A felszólalás szövege:

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Szószóló Asszony! Szószóló Úr! Megtisztelő, hogy mindössze két nappal az eskütételem után az első képviselői felszólalásomat itt, önök előtt mondhatom el vezérszónoki felszólalás formájában, értékelve az elmúlt időszakban elvégzett munkát a nemzetiségek megmaradása érdekében.Egyesek talán úgy vélik, hogy a szűzbeszéd kevésbé alkalmas egy politikusi krédó megfogalmazására. A magyarországi nemzetiségek helyzete azonban, mint cseppben a tenger, tükrözi a többségi társadalom problémáit is. Lássuk tehát a kormányzat bizonyítványát a 2015-2017es időszakra vonatkozóan!

Ami az alapvetést illeti, a Jobbik az alapítása óta következetesen kiállt az őshonos hazai nemzetiségek jogainak biztosítása és bővítése, azaz a legszélesebb kulturális autonómia mellett. Szerintünk Magyarországnak minden észszerű eszközzel segítenie kell a hazai nemzetiségek kultúrájának, nyelvének és önazonosságának megmaradását. Mintaállammá válva példát kell mutatnunk a szomszédos államok politikusainak, akik a külhoni magyarságban sok esetben idegen elemet látnak, akit el kell üldözni, vagy ha ez nem megy, akkor be kell olvasztani a többségi nemzetbe. A magyarországi pártok és politikusok közös felelőssége, hogy bebizonyítsuk: az őshonos nemzetiségi közösségekre nem problémaként és veszélyforrásként tekintünk, hanem olyan értékként, amely többé, jobbá és gazdagabbá teszi hazánkat.

A Kárpát-medence kulturális sokszínűségének záloga az itt élő népeknek a megmaradása és gyarapodása. A Jobbik ezért is tekintette nagy sikernek, hogy korábbi javaslataink legalább egy részét megfogadta a kormánytöbbség, például a nemzetiségekről szóló 2011es törvény vitája során. Így kerülhetett a jogszabályba elődöm, Szávay István több javaslata is a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák arányának javítására, a többnyelvű jegyzőkönyv-készítésre, az adott nemzetiség nyelvét beszélő közalkalmazottak kinevezésére, valamint hogy már 20 százalékos küszöbnél kötelező legyen a kétnyelvű ügyintézés.

Azt is kicsit saját ösztönzésünk sikerének és eredményének tartjuk, hogy létrejöhetett a nemzetiségi szószólóknak, illetve a kedvezményes nemzetiségi képviselőknek az intézménye, hiszen ez már 2010es választási programunkban is szerepelt. Igaz ez akkor is, ha a mi eredeti elképzeléseink  elsősorban diplomáciai és nemzetpolitikai szempontok alapján  minden nemzetiségnek biztosították volna valamilyen formában a teljes értékű mandátumot; erre most csak a német és a roma nemzetiségnek van lehetősége.

Örülünk annak is, hogy a tavalyi választáson Ritter Imre szószóló úr teljes értékű mandátumot nyert, és nemzetiségi képviselőként van most köztünk és vesz részt ennek a beszámolónak a tárgyalásán. Itt kell azonban megjegyeznem, rendkívül szerencsétlennek tartjuk, hogy a 2018-as országgyűlési választást követően a hazai németség képviselője a kormánypártok kétharmados többségének a biztosítékává vált az Országgyűlésben.

Ennél is szomorúbb Farkas Félix úr esete, aki a hétfői napon, szégyent hozva a szószólóság intézményére, úgy döntött, hogy a legnagyobb ellenzéki párt elnökét támadja nemtelen hazugságokkal, vélhetően a Fidesznek a megrendelésére, ahelyett, hogy mondjuk, szót ejtett volna Farkas Flórián esetéről, akinek másfél milliárdos csalás miatt kell most felelnie, ami egyébként nem vet túl jó fényt a cigány felzárkóztatási pénzek elköltése kapcsán, legalábbis ennek társadalmi megítélésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány elmúlt kilencéves nemzetiségpolitikájának vannak pozitívumai is. Soltész államtitkár úr említette itt a támogatások jelentős növelését, illetve feladatalapúvá tételét. Ezt a Jobbik üdvözli, szintúgy, mint a támogatások intézményi elkülönítését, amely egyébként szintén a Jobbik régi követelése volt. E logika mentén reméljük, hogy a jövőben a magyarországi cigányság helyzetéről is külön beszámoló születik majd.

A jelentésből viszont látványosan kimaradtak a pályázati késések, az adott évre szánt támogatások kifizetésére ugyanis általában nyárig várni kell, így a nemzetiségi civil szervezetek nagyon nehezen tudnak tervezni.

(10.00)

Reméljük, hogy az átszervezés ezt a problémát orvosolni tudja majd, bár vannak kétségeink, hiszen február közepe van, és a szervezetek jelenleg még a támogatói okiratokat sem kapták meg.

Tisztelt Országgyűlés! Beszélnünk kell a hiányosságokról is, amelyekben sajnos az előttünk lévő beszámoló bővelkedik. Miközben az összes magyarországi nemzetiség a nyelvvesztést eredményező folyamatok megállításán és megfordításán dolgozik, ebben a beszámolóban mindössze egy helyen olvashatunk erről, és szintén hiányoznak, illetve elhallgatásra kerülnek azok a migrációs folyamatok, amelyek következtében például a hazai német nemzetiségű fiatalokat a nyelvtudásuk miatt mára tömegével szívják fel a kormányzat által agyontámogatott multik elsősorban Ausztriában és Németországban.

A közel egymillió elvándorolt magyar állampolgár között, akik ma külföldön keresik a boldogulásukat, bizony nagyon sok nemzetiségi állampolgárt is találunk. Bizonyára nem szolgálja az ő hazatérésüket az a rabszolgatörvény sem, amelyet önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, decemberben botrányos körülmények között, házszabályellenesen áterőszakoltak a parlamenten. Mint ahogy az a vadkeleti tempó sem túl kecsegtető, amelyben mostanra a multinacionális cégek vezetői leszámolnak szakszervezeti vezetőikkel, mint ahogy történt az nemrég Esztergomban. Fogalmazzunk világosan: azért merik ezt megtenni, mert önök fittyet hánynak a munkavállalói jogok látványos lábbal tiprására, pedig túlóra helyett csak tisztességes béreket kéne fizetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a beszámoló nem tesz említést arról, hogy a nemzetiségek számára finanszírozott programok, pályázatok mennyire járulnak hozzá az adott nemzetiségi közösségek gyarapodásához. Ennek kapcsán semmilyen monitoringtevékenységnek nem találjuk nyomát, pedig azt gondolom, hogy egy ilyen elkészítése mindenki számára hasznos lenne.

Ritter képviselő úr is említette, és mi is örömtelinek tartjuk azt a folyamatot, hogy a nemzetiségi önkormányzatok egyre több helyen vesznek át köznevelési intézményeket; náluk jobban, azt gondolom, senki sem tudhatja, hogy az adott nemzetiségi közösségnek milyen oktatási tananyagra és milyen módszertanra van szüksége. Ugyanakkor sajnálattal tapasztaljuk, hogy az átadás-átvétel több helyen akadozik, mivel a helyi önkormányzatok sokszor nem kívánják átengedni ezeket az intézményeket, ahol pedig már átengedték őket, ott fenntartási gondok is vannak. Ennek oka pedig, hogy a kormány arra már nem gondolt, hogy a többletfeladatokhoz többletforrást is biztosítson. Minderről egyébként szintén nem olvashatunk egy sort sem az előttünk lévő jelentésben.

Mint ahogy nem olvashatunk arról sem, hogy az oktatási rendszer minden szintjén óriási a hiány a szakképzett pedagógusokból. Van olyan település az országban, tisztelt képviselőtársaim, ahol nettó félmillió forintért sem találunk olyan szakképzett, német nyelven tudó óvónőt vagy dajkát, aki el tudná látni ezt a munkát. Nagyon kíváncsiak lennénk az ezzel kapcsolatos kormányzati cselekvési tervekre, már ha vannak.

Brenner Koloman képviselőtársam nemrég felhívta a figyelmüket arra, hogy e téren a nemzetiségi pótlék 30 százalékos emelése vélhetően nem fogja megoldani a problémát. Egyébként a probléma hasonló a többségi iskolákban tapasztalható tanárhiányhoz, ami úgy valósul meg, hogy a gyakorlatban sokszor már harmadéves egyetemista hallgatókat örömmel látnak, különösen a nyelvi és a természettudományos szakterületeken, és ez nemcsak a vidéki iskolák problémája, hanem itt a fővárosban is ezzel szembesülnek sok helyen. Ez ügyben tehát fontos volna a párbeszéd, a nemzetiségi önkormányzatokkal való egyeztetés, illetve a csereprogramok kiterjesztése.

Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok a népszámlálás eredményeiről is. Soltész államtitkár úr említette, és a Jobbik részéről üdvözöljük, hogy a 2011es adatok alapján szinte minden hazai nemzetiség lélekszámában növekedett, bár már akkor is felhívtuk a figyelmet azokra a furcsaságokra, hogy például a jászsági románok lélekszáma 10 év alatt 320 százalékos növekedést mutatott, holott vélhetően a valóságban valószínűleg az Erdélyből származó és egyébként románul is tudó magyarok száma gyarapodott. Rétvári Bence államtitkár úr akkor ezt tagadta, ám a 2016-os mikrocenzus adataiból ma már egyértelműen kiderül, hogy igaza volt Szávay István volt képviselőtársunknak, és valóban az történt, hogy a kérdezőbiztosok sok esetben pusztán a nyelvismeret alapján, anélkül, hogy erre külön rákérdeztek volna, megállapították önkényesen a nemzetiségi hovatartozást. Ugyanez történt egyébként a német iskolákban tanuló, a németországi ismerősökkel rendelkező fiatalokkal, akik egyébként nem tartoztak a német nemzetiséghez sem. Ezért is támogatjuk mi, a Jobbik ennek a kérdésnek a kötelező feltételét.

Az Országgyűlés egyébként tavaly év végén fogadta el a 2021es népszámláláshoz kapcsolódó jogszabályokat. Többen jogosan kritizálták, hogy a nemzetiség megadása esetén nem lesz biztosított a névtelenség, legalábbis itt a törvény nem fogalmaz világosan. A Jobbik részéről mi csak remélni tudjuk, hogy az anonimitás megmarad, hiszen például a hazai németség fő sorstragédiája, az elűzések és a kitelepítések szintén név szerinti népszámlálási adatok alapján zajlottak, és ez az emlék főleg az idősebb korosztályban ma is élénken él, és ez ezt az idősebb korosztályt egyébként félelemmel és szorongással tölti el.

A 2021es népszámlálás kapcsán ugyanakkor ismét javasoljuk, hogy a 13 elismert hazai nemzetiség mellett mindenkinek legyen lehetősége szabadon megvallani etnikai hovatartozását. Csakis így kaphatnánk valós képet a hazánkban élő egyéb nemzetiségekről, például az itt élő kínaiak, oroszok vagy éppen a közel-keleti népcsoportok valós lélekszámáról. Bár ha jobban belegondolunk abba, hogy az elmúlt években a Fidesz-kormány 64 ezer bevándorlót és kötvényes migránst engedett be az országba szervezetten és nagyrészt titokban, akkor természetesen megértjük, hogy az önök számára ezek a statisztikák kínosak vagy inkább elkerülendőek.

Tisztelt Képviselőtársak! Végezetül szeretnék felvetni néhány olyan ügyet is, amelyet az előttünk fekvő beszámoló ugyan nem taglal, ám a jövőben érdemes lenne foglalkozni vele. Ilyen a Minority SafePack kisebbségvédelmi egyezmény is, amely elsősorban a külhoni magyarság számára fontos, de érdemes lenne azt is vizsgálni, hogy nincse Magyarországnak ennek kapcsán további teendője.

Nem mehetünk el a határ menti települések ügye mellett sem, ahol évről évre növekszik a szlovák, román, ukrán és ruszin ajkú lakosság száma, illetve aránya is. Érdemes feltenni a kérdést, hogy vajon ade ez pluszmunkát a magyar államnak például Rajkán vagy éppen Ártándon. Már csak azért is fontos lenne ezt megvizsgálni, hogy a kölcsönösség elve alapján lehete lépni, nyilvánvalóan akkor, ha az adott településeken élő közösség részéről erre igény mutatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Békés megyei, szlovák felmenőkkel rendelkező, evangélikus vallású család leszármazottjaként fontosnak tartom, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük a magyarországi nemzeti közösségek gyarapodását és megmaradását. A nemzeti ellenzék képviselőjeként arra kérem önöket, hogy lépjünk túl a XX. századi etnikai gyűlöletkeltésen, temessük be közösen azokat az árkokat, amelyeket két világégés, egy ország több részre szakadása és a megosztásunkra törekvő nagyhatalmi játszmák hagytak maguk után. A XXI. századba az út a jogkiterjesztésen és a meglévő jogok betartatásán és hatékonyabbá tételén keresztül vezet.

Az előttünk fekvő beszámolót ezért, minden hiányossága ellenére, amit felsoroltam, mi a magunk részéről  a Jobbik  támogatni fogjuk, és reméljük, hogy legalább ebben a témában, ha másban nem is, de legalább néha megfogadják a javaslatainkat és az észrevételeinket. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Reflektálnék Ritter és Farkas urak felszólalására.Ritter úr azt mondta, hogy ők a mindenkori magyar kormány nemzetiségi politikája miatt támogató állásponton vannak, és ez a támogató álláspont nem öntől ered, hanem a magyarországi német nemzetiség felhatalmazása alapján vannak ezen az állásponton. Amikor úgy fogalmaztam, hogy ön a kétharmados kormánytöbbség biztosítéka, akkor nem a saját értékítéletemet közvetítettem, hanem azt, hogy ön és sajnos ön által a hazai német közösség is ebben a színben tűnik fel a közvélemény előtt. Hogy ennek mi az oka? Elsősorban az, hogy ön megszavaz olyan törvényeket is, amelyek egyébként nem nemzetiségi ügyekben kerülnek elő. Például megszavazta a közigazgatási bíróságok bevezetését, amely gyakorlatilag a független magyar igazságszolgáltatás és a bíróság szétverésének, pártállamosításának első lépcsőfoka, megszavazta a lakás-takarékpénztárak bezárását. Tehát ilyen szavazások után nehéz az embernek magát úgy pozicionálni, hogy nem akar, nem vesz részt a belpolitikában, hanem csupán nemzetiségi ügyeket képvisel.

De egyébként, ha már a nemzetiségi ügyeknél vagyunk, akkor megkérdezem Ritter képviselő urat, hogy például a népszámlálások kapcsán a nemzetiségek anonimitásának megszüntetése kérdésében, amely napirenden volt, például miért tartózkodott, és miért nem nyomott egy nem gombot. Tényleg őszintén kíváncsi vagyok a véleményére, hogy mondjuk, a hazai német nemzetiségi közösségnek miért érdeke az anonimitás megszüntetése.

Farkas úrra reagálva pedig szeretnék egy félreértést tisztázni. Képviselő úr, nem önt neveztem bűnözőnek. Lehet, hogy akkor ezt félrehallotta. Én azt mondtam, hogy akiről ön beszélt  amint a fideszes propaganda nyomja még a csapon is, mindenhol, ahol kifér, hogy a Jobbik elnöke 1991-ben összeverekedett egy (Kezével mutatja az idézőjelet.) „mozgáskorlátozott” férfival , ez a mozgáskorlátozott férfi egy bűnöző volt, azért ezt mondjuk már el! Egy bűnöző volt, aki a konfliktus előtt és utána is börtönben ült. Tehát ne tegyünk már úgy, mintha egy ártatlan, magatehetetlen emberről beszélnénk! Egy bűnözőről beszélünk, Szilágyi képviselőtársam ezt tisztázta. Azt gondolom, ezt fontos lenne hangsúlyozni.

Ami pedig azt illeti, hogy ön hálás a kormánynak  azt hiszem, így fogalmazott , hogy a cigányok el tudnak menni dolgozni; nem tudom, hogy a roma kisebbség képviselőjeként esetleg miért nem emeli fel a szavát az ellen, ön ezt jó eljárásnak tartjae, hogy Magyarországon a cigányság többsége ma éhbérért dolgozik, hogy közmunkára kényszerítik, hogy az elvégzett közmunkáért sokszor megalázó fizetést kap, és ebből a fizetésből egyébként ma Magyarországon normális módon nem lehet megélni. Miért nem szólal fel például azért, hogy kapjanak a romák is tisztességes bért az elvégzett munkáért, amit ne túlóra vállalásával kelljen elérniük, ha egyáltalán álláshoz jutnak, és nem közmunkát végeznek, hanem rendes állásuk van, akkor miért nem tisztességes bért kapnak az elvégzett munkáért, miért kényszerítik őket túlmunkára.

Vagy amit például Szilágyi képviselőtársam elmondott, hogy miért nem szólalnak fel az intézményesített korrupció ellen, amely egyébként a roma vezetők segédletével működik, de ugyanúgy ennek a kárvallottja és az elszenvedője maga a roma közösség, mert ezekhez a felzárkóztatásra szánt pénzekhez egyébként ők maguk nem jutnak hozzá. Azt gondolom, hogy ha komolyan veszi a képviselői munkáját, akkor a jobbikos politikusok megbélyegzése és az ellenük intézett kirohanások helyett esetleg, mondjuk, ilyen témákkal is foglalkozhatna.

Egyébként pedig általánosságban ön adott nekem egy jó tanácsot mint elsőként felszólaló képviselőnek. Én azt a tanácsot tudom adni önnek, hogy a nácizás és a kollektív megbélyegzés nagyon rossz útra visz, a gyűlölet rossz tanácsadó, és ha ön számonkéri a többi képviselőn, hogy ne éljenek a kollektív megbélyegzéssel, akkor ugyanezt kérjük és várjuk el öntől. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Manfred Weber, a Fidesz által is támogatott európai néppárti csúcsjelölt azt nyilatkozta a hétvégén a Spiegelnek a Fideszt jellemezve, hogy ami sok, az sok, Orbán Viktor rossz úton halad, és konkrét lépéseket helyezett kilátásba a Fidesz kizárása kapcsán az Európai Néppártból. Ennek egyébként, mármint a Fidesz kizárásának egyre több támogatója és lelkes híve van, nemcsak a baloldali és liberális európai pártok sorából, hanem bizony a magukat jobboldali, keresztény és konzervatív pártként meghatározó európai pártok közül is. Ezek egyébként az önök szövetségesei. És miközben ezek a vélemények vannak, úgy látszik, hogy a Fidesz mindent elkövet annak érdekében, hogy kiprovokálják a saját kirúgásukat vagy a kizárásukat az Európai Néppártból. Egyébként ezzel nemcsak maguknak ártanak, hanem elsősorban az országnak, ugyanis ha önöket, a Fideszt kizárják az Európai Néppártból, az nemcsak a Fidesznek rossz, hanem Magyarország érdekérvényesítő képességeit is csökkenti.

(17.00)

Persze erre lehet azt mondani, hogy igazából eddig sem álltak ki önök a magyar nemzeti érdekekért. Nem álltak ki akkor, amikor az önök által sokat támadott Gyurcsány Ferenccel egyetértésben szavazták meg olvasatlanul a lisszaboni szerződést. (Dr. Rétvári Bence: Ki szólalt fel az Európai Ügyészségért az előbb?) Nem álltak a „bérunió” európai polgári kezdeményezés mellett, ami csökkentette volna a bérszakadékot a keleti és a nyugati országok között. Nem tettek semmit azért, hogy európai színtéren kezelni lehessen a migrációs nyomást, túl azon, hogy magyar adóforintokból és magyar adófizetői pénzekből teleplakátolták az országot. És egyébként nem tettek semmi a határon túli magyar közösségek autonómia- és önrendelkezési törekvéseinek támogatásáért sem.

