Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mesterházy Attila frakcióvezető-helyettes úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: "Hogyan tovább?" címmel. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes úr.

(14.20)

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hogyan tovább? Haladás vagy lemaradás? Ez a következő négy év legfontosabb kérdése. De ehhez a haladáshoz - hiszen mi, szocialisták, szociáldemokraták haladáspártiak vagyunk - három dologra együtt van szükség: szükség van az egyensúlyteremtésre, szükség van reformokra, és szükség van a fejlesztésre. Azért mondom, hogy erre a háromra együtt, hiszen ha ezeket konzekvensen egymásra építjük, akkor tudunk kilépni abból az ördögi körből, ami az elmúlt 16 évben jellemezte Magyarországot. Egyensúlyteremtés, erre épülő reformok és erre épülő fejlesztési tervek kellenek a következő években az országnak.

Én azt gondolom, hogy ezen az úton indult el a Gyurcsány-kormány. Az egyensúlyteremtés és a reformkormányzás már a száz lépés programban megjelent, a fejlesztési források pedig 2007-től robbannak be az ország életébe, és adnak lehetőséget arra - hiszen gondoljunk bele, több mint ezermilliárd forint áll rendelkezésünkre évente -, hogy ezeket a fejlesztéseket megvalósítsuk, s ez a forrás kellően nagy ahhoz, hogy végre egyszer Magyarország ne csak a felzárkózás politikáját tudja követni, hanem bizonyos fejlődési szakaszokat átugorva a térség vezető, iránymutató országa lehessen. Fontos az, hogy ne csak felzárkózni akarjunk, hanem irányt is adni, ehhez pedig az kell, hogy ne a mindig aktuális európai uniós színvonalat vegyük figyelembe, hanem mindig előrébb gondolkodjunk, kicsit távolabb tudjunk látni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az igazi nemzeti érdek. Ez az, amire az országnak, a nemzetnek szüksége van. Persze, ehhez az ellenzéknek is magasabbra kell emelni a horizontját, hiszen lehet azt mondani, hogy az az ember, aki folyamatosan a lába elé néz, ugyan nem botlik meg, de könnyen nekimehet egy falnak. Én azt javasolom az ellenzéki képviselőknek, hogy az úgynevezett verbális maszturbáció helyett lépjenek ki ebből, még akkor is, ha ez esetleg önöket kielégíti (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Gusztustalan vagy!), és próbáljanak meg valóban felelős ellenzékként tevékenykedni, azért felelősként, mert az "alkotó" szót már Navracsics úr elkoptatta, hiszen az elmúlt időszak tevékenysége semmiféle alkotásra nem enged következtetni. Arra kérem önöket, hogy felelősen próbáljanak gondolkodni legalább egyszer az ország életéről.

Bibó István ugyan már megírta többször, de önöknek elkerülte a figyelmét, hogy bizony a politikai elitnek van iránymutató szerepe, van felelőssége, még akkor is, ha ez az iránymutatás egy adott pillanatban nem népszerű az emberek körében. Mi vállaljuk ezt a felelősséget, hozzáteszem, ismét vállaljuk ezt a felelősséget. De nemcsak hogy vállaljuk, és hiszünk egy új Magyarországban, hiszünk a nemzet sikerében, hanem teszünk is ezért. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.) De úgy teszünk, hogy miközben az ellenzék az asztalt verve további kiadáscsökkentéseket követel meg, eközben mi azt mondjuk, hogy az egyensúlyteremtés oltárán nem fogjuk feláldozni a társadalmi egyensúlyt. Nem engedünk abból, hogy igenis valljuk azt az elvet, hogy több felelősséget várunk a jobban élőktől, és több lehetőséget szeretnénk teremteni a lemaradóknak, a leszakadóknak. Nem járulunk hozzá semmilyen olyan további kiadáscsökkentéshez, ami a kisembert érintené, hiszen mi egy más irányt szabtunk. Azt az irányt szabtuk, hogy a politika önmagán kezdje ezt a takarékosságot. Magunkon kezdtük, és szerettünk volna továbblépni. Önök voltak azok, akik megakadályozták ezt. Önök voltak azok, akik elutasították a kétharmados törvényeket, amellyel lehetett volna továbblépni, továbbmenni ezen az úton.

Éppen ezért az MSZP-frakció csak olyan kezdeményezésekhez fog hozzájárulni, amelyek ezt az irányt szabják, és azért támogatjuk a kormány intézkedéseit, mert ezek az intézkedések szolidárisak, igazságosak, és egy hosszan tartó, fenntartható fejlődési pályára fogják állítani az országot. Tehát a kérdés továbbra is az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy haladás vagy maradiság, jövő vagy múlt, új Magyarország vagy régi Magyarország, erős ország vagy az erősek országa, s ha tovább akarnék menni ebben a sorrendben, azt mondanám, hogy MSZP vagy Fidesz. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)

