fog a kérdésben döntést hozni. Semmiképp nem akarom a Földes-vitát erővel befejeztetni, nyilvánvalóan megadom a szót Varga László képviselő úrnak, csak szeretném jelezni, hogy ilyen módon nevek sokaságát lehetne még fölvetni, amelyekben jelenleg nem a parlament hozza meg a konkrét döntést.

Megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőjének kettő percben.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Azért rossz az elterjesztés, amit elnök úr is elmondott, gondolom ő sem ért vele egyet bizonyos esetekben. Gratulálok Sebestyén Lászlónak, hogy felszólalt ebben az ügyben, persze a miskolciak nem nagyon fogják érteni, hogy miért. Valóban 40 ezer aláírás gyűlt össze a Földes Ferenc gimnázium neve mellett való kiállás tekintetében. Meghátráltak önök ebben az ügyben, és valószínűleg ennek tudható be az is, hogy ugyan egyhangúlag támogatta a tantestület a jelenlegi igazgató, most már persze nem igazgató Veres Pál megválasztását, ezzel együtt önök nem választották meg igazgatónak, valószínűleg egy bosszú keretében, és azt kell mondjam, hogy áttoltak mindent majd január 1-jétől a kormányhivatalra ebben a tekintetben.

Mindenesetre azt érdemes elmondani, még akkor is, ha felháborítja önt, hogy ezzel szembesítik, és tájékoztatjuk erről a miskolciakat, hogy január 1-jétől valószínűleg újraindítják majd a háborújukat a névváltoztatás tekintetében, és azt látom, hogy pont az, amit elmondtunk többször, az sérül ebben a tekintetben. Helyi kiskirályok, Fidesz-képviselők vélt-valós okok alapján majd döntenek nevekről, utólag az MTA már érdemben nem tud ezen változtatni, és egyébként semmiféle módon nem tudnak majd beleszólni az emberek ebbe a történetbe. Az előző kétperces felszólalásból ez látszik. Nekem ez a legnagyobb bajon ezzel a jogszabállyal. Erre kérnék az előterjesztőktől és minden fideszes képviselőtől választ, hogy ezt a szubjektív elemet hogy tudjuk majd kiiktatni.

Egyébként meg nyilvánvalóan az, amit Földes életművéről elmondott, méltatlan ebben a tekintetben. Valóban nincs értelme ezt folytatni, önnel ebben a vitát valóban nincs értelme folytatni. Amikor ezzel vitatkozik, amikor Földes életművével és a gimnázium elnevezésével vitatkozik, akkor a miskolciakkal vitatkozik, ezt azért el szeretném önnek mondani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szeretném jelezni, képviselő úr, hogy a levezető elnök semmilyen módon nem minősíti az előterjesztést, csupán arra hívtam fel a figyelmet, hogy amely nevekről egyértelműen lehet vitázni, azok az itt a függelékben szereplő nevek. Ha ön fölveti, hogy Lenin nem kellene hogy a tiltott nevek között szerepeljen, ez érthető, mert ez konkrétan az előterjesztésben szerepel. Egyéb nevek sokaságáról az Országgyűlés maga nem fog dönteni. Azért kérek önmérsékletet, mert önök most miskolci képviselőként bármeddig folytatják a vitát és próbálnak meggyőzni itt bárkit, a döntés e konkrét név esetében nem hozható meg. Tehát ezért kérek önmérsékletet.

Megadom a szót Varga Lászlónak, a KDNP képviselőjének.

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, a szót, elnök úr. Bács-Kiskun megyei képviselőként mélységesen szégyelltem magam, amikor végigolvastam a listát, hogy hány bács-kiskunsági településen van még kivetni való nevű utcanév. Szégyellem magam!

Nyilván tudtam eddig is és megnevezem Jakabszállást, ahol a vejem lakik. Eddig is mindig úgy írtam nekik, hogy nem írtam le a Kun Béla utcát, csak a nevüket írtam oda, mert eléggé ismerik őket, mert nem volt kedvem odaírni, hogy Kun Béla utca, mert még mindig Kun Béla utca. De van ott még Lenin út is és sok egyéb más is.

Úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek az előterjesztők által leírtak szövegében van a lényege. Hogy lesz melléklet vagy nem lesz melléklet, azon kár most vitatkoznunk. De egy biztos: hogy például Jakabszálláson azzal indokolták, hogy egyrészt az emberek nem akarnak elmenni átíratni az igazolványukat, másrészt fizetni nem akarnak az átíratásért, harmadrészt pedig akik nagyon szerették volna megváltoztatni, egyszerűen kisebbségben maradtak a nagyobb szájú valamikori nagy hatalmasságokkal szemben. Úgy gondolom, hogy ez a törvény a lustaságot, a bátortalanságot meg a fizetéskönnyítést szolgálja, illetve a lustaságnak és a bátortalanságnak az eltörlését. Én feltétlenül javaslom az elfogadását.

A mellékletről pedig lehet vitatkozni, de azt hiszem, hogy nem érdemes, hisz amit elmondtunk, az nagyon világos az eddig elhangzottakból. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Sebestyén Lászlónak, a Fidesz képviselőjének, kettő percben.

SEBESTYÉN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Úgy látom, hogy képviselőtársam vagy nem figyelt, vagy nem értette, hogy mit mondtam az előbb. Még egyszer: a Fráter György Királyi Katolikus Gimnázium 1730-ban lett alapítva és az 1560-as alapítású Lévay József Református Gimnázium egyesítésével jött létre ez a gimnázium. Ezek után nagyon furcsa, hogy egy kommunista ember nevét viseli a mai napig is. Én úgy gondolom, és ezzel fejeztem be a mondókámat, hogy ezt nem nekünk és nem itt a Házban kell esetleg egymás lejáratásával, pró és kontrájával lerendezni, hanem ezt a névproblémát, azt hiszem, hogy a miskolci képviselő-testületnek a feladata lesz eldönteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bízom abban, hogy Varga László MSZP-s képviselő azt mondja, hogy igen, és akkor ez a párviadal Miskolcon folytatódik, de persze megadom a szót két percben.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár ezt mondhatnám, de hát január 1-jétől nem dönthet majd a miskolci képviselő-testület abban, hogy a területén lévő intézményeket hogy hívják. Sajnos, ilyen az új oktatási törvény és ilyen az új önkormányzati finanszírozás. Én ezt komoly problémának érzem ebben a tekintetben. Tehát a miskolci testület sajnos ebben már nem tud dönteni.

A mellékletről valóban nem érdemes abban az aspektusban vitatkozni, hogy ez egy melléklet, ami irreleváns, tehát hogy felsorolások vannak benne. Ugyanakkor irányokat mindenképpen mutathat, és vitákat is generálhat. Én azért hivatkozom egyes, már az egyébként irreleváns felsorolásban lévő nevekre és a nevek környezetében felvethető további nevekre is, merthogy pont ez a bajom az előterjesztéssel.

És akkor még egyszer, igyekezve rövidre zárni ezt a kérdést: a felsorolt nevek 90 százalékával egyébként egyetértek, és ezt szerintem méltán mondhatja bárki ebben a teremben. A probléma az, hogy szubjektív módon, a helyiek megkérdezése nélkül dőlhetnek el ezek a kérdések innentől az intézmények vagy akár az utcanevek tekintetében. Semmiféle beleszólásuk nem lesz az embereknek adott esetben választott képviselőik által abba, hogy egy gimnáziumot hogy hívjanak Miskolcon. Ezt a vitát most nem nyitom újra, lehet, hogy ezt is másképp látjuk, de egyébként hogy egy 32 évet élt embernek milyen és mennyire terjedelmes életműve van, az nyilván egy hosszú vita lenne. A krisztusi kor környékén nagyon sokan haltak meg nagyon komoly emberek, sajnos, és egyébként ki tudja, mi lett volna velük, ha tovább élnek a történelemben. Ez egy érdekes, de persze történelmietlen vita lenne most itt az Országgyűlés előtt. Mindenesetre azt mondom, hogy semmiféle kivetnivalót nem lehet az életművében találni, és pont a hátrányos helyzetűekről, a parasztságról, a munkásságról írt nagyon komoly tanulmányokat és foglalkozott az ő felzárkóztatásuk kérdésével. Szerintem ha valahol, Miskolcon, Borsod megyében méltó róla egy intézményt elnevezni.

