Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát ezennel lezárom.

Soron következik a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok eljárására és együttműködésére vonatkozó közösségi jogi aktusok végrehajtásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/1745. számon, az emberi jogi bizottság ajánlását pedig T/1745/1. számon kapták kézhez.

Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint tízperces időkeretben. Először természetesen az írásban előre jelentkezett képviselőnek adom meg a szót, Koszorús Lászlónak, a Fidesz képviselőjének.

Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérünk a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok eljárására, illetve együttműködésére vonatkozó közösségi jogi aktusok végrehajtásához szükséges törvény módosítására, érdemes, mint ahogy a múlt héten is, egy-két szót szólni a fogyasztóvédelem jelenlegi helyzetéről.

(16.00)

Mint ahogy már említettem, a magyar fogyasztóvédelmi rendszer igen bonyolult, ahol a fogyasztók védelme sok hatóság feladatkörében szerepet kap. A fogyasztóvédelem eszközrendszere az Európai Unióba való belépéssel folyamatosan EU-konformmá vált, míg Magyarországon az intézményrendszer semmit sem változott.

Tavaly egy publikációban jelent meg, hogy a magyar állami fogyasztóvédelem területén 15 hatóság rendelkezik fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti hatáskörrel. A jelenlegi helyzetet az bonyolítja, hogy ez a 15 hatóság 9 minisztérium felügyelete alá tartozik. Nehezíti a hatáskörök elkülönítését és az intézményrendszer elérhetőségét az Európai Unióban meglévőkhöz képest, hogy a fogyasztóvédelem és a piacfelügyeleti kategóriák keverednek. Ez a két fogalom az Unióban szétválik, míg nálunk, főleg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek mint általános fogyasztóvédelmi hatóság feladat- és hatáskörében nem különülnek el. A fogyasztóvédelmi jogkörökkel felruházott hatóságok egy része között párhuzamos hatáskörök, átfedések jelentették, illetve jelentik a problémát. Ez az élelmiszer-ellenőrzés területén talán a legjellemzőbb. Egy egyszerű példa: a boltokban a fagyasztott hús minőségét az ÁNTSZ ellenőrzi, míg ugyanabban a boltban a fagyasztott hús állagát, hogy pontosan hogyan tárolják, illetve milyen formában, azt viszont a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség. Az ÁNTSZ ellenőrzi többek között a tejtermékek, illetve a pékáruk minőségét a boltokban, míg a tárolását a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség.

El kell kezdeni segíteni ezért a magyar fogyasztóügyi politikát abban, hogy széles körben tudja a magyar fogyasztók egészségét, biztonságát és gazdasági érdekeit védeni, a szükséges információhoz való hozzájutást pedig elősegíteni. Sajnos a jelenlegi szocialista-liberális vezetés nem tesz sok mindent a fogyasztók érdekében, annak ellenére, hogy hangzatos ígéretekből - mint nagyon sok más területen - itt is elhangzott vagy egy tucat. Hála a jóistennek - mint ahogy már a múlt héten is említettem -, akkor nem volt kampányidőszak, így mindenki, minden magyar állampolgár megtalálhatja az 1012/2003. kormányhatározatban azokat a célokat, amiket 2003 és 2006 között kellett volna elérni annak érdekében, hogy a fogyasztók biztonságban érezhessék magukat vásárlásaik után. A kormányhatározatban a feladatok teljesítési dátuma 2006. december 31-e volt, tehát két hónappal ezelőtt lejárt ez a határidő.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük a mérleget két hónappal a teljesítés után! A kormányhatározat mellékletében a következő áll: a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség létszámának 75 fővel történő növelése az elkövetkezendő három évben. Ez 2003-ban hangzott el. A valóság: a létszám nemhogy nőtt volna, csökkentették. A területi felügyelőség létszámának 200 fővel történő növelése. Mi valósult meg 2003 és 2006 között? A valóság: a létszám csökkent, Magyarországon összesen 225-en dolgoznak a fogyasztóvédelem területén. A békéltető testületek nagyobb publicitásának elősegítése és hatékonyabb működésének segítése. Mi a valóság? Magukra vannak hagyva a békéltető testületek. Itt megjegyezném, hogy azt nem gondolhatja egyetlen felelős politikus sem komolyan, hogy megyénként éves szinten 2-3 millió forintból lehet működtetni a fogyasztók védelmével foglalkozó testületet. Továbbá: a fogyasztói szervezetek normatív támogatásának növelése. A valóság: a költségvetésben ad hoc jelleggel támogatják ezeket a civil szervezeteket, tehát nem lehet azt mondani, hogy a normatív támogatások növekednének, hiszen nincsen normatív támogatás.

Jogosan merül tehát föl a kérdés, hogy a minisztérium, illetve a kormányzat mit tesz ezen problémák feloldása érdekében. A problémák ellenére bizonyára mindenki tudja, hogy az Európai Unió centrumában az élelmiszer-biztonság áll, amelynek egyik szlogenje szerint az igazi élelmiszer-biztonság a szántóföldtől az ebédlőasztalig tart. De nézzük, hogyan is működik ez Magyarországon! A 302/2005. kormányrendelet a hatósági élelmiszer-ellenőrzés rendjéről szól. Leírja az élelmiszer-ellenőrző hatóságok feladatait; ilyen az ÁNTSZ, az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások, a fogyasztóvédelmi felügyelőségek és növényvédelmi hatóság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy lehet az, hogy a rendelet a fogyasztóvédelmi hatóság feladatkörénél nem ír élelmiszer-biztonsági vizsgálatokról, és például az élelmiszerek fogyaszthatóságának ellenőrzéséről sem szól? Kijelenthetjük, hogy az élelmiszeriparban ténykedő cégeket minimum négy ellenőrzéssel foglalkozó hivatal ellenőrzi, és élelmiszer-biztonsági vizsgálatuk és az élelmiszer fogyaszthatósága pedig nem kritérium? Mi abban a logika, ha megnézzük az élelmiszeriparban dolgozók mindennapjait, hiszen ahogy az egyik ellenőrző hatóság kimegy a bolt bejáratán, már jöhet is a következő, a négy közül az egyik? Miért nem gondolkodunk el azon, hogy hogyan lehet ésszerűbben ténykedni a fogyasztóvédelem területén, nem saját érdekeink miatt, hanem a fogyasztók érdekében?

