A felszólalás szövege:

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hétköznapi beszélgetések során, amikor az emberi kapcsolatokról van szó, talán ott hangzik el a legtöbb bölcsesség. Engedjék meg, hogy megosszam önökkel, hogy a feleségem gyakran mondja a gyerekeinknek az emberi kapcsolatokról, hogy gyerekek, amennyit beleraktok az emberi kapcsolatokba, pontosan annyit tudtok belőle kivenni. És ha nem teszitek bele azt, amit bele tudtok tenni, akkor nem tudjátok belőle kivenni azt, amiről azt gondoljátok, hogy jár nektek.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor a külpolitikáról esik szó, gyakran elhangzik, hogy patrióták vagyunk. És valóban, itt, a patkó minden oldalán mindenki patrióta, de amikor rákérdezünk arra, hogy mit jelent a patrióta külpolitika, akkor legfeljebb annyit hallunk, hogy a nemzeti érdekek védelmét. És amikor rákérdezünk arra, hogy mégis, mit értünk a nemzeti érdekek védelmén, akkor vagy csönd van, vagy pedig arra korlátozódik a válasz, hogy minél több pénzt kiszedni a partnerekből. Akkor jól képviseltük a nemzeti érdekeinket.

Én egy kicsikét másképpen látom, a patrióta külpolitikát, a nemzeti érdekek védelmét ennél lényegesen tágabbnak, mint azt, hogy mennyi pénzt szedünk ki valahonnan. A patriotizmus, erről Kóka János szerintem nagyon szépen beszélt a felszólalásában, azt jelenti, hogy büszkék akarunk lenni mindarra, amit mi Magyarországon elértünk. És ugyanez külföldön, átfordítva, akkor vagyunk jó patrióták, ha azt akarjuk elérni, hogy ők ránk büszkék legyenek; felnézzenek ránk, becsüljenek bennünket, megbízható partnernek tartsák Magyarországot. A kérdés persze az, tisztelt Országgyűlés, hogy hogyan tudjuk ezt elérni, hogy felnézzenek ránk, és hogy büszkék legyenek ránk.

Ha visszagondolnak a mögöttünk lévő kampányra, erre más összefüggésben képviselőtársaim is felhívták a figyelmet vagy beszéltek róla, a magam részéről persze szomorú voltam, hogy a külpolitika mintha eltűnt volna a kampányból. Mintha Magyarországnak, ennek a, lássuk be, nem túlságosan nagy országnak mintha nem lenne fontos az ország jelene és jövője szempontjából, hogy milyen külpolitikát folytat, hogyan képzeli el a közelebbi és távolabbi régiók helyzetét. Gondoljanak képviselőtársaim arra, amikor itt, a parlamentben nemzetközi missziókban való magyar részvételről folytattunk vitákat, hányszor hallottuk azt, hogy mi a magyar érdek. Mi a magyar érdek abban, hogy Afganisztánban, Boszniában vagy Koszovóban magyarok részt vegyünk, és segítsünk a béke, a demokrácia megteremtésében? És miközben az a néhány ember, aki kint van, magyar katonák ténylegesen megbecsülést és tiszteletet vívnak ki számunkra, addig a politika fanyalog, és arról beszél, hogy nincs magyar érdek. S ennek az eredménye, tisztelt Országgyűlés, az, hogy ha Magyarország befelé fordul, ha nem foglalkozik külkapcsolataival kellő intenzitással, akkor Magyarország nem lesz benne a hírekben, akkor nem részesedik sem a nemzetközi közösség eredményeiből, sem a kudarcaiból természetesen, és nem hozunk mi létre okot arra, hogy partnereink büszkék legyenek ránk.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagja, de én most nem erről a tagságról fogok beszélni, persze, ez adódna, hanem arról, hogy miközben mind a NATO-ban való tagságunk, mind pedig az Európai Unióban való tagságunk hallatlan mértékben tágítja Magyarország mozgásterét abban, hogy a körülöttünk lévő világon változtassunk, érzem a tendenciát arra, hogy ehelyett inkább bezárkózzunk. A kormány programját áttanulmányozva örömmel konstatáltam, hogy a kormány programja egy aktív, tehát nem reagáló, aktív külpolitikát fogalmaz meg, és a magyar érdekeket a korábban értelmezettnél szélesebb körben fogalmazza meg. Nem mindegy Magyarország számára, mert magyar érdek, hogy hogyan néz ki a körülöttünk lévő világ, mennyi a demokrácia, mennyi a szabadság, mekkora a szabad kereskedelem lehetősége, és az sem mindegy számunkra, hogy mit gondolnak a környező országok rólunk.

Tisztelt Országgyűlés! Ha a kormányprogram végrehajtásához adhatnék egy tanácsot a kormánynak, a feleségem azt mondja a gyerekeinknek, amennyit beleteszünk az emberi kapcsolatokba, annyit vehetünk ki belőlük, és ez igaz a külkapcsolatokra is. Amennyit Magyarország beletesz, annyit vehetünk ki belőle. És ha szeretnénk többet kivenni a külkapcsolati rendszerünkből, akkor, azt javaslom, tegyük bele azt, amit erőnktől és tehetségünktől függően beletehetünk. És remélem, hogy ezt is fogjuk tenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt nagyon sok pedagógus vitatkozik, ezért mint gyakorló apa hadd meséljek önöknek egy történetet. Amikor egy szülői értekezleten a tanár azt mondta, hogy segítsek, mert a gyerek az iskolában sokat játszik, akkor azt mondtam neki, hogy megpróbálok, csak én is kérem az ő segítségét: a gyerek a kádból mindig kidobja a szappant este, és segítsen. Becsületére legyen szólva, jót nevetett, mert megértette, hogy az iskola dolga az iskola dolga, és a család dolga a család dolga. Bevallom őszintén, elhűlve hallgattam László Tamás képviselőtársamat, hogy az iskola dolga, mondjuk, a férfivá nevelés lenne. Nem tudom, egészen pontosan mire gondol. Szerintem a többségnek megy ez iskola nélkül is.

Amire szeretném képviselőtársaim figyelmét fölhívni, az az, hogy tényleg a család válságban van, ezt tudjuk, de hát az iskola nem tudja megoldani ezeket a problémákat. Én azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy legyenek kereszténydemokraták, legyenek szocialisták és persze még inkább liberálisak, abban a szellemben, amit ők jónak tartanak, neveljék a gyerekeiket.

(17.10)

Adjanak egy olyan mintát, amely számukra követhető, s azt ígérem önöknek, hogy akkor nem kell az iskola után kiabálni, az iskola tanítsa meg, hogy milyen a jó apa, milyen a jó anya, milyen a jó család; ez rajtunk, felnőtteken, szülőkön múlik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Európai Üzleti Tanács rendszeresen kiad egy jelentést Magyarország gazdasági helyzetéről. Érdemes rájuk odafigyelni. Miután ők egy európai tanács, Magyarország gazdasági teljesítményét európai összefüggésekben látják, és tesznek Magyarországnak javaslatokat. Ezért az európai ügyek bizottsága meghallgatta őket, és szeretném a meghallgatás eredményéről a tisztelt Házat tájékoztatni.

Mindenekelőtt arról beszéltek, hogyan látják Magyarország kétéves teljesítményét az Európai Unióban. Itt a magyar parlamentben hol az hangzik el, hogy egészen kiváló volt, hol pedig az, hogy rettenetes. Ők azt mondják, hogy vannak pozitívumok, és vannak negatívumok. Hadd kezdjem néhány pozitívummal, amiket ők mondtak: innovációs képességünk nem a 10-ek, hanem a 25-ök vonatkozásában a 15. Európában, a nemrég csatlakozottak közül csak ketten előznek meg bennünket, Szlovénia és Észtország. De ez azt jelenti, hogy már van két olyan régi tagállam, amit innovációs indexükben meg tudunk előzni. Tagországként való működésünkben harmadikként soroltak be bennünket a 10-ek közül, és ami érdekes lehet számunkra, a munka termelékenysége tekintetében a tíz újonnan belépett tagország között Magyarország a legelső, tehát megelőzi az olyan sokat hivatkozott Szlovéniát és Észtországot is.

De hát ne csak a pozitívumokról beszéljünk, mert vannak kétségkívül árnyoldalak, beszélni kell azokról is. A maastrichti kritériumok teljesítésében, sajnálom kimondani, de őszintén kell beszélni, a legutolsók vagyunk a 25-ök között. Éppen ezért, ha egy átlagot lehetne vonni, ők azt mondják, hogy Magyarország összességében az ötödik helyet foglalja el a tíz belépett tagország között. Tehát túlzás van abban is, hogy Magyarország élenjáró lenne, és abban is túlzás van kétségkívül, hogy Magyarország sereghajtó lenne.

Mindenesetre a Magyar Európai Üzleti Tanács beszámolójából két következtetés adódik. Az első az, hogy valóban különbséget kell tenni a magyar gazdaság és a magyar közigazgatás működése között. Elnézést kérek, ők mondták, hogy az egyik oldalon a magyar gazdaság dübörög, miközben valóban a közigazgatás nagyon-nagyon rosszul teljesít, és ezen sokat kell változtatnunk.

Nagyon rossz a vélemény a politikáról. Ők azt mondják, hogy a magyar politika és ami egy parlamenti vitában elhangzik, az is hozzájárul ahhoz, hogyan árazzák be Magyarországot. Ők abban reménykednek, hogy a pénzügyi világ nem nagyon figyel a politikai vitákra, mert ha figyelne, eléggé leárazná ez Magyarországot.

(9.50)

Két példát említettek: hogy 2006-ban még a magyar parlamentben arról folyik a vita, hogy egy külföldön megvásárolt terméknek - a gázról van szó - mennyi legyen a fogyasztói ára, azt mondják, hogy ez teljesen abszurdum, ilyen nincsen, az ár az annyi, amennyi, és hogyha a magyar kormány ezt támogatja, akkor nyilván az adófizetők zsebéből fogja támogatni. A másik pedig, amit ők gyakran elmondanak, hogy a magyar parlamentben milyen gyakran szidják a multikat, és hogy 2006-ban, tizenhat évvel a rendszerváltás után még mindig ördögként vannak a multik feltüntetve, ezt ők nagyon sajnálatosnak tartják.

Tisztelt Országgyűlés! Beszéltek a csomagról is. Azt mondták a csomagról, hogy szükségesnek tartják, és el tudják fogadni azt, hogy nincsen egyelőre adócsökkentés. Ugyanakkor nagyon világosan megfogalmazták azt a kifogásukat a csomaggal szemben, hogy túl sok az adónem, az adónemek száma nő, és azt mondják, hogy ez nem jó. Idejön egy külföldi beruházó, érdeklődik a szokásos adók után, kiderül, hogy van még egy negyedik, ötödik, hatodik, hetedik. Akkor azt mondják, hogy és van még, és van még valami? Tehát ők azt javasolják, hogy ha már az adók nőnek, akkor ez elfogadható ideiglenesen, de az adónemek száma semmiképpen se nőjön, és szeretnének egy minimális konszenzust elérni a csomag tekintetében.

Sok szó esett a nyelvtudásról, azt mondják, hogy Magyarországon nagyon kevesen beszélnek angolul, ez szükséges. Azt javasolják, hogy lehetőleg Magyarországon ne szinkronizáljuk a filmeket. Nem tudom, hogy a parlament tudna-e ebben valamit tenni, de ha ezek a gyerekrajzfilmek angolul mennének, a kisgyerekek hároméves korukban ezeket megtanulhatnák, és ha mi ebben tudunk valamit tenni, akkor tegyünk.

