Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita során többször felmerült egy bizonyos kérdés, hogy fenyegeti-e veszély Magyarország uniós forrásait, hiszen számtalan politikai fenyegetést kaptunk az elmúlt időszakban, hogy megvonják ezeket az uniós támogatásokat. Ahogy itt elhangzott, különösen a migránskérdéssel kapcsolatban néhány európai politikus mondta azt, hogy akkor el kell vonni forrásokat.

Azt gondolom, hogy ezek a nyilatkozatok egyértelműen a politikai viták, illetve, ha erősebben fogalmazok, a politikai zsarolás körébe tartoztak. Hiszen valóban úgy van, ahogy egyébként az uniós biztos, Oettinger biztos is nyilatkozta, hogy a fejlesztési források jelentős része az Unió-15-öknek, tehát a korábbi uniós tagoknak is érdeke. Itt is elhangzott, hogy egyes tanulmányok szerint Lengyelországban a lengyel forrásokból 80 százalék visszamegy Németországba.

Sokszor felvetődik a vita, hogy érdemes volt-e az Unióba belépni, az uniós források megérik-e. Nyilvánvaló, hogy már azért sem lehet elvonni ezeket az uniós forrásokat, mert ez egy olyan megállapodás része volt, ahol az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásával együtt lépett ez életbe. Tudjuk, egészen biztos, hogy a tőkeáramlás során elsősorban a külföldi tulajdonosok által kivitt tőkejövedelmek jóval nagyobbak, mint ami tőkejövedelmet a magyar tulajdonosok hazahoznak. Nyilvánvaló, hogy elestünk egy bizonyos importvám-bevételtől, ez 42 milliárd a számítások szerint. Egészen biztos, hogy a magyarországi munkaerő kiáramlása is elsősorban az Unió-15-öknek kedvez. Ott is vegyes a hatása, de elsősorban az ő gazdaságukat fejleszti, habár meg kell mondjam, hogy ez gazdaságilag Magyarország számára is jelentős.

Tehát ha egyenleget akarunk felállítani, akkor nagyon sok olyan tanulmány van, amely azt mondja, a lengyel tanulmány 80 százalékról beszél, de amikor én korábban megfigyelő voltam az Európai Parlamentben, már akkor is elismerték, hogy ez legalább 40 százalék lesz. Tehát nyugodtak lehetünk egyfelől, mert ez érdeke az Unió-15-öknek, tehát a nyugat-európai országoknak is, másfelől azt gondolom, létezik egy olyan kompromisszum, és itt a magyar kormány nyilván arra törekszik, hogy ez kölcsönösen kedvező legyen. Tehát mindazonáltal, hogy ez az uniós 15-ök érdeke is, Magyarországnak is alapvető érdeke kell legyen, és én azt gondolom, az eddigi szerződések, programok ezt tükrözik.

Engedjék meg, hogy még reagáljak néhány olyan felszólalásra, amelyben egyértelműen ellentmondásokat tapasztalhattunk az ellenzék részéről. Elhangzott, hogy ezek a programok a gazdasági növekedést semmiképpen nem növelik; másfelől meg azt szokták mondani, hogy a magyar gazdaság meg különösen a fejlesztések csak azért növekednek, mert csak az uniós források növelik azokat. Nyilvánvaló, hogy egyik állítás sem igaz önmagában. Igaz az, hogy az uniós források jelentősen hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, erre különböző százalékos számítások vannak, és a jövőben is hozzá fognak járulni; a feladat az, hogy felkészüljünk arra, hogy amikor nem lesznek, akkor is legyen gazdasági növekedés.

Másfelől pedig olyan képtelenségek is elhangzottak itt, hogy az egészségügy egyetlenegy fillért sem kapott, hogy az egészségügyben nem használtuk fel a forrásokat. Több mint 500 milliárd forint az, amit az uniós fejlesztésekből az egészségügy területén az elmúlt évtizedekben már felhasználtunk. És ezekbe nem csak a fideszesek járnak, tehát hogy csak a fideszesek jártak volna jól, ez is egy képtelenség, de azt gondolom, hogy ezeknek a százmilliárdoknak a sorsa mindenkit gazdagít, még akkor is, ha az összes problémát nem oldja meg.

Nyilvánvaló, hogy a lényeg végül is az, hogy egy olyan fejlesztési politikát dolgozzunk ki, ami az egész országnak az érdeke, csökkenti a különböző területek, térségek különbségeit is. Erre vonatkozóan is voltak felszólalások. Én azt gondolom, egyértelmű, hogy a kidolgozott programok Magyarország egészének a felzárkóztatását csökkentik (sic!) elsősorban, másodsorban a különböző térségek közötti különbségeket hivatottak csökkenteni, de ezt önmagában az uniós forrásokkal nem lehet elérni, hiszen ma már tudjuk, hogy a növekedést elsősorban a szakképzett munkaerő hiánya, illetve ellenkezőleg: a megléte támogatja.

Tehát azt gondolom, és ezzel hadd zárjam, hogy az uniós vitában azért azt el tudom mondani, hogy itt olyan kritikák hangzottak el, hogy gyorsabban kellene kifizetni. Én ezzel egyetértek. Persze, a kormányzat is erre törekszik. Semmi érdemi hozzászólás vagy javaslat nem volt arra, hogy esetleg hogyan lehetne másképp felhasználni a forrásokat, a programokon belül milyen olyan szakmai javaslatok vannak, hogy hogyan kellett volna máshogy megfogalmazni a programokat, máshogy legyen a kedvezményezettek köre. (Gőgös Zoltán: Nem is kell másként, csak gyorsan…) Igazából semmilyen szakmai kritikát nem hallottunk, sem most, sem a korábbi uniós vitákon, úgyhogy én azt gondolom, hogy mindezekkel együtt jól állunk, ahogy elhangzott, az előző uniós ciklushoz képest is. Nyilvánvaló, hogy a kifizetéseket és az eljárásokat mindig gyorsítani és korrigálni kell.

Ezzel együtt én azt javaslom az ellenzéknek is, hogy relatíve nézze a helyzetet, és viszonyítsa az adatokat a korábbi ciklushoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)