Köszönöm szépen, elnök úr.

(14.40)

ELNÖK: Bejelentem, hogy visszatérünk az írásban előre jelentkezett felszólalók köréhez, és így megadom a szót Zagyva György Gyulának, a Jobbik képviselőjének.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, bár már nem számítottam rá, mert én úgy tudom, hogy ez visszavonásra került.

ELNÖK: Visszalépett a képviselő úr, de...

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): De nagyon szívesen elmondom, lesz mit hallgatni a kedves kormánypárti képviselőknek. Akkor fel szeretném hívni többedjére is a figyelmet arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak nemcsak az utcanevek megváltoztatásáról kellene szólnia, hanem - még egyszer mondom - nagyon nagy bánatunkra kihagyták ebből a törvényjavaslatból azt a részt, hogy azokat a köztéri alkotásokat is érintse a törvényjavaslat, amik ugyanolyan felháborítóak és ugyanolyan elvi alapon állnak, mint az egyébként nem oda való utcanevek. Vannak olyan emlékművek, táblák, szobrok, például Egerben a Tanácsköztársaságnak van köztéri szobra, Egerben, tehát egy KDNP által vezetett városban. Varga képviselő úrnak mondom, hogy szerintem ez is egy teljességgel elképesztő dolog, hogy Egerben nem lehetett az elmúlt húsz évben azt a szobrot eltüntetni, már mindenféle polgári út ki lett merítve.

Egyébként ezek azért veszélyes dolgok, mert például tudnám hozni a Szabadság téri szovjet emlékműnek a példáját, hogy annak az emlékműnek az eltávolításáért az elmúlt húsz évben számtalan polgári kezdeményezés indult, mindenféle lépcsőt végigjártak, volt aláírásgyűjtés, tüntetés, ilyen beadvány, olyan beadvány, idementek, odamentek, rengeteg civil szervezet és magánember foglalkozott azzal, hogy az onnan elkerüljön, az illetékesek nem foglalkoztak vele. Utána ne csodálkozzunk azon, hogy 2006-ban, az első adandó alkalommal a tévéostrom mellékprogramjaként ezt az emlékművet megpróbálták onnan hazafiak eltávolítani. Azért próbálták meg eltávolítani, mert az előző 15 évben végigjárták az összes létező lehetőséget, és az illetékesek nem foglalkoztak evvel. Akkor vagy ne adjanak erre polgári lehetőséget, és ne hivatkozzanak arra, hogy Magyarországon van arra lehetőség, hogy a nem tetsző köztéri szobrokat jogi úton meg polgári kezdeményezés útján el lehet távolíttatni, vagy akkor az illetékesek hallgassák meg ezeket a panaszokat, és foglalkozzanak az ilyen dolgokkal, vagy pedig ne csodálkozzanak azon, hogy amikor kimerültek ezek a lehetőségek, akkor vannak olyanok, akik ezt egyszerűen lebontják.

Egyébként amúgy az egri, Tanácsköztársasággal foglalkozó szobrot már többször leöntötték festékkel, becsomagolták újságpapírba flash mob keretében, számtalan tiltakozás volt, beadvány az önkormányzathoz, sajtóhírek s a többi, mégsem történik semmi. Sorolhatnám még, hány ilyen köztéri alkotás van. Én ezért fel szeretném hívni a figyelmet a kormánypárti jogalkotóknál, hogy ne csak az utcanevekre fókuszáljunk, hanem ezekre a köztéri alkotásokra is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces reagálásra következik Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Zagyva Gyula képviselőtársam felvetéséhez szeretnék kapcsolódni. Itt egy teljes körű történelmi igazságtétel egy részéről van szó, szimbolikus törvényjavaslatról, aminek a szellemével egyébként egyetértünk. Mi magunk is úgy gondoljuk, hogy méltatlan és elfogadhatatlan - ahogy azt a képviselőtársaim kifejtették -, hogy olyan utcanevekben kelljen felnőnie egy új generációnak, amelyről ráadásul a történelmi alkotmányunkat bizonyos szempontból visszatükröző nemzeti hitvallás is azt mondja, hogy az új generáció és a régi generációk szövetségéből épül fel egy új Magyarország. Valóban el kell takarítani a múlt romjait, ránk maradt maradékát, azonban valóban nem elegendő, hogyha ezt csak az utcanevekkel tesszük meg.

Zagyva Gyula képviselőtársam a Szabadság téri szovjet emlékműre utalt, de az ország számos ilyen emlékművel van még tele, mi ezért is készítettünk el és nyújtottunk be olyan módosító javaslatot, amit a részletes vitában fogunk nyilván részletesen kifejteni, hogy az ilyen típusú közterületi emlékművek, amelyek egy megszálló hadsereg emlékét dicsőítő formában, egy felszabadító, pozitív összefüggésben állítják be, semmiképpen ne legyenek a magyar jelen részei.

Én magam is nagyon sok olyan embert védtem, képviseltem, akik a civil lehetőségek, a jogszerű lehetőségek kimerülését követően végső kétségbeesésükben folyamodtak olyan cselekményekhez, amelyekkel aztán később büntetőjogi következményekkel is számolniuk kellett. Hozzáteszem, az ő esetükben nem mondta ki a magyar bíróság, hogy erkölcsileg helyeselhető és társadalmilag hasznos cselekedet, - ez nyilván minősíti azt a siófoki bírót, aki ezt Dániel Péter esetében megtette.

Úgy gondolom, egy folyamat részeként Károlyi Mihály szobra elkerült. Meg fogjuk jelölni azokat a közterületi emlékműveket, amelyeknek semmilyen formában nincs helyük a magyar közterületeken, mert a magyar jelen és a magyar múlt letaposottságát jelképezik, ezért meg kell szabadulni a múlt minden, nemcsak jelképes, hanem tényleges (Az elnök csenget.) bűnöseitől is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra következik Zagyva György Gyula, a Jobbik képviselője.

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): Az előbbi felszólalásomat, illetve Gaudi képviselő úr felszólalását szeretném megerősíteni egypár példával.

Például Dunaújvárosban van egy olyan emléktábla, amin volt egy vörös csillag is - mert ez a szovjet hadseregről szóló emléktábla -, a vörös csillagot eltávolították, és azt gondolta a városvezetés, hogy innentől kezdve minden rendben van, pedig a szöveg - ezt idézem, szó szerint felolvasom, hogy mi van ezen a táblán - szerintem egészen elképesztő, hogy a mai napig ez ott állhat: "Örök dicsőség és emlék a Vörös Hadsereg katonáinak, a hadseregnek, amely a békéért és a világ népeinek barátságáért harcolt". Szerintem azért ennek nem kéne ott állnia húsz évvel a rendszerváltozás után, tehát ez is megerősíti, hogy ne csak az utcanevekkel foglalkozzunk.

Van még itt számtalan, a makói Ságvári Endre-szoborról már beszéltek, azt nem akarom külön felhozni, de Adonyban például sarló-kalapácsos emlékmű van a település központján, Kőbányán például egy ilyen tábla van, hogy "Ebben a házban lakott Pataky István elvtárs, a kőbányai ifjúsági élmunkások vértanúja". Ennek is megvan nyilván a helye, a temetőben a sírjára el kell helyezni, nyilván ott, ha valaki úgy gondolja, hogy ezek az információk fontosak, azt ne vegyük el kegyeleti okokból, de nem feltétlenül kell Kőbányán ennek a táblának ott lennie.