Tehát felmerül jogosan a kérdés, hogy egyáltalán mennyi értelme van annak, hogy önök bármilyen európai uniós pártcsaládnak a tagjai legyenek (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), de tekintve, hogy ezzel eljátsszák az esélyét is annak (Az elnök ismét csenget.), hogy Magyarország a következő években képviselve legyen, szeretném kérdezni a miniszter urat, hogy meddig feszítik még a húrt. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Az a baj, tisztelt miniszter úr, hogy az összes olyan gazemberség, amit a Fidesz elkövet, az Európai Unió szemében Magyarországra ég rá, Magyarországgal azonosítják. Az az igazság, hogy az önök kormányzása alatt Magyarország az Európai Unió második legkorruptabb állama jelenleg. Az a baj, hogy önök nem a probléma megoldásában érdekeltek, hanem a probléma kiélezésében, és egyfajta provokátori szerepben mindent megtesznek azért (Dr. Rétvári Bence: Ez a Jobbikra nem jellemző, hogy provokátor lenne!), hogy ezeket a problémákat ne tudjuk kezelni és megoldani európai uniós szinten, hanem belpolitikai célokra használják fel. (Szilágyi György: Így van!) Ön, miniszter úr, egy korábbi felszólalásában azt mondta, hogy nagyon komoly tétje van az európai parlamenti választásnak, ezzel mi magunk is egyetértünk. Az európai parlamenti választáson, májusban egyébként a szavazók arra fognak felhatalmazást adni, hogy hozzájárulnake ahhoz, hogy önök további uniós forrásokat lopjanak el, hozzájárulásukat adjáke ahhoz, hogy a kormánytól még független médiát bedarálják, ahhoz, hogy a bíróságok kézi vezérlését még jobban fokozzák (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hozzájárulnake ahhoz, hogy a gazdaság további szektorait vonják teljesen magánkézbe, és hozzájárulnake ahhoz, hogy… (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdem rögtön a legfontosabbal: az előttünk fekvő javaslatot mi a Jobbik részéről támogatni tudjuk. Egyetértünk azzal, hogy a hazánkban élő brit állampolgárok, valamint az Egyesült Királyságban dolgozó magyarok a mindennapi élet területén a lehető legnagyobb kedvezményt kaphassák meg abban az esetben, ha no deal brexit lesz, vagyis Nagy-Britanniának és Észak-Írországnak nem sikerül aláírnia a kilépési szerződést az Európai Unióval.A Jobbik kiemelten fontosnak tartja, hogy azon honfitársainknak, akik kényszerből a jobb megélhetés, vagy pusztán a normális, kiszámítható, emberhez méltó élet reményében elhagyni kényszerültek Magyarországot, a lehető legjobb feltételeket tudjuk biztosítani. Elemi érdekünk tehát gesztusokat gyakorolni e téren, hogy cserébe mi is gesztusokat várhassunk el brit partnereinktől. Bár a budapesti brit nagykövet szavai e téren megnyugtatóak, a kint élő és dolgozó magyarok sorsa továbbra is bizonytalan, és sokan tartanak az esetleges negatív gazdasági következményektől, az adminisztratív terhek növekedésétől.

Persze, az ideális az volna, ha nem kellene sok százezernyi családapának, családanyának, gyereknek és unokának keresnie a boldogulást Bristolban, Manchesterben, Edinburgh-ban vagy éppen Londonban. Ehhez viszont egyrészt tisztességesebb uniós kohéziós politikára, másrészt pedig olyan magyar gazdaságpolitikára volna szükség, amely nem a korrupcióra, az oligarchákra és a maffiaviszonyokra épít. Ehhez a külföldi multik százmilliárdos támogatásai és adókedvezményei mellett vagy inkább helyett jelentős hozzáadott értéket termelő magyar vállalkozásokat, startup cégeket kéne támogatni. Ehhez extra túlórák helyett tisztességes béreket kéne adni, ehhez olyan viszonyokat kéne teremteni a sajtóban, a tudományos és a kulturális életben, hogy az ember ne akarjon elmenekülni innen, hogy ne a fojtogató, mindent leuralni akaró politika határozza meg az emberek mindennapjait és fertőzze az emberi kapcsolatokat. Ehhez egy olyan országot kellene építeni, ahol nincs csúcsra járatva a néphülyítés, a kollektív, öncélú ellenségkeresés, ahol az emberek egymásra mosolyognak, ahol jó élni és ahová jó visszatérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A konkrétumokra rátérve, az előterjesztett törvényjavaslat szövegéből hiányoljuk az oktatásra vonatkozó részeket. A nemzeti köznevelésről szóló törvény 92. § (1) bekezdés b) pontja érvényes a hazánkban tanuló brit diákokra, a kilépés esetében azonban a c) pont lép majd hatályba. Kérdés, hogy ez ügyben szükség vane további szabályozásra, hogy a hazánkban tartózkodó brit diákok a korábbi feltételekkel folytathassák tanulmányaikat.

Ugyanezt érzem egyébként szükségesnek a felsőoktatásban is, hiszen itt is számos terület érintett, az Erasmus-programoktól kezdve egészen a tudományos együttműködésig. Szintén nem rendelkezik a törvényjavaslat a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvényről, ahol egy konkrét fejezet szól az uniós jog hatálya alá tartozó elismerésről. Egyre több magyar diák tanul ugyanis brit középiskolákban, és végez vagy folytat felsőfokú tanulmányokat főiskolai és egyetemi képzéseken.

(16.20)

Tisztelt Országgyűlés! Két oka van annak, hogy ma arról kell tárgyalnunk, hogy milyen intézkedéseket hozzunk abban az esetben, ha Nagy-Britannia megállapodás nélkül hagyja el az Európai Uniót. Az egyik ok, hogy az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács képtelen volt időben meghallani és időben meghallgatni a Csatorna túlpartjáról érkező aggodalmakat. A tömeges bevándorlás során fellépő veszélyek, a kihívások és a félelmek sajnos süket fülekre találtak az Európai Unió vezetőinél, pont a legkritikusabb időszakban. De a brit polgárokat afelől sem sikerült megnyugtatni, hogy az alacsony bérek elől Skóciába, Walesbe vagy Angliába költöző lengyelek és magyarok, illetve más kelet-európai munkavállalók nem fogják csökkenteni a helyi fizetéseket, és nem fogják felnyomni a helyi szolgáltatásoknak és termékeknek az árát. Zárójelben jegyzem meg, hogy nem is tudtak volna ilyen biztosítékot adni, hiszen a valóságban, pontosan tudjuk, ez történt meg.

Az a történészeknek a feladata lesz, hogy kellő idő távlatából a tanulságokat levonva megállapításokat tegyenek, de azt már most kijelenthetjük, hogy az Európai Unió vezetői a 2008-as gazdasági világválsággal kezdődő történelmi korszakban megmérettek és könnyűnek találtattak. Európa azóta folyamatos válságkorát éli, lemaradása pedig egyre nő az Egyesült Államokkal, Kínával, Japánnal és más feltörekvő hatalmakkal szemben, amelyekkel gyilkos küzdelmet folytatunk a nyersanyagokért, a piacokért és a kiművelt emberfőkért. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a versenyben mi, európaiak több okból is vesztésre állunk, és a helyzetünket csak rontja az Egyesült Királyság kilépése, illetve az ezzel kapcsolatos huzavona.

Van azonban egy másik oka is annak, tisztelt képviselőtársaim, és itt elsősorban önökhöz, kormánypárti képviselőkhöz fordulok, hogy ma egy olyan törvényjavaslatról kell tárgyalnunk, amely itt fekszik előttünk, ez pedig az az ámokfutás, amelyet önök 2015 óta folytatnak a politika és a nyilvánosság különböző színterein. Ennek az ámokfutásnak pedig az a lényege, hogy a tömeges bevándorlást nem kezelni kell, hanem minél nagyobb hisztériát kelteni, és ebben a hangzavarban aljas politikai célokra ezt felhasználni. A magyar emberek szorongásban tartása és az ellenzék hazaárulózása közben pedig szép csendben fel lehet élni az uniós támogatásokat, ki lehet iktatni a kormánytól független sajtót, és le lehet bontani a jogállamnak a maradékát. Önök ahelyett, hogy részt vettek volna az Európai Unió jövőjéről szóló vitában, inkább teleplakátolták az országot azzal a hazugsággal, hogy mindenki, aki saját véleményt mer megfogalmazni, és az a vélemény adott esetben nem illik az önök által teremtett álvalóságba, mind Soros György embere, holott, kedves fideszes képviselőtársaim, az amerikai tőzsdespekuláns pont önöket nevezte meg a 90-es években mint a legsikeresebb közép-európai projektjüket, olyannyira, hogy még az első nyomtatójukat is neki, az ő alapítványának köszönhetően tudták megvásárolni.

Tisztelt Kormánypárti Képviselő Hölgyek és Urak! Önöknek Navracsics Tibor személyében biztosuk van jelenleg az Európai Bizottságban. Már hallani egyébként híreket afelől is, hogy az ő rúdja már kifelé áll, de jelen pillanatban ő még az önök bizottsági biztosa. Önöknek jelenleg az Európai Néppártban a legerősebb európai parlamenti frakciójuk van pillanatnyilag, bár azt is látjuk, hogy gőzerővel dolgoznak azon, hogy kizárassák magukat. Önök ott ülnek az európai uniós tagállamok vezetőit tömörítő Európai Tanácsban is, a legfőbb döntéshozó szervben. Önöknek tehát minden lehetőségük meglett volna arra, hogy az Egyesült Királyság kiválásának megakadályozására mindent megtegyenek, ám e helyett a kétségkívül embert próbáló munka helyett önök inkább azzal foglalkoztak, hogy Orbán Viktor felcsúti gázszerelőjéből Magyarország leggazdagabb emberét csinálják. Ahelyett, hogy keresték volna a megállapodást a migráció uniós szintű kezelésére és a közös határvédelemre, ahelyett, hogy kiálltak volna a Kárpát-medencei őshonos magyarságnak az önrendelkezési törekvései mellett, ahelyett, hogy napirendre vették volna a Jobbik által életre hívott béruniós kezdeményezésünket, amely csökkenteni hivatott a keleti és a nyugati országok közötti bérszakadékot, mindezek helyett önök minden erejükkel a polgári Magyarország lebontásán dolgoztak és dolgoznak jelenleg is. Nemcsak Magyarország, hanem minden európai ország közös érdeke is, hogy ezen kísérletük kudarcba fulladjon.

Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, idén tavasszal arra kérnek felhatalmazást, hogy Magyarországot elszigeteljék, és ha már anyagi hasznuk nincs belőle, akkor kivezessék az Európai Unióból. Arra kérik az állampolgárok szavazatait, hogy törvényesítsék a Brüsszelből ellopott eurómilliárdokat, hogy ellehetetlenítsék hatóságilag az ellenzéki pártokat, pártállami sajtót és álhírkampányokat üzemeltessenek, végső soron pedig Magyarországot áttolják Ázsiába.

Tisztelt Országgyűlés! Mi, jobbikosok ezt nem fogjuk hagyni. Határozott meggyőződésünk, hogy a vitáknak a lefolytatása és a nemzeti érdekeknek a képviselete csak és kizárólag az Európai Unió keretében valósítható meg; egy olyan nemzetek Európájában, ahol Magyarországnak megbecsült helye van, és ahol a partnereink nem öncélú provokátorként tekintenek ránk vagy Oroszországnak a trójai falovaként. E célt szem előtt tartva a Jobbik zászlajára tűzi az Európai Unió reformját. Béruniós kezdeményezésünk cselekvési tervet készítene a keleti tagállamok bérfelzárkóztatására, hogy többé senkinek ne kelljen anyagi okok miatt elhagynia a szülőföldjét, családját és barátait. Európai polgári kezdeményezést indítunk az uniós források körüli rendszerszintű csalások és visszaélések felszámolására, az EU-s támogatások szigorúbb ellenőrzésére, és ha kell, akkor szankcionálására. Az illegális migráció ellen saját határőrség felállításával és az európai határvédelmi feladatoknak az összehangolásával védekezünk. Európai szinten fel kívánunk lépni az álhírgyárak, a fake news üzemeltetői ellen, valamint felvállaljuk a Kárpát-medencében élő magyarság önrendelkezési törekvéseinek támogatását.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió ma kétségkívül történetének legnagyobb kihívása előtt áll. A paradigmaváltást és a szükséges reformoknak a meghozatalát azonban rajtunk kívül senki nem fogja elvégezni. Ajtócsapkodással, ékveréssel és dezinformálással semmivel nem fogunk előrébb jutni. A brexit körüli vihar jelenleg csak az előszele annak, ami ránk vár a jövőben, ha továbbmegyünk ezen az úton. De mi nem ilyen Európát akarunk. Mi egy olyan Európát akarunk, amely erős, biztonságos és sikeres nemzetállamoknak a közössége. Olyat, amelyet az alapító atyák megálmodtak maguknak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Vejkey Imre képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni. Azt említette, hogy szemben az ellenzékkel, a kormány a családok Európáját és nem a migránsok Európáját támogatja. Egyébként ebben az alapelvben szerintem egyébként nincs köztünk különbség. Mi is azt gondoljuk, hogy a demográfiai válságot, amely Magyarországon, több hasonló nyugat-európai és európai országgal egyetemben van, elsősorban nem idegen kultúrájú emberek befogadásával, azok tömegével kell megoldani, hanem a magyar családok támogatásával. Ebben az alapelvben tehát nincs köztünk különbség. Itt a nézetkülönbség inkább az elv és a gyakorlat megvalósulásában van. Nyilván támogattuk a kormánynak az otthonteremtési kedvezményeit, illetve programjait, de azt már kevésbé tartjuk indokolhatónak, hogy hogyan történhetett meg az, hogy ha a magyar kormány nem migránsok Európáját, hanem családok Európáját szeretné, akkor hogyan lehet, hogy az elmúlt években önök 86 ezer olyan személynek a beengedéséhez járultak hozzá, akik jelenleg migránsként érkeztek az országba.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hogyan fordulhat elő az, amire Z. Kárpát Dániel képviselőtársam a tegnapi napon e ház falai között felhívta az önök figyelmét, hogy a magyarországi bankok a saját honlapjukon hirdetik azt, hogy hogyan tudnak egyébként magyar állampolgársággal nem rendelkező, harmadik világból érkező állampolgárok CSOK-ot, családi otthonkedvezményt igényelni? Hogyan fordulhat elő az, hogy a Magyarországról kiáramló százezrek helyett a kormány ukrán és román vendégmunkásokkal tölti fel a hiányszakmákban, a hiányágazatokban a helyeket? Hogyan fordulhat elő az, hogy gyakorlatilag mindenféle kétes hátterű üzletembernek adunk letelepedési kötvényeket tömegével? Miért van az, hogy évek óta folyamatosan visszatérő témája a sajtónak, hogy különböző, elsősorban Oroszországból, Ukrajnából érkező emberek szereznek magyar állampolgárságot, ha eleget fizetnek ezért? Hogyan fordulhat elő az, ami most itt Venezuela kapcsán volt példa, hogy a magyar kormány úgy fogadott be 300, magyar felmenőkkel rendelkező venezuelai magyar állampolgárt, hogy azt gyakorlatilag teljes titokban kellett tartani? Hozzáteszem és hangsúlyozom, hogy természetesen nem az ő befogadásukkal van baj, hiszen ez humanitárius szempontból és egyébként elfogadható, mivel rájuk nem mint migránsokra, hanem magyarokra, többedgenerációs magyar állampolgárokra tekintünk. Ezt teljesen helyénvalónak és méltányolandónak tartjuk, de mégis, az a helyzet, hogy ezt az egészet így fű alatt kellett rendezni, azt bizonyítja, hogy az önök által propagált családok Európája helyett itt bizony a kommunikáció és a valóság között egy éles ellentét feszül, és ezt az ellentétet egyébként önök közül még senki nem tudta tisztázni vagy rendbe tenni, úgyhogy esetleg várom akár képviselő úrnak, akár más kormánypárti képviselőknek a válaszát a tisztánlátás végett, hogy hogyan fordulhatnak elő ezek a fent tárgyalt esetek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! A Jobbik részéről az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatni tudjuk, annál is inkább, mert azt gondolom, mindannyiunk közös érdeke az, hogy bekövetkezik az, amire sajnos a mostani híreket is olvasva egyre nagyobb esély van. Úgyhogy, ha Nagy-Britannia külön megállapodás nélkül hagyja el az Európai Uniót, akkor ez olyan formában történjen meg, hogy az itt élők és az itt tanuló brit állampolgárok a lehető legnagyobb kedvezmény elve alapján megkaphassanak minden olyan kedvezményt, amire mi, magyarok is a kölcsönösség jegyében számítunk, és elvárjuk majd brit partnereinktől.Itt kell ugyanakkor megjegyeznem, nagyon sajnáljuk azt, hogy az oktatásra vonatkozó részek, amelyekre mi is itt a vezérszónoki felszólalásban felhívtuk a figyelmet, hogy érdemes lenne ezzel foglalkozni, végül nem kerültek bele ebbe a csomagba. Azt gondoljuk, rendkívül kedvezőtlen az, hogy az itt tanuló brit diákok továbbtanulási lehetőségei nem tisztázottak, nem vagyunk erre felkészülve. És ami talán ennél is fontosabb, hogy az egyre nagyobb számban Nagy-Britanniában élő, tanuló, ott középiskolába járó, felsőoktatási tanulmányokat folytató és doktori képzést folytató magyar állampolgároknak a kölcsönösség jegyében szintén nem biztosított jelenleg, hogy ezt milyen formában tudják majd folytatni.

Természetesen a legjobb az lenne, ha most nem lenne több százezer olyan honfitársunk, akiket ez a kedvezőtlen helyzet fenyegetne. De egyrészt látjuk, hogy a Kelet-Európából való elvándorlási hullám, másrészt pedig a magyar kormány gazdaságpolitikája következtében sajnos jóval több magyart fog ez érinteni, mint amennyi kívánatos vagy elvárható volna.

(19.40)

Azt is sajnálattal tapasztaljuk  és erre szintén hosszasan kitértem a vezérszónoki felszólalásomban, most csak röviden hivatkozom rá , hogy a magyar kormány elszigetelődése az Európai Unióban hétről hétre, napról napra rosszabb. Így a magyar kormány érdekérvényesítő képessége is fokozatosan egyre romlik.

Végezetül azt is szomorúan látjuk és állapítjuk meg, hogy a magyar kormány és a magyar kormány képviselői az Európai Unióban és a különböző uniós testületekben ahelyett, hogy azzal lettek volna elfoglalva, hogy megpróbálják egyben tartani az Unió politikai közösségét, ahelyett, hogy küzdöttek volna a migráció uniós szintű kezeléséért, ehelyett az árokásással, az álhírek gyártásával és nem utolsósorban a konfliktusok kiélezésével, az ellenzék lejáratásával voltak elfoglalva. Lehet, ha ezt az időt és energiát, mondjuk, arra fordították volna, hogy hogyan lehet rendezett viszonyokat kiharcolni, megtalálni a konszenzusos hangot az EU-kritikus erőkkel, akkor talán most nem tartanánk itt, és lenne esélye a normális, józan párbeszéden és a konszenzuskeresésen alapuló politikának. Sajnos ez a hajó már elment. Úgyhogy most annyit tudunk tenni, hogy a károkat megpróbáljuk minimalizálni. Ebből a szempontból egyébként ez a törvényjavaslat, még ha az általunk kritizált oktatásos részt nem is tartalmazza, összességében mégiscsak egy lépés efelé, ezért mi azt a magunk részéről támogatni fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Miközben a kormány állítólag azon dolgozik, hogy a hazai munkaerőhiányt a külföldön dolgozó magyarok hazacsábításával próbálják meg pótolni, aközben sajnálattal tapasztaljuk, hogy a külföldön megszerzett szakképesítések hazai elismertetése bizony nagyon komoly akadályokba ütközik.Az elmúlt időszakban többen kerestek meg minket azzal a problémával, hogy csak a hazaköltözésükkor döbbentek rá arra, hogy hiába végeztek el képzést az Európai Unión belül, azokat itthon nem ismerik el, vagyis nem dolgozhatnak a saját szakmájukban. A közelmúltban az egyik ilyen eset az országos sajtót is bejárta. Egy magyarországi állandó lakcímmel rendelkező férfi, aki Ausztriában dolgozott évekig, nem tudta itthon megszerezni azt a szakképesítést, amelyet kinn, Ausztriában targoncás és darus képesítésre letett, egész egyszerűen azért, mert itthon nincs ennek megfelelő, ezt rendező jogszabály.

Az a teljesen abszurd helyzet állt elő, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben egy uniós állampolgár az úgynevezett határon átnyúló szolgáltatásoknak köszönhetően ma Magyarországon vidáman dolgozhat, lobogtatva az osztrák bizonyítványát bármely magyarországi munkahelyen, aközben egy magyarországi lakcímmel rendelkező, hazatérő és itthon letelepedő honfitársunk ugyanezt nem tudja megtenni, még akkor sem, ha a külföldön megszerzett képesítése adott esetben komolyabb vagy összetettebb, mint az itthoni OKJ-s bizonyítvány.

A Magyar Nemzeti Bank 2019-es versenyképességi programjában egyébként a külföldön élő magyarok hazacsábítása szintén kiemelt célként van megjelölve. Erre van kidolgozva egy négypontos javaslat is, amelynek az utolsó pontja a külföldön szerzett diplomák elismerésének, elfogadtatásának egyszerűsítése. Ez üdvözlendő, de amint a fenti példa is bizonyítja, ez nem elégséges, ezt szükséges lenne kiterjeszteni az EU tagállamain belül szerzett szakképesítésekre is.