És végül volt szó - utolsó mondat erejéig, elnök úr - a kis- és középvállalkozásokról. Ők azt mondják, hogy a multiknak nagyon nagy szerepük van abban, hogy ezek fejlődhettek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Összességében azt mondják, hogy a pékeknek és a fodrászoknak akkor megy jól, hogyha a gazdaság egészének jól megy, tehát ezért kellene nekünk itt többet tenni.

Köszönöm, elnök úr, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert nem tartottam volna helyesnek, hogy a képviselői hozzászólások között csak egyetlen, a javaslattal vitatkozó, annak céljait kétségbe vonó hozzászólás hangozzék el. Két dologban azonban szeretném Turi-Kovács Béla képviselő úr hozzászólását folytatni. Az egyik: érdemes-e ezekről vitatkozni? Igen. Ha van arra mód, hogy ezt ne rendkívüli tárgyalásban vitassa meg az Országgyűlés, hanem egy komoly vitát folytasson, akkor ezt én támogatom. Jogosnak tartom azt a kérdésfeltevést is, amit mindig felteszünk magunknak, amikor Magyarország katonai nemzetközi szerepvállalásáról van szó. Ez a kérdés úgy hangzik, hogy van-e magyar érdek a Közel-Keleten, jelesül Dél-Libanonban.

Szeretném az Országgyűlést tájékoztatni arról, hogy nem olyan régen egy nemzetközi közvélemény-kutató intézet egész Európában megkérdezte a polgárokat arról, mit tartanak Európa, tehát a saját életük szempontjából a legnagyobb biztonsági kockázatnak. És az európai lakosságnak mintegy 80 százaléka, tehát nem egy enyhe többség, hanem egy nagyon jelentős többsége nem Észak-Koreát, nem is Iránt, hanem a Közel-Keletet jelölte meg mint olyan konfliktusgócot, amely Európa, következésképpen az ő életük szempontjából is kockázatokkal jár.

Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogyha Európa egésze ezt így érzi, miért nem éreznénk ezt mi, magyarok is ekképpen. Valóban, nem olyan régen a televízió előtt is követhettük a dél-libanoni konfliktust, sokan úgy éreztük, hogy ez a mi mindennapjaink biztonságérzete szempontjából jelentőséggel bír. Tudjuk, hogy ebben a globalizált világban - amit lehet szeretni, és lehet nem szeretni, sokan nem szeretik, én speciel szeretem - ezek a konfliktusgócok nem elszigeteltek egymástól. Ha egyetértünk abban, hogy Európa, ezen belül Magyarország és az életünk szempontjából fontos, hogy a Közel-Keleten a konfliktust meg lehessen oldani, vagy további konfliktusokat meg lehessen előzni, és ebben a nemzetközi közösség részt vesz, márpedig ez történik, akkor Magyarországnak érdemes ebben részt vennie, hogy ezzel is kifejezzük, részesei vagyunk a nemzetközi világban nemcsak a stabilitásnak és a békének, hanem azon konfliktusok feloldásának is, amelyek ezt a békét fenyegetik.

Tisztelt Országgyűlés! Az európai, illetőleg a magyar szerepvállalás rendkívül fontos. Úgy vélem, a kormány előterjesztését hallgatva senki nem állíthatja azt, hogy Magyarország erején túlmutató mértékben vesz részt az ENSZ dél-libanoni szerepvállalásában. De hogy szimbolikusan, ezzel megmutatva, hogy Magyarország nemcsak a Kárpát-medencéért önmagában érez felelősséget, hanem a világ távolabbi területeiért is, amelyek - még egyszer - ránk is hatással lehetnek, úgy érzem, nagyon helyes, hogy Magyarország ebben részt vesz.

(18.10)

Ez megfelel a magyar érdekeknek. Ezért én arra kérem képviselőtársaimat, Turi-Kovács Béla képviselő urat kivéve, bár talán még őt is meggyőztem, hogy jó lelkiismerettel támogassák ezt az előterjesztést, mert ez megfelel a világ, ezen belül Magyarország és a mi érdekeinknek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Magyarország nem túl nagy ország, és az, hogy mi történik a közvetlen és távolabbi környezetünkben, nagyon komoly hatással van Magyarország jelenére és jövőjére. Éppen ezért a magyar külpolitikának állandóan fel kell tennie magának azt a kérdést, hogy a külpolitikának mi a célja. Úgy fogadjuk el a világot, ahogy van, és kiügyeskedjük magunknak azt, amit tudunk, vagy pedig ambíciónk van arra, hogy változtassunk rajta? Én mindenképpen a második mellett voksolnék, és arra bátorítanám a kormányt, hogy azt az utat járja, amelyet van módunkban tapasztalni.

A Balkán különösen fontos Magyarország számára. Az, hogy a Balkánon stabilitás van, vagy pedig összedől az, amit ma elértek, közvetlen hatással lehet Magyarországra is migrációs és egyéb szempontból. De ha csak a gazdasági kérdéseket nézzük, egy stabil Balkán, amely fejlődik, és ahol tudják, hogy Magyarország mennyit segített, Magyarországnak hatalmas hasznot tud hozni. Éppen ezért örömmel nyugtázom miniszterelnök úr balkáni útját. Úgy gondolom, jó ötlet volt, és jó lenne, ha a magyar külpolitika általában aktívabb lenne a Balkán irányába.

Ha lett volna módunk konzultálni az út előtt, akkor tettem volna egypár javaslatot miniszterelnök úrnak. Például a magyar külpolitika bilaterális alapokra épül a Balkán irányába. Jó lenne, ha Magyarország kinevezne egy általános Balkán-nagykövetet. Nem kerül sok pénzbe, Budapesten lenne a székhelye, de kifejezne egy általános magyar Balkán-politikát; megjegyzem, a Balkánon legsikeresebb országok, Németország, Finnország is ezt alkalmazzák. Érdemes lenne követnünk. Nagyon fontos, hogy amikor a Balkán integrációs esélyeiről beszélünk, egy reális menetrendről beszéljünk. Emlékszünk arra, hogy ebben a Házban, ott fönn a pódiumon Jacques Chirac elnök még arról szónokolt nekünk, hogy Magyarország 2000-ben az Európai Unió tagja lesz. Nem ezt az utat kell járnunk.

Egy világos és egy követhető perspektívát kell számukra nyújtanunk, és ameddig az európai uniós tagság bekövetkezik, amely, lássuk be, a távolabbi jövőbe vész ebben a pillanatban, addig is milyen átmeneti intézkedéseket tudunk tenni, amelyekkel a Balkán jövőjét segítjük, a Partnership for Peace-be való fokozatos belépés, vagy pedig a vízumrezsim egyfajta megváltozása. A vízumra szükség lesz nyilvánvalóan, de olyan drága ma a vízum, hogy, kedves képviselőtársaim, a mai szerb lakosság 80 százaléka soha nem járt külföldön. Hát hogyan várhatjuk el, hogy az Európai Unióban tapasztalható pozitív élményeket hazavigyék?! Ezek mind-mind olyan javaslatok lehetnek a magyar kormány részéről, amelyek, úgy gondolom, érdemben tudják a Balkán integrációs esélyeit javítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék saját magunk és a kormány figyelmébe ajánlani egy szót, amely csúnya szó azért, mert a Kádár-rendszerben nagyon csúnya érzelmek tapadtak rá. Ez pedig az internacionalizmus. Tudjuk, hogy miért nem szerettük ezt a szót, azonban, képviselőtársaim, ha lehántjuk erről a szóról azokat a negatív élményeket, Varsói Szerződés és KGST, és csak arról beszélünk, hogy Magyarország egy nyitott ország, amely ambicionálja azt, hogy befolyásoljuk a környezetünket, igen, azt mondom, Magyarország legyen internacionalista.

És, tisztelt képviselőtársaim, ha csak erre a mai vitára visszagondolok, az ellenzék, úgy tűnik, támogatja a kormány Balkán-politikáját - örömteli dolog. Miniszterelnök úr tett egy javaslatot az európai pénzek elosztásának ellenőrzésére, az ellenzék lényegében osztja. És ha a vitára figyelők lehántják azokat a karcos szavakat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim használtak, ez megint egy előrelépő folyamat. Ha arra gondolok, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége tett egy javaslatot egy ötpárti tárgyalásra a legfontosabb célok azonosítására, és ha azt tapasztalom, hogy Navracsics frakcióvezető úr erre pozitívan reagált, akkor, tisztelt képviselőtársaim, azt kell mondjam, hogy azok, akik figyelik a parlamenti vitákat, és úgy látják, hogy ez a magyar politika reménytelen, akkor ez a mai vita, ha más nem, arra kell hogy felhívja a figyelmüket, hogy igenis van remény. Van remény arra, hogy ennek a szkanderozásnak vége legyen, és a magyar politika ismét az értelmes párbeszéd helyszínévé váljon.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hallhattuk az előterjesztőtől, Répássy képviselő úrtól, hogy az ellenzék - szerintem egyébként nagyon helyesen - parlamenti ellenőrzés alá kívánja vonni az Európai Unióból érkező pénzforrások felhasználását; mint mondtam, helyesen. Mi liberálisok a parlamenti demokrácia intézményének megerősítése mellett vagyunk, ezért támogatjuk az elképzelést, és fontosnak tartjuk, hogy a parlament ellenőrizni tudja, hogy a kormány milyen módon használja föl az Európai Unióból érkező pénzeket.

Amikor azonban azt mondja Répássy képviselő úr, hogy ki kellene vonni az ellenőrzést a rendes bizottsági keretekből, akkor nem egészen értjük, hogy mire gondol, hiszen van egy Országgyűlés, ennek vannak különböző feladatkörrel felhatalmazott bizottságai, amelyek végzik - és eddig is végezték - az európai uniós pénzek felhasználásának ellenőrzését. Még egyszer: az elv helyes, ugyanakkor szeretném rögzíteni, nehogy félreértés essék, itt nem az történik, hogy eddig az Országgyűlés bizottságai nem ellenőrizték ezt a területet, hanem az ellenzék azt akarja, hogy az eddiginél több helyen, még egy helyen ellenőrizzék. Eddig is megtörtént a beszámoltatás, s nemcsak a kormánybiztos úré, hanem azé a miniszteré is, aki ezért a területért felelős. A Fidesz képviselői aktívak voltak ezekben a vitákban, tehát ilyen módon - még egyszer mondom - megvalósul az ellenőrzés.

Értem én azt, hogy a forró őszt követően szükség van gesztuspolitikára. A miniszterelnök úr megfogalmazta, hogy többek között ezen a területen szívesen nyújt gesztusokat az ellenzék számára, és mi, liberálisok nem fogjuk gátját szabni ezeknek a gesztusoknak, mert fontosnak tartjuk, hogy a parlamenten belül a dialógus, a párbeszéd helyreálljon, és ezt nyilván ilyen eseti ügyekben érdemes elkezdeni.

Ugyanakkor szeretném felhívni a parlament figyelmét egy érdekes kettősségre: ha jól értem, az ellenzék, Répássy képviselő úr és az előterjesztők egy eseti bizottságot javasolnak, miközben az előterjesztésben arról beszélnek, hogy folyamatában szeretnék ellenőrizni az európai pénzek felhasználását. Tessék már nekem megmagyarázni, hogy egy eseti bizottság egy folyamatot miképpen tud ellenőrizni! Ugyanis az eseti bizottságokat - amelyek legtöbbnyire vizsgálóbizottságok - a kormány által a múltban megtett valamilyen konkrét intézkedés vagy nem intézkedés - teljesen mindegy - kivizsgálására hozza létre a Házszabály. Ezek a bizottságok valóban paritásosak, tehát egyenlő számban vannak bennük ellenzéki és kormánypárti képviselők, de még egyszer mondom, hogy ezek vizsgálóbizottságok.