Még folytathatnám, például a hortobágyi T-34-es tankot mindenki tudja, hogy ott áll, és múltkor elég nagy botrány volt abból, hogy lecserélték ezt a táblát civil ellenállók egy másik hadseregnek a dicsőítő táblájára, amin felháborodtak a sajtómunkások meg politikusok, pedig hogyha az a tábla, ami a Vörös Hadsereget dicsőítette, nem lett volna ott, akkor nem cserélte volna le senki, aztán persze most visszahelyezték. Ennek sem kellene ott állnia, és még sorolhatnám.

Még egyszer elmondanám a kedves kormánypárti politikusoknak, hogy ne csak az utcanevekkel foglalkozzunk, hanem a köztéri alkotásokkal is. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamásnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Folytatva ezt a gondolatkört, és nem megelőlegezve a részletes vitát, azt gondolom, hogy ebben az általános vitában nekünk meg kell próbálni meggyőzni az egyébként jó szándékú előterjesztőket arról, hogy valóban ezt a tárgykört ki kell bővíteni.

Tehát a cégek, társadalmi szervezetek elnevezése, közterületek elnevezése mellett tulajdonképpen majdhogynem a szimbolikáját tekintve, ha belegondolunk, sokkal nagyobb súlya és nyomóereje van egy ilyen elviselhetetlen megalázottságot jelképező emlékműnek, mind mondjuk, a Szabadság téri szovjet emlékműnek. Gyakorlatilag az utcanevek már egy napi élet rutinjává válhattak azok számára, akiknek nem voltak a felmenői között, a családi kötelékeikben olyan sebeik, amelyeket ők közvetlenül elszenvedtek azon önkényuralmi rendszerek képviselőitől, amelyek nevét az utcák viselik.

(14.50)

De az ilyen típusú emlékművek, például Cece főterét említeném, egy Fejér megyei település, tényleg egy jóvágású kis magyar település, de a főterét gyakorlatilag teljesen uralja egy hatalmas méretű szovjet emlékmű - szovjet katonai temetővel, nyilván a katonai temető a magyar-orosz hadisíregyezmény hatálya alatt áll, és lehet rendezni ennek a sorsát -, de a pásztói emlékmű ugyanígy szúrja a helyiek szemét már nagyon régóta, nagyon sokan ígérték, hogy tesznek annak érdekében, hogy ez mozduljon el.

Az gondolom, hogy történelmi lehetőség van. Tehát a történeti alkotmányosság szellemét tükröző alaptörvény megadja, és főleg a preambulumának az a része, amelyben kimondja azt, hogy szakítunk az önkényuralmi rendszerek jogfolytonosságával, tehát nem ismerjük el ezen folytonosságot, a történeti alkotmány jogfolytonosságának talajára állunk, ez pedig a történelmi igazságtételt követeli meg. Itt kell felhívnom a figyelmet arra, hogy nyilván ez nem merülhet ki csupán akár az önkényuralmi emlékművek eltakarításában, hanem azon személyek eltakarításában és felelősségre vonásában, akik ezeket az önkényuralmi rendszereket működtették (Taps a Jobbik soraiban.), és akik az elmúlt időszak önkényuralmi cselekményeiben is részesek voltak, és a mai napig büntetlenek. Mi ezt is továbbra is követeljük. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót rendes felszólalásra Vágó Sebestyénnek, a Jobbik képviselőjének.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először reagálnék egypár kétperces hozzászólásra, ami itt az elmúlt másfél-két órában elhangzott. Direkt nem akartam kétpercest nyomni, mert bíztam abban, hogy hamar következik a normál felszólalásom.

Először is Varga Lászlónak szeretnék egy nagyon régi hozzászólására reagálni, amikor megvédte baloldaliságában József Attilát. Én ezt azért vitatnám. (Varga László: Melyikre? - Soltész Miklós: Melyik Varga Lászlóra?) Nem akarok belemenni... Az MSZP soraiból Varga László szavaira, igen.

Tehát én nem akarok ilyen irodalmi vitába belemenni, de azért azt ne felejtsük el, hogy az a szubkultúra, az a társadalmi közeg, amiből József Attila jött, egyértelmű, hogy érzékennyé tette a szegény rétegek felé, egyértelmű, hogy - mai szóval - szociálisan érzékeny emberré tette, ami sajnos elsodorta a baloldaliság, a kommunisták felé. De azt sose felejtsük el - és ezt egy nagyszerű verse példázza -, hogy pár év után a társaságukba kerülve ő rájött, hogy mekkora csaló, hazaáruló, a nemzet érdekét eláruló társaságról van szó. Éppen ezért mondom a mű címét, a Bánat című verset el kell olvasni, és akkor látszik, hogy mennyire volt kommunista a szó értelmében vagy egyébként a mai értelemben mennyire volt József Attila baloldali, és mennyire volt inkább szerintem nemzeti érzelmű, nagyszerű költő.

Nem akarom túl sokáig spirázni ezt a kérdést, ezt a Nyírő-Ságvári-vitát. Akkor vegyük le az ideológiát erről a kérdésről! Szabó Timea is felvetette, és Schiffer András is felvetette, hogy mi a különbség közöttük. Vegyük le az ideológiát: Nyírő József mellett ott van egy nagyszerű irodalmi alkotás, egy nagyszerű irodalmi életmű. Ságvári Endre mellett mi van? Körözött személyként az őt igazoltató csendőrt lelőtte, tehát gyilkos volt, ráadásul egy hatósági személyt szolgálata közben ölt meg, vette el az életét. Csak ennyit szerettem volna röviden a kétpercesekre reagálni.

Egyértelmű, hogy szükség van erre a törvényre, szükség van. Én a saját megyémben például nagyon örülök annak, hogy - mondjuk, egy települést felhozva - Táton többet nem lesz Engels Frigyes, Felszabadulás, Néphadsereg, Ságvári, Marx, Lenin és Kun Béla utca. A felsorolásban nem szerepel - mondjuk, én bízom a táti önkormányzat józan belátásában, és abban, hogy a történelmi felismerése helytálló, és meg fogja szüntetni például a Mező Imréről és Kállai Éváról elnevezett utcák elnevezését is -, de mondjuk, mivel a felsorolásban nem szerepel, bízhatunk-e egy baloldali vezetésű Almásfüzitőben, hogy ott többet nem lesz Dimitrov utca; nem vagyok biztos benne, hogy a polgármester, illetve a képviselő-testület ezt meg fogja tenni. És még sorolhatnánk számtalan példát, akik a felsorolásban nem szerepelnek, de egyértelműen ebbe a körbe tartoznak. Ők ebbe bele fognak tartozni vagy nem?

Igenis meg kell itt említenünk, hogy igenis Károlyi Mihálynak is helye lett volna ezen a listán, mert Károlyi Mihály volt az (Taps a Jobbik soraiban.), aki kikövezte az utat a trianoni békediktátum felé, és kikövezte az utat a Kun Béla-féle tanácsköztársasági rémuralom felé. Tehát azt tartom, hogy az őáltala elnevezett dolgokat is meg kell változtatni, és igenis nem át kell vinni egy kevésbé frekventált helyre a szobrát, hanem ahogy már a képviselőtársaim mondták, el kell helyezni a Történeti Emlékparkban, mert ott van a helye.