Tisztelt Ház! A feketeleves viszont csak most következett a szakma számára, a kormányhatározat lejárta után. A megszorítások ellenére természetesen mindannyian örülünk annak, hogy sikerült ismét és folyamatosan az ellenőrző testületek szakembereinek bebizonyítani, hogy fontos munkát végeznek, amikor sorozatosan az elmúlt időszakban is több tonna romlott vagy hamisított árut vontak ki a forgalomból. (Gőgös Zoltán közbeszól.) A szakma számára viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzat ennek ellenére mostohagyermekként kezeli az ellenőrző szerveket, még annak ellenére is, hogy elengedhetetlen a munkájuk - köszönöm, hogy miniszter úr egyébként ezzel egyetért. A kormány reformintézkedésének köszönhetően a szocialisták által a parlamentben sokszor hangoztatott Új Magyarország elképzelés keretén belül idén több mint 1800 ellenőrzéssel foglalkozó szakembert fognak elküldeni az ÁNTSZ-től, a fogyasztóvédelmi főfelügyelőségektől, a környezetvédelmi felügyelőségtől, és sorolhatnám a hatóságokat, amelyektől elbocsátásra kerülnek szakemberek. Ezek után jogosan merül fel a kérdést: ki fogja majd megvédeni a vásárlókat az esetleges ételmérgezéstől, a selejtes termékektől, ki fogja ellenőrizni a törvény által előírt higiéniai szabályokat?

Tisztelt Ház! 2006 a fogyasztóvédelemben a rádöbbenés éve volt. Azért is volt ez a rádöbbenés éve, hiszen soha nem látott mennyiségben láttak napvilágot olyan termékek, amelyek súlyosan károsítják családok százezreinek egészségét. Tekintettel arra, hogy az élelmiszerek, illetve az élelmiszeripar által előállított termékek olyan speciális termékek, amelyek egy esetleges visszaélés esetén komoly, széles körű közegészségügyi problémát okozhatnak, indokolt lett volna, hogy az élelmiszeriparban a fogyasztó magasabb szintű törvényi védelemben részesüljön.

Ebből kifolyólag a Fidesz javaslatot tett le a parlament asztalára, miszerint módosítsuk a büntető törvénykönyvet, és ezt sürgősségi eljárásban tárgyaljuk meg. Egy egyszerű példával hadd indokoljam ezt, mint ahogy tettem a büntető törvénykönyv szigorításával kapcsolatosan is. Ha ma Magyarországon valaki pálinkát főz, és nem fizet be egy megadott mennyiség után 200 ezer forint jövedéki adót, akkor 1-3 évig terjedő szabadságvesztéssel néz szembe. Ha egy kicsivel nagyobb mennyiséget főz, és 2 millió forint jövedéki adót nem fizet be, akkor 1-5 évig terjedő börtönbüntetésre számíthat. Ellenben, aki hetente 5-6 kamionnyi, lejárt szavatosságú élelmiszert címkéz át, és helyez tudatosan forgalomba, maximum három év börtönbüntetésre kell hogy számítson, de az esetek túlnyomó többségében pénzbüntetéssel sújtották ezeket a maffiamódszerekkel ténykedő cégeket.

Az aránytalanságot ezen példa alapján mindenki jól érzékelheti, ennek ellenére sajnos a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja együttesen nyomta meg a nem gombot szabad demokrata képviselőtársaival. A büntető törvénykönyv módosításának célja pedig világosan az lett volna, hogy a büntetési tételek felemelésével a jövőben megelőzze a Törökbálinton talált, átcímkézett termékekhez hasonló bűncselekmények elkövetését.

A T/1745. számú törvényjavaslatot elfogadjuk természetesen, hiszen csak az európai uniós jogi kötelezettségnek teszünk eleget, de mint ahogy az előbb is elmondtam, ma Magyarországon még jóindulattal sem lehet fogyasztóvédelemről beszélni. Úgy gondolom, az emberek egészsége nem politikai kérdés, ezért kérem a szocialista, illetve a szabad demokrata képviselőtársaimat, hogy a jövőben, amikor a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kérdéseket tárgyalják, mindig ez legyen fő vezérlőelvként előttük.

Köszönöm a lehetőséget, köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. Gombnyomással jelezze! (Jelzésre:) Már két képviselő jelezte is.

Legelőször megadom a szót Mesterházy Attilának, az MSZP képviselőjének, 10 perces időkeretben. Parancsoljon!

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én pusztán csak annyit kérek fideszes képviselőtársamtól, hogy ha arra hívja fel a figyelmet, hogy a fogyasztóvédelem kérdése nem pártpolitikai ügy, akkor ő se csináljon belőle pártpolitikai kérdést. Azt szokták tanítani a kommunikációban, hogy ha az ember bírál, akkor azért jó, ha néha el is ismer egy-két dolgot, ami jó dolog történt az elmúlt időszakban, de nemcsak emiatt, hanem azért is, mert valóban történtek olyan dolgok, amelyeket érdemes elismerni az elmúlt hat évben a fogyasztóvédelem területén.

