Felszólalás adatai

Hiszen most például, ha dr. Szili Katalin képviselőtársammal létrehozzuk a Közösség a Társadalmi Igazságosságért Néppárt képviselői csoportját, ebben az esetben tulajdonképpen szimbolikus jelentőségen túl nem beszélhetünk semmi másról. Tehát ez a fajta szabályozás mindenképpen jó lenne, szigorú vagy részletesebb szabályozásra lenne szükség.

Engedjék meg, hogy a hozzászólások minőségéről is beszéljek egy kicsit. Most nem a tartalomról beszélek, mert minden képviselő a saját tehetségének megfelelően tölti meg értékkel a saját hozzászólását, inkább a formaiságról hadd beszéljek egypár szót. Amikor arról beszélünk itt, hogy a parlament tekintélyét meg kell őrizni, hogy vajon például a szabályozásokkal, hogy molinót lehet-e tartani, vagy milyen eszközökkel lehet demonstrálni, akkor elég határozottnak tűnik az önök véleménye. De vajon a parlament tekintélyébe tartozik-e az - ha valaki például nézte a tegnapi hozzászólásokat, a vezérszónoki beszédeket, de egyébként nagyon sokszor előfordul máskor is itt a parlamentben -, hogy felolvasni egy beszédet, mégpedig makogva felolvasni úgy, hogy látszódik az, hogy akkor látja először a beszédét?

Ha már itt a KTI-ről beszéltem, rögtön előállok a KTI első javaslatával. Vegyük bele ebbe a házszabályba azt, ami 1912-ben már benne volt a házszabályban, mégpedig talán a 219. §-a mondta ki pontosan: beszédet olvasni tilos. Én nem azt mondom, lehet az embernek papírja, de öröm hallgatni az olyan hozzászólásokat... - és hadd dicsérjem meg akkor most rögtön Turi-Kovács képviselőtársamat, éppen csak belekukkant a papírba. Nézzék meg, hogy ehhez képest mit jelent az, amikor, mondjuk, valaki felolvassa makogva! Szörnyű! Szörnyű azt mondani, hogy (Papírból való felolvasást imitálva a kezével:) tisztelt képviselőtársaim, felháborodtam azon... - és elalszik az ember. Egy kicsit kellett így beszélnem, rögtön idenéztek néhányan. (Derültség.)

Balla képviselőtársam tegnap a hozzászólásában egyébként megemlítette azt is, hogy olcsóbbá teszik a parlamentet, mégpedig a parlament létszámának a csökkentésével. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a parlament olcsósága nem azon múlik, hogy hányan ülnek itt. A választókat nem az érdekli - és itt utalok a hozzászólások minőségére is -, hogy hányan ülnek itt, meg hogy mennyibe kerül ez, hanem az ár-érték arány, az a fontos, és ha az ár-érték arány jó, akár lehetne több is a képviselők között.

Hadd beszéljek egypár szót a kétperces hozzászólásokkal kapcsolatban is! Tételezzük fel azt, hogy minden hozzászólás ugyanannyit ér, nem a hosszától függ az, hogy érdemes-e meghallgatni, vagy pedig csak lyukat beszélnek a hasunkba. Ha nem az a célunk egy-egy vita alkalmával, hogy elmondjuk mielőbb a saját beszédünket, aztán gyorsan elmehessünk haza; ha nem azt érezzük, hogy a beszédünkben, az előre bejelentett normál hozzászólásunkban csak akadályoznak a kétpercesek, hanem tényleg megadjuk egymásnak a tiszteletet, egymásnak, a választóknak és a parlamentnek azt a tiszteletet, hogy meghallgatjuk egymást, a kétperceseket is, mert feltételezzük a képviselőtársainkról azt, hogy olyan dolgot mondanak, ami fontos, akkor ebben az esetben a sorrend mindegy. Ez csak hozzáállás kérdése, csak nézőpont kérdése. Miért ne tekinthetnénk úgy, hogy van egy 15 perces hozzászólás, ami egy blokknak, egy tömbnek az eleje? És aztán ez generál egy kétperces hozzászólás-cunamit akár, amely a folytatása, majd a végén a levezetése annak a tömbnek. Aztán utána következik a következő 15 perces hozzászólás. Valóban megtörténhet az, hogy szétforgácsolják a kétperces hozzászólások a normál hozzászólások menetét. Ez is lehet egy szempontrendszer. Hogy lehetne ezt az egészet feloldani? Meggyőződésem, hogy nem azzal, hogy egyszeri két percben korlátozzuk a frakciónkénti hozzászólást. Persze, itt megint jó kérdés az, hogy a függetlenekkel mi van. Nem ez lesz a megoldás.