Át kell nevezni ezeket a közterületeket, ugyanis - talán úgy is mondhatnánk, hogy társadalompedagógiai szerepe is van ennek - ha egy gyermek, mondjuk, a gyermeki naivitással ránéz egy utcanévtáblára, akkor egyértelműen az a képzet fogalmazódik meg a fejében, hogy ez valószínűleg egy nagy ember, ez valószínűleg egy olyan ember, aki hazánkért sokat tett, tehát én mondjuk, büszke leszek arra, hogy a Kun Béla utcában lakom. Sajnos azt is elmondhatjuk, hogy a társadalom többségében ez a gyermeki naivitás felnőttkorban is megmarad, és ugyanúgy automatikusan, reflexszerűen példaképként fog tekinteni arra, akiről akár az ő utcája, akár az ő városában egy utca el van nevezve.

És itt van egy másik aspektus is: tovább tápláljuk sajnos azt, hogy 22 éve - ennek különben köze van az elmulasztott rendszerváltásnak is, illetve a felelősök felelősségre vonásának is -, 22 éve küzdünk ezzel az úgymond nosztalgiával való visszatekintéssel a Kádár-korszakra. Tehát ha mondjuk, egy 70 éves ember ma ránéz arra a táblára, hogy "Tanácsköztársaság útja", akkor lehet, hogy neki azok az érzések jönnek elő, amelyekkel tulajdonképpen nagyon sokszor a szavazatát is befolyásolja, és nagyon sokszor ezért szavaz a baloldalra, mert nosztalgiával, nosztalgikus érzésekkel tekint vissza erre az időszakra, ami az egyik legkeményebb vészkorszaka volt hazánknak - ezért is szükséges ezt megváltoztatni.

És mondjuk, akkor itt lehet gondolkozni azon, hogy most mi tartozik bele ebbe, vagy mi nem tartozik bele ebbe. Ezek alapján beletartozhat, mondjuk, a tatabányai Ifjúmunkás útja is, mert tudom, hogy az "ifjúmunkás" nem egy negatív fogalom, mert fiatal pályakezdőnek is lehetne őt nevezni, csak ebben a szövegkörnyezetben, ebben a kifejezésben visszajön az, hogy mi most itt a kommunista idők menetelő KISZ-es, kommunista ifjúságára gondolunk. Mert ha az Ifjúmunkás útját nem szüntetjük meg, akkor ennyi erővel a Felszabadulás útját sem kell megváltoztatnunk, mert felszabadulás lehet akár egy keresztény ember számára a sorsfordító megtérés állapota is, tehát akkor ennyi erővel a Felszabadulás útja is maradhatna. Tehát eléggé hiányos ez a felsorolás, ami szerepel, ezek alapján akár az Ifjúmunkást is meg lehetne szüntetni.

Vagy akár én már látom azt, sajnos többen mondták, hogy miket kell kiküszöbölni ezzel a törvénnyel: a lustaságot nagyon sok esetben az önkormányzatok részéről vagy a félelmet a népszerűségvesztés következtében. Ez a félelem megszűnhet, igen, mert törvényi szinten lesz ez a kérdés kezelve, tehát nem lesz kibújó az önkormányzatok számára; viszont a lustasági tényező benne marad, és a lustasági tényezőnek köszönhetően benne maradhatnak akár olyan nevek is, és most akkor tekintsünk el az Ifjúmunkástól, mondjuk, benne maradhat egy olyan - próbálom megtalálni, hogy melyik településen van -, Dorogon például megmaradhat az Úttörő utca. Mert azt fogják mondani, hogy az "úttörő" szó nem köthető az elmúlt kommunista rendszerhez, az úttörő egy olyan ember, aki előkészíti a bajtársai számára az utat, tehát bele fognak menni ilyen stilisztikai és szóeredet-elemzésekbe, hogy az okmánycserékkel járó macerát, amennyiben lehet, el tudják kerülni.

És igenis visszatérve arra, hogy az ember az utcanevekre, az átlagember, a gyermek vagy akár a nosztalgiával visszatekintő ember hogyan néz az utcanévtáblákra, ugyanezekkel az érzésekkel néz, és ugyanezekkel a szemléletekkel néz nagyon sok ember a köztéri szobrokra és a köztéri műemlékekre is, ha lehet őket azoknak nevezni.

És csatlakozva ahhoz, amiket a képviselőtársaim elmondtak: a városban, ahol élek, Tatabányán, a megyeháza mellett még mindig áll Tóth-Bucsoki István szobra. Tóth-Bucsoki István a Tanácsköztársaság vörös hadseregének tisztje volt, és a haláláig, '44-ig - amikor is a karhatalom elkapta (Közbeszólás a Jobbik soraiból.), és ennek vált áldozatává -, haláláig a Tatabánya-Dorog vonalon lévő bányásztelepeknek volt a kommunista felbujtója, a kommunista szervezkedésért és a kommunista anarchia megalapításával megbízott első számú személye. És egy ilyen embernek Tatabányán még mindig lehet szobra! A kisfiam még nem tud olvasni, de mondjuk, pár év múlva, ha ez a helyzet nem változik, amikor olvasni fog tudni, mit fogok neki mondani, hogy ki ez a Tóth-Bucsoki István? És ennek a Tóth-Bucsoki Istvánnak hogyan kerül a szobra ide Tatabányára?

Igaz, hogy ez a részletes vitában hosszasabb kifejtésre fog kerülni, de igenis, éppen ezért ezzel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez a törvény ebben a formájában hiányos, a nevek szempontjából is hiányos, a kifejezések szempontjából is hiányos, illetve a hatálya szempontjából is hiányos, mert a köztéri szobrokról egy szót sem említ.

És akkor most arról nem akarok beszélni, amiről gondolom, már nagyon sok szó volt, hogy párhuzamba vonható egyébként ez a törvényjavaslat - attól függetlenül, hogy támogatásra méltó - nagyon sok kormánypárti intézkedéssel, törvényjavaslattal, ami tulajdonképpen csak kívülre von egy nagy antikommunista mázat, fest nekünk egy nagyon szép antikommunista vagy inkább úgy mondanám, hogy antitotalitárius mázat, és amellett a mögöttes tartalmat nem nézi.

(15.00)

Mert addig nem beszélhetünk igazi rendszerváltásról, amíg nem változnak meg az utcanevek, amíg nem szűnnek meg ezek a köztéri szobrok, de amit már nagyon sokan mondtak előttem is, amíg a kommunizmus kiszolgálói akár itt ülhetnek a parlamentben, akár szabadlábon lehetnek, akár több százezer forintos nyugdíjjal dőzsölhetnek a rózsadombi villájukban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném a figyelmüket felhívni egy fontos körülményre. Az előterjesztésben szereplő névlista az indokláshoz tartozik, nem a normatív szöveghez. Az indokláshoz azért tartozik, mert azt akarták világossá tenni az előterjesztők, hogy egy-egy elnevezés - Vöröshadsereg vagy Tanácsköztársaság - milyen elterjedt módon él még továbbra is egyes helységekben, vagyis maga az előterjesztés nem tartalmaz olyan konkrét személyeket, elnevezéseket, amelyeket normatív módon kívánt megjelölni, tehát ilyen módon ehhez a listához formailag sem nyújtható be egyébként módosító javaslat, mert ez az indoklás, és nem a normaszöveg részét képezi. Köszönöm szépen.

Megadom a szót Novák Elődnek kettő percben, a Jobbik képviselőjének.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Örömmel tekintettem Soltész Miklós államtitkár úrra, amikor Vágó Sebestyén képviselőtársam hiányolta a törvényjavaslat indoklásából mintegy példaként, de útmutatóul is való felsorolásból Károlyi Mihály nevét, egyfajta csodálkozással tekintett hátra és nézett egykori párttársaira. Én buzdítani szeretném őt arra, hogy most már, hogy őt a KDNP-ből kizárták és nem köti őt a pártfegyelem, próbáljon határozottabban fellépni annak érdekében, hogy Károlyi Mihály emlékének ne állítsanak se szoborban, se utcán emlékművet, se Siófokon, se Budapesten, hiszen a Fidesz-KDNP vezette Siófok bizony helyt biztosított Károlyi Mihály szobrának, annak ellenére is, hogy a település lakosságának 97 százaléka nem támogatta azt.