(16.10)

Nem szégyen az, nem jelent gyengeséget, ha esetleg az ellenzéki képviselőtársaim azt is el tudják mondani, hogy mi az, amit a kormány jól tett. Én azt gondolom, hogy az az állítás, amely arról szól, hogy Magyarországon nem lehet fogyasztóvédelemről beszélni, több ezer magyar szakember jogait és tevékenységét sérti, hiszen az elmúlt tizenhat évben folyamatosan létezett fogyasztóvédelem, sőt, még előtte is létezett fogyasztóvédelem. Afelől van kétségem például, hogy Matolcsy miniszter úr az önök kormányában vagy Chikán miniszter úr az önök kormányában egyáltalán tudta-e, hogy hozzá tartozik a minisztériumban a fogyasztóvédelem, merthogy az elmúlt időszakban nem nagyon hallottuk, a Fidesz-kormány idején egyetlenegy parlamenti hozzászólás nem történt a fogyasztóvédelem témakörében.

Ez már egyébként, maga a tény, hogy mi erről beszélünk, szerintem ez egy eredmény, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e bizonyos kérdésekben. Mert a fogyasztóvédelem területén igenis a nyilvánosság az, amely nagymértékben hozzá tud járulni ahhoz, hogy ez a fajta magatartás, amely valóban már - ebben egyetértek a képviselő úrral - üzletszerűen, nagyipari üzemben történő átverése és becsapása az embereknek, ez a fajta tevékenység minél inkább háttérbe szorulhasson. Ha a parlament nagyobb figyelmet szentel ennek a kérdésnek, többször beszélünk erről az ügyről, azt gondolom, az mindenféleképpen segíti ennek a fogyasztóvédelmi kérdésnek az előrébb vitelét.

Akkor nézzük, hogy mi történt az elmúlt négy évben. A mi kormányunk idején, a Gyurcsány-kormány idején a fogyasztóvédelem kérdésköre átkerült a Gazdasági Minisztériumból az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumhoz. Ennek az volt a pozitív hatása, hogy nem egy minisztériumon belül kellett összehangolni a fogyasztói érdeket és a kereskedői érdeket, tehát a gazdasági érdeket, hiszen ebben a tekintetben mindig a gazdasági érdek tudott nyerni, hiszen az jobban szervezett volt, nagyobb lobbierővel rendelkezett, miközben a fogyasztói érdek elszigetelt volt, nem tudta magát úgy megszervezni, és nem gazdasági érdekeltségeken alapult, hanem sokkal inkább civil önszerveződésen. Éppen ezért akár a minisztériumon belüli lobbihoz is sokkal kisebb eszköztára volt ezen civil szervezeteknek, az egyéneknek meg pláne. Éppen ezért én ezt egy jó döntésnek tartottam, most is jó döntésnek tartom, hogy más minisztériumhoz tartozik a fogyasztói érdek képviselete, mint a gazdasági érdek képviselete. Ez akár például az ilyen jogszabály-módosításoknál, törvénymódosításoknál is konkrét haszonnal bír, hiszen egészen a kormány szintjéig lehet elvinni azokat a vitákat, amelyek adott esetben, mondjuk, egy Gazdasági Minisztérium és egy Szociális, Munkaügyi Minisztérium között adódnak, és nem egy főosztályon belül oldják meg ezt a problémát, mint ahogy történt egyébként ez az önök idejében is és a Medgyessy-kormány első pár évében. Ez tehát mindenféleképpen nagyobb lehetőséget ad a fogyasztói érdek képviseletének.

Aztán elkészült az előző ciklusban és most egy újabb verziója van az új fogyasztóvédelmi koncepciónak. Azt gondolom, hogy amikor a minisztérium elkészül ezzel a nemcsak előkészítői anyaggal, hanem ennek a már megtárgyalt és szélesebb társadalmi vitára bocsátható verziójával, akkor szerintem azok a valódi tartalmi kérdések, ezekről kell akkor a parlamenten belül és a politikai pártok között is vitatkozni. Éppen ezért kezdeményeztük Alexa György képviselőtársammal közösen a fogyasztóvédelmi eseti bizottság felállítását, mert azt gondoltuk, hogy ez tud lenni egy olyan fórum, ahol a fogyasztóvédelem ügyének fontosságához méltán megfelelően tudjuk ezeket a kérdéseket megvitatni, és valóban lehetőségünk lesz arra, hogy szakmai kérdésekről is folyamatosan beszéljünk.

De ön a hozzászólásában nagyon sok kérdést említett, amelyben talán több helyen pontosításra szorul az, amit ön elmondott. Az egyik terület az, hogy valóban vannak átfedések a különböző hatósági működések során, de nemcsak átfedések vannak, hanem sok esetben vannak fehér foltok is. Tehát éppen ezért a jogszabályokat úgy kell átalakítani és úgy kell módosítani, hogy fogaskerékszerűen illeszkedjen egymáshoz e hatóságok tevékenysége. Nem az a baj, hogy egy adott témakörrel, például az élelmiszer-biztonság témakörével foglalkozhat az állategészségügy, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet és az ÁNTSZ is, hanem az a probléma ezzel, hogy ha ezek adott esetben ugyanazokat a kérdéseket vizsgálják, nem pedig egymás utáni folyamatokat és fokozatokat vizsgálnak. Tehát mire gondolok? (Koszorús László közbeszól.) Én meghallgattam a képviselő urat, megtisztelne, ha ön is megteszi ezt.

Például, ha az állategészségügy azt vizsgálja, hogy hogyan jön létre egy késztermék, adott esetben egy állati, növényi eredetű késztermék a bolt polcaira hogyan kerül oda, ez állat-egészségügyi kérdés. Majd hogy ezt az élelmiszert milyen formában, hogyan dolgozzák fel, hogyan tárolják, ez egészen biztosan az ÁNTSZ feladata. Az pedig, hogy mondjuk, helyesen címkézték-e, megfelelően tájékoztatják-e a vásárlót arról, hogy mi van abban a termékben, milyen ára van, s a többi, ez pedig egészen biztosan a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelet feladata. Ebben kell előrelépni, hogy ezeken a területeken az átfedéseket megszüntessük, illetőleg a fehér foltokat pedig kiszűrjük ebben a tekintetben.