Amiről most beszélünk, a kormány tevékenységét folyamatában vizsgálni hivatott bizottság, nem eseti bizottság. Egy normális parlamenti bizottság kellene hogy legyen, mint ahogy a gazdasági bizottság ellenőrzi a kormány gazdasági tevékenységét, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság a kormány pénzügyi tevékenységét folyamatában. Hasonlóképpen ennek a bizottságnak sem eseti, hanem megítélésünk szerint normális bizottságnak kellene lennie. Ha egy ilyen bizottság paritásosan feláll - persze nem a paritástól félünk -, akkor szeretnénk megfogalmazni azt az aggályt, hogy ez precedenst fog jelenteni a jövőre, és ha az ellenzék azt akarja, hogy a kormány valamilyen tevékenységét egy parlamenti bizottságon keresztül ellenőrizze, akkor mindig ragaszkodni fog ahhoz, hogy egyenlő számban legyenek benne ellenzéki képviselők. Szerintünk ez nem helyes.

Azt tudnám mondani, tisztelt elnök úr, tisztelt Országgyűlés a magyar liberálisok nevében, hogy van itt egy normális kezdeményezés, amellyel semmi gondunk nincs. Rossz helyről mondom azt mint bizottsági elnök, hogy az európai ügyek bizottsága alkalmas arra, hogy ezt a feladatot ellássa. Lehetne ez egy albizottság is, de lehet egy ettől független bizottság is. Azonban miután a kormány tevékenységét folyamatában vizsgálni hivatott bizottságot alakítunk, nem eseti bizottságot kellene létrehozni. Egy jó elképzeléshez egy rossz megoldás kapcsolódik. Anélkül szeretnék ennek hangot adni, hogy megakadályoznánk a bizottság létrehozatalát.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az SZDSZ soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltást követő 14 évben a magyar parlamenti pártok között egy lényegi konszenzus volt nemcsak arról, hogy Magyarország belépjen az Európai Unióba, hanem arról is vagy abban is, hogy a tagságunk ne csak egy tagsági kártya legyen, hanem Magyarország az Európai Unió tagjaként ossza és erősítse azokat az eszméket, amelyeket általánosságban európai eszméknek hívunk.

A tagság, a mögöttünk álló két és fél év talán még nem teszi lehetővé tapasztalatok levonását (Zaj. - Az elnök csenget.), azonban két és fél hét elteltével, amikor az Európai Unió következő bővülésére sor kerül, Magyarország egy olyan kihívással fog szembenézni, hogy válaszolnunk kell arra, eleget tettünk-e fogadkozásainknak, és valóban képviseljük-e azokat az európai eszméket, amelyekért harcoltunk. Igen, a munkaerő-piaci döntésről beszélek, és ezzel kapcsolatban mindenekelőtt engedjék meg, hogy üdvözöljem a miniszterelnök úr döntését, hogy ezzel kapcsolatban a parlamenti pártokat egy tanácskozásra hívta meg. Ez a döntés valóban több cikluson átívelő döntés lesz hatásait illetően. Ez egy tipikus példája annak, hogy nem elegendő, ha egy kormány egyedül dönti el a kormánypártokkal, hanem az ellenzék képviselőivel együtt hoznak meg egy ilyen fontos, stratégiai kérdést. Éppen ezért csak merem remélni azt, hogy az ellenzéki pártok, amelyek politikájában oly fontos, központi helyet kapott a térségbeli politika, fontosabbnak tartják, hogy részt vegyenek ebben a stratégiai döntésben, semmint hogy a szokásos, személyes gyűlölködésüknek rendeljék alá döntésüket.

Engedjék meg, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, hogy a holnapi tanácskozást már megelőzően a liberálisok álláspontjáról önöket tájékoztassam.

Először is: az Európai Unió egyik alapelve a személyek szabad áramlása, mi pedig hiszünk az Európai Unióban, hiszünk a személyek szabad áramlásában, és hiszünk abban, hogy az európai polgárok tudják legjobban eldönteni, hogy hol kívánnak munkát vállalni, és hol kívánnak boldogulni.

Másodjára: Magyarország két és fél éve küzd, harcol azokkal az országokkal, amelyek velünk szemben bezárták a munkaerőpiacukat. Azt mondtuk, hogy ez egy populizmus, nincs erre szükség, ez ellenkezik az Európai Unió alapelvével. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, most, amikor Magyarország fogadhat munkaerőt külföldről, emiatt az álláspontunkat egy ilyen fontos elvi kérdésben nem változtathatjuk meg! Hogyan lehet Magyarországot komolyan venni, ha eddig ezt mondtuk, mert érdekeink így kívánták, majd abban a pillanatban, amikor a ló másik oldalára kerülünk, homlokegyenest az ellenkezőjét mondanánk? Mi azt akarjuk, hogy Magyarországra felnézzenek, azt akarjuk, hogy a magyar szónak hitele legyen, ezért nekünk azt a politikát, amit elviekben és gyakorlatiakban eddig képviseltünk, folytatnunk kell a jövőben is.

Harmadrészt hadd tegyek egy pragmatikus észrevételt: a magyar munkaerőpiac nem különbözik a dántól vagy a portugáltól. Dániában is azok tudnak leginkább elhelyezkedni, akik dánul beszélnek. Magyarországra is azok a munkavállalók jöhetnek alapvetően, akik beszélni fognak magyarul, ezért, ha lecsupaszítom ezt a problémát, aligha vélem úgy, hogy nagyon sok román vagy bolgár nemzetiségű munkavállalóval kellene Magyarországnak számolnia. Ennek a döntésnek konkrétan a címzettjei, aligha tévedek nagyot, ha azt mondom, a határon túli magyarok lesznek.

S álljunk itt meg egy pillanatra! Pár napja volt a második évfordulója egy igen szerencsétlen népszavazásnak, szörnyűséges volt, szégyen azokra, akik ezt kezdeményezték. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Az elnök csenget.) Mi, liberálisok ezen a népszavazáson azt mondtuk, hogy nincsen szükség újabb választóvonalakra, nincsen szükség olyan döntésekre, amelyek elválasztják többségi és kisebbségi nemzet képviselőit, hanem azt mondtuk, hogy a meglévő választóvonalak, alapvetően a trianoni határ megszüntetésére van szükség, és ezt szolgálja az Európai Unió bővítése, az európai uniós tagság.

(14.30)

Akkor bennünket lehazaárulóztak, kifütyültek, ezt nem bántuk, mert hittünk mélyen ezekben az elvekben, éppen ezért el sem tudjuk képzelni, hogy most, amikor Románia belép az Európai Unióba, akkor hirtelen a trianoni határt fenntartsuk számunkra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Országgyűlés! Ezt fogjuk holnap képviselni Kuncze Gábor pártelnökkel, és remélem...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): ...a parlamenti pártok és a kormány támogatni fogja elképzelésünket. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az európai ügyek bizottsága előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor ez a nemzetközi egyezmény először az európai ügyek bizottságának asztalára került, már ott felmerültek azok a kételyek, amelyeket a köztársasági elnök úr végül megfogalmazott, de úgy döntöttünk - bár a vitában minden parlamenti párt részéről elhangzottak az aggályok -, hogy hátha mégis sikerül különösebb konfliktus nélkül elfogadni ezt az ügyet. Mi úgy véltük, hogy a köztársasági elnök úrnak abszolút igaza volt, amikor ezt megfontolásra visszaadta az Országgyűlésnek, holott nem voltunk arról meggyőződve, hogy ez a törvényjavaslat olyan súlyú ügy volt-e, amelyet érdemes volt visszaküldeni, azonban a dolog érdemében, úgy gondoltuk, hogy igaza volt.

Két módosító indítvány küzdött egymással. Az egyiket eredetileg az alkotmányügyi bizottság terjesztette elő, a másikat pedig ellenzéki képviselőtársaink. Örülünk annak - és talán ez egy újabb jó jel lehet ahhoz, hogy a parlamentben lehet értelmes vitákat folytatni -, hogy az ellenzéki képviselők által benyújtott indítvány jobb volt, mint az eredeti. A dolog érdeméről csak annyit mondanék, hogy az első indítvány úgy fogalmazott volna, hogy az utasok tudomásul veszik azt, hogy az adataik kiadásra kerülnek. Úgy véltük, hogy az ezzel versengő ellenzéki indítvány, amely kifejezett hozzájárulást adna ahhoz, hogy a légitársaságok szolgáltatásait igénybe vevő utasok adatait expressis verbis kiadják egy másik államnak, helyesebb megfogalmazás, ezért utólag - és ebben az összes parlamenti párt között egyetértés volt - megköszönjük a köztársasági elnök úrnak, hogy felhívta erre az anomáliára a figyelmünket.

Az a meggyőződésünk, hogy ezzel az indítvánnyal - amit köszönök ellenzéki képviselőtársainknak - olyan szöveget sikerült elérnünk, amely megfelel nemcsak a nemzetközi normáknak, nemcsak a magyar érdekeknek, hanem azoknak a liberális eszméknek is, amelyek az adatok védelmére oly nagy hangsúlyt helyeznek, és úgy gondoljuk, hogy megfelelő indokkal. Köszönjük a Háznak a támogatást, és reméljük, hogy ilyen módon sikerül egy jó törvényt elfogadnunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Van-e olyan boldog ország, ahol nincsenek súlyos bűncselekmények? Nem, nincsenek ilyen országok. A nálunk boldogabb Belgiumban, Svájcban vagy Norvégiában is bizony néha nagyon súlyos bűncselekményeket követnek el, amelyek bizony felborzolják a kedélyeket.

Magyarországon a rendszerváltást követően, azt hiszem, ebben egyetértünk, a legsúlyosabb bűncselekmény a móri rablógyilkosság - mit rablógyilkosság? -, mészárlás volt. Tudjuk mi történt, a rendőrség nyomozott, nyomozás alapján az ügyészség vádat emelt, majd a bíróság minden fokon elítélte a tetteseket, nevezetesen Kaiser Edét.

A múlt hét eseményeiből kiderült, hogy Kaiser Ede, legalábbis a móri mészárlás ügyében ártatlan, és napirend előtti felszólalásomra azért kerül sor, mert azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy ha Magyarországon most lenne halálbüntetés, akkor Kaiser Ede már nem élne. Van-e olyan bűncselekmény, amely jobban indokolná a halálbüntetést, mint a móri mészárlás ügye? Semmi illúziónk, semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy ha Magyarországon a hatályos törvény ma még lehetővé teszi a halálbüntetést, Kaiser Ede már nem élne, és amikor most kiderült, hogy Kaiser Ede ebben a bűncselekményben legalábbis ártatlan, széttárnánk a kezünket, és csak sajnálkozni tudnánk.

Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége mint liberális párt, a kezdetektől fogva fellépett a halálbüntetés ellen, és az elvi megalapozottság mellett, ami most Kaiser Edével történt, ez egy cáfolhatatlan bizonyíték a halálbüntetés ellen, cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy jól döntöttünk akkor, amikor annak idején a halálbüntetést töröltük a büntetési listánkból.

Amikor erről a Kaiser-ügyről és a sorozatos tévedésekről beszélünk, két elemre hadd hívjam fel az Országgyűlés figyelmét. Az első az, hogy ott, ahol emberek dolgoznak vagy akár gépek is dolgoznak, ott, ahol egyáltalában folyamatok történnek, a tévedés sajnos nem kizárható, még akkor sem, ha törekednünk kell arra, hogy a tévedés lehetőségét a lehető legkisebb mezőbe szorítsuk. Nem érzem, hogy helyes lenne, ha itt, a parlamenti ülésteremben egy más államhatalmi ág munkáját bármilyen kritika érné. Ezt nem is teszem meg, mert még egyszer: a tévedés előfordulhat.