A fentiek alapján kérdezem államtitkár urat, hogy tervezi-e a kormány, hogy az EU tagállamaiban a szakképesítések hazai elismertetését is fontolóra veszik, és várhatóan mikor fog az ezt lehetővé tevő jogszabály megszületni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő határozati javaslat előzményei több mint két évre nyúlnak vissza. Ezeket a tisztánlátás és a történeti hűség kedvéért szeretném most önöknek röviden összefoglalni. 2017 márciusában Szávay István volt képviselőtársunk a Nemzeti összetartozás bizottsága tagjaként javaslatot tett, hogy egy Trianon-emlékév keretein belül emlékezzünk meg méltó módon az első világháborút lezáró békediktátumról.

(14.20)

Akkor önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, azt mondták, hogy előterjesztenek majd egy saját javaslatot, amely szintén méltóképp fog megemlékezni az 1918 és 1920 közötti eseményekről. Ez akkor nem történt meg, sőt itt 2017 májusában az Országgyűlésben még le is szavazták az erről szóló javaslatunkat. Pedig már akkor is leszögeztük azt, hogy mind a javaslatunk címe, mind annak a szövege kapcsán nyitottak vagyunk a módosításokra, hiszen az volt a célunk, hogy az Országgyűlés elé egy olyan határozati javaslat kerülhessen, amelyet a pártok részéről a lehető legszélesebb konszenzus övez. Novemberben ismét benyújtottuk ugyanezt a határozati javaslatunkat, amelyet önök akkor ismét leszavaztak, hogy aztán 2018. június 4-én ismét beterjesszük, önök pedig újfent leszavazzák. Így jutottunk el idén márciusig, amikor is a Magyar Állandó Értekezlet döntését követően önök nyújtottak be egy hasonló tartalmú kezdeményezést 2020 nemzeti összetartozás évének nyilvánításáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt csak azért tartottam fontosnak itt önök előtt feleleveníteni, hogy egyértelművé tegyem: a Jobbik már idejekorán szeretett volna ezzel az egész üggyel még 2018-at megelőzően foglalkozni. Fontosnak tartottuk volna azt, hogy a környező országok saját Trianon-narratívájával szemben ott állhasson a magyarság igazsága is. Azt szerettük volna, hogy a külhoni honfitársaink érezzék, Magyarország a környező országokban zajló ünneplés és a nacionalista hőbörgés közepette rendíthetetlenül ott áll mögöttük. Nemzetpolitikai jelentősége lett volna annak is, hogy időben lépéseket tegyünk azért, hogy ne gondolják azt Nyugat-Európában, hogy a Trianonban megkötött békeszerződés egy alapvetően jó döntés volt, amely megoldotta volna a nemzetiségi kérdést a Kárpát-medencében. Hiszen mindannyian tudjuk, akik napi szinten követjük az elszakított magyarság túlélésért folytatott politikai, közjogi és társadalmi küzdelmeit, hogy ez sajnos közel sincs így.

Hiába telt el lassan egy évszázad, Trianon ma is velünk él, és a hatásai ott vannak a külhoni magyarok mindennapjaiban. Ott van a Himnusz-éneklésnek a felvidéki betiltási kísérletében, ott van a kárpátaljai nyelvtörvény ügyében, ott van a jogtalanul elorzott úzvölgyi katonatemető ügyében Székelyföldön és Erdélyben, és ott van a magyar etnikumú falvaknak az erőszakos lakosságcseréjében is Délvidéken.

Tisztelt Országgyűlés! Több mint kétéves késlekedés és huzavona után most itt fekszik előttünk egy javaslat, amely végre foglalkozik a témával, ennek természetesen örülünk, és annak ellenére, hogy önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, korábban nem voltak partnerek a konstruktív vitában, mi azon leszünk, hogy ebben részt vegyünk, ugyanis felelős ellenzéki pártként ezt tartjuk helyesnek.

Egy fontos kiegészítéssel is szeretnék élni, és itt örömmel nyugtáztam Pánczél Károly képviselőtársam, bizottsági elnök úrnak a kitérését az autonómia fontosságára, ugyanis mi is azt gondoljuk, hogy ez egy olyan alapvetés, a külhoni magyarságnak az autonómiakövetelése, amelynek helye kell hogy legyen, szerepelnie kell ebben az előterjesztésben. A Jobbik alapítása óta elkötelezett és következetes támogatója a külhoni magyarság önrendelkezési törekvésének. Ezért szeretnénk javasolni, hogy az autonómiaküzdelmeknek a támogatása kerüljön bele ebbe az előterjesztésbe. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az elszakított magyar közösségek hosszú távú megmaradásához és gyarapításához nem elegendőek pusztán az anyaországnak az egyébként üdvös és támogatandó pénzügyi és gazdasági támogatásai.

Az autonómia az Európai Unióban egy létező, bevett formája az önrendelkezésnek, és az, mint ahogy a történelem is bizonyította, nemcsak a kisebbség, hanem a többségi nemzet javát is szolgálja. Csak akkor bízhatunk abban, hogy Beregszászon, Székelykeresztúron, Zentán vagy Rimaszombaton is fog még elhangzani magyar szó a XXII. században, ha minél hamarabb meg tudjuk valósítani az egy tömbben, egy területen élő magyarság területi autonómiáját, és azokon a területeken, ahol a magyarság lélekszáma már kisebbségbe szorult, ott a kulturális önrendelkezést.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről ezért jelentettük be Brenner Koloman képviselőtársammal, hogy támogatjuk a Székely Nemzeti Tanácsnak a nemzeti régiókra vonatkozó európai polgári kezdeményezését, amely fontos mérföldkő lehet a Kárpát-medencei magyarság autonómiaküzdelmében. Nagyon bízunk benne, hogy az összes többi magyarországi párt csatlakozni fog ehhez.

Tisztelt Országgyűlés! A trianoni békediktátum feldarabolta hazánkat, miközben idegen, ellenséges fennhatóság alá kényszerítette nemzetünk egyharmadát, végzetesen szembefordította egymással a Kárpát-medencében élő népeket. Egy évszázad elteltével végre lehetőséget kaptunk arra, hogy a sebeket begyógyítsuk, és megvalósítsuk a magyarság határokon át történő egyesítését. Ebben a nagy közös ügyben, ebben a nagy, méltó küldetésben a magyar Országgyűlés és a külhoni magyarság számíthat a Jobbik aktív és segítő részvételére. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Kormánypárti politikusok és megmondóemberek rendszeresen borzolják az idegeinket azzal, hogy a piaci ár töredékéért jutnak bérlakáshoz a budai Várban, a miniszterelnök udvartartásának közelében, miközben az elszabadult ingatlanárak miatt magyar fiatalok százezrei kényszerülnek megtapasztalni, hogy már a főváros peremvidékén sem tudnak saját lakáshoz jutni, még szülői segítséggel sem. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, úgy osztogatják a százmilliós felújított ingatlanokat a különböző fideszes cégeknek és strómanoknak, mintha nem lenne holnap. Így jutott potom áron bérlakáshoz a budai Várban Bayer Zsolt, a Fidesz 5. számú párttagkönyvének büszke tulajdonosa, Palkovics László miniszter úr, Semjén Zsolt és Lázár János vadásztársai, Habsburg főhercegek és még sokan mások.A legújabb hírek szerint 85 négyzetméteres önkormányzati lakáshoz jutott az a Valton-Master Car Kft. is, amely az elhíresült helikopterezés után hozta-vitte a Rogán-házaspárt. A cég öt évre 101 ezer forintért bérelhet ingatlant egy olyan környéken, ahol egy feleakkora ingatlan bérleti díja havi félmillió forintba kerül, legalábbis ott kezdődik. Ráadásul a Budavári Önkormányzat mintegy 210 millió forintot költött ennek a felújítására. Mikor költenek vajon, kedves kormánypárti képviselőtársaim, egyszerű magyar emberek lakhatási körülményeinek javítására ennyi pénzt?

Tisztelt Államtitkár Úr! Önt kérdezem, hogy nem tartja-e arcpirítónak azt, hogy miközben a magyar fiatalok százezrei hagyják el ezt az országot, mert esélyük sincs tisztességesen megélni és elfogadható áron lakáshoz jutni, önök a saját udvartartásukat juttatják nevetséges áron ingatlanokhoz. Szeretném kérdezni, hogy mikor fognak végre érdemi segítséget nyújtani nemcsak a háromgyerekes családoknak, hanem azoknak is, akik a saját önálló lakás híján az első gyermeket sem tudják bevállalni. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném, hogy a Jobbik képviselőcsoportja ezt a határozati javaslatot támogatni fogja a holnapi nap folyamán. Tesszük ezt annak ellenére, hogy 2017 márciusában mi nyújtottuk be először, hogy legyen Trianon 100. évfordulóján egy olyan megemlékezés, amely méltó emléket állít a centenáriumnak. Ezt a kormánypárti képviselők több alkalommal leszavazták. Ennek ellenére most az önök hasonló témájú és hasonló tematikájú indítványát támogatni fogjuk. Tesszük ezt annak ellenére is, ami itt képviselőtársamtól elhangzott, hogy sem az elnevezést, sem a dátumot nem tartjuk szerencsésnek. A magyar ember számára június 4e mindig gyásznap lesz, és Trianon évfordulója mindig gyászév lesz.

S tesszük ezt annak ellenére is, hogy a kormánypárti képviselők nem támogatták azt a módosító javaslatunkat sem a bizottsági ülésen, amely kimondta volna és a határozati javaslat szövegébe foglalta volna az autonómia támogatásának a szükségességét. Mi azt gondoltuk, hogy ez egy nagyon szép és jó módja lett volna annak, hogy túllépve a szóvirágokon és az általánosan megfogalmazott célokon, egy olyan ügyet tudjunk most beemelni a közvéleménybe, amely ma, 2019-ben az elszakított magyarság kollektív közösségi jogai biztosítékának az egyik legmeghatározóbb, az Európai Unióban bevett jogi formája.

Fontosnak tartjuk az indoklásban leírt célokat, azt, hogy a békediktátum máig tartó politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémáit kibeszéljük. Fontosnak tartjuk azt, hogy minél több megemlékezés, konferencia, oktatási és ismeretterjesztő anyagok, olyan tananyagok, amelyek mind az iskolákban, és olyan tévé- és filmalkotások, amelyek a televízióban, moziban megszülethetnek, és olyan anyagok készüljenek, amelyek például a fiatalok számára is interaktív, kreatív, formabontó módon hozzák be a közbeszédbe, a közvélekedésbe Trianon máig tartó problémáit. S fontosnak tartjuk azt is, hogy ne csak a tragédia okairól és következményeiről beszéljünk, hanem az elért sikerekről is. Arról, hogy az elmúlt száz évben ez a nemzet nemhogy nem omlott össze, nemhogy nem fogyott el, hanem olyan csodát tudott adni a világnak, mint amilyenek a Nobel-díjas tudósaink vagy például a pesti srácok voltak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy újra átéljék és megismételjék azt. Ezért is tartjuk fontosnak azt, hogy a környező országok Trianon-narratívájával szemben Magyarország igenis fogalmazza meg, tegye világossá a saját maga igazságát, és ezt a saját Trianon-narratívánkat juttassuk el, értessük meg és magyarázzuk el a nyugat-európai döntéshozóknak és a véleményformálóknak is. Azt szeretnénk és azt várjuk el önöktől, hogy a magyar kormány a teljes diplomáciai eszköztárát vesse latba, és a centenáriumot használja fel arra, hogy azt a munkát, amit meggyőződésem szerint elmulasztottunk megtenni az elmúlt években, évtizedekben, példát véve szlovák és román szomszédainkról, egy példás diplomáciai munkával elöl járva vigyük el Nyugat-Európába, és értessük meg, hogy a trianoni békediktátum miért nem volt sem méltányos, sem igazságos, és miért nem adott hosszú távú megoldást a közép-európai népek békés egymás mellett élésére.

Azt bizonyítván, hogy mennyire komolyan gondoljuk ezt a javaslatunkat, a Jobbik részéről költségvetési módosító javaslatot fogunk benyújtani, amely a kellő pénzügyi hátterét biztosítani fogja annak, hogy ez az emlékév ne csak egy legyen a sorban, és ne csak egy kötelezően letudandó feladat legyen, hanem igenis tegyük mögé azt a pénzügyi hátteret, ami ahhoz kell, hogy ezt az emlékévet úgy tudjuk megrendezni, hogy ennek valóban mélyreható társadalmi következménye és értelme legyen.

Végül arról is szeretnék szót ejteni, hogy bár szépek a megfogalmazott célok, de a fő kérdés az, hogy fel tudjuke használni ezt az emlékévet a valódi nemzeti összetartozásra. Itt nem tudjuk megkerülni azt, hogy kiindulva az elmúlt évekből, el kell döntenie a kormánynak azt, hogy a nemzet részének tekintie azokat a magyarokat, akik nem a Fidesz támogatói és nem a Fidesz szimpatizánsai. Azt látjuk ugyanis, hogy az a magyarországi minta, amely a különböző támogatásokért cserébe a feltétlen teljes párthűséget várja el, ez a nagyon káros minta sajnos exportálva lett a határainkon túlra is, és ez minden, csak nem szolgálja azt a célt, amely a határozati javaslat szövegében megfogalmazódott. Hogy még konkrétabb legyek: azt látjuk, hogy míg 2010 előtt Gyurcsány Ferenc és az általa vezetett pártok fordítottak magyart a magyar ellen, most sajnos ellenkező előjelű, de hasonló folyamatokat látunk.

Míg akkor a december 4-ei népszavazás hergelte a határon túli magyarságot a magyarországi magyarok ellen, most azt látjuk, hogy azzal, ahogyan a magyar kormány és a magyar kormány médiája az ellenzéket hazaárulózza, és ahogy az ellenzéki pártokhoz és minden entitáshoz, amely nem a Fideszből áll, viszonyul, sajnos ez egyre több magyarországi állampolgárt fordít külhoni véreink ellen. Ezt nem engedhetjük meg, és nem hagyhatjuk azt, ami úgy látjuk, sajnos egyre inkább kirajzolódik, és ki kell mondanunk, képviselőtársaim, hogy ma, 2019-ben távolabb vagyunk a nemzeti összetartozástól, mint 2010-ben voltunk. Tehát nem elég beszélni a nemzeti összetartozásról, tenni is kell érte, és a partneri törekvés mellett a leghatározottabban ki kell állnunk és fel kell lépnünk a külhoni magyarság mellett. Ebben a célban a Jobbik Magyarországért Mozgalomra számíthatnak a külhoni magyar közösségek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán kicsit szimbolikus is, hogy Trianon 100. évfordulójához közeledve egy ilyen ügyben kell most közösen tanácskozunk. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a 100 évvel ezelőtti békediktátumot szándékosan úgy alkották meg a győztes hatalmak, hogy Magyarországnak a természetes határait, a vasúti csomópontokat, a nagy közlekedési csomópontokokat lehetőleg az új csonka honban elvágják ezektől, és az új csonka hon lehetőleg minél hátrányosabb helyzetben, minél kevesebb meghatározó vasúti és közúti csomóponttal legyen szegényebb.Ahogy elhangzott itt az előterjesztésben is, egy szimbolikus ügyről, illetve egy olyan térségről van szó, amelyet évszázadokon keresztül híd kötött össze egymással; már egészen a középkorban is itt volt egy híd, sőt az itt élő emberek egyébként egy egyházközséghez is tartoztak, tehát egy olyan régiót szakított ketté a mesterséges államhatár a trianoni békediktátummal, illetve később a második világháborút lezáró párizsi békeszerződésben, amely évszázadokon keresztül egy régiót alkotott.

Ahogy el is hangzott az előterjesztésben, a visszavonuló német csapatok a második világháború során ezt a hidat felrobbantották. Azóta nem volt közvetlen összeköttetés, tehát az itt élő drégelypalánki magyaroknak több mint 10 kilométert kellett utazniuk, ha át akartak jutni a határ túloldalára. Úgyhogy régi adósságát törleszti most mind a szlovák, mind a magyar állam ennek a hídnak a megépítésével.

Amiről viszont nem volt szó az előterjesztésben, az az, hogy 2017 tavaszán Ipolyhídvégen már volt egy tanácskozás, ahol a magyar és a szlovák hatóságok egybehangzóan megállapították, hogy nemzetstratégiai, nemzetgazdasági prioritásról van szó, hiszen a két híd nemcsak a munkaerő-áramlásnak a minél jobb és rugalmasabb ellátását, a munkaerő minél szabadabb áramlását szolgálná, hanem a két város közötti kulturális és társadalmi kapcsolatoknak az erősítését is.

Két év telt el ez óta a bejelentés óta. Nem tudjuk, hogy az elmúlt két évben konkrétan milyen háttértárgyalások, egyeztetések zajlottak, és ami még inkább zavaró, hogy nem tudjuk, hogy ebből a mostani bejelentésből mikor lesz eredmény, esetleg ha erre vonatkozólag akár az előterjesztő, akár kormánypárti képviselőtársaim tudnak valami konkrétumot mondani, hogy ebből a hídból mikor lesz valóság, mikor fog megépülni, vagy egyáltalán mikorra tervezik ennek az átadását, akkor azt megköszönnénk.

A közutak fontossága mellett ennél a mostani törvénynél beszélnünk kell a vasutak fontosságáról is. Jómagam a mostani 2020-as költségvetési tervhez benyújtottam egy olyan módosító javaslatot, amely azt a célt szolgálja, hogy a közutak mellett a Magyarország és a környező országok közötti vasúti átjárhatóságot is könnyítsük meg. Úgy gondoljuk, hogy ha a gazdasági kapcsolatok élénkítését várjuk, akkor a közúti forgalom mellett a vasúti forgalmat, a vasúti átjárhatóságot is javítanunk kell.

Ki kell térnünk arra is, hogy bár  mint az elhangzott  Magyarország és Szlovákia között az elmúlt években eléggé intenzív párbeszéd volt új hidak nyitása kapcsán, sajnos Délvidék és Kárpátalja esetében korántsem ennyire rózsás a kép. Délvidéken és Kárpátalján is több helyen lenne szükség új határátkelők nyitására. Kárpátalján például a teljesség igénye nélkül Nagypalád és Kispalád között, vagy ahogy azt Gyüre Csaba képviselőtársam nem is olyan rég egy parlamenti felszólalásban jelezte, Szalóka és Tiszaszentmárton között is régi igénye az ott lakóknak, hogy legyen közvetlen határátkelő, de ilyen a Hetyen-Tiszakerecseny közötti átkelő is. Emellett pedig arra is tekintettel kéne lennünk, hogy a már megépült határátkelők úgy üzemeljenek, hogy valóban be tudják tölteni azt a célt, amelyet határátkelőként egyébként be kell töltenie.

Gondolok itt arra, hogy például Délvidéken is a Tiszasziget és Gyála között üzemelő határátkelő, régi kérése az ottaniaknak, hogy legyen éjjel-nappal, 0-24 órában átjárható, és egy régi adóssága a két országnak, hogy ennek a feltételei nem teljesülnek. De említhetném akár itt Ukrajna-Magyarország viszonylatában a csap-záhonyi vagy pedig az asztély-beregsurányi határátkelőket is. Azok, akik rendszeresen közlekednek vagy ingáznak ezekben a régiókban, tudják, hogy nemritkán 6-8 vagy akár tízórás sorok is kialakulnak, és ez teljesen ellehetetleníti az egyébként akár munkavállalási, akár magán- vagy turisztikai céllal közlekedő lakosok utazását. Azt gondolom, és csupán arra akartam ráirányítani az önök figyelmét, hogy nem elég határátkelőket, új utakat vagy új hidakat építeni. Biztosítani kell azt is, hogy ezek az elkészült határátkelők és új határátkelő-csomópontok úgy üzemeljenek, hogy mind a két ország határ menti lakosainak a megelégedésére szolgáljanak.

Összefoglalóan annyit tudok elmondani, hogy azt gondolom, mindannyiunk közös érdeke az, hogy a Kárpát-medencében a határ menti régiókban biztosítsuk azt, hogy a szétszabdalt magyar közösségek közötti kapcsolattartás minél könnyebb, minél egyszerűbb legyen, ezért a Jobbik részéről támogatni fogjuk ezt a javaslatot.

Bár nem tartozik szorosabban véve a most tárgyalt javaslathoz, de muszáj néhány szó erejéig kitérnem arra, hogy amikor a magyar-szlovák viszony és a kétoldalú kapcsolatok rendre terítékre kerülnek, a magyar kormány mindig az előkészítés alatt álló gázvezetékekről, új hidak és utak átadásáról példálózik, amikor azt akarja demonstrálni, hogy mennyire jó a magyar-szlovák viszony. Sajnos azonban, tisztelt képviselőtársaim, ennél sokkal súlyosabb, fajsúlyosabb ügyekben nincs előrelépés a két ország között. Sőt, nemhogy előrelépés nincs, hanem konkrét visszarendeződés van. Elég itt utalni a Beneš-dekrétumokra, amelyek kollektív bűnös nemzetként, népként azonosítják a felvidéki magyarságot; arra a Beneš-dekrétumra, amellyel a tarsolyában Szlovákia egyébként Magyarország mellett az Európai Unió teljes jogú tagja tudott lenni, és amely dekrétumokról azóta egyébként többször a szlovák fél egyoldalúan jelezte, hogy nem tartják szükségesnek ennek a felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését. De lehetne említeni az állampolgársági ügyet, amely határozottan tiltja a kettős állampolgárságot.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr erre mondta azt, hogy jöjjenek át titokban, fű alatt a felvidéki magyarok, és vegyék fel itt Magyarországon az állampolgárságot, mi majd nem adjuk ki őket.

