Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SOLTÉSZ MIKLÓS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Szószóló Asszony! Először is azt szeretném kiemelni az ön hozzászólásához kapcsolódóan, hogy jó döntés volt közel hat-hét évvel ezelőtt, miszerint a nemzetiségi jogszabályokat, illetve lehetőségeket úgy változtattuk, hogy a magyarországi 13 nemzetiség itt, a Parlament falai között képviseltethesse magát. Az első négy évben 13 szószóló, most egy képviselő, teljes jogú országgyűlési képviselő a németek részéről és 12 szószóló teszi ezt a munkát.Ennek eredményeképpen az elmúlt évek során egy sor olyan támogatási rendszert tudtunk közösen megalkotni, megvalósítani, amely mindenképp útmutató, bárhova is megyünk a világban. Bárhonnan érkezik hozzánk felelős vezető, akár Németországból, akár a szomszédos országokból, mindenhol elismerik azt a közös munkát, amit mi így együtt, illetve az önök nemzetiségi önkormányzati vezetőivel teszünk.

Mit céloz ez meg? Megcélozza egyértelműen a nemzetiségek megmaradását, de van egy másik oldala is, a határon túl élő magyarság megmaradását is. Ez a kettős munka az elmúlt évek során fölerősödött. Megerősödött egyrészt oktatási területen az óvodától egészen a felsőoktatási területig bezárólag sok-sok támogatási rendszeren keresztül. Megerősödött ez a támogatási rendszer az önkormányzatiságban, legyen az helyi, területi vagy országos önkormányzat. Bárkikkel beszélünk, politikai vezetőkkel Európában, elismerik azt, hogy ez az önkormányzatiság szinte egyedülálló, sehol nem találkoznak ilyennel, és nem találkoznak ilyen támogatási rendszerrel, amit közösen küzdöttünk ki és alakítottunk ki.

És van egy harmadik terület, tisztelt szószóló asszony, amit most ön említett, és ez is fontos. Ugyanis nemzetiségeink megmaradásához alapvető kérdés a nyelv megőrzése, alapvető kérdés a kultúra megőrzése és általában az oktatási rendszer, de a helyben maradáshoz szükséges az a törekvés is, amely gazdasági programokon keresztül erősíti mindkét oldalon, a határ inneni és túli oldalán is a nemzetiségeinket, ezen az oldalon a magyarországi nemzetiséget, a túloldalon pedig a magyar nemzetiséget. Azokkal az országokkal, amelyekkel jó a kapcsolat és amelyekben szintén fölismerik, hogy a nemzetiségek nem gátak, nem hátráltatják egy-egy nemzet erősödését, hanem sokkal inkább gazdagítják, azokkal meg tudtunk egyezni. Ilyen Szerbia, ilyen Horvátország, ilyen lassan Szlovákia is, és ilyen Szlovénia is. Hála istennek, a szlovén gazdasági program, amelyet közösen kidolgoztunk, és a két miniszterelnök úr néhány hete jóvá is hagyta, ezt szolgálja, ezt a célt erősíti.

Mindamellett pedig ki kell mondani azt is, hogy teljesen természetes az, hogy akár a magyarországi románsággal is ugyanezt szeretnénk megtenni, csak nagyon nehéz úgy, ha ellenkező irányból adott esetben más célt akarnak elérni, adott esetben egy ottani gazdasági programot támadás ér, vagy pedig vissza akarják azt szorítani. Nyilván ez nem megy. Ugyanúgy igaz ez, hiszen itt van közöttünk ukrán szószóló asszony is, nagyon fontos az, hogy a Kárpátalján élő magyarság legalább olyan lehetőségekhez jusson, mint a Magyarországon élő ukrán nemzetiség. Mi nem azt nézzük, hogy kevesebben vannak, nem azt nézzük, hogy adott esetben hol éltek sokkal régebben magyarok, másik helyen vagy itt, a jelenlegi országunkban más nemzetiségek, hanem azt nézzük, hogy együtt élünk. Nagyon biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb mások, más országok is fölismerik annak az erejét, amit, még egyszer hangsúlyozom, akár Szerbiával, Horvátországgal, Szlovéniával, sőt még Szlovákiával is megtettünk.

Köszönöm szépen szószóló asszony mostani fölszólalását is, de köszönöm szépen képviselő úrnak, illetve a szószóló hölgyeknek és uraknak azt a sok-sok munkát, amellyel ők megőrzik közösségüket, de egyben szolgálják az összmagyarság érdekét is azzal, hogy szeretettel és nagy segítséggel fordulnak a határon túli magyarok irányába is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)