Azonban egy mondat elhangzott egy magas rangú bírói vezető szájából, amire úgy érzem, érdemes visszatérni, ez a mondat úgy hangzott, hogy "kérem szépen, a bíróság hozott anyagból dolgozik".

Úgy érzem, hogy ez a mondat nem elfogadható, mert persze, a bíróság a világon mindenütt a vádindítványból és a védelem indítványaiból dolgozik, és a rendszerváltást megelőző bírói gyakorlatnak az egyik legfontosabb gondja az volt, hogy gyakorlatilag minden ügyészi indítványt - nem mindegyiket, de a legtöbbet - a bíróság kész ténynek vette és elfogadta. Ha elfogadnánk ezt a "kész tényből dolgozunk" elvet, akkor persze, a bíróság az ügyészségi iratokból dolgozik, az ügyészség a rendőri anyagból dolgozik - akkor minek van ez a hosszú folyamat, ha nem azért, hogy ezek egymás tevékenységét, ha kell, felülbírálják? Egy szakértő mondta, szerintem helyesen, hogy ha ez így lenne, akkor csak a rendőrkutya felelős minden egyes tévedésért, mert attól kezdve a rendőrség a kutyára van utalva. Ez nem elfogadható, ezért van egy ilyen hosszú procedúra, egy ilyen hosszú eljárási rend, hogy a tévedéseket ki lehessen szűrni, és ne lehessen másokra hivatkozni.

A másik, amit a tévedéssel kapcsolatban szeretnék mondani, hogy mondják, hogy nyomás volt a rendőrségen. A politikától szerintem nem volt nagy nyomás, a médiákból valóban van, de kérem, ezt fogadják el. Mint ahogy minden országban egy súlyos bűncselekménnyel a média első helyen, kiemelt helyen foglalkozik, most megmondhatjuk, hogy ez ne legyen így, de így lesz. Ami fontos, hogy a rendőrség, az ügyészség és a bíróság ellenálljon ennek a vélt vagy valós nyomásnak, és a lehető legjobban végezze a munkáját.

De, tisztelt Országgyűlés, visszatérve a halálbüntetésre, azt javaslom, hogy ha már ez a tévedés így kiderült, akkor ne csak Kaiser Ede és az ő családja, hanem mindannyian örvendezzünk annak, hogy Magyarországon nincsen halálbüntetés.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Én is beülök ebbe a nosztalgiavonatba, amely a rendszerváltás környékére repít el bennünket. Amikor 1988-ban a Szabad Demokraták Szövetsége megalakult, és először programot készítettünk, elkészült a Kék könyv, a rendszerváltás programja, foglalkoztunk külpolitikai kérdésekkel. Ebben a Kék könyvben a Szabad Demokraták Szövetsége nagyon világosan meghirdette, hogy nem akarunk harmadik utas politikát, nem akarunk a régi világban maradni, hanem egyértelműen, nagyon világosan a nyugati világ részeként képzeljük el jövőnket, és hadd tegyem hozzá: nagy örömünkre szolgál, hogy a későbbiekben egyre több párt csatlakozott ehhez az elképzeléshez, és végül tényleg egy lényegi konszenzus volt arról a rendszerváltó pártok között, hogy Magyarországnak az Európai Unióban van a helye.

Amikor ötven éve a Római Szerződést, az Európai Unió elődjét létrehozó szerződést aláírták, akkor a magyar parlament többsége valószínűleg nem is élt. Egy másik része, ha élt, fiatal volt vagy éppenséggel gyermek, de úgy érzem, hogy a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, ami tényleg összekötött bennünket, nagyon bízom abban, hogy mindannyiunkat összekötött, az az óriási vágy, hogy egyszer a szovjet igától megszabaduljunk, és szabadon, saját döntésünkként az Európai Unióhoz és más nyugati integrációs szervezetekhez tudjunk csatlakozni.

Örültem, hogy Navracsics frakcióvezető úr ebben a megemlékezésben a rendszerváltást és az első szavazást, első választást is felhozta. Magam is úgy érzem, hogy az első választás és az azt követő választások sokat tettek hozzá Magyarország európai uniós tagságához. Remélem, jól értelmezem frakcióvezető úr szavait, amikor arról beszélt, hogy a demokrácia létrejött. Igen, ma Magyarországon demokrácia van, szemben néhány ellenzéki megkeseredett szónoklattal, és fontos, hogy ezt tudjuk, hogy lehetnek köztünk viták, egy európai országban ezek normálisak, de Magyarország ilyen módon egy igazi demokrácia.

Amikor az Európai Unió elmúlt ötvenéves fejlődését végiggondoljuk - tényleg kevés idő van rá -, örültem, hogy miniszterelnök úr beszélt arról, hogy igen, az Európai Unió pénzről szól, de nem csak pénzről szól. Az Európai Unió a békéről, a szabadságról, a demokráciáról szól. Csak tudják, képviselőtársaim, a béke olyan, mint a levegő vagy az oxigén. Amikor nincs, akkor fuldoklunk, amikor van, akkor meg nem vesszük észre, mennyire fontos. Én nem örülök annak, hogy az Európai Unióról szóló vitáink igen nagy mértékben csak az eurókról szólnak.

Amikor Semjén frakcióvezető úr magyar életérdekről beszél, én nem osztom az ebben meghúzódó eléggé tipikus magyar pesszimizmust. Én úgy gondolom, hogy a magyarok olyanok, mint bármelyik más európai ország, talán kicsit nehezebb történelemmel. Ami talán specifikus Magyarország számára, az úgynevezett Trianon-trauma. Azt mondanám, hogy ezt megoldani úgysem tudjuk, de örvendezzünk annak, hogy az Európai Unió igenis hozzá tud járulni a Trianon-trauma eltörléséhez. Mi, liberálisok amúgy is gyűlölünk minden határt, és az európai határok eltörlésével, úgy gondolom, hogy tényleg, ez a nagyon nehéz, sokak által nagyon nehezen feldolgozható történelmi eseményre is megoldást fog nyújtani. Tudom, hogy nem holnapra ad megoldást minden kisebbségi problémára, de úgy gondolom, hogy ez is jó irányba visz. Lehet sajnálkozni azon, hogy nem került be a berlini nyilatkozatba a kisebbség mint szó, sajnálom, hogy ezt nem sikerült a Fidesznek sem elintéznie, de úgy érzem, hogy érdemes ebben tovább dolgoznunk.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék befejezésül az energiáról röviden beszélni. Mégpedig azért, mert az egész energetikai vitánk arra kell hogy szólítson bennünket, hogy értsünk egyet abban, hogy egy lényegesen erősebb Európai Unióra van szükség, mert ha nincsen erősebb Európai Unió és közös európai energiapolitika, akkor nekünk magunknak kell a megoldást ehhez megkeresnünk, és ha az ellenzék azt javasolja, miniszterelnök úr, hogy olyan vezetékről vásároljunk gázt, amelyben nincsen gáz, akkor kérem, ezt ne fogadja meg. Mert ha ezt megfogadná, már látom előre az ellenzék vezérének beszédeit, hogy a magyar kormány milyen válságba sodorta Magyarországot. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy diverzifikációra szükség van, megújuló energiákról nem hallottunk, a nukleáris energia sokáig Magyarországon nagy vita tárgyát képezte. Érdemes lenne ebben is döntenünk, mert egy biztonságos és viszonylag tiszta energiáról van szó, és ráköthetnénk a német vezetékekre, tehát azt hiszem, hogy van még a tarsolyunkban pár olyan megoldás, amelyet érdemes követnünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Higgyünk az Európai Unióban, higgyünk saját magunkban, és úgy érzem, hogy egy világosabb és egy boldogabb jövőt tudunk építeni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok sorában.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Egy ország akkor tekinthető politikai közösségnek, ha vannak olyan alapvető ügyek, amelyekben igen, egyetértés van.

A Kis János által 17 éve meghirdetett liberális minimum sajnos távolabb van, mint valaha - de mit tudnának ma a liberálisok ajánlani, amely talán elfogadható mindenki számára? Ma, a holokauszt emléknapján ilyen ajánlat lehetne a halottak tisztelete. A holokauszt kapcsán, ám nem kizárólag a holokauszt áldozataival kapcsolatban mondom, hogy ebben a ma mélyen megosztott országban óriási szükség van a halottak, egymás halottainak is a tiszteletére.

(14.00)

Kérem, ebben az országban a XX. században embert öltek. Én hinni akarok abban, hogy ebben a Házban nemcsak a fejüket szavazatmaximáláson törő politikusok, hanem gondolkodó, érző és felelősségteljes emberek ülnek. Elfogadom, hogy jelképeink mást és mást jelentenek mindannyiunk számára, ám néhány tízezer szavazat nem érheti meg, hogy bárki is olyan szimbólumot használjon - igen, az Árpád-sávos zászlóra gondolok -, amely alatt sok százezer honfitársunkat lemészárolták, és akik nem fértek fel a marhavagonokra, azokat itt, ettől a Háztól nem messze lőtték a Dunába. 1944 után az Árpád-sávval kapcsolatban minden más érvelés olyan, mintha ma Németországban ma valaki a horogkeresztet mint ősi ázsiai jelképet védelmezné. Az Árpád-sávval kapcsolatos korábbi pozitív élményeket a nyilasok az áldozatokkal együtt belelőtték a Dunába.

Az ajánlatunk tehát az, hogy ne kelljen egyetlen magyar politikusnak sem védekeznie az antiszemitizmus vádjával szemben, ám minden politikai erő tegyen meg minden lehetségest annak érdekében, hogy az Árpád-sávos zászlók eltűnjenek köztereinkről, a pártrendezvényekről. Ezt követeli meg a halottak iránti tisztelet.

Ám ha nemcsak a holokausztról emlékezünk meg, hanem általában a halottak iránti tiszteletről beszélünk, hozzá kell tennem, hogy létezhet bármekkora nosztalgia, jelenthessen bármennyi szavazatot, ebben az országban nem lehet Kádár Jánost sem szociáldemokratának nevezni. Megismétlem: azért nem, mert ebben az országban öltek. És ha a halottak iránti tiszteletben, legalább ebben egyet tudunk érteni - ez a mai napirend előtti erre talán optimistává tesz bennünket -, akkor talán sikeresebben tudnánk egymással szót érteni, és eleget tudunk tenni a mandátumunknak is. Mert miért küldtek bennünket a választók az Országgyűlésbe? Azért, hogy a jövő felé forduljunk, olyan törvényeket hozzunk, amelyek életünket kiszámíthatóbbá, sikeresebbé teszik; hogy sikeres, vonzó és szerethető Magyarországot teremtsünk.

Semmi kétségem, ebben a Házban mindenki szereti a hazáját, hogyne, mindenki szereti a gyerekeit is - nem igaz? -, mégis egyik szülő így, a másik úgy neveli a gyerekét. Az a szülő, aki nemcsak szereti, de okosan szereti a gyerekét, arra törekszik, hogy a gyerek felnőve képes legyen megállni a saját lábán, legyen képes sikerrel venni az akadályokat, legyen képes helytállni és erősnek lenni a versenyben. Nos, mi, szabad demokraták, magyar liberálisok éppen így szeretjük a hazánkat is, azt akarjuk, hogy legyen erős, tudjon alkalmazkodni a kihívásokhoz, győztes legyen a versenyben; ehhez sok mindent meg kell változtatni.