(13.30)

Azt gondolom, hogy ezek az esetek a lehető legtávolabb vannak azoktól, ami alapján ki tudnánk jelenteni, hogy előremutató és jó a két ország közötti viszony. De itt van a mai napig nem megoldott nyelvtörvény, a felvidéki magyar kisiskolák bezárásáról szóló hírek vagy éppen a legutóbbi időszakban a magyar himnusz éneklésének a korlátozása is.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy hidakat akkor van értelme építeni vagy akkor van elsősorban értelme építeni, hogyha bízunk abban, hogy ezeket a jelenleg magyarlakta régiókat a határ mindkét oldalán össze tudjuk kapcsolni. De ha nem lesznek magyar emberek, nem lesznek a magyar nyelvet, a kultúrát, az örökséget továbbvivő, magyar identitással bíró emberek a határ túloldalán, ha egész egyszerűen az ő létezésüket a környező országok ellehetetlenítik és egy erőszakos asszimiláció útján őket beolvasztják, akkor ezeknek a hidaknak az építése legfeljebb gazdasági célokat szolgálhat.

Ezért szeretném kérni önöket és szeretném kérni a kormányt arra, hogy a hidak, az utak és a vasutak építésén túl vállalja fel azokat a fontos nemzetpolitikai, nemzetstratégiai ügyeket is, amelyek adott esetben konfliktussal járnak, amelyek adott esetben a nemzeti ügyeknek a határozottabb érdekképviseletével járnak, és ezeket az ügyeket vegyük napirendre mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind a magyar-szlovák vegyesbizottsági üléseken, mind a diplomácia minden színterén. Ehhez a Jobbik képviselői, ahogy az elmúlt kilenc évben, az elkövetkezendő években is minden segítséget meg fognak adni. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném leszögezni az elején, hogy a Jobbik a kezdetektől fogva, a 2010-es parlamentbe kerülésünktől fogva támogatója, sőt szorgalmazója és katalizátora volt annak, hogy 2011-től elszakított véreink, a külhoni magyarok is megkapják a teljes jogú állampolgárságot. Azt gondoljuk, hogy a magyar kormány egy nagyon régi adósságát törlesztette akkor, amikor felszámolta azt a méltatlan helyzetet, és nagyon szomorú, hogy ezért több mint két évtizedet kellett várni, hogy magyar honfitársaink, akik évszázadok óta családjukkal, összes felmenőikkel együtt a szülőföldjükön magyarul éltek, korábban egy hosszú, megalázó procedúra folyamán juthattak nagy szerencsével magyar állampolgársághoz. Mindannyiunk előtt ismeretesek és az emlékezetünkbe bevésődtek azok az esetek, amikor hosszú éveknek a várakozása, adminisztrációs terhei, magyar történelmi ismeretekről szóló vizsgák, kérdőívek kitöltése nyomán juthatott el csak valaki a magyar állampolgársághoz; az, hogy 2010-ben ez megszűnt, azt, gondolom, egy nagyon nagy eredmény, és önök teljesen jogosan vetik fel, hogy vannak ma is a magyar parlamentben olyan ellenzéki pártok vagy politikusok, akik nem állnak teljes szívvel e mögött az ügy mögött. De hadd hívjam fel a figyelmüket, kedves kormánypárti képviselők, hogy azért önök sem voltak a kezdetektől fogva egyértelmű és lelkes támogatói ennek. Nekem a fülembe csengenek még Martonyi János szavai 2009-ből  ugye, ő az önök külügyminisztere volt , aki még 2009-ben is arról beszélt, hogy a kettős állampolgárság az Európai Unióban egy megvalósíthatatlan konstrukció, és akkor azzal példálózott, hogy a legmesszebb, ameddig el lehet itt menni, az a kedvezménytörvény, amit az első Fidesz-kormány az ezredforduló környékén alkotott. Szerencsére ez az álláspontja a Fidesznek 2009 és 2010 között változott, megkockáztatom, hogy részben azért is, mert 2010-ben a Jobbik parlamentbe kerülésével önök érezték, hogy nem elég az, amit addig mondtak, és egyébként az, hogy azt a törvényt ilyen nagy arányban tudtuk megszavazni, az, azt gondolom, hogy mindenképpen a magyar politikatörténet egyik legszebb lapjára tartozik.

De itt  és akkor rátérve a konkrét javaslatra  az előttünk fekvő törvénymódosítás arról szól, hogy egyrészt hogyan szigorítsuk vagy ellenőrizzük jobban ennek a megszerzését, másrészt meg hogyan tudjuk egyszerűbbé tenni az egyablakos ügyintézéssel. Mi ezeket a magunk részéről üdvözöljük, de szeretném feltenni az a kérdést, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy miért kellett ezért nyolc évig várni.

Tehát önök pontosan tisztában voltak vele már 2011-ben, hogy a magyar állampolgárság megszerzésére rendszerszintű csalások és visszaélések voltak, és itt nem arról van szó, amit Vitányi képviselőtársam mondott, hogy egyes személyek meg néhány személy, itt személyek tízezrei jutottak pár száz vagy pár ezer euróért magyar állampolgársághoz, és ezt, ezt a nagyszerű közjogi intézményt, a nemzet közjogi újraegyesítését ez az egész ügy aláásta, és aláásta az is, hogy önök ezt tétlenül szemlélték nyolc éven keresztül, ahogy különböző orosz, ukrán, szerb és ki tudja, milyen maffiacsoportok erre rátelepülve először a háttérből, később már nyíltan, online internetes hirdetésekkel hirdették, hogy x ezer euró befizetése után a nyelvtudás legcsekélyebb ismerete nélkül, ilyen egyszerűséggel magyar állampolgársághoz lehet jutni. Hát, hogy volt ez, kedves képviselőtársaim!? Erről valakinek számot kéne adnia, hogy hogyan jutottunk el idáig. Cikkeknek, tanulmányoknak, oknyomozó újságcikkeknek a tucatjai bizonyították a rendszerszerű, a rendszerszintű és folyamatos visszaéléseket.

Az, hogy önök ebben a törvényjavaslatban, az indokolásban hivatkoznak arra, hogy Áder János köztársasági elnök úr 177 olyan magyar állampolgárt fosztott meg az állampolgárságtól, akik kedvezményes úton szereztek magyar állampolgárságot, én azt gondolom, az az elismerése ennek, de ez csak a jéghegynek a csúcsa. Itt nem 177 ember jutott csalárd módon magyar állampolgársághoz, hanem legalább tízezrek, ha nem százezrek. És az, hogy önök a magyar állampolgárság visszavonhatóságát tíz évről húsz évre emelik, az a mi szemünkben szintén annak a beismerése, hogy pontosan tisztában vannak azzal, hogy a mai napig több tízezer vagy akár több százezer potenciális olyan ember birtokolhat magyar állampolgárságot, akinek semmi köze Magyarországhoz, soha nem volt ennek a nemzetnek a tagja, soha nem is szeretne ennek a nemzetnek a tagja lenni, a nyelvet sem beszéli, csak kihasználta ezt a kiskaput, hiszen hogyha letelik a tíz év  márpedig 2021-ben le fog telni a tíz év , akkor később nem lenne lehetőségünk visszavonni ezektől az emberektől a magyar állampolgárságot.

Egyébként itt szeretném megjegyezni, hogy az, hogy pontosan hány kedvezményesen honosított állampolgár van, azt nem tudjuk, hiszen azt, hogy több mint egymillió esküt tett, kedvezményesen honosított magyar állampolgár van, azt tudjuk, ez egy 2018-as adat, de hogy pontosan mennyi, arról nem találtunk adatot. A kormányzati fenntartású allampolgarsag.gov.hu kormányzati honlap utoljára 2016-ban frissült, és a legfrissebb adatok, amelyek azon szerepelnek, egyébként 2013-as adatok. Úgyhogy javasolnám önöknek, hogy ennek nézzenek utána, és frissítsék ezeket az adatokat.

(Gelencsér Attilát a jegyzői székben Móring József Attila váltja fel.)

Egyébként érdemes azt is felidézni, hogy hogyan működött ez a maffia. A recept egyébként viszonylag nagyon egyszerű volt: pusztán arra volt szükség, hogy papírt kelljen hamisítani egy sosem volt régi magyar felmenőről, utána pedig megvesztegetni valamelyik magyarországi kisvárosnak vagy falunak a polgármesterét, aki kiállított pár száz vagy pár ezer euró zsebbe csúsztatása után egy igazolást arról, hogy a kérelmező tökéletesen beszél magyarul, és ennek nyomán tízezrével kezdték gyártani ezeket a kérelmeket.

Ez ment egészen 2013-ig, amikor észbe kaptak, és 2013. március 1-jétől önök bevezették azt, hogy már nem lehetett az ország teljes területén ilyen igazolásokat kiállítani és ilyen adminisztrációt folytatni, ezt levitték a járási hivataloknak a szintjére, és onnantól kezdve csak a kormányablakokban lehetett ezt kezdeményezni. De ez nem azt jelenti, hogy megszűntek volna ezek a visszaélések, csak sokkal drágábbak lettek, tehát annyit sikerült elérni, hogy most már aki magyar állampolgárságot akart szerezni Belső-Ukrajnából vagy Oroszországból, annak nem kellett semmi mást tennie, csak mélyebben a zsebébe nyúlnia. Idézek egy 2016-os esetet: például Kisvárdán 2016-ban 197 embert fogtak perbe hamis okiratoknak az elkészítésével, tehát ez világosan jelzi azt, hogy bár 2013-ban ezt valamennyire szigorították, továbbra is a melegágya maradt a hamisításoknak az egész eljárás.

Azt, hogy miért éri meg magyar állampolgársághoz jutni, azt gondolom, nem kell különösebben ecsetelnem: mind a magyar nyugdíj, mind a magyarországi egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés és legfőképpen az uniós útlevél. Igen, kormánypárti képviselőtársaim, főleg az Európai Unión kívüli országokban, mint Szerbia, Ukrajna és Oroszország, egy uniós útlevél és az azzal járó vízummentesség bizony egy olyan plusz, amiért igenis megéri nagyon sok embernek a zsebébe nyúlnia és kifizetni ezt az összeget. Ezt részben árnyalja egyébként, hogy önök a letelepedési kötvényeken keresztül biztosították azt, hogy ha valakinek nincs köze Magyarországhoz, akkor is egészen nyugodtan mozoghasson az Európai Unión belül ennek az összes nemzetbiztonsági kockázatával együtt. De ettől függetlenül ez az út még mindig nyitva van, tehát a kettő párhuzamosan fut egymással.

(14.10)

Szeretném önöknek idézni Lázár János korábbi miniszter szavait, aki 2017 márciusában maga ismerte el, hogy egy konkrét maffiahálózat épült fel. Idézem volt miniszter úr szavait, ez egy írásbeli kérdésre adott válasz egyébként: „A kormánynak valóban van tudomása arról, hogy bizonyos bűnözői körök üzletszerűen visszaéléseket folytattak a honosítási okmányokkal.” Hát, mi ez, ha nem beismerés, kedves kormánypárti képviselőtársaim?! Önök ezt igyekeztek mindenhol tagadni.

Nem sokkal később Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hazugságnak nevezte a visszaélésekről szóló híreket, és egy interjúban úgy fogalmazott, hogy szigorú ellenőrzés eredményeként 32 ezer kérvényt utasítottak el, főleg Ukrajnából, a büntetőeljárásig fajuló 55 ügyet pedig elenyésző számúnak tartja, és amellett érvelt, hogy a rendszer inkább túlzottan szigorú, ezért a nyelvtudást illetően enyhítene a szabályokon. Azt gondolom, ez mindennél jobban, világosabban rámutat arra, hogy nemcsak egyéni esetek vannak, és nemcsak a kákán keresünk csomót, hanem arra világítunk rá, hogy itt van egy olyan rendszerszintű visszaélés, amely az egész ügyet és azt a morális pluszt, amit, azt hiszem, talán az előterjesztő részéről hallhattunk, mind aláássa.

Én most múltbeli eseteket soroltam, 2016-’17-es eseteket, de hogy ez a mai napig mennyire így van, bizonyítja egy 2018. áprilisi eset, amelyet egyébként az Index hírportálon olvashatunk. Ez azt bizonyítja, hogy a dark weben a mai napig árulnak magyar állampolgárságot. Tehát akinek van 15 ezer eurója, az felmegy a Dream Market nevű online piactérre, bitcoinban, kriptovalutában vagy dollárban, euróban kifizet 15 ezer dollárnak megfelelő összeget, és máris megvan a magyar állampolgársága.

Tehát összefoglalva: azt gondolom, hogy a magunk részéről támogatni fogunk minden egyes szigorítást és pontosítást, amely ahhoz vezet, hogy gátat szabjunk és megállítsuk azt, hogy olyan emberek magyar állampolgársághoz jussanak, akiknek semmi közük nincs ehhez az országhoz, ehhez a nemzethez. De mindezt nem tartjuk sem elégségesnek, sem hatékonynak ahhoz, hogy valóban tömegével sikerüljön kiszúrni ezeket. Azt gondoljuk, hogy önökből hiányzik a valódi szándék ehhez, vagy hiányzik a valódi bátorság, vagy adott esetben kiindulva a letelepedési kötvények offshore hátterű üzleteiből, esetleg  megkockáztatjuk  önöknek akár anyagi érdekeik is vannak ennek a nagyon rosszul működő maffiahálózatnak a fenntartásában. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Hogy is mondjam, belekapaszkodom akkor Zsigmond Barna Pál képviselő úr utolsó mondatába: magyaroknak a magyar ellen uszításának DK-s hagyományait, tisztelt képviselőtársam, önök folytatják, amikor folyamatosan hazaárulózzák a magyar ellenzéket, és teljesen függetlenül attól, hogy milyen ügy van, az önök médiáján keresztül, amely ontja magából a hírhamisításokat, azt próbálják beleverni a külhoni magyarok fejébe, hogy egyedül a Fidesz a nemzeti párt, és az összes többi ellenzéki párt hazaáruló, meg bevándorláspárti… (Derültség a kormánypárti sorokban.) Önök is nevetnek, hogy ezek milyen nevetséges állítások. Ezekkel a nevetséges hírekkel próbálják meg átmosni a magyar közszolgálati médiát és az összes olyan médiát olvasó állampolgárok fejét, amelyre önöknek ráhatásuk van. Ez a magyaroknak a magyarokkal való szembeállításának az egyik legvisszataszítóbb, leggyomorforgatóbb példája, és önök ezt évek óta űzik. Az sem zavarja önöket, hogy ez milyen károkat, milyen sebeket okoz magyar-magyar viszonylatban, de lelkük rajta. Pártpolitikai célokra, százezer, egy-kétszázezer szavazat beseprésére lehet, hogy elég, de a történelem előtt majd el kell számolni önöknek a lelkiismeretükkel, hogy megértee az az egy-két mandátum azt, hogy a legsötétebb gyurcsányi hagyományokon magyart a magyar ellen fordítottak és uszítottak. (Dr. Zsigmond Barna Pál közbeszól.) Nem tudok elmenni Nacsa Lőrinc kijelentése mellett sem. Képviselő úr, ön a Jobbik folyamatos gyalázásával volt elfoglalva a felszólalásában, de továbbra sem cáfolta egyik konkrétan megnevezett visszaélést sem. Egyiket sem cáfolta. Nem tudom, például ismerőse önnek Roman Naszirov neve vagy bármelyikőjüknek önök közül. Roman Naszirov az ukrán vámhivatal vezetője volt, 2017-ben bukott le korrupciós vádakkal, és az egész ukrán sajtót bejárta az a szenzációs hír, hogy bizony ott lobogott az ukrán mellett a magyar útlevél is a zsebében. Senki nem tudja, hogy hogyan jutott hozzá, és nem egy ilyen eset van. Az, hogy önök ezeket leseprik, azt mutatja, hogy vagy egyszerűen nincsenek tisztában a tényekkel, erre van kevesebb esély, vagy egész egyszerűen nem hajlandóak szembenézni a valósággal.

(14.50)

Nagyon kérem önöket, hogy amikor mi a visszaélésekre hivatkozunk, akkor ne próbálják meg elvitatni tőlünk azt, hogy alapvetően a kettős állampolgárság intézményének a támogatói voltunk, vagyunk és leszünk. Önök folyamatosan azt csinálják, hogy ha bármilyen kritikával illetjük bármelyik törvényt, megpróbálják ráhúzni az egész ellenzékre, a Jobbikra mindenképp, hogy mi nem vagyunk nemzeti párt, kétségbe vonják a nemzeti elkötelezettségünket, és amikor az érvekkel meg a konkrétumokkal nem tudnak mit kezdeni, akkor jön a gyurcsányozás, meg amit a Nacsa képviselő úr mondott, hogy mi beálltunk a baloldal mellé.

Tudja, képviselő úr, hogy ki állt be a baloldal mellé? Önök, amikor olvasatlanul megszavazták a lisszaboni szerződést ebben a Házban 2010 előtt a szocialistákkal karöltve, önök, amikor Románia EU-s tagságáról a szocialistákkal kéz a kézben 2005-ben megszavazták, hogy Románia úgy lehessen európai uniós tag, hogy semmilyen feltételt, még a magyar kisebbségek minimális kollektív jogainak a biztosítását se kellett megszavazni. Ha van elfogadhatatlan, akkor ez az, képviselőtársaim. Nagyon kérem, hogy ne mutogassanak ránk, és ne gyurcsányozzanak, mert ha valaki vizsgázott és elbukott ezen a vizsgán, amikor a nemzeti érdekkel szemben össze kellett borulni a kormányzó baloldallal, akkor önök voltak ezek.

Nem hagyhatom szó nélkül azt az esetet sem, ami 2010-ben történt, és amit folyamatosan felhoznak, amikor Vona Gábor akkori elnök és frakcióvezető nem ért ide adminisztratív hiba miatt a szavazásra.

Önök ezt megpróbálják szégyentelenül és gátlástalanul a határon túli sajtójukban is  amit a Szerencsejáték Zrt.-n keresztül sikeresen felvásároltak  beállítani, hogy a Jobbik nem támogatta ezt. Pontosan tudják, hogy a Jobbik a törvényt kezdetektől fogva támogatta, sőt mi magunk szorgalmaztuk.

De ha már ennyire számonkérjük egymáson, hogy a másik képviselői, pártvezetői meg frakcióvezetői hol vannak a fontos szavazásokkor, akkor szeretném önöktől megkérdezni, hogy Orbán Viktor hol volt ma délelőtt. Hol volt ma, amikor arról szavaztunk itt, a tisztelt Házban délelőtt 10 órakor, hogy 2020 legyen a nemzeti összetartozás éve? A Facebook-oldala szerint etiópiai egyházi vezetőkkel találkozott. Akkor most menjünk bele egy ilyen demagóg versenybe egymással, hogy akkor Orbán Viktornak fontosabbak voltak az etióp egyházi vezetők, mint a nemzeti összetartozás? (Közbeszólások a Fidesz soraiból.  Az elnök csenget.) Tessék? Képviselő úr, nyomjon gombot, és akkor mondja el az ezzel kapcsolatos véleményét! Ezt a színvonaltalan vitát, amit önök folyamatosan felhoznak a 2010-es szavazásról, mindannyiszor, amikor felhozzák, ezt meg fogom ismételni. És még arra sem hivatkozhatnak egyébként, hogy Orbán Viktornak a keresztény Európa védése volt fontos, mert amikor például Ferenc pápa történelmi látogatására került sor néhány héttel ezelőtt Csíksomlyóban, akkor tudják, hogy hol volt a miniszterelnök úr? Madridban volt, BL-döntőt nézett. Miközben a történelmi pápalátogatás zajlott, amelyre a magyarok évtizedek óta vártak, és amelynek önmagán túlmutató jelentősége volt, a magyar miniszterelnök valamelyik oligarcha magángépével  már nem tudom fejből, hogy melyiknek, de biztos utána lehet nézni  a futballmeccset nézte a BL-döntőn.

Arra kérem önöket, hogy egymás nemzeti elkötelezettségének a megkérdőjelezése helyett próbáljunk valamennyire az igazság talaján álló, valamennyire vállalható szakmai vitát folytatni egymással. Egyébként holnap jön meg a válasz az írásbeli kérdésemre, amely arra vonatkozott, hogy a miniszterelnök úrnak miért volt fontosabb a madridi BL-meccs, mint a csíksomlyói pápalátogatás, ezt megtudjuk.