A másik a békéltető testületek tevékenysége. Azt gondolom, erősíteni kell azt a tevékenységet, amely egyrészt a békéltető testületek tekintetében, másrészt pedig az alternatív vitarendezési fórumok tekintetében Magyarországon történik, hiszen ezek valóban olyan eszközök lehetnek, amelyek segítik az állampolgár, a fogyasztó érdekének az érvényesítését. Ebben a tekintetben van egy nagyon jó spanyol példa. Spanyolországban minden egyes boltban ki van írva, hogy mely békéltető testülethez lehet fordulni az adott bolttal kapcsolatban, ha problémát észlel a vásárló, és ezt egy előzetes alávetési jognyilatkozattal a kereskedő magára nézve kötelezőnek ismeri el. Ez sajnos nem megy állami eszközökkel. Ehhez az kell, hogy a kereskedői kultúra is változzon Magyarországon, és a békéltető testületeknél minél többen mondják azt, hogy előzetes alávetéssel éljenek ezek a kereskedők, mert ha ezt nem teszik, akkor különben nincsen olyan eszköze a békéltető testületeknek, amelyekkel határozottan ki tudják kényszeríteni a döntést.

Ettől függetlenül az elmúlt évben és az azelőtti évben növeltük a békéltető testületek finanszírozását, ami még mindig nem volt elég. (Koszorús László: Ötmillió!) Nem ötmillióval, sokkal többel - nem mennék bele a részletekbe. Személyesen döntöttünk a minisztériumban erről, tehát tudnék konkrét számokat is mondani (Koszorús László: Mondjál!). Hatvan-valahány millió forinttal emeltük a békéltető testületek költségvetését, ráadásul ezt úgy tettük meg, hogy azon megyék békéltető testületeinek emeltük jobban a költségvetését, ahol több ügy van, értelemszerűen ez a közép-magyarországi régió, Budapest és Pest megye, és azokon a területeken, ahol - például Zala megyében vagy máshol - esetleg kevesebb üggyel szembesülnek a békéltető testületek, ott viszont differenciáltan kezeltük ezt a kérdést.

A másik, hogy a civil szervezeteknek ad hoc támogatást adunk. Ezt azért nem értem, képviselő úr, mert a fogyasztóvédelmi törvény mondja azt ki, hogy a fogyasztóvédelmi bírság bevételéből származó bírságbevétel egyharmadát civil szervezetek támogatására kell fordítania a kormánynak. Magyarul innentől kezdve azt nem értem, hogy ad hoc alapon támogatnánk a civileket, hiszen a törvény kimondja, hogy mi a kötelessége az adott minisztériumnak, amely felügyeli ezt a területet. Ön valószínűleg arra próbált utalni, hogy ezen felüli minisztériumi támogatási, költségvetési sor nem szerepelt a minisztérium költségvetésében. Erre a költségvetési keretek nem adtak lehetőséget, de így is 2006-ban majdnem mintegy 200 millió forintot osztottunk szét civil társadalmi szervezetek között, ha jól emlékszem, 20-23 civil társadalmi szervezet pályázott a tavalyi évben ezekre a forrásokra.

Ezen túlmenően az a felvetés, hogy micsoda tragédia van Magyarországon, hogy a hatóságok lefoglalják a romlott húst, és az bekerül a híradásokba, a fogyasztóvédelem sajnos az a terület, ahol paradox módon ezek a jó hírek. Az a jó hír, hogyha lefoglalják ezeket a húsokat, vagy lefoglalják azokat a termékeket, amelyek, mondjuk, az egészségre veszélyesek, legyen ez élelmiszer-ipari termék vagy műszaki cikk. Ez a jó hír, mert ez azt jelenti, hogy nem jutott el a fogyasztóhoz maga a termék, és adott esetben egyáltalán nem lehetünk megnyugodva, hogyha nem halljuk ezeket a híreket, mert akkor könnyen lehet, hogy már eljutott, és meg is ettük azokat a termékeket, amit mind a ketten és mindenki joggal kritizál és kifogásolt. Én tehát azt mondom, hogy a hatóságoknak az a fajta tevékenysége, hogy élnek a nagyobb nyilvánosság lehetőségével, hogy sűrítik az ellenőrzéseket, hozzájárul a nagyobb fogyasztóvédelmi biztonsághoz, és nem a büntetési tételeket kell szigorítani, ugyanis nem a büntető törvénykönyv, a jogászprofesszorok is azt mondják, hogy nem a büntetés mértéke tart vissza egy elkövetőt a bűncselekmény elkövetésétől, hanem a lebukás veszélye. Magyarul nem attól lesz kevesebb ilyen típusú visszaélés, hogy magasabb tétellel büntetjük ezeket, hanem azzal, hogyha sűrűbben tudunk ellenőrizni, hiszen akkor a lebukás veszélye sokkal nagyobb lesz.

Én azt remélem, hogy a következő időszakban lehet tényleg egy kicsit a pártpolitikától mentesen is vitatkozni ezekről a kérdésekről. De ha ettől nem is teljes mértékben elvonatkoztatva, de mindenféleképpen tényszerűen.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Molnár Béla, a KDNP képviselője, tíz percben öné a szó.

MOLNÁR BÉLA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Jelenleg a fogyasztóvédelmi jogszabályainknak az EU-s előírásokhoz való igazításáról tárgyalunk. De ahogy a képviselőtársaim is úgy érzik, hogy ennél leragadni nem szabad, én is úgy gondolom, hogy túl kell ezen lépni.