Tisztelt Jobboldal! Nem lehet egyszerre el is vetni a múltat és elutasítani a változtatást is. Mi, liberálisok változtatni akarunk, változtatni az egészségügyön, hogy egészségesek legyünk, hogy hatékonyan gyógyuljunk és tovább éljünk; változtatni az oktatáson, hogy gyermekeink felkészültebbek, sikeresebbek legyenek. Vannak előttünk jó példák, ezeket nem másoljuk, ám szívesen tanulunk belőlük. A Szabad Demokraták Szövetsége, Kóka János pártelnök, személyem és az itt ülő teljes szabad demokrata frakció elkötelezett abban, hogy a koalíció végrehajtsa a szükséges átalakításokat; hogy megvívja a harcot azokkal, akit ezt a missziót szem elől tévesztik, ám mindenkivel kész együttműködni, akik e célok elérésében partnereink lehetnek, és meggyőződésem, hogy ez sikerülni is fog.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 2006-os kampányt megelőzően kutatók megkérdezték a magyar lakosokat, hogy melyik az a terület, amivel a leginkább elégedetlenek. Egyértelmű volt a válasz: ez az egészségügy volt. Tíz lakosból hat, ami azt jelenti, hogy közel hatmillió magyar lakos azt mondta, hogy elégedetlen az egészségüggyel. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége - a kampányban erről nagyon őszintén beszéltünk - misszióként fogalmazta meg, hogy az egészségügyet rendbe kívánjuk tenni, és ez a misszió ma is az egyik alapja a koalíciós együttműködésünknek.

Az Országgyűlésben ma mi a helyzet? Van itt egy párt két frakcióval, amelyik egyik oldalról azt mondja, hogy szeretné elvetni a múltat, a másik oldalon pedig foggal-körömmel ragaszkodik a múlthoz, továbbmegyek, olyan struktúrákhoz, amely struktúrák az ötvenes évek államosításai során jöttek létre. Én ezt nehezen értettem meg egészen Semjén Zsolt mai felszólalásáig, aki olyan tőkeellenes kirohanást tett, hogy kezdem érteni a vonzalmát ehhez a korhoz. Tisztelt Országgyűlés! Versenyellenességet tapasztalok a Házban. De milyen érdekes! Pár héttel ezelőtt bírálták a kormányt a Nabucco-vezeték miatt, és akkor azt mondta az ellenzék, hogy a monopólium rossz és a verseny a jó. Én ezzel egyébként egyetértettem; most meg csodák csodájára azt mondják, hogy nem a verseny rossz, hanem a monopólium a jó. Hát ezt nehéz megérteni!

Tisztelt Országgyűlés! A gyógyszeripar milliárdokat költ fejlesztésre. Ha bemegyünk egy egészségügyi intézménybe, kórházba, látjuk a milliós felszereléseket, ezeket meg kell vásárolni. És akkor az a párt, amelynek az elnöke azt mondja, hogy ő még soha nem hazudott a magyar népnek, azt mondja, hogy az egészségügy nem üzlet; amikor az egészségügy talán a legnagyobb üzlet ma, de legalábbis nekünk meg kell vásárolni a gyógyszereket és az egészségügyi berendezéseket. De miből? Az állam vásárolja meg? Kérem, tegye fel a kezét az, aki azt szeretné, hogy adókat emeljünk, hogy meg tudjuk venni ezeket a hatalmas pénzbe kerülő dolgokat! Vagy ki akar járulékemelést? Kérem, az tegye fel a kezét! Senkit nem látok. Mi maradt hátra? Magántőkét kell tudnunk bevonnunk az egészségügybe annak érdekében, hogy a céljainkat teljesíthessük.

A reform eddigi szakaszáról már a miniszterelnök úr szólt. Én csak annyit tennék hozzá, hogy nem elég beszélni arról, hogy a szívinfarktusos betegek hány százaléka juthat arra a sorsra, hogy meghal a kórházban, vagy kevés tán beszélni arról is, hogy a boncolási diagnózisok mennyiben felelnek meg a kezelési diagnózisnak. Az egyik legnagyobb probléma - mert ilyen mindig volt és mindig lesz -, hogy erről az ország mit tudhatott. Tisztelt Országgyűlés! Semmit nem tudhatott róla, mert a mai egészségügy egy feudális rendszer, amely nem engedi meg azt, hogy a fogyasztók az alapvető információk birtokába kerüljenek. Éppen ezért, amikor át akarjuk alakítani az egészségügyet, akkor ezzel a feudális rendszerrel is szakítani akarunk.

A Szabad Demokraták Szövetségének megítélése szerint Lovasberény sikeres volt, jobban értjük egymást, és a céljaink nyilvánvalóan közösek. Igazságos rendszer kell, mert nekem ne mondja senki azt, hogy az a rendszer igazságos volt, ahol ha valaki megtehette, az orvos zsebébe odadugta a tízezreket, ő megkapta a jobb szolgáltatást, de az orvos nem adózott, ez a pénz nem került be az egészségügybe. Kérem, mitől volt ez a rendszer igazságos? Azt szeretnénk, hogy az egészségügyi szolgáltatások javuljanak, a betegek gyógyuljanak meg, és emberibb, humánusabb körülmények között szolgálják ki őket, de állami pénzből ez nem lehetséges, járulékot emelni nem akarunk, tehát csak a szolgáltatók közötti verseny érheti el azt, hogy beruházásokra, fejlesztésekre kerüljön sor. A Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja szerint ehhez szükséges a magántőke, a magánbiztosítók beengedése az alapellátásba is, és erről szeretnénk meggyőzni koalíciós partnereinket.

Tisztelt Országgyűlés! A reform nem állhat és nem is lassulhat le. Az egészségügy átalakításának sikere a koalíció sikere is lesz, ezért értem, hogy a Fidesz miért nem támogatja: mert nem akarja a koalíció sikerét. Mi azonban győzni akarunk; de legyőzni csak a fafejűeket és a reform ellenségeit akarjuk, azonban másokat, a koalíciós partnereinket, az egészségügyi dolgozókat és a lakosságot meggyőzni akarjuk arról, hogy nemcsak a törekvéseink helyesek, hanem a megválasztott eszközök is. Ma már, tisztelt Országgyűlés, a lakosság 51 százaléka pozitívnak látja az egészségügyet. A csecsemőhalandóság a 2000-es 10 ezrelékkel szemben 6,2 ezrelékre csökkent (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor is, ha Navracsics frakcióvezető úr egyenként felsorolja őket.

ELNÖK: Frakcióvezető úr!

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! A tét nem kevesebb, mint tízmillió magyar állampolgár egészségügyi ellátása, ezért dolgozunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Pár bevezető megjegyzést szeretnék tenni. Mindenekelőtt azt, hogy nem olyan régen történt, amikor a kormány az Országgyűlés elé terjesztett a gáztörvényhez egy olyan indítványt, amely lehetővé tette volna a Nabuccóhoz az engedélyek kiadását. Csodák csodája, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nem támogatta a napirendrevételt. Ez számomra meglepetést vált ki a mai előterjesztés fényében.

A második megjegyzésem: amikor Németh Zsolt képviselő úr azt kéri a parlamenttől és a kormánytöbbségtől, hogy egy indítványt vegyenek napirendre, és elmondja, mennyire borzalmas a kormány, mennyire szörnyű, akkor az a benyomásom keletkezik, a képviselő úr arra számít, hogy nem szavazzák meg, mert egy ilyen brutális támadást egy kérésbe beötvözni legalábbis nem szokásos.

A harmadik megjegyzésem: képviselő úr elmondta, hogy a javaslat végül is nem más, mint az Európa Tanács egyik döntésének az idézése. Ez bennem kételyeket ébreszt, hogy ha az Európa Tanács a roamingdíjak csökkentéséről is hoz döntéseket, ezekről mind-mind, amik nekünk tetszenek, akkor hozzunk egy-egy parlamenti határozatot.

(18.40)

Vagy milyen alapon válogatunk egyes európai tanácsi döntések között mások rovására? Ráadásul, képviselő úr maga is elmondta, hogy amit ő ebben a javaslatban látni kíván, azt végül is Szekeres miniszter úr washingtoni mondanivalójából kitűnően a kormány is osztja.

Mindezek alapján, tisztelt Országgyűlés, nekem az a benyomásom, hogy Németh Zsolt képviselő úr nem akarta, hogy a kormány képviselői támogassák ezt a javaslatot. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Én azonban azt mondom, hogy ez egy parlament, az Országgyűlés arra való, hogy fontos kérdéseket vitasson meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezért a szabad demokraták képviselőcsoportja nevében támogatjuk a napirendre vételt, és készek vagyunk egy őszinte vitára ebben a kérdésben. (Moraj a Fidesz soraiban. - Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha az elmúlt hét végén egy marslakó Magyarországra érkezik, a hírekből, ha többet nem is, annyit megtud, hogy a Fidesz elnökválasztásra készül. Mert egy párt elnöke elnökválasztás előtt szokott olyan hatalmas, bombasztikus dolgokat mondani, mint amelyekkel most a Fidesz elnöke, Orbán Viktor kiállt, egyszerre radikális adócsökkentést és persze a kiadások radikális növekedését is ígérve vagy sürgetve.

Szintén a hét végén egy szupermarketben jártam, a nevét nem árulom el. Amit láttam, azt hiszem, mindannyian láttunk már ehhez hasonlót. Ott állt egy játékospult előtt egy édesapa a kislányával - a kislány olyan négy-öt éves forma -, aki rettenetesen zokogott valamilyen gyönyörű játékért, ami ott volt kiállítva a pulton. Az édesapja azt mondta neki, hogy kislányom, talán születésnapodra, de értsd meg, nincs erre pénzünk, nem vagyunk annyira gazdagok. Ami igazából érdekes volt, hogy a szupermarketben a vásárlók ott mentek, és mosolyogtak megértően. Megértően; mindannyian láttak már ilyet, hogy ha nincs valamire pénz, akkor azt meg lehet érteni, hogy nem lehet ajándékként megvenni, talán majd születésnapra megkaphatja. Most az a pártvezető, aki radikális adócsökkentést és radikális kiadásnövekedést követel, olyan, mintha azt kiabálta volna az édesapára, hogy tessék azonnal megvenni a legdrágább játékot is, miközben tessék alacsonyabb fizetésért munkát vállalni.

Tisztelt Országgyűlés! Ez nem komoly politika. Sokan lehetnek kormánypárti padsorokban, akik azt mondják, hogy milyen jó, hogy nem komoly az ellenzék, mert miközben lehet egyfajta félsz a közvélemény-kutatási adatok miatt, azt látjuk, hogy ennek a népszerű ellenzéki pártnak a kormányképessége alulmúlja a jelenlegi kormánykoalíció kormányképességét, a miniszterelnök-jelöltjéről úgy gondolják, hogy rosszabbul kormányozná az országot, mint a jelenlegi miniszterelnök, tehát meg kell érteni, hogy ez a komolytalanság a politikai ígéretekben bizony tükröződik a közvélemény megítélésében. Tessék elhinni, nem szabad butának tekinteni az embereket!

Én nem értek egyet azzal az állásponttal, hogy jó, hogy nincsen komoly ellenzékünk. Szerintem jobb lenne, ha komoly ellenzékünk lenne, amely valódi alternatív javaslatokat tenne le az asztalra, és azt mondanánk egyre-kettőre, hogy igen, talán az jobb megoldás, vitassuk meg, és ha kell, akkor fogadjuk is el.