Azonkívül Budapesten is egészen más a divat, legalábbis a kormánypártok soraiban, ugyanis a Károlyi Mihály utcát épp múlt hét szerdán nemes egyszerűséggel csak Károlyi utcára nevezték el. Az indoklás szerint így nem kizárólag az egykori miniszterelnöknek, hanem az egész Károlyi-családnak állítanak emléket, mindenesetre el is ismerték, hogy továbbra is emléket szeretnének állítani a vörös grófnak.

Azt gondolom, hogy akár csak ha önök a demokráciát ilyen fontosnak tartják, sokszor hivatkoznak a társadalmi akaratra, akkor tekintsünk arra a népharagként megnyilvánuló társadalmi akaratra, ami legutóbb ismét festékben nyilvánult meg Károlyi Mihály szobrának esetében. Azt gondolom, hogy ha nem akarják túlfeszíteni a húrt, akkor bizony indokolt lenne Károlyi Mihály történelmi szerepének is az átértékelése, legalábbis itt a rendszerváltás egyik mulasztása ez is. Bár valóban nem taxatív felsorolás, de nem véletlen, hogy oly nagy társadalmi vita ellenére ez az indoklásból kimaradt. Buzdítom erre tehát Soltész Miklós államtitkár urat is, hogy egykori párttagjaira most már a pártfegyelem nélkül gyakoroljon nagyobb nyomást.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, guggolás után felállás, fitneszgyakorlat következik (Derültség a Jobbik soraiból.), rendes hozzászólásra megadom a szót Novák Elődnek, a Jobbik képviselőjének.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Múlt heti vezérszónoklatomban néhány területre nem tudtam részletesebben kitérni, most pedig szeretnék. Egyrészt a magyar politikai foglyok szövetségének hagyományőrző tagjaként is kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a törvényjavaslat egy hibájára a figyelmet, ami miatt bizony a POFOSZ-elnevezés a jövőben nem maradhat meg, ha ezt a törvényt így elfogadják. Ezért is nyújtottunk be erre egy módosító javaslatot, mert megítélésünk szerint nem kellően precíz az, miszerint a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy szervezet elnevezésében nem szerepelhet majd a jövőben olyan kifejezés, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható.

Azt gondolom, hogy ha politikai foglyokról beszélünk, akkor természetesen mindenki az ezzel összefüggésbe hozható szocialista rendszerre gondol. Ők azok, akik még közöttünk élnek, például Murányi Levente ötvenhetes politikai elítélt. Közöttünk élnek, és jelen megfogalmazásában bizony például a POFOSZ-nak is meg kellene változtatnia a nevét. Ezért nyújtottunk be egy olyan javaslatot, amely szerint csak olyan kifejezések nem tüntethetők fel egy szervezet nevében és másutt is akár utcanévként is, amelyek a XX. századi önkényuralmi politikai rendszert pozitív vagy elfogadható színben tüntetik fel, vagy a rendszer, illetve annak valamely részének további működtetésének szükségességére utal vagy annak látszatát kelti. Tehát ha ezzel kívánnának riogatni, hogy mondjuk, az ÁVH-t ismét, na nem a jelenlegire gondolok, az Alkotmányvédelmi Hivatalra, de ha mégis valamiféle ilyen hagyományőrző szervezet működtetéséhez támadna kedvük, mondjuk, az Országgyűlésből kiszoruló szocialista képviselőknek, akkor ennek bizony vegyük törvényi úton is elejét.

Joggal merül fel egy másik kérdés is, hogy végre tudják-e hajtani ezt a törvényt az önkormányzatok akkor, amikor nincsenek tisztában azzal, hogy mely személyek hozhatók összefüggésbe a szocializmussal, mely személyek vállaltak vezető szerepet a XX. század önkényuralmi rendszereinek kiépítésében vagy fenntartásában, hiszen az állambiztonsági múlt jelen időpontban is sajnos még feltáratlan. Ezzel a kormányzati mulasztással le kell számolni.

Joggal beszélek kormányzati mulasztásról, hiszen elvileg ide még egy törvény sem kellene, egy egyszerű kormánydöntéssel lehetne rendelkezni a 2060-ig titkosított mágnesszalagok felől, amelyeket átadhatnának egy ilyen egyszerű kormánydöntéssel a levéltárnak. Nem kell ide nemzeti emlékezet bizottsága, amelynek létrehozását ez év júniusáig ígérték, de még ezt az időhúzást célzó bizottságukat sem alapították meg máig.

E terület felmerült tagjelöltjei is mellesleg azt támasztják alá, hogy szemfényvesztést szolgál a nemzeti emlékezet bizottsága. Például a fő szabotőr, finoman szólva érintett Boross Péter, vagy Kónyáné Kutrucz Katalin vezetése alatt, aki az 1990-es SZDSZ-MDF-paktum egyik aláírója volt, s akit Kövér László egyébként szégyenszemre nemrég nevezett ki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgató-helyettesévé; emiatt is csak a Jobbik tiltakozott, mindenki más megszavazta Kónyánét az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságában. Tehát az ügynökmúlt feltárása, az állambiztonsági múlt feltárása a rendszerváltás egy nagy mulasztása. Elképesztő az a maszatolás, amit folytat a Fidesz, pedig egy egyszerű kormánydöntéssel meg lehetne könnyíteni e törvény végrehajtását is, nemhogy megkönnyíteni, hanem lehetővé tenni az önkormányzatok számára, hiszen honnan tudják, hogy egy valakiről elnevezett, mondjuk, egy iskolaigazgatóról elnevezett utca méltó-e arra, vagy pedig egy utolsó besúgó volt a településen, akár százak életét megnyomorítva. Tehát az állambiztonsági múlt feltárása rendszeresen visszaköszön, tisztelt kormánypárti képviselők. Ne húzzák tovább ezt, se nemzeti emlékezet bizottságával, se bármilyen más módon, de legfőképp annak a létrehozását is ígéretükkel szemben elnyújtva, kitolva.

Csatlakoznék az előttem szóló Gaudi-Nagy Tamás és Zagyva Gyula képviselőtársunkhoz, hiszen rendkívül indokolt lenne a közterületi alkotásokat is beemelni ebbe a törvénybe, hiszen sokszor egy utcanévnél még jobban borzolja a kedélyeinket, mondjuk, az Országgyűlés épületére is gyászos árnyékot vető önkényuralmi emlékmű, a Szabadság téri szovjet obeliszk. Persze szerte az országban vannak ilyen emlékművek, elég csak, mondjuk, az egyik leghíresebbet, a pásztóit említenem. Hiába van Pásztónak itt két országgyűlési képviselője is álláshalmozásuk vagy más miatt, annak ellenére sem szólaltak fel még soha a pásztói kommunista emlékmű ügyében, hogy ez a programjukban mindig szerepel, hiszen a helyi közhangulat ezt elvárja, hogy ezeket az emlékműveket eltávolítsák. De se Bíró Márk, aki egyébként ebben a ciklusban egyetlenegyszer sem szólalt fel még itt az Országgyűlésben, sem Becsó Zsolt, akinek megyei közgyűlési elnökként szintén fontosabb feladatai vannak, mintsem hogy az Országgyűlés vitáját megtisztelné, és akár most vagy akár máskor szót emeljenek településük, Pásztó kommunista emlékműve ügyében. Csak a választások környékén láthatunk erre vonatkozó ködös ígéreteket.

