Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen válaszolni kívánok, mert nagyon érdekes megnyilvánulásoknak lehettünk tanúi.

Két részre bontanám. Az egyik rész azon képviselők köre, akik próbálták megérteni és meg is értették, hogy miről szól a törvény, próbálták szakmailag értelmezni, hogy mit miért teszünk. E körben ellenzéki képviselők is voltak. (Sallai R. Benedek felé:) És volt ön, kedves képviselőtársam, akit a politikai indulat vezérelt és a szakmaiságtól vagy a megértés készségétől is nagyon távol volt, mert olyan politikai düh vakította el, amitől egyszerűen nem látta a sorokat sem a törvényben. Ezt nagyon sajnálom, mert ha eleve ott van közöttünk az a politikai nézetkülönbség, hogy ön nem is akarja egyáltalán megérteni, vagy nem is akar egyáltalán a kérdésről szakmai szempontok alapján beszélni, hanem csak a politikai indulat vezérli, akkor valóban nehéz közös nevezőre jutni.

De a felvetett kérdésekre hadd válaszoljak! Szinte mindenki azt kezdte forszírozni, hogy miért kell ezt változtatni, miért kell az eredetitől eltérni, és miért akarunk az Ákr.-rendszer alól kibújni. Azért ‑ és ezt bevalljuk őszintén, teljesen nyíltan ‑, mert az Ákr. mindent fazonírozó, egységesítő rendszerében, bármennyire is szeretnénk, a mezőgazdaság és az agrárium specialitásai és specifikus helyzete miatt nem lehetne tartani azokat az időket és azokat az előírásokat, amelyeket egyébként nagyon jó szándékkal az Ákr. erre a rendszerre is ráhúzna és szeretné, ha lenne. Ezért akarunk az agrártámogatásokra egy olyan sui generis eljárásrendet kialakítani, amely maximálisan épít a végrehajtásban kialakított évtizedes jó gyakorlatokra és az intézményrendszerben már meglévő, az uniós jog alapján akkreditált folyamatokra ‑ mert ezt szeretnénk. Ha a gazdák érdekeit nézzük, egy új akkreditáció veszélye megint csak a kifizetéseket tolná el, és felborítaná az egész rendszert az elkövetkező időszakban, ha ’18. január 1-jével itt egy általános változtatást hoznánk létre.

Tehát összességében azt szeretném mondani, hogy gyakorlatilag mindezt azért kellett létrehozni, hogy magát a kifizetés jogbiztonságát, magát az egész agrárium működését megfelelő szabályozások mentén tudjuk megtenni. Életszerűvé szeretnénk tenni az agrárium működését és szabályozását mindemellett.

Gőgös képviselő úr felvetette, hogy a pályázatok elbírálási idejét nem szabályozza a törvény. Ezt Magyar képviselőtársam is felvetette. Mivel álltunk szemben és miért merült fel, hogy a pályázatok elbírálási ideje ilyen hosszúra megnyúlt? Az a helyzet, hogy volt egy európai uniós elvárás Magyarország felé. A pályázatelbírálási rendszert újra kellett alakítani, újra kellett építeni. Ez időt vett igénybe. Felállt a rendszer, működik a rendszer. Azt tudom mondani önöknek, hogy most már van egy működő rendszer. Persze, ez lassúnak tűnt, mert a felállítástól kezdve a pályázat eredményhirdetéséig hosszú idő telt el. De most már a rendszer működik, a jó gyakorlatok kialakultak.

(18.00)

Tehát innentől kezdve bármilyen újabb pályázati rendszert vagy pályázatot meghirdetünk, ez sokkal könnyebben és egyszerűbben fog tudni működni, de azért, hogy a pályázatok lehívhatóak legyenek, azért, hogy az elszámolásunk az Európai Unióval rendben legyen, ezt az eljárásrendet, az egész új pályáztatási módszert meg kellett változtatni és ki kellett alakítani. Ezért volt erre szükség.

Az ingatlan-nyilvántartás, földhasználat kérdését feszegette a képviselőtársam. Itt mindig az a nagy kérdés, hogy ki a jogosult a támogatások igénybevételére. (Gőgös Zoltán közbeszól.) És mivel maga a földhasználó az igénybevevő, ezért ez szükséges. És felvetette, hogy a tulajdonos mellett a használót is értesíteni kellene minden változtatásról, de azt tartjuk, hogy rendkívül bonyolult volna annak a nyilvántartását is összevezetni ilyenkor. A tulajdonos mégiscsak gyakorolja a tulajdonosi jogait, és legyen kapcsolatban a földhasználóval. Nagyon messzire vezetne az (Gőgös Zoltán közbeszól.), ha egyszerűen a tulajdonos semmilyen kapcsolatban nem állna hosszú ideig magával a földhasználóval.

