Felszólalás adatai

MOLNÁR LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tíz éve bekövetkezett rendszerváltás, valamint az azt követő időben a piacgazdasági hatásokkal küszködő és globalizációval sújtott társadalmunkban különös figyelmet érdemel az a társadalmat megosztó ellentmondás, amit a minimálbérek és a minimálnyugdíjak eltérő mértékű emelése hozott létre.

A rendszerváltást követő piacgazdasági változások az eddigi stabil piacok összeomlásához vezettek, és számos, eddig biztosnak látszó munkahely szűnt meg. Ez a dolgozók nagyszámú elbocsátásával, növekvő munkanélküliséggel, kényszernyugdíjazásokkal járt. A piacgazdálkodásra való áttérés hatása viszont egyelőre csak abban nyilvánult meg, hogy amíg az árak nyugati színvonalúak, addig a nyugdíjak és a munkabérek megmaradtak a nálunk szokásos alacsony értéken.

A kormány meghatározza évenként a kötelező legkisebb minimálbér mértékét. Ez az összeg 1993-ban a kormányrendelet alapján 9000 forint volt, és ez évenként 2000 forintos nagyságrenddel emelkedett. 1999. december 26-án kormányrendelet alapján a minimálbér összege 25 500 forintot ért el. Ezt követően nagyobb emelés következett: a kormányrendelet a minimálbér összegét 2001. január 1-jei hatállyal 40 ezer forintban állapította meg. Már arról is megszületett a kormányzati döntés, hogy 2002. január 1-jétől a minimálbér összege 50 ezer forint lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miközben tanúi vagyunk a minimálbér ilyen szép ívű emelkedésének, érdemes megnézni, hogy miként alakult a minimálnyugdíjak növekedése. Az utóbbi évtizedek demográfiai változásai átstrukturálták társadalmunkat. A társadalom elöregedett, megnőtt azoknak az állampolgároknak a száma, akik átlépték a nyugdíjkorhatárt. A hosszú, munkában töltött évek után méltán várják, hogy életük hátralévő éveit nyugodtan, anyagi biztonságban éljék.

A nagyméretű társadalmi változások azonban olyan vihart kavartak, ami a régi felosztó-kirovó nyugdíjrendszert is magával rántotta. Kiderült, hogy a nyugdíjbiztosító a nyugdíjjárulékként befizetett összegekkel nem gazdálkodott okosan, azt nem gyarapította, hanem felélte. Végül már odáig jutott a dolog, hogy a munkanélküliség emelkedésével az aktív munkát végzők által befizetett járulék már csak nehezen tudta fedezni az egyre nagyobb számú nyugdíjas ellátását.

Az Országgyűlés által 1997-ben elfogadott nyugdíjreform e kérdést felemásan úgy oldotta meg, hogy annak vesztesei a nyugdíjasok voltak, azok a nyugdíjasok, akiknek érdekében a nyugdíjreform készült. A nyugdíjasok társadalmi megítélése kedvezőtlenül alakult. A fiatalabb korosztályokban olyan vélemény is napvilágot látott, hogy a nyugdíjasokat az aktív dolgozóknak kell tulajdonképpen eltartaniuk, vagyis ők a társadalom nyakán élnek. Azt azonban senki nem veszi figyelembe, hogy ők, a nyugdíjasok voltak azok, akik áldozatkész munkájukkal létrehozták mindazok alapját, ami most van. A nyugdíjasok már jó előre kifizették és meghitelezték az államnak a nyugdíjukat, hogy időskorukban emberhez méltóan tudjanak megélni.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerint megállapításra kerülő nyugdíjak összege sajnos nem képes lépést tartani a növekvő inflációval és az árak drasztikus emelkedésével, a kormány legnagyobb jóakarata ellenére sem. Az ellátás alsó határát a minimálnyugdíj jelenti, amelynek összegét a kormány évenként állapítja meg. Ez az összeg 1999-ben 15 350 forint, 2000-ben 16 600 forint, míg 2001-ben 18 310 forint volt. Tisztelt Országgyűlés, 18 310 forintból nem lehet emberhez méltóan megélni! Nyomorogva, reszketve kell élni azoknak a nyugdíjas honfitársainknak, akiknek a minimálnyugdíjat vagy a minimálnyugdíjhoz megközelítő összeget hoz havonta a postás. Érdemes tehát összehasonlítani a minimálbér és a minimálnyugdíjak emelkedésének ütemét, és láthatjuk, hogy amíg a minimálbér jelentősen emelkedett azzal, hogy 40 ezer forintban, majd 50 ezer forintban került megállapításra, addig a minimálnyugdíj emelkedésének üteme nem lépi át a 2000 forint/éves összeget.

Úgy érzem, képviselőtársaim, hogy ez a helyzet nem méltányos, sőt méltánytalan. Ez ellen fel kell emelni a szavamat, és fel kell hívni a döntéshozók figyelmét arra, hogy dolgozzanak ki megoldást, hogy a minimálnyugdíjak mindenkor legalább a minimálbérek arányában emelkedjenek.

Nagyon szeretném, hogy a nyugdíjasok érdekében meg tudjam nyerni az összes parlamenti párt támogatását, hogy közösen megoldjuk ezt a halasztást nem tűrő problémát. Ennek érdekében hatpárti egyeztető tárgyalást kezdeményeztem, amellyel kapcsolatos leveleimet már az illetékes pártelnököknek el is küldtem.

Köszönöm a szót, elnök úr.