A felszólalás szövege:

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A mai politikai vitanap a gazdasági egyensúly megteremtéséről szól, de itt a hosszú vita során fölmerült bennem, hogyan lehet a gazdasági egyensúlyt megteremteni egy viszonylag beteg társadalommal és egy válságban levő családi rendszerrel. Úgy gondolom, hogy minden országot az minősít, hogy milyen a foglalkoztatás, és milyen az adott országban a bőséges gyermekáldás. Ha megnézzük ezt a két fontos területet, akkor azt tapasztaljuk, hogy igencsak nagy bajban vagyunk. Míg hazánkban a férfiak 56 százaléka, addig a nők 50,7 százaléka dolgozik, azaz fizet járulékot jóval az európai uniós átlag alatt. A lisszaboni stratégia 70 százalékot irányoz elő 2010-ig, amelytől mi nagyon-nagyon messze állunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma több nő végez felsőfokú oktatási intézményben, mint férfi. Megkérdezem önöktől, hogyan nélkülözheti a bajban levő gazdaságunk a jól képzett női munkaerőt. Miért kell a gyermekeket vállaló anyáknak hátrányt szenvedni, ha vissza akarnak térni a munkahelyükre, ha szeretnének a hivatásuknak is élni? Milyen társadalom az, ahol a gyermekáldás akadálya a munkavállalásnak?

Tisztelt Képviselőtársaim! Tesznek azért önök valamit, hogy hazánkban a gondolkodásmód megváltozzon? Bizony a kormánynak e tekintetben igen fontos feladatai lennének. Persze nemcsak a kormánynak, hanem az írott és elektronikus sajtónak, az egyházaknak és civil szervezeteknek egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdőjelezem, hogy önök látják-e a statisztikai adatokat, miszerint minden esztendőben egy gyulányi nagyságú településsel, azaz 40 ezer fővel vagyunk kevesebben, hogy felborult a generációs egyensúly, hogy egyre kevesebb a gyermekáldás és a fiatalok házasságkötési kedve. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Minden tizedik-tizenegyedik házasság felbomlik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Javasolom, hogy a különböző rendszerek átalakítása kapcsán legyen arra figyelmük, hogy egy hosszú távra, legalább 25 évre szóló családpolitikai program valósuljon meg hazánkban, amely végre biztonságot, stabilitást és kiszámíthatóságot jelent a családok számára, amely valóban alapját képezheti a versenyképes gazdaság kiépítésének.

Köszönöm szépen, alelnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosítja többek között a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvényt.

E törvény módosítása, tisztelt képviselőtársaim, visszanyúlik a családtámogatási törvény módosításához, melynek keretében önök, mint ahogy ismert, duplájára emelték a családi pótlékot, ami eleve nem valós, mert 80 százalékkal emelték, miközben megszüntették az egyéb juttatásokat, mint a gyermekvédelmi támogatást, amelyet 2005-ben több mint 600 gyermek után vehettek igénybe a családok. A gyermekek után járó adókedvezményt, valamint a 13. havi juttatást is megszüntették. Az adókedvezmény eltörlése azért is fájt, mert elsősorban azok a szülők vehették igénybe, akik gyermeket, gyermekeket nevelnek, és abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy munkahelyük is van Magyarországon.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontja az, hogy a családpolitikai rendszerekhez hozzá lehet nyúlni, ha az nagyon indokolt és átgondolt, úgy azonban semmiképpen sem lehet, mint ahogyan önök tették azt 2006. január 1-jétől, miszerint egyes csoportok rosszabbul jártak a törvénymódosítással.

Önök, tisztelt képviselőtársaim, arra hivatkoztak, hogy elsősorban azért kell megszüntetni a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, ezt a havi 5430 forintot, mert megalázó helyzetbe hozta az igénylő családokat. Megmaradt ugyan a gyermekvédelmi kedvezmény igénylésének a lehetősége, évente két alkalommal 5-5 ezer forint mértékig.

(18.10)

A települési önkormányzat jegyzője megállapítja a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát, amennyiben a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az előterjesztés szerint az öregségi nyugdíj legkisebb összegének, azaz a 25 800 forintnak a 130 százalékát, ez 33 540 forint, tehát azok a családok vehetik igénybe, amelyeknek ennél alacsonyabb az egy főre jutó jövedelmük, vagy egyéb esetben a 120 százalékát, ez 30 960 forint.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelen tény, hogy helyes a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény egy főre eső jövedelmi határát 20-20 százalékkal növelni, hiszen vélhetően több család veheti majd igénybe. Ezért megkérdezem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a gyermekvédelmi kedvezmény igénylése nem megalázó-e a családok számára. Úgy érzem, tisztelt szocialista-liberális képviselőtársaim, hogy önök az egyik kezükkel adnak, a másikkal visszavesznek. Hiszen amit most e törvény kapcsán adtak a családoknak, azt a Gyurcsány-csomag okozta kiadásnövekedéssel el is veszik tőlük.

Gondolom, önök is számolnak, képviselőtársaim, a statisztikai adatok az önök részére is rendelkezésre állnak. Az adók, a járulékok és a közüzemi díjak, valamint az élelmiszerárak emelése egy átlagos magyar család kasszáját havi 11 forinttal terheli meg, míg egy nyugdíjas családét közel 9 ezer forinttal. Önök szerint nagy a jólét, nagyon jól élünk, és most vissza kell venni ebből a jólétből. Lehet, hogy önökre ez igaz, mert a sors úgy hozta, hogy időben voltak jó helyen, de sajnos ez egy szűk kör privilégiuma mindössze.

Erkölcsi és morális kérdést vet föl az a tény, hogy az elmúlt négyévi rossz kormányzások eredményeként bekövetkezett gazdasági egyensúlyi problémákat a vállalkozókkal, a családokkal, a nyugdíjasokkal fizettetik meg. Korábban Medgyessy Péter és most Gyurcsány Ferenc is folyamatosan arról beszél, hogy vállalják a felelősséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Valaki mondaná már meg nekem, mit jelent az, hogy felelősséget vállal, mondjuk, a miniszterelnök úr vagy a miniszterek! Most vállalhatják az elmúlt négyévi döntéseikért a felelősséget!

Tegnap a politikai vitanapon elhangzott, hogy 5000 milliárd forinttal növelték az államadósságot. Ez a hatalmas összeg, én úgy vélem, hogy nem érződik a szociális juttatásokban, a bérekben és a nyugdíjakban. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! A lakosság nem kérte, hogy fölvegyék önök ezt az 5000 milliárd hitelt.

Úgy tűnik, hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a benzin, a gáz és egyéb közüzemi díjakat a világpiaci árakon kell majd megfizessük. Ez helyénvaló is lenne, ha a fizetéseket, a béreket és a nyugdíjakat is legalább európai uniós szintre igazítanák. Európai uniós tagországként azonban azzal kell szembesülnünk, hogy a bérek és a nyugdíjak mindössze egyötöde az EU 25-ök átlagának.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök gyakran új Magyarországról beszélnek. Én mindig úgy fogalmazok, hogy nekünk jó ez az ezeréves, régi Magyarország is, csak jobban szeretnénk benne érezni magunkat. Az "Erős köztársaság, sikeres Magyarország" elnevezésű programjukban célul tűzték ki, hogy Magyarországon legyen több munkahely, váljon nyugodtabbá az élet, és szülessen egyre több gyermek. Ez a cél nagyon szép, csak soha nem fog megvalósulni, mert önök csak beszélnek, tévesen kommunikálnak, és ígérgetnek például több százezer munkahelyet. Valóban meg kellene hazánkban teremteni azt a 400 ezer munkahelyet, amit önök ígértek, és ezzel fölzárkóznánk az európai ajánláshoz, miszerint 2010-re a foglalkoztatottak 70 százalékát kellene munkába állítani. Az is látható, hogy főképpen a hátrányos helyzetű régiókban egyáltalán nincs semmiféle munkakínálat.

A tegnapi politikai vitában az is elhangzott, hogy hozzá kell nyúlni a különböző rendszerek - államigazgatás, egészségügy, nyugdíj - átalakításához annak érdekében, hogy hazánkban megteremtődjön a gazdasági egyensúly. A szóban forgó törvény kapcsán az az érzésem, hogy a szocialista-liberális kormánynak nincs stratégiája arra vonatkozóan, hogy miképpen kellene a nagy rendszereket átalakítani, s a legnagyobb bajnak, tisztelt képviselőtársaim, én azt látom, hogy erre nincs felkészítve a lakosság. Vajon tudják-e, hogy mit jelent majd számukra az egészségügy magánbiztosítós rendszerre való átállítása?

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy a gazdasági egyensúlyt csak jól működő családok teremthetik meg ebben az országban. Meg kell állítani a népességfogyást, a nőket segíteni kell abban, hogy a gyermekáldás ne legyen akadálya a munkavállalásnak, és szükséges egy hosszú távú, legalább 25 évre szóló családpolitikai program kidolgozása, mely biztonságot, stabilitást és kiszámíthatóságot, tervezhetőséget jelent a családok számára, mely valóban megteremtheti az alapját a versenyképes gazdaság kiépítésének.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt pár gondolattal én is hozzájárulnék a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, valamint a kapcsolódó törvények módosításához, engedjék meg, hogy én is megfogalmazzam azt az aggályomat és kételyemet, hogy ennek a nagyon fontos törvénytervezetnek, amely valamennyiünket érint, a vitája sajnos az esti órákban, adásidőn kívül történik. Úgy gondolom, az embereknek joguk van az információhoz. Most pedig azt tapasztalom, mint az egészségügyi törvény tárgyalása kapcsán is - amely szintén valamennyi társunkat érinti -, hogy a társaim egyszerűen nem kapják meg a szükséges információt. Én ezt maximálisan kifogásolom.

A felszólalásokban elhangzott, hogy a jelenlegi törvény - s ezt nem is titkolják szocialista és liberális képviselőtársaim - a megszorításról szól, illetve arról, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap nem fedezi a járulékokat, ezért szükséges az eddig megszerzett jogosultságokat korlátozni. A szóban forgó nyugdíjtervezet meghatározza a célokat, és - mint ahogy elhangzott az előzőekben is - azt a célt szolgálná, hogy a nyugdíjrendszer igazságosabb legyen, biztosítson érzékelhetően magasabb jövedelmet idős korban azoknak az embereknek, akik az életüket végigdolgozták, és akik után tisztességesen fizették a járulékokat. Ne a mielőbbi nyugdíjba vonulásra, hanem az aktivitás megőrzésére ösztönözzön. Legyen pénzügyileg fenntartható, és ne rójon elviselhetetlen terheket az aktív dolgozó emberekre, valamint működjön zökkenőmentesen. Ezzel a célkitűzéssel az a probléma, hogy sem nem igazságos, sem nem biztonságos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy ez a törvény igazságos legyen, önöknek bátorságra lenne szükségük, csakúgy, mint a szocialista-liberális kormánynak. Bátorság kellene ahhoz is, hogy egy komplex, hosszú távú családpolitikai intézkedést hajtson végre, amely összefüggésben van a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával. Egyetértek Harrach Péter képviselőtársammal abban, hogy a nyugdíjrendszer megállapításánál elengedhetetlen a gyermekvállalás érvényesítése, hiszen a gyermeket nevelők a legnagyobb adófizetők ma Magyarországon. Azzal is egyet lehet érteni, hogy a jelenlegi hárompilléres rendszer valóban nem biztosítja a járulékfizetők időskori biztonságát.

A napokban olvastam a sajtóban a Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság egyik munkatársának a nyilatkozatát arról, hogy tulajdonképpen mit is kellene tenniük az embereknek, hogyan szerezhetnék meg a biztonságos nyugdíjat idős korukra. Az interjúalany elmondta, talán a legbiztosabb az, ha mindenki gondoskodik magáról a jövőben, mert a jelenlegi nyugdíjrendszer semmiképpen nem garantálja biztonságukat a jövőben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a rövid távú átalakítás nem más, mint a már megszerzett jogosultságok korlátozása. Az önök nyugdíjrendszerreformját már volt alkalmunk megismerni korábban, 1997-ben, amikor az 55 éves korhatárt felemelték 62 esztendőre. Nyilván ülnek itt a teremben olyan képviselőtársaim, akik egyéni körzetben képviselők. Engem nagyon sokan megkerestek azzal, hogy egyetlen kérésük van: ha a parlament nem tesz semmi mást az elkövetkezendő négy évben, csupán azt, hogy visszaállítja az 55 éves nyugdíjkorhatárt, akkor már azt hálásan és tisztelettel megköszönnék. Arról van szó, hogy a ma érvényben lévő korkedvezményt is megvonják, illetve emelni kívánják a jelenlegi törvénytervezet szerint. 1997-ben bevezették a magánnyugdíjpénztárt, amelyről szintén nem kedvezőek a hírek, mert nem a legmegfelelőbben fektetik be a járulékfizetők pénzét. Jogos tehát társainknak az az észrevétele, miszerint bizonytalanság elé nézünk.

(20.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy említettem, amennyiben ebben a törvénytervezetben megfogalmazottak életbe lépnek, ezek a megszorításról szólnak, hiszen számítások kerültek napvilágra, miszerint 2009 és 2015 között körülbelül 60 milliárd forintot kellene megspórolni ezen a rendszeren.

Megfogalmazták többen képviselőtársaim, hogy a nyugdíjrendszerben meglévő feszültségek egyre nőnek. Ez való igaz, és többen megfogalmazták, hogy '90-ben a rendszerváltást követően Magyarországon másfél millió munkahely szűnt meg. Én azt látom és azt tapasztalom, hogy ezt a rendkívül nagy problémát az elmúlt időszakban, az elmúlt 16 esztendőben nem sikerült megoldani. Látjuk a problémát, hogy ezt a társadalmi problémát, a munkanélküliséget hárították az egészségügyre, tehát az egészségügy oldotta meg olyan módon, hogy ma már több mint 700 ezer rokkantnyugdíjas van az egyébként is magas számú nyugdíjasok között.

A foglalkoztatási nehézségek egyre nőnek, ezt nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni a törvénytervezet kapcsán. Mint Békés megyei képviselő, azt tudom elmondani, hogy még ma is tanúi vagyunk a munkahelyek megszűnésének. A feldolgozóüzemek sorra zártak be Békés megyében, Békéscsabán, Orosházán, Mezőkovácsházán, de most zárt be a Kabai Cukorgyár, amely több mint 200 főt bocsátott el, és ehhez kapcsolódóan több száz beszállító művelési ág váltására kényszerül. Megszűntek a textilipari üzemek, amelyek főképpen nőket foglalkoztattak.

Megkérdezem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy meddig kell még nekünk elszenvedni vidéken élőknek, vidéki képviselőknek a piacvesztésből adódó hihetetlen problémákat és a nagyon-nagyon magas munkanélküliséget. Ugye, nem titkolják önök azt sem, hogy a közszférából több tízezer főt kívánnak elbocsátani, a vállalkozói kör terheit pedig növelték 2007. január 1-jétől.

Szeretném fölhívni a képviselőtársaim figyelmét, az Európai Unióban is probléma az aktív keresők foglalkoztatása. Ebben a bizonyos lisszaboni stratégiában az aktív foglalkoztatottak számát 70 százalékra kívánják növelni az Európai Unióban 2010-ig. Magyarországon nagyon rosszak az arányok, hiszen a férfiak esetében alig 56 százalék, a nők esetében 50,4 százaléka dolgozik a nőknek. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kérdés, a foglalkoztatás kérdését meg kellene oldani. Mint ahogy elhangzott már itt képviselőtársaim részéről, bizony önök ígértek több százezer munkahelyet. Ahhoz, hogy mi elérjük ezt az európai uniós célkitűzést, ezt a bizonyos 70 százalékot, meg kellene teremteni a 400 ezer munkahelyet. Nem látom, hogy ezen dolgozna a kormány, és mint ahogy elmondtam, nemhogy javulna ez a helyzet, hanem sajnos romlik a foglalkoztatottak aránya.

Való igaz, hogy az öregségi nyugdíjasok 94 százaléka a korhatár előtt megy nyugdíjba, de ennek megvannak az okai. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy európai uniós felmérés szerint a Magyarországon élő lakosság egészségi állapota kritikusnak mondható, tehát ez okozza azt, hogy választják társaink a nyugdíjkorhatár előtti nyugdíjaztatást.

Szeretnék szólni arról, hogy megfogalmazták önök, hogy a nyugdíjrendszerrel az a probléma, hogy több ízben bizonyos csoportokat érint hátrányosan. Ezzel a jelenlegi törvénymódosítással szintén bizonyos csoportok hátrányba kerülnek, mint ahogyan elhangzott, ezek annak a bizonyos Ratkó-korszaknak a gyermekei, akik '50 és '56 között születtek. Én nem tudom megköszönni a magam nevében sem és nőtársaim vagy akár férfitársaim nevében sem az Államreform Bizottságnak, hogy lényegesen nehezebb, illetve hátrányosabb helyzetben tudunk majd annak idején nyugdíjba menni.

Szeretném még fölhívni a képviselőtársaim figyelmét: ebben a törvényben arról is szólnak, hogy a nyugdíjak átlaga ma Magyarországon nem éri el az átlagkereset szintjét, ezt a bizonyos 103 ezer forintot; nemhogy azt nem éri el, kedves képviselőtársaim, hanem ennek az átlagkeresetnek... - a nyugdíjasok egyharmada 51 500 forint alatti nyugdíjjal rendelkezik. Még szeretném azt elmondani, hogy régiónként is rendkívül nagyok a nyugdíjak közötti különbségek. Békés megyében és ahol én lakom, az én körzetemben az átlagnyugdíjak nőknél 10 ezer forinttal, férfiaknál 15 ezer forinttal alacsonyabbak, mint az átlagnyugdíj, tehát a jelenlegi 65 ezer forintnál ennyivel alacsonyabbak. Azt gondolom, hogy egy nyugdíjreformnál erre is oda kellene figyelni, hogy a régiók közötti különbséget meg kellene szüntetni. Ennek is megvannak az okai, hiszen itt mezőgazdaságból éltek az emberek, és ott mindig kevesebb volt a jövedelem, és ennek következtében kevesebb nyugdíjban részesültek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Majd kétpercesben még szeretnék szólni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a jelenlegi törvénymódosítás kapcsán talán érdemes arról szólni, hogy az elmúlt évtizedben milyen kálváriát járt be az esélyegyenlőségi politika Magyarországon. A magyar kormányzati esélyegyenlőségi politika az elmúlt évtizedben született meg. Ez természetesen nem választható el az európai uniós csatlakozás folyamatától, hiszen az első lépések hátterében az európai integráció kihívásai álltak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyien tudjuk, akik foglalkozunk az esélyegyenlőségi politikával, hogy az elmúlt években milyen utat járt be az esélyegyenlőség kérdése. Volt egyenlő esélyek titkársága, amely 1996-ban jött létre a Munkaügyi Minisztériumon belül. 1998-tól főosztály váltotta fel ezt a formát, amikor létrejött a népképviseleti titkárság a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumban, és létrejött az esélyegyenlőségi főigazgatóság. Később pedig társadalmi esélyegyenlőségi főosztály jött létre.

Az 1996-2003 közötti időszakot röviden úgy értelmezhetjük, hogy ezek az állandóan változó szervezeti egységek számos értékes innovatív programot indítottak el, munkájukat azonban behatárolták a lehetőségek. Ez nem csupán forrásaik korlátozott voltát jelentette, hanem azt is, hogy a munkaügyi és szociális tárcába zárva nem vállalkozhattak általános kormányzati esélyegyenlőségi politika kialakítására, az úgynevezett meanstreaming elvének érvényesítésére. Legnagyobb eredményüknek sokszínű programjaik mellett az tekinthető, hogy megjelenítették az esélyegyenlőség kérdését a közbeszédben, és elindult az erről szóló társadalmi párbeszéd csírája Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalmát gyakran használjuk szinonimaként, ami azt sugallja, hogy egy és ugyanazon dologról van szó. Valójában azonban az egyenlő bánásmód elve és az esélyegyenlőségi politika ugyanannak a kérdésnek két eltérő filozófiájú megközelítése.

(11.10)

A közösségi politikában a nyolcvanas években az egyenlő bánásmód elve mellett megjelent az esélyegyenlőség fogalma. Az egyenlő bánásmóddal szemben az esélyegyenlőségi politika azt kívánja meg az államtól, hogy a diszkrimináció tilalmán túl konkrét lépéseket is tegyen a hátrányos helyzetű személyek tényleges egyenjogúsítása érdekében.

Az esélyegyenlőségi politika tehát nem esik egybe az egyenlő bánásmód biztosításával. Mindazon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek azt a célt szolgálják, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesülhessen az élet legkülönbözőbb területein - ilyen az oktatás, az egészségügy, a munkaerőpiac, a szociális biztonság, és sok terület van még -, de legalábbis csökkenjenek a nőket, a fogyatékkal élőket, a bevándorlókat érő hátrányok.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó törvényjavaslat részben a személyek közötti faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló 2000/43. számú európai közösségi tanácsi irányelv teljesebb átültetését célozza, mivel az Európai Bizottság a törvény néhány rendelkezésével összefüggésben megfogalmazta azt a véleményét, hogy azok nem teljesen harmonizáltak az irányelv rendelkezéseivel.

A javaslat ezen túl a törvény eddigi gyakorlati alkalmazása során a bírósági ítéletekben és az Egyenlő Bánásmód Hatóság gyakorlatában felmerült kérdésekre kíván - a törvény koncepcionális elemeit nem érintő módosítással - pontosabb válaszokat adni.

Másodsorban, az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet jelenleg kormányrendelet statuálja, azonban uniós és számos civil kritika érte emiatt a szabályozást, mivel e testület az irányelvek szerint a kormányzattól független, civil elemet hivatott megjeleníteni az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésében. Tekintettel arra, hogy a testület tagjai érdemi közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkeznek, ennek a testületnek mindössze egyes jelentések kiadásához szükséges az egyetértése, illetve a testület tagjai nem részesülnek tiszteletdíjban, ezért a törvényjavaslat jelzi, hogy megalapozott, hogy e civil tanácsadó testület törvényi szinten kerüljön statuálásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testülete jelenleg 6 főből áll, és ismert képviselőtársaim előtt, hogy az esélyegyenlőségi miniszter, illetve az igazságügyi miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki. Tehát szükséges az Európai Bizottságnak az a felhívása, hogy kormánytól független politikai intézményként működjön ez a testület.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szerettem volna nagyon röviden szólni ennek a bizonyos európai közösségi irányelvnek a részleteiről. Ez az irányelv az egyenlő bánásmód elvének a faji és etnikai származástól független végrehajtásáról szól, ezért nevezik tulajdonképpen faji irányelvnek. A faji irányelv részben a nemek közötti egyenlő bánásmódról szóló irányelvek megoldásait vette át, részben pedig új elemeket tartalmaz.