A támogatási szerv megnevezése és a Kincstár, hiszen most a Kincstár az, ezt lehet támogatni, hogy egységesen „támogatási szerv” kifejezést használjunk, és az hosszú távon átvezethető, ebben nem látok semmi kivetnivalót. Nyilván most azért került bele a Kincstár, mert ez most itt szerepel.

Mindenki kritizálta, és nagyon sajnálom, hogy nem értették azt, hogy fellebbezni csak a formanyomtatványon lehet. Ha tudunk segítséget adni a gazdáknak, akkor ez pont az. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Hiszen a formanyomtatvány fazonírozza, segít neki, mankóként vezeti, hogy milyen módon, hogyan lehet a fellebbezést benyújtani. Ne önmaga kezdjen valamilyen 20-40 oldalas panaszáradatot írni, amit se az ügyintéző nem tud feldolgozni, sem senki nem ért, és a végén pont kimarad egy kis adat. Mankó, segítség a gazdáknak maga a formanyomtatvány, tehát segít abban, hogy ezt lehessen használni, hiszen a végén minden a papírról dől el, tehát minden jogorvoslat, minden bírálat a papírmunka alapján dől el. Ezért szükséges az, hogy ott egységes megjelenéssel legyen, és egyforma adatok alapján lehessen bírálni, ezért szükséges a formanyomtatvány.

Köszönöm szépen, hogy Gőgös képviselőtársam érti a törvény szándékát, lát benne olyan előmozdulást, ami a magyar gazdák érdekeit szolgálja, ezt köszönöm szépen, és remélem, hogy a végső támogatását is el tudjuk nyerni majd a módosítások után.

Magyar Zoltán képviselőtársam számára bevallottan kemény dió volt a törvény, de azt kell mondanom, hogy aki kapcsolatban van a gazdákkal, aki nap mint nap érti a problémáikat, és érzékeli azt a problémát, ami a gazdatársadalomban van, az tudta, hogy körülbelül ezek azok, amik feszítik a gazdatársadalmat, hogy ezek a kérdések jönnek.

A vitás ügyeknek az ügyintézési határideje: végtelenül fontos az, hogy megkeressük a jogszerűséget. Tehát akkor, amikor ön azt mondja, hogy 20 oldalas válaszokat kapnak a gazdák egy-egy beadványra: igen, mert bennünket az európai jogrendszerből ellenőriznek, és azt írják elő nekünk. Az, hogy a pénzeket le lehessen hívni a gazdák támogatására, nem a magyar kormány jó vagy rossz szándékán múlik, hanem azon múlik, hogy van a közös agrárpolitikának ez a pillére, amelyet a gazdák számára ki kell fizetnünk. Ennek szabályozási rendje van, és ennek a szabályozásnak törvény szerint, európai uniós jogalkotás szerint meg kell tudnunk felelni.

Tehát olyan törvényeket kell itthon hoznunk, amelyek alapján jogszerűen tudunk fizetni. Tehát amikor valamilyen változás történik, amikor valamilyen vita van, akkor muszáj indokolni, hogy ha a gazda elmegy a legvégső bírói fórumra vagy igazságtételi fórumra, akkor is ott megálljon jogszerűen az a kérdés, és ezért nem lehet telefonon pillanatokon belül elintézni; magyar virtus volna, de sajnos nem ez az eljárásnak a rendje. Pontosan ezért van az, hogy ha kismértékű változás van, 1-2 százalékos eltérés, akkor miért van visszatartva a fele az egésznek, vagy miért nem indul el akkor az egész folyamat. Azért, mert ezt az egész folyamatot csak jogszabályszerűen lehet, és nagyon komoly visszaélési lehetőségeket kell lezárnunk és elzárnunk, annak a lehetőségét, hogy bármi olyan kialakuljon.

A pályázatok hosszasságáról már az imént szóltam, és nagyon remélem, hogy ez működik.

Sallai R. Benedek képviselőtársamnak, vele kezdtem, sajnálom az indulatát, hogy ez kialakult (Sallai R. Benedek közbeszól.), és mondja, hogy fel van háborodva a 17 módosítás miatt, de önnek is el kell mondanom, hogy látszik, hogy megint csak a Fidesz-KDNP-sek vannak kapcsolatban igazából a gazdatársadalommal, mert mindazokkal a problémákkal (Sallai R. Benedek közbeszól.), amelyek feszítik a gazdatársadalmat, jönnek a kormányhoz, jönnek az érdekképviseleti szervekhez, és jelzik, hogy ezeken változtatni kell. Higgye el, képviselőtársam, nem magunktól találtuk ki ezeket, hogy a gazdákat ezzel vegzálni kell, hanem nagyon erős gazdatársadalmi igény volt arra, hogy ezeket meg kell változtatni.