Végül, mert utalt Nacsa képviselő úr a felszólalásában Szotyori-Lázár Zoltán, volt szolnoki elnökünk felszólalására. Az a különbség, képviselő úr, hogy Szotyori-Lázár Zoltán ez után a meggondolatlan kijelentés után tudja, mit csinált? Kiállt a sajtó elé, tartott egy sajtótájékoztatót, és bocsánatot kért. Azt tette, ami fájóan hiányzik a mai politikából, hogy ha egy politikus rosszul fogalmaz vagy akaratán kívül megbánt, megsért másokat, akkor odaáll a kamerák elé, feláll, azt mondja, hogy hibáztam, elnézést kérek, nem volt szép, amit mondtam. Ezzel szemben önök ezeket a vádakat vetik fel.

A mai napig nem adtak számot arról, hogy például 1990-ben miért vonultak ki a trianoni megemlékezésről e Ház falai között. Tehát elő lehet venni ezeket az ügyeket, de akkor, azt hiszem, az a minimum, hogy a saját lelkiismeretükkel elszámolnak, számot adnak, bocsánatot kérnek. Bocsánatot kérnek az 1990-es kivonulásért, bocsánatot kérnek Románia uniós tagságának a 2005-ös, feltétel nélküli megszavazásáért, bocsánatot kérnek a lisszaboni szerződés megszavazásáért, és ezután, ha hamut szórtak a fejükre, akkor utána elkezdhetjük egymást kioktatni nemzeti elkötelezettségből. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a 2020. évi költségvetést tárgyaljuk, akkor nem lehet megkerülni Budapestet, azt a várost, amelyik minden ötödik magyar embernek az otthona, és ahol a nemzet javának a 40 százalékát, tehát a nemzeti össztermék 40 százalékát előállítják. Ha általában kormányzati újságokat olvasunk, vagy kormányzati szereplőkkel beszélünk és Budapestről van szó, akkor általában nagy ívű, szép tervek hangoznak el. Van egy „Budapest 2030” koncepció, amely mintegy 1100 milliárd forintból több mint 62 létesítményt kíván megépíteni. Amikor ezekről olvasunk, akkor tényleg azt érezzük, hogy itt a Kánaán fog eljönni, hatalmas beruházások, gigatenderek, új szuperkórház Dél-Budán, új híd a Duna déli szakaszán, metrófelújítások, Liget-projektek, az elmaradhatatlan stadionok, árvízvédelem, a belváros autómentesítése, csak hogy párat kiemeljek a nagy ívű tervek közül. Azt csak már én teszem hozzá, hogy ezeknek a nagy beruházásoknak a szépséghibája az, hogy az rendszerint a főváros egyébként is szűkös zöldfelületeinek a további pusztulásával, szűkítésével jár. De ha megnézi az ember, hogy a nagy ívű tervekkel szemben mi a valóság, akkor sajnos azt kell látnunk, hogy a szomorú valóság ma az, hogy Budapest ma a beígért, de elmaradt fejlesztések városa. Budapestet ma a szmog, a dugó, a parkolási maffia és a lerohadó közösségi közlekedés jellemzi. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, egységes közlekedési rendszert ígértek, ehelyett szétverték a BKK-t, és kiszervezték a főváros és az agglomeráció közlekedésében kulcsfontosságú HÉV-et. Már többször megígérték, évek óta húzódik az egységes bérletrendszer bevezetése. Ahhoz, hogy valaki ma Érdről ide, a Kossuth térre el tudjon jönni, legalább háromféle különböző cégnek a jegyét vagy a bérletét kell megvásárolnia, a Volánbuszét, a MÁV-Start Zrt.-ét és a BKK-ét, ahelyett, hogy XXI. századi módon egy egységes, szolgáltató szemléletű közösségi közlekedést tudna igénybe venni. Továbbra sincs elektronikus jegy, amit szintén évek óta ígérgetnek, van helyette egy elavult, papíralapú jegyrendszer, ahol, ha egy megállót akarunk utazni, akkor ugyanannyit kell fizetnünk, mint hogyha a kék metró teljes 16 kilométeres szakaszán végig akarnánk utazni Újpesttől egészen Kőbányáig.

Aki zónázó vagy személyvonattal ingázik rendszeresen a fővárosba például Üllőről, Vácról, Gyálról, Biatorbágyról vagy például Isaszegről, az naponta szembesül félórás, órás késésekkel, járatkimaradásokkal. Ezek több százezer ember életét keserítik meg napi szinten, többségük egyébként rezignáltan veszi tudomásul a szomorú magyar rögvalóságot, azt, hogy aznap szintén nem fognak tudni időben beérni a munkahelyükre, vagy délután szintén ki fog maradni az értékes, a családdal együtt töltött idő a játszótereken.

Javaslom, tisztelt kormánypárti képviselőtársak, hogy néha szánjanak rá egy kis időt az idejükből, látogassanak el ide, a nem messze lévő Nyugati pályaudvarra, és tekintsék meg, hogy hogyan várakoznak dühös, csalódott emberek a plusz 40 fokban meg a mínusz 10 fokban, és azt fogják látni, hogy idős, öreg emberek, fiatal családos emberek tétlenül álldogálnak, mert még egy olyan információt sem kapnak meg a MÁV-tól, hogy egyáltalán mennyit késik az a vonat, amelyikre várakoznak.

(19.00)

És hogyha már tömegközlekedés  mert ez nem közösségi közlekedés, leginkább csak tömegközlekedés , a korábbi ígéreteikkel szemben folyamatosan öregszik a buszok, a villamosok, a trolik és a HÉV-ek átlagéletkora, az eszközállománynak a frissítése már évekkel ezelőtt leállt. A mai leharcolt buszállománynak a fele több mint tíz évnél idősebb, és ezen az sem segít, hogyha néha, ad hoc jelleggel Nyugat-Európából importálunk nyugat-európai országok által levedlett, elhasznált járműveket. A szakmai hozzá nem értésnek a csimborasszója az, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma Budapesten több mint negyvenféle autóbusz van szolgálatban, közlekedik. Ilyen állapotok között nem kell csodálkozni azon, hogy heti rendszerességgel hallani kigyulladó és magából füstöt okádva lerobbanó autóbuszokról, és bár a BKV-nak a karbantartói heroikus küzdelmet folytatnak, ők sem varázslók, és a külföldre vándorló, folyamatosan csökkenő szakértői gárdával bizony egyre nehezebb megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket egyébként az egyre növekvő utazóközönség támaszt a közösségi közlekedéssel szemben. Így maradnak a sunyiban és a sutyiban véghezvitt járatritkítások.

Aztán itt van a P+R parkolóknak a kérdése. Mindenki tudja, hogy nincs elég belőlük, mindenki tudja azt, hogy sokkal többre lenne szükség, mert óriási mértékben nő az agglomerációba ki- és beköltözőknek az aránya, minden önkormányzati kampányban elhangzik az ígéret, hogy a fontos külvárosi csomópontokon új parkolóházakat kell építeni, aztán mégsem történik semmi. Átadnak legfeljebb egy-két ezer parkolóhelyet, miközben minden egyes reggel százezres nagyságrendben lépnek be autók a főváros területére.

Ha a metrókat nézzük, ott sem rózsásabb a helyzet. A 2014-es Balázs Mór-tervben önök megígérték az 1-es metrónak a meghosszabbítását és az elavult szerelvényeknek a lecserélését, mint látjuk, egy kapavágás sem történt; ahogy évről évre megígérik a 2-es metrónak a gödöllői HÉV-vel való összekötését, és bár időről időre hallani több milliárd forintos tervekről, mondanom sem kell, hogy a mai napig egy kapavágás sem történt. Kampányról kampányra ígérik a rákoskeresztúri szárnyvonalnak a megépítését, ezzel szemben a szomorú valóság az, hogy a XVII. kerületből az agglomeráció lakóinak még ma is több mint egy óráig tart bejutni a városba  ismételten csak azt tudom mondani: egy kapavágás sem történt.

Önök ígérték a 3-as metró káposztásmegyeri meghosszabbítását is, és bár ezt rendszeresen bejelentik  a legutóbbi céldátum szerint idén nyáron fog megindulni a tervezés , még mindig nem történt egy kapavágás sem. A 3-as metró frissen átadott északi vonala egyébként rögtön az átadás másnapján olyan siralmas képet mutatott, amely csöpögő, beázott födémekről, félig leglettelt burkolatokról és olyan elképesztő állapotokról mutatott számot, hogy senki nem akarta elhinni, hogy 72 milliárd forintnyi közpénzt égettünk fel ennek a szakasznak a felújítására. Bele se merünk gondolni, hogy a déli vonalnak a megépítése, majd később a középső vonalé milyen állapotokat fog eredményezni. Nem sikerült megoldani az akadálymentesítést sem, elvégre mégiscsak 2019-ben vagyunk az Európai Unióban. A félreértések elkerülése végett: a nem akadálymentes megállók nemcsak a mozgásukban korlátozott honfitársainknak, hanem a babakocsit toló édesanyáknak és idős polgártársaink közlekedését is megnehezíti a végletekig. Az pedig, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a 3-as metró felújított vonatszerelvényei már a nyár első napjaiban 35 fokig forrósodnak, és senkinek nem jutott eszébe, hogy ezekbe a szerelvényekbe esetleg klímát kéne beszerelni, ez megint csak, azt gondolom, a vicc kategória.

De menjünk tovább a 4-es metróra! Ennek a történetét mindannyian ismerjük, önök ezt előszeretettel szokták felemlegetni, amikor a saját korrupciós ügyeikről kell elterelni a szót a 2002-2010 közötti kormányra. A 4-es metró gyakorlatilag egy elavult koncepció alapján, méregdrágán megépített, különböző hűtlen kezelésekkel terhelt közpénztemető lett  egyébként, ha már itt tartunk, ha jól tudom, a fő cinkosok és a fő kópék közül önöknek senkit nem sikerült elszámoltatniuk, mint ahogy senkit nem sikerült elszámoltatniuk 2010-et megelőzően  de ez már legyen az önök felelőssége!

Ugye, megígérték, hogy Újpalota kötöttpályás közlekedést fog kapni, a villamost pedig behozzák legalább az Astoriáig. Mondanom sem kell: egy kapavágás sem történt.

Ugyanez a helyzet az 5-ös metróval, vagyis a ráckevei és a csepeli HÉV-ekkel, amelyeknek a meghosszabbítását a Kálvin térig tervezték, ám  bár ezt évek óta ígérik  nemcsak hogy ezek nem épültek meg, de az állomások is egyre tarthatatlanabb állapotba kerültek, ez igaz egyébként a teljes HÉV-állomásra is. Fel kell szállni a H7-es számú csepeli HÉV-állomáson a reggeli munkaórákban, azt lehet látni, hogy csúcsidőben hat vagon több mint 700 embert szállít hatperces időközönként, és aki már utazott ezekkel a szerelvényekkel a reggeli órákban, az pontosan tudja, hogy ilyenkor levegőtlen, túlzsúfolt járatokon kell utazniuk emberek tízezreinek a saját verejtékükben úszva, azért, hogy be tudjanak jutni a munkahelyükre, vagy onnan esetleg délután haza tudjanak jutni. A felújítgatás helyett a 40 évesnél is idősebb járműparknak a teljes cseréjére van szükség, önök mégsem tesznek ez ügyben semmit.

Ami a villamosokat illeti, itt a ’70-es években szétvert egységes villamoshálózatnak a helyreállítására megindultak a kísérletek, ennek részeként átadták a budai fonódó villamost. A pesti oldalon azonban a munkák nem folytatódtak, az itt lakók az átszállások miatt a mai napig jelentős hátrányban vannak budai polgártársaikkal szemben. Örvendetes lenne, hogyha ez ügyben lenne előrelépés.

Beszélnünk kell az autósforgalomról is, amely mára megbénította a fővárost, ezt már azoknak is látniuk kell, akik a kényelmes, légkondicionált állami vagy önkormányzati szolgálati Audijukból csak akkor szállnak fel egy villamosra vagy metróra, hogyha éppen valamit nagy csinnadrattával a sajtó előtt át kell adni; jegyzem meg: erre egyre kevesebbszer kerül sor, tehát ezzel a szürreális képpel egyre ritkábban találkozik az utazóközönség.

Budapest ma, ki kell mondani, az állandósult dugóknak a városa, amelynek következtében ma Budapest az Európai Unió második legszennyezettebb levegőjű fővárosa, egyedül Bukarest az a főváros, amely mögöttünk kullog ezen a listán. Eközben az osztrák fővárosban, ahol jelenleg is 480 ezer fa található, 8 millió euróból terveznek újabb parkosítást egy rendkívüli költségvetési határozattal. Eközben Budapesten azt látjuk, hogy még a meglévő zöldfelületeink is veszélyben vannak, elég csak a Római-parti gátra, a kispesti kiserdőre vagy például a Városligetre gondolnunk. Ezért is nyújtottam be a Jobbik képviselőjeként egy olyan költségvetési módosító javaslatot, amely drasztikusan növelné a budapesti parkosítást, a budapesti zöldfelületeket.

A nyári forróságban ráadásul a klímaváltozás miatt egyre elviselhetetlenebb hőhullámokkal kell szembesülnünk, nemcsak a HÉV-en meg a metróval utazóknak, hanem mindenkinek, aki Budapesten közlekedik. A mindent leuraló aszfaltok és betontömegek okádják magukból a visszavert hőt, és ahhoz, hogy egyáltalán ez a város élhetőbb, zöldebb, családbarátabb, kellemesebb klímájú, elviselhetőbb levegőjű és hőmérsékletű város legyen, szükség van a zöldfelületeknek a megőrzésére és méretük radikális növelésére.

Bécs egyébként, hogyha már szóba került, nemcsak a parkosításban lehet egy jó példa Budapest számára, hanem a parkolásban is. Z. Kárpát Dániel képviselőtársam a mai napon tartott sajtótájékoztatót, ahol megtudhattuk, hogy Bécsben egy darab parkolóhelynek a fenntartási díja éves összehasonlításban tudják, hogy mennyi összeg, képviselőtársaim? A negyede a budapestinek, a negyede Bécsben, az osztrák fővárosban. Hogy lehetséges ez? Nyilvánvalóan, mondjuk, a bécsi polgártársak abból a szempontból szerencsésebbek, hogy nincsen MSZP-Fidesz-háttérmutyi a parkolókban, őnekik ezt nem kell megszenvedniük, és mondjuk, ezekből a bevételekből, amelyeket a parkolásból beszednek, fenn tudják tartani nemcsak a parkolást, hanem a közutaknak a javítását és a közösségi közlekedést is.

Ezért mondjuk azt, hogy a Jobbik szerint a budapesti parkolási rendszernek a teljes állami ellenőrzés alá vonására van szükség, semmi szükség nincs azokra a közvetítő cégekre, amelyek a különböző önkormányzati mutyiknak és korrupcióknak a melegágyai.

(19.10)

Végül az autósforgalom csökkentésének a közösségi fejlesztésen kívül alternatívája lehet a kerékpárút-hálózat fejlesztése is. Örömmel olvashattuk májusban azt a hírt a sajtóban  és hogy végre valami pozitívat is mondjak a sok-sok negatív után , nagyon örülünk, hogy végre, sok-sok évi huzavona után önök a Magyar Kerékpárosklubbal karöltve, az ő szakértőjük segítségével egy, Budapestet és az agglomerációt egységes koncepcióban kezelő kerékpárút-fejlesztési tervet fognak megvalósítani. Bízunk benne, hogy ez eredményes lesz, bízunk benne, hogy ennek a megvalósítása úgy fog történni, hogy az itt élőknek, az itt közlekedőknek, a kerékpárral közlekedőknek a javát szolgálja. És az, hogy ez valóban így legyen, és ne csak a belváros, ne csak az agglomeráció, hanem mondjuk, a dél-pesti rész is, ami egyébként a mostohagyermeke a kerékpáros közlekedésnek, ez is jól járjon, ezért a mai napon szintén egy olyan költségvetési módosítót nyújtottam be, amely ennek az összegnek az emelésével jár.

Összefoglalva, és most már az időm végéhez érve, még terveztem, hogy beszélek a Budapesten elképesztő állapotokat mutató egészségügyi rendszerről, bár Lukács László képviselőtársam erről már szót ejtett, tehát erről már részletekben nem beszélnék. De azt azért egy mondat erejéig érdemesnek tartom kiemelni, hogy bár az egészségügy helyzete az egész országban siralmas képet mutat, Budapestre még csak az a kevés uniós forrás sem jutott, amellyel egyáltalán a vidéki kórházak nagy részét legalább kívülről helyre lehetett pofozni. Az egészségügyi rendszer össze fog omlani, képviselőtársaim, jobb, ha szembenézünk a szomorú valósággal, össze fog omlani az orvoshiány miatt, össze fog omlani az ápolónőknek, a szakápolóknak és az egészségügyi szakdolgozóknak az elvándorlása miatt, és ez az összeomlás sajnos először Budapesten fog bekövetkezni. Ezért mi javasoltuk, én jómagam az összes budapesti kórháznak, jobbikos képviselőtársaim pedig a vidéki kórházaknak a felgyülemlett adósság elengedését, amely szükséges lépés, de nem oldja meg a problémát, ezért azt javaslom önöknek, hogy ne csak a lyukak foltozgatását, hanem a teljes egészségügyi rendszernek, az ellátórendszernek a reformját, a szerkezeti átalakítását lépjék meg. Ne hagyják magukra a budapesti időseket! (Boldog István: Nem hagyjuk!) Ne hagyják magukra a beteg embereket, akiknek hosszú hónapokat kell várólistán lenniük, akik nem tudnak 8-10-12 óra várakozás és többszörös átszállás nélkül egy budapesti sürgősségi ellátás keretében a minimális, az őket állampolgári jogon megillető minimális ellátáshoz hozzájutni. Kérem szépen, hogy ezzel az állapottal, ezzel a helyzettel kezdjenek valamit, és ne hagyják magukra a budapesti lakosokat! Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! A költségvetés nemzetpolitikai tárgyú részéhez szeretnék most hozzászólni. Amikor arról beszélünk, hogy a mindenkori magyar állam támogassa-e, és ha igen, milyen mértékben azokat a magyarokat, akik nem az ország területén élnek, ez mindig egy társadalmilag megosztó téma, ezzel szembe kell néznünk. Biztosan önök is rendszeresen tapasztalnak olyan hangokat, hogy aki nem itt él vagy nem itt fizet adót, azt ne támogassuk, vagy először itthon legyen minden rendben, és ha már minden bajunkat megoldottuk, akkor utána segítsünk azoknak, akik nem itt élnek. Ez egy olyan vélekedés, amellyel rendszeresen találkozunk. Van egyébként itt a parlamentben is olyan politikai párt, amelyik például ebből kovácsol magának tőkét, ezekből az indulatokból, frusztrációból épít tőkét.

De egyébként általánosságban az a problémánk, hogy inkább minden párt igyekszik a szőnyeg alá seperni, pedig meggyőződésem, hogy őszintén és kendőzetlenül kell szembenéznünk ezzel a társadalmi jelenséggel. Én a magam részéről, a Jobbik képviselőjeként most amellett szeretnék érvelni, hogy miért tartjuk kiemelt fontosságúnak és nemzetstratégiai jelentőségűnek mindazon magyar honfitársunknak a támogatását, akik nem itt élnek. Szeretnék három indokot ajánlani az önök figyelmébe.

Az első az, hogy a mai napig minden negyedik magyar gyermek az országhatáron túl születik meg, sőt a Nyugatra vándorlás következtében minden hatodik gyermek már Nyugat-Európában vagy a nyugati diaszpórába születik meg. Őket mi ugyanúgy magyaroknak tartjuk, és tisztában vagyunk vele, hogy sajnos nagyon sokuk nem fog már hazatérni, kint fognak családot alapítani, kint fognak felnőni, de az ő magyarságuknak a megőrzése ugyanolyan nemzetstratégiai érdek Bristolban vagy New Hampshire-ben, mint mondjuk, Csíkszeredában vagy Székelyudvarhelyen.

A második indokom az, hogy tudomásul kell vennünk azt, hogy a magyarországi támogatások nélkül a biztos elhervadás vár ezekre a magyar közösségekre. Az a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, hogy hagyjuke elsorvadni ezeket a magyar közösségeket, ahol egyébként a szomszédos államok többsége mindent meg is tesz ezért, hogy a magyar többségű falvakban, városokban megtermelt javak ne jussanak vissza vagy ne olyan arányban jussanak vissza, és hogy a magyar nyelvű kultúrához, oktatáshoz, ügyintézéshez való hozzáférés minél nehezebb legyen a magyarságnak, és hogy minél nehezebb legyen magyar nyelven érvényesülni.