A KTI-nek lesz még egy javaslata, az pedig arról szól, hogy a jelenleg hatályos szabályozás szerint a képviselők szankcionálása abban merül ki, hogy a szavazások 70 százalékán itt vannak-e vagy sem. Ha többről hiányzik, mint 30 százalék, akkor is egyébként a frakció vezetője felmentést adhat neki, igazolhatja a hiányzását. Azt ugye tudjuk, hogy elég nagy baj van abban a frakcióban, ahol a frakcióvezető nem igazolja a saját képviselőtársának a hiányzását. Tehát ez egyszerű formalitás, de legalább arra illik odafigyelni, hogy a szavazások 70 százalékán ott legyen az ember.

A KTI javaslata ezzel szemben az, hogy az ülésnapok teljes időtartamának legalább a 70 százalékán legyünk itt. Gondolják végig, mennyivel hatékonyabb lenne a munkánk, ha itt kellene ülnie most mindenkinek! Lehet, hogy újra lehetne értelmezni a bizottsági munkát, amivel önök előálltak, hogy a bizottságban mit kell megvitatni, meg hogy mit kell megvitatni itt. Ha most mindenki itt ülne, vagy legalábbis a képviselők 70 százaléka, egész más érzéssel beszélne az ember. Egészen máshogy néznék a választók a parlamenti közvetítéseket, mert úgy éreznék, hogy megkapják azt a tiszteletet, a parlament megkapja a neki járó tekintélyt és a tiszteletet. Kérem önöket, hogy fontolják meg ezt a javaslatot.

Bárándy képviselőtársam a tegnapi hozzászólásában megemlített egy, nem is tudom, talán javaslat volt-e vagy sem, egy hozzászólási minimumot, legalábbis a kérdésfelvetés megtörtént ezzel kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy legyen elvárás a képviselőktől az is, hogy legalább szóljanak hozzá ahhoz a témához, amely mondjuk, a saját szakterületük, vagy a szaktekintélyei a témának. De tudjuk, hogy vannak képviselőtársaink, akik akár egy egész ciklust is úgy végigülnek, hogy egyetlen szót nem szólnak itt a parlamentben.

Azt mondom képviselőtársamnak, hogy ezzel nem lehet semmit kierőszakolni. Sőt továbbmegyek, senki ne nyomjon egy kétpercest azért, hogy kipipálhassa a politikai bakancslistáján azt, hogy ő megszólalt, és akkor ennek a feltételnek is eleget tett. Ha valaki úgy nem szólal meg hónapokig, ciklusokon keresztül akár, hogy nincsen mondanivalója, tehát egyetlenegyszer nem gondolja olyan értékesnek és fontosnak a mondanivalóját, hogy egy gombnyomással képviselje a választóinak az érdekeit, az ne szólaljon meg.

(11.20)

Tényleg jobb, ha csöndben marad. A probléma ott van, hogy kinek tartozik elszámolással. Először is, úgy gondolom, hogy a frakcióvezetőknek elég jelentős szerepük van, és nekik erre oda kellene figyelniük, persze a belső hatalmi harcok, illetve a struktúra fölülírhatja azt, hogy vajon ki kinek mer szólni, hogy esetleg mikrofon is van a teremben és nem csak szék.