Engem rendkívüli módon szórakoztat ez a vita, hogy ki hazudik nagyobbat meg ki a vudubb a másiknál; én ebbe nem szeretnék belemenni. Azonban a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt szeretném mondani, hogy nekünk a kampányunk alapvetően két dologról szólt: az egészségügy reformjáról - amit elkezdtünk, és nem szeretnénk, hogy lelassuljon, azt szeretnénk, ha erősödne - és a költségvetés egyensúlyának a visszaállításáról. Az a meggyőződésünk, hogy ha a költségvetés egyensúlya helyreáll, tehát nem költ az állam többet, mint amennyit beszed, akkor megint - akár a kormánykoalíció pártjain belül is - komoly vitának nézhetünk majd elébe, hogy az adókkal mit csináljunk. A Szabad Demokraták Szövetsége annak a híve, hogy igen, az adók legyenek alacsonyabbak, mert ez növeli a versenyképességünket. Azt szeretnénk, hogy az adórendszerünk legyen egyszerűbb, mint amilyen most, mert az nagyon nagy baj, hogy a Magyarországra beruházni kívánó vállalkozók nem ismerik ki magukat a magyar adórendszeren, és azt szeretnénk - ebben akár osztanánk is az ellenzék néhány kritikai észrevételét -, hogy az adórendszerünk a gazdaság növekedését jobban szolgálja, mint eddig. Ahhoz, hogy ezt elérjük, komoly javaslatokra van szükség.

Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége az előző kampányban is sokat érvelt az egykulcsos adó mellett. Ezt a nagy pártok nem szerették, azt mondták, hogy ez nem jó, félelmetesnek tartották. Tegnap az egyik kereskedelmi televízió megkérdezte a nézőket, hogy mit gondolnak az egykulcsos adóról. Nem tekintem ezt tudományos megalapozottságú közvélemény-kutatásnak, azonban mégiscsak érdemes odafigyelnünk arra, hogy a szavazók közel 90 százaléka azt mondta, hogy Magyarországnak be kellene vezetni az egykulcsos adót.

(13.40)

Tisztelt Országgyűlés! Az adózás olyan kérdés, amelyről érdemes komoly vitákat folytatnunk. Én megértem, hogy a politikai viták gyakran arról szólnak, hogy ki a nagyobb hazudós, mint a másik, hogyan lehetne szkanderrel fogást találni a másikon. De szükség van egy nagyon fontos valamire, ez pedig a felelősség; felelősség azért az országért, amelyben élünk, és amelyért, remélem, többet tudunk tenni a jövőben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valamelyik sokkal korábbi kettőperces hozzászólásában Vadai Ágnes képviselő asszony azt mondta, hogy ne vitassuk most, mi történt októberben. Ebben nem tudok vele tartani, mert szerintem a tavaly októberi események vizsgálata hasznos, és egyébként ezt ő is mondta később, hogy nem lehet eleget beszélni végül is erről a kérdésről. Szerintem helyes még az is, hogy a mostani ombudsmani beszámoló kapcsán beszélünk erről.

Pettkó András képviselő úr, nem tudom, van-e még, aki emlékszik erre, megkérdezte tőlem, hogy mit szólnának vajon a demokratikus ellenzék nagy vezérei, akiket annak idején a rendőrök vertek, ha látták volna a mostani októbert. Részben osztom Vadai Ágnes válaszát. Részben osztom, aki elmondta azt, hogy akkor diktatúra volt, nem voltak meg azok a törvényi keretek, amelyek egy szabályozott demonstrációt lehetővé tettek volna. De e mellett az érv mellett hadd mondjak még egy dolgot, egy óriási különbséget, mégpedig azt, hogy tudomásom szerint, amikor a demokratikus ellenzék - egyetértek Pettkó Andrással -, együtt azokkal, akik nem voltak liberálisok, vagy akkor még liberálisok voltak, később nem lettek azok - még emlékszem, amikor Kis János saját testével próbálta meg Orbán Viktort megvédeni a rendőrattak elől a Batthyány-örökmécsesnél -, nos, azt nem árt tudnunk, hogy az akkori demonstrálók a diktatúra törvényeinek a lehető legnagyobb tiszteletben tartása mellett demonstráltak. Ott semmifajta erőszakos cselekedetre nem került sor, soha senkit nem bántottak, sem rendőrt, sem vagyontárgyat nem bántottak. Úgy érzem, hogy ez egy óriási különbség.

De ezzel együtt azt tudom mondani, hogy nagyon sok kritika, ami az októberi eseményekkel kapcsolatban rendőrökkel szemben elhangzik, szerintem jogos. Amikor azt olvasom a módosító indítványban, hogy jogszerűtlen rendőri intézkedések voltak, ezzel egyetértek egyébként. Én ezzel egyetértek, még akkor is, hogy ha ennek a részleteiről beszélünk, akkor persze azt is el kell hozzá mondani, hogy a magyar rendőrség a rendszerváltás óta még sosem látott ilyen kihívást, nem tudta, hogyan kell kezelni; ott nagyon sokan az eszüket elvesztették kétségkívül. Talán még az sem menti az elkövetőket, hogy azt mondja Hende képviselő úr, hogy láttuk a televízióban, igen, láttuk Londonban, láttuk Párizsban, Koppenhágában. Ez sem menti föl a rendőröket.

Azt gondolom, az, hogy a rendőrökkel szemben megindult egy büntetőeljárás, fontos dolog. Nem ismerek olyan demokráciát, ahol a rendőrök adott esetben akár súlyosan nem lépik túl a törvényes kereteket. Egy demokrácia attól demokrácia, hogy ilyenkor velük szemben is a törvényes eljárások megindulnak, és Magyarországon ez történt. Ilyen szempontból tehát úgy érzem, hogy a kép kerekké válik, és tényleg érdemes mindannyiunknak tanulni belőle.

Vadai Ágnes arról is beszélt, és ebben egyetértek vele, hogy ennek a vitának mintha az lenne a tétje, hogy az ombudsman, szerencsétlen ombudsman miért nem szolgáltat igazságot a vitatkozó feleknek. Vannak itt jogi és politikai érvek, amikor azt olvasom a Fidesz javaslatában, hogy a beszámoló számos olyan megállapítást tartalmaz, amely jogi szempontból aggályos. Hát, igen, a Fidesz szerint. Mások szerint meg nem. Azt a problémát látom ebben a vitában, hogy vélt és valós igazságokat az ombudsmanon kérjünk számon, és talán ez nem helyes. De miután politikai viták is vannak itt, azt olvasom, hogy nem tesz említést a gyülekezési jog korlátozásáról... - nem tudom. De a mai nap Gusztos Péter képviselő úr beszámolt arról, hogy Debrecen tán kommunista polgármestere? - nem hiszem -, éppenséggel egy egyedi döntéssel nem tett lehetővé egy demonstrációt amiatt, mert mint mondta, nem ért vele egyet. Remélem, az ombudsman erről is meg fog szólalni. Vagy legalább hallanám a Fideszt, hogy azt mondja, hogy kérem szépen, ez felháborító, mert a szólásszabadságot korlátozzák.

Tisztelt Országgyűlés! Tényleg ne az országgyűlési biztost terheljük ezzel a vitával! Azzal szeretném zárni a hozzászólásomat, hogy Balog Zoltán képviselő úr valamelyik legelső hozzászólásában úgy fogalmazott, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség szeretné megszavazni ezt a javaslatot. Tisztelt Országgyűlés! Ennek egyszerű módja van: szavazzanak igennel!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Én nagyon szeretnék hinni Hende Csabának, kivált azóta, amióta Dávid Ibolya az MDF-ben maga mellé vette államtitkárként, akkor azt mondta, hogy ha valami mellette szól, akkor az, hogy egy lojális ember, mondta akkor Dávid Ibolyának. Szeretnék neki hinni, annak ellenére, hogy már otthagyta Dávid Ibolyát, de amit az előbb elmondott, abban nem tudok.

Az a helyzet, hogy állítások ütköznek, de tudjuk nyilvánosságra hozott rendőrségi jelentésekből, telefonokból, hogy a tömeg akart odamenni. Ez egy szemenszedett tévedés, képviselő úr, hogy a rendőrség nyomta volna oda a tömeget a Fidesz-nagygyűlésre. Egyébként nem tudom, ha a képviselő úr rendőr lenne, akkor milyen alapon tudná a békétlen emberek közötti békés embereket megkülönböztetni a békétlenektől, hogy kit engedjen oda, kit ne engedjen oda.

De szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ha hiba történt ebben az ügyben, márpedig nagyon súlyos hiba történt, ez az volt, hogy a rendőrség engedélyezte a Fidesz-nagygyűlést az Astoriánál. Onnan 70 méterre vagy 120 méterre van a zsinagóga, amelyet tényleg szörnyű emberek kövekkel dobáltak, abszolút ez történt, ezzel kezdődött ott a környéken az összecsapás. Szerintem nem kellett volna engedélyezni ezt a demonstrációt az Astoriánál. Amikor a Fidesz ezt oda tervezte, akkor szerintem tudta, hogy ebből milyen problémák lehetnek. Én el nem tudom képzelni, hogy, mondjuk, a belga rendőrség a Grand Place-on tüntetést engedélyezzen, és végigmehetnénk Európa diktatórikus fővárosain, ahol ilyen tüntetésre szerintem nem kerülhet sor.

Köszönöm Balog Zoltánnak a kiegészítést, azt mondta, hogy szeretnék, de nem tudják megszavazni. Megint csak azt tudom mondani, próbálják meg, sikerülni fog.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Hende Csaba leleplezett, ugyanis jóváhagyást vagy engedélyezést mondtam tudomásulvétel helyett. A nemzettől elnézést kérek és korrigálok. A rendőrség legnagyobb hibája az volt, hogy tudomásul vette az Astoriát, de ez már nem érdekes.

Én szeretném az elnök úr intelmét követni, nyilván az elnök úr is már hazamenne a családjához, és a módosító indítványról annyit mondanék, hogy Pettkó Andrásnak szerintem igaza van, bár fura szót használ, amikor azt mondja, hogy nem illik, mert végül is nem illem kérdése, hogy mit nyújtunk be. Tényleg, tessék elgondolni, hogy az előttünk álló években jön egy biztosi jelentés, és akkor a frakciók azt fogják mondani, hogy a 328. oldal negyedik bekezdésében az "és" helyett "vagy" legyen, csak akkor tudom támogatni a dolgot, és itt végig lehet menni. Ez nem szokás.

Én azt javasolnám az ellenzéki frakcióknak, anélkül, hogy mélyen hinnék abban, hogy a tanácsomat meg fogják fogadni, hogy ne az ombudsmanon és ne az ombudsman intézményén verjék le azt a vitát, amelyet itt a kormánnyal vagy más képviselőkkel folytatnak, hanem fogadják el nyugodtan. Balog képviselő úr maga is többször mondta, hogy van egy ilyen kívánság, hogy milyen jó lenne, ha elfogadnák. Én azt javaslom, hogy fogadják el, és ezt a vitát folytassuk. Tehát nyitott vagyok arra, hogy ezt a vitát folytassuk, bizottsági keretek között, plenáris keretek között, ezek nagyon fontos viták meggyőződésem szerint, de még egyszer: magát az ombudsmant mentesítsük ettől a dologtól.

De ha úgy dönt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, hogy nem támogatja az ombudsmani beszámolót, merthogy mi sem fogjuk támogatni egyébként magát ezt a módosító indítványt, hát, kérem szépen, akkor nem támogatják - a világ attól, úgy érzem, hogy megy tovább.

Jó éjszakát kívánok!

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Semjén Zsoltot, az ő gagyiságát hallgatva, az ember arra gondolhat, hogy nincs itt semmi baj, csak egy normális politikai csetepaté a parlamentben. Én azonban úgy gondolom, még miniszterelnök úr elmondásához képest is, hogy a helyzet súlyosabb, mint gondolnánk.