Tanulva a nemek közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó jogfejlődés tapasztalataiból, az irányelv megkülönbözteti és pontosan meg is határozza a közvetlen és közvetett diszkrimináció fogalmát. Alkalmazása során közvetlen diszkriminációnak minősül, ha egy személy faji vagy etnikai hovatartozása alapján kevésbé kedvező bánásmódban részesül, részesült vagy részesülne, mint egy összehasonlítható helyzetben lévő másik személy. Ezzel szemben közvetett diszkriminációnak minősül, amikor egy látszólag semleges rendelkezés, kritérium vagy gyakorlat egy bizonyos fajhoz vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyeket különösen hátrányosan érinthet, kivéve, ha az adott előírás, követelmény vagy gyakorlat jogszerű célokkal objektíve indokolható, és az e cél eléréséhez alkalmazott intézkedések arányosak és szükségesek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó európai közösségi irányelv leglényegesebb és a harmonizáció során a legkevesebb vitát kiváltó rendelkezése a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló intézményrendszerről szól. Bár a legtöbb tagállamban léteznek olyan intézmények, amelyek célja a diszkrimináció elleni küzdelem, a közösségi jog a faji irányelv elfogadásáig hallgatott erről a lényeges szakmai kérdésről.

Az intézményrendszer azért lényeges kérdés, mert a tapasztalatok szerint ezek az intézmények nagyban hozzájárulnak a diszkrimináció elleni hatékony fellépéshez és jogorvoslathoz. Az irányelv 13. cikke szerint a tagállamok kötelesek olyan intézményeket létrehozni, amelyek célja a faji vagy etnikai diszkrimináció csökkentése. Ennek nem kell feltétlenül önálló intézményként működniük, az emberi jogok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) védelmére létrehozott nemzeti intézményrendszer részeként is működhetne. Fontos, hogy ezek a törvények hatékonyak, arányosak (Az elnök újból csenget.) és visszatartó hatásúak legyenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítás általánosságban nem szolgálja a diszkriminációs tilalom egyértelmű, egzakt értelmezését, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a Kereszténydemokrata Néppárttal közös szövetségben nem támogatja a szóban forgó törvényjavaslat ilyen irányú módosítását.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Fónagy miniszter úr felszólalása kapcsán nem tudok nem szólni arról, hogy a 2007-es költségvetés vesztese nem a főváros. Mi nagyon aggódunk a fővárosért, de legalább úgy aggódunk a vidékért, a vidék elmaradottságáért. Hát sajnos vidéken már ott tartunk, hogy sem vasút sincs, sem út sincs.

Tisztelt Képviselőtársaim! E gondolat kapcsán engedjék meg, hogy szóljak arról, hogy Magyarországon a kilencvenes évek elején kezdeményezések voltak úgynevezett különleges gazdasági övezetek létrehozására. Ezzel a gondolattal annak idején valamennyi kormány egyetértett. Ezeknek a vállalkozási övezeteknek a célja elsősorban az volt, hogy a befektetéseket ösztönözzék, vállalkozásbarát környezetet alakítsanak ki, és nem utolsósorban munkahelyteremtés és sok más kedvező célja volt. Tizenegy vállalkozási övezetet jelöltek ki a kormányok az ezt megelőző időszakban, és sajnos mára már ott tartunk, hogy ezek az övezetek sajnos a 2007-es költségvetésben gondolat szintjén sem jelennek meg. Hiszen tanúi vagyunk annak, hogy 2005-től megszűnt az övezet úgynevezett irányító hatósága, és megszűntek a források is. Tehát ezek elmaradtak.

Nagyon szomorúan látom, hogy a 2005-ös költségvetésben sincs elkülönített forrás. Különösen aggódom a szeghalmi és sarkadi kistérségért, amely a Békés megyei vállalkozási övezetek címet kapta, és az előzőekben említett célokat nem tudjuk a jövőben megvalósítani. Valamennyi polgármestertársammal küzdünk azért, hogy a mi térségünk, amely a statisztikai mutatók alapján a legnehezebb helyzetben van, a jövőben a lemaradó körzetből legalább a felzárkózók közé tartozzon majd a jövőben. Nem látjuk sajnos a költségvetésben ennek a megoldását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Az Európai Unió a 2007-es esztendőt az esélyegyenlőség évének jelölte. Fölvetődik tehát a kérdés, hogy mit tesz a szocialista-liberális kormány az év kapcsán a magyar társadalomban súlyosan jelen lévő esélyegyenlőtlenségek megszüntetése értekében.

Először is: a 2007-es költségvetési törvényben a kormány meghozta az ítéletét az 1500 lélekszám alatti településekre. A jövőben nem működhet önállóan általános iskola és óvoda ezeken a településeken. A törvényből kitűnik, nem titkolt szándéka a kormánynak, hogy 2010-ben jobb esetben csak óvoda maradhat ezeken a településeken. A körjegyzőség kikényszerítésével pedig az önkormányzati hivatalok feladatait tovább koncentrálják. Ha a kistelepülések nem tesznek eleget a törvényi előírásoknak, nem pályázhatnak a működésükhöz szükséges kiegészítő forrásokra. Ez az intézkedés 2092 települést és félmillió magyar állampolgárt érint.

Tisztelt Miniszter Asszony! Az önök áldásos tevékenysége folytán vidéken már korábban megszűntek a munkahelyek, a rossz privatizáció, az európai uniós csatlakozásunk által okozott piacvesztés tönkretette a mezőgazdaságból élő vidéki lakosságot, továbbá a szolgáltatások teljes körű hiányával szembesülnek, a közlekedés, az egészségügyi ellátás, a betegszállítás, valamint a szociális ellátások alacsony szintje is egyre nagyobb feszültséget okoz a kistelepüléseken.

Én értem a kormány stratégiáját, azt mondják, hogy sok a település Magyarországon, hiszen az államreform-bizottság tagja középkori csökevénynek nevezte őket. Önök tudatos lépéseket tesznek a kistelepülések megszüntetésére, és legalább ezt el kellene ismerniük. Jól hangzik ez a bizonyos 120 milliárd forint a felzárkóztatásra, ez az összeg azonban hét évre szól, és több száz településnek szánják. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Számolták-e önök, hogy mennyi pénz jut egy településre? Biharugra - 1100 lakosú kistelepülés - jobb esetben 20 millió forinthoz juthat évente.

Tisztelt Miniszter Asszony! Szembenéztek önök azzal, hogy több százezer ember kirekesztetten él a mai magyar társadalomban az esélyegyenlőség évében, és önök azok, akik a leginkább növelik az esélyegyenlőtlenséget?

Köszönöm szépen válaszát, miniszter asszony. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Vojnik képviselőtársnőm felszólalásához egy megjegyzést tennék, hogy valóban, a jövő héten lesz a parlament előtt a "Legyen jobb a gyermekeknek" című program, ami egy 25 évre szóló stratégiai program lesz, de remélem, hogy nem várnak 25 évet az abban megfogalmazott problémák megoldásával, tisztelt képviselőtársnőm, mert olyan hátrányban vagyunk, és úgy el vagyunk késve, hogy azt gondolom, ötven évvel vagyunk lemaradva. Csak ennyit szerettem volna egy gondolat erejéig hozzátenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az nem kérdés, azt gondolom, a ma lezajlott vita alapján, hogy önök a XXI. században a történelem egyik legnagyobb falurombolását hajtják végre, ha tetszik, ha nem önöknek ez a fogalom, tisztelt államtitkár úr. (Dr. Ujhelyi István: Mit tetszik mondani?! - Göndör István: Mikor tetszett falun járni, képviselő asszony?) Úgy látom, hogy nagyon nem tetszik önöknek ez a fogalom. Teszik mindezt 2007-ben, amikor az Európai Unió 2007-et az esélyegyenlőség évének jelölte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy felháborodásukat egy kicsit fogják vissza. Egy kis település, Biharugra polgármestereként saját magam érzem a bőrömön azt, amit elkövetnek önök most a vidéki lakossággal szemben, és valóban, nem településekről, hanem a településen élő lakosságról beszélünk. A szocialista-liberális kormány a 2007-es költségvetési esztendőben ítéletet hozott, tisztelt államtitkár úr (Dr. Ujhelyi István: Ne tessék mosolyogni hozzá!), az 1500 lélekszám alatti településekre. Tehát önök húztak egy vonalat, és 1500 lélekszám alatt, úgy tűnik, nem fontosak a települések.

Ez az ítélet ma Magyarországon 2092 települést érint. Azt gondolom, hogy a 2007-es költségvetési törvényben önök nemcsak az infrastrukturális és anyagi leépülésről döntöttek, hanem döntöttek a vidék teljes szellemi leépítéséről is. És itt térnék ki egy gondolat erejéig a kisiskolák helyzetére. Az oktatási törvény változásával és az önhikis szabályok változásával az eddig önállóan működő települések iskoláit tették tönkre, tehát marad az óvoda és az 1-4. osztály ezeken a kistelepüléseken. Nem rejtik véka alá, hogy 2010-ig teljesen meg fognak szűnni ezek a kis intézmények. Ugyanakkor persze nem teremtették meg annak feltételeit, hogy gyermekeink olyan intézményben folytassák tanulmányaikat, amely valóban magasabb színvonalú képzést jelent. És természetesen nem kérdés önöknek, hogy mi lesz az intézményi társulások...

ELNÖK: Két perc!

VÍGH ILONA (Fidesz): ...eredményeképpen felszabaduló pedagógusokkal. Állás nélkül maradnak, de elmehetnek adószakértőnek, mert ma erre van szükség.

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): A tisztelt államtitkár úrnak szeretném jelezni, hogy államtitkár úr nyilván nagyon jól tudja, hogy a most kiírásra került regionális operatív programok nem jelentik azt a lehetőséget a településeknek, amelyre számítottunk, hiszen ezek a források minimálisak (Dr. Ujhelyi István: Ez konkrétan hazugság!), például a dél-alföldi régióban rendelkezésre álló három megyére a forrás közel annyi, mint korábban Békés megyében volt. (Gőgös Zoltán: Ez hazugság!) A számot látjuk, olvashatjuk mindannyian. Ezek a források olyan paramétereket írnak ki, amelyeket egy kistelepülés sajnos nem tud vállalni; olyan önerőt ír elő, amelyre nem tudunk pályázni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném befejezni az előző gondolatomat az iskolaleépítésekkel kapcsolatban. Nemcsak az iskolák szűnnek meg a kistelepüléseken, hanem Ujhelyi államtitkár úr tudja a legjobban, hogy 2008-tól kötelezővé válik a körjegyzőségek kialakítása kistelepüléseken, és nem rejtik véka alá, hogy ez is arra megy ki, hogy a hivatalokban is csökkentsék a létszámot. Tehát a vidéken egyébként is súlyos gondokkal küszködő települések helyzetét még inkább rontják.

Én úgy vélem - s talán megfogalmazhatjuk itt a vita közepette -, hogy a közszolgáltatások teljes körű hiányával szembesülnek a kistelepülések, és azt gondolom, a vidéknek élőknek is ugyanolyan joguk van a szolgáltatások teljes körű igénybevételre, mint a városban élőknek. Tehát, képviselőtársaim, én azt kérem, hogy kicsit legyenek érzékenyebbek a vidékkel kapcsolatban, és amikor döntéseket hoznak, akkor gondolják át, hogy mennyiben érintik ezek a döntések a lakosság mindennapi életét.

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok értékes felszólalás hangzott el az előzőekben. Azt gondolom, hogy az előttünk lévő, "Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti stratégiáról szóló, 25 évre szóló programnak talán lehetne 25 évre szóló családpolitikai program is az elnevezése, hiszen azt gondolom, hogy a gyermekeket nem lehet kiragadni a családból, a családi kérdésekkel együtt kellene kezelni a szegénység kérdését.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermek- és ifjúsági korosztályt érintő szociális kérdések, mint a gyermekéhezés, a gyermekszegénység és más jogsértések eltérő formában ugyan, de mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országokban komoly feladat elé állítja a törvényhozókat.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A nemzetközi okmányok különböző kötelezettségvállalásokat fogalmaznak meg, mint ahogy az előttünk lévő anyag is tartalmazza, így például az ENSZ közgyűlése gyermekek ügyeivel foglalkozó rendkívüli ülésének "Gyermekek számára alkalmas világ" című dokumentumában, illetve szeretném megjegyezni, hogy 2004-ben Rómában rendezték meg a parlamenti képviselőnők első világkonferenciáját, ahol szintén a gyermekek és a fiatalok jogainak védelmével foglalkozott a konferencia. Természetesen hazánkban is jelentős eredmények születtek e területen, ennek ellenére jogaik teljes és hatékony érvényre jutásának számos akadálya van hazánkban. A rendszerváltás utáni szegénység terjedése és mélyülése, amit, azt gondolom, mindannyian érzékeltünk akkor, most mintha újabb mélyrepülésbe vinné a már amúgy is kisemmizett rétegeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bebizonyosodni látszik a 2003-ban megjelent, a Szociális Szakmai Szövetség által kiadott "Gyorsjelentés a szegényedésről" című könyv üzenete, hogy Magyarországon sok a szegény, és ők egyre szegényebbek lesznek, illetve az, hogy az európai uniós csatlakozásunkat követően még több társadalmi csoportot fenyeget az elszegényedés veszélye, és mint ahogyan képviselőtársaim szóltak arról, a rendkívül súlyos munkanélküliség réme.

(19.30)

A jelenlegi szocialista-liberális kormány megszorító intézkedéseivel, faluromboló politikájával tovább növeli a családok szegénységét és ezzel együtt a gyermekek szegénységét. Nagyon szép gondolatokat mondott el Török Zsolt képviselőtársam, csak úgy érzem, hogy önök mást mondanak, mint amit tesznek. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kormány egy tollvonással ítéletet hozott az 1500 lélekszám alatti települések sorsáról a 2007-es költségvetési esztendőben. Mint tudják, képviselőtársaim, ez az intézkedés 2092 települést érint, és ezeken a településeken több mint félmillió ember él.

De mit is jelentenek ezek az intézkedések, amelyek 2007. január 1-jétől életbe léptek? Jelenti a kisiskolák önállóságának megszüntetését. Ugyan képviselőtársaim úgy gondolták, hogyha két iskola társulási formát hoz létre, akkor magasabb színvonalú oktatásban részesülnek a gyerekek; a példa bebizonyította, hogyha két kis lélekszámú település társul, bizony abból nem lesz magasabb színvonalú oktatási rendszer. Jelenti az önálló polgármesteri hivatalok megszüntetését, a közszolgáltatások, a postai, az egészségügyi, a kulturális szolgáltatások megszüntetését, és jelenti az egyébként is súlyos munkanélküliség további növelését. Egyszóval, tisztelt szocialista-liberális képviselőtársaim, ez az önök által bevezetett intézkedés jelenti a kistelepülések anyagi és szellemi leépítését, és ezzel együtt sajnos a családok leépítését is. A kistelepülésen élő gyermekek olyan hátrányt szenvednek a nagyobb városban élő társaikhoz képest, amelyet életük végéig sem tudnak ledolgozni.

Önök nem kímélték a művészetoktatási rendszert sem, ezt a lehetőséget is megvonták azoktól a gyermekektől, akik a legnehezebb helyzetben vannak. Nagyon sok kistelepülésen ez volt az egyetlen lehetőség a gyermekek számára, hogy megismerkedjenek, illetve elsajátítsák a különböző művészeti készségeket, ez volt az egyetlen közösségformáló erő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen lehetőséget ajánlanak önök az iskola-összevonások miatt munkájukat elveszítő pedagógusoknak vagy az elbocsátott hivatali dolgozóknak? Tudják, átképezhetik magukat adószakértőnek, hiszen most rájuk van szükség. Önök, tisztelt képviselőtársaim, azt mondják, hogy az iskola nem a településért van, hanem a gyermekekért. Egy településen az iskolának meghatározó szerepe van, és ha nincs iskola, nincsenek pedagógusok, nincsenek gyermekek, az ott élőknek bizony nem sok optimizmusra van okuk.

Egy kistelepülés, Biharugra polgármestereként nap mint nap tapasztalom az egyre növekvő szociális feszültségeket és a teljes elszegényedést. Tisztelt Képviselőtársaim! A következő problémákkal keresnek meg nap, mint nap engem az önkormányzatnál a szülők: az anyuka segélyt kér, mert nem tudja megvásárolni gyermeke szalagavatójára a ruhát. A másik anyuka segélyt kér kisgyermekének a tápszer megvásárlására. Az időskorúak járadékából, 24 700 forintból élő nő nem tudja kifizetni a 18 700 forintos gázszámláját. Sajnos, nincs egyedül ezzel a problémájával, hiszen 2005-ben - már szó esett erről - közel 40 ezer gázórát és több mint 60 ezer villanyórát kapcsoltak ki, mielőtt megemelték a közüzemi díjak árát. Kíváncsi vagyok, hogy most, miután a gáz árát 56 százalékkal, a villanyáram árát 21 százalékkal megemelték, hány órát fognak majd a jövőben kikapcsolni. Tisztelt Képviselőtársaim! Sikerült az inflációt, azaz a szegények adóját 12,5 százalékra növelniük, miközben az inflációért felelős Nemzeti Bank hallgat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bernáth Ildikó képviselőtársnőnk szólt arról, hogy a sérült gyermekeket nevelő szülők 2007. január 1-jétől az utazási költségük mindössze egyharmadát kapják. A leköszönt egészségügyi miniszter írásbeli válaszában tájékoztatott, hogy visszaélések miatt vonták meg a sérült gyermekek szüleitől az utazási támogatást. Nem tudom elképzelni, hogy milyen visszaélésről beszélt a miniszter úr, hiszen az utazási költség jogosságát minden esetben az orvosnak igazolnia kell. Úgy tűnik, hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, a fürdővízzel a gyermeket is kidobták. Tették mindezt az esélyegyenlőség évében, sajátos szocialista-libeális módon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök, hogy itt van államtitkár úr is. Méltatlannak tartom, hogy a kistelepüléseken élethalálharc folyik a munkaügyi központ közhasznú foglalkoztatásáért, amelynek keretében 3 hónapra 6 órában a minimálbér 80 százalékáért, azaz 39 ezer forintért dolgoznak nők, férfiak és meg kell mondjam, egyetemet végzett fiatalok. Milyen feltételeket biztosít ez az összeg a mindennapi megélhetéshez? Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ez az összeg semmilyen feltételt nem biztosít. Hogyan lehet családokat eltartani esetleg ennyi pénzből? Hogyan lehet a közüzemi díjak, az élelmiszerek és gyógyszerek világpiaci árát megfizetni ennyi pénzből?

A kistelepülésen élők elszegényedését jellemzi, hogy a gyermekek több mint 90 százaléka gyermekvédelmi támogatásra jogosult. Tehát az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 29 800 forintot. A családok közel 30 százaléka a létminimum alatt él, ami a legfájóbb, a gyermekek 40 százaléka, azaz 850 ezer gyermek. A szegénység újratermelődésének két legfontosabb intézménye, képviselőtársaim, a család és az iskola. A szülői erőforrások hiánya szűkíti a gyermekek esélyeit arra, hogy képességeiket időben sokféle irányba fejlesszék. A létbizonytalanság és a szűkösség, a megfelelő minták hiánya nem készít fel a társadalmilag elfogadott normák szerinti felnőtt létre. A szegénységet újratermelő folyamatok megszakítása tehát igen korai, közös felelősségű beavatkozást igényel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem várhatunk 25 évet, azonnali cselekvésre van szükség. Legfontosabb feladatunk, hogy a foglalkoztatást javítsuk, mint ahogy Török Zsolt képviselőtársam is említette, mert elfogadhatatlan az, hogy számtalan családban egyik szülő sem dolgozik. És szükséges az újraelosztás korrekciója. Csak így lehet javítani gyermekeink esélyeit arra, hogy megfeleljenek az egyre növekvő piaci kihívásoknak. A parlament előtt lévő, a "Legyen jobb a gyermekeknek!" nemzeti stratégiából kitűnik, hogy a legszegényebek a kistelepülésen élő három vagy több gyermeket nevelő családok; 55 százalékuk falvakban él. És a kormány - mint ahogyan említettem - jelenlegi intézkedéseivel nem javítja a helyzetüket, hanem sajnos tovább nehezíti.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk, parlamenti képviselőknek fel kell lépnünk a gyermekekkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés különböző formái ellen, felismerve azt, hogy a szegénység, a nélkülözés drámai következményekkel jár a fiatal nemzedékre nézve. A gyermekkor alapvetően meghatározza a kiegyensúlyozott felnőtt személyiség kialakulását. Az anyák jólétének, szabadságának és jogainak biztosítása elengedhetetlenül fontos a gyermekek védelme számára. A családot olyan alapegységként fogadjuk el, amely védelmet nyújt gyermekeink számára, kiegyensúlyozott fejlődésükhöz elengedhetetlenül fontos. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nekünk, parlamenti képviselőnőknek és férfiaknak egyaránt felelősségünk van abban, hogy milyen világot teremtünk gyermekinknek. Ebben különösen nagy szerepe van a törvényalkotásnak. Kérem képviselőtársaimat, hogy beadott módosító javaslatainkat szíveskedjenek támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! A kormány a kötelező egészségbiztosítás ellátásáról szóló törvény végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletet 2007. január 1-jétől megváltoztatta, mely többek között rendelkezik a látás-, hallássérült és autista gyermekek utazási költségtérítéséről. A rendelet módosítása 70 százalékos utazási költségcsökkentést jelent a sérült gyermekeket nevelő családoknak. Elődje, Molnár Lajos írásbeli válaszában arról tájékoztatott, hogy a végrehajtás során jelentkező anomáliák miatt vált szükségessé a rendelet módosítása, hogy az utazási költségtérítés valóban a rászorulókhoz kerülhessen - írta levelében.

Ezzel egyet is lehet érteni, miniszter asszony. A sérült gyermekeket nevelő szülők esetében semmiféle anomáliáról azonban nem lehet beszélni, hiszen az utazási költségtérítés jogosságát minden esetben a kezelőorvosnak kell igazolnia. Miniszter asszony, a családban nevelkedő gyermekek tartós betegségét vagy fogyatékosságának tényét aligha tudja bárki is megváltoztatni. A mi célunk csupán az lehet, hogy a családokat ne roppantsa össze a lelki és fizikai teher. A terhek feldolgozásához azonban szükségük van a családoknak környezetük megértésére, szolidaritásra, de elsősorban az állam segítségére. Ez az intézkedésük éppen a súlyos fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családok ellen irányul, és természetesen az esélyegyenlőség évében.

Miniszter asszony, ön stílusváltást ígért a miniszteri expozéjában. Szeretnénk a sérült gyermekeket nevelő szülőkkel együtt, ha az ön stílusváltása abban nyilvánulna meg, hogy a szóban forgó rendeletet visszavonják. Úgy tudom, hogy önök szociálisan érzékenyek.

Miniszter asszony, egyértelmű választ kérek, és válaszát több ezer szülő is várja, hogy megkapják-e a sérült gyermekeket nevelő családok a korábbi utazási költségtérítésüket, és megkapják-e visszamenőleg 2007. január 1-jétől.

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Jogos!)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Asszony! A 2007-2008-as tanévben több száz kistelepülés iskolája kénytelen volt az önök áldásos tevékenységének következtében bezárni iskoláját, vagy megcsonkítva az alsó négy osztállyal folytatja tovább az oktató-nevelő munkát. A felső tagozatos tanulók zsúfolt iskolabuszon, úttalan utakon utaznak az úgynevezett gesztoriskolába. Mindezt teszik önök az esélyegyenlőség nevében és az esélyegyenlőség évében. Nem is lenne probléma, tisztelt miniszter asszony, ha az életünk tökéletesen működne, és nem lennének abban különböző anomáliák.

