Felszólalás adatai

PICHLER IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan a törvénymódosítás általános vitájának a végére érünk, de azért szeretném elmondani én is azokat az észrevételeket, amelyek a kétpercesekben is és egyébként is megfogalmazódtak bennem.

Az általános indoklásban azt olvashatjuk, hogy a kormány kiemelt célja a tudásalapú versenyképes gazdaság megteremtése, amely képzett, a társadalmi változásokhoz és a munkaerőpiac új kihívásaihoz alkalmazkodni képes munkaerőt igényel. A tanulás, ezen belül a felnőttkori tanulás támogatása, eredményességének javítása a felnőttképzési rendszer fejlesztésének legfontosabb célkitűzései között szerepel. Azt hiszem, hogy ezzel a résszel maximálisan egyetértettünk a bizottsági ülésen is, és egyetlenegy ellenzéki képviselőnek sem volt kifogása ez ellen a megfogalmazás ellen.

A négy törvénymódosítás közül kettővel szeretnék foglalkozni. Az egyik tulajdonképpen a javaslat szerint a szomszédos országokban élő magyarság számára ad lehetőséget a felnőttképzés támogatására. A szomszédos országokban kisebbségben élő magyarságot hasonló munkapiaci hatások és kihívások érik, mint a többségi nemzeteket. A szülőföldön való boldoguláshoz a határon túl is szignifikáns feltétel a versenyképes tudás megszerzése. Így a határon túl is felerősödtek a tudás megszerzése céljából azok az elvárások, amelyek az átképzési formák sokféleségére, az alternatívát nyújtó iskolarendszeren kívüli képzési kínálat megteremtésére, bővítésére irányulnak. Mindez különösen igaz a még nem EU-tagállamokban élők esetében, amely országokkal a csatlakozási tárgyalások talán felgyorsultak a közelmúltban.

A törvényjavaslat a mértéket is meghatározza, mégpedig 5 százalékban a felnőttképzési célú keret terhére. Ezzel is egyetértünk, sőt a bizottsági ülésen elhangzott, hogy ezt az 5 százalékot feljebb kellene srófolni, akár 8 százalékra is.

A másik törvénymódosítás lényegi része tulajdonképpen a felnőttképzési normatív támogatás rendszerének megváltoztatásáról szól. A felnőttképzés a központi költségvetés fejezeti előirányzatából kap forrást. Nagyon fontosnak tartom, hogy a képzettek a munkaerőpiacon jelenjenek meg, és ne a munkaügyi központoknál munkanélküliként legyenek nyilvántartásba véve. Jó lenne, ha a szakminisztérium átfogó vizsgálatot kezdeményezne, hogyan, milyen körülmények okozták a munkanélkülivé válást.

Csak egy példát szeretnék mondani, bár itt már többször elhangzott a kétpercesekben is. Szeretnék visszautalni Gúr Nándor úr felszólalására; még nagyon az elején mondta, hogy a munkanélküliségi ráta százalékosan is nézve most sokkal pozitívabb jeleket mutat, mint az előző időszakban. Nálam itt van két kiadvány is a Baranya Megyei Munkaügyi Központtól, és példaként hadd említsem meg, hogy az én választókörzetemben 2003-ban Sellye, Szigetvár és Szentlőrinc vonzáskörzetében hogy alakult ez a munkanélküliségi ráta: 2003-ban 28,3 Sellye vonzáskörzetében, Szigetvárnál 21,6, Szentlőrincnél 14,6.

(13.40)

2004-ben ugyanezek az adatok: 33,8, 23,8, 16,8, 2005-ben: 35,8, 26,4 és 18,3 százalékot mutatnak. Tehát sajnos azok a kormány által folyamatosan tett ígéretek, hogy a hátrányos helyzetű kistérségeket felzárkóztatja, és munkahely-teremtéssel megalapozza netalántán a családok jövőjét - ezek a számok nem ezt támasztják alá. Van olyan település a körzetemben, ahol a 429 lakosból 11-nek van munkahelye, a többi mind támogatott. És ez az utóbbi három év terméke.

A szakképzésben keletkező források, amelyek korábban megvoltak, mára elaprózódtak, és egyre jobban érződik, hogy gazdaságunk pangása miatt ezek az összegek még jobban beszűkülnek.

Nem értek egyet azzal a módosítással, amely sikertelen vizsga esetén a képző szervezetet a normatív támogatás visszatérítésére kötelezné. Megint megállok egy pillanatra, el kell mondjam, többéves tapasztalatom alapján mondhatom, természetesnek tartom azt, hogy a vizsgabizottság mindig reálisan próbálja megállapítani a diákok tudását, és a független vizsgabizottság kapcsán, amely a kamarai képviselőből, aztán a minisztérium által delegált képviselőből és az iskola képviselőiből áll, reális képet mutat maga a vizsgáztatás. De - és itt van ez a “deö - amennyiben előfordul olyan, hogy egy képző szervezetnél a vizsgáztatás következtében vissza kell fizetni majd azt az állami normatívát, amit felvett ez a képző intézmény, akkor valószínűnek tartom, hogy a következő évben ezek a vizsgák már nem fognak reális képet mutatni.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a minisztérium a képzőkre próbálja áthárítani a felelősséget. A képzők felelősségét és szerepvállalását a piaci elvárásoknak megfelelően kell kialakítania. Azt gondolom, hogy itt a minisztérium ki akar vonulni a felelősség alól, és ezt a felelősséget a képző intézményekre akarja hárítani. Tehát ha olyan támogatást ítél oda, amely munkaerő-piaci szempontból nem indokolt, akkor ezt akadályozza meg a maga eszközeivel. Tessék kormányzati felelősséggel odaállni, és azt mondani a támogatandónak, hogy jóval nagyobb a rálátása, nagyobb perspektívából látja, mint akár a képző intézmény, vagy akár éppen a munkaerő-piacon megjelenni kívánó és a képzésben részt vevő egyén. Tehát ezt én egy nagyon elhibázott gondolatnak tartom.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)