Arra gondolok, hogy ha ez a Múzeum körúti nő nem tesz feljelentést, és nem fordul a nyilvánosság elé, akkor semmi nem történik a rendőrség körül. Holott ez egy egyedi ügy; csak az elmúlt héten öt bűncselekményről számoltak be a médiák - az M5-ös, az OTP-ben történt lopások -, és még nem tudunk azokról a bűncselekményekről, amelyekről csak hírek keringenek, amelyek vannak olyan súlyosak, mint az állítólagos Múzeum körúti, hogy mást ne mondjak, hogy rendőrök közlekedési balesetek áldozatait kifosztják, vagy hogy bandaháborúban, emberrablásban aktív rendőrök részt vesznek.

Tisztelt Országgyűlés! A tét nagyon komoly. A tét az, hogy ha holnap valaki az autópályán autójával megy, és a rendőr megállítja, az autós továbbhajt, és a magyar társadalom ezzel egyet fog érteni, attól tartva, hátha maffiózók állítják meg. A tét akkora, hogy ha egy bankot kirabolnak, a rendőröket nem fogják beengedni, mert félnek, hogy ők is meglopják őket. Vagy ha egy nő egyedül vezet éjszaka az autójával, és a rendőrök meg akarják állítani, tovább fog hajtani, és a társadalom egyetértésével fog ez találkozni, mert nem lehet tudni, hogy nem kell-e félni a rendőröktől.

Tisztelt Országgyűlés! A tét akkora és olyan súlyos, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége szerint a személycserék szükségesek, ugyanakkor nem elégségesek ahhoz, hogy a fennálló helyzetre megoldást találjunk. Én nem vitatom miniszterelnök úr elismerő szavait az elmozdított rendőrtábornokokkal kapcsolatban, azt sem vitatva, hogy mindenkinek jogában áll társaságot alapítani azzal, akivel csak akar. De azért én végiggondolnám, hogy milyenek a mai magyar közállapotok, ahol Gergényi Péter főkapitány Pintér Sándor volt belügyminiszterrel lép azonos gazdasági társaságba.

(13.40)

Tisztelt Országgyűlés! Amire igazából szükség van, az a helyzet alapos elemzése. Hogyan alakulhat ki Magyarországon egy olyan helyzet, egy olyan kultúra a rendőrségen belül, ahol kritikának nincsen helye? Emlékezzünk vissza, mit mondott a Rebisz a Múzeum körúti események napvilágra kerülése után! Azt mondták, hogy öt rendőr nem fér bele egy autóba, sose ül benne. Az első reakció mindig az elutasítás, hogy őket nem lehet bírálni. Át kell tekinteni a rendőrség irányítását, valóban lehetnek olyan pozíciók; érdemes a köztársasági elnöknek adni kinevezési jogot, persze kormányzati ellenjegyzéssel. Át kell alakítani a büntetőeljárásról szóló törvényt, amelynek a hatályos szövege szerint ma a rendőrség dönt ügyekben lényegi kontrollok nélkül, és ez nem helyes. Át kell tekinteni, tisztelt Országgyűlés, az egész rendőrségi törvényt úgy, ahogy van. Gál képviselő úr beszélt a panaszbizottságokról; ezekre szükség van, és szükség van arra, hogy civil kontroll legyen ezekben a panaszbizottságokban, hogy ne lehessen elhallgatni és eltussolni azokat az ügyeket, amelyek szerintem joggal aggasztják állampolgárainkat.

Azt kérjük a miniszterelnök úrtól, hogy amikor megtalálja a jelöltjét a miniszteri posztra, akkor követelje meg tőle, hogy olyan átfogó intézkedési tervet tegyen a kormány asztalára, amely intézkedési terv alapján garantálhatónak látszik, hogy a mostani anomáliák tömkelege meg fog szűnni. Engem, tisztelt Országgyűlés, megdöbbentett az a hír, hogy a rendőrség visszaállítja a belső ellenőrzést, amiből megtudtam, hogy korábban megszüntette azt. Micsoda arrogancia, felelőtlenség azt gondolni, hogy a rendőrnek mindent szabad, belső ellenőrzésre sincsen szükség!

Befejezésül én bátorítanám a Fideszt, hogy továbbra is vegyen részt az ötpárti tárgyalásokon. Nemcsak azért, mert a tét a schengeni csatlakozás, és csak nem teszik ezt kockára, hanem azért is, mert ha tényleg szükség van erre a tengernyi intézkedésre, hogy a rendőrség az eddigieknél hatékonyabban és - ahogy a miniszterelnök úr is és mások is mondták - a közbizalom érdekében dolgozzon, akkor vegyenek részt és mondják el észrevételeiket.

Tisztelt Országgyűlés! A tét óriási, a szabadság csak renddel képzelhető el, és ez a szabadság a tét. Kérem, fogjunk össze!

Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiból.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A rendszerváltáskor a rendszerváltó pártok nagy lelkesedéssel fogtak hozzá a demokratikus intézményrendszer kialakításához. Tizenhét év elteltével szomorúan mondhatjuk, hogy az ország lakosságának bizalma nagyon sok intézménnyel kapcsolatban bizony csorbult. Van azonban egy üdítő kivétel: ez pedig az országgyűlési biztosok intézménye, amely bevált, és amellyel szemben az ország bizalma, úgy érzem, ma is fennáll. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy megköszönjem az első ombudsmanok munkáját, Gönczöl Katalinnak, Majtényi Lászlónak és Kaltenbach Jenőnek, akik megalapozták azt a tekintélyt, amely ma is övezi az országgyűlési biztosok munkáját.

De ennyit a múltról, beszéljünk a jövőről, hiszen az Országgyűlés ismét ombudsmanok megválasztása előtt áll. A köztársasági elnök úr megtette a maga jelölését, és mielőtt ennek érdeméről szólnék, engedjék meg, hogy a jelölés módjáról hadd mondjak néhány szót. Mi a magunk részéről sajnáljuk, hogy a köztársasági elnök úr ismét a parlamenti pártokkal való egyeztetés nélkül tette meg a jelölését, és nem csupán azért, mert végül is ennek a parlamentnek kell meghoznia a döntését az ombudsmanok személyéről, hanem azért is, mert az elmúlt időszakban annyi fejmosást kaptunk a köztársasági elnöktől, hogy szerinte a demokratikus kultúra nincs azon a szinten, amelyen lennie kellene. Úgy gondolom, a demokratikus kultúrának az egyeztetés, a döntéshozókkal való álláspont-egyeztetés szintén része. A politika ne legyen szkanderozás, sakkjátszma, kinek adok sakkot, majd mattot, hanem egyeztessünk arról, hogy kik legyenek azok az ombudsmanok, akik hivatalukat legjobban képesek ellátni.

Ezt követően gondolhatják képviselőtársaim, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége azért, mert bizony kifogásolja, sajnálja a köztársasági elnök úr jelölésének módját, azt fogja mondani, hogy így nem is támogatjuk a jelölteket. De ez nem így van.

Tisztelt Országgyűlés! A két jelölt közül az első Kállai Ernő úr. Kállai Ernőt a köztársasági elnök kisebbségi ombudsmannak jelölte, Kállai Ernő történelemtanár, kiváló jogász és kisebbségkutató. Úgy gondoljuk, hogy szakmai előélete alkalmassá teszi arra, hogy kiválóan képviselje a kisebbségek érdekeit a hazai politikában. És hadd tegyem hozzá, ez talán egy érzékeny kérdést érint, de Kállai Ernő maga a legnagyobb magyar kisebbséghez, a roma kisebbséghez tartozik. És nem azért lesz belőle jó ombudsman, kisebbségi országgyűlési biztos, mert ő maga roma származású, hanem azért, mert kiválóan felkészült szakember. És én büszke vagyok arra vagy büszke leszek arra, ha a Magyar Országgyűlés kisebbségi ombudsmannak egy kiválóan felkészült szakembert, aki egyébként roma, fog megválasztani.

Az elnök úr második jelöltje Majtényi László. Majtényi László úr neve ismertebb a politika iránt érdeklődő közvélemény előtt. Tudjuk róla, hogy nem egy megalkuvó ember. Ő kényelmetlen lehet a politika számára, ezért, hadd tegyem hozzá, még tartok is attól, hogy nem fogja megszerezni minden párt vagy a parlament többségének támogatását. De szeretném képviselőtársaimat rávenni arra, hogy támogassák Majtényi Lászlót. Majtényi László valóban kényelmetlen lehet a hatalom számára, de az ombudsmannak, az országgyűlési biztosnak nem az a dolga, hogy a hatalom számára kényelmes legyen, hanem ellenkezőleg, az, hogy az állampolgárok, adott esetben a kisebbségek érdekeit képviselje a hatalommal szemben, és akkor végzi jól a munkáját, ha adott esetben, indokolt esetben képes kényelmetlennek is lenni a hatalommal szemben.

Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a két jelöltet. Bátor, felelős szakmai munkát vár tőlük, és mivel a jogállamiság, a törvényesség és a kisebbségi jogok a liberális politika központi kérdését képezik, ezek érvényesítésében nagyon sok sikert kívánunk munkájukhoz. (Szórványos taps.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Már az előző két vizsgálóbizottságról is elmondhattam volna, ugyanaz vonatkozik erre a törvényjavaslatra is. Bacsó Péter A tanú című filmjében keresik a tanúvallomást, és azt mondják, hogy jaj, bocsánat, ez már az ítélet. Hasonlót érzékelünk itt is. Ez a törvényjavaslat a címében egy politikai ítéletet hoz, ami számunkra önmagában elfogadhatatlan, de hadd tegyem hozzá, hogy amint Varga képviselő úr pontosan elmondta, a kormány elkészítette ugyanebből a célból a törvényjavaslatát, amelyet hamarosan a parlament asztalára fog tenni, és ha megengedik, mi, kormánypárti képviselők jobban bízunk a kormány javaslatában, mint az önökében, ezért nem áll módunkban támogatni a javaslatukat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban. - Kontur Pál: Lop-stop!)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mi, magyar liberálisok úgy tartjuk, hogy a társadalom meghatározó értékének az egyén szabadságának kell lennie. Az állam feladata, hogy biztosítsa polgárai szabadságát, függetlenül attól, hogy a hatalmat éppen gyakorlók mit gondolnak arról, hogy a polgárok éppen helyesen vagy nem helyesen járnak el. Ez az elv az önrendelkezés, az egyéni autonómia elve, s a liberálisok számára ebből következik az, hogy testünkről, életmódunkról szabadon dönthetünk. Ezért mondjuk az abortusz szabályozásakor, hogy el kell ismerni a nők önrendelkezési jogát, ezért mondjuk azt, hogy minden embernek jogában áll, ha úgy dönt, méltósággal meghalni, választhat az értelmetlen szenvedés és a megalázó kiszolgáltatottság között.

Tisztelt Országgyűlés! Éppen ezért mondjuk azt is, hogy mindenkinek jogában áll eldönteni, hogy dohányzik-e, holott tudjuk, a dohányzás, kétség sem fér hozzá, árt az egészségnek. Azonban éppen az egyéni szabadságból, az egyéni autonómiából következik - ahogy a miniszter asszony is elmondta -, hogy az egyén szabadsága csak addig terjedhet, ameddig nem korlátozza mások szabadságát. Márpedig hogyan lehetne arra kényszeríteni felszolgálókat, szakácsokat, adminisztrációban dolgozókat, hogy egy légtérben éljenek azokkal, akik dohányoznak?

Mi ezért úgy gondoljuk, hogy mindenkinek lehetővé kell tenni, hogy gyújtson rá, azonban ez soha senkinek a szabadságát ne sértse, azokét, akik nem kívánnak ebben részt venni. Éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt az elképzelést, és valóban egy hosszas és tartalmas társadalmi vitát javaslunk, amelynek alapján remélem, hogy konszenzus fog kialakulni arról, hogy az egyén szabadsága addig terjedjen, ameddig más szabadságát nem korlátozza.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Egy egyszerű igazsággal szeretném kezdeni, egy olyan igazsággal, amelyet a parlamenti vitát figyelemmel kísérő tévénézők pontosan tudnak, itt a karzaton ülő honfitársaink, mindenki pontosan tud, ez pedig az, hogy egy háztartásnak egyensúlyban kell lennie, nincs olyan háztartás, amely többet költhetne, mint amekkora bevétele van, mert ha nem ez következik be, ott csőd van.