Rendkívül érdekes, és muszáj megjegyeznem, és ezért ne haragudjon rám, de ön úgy kezdte, hogy nagyon durva politikai kirohanással indította az egészet, én pedig a végén mosolyogtam, mert ön lebukott, teljességgel lebukott. Mert amikor ön a kisemberekért aggódott, és bennünket mindenféle színnel ellátva bántott… ‑ de ki beszélt itt akkor a halastó-tulajdonosok érdekérvényesítéséről? Hát, hol van halastava egy kisembernek, kedves képviselőtársam? (Sallai R. Benedek közbeszól.) Akkora baklövés, amit csinált, hogy azt el se tudom mondani! Önt megint behúzták az ön támogatói a nagy csőbe. Ön azokért aggódik, akik hatalmas nagy tórendszerrel rendelkeznek, és ott mi próbálunk rendet tenni, szabályokat alkotni. (Sallai R. Benedek közbeszól.) Hol van itt a kisemberek érdekvédelme, kedves képviselőtársam?! (Sallai R. Benedek: Mindenütt!) Úgyhogy ön nagyon melléfogott ebben, és egyszer kibújik a szög a zsákból ‑ látszik, hogy kik diktálnak önöknek, és milyen érdekeket tudnak ők képviselni.

Ugyanez a halászsirató történet, amit előadott. Többszöri fórumon egyeztettünk a halászokkal, és azt kell mondanom, hogy aki a természetért aggódik, aki szeretné azt, hogy a vizeinkben, természetes vizeinkben újra halak legyenek, rendet kellett tenni ezen a téren is. És az, hogy ma Magyarországon több hal van a vizekben (Sallai R. Benedek: Fogalma nincs, hogy miről beszél…), hogy nő a horgászok száma, és nő azon honfitársaink száma, akik kikapcsolódni sokkal többet tudnak, és nagyobb sikerélménnyel a természetes vizeink partján, szerintem mindenképpen (Sallai R. Benedek közbeszól.) egy nagyon fontos dolog.

A Mohosz bírálata: hadd kérdezzem meg, kedves képviselőtársam, kire bíznánk a horgászágazatot, mint arra a civil szervezetre, amely tömöríti a magyar horgásztársadalmat. Ez megint csak egy olyan félresikerült gondolat önben, amit nem tudok hova tenni, és nehezen értelmezem, hogy miért problémázik azon, hogy egy szakmai civil szervezet szervezi a horgásztársadalmat, amely majd’ 500 ezer taggal képviseli magát. Tehát egyszerűen nagyon hihetetlen nekem. Ön, aki egyébként a civil szervezetek támogatójának vallja magát, most rohamot indít a szakmai civil szervezet ellen ‑ nagyon nehéz értelmezni.

Mesterházy Attila képviselőtársamnak mondanám, kérdezte, hogy miért olyan a módosítás, amely számára úgy tűnne, mintha a hivatalt erősítené a gazdákkal szemben, azt kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem így van. Azt a jogbiztonságot muszáj erősítenünk, amely lehetővé teszi, hogy az európai uniós forrásokat le tudjuk hívni a gazdák számára hiánytalanul, ehhez viszont azon szabályokat muszáj betartanunk, amelyek lehetővé teszik ezt a lehívást.

Tehát mindaz a mankó, mindaz a segítség, amit adunk a gazdáknak azért, hogy ezt a támogatást lehívhatják, pontosan azért van, hogy ennek a biztonsága erősödjön, és ennek a biztonsága lehetővé váljon. Ez az egész törvény arról szól, hogy hogyan lehet mindez egyszerűbb. Bár tudom, aki nem ezzel foglalkozik és kívülről néz bele, annak ez bonyolultnak tűnik, de azt is látjuk, hogy kialakult a gazdatársadalomban is annak a lehetősége, hogy hogyan tudják a szaktanácsadókat igénybe venni, hogyan segítik a gazdákat minden egyes ilyen forma létrehozásánál, és be kell vallani, az Ákr. alól való kivonás is pontosan ezt a célt szolgálja, ez a sui generis rendszer, hogy a már megszokottat tudják a gazdák a megszokott módon továbbvinni, és egyszerűbben lehívni ezt a pénzt.

(18.10)

Az az ígérete és az a felelősségteljes vállalása a Földművelésügyi Minisztériumnak, hogy természetesen továbbra is nyomon kíséri azokat a lehetőségeket, azokat a folyamatokat, amelyek a mezőgazdaságban végbemennek, a gazdatársadalomban végbemennek, és mindazt a változtatást, ami az életük könnyítésére, szakmai munkájuk kiteljesedésére szolgál, továbbra is elősegíteni kívánjuk a további módosításokkal. Kedves elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)