Ön előtt is ismert nyilván, miszerint egyre több család szembesül azzal a traumával, amikor kiderül a gyermekről, hogy allergiás megbetegedésben szenved, tejérzékeny, lisztérzékeny, cukorbeteg, vagy korunk más betegségében szenved. Az oktatási reformmal tovább növelték azoknak a családoknak a gondjait, akiknek gyermeke speciális étkeztetésre szorul. Tekintettel arra, hogy hazánkban a közétkeztetést végző konyhák nincsenek felkészülve a hagyományostól eltérő, speciális diétás ételek elkészítésére, ennek hiányában ez a feladat a szülőkre hárul, és munka mellett nagyon nehéz biztosítani a szülők részéről. A szociális érzéketlenségüket jelzi, hogy képtelenek odafigyelni erre a több ezer családot érintő kérdésre.

Tisztelt Miniszter Asszony! Biztosítanak-e támogatást a közétkeztetést végző főzőkonyhák részére annak érdekében, hogy a speciális diétát igénylő gyermekek ellátása is biztosított legyen? A több-biztosítós egészségügy támogatja-e vajon a speciális étkeztetést igénylő gyermekeket, hiszen az ehhez szükséges nyersanyag többszörösébe kerül a hagyományosnak?

Tisztelt Miniszter Asszony! Az érintett szülők nevében várom válaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy Orosz Sándor képviselőtársam nagyon jól főz, bár azt a gondolatot csak hozzá kell tennem, hogy ma Magyarországon a halászati ágazat nincs a legjobb pozícióban, ha a magyar kormány megengedi magának, hogy a biharugrai 2 ezer hektáros halastórendszer úgy menjen tönkre, ahogy. Csak ennyit szerettem volna zárójelben megjegyezni.

Aztán szeretném továbbfűzni Vidorné képviselőtársnőm gondolatait is. Nagyon örülök annak, hogy a képviselőtársnő nagyon optimista a gazdasági növekedést illetően. Hát mi a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség oldalán nem vagyunk annyira optimisták, mert azt szocialista képviselőtársaim elfelejtik mondani, hogy az egyébként is magas világpiaci áron szolgáltatott közüzemi díjak, valamint az élelmiszerárak ismételten soha nem látott mértékben emelkednek, legalább 20 százalékkal, és azt gondolom, hogy a nem európai szintű bérből és nyugdíjból élő embereknek ez bizony nagyon nagy problémát okoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008-as költségvetés tárgyalása kapcsán szeretnék szót ejteni a leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkóztatásáról, illetve ennek hiányáról, hiszen a költségvetésben semmiféle utalást nem látunk arra, hogy miképpen gondolja a kormány a jelenleg 48 hátrányos helyzetű kistérség különbségeinek a felszámolását. Tudjuk, hogy a lakosság mintegy egyötöde él ezeken a területeken, számuk és arányuk a válságterületek terjedésével gyorsan növekszik. El kell mondanom azt is, hogy az itt élő lakosság, az itt élő állampolgárok hazánk másodrendű állampolgárai.

A kedvezőtlen helyzet kialakulásában szerepet játszott az elmúlt évtizedek hibás gazdaság- és településpolitikája. A piacgazdaság logikája szükségszerűen vezetett különféle társadalmi egyenlőtlenségekhez, és ma Magyarországon megfigyelhetjük, hogy a jómód növekedését a szegénység mélyülése kíséri. Nőnek a szociális feszültségek, és ezt nemcsak mi mondjuk itt a polgári szövetség oldalán. Tabajdi Csaba szocialista európai képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy nagyok a szociális feszültségek ma Magyarországon, és csak idő kérdése, hogy mikor robban. Úgy látom, ő Brüsszelből jobban érzékeli a gondokat, mint önök itt, a magyar parlament soraiban.

Tisztelt Képviselőtársaim! A sarkadi kistérség, a leghátrányosabb helyzetű kistérség egyik kistelepülésének polgármestereként a következő problémákat látom, amelyekre a 2008-as költségvetés sajnos, nem tér ki. Az úgynevezett depressziós térségek legélesebb és legfájdalmasabban megnyilvánuló jelensége a munkanélküliség, amely a szegénység egyik legfőbb oka is egyben. Az 1990-es években a rossz privatizációnak köszönhetően - ismertek a statisztikai adatok - másfélmillió munkahely szűnt meg hazánkban, amit azóta sem tudtak kezelni a kormányok. A szocialista kormány ugyan ígért 400 ezer munkahelyet, de, tisztelt képviselőtársaim, önök nagyon keveset ígértek, mert ha Magyarország teljesíteni szeretné az európai uniós elvárásokat, miszerint az aktívak 70 százalékának kellene dolgozni, akkor bizony ma Magyarországon 900 ezer munkahelyre lenne szükség. De én bízom önökben, hogy ezt a problémát is megoldják.

A depressziós térségek foglalkoztatási gondjait csak súlyosbította az egyre elhúzódó agrárválság. Ezt a témakört most nem fejtegetném, mert nagyon-nagyon rövid az időm, de egy gondolatot mindenképpen meg szeretnék jegyezni. A legnagyobb problémát az okozta Magyarországon és az európai uniós csatlakozásunk során, hogy a kistermelők olyan helyzetbe kerültek, amilyenbe. A piacvesztés, a kedvezőtlen értékesítési lehetőség másfélmillió háztartást, másfélmillió családot hozott nehéz helyzetbe, akiknek jelentős része a munkahelyét elveszítette. S bár ők nem jelennek meg a munkaerőpiacon, de nagyon nagy gondot okoz ezeknek a családoknak az a jövedelemkiesés, amit az állattartás és a növénytermesztés hiányából szenvedtek el.

A leghátrányosabb helyzetű kistérségek másik legnagyobb problémája, tisztelt képviselőtársaim, a népességcsökkenés, és ez a torz demográfiai szerkezet, a gyors elvándorlás a helyi társadalmakra is kedvezőtlenül hat. A megmaradó népességre a fokozott elöregedés a jellemző. Nyilván képviselőtársaim is ismerik ezt a negatív helyzetet. Igen érzékeny veszteség az értelmiség elköltözése a kistelepülésekről, illetve azoknak az alacsony aránya. Nő a marginális helyzetű családok aránya, emelkedik a cigány népesség aránya, akiknek a foglalkoztatása és társadalmi beilleszkedése is egy sor problémát okoz. Az ország északkeleti részében az arányuk 10-20 százalék, de vannak települések, ahol 50 százalék. Súlyos problémák elé néznek az önkormányzatok. Képviselőtársaim korábbi felszólalásaikban már tettek erre utalást, és mindannyian tudjuk, hogy amikor önkormányzatokról beszélünk, akkor a települések lakosságáról beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista-liberális kormány tudatos településromboló politikáját 2007-ben már elkezdte - szomorú, hogy mindezt az esélyegyenlőség évében tette -, amikor is az önhikis juttatást az 1500 lélekszám alatti települések esetében az iskolák és a hivatalok önállóságának a megszüntetéséhez kötötte.

(16.00)

Ezzel az intézkedésükkel megszűnt a kistelepülések szinte teljes intézményrendszere. Javaslom képviselőtársaimnak, hogy nézzék meg, hogy az 1500 alatti lélekszámú kistelepülések hogyan működnek ma Magyarországon, s nem gondolják-e képviselőtársaim, hogy ezt az egész önhikis rendszert, amely azt gondolom, hogy átalakításra szorul, meg kellene szüntetni. Nem szerencsés, hogy ezek a kistelepülések pályáztatás folytán jutnak forrásokhoz, és nem elhanyagolható tény, hogy ezekhez az önhikis forrásokhoz főképpen politikai alapon jutnak a kistelepülések.

Módosító javaslatom lenne a 2008-as költségvetéshez, hogy a kistelepülések a tényleges helyzetük, regionális pozíciójuk és gazdasági helyzetük alapján kapjanak támogatást. Tisztelt képviselőtársaim, ilyen alapon a hátrányos helyzetű régiók településeit kiemelt támogatás illetné meg, ez biztosíthatná a felzárkóztatást a fejlettebb régiókhoz. Erre nemzetközi példák is vannak, Svájcban, Finnországban és Németországban is nagyon jó példák vannak erre, úgyhogy javaslom képviselőtársaimnak, hogy ezeket tanulmányozzák.

Mindig az a válasz, hogy a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatására rendelkezésre állnak majd az európai uniós források. Tisztelt képviselőtársaim, azt tapasztalom, hogy az elmúlt költségvetési évben és az új költségvetési esztendőben sem látom a felzárkóztatásra szolgáló összeget. Ugyan önök azt mondják, hogy a "nem mondunk le senkiről" zászlóshajóprogram mintegy..., mondjuk, már különböző összegek szerepelnek, 120, 180 és 240 milliárd forintról is beszélnek, de már egy esztendő eltelt az új költségvetési évből, és még eddig nem történt semmi.

Tehát azt tapasztalom, hogy ez vélhetően nem fogja szolgálni a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását, és az európai uniós régiókban kiírt pályázatok sem a kistelepülések fejlesztési programjairól szólnak, hanem elsősorban a nagyobb települések, illetve a kis régiók központi településeiről szólnak ezek a pályázatok. Úgyhogy nagyon-nagyon elkeserítő a helyzet, mert azt gondolom, hogy a kistelepülésen élőknek is ugyanolyan joguk van a megélhetéshez és a szolgáltatások igénybevételéhez, mint a nagyvárosokban élőknek.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy európai szintű településpolitikára lenne szükség, és a 2008-as költségvetést ezért nem támogatom, mert nem találok erre utalást, hogy miképpen zárkóznának fel a hátrányos helyzetű régiók. Inkább a költségvetés azt tükrözi, hogy Gyűrűfű sorsára kívánják juttatni a kistelepüléseket, azaz teljes anyagi és szellemi megsemmisítés folyik, és ezt tűzték önök a zászlóshajójukra. Ez a szocialista-liberális kormány településpolitikája 2008-ban, ezért nem támogatom a költségvetést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az egyik európai uniós felmérés Magyarországot a rokkantak országának titulálta. Az aktív foglalkoztatottakhoz viszonyítva vélhetően magasnak találták a számukat.

Magyarországon a rendszerváltást követően a változások a legmarkánsabban éppen a munkaerőpiacon jelentkeztek. A békés átmenet évében meglévő 4,5 millió majdnem teljes körű foglalkoztatottból közel 1,5 millió ember került ki a munkaerőpiacról, vált munkanélkülivé és több mint félmillió rokkantnyugdíjassá.

Az akkori szabályozás tág teret engedett a rokkantosításnak, amely így lehetőséget nyújtott egyes rétegeknek a szerény megélhetést biztosító, stabil ellátások megszerzésére. Igénybevételét a lakosság rossz egészségi állapota, valamint az orvosi és foglalkoztatási rehabilitáció intézményrendszerének kiépítetlensége is lehetővé tette. A munkanélküliségbe taszítottak számára ez kényszermegoldás volt, hiszen nem azért nem dolgoztak, mert nem akartak, hanem mert nem volt számukra megfelelő munkakínálat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kormányprogramjaikban ugyan foglalkoznak a kérdéskörrel az Európai Tanács irányelveihez igazodva, de előrelépés, úgy érzem, a mai napig nem történt a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának javítása érdekében.

Tisztelt Államtitkár Úr! A korábban beterjesztett, rehabilitációs járadékról szóló törvény végrehajtását biztosítottnak látja-e? Javulhat-e vajon a jövőben a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása hazánkban belátható időn belül? És nem utolsósorban, tisztelt államtitkár úr: lesz-e forrás a 2008-as költségvetésben új rehabilitációs munkahelyek bővítésére, támogatására?

Várom államtitkár úr válaszát, köszönettel. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítását elsődlegesen az egyes, 2009. évtől alkalmazandó szabályok korrekciója és az Alkotmánybíróságnak a 2007. évi 37. számú határozata indokolja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú tény, és a parlamenti törvényalkotás anomáliáit tükrözi, hogy a 2006-ban történt módosítást újabb követi a 2007-es esztendőben. Úgy tűnik, minden évben szükséges módosítani a törvényt, nem lehet mondani, hogy időtállóak a törvényeink. A változtatások, a javaslatok elsődleges célja az, hogy a társadalombiztosítási kiadások csökkenjenek, szól az előterjesztés indokolásában, s ezen a tranzakción, ahogyan Béki képviselőtársunk jelezte, hogy ez a 120 milliárd nem 120 milliárd, hanem 30 milliárd, de a törvény-előterjesztés indokolásában 120 milliárd forint szerepel, tehát mindösszesen ezt az összeget szeretné megtakarítani a kormány. Abban reménykedem a képviselőtársaimmal együtt, hogy a kormánynak erre nem lesz módja. Azt gondolom, hogy az őszödi beszéd árát, a hozzá nem értést, a dilettantizmust, a hazugságot most a nyugdíjba vonulókon akarja behozni a kormány. A korábbi osztogatás terheit most már az idősekre is rakja a kormány, a nyugdíjasokat, illetve a jövő nyugdíjasait sem kíméli.

Javasolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tervben lévő 140 milliárdos kormánynegyed árát fizessék be a Nyugdíj-biztosítási Alapba, és akkor nem kell sort keríteni arra, hogy több százezer nyugdíjas ilyen helyzetbe kerüljön.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról kevés szó esett most a parlamenti vitában, hogy miért is van szükség előrehozott nyugdíjra. Valamennyien tudjuk, hogy a munkáltatók alig várják, hogy a dolgozók elérjék a szükséges kort, illetve a szolgálati időt, és máris elbocsátják őket. Valamennyien tudjuk, hogy az elmúlt esztendőben a 800 ezres közalkalmazotti létszám 65 ezerrel csökkent. Ugye, a kommunikációban az jelent meg, hogy az elbocsátott dolgozók nagy része a nyugdíjba vonulást választotta, és nem tudjuk, hogy a többiekkel valójában mi van, átképzésen vesznek részt, vagy mi történt velük. A vállalkozók esetében a csődhelyzet elől menekülnek a nyugdíjba, és az is jellemző, hogy a vállalkozóink a gazdasági paraméterek miatt főképp a minimálbér után fizetik a járulékokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor hozzányúlunk a nyugdíjrendszerhez, azt gondolnám, hogy komplex vizsgálatra lenne szükség. Ismert, hogy -főképpen a demográfiai válság miatt - már ma is alig tartható a nyugdíjrendszer. A költségvetés közel 500 milliárd forinttal egészíti ki a Nyugdíj-biztosítási Alapot. Nem gondolom, hogy az a jó gazdaságpolitika, amely csak a nyugdíjrendszerek átalakítására koncentrál. Ha nem javulnak, tisztelt képviselőtársaim, ebben az országban a születési arányok - hisz az előrejelzések szerint 2050-re a tízmilliós népesség 7,5 millióra csökken -, tudjuk, hogy ez súlyos gazdasági problémákhoz vezet, és ma ott tartunk, hogy minden esztendőben egy Gyula nagyságú településsel, 37 ezer fővel vagyunk kevesebben.

Amikor a nyugdíjrendszerről alkotunk törvényt, illetve módosítjuk, bizony a demográfiai adatokat, a családok helyzetét is szem előtt kell tartani. Miért nincs például megfelelő gyermekáldás ma hazánkban? Nem utolsósorban át kell tekintenünk a foglalkoztatás milyenségét. Ma egy aktív tart el másfél főt. Amikor 40 vagy 41 éves munkaviszonyt követelünk a nyugdíjfolyósításhoz büntetlenül, akkor számolnunk kell azzal, hogy a békés átmenet évében meglévő négy és fél millió, majdnem teljes körű foglalkoztatottból közel másfél millió ember veszítette el az állását, és ebből félmillió a rokkantnyugdíjas. Közel egymillió ember állásnélküli ma Magyarországon. Minden ötödik pályakezdő munkanélküli, a foglalkoztatottak nagy része után nem fizetnek járulékot még ma sem. Hogyan lesz nekik szolgálati idejük? Nemhogy 40 év szolgálati idejük nem lesz, hanem 5-10 év szolgálati idejük sem keletkezik, ha így megy tovább.

Tisztelt szocialista-liberális Képviselőtársaim! Önök ígértek 400 ezer munkahelyet a választási kampányukban. Azt tudjuk, hogy ezt nem teljesítették, de azt is tudniuk kell, hogy keveset ígértek, mert ma Magyarországon legalább 900 ezer új munkahelyre lenne szükség ahhoz, hogy elérjük az Európai Unió által kitűzött célt, amely az aktív foglalkoztatottak esetében 70 százalékot irányoz elő. És azt is tapasztaljuk, hogy évek óta nem javulnak a foglalkoztatási mutatók. Nem tudom, hogyan akarnak önök versenyképes gazdaságot építeni, amikor az aktív korú férfiak mindössze 56 százaléka, a nők alig 50 százaléka dolgozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nincs munkahely, miképpen teljesül a 40 évi szolgálati idő? Az is ismert, hogy a munkanélküliek nagy része 40 éven felüli, és a munkaerőpiac nem igazán kedveli ezt a korosztályt. Azt gondolom, a nyugdíjkérdés komplexebb, mint ahogyan önök gondolják, a hasukra ütöttek, találomra benyújtották ezt a szégyenletes törvénymódosítást. Komolytalannak tartom, és bosszantó, hogy ilyen tervezet egyáltalán a parlament elé kerülhet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Már a 2006-os törvénymódosítás rendkívül szigorú szabályokat vezetett be az előrehozott öregségi nyugdíj megállapításának feltételeiben, erről képviselőtársaim már beszéltek a délelőtti vitában. Tehát az előrehozott öregségi nyugdíjba vonulás feltétele a munkaviszony megszüntetése: vagy fizetés, vagy nyugdíj - mondja szocialista-liberális kormány -, az induló nyugdíj megállapítási szabályai alapján legalább 8 százalékkal alacsonyabb nyugdíj 2008. január 1-jétől. Egyszerűen érthetetlen, hogy mire föl! Mire föl kapnak 8 százalékkal kevesebb nyugdíjat?

(13.20)

Önök az ötletekből kifogyhatatlanok, képviselőtársaim. Az előrehozott nyugdíjban részesülő a minimálbér 12-szerese erejéig vállalhat munkát, efölötti jövedelem esetén szüneteltetik a nyugellátást. A 2006-os törvénymódosítási csomagban a Fidesz, az SZDSZ képviselőcsoportjával egyetértésben megakadályozta a kormánynak azt az indítványát, amely az előrehozott nyugdíjba vonulókat további 9,6 százalékos nyugdíjcsökkentéssel sújtotta volna abban az esetben, ha 62 év alatt nyugdíjba vonulnak. A Fidesz közös indítványa értelmében 2009. január 1-je után egységesen 59 évesen vonulhatnak nyugdíjba a nők és a férfiak egyaránt, és nem sújtja büntetőszázalék azokat a nyugdíjasokat, akik legalább 40 év szolgálati időt szereztek.

Képviselőtársaim! Az elmúlt évben egyetértettünk valamennyien abban, ha valaki becsülettel 40 év szolgálati időt szerzett, semmiféle büntetőszázalékkal nem lehet csökkenteni a nyugdíját. Nem is értem, hogy kerülhetett a parlament elé egy olyan javaslat, amely büntetőlevonásokat tartalmaz. 2013. január 1-jétől a férfiak és a nők egységesen 60. életévük betöltésekor mehetnek előrehozott öregségi nyugdíjba. Ezt az öregségi nyugdíjuk csökkentése nélkül tehetik meg, ha legalább 41 évi szolgálati időt szereztek. Az előttünk lévő újabb törvénymódosítás ennek a kedvező fordulatnak a teljes megsemmisítését irányozta elő. Ezzel nem lehet egyetérteni, inkorrekt és felháborító. A most beterjesztett törvénymódosítás már 2009-től szigorítana. Kéttípusú nyugdíjszámítást tartalmaz, az egyik a teljes értékű, a másik a csökkentett összegű.

Az előttünk lévő törvényjavaslat elfogadása esetén előrehozott nyugdíjba az a férfi mehet, aki a 60. életévét betöltötte, és legalább 37 év szolgálati időt szerzett. 2008. január 1-jétől a 8 százalékkal csökkentett nyugdíjat tovább büntetik: 3,6 százalékkal csökkentik, ha a 62 éves nyugdíjkorhatár előtt egy évvel megy nyugdíjba, és 8,4 százalékkal csökkentik, ha a 62 éves nyugdíjkorhatár előtt két esztendővel megy nyugdíjba az illető. Az már valóban kiveri a biztosítékot, hogy 40 évi szolgálati idő után is büntetőelvonást tervez a törvény, igaz, csak 50 százalékban, hangzott el már többször a mai délelőtt folyamán. A nők, akik gyerekeket nevelnek, tanulnak, hivatásukat gyakorolják, még kitüntetőbb helyzetbe kerülnek e törvény szerint.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség semmiféle büntetőcsökkentést nem támogat úgy a férfiaknál, mint a nőknél. Aki 40 évet dolgozott, dicséretes teljesítményt nyújtott, etikátlan bármiféle büntetés. Ez a botrányos előterjesztés, képviselőtársaim, már elhangzott a mai délelőtt, 425 ezer embert érint hátrányosan, az úgynevezett Ratkó-korszak gyermekeit. Kifejezetten a törvényjavaslat arra ösztönöz, hogy 62 éves korig munkát vállaljanak. A törvényi előterjesztő azzal is indokolja a módosítás szükségességét, hogy a várható élettartam 3 évvel növekszik. Ez valóban nagy öröm, de mint ma már elhangzott többször, az Európai Unió átlagától így is 7-8 esztendővel vagyunk hátrányosabb helyzetben.