S ha már kormánypárti képviselőknél tartok, hadd szólítsam meg ismét Stágel Bence képviselő urat, aki múlt heti figyelmeztetésem ellenére továbbra sem válaszolt április 4-én küldött levelemre, amikor is örömmel tapasztaltam bár, hogy a szovjet emlékmű ügyében ő is megszólalt és ennek eltávolítását sürgette, de láttuk már a főpolgármester urat is hasonló gondolatokat megfogalmazni, aztán két nap múlva visszakozott, hogy mégiscsak maradhat ez az emlékmű. Nem tudom, neki is szóltak-e valahonnan fentebbről, esetleg egyenesen az amerikai nagykövetségről, vagy nem tudom, hogy a KDNP-nek honnan szoktak, mindenesetre ha továbbra is fenntartja április 4-én megfogalmazott álláspontját, akkor javaslom, hogy működjünk együtt, mert úgy néz ki, hogy a Jobbik az egyedüli szövetséges, amelyik hajlandó a szovjet emlékmű eltávolítása ügyében felszólalni, illetve szívesen egy közös interpellációt is megfogalmaznék önnel ezzel kapcsolatban.

(15.10)

Tehát legyen szíves erre az áprilisban küldött levelemre legalább egy egysoros vagy néhány szavas választ adni és erre méltatni engem. Köszönöm. Ezt, azt gondolom, minden választópolgárral is egyébként megteheti, meg kellene hogy tegye az alapvető etikett szerint egy országgyűlési képviselő, de legalább mint képviselőtársát legyen szíves, tiszteljen meg ezzel!

Ha már szovjet emlékműről van szó, és ha már október 6-a után néhány nappal vagyunk, beszéljünk arról is, hogy nem lehet megemlékezni az aradi vértanúkról vagy éppen Batthyány Lajos, Magyarország első szabadon választott miniszterelnökéről méltóságteljesen a Batthyány-örökmécsesnél például úgy, hogy közben oda is árnyékot vet, bár a felszólaló Rogán Antalt lehet, hogy nem zavarta, hogy szembe kell nézzen felszólalása közben a Szabadság téri szovjet emlékművel. Az egyik önkényuralmi rendszerről úgy emlékezik meg, hogy egy hatalmas, a Batthyány-örökmécsesnél jóval nagyobb önkényuralmi emlékművel néz szembe, amelyen önkényuralmi jelképek is, a sarló-kalapácsos ábrázolás is több példányban és hatalmas méretben szerepelhet. Ez az, ami a Kossuth térre is árnyékot vet, nem véletlenül nyújtottuk be a Kossuth tér rekonstrukciójáról szóló határozati javaslatnál is már ezt a módosító javaslatunkat, hogy nemcsak Károlyi Mihály szobrát, de a szovjet emlékművet is el kellene távolítani. "Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek!" és hasonló feliratok már idejétmúltak. El kellene távolítani, akár a szoborparkban, vagy még inkább azt gondolom, ez esetben egy temetőben lenne ennek méltó helye, nem pedig a magyar szabadságról elnevezett téren, amelyet azért - legalább jó érzéssel mondjuk ki - a népharag elől 2004 óta kordonok közé kell zárni. A szabadságról elnevezett téren tehát ilyenfajta kordonháború zajlik. Ez is indokolttá teheti.

De ha már október 6-áról esett szó, hadd emlékeztessek arra, hogy nem véletlenül áll itt a Batthyány-örökmécses, hiszen a budapesti Szabadság tér és környéke helyén állt száz évig az a II. József által épített tüzérlaktanya, amelyet Pest Bastille-ának is neveztek. Az önkényuralom e szimbolikus helyszínén végezték ki Batthyány Lajost, sőt jelképesen felakasztották Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, Irányi Dánielt, és még sok magyar forradalmárt, szabadságharcost börtönöztek be vagy végeztek ki itt. Ez a tér, itt a Szabadság tér az ő emlékükre kapta a szabadság nevet. Még a környező utcák is a magyar vértanúk nevét viselik.

1897-ben bontották le ezt a rossz hírű épületkomplexumot és alakították ki nagyjából a jelenlegi környezetet. 1920-ban hazánk legnagyobb tragédiájának emlékére, tudjuk jól, egy trianoni szoborcsoportot állítottak föl. Nem kívánom ismertetni önökkel, bízom benne, hogy tudják a Szabadság téri trianoni szoborcsoport történetét, annak csúfos lerombolását és a helyére a megszállók emlékművének részben a trianoni szoborcsoport darabjaiból, az ereklyés országzászló darabjaiból is való felépítését. Azt gondolom, hogy önmagában is elegendő, ha követeljük végre a szovjet megszállók emlékművének eltávolítását a magyar szabadság teréről.

De szeretnék végül zárásként néhány biztató, reményt adó példát is mondani, hiszen sokszor látjuk, hogy itt az antikommunizmus terén a kormányzat leginkább csak látszatintézkedéseket valósít meg. Mondjuk, az alaptörvényben kimondja azt a közhelyszerű alapigazságot, hogy az MSZMP jogutódja az MSZP, és hasonlókat, és bizony, amikor egy ilyen érdemibb javaslat fekszik előttünk, akkor is egyrészt nem lehetünk biztosak a végső elfogadásában, hiszen szinte ugyanezt, a saját javaslatukat is leszavazták az önkormányzati törvény vitájában, tehát nem tudjuk, hogy nem fognak-e visszakozni ebben a kérdésben.

Másrészt azért mondjuk ki, hogy nem ez a legfontosabb antikommunista követelésünk. Sokkal inkább az állambiztonsági múlt feltárása, melyet aztán követhetne a kommunista vezetők, akár vezető ügynökök közéletből való kitiltása, de már azzal megelégednénk, ha az állambiztonsági múlt feltárása nélkül is kitiltanák addig is, mondjuk, az MSZMP Központi Bizottságának tagjait jelenleg az MSZP padsoraiból, leginkább az Országgyűlésből, természetesen.

Végül a kommunista luxusnyugdíjak talán a harmadik legfontosabb antikommunista követelés, mely nem kerülhet itt napirendre. Ha már viszont ez a napirend itt van, ebbe kapaszkodjunk, és ne csak ebbe, hiszen reményt adó példa lehet az is, hogy Károlyi Mihály szobrát végre eltávolították az Országgyűlés mellől, igaz, Siófok Fidesz-KDNP-s vezetése visszaállította saját közterületükre, mint már korábban említettem ezt, sajnos, szégyenszemre.

A budapesti Kossuth térre árnyékot vető, önkényuralmi jelképet megjelenítő obeliszk lehet, hogy mindig itt maradhat, de szintén pozitív példa, azt gondolom, kapaszkodhatunk bele mi itt, lelkes antikommunisták, hogy kordonok közé kell zárni ezt a kommunista gyalázatot (Dr. Rétvári Bence nevet. - Soltész Miklós: Lelkesedjetek!), és a népharag nem tűri ezt szótlanul. Ennek az olykor vörös festékben való megnyilvánulása is nyilvánvalóan erkölcsileg pozitív és társadalmilag hasznos; ezt is, azt gondolom, egy bíróság egészen nyugodtan megállapíthatná a szovjet emlékmű esetében.

De ha már kapaszkodót ígértem, itt van Pongrátz Gergely öröksége, a Corvin köz legendás parancsnoka a Jobbik zászlóbontó gyűlésén a könnyeivel küszködve mondott egy beszédet, sokunkat meghatva ott már akkor, 2003-ban. De érdemes megtekinti e videóját az interneten manapság is. Én rendszeresen megteszem, és erre buzdítok itt most mindenkit az általános vitában is, aki esetleg még fogódzkodót keres antikommunista küzdelmeinkben.

Tavaly elértük, hogy Czeglédi János fővárosi képviselőnk kezdeményezésére a XIV. kerületben Pongrátz Gergelyről teret is neveztek el, hamarosan pedig talán szobrot is avathatunk ott. Felemás azonban a helyzet, ha arra gondolunk, hogy még mindig nem tudtunk állami támogatást kiharcolni az ország egyetlen, épp Pongrátz Gergely által alapított, Kiskunmajsán található '56-os múzeumának. Sajnos leszavazták ezt a kormánypárti képviselők, szégyenszemre egytől egyig, pedig rendkívül indokolt lenne az ország egyetlen '56-os múzeumának állami támogatása.

És miközben egyetlen közterület sem viseli a névtelen hősökre utaló "pesti srác" vagy épp "budai srác" nevet, Magyarország még mindig tele van kommunista utcanevekkel. Az ezt betiltó módosító javaslatot is lesöpörték az önkormányzati törvény vitájában, de úgy tűnik, akárhányszor hozom ezt föl, nem kapunk magyarázatot arra, hogy ezt miért tették meg. Lehet, hogy most is ugyanez fog bekövetkezni, azután pedig már bizony nem szólhatunk hozzá ebben a kérdésben ehhez a gyalázatos tettükhöz, amit félek, hogy ismét meg fognak ismételni a kormánypártok is, hogy akár saját javaslatukat is leszavazva valamilyen felsőbb, külsőbb érdek hatására mégiscsak maradhatnak itt közöttünk a kommunista elnevezések.

A kettős mérce egyébként leginkább a kárpótlásoknál mutatkozik meg, míg az úgynevezett holokauszt alapján számtalan jogcímen jár a jóvátétel, addig tudjuk jól, az alaptörvényben is bebiztosították, hogy a kommunizmus áldozatainak csak erkölcsi elégtétel adható. Bízom benne, hogy ennek a javaslatnak a talán remélt elfogadása elindíthat egy olyan szemléletváltást, amely a szimbolikus intézkedések után érdemi intézkedéseket is hozhat, így bízunk három legfontosabb, már ismertetett antikommunista követelésünk elfogadásában is.

Bízunk benne, hogy nem a nemzeti ellenzék kormányra kerüléséig kell várni ahhoz, hogy az állambiztonsági múltat feltárjuk, a kommunista vezetőket a közéletből kitiltsuk, a luxusnyugdíjakat pedig Biszku Bélától és több ezer embertől - évi több milliárd forintot jelentve - megvonjuk, így tudjuk végre a rendszerváltást befejezni.

Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, így megkérdezem Stágel Bencét, hogy kíván-e az előterjesztők nevében reagálni az elhangzottakra. (Dr. Stágel Bence szólásra emelkedik.) Igen. Képviselő úr, öné a szó.

DR. STÁGEL BENCE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm mindazoknak a képviselőknek, akik a múlt héten is szerdán részt vettek az általános vitában, valamint a mai ülésnapon is személyes jelenlétükkel megtisztelték ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, hiszen valóban sokszor elhangzik, hogy az államadósság ellen küzdünk. Azt hiszem, hogy az államadósságnak részei azok a szimbolikus ügyek is, amelyek lezárását jelentené ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása is. Hiszen több mint 20 éves adósságot kellene rendeznünk megnyugtató módon.

A mai napig tudathasadásos állapotban vagyunk akkor, amikor az országot járjuk és a különböző településeken megfordulunk. Azt hiszem, mindannyiunknak kutya kötelessége, hogy itt 2012. október 10-én is - mint a szabadon választott magyar parlament képviselői - egyetértsünk bizonyos célokban.

Hiszen ez nem volt számomra egyértelmű - előterjesztőként hallgatva a hozzászólásokat -, hogy vajon a célokban egyetértünk-e, hiszen néha olyan kettős beszédre utaló megnyilvánulásokat lehetett itt hallani a parlament falai között, ahol úgy éreztem, hogy nem minden frakcióban ülő képviselő vagy független képviselő gondolja úgy, hogy igenis rendeznünk kell ezeket a kérdéseket.

Sokszor hallottuk azokat az érveket, amelyeket az elmúlt 23 évben hallottunk, amikor pénzügyi kérdésekre hivatkozva, vagy arra hivatkozva, hogy vannak ennél sokkal fontosabb dolgaink és problémáink is, ilyen dolgokra hivatkoztak egyes képviselőtársaim is, és megfordul ilyenkor az ember fejében, hogy ezzel a gondolkodásmóddal, ezzel a hozzáállással lehet, hogy még ennek a Parlamentnek a kupolája tetején a mai napig ott virítana a vörös csillag, mondván, hogy vannak sokkal fontosabb kérdéseink is.

Úgy gondoltuk, hogy ideje rendeznünk ezt a kérdést. Az időszerűséget pedig az adja, hogy 23 éves mulasztásban vagyunk. A törvényjavaslat szövege nem hosszú, és örülök annak, hogy ellenzéki képviselőtársaimnak is itt a vita során legalább annyi idejük volt, hogy végigolvassák ezt a javaslatot, és külön köszönöm alelnök úr hozzászólását a vitában, ami a mellékletre utalt.

(15.20)

Hiszen valóban a törvényjavaslatban szereplő felsorolás nem egy taxatív felsorolás. Ez azoknak a személyeknek, azoknak a lakosoknak a bejelentése, akik a mi buzdításunkra tulajdonképpen jelezték az igényeiket azzal kapcsolatosan, hogy melyek azok az általuk kifogásoltnak vélt közterületi elnevezések, amelyeket meg kellene változtatni. És szomorú tény az, hogy ez a lista még nem teljes. Jó pár olyan közterületi elnevezéssel találkozhatunk, amit valamennyien vitathatunk, és valamilyen párbeszédre mindenképpen szükség van.

Én óva intenék attól mindenkit, hogy olyan vitákat folytassunk itt le politikusként is, ami alapvetően a történészek feladata. A törvényjavaslat egyértelműen rögzíti azt, hogy azokban az esetekben, ahol esetleg a történelmi ismeretünk hiányos, és úgy gondoljuk, hogy nem tudjuk megítélni ezeket a helyzeteket teljes pontossággal, ott a Tudományos Akadémia állásfoglalását kérjük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sem az önkormányzatok, sem pedig a Tudományos Akadémia nincs a jogrendszeren kívül. Ugyanúgy a jogrendszer részei, jogszabályok vonatkoznak rájuk, és ugyanúgy a továbbiakban is az önkormányzatok jogosultsága lesz annak eldöntése, hogy milyen közterületi elnevezésekkel találkozzunk a jövőben. Viszont emlékeztetni szeretnék mindenkit azzal kapcsolatosan, hogy itt a '89-et megelőző évtizedekben nem elnevezték a közterületeket, nem elnevezésekről volt szó, hanem kikényszerítették azt központi ideológiai alapon, hogy milyen utcanevek legyenek, milyen közterületi elnevezések legyenek Magyarországon.

Gyakorlatilag a probléma az, hogy ez a kikényszerítés a mai napig így maradt. Mi most szeretnénk egy végső lökést adni az önkormányzatoknak, akik még nem tették sajnos meg, hogy immáron a törvény szabályait betartva - az ingyenesség is biztosítva van, tehát az ott élőknek nem kerül pénzébe a személyi okmányok kicserélése - végre fejezzük be ezt a hiányosságunkat, és végre rendezzük ezt a kérdést. Hiszen emlékeztetnék mindenkit, hogy az önkormányzatok többsége meglépte ezt. Mindenki érzékelte azt, hogy a saját településén melyek azok a kifogásolható közterületi elnevezések, amelyeken változtatni kell. Kőszegi képviselőtársam ezt nagyon jól el is mondta, hogy ez a típusú szellemi megújulás ilyen szempontból is szükséges. Ez a típusú szellemi önvédelem mindenhol működött, és nagyon remélem azt, hogy a még kifogásolható elnevezések megváltoztatására is mindenképpen sor kerül. Tehát ez egy nagyon fontos kitétel, amit szeretnék hangsúlyozni.