Mi, szocialisták hiszünk abban, hogy egy olyan erős országra van szükség, amely képes hosszú távon fenntartható fejlődési pályára állítani az országot, egy olyan új Magyarországban, ami a térség vezető országa lesz. Tudják, csak az az ember képes kompromisszumra és együttműködésre, aki bátor, és aki önmagában magabiztos és biztos. Ezért én azt kérem önöktől, hogy legalább egyszer, amikor az országnak ilyen történelmi pontjai, fordulópontjai vannak, akkor próbáljanak önök is bátrak, erősek és felelősek lenni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felhívom a képviselő úr és egyáltalán képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a megfogalmazásaikban a Ház tekintélyéhez és méltóságához illő megjegyzéseket használjanak (Taps az ellenzéki pártok soraiban.), ugyanis én azt hiszem, hogy nem méltó sem a képviselő úrhoz, sem a Házhoz, amilyen megnyilatkozásokat alkalmazott.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök urat illeti viszontválaszra a szó a kormány nevében. Miniszterelnök úr!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Nincsen vita kormány és ellenzéke között abban, hogy erős és sikeres Magyarországot szeretnénk. Vita nyilván mindig abban van, hogy mi az az út, ami nemcsak hogy odavezet, hanem ebben a sikerben sokaknak az együttműködő részvételét teremti meg, és nem kevesek eredményeként lesz az ország sikeres, hanem sokak élik azt át, hogy Magyarországon lehet egyről a kettőre jutni.

Kétségtelen, ma már beszéltünk arról, hogy itt van mindig körülöttünk a történelemnek valamilyen fajta hívása, és lehet erre megpróbálni válaszolni, lehet megérteni ezeket a kérdéseket. Mi, a mostani kormánypártok a történelem jelenlegi hívását akként és úgy értjük meg, hogy az elmúlt jó száz évben most van másodszor arra lehetőség, hogy Magyarország átépítse hétköznapjainak világát és környezetét, hogy most először adatik az meg, hogy nem egyszerűen magánbefektetésekre, hanem közbefektetésre évente sok száz milliárd forint érkezik, hogy átépítsük lakótelepeinket, hogy utakat újítsunk meg és felújítsunk, hogy modern vasúti közlekedést teremtsünk, hogy átépítsük városainkat, falvainkat, azaz hogy teremtsünk egy modern, nyugatos életet Magyarországon. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)

Éppen erről szól például az a tavalyi igazi nagy verekedés, amelyben sikeresen állt helyt Magyarország, hogy ami forrás 2007-től érkezik, ne csak sok legyen - azt már tudjuk, hogy második legtöbbet kaptunk Európában -, hanem olyan célokra is felhasználható, amely Magyarország számára fontos. Ebből a stratégiai vízióból, egy nyugatos, modern ország, építkező ország víziójából épül fel minden. Igen! Hogyan lehet erősebb gazdaságot teremteni? Itt már eltérnek az álláspontok. Van, aki azt mondja, hogy járulékcsökkentéssel. Mi azt mondjuk, hogy nem így van ez. Minden bizonnyal inkább nagyon hatékony, közösségi keresletélénkítéssel, ez új piacot fog jelenti, az állam évi sok száz milliárdos megrendelőként fog tudni fellépni, és ebből a nemzeti ipar meg tud erősödni. Hozzáteszem, amikor saját ellenzékük a Széchenyi-tervre utalt, akkor ő maga is használta ezt a logikát, hogy támogatással, piacteremtéssel erősítsük meg a nemzeti ipart.

Ha ez a fő cél, akkor ehhez két dolgot kell hozzátenni. Az egyik, hogy egy új Magyarország, egy modern világ, egy építkező Magyarország már ne a régi, sok tekintetben igazságtalanságot teremtő viszonyok közé érkezzen meg, ne a régit erősítsük meg, ne a régit próbáljuk meg modernizálni, hanem az újat, egy átalakuló világot, egy igazságosabb világot érjen már el a fejlesztések, beruházások sokasága. A reformok éppen ahhoz kellenek, hogy egy átalakuló, igazságos Magyarországnak erősítsék meg a talapzatait, és ehhez jönnek a befektetések és a beruházások. Ezért a reformoknak kötelességszerűen meg kell előzniük a beruházásokat és a fejlesztéseket.

A reformoknak azért kell most elindulniuk, mert a fejlesztések legnagyobb ütemű időszaka 2007-től jön. Ahhoz, hogy egy modern egészségügybe, egy igazságos egészségügybe, egy mindenkit elérő oktatásba, egy igazságos oktatásba érkezzen meg a pénz, most kell nekiállni az alapintézményeket, az alapszabályozást megváltoztatni. Alakítsd át, tedd igazságossá az egészségügyet, a szociális ellátást, a lakhatást, a közlekedést, és később ezt befektetésből erősítsd meg, beruházással tedd ezt versenyképessé! Ez a két dolog logikája!

A reformok pedig úgy kapcsolódnak a rövid távú egyensúlyteremtéshez, hogy az egyensúlyteremtés rövid távon el tudja érni az egyensúlyi pontot, de nem képes azt önmagában fenntartani, mert újra és újra előjönnek a régi reflexek. Ezért a rövid távú egyensúlyteremtést a reformok politikája teszi tartóssá, az átalakuló reformokkal átalakított rendszert pedig versenyképessé a befektetések, beruházások teszik. Így áll össze kiigazítás, reform és beruházás, befektetés politikája. Ez az új Magyarország politikája.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)