A harmadik indokom pedig az, hogy ha megnézzük azokat a költségeket, amelyek különböző minisztériumokba, különböző fejezeti sorokba vannak szétosztva, még mindig egy nagyságrendileg százmilliárdos összegről beszélünk, amely az éves, 2020-as költségvetésünknek még mindig csak kevesebb, mint a fél százaléka.

Tehát arról van szó, hogy minden negyedik magyar emberre a magyar költségvetés kevesebb, mint fél százalékát költjük. Én azt gondolom, hogy ez egy óriási eredmény, hogy idáig eljutottunk, hiszen ez korábban sokkal kevesebb volt, tehát nagyon örvendetes, hogy évről évre nő ez a támogatás. De én azt javaslom mindenkinek a figyelmébe, aki sokallja vagy irigyli ezt a támogatást a külhoni magyaroktól, hogy ezt a fél százalékot nem ezektől az emberektől kell sajnálni, főleg nem ezektől az emberektől kell elvenni. Mindazoknak a problémáknak, az oktatásnak, az egészségügynek a rossz állapotára ott van a maradék 99,5 százalék, amelyből rendbe lehet tenni, és ott vannak azok a százmilliárdok, amelyek egyébként a különböző korrupciós csatornákon elfolynak. A magyar oktatást és az egészségügyet ebből a pénzből kéne helyre tenni, és nem abból a kevesebb, mint fél százalékból, amely minden évben a határon túl jut.

Szeretnék beszélni az autonómia fontosságáról is, mert amikor autonómiáról beszélünk, akkor általában mindig csak ennek a jogi aspektusát nézzük vagy a kulturális identitásbeli aspektusát nézzük. A Jobbik azért küzd és szorgalmazza megalakulásától kezdve az autonómiát, a területi önrendelkezést, mert azt látjuk, hogy ennek nagyon-nagyon komoly vívmánya a gazdasági önellátás, és az, hogy ezek a tőmagyar régiók hozzá tudjanak jutni a szomszédos országokban azokhoz a pénzeszközökhöz, amelyek biztosítják az ő boldogulásukat. Ez az egyik legkomolyabb biztosítéka annak, hogy azok a külhoni magyar közösségek ne legyenek se Budapestnek, se Bukarestnek, se Kijevnek, se Belgrádnak, se Pozsonynak kiszolgáltatva, se politikailag, se anyagilag.

Ezért azt gondoljuk, hogy a mindenkori magyar támogatás mellett  hangsúlyozom, mellett  meg kell teremteni a lehetőségét annak, és az anyaországnak biztosítania kell azt, hogy ezek a közösségek a területi autonómia révén, dél-tiroli mintára anyagilag is gyarapodni tudjanak. Azért hivatkozom most Dél-Tirolra, mert az egy nagyon-nagyon jól működő példája, hogy hogyan tud a kisebbség és a többség nem egymás kárára, hanem egymás mellett gazdaságilag fejlődni és prosperálni.

Amit még külön ki szeretnék emelni a költségvetésből, az a 34 milliárd forintos gazdasági fejlesztési terv. Ezt mi a magunk részéről teljes mellszélességgel támogatjuk. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ne csak templomok és iskolák fejlődjenek, hanem legyen gazdasági lába is az önrendelkezésnek. Fontosnak tartjuk, hogy odafigyeljünk rá, hogy minden egyes magyar adóforint magyar emberekhez, magyar vállalkozásokhoz kerüljön, ezekből magyar munkahelyek jöjjenek létre, végre a magyar nyelv ismerete a munkaerőpiacon ne hátrányt, hanem előnyt jelentsen, és legyen végre esély a szülőföldön boldogulni, érvényesülni.

Szintén támogatjuk és nagyon nagy pozitívumnak tartjuk azt a megnövekedett figyelmet és odafordulást a magyar kormány részéről, amely a diaszpórában élő magyarok felé irányul. Azt látjuk, hogy a hétvégi magyar nyelvű iskoláknak az integrálása, az állami segítése, a magyar házak támogatása, a magyar nyelvű hitéletnek a szervezése mind-mind olyan nagyon fontos nemzetstratégiai célok, amelyek szerencsés esetben pártpolitikán átívelve, kormányzati ciklusokon átívelve olyan nemzeti minimumok kéne hogy legyenek, amelyeket minden kormány a magáévá tesz. Ezért támogatjuk az ezt segítő programokat, a Petőfi Sándor-programot és a Kőrösi Csoma Sándor-programot, és nemcsak hogy támogatjuk, hanem a magunk részéről több olyan módosító javaslatot is beterjesztettünk, amely ahhoz járul hozzá, hogy ezeknek a hétvégi magyar iskoláknak az oktatási tevékenységét össze tudjuk hangolni, hogy a kint dolgozó pedagógusokat, akik sokszor a saját idejükből, energiájukból arra áldoznak, hogy magyar közösségeket szervezzenek, magyar gyermekeket tanítsanak meg magyarul, minden szükséges támogatással, pedagógiai eszközökkel, segédletekkel biztosítsuk az ő munkájukat, és ezt a közösségszervezető munkát további központoknak a létrehozásával és támogatásával biztosítsuk. Kérem önöket, hogy támogassák a Jobbiknak az ez irányú költségvetési módosítóit.

Amit viszont nem tudunk támogatni, ez a Nemzetstratégiai Kutatóintézet évről évre növekvő büdzséjének a most már 1,35 milliárd forintos növelése. Szeretném leszögezni, hogy nagyon szépek és jók a rajz- és esszépályázatok, a különböző kiállítások, a székely bál, a teremfocikupák. De ezeknek a támogatására ott van a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. több mint 43 milliárd forintos kerete, ezeket a programokat ebből kéne támogatni, az NSKI pedig foglalkozzon azzal, amivel a neve alapján is foglalkoznia kell: gyártson nemzetstratégiát.

(13.50)

Ezért a mi javaslatunk az, hogy mi nem nulláznánk ki ezt a költségvetési sort, mi meghagynánk azt a pénzösszeget, amely ahhoz kell, hogy az NSKI nemzetstratégiával foglalkozzon, de az összes többi forrást arra fordítanánk, olyan célokra, amelyekhez a mi megítélésünk szerint sokkal több forrás kell, ezek pedig  nevesítem is  a külföldi magyar emlékek megőrzése, az Ópusztaszeri Emlékpark többlettámogatása, illetve a hadisírgondozás. Most Úzvölgye kapcsán ez most különösen aktuális lett, és a nemzetközi figyelem középpontjába került, de ezen túlmenően is a hadisírgondozást a Kárpát-medencében olyan célnak tartjuk, amire többlettámogatás szükséges. Kérem önöket ismételten, hogy támogassák ez irányú módosítóinkat.

Végül egy nagyon fontos ügy még, a 2020-as nemzeti összetartozás éve. Erről a keddi napon itt, e Ház falai között szavaztunk és támogattuk. Ez azért is különösen kedves a szívünknek, hiszen erre a javaslatra úgy tekintünk, mint kicsit a saját javaslatunkra is, hiszen mi, a Jobbik javasoltuk azt két évvel ezelőtt, hogy legyen egy Trianon-emlékév, legyen hazánk megcsonkításának a századik évfordulóján egy olyan emlékév, amire emlékezni tudunk. Nagyon örülünk, hogy ezt kicsit más formában is, de végül önök is benyújtották és elfogadtuk.

Viszont a költségvetésben nem szerepel még ehhez rendelt összeg, nyilvánvalóan azért, mert nem volt még erre idő. Tehát mi benyújtottunk egy olyan módosító javaslatot, amely 15 milliárd forintos keretösszegben biztosítaná ennek a pénzügyi fedezetét. Azért 15 milliárd forintot, mert például az 1956-os emlékévet is ennyi összegből szerveztük meg. Kérem önöket, hogy ha komolyan gondolják, akkor támogassák ezt a módosító javaslatunkat, és teremtsük meg a lehetőségét, hogy idehaza ne csak Magyarországon  és ezzel zárnám a beszédemet, ez egy nagyon-nagyon fontos szempont, amit a figyelmükbe ajánlunk  szervezzünk megemlékezéseket és rendezvényeket, hanem vigyük ki ezt az ügyet Nyugat-Európába is, vigyük el a külhoni magyarság problémáit, küzdelmeit, autonómiaküzdelmeit a nyugat-európai döntéshozókhoz és véleményformálókhoz.

Igenis juttassuk el a környező országok szerb, román sikerpropagandája mellett a magyarság igazságát Londonba, Brüsszelbe, Berlinbe is, és tegyünk közösen azért, hogy ez az ügy, a magyarság ügye eljusson a nyugat-európai döntéshozókhoz! Ebben a kormány számolhat a mi támogatásunkkal. Kérjük önöket, hogy támogassák a költségvetési módosítóinkat, amelyek ezt a célt szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehezen találja az ember a szavakat az előző színvonalú felszólalás után, de mégis megpróbálom, mert nagyon nagy a baj Budapesten. Az elmúlt években elképesztő ütemű drágulás zajlott az ingatlanpiacon: 2017 és 2018 között a feladott hirdetések alapján 27 százalékkal nőttek a fővárosi lakásárak, a hét végén pedig megkaptuk a friss adatokat is, eszerint 2018 és 2019 között újabb 18 százalékos emelkedés volt, és bár a 2019-es adatokat még nem ismerjük, a növekvő trendek alapján bizony az idén is legalább két számjegyű drágulás várható.Vannak olyan kerületek, ahol brutális módon, több mint 30 százalékkal drágultak a lakásárak, ilyen például Csepel is. Tehát nemcsak a jobb módú polgártársaknak kell a zsebébe nyúlnia, hogyha saját lakáshoz akar jutni a fővárosban, hanem bizony mindenkinek.

Erre persze lehet az a válasz, hogy akinek nincs pénze saját lakást venni, az költözzön albérletbe. Csak hát az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy a fővárosi albérletárak is elszabadultak: egy átlagos lakáshoz ma havi 200 ezer forint alatt szinte lehetetlenség hozzájutni, de egy egyszobás garzonlakás ára is 125 ezer forintnál kezdődik, rezsi nélkül, teszem hozzá, és ehhez akkor vegyék hozzá azt, hogy egy kezdő óvodapedagógus óvónőnek a fizetése 160 ezer forint nettónál kezdődik.

A helyzetet súlyosbítja, hogy hiába telt el több mint tíz év, a devizahitel-válság kirobbanása óta ma is nagyon sok devizahitel-károsult nyögi havi rendszerességgel a bankoknak az extraprofitjait, és nekik annyi esélyük van saját lakáshoz vagy saját albérlethez jutni, minthogyha Mészáros Lőrinccel indulnának egy nyílt közbeszerzésen.

Akinek pedig sem saját lakásra, sem albérletre nem telik, azoknak ott marad az önkormányzati szociális bérlakásoknak a rendszere, amire lehet pályázni, csakhogy a kerületek többségében nincs elég bérlakás, és amik vannak, azok sem megfelelő színvonalúak. Itt pedig bezárul a kör: ha az embernek nincs sem saját lakása, sem albérlete, akkor semmilyen más opciója nincsen.

Kedves Képviselőtársaim! Egyetlenegy csoport van, amely, dacára az elmúlt évek elképesztő drágulásának, egyre nagyobb arányban vásárol magának Budapesten lakásokat, gondolom, kitalálják, hogy kikről van szó: ők a külföldiek. 2017-ben Budapest külső kerületeiben több mint 10 százalékkal nőtt, a kerületek 10 százalékában a lakásokat már ők vették meg, a belvárosban pedig ennél is drasztikusabb mértékű a drágulás: az V. kerületben 2017-ben minden harmadik ingatlan külföldiek kezébe került.

A megvásárolt ingatlanok jó részét ráadásul befektetési céllal vásárolják, amelynek a következményeként gombamód szaporodnak a legális és illegális hostelek, a rövid távú albérletek, ez pedig, mondanom sem kell, még jobban felveri az árakat, nem beszélve az ezzel járó zsúfoltságról, zajról és az éjszakai élet összes ezzel járó kellemetlenségéről.

(15.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ki kell jelentenünk, hogy Budapesten lakhatási válság van, amely nem fog állami beavatkozás nélkül magától megoldódni.

Kérdezem a tisztelt államtitkár urat, hogy mikor fog a magyar kormány végre érdemi lépéseket tenni a lakhatási válság megoldására. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, a CSOK egy nagyszerű intézmény, támogattuk, de amiről én beszéltem, azoknak az embereknek a helyzetén a CSOK nem segít, egész egyszerűen azért, mert ez a fajta drágulás jóval meghaladja nemcsak a tízmilliós támogatást, hanem a felvehető hitelkeretet is. Tehát ma Budapesten lakást venni CSOK felvételével együtt is sokkal drágább, mint két évvel ezelőtt még CSOK nélkül, és akkor még arról nem beszéltünk, hogy számosan fel se tudják venni, igénybe se tudják venni a CSOK-ot. A CSOK nem segít például annak a pesterzsébeti asszonynak, aki meghalt lánya után neveli a három unokáját, akik közül az egyikük tartósan beteg, és akik 25 négyzetméteres  igen, jól hallotta, államtitkár úr, 25 négyzetméteres , beázott, penészes önkormányzati lakásban élnek. Ő nem tud három gyereket vállalni, államtitkár úr, nem tudja felvenni a CSOK-ot; mint ahogy nem tudja felvenni a CSOK-ot az a szülő se, aki az értelmi fogyatékos gyerekét neveli, ami kiteszi az egész 24 óráját.

Rajtuk nem segít a CSOK, ezért a válaszát nem tudom elfogadni. Kérem, hogy tegyenek érdemi lépéseket a probléma megoldása érdekében. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az iskolai és az óvodai hiányzások igazolása ma Magyarországon egyaránt csalásra kényszeríti a szülőket, a pedagógusokat és az orvosokat is. Mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor a beteg gyerek vagy múló rosszullét miatt a gyerek elővigyázatosságból otthon marad, de arra, hogy másnap iskolába vagy óvodába tudjon menni, csak akkor van esély, ha orvosi papírt visz, hogy egészséges, és újra közösségbe mehet.Az orvosi igazolás kiállítása a gyakorlatban úgy történik, hogy a háziorvos gyakorlatilag bemondásra, valós vizsgálat nélkül, a szülő elmondása alapján kiállítja a papírt, és így történik meg ez az igazolás. Ez egy kényszer szülte helyzet, amit mindenki szeretne elkerülni, csakhogy jelenleg egy átlagos tanévben három napot igazolhat a szülő, három nap hiányzást igazolhat a gyermekének, ezért marad a jogi kiskapu, a törvények kijátszása, ami egyrészt egy rossz példát mutat a gyermekeknek, másrészt pedig megalázó helyzetbe hozza az érintett szülőket is. A pluszadminisztráció ráadásul teljesen feleslegesen terheli meg az egyébként is agyonhajszolt gyermekorvosokat, értékes időt elvonva a valóban beteg gyerekek gyógyításától, és ha valaki mégis úgy dönt, hogy az orvosi váróba viszi a gyermekét, akkor jó eséllyel pont így fog elkapni egy fertőző betegséget, megint csak teljesen feleslegesen. A problémára egyébként a Házi Gyermekorvosok Egyesülete is közleményben hívta fel a figyelmet, az érintettek petíciót indítottak, Lukács László képviselőtársam pedig márciusban fordult a minisztériumhoz, ám érdemi választ a felvetésére sajnos nem kapott.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztában vagyunk azzal, hogy a szülő által igazolható napok számát az óvodák és az iskolák saját házirendje határozza meg, mégis úgy gondoljuk, hogy a vonatkozó rendelet módosításával tudnánk pozitív változást eszközölni. Kérdezem tehát tisztelt államtitkár urat, hogy a szakmai érdekképviseleti szervek bevonásával partnerek lennéneke abban a változtatásban, hogy ezt a jelenlegi, orvosetikailag aggályos, a szülői felelősséget mellőző, ráadásul ellenőrizhetetlen és betarthatatlan gyakorlaton változtassunk. Köszönöm szépen a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.50)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő 2011. évi CII. törvény azt határozza meg többek között, hogy a különböző állami kitüntetések adományozása, megítélése milyen formában történik, de hogy ezeket a kitüntetéseket pontosan mikor, milyen esetben lehet visszavonni, arról a jogszabály nem dönt, nem foglalkozik vele. Márpedig nekünk meggyőződésünk, hogy a visszavonás feltételeit ugyanúgy szabályoznia kell ennek a jogszabálynak, mint az odaítélését.Szilágyi György képviselőtársammal azért is nyújtottuk be ennek a törvénynek a módosítását, mert szeretnénk, hogyha pontosan meghatározott körülmények rendelkeznének a kitüntetések és díjak visszavonhatóságáról. Szeretném jelezni, hogy a Jobbik már korábban is nyújtott be erre vonatkozó törvényjavaslatot is, de ezt az illetékes bizottság akkor sem vette tárgysorozatba, mint ahogy most sem.

A kezdeményezés apropóját egyébként az a szomorú eset adja, hogy szeptemberben vált jogerőssé az az ítélet, amelynek nyomán a bicskei gyermekotthon volt igazgatóját, Vásárhelyi Jánost jogerősen 8 év fegyházbüntetésre ítélték, miután kiderült az, hogy az intézményében tartózkodó gyermekek kárára folytatólagosan szexuális erőszakot és szexuális visszaélést követett el. Vásárhelyi János egyébként 2016-ban kapta meg a Magyar Bronz Érdemkeresztet, de a szabályozás hiányosságai miatt ezt a kitüntetését a mai napig megtarthatja, ezt senki a mai napig tőle nem kérte vissza, és ha esetleg valaki visszakérné, erre akkor sincs lehetősége, hiszen ennek a jogszabályi feltételei nincsenek meg.

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ezt a törvényi hiányosságot maga a köztársasági elnök is elismerte. Áder János úgy fogalmazott a 168 Óra hetilap megkeresésére, hogy „A 2011. évi CII. törvény alapján a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök adományozza Magyarország állami kitüntetéseit. A hatályos szabályozás alapján állami kitüntetés visszavonására nincs mód”.

Ennek alapján azt gondoljuk, hogy a mostani javaslatunk azt a tényállást szabályozná, amely akkor áll fenn, hogyha bizonyos kedvezményezettek erkölcsileg, morálisan válnak alkalmatlanná ennek a díjnak a viselésére. Azt gondoljuk, hogy annak érdekében, hogy a magyar társadalom morális integritását, az erkölcsi tekintélyét vissza tudjuk állítani, visszavonhatóvá kell tenni ezeket a díjakat.

Meggyőződésünk ugyanakkor, és talán ez a legerősebb érvünk, hogy szégyent hoz a magyar államra, szégyent hoz a magyar nemzetre, és szégyent hoz azokra az emberekre is, akik egyébként a saját tehetségük, képességeik, tudásuk és szorgalmuk alapján kimagasló eredményeket értek el a kultúra, a tudomány és a sport területén, hogy ezeknek az embereknek osztozniuk kell köztörvényes bűnözőkkel ezeken a díjakon.

Bízunk abban, hogy ez a felvetésünk képes lesz… Bár lehet, hogy a feltételezés kissé naiv, de mégis bízunk abban, hogy ez egy olyan ügy, amiben talán a pártpolitikai ellentéteket, a különböző pártpolitikai hovatartozást félretéve tudunk közös álláspontot kialakítani. Bár a bizottság leszavazása és az előttünk tátongó üres kormánypárti padsorok nem adnak okot sok bizakodásra, én mégis kérem önöket, hogy ezt a törvénymódosító javaslatunkat fontolják meg, vitassuk meg, és döntsünk ennek a módosításáról. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt szeretném megköszönni képviselőtársaim támogató hozzászólását.Amit pedig Arató Gergely képviselőtársam mondott, ez felmerülhet minden egyes ilyen esetben, hogy vajon egy adott jogintézmény nem válike politikai alkuk politikai játszótereivé. Én azt gondolom, hogy az a megfogalmazás, amit a konkrét módosításunk tartalmaz, jelesül, hogy a hiányos jogszabályt úgy módosítanánk, hogy ha az elismerésben részesített személyt a bíróság szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélte, akkor az elismerés méltatlanság miatt visszavonható legyen, azt gondolom, ez kellően körülbástyázza jogilag, hogy milyen esetekben lenne ez visszavonható.

Én egyébként nem gondolom azt, hogy egy köztársasági elnök akármennyire is elfogult lehet esetleg adott pártok irányában, de egy ilyen esetben talán kevésbé kell ettől tartani. Másrészt a törvénymódosításunk rendeletalkotásra kötelezés útján a kormány jogkörébe utalná a részletszabályok kidolgozását. Tehát ha esetleg a kormánypártnak ezzel kapcsolatban lenne kifogása, akkor szeretném megnyugtatni, hogy mivel itt saját maguknak is lenne lehetőségük ez ügyben javaslattal élni, ezért ebből a szempontból ellenérv nem merülhet fel.