A rosszul működő társadalom és a rosszul működő gazdaság megbetegíti az embereket. A lakosság 50 százaléka depressziós. Professzor dr. Kopp Mária kutatásai felhívják a figyelmünket a katasztrofális statisztikákra, miszerint a 40-69 év közötti férfiak évente 10 ezerrel többen halnak meg, mint a nők. Az egészségügyi miniszter asszonynak ez nem ügy, ez elkerüli a figyelmét. Mi az oka? Ez önöket kevésbé érdekli. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Felcserélődtek a szerepek, gyakran nők a családfenntartók ma Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó törvénymódosítást a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és jómagam sem tudjuk támogatni, hiszen a kiszámíthatóságot és a biztonságot nélkülözi a törvény, és természetesen egyetértünk az Alkotmánybíróság határozatának végrehajtásával, az özvegyi nyugdíjakra vonatkozók támogatásával.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Újabban egy új kommunikációs fogalommal ismerkedtünk meg, méghozzá az öngondoskodással. Nagyon gyakran halljuk az írott és elektronikus sajtóban, hogy az állampolgárok milyen felelőtlenek, mert nem öngondoskodnak. Csak felmerül a kérdés, hogy miből öngondoskodjanak, amikor a ma délelőtti vitában elhangzott, hogy a bérek és nyugdíjak egyötöde az Európai Unió átlagának, és a világpiaci áron szolgáltatott közüzemi díjakat ezekből az összegekből nem lehet kifizetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan bízzanak az emberek a kormányban? Hiszen becsaptak bennünket a magánnyugdíjpénztárral is, mert mára kiderült, hogy nem megfelelően forgatja a rábízott fedezetet a magánnyugdíjpénztár. Az információk szerint 20 százalékkal kapnak kevesebbet a befizetett összegnél azok, akik a magánnyugdíjpénztárat választották a '97-es törvénymódosítást követően. Nagyon sokszor megfogalmazódik bennük, hogy jó lenne visszarendezni, illetve visszalépni az állami kasszához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz, amit Iván László professzor úr említett, hogy itt bizalmi válság van az emberek részéről. Ez jogos, mert nemegyszer csaptak be bennünket. Önök a nagy rendszerek reformja címén, azt tapasztalom mint polgármester is, hogy tönkreteszik az államigazgatást, az önkormányzatokat, tönkretették az oktatást, az egészségügyet, és most a nyugdíjrendszer van soron. (Csizmár Gábor: Mindent felperzseltünk.) Képviselőtársaim, egyet javaslok a tisztelt szocialista-liberális képviselőtársaimnak, és egyet tehetnek, hogy visszavonják ezt a törvényjavaslatot, amely méltatlan és etikátlan mindazokkal szemben, akik a jövőben szeretnének nyugdíjba vonulni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ez a szóban forgó 2008-as költségvetés elfogadhatatlan a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja számára. Elfogadhatatlan, mert érzéketlen a legnehezebb helyzetben lévőkkel szemben, érzéketlen a lakosság körülbelül 5-6 százalékát kitevő látás-, hallás-, mozgás- és értelmi fogyatékkal élőkkel szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Érzéketlenségüket az is mutatja, hogy a 2007. november 28-án megrendezett fogyatékos emberek parlamenti napja alkalmával a fölkért előadók sajnos, más elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni, illetve későn érkeztek erre a fórumra. Az ide meghívottak komolyan vették a szöveg meghívóját, miszerint kérdéseket lehet feltenni, és az előadók érdeklődnek majd a felvetett kérdések iránt. Lévai Katalin európai parlamenti képviselőtársnőnk sem tudott ezen részt venni, államtitkár úr külföldi vendégekre való hivatkozással nem ért rá, és a legfőbb téma a napirendi pontok alapján a hiperaktivitás volt, amely a jelenlévők egy elenyésző hányadát érdekelte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalan kérdést kívántak föltenni a civil szervezetek, a szülők az előadóknak, amelyet nem tudtak megtenni. Egyetlenegy kérdést idéznék föl itt képviselőtársaimnak, amelyet az Autisták és Autisztikusok Országos Szövetsége képviseletében szerettek volna föltenni, amely aktuális és kötődik a költségvetéshez. Oktatási törvényünk korszerűen megfogalmazza az egyenlő hozzáférést, az esélyegyenlőséget, de mennyi esélye van ma a gyakorlatban egy autistának megfelelő szakemberhez jutni, és olyan befogadó iskolai közösségbe kerülni, ahol egyenlő eséllyel tanulhat, és a szükséges segítő segédeszközök a rendelkezésére állnak? Mit tud azért tenni a parlament, hogy a korszerű jogszabályok az iskolákban betarthatók legyenek? Tervez-e lépéseket a minisztérium annak érdekében, hogy végre a pedagógus- és szociális képzésben az autizmus önálló képzésként megjelenjen, illetve hogy a felsőoktatásban részt vevők alaposabb ismereteket szerezhessenek az autizmusról? Számtalan kérdés merült még fel, amelyet ezen a bizonyos nyílt napon nem tudtak föltenni a szervezetek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Herényi Károly képviselőtársam is szólt az előbb erről a problémáról, hogy jelenleg ma Magyarországon öt fogyatékossági ág van, és ezek közül négy fogyatékossági ág országos érdekvédelmi ernyőszervezetei több éve kapnak a költségvetési törvényben célzott előirányzaton keresztül éves működési támogatást. Érdekes módon az ötödik, törvényben is elismert fogyatékossági ág, az autizmus országos ernyőszervezete nem kap ilyen jellegű támogatást, a kormány a legérzéketlenebb a szakmapolitika és a jogszabályok által elismert autizmusban szenvedőkkel szemben. Képviselőtársaim! Már elhangzott a délelőtt folyamán, hogy az Európai Bizottság Autism-Europe szervezete szerint 60 ezer autista személy él Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök úgy gondolják, hogy az Autisták és Autisztikusok Országos Szövetsége részére nem jár a költségvetésben önálló soron juttatott támogatás? Tudjuk, hogy ehelyett pályázati úton maximum 16 millió forintos projektcélú támogatásban részesülhet a szervezet, amely nem fogadható el. Képviselőtársaim! Véleményünk szerint az autizmus mint önálló fogyatékossági ág ugyanazt a támogatást érdemli, mint a másik négy fogyatékossági csoport. A diszkrimináció megszüntetése érdekében a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja 57 millió forint önálló soron megjelenített működési támogatást javasol. Kérem valamennyi képviselőtársamat, támogassák ezt a javaslatunkat.

Ha önöknek van valamennyi empátiás készségük, megértik, hogy a szülők számára az autista kisgyermek ugyanolyan kedves, ugyanolyan szeretett, mint az ép testvéreik. Belegondoltak abba, képviselőtársaim, hogy amikor beteg gyermek van a családban, az milyen terhet ró rájuk? Általában az anyuka nem tud dolgozni, ápolási díjon van, amely ugye, most nagyon alacsony, a beteg kisgyermeket mindennap - rosszabb esetben a lakóhelytől távoli - speciális iskolába viszik személygépkocsin, és nem tömegközlekedési eszközön, mint ahogyan önök gondolják, képviselőtársaim. És önök ezektől a családoktól vonták meg a személygépkocsi-költségtérítést, és ezt tették mind az esélyegyenlőség évében.

(13.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító javaslatot nyújtottunk be a mozgáskorlátozottak szerzési és átalakítási támogatásának növeléséhez. A tervezett 1 milliárd 815 millió forintot növelnénk legalább 3 milliárd forintra, hiszen '98-2002 között, a polgári kormány idején már 3 milliárd forint állt az igénylők rendelkezésére.

A növelést, tisztelt képviselőtársaim, az indokolja, hogy az elmúlt években a hétévente igényelhető támogatás jogosultjainak a száma folyamatosan nőtt. A mozgáskorlátozottak szervezetei jelzik, hogy maga a támogatási rendszer is túl bonyolult és nehézkes. Az évente odaítélt támogatások lényegesen alacsonyabbak, mint amennyi igény évről évre felhalmozódik.

A mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása közel 800 millió forinttal alacsonyabb, mint az előző évi, ami azért is irreális, hiszen a közlekedési költségek növekednek, ezt valamennyien tudjuk, illetve az igényjogosulti kör bővítésére lenne szükség a rászorultság és a jövedelmi viszonyok figyelembevételével.

Az is átgondolandó, képviselőtársaim, hogy mire elég az a 300 ezer forint támogatás. A Mozgáskorlátozottak Országos Egyesülete olyan ernyőszervezet, amely országos hálózattal rendelkezik. Működési feltételeiket alapvetően a minisztériumtól kapott támogatás, valamint a hazai és nemzetközi adományok biztosítják. Nonprofit szervezetként többletbevételre nem számíthatnak, így indokolt a módosító javaslatunkban előirányzott, legalább 40 ezer forint kiegészítő támogatás, így a 2008-as költségvetésben 200 millió forintban részesülnének.

Ugyancsak javasoljuk, képviselőtársaim, a siketek és nagyothallók támogatásának növelését 23 millió forinttal, így a 2008-as költségvetési támogatásuk 200 millió forintra emelkedne. A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége mint ernyőszervezet ugyancsak a teljes országos hálózatot összefogja. Itt a 207 millió forintot szeretnénk megemeltetni 13 millió forinttal, és így a támogatásuk 220 millió forint lenne.

Az Országos Fogyatékosügyi Programot a polgári kormány közel 1 milliárd forinttal támogatta, amelynek végrehajtását az elmúlt esztendőkben voltak szívesek ellehetetleníteni, tisztelt szocialista-liberális képviselőtársaim. 55 millió forint többlettámogatást javaslunk, hiszen az 1998. évi XXVI. törvény 21. §-ának felhatalmazása alapján létrehozott Országos Fogyatékosügyi Tanács működési célú feltételeit és ezek végrehajtását kívánjuk támogatni ezzel a megnövelt összeggel.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség különösen fontosnak tartja, tisztelt képviselőtársaim, a fogyatékkal élők sportolási lehetőségeinek megteremtését, hiszen a sport támogatása egyben az egészségesebb életmód és a rehabilitáció lehetőségeit is megteremti.

A kormány az elmúlt években többször is mulasztásos törvénysértést követett el, amikor a fogyatékosügyi törvény által előírt akadálymentesítési feladatokat a közintézményekben nem vagy csak részben hajtotta végre. Az akadálymentesítésre és a jelnyelvi tolmácsolásra egyre kevesebb pénz jut. Módosító indítványunk 2008-ra a 751,5 millió forintot 1 milliárd forintra kívánja kiegészíteni. Kérem képviselőtársaimat, hogy módosító indítványainkat támogassák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor majd megnyomják az igen gombot a módosító javaslatainkra, akkor arra gondoljanak, hogy támogatásukkal a legnehezebb helyzetben lévők életkörülményein segítenek, és azt vegyék figyelembe, hogy milyen társadalmi hatást töltünk be ezzel az általam felsorolt, alig 2 milliárd forint támogatásnöveléssel.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy fontolják meg, és támogassák az általunk beadott módosító javaslatainkat az elmondott, nagyon súlyos és nagyon nehéz helyzetben lévő egyesületek, civil szervezetek jobb működése érdekében.

Köszönöm szépen a figyelmüket, képviselőtársaim.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy Korózs képviselőtársam kiment (Korózs Lajos belép az ülésterembe.) - de már vissza is érkezett az ülésterembe. Képviselőtársam, ugye szót ejtettem a fogyatékos emberek parlamenti napjáról, amelyet sajnos, a résztvevők kifogásoltak. A Nonprofit Média Központ Alapítvány által szervezett program - úgy tűnik - nem érte el a célját, hiszen az általam itt részt vevő ismerősöm említette, aki 250 kilométerről utazott el erre a konferenciára, hogy úgy ment ki a meghívó, hogy a kérdéseikre választ kapnak.

Tisztelt képviselőtársam, a másik pedig: nagyon örülök annak, hogy az Autisták és Autisztikusok Országos Szövetsége költségvetési támogatásban fog részesülni vélhetően. Nagyon örülnék, ha ezt az 57 millió forint támogatást megkapnák. A képviselőtársam tudja, hogy mi első körben benyújtottuk ezt a módosító javaslatot, és akkor nem támogatták. Nagyon örülök annak, hogyha Béki képviselőtársam ugyanerre irányuló módosító javaslatát el fogják fogadni, és támogatásban részesülne. Ugye, képviselőtársam, itt mélyebb problémáról van szó, mert nem csak ezt a költségvetési támogatást kellene biztosítani a szinte a legnehezebb helyzetben lévő, majdnem 60 ezer főt érintő csoport számára, hiszen tudjuk, hogy az autista emberek láthatatlan állampolgárként többségükben kirekesztve élnek ma Magyarországon, és hogyan tudnánk javítani az autisták élet- és munkakörülményein, főképp vidéken, ahol helyzetük halmozottan kilátástalan.

A vidék- és területfejlesztés keretein belül van-e lehetőség régiónkénti rehabilitációs központok, például ír mintájú majorságok felállítására, amelyek megoldást adhatnának az autizmussal élő emberek problémáira, egyúttal munkát biztosítva a kistérségben élőknek is? Tehát ezen a területen van bőven mit tennünk, tehát nemcsak a költségvetési támogatást kell majd megszavazni, hanem további lépéseket kell megtenni, és remélem, hogy ebben partner a képviselőtársam és valamennyi szocialista és liberális képviselőtársunk is, és köszönöm szépen a támogatásukat.

VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! A szociálisan érzékeny szocialista-liberális kormány a 2006-os költségvetés elfogadásával jelentős mértékben megváltoztatta a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás normatívaigénylési rendszerét. A 2006. évi költségvetési törvényben új feltételként jelent meg, hogy a normatív hozzájárulás jogosultja a működési engedéllyel rendelkező szolgáltató. Míg 2005-ben az ellátási szerződéssel rendelkező önkormányzatok igényelhettek normatív hozzájárulást, 2006-ban a működési engedéllyel rendelkező szolgáltató vált jogosulttá erre. Az akkor még gazdasági társaságként működő szolgáltató a Szociális és Családügyi Minisztérium javaslatára megkezdte a kht.-vá való átalakulást.

2006-ban az önkormányzatok, alkalmazkodva a törvény új előírásaihoz, visszamondták normatívaigénylésüket, a közhasznú társaság pedig megigényelte azt. 2006. október 9-én a Magyar Államkincstár elutasította a támogatás kifizetését azzal az indokkal, hogy a társaság 2005-ben nem jelezte igényét. Ezt az akkori jogi szabályozás szerint nem kellett megtennie. A társaság példátlan nagyságban, 7 kistérségben 256 településen 8 ezer ellátottról gondoskodik, 24 órás felügyeletet biztosít az ország leghátrányosabb helyzetű kistelepülésein, a legrászorultabb, főként idős emberek részére. A szolgáltatást egyébként 800 dolgozóval látja el.

A kistérségi társulások és az ellátottak elégedettek a szolgáltató lelkiismeretes munkájával. Tehát a szolgáltatást elvégezték, miközben a Magyar Államkincstár jogosulatlan normatíva és kamatai visszafizetésére szólította fel az érintett kistérségeket, önkormányzatokat.

(17.40)

Tisztelt Miniszter Asszony! A hét kistérség 256 települése és 310 ezer lakosa nevében kérdezem: jogosult-e a Magyar Államkincstár 600 millió forint plusz kamatainak a beszedésére, tönkretéve ezzel a szociálisan rendkívül nehéz helyzetben lévő kistérségi társulásokat, önkormányzatokat?

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Veres János pénzügyminisztert 256 - főképpen hátrányos helyzetű - település polgármestere kereste meg a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás normatívaigénylésével kapcsolatban.

Egy dörgedelmes levélben a pénzügyminiszter úr azt válaszolta az érintett polgármestereknek, hogy fennáll a több mint 600 millió forint plusz kamatainak visszafizetési kötelezettsége, tekintettel arra, hogy a normatívát jogtalanul vették igénybe az érintett önkormányzatok.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy ez a levél nem a szociális érzékenységükről tanúskodik. Csak reménykedni merek abban, hogy a pénzügyminiszter úr minisztertársaival - Lamperth Mónikával és Bajnai Gordon miniszter úrral - konszenzusra jutnak abban, hogy az érintett önkormányzatokat ne lehetetlenítsék el egy esetleges visszafizetési kötelezettséggel. Valamennyien tudjuk, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás egy kiváló program.

A kérdéses esetben is a társaság 8 ezer ellátottról gondoskodik, 24 órás felügyeletet biztosít az ország leghátrányosabb helyzetű kistelepülésein a legrászorultabb idős emberek számára.

Államtitkár úr, önök is elismerték, hogy a félreértést vélhetően az okozta, hogy a 2006. évi költségvetési törvényjavaslat még a korábbi szabályozást tartalmazta, majd a törvény végrehajtását szokatlan módon már az új szabályozás szerint fogadta el az Országgyűlés. Mégiscsak fölvetődik a szabályozás körüli anomália. Ha igaz az, hogy az önkormányzatok vétettek, abban az esetben is túl nagy árat kell hogy fizessenek - nem gondolja, államtitkár úr? Önök is hibáznak, ezért súlyos árat fizet az ország.

Amikor azt válaszolta 256 település polgármesterének, hogy a visszafizetési kötelezettségük fennáll, mérlegelte-e a pénzügyminiszter úr, hogy forráshiányos településekről van szó, hogy pénzügytechnikailag sem tudják visszafizetni a 600 millió forintot plusz kamatait; és gondolt-e arra, hogy mi lesz a 8 ezer ellátottal, illetve a 8 ezer dolgozóval?

Államtitkár úr, azért mégis megkérdezem, hogy számíthat-e a hét kistérség 256 települése arra, hogy a három minisztérium kedvező megoldást talál a számukra ebben az érzékeny ügyben. Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! A kormány a 2007-es költségvetési törvényben ítéletet hozott az 1500 lélekszám alatti településekről. Ma Magyarországon a települések kétharmada 1500 fő alatti. A megszorítások elsősorban a költségvetési források kivonását szolgálták, ugyanakkor jóvátehetetlen károkat okoztak a településeknek, amelyek az iskolával elveszítették az utolsó közösségformáló, kultúraközvetítő intézményeiket. Ha a közvetett hatását is figyelembe vesszük, elvándorlás, munkahelyek megszűnése, össztársadalmi szinten az intézkedések pénzügyi mérlege is veszteséget mutat. Az önkormányzatok többsége nem a maga jószántából, hanem súlyos gazdasági kényszerhelyzetben mondott le iskolája önálló működtetéséről. A társulások rendszerint nem a feladatok jobb megszervezéséhez nyújtanak kereteket, hanem arra ösztönzik a forráshiánnyal küszködő településeket, hogy az elérhető pótlólagos források megszerzése érdekében felszámolják a tagintézményeket is.

Hiller István oktatási miniszter úr támogatta egy korábbi nyilatkozatában az 1-4. osztályos tanulók lakóhelyükön való oktatását, mára azonban kiderült, hogy ez sem lehetséges, ugyanis a hatályos törvény szerint alsó tagozatban is érvényesíteni kell a létszámhatárokat.

Tisztelt Miniszter Úr! A kormány alkotmányos feladata, hogy biztosítsa a kistelepülésen élő gyerekek valóságos esélyegyenlőségét. Az országnak falvakra, a falvaknak iskolára van szükségük. Az Európai Unió által is szorgalmazott munkahelyteremtő, a falvak népességmegtartó képességét javító törekvéseknek ellentmond az aprófalvak iskoláinak felszámolása.

Tisztelt Miniszter Úr! Fenn kívánják-e tartani ezt a diszkriminatív intézkedést, miszerint a tanulói létszám alapján fejlesztési pályázatokból, illetve az önhikiből zárják ki a kistelepüléseket? Számíthatnak-e az iskolatársulások a gyermekek vagy adott esetben a pedagógusok utazási költségeinek teljes állami dotálására?

Köszönöm szépen, miniszter úr.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A 2009. évi költségvetést és a megalapozó javaslatokat - mint látható - meglehetősen viharos körülmények között tárgyalja a Magyar Országgyűlés. Képviselőtársaim, vita volt arról, hogy van-e még egy olyan ország, mint Magyarország Európában. Azt gondolom, hogy olyan ország nincs, amelyik egy hónap alatt háromszor vonta volna vissza a költségvetését és korrigálta volna azt, sajnos negatív irányban. Európa más országaiban nincs visszavonás és nincs ilyen mértékű megszorító csomag.

Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Úgy érzem, önök a pénzügyi válság mögé bújva magyarázzák a bizonyítványukat, és gyakran a közös felelősségre hivatkoznak. Én most arra szeretném kérni önöket, hogy ne hivatkozzanak a közös felelősségre, miszerint a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt tulajdonítható a mára kialakult helyzet. Képviselőtársaim, ma már többször elhangzott a parlamentben, hogy önök hat éve kormányoznak, ezért a felelősség az önöké és kevéssé az ellenzéké. Kormányozhatták volna úgy is az országot, hogy 2007-ben belépünk az euróövezetbe, mint ahogy azt korábbi miniszterelnökük ígérte. Akkor talán nem kerültünk volna abba a helyzetbe, hogy a rendkívül magas államadóssághoz plusz 25,1 millió dollárt kell felvenni. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amikor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 2002-ben átadta a kormányzást, 8,2 milliárd volt az államadósság, és önök ezt mára voltak szívesek a duplájára növelni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ne legyen illúziónk, a globális pénzügyi játékosok nem jótékonysági intézmények, súlyos árat kell fizetnünk valamennyiünknek, minden magyar állampolgárnak a kialakult helyzetért.

Önök azt mondják, hogy a szerződés tartalma nem tartozik a lakosságra, és az igazság részleteit most sem bontották ki. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség követeli a szerződésben foglaltak nyilvánosságra hozatalát. (Zaj az MSZP soraiban.) Én mint képviselő és mint polgármester is úgy gondolom, az embereknek teljes egészében joguk van megismerni ezt a szerződést. Az emberek igazságérzetét bántja, hogy - még ha csak egy rövid intervallumban is - úgy gondolják, ez nem tartozik a lakosságra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mégiscsak azt kell mondjam, hogy a választási sikereik reményében semmi nem volt önöknek drága. Minden normális gazdaság előbb előteremti a forrásokat, és csak azt követően osztogat. Ezt mondják a liberális közgazdászok is. Ismerjék el, hogy önök ezt fordítva tették, önök előbb osztogattak. (Tatai-Tóth András: A Fidesz támogatásával.) Amikor 2002-ben a Fidesz átadta önöknek a büdzsét, Isten tudja honnan, de mégis találtak 300 milliárd forintot, amelynek megtalálták a kiadásait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy 2008 Magyarországa súlyos gazdasági, morális, erkölcsi és nem utolsósorban értékválsággal küzd, amit mégiscsak a szocialista-liberális kormány idézett elő. A bíróságok is tele vannak korrupciós ügyekkel. A Zuschlag-ügy miatt már rég le kellett volna mondania a miniszterelnöknek és a kormánynak, hiszen egy politikai kultúrával rendelkező országban elő nem fordulhatna ilyen és hasonló eset. De mint az egyik ismert politológus fogalmazott: Magyarország egy következmények nélküli ország.

A szocialista-liberális kormánynak nemcsak az a bűne, hogy a választási siker érdekében felelőtlenül osztogatott. Mint egy vidéki kistelepülés polgármestere és mint országgyűlési képviselő úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb bűneik vannak önöknek: elsősorban a magyar érdekek teljes feladása, a multinacionális cégek teljes kiszolgálása a hazai vállalkozókkal szemben, a mezőgazdaság rossz pozicionálása, az Európai Unióban a teljes piacvesztés, a magyarországi élelmiszeripar teljes felszámolása, ezzel együtt a magas munkanélküliség előidézése és a rokkantnyugdíjasok magas száma. Míg korábban a mezőgazdaság a GDP-hez 20 százalékkal járult hozzá, addig ma alig 3 százalékát adja a GDP-nek.

(12.20)

Magyarország a kiváló adottságaival - a termőterületek nagysága, a kedvező éghajlat - virágzó ország lehetőségét rejtette volna magában, ha jó kezekbe kerül az ország irányítása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt önök is tudják, hogy 1990-ben (Dr. Szabó Zoltán közbeszól.) másfél millió embernek szűnt meg a munkahelye, ami főképpen a mezőgazdaságból élőket érintette. A problémát azóta sem tudták kezelni a kormányok. Ugyanakkor tönkretettek másfél millió, főképpen vidéki háztartást, akiknek az állattartásból, növénytermesztésből pluszjövedelmük keletkezett, kiegészítve ezzel az alacsony béreket és nyugdíjakat.

Magyarországon ma 3,9 millió ember dolgozik, Szlovákia hasonló népességű országában 4,9 millióan, tehát egymillióval többen, mint Magyarországon, és nem akarom elemezni, hogy nyilván ennyi fővel többen fizetnek járulékot. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Magyarországon az aktívak mindössze 56,5 százaléka dolgozik, utolsó előttiek vagyunk ebben az országgal Európában, mindössze csak Máltát előzzük meg. Az európai célkitűzésektől, miszerint az aktívak 70 százalékának a foglalkoztatása lenne kívánatos, ettől a számtól nagyon messze vagyunk, és a nők esetében még kirívóbb a helyzet: a jól képzett női munkaerő alig 50 százaléka dolgozik. Felteszem a kérdést: ilyen gazdag Magyarország? Egy versenyképességre törekvő gazdaság megengedheti magának, hogy nélkülözze a jól képzett női munkaerőt? És ami, képviselőtársaim, a legszomorúbb, hogy a fiatalok munkanélküliségi rátája számottevően emelkedett az utóbbi időben. Egyre több fiatal lép be a munkaerőpiacra használható képzettség és a munkavállaláshoz szükséges kompetencia nélkül, foglalkoztatáspolitikai eszközökkel is nehéz őket munkához juttatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért egy példát is szeretnék önöknek említeni. Szeghalmon, szülővárosomban a közel 200 főt foglalkoztató, kiváló állapotban lévő sárréti tejüzem épületét a napokban porig rombolták, helyén majd bevásárlóközpont épül, és nemcsak effektíve a 200 fős szakembergárda veszítette el a munkahelyét, hanem a több száz beszállító, mezőgazdasági vállalkozó is. Tehát munkahely helyett bevásárlóközpontot építünk, és sajnos ez a jelenség nem egyedi eset, általános tendencia hazánkban. Képviselőtársaim, Magyarországon, áldásos tevékenységüknek köszönhetően kialakult mára egy fogyasztói társadalom.

A 2009. évi költségvetés a szerény gazdasági növekedés helyett recesszióval számol, mint elhangzott már itt a felszólalóktól az elmúlt órákban, ami további több tízezer munkahely megszűnésével járhat. Képviselőtársaim, 2009-ben az a biztos, hogy semmi nem biztos az önkormányzatok, a vállalkozások és nem utolsósorban a családok életében.

Tisztelt szocialista, liberális Képviselőtársaim! Az önök rossz kormányzása árát mindenki fizeti, korra, nemre való tekintet nélkül: a nyugdíjasok, a közszféra dolgozói, az önkormányzatok és ezzel együtt a települések lakossága. Felteszem azért a kérdést önöknek, hogy amikor rossz gazdaságpolitikájuk miatt megszorító intézkedésekre kerül sor, mégis miért mindig a nyugdíjasok, a gyermeket nevelő családok, a közalkalmazotti és köztisztviselői szféra dolgozói jutnak az önök eszébe? Miért a szociálisan legnehezebb helyzetben lévőktől vonják meg a támogatást?

Azt gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó kormánynak, mint az önöké, saját magán kellene kezdenie a nadrágszíjhúzást, nem pedig a helyzet kialakulásában teljesen vétlen állampolgárokon. Tisztelt képviselőtársaim, a miniszterek fizetését a duplájára emelték. Nem gondolják-e visszaállítani a korábbi állapotot? A parlament működési kiadását nem gondolják-e csökkenteni? A Fidesz már korábban is kezdeményezte a 388 fős parlament (Dr. Katona Béla: 386 fős!) 200 fősre való csökkentését. A hatékonyabb működés érdekében szükség lenne a téma újra napirendre tűzésére.

Képviselőtársaim, a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésében és az azt megalapozó törvényjavaslatban a lakosság energiaköltségének nominálisan 22,6 százalékos csökkentését is tervezték, miközben a gáz ára csak 2008-ban három alkalommal emelkedett. 2009-ben 30 százalékos áremelés, a távhő 20 százalékos, a villanyáram 10 százalékos emelése várható. Már most sem tudják a családosok, a nyugdíjasok fizetni az európai uniós átlag alatt lévő bérekből, nyugdíjakból a világpiaci áron szolgáltatott közüzemi díjakat. Egy kistelepülés, Biharugra polgármestereként egyre gyakrabban keresnek meg a lakosok a közüzemi számlák fizetési nehézségeivel. A forráshiányos önkormányzatok számára egyre nehezebb a probléma kezelése.

Képviselőtársaim, figyelmeztető jel a lakosság eladósodása. A lakossági hitelfelvételt negatívan befolyásolják a nemzetközi banki válságjelenségek. Növelik a hitel árát, és szűkítik a hitelképesnek minősített ügyfélkört; 300, főképpen hátrányos helyzetű településen az ingatlanaikra nem vehetnek fel a településeken élők jelzáloghitelt. Felteszem a kérdést, hogy hol van itt az esélyegyenlőség vagy az egyenlő bánásmód, amit ma oly gyakran hangoztatnak.

Tovább csökkentik 12 százalékkal a már így is nagyon nehéz helyzetben lévő szociális szolgáltató intézmények normatíváját, csökkentik a mozgáskorlátozottak gépkocsiszerzési támogatását. Elfogadhatatlan számomra, hogy a gyermeket nevelő családokat is sújtja a megszorítás. A családi pótlék tervezett összege mindössze 1,1 százalékkal magasabb a 2008. évinél, miközben a tervezett infláció 4,5 százalék lesz. Összességében a családtámogatásokra 60 milliárd forinttal kevesebbet irányoztak elő, mint az elmúlt esztendőben.

A statisztikai adatok mutatják, képviselőtársaim, a rendkívül alacsony gyermekszületések számát. Egy felelős kormánynak ösztönző programokat kellene kidolgoznia annak érdekében, hogy bőségesebb legyen a gyermekáldás. Önöknek eszükbe sem jut a lakhatási feltételek javítása, a fiatalok lakáshoz jutásának támogatása, amit a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség felépített 1998 és 2002 között, azt önök mára lerombolták. A lakásvásárlás utáni adókedvezményt eltörölték. Az úgynevezett fecskelakások építését leállították. Azt is tapasztalhatjuk ma, hogy a fiatalok jövőbe vetett hite megrendült, hiszen látszik a házasodási és gyermekvállalási kedvük alacsony szintje. Ha nem javulnak a demográfiai mutatók, 2050-re a kutatások szerint a lakosságszám 7,5 millióra csökken, és ez a helyzet tovább rontja Magyarországon a gazdasági problémákat. A mindenkori kormánynak kiemelt felelősége, hogy döntései során figyelembe vegye ezeket a mutatókat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elhangzott már ma a felszólalások során, hogy az önkormányzatoktól - és ezzel tulajdonképpen a lakosságtól - 150 milliárd forintot vesznek el. Ezenfelül 120 milliárd forint megvonásra számolhatnak a köztisztviselők és közalkalmazottak, ami 7-12 százalék reálbércsökkenéssel jár.

Az ötezer fő alatti, lényegében községi önkormányzati kör a túléléséért küzd. Ez a kör felelős a magyar népesség 28 százalékának közszolgáltatásokkal történő ellátásáért. A magyar önkormányzatok 44 százaléka forráshiányos - a forráshiány lassan másfél évtizede normális jellemzője a rendszernek. A kötelező feladatok alulfinanszírozottak. Azt gondolom, hogy vannak itt polgármestertársaim, akik tisztában vannak ezzel a problémával, és nem gondolják ezt a helyzetet kezelni.

A kistérségek között meglévő fejlettségi különbségeket, a 33, 47 hátrányos helyzetű térség felzárkóztatását EU-s forrásból kívánja megoldani a kormány, azonban a "Nem mondunk le senkiről" zászlóshajóprogram a kihirdetéstől számítva egy évvel később jelent meg. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség munkatársainak én személy szerint csak gratulálni tudok, mert kidolgozták azt a formát, miszerint ehhez a támogatáshoz a kistérségek alig-alig tudnak hozzájutni. Megfogalmazható tehát, hogy ez a zászlóshajó süllyedni látszik.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és az azt megalapozó törvényeket a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nem támogatja, mint ahogy már az az előzőekben is elhangzott. Azt gondolom, hogy válság idején éppen a szociális szférát kellene megerősíteni - önök éppen az ellenkezőjét teszik. A 2009. évi költségvetés antiszociális, és nem szolgálja a szociális biztonságot, ezért ez a költségvetés nem támogatható.

Köszönöm a figyelmüket, képviselőtársaim. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban. - Tatai-Tóth András közbeszól.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Szabó Zoltán Képviselőtársam! Nekem csak az a problémám, hogy a költségvetést megalapozó javaslatok kapcsán arról beszélünk, hogy éppen megúszta Magyarország az államcsődöt, és nem arról kell itt beszélnünk, hogy Magyarország 2009. január 1-jétől az euróövezet tagja lesz. Ez az egyik problémám. Kormányozhatták volna úgy is az országot, hogy ezt elérjük. Én őszinte vagyok, gratulálnék önöknek, ha itt tartanánk.

A másik a nyugdíjrendszer kérdése. Ezzel csak annyi a problémám, hogy az egész nyugdíjrendszer úgy igazságtalan, ahogy van ma Magyarországon, hiszen látják képviselőtársamék is a statisztikai mutatókat, hogy ma Magyarországon az átlagnyugdíj legalább egyötöde az európai uniós átlagnak. Azt is látni kell, hogy a közszolgáltatásokat ott világpiaci áron kapják, és én csodálom, hogy a nyugdíjasaink egyáltalán egyik hónapról a másikra hogyan tudnak megélni. Tehát nekünk, ellenzéknek nyilván az a kérésünk, illetve azt szeretnénk támogatni, hogy a nyugdíjasok minél kedvezőbb helyzetbe kerüljenek.

A jelenlegi költségvetést megalapozó törvényjavaslatok kapcsán is kiderül, hogy a nyugdíjasok nagyon-nagyon rosszul járnak; tehát a nyugdíjrendszerben meglévő igazságtalanságot nem kezeli. Rosszul járnak a bizonyos évben nyugdíjba menő nyugdíjasok, például az 1988., 1990., 1992., 1995., 1997., 1998. években nyugdíjba vonultak, ez mintegy 970 ezer főt érint. Ezek a nyugdíjasok 15 ezer forinttal kapnak kevesebbet, mint más nyugdíjastársaik. Rosszul járnak azért, mert korlátozzák a 13. havi nyugdíj kifizetését. A korhatár alattiak nem kapnak nyugdíjat, a korhatár felettiek egy limitált összeget kapnak, maximum 80 ezer forintot.

A költségvetés beterjesztése kapcsán az első fordulóban 5,6 százalékot irányoztak elő, ez azóta már megváltozott, mindössze 3,9 százalék, az infláció 4,5 százalék. Tehát a nyugdíjak értékállósága megkérdőjelezhető, képviselőtársam, természetes, hogy ezt az önök által hozott döntést nem lehet elfogadni és nem lehet támogatni.

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselőtársam kérdésére szeretnék válaszolni, hogy miért nem jutott eszembe a nyugdíjasokért aggódni 1998-2002 között a polgári kormány idején. Szeretném tájékoztatni képviselőtársamat, hogy eszembe jutott, illetve eszünkbe jutott, hiszen a 13. havi nyugdíjat a polgári kormány kezdeményezte, úgyhogy kérem, nézzen utána, képviselő úr.

Miután önök megnyerték a választást, önök fölülvizsgálták a 13. havi nyugdíj lehetőségét, és önök döntöttek úgy, hogy ezt nem egy összegben, hanem negyedenként vagy felenként fogják odaadni a nyugdíjasoknak. Tehát ezzel is veszítettek a nyugdíjasok, hogy már nem 2002-ben, illetve 2003-ban teljes egészében kapták meg a nyugdíjat. Aztán sérelmeztem a 2009. január 1-jétől sorra kerülő nyugdíjemelést, amelyet első körben 5,6 százalékban határoztak meg, második körben 3,9 százalékban, míg a harmadik körben 3,1 százalékban. Csak reménykedem abban, hogy ez az összeg tovább nem fogy, hogy december 15-éig nem fog elinflálódni ez az összeg teljes egészében.

Tisztelt Képviselőtársam! Jogos az aggodalmam a nyugdíjasokért, hiszen azt gondolom, hogy az egész nyugdíjrendszer is átalakításra szorulna, és egy igazságosabb és a nyugdíjasok megélhetését jobban biztosító nyugdíjat kellene hogy kapjanak a nyugdíjasok.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

(13.10)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A hátrányos helyzetű kistérségek problémája hosszú ideje várat magára. Gyurcsány Ferenc 2007 elején tett ígéretét követően egy év telt el, amíg az NFÜ az Új Magyarország felzárkóztatási program keretében közzétette a "Nem mondunk le senkiről" című programot. A program elsődleges célterülete az ország lakosságának 10 százalékát lefedő 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség, valamint a 15 százalékát lefedő 47 kistérség.

A deklarált és országosan meghirdetett menetrend, a kistérségi tervezőmunka egy év elteltével, ez év októberében a kistérségek megkérdezése nélkül kijelölt vezető tervező irányításával kezdődött meg. A felülről vezéreltség eredményeként a források nem használhatók fel optimálisan. Az érintettek most szembesültek a hangzatos ígéretekkel ellentétes valósággal, azzal, hogy a leszakadó települések felzárkózását szolgáló forrásokkal szemben csak egy meglehetősen kötött és több oldalról korlátozott hozzáférést biztosít a kormány. Érhetetlen, hogy miért központilag határozzák meg a kistérségek számára a fejlesztési irányokat.

Az általam képviselt sarkadi kistérség gazdaságfejlesztési, településfejlesztési és egészségügy-fejlesztési témakörökben készített programokat. Érthetetlen az is, hogy miért tartják vissza a megítélt összeg 20 százalékát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Egy alapjában hasznos, az Európai Unió által elvárt kezdeményezés, a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkózását segítő program került veszélybe a kormányzati tehetetlenség, a központi szervek működésének átláthatatlansága és lassúsága miatt. A kezdeményezés jól hangzó kommunikációs fogássá silányult, és a meghirdetett, valamint elvárt célt nem tudja vagy nem akarja szolgálni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szembenéztek-e önök azzal, hogy a legújabb zászlóshajó még indulás előtt léket kapott? Várom válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Meg kell fogalmaznom, hogy én is sajnálom, hogy ilyen késői órában kerül ez az egyébként nagyon fontos törvény a parlament elé. Örülök annak, hogy gyakorló polgármestertársaim megfogalmazzák a véleményüket.

Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is egyetért a legmesszebbmenőkig azzal, hogy segély helyett munkát kell adni a dolgozóknak. Én egy kistelepülés, Biharugra polgármestereként szeretném elmondani, miniszter asszony, hogy nekünk nagy problémát okoz a foglalkoztatás az egész településen. Azt gondolom, hogy a pénzügyi és gazdasági válság mellett ma Magyarországon sajnos foglalkoztatási válság is van, hiszen látjuk a statisztikai adatokat, miszerint alacsony a foglalkoztatás Magyarországon. A férfiak esetében alig 56 százalék, míg a nők esetében alig 50 százaléka dolgozik a nőknek. Ez az országos probléma leképeződik a kistelepüléseken is.

Azt látom a legnagyobb problémának, tisztelt miniszter asszony, hogy 2007-ben született egy törvény, miszerint az 1500 fő alatti kistelepüléseken az államigazgatási reform úgymond beindult, és ennek következtében elveszítettük az iskoláinkat, körjegyzőségeket kellett létrehozni, tehát eleve történt egy foglalkoztatáscsökkenés, és ez is növelte a munkanélküliek számát.

Azt gondolom, nagyon jó, hogy megszületett e törvény gondolata, és egy nagyon jó törvényt is lehetne ebből alkotni, de alapvetően, akik előkészítették ezt a törvényt, valószínűleg nem láttak még közfoglalkoztatást, hogy ez hogyan is működik. Abban reménykedem, hogy az ellenzéki képviselők véleményét is figyelemmel kíséri a miniszter asszony, és egy jó törvény alakulhat ki ebből az előterjesztésből.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! Elhangzott, hogy ma Magyarországon a települések kétharmada 1500 fő alatti, tehát 2074 ilyen kistelepülés van. Én nem gondolom, hogy nem ezeknek a kistelepüléseknek kell részben ezt a feladatot megoldani, de én nagyon támogatnám, hogy a szociális segélyesek problémáját a vállalkozásoknak is meg kellene valamilyen módon oldani.

Nekem is gyakorlati példám van arra vonatkozóan, hogy ha egy vállalkozást akarunk telepíteni a településre vagy munkahelymegtartást szeretnénk a munkaügyi központtól kérni, akkor biztos, hogy valamilyen oknál fogva ez nem megvalósítható, vagy időintervallum miatt, vagy egyéb okok miatt. Tehát én nagyon nagy hangsúlyt fektetnék arra, hogy a településeken lévő új vagy már meglévő vállalkozásoknak nagyobb támogatást kellene biztosítani.

A pályázatoknál is nagyon alacsony a támogatási intenzitás. Tájékoztattak a vállalkozók, hogy nem elegendő ez a 40 vagy 50 százalékos támogatási intenzitás. Én ebben nagyobb potenciált látnék, hogy a vállalkozókat jobban be kellene vonni, vagy erőteljesebben kellene támogatni őket.

Tisztelt Miniszter Asszony! Tehát ebben a javaslatban számomra is nagyon sok kérdőjel van. Többek között szó van arról, hogy a családsegítőket szeretnék bevonni ennek a problémának a kezelésébe. Azt gondolom, hogy a családsegítők nem jogi személyek és nincs jogkörük arra vonatkozóan, hogy esetleg bizonyos tekintetben eljárjanak.

Nem igazán értem azt a felvetést, hogy az 55. életévüket betöltötteket miért minősítik a társadalom számára haszontalannak, mert ők felmentést kapnak. Azt gondolom, hogy az 55 évesekkel ezt nem kellene tenni, merthogy a nyugdíjkorhatár 62 esztendő, és előreláthatólag növekedni fog Magyarországon is. Tehát én ezt a javaslatot is átgondolnám.

Az egységes nyilvántartási rendszert nagyon jónak találnám, mert ez jó lenne az önkormányzatoknak és a munkaügyi központoknak is, ha lenne egy ilyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egységes nyilvántartás, és akkor mind a két fél tudna az adatokról. Tehát ezt jónak tartom, ezt érdemes lenne jobban átgondolni. (Taps a Fidesz soraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A magyar emberek nagyon leleményesek. Tisztelt miniszter asszony, úgy látom, hogy a szociálpolitikának rengeteg olyan haszonélvezője van, aki nem rászorult, és a valóban rászorultak pedig nem kapnak megfelelő támogatást.

Például a szociális segély igénylésének feltétele a vagyonnyilatkozat kitöltése, és amikor kollégáimmal beszéltem, akkor elmondták, hogy a vagyonnyilatkozat valódiságát nincs jogunk ellenőrizni, és számtalan esetben olyanok kapnak szociális segélyt, akik arra nem lennének illetékesek. Tehát ez egy nagyon lényeges probléma.

(22.50)

Tisztelt Miniszter Asszony! Ebben az előterjesztésben igazán nem tisztázódott az a fogalmi kör, miszerint a közhasznú munka, a közcélú munka és a közmunka tartalma mit is jelent. A feketemunka szankcionálásával kapcsolatos szabályozás, úgy gondolom, csak akkor lesz eredményes, ha a munkaügyi felügyelőségek létszáma és ezzel együtt az ellenőrzések száma is növekszik. Az előterjesztés szerint két esztendőn belüli háromszori elkapás következményeként lesznek érvényesíthetők a szankciók. A törvényjavaslatnak ez a része is átgondolásra lenne érdemes.

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottsága 2008. november 26-án megtárgyalta a T/6854. számú törvényjavaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvénymódosítás kerül a parlament elé, amely régóta várat magára. Annak ellenére, hogy bizonyos tekintetben úgy a Ptk.-ban, mint a Btk.-ban is bizonyos szabályai jelen vannak, úgy tűnik, tisztelt államtitkár úr, hogy mégsem vált be a gyakorlatban.

Mi indokolja a törvénymódosítást? Mint ahogy az államtitkár úr is elmondta, Magyarország főképpen hátrányos helyzetű régióiban, Észak-Magyarországon, Dél-Dunántúlon, Somogyban egy olyan szörnyű jelenségnek vagyunk tanúi, amelyet a jelen törvényalkotásnak rendeznie kellene. A szegénység, a nyomor vámszedői, az uzsorások oly mértékben sarcolják meg a legnehezebb helyzetben élőket, hogy az jogkövetkezményeket és jogi módosításokat indokol, esősorban a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv módosítását.

Tisztelt Országgyűlés! A legutóbbi kutatási eredmények szerint havonta több száz millió forint van kint ilyen módon, kamatos pénzként a leghátrányosabb helyzetű régiókban. Tehát a jelenség szörnyű, elfogadhatatlan, a legrászorultabbak aránytalanul nagy összeget kénytelenek visszafizetni az igénybe vett hitelekért.

Jómagam szemtanúja voltam annak az esetnek, amikor egymillió forint hitelért költöztették ki az idős házaspárt tízmillió forintot érő lakásukból. Nem volt mentség, hogy az idős férj beteg, ágyastul pakolták ki az utcára a meglevő vagyonukkal együtt, a rendőrség közreműködésével. Amikor ez az eset megtörtént, két évvel ezelőtt, akkor én jeleztem a törvény módosítását, sajnos akkor nem léptünk előrébb, úgyhogy most örülök annak, hogy napirenden van a törvény módosítása.

Sajnos az idősek és az alulképzettek, a hiszékenyek tudatlanságával élnek vissza az uzsorások. Sok esetben a hitelt igénybe vevők nem tudják értelmezni a megállapodásban foglaltakat; az említett idős házaspár sem volt azzal tisztában, hogy tulajdonképpen mit is írt alá.

Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári törvénykönyv jelenleg is tartalmazza az úgynevezett uzsoraszabályt, és kérdés, hogy miért nem működik, miért nem hatékony a törvényben megfogalmazott rendelkezés. Örülünk annak, illetve a bizottságban megfogalmazásra került, hogy a módosítással egy kiegészítő szabály kerülne bevezetésre, amely kimondaná, hogy meg lehet támadni feltűnően nagy értékkülönbség címén a szerződést, amikor a teljes hiteldíj és a szolgáltatás között feltűnő értékkülönbségről van szó. Még egy rendelkezéssel egészülne ki a polgári törvénykönyv, a hiteldíj fogalmával, ami eddig a Ptk.-ban nem szerepelt, és a hitelintézeti törvény fogalma így bevezetésre kerülne. A bizottság ezt is jónak találta.

A Btk. 330/A. §-a kerülne kiegészítésre az uzsora-bűncselekmény elnevezésű tényállással. Ennek lényege - mint ahogy az államtitkár úr is elmondta -, hogy bár a polgári jogi fogalmakra alapvetően épít, ugyanakkor egy önálló értelmezését tesz lehetővé a tényállásnak a büntetőeljárás keretén belül. A módosítás alapvetően háromévi büntetést irányoz elő, ez is talán elfogadható, egy esetet magában nem büntetne a törvény, de több esetet igen. A minősített eset az lenne, ha bűnszövetségben követik el, ebben az esetben öt év lenne a büntetési tétel. Mellékbüntetésként lenne helye úgynevezett kitiltásnak - az államtitkár úr is beszélt erről -, amely alkalmas lehet arra, hogy megbontsa azokat az életviszonyokat, amelyekben az uzsorázó, illetőleg a kihasznált személy él. Ez egy nagyon fontos pontja a törvénymódosításnak.

(19.20)

Általában az a jellemző, hogy egymás közelségében élnek, egy településen. A törvénymódosítás e kitiltás büntetés alkalmazásával ezt a közösséget kívánná megbontani. Képviselőtársaim kétségüket fejezték ki a tekintetben, hogy a két törvény - a Ptk. és a Btk. - módosítása így megfelelően tudja-e kezelni az uzsoratevékenységgel kapcsolatos teendőket. A jogalkotás és a jogalkalmazás nem mindig vezet eredményre.

Minden törvény annyit ér, tisztelt államtitkár úr, amennyit a gyakorlatban meg tudunk valósítani belőle. A bizottsági tagok fontosnak tartották, hogy a törvénymódosítás a parlament elé került. A kialakult problémát sürgős kezelni.

Felvetődött a magyarok pénzügyi kultúrájának alacsony szintje, hiszen sok esetben nemcsak az uzsorakölcsönnél, hanem a pénzintézeteknél felvett kölcsön paramétereivel sincsenek tisztában, nem tudják, mit írnak alá. Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagjai egyetértettek abban, hogy elengedhetetlen a lakosság tájékoztatása, felvilágosítása. Ebben a munkában fontos szerepe kell hogy legyen a közszolgálati médiáknak, az írott és elektronikus sajtónak, az oktatási intézményeknek a pénzügyi kultúra megismerése és megismertetése terén.

Tisztelt Országgyűlés! A T/6854. számon benyújtott törvényjavaslatot bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartotta. Egyhangú döntést hoztunk ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Köszönöm szépen. (Taps.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Most az adótörvények vitájának kellene folyni a forgatókönyv szerint. Az adótörvényeket visszavonták képviselőtársaim. Ezt a most előttünk lévő, társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényt is vissza kellene vonniuk.

Képviselőtársnőm éppen kiment, de szeretném említeni, hogy biztos hallgat rádiót, televíziót, ugyanis az önök miniszterelnök-jelöltje nyilatkozott tegnap este, illetve a napokban, hogy a nyugdíjtörvények kapcsán a svájci indexálás megszüntetésére törekszik, és megszünteti a 13. havi nyugdíjat, úgyhogy most nem igazán tudom, miről beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szomorú tény az, hogy a nyugdíjtörvényeket nagyon gyakran változtatjuk, 2006-ban, 2007-ben, most napirenden van a nyugdíjrendszer módosítása. A legnagyobb problémám az, hogy a nyugdíjtörvények módosításával bizonyos csoportok mindig rosszul járnak, és abszolút igazságtalan a nyugdíjrendszer. Tehát azt gondolom, hogy alapvető változtatásra lenne szükség. Fölvetődött - mint ahogy más országokban is ez már működik - az önálló számlavezetés; nálunk ez szóba sem kerül. Állandóan csak toldozgatjuk-foldozgatjuk a nyugdíjrendszert, és mindig rosszul járunk.

Képviselőtársnőm említette, hogy aki 2009-ben megy nyugdíjba, már nem fogja kapni a szóban forgó 13. havi nyugdíjat. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. És rosszul járnak a mostani törvénymódosítással az 1954-1962-ben született nyugdíjba vonulók is.

Képviselőtársaim! A szóban forgó törvény változtatja az előrehozott nyugdíjba vonulók rendszerét. Azt nyilván tudják képviselőtársaim, hogy éppen a jelenlegi gazdaságpolitikai okok miatt a munkáltatók alig várják, hogy a dolgozók elérjék a szükséges kort, illetve szolgálati időt, és máris elbocsátják őket. A vállalkozók a csődhelyzet elől menekülnek a nyugdíjba. Köszönöm szépen, majd folytatom.

VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök hét éve kormányoznak, de ugye nem gondolják komolyan, hogy a társadalmi békét a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja borította fel. Tatai-Tóth András képviselőtársamnak jelzem, hogy a társadalmi békét elsősorban az őszödi beszéd borította fel, másrészt pedig az önök mostani miniszterelnök-jelölése. Úgy tudom, hogy önök már a tizenhetedik miniszterelnök-jelöltnél tartanak, de még ez sem biztos.

Tisztelt Képviselőtársaim! Caligula római császár jut eszembe, aki magával is hadban állt, s aki végül teljesen megőrült, és a lovát tette meg szenátusi tagnak. Az önök miniszterelnök-jelölése ezt juttatja eszembe. S az önök képviselőcsoportjának egyes tagjai sem értenek egyet azzal, ami most folyik a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselőcsoportjában.

Képviselőtársaim, nem gondolom, hogy az a jó gazdaságpolitika, amelyik egy olyan nehéz helyzetben, amiben most vagyunk, csak a nyugdíjrendszerek átalakítására koncentrál. Azt hiszem, mindannyian látjuk, hogy a legfontosabb probléma ma Magyarországon a foglalkoztatási helyzet, a családok helyzete. Tudjuk, hogy a rendszerváltás környékén másfél millió embernek szűnt meg a munkaviszonya. Ezt a problémát nem tudták kezelni a kormányok. Most a világválság közepette 32 ezer főnek szűnt meg az állása, de a folyamat még nem állt meg.

Ugyancsak problémának tekintem a családok helyzetét. Nagyon kevés a gyermekáldás ma Magyarországon. Olyan családpolitikára lenne szükség, amely a fiatalokat arra ösztönzi, hogy legyen bőségesebb a gyermekáldás.

Valamilyen módon rendet kellene már tenni ebben az országban. Azt remélem, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek rövidesen módja lesz arra, hogy meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek egyensúlyba hozzák az országot.

Köszönöm.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Béki Gabriella képviselőtársnőm említette, ők is gondolkodtak abban, hogy esetleg visszavonják ezt a törvényt. De ha már itt van a parlament előtt, akkor nagyon hasznos, hogy beszélünk ezekről a súlyos problémákról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Való igaz az, ahogy képviselőtársaim is jelezték korábban, nagyon fontos lenne megnézni, hogy miképpen is élnek a nyugdíjasok. Professzor úr is említette, hogy 638 ezer nyugdíjas él 60 ezer forint alatt. Gondoljanak bele, képviselőtársaim, hogyan lehet 60 ezer forintból megélni. Én mint Biharugra polgármestere, egy kistelepülés polgármestere vagyok, a leghátrányosabb helyzetű régió egyik kistelepülése vagyunk. Nap mint nap tapasztalom azt a szörnyű helyzetet, amivel szembesülnöm kell a nyugdíjasok esetében is. Nagyon gyakran felvetik a nyugdíjasok, hogy alacsony a nyugdíjuk, nehezen tudják fizetni a világpiaci áron nyújtott közüzemi díjakat, és nem tett jót az életüknek, hogy a közgyógyellátás is korlátozásra került.

Most a miniszterelnök-jelölés kapcsán az is szóba került, hogy a gázkompenzációt megvonják a családoktól. Tapasztalom, amikor fizetünk az időseknek és a családoknak lakásfenntartási hozzájárulást, ez minimális összeg, 2500 és 4000 forint között van, a gázszámla pedig 20-30 ezer forint között. Tehát nagyon fontos lenne, képviselőtársaim, ha egy kicsit érzékenyebbek lennénk, bele kellene helyeznünk magunkat egy nyugdíjas életébe, hogy valóban miből is tud megélni.

Képviselőtársaim! Szerettem volna még arról szólni, hogy azért nem támogatom ezt az előttünk lévő törvényt, mert tovább nehezíti az egyébként is nehéz helyzetben lévő nyugdíjasok helyzetét. Szerettem volna szólni arról, hogy a 2006-os törvények módosítása is igen-igen szigorú szabályokat hozott, a nyugdíjasok helyzetének romlását eredményezte. Sajnos nincs már idő, de a következő két percben szeretnék még erre kitérni.

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nem dobhatjuk sutba, a 2006-os törvénymódosítás rendkívül szigorú szabályokat vezetett be, és a mostani csak növeli a nehézségeket. Az előrehozott öregségi nyugdíjba vonulás feltétele a munkaviszony megszüntetése volt, tehát vagy dolgozik valaki, vagy nyugdíjat kap. Az induló nyugdíj megállapítási szabályai alapján legalább 8 százalékkal alacsonyabb nyugdíjat kapott az, aki 2008. január 1-jétől ment nyugdíjba. Az előrehozott nyugdíjban részesülő a minimálbér tizenkétszerese erejéig vállalhat munkát, efölötti jövedelem esetén szüneteltetni kell a nyugellátást.

A 2006-os törvénymódosítási csomagban a Fidesz és az SZDSZ képviselőcsoportjával egyetértésben megakadályoztuk a kormánynak azt az indítványát, amely az előrehozott nyugdíjba vonulókat további 9,6 százalékos nyugdíjcsökkentéssel sújtotta volna, abban az esetben, ha valaki 62 év alatt nyugdíjba vonul. A közös indítványunk értelmében 2009. január 1-je után egységesen 59 évesen vonulhatnak nyugdíjba a nők és a férfiak egyaránt, és nem sújtja büntetőszázalék azokat a nyugdíjasokat, akik legalább 40 évi szolgálati időt szereztek. (Közbeszólások.) A jelenlegi törvényben, képviselőtársaim, a 40 év szolgálati idő következtében is büntetőszázalékokat vonna el a szóban forgó törvény.

Képviselőtársaim! Tehát nem tudjuk azt elfogadni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről, hogy 40 évi szolgálati idő után bármiféle mínusz százalékokat vonjanak el a nyugdíjasoktól. Egyszerűen nem is értem, hogy hogy nem tudunk ebben közös nevezőre jutni.

Képviselőtársaim! 2013. január 1-jétől a férfiak és a nők egységesen 60. életévük betöltésekor mehetnek előrehozott öregségi nyugdíjba. Ezt az öregségi nyugdíjuk csökkentése nélkül tehetik meg, ha legalább 41 évi szolgálati időt szereztek. Tehát én azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy nagyon alaposan gondoljuk át a most előttünk lévő törvényben megfogalmazottakat.

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Az új kormány cselekvési felelősség programjának negyedik pillére a bizalom újraépítése. A bizalmat csak hiteles politikusokra lehet építeni, akik hosszú távú stratégiát tudnak megfogalmazni, és akik élvezik a lakosság felhatalmazását. Mint tudjuk, az új kormány egy évre vállalta a kormányzást, és egy év alatt szeretné helyrehozni azt a problémát, amit hét év alatt okozott a szocialista kormány. Azt gondolom, hogy egy ilyen horderejű törvénymódosításhoz feltétlen társadalmi konszenzusra lenne szükség.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat részletes vitáját úgy folytatjuk le, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy önök pontosan tisztában vannak azzal, hogy a senki által meg nem választott kormány ezt a javaslatot szó szerint fölülírja. A részletes vitának az volt a rendszerváltás óta a feladata, hogy a parlamenti képviselők a benyújtott módosító indítványokat vitassák meg, elemezzék, illetve érveljenek az általuk benyújtott módosító javaslatok mellett.

A tegnap délelőtti ifjúsági, szociális és családügyi bizottsági ülésen világossá vált valamennyiünk számára, hogy a módosító indítványok megvitatása nemcsak hogy formális, de egyben kimeríti a kutyakomédia fogalmát is. Nem most kezdve a parlamenti munkát, mindig is fontosnak tartottam a bizottsági munkát, mert olyan szakmai testületnek tartottam, ahol a javaslatok érdemi vitájára kerül sor. Szomorúan kellett látnom, hogy önök ezt a közel két évtizedes hagyományt is felrúgják azzal, hogy önöknek nem az indítványok tartalmi eleme a fontos, hanem a kormányzati akarat, amely ellentmondást nem tűrően gázol át a szakmai érveken.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt rátérnék a benyújtott módosító indítványainkkal kapcsolatos érveinkre, kijelentem, hogy ez a kutyakomédia, amit önök mint szocialisták a kormány támogatására asszisztáltak, az a legsötétebb terrorisztikus időket idézi. Úgy hoztak be egy bizottsági módosító indítványt, hogy arról önöknek már délelőtt is tudomásuk volt, és ennek ellenére annyi időt sem hagytak formálisan, hogy fel tudjunk készülni az indítványuk tartalmából.

Három módosító indítványt nyújtottak be képviselőtársaim, természetesen mindhármat a bizottságban leszavazták. Elképzelésünk szerint a 13. havi juttatást már csak azért is hatályban kellett volna tartani, mert önök, tisztelt képviselőtársaim, a 2002-es választási kampányban megígérték a 13. havi nyugdíjat a nyugdíjasoknak. A 2006-os választási kampányban kérkedtek vele, aztán most 274 ezer embertől elvették, a többieknek pedig 80 ezer forintban maximálták a 13. havi nyugdíjrészét. Mint most már tudjuk, a Bajnai-kormány szocialista indíttatásból és rendkívüli szociális érzékenységből már 2009 novemberében el kívánja vonni a 13. havi második részét.

Ugyancsak a szocialista megszorító csomag része lesz a gyorsított nyugdíjkorhatár-emelés. Eszerint már az 1952-ben születetteknél megkezdődik az évente fél évvel emelkedő nyugdíjkorhatár. Önök valóban azt gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Ratkó-korszak gyermekei közül közel 170 ezer ember 62,5, illetve 63 éves koráig dolgozzon? Nincsenek tisztában azzal, hogy ezek az emberek mennyit dolgoztak az 1960-as évek végétől. Azoknak, akik ezt a gyorsított indítványt előkészítették, fogalmuk sincs arról, hogy mi a különbség egy társadalmi korcsoport egészségi állapota, demográfiai helyzete és az íróasztal hűvöse között.

Tisztelt Államtitkár Úr! És megkérdezem, hogy ezeknek a nyugdíjasoknak, akik 65 éves korukig kívánnak dolgozni, lesz-e munkahelyük. Megteremtődik-e az az egymillió munkahely, amely fontos lenne ahhoz, hogy járulékot is fizessenek? Most úgy tűnik, hogy a munkahelyek száma egyre csökken, hiszen az elmúlt időben is több tízezer munkahely szűnt meg. Azt is tudják, képviselőtársaim, a statisztikák jól mutatják, hogy Magyarországon az aktív korú férfiak mindössze 57 százaléka, míg a nők 50 százaléka dolgozik. Nem lehet látni, hogy honnan teremtődik meg az a munkahely, amely biztosítja a 65 éves korukig a munkahelyet a dolgozóknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik indítvány ismét felszínre hozta az özvegyi nyugdíj feléledésének problematikáját. Jól jellemzi az önök szellemi zavarodottságát, hogy a kormány elutasítása ellenére egy képviselő kivételével a teljes bizottság elfogadta Béki Gabriella képviselőtársnőm indítványát. Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire érzéketlenek a szakértői kormány képviselői az özvegyi nyugdíjjal kapcsolatos indítványokra! Csak emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy az 1975. évi II. törvényben az özvegyi nyugdíj feléledési ideje 15 év volt. A jelenlegi indítvány életszerű és gyakorlati tapasztalatokra épül, kevésbé terheli meg a központi költségvetést, illetve a Nyugdíj-biztosítási Alapot. Az emberek mellett szól, a megözvegyültek érdekében kíván engedményeket adni azért, hogy a hátralévő életükben az örökhagyó nyugellátásának figyelembevételével viszonylagos biztonságban élhessék le nyugdíjas éveiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen horderejű törvény módosítását ennyire rideg racionalitással végrehajtani egyszerűen gátlástalanság és gazemberség. Egyet lehet tenni, tisztelt szocialista képviselőtársaim, ezt a törvénymódosítást vissza lehet vonni. Azt hiszem, hogy a nyugdíjtörvényt alapjaiban kellene újragondolni, amely széles társadalmi konszenzusra épül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Már korábban is fölvetettük azt a problémát, hogy a mai nyugdíjrendszer teljesen igazságtalan. Minden egyes módosítás valamelyik korosztályt hoz rendkívül nehéz helyzetbe. A most előttünk lévő módosító az '52-ben és '57-ben születetteket hozza rendkívül nehéz helyzetbe. De ismert az a probléma, hogy sokan a munkanélküliségi problémából a rokkantsági nyugdíjat választják, amelyet még a mai napig is az egészségügy megold. Sajnos, ma is el lehet menni rokkantnyugdíjba bárkinek, aki rendelkezik bizonyos pénzösszeggel. Annak ellenére, hogy a rokkant-nyugdíjaztatást is szigorította korábban a kormány, úgy tűnik, hogy a gyakorlatban ennek nincs hatása, mert ma is, aki rokkant-nyugdíjaztatását kéri, az sajnos nyugdíjba mehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne az egész nyugdíjtörvényt újragondolni. Fölvetődik a magánnyugdíjpénztár problémája, hiszen 2000 milliárd forint van a magán-nyugdíjpénztári alapon, és az is ismert sajnos, hogy a magánnyugdíjpénztár sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az oda befizetett járulékainkat nem úgy forgatja a biztosító, mint ahogy azt kellene. Tehát teljes bizonytalanságban vagyunk. Nagyon sokszor elhangzik az a felvetés, hogy öngondoskodjunk, csak azt hiszem, hogy a mai társadalmi közeg nem alkalmas arra, hogy öngondoskodjunk, hiszen olyan alacsonyak a fizetések, ha az európai uniós átlagot veszem, akkor mindössze egyötöde a magyarországi átlagfizetés az európai átlagnak, tehát nem úgy kapnak fizetést a dolgozók, hogy abból öngondoskodjanak.

Tehát azt hiszem, hogy az egész nyugdíjrendszert annak érdekében, hogy igazságosabb legyen, és ne legyenek bizonyos csoportok hátrányos helyzetben, a teljes kört újra kellene gondolni.

Köszönöm szépen, képviselőtársaim.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Vidorné képviselőtársnőm említette, hogy a válságkezelő kormány lépésének eredménye ez az előttünk lévő törvény. Én nagyon szomorú vagyok, hogy ez a válságkezelő kormány elsősorban a nyugdíjasokon, a gyermekes családokon, illetve a közszférán húzza meg a nadrágszíjat. Én el tudnék képzelni a pénzügyi egyensúly helyrehozása érdekében más döntéseket is, amelyek nem érintik ilyen mértékben a lakosságot. Ehhez persze strukturális átalakításra lenne szükség, amelyhez nyilván a jelenlegi kormánynak nincs meg a többsége.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én mint Biharugra polgármestere azon gondolkodom, amikor látom az önkormányzat működésének az ellehetetlenítését, illetve azt a rendszert, amelyben nem működik egy ilyen önkormányzat, hogy például miért van arra szükség, hogy ma Magyarországon öt szinten hozzuk meg a döntéseket: minisztériumi szinten, az európai uniós régió szintjén, a megyei szinten, a kistérségekben, majd az önkormányzatokban. Azt látom, hogy hihetetlen pénz megy el, hihetetlen a foglalkoztatás, ez bürokratikus, és nem viszi előre a dolgainkat. (Korózs Lajos: Meg kellett volna szavazni az önkormányzati reformot, képviselő asszony.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami nagyon súlyos az előttünk lévő nyugdíjtörvényben, hogy 65 évre emeli a nyugdíjkorhatárt. Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra, hogy a nyugdíjkorhatár 55 esztendő volt. 55 évről most 65 évre emelni - én azt gondolom, hogy ez a tíz esztendő nagyon sok. Képviselőtársaim is egyéni képviselők, nyilván körzetükben megkeresik őket pedagógusok, hivatali dolgozók. Főképpen a pedagógusok részéről fogalmazódott meg, hogy már 60 évesen is nagyon nehéz ellátni a feladatokat, a megnövekedett igényeknek nehezen tudnak eleget tenni. 60 éves korban ők úgy gondolják, indokolt lenne, hogy 60 éves kor után, esetleg 40 évi szolgálati idő után elmehessenek nyugdíjba.

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Én nagyon fontosnak tartom a nyugdíjkorrekció kérdését. Van előttem egy kimutatás: nyugdíjkorrekciós lépések 2006 és 2010 között. Az előttünk álló törvény szerint a 2009-es nyugdíjkorrekció megszűnik, és ez 22 milliárd forintot jelent (Korózs Lajos: Nem szűnik meg.), tehát a 2009-es átkerül 2010-re, a 2010-es korrekció pedig elmarad. Nagyon sokakat érint ez a nyugdíjkorrekció. Erre azért volt szükség, mert akik bizonyos esztendőkben mentek nyugdíjba, rosszul jártak. Nem gondolom, hogy ezt a nyugdíjkorrekciót el szabad törölni.

A 13. havi nyugdíj eltörlése szintén nagyon fájdalmas. Most a második félévi nem lesz, és 2010-től egyáltalán nem lesz 13. havi nyugdíj. A kormány úgy gondolja, hogy ehelyett úgynevezett nyugdíjprémiumot vezet be. Örülök, hogy itt van államtitkár úr, mert ez a nyugdíjprémium az előzetes tájékoztatás szerint a nemzeti össztermékhez viszonyított összeg lenne. Erről tulajdonképpen nem nagyon tudunk semmit. De, tisztelt államtitkár úr, most a nemzeti össztermék mínuszban van. A pénzügykutatók szerint 6-8 százalék mínuszban lesz a GDP.

(16.10)

Tehát ilyenkor nem tudom, mi történik, amikor mínusz van. Vagy mínuszban is érvényesítik majd ezt a döntést? A nyugdíjprémiumot mínuszban is érvényesíti a kormány?

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az egész nyugdíjkorhatár-emelés és az előrehozott nyugdíj megszigorítása azt vetíti előre, hogy nem lesz majd érdemes előrehozott nyugdíjba menni. De ahogy már az előbb is említettem, azt látom nőtársaimon is, hogy bizony az egészségi állapotuk már 50-60 között megromlik. Remélem, hogy tudunk egy konszenzust kialakítani a kormánnyal abban, hogy ezt a 65 évet lecsökkentsük, én mindenképpen javaslom csökkenteni, mert azt gondolom, ez nem fog működni majd a gyakorlatban.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az "Út a munkához" elnevezésű program április 1-jén indult a településeken. A program célja, hogy a munkára képes, tartósan munkanélküli személyek, akik eddig szociális segélyben részesültek, vegyenek részt közfoglalkoztatásban, és munkajövedelemhez jussanak, ezzel közelebb kerüljenek a munka világához, második lépcsőben pedig kerüljenek vissza a nyílt munkaerőpiacra. Fontos, hogy a szociális ellátórendszerben lévő és foglalkoztatásba bekerülő emberek foglalkoztatása szervezett keretek között történjen.

A program tárgyalása során a polgármesterek, az önkormányzati szövetségek felvetettek olyan problémákat, amelyek ma már a gyakorlat során igazolódtak. A Fidesz-KDNP képviselőcsoportja törvénymódosítást nyújtott be a program sikeres megvalósítása érdekében, amelyet sajnos, miniszter úr, önök nem támogattak. Úgy gondolták önök, hogy a 200 ezer szociális segélyen lévő fele kerülhet be közfoglalkoztatásba. Ma már statisztikák mutatják, hogy 85-90 százalékuk, van olyan önkormányzat, ahol 100 százalékuk is bekerül a foglalkoztatásba. Éppen ezért fontos, hogy a program váltsa be a hozzáfűzött reményeket.

Miniszter úr azt is tudja, hogy az önkormányzatok több mint fele forráshiányos, különösen a 33, illetve 44 leghátrányosabb helyzetű régióban lévő települések. Ennek értelmében a költségvetésük nem tartalmazza a nagy létszámú közfoglalkoztatott munkájához szükséges munkaruha, munkaeszközök és főképpen az anyagköltségek fedezetét. A központi támogatást csak a bérre és járulékaira szorítani nem elegendő, miniszter úr.

Polgármestertársaim nevében is kérdezem miniszter úrtól, van-e lehetőség az eredeti elképzelés szerinti jogszabály-módosításra. Számíthatnak-e az önkormányzatok az anyagköltségek finanszírozására? Várható-e reális lehetőség a pályázat útján történő többlettámogatásra? A táppénz költségét visszaigényelhetik-e az államtól, vagy ez a költség is az önkormányzatokat terheli? Ösztönzik-e a kistérségi formában való közfoglalkoztatást annak érdekében, hogy értékes és értékálló foglalkoztatást tudjunk biztosítani a települések érdekében?

Köszönöm miniszter úr válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A magam részéről nagyon örülök annak, hogy a hitelkárosultak megsegítéséről szóló törvényjavaslat előkészítéséről szóló határozati javaslatot a parlament őszi ülésszakának első napján napirendre tűzte a parlament.

(15.30)

Azt, hogy ebben a nagyon fontos ügyben nincs megoldás, talán az is indokolja, hogy szocialista-liberális képviselőtársaim talán nem tartják fontosnak, hogy erről a témáról beszéljünk, illetve vitassuk meg, annak érdekében, hogy ezek a károsultak megfelelő megoldást kapjanak a problémáikra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt év őszén volt a parlament napirendjén az egyes törvényeknek az uzsoratevékenységgel szembeni fellépést segítő módosításáról szóló törvényjavaslat, akkor képviselőtársaimmal itt a vitában megfogalmaztuk azt, hogy nemcsak ez a nagy probléma, hogy ma Magyarországon uzsorakamattal adnak kölcsönt talán a legszegényebbeknek, legrászorultabbaknak - ez különösen érinti a legszegényebb vidékeket -, hanem sajnos tudnunk kell azt, hogy a mai bankrendszer is szinte uzsorakamattal adja a kölcsönt ma Magyarországon.

Képviselőtársaim vélhetően valamennyien ültek már bank szép irodájában, ahol a bank, az ügyfél és a közjegyző hármasa van jelen, amikor is a közjegyző körülbelül 150 oldalon keresztül ismerteti az ügyféllel, hogy elsősorban mi az ő kötelezettsége. Azt hiszem, hogy talán ez a legnagyobb probléma, és a korábbi törvény tárgyalása kapcsán is szó esett arról, hogy ma sajnos rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, hiszen a pénzügyi kultúra alacsony foka jellemző, és akkor megfogalmaztuk, hogy az oktatási rendszernek és a médiának is rendkívül nagy szerepe lenne abban, hogy a lakosságot tájékoztassa abban az esetben, ha hitelt kíván felvenni.

Nyilván az emberek azért szeretnének hitelt felvenni, mert bajban vannak. Azt gondolom, hogy az utóbbi egy évben, illetve korábban is, a devizaalapú hitelek esetében is az emberekben igazán nem tudatosul, hogy milyen kötelezettség hárul rájuk, amennyiben iksz összegű hitelt felvesznek.

Arra aztán igazán nem számítottak az állampolgárok, hogy elér bennünket a '33-as gazdasági világválsághoz hasonló pénzügyi és gazdasági válság, aminek következtében az állampolgárok még nehezebb helyzetbe kerülnek. Abba már nem akarok belebonyolódni, hogy mi is okozta a pénzügyi és gazdasági válságot a világban, Európában. A pénzpiaci hiénák mohósága miatt történt vélhetően ez a probléma, amelynek a levét a kisemberek isszák meg, illetve azok, akik bajban vannak, és hitelt kénytelenek felvenni. Tisztelt Képviselőtársaim! Senki nem számít tehát arra, hogy ha fölvesz egy iksz összegű hitelt, akkor menet közben a hitel összege a duplájára nő, illetve 30-40 százalékkal magasabb összegű hitelt kell visszafizetniük.

A problémát még nehezíti az, hogy a pénzügyi-gazdasági válság következtében munkahelyek ezrei szűntek meg. Képviselőtársaim, talán soha nem volt ilyen nagy mértékű a munkanélküliség hazánkban, mint napjainkban. Azt gondolom, hogy a kormány ezt a problémát a jelen helyzetben igazán nem tudja kezelni. Az "Út a munkához" elnevezésű program gyakorlati hatását érezzük az önkormányzati munkában. Azt gondolom, hogy ez igazán nem megfelelő megoldás, és az egész közfoglalkoztatás is alapvetően változásra szorulna. Tehát egészen új alapokra kellene helyezni az egész foglalkoztatási kérdést. Azt gondolom, hogy nagyon nagy összegeket fordít a kormány a foglalkoztatásra, de igazán ez nem hatékony, és nem éri el a célját.

Képviselőtársaim, azt is látjuk, hogy tehát nagyon alacsony a foglalkoztatás Magyarországon; a férfiak alig 56 százaléka, míg a nők 50 százaléka dolgozik. Soha nem látott a regisztrált munkanélküliek száma, ami 558 ezer. Tehát bőven van probléma ezen a területen. Azért is lenne fontos, hogy ezt a problémát összetetten kezeljük, és nagyon fontos lenne, hogy a parlamenti pártok konszenzusra jussanak a tekintetben, hogy valóban, akik nagyon nehéz helyzetbe kerültek, azokon segítsünk.

A szociális bizottságban is szó volt róla, és tegnap Bajnai Gordon miniszterelnök úr is az expozéjában szólt arról, hogy milyen megoldásokat találtak ennek a problémának a kezelésére. Említésre került, hogy létrehozták a krízisalapot 5 milliárd forinttal, és 8 ezer fő kapott 35 ezer forint támogatást. Megkérdezem képviselőtársaimat: ha egy picit belegondolnak a mindennapi élet gyakorlatába, tulajdonképpen ezzel a 35 ezer forint összeggel hogyan tud boldogulni az a család, amely rendkívül nehéz helyzetbe került?

A másik megoldásnak gondolja a kormány, hogy az önkormányzatok oldják meg ezt a problémát; abban az esetben, ha valaki elveszíti a lakását, akkor az önkormányzatok vásárolják vissza a Magyar Fejlesztési Bank segítségével. Úgy látom, képviselőtársaim, hogy az önkormányzati rendszer alapvető filozófiájával ellenkezik ez az elképzelés, hogy az önkormányzatok vegyék el azoktól a családoktól a lakást, akik nehéz helyzetbe kerültek. Nem hiszem, hogy ez egy jó elgondolás az önök részéről. Az önkormányzatok nem azért vannak, hogy még nagyobb gondot okozzanak, hanem azért vagyunk, hogy segítsük az ott élő családokat, embereket. Tehát semmiképpen nem tartjuk jónak, hogy az önkormányzatok vegyék meg az emberek lakását, és aztán még nehezebb helyzetbe hozzuk őket azáltal, hogy havonta bérleti díjat kérünk tőlük, és így még inkább növeljük a problémáikat.

Ismerik képviselőtársaim, hogy milyen nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok. Soha nem látott kötvénykibocsátásra került sor az elmúlt időszakban. Azt is tudják képviselőtársaim, hogy a 3263 önkormányzat közel 50 százaléka úgynevezett önhibáján kívül hátrányos helyzetű, ami tudjuk, hogy azt jelenti, hogy az alapfeladataikat nem tudják ellátni. Tehát egyszerűen nincsenek meg a biztos személyi feltételek ahhoz, hogy az oktatási, egészségügyi és szociális feladatainkat megfelelően el tudjuk látni. Tehát nem gondolom, hogy az önkormányzatok nyakába kellene varrni ezt a problémát.

Képviselőtársaim! Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy nem csak ez a probléma most a településeken, hogy családok veszítik el a lakásukat. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem csak a bank által biztosított hitelek okozzák a legnagyobb problémát, ugyanilyen problémát jelent a közüzemi szolgáltatók uralma, hiszen ők is talán azt tesznek az emberekkel, amit akarnak.

Én is szeretnék felolvasni egy levelet. Képviselőtársam, László Tamás egy banki levélből idézett. Én pedig az Égáz-Dégáz egyik levelét hoztam el, ami engem nagyon felháborított. Én mint egy kistelepülés polgármestere látom, hogy milyen problémával küzdenek a lakosok, amikor bejönnek hozzám, és azt mondják, hogy most 28 ezer forint havi jövedelemből hogy fizessenek ki 35 ezer forintos gázszámlát. A közüzemi szolgáltatók ugyanígy ezeket a pénzügyi tételeket a lakosságra hárítják.

Csak egy gondolatot szeretnék idézni az Égáz-Dégáz leveléből, amit az ügyfeleknek küldött ki, minden család számára. "2009. június 30-ig a földgáz árszabályozásában elismert és tényleges import költségeinek a negatív különbözetéből adódó bevétel hiányát, az import korrekciós tényezőt a felhasználók felé tovább kell hárítani. Ez a tétel a számlák végösszegében szerepelni fog, a fizetendő összeg ezzel növekedni fog." Ugyancsak tartalmazza ez a levél, hogy a július 1-jétől alkalmazandó földgázegységárat megtekinthetik a honlapjukon az ügyfelek. Továbbá 2009. július 1-jétől a gázdíjak esetében alkalmazandó áfamérték 25 százalékra változik.

Tehát, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy a kormány intézkedései során igazán nem gondol abba bele, hogy milyen terhek rakódnak ma egy családra. Felhívnám tehát a figyelmet arra, hogy én a közüzemi szolgáltatók esetében is problémásnak tartom ezeket az összegeket, amelyeket szintén a lakossággal kívánnak megfizettetni.

Államtitkár úr felszólalásában jelezte, hogy növekedtek a bérek és a nyugdíjak az elmúlt években. Államtitkár úrnak azt szeretném erre reagálni, hogy az európai összehasonlítás tekintetében bizony Magyarországon nagyon alacsonyak a bérek és a nyugdíjak, és a világpiaci áron ránk szabadított közüzemi szolgáltatói díjak nagyon nagy nehézséget okoznak a családoknak.

Államtitkár úrnak szeretném még jelezni, hogy azt is tudjuk ugye, hogy az IMF-hitel egy részét a bankok kapták. Tehát azt gondolom, hogy a bankoknak bizony nagyobb részt kellene vállalniuk ezekből a terhekből, és nem a hitelfelvevőkre kellene hárítani ezeket a nagyobb összegeket.

Amikor a szociális bizottságunk augusztus 18-án ülésezett, akkor a PSZÁF, illetve a Pénzügyminisztérium munkatársai tájékoztattak bennünket arról, hogy a hitelfelvétel összege 5800 milliárd forint ma Magyarországon.

(15.40)

3 millió ingatlan van, ugye, kis hazánkban, és 40 ezren nem tudják fizetni a hiteleket, és eddig 3 ezer végrehajtás történt, és 10 ezer ügylet átütemezése van folyamatban. Tehát úgy fogalmaztak a minisztérium munkatársai, hogy ez a 3 ezer árverezés nem is olyan sok. Képviselőtársaim, államtitkár úr, én azt mondanám, hogy ez bizony nagyon sok, és különösen az a 40 ezer család, aki nem tudja fizetni a hitelt. Akit kiköltöztetnek a lakásából, annak bizony ez nagyon komoly problémát okoz, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy konszenzusra kellene jutnunk abban, hogy megfelelő megoldást találjunk erre a kérdésre.

Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek után én is azt fogalmazom meg, hogy úgy érzem, és nagyon sokan megfogalmazzák a lakostársaim közül is, hogy az állam nem tölti be szerepét, tehát nem védi meg az állampolgárait. Úgy érzik, hogy védtelenek, és ebben bizony nagyon nagy szerepe van a kormánynak, hogy bizony érezzék a lakosok azt, hogy az állam megvédi őket, és most a probléma kapcsán úgy érezzük, hogy erről nincs szó.

A bankok magatartáskódexével kapcsolatban halljuk, hogy nem lesz ez olyan egyszerű ügy, tehát ez nem fogja megoldani a szóban forgó problémát. Azt mondják a bankok, hogy az ő eljárásuk jogszerű, bár megfogalmazzuk, hogy etikátlan ez a dolog, amit csinál a bank, de jogszerű. Én is azt gondolom, hogy egy magatartáskódex ezt a problémát nem oldja meg.

Képviselőtársaim! Soltész Miklós képviselőtársam elmondta azokat a pontokat, amelyeket fontosnak tartanánk, hogy törvényi rangra emelkedjenek ezek a javaslatok. Én csak reménykedem abban, hogy képviselőtársaim támogatnak bennünket abban, hogy törvény szülessen, és azt gondolom, hogy a képviselőknek nagyon nagy felelőssége van abban, hogy a legnehezebb helyzetben lévő családoknak ilyen módon segítsünk a jövőben.

Képviselőtársaim, köszönöm szépen a figyelmüket, és kérem a határozati javaslatunk támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Babák Mihály képviselőtársam az előbb azt kérdezte a parlamentben ülő szocialista képviselőktől, hogy mit tettek a hitelkárosultak megsegítéséért. Azt mondom, képviselőtársaim, hogy sajnos a tettek nagyon szegényesek. Nagyon röviden összefoglalható, hogy mit tettek.

Kezdeményezték az etikai kódex megalkotását, ami úgy tűnik, nagyon nehezen akar megszületni. Amíg nem születik meg az etikai kódex, addig javasolták, hogy ne kezdeményezzenek kilakoltatást, illetve kilenc hónapon belül egyezzenek meg a bankok a tulajdonossal. Harmadrészben figyelemmel kísérik az adósok sorsát; negyedikként létrehozták ugyan a krízisalapot, amit most Keller László volt polgármester is úgy említett, hogy ez az összeg - átlagban kaptak 35 ezer forintot - tulajdonképpen nem a megsegítést szolgálja, tehát ez nem megoldás erre a feladatra.

Ötödik pontként pedig rábízták az önkormányzatokra, hogy az önkormányzatok oldják meg, és továbbra is erősítem azt, hogy ez nem önkormányzati feladat, és az önkormányzat semmiképpen sem szeretne ártani a családoknak, tehát ez alapvetően nagyon rossz elgondolás, hogy az önkormányzatok vegyék át a lakást a családoktól, és még nehezebb helyzetbe hozzuk őket ezzel az intézkedéssel.

Úgyhogy, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy még egyszer szeretném megerősíteni, hogy az a kezdeményezés, amit a Fidesz-KDNP tett most a parlamentben, ezeket a pontokat törvényerőre kell emelni, és hatékony intézkedéseket kell tenni valóban a legnehezebb helyzetben lévő emberek érdekében. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy vitatkozhatnánk itt akár száz órát is, úgy látom, hogy a 2010-es költségvetésnek elsősorban az a problémája, hogy Bajnai Gordon kormánya egyéves időtartamra úgymond szerződött, tehát a nagy társadalmi ellátórendszerek, mint a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra vagy a nyugdíjrendszer reformjára ennek a kormánynak se ideje, se társadalmi felhatalmazása nincs. Magát ez a kormány szakértői kormánynak látja, illetve láttatja, miközben tudjuk azt, hogy a kormánytagok az MSZP befolyásos politikusai.

Képviselőtársaim, a Bajnai-kormány mozgásterét meghatározó tényezők: a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel, így az IMF-fel, illetve az EU-val 2008-ban megkötött, 25 milliárdos megállapodás feltételeinek teljesítése. A 2010-es költségvetésben a kormány szófogadóan teljesíti a nemzetközi pénzpiaci hiénák elvárásait, mint a szociális kiadások kurtítása, illetve a vagyon, a fogyasztás fokozott adóztatása.

A kormányfő az MSZP júliusi kongresszusán három számot vésett kőbe: a 3,8 százalékos hiánycélt, az önkormányzatok 120 milliárdos elvonását - ami már nem is 120 milliárd, jóval több -, illetve a közösségi közlekedés támogatásának 40 milliárdos csökkentését. Az előttem szóló képviselő úr jelezte, hogy fejlesztésekre lesz pénz európai uniós támogatásból, azonban sajnálattal állapítjuk meg, hogy 50 milliárd forint hazai fejlesztésiforrás-csökkentésre számíthatunk, és elsősorban ez a fejlesztéscsökkentés - mint ahogy képviselő úr is említette - a leghátrányosabb helyzetű 33 kistérséget érinti. Tehát elfogadhatatlan, hogy út- és intézményi felújítások ne kerüljenek sorra a 2010-es évben.

Az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács véleménye szerint is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) különböző kockázatokat rejt ez a költségvetés. Úgyhogy, képviselőtársaim, ez nem fogadható el.

Köszönöm szépen.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselőtársam úgy fogalmazott, örülhet hazánk, hogy az IMF és az európai bank megsegítette Magyarországot 25 milliárd dollárral. Képviselőtársamat szeretném megkérdezni, hogy mennyit kell nekünk évente visszafizetni ebből, és meddig kell ezt nekünk fizetni.

Úgy tudom, képviselő úr, hogy a költségvetést 1800 milliárd forinttal terheli meg, és azt hiszem, hogy még az unokáink is fogják fizetni ezt a hihetetlen hitelt. Képviselőtársam, az államadósság 56 százalékról 80 százalékra emelkedett, egyedülálló módon Európában. (Dr. Szabó Zoltán: Igen?!) Igen! (Dr. Szabó Zoltán: Olaszországban 112 százalék! - Bernáth Ildikó: Valamivel jobban állnak! - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból. - Az elnök csenget.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Örülök, hogy képviselőtársam szólt a negatív demográfiai problémákról. A mai költségvetési vitában én is a családtámogatásokról szeretnék néhány gondolatot elmondani. Ma, amikor ismertek a negatív demográfiai adatok, a gyermekáldás alacsony száma, azt gondolom, hogy komplex, alaposan átgondolt, ösztönző családtámogatási rendszerre van szükség. Ehelyett mit tesznek önök? Elvesznek a gyermekektől, elvesznek a gyermekeket nevelő családoktól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői időszerűnek és szükségesnek gondoljuk az 1967-ben bevezetett gyes vagy a '81-től igénybe vehető gyed és a '93-tól működő gyet komplex felülvizsgálatát és reformját, ugyanakkor elhibázott lépésnek tartjuk az ellátás időtartamának csökkentését most, amikor a rendszerből kikerülő édesanyáknak reményük sincs az elhelyezkedésre. Abban az esetben, ha a polgári kormány felhatalmazást kap, vissza fogjuk állítani az eredeti időpontokat.

Képviselőtársaim! Önök módosították a terhességi, gyermekágyi segély igénybevételének lehetőségét. Megváltoztatták a családi pótlék szabályait. 2009. július 1-jétől megszüntették a gyermekes családok lakásvásárlási támogatását, az úgynevezett szocpolt. A tegnapi felszólalások során talán a legnagyobb vihart a gyermekétkeztetési díj egyharmadára való csökkentése váltotta ki. A 2009. évi 65 milliárd helyett 2010-ben mindössze 22 milliárdot irányzott elő a költségvetés, azaz 17 milliárd forint megtakarítást terveznek a gyermekétkeztetésen, ami minősíthetetlen. Lamperth Mónika képviselőtársam azt mondta, hogy kompenzálják ezt a tervezetet, de azt gondolom, ha ez már megfogalmazódott az önök fejében, ez minősíthetetlen. De ez nem véletlenül került be a költségvetésbe, ezt továbbgondolták, hiszen ezzel szemben a saját bevételek növelését tervezik a költségvetésben. A gyermekvédelmi törvény módosításával számolnak, amely szerint a közétkeztetésben a térítési díjba a nyersanyagköltség mellett január 1-jétől a rezsiköltség is felszámolható. A költségeket tehát ismét a szülőkre hárítják, képviselőtársaim.

A 2010-es költségvetésnek nem örülnek a nyugdíjasok sem: a 13. havi nyugdíj megszüntetésének, az indexálási szabályok változásának, a nyugdíjkorrekciós intézkedések elhalasztásának, ami így 2009-ről 2010-re tolódik. Nem örülnek a nyugdíjkorhatár emelésének sem. A parlamentben elfogadtuk a 25 éves nyugdíjstratégiát, erre ugyan szükség van, de azokat a problémákat, amelyek ma jelentkeznek, nem tolhatjuk ki 25 évvel későbbre. Időszerű lenne az egyéni nyugdíjszámla bevezetése, mint azt teszik más, kulturált európai országokban, és végre törvényt kellene alkotni a nyugdíjak kifizetéséről, nem pedig bizonytalanságban tartani a járulékfizetőket, hogy lesz-e vagy sem nyugdíj, de a legjobb, ha gondoskodnak magukról.

Képviselőtársaim! Az 1990-es évektől vagyunk tanúi a súlyos foglalkoztatási válságnak. A fordulat évében másfél millió ember veszítette el az állását hazánkban. Ezt a problémát azóta sem tudták kezelni. Ma az aktív férfiaknak mindössze 56 százaléka, míg a nőknek alig 50 százaléka dolgozik, illetve járulékfizető, messze alatta az európai uniós átlagnak. Az okokat nagyon hosszú lenne fejtegetni, egy példát azonban szeretnék elmondani. A termelő-feldolgozó üzemek helyén ma bevásárlóközpontokat látunk. Sikerült rövid idő alatt fogyasztói társadalmat nevelni az emberekből. Az európai egységes piacon az érdekérvényesítésünk egyenlő volt a nullával a korábbi esztendőkben. Nem lehet perspektíva, hogy Magyarország az Európai Unió logisztikai központja legyen.

Képviselőtársaim! Mint ahogy minden területet, a foglalkoztatás teljes egészét is újra kellene gondolni. Azt gondolják, megoldás az, ha három hónapig sok esetben látszatmunkát végeztetünk az emberekkel? A közmunkaprogramban részt vevők alig egyharmada szakképzett, rendelkezik valamilyen szakismerettel. Milyen minőségi munkát végez az, akinek nincs semmilyen képesítése? Az "Út a munkához" program igencsak feladja a leckét az önkormányzatoknak. Aki akar dolgozni, dolgozna egész esztendőben; aki nem, azzal nehéz dolgunk van, akár három hónapon keresztül.

Képviselőtársaim! Még egypár gondolatot szeretnék elmondani az önkormányzatokkal kapcsolatosan. Az államháztartási egyensúly megőrzése érdekében az önkormányzatoktól 120 milliárd forráscsökkentést tervez a kormány, ami komoly minőségromlást jelent a szolgáltatásokban, az emberek életében. Elhangzott már az előzőekben, hogy a települések több mint fele önhibáján kívül hátrányos helyzetű, és az is ismert, hogy a megyék, a megyei városok 428 milliárd forint kötvényt bocsátottak ki, tehát nem lehet azt mondani, hogy az önkormányzatok olyan nagyon jó helyzetben lennének, hogy meg lehessen azt engedni, hogy még 120 milliárd forintot elvegyenek tőlük 2010-ben.

Hol a határa, képviselőtársaim, a vidék-, a falurombolásnak? A legnagyobb vesztesei az idei költségvetésnek az önök által leghátrányosabb helyzetűnek minősített 33 kistérség, illetve az itt lévő települések. Alapvetően 10 százalékos normatívacsökkentéssel számolhatnak a 2010-es esztendőben. A regionális fejlesztési tanácsoktól 50 milliárd forint fejlesztési forrást vesznek el, ami szintén leginkább a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket érinti. Nem lesz út- és intézményi fejlesztés. Szó volt a délelőtti vitában arról, hogy az európai önerőt fogják biztosítani a települések számára. Önök tisztában vannak azzal, hogy ezt az EU-s önerőalapot rendkívül körülményes és nehéz igénybe venni, hiszen nagyon korlátozottak a lehetőségek. Tehát nem fogadható el, hogy 2010-ben hazai forrásokból nem lesznek fejlesztések.

Tovább folytatódik a kistelepülések teljes leépítése. Kezdődött az iskolabezárásokkal, a körjegyzőségek létrehozásával, több mint 700 körjegyzőség jött létre, és most csökkentik a normatívát a 2010-es esztendőben. Bezártak a posták, elvonják a fejlesztési támogatásokat, az infrastruktúra, a vasút felszámolásával számolunk. Tegnap a parlamentben szó volt a vasút 40 milliárdos elvonásáról is. Elfogadhatatlan, hogy mellékszárnyvonalakat kívánnak megszüntetni. Az iparűzési adót az APEH szedi be a 2010. esztendőben. Azt kérdezem én mint Biharugra polgármestere, hogy mi jöhet még, képviselőtársaim. További forráskivonások érintik a közoktatást, a szociális ellátásokat, a kulturális feladatokat, és szó volt a művészetoktatás megcsonkításáról is. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez európai uniós vívmány, és ezt a gyönyörű ágazatot, ami nagyon fontos lenne, sikerült tönkretenniük.

Képviselőtársaim! A hétfői parlamenti ülésen a vasútvonalak tervezett megszüntetése volt napirenden. Intézkedésük elhamarkodott, át nem gondolt, számításokat, elemzéseket nélkülöző, a vidéken élő emberek élet- és munkakörülményeit súlyosan sértő intézkedésnek vélem. Az elmúlt húsz esztendőben a MÁV vagyonában több ezer milliárd forint tűnt el, ez a tény nyilván hozzájárul a vasút jelenlegi állapotához. Mint ahogyan az is, hogy a nagy reformok úgy működnek, hogy a kormány értékesíti a vasút összes nyereséges üzletágát, és marad az állam nyakán a pénznyelő csődtömeg. A MÁV elnök-vezérigazgatójának évi 78 millió forintos fizetése nem más, mint titoktartási pénz, ennyibe kerül, hogy kellő szakértelemmel biztosítja és fedezi az állami vagyon gátlástalan lenyúlásának zavartalanságát.

Képviselőtársaim! Békés megyében 280 kilométernyi vonal bezárását tervezik, amely hét szárnyvonalat érint, a többi között a Gyomaendrőd-Körösnagyharsány közötti 86 kilométeres szakasz öt várost érint, Gyomaendrődöt, Dévaványát, Körösladányt, Szeghalmot, Vésztőt. És az nem zavarja önöket, hogy mi, akik ott élünk, a mellékszárnyvonal fejlesztésén dolgozunk. A határ menti együttműködés operatív program út, vasút, természetes vízfolyások helyreállítására biztosít támogatást. Ezek a programok biztosítanák az elmaradott határ menti régiókban élő lakosság életkörülményeinek javulását, új munkahelyek teremtését. Már készen kellene lennie annak a tervnek, amely a Gyomaendrőd-Nagyvárad határon átnyúló vasúti szakasz rekonstrukcióját tartalmazza, miközben önök a felszedésén fáradoznak.

A 2010-es költségvetés, képviselőtársaim, mindannyiunk számára veszteséget jelent, szomorú vagyok, hogy csak ennyi tellett önöktől. Az nem jutott eszükbe, hogy el kellene zárni azokat a csapokat, ahol a közpénzek indokolatlanul folynak el. Módosító javaslatainkkal szeretnénk jobbá tenni a 2010-es költségvetést, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy ezeket a javaslatokat önök mind, egytől egyig lesöprik.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés törvényalkotási gyakorlata finoman szólva kifogásolható, mint ahogy láttuk ezt az előbbi törvénymódosítás esetében is. Képviselőtársam úgy talált fogalmazni, hogy ha elfogadják azt az előttünk tárgyalt törvényt, akkor az jogalkotási szégyen.

Én is úgy vélem, hogy a törvényeink sajnos rosszak, átgondolatlanok, minden alaposságot, szakszerűséget nélkülöznek, ezért sorozatosan arra kényszerül a parlament, arra kényszerülünk itt, hogy módosítsuk azokat.

A szociális törvény például már köszönő viszonyban sincs saját magával, miután 137. alkalommal került módosításra. Képviselőtársaim és köztársasági elnök úr soha ennyi törvényt nem küldött vissza a parlamentnek, legutóbb a nagyon fontos polgári törvénykönyv módosítását javasolta átgondolásra a képviselőknek.

Az úgynevezett nagy ellátórendszerek reformját, a strukturális átalakítást a kormány - mint ismerjük - az elmúlt nyolc esztendőben nem tudta megvalósítani. A nyugdíjrendszer átfogó reformja hasonlóképpen maradt el. Tehát reformok hiányában rá vagyunk kényszerítve a gyakori módosításra, szó szerint toldozgatjuk-foldozgatjuk a törvényeinket.

(20.40)

A többi között a nyugdíjtörvény is ki van téve mindenféle, úgymond széljárásnak, a konvergenciaprogramnak, a pénzügyi és gazdasági válságnak, a kormányok kénye-kedvének. Az állam, mint más területen, itt sem biztosítja az állandóságot, a biztonságot az állampolgárai számára. A szocialista kormány tizenharmadik havi nyugdíjat ad, majd sajnos visszaveszi, kilátásba helyezi a nyugdíjba való beépítését, amelyet nem lehet később elvenni. Kérdés: mi lesz azokkal a nyugdíjasokkal, akik ezután mennek nyugdíjba? Arról nincs szó, hogy ők is megkapnák ezt a pénzt. Bárcsak ennyi probléma lenne a nyugdíjrendszerben!

Nyugdíjasaink nyugdíjprémiumot kapnak, ha a gazdasági növekedés eléri a 3,5 százalékot. Jelenleg ismert, hogy a gazdasági növekedés nem növekedés, hanem csökkenés, majdcsak 6-8 százalék mínuszban.

Hozzáteszünk, elveszünk, bizonyos korosztályok mindig rosszul járnak egy-egy törvénymódosítás kapcsán. A nyugdíjkorhatár-emeléssel például az úgynevezett Ratkó-korszak gyermekei, az 1952 és 1957 között születettek kerülnek kedvezőtlen helyzetbe. A nyugdíjkorhatár 65 évre való emelése is elhibázott meglátásom szerint, jelen körülmények között ez nem megoldás a munkaerőpiac gondjaira, mert hiába kell valakinek hosszabb ideig dolgoznia, amikor nincs munkahely. Jelenleg nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsony, 57 százalékos a foglalkoztatottság a 15-64 éves korosztályban. Az idősebb korosztályokban ez még alacsonyabb, 2007-ben az 55-59 évesek foglalkoztatási rátája mindössze 48 százalék volt.

Az előrejelzések szerint a következő 5-15 esztendőben nyugdíjkorba lépők között több százezren lesznek, akik kiesnek az ellátásból, mert nem tudják összegyűjteni a szükséges úgynevezett szolgálati időt. Ők, akiket a rendszerváltás veszteseinek is emlegetnek, az elmúlt húsz esztendőben csak töredezetten voltak jelen a munkaerőpiacon. Ha az említett csoport kiesik a rendszerből, akkor a teljes nyugdíjrendszer alapértéke kérdőjeleződik meg, képviselőtársaim, s ekkor felvetődik majd a felelősség és a szolidaritás kérdése.

Ma a nyugdíjkorhatár jelenleg ugye 62 év Magyarországon, háromévente egy évvel növekszik ez a határ, de nagyon kevesen vannak, akik a hatvankettedik életévüket betöltve veszik igénybe a nyugdíjukat. Jelenleg mintegy 720 ezer korhatár alatti nyugdíjas van a rendszerben. Európában ugyan a 65 éves nyugdíjkorhatár a jellemző, de ehhez magas élettartam párosul, képviselőtársaim. Az Európai Unió korábbi tizenöt tagállamában a várható élettartam átlaga a férfiaknál 77 év, a nőknél 83 év, míg Magyarországon a férfiaknál 69 év, a nőknél 77 év a születéskor várható élettartam. Tehát az EU átlagától való elmaradás a nők esetében négy és fél, a férfiaknál hat és fél esztendő.

Ma 3 030 671 nyugdíj-, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesülő van, ebből 800 ezer rokkantnyugdíjas. Egy európai uniós tanulmány, képviselőtársaim, Magyarországot a rokkantak országának nevezte, hiszen arányában elfogadhatatlan a jelzett szám. Tudjuk valamennyien, hogy a rendszerváltást követő foglalkoztatási nehézségeket, miszerint másfélmillió ember veszítette el az állását, az egészségügy oldotta meg: rokkantosította az embereket. Ez ma is így van. A szigorítások ellenére az megy el rokkantnyugdíjba, aki éppen akar. A szociális és foglalkoztatási problémákat jelenleg a nyugdíjrendszer kezeli.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ideje lenne elkezdeni ezen a nagyon fontos területen rendet rakni. A jelenlegi nyugdíjrendszer azt feltételezi, hogy az egymást követő generációk szolidárisak egymással. A jelenlegi aktívak abban a reményben fizetik a járulékot, hogy a következő generáció által befizetett járulék fedezi majd az ő nyugdíjukat. Már látszik a következő probléma, képviselőtársaim: a fiatalok nagy része nem bízik a jelenlegi bizonytalan nyugdíjrendszerben, és már most sem fizetnek járulékot.

Mit látnak a fiatalok jelenleg? Szegény, főképpen a létminimum alatt élő nyugdíjasokat, amely nem perspektíva a számukra. Amikor, képviselőtársaim, a nyugdíjrendszerről beszélünk, akkor nagyon fontos a fiataljaink helyzetének a számbavétele. Új fogalom látott napvilágot, amely a közgondolkodásban az öngondoskodás: tehát mindenki gondoskodjon magáról, így vagy úgy, mert az államra nem számíthatnak. El sem lehet képzelni, mi lesz a fiataljainkkal nyugdíjas korukban!

Az 1990-es években a nyugdíjrendszerek problémái és a megoldások keresése nemzetközi szintre emelkedett, egyre nagyobb erők mozdultak meg világszerte. A Világbank 1995-ben hárompilléres nyugdíjrendszert javasolt Magyarországnak. Az alanyi jogon járó, egyösszegű nyugdíj célja a megélhetés minimális szintjének biztosítása volt; a második pillér: az egymással versengő nyugdíjalapok egyikében minden aktív korú számára kötelező a tagság; a harmadik pillér az önkéntes tagságon alapul.

Az 1997-ben elfogadott és 1998-ban indult nyugdíjreform a pályakezdőknek kötelezővé tette, hogy bruttó bérük 6, majd 8 százalékát a Nyugdíj-biztosítási Alap helyett az általuk választott magánnyugdíjpénztárak egyikébe fizessék. Ezek együttese lett nálunk a nyugdíjrendszer második pillére. Az átlépés a magánnyugdíjpénztárakba tömeges volt, már akkor megrendült az állami rendszerben a lakosság bizalma. Mára azonban kiderült, hogy nem jelent biztos nyugdíjat a magánrendszer sem, tekintve, hogy a befektetett pénzeket nem tudja megfelelő haszonnal kamatoztatni, és a saját fenntartási költségük sem kevés, amelyet a befizetett járulékból fedeznek. 2009 decemberéig lehetőség van visszalépésre az állami nyugdíjrendszerbe. Az 1957 előtt születetteknek javasolt; valójában senki nem tudja megmondani, mi a célszerű, mikor cselekszenek helyesen a járulékfizetők.

A médiában arról értesültünk, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása a Pénzügyminisztérium előtt van, a magánnyugdíjpénztáraknak a terv szerint részvénytársasággá kell alakulniuk. Tehát azt hiszem, az elmúlt tízéves működés bebizonyította azt, hogy a jelenlegi formájukban nem működőképesek a nyugdíjpénztárak. Csak reménykedni lehet abban, képviselőtársaim, hogy a "nyugdíj és időskor" kerekasztal olyan tanulmányi javaslatot készít a döntéshozók számára, amely megnyugtató megoldásokat nyújt az állampolgárok számára a jelenlegi kaotikus helyzetben.

Ha már a kormány a reformot nem tudta végrehajtani, megalkotta az idősügyi nemzeti stratégiát, a megfogalmazott célkitűzések 2034-ig 25 évre kerülnek megfogalmazásra, két ütemben. Fontos volt egy teljes körű helyzetelemzés elkészítése, azonban teljes paradigmaváltásra van szükség a nyugdíjakat, a nyugdíjasokat érintő kérdésekben.

Képviselőtársaim! Az az ország nem lehet versenyképes, amely leírja a 45 év felettieket, és eldobja a nagy gyakorlattal, szakmai tapasztalattal rendelkező, időseknek mondott fiatalokat. Az élethosszig való tanulás szlogenje értelmét veszti, ha a társadalom nem számít a magasabb korú állampolgáraira. Fiatalok, nagy munkabírású, jó egészségnek örvendő emberek vannak ma nyugdíjban. Tapasztalataikat, tudásukat nem nélkülözheti a rendszer.

Képviselőtársaim! Az előttünk lévő módosítás a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi VIII. törvény módosítása, amely 2008-tól szabályozza a korhatár előtti nyugdíjba vonulást.

Képviselőtársaim! A 2006. évi törvénymódosítás rendkívül szigorú szabályokat vezetett be az előrehozott öregségi nyugdíj megállapításának feltételeiben, így kikötötte a nyugdíjba vonulásnál a munkavégzésre irányuló jogviszony megszüntetését, átalakították a nyugdíjba vonulók induló nyugellátásának kiszámítását. A kormány által elismerten legalább 8 százalékkal alacsonyabbak lettek az induló nyugdíjak 2008-ban. A szigorítás egyik legfontosabb eleme volt a nyugdíj mellett végzett keresőtevékenység korlátozása, amely szerint aki keresetével év közben eléri a mindenkori legkisebb munkabér tizenkétszeresét, ez a 2009. esztendőben bruttó 858 ezer forint volt, annak a nyugdíjfolyósító az év hátralévő részében nem folyósítja tovább a nyugellátását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi törvénymódosítás képviselőtársaim, dr. Kökény Mihály és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselőtársaim előterjesztéseként került az Országgyűlés elé. Az előttünk lévő törvénymódosítás célja a korhatár előtti nyugdíjazottak keresetkorlátjára vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezése. A nyugdíjtörvény egy kicsi szeletét érintő, korrigáló lépésről van szó. A 2006-ban indult konvergenciaprogram részeként illesztették a nyugdíjrendszerbe ezt a módosítást. Mint más törvények, a nyugdíjtörvény is túlszabályozott, valójában azt is szabályozzuk, amire nincs szükség.

Ismert, képviselőtársaim, aki előrehozott nyugdíjba megy, az rosszabbul jár. A legutóbbi törvénymódosítás jelentős csökkentést, büntetést ró azokra, akik az előrehozott nyugdíjat választják. A nyugdíj azonban, ha előrehozott, ha nem, közel sem elég a megélhetéshez. Előrehozott nyugdíjba is bizonyos feltételekkel mehetnek el az emberek. Korhatárhoz, évhez kötött, 58, 59, most már 60 évesen mehetnek el a nők és a férfiak egyaránt, és nem kevés, 35, 37, 38 év szolgálati idővel. Tehát aki ilyen módon el tud menni nyugdíjba, miért korlátozzuk az esetleges pluszjövedelem-szerzést? Ezzel a törvénnyel már most is - úgy látom a gyakorlati tapasztalataim alapján - sokat ártottunk.

(20.50)

Az önkormányzatok és intézményeik elküldték a jó szakembereiket nyugdíjba. A nyugdíjstratégia így írott malaszt marad, ha nem vesszük komolyan az abban foglaltakat. A törvény vitájában jelezték képviselőtársaim, hogy ez a módosítás, mint ahogyan képviselőtársaim írják, egyes szakmákban, különösen a speciális szakértelmet, szaktudást, gyakorlatot igénylő munkakörökben, mint az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra, a művészeti ágazatokban munkaerőhiányt eredményezhet. Érthetetlen, miért pont a minimálbér tizenkétszeresét lehet korlátként alkalmazni. Mi a problémánk azzal, ha a dolgozók többet keresnek? A nyugdíj és a minimálbér együttesen sem fedezi egy átlagos család havi kiadásait. Az európai gyakorlat az, képviselőtársaim, a minisztérium képviselője szerint, hogy nyugdíj mellett nem lehet keresőtevékenységet folytatni. Csak az a probléma, hogy az európai uniós nyugdíjátlag ötszöröse a hazai átlagnak. Azt gondolom, hogy ezeket a tételeket nem lehet a magyar viszonyokra adaptálni.

Képviselőtársaim, a módosítás kapcsán kiderült, hogy nincsenek adataink, hány főt érint ez a törvény, hány főnek kellett megszüntetni a nyugdíját a törvényben előírt keresetnövekedés miatt. Az Állami Számvevőszék ugyan jelentésében jelezte, hogy körülbelül 178 fő nyugdíját vonták vissza a törvény kapcsán. A nyugdíjasok közül mindössze 220-250 ezer dolgozik, a létszám fele korhatár feletti.

A kormány jelenlegi álláspontja szerint nem ért egyet a módosítással, a gyakorlat azonban igazolta, hogy maga a technikai megoldás sem működik jól, képviselőtársaim. Például az APEH 3 hónap múlva jelzi, hogy van olyan nyugdíjas, aki túllépte a keresetkorlátot. Az ügyfél gyakorlatilag jogosulatlan nyugdíjfelvétel sértésbe kerül, tehát utólag kell visszafizetnie a nyugdíját. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy az előttünk álló módosítás a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP által is általános vitára alkalmas, a törvénymódosítást fentiekre való tekintettel támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2007 elején tette közzé a "Nem mondunk le senkiről" elnevezésű zászlóshajóprogramot. A program elsődleges célterülete az ország lakosságának 10 százalékát lefedő, társadalmi, gazdasági, infrastrukturális szempontból elmaradott, úgynevezett leghátrányosabb helyzetű 33 kistérség, valamint a 15 százalékát lefedő 47 kistérség.

Az Európai Unió fontosnak tartja az elmaradott kistérségek felzárkóztatását a fejlettebbekhez, éppen ezért erre a programra 97 milliárd forintot különített el. Az érintett települések polgármesterei örülhetnének ennek a jó hírnek, ha nem játszanának velük macska-egér harcot a lebonyolító szervezetek. Biharugra polgármestereként részese vagyok a sarkadi kistérségben folyó előkészítő munkának. A kistérségi tervezőmunka a kihirdetéstől számítva egy évvel később kezdődött el az önök tehetetlensége miatt.

A tervezőmunka során szembesültünk azzal a valósággal, miszerint a hangzatos ígéretekkel ellentétben a dedikált források kizárólagos, a leszakadó települések felzárkózását szolgáló szabad felhasználását biztosító forrásaival szemben egy meglehetősen kötött és több oldalról korlátozott hozzáférési lehetőséget tesz lehetővé. Az NFÜ minden település számára meghatározta a fejlesztési területeket, majd a kidolgozott projektek közül eldöntötte, mire van szükségünk.

A pályázatok három év elteltével kerültek kiírásra. Ennek a ténynek is örülhetnénk, ha a pályázatot lebonyolító szervezet példátlan módon menet közben nem változtatná a pályázati kiírást. A várhatóan sok pályázat miatt első alkalommal a bonyolító szervezet konzorciumi beadást írt elő, amikor ezzel elkészültünk, úgy döntött, mégis településenként kell beadnunk a pályázatot. Ezek a bizonytalanságok megnehezítik az önkormányzatok és munkatársaink munkáját.

Tisztelt Államtitkár Úr! A program elhúzódása, a források igénybevételének megnehezítése vélhetően kormányzati politikai megfontolás. Arra szeretnék választ kapni öntől, mikor indulnak el a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben a felzárkóztató programok és a beruházások. Komolyan gondolták-e a zászlóshajóprogramot, vagy csak üres szlogen marad ez is?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! A csak nevében szocialista kormány másodrendű állampolgárrá alacsonyította a vidéken élő embereket. A vidéki ember önöknek fölösleges tehertétel, akiről nem kívánnak gondoskodni, de nem is kérnek az önök gondoskodásából, azonban azt mindenképpen elvárják, hogy egyenlő bánásmódban részesüljenek.

Amit csak lehetett, felszámoltak a falvakban ez idáig. Utolsó rúgásként a felhatalmazás nélküli kormány veszi a bátorságot, és az elődeink által létrehozott értéket, a vasúti szárnyvonalakat is megszünteti a szeghalmi, a sarkadi és a mezőkovácsházi, hozzáteszem, a leghátrányosabb helyzetű Békés megyei kistérségekben. A bezárás oka: önök szerint nem gazdaságosak.

Egy kis matematika, államtitkár úr. Önök milliárdokat költöttek el a meg nem valósult kormányzati negyedre; milliárdokat fizettek ki a BKV-nál végkielégítésekre; a 4-es metró építési költsége az eredeti háromszorosára duzzadt. Az említett beruházások vajon gazdaságosak, államtitkár úr? A kérdés fel sem merül a kormány tagjaiban.

Az elkótyavetyélt milliárdoknak mindössze a töredéke lenne a vésztő-körösnagyharsány-nagyváradi vasúti szárnyvonal újbóli helyreállítása, amely több ezer ember életében jelentene alapvető minőségi változást. Körösnagyharsány és a határ között mindössze 5 kilométernyi vasúti pályaszakaszt kellene építeni, ugyanis a határ túloldalán nem szedték fel a síneket.

Kilencven esztendeje várunk a határon átnyúló infrastrukturális fejlesztések, az út, vasút és természetes vízfolyások, valamint természetes földrajzi régiók újbóli helyreállítására, amelyeket az államtitkár úr is ismer, hogy az Európai Unió támogatja ezeket a programokat. Önök azonban az építkezés helyett rombolnak.

Megkérdezem az államtitkár urat: honnan veszik önök a bátorságot, hogy emberek ezreinek sorsáról döntsenek a megkérdezésük nélkül, sajnos rosszul? Mi az oka ennek a lázas kapkodásnak (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), hogy alig néhány hónappal a választások előtt döntöttek a vasúti szárnyvonalak bezárásáról, megszüntetéséről?

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)