Felszólalás adatai

Azt hiszem jelképes az, hogy végigsorolhatta képviselő úr is, és mi is végigsorolhatnánk, hogy az idősebb Antall József rakparttól a Boldog Salkaházi Sára rakpartig most már a pesti rakpartot is azokról az emberektől, azokról az életmentőkről neveztük el, akik a legbátrabbak voltak talán mindannyiunk között, hiszen könnyű nekünk demokratikus jogállami körülmények között ilyesfajta alapjogokról beszélni. Sajnos, volt olyan időszak Magyarország történetében, amikor ki-ki az életével játszott, így például Salkaházi Sára is, akit említett képviselő úr. Ő a Szociális Testvérek Társaságának nővéreként rendtársaival együtt mintegy ezer üldözöttet bújtatott, Sára nővér személyesen a Bokréta utcai munkásnőotthonban százat, és ott érték utol a náci tisztek, ott fogták be és végezték ki őt is, bár nem zsidó származású volt, ettől függetlenül zsidó honfitársainkkal együtt, ő pedig keresztet vetve halt meg nem keresztény, hanem zsidó honfitársaink között. Úgy gondolom, hogy ez is egyfajta jelkép.

Az új alaptörvényünk 1944. március 19-ét, a náci megszállás időpontját egyúttal a magyar jogállamiság, a magyar demokrácia megszűnéseként is tételezi. Nemzeti hitvallásunk egyértelművé teszi, hogy a velünk élő nemzetiségek a politikai közösségünk részei és államalkotó tényezők, valamint szintén az új alaptörvény nemzeti hitvallása fogalmaz úgy, hogy tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. Ez mintegy jogi szöveg is, de nyilván erkölcsi hitvallás is, azt mutatja, hogy ezek a bűnök sohasem merülhetnek feledésbe sem jogilag, sem pedig erkölcsileg.

Szintén a büntető törvénykönyvünk üldözni rendeli azokat, akik bármilyen módon is tagadják a holokauszt megtörténtét. Magyarországon a Páva utcai központban olyan központja van a holokauszt-dokumentációnak és emlékezésnek, amilyen kevés helyen a világon. Öt másik helyen, köztük Washingtonban, Londonban, Jeruzsálemben, Berlinben és még egy városban van hasonló dokumentációs központ, mint Magyarországon. Ez szolgálja azt a célt is, amit képviselő úr is említett, hogy minden magyar diák, minden magyar fiatal megismerhesse a holokauszt rémtetteit, akár úgy, hogy ellátogat ezekbe a központokba - erre vonatkozólag a Terror Házában is igen szemléletes kiállítást talált -, akár pedig úgy, hogy az ott elkészült tudományos anyagok, segédanyagok segítségével a magyar diákok megismerhetik a holokauszt tragédiáját.

Sajnos, adósságunk önmagunkkal szemben, hogy mind a februári kommunizmus áldozatainak emléknapja, mind a holokauszt-emléknap az iskolák többségében nem vált a megemlékezések részévé, pár évvel ezelőtti statisztikák alapján mintegy 16 százalékban történik meg ennek a két emléknapnak a megtartása. Úgy gondolom, közös feladatunk, hogy ezeket segédanyagokkal vagy személyes megjelenéssel, személyes tanúságtétellel, akár emléktáblák avatásával, akár holokauszt-túlélők bemutatásával, történeteiknek az elmesélésével mindenki számára megfoghatóvá tegyük. Ugyanakkor, ha körbejárunk az országban, szinte nem találunk olyan napot a naptárban, amikor valamilyen helyi közösségnek - lehet az egy vidéki település vagy egy hivatásrend - ne lenne valamilyen gyásznapja a 365 nap valamelyike, valamelyik deportálás megkezdése, valamelyik tábor megnyitása, valakiknek az elhurcolása, letartóztatása vagy kivégzése. Sajnálatos, hogy ilyen történt Magyarországon, hogy szinte minden napunkra jut a náci rémtettekből egy-egynek az emléknapja.

Ugyanakkor nagyon fontos, amit elnök úr is említett a megemlékezésében, hogy a magyar kormány Wallenberg-emlékbizottságot hozott létre és Wallenberg-emlékévet nyitott meg. Ennek a megnyitóján Izrael Államból a tárca nélküli miniszter volt jelen, ő is részese volt a megnyitó ceremóniának a Magyar Nemzeti Múzeum épületében, s azt hiszem, mindenki számára megnyugtató volt, pontosabban fogalmazva: egyértelművé tette a magyar kormány álláspontját az, amit a miniszterelnök úr éppen önnek válaszolt, képviselő úr, egy héttel ezelőtt, miszerint minden emberi méltóságot sértő megnyilvánulást a leghatározottabban visszautasít a magyar kormány, és garantálja, hogy ebben az országban minden kisebbség biztonságban élhet, meg fogjuk őket védeni, ideértve a Magyarországon élő zsidó kisebbséget is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)