Arra szeretném még önöknek felhívni a figyelmét, amint Keresztes László Lóránt is utalt már rá, nem egy egyedi esetről van szó. Pontosan emlékszünk, hogy 2016-ban egy hasonló ügyben, egy csoportos nemi erőszak ügyében Kiss László, az úszóválogatott akkori szövetségi kapitánya esetében ez már felmerült, és akkor Szilágyi György képviselőtársunk 2016-ban be is nyújtott egy hasonló módosító indítványt. Akkor azzal az indokkal szavazták le és söpörték le az asztalról a kormánypárti képviselők, hogy ez a bűncselekmény már elévült. Mi akkor is ezt egy rossz, nem tartható indokolásnak tartottunk. Bízunk benne, hogy a mostani alkalommal egy igazságosabb és egy felelősségteljesebb döntést fognak hozni.

Köszönjük szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Igazából csak nagyon röviden szeretném megismételni, hogy én bíztam abban, hogy itt a kormánypártok részéről is legalább egy magyarázat fel fog merülni, hogy ezt támogatják vagy miért nem támogatják. Nyilvánvalóan, mivel a kormánypárti padsorokban jelenleg egy kormánypárti képviselő tartózkodik, ezért erre nincs lehetőség, úgyhogy én is megköszönöm a többi képviselőtársamnak, hogy ezeket megtették, és bízunk benne, hogy fogják majd támogatni a javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

(20.40)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban nagyon fontosnak tartom leszögezni azt, hogy a magyar Országgyűlés egy nagyon régi adósságát törlesztette akkor, amikor 2010 májusában két évtizedes lemaradását pótolva a megalakuló új parlament első törvényeként elfogadta azt a kedvezményes honosításról szóló törvényt, amely végre visszaadta a lehetőséget azon honfitársainknak, akik saját hibájukon kívül idegen országok fennhatósága alatt születtek, elvesztették állampolgárságukat, vagy már egy olyan ország állampolgárai lettek, hogy esélyük se volt azt megkapni. Ők is részint visszakapták, részben újra megnyílt a lehetőség, hogy magyar állampolgárságot igényeljenek.Kicsit visszatekintve, talán már nosztalgikusnak is tűnhetnek azok az érzések, amelyeket 2010 májusában az akkor elsöprő többséggel, 97 százalékos többséggel elfogadott törvény kapcsán az itt jelen lévő képviselők átélhettek, hiszen néhány képviselőt leszámítva mindenki támogatta ezt a törvényt. Egy olyan ritka pillanata volt a törvényhozásnak, amit az egész nemzet vagy a nemzet túlnyomó többsége közös sikerként, közös ünnepként tudott megélni. Ha elnézik nekem egy kicsit a részrehajlást, mi, jobbikosok kicsit a saját sikerünkként is ünnepeltük ezt, hiszen akkor még parlamenten kívüli pártként, jóval 2010-et megelőzően nagyon sokszor nagyon sok helyen küzdöttünk ezért, részt vettünk a népszavazási kampányban 2004-ben, dolgoztunk ennek a sikeréért, és amikor 2010-ben ezt a kormány beterjesztette és megszavaztuk, akkor kicsit úgy éreztük, hogy ebben a nagy közös sikerben nekünk is oroszlánrészünk volt.

És amilyen heves érzelmekkel, érzésekkel ünnepeltük ezt, olyan felfokozott érzelmekkel, de egyre inkább negatív érzelmekkel követtük ennek a törvénynek az utóéletét: először inkább aggodalmakkal telve, később értetlenséggel és fokozódó dühvel, amikor azt láttuk, hogy a magyar állampolgárság egyre inkább leértékelődik. Hogyan lehetséges az, tettük fel a kérdést, hogy egyre könnyebben, egyre gyorsabban jutnak hozzá kétes hátterű vállalkozók a magyar állampolgársághoz, és egyre nagyobb aggodalommal szemléltük azt, hogy hogyan repülnek rá szervezett bűnözői körök erre a lehetőségre: először csak apróhirdetésekben, később a különböző online felületeken egyre nyíltabban, egyre leplezetlenebbül vállalva, hogy ha valakinek van 2-3 ezer eurója, nem számít a magyarnyelv-tudás teljes hiánya, nem számít az, hogy nincsen írmagja se a magyar felmenőknek, egyedül ami számít, az a pénz a zsebben, ha valakinek megvan ehhez a pénze, akkor bizony játszi könnyedséggel tud magyar állampolgársághoz jutni.

Most 2019. november 18. van, és szeretném feltenni azt a kissé provokatív kérdést tisztelt kormánypárti képviselőtársainknak, hogy nem vagyunke egy picit megkésve. Tehát nem kellett volna ezt a törvényt vagy egy ehhez hasonló törvényt, mondjuk, úgy kilenc évvel ezelőtt ennek a Háznak a falai közé hozni? Azt látjuk, és erről beszéltek a képviselőtársaim is ebben a vitában, hogy itt azért nagyon komoly visszaélések voltak, és ezeknek a nagyon komoly visszaéléseknek a kiszűrésére a magyar állam vagy nagyon kevés erőfeszítést tett, vagy mondhatnám azt is, hogy ezt tétlenül nézték végig.

Persze, most lehet, hogy meglesz a lehetősége annak e törvénymódosítás elfogadásával, hogy bizonyos esetekben ezt utólag meg lehessen lépni, de értetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy önök végignézték, hogy orosz, szerb és ukrán bűnözői körök ezrével, tízezrével jönnek. Meg sem tudjuk mondani, mennyien, Demeter Márta képviselőtársam hétszázas számot mondott, de ez, azt gondolom, csak a jéghegy csúcsa, a valóságban a visszaélések tényleges száma ennél jóval magasabb kell hogy legyen.

(21.40)

Az előtt is értetlenül állunk, hogy miként lehet az, hogy az elmúlt kilenc évben kevesebb, mint kétszáz alkalommal vonta vissza a köztársasági elnök a több mint egymillió megítélt állampolgártól az állampolgárságot. A múlt hét második felében voltak a világ magyarsága legnagyobb fórumának, a Magyar Diaszpóra Tanácsnak és a Magyar Állandó Értekezletnek a tanácskozásai. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azt mondta, hogy 1 millió 100 ezer fő az újonnan honosított magyar állampolgárok száma. Ha ezt összevetjük a két évvel ezelőtti állapottal  2017. november 9-én jelentették be, hogy megvan az egymilliomodik új magyar állampolgár , akkor azt látjuk, hogy az újonnan felvett állampolgárságok növekedésének üteme lelassult, és a miniszterelnök-helyettes úr is úgy fogalmazott a Máérten, hogy tömeges felvételre már nem kell számítani, de természetesen nyitva hagyják a lehetőségét annak, hogy aki szeretné, az ezután is fel tudja venni az állampolgárságot, de aki egyébként nagyon szerette volna, ezt az elmúlt kilenc évben már meg tudta tenni.

Szeretném kérdezni önöket, hogy mi értelme van valamit az után szabályozni, hogy az eredeti célját ez a törvény jórészt betöltötte. Az elmúlt kilenc évben, aki szerette volna, fel tudta venni a magyar állampolgárságot. Most pedig hozunk egy olyan szabályozást, amely egyébként nagyon korrekt és helyeslendő módon ezt a jogszabályt körülbástyázza, körülhatárolja és szigorítja. Számos cikk, számos leleplező anyag, számos oknyomozó újságírói munka leplezte le a rendszerszintű csalásokat. Önök mégsem csináltak semmi.

Az, hogy most tíz évről húsz évre növelik a visszavonhatósági időtartamot, a mi értelmezésünkben a nyílt beismerése annak, hogy önök pontosan tisztában vannak vele, hogy a mai napig számos olyan ember birtokolja a magyar állampolgárságot, akik csalás útján, rosszhiszeműen, a törvény kiskapujával visszaélve jutottak ehhez, de nem tudta a rendszer kiszűrni magából.

Idén júniusban folyt már erről egy vita e ház falai között. Már akkor is idéztem Lázár János akkori miniszter szavait, aki egyébként Mesterházy Attila képviselő úr írásbeli kérdésére válaszolva 2017 márciusában úgy fogalmazott: a kormánynak valóban van tudomása arról, hogy bizonyos bűnözői körök üzletszerűen visszaéléseket folytattak honosítási okmányokkal. Ezt később, de még ebben az évben, 2017 tavaszán Semjén Zsolt megpróbálta árnyalni, ennek részben ellentmondani, de sem ő, sem mások, sem akkor, sem azóta, sem a júniusi vitában, sem a júniusi vita óta eltelt időben, egyetlenegy ember nem tudta hitelt érdemlően cáfolni, hogy ez nem igaz. Mivel nem tudták cáfolni, muszáj azt gondolni, hogy ennek megvan az oka.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk akkor világosan! Ez a mostani törvény csupán egy eső után felvett lyukas köpönyeg. Egy utólagos korrekció, amelyben ha módosítva is, de továbbra is kódolva van a rendszerszintű visszaélés. Ha megnézzük, hogyan szivattyúztak különböző korrupciós csatornákon a különböző offshore számlákra a letelepedésikötvény-bizniszből származó dollár- és euró-százmilliókat a különböző, kormányhoz közel álló oligarchák, akkor azt mondhatjuk, hogy alapos a gyanú, hogy különböző üzletemberek ennek a maffiahálózatnak a fenntartásában, amely a magyar állampolgárság köré szerveződött, igenis érdekeltek voltak, még az is lehet, hogy a mai napig érdekeltek.

Sőt, ha megnézzük egyébként, akkor kísérteties hasonlóságok vannak a letelepedési államkötvény és a magyar állampolgárság között. 2013-ban létrehoztak egy olyan konstrukciót, amelynek az eredményeként négy év alatt körülbelül húszezer olyan külföldi személy jutott tartósan magyarországi letelepedéshez vagy tartózkodási engedélyhez, aki kötvényvásárlások révén jutott az országba. Amikor lement ez a hullám, 2017-ben a kötvénybizniszt felszámolták. 2011 és 2019 között ennek az 1 millió 100 ezer embernek a nagy része egyébként nagyon jogosan, megérdemelten jutott hozzá a magyar állampolgársághoz, de azt, hogy emellett hány olyan ember van, akinek köze nincs a magyarsághoz, és a törvény kiskapuit kihasználva jutott hozzá csalás útján, megbecsülni sem tudjuk.

De az biztos, hogy tetemes. Az is biztos, hogy tetemes hasznuk van azoknak a közvetítőknek, akik ezt a sápot ez után leszedték, nagyrészt 2013 előtt, amikor  utaltak rá  volt egy nagymértékű szigorítás, és azóta is. Most, miután lecsengett ez a hullám, és úgy látszik, hogy nagy tömegben már nem igénylik az emberek a magyar állampolgárságot, behozzák a Ház elé ennek a szigorítását. Azt mondanám, hogy persze, nem felesleges, ennek is van értelme, és támogatni is fogjuk, de valóban eső után köpönyeg.

Végezetül engedjék meg nekem, hogy nagyon röviden összefoglaljam, mi a Jobbik álláspontja. Egyébként azért nagyon egyszerű, mert tíz éve változatlan. Azt gondoljuk, hogy a magyar állampolgárság megillet minden egyes magyar embert, éljen bármelyik szegletében a nagyvilágnak, ugyanakkor továbbra is elszántak vagyunk abban, hogy megakadályozzuk, hogy ezzel a magyar állampolgársággal sefteljenek, és hogy olyan emberekhez jusson ez az állampolgárság, akit semmi nem köt a magyarsághoz, soha nem érezték magukat a nemzethez tartozónak, soha nem voltak ennek a nemzetnek részei, és soha nem is lesznek ennek a magyar nemzetnek a tagjai. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót, ezt a maradék 26 másodpercet se szeretném, hogy kárba vesszen. Fazekas képviselő úrnak mondom, a rendszerszintű csalásokat az bizonyítja, hogy erre külön üzletág épült fel. Tehát olyan körök, akik ennek a meghirdetését, a magyar felmenők bizonyítását, a hamisított anyanyelvi ismeretekről a papírokat legyártották. Ha ez néhány tucat embert érintett volna, akkor nem szerveződött volna erre egy külön üzletág. Az pedig, hogy mennyire volt szenzációhajhász a bulvársajtónak a kitalálása, azt bizonyítja Roman Naszirov ügye, akire utaltam korábban is, aki az ukrán vámhivatal vezetője volt, egy magas beosztású tiszt, aki 2017-ben korrupcióváddal bukott le, és akkor döbbentek rá…

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): …és az egész ukrán sajtót bejárta az ügy, ott lapult a magyar útlevél a zsebében az ukrán mellett. Úgyhogy ennyit akartam csak, ilyen történetek vannak. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jeles kezdeményezés fekszik most előttünk, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy 1989 decemberében Romániában magyarok és románok vállt vállnak vetve álltak ki a szabadság és a zsarnoki Ceauşescu-diktatúra megdöntése mellett. Fiatalok és idősek, hívők és nem hívők, magyarok, románok, németek védelmezték testükkel a fiatal Tőkés Lászlót, Temesvár református lelkipásztorát, akit a diktatúra erőszakszervezetei el akartak hurcolni lakásából. Bátor kiállásuk valóban példaértékű, egyúttal érdemes arra, hogy minderről határozat formájában is megemlékezzen a magyar Országgyűlés. Ugyanakkor a javaslat szövege kapcsán van némi hiányérzetünk, ezért három módosító indítványt fogunk benyújtani. Reméljük, hogy ezek fognak találkozni az önök támogatásával.

Elsőként arra fogunk javaslatot tenni, hogy a jelen határozati javaslat ne csupán a románokról és a magyarokról emlékezzen meg, hanem Románia minden nemzetiségéről, hiszen a magyarokon és a románokon kívül németek, szerbek vagy éppen cigányok is szép számmal vettek részt a forradalomban és a Ceauşescu-rendszer megdöntésében. Ezt már csak azért is fontosnak tartanánk a szövegbe beemelni, mivel Temesvárt a történelmi hagyomány szerint  ahogy arra Pánczél Károly képviselőtársam is utalt  négy nemzetiség alkotja, a román, a magyar, a német és a szerb.

A második módosítónk egy olyan kiegészítés, amely utal arra, hogy a határozati javaslat elfogadásával az Országgyűlés támogatja megemlékezések, konferenciák szervezését, szakmai és szépirodalmi művek, valamint audiovizuális anyagok megvalósítását. Ez véleményünk szerint az évforduló közelsége ellenére is szükséges és lehetséges.

Harmadrészt a határozati javaslat nagyon helyesen utal a nagy reményekkel kecsegtető román-magyar együttműködésre, amely alapja lehetett volna egy új Románia megteremtésének. Egy olyan új Románia megteremtésének, amely elismeri államalkotó nemzetiségeit, őket nemzetbiztonsági kockázat helyett szövetségesként kezeli, Magyarországra pedig fenyegetés helyett stratégiai partnerként, összekötő kapocsként tekint. 1989 decemberében egy olyan Romániában reménykedtünk, ahol lehet értelmes párbeszédet folytatni a székelyföldi vagy az érmelléki autonómiáról, ahol szabadon lehet tanulni minden magyarnak az anyanyelvén az óvodától az egyetemekig, ahol lehet szabadon használni nemzeti lobogóinkat és címereinket, és ahol a magyar vállalkozók ugyanolyan eséllyel indulhatnak, mint román vagy bármilyen más nemzetiségű versenytársaik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nagyon sok Romániában élő magyar honfitársunk, de románok és más nemzetiségű állampolgárok is bánják, hogy a temesvári folyamatok csupán néhány hónapot éltek meg. 1990 márciusában ugyanis a román állambiztonság, a Securitate a politikai elit beleegyezésével és segítségével véres pogromot provokált Marosvásárhelyen, aminek következtében magyarok ezrei hagyták el Erdélyt, tovább gyöngítve az ott élő magyar közösségeket. A fekete március lelki sebeit a mai napig nem sikerült begyógyítanunk, ennek hegeit a mai napig magán hordozza az erdélyi magyarság. Egy félmondat erejéig talán erre is utalhatnánk a határozati javaslatban.

Már csak azért is lenne ennek létjogosultsága, mivel három évtizeddel a kommunista diktatúra összeomlása után ma újból fennáll a veszélye az etnikai alapú összecsapásoknak keleti szomszédságunkban. Elég csak az úzvölgyi katonatemető elleni barbár támadásra gondolni, ahol felheccelt soviniszták román titkosszolgálati támogatással indítottak rohamot a védőláncot alkotó békés magyarok ellen. Nem véletlen, hogy az úzvölgyi események kapcsán az erdélyi magyarok körében egyre többen a fekete március megismétlődésétől tartottak, és sajnos nagyon úgy fest, hogy az új román kormány sem igazán partner a helyi magyarság számára sérelmes ügyek mihamarabbi megoldásában.

Mindent összevetve: fontosnak tartjuk a határozati javaslat alapvető pozitív üzenetét a magyar-román párbeszédről, de legalább ennyire fontosnak tartjuk azt, hogy kifejezzük sajnálatunkat, hogy a 30 évvel ezelőtti együttműködés útjára a mai napig nem tudtunk visszatalálni. Kérem tehát tisztelt képviselőtársaimat, hogy ha egyetértenek vele, támogassák módosító indítványainkat, mint ahogy mi is nyitottak vagyunk az önök módosító javaslataira. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit megállt bennem az ütő, amikor Czunyiné Bertalan Judit képviselő asszony szavait hallgattam, aki valahogy úgy fejezte ki magát, hogy itt még annak kéne örülnünk, hogy egyáltalán van lehetőségünk kérdezni a kormányt (Czunyiné dr. Bertalan Judit: Nem ezt mondtam!), van lehetőségünk interpellálni, és hogy miért beszél az ellenzék az elhallgatásról, amikor itt megvannak a lehetőségei.

(11.00)

Ez kicsit egybecseng azzal, vagy nekem itt a vészcsengő beindult, ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn az azonnali kérdésekben pedzegette azt, hogy az ellenzék nem érti, amit ő mond, ezek után ő kétségbe vonja, hogy mi értelme van még az azonnali kérdéseknek. Tehát remélem, hogy nem az van e mögött a szándék mögött, mind az interpelláció, mind az azonnali kérdés, mind más parlamenti műfajok létjogosultságának a kétségbevonásakor, hogy szépen-lassan ezt is kezdjük akkor elfelejteni, vagy akkor gondolkozzunk el azon, hogy egyáltalán ezeket kelle szűkíteni.

A képviselő asszony, ugye, a kulturált viselkedésre utalt a hozzászólásában többször. Azért azt szögezzük le, hogy az, hogy az általános politikai közbeszéd színvonala olyan alacsony, amilyen, és azt gondolom, a rendszerváltás óta talán a legalacsonyabb, abban azért oroszlánrészük volt önöknek is, és elsősorban önöknek. Nemcsak itt, a Ház falain belül, hanem, ha megnézzük a közmédiát, aminek kapcsán, ha megnézzük a 2010 előtti éveket, azért bőven lehet találni kifogásolnivalót, de ilyen szintű színvonaltalan közmédiája az országnak még soha nem volt. Ha megnézzük a karaktergyilkos médiafelületeket, amiket önök pénzelnek, amelyek ellen mind a Jobbik, mind a többi ellenzéki párt sorozatban nyeri a sajtópereket, és ezeket a sajtópereket bátran be tudják vállalni, hiszen korlátlan számban állnak rendelkezésre állami megrendelések, állami hirdetések, amikkel ezeket ki lehet pótolni, akkor azt látjuk, hogy önök határozzák meg a közbeszéd színvonalát, önök határozzák meg azt, hogy a közmédiában és a nem közmédiában és itt, a Ház falain belül milyen színvonalú vita folyjon, ez valamilyen reakcióra azért kényszeríti az ellenzéki pártokat, akiknek jóval szűkösebb médiafelületük, megszólalási lehetőségük van.

Én abban egyetértek önökkel, hogy a trágárság erre nem jó válasz. Tehát igenis azt gondolom, hogy minden képviselőnek azért kötelessége, hogy megőrizzen egy bizonyos erkölcsi, stílusbeli tartást. Nem értek egyet Hadházy képviselő úr trágár feliratot tartalmazó táblájával. Tehát amikor ezt önök számonkérik vagy kritizálják, azt teljes joggal teszik. De azt azért tegyük hozzá, hogy miközben a trágárság, az obszcén, erőszakos fellépés, akár a verbális erőszakos fellépés nem tesz jót a Ház méltóságának, aközben, miközben folyamatosan szűkül a kulturált, normális, épeszű szakmai vita lehetősége itt a Ház falain belül is, ezen viták lecsapódása a társadalomban a szűkült médiatér miatt ennek a töredéke, azt gondolom, nem lehet neheztelni az ellenzéki politikusokra vagy pártokra, ha adott esetben formabontó módon fejezik ki a tiltakozásukat, főleg akkor, ha egy olyan aljas törvényről van szó, mint például volt a termőföld idegen kézbe vétele, amikor a Jobbik képviselői a pulpitus elfoglalásával tiltakoztak, vagy akár a mostani obstrukció is.