Úgy tűnik, a mai vita alapján eddig, mintha ezt itt a parlamentben mindenki tudná, hogy egyensúlyra szükség van. Mégis mi annak az oka, hogy amikor a kormányzat az egyensúly helyreállítására törekszik, akkor emiatt a leghevesebb támadások érik a kormányt, a néphez fordulnak, népszavazást kezdeményeznek: És, tisztelt Országgyűlés, a következő év - nem tudom kizárni - egyik tesztje az lesz, hogy ha egyes képviselők nem is értik, hogy miért van szükség egyensúlyra, az ország lakossága tudni fogja, hogy egyensúlyra szükség van. Nincsen ingyenebéd, és hogyha elmennek egy orvoshoz, akkor ezért nekik megéri, hogy egy korsó sör, egy nem túl jó minőségű korsó sör árát kifizessék.

Ha az elmúlt egy évre gondolok vissza, az egyensúly korábban valóban megbomlott, és én azt az elmúlt egy év kormányzása komoly eredményének tartom, hogy az egyensúly helyreállítása irányába komoly lépéseket tettünk, és ennek vannak jelentős eredményei. Azonban szeretnék most már a jövőről beszélni, mert az egyensúly, amely minden háztartásban fontos, ezért az állam háztartásában is fontos, a liberálisok számára is rendkívüli jelentőséggel bír. De emellett, hogy az egyensúlyt fenn akarjuk tartani, és javítani akarjuk, nem tudunk és nem akarunk lemondani a fejlődés, a növekedés esélyeiről. Ezért nem lehet megállni, tovább kell lépni. Rengeteg tennivalónk van.

Itt van az egészségügy kérdése. Miniszterelnök úr említette, nem tudunk belemenni a részletekbe, de azt tudom mondani, hogy amikor a liberálisok azt javasolják, hogy bátran vonjuk be a magántőkét az egészségügy finanszírozásába, és jobbról-balról azt hallom, hogy ez életveszélyes, ezt nem lehet, tudnunk kell, hogy az egészségügyi reform ellenzői nem azonos platformon vannak. Vannak azok a kivételezettek, akik persze féltik a privilégiumaikat, de vannak olyanok itt, ebben a Házban a jobb oldalon, akik attól rettegnek, hogy ez az egészségügyi reform sikeres lesz, és a ciklus végén azt fogják mondani a magyar állampolgárok, hogy igen, megígérték, nehéz volt, végigcsinálták, és most jobb az egészségügy, mint korábban volt.

Vagy beszélhetnénk az adórendszerről. Örülök annak, és magunk is azt gondoljuk, hogy a ciklus végén adócsökkentésre is szükség lesz, de nem kell addig várnunk, az adórendszert addig is át tudjuk alakítani annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen, hogy a vállalkozóknak ne kelljen az év szinte minden munkanapján adóbevallásokat készíteniük, az élőmunka helyett inkább a vagyonokat adóztassuk, ami igazságosabb is, és kiszélesíti az adófizetést.

Vagy beszélhetnénk a felsőoktatásról. Hiába nyer egy középiskolás egy világversenyt fizikából, amikor a világ 300 legjobb egyeteme között egyetlen magyar sincsen. Amikor számos általános iskolás tanuló már olvasni tud, de még nem érti, hogy mit olvas, ott nagyon komoly bajok vannak, és muszáj ennek nekiugranunk, a versenyt ott is megteremteni. Vagy hogyan tudjuk létrehozni a környezettudatos gondolkodást egy országban, az energiaprivatizációt?

Hozzá kellett nyúlnunk az egyház-finanszírozáshoz. Mekkora szégyen, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben egy szocialista-liberális koalíció még mindig a jobboldal által diktált politikát követi, és nem tudunk hitünknek megfelelően egy igazságosabb egyház-finanszírozást létrehozni. Nem tudtuk megoldani az ügynökkérdést, pedig állandóan a körmünkre ég.

Tisztelt Országgyűlés! Érdemes megértenünk azt, hogy egy rosszul működő Magyarországnak is vannak haszonélvezői, és ők ellenállnak a reformnak. Ehhez néha találnak jogi támogatást is. Azt mondják jobboldali képviselőtársaim, hogy bezzeg, a térségbeli országok. És ezek az országok ezeket a reformokat megcsinálták, és csodák csodája, csak Magyarország az, amely a reformokat nem tudja megcsinálni, mert hol Alkotmánybírósággal, hol népszavazással, mindent megtesznek, hogy a reformok ne sikerülhessenek.

Tisztelt Ház! Én liberális politikusként őszintén óhajtom a szabad demokraták sikerét, de tudjuk, hogy a szabad demokraták sikere a koalíció sikere, a koalíció sikere az, hogy ha a kormány sikeres, és a kormány akkor sikeres, hogyha Magyarország sikeres. Na ez az, amiből egy jottányit nem tudunk engedni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! A Szabad Demokraták Szövetsége nem támogatja ennek a törvényjavaslatnak a tárgysorozatba-vételét. (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) De mielőtt ennyire zúgnak, képviselőtársaim: itt látom előterjesztőként Orbán Viktort, aki nem vesz részt a parlament munkájában. Ha neki nem fontos, akkor nekünk miért legyen fontos? (Derültség a kormánypárti oldalon.)

Ezzel együtt, tisztelt Országgyűlés, hálás vagyok Répássy Róbert képviselő úr érvelésének, mert valamit megvilágított.

(19.10)

Répássy képviselő úr úgy érvelt, hogy van egy vita az Alkotmánybíróság és az Országos Választási Bizottság egynémely tagja között arról, hogy tudja-e az Alkotmánybíróság utasítani valamilyen döntésre az Országos Választási Bizottságot. (Révész Máriusz: Nem erről van szó.) Ez egy komoly jogi vita. Először azt mondta a Fidesz, hogy joga van utasítani. Majd azt mondják, hogy nyújtsunk be egy törvényjavaslatot, amelynek alapján már egészen biztos, hogy jogában áll az Alkotmánybíróságnak eldöntenie, hogy az OVB hogyan döntsön.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezzel az érvelésével ön a napnál is világosabban igazolja, hogy Halmai Gábornak igaza van. Ha nem lenne igaza, akkor önnek nem kellene egy ilyen törvényjavaslatot benyújtania. (Kontur Pál: Ki az a Halmai Gábor?) Úgy gondolom, vagy meggyőződésem, hogy az Országos Választási Bizottság alkotmány adta jogával élve, bölcsen és törvényeinknek megfelelően fog dönteni, ezért erre a törvényjavaslatra semmilyen szükség nincs.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Pósán képviselő úr téved, nem egy presztízskérdés, itt tartalmi problémák vannak. De hadd kezdjem azzal, amiben egyébként egyetértek Németh Zsolt képviselő úrral, aki úgy fogalmazott (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ülj le!), hogy el kellene kerülni Trianon traumatizálását, és hogy a dolog elemzésre szorul. Hát ez igaz. Nem lenne szükség szembenézni azzal, hogy a korabeli Magyarország hogyan keveredett bele egy elvesztett háborúba? Nem kellene szembenézni azzal, hogy még ha 100 évvel vagy 87 évvel korábban is történt, amikor ma kisebbségi jogok érvényesüléséért küzdünk, az akkori Magyarország hogyan bánt a kisebbségeivel? Itt nagyon sok komoly kérdést kellene a magyar politikának megvitatnia. (Zaj, közbeszólás a Fidesz soraiból: Elképesztő!)

Tisztelt Országgyűlés! Ki gondolhatja egyetlenegy percig komolyan (Folyamatos zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.), hogy egy nappá nyilvánítás bármit megoldana ezeken a nagyon komoly problémákon? (Zaj, közbekiáltások az ellenzék soraiból. - Az elnök csenget.) Egy ünneplés, egy gyertyagyújtás, akár egy imádkozás, hogy közelebb vinne bennünket ahhoz, hogy tényleg megértsük ezeket a nagyon komoly problémákat? (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Magyar vagy te?)

De tisztelt képviselőtársaim, van még egy probléma ezzel a javaslattal, amikor nemzeti összetartozásról beszél a Fidesznek egy jeles képviselője, ez nem őszinte. Nem ma reggel történt, képviselő úr, hogy az ön pártvezére kettő percre bejött a parlamentbe azért, hogy kivonulhasson, amikor az ország miniszterelnöke beszél? Képviselő úr, hallotta ön az ön pártvezérének a beszédjeit az elmúlt években, amikor semmi máson nem dolgozott, csak az ország kettéhasításán? És akkor idejön, és nemzeti összetartozásról beszél! (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Ez a javaslat politikailag hibás, mert megkerüli a problémát, egyébként pedig őszintétlen, ahogy önök mondanák: velejéig hazug, ezért nem tudjuk támogatni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Horváth Zsolt képviselőtársam belement a hazugságvitába. Ne aggódjon, délután visszatérünk erre, van mondanivaló ezzel kapcsolatban. Azonban hadd mondjam azt, hogy miben értek egyet képviselő úrral. Egyetértek vele abban, hogy az egészségügy, az egészségügy átalakítása valóban a betegekről, sőt az egészségesekről szól, a magyar állampolgárokról, de ha ebben egyetértünk, akkor, képviselő úr, értsünk egyet abban is, hogy a magyar állampolgárokat, felnőtt embereket döntési helyzetbe kell hozni, hogy ők dönthessék el, számukra mi a legjobb, mi az általuk kívánatos szolgáltatás, amit igénybe kívánnak venni. Ehhez azonban szükséges, hogy megfelelő információval rendelkezzenek.

(11.20)

Tisztelt Képviselő Úr! Nemcsak az elmúlt 17 évben, hanem az elmúlt ötven vagy ötven-egynéhány évben a magyar állampolgároknak fogalmuk nem volt arról, hogy mi van a magyar egészségügyben. Amikor ma egy magyar állampolgár kardoskodik azért, hogy inkább egy szomszédos kórházba menjen, ahol egyébként a túlélési esélyei alacsonyabbak, mint hogy inkább menjen 30-40 kilométerrel odébb, ahol a túlélési esélyei lényegesen jobbak, akkor meg vagyok hökkenve. Úgy ítélem meg, hogy nyilván mi is hibát követünk el a tájékoztatással, de amit önök ebben csinálnak, szerintem ez mindent, mindent alulmúl. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból.)

Elmondja a képviselő úr, hogy 25 százalékos kórháziágy-csökkentésre kerül sor. Igaz, de tegye hozzá, hogy korábban a kórházi ágyak 25 százaléka egyszerűen nem volt kihasználva, üresen állt, és ezt az adófizetők pénzéből kellett megfinanszírozni. Mi a gond azzal, hogy azokat a kórházi ágyakat, amelyekben egyébként beteg nem feküdt, csökkentjük? (Dr. Pósán László: Azért kellett annyi kórházi osztályt megszüntetni? Üss már a homlokodra!)

Tisztelt Országgyűlés! Horváth Zsolt képviselő urat hallgatva arra kell hogy jussak, hogy az előző rendszerben az egészségügy kiválóan működött, de hogy ez mekkora hazugság, azt hiszem, képviselő úr, ezt ön is tudja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti képviselők soraiban. - Dr. Pósán László: Ejnye, Matyi!)

DR. EÖRSI MÁTYÁS, a SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány műfaji dilemmámat megosszam önökkel. Az