(16.20)

Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ennek a törvénynek az okán, ennek a törvénynek az indíttatásával áttekinthetjük rövidesen az egész fogyasztóvédelmi helyzetet, illetve már most képviselőtársaim, ezt el is kezdték. Ez kifejezetten jó, hiszen érzek egy konszenzust a parlamentben, egy ötpárti konszenzust, ami előrevetíti, hogy remélhetően ebben a kérdésben pozitív döntések, pozitív előrelépések fognak történni. Természetes, hogy ennél a törvényjavaslatnál többet akar mindenki, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy a történelmi különbözőségek oly jelentősek Európában, hogy pusztán csak a jogszabályaink módosításával teendőink nem merülhetnek ki.

A fogyasztás társadalmi szokásai egészen mások ott, ahol demokrácia és fejlődő, szociálisan érzékeny gazdaság működött évtizedekig, miközben nálunk ázsiai diktatúra, majd annak utóhatásai rombolták, rombolják a köz erkölcsi érzékét, a tisztesség önkorlátozó hatását. Nálunk ma elszabadult a másik embert, a fogyasztót semmibe vevő nyerészkedési vágy. Elszabadult, sokkal jobban, mint Európa nyugati felében. Ebben a legnagyobbak, a multik hazai leányvállalatai járnak az élen, úgy látjuk most per pillanat, de gondolom, hogy majd az ad hoc bizottság ennek a végére járhat.

Az állami korlátozás a volt szocialista országokat tekintve is nálunk talán a leggyengébb, de ez nem kormánykritika, kérem Mesterházy képviselőtársamat, ne így vegye, hiszen az elmúlt két évtizedben általánosságban volt ez jellemző. Ezért nem lehet ma még párhuzamosan gondolkodni a mi fogyasztóvédelmünkről és például a német vagy francia fogyasztásvédelemről. Ma a magyar fogyasztó elképed azon, hogy a nagy szolgáltatók milyen gátlástalanul packáznak vele, milyen egyszerű levelekkel utasítják, rángatják a magyar fogyasztót anélkül, hogy az emberiesség parányi nyomát is fellelhetnénk leveleikben.

Ma a magyar fogyasztónak tudomásul kell vennie, hogy szinte biztos, hogy becsapják. Éppen a napokban lehetett olvasni az újságokban, hogy minden ötödik fogyasztót becsapnak a kereskedők. Ez egy olyan magas arány... (Csizmár Gábor csóválja a fejét.) Hogy igaz-e ez az újsághír vagy nem, azt én nem tudhatom, államtitkár úr rázza a fejét, de azt gondolom, hogy aki benne él a mai életben, az legalábbis így érzékeli, és ha így érzékeli, akkor nekünk kötelességünk ez ellen tenni. A magyar fogyasztó ma nincs alkuhelyzetben, a magyar fogyasztót meglehetősen kevés választási lehetőség illeti meg, hiszen a magyar kistermelők kiszorulnak, a világ minden részéről özönlik hozzánk az olcsó, mondhatnánk, szemét áru a kínai trikótól a távol-keleti játékig, és a magyar gyártók levegője már teljesen elfogyott. A magyar fogyasztó nem tud hozzájutni a magyar kisüzemek termékeihez, hisz azok is kiszorulnak; nem elég olcsó nálunk a munkaerő, támogatásuk véleményünk szerint csak látszólagos; természetes, hogy a kormányoldalnak erről más a véleménye. Gondolom, idővel ezeket is meg lehet majd vitatni.

A magyar piacról kiszorulnak szép lassan a magyar kiskereskedők, mert a nagy áruházláncok szinte egész Európára vagy legalábbis több országra vásárolnak, és ily módon a kisebb mennyiséget beszerző magyar kereskedő sem tud piacon maradni. Ez is fogyasztóvédelem, mert a magyar fogyasztót magyar termékkel is lehet védeni. A magyar fogyasztót a magyar munkahelyek megóvásával is lehet védeni, hiszen egy német munkás megengedheti magának, hogy a drágább német terméket vegye meg a kínai termék helyett, a magyar munkás viszont olyan bérrel kell hogy dolgozzon, hogy erre nincs módja, s csak a legolcsóbbat keresi.

Ezért gondoljuk azt, hogy fontos dolog a fogyasztóvédelem, de annak minden szegmense, minden vonzata, s ezért válik sarkalatosan fontossá, hogy az Országgyűlés ne csak a jogi kiigazításokat végezze el, de a kényszerítő napi problémák megoldásában is aktív cselekvéssel vegyen részt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Koszorús László, a Fidesz képviselője.

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy Mesterházy Attila, aki a fogyasztóvédelemről beszélt kormányzati oldalról, éppen elhagyta az üléstermet, így hát sajnos nem fogja hallani azokat az észrevételeket, amiket az ellenzék nevében fogok megtenni.

A békéltető testületekről beszélt itt államtitkár úr. (Csizmár Gábor: Mesterházy Attila.) Bocsánat, Mesterházy volt államtitkár úr a békéltető testületekről beszélt. Magyarországon az a helyzet alakult ki, hogy a békéltető testületek nem önálló jogi személyek. Tehát elmegy az ember adott esetben egy panaszbizottsághoz vagy békéltető testülethez panasszal élni, a békéltető testület, mivel nem önálló jogi személy, ezért a határozatát vagy döntését nem köteles a vállalkozó saját magára teljes érvénnyel figyelembe venni. Tehát magyarán szólva a békéltető testületek, mivel nem rendelkeznek jogi hatáskörrel, ezért csak egy kvázi panaszbizottság, amihez ha nem társítunk semmiféle jogi hatáskört, akkor ez egy ugyanolyan bizottság, mint bármely más, amit adott esetben mi is megalakíthatnánk, hiszen semmiféle kötelező érvénnyel nem bírnak a vállalkozókkal szemben.

Ad hoc támogatások. Igen, ahogy Mesterházy Attila el is mondta, a behajtásokból visszafolyó összegek 30 százalékát lehet megpályázni a civil szervezeteknek. Minél nagyobb bírságot tudnak behajtani, értelemszerűen annál nagyobb az az összeg, amit meg is lehet pályázni. Ezért ad hoc-szerű, hiszen ha nézzük a jelenlegi helyzetet, több mint 1800, ellenőrzéssel foglalkozó szakembert az utcára tesznek, kevesebb lesz az ellenőrzés, kevesebb lesz a bírság, kevesebb lesz az a pénz, amit meg lehet pályázni. Javaslatot tettünk már többször, hogy a törvény garantáljon egy bizonyos kvótát vagy egy bizonyos összeget, amit minden évben meg lehet pályázni, hiszen ezáltal is biztonságosabban tudnának tevékenykedni a civil szervezetek.

Folytatom a következőben. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem lesz túl egyszerű, mivel nincs több fölszólaló. (Alexa György: Én megnyomtam a gombot.) Alexa György azt állítja, hogy nyomott, de itt nem jelent meg, viszont elfogadom így is, bemondásra. Akkor viszont így tud kapni megint kétpercest, mert önmagával mégsem vitatkozhat, az egy feltétel. (Derültség.) Kétpercesekkel, persze, persze, ez igen érdekessé tenné a parlamenti munkát. (Koszorús László: Ha egyszer elment Mesterházy Attila.)

Alexa György kettőperces vagy tízperces felszólalást kért? (Alexa György: Kettő percnél hosszabbat szeretnék.) Az akkor normál felszólalás, 10 perc maximum. Öné a szó, parancsoljon! (Alexa György: Bent van a kártyám.) Szól a mikrofon is, éljünk a lehetőséggel, képviselő úr! Parancsoljon!

ALEXA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm egyébként az elektronikus segítség nélküli bizalmat is az elnök úrtól. (Gőgös Zoltán: Csíptesd fel!) Tegyem ide? Jó. (Fölcsípteti a mikrofonját.) Ezt is köszönöm.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egyébként persze, ha sok mindennel vitatkoznék is, amit itt Koszorús képviselő úr a kormánypárt és a kormányoldal ostorozása közben mondott vagy inkább mondásával ostorozott bennünket, tehát ha ezekkel külön-külön némelyik állítással vitatkoznék is, azt alátámasztotta, és én ezzel tökéletesen egyetértek, képviselő úr, hogy van teendő ezen a területen bőven.

Mint ahogy Molnár képviselőtársammal én abban, mondjuk, vitatkoznék, hogy egyébként a nyugat-európai önfegyelem és gyakorlat magától alakulna pozitívabban, mint a magyarországi. Azt gondolom, hogy egyébként éppen az erősebb fogyasztóvédelmi kultúra az, amely önmérsékletre szorít olyan szervezeteket, amelyeknek egyike-másika, ha Magyarországon kezd el tevékenykedni, mondjuk úgy, hogy ezt az önfegyelmet annyira az elején nem érzi.

Ezért is gondoltam azt Mesterházy képviselőtársammal, hogy célszerű lenne parlamenti képviseletét adni ennek a témakörnek. Bár egyébként én a magam részéről azt gondolom, hogy a Szociális Minisztériumnál mint kérdés ez jó helyen van. Az egy más kérdés, hogy például azzal én is egyetértenék, hogy a fogyasztóvédelmi hatóság teljes egészében a minisztériumhoz tartozzon, és ne legyen törésvonal a hatósági apparátusban. Lám, ez is egy teendő. Azt gondolom, hogy a nemsokára létrejövő bizottságban ezeket a dolgokat is megbeszélhetjük. Mint ahogy azt is gondolom, hogy valóban a megszületett jogszabályokat, a fogyasztóvédelmi törvényt célszerű áttekinteni, megnézni, hogy mik azok a dolgok, amiket a mai korhoz, a mai kor követelményeihez kell igazítani, sőt esetleg a várható hatásokhoz.

Az élelmiszer-biztonság kérdése az, ami most leginkább fölmerül, akár a hétvégi híradások, akár a tavaly őszi események kapcsán, de azt már tisztáztuk az ötpárti egyeztetésen, és egyetértettünk önökkel abban, hogy ennél sokkal szélesebb spektrumával kell majd hogy foglalkozzunk. Hiszen gyakorlatilag a szolgáltatásoktól, a pénzügyi, banki szolgáltatásoktól, az áruértékesítéstől kezdve egy csomó olyan hely van, ahol egyébként a fogyasztó kiszolgáltatottságát igyekezni kell csökkenteni.

(16.30)

A civil szférát valóban erősíteni kell. Azt gondolom, hogy végig kell gondolnunk közösen, hogy azok a támogatási modellek és formák, amelyek egyébként a '97-es törvény következtében alakultak ki vagy egyébként léteznek, megfelelőek-e. Itt egyébként nem erről vitatkozunk főképp, de azt gondolom, hogy arra is figyelnünk kell, hogy ne mi döntsük el, hogy melyek azok a szervezetek, amelyek ezeken a területeken működhetnek. Itt a polgári öntevékenységnek nagy teret kell biztosítani. Éppen az az egyik fő cél, hogy a polgári önvédelmet erősítsük ebben a kérdésben. Nincs az a hatóság és nincs az a százezer fős apparátus, amelyik egyébként pótolni tudná azt, ha az egyénben nem tudjuk megerősíteni azt a vágyat, hogy megharcoljon az igazáért akár filléres kérdésekben is. Ezt semmilyen hatóság átvenni tőle nem tudja.

Azt gondolom végül, ami egyik fontos dolga lehet a mi bizottságunknak, hogy ebben az esetben nem valamifajta magamutogatás, ha a nyilvánosság számára próbálunk és a nyilvánosság bevonásával próbálunk működni, hiszen a nyilvánosság az egyik legjobb eszköze a fogyasztóvédelemnek a kapitalizmusban. Azt lehet látni, hogy ezek a kisebb-nagyobb cégek mennyivel szívesebben fizetnek ki büntetéseket, mint hogy kerülnek be az újságba. Nekünk, azt gondolom, lehet az dolgunk, hogy bizonyos problémákkal foglalkozva, amelyek a fogyasztók nagy csoportjait érintik, rátereljük a nyilvánosság figyelmét, és ez, azt gondolom, önmagában is preventív hatással lehet.

Befejezésül pedig: úgy képzelem - és az ötpárti egyeztetés is erről győzött meg -, hogy ez lehet egy olyan kérdés, amelyben párthovatartozástól függetlenül egyet tudunk érteni. Nyilvánvaló, és én ezt teljesen fel is fogom, hogy a kiosztott szerepekből következik az, hogy mi majd még sok kritikát kapunk, hogy jól irányítjuk-e az apparátust vagy nem, jól dolgozik-e a minisztérium vagy nem, ez bőven belefér ebbe a politikai szituációba. De látom annak a lehetőségét, hogy a fő kérdésekben egyetértsünk, és én a magam részéről - ha minden igaz, a bizottság majdani elnökeként - várom is segítő közreműködését képviselőtársaimnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gőgös Zoltán államtitkár úr a kormány nevében kétperces felszólalásra jelentkezett, így megadom neki a szót. Parancsoljon!

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert ennek a jogszabálynak a kapcsán elég hangsúlyosan előjött az élelmiszer-biztonság ügye, és vannak itt többen képviselőtársak, akik pontosan tudják, hogy másfél évvel ezelőtt készítettünk egy országgyűlési határozatot, és annak a végrehajtása zajlik pontról pontra. Úgyhogy képviselő úrnak javaslom, hogy nézze át, és nézze át, hogy mi történt azóta, és mi történik folyamatosan. Mi van abban? Abban az van, hogy a boltok helyett a logisztikai központokra koncentráljunk. Azt gondolom, ez egy helyes döntés volt, hiszen én kifejezetten pozitívnak tartom azt, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok elosztóhelyen fogtunk meg hamis élelmiszert, tehát ezek nem kerültek a boltba.

A másik része az volt, hogy próbáljuk egységesíteni ennek a rendszernek a felügyeletét. A kormány döntött, az egységes élelmiszer-biztonság felügyelete július 1-jére elkészülő jogszabályok alapján, hiszen nagyon sok törvényt kell ehhez módosítani, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban lesz. Nyilván mindenkinek meglesz ebben a saját szerepe, de kell egy felelős szerkesztő, hogy ne lehessen egymásra mutogatni. Azt gondolom, ez is ebben az országgyűlési határozatban van, pontról pontra végig fogjuk csinálni. Csak azért kérem, hogy ezt is olvassák már el! Ez konszenzussal született, akkor még négy párt volt a parlamentben, négypárti konszenzussal, egyhangú szavazással. Tehát semmi más nem történik, mint ennek a végrehajtása.

És ezek között a jogszabályok között a büntetési tételek ügye is szerepelni fog. Tehát én nem gondolnám, hogy szerencsés lenne egyetlenegy elemét egy ilyen komplex rendszernek kiragadni, és pillanatnyi aktuálpolitikai érdekek miatt, mondjuk, nekiesni egy büntető törvénykönyvnek úgy, hogy a többi részével nem csinálunk semmit.

Tehát én azt kérem, képviselő úr, miután be fognak jönni valamikor március végén, április elején ezek a jogszabály-módosítások, amelyek pontosan ebbe az irányba hatnak, hogy ebben működjünk együtt, és csináljunk ebből valóban egy jó rendszert, mert én nem vitatom, hogy ebben van munkánk, de ezt a munkát elkezdtük, és nehogy úgy tűnjön a dolog, hogy mi nem csinálunk semmit.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most kétperces felszólalásra következik Koszorús László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

KOSZORÚS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbbi kétpercesemet még befejezném annyival - Mesterházy Attilára reagálva -, hogy a békéltető testületek idén 110 millió forintból gazdálkodnak. Ha ezt arányosan elosztjuk, akkor éves szinten ez megyénként 5,5 millió forintot jelent. Tehát egyetértek Alexa Györggyel, miszerint ezen a területen is hathatósabb munkát kell végezni annak érdekében, hogy ezek a békéltető testületek egyrészt tudjanak működni, másrészt pedig olyan jogi hatáskörökkel tudjanak rendelkezni, hogy tényleg elrettentő erővel lépjenek fel a vállalkozásokkal kapcsolatosan.

Államtitkár úr, az 1012/2003. számú kormányhatározatról beszéltem, annak a hiányosságairól. Ajánlom figyelmébe egyébként szintúgy, hogy olvassa el, tanulmányozza. Biztos vagyok benne, hogy van rá lehetőség, hiszen ön is mint szakpolitikus, gondolom, részt vett az előkészítésben. Egyébként abszolút egyetértünk abban, hogy a fogyasztóvédelem nem politikai kérdés, az emberek egészsége nem politikai kérdés. Értelemszerűen minden olyan javaslatot szakmai alapon tudunk támogatni és kell támogatnunk, ami a fogyasztók érdekét védi. Nem gondolom, hogy politikai hangnemet kíván egyik oldal is ebbe a területbe belevinni.

Alexa Györgynek pedig meg szeretném köszönni azt a fajta szakmai hozzáállását és azt a fajta beismerő hozzászólását, miszerint ténylegesen vannak problémák a fogyasztóvédelem területén. Én örülök annak, hogy az eseti bizottságban közösen fogunk tudni dolgozni, és közösen meg fogjuk tudni oldani ezeket a problémákat, hiszen mint ahogy felsorolta - én öt-hat pontot írtam le, amelyek ténylegesen súlyos és fajsúlyos kérdésként vannak jelen -, ezeket meg tudjuk oldani, legalábbis elő tudjuk mozdítani a fogyasztóvédelem jelenleg sárban lévő szekerét.

Nagyon szépen köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni a vitában. Gombnyomással jelezze! (Nem érkezik jelzés.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy Csizmár Gábor államtitkár úr jelezte, hogy reagálni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr, parancsoljon!

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt kitartó Képviselőtársak! - akik lényegében reggel 9 óta itt vannak a napirend tárgyalásához. Tisztelt Rádióhallgatók! Mondanám, ha valakinek nem tűnt volna fel, hogy az a napirend, amit most tárgyalunk, a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok eljárására és együttműködésére vonatkozó közösségi jogi aktusok végrehajtásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat. Ez ugyanis nem derült ki ebből a vitából, ezért gondoltam, hogy megismétlem a napirend címét, ehhez ugyanis nem szólt hozzá senki.

Ebből azt a merész következtetést merem levonni, hogy a törvényjavaslatot valószínűleg mindenki támogatja, és amiről meg beszélt, ami éppen eszébe jutott erről a törvényjavaslatról. Az is fontos dolog, én ezt nem akarom nevetség tárgyává tenni, de azért rögzítsük, hogy ezek szerint a törvényjavaslatban az általános vita végeztével olyan nagy vita nem alakult ki, örülök neki, hogy a patkó egésze egyet tud érteni a javaslattal. Ugyanis ez valóban egy technikai, jogharmonizációs törvényjavaslat, nem több.

A fogyasztóvédelem ügye azonban közügy, és ebben egyet szeretnék érteni minden hozzászólóval, és nagyon üdvözlöm, hogy ennek jelképes vagy formális megnyilvánulásaként az Országgyűlés kész egy ötpárti eseti bizottságot létrehozni, és kész ezt a közügyet rangján kezelni itt az Országgyűlés plénumán is, merthogy én sem vitatom, van tennivaló. Persze, nem olyan apokaliptikus a helyzet, mint azt Molnár Béla képviselő úr vázolta, hogy itt valami hihetetlen nagy lenne a bizonytalanság, és hogy nem lenne rendes fogyasztóvédelem, mert azért azt gondolom, hogy nem kellene feleslegesen pánikot kelteni, nem kellene feleslegesen elbizonytalanítani a fogyasztót, és nem kellene azon szakemberek munkáját egy tollvonással lehúzni a papírról, akik most is, tegnap is meg holnap is, reggel is meg este is, éjszaka is, nappal is dolgoznak azon, hogy a magyar fogyasztó a lehető legbiztonságosabb élelmiszerhez, eszközökhöz, szolgáltatásokhoz jusson hozzá. Merthogy elég sokan dolgoznak ezért, civilek és profik egyaránt, és az ő munkájukat nem kellene ily módon lesöpörnünk az asztalról.

(16.40)

Kétségtelenül van tennivaló a fogyasztóvédelmi ellenőrzési kapacitás javítása, a fogyasztóvédelemben a hivatásos és a civil együttműködés erősítése, a civil fogyasztóvédők bázisának szélesítése területén. Nem kell hozzá nagy bátorság azt mondani, hogy a jogszabályi feltételek pontosításában is van bőven tennivalónk, úgyhogy az eseti bizottságnak természetesen lesz dolga.

Szeretnék egy félreértést eloszlatni. Az, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban több ügy került napvilágra, az ellenőrzés több szabálytalanságot talált, nem feltétlenül azt jelenti - és ezt kifejezetten Molnár képviselő úrnak szeretném mondani -, hogy a jogszabálysértések száma gyarapodott volna, hanem azt, hogy az ellenőrzés vált hatékonyabbá, illetve - ahogy Gőgös Zoltán államtitkár úr, képviselőtársunk az előbb említette - máshova helyeződött az ellenőrzés hangsúlya, és ezáltal éppen megelőző jellegűvé vált, mert az az áru, amit a logisztikai központban - pestiesen szólva - el lehetett csípni és le lehetett foglalni, az már biztosan nem kerül a boltokba, az már biztosan nincs abban a feltételezett 20 százalékban, amit Molnár képviselő úr mondott, mert azt már az elosztóhelyen meg lehetett fogni.

Az pedig, hogy a ellenőrzés sorozatosan megfogja azokat, akik szabálytalankodnak, és nem tartják be a játékszabályokat, visszatartó erejű, ugyanis egyre inkább azt sugallja, hogy nem érdemes szabálytalankodni, mert az ellenőrzés úgyis megfogja a bűnösöket. Tehát önmagában az, hogy az utóbbi időben több ilyen ügy került napvilágra, nem feltétlenül jelenti azt, hogy szaporodott a jogszabálysértések száma, sokkal inkább jelenti azt, hogy jobban működik és több nyilvánosságot kapott az ellenőrzés. Nem azt mondom, hogy nem sok a szabálytalanságok száma, csak azt, hogy ebből nem kell ilyen következtetést levonni.

A következő esztendők egyik legnagyobb ügye a fogyasztóvédelem lesz. Az emberek biztonsága, a lakhatás, a foglalkoztatás, a megélhetés, a közbiztonság természetesen a legfontosabb kérdések között van, és ebbe a sorba illik bele, hogy mint fogyasztó biztos legyek abban, hogy az az áru, az a szolgáltatás, amit a megkeresett pénzemért megvásárolok, biztosan olyan minőségű, olyan összetételű, amit tájékoztatásul ráírnak, hogy annak garanciája van, és - megint csak pestiesen szólva - nem vernek át se a szolgáltatók, se a gyártók, se a forgalmazók.

Igen, a következő esztendők legnagyobb ügyeinek egyikéről van szó, és ha ebben félre lehet tenni a politikai handzsárokat, és sokkal inkább a politikai szorgos kezek fognak működni, akkor a kormány kész az együttműködésre.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Látom, hogy Molnár Béla kétperces hozzászólásra kér lehetőséget, de természetesen nem fogok szót adni, mert ez a reakció volt. Az általános vitát lezárom, további vitára már nincs lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának a megkezdése. Az előterjesztést T/1971. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1971/2-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.