Amit szeretnék még mondani, és ehhez kapcsolódik még az, hogy a tegnapi vitanapon Nacsa Lőrinc képviselő úr meg többen példálóztak azzal, hogy amikor tárgysorozatba vették a Párbeszéd indítványát, ezt megpróbálták úgy előadni, mint ha az valami fantasztikus dolog lenne, hogy az ellenzék meg se szólalhat, hát látszik, ha valakinek van egy jó javaslata, akkor azt a kormány engedi, hogy tárgysorozatba vegyék. Azt hiszem, hogy az elmúlt kilenc év alatt ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Hogy erre büszkének kéne lenni, vagy lobogtatni kéne, mint a demokrácia bizonyítékát, az pont annak az elismerése, hogy ez valami kuriózumszámba megy. Tehát nem az történik, ami egyébként az Országgyűlésnek és a törvényhozásnak az alapvető célja lenne, hogy bizottsági szinten megtárgyalt javaslatokat nem a benyújtó párt színe szerint, hanem az abban foglalt javaslatok értelme, célja, hasznossága szerint mérlegelünk, behozzuk a Ház elé, megvitatjuk, majd hozunk döntéseket, hanem ha véletlen egy ilyen megtörténik, hogy egy ellenzéki javaslat eljut a tárgysorozatba vételig, arra mindenki felkapja a fejét, hogy úristen, hogy történhet ilyen.

Ezeket a körülményeket önök teremtették, kormánypárti képviselőtársaim, ez önökön múlik a kétharmad miatt, és ezután végtelenül álságosnak tartom arra hivatkozni, hogy miközben nincsenek meg az alapvető feltételei a szakmai vitának, és adott esetben az ellenzék formabontó módon kényszerül arra, hogy hangot adjon a tiltakozásának, emiatt ezt önök számonkérik rajtunk. Mondom még egyszer, a trágárságot és az obszcenitást nem ideértve, mert azzal egyetértek.

Úgyhogy végezetül arra szeretném kérni önöket, én megértem, hogy védeni kell a mundér becsületét, megértem azt, hogy védeniük kell ezt a védhetetlen törvényt, de amikor ezt teszik, legalább ne erkölcsi okokra hivatkozva, ne erkölcsi kioktatással, erkölcsi dörgedelmeket szórva tegyék ezt meg. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy kicsit déjà vu érzésem volt, amikor először végigolvastam ezt a törvényjavaslatot, hiszen egy hasonló tartalmú törvényjavaslatról már döntöttünk ennek a Háznak a falai között.

(10.50)

Akkor arról döntöttünk, hogy egy úgynevezett no deal brexit esetén is a lehető legnagyobb kedvezményt kaphassák meg mind a Magyarországon élő brit állampolgárok, mind az Egyesült Királyságban élő elszakított honfitársaink.

Ahogy a miniszteri expozéban is hallhattuk, a most tárgyalt törvényjavaslat fő célja, hogy a Magyarországon élő brit állampolgárok azután is hazánkban maradhassanak, hogy az Egyesült Királyság előbb vagy utóbb kilép az Európai Unióból. A javaslat fő engedménye, hogy a brit állampolgárok egészen 2020 végéig könnyített úton juthatnak letelepedési engedélyhez. Ez közel egy évvel hosszabb idő, mint amit Boris Johnson brit kormányfő legújabban kilátásba helyezett a kilépési dátumhoz képest.

Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik Magyarországért mozgalom alapvetése, hogy támogatjuk minden olyan kedvezmény megadását az Egyesült Királyságnak, amely a viszonosság elve alapján az ott élő és dolgozó magyar embereknek is kézzelfogható előnyökkel zár. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként a nemzetiségi politikánkat is hasonló gondolat hatja át, tehát azt gondoljuk, hogy Magyarországnak minden olyan jogot biztosítania kell a területén élő nemzetiségeknek, amelyeket hasonlóképp elvárunk a szomszédos országokban is az ott élő magyarság védelme érdekében, sőt talán még egy kicsit többet is.

Visszatérve a konkrét javaslatra: ha jól értem, a jogalkotó is hasonló elvet követett, hisz a hazánkban élő egyesült királyságbeli állampolgárokhoz hasonlóan a kint élő magyarok is 2020. december 31-ig regisztrálhatnak majd. Az viszont nem teljesen világos, és kérem miniszter urat, hogy erősítsen meg vagy cáfoljon, ugye, jól értjük azt, hogy nemcsak a 2020. december 31-i időpont vonatkozik a kint élőkre, hanem az a kitétel is, hogy ha már a kilépés előtt bejelentkeztek, akkor úgy veszik, mintha már a kilépés előtt is ott éltek volna, s ezáltal jogosultak lesznek letelepedési engedélyre és akár a brit állampolgárságra is, természetesen ha teljesítenek minden egyéb jogszabályi feltételt. Amennyiben ez valóban így van, akkor kijelenthetem, hogy ezen alapelv mentén a Jobbik támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot. Ezzel együtt azonban szeretném majd felhívni a figyelmüket néhány további fontos nézőpontra is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Március óta elég sok víz lefolyt a Temzén, a britek megbuktatták a saját miniszterelnöküket, egy kétes kimenetelű előrehozott választást írtak ki, és a kilépési céldátum is egyre messzebbre kerül. Eközben a brit gazdaság és a brit valuta folyamatosan gyengül, és a nemzetközi befektetők sem szívesen viszik a pénzüket egy bizonytalan piaci környezetbe.

Azt gondolom, hogy mindez nagyon komoly figyelmeztetés számunkra is. Nagyon komoly figyelmeztetés annak, hogy hova vezethet a politikában a féligazságok sulykolása, az álhírgyártás és a tömegek manipulációja. Mert bármi lesz is a mostani brexit sagának a vége, azt látjuk, hogy a világ egyik legerősebb gazdasága most már sorozatban éli át az egymást követő válságokat. És e bizonytalan körülmények között él és dolgozik több százezer magyar honfitársunk, ott dolgoznak, alapítanak családot, vállalnak gyermekeket.

S ebben bizony, önöknek is, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, van felelősségük, méghozzá nem is kicsi. Önök ugyanis 2015 óta minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy ne születhessen európai megoldás a tömeges bevándorlásra. Ez a felelőtlen, az aktuálpolitikai célokat a külpolitikai szempontoknak alárendelő nézőpont vezetett el többek között a mostani helyzetig. Önök ahelyett, hogy részt vettek volna az Európai Unió jövőjéről szóló vitában, inkább teleplakátolták az országot azzal a hazugsággal, hogy mindenki Soros György embere, aki ezt a primitív propagandát sulykolja. Aki pedig elkövette azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy saját véleménye volt, és ezt nem is félt elmondani, az rögtön hazaáruló lett.

Képviselőtársaim, értékes időt vesztegettünk el az elmúlt négy év során. Értékes éveket vesztegettünk el azzal, hogy az érdemi párbeszéd és az érdemi viták lefolytatása helyett az ellenzék és a kormánypártok egymást gyepálták, és ez a hisztérikus hangulat foglyul ejtette nemcsak a magyar Országgyűlést, hanem egész Nyugat-Európát. Ennek a levét isszák most nemcsak az Egyesült Királyságban élő magyarok, hanem minden európai cég és minden európai adófizető ember, hiszen a globális gazdaság mindannyiunkat összeköt. S ha már szóba kerültek a külföldre vándorolt magyarok, akkor azt is el kell mondanunk, hogy a többségük egyáltalán nem jókedvéből hagyta el a hazáját; nem kalandvágyból, mint ahogy azt a miniszterelnök mondta. Ezeknek az embereknek a többsége azért él most több mint ezer kilométerre a családjától és a barátaitól, mert itthon egyszerűen nem tudott egyről a kettőre jutni. A kényszer vezette őket, az alacsony munkabérek, a be nem jelentett munkahelyek, a bedőlt devizahitelek, a kiskirály módjára pöffeszkedő narancsbárók, a hangulat, a közélet bemocskolása, a közbeszéd, az állandó ellenségkeresés, az elvárt igazodási kényszer és az egészet átszövő, fojtogató urambátyám rendszer. Ez üldözte el innen ezeket az embereket, ez volt az elsődleges oka annak, hogy magyarok százezrei elhagyták ezt az országot.

S azt gondolom, hogy ebben mindannyiunknak felelősségünk van, nekünk is, az ellenzéknek, de leginkább önöknek, akik most a kormánypárti padsorokban ülnek. Mert ha konszenzus van abban, és én azt gondolom, hogy a DK-t leszámítva konszenzus van abban, hogy a Kárpát-medencében élő magyarságot minden létező eszközünkkel segítenünk kell abban, hogy a szülőföldjén tudjon boldogulni, akkor ugyanez a nemzetpolitikai cél kell vezéreljen bennünket akkor, amikor azért dolgozunk, hogy a kényszerből a szülőföldjüket elhagyó és Nyugat-Európába vándorolt magyarok minél előbb haza tudjanak térni, az ő hazatérésüket minél előbb segítsük. Mert bármennyire is szeretnék, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, azt a tátongó űrt, amit ezeknek az embereknek a hiánya okoz, nem fogják tudni betölteni ukrán, török és mongol vendégmunkásukkal, akármennyit telepítenek be belőlük, és akármennyire is tervezik az ő vállukra építeni az új Magyarországot. A külföldre vándorolt magyarok tudása, szorgalma, kreativitása és tenni akarása fájóan hiányzik ma ebből az országból. Fájóan hiányzik  és nemcsak a GDP-adatokból, hanem hiányzik az otthon melegéből, hiányzik a baráti ölelésekből, hiányzik a csonka osztálytalálkozókból, és hiányzik a nagymama sütis tálcája mellől.

De azt gondolom, talán még nem késő, hogy ezen a szomorú trenden változtassunk. De ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, politikai akarat kell, ahhoz kell egy kormányzati szándék is. Ezért nagyon kérem önöket, hogy fontolják meg mindazt, amit elmondtam, és közösen tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a hazájuktól elszakadt, külföldre vándorolt magyarok visszatérését segítsük, hogy minél előbb újra ennek a közösségnek a részei lehessenek. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Juhász Hajnalka képviselő asszony nem értette, hogy miért hozom ide az Egyesült Királyságban élő magyarok helyzetét, amikor ez nem illik a tárgyhoz. Szerintem a tárgyhoz illik. Ami nem illik a tárgyhoz, az az, amit Zsigmond és Nacsa képviselő urak az önkormányzati választásról és a belpolitikáról előadtak. Erre is nagyon szívesen válaszolok majd egy másik törvény vitájakor.

(11.10)

De inkább visszatérnék arra, hogy az előző törvény vitájakor Nacsa Lőrinc képviselőtársam azt mondta, hogy szerencsére leírta ezt a mondatot, ezért meg tudja ismételni, hogy ne másítsák meg a szavait. Ugyanígy fogok most én is eljárni. Azt mondtam a felszólalásomban, hogy „önök 2015 óta minden követ megmozgatnak, hogy a tömeges bevándorlás kezelésére ne szülessen európai megoldás”. Ezeket a szavaimat tartom, mert önök mindvégig abban voltak érdekeltek, hogy közös európai megoldás ne születhessen a bevándorlásra, hiszen akkor elvették volna az élét annak a belpolitikai propagandának, amire az egész politikai kommunikációjukat az elmúlt négy évben építették. Ezért nem támogattak több olyan törvényt, határozatot, statútumot, ami azt támogatta volna, hogy az Európai Unió határain kívül tudjanak ez ellen az európai országok fellépni. (Jelzésre:) De ez pontosan így volt!

Az meg, hogy a Jobbik nem fogalmaz világosan vagy dupla beszédet folytat, szeretném önöket figyelmeztetni vagy emlékeztetni arra a tényre, hogy ha a Jobbik a szavazataival nem járul hozzá 2015-ben, amikor önök elvesztették a kétharmadukat, akkor nem tudtak volna katonákat vezényelni a déli határhoz. Ezt azért tudták megtenni, mert a jobbikos képviselők ezt támogatták. Ez nekünk magától értetődő volt, hogy támogattuk, de önök efelett nagyvonalúan átsiklanak, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a hamis narratívát lenyomják az emberek torkán és rájuk erőltessék. De tudjuk, hogy ez nem igaz, erről a parlamenti jegyzőkönyvek és a parlamenti szavazások árulkodnak.

Végezetül pedig: amikor én arról beszéltem, hogy a magyar emberek százezreinek a külföldre kényszerülésével az ő tudásuk, szorgalmuk, kreativitásuk hiányzik Magyarországról, akkor ezzel nem azt mondtam, hogy akik itt maradtak, azokban ez nincs meg. Hát, annyival kevesebb tudás, kreativitás, szorgalom és tenni akarás van, amennyi magyar ember ezt a tudását más országokban hasznosítja. Az ő munkája, termelő ereje nem itt hasznosul, de ez csak az egyik része, mert azáltal, hogy családok szakadnak szét, azáltal, hogy generációsan szakad meg, és hogy már nemcsak az életerős középkorú férfiak vándorolnak tömegével Nyugat-Európába, hanem a nagymama és a nagypapa is a legtöbb helyen, egész családok, az egy olyan folyamatot, egy olyan demográfiai katasztrófát idéz elő, amelyre egyszer majd a választ meg kell adni, és az összes, egyébként nagyon jó és hasznos családpolitikai intézkedés, amelyet a kormány az elmúlt években foganatosított, ezt nem tudja ellensúlyozni.

Úgyhogy azt szeretném kérni, hogy ezt vegyék figyelembe, és még egyszer visszautasítom azt a feltételezést, hogy én bármilyen kontextusban dehonesztáló jelzőkkel illettem volna az itthon maradó állampolgárokat. Nagyon komoly bátorság kell ahhoz, hogy valaki el tudja hagyni a szülőföldjét, hogy gyakorlatilag gyökerek nélkül egy új országban tudjon karriert, megélhetést építeni, de az igazi kalandvágy meg ahhoz kell, hogy valaki itthon maradjon, és itthon próbáljon megélni. (Dr. Varga-Damm Andrea: Bizony! Így van!) Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

BENCSIK JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon nagy elégedettséggel követjük figyelemmel azokat a virágzó bolgár-magyar kapcsolatokat, amelyek az elmúlt években tovább erősödtek. Örülünk, hogy fejlődnek a két ország közötti gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok, amit bizonyít, hogy az elmúlt években ünnepelte fennállásának századik évfordulóját a magyarországi bolgár iskola és a templom.Az Interparlamentáris Unió Magyar-Bolgár Tagozatának alelnökeként külön büszkeséggel tölt el, hogy az itt élő mintegy hatezer bolgár származású, magyar állampolgárságú honfitársunk második hazájaként tekint Magyarországra, és az a fajta nemzetiségpolitika, nemzetiségi intézményrendszer, amelyet Magyarország számukra nyújt, általában pozitív példaként, hivatkozási alapként merül fel, amikor a világban élő bolgárok anyanyelvi, kulturális lehetőségeiről van szó. Ezt az egyébként is pozitív kapcsolatot erősíti az, hogy a magyar állam külön ösztöndíjrendszerrel támogatja a hazánkban tanuló, felsőoktatási tanulmányokat végző bolgár diákokat, valamint a 2016-ban meghozott magyar-bolgár barátság napja is, amelyet október 19-én ünneplünk.

A két országot egyébként nemcsak a több mint ezeréves közös történelem és a különböző kulturális kapcsolatok kötik össze, hanem, ahogy itt a reggeli órákban elhangzott Szijjártó Péter miniszter úrtól, közös energetikai érdekek is. Arra számítunk, hogy a délről érkező gázellátás kiépítése miatt Bulgária a következő időszakban is egy kulcsszereplője lesz ennek a térségnek.

Végezetül néhány gazdasági adat ezt igazolandó: 2008 óta működik a Magyar-Bolgár Gazdasági Kamara, amely annak idején a bolgár nagykövetség támogatásával jött létre, és a magyar-bolgár kapcsolatok fejlesztését hivatott támogatni. 2018-ban a magyar-bolgár kereskedelmi kapcsolat meghaladta a másfél milliárd eurót. Bulgáriában a magyar vállalatok, a magyar cégek alkotják a nyolcadik legjelentősebb gazdasági csoportot az országban, és talán ebbe a trendbe vagy sorba illeszkedik, hogy 2016 óta újra van közvetlen repülőjárat Szófia és Budapest között.

Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy a Jobbik természetesen támogatni fogja ezt a javaslatot. Néhány perccel ezelőtt kaptam a hírt, hogy a 2020-as Európa-bajnokság pótselejtezőjében Bulgáriát kapta Magyarország, ami azt jelenti, hogy Szófiában kell majd megverni a bolgár nemzeti válogatottat ahhoz, hogy itthon tudjuk fogadni az Izland-Románia meccs győztesét. Nagyon bízom benne, hogy bármi is lesz ennek a meccsnek a kimenetele, nem fogja megterhelni a bolgár-magyar kapcsolatokat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék a múlt héten hozta nyilvánosságra Az Állami Egészségügyi Ellátó Központot érintő vizsgálatot, ami meglehetősen lesújtó képet mutat. Az ÁSZ megállapította, hogy az egészségügyi intézményekben nem átlátható a közpénzfelhasználás, és nem védettek eléggé a korrupciós kockázatokkal szemben.A legrosszabb helyzetben a budapesti kórházak és azon belül a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház van. Ez az a kórház, amely rendszerint csak úgy tud bejutni az országos sajtóba, ha valahol találnak egy többnapos hullát valamelyik lezárt WC-ben, vagy pedig tömegesen mondanak fel az ott dolgozók a ki nem fizetett túlórapénzek és a leterheltség miatt, megnyitva ezzel az osztálybezárásoknak a veszélyét. De rendszeresek a panaszok a sürgősségi ellátásra is, mindennaposak azok a képek, amelyek az összetolt székeken és a földön fetrengő emberek képét mutatják, akik sokszor 10-12 órát kell hogy várjanak ahhoz, hogy bármiféle ellátást kapjanak.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nemcsak a betegek, hanem a gyógyítók is elképesztő állapotok között kell hogy dolgozzanak. A közel 200 fős dél-pesti nővérszállón olyannyira elszaporodtak az ágyi poloskák, hogy már a rendszeres irtással sem tudnak megszabadulni tőlük, a fertőzés miatt pedig a pszichiátria egyes osztályait is be kellett zárni.

A vérszívó rovaroknak a csípéseit kell hogy elviseljék az ott dolgozó nővérek, a velük lévő gyermekek, hiszen sokan vidékről jöttek fel, és a más osztályokon lévő betegek is, hiszen a fertőzés továbbterjed a fekvőosztályokra is. Az ágyi poloskák mellett ezeknek a nővéreknek 40 éves bútorokat, penészes fürdőszobákat, használhatatlan tűzhelyeket és az ágyhiány miatt sokszor a földön fekvést kell elviselniük, a panaszaikra pedig a kórházvezetés teljes érzéketlenséget mutat, és minden egyes panaszukra az a válasz, hogy nincs rá kapacitás.

Az az egyszerű kérdésem van, államtitkár úr, hogy ön szerint rendben vane, hogy ilyen körülmények között kell mindennap azoknak az embereknek a munkájukat végezni, akik más embertársaink gyógyítására esküdtek fel, és ha nem, akkor mit kívánnak tenni ez ellen.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha végigmegy a Jahn Ferenc Kórháznak a folyosóján, akkor azt fogja látni, hogy minden fejlesztés dacára összetologatott festékes vödrökbe fogják fel a beázott, penészes vakolaton átcsöpögő vizet, ezeknek a fejlesztéseknek sajnos sok eredménye nem volt. Én nagyon örülök annak, ha tervben van a nővérszállónak a felújítása, és ahhoz, hogy ez valóban így legyen, szeretnék egy kis nyomatékot adni, szeretnék önnek, államtitkár úr, átnyújtani egy ajándékot, ezt a Mikulás-csomagot a dél-pesti nővérszállón dolgozó nővérek küldik önnek. (Felmutatja.)

(14.50)

Ezekben a tégelyekben és kémcsövekben olyan ágyipoloskák vannak, amelyeket az elmúlt napokban szorgos kezek szedtek össze önnek. Nem kell megijedni tőle, le van zárva, tehát szemben az ott dolgozó nővérekkel, akik valóban ki vannak téve a fertőzésveszélynek, önnek nem kell ettől aggódnia, államtitkár úr. Szeretném önnek ezt átadni, tegye ki az íróasztalára, nézegesse, és ne feledkezzen meg arról, vagy emlékeztesse ez önt arra, hogy milyen körülmények között kell embertársainknak, akik embertársaink gyógyítására esküt tettek, mindennap végezniük a hivatásukat. Köszönöm szépen. (Egy piros csomagot átad dr. Rétvári Bencének.  Taps a Jobbik soraiból.)