Ami pedig a Tudományos Akadémiát illeti, itt is szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat is, hogy most is van olyan jogosítványa a Tudományos Akadémiának, lapozzuk csak fel a cégtörvényt, amikor történelmi nevek esetében a Tudományos Akadémia állásfoglalását kell kérni abban az esetben, hogy mondjuk, Kossuthról vagy Széchenyiről el lehet-e nevezni egy céget. A Tudományos Akadémiának fel kell vállalni ezt a feladatot, hiszen pont az lenne a lényeg, hogy a kibeszéletlen múltunkra most már végre ilyen módon is sor kerüljön. Nagyon remélem, hogy nagyon-nagyon kevés olyan eset lesz, amikor a Tudományos Akadémiához kell majd fordulni, mert az önkormányzatok inkább majd azt fogják választani, hogy olyan közterületi elnevezéseket találjanak, amelyek az emberek összetartozás-tudatát erősítik, nem pedig olyan elnevezéseket, amelyek megosztják az ott élőket.

És egy nagyon fontos tényező, főleg az LMP részéről szokott elhangozni a szubszidiaritás elve, amit, azt hiszem, hogy mindenki magáénak érez, az alulról jövő kezdeményezéseknek adjunk teret. Itt a kiváló lehetőség arra, hogy helyi közösségek a lokálpatrióta jelleget erősítve ne olyan közterületi elnevezéseket viseljenek el, mondván, hogy ez sokba kerül, hiszen most már a törvényjavaslat az ingyenességet is biztosítani fogja, hanem lehetőséget kapnak arra, hogy olyan művészekről, sportolókról vagy eseményekről nevezzenek el közterületet, ami az ott élőket egyértelműen büszkeséggel tölti el, és ilyen módon akár még az alaptörvény rendelkezéseinek is megfelelünk.

Azért szeretnék mindenkit emlékeztetni az alaptörvényünk Nemzeti hitvallására is. "Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. Hazánk 1944. március 19-én elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május 2-ától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. Ezt a napot tekintjük hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének."

Nagyon szeretném azt, ha ezt a felesleges vitát, amit, úgy gondolom, hogy számos esetben teljességgel fölösleges volt lefolytatni... - egy nemzeti minimumként határozzuk már meg, hogy hazánk új demokráciájának időszakában a teljesen egyértelmű és kifogásolható utcaneveket vagy közterületi elnevezéseket változtassuk meg.

Szintén elhangzott itt, örültem annak a felszólalásnak, ami egyértelműen rögzítette, hogy azért gondolnunk kellene az új nemzedékre is, a felnövekvő generációkra. Tényleg, milyen tudathasadásos állapot az, hogy a történelem során vagy a történelemórákon tanítjuk a gyermekeknek azt, hogy milyen évtizedek vannak sajnos mögöttünk, a XX. század milyen viharos évtizedei vannak mögöttünk, és közben pedig a közterületeken virítanak ezek az elnevezések. Én egyébként továbbra is abszolút nyitott vagyok minden konstruktív javaslatra. Most megnéztem, nagyon örülök annak, hogy már jó pár módosító javaslat érkezett. Éppen az volt az érdekes, hogy azok, akik leginkább a kifogásokat keresték, ők még a mai napig semmilyen módosító javaslattal nem álltak elő.

Nyitott vagyok azzal kapcsolatban is, hogy esetleg a szobrok vagy ilyen típusú "műalkotások" esetére is kiterjesszük ezt. A tárgyi hatály megfogalmazása lesz a fő kérdés, amit nagyon-nagyon nehéz lesz körülhatárolni, hiszen már most is jó pár olyan felszólalás hangzott el, ami a mostani, még rövid normaszöveget sem értelmezte megfelelően. Hiszen miről szól ez az előterjesztés? Tényleg csak egészen röviden: "A törvényjavaslat szerint cég, civil szervezet, sajtótermék elnevezésében nem szerepelhet, illetve közintézmény vagy közterület nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be." Itt a "vezető" szóra szeretném a hangsúlyt fektetni. Tehát azokat a közterületeket szeretnénk megváltoztatni, amelyek olyan személyekről vannak elnevezve, akik vezető szerepet töltöttek be ezekben a rendszerekben, illetve olyan kifejezést vagy olyan szervezet nevét, amelyik a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható. Itt a "közvetlenül" szóra szeretném felhívni a figyelmet az általános vitában; tehát nem azokra, amelyek közvetett módon kapcsolódnak, hanem amelyek teljesen egyértelműen azt a célt szolgálták, hogy a diktatúrának bizonyos lenyomatai legyenek, és gyakorlatilag felülről erőltették rá az emberekre ezeket az elnevezéseket.

Az egyik független képviselő említette azt, hogy ez valójában csak egy pótcselekvés. Valóban egy pótcselekvésről van szó, pont ez a problémánk, hogy 23 évvel a rendszerváltozás után értelemszerűen ki hogyan ítéli ezt meg, de azt hiszem, hogy abban nemzeti konszenzus lehet, hogy demokráciában élünk, és a demokrácia értékei iránt mindannyian elkötelezettek vagyunk, hogy igenis, ezt a kérdést egyértelműen rendeznünk kell.

Úgyhogy összességében azt szeretném kérni önöktől, főleg azért, mert a részletes vita előtt vagyunk még, hogy innentől kezdve ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan azokat a célokat mindenki tisztázza magában, hogy mit szeretne elérni. A mi céljaink teljesen egyértelműek voltak, szeretnénk az önkényuralmi rendszerekkel való teljes körű szakítást, a szimbolika terén történő teljes körű szakítást is megvalósítani. Nagyon-nagyon remélem, hogy ebben minden képviselő partner lesz. A vita köztünk szerintem most már leginkább az eljárásban van, és nagyon remélem, hogy a módozatban van, hogy hogyan fogjuk ezeket a célokat elérni, de arra kérek mindenkit, hogy a részletes vita előtt a célokat mindenki tisztázza maga előtt. A mi céljaink egyértelműek, a törvényjavaslat ezt tartalmazza, én arra kérek mindenkit, hogy támogassa.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr válaszát. Ön egyetértését fejezte ki mindazzal kapcsolatban, amit a javaslat felépítésével kapcsolatban mondtam, de ön is félreérhetően fogalmazott. Tehát szeretném világossá tenni: a törvényjavaslatban felsorolás nevekre, utcanevekre nem szerepel. A felsorolás az indokláshoz szerepel, az indoklás a törvényjavaslatnak részét nem képezi, tehát elvileg elfogadást követően a törvényjavaslatban név, sem Lenin, sem Vöröshadsereg nem fog szerepelni, így gyakorlatilag ehhez, módosító indítványt a névsorhoz nem lehetett benyújtani az elmondottak miatt. (Dr. Stágel Bence bólint.) Köszönöm szépen, és egyben az általános vitát lezárom.

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az új Országos Fogyatékosügyi Program, valamint a végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervben foglalt feladatok megvalósításának időarányos teljesítéséről 2007-2010 között szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló - az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság által előterjesztett - országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása.

(15.30)

A beszámolót J/7271. számon, a határozati javaslatot pedig H/7939. számon kapták kézhez. Emlékeztetem önöket, hogy az általános vita megkezdése során sor került az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására.

Most a további képviselői felszólalásokra kerül sor. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, köztük is elsőként Szabó Timeának, az LMP képviselőjének. Öné a szó, képviselő asszony.

Felszólalások:   43-57   57-183   183-201      Ülésnap adatai