A megoldás talán abban lenne, hogy a politikusokkal szemben legyen folyamatos elvárás az, hogy be kelljen számolniuk a választóiknak a tevékenységükről; nemcsak úgy, hogy tartunk egy fogadóórát, hanem legyen tétje a dolognak. Jelen pillanatban ma a politikusok a megválasztást követő naptól számítva a következő választásokig következmények nélkül azt csinálnak, amit akarnak. Senkin nem hajtható be a választási ígéret például. Senki nem kötelezhető minőségi munkavégzésre ma Magyarországon a politikusok közül, azért, mert hiányzik egy nagyon fontos dolog, amely a KTI javaslatában benne van, de egyébként a Jobbik is előállt már ezzel a javaslattal, ez pedig a politikai visszahívhatóság intézménye. Kérem szépen, ha visszahívhatóak lennének megfelelő fékekkel és ellensúlyokkal a képviselők, akkor nem történne meg az, hogy nem szól senki egy egész cikluson keresztül a parlamentben.

Engedjék meg, hogy szóljak még egypár szót a tiszteletadásról. Tényleg mondhatnám, hogy gumicsont - elég kevés. Pálffy képviselőtársam sokat említett a ceremóniákról, hogy meg kell-e adni azokat a procedurális eljárásokat a magyar parlamentben is, ami például az angol parlamentben megszokott.

Nekem meggyőződésem az, hogy tiszteletet rendelettel nem lehet kivívni. Akkor sem lehet kivívni, nálam biztosan nem, ha azt mondják, hogy nem annak a politikusnak adom a tiszteletet, hanem a választópolgároknak, csak közvetett módon. Bármilyen rendeletet alkotnak, akkor fogok itt fölállni, amikor a belső értékrendem azt diktálja, hogy föl kell állnom. Fölállok az eskütételeknél, fölállok a történelmi zászlóink behozatalakor, fölállok a Himnuszunk eléneklésénél. Egy kicsit - hogy is mondjam - talán mesterkéltnek tartanám azt, hogy bejön a Ház elnöke, leül, majd megkér bennünket, hogy együtt álljunk föl a választók tisztelete jeléül.

Van egy javaslatom: kezdjünk minden ülésnapot a Himnusz eléneklésével. Ezzel aztán senkinek nem lehet semmi baja. A Himnusz és a Himnusz eléneklése és az, hogy közben végig állva maradunk, minden tiszteletünket kifejezi a hazánk, a nemzetünk, a választópolgár, mindenünk iránt kifejezi ezt. Ezt a javaslatot is be fogom nyújtani. Nagyon kérem önöket, hogy álljanak mellénk, és támogassák ezt.

A szabályozásnak egyébként, ha őszinte akarok lenni, van létjogosultsága, és vannak olyan elemei, melyek már régóta várattak magukra, és ezeket a szabályozásokat meg kellett hozni. Egészen új felállás lesz. Természetesen akkor is lesznek viták, ha háromhetenként lesznek majd ülésszakok, akkor például feltehetjük majd azokat a kérdéseket, hogy mit csinálnak a képviselők a másik két hétben ahelyett, hogy itt vitáznának sokkal részletesebben és nem, mondjuk, a bizottságokban, hanem itt vitáznának az adott témákról, hiszen összeférhetetlenség lesz. Senkit nem fog várni vidéken a polgármesteri hivatala, senki nem fog ügyvédkedni közben, sőt valószínűleg egyetlen kőműves sem fog falat rakni, mert tiltani fogja a szabályozás. A képviselő képviselő, itt a helye, végezze itt a dolgát! Szerintem például a háromhetes ülésezési rendnek abszolút semmi értelme nincsen, de majd a választók eldöntik, hogy ennek van-e létjogosultsága vagy sem.

Az biztos, hogy a jövőben az országgyűlési képviselőknek sokkal nagyobb lesz a felelősségük, hiszen kevesebben lesznek, több embert kell képviselniük, és a szabályozásokat... - ha az előterjesztő valóban befogadó lesz a módosító javaslatokra, meggyőződésem, hogy elő fogunk tudni állni egy olyan javaslattal, amely mindenkinek elfogadható.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet.