Felszólalás adatai

IVÁNCSIK IMRE honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Köszönöm Körömi képviselő úrnak, aki független képviselőként ül itt a parlament padsoraiban, hogy végszót adott nekem, és lehetőséget biztosít arra, hogy nagyon egyértelműen kifejezésre juttassam, szemben az ön érzéseivel, hogy a kormány kifejezetten határozott. Az én szóbeli előterjesztésem rövid, tömör és lényegre törő volt. Nagyon helyesen, azzal egyetértek, amit mondott, hogy nem percben kell mérni egy előterjesztés létjogosultságát, a tartalmát, a mondanivalóját, és biztosíthatom önt arról, hogy nagyon rosszul látta a viselkedésemet, ugyanis az ön által feltételezett szégyenkezés köszönő viszonyban sincs azzal az érzéssel, amit én magam éreztem a beszédem közben. Szeretném önt biztosítani arról, hogy a kormány egy végiggondolt folyamat mentén halad, logikus lépések következnek egymás után, és minden olyan akadályt - reméljük, közös erővel - le fogunk küzdeni, ami ma még jól láthatóan előttünk áll, annak a bizonyos, mindannyiunk által kívánt egyetértésnek a megteremtése érdekében.

Felbukkant jó pár hozzászóló megnyilvánulásában az a ma már szokásosnak tekinthető furcsaság, hogy önök a véleményük egy részét, lényegi részét úgy próbálják itt bemutatni és beállítani, mintha az eltérne a kormány véleményétől. Többen arról beszéltek, hogy a honvédségnek elsősorban itthon kell helytállnia, hogy ha a terrorizmus felbukkan, elsősorban itthoni feladatot jelentsen az ellene való védelem. Ennek érdekében, hogy ez teljesen világos legyen azok előtt is, akik nem ismerik a szöveget, néhány nagyon rövid, de jellemző részletet szeretnék felolvasni az önök által bírált tervezetből, és a lényegi részt fogom kiemelni. A fegyveres erők feladatai - ez az 1. pont, és itt betűkkel jelölt felsorolás van, tisztelt képviselőtársaim, tekintsék ezt a betűkkel jelölt felsorolást fontossági sorrendnek, az a) pontban a következő szerepel: “Magyarország függetlenségének, területének, légterének, lakosságának és anyagi javainak külső támadással szembeni fegyveres védelme.ö A b) pont: “Az államhatár őrzése és védelme.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem értem, hogy önök miről beszélnek akkor, amikor azzal támadják a kormányt, hogy mi ezt a feladatot elhanyagoljuk, mi ezt mellékesnek tartjuk, hogy mi expedíciós hadsereget akarunk létrehozni. Még egyszer, sokadszor, tizedszer, századszor, a nyilvánosság előtt határozottan kijelentem, hogy ebben a kérdésben az önök és a kormány megközelítése, fontossági sorrendje és alapállása között az égvilágon semmilyen különbség nincs. Nagyon kérem önöket, ne próbálják magukat úgy feltüntetni, hogy önök a nemzet érdekeinek a védelmezői, mi pedig olyan csúnya (Dr. Simicskó István: Pedig így van!), semmirekellő kormány vagyunk, akik expedíciós hadsereget hozunk létre azért, mint ahogy itt elhangzott az önök bírálatában, hogy szíre-szóra szaladgáljunk a világban (Körömi Attila: Így van!), és hol ide, hol oda ugrabugráljunk. (Sági József: Afganisztán!) Tudom, hogy önök ezt próbálják elhitetni a közvéleménnyel, de a tények - tisztelt képviselőtársaim - ennek az ellenkezőjéről szólnak, nagyon világosan szólnak az ellenkezőjéről.

És ha már itt az iraki szerepvállalást - amiről persze a közeljövőben még sokat fogunk nyilvánvalóan beszélni és vitatkozni -, mint minden más vitában önök idehozták, akkor szeretném azt is nagyon világosan leszögezni, és emlékeztetni önöket arra, hogy az iraki misszióban való részvételt a parlament nagy többséggel hagyta jóvá, minden párt képviselőjének döntő többsége jóváhagyta a részvételt. A meghosszabbítást az MDF képviselői nem szavazták meg, az összes többi párt nagy többséggel - a Fideszt is beleértve - ez év decemberéig meghosszabbította.

Honnan veszik önök a bátorságot, tisztelt képviselőtársaim, arról beszélni, hogy iraki kaland, a kormány iraki kalandja? Van itt közöttünk egy kedves képviselőtársunk, akinek nem számítanak a tények, nem számít az, hogy a parlament által törvényesen adott felhatalmazás alapján azt a feladatot látják el az iraki katonáink, amire kiküldtük őket, semmiféle hadműveletben részt nem vesznek, katonákat nem kínoznak, semmilyen támadó műveletet nem hajtanak végre, a nekik szánt mandátumot hajtják végre, szállítási feladatokat végeznek. Önök erről számtalanszor kaptak nyilvános és nem nyilvános tájékoztatást, hetente írásban a honvédelmi bizottság képviselőit erről tájékoztatjuk.

Szeretném nemzetközi jogi szempontból is a kérdést megvilágítani, amit önök már körülbelül százszor hallottak eddig, és még ma is úgy tesznek, mintha ezt nem hallották volna százszor. Szó sincs arról, tisztelt Körömi képviselő úr - és néhány fideszes képviselőnek is szeretném a figyelmébe ajánlani, akik ezt nem jól gondolják -, hogy Magyarország a megszállásban vett részt, vagy hogy bármilyen elítélhető céllal és érdekek mentén ment Irakba. Önök pontosan tudják, képviselőtársaim, a szövegét is pontosan ismerik, visszakereshetik az összes jegyzőkönyvet, amelyben erről beszéltem. Persze, volt olyan reagálása önök közül az egyik képviselőtársunknak, hogy az államtitkár itt valami BT-határozatot emleget. Az államtitkár nem valami BT-határozatot emlegetett, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1511. számú határozatát idézte, amely - önök pontosan tudják - úgy szól, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a fegyveres erőket is beleértve, kifejezetten felszólítja a tagállamait, hogy vegyenek részt az iraki konszolidációban.

(12.10)

Magyarország ennek a nemzetközi felhívásnak tesz eleget, gondos mérlegelés, nyilvános vita és az önök egyetértése után (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) - mondom, az önök egyetértése után.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt olyan is elhangzott, hogy a kormány diktátumot tett le az asztalra. Szó sincs erről. Önök pontosan tudják, a kormány nincs olyan helyzetben, hogy bármiben, különösen a kétharmados törvények ügyében diktátumot tegyen le. Arról van szó, az volt a törekvésünk, mivel az időszükséglete adott volt a törvényjavaslat kidolgozásának, és szerettük volna, hogy ebben a tavaszi ülésszakban még jóvá lehessen hagyni, ezért voltunk kénytelenek benyújtani, és ezt követően a politikai egyeztetést megtartani. Előtte, amint az önök előtt ismert, a szakmai egyeztetést lefolytattuk. Nagyon bízunk abban, hogy olyan módosító javaslatokat láthatunk holnap és majd a későbbiekben a honvédelmi bizottság asztalán és itt a parlament plénumán, amelyek a kormány számára is elfogadhatóak lesznek, és amelyek mentén meg tudunk állapodni.

Ha ez nem jön létre, akkor azokat a képviselőtársaimat, akik ilyen javaslatot tettek, szeretném megnyugtatni azzal kapcsolatban, hogy nagyon elszántak vagyunk. A jövő héten azt a bizonyos sok lépésből álló, hosszú időt igénybe vevő és minden, az önök által és általunk kölcsönösen fontosnak tartott kérdésre kiterjedő egyeztetési folyamatot el fogjuk végezni, amit önök most hiányolnak. Ha önök felteszik a kérdést, hogy ennek ismeretében vajon mi marad a törvénytervezetből, amely végül majd jóvá lesz hagyva, azt válaszolom rá, hogy megmaradnak azok a most már nélkülözhetetlen és gyorsan meghozandó döntések, amelyek szükségesek a munka folytatásához, és lehetőséget biztosítanak arra, hogy miközben mi majd hosszasan egyeztetünk, ne mulasszunk el lényeges döntéseket.

A missziókkal kapcsolatban nagyon furcsának találtam azt a felvetést, amely arról szól, hogy missziókba küldjük az embereket, és közben nincsenek megfelelően megbecsülve. Szó sincs erről. Pontosan tudják önök is, hogy a misszióban szolgálatot teljesítő katonák kiemelt megbecsülésben részesülnek.

Az ellenzék következő slágertémája - minden egyes vitában ugyanezek a panelek elhangzanak, lehet, hogy ez valahol le is van írva, nem tudom pontosan, de az a gyanúm, mivel annyira kísértetiesen és állandóan ismétlődnek, hogy van egy biblia, amelyből ezt önöknek idézniük kell -, hogy tömeges bezárások történnek, jelentős létszámcsökkentés történik, szakmai kultúrákat számol fel - ezzel vádolják folyamatosan a kormányt. Ilyen kis számú bázisbezárás még soha nem volt a haderőreform történetében. (Zaj a Fidesz padsoraiban.) Lehet ezen mosolyogni, a számok beszélnek. A részletes vitáig be fogom hozni a számokat, képviselő úr, ha ön kételkedik ennek az igazságtartalmában. Bizonyára nagyon meg fog lepődni, nemcsak ön, hanem a többiek is.

Jelentős létszámcsökkentésről beszélnek a tisztelt képviselőtársaim akkor, amikor az előző haderőreformok során több tízezres létszámcsökkentések történtek. Ezúttal szinte jelentéktelen az a létszámcsökkenés, amely végbemegy. Szakmai kultúrák felszámolását említik, ami nyilvánvaló hazugság és ferdítés, hiszen szó sincs arról, hogy bármilyen szakmai kultúrát meg kívánna szüntetni a minisztérium vagy a honvédség. Arról van szó, hogy az új feladatoknak, az új képességeknek megfelelő új készségeket hozunk létre, miközben megőrizzük és beépítjük a régi kultúrákat. Önök egyébként nagyon pontosan tudják, hogy ez így van.

A honvédelmi bizottság múltkori ülése többször szóba került. A számokra nem emlékszik pontosan, Simicskó úr, majd nézze meg a jegyzőkönyvet, hogy nem egészen így történt. Komoly valóságtartalma és jogos alapja van az ön által elhangzott bírálatnak, ami a kormánypárti képviselőket illeti, ezt egy percig sem akarom vitatni. Minden ilyen bírálatot érdemes megfontolni, és legközelebb módosított és helyes cselekvést tanúsítani. Ezt szeretettel ajánlom képviselőtársaimnak.

Viszont ennek a bizottsági ülésnek volt egy másik fontos jellemzője is, amiről önök nem beszélnek, én viszont legalább annyira fontos jellemzőjének tartom: amikor önök rájöttek, hogy kevesebb kormánypárti képviselő ül bent a teremben, akkor ügyrendi javaslattal lezárták a vitát. Ugye, itt önök arra hivatkoztak, hogy nagyon komolyan vették, nagyon sok kérdést feltettek, és részletesen igyekeztek megvitatni. Szó sem volt erről, tisztelt képviselőtársaim. Arról volt szó, hogy önök valóban nagyon sok kérdést feltettek. Ott ült mellettem három igen jól felkészült szakember, akik alig várták, hogy az önök kérdéseire választ adhassanak, viszont annak a rövid távú taktikai célnak az elérése érdekében, hogy önök majd büszkélkedhessenek azzal, hogy leszavazták a kisebb létszámban ott lévő kormánypárti képviselőket, ügyrendileg lezárták a vitát, nagy csodálkozást, megütközést kiváltva ezzel azokból a szakemberekből, akik azt gondolták, tényleg komolyan gondolták a kérdéseiket.

A szakszervezetekkel kapcsolatban, illetve volt itt egy másik fontos fejtegetés, hogy a katonák igényeinek megfelelően. Ez egy kicsit fejre állított logika. Én azt mondom: persze nagyon fontos, hogy a katonák jól érezzék magukat, megbecsültek legyenek, a munkafeltételeik javuljanak, és olyan körülményeket teremtsünk, amelyek mentén joggal elvárhatjuk, hogy az önkéntes, professzionális hadseregben kitűnő teljesítményt nyújtsanak. Mégis, amikor törvényt alkotunk, nyilvánvalóan nem elsősorban, nem feltétlenül és nem mindenben a katonák igényei szerint kell eljárnunk, hiszen például a külföldi missziók ügyében is, amikor valaki olyan részérvelést használ, hogy egyébként nagyon sok katona jelentkezik arra, hogy mehessen a missziókba, nagyon helyesen azt szoktuk rá mondani - önök is és mi is -, a missziókba sem a katonák igényei szerint megyünk, és sok minden más dolog sem feltétlenül azért történik, mert ők ezt vagy azt igénylik.

A másik dolog a szakszervezetekkel való egyeztetés. Természetesen folyamatosan párbeszédben állunk, érdekegyeztető fórumrendszer működik, ez az előző kormányok alatt is így történt, ez most is így van. A törvény szerint minden kérdésről kikérjük a véleményüket, és mindenben egyeztetünk velük, igyekszünk is megállapodni.

Úgy emlékszem, az előző kormány honvédelmi kormányzata sem úgy működött, hogy ha mondott valamit a szakszervezet, és igényt nyújtott be, akkor azt feltétel nélkül elfogadta, és aszerint haladt a törvényhozás, hogy amivel egyetért a szakszervezet, az jó lesz, azt jóváhagyjuk itt a parlamentben, amivel nem ért egyet, azt nem hagyjuk jóvá. Nagyon helyes, hogy ez nem így volt az előző kormányzat alatt sem, természetesen most sem így van. Nem lehet minden igényt jóváhagyni. Arra törekszünk, hogy maximalizáljuk a lehetőségeket, és olyan kompromisszumokban állapodjunk meg a szakszervezetekkel, ami lehetővé teszi azt, hogy a katonák jó érzéssel részt vegyenek ebben az átalakulási folyamatban.

Végezetül Simicskó úr mondataira szeretnék utalni, teljesen egyetértve és megnyugtatva őt. Azt mondja: jó lenne elindítani azt az egyeztetési folyamatot, amelyre én a bevezetőmben is és itt a vita-összefoglalóban is többször utaltam. Arról szeretném biztosítani tisztelt képviselőtársaimat, hogy amennyiben most tudunk továbbhaladni és megállapodunk néhány kérdésben - ebből nyilván valamit majd a parlament jóvá fog hagyni -, azt is figyelembe véve, hogy most mit hagyott jóvá, és milyen további módosítási igényeket érzékel a kormány vagy érzékelnek a parlamenti frakciók, szeretnénk, ha ütemesen tovább tudnánk haladni a törvényalkotás folyamatában, annak érdekében, hogy elsősorban itthon teljesítő, a nemzet biztonságát védelmező honvédségünk legyen, olyan, amelyik a nemzetközi kötelezettségeinek is képes eleget tenni, olyan, amelyik megbízható szövetségese a társországoknak, és olyan, amelyik a nemzetközi porondon kiváló teljesítményt tud nyújtani. Nem azért, mint ahogyan önök ezzel vádaskodnak, hogy bármilyen jó pontot szerezzünk, vagy a kormány külpolitikájához bármilyen háttértámogatást szerezzünk, hanem annak érdekében, hogy a közös védelemről gondoskodni tudjunk, és annak érdekében, hogy azok a katonák, akiknek a haza védelme az első számú feladatuk, a lehető legjobban fel legyenek készülve egyénileg, a társaikkal való együttműködésben, és a szövetségesekkel, a nemzetközi partnerekkel való mindenoldalú együttműködésre is készen álljanak.

Ezek azok a célok, tisztelt képviselőtársaim, amelyekben biztos vagyok, hogy egyetértünk. Ha ténylegesen meg tudjuk találni a lényegi kérdéseket, és nem próbáljuk egymást félreértelmezni, félremagyarázni, hanem valóban azt a bizonyos össznemzeti érdeket keressük a honvédelem ügyében, amelyben a lelkünk teljesen azonos és közös, s ha minél inkább képesek leszünk a rövid távú politikai taktikai célokat félretenni és a lényegre koncentrálni, bizonyos vagyok abban, hogy ezt a mostani részleges, jól előre látható kudarcot magunk mögött hagyva a következő hónapokban olyan törvényjavaslattal tudunk majd a parlament elé állni, amely - nem mondom, hogy vita nélkül, mert ez furcsa lenne - a komoly vitákat követően, a módosító javaslatok mérlegelését, elfogadását követően mégis olyan egyetértő szabályozás lesz, amely mentén a következő években nyugodtan haladhatunk tovább. Nagyon szépen köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(12.20)