Felszólalás adatai

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Számomra a későbbiekben elmondottak tükrében megdöbbentő, amilyen képet alkotott a miniszterelnök úr és az önök kormánypárti frakciója Magyarországról.

Ha valaki a mai magyarországi gyermekszegénységről valós adatokat keres, nincs könnyű helyzetben. Van azért néhány jó szándékú ember, aki ha nem talál, keres és közöl adatokat. Ilyen például az ismert orvosi lapban megjelenő közlemény, amely a szocioökonómiai státust, vagyis a szegénység és a gyermekek egészségügyi helyzete közötti összefüggést vizsgálja, egy észak-magyarországi és egy dél-dunántúli kistérséget vizsgál. A helyzet lesújtó. Észak-Magyarországon az emberek jelentős részének nincs munkája, a családok 36 százalékánál a családfőnek nincs kenyérkereső foglalkozása, csak a családok 12 százalékának van elegendő pénze élelmiszerre. A vizsgált gyermekek 0,5 százaléka rühes, több mint 12 százaléka bélférges.

Tudják-e önök, hogy a gyermekek szellemi fejlődése és az alultápláltság között nagyon egyenes összefüggés van? Az agy fejlődése nagyon gyors. Amikor megszületünk, 300 grammos az agyunk, de hároméves korban már 1200 gramm, amely közel eléri a felnőtt agy súlyát. Ha egy kisgyermek nem táplálkozik megfelelően, már reménye sincs arra, hogy elérje azt a szellemi teljesítményt, amelyre egyébként genetikailag képes lett volna. Magyarországon 850 ezer gyermek van, aki olyan családban nő fel, amely a létminimum alatt él, a szegénység a vállalt gyermekek számával egyenes arányban növekszik.

Magyarországon a Fidesz-KDNP-frakciószövetség mondta ki: a gazdasági válságot szociális válság fogja követni, amely mélyebb és tragikusabb lesz, mint a háborúkat kivéve bármilyen esemény az ország történetében. Önök nem hittek nekünk. A következménye embercsoportok és generációk egymás ellen fordulása. Ez az esemény következett be Sajóbábonyban.

Miskolc polgármestere az általa 85 ezer példányban ingyenesen kibocsátott lapban mondja ki: polgárháborúra, rasszista választásokra nincs szükség. Érdemes a szavakra figyelni. A polgármester a miskolci király, ő mondatja ki munkatársaival, ki Miskolc barátja, ki az ellensége, miközben a városi közgyűlés úgy dönt, a lakcímbejelentést szabályozni kell, egy emberre legalább 6 négyzetméternek kell jutnia, vagyis egy 36 négyzetméteres lakás hat embernek bőven elegendő.

(14.20)

Megjegyzem, ezt kínjában az ellenzék is megszavazta, bár hozzátette, a rendelet ellenőrizhetetlen. A város szegénynegyedei között naponta vándorolnak az emberek. A rendelet előtt azonban éppen szocialista indíttatásra kezdődött el az a program, amely lehetővé tette, hogy egy 40 négyzetméteres lakásba akár 10-en, 20-an is bejelentkezzenek. Ugye, hallottak a Fészekrakó-programról. A miskolci gyermekorvos és védőnő hiába keresi a veszélyeztetett kisgyermeket, hogy állapotát ellenőrizze, nem találja, hiszen a szülők havonta váltogatják kis pénzért lakhelyüket.

Ismerik önök az "Út a munkához" című, önök által rendkívül hatékonynak nevezett programot? Nekem már a címe sem tetszik. Nem egy tisztességes bérért kell dolgozni, hanem először egy utat kell megtenni. Régi szocialista vicc, amikor a szónok hangosan kívánja meggyőzni az embereket: haladunk a szocializmus felé vezető úton. A tömeg meg ismételten kiabálja: éhesek vagyunk, éhesek vagyunk. A szónok megunja, és rájuk kiabál: úton, kérem, nem eszünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Orvost nem kérsz? Hahaha!) Valójában figyelmen kívül hagyják, hogy Magyarországon közel 300 ezer gyerek van, aki egyik szülőjét sem látta elmenni dolgozni. (Nagy zaj az MSZP soraiban.) A polgári kormány idején 50 ezer forint volt a minimálbér. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nyugi! - Továbbra is nagy zaj ugyanott. - Az elnök csenget. - Hangosítás nélkül folytatja.)