Felszólalás adatai

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nagyon élveztem a vitát, és köszönöm, hogy sok-sok javaslatukkal ezt segítették. Egy biztos, hogy egyben egyetérthetünk: paradigmaváltás kell. Nagyon sajnálom, hogy néhány képviselőtársam azt mondta, hogy ez versenyellenes. Ez egy tévedés. Abszolút nem erről van szó. Tessék megfordítani ezt a kérdést, és kiindulni abból, hogy mekkora társadalmi különbségek vannak ma a világban! Erről mindenki megfeledkezik akkor, amikor csak arról beszél, hogy igenis, a verseny a mindenható.

Azért néhány dolgot hadd mondjak! Ma a bolygónkból 1,4-szerest veszünk igénybe. 1,4-szerest! Horváth képviselőtársamnak is mondom, hogy kérdés az, hogy ez a növekedés továbbfolytatható-e, azzal együtt, hogy az ökológiai láblenyomatunk - ezt mindenki tudja - egy személyre vetítve ma 2,7 hektár, ahhoz képest, hogy ahányan egyébként a világon élünk, 2,1-et vehetnénk igénybe. Nem tudom, hogyan fog majd a képviselő urak unokáinak vagy dédunokáinak a világa kinézni. (Dr. Horváth János közbeszól.) Hozzáteszem azt is, hogy ha a társadalmi különbözőségekből indulunk ki, képviselő úr, akkor ma a világon egymilliárd olyan ember van, aki napi kevesebb, mint egy dollárból él. (Dr. Horváth János: Az intézményrendszer csődje!)

Nyugodtan feltehetnék nekem azt a kérdést, hogy jó, de akkor mi miért foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Azért, kedves képviselőtársaim, mert lehet, hogy Magyarország kevéssé van a világ folyamataira hatással, viszont a világ, hogy merrefelé halad, az erre a nemzetre nagyon is hatással van. Meg kell mondjam, ezért is örülök ennek a vitának, mert elindult valami.

Akkor, amikor azt mondjuk, hogy fenntartható fejlődés - amit a világban "sustainable development"-ként szoktak említeni -, sokan, közgazdászok ezt úgy fordítják le, hogy fenntartható növekedés. Csak, kedves képviselőtársaim, ahogy önök is jelezték, a fejlődés és a növekedés között van egy óriási különbség, mert amíg a fejlődés azt jelenti, hogy jobbá válni, a növekedés azt jelenti, hogy mindig nagyobbá válni, s azért azt mindannyian tudjuk, hogy a világ véges, ahogy önök is megfogalmazták, az, ami ma zajlik, fenntarthatatlan, és alapvetően ebből kell kiindulni.

Nyilvánvaló, hogy azt kérni - ezt a vita is láttatja -, hogy mondjuk, egy ma elfogadott költségvetés már mindennek eleget tegyen, egyszerűen elképzelhetetlen. Arról van szó, hogy a világ a megoldásokat keresi - és mi ezen az úton indultunk el -, és nyilván azokat az irányokat, hogy hogyan fogunk ennek a következő esztendőkben majdan eleget tenni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az a rendszer, amiben egyébként a társadalompolitikai célok eszközeként jelenik meg a gazdaság - úgy, hogy egyébként az ökológia korlátokat jelent -, olyan, mint egy háromlábú szék, kedves képviselőtársaim. Nem lehet egyiknek sem ebben elsőbbséget biztosítani, ha bármelyiket a rendszerben nem olyan módon vesszük figyelembe, abból csak és kizárólag azok az ellentmondások keletkezhetnek, mint amit ma is érzékelünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott itt sok-sok köszönet Láng professzor úrnak. Ki kell még egészítenem Gyulai Ivánnal, Schmuck Erzsébettel, akiknek köszönet azért, hogy ennek a motorjai voltak, hogy egyáltalán egy ilyen felkiáltójel létrejöhetett. Én azért azt gondolom, ha jövő ilyenkorra meglesz a stratégiának a koncepciója, akkor nagyon sokat teszünk, főleg akkor, ha ehhez társadalmi vitát kívánunk, és ennek a vitának az elindítója a mai vitánk.

Én arra kérem képviselőtársaimat - lévén, hogy ez négypárti javaslatként került a Ház elé -, támogassák azt, hogy ezt a javaslatot fogadjuk még most el, az őszi ülésszakon, azzal, hogy ezt követően nyilvánvalóan februárban tarthatunk egy politikai vitanapot, én ezt maximálisan támogatom. Reményeim szerint azon képviselőtársaimra is, akik a pénzügyi kérdésekkel és egyebekkel foglalkoznak, rájuk is nagy hatással volt ez a mostani vita.

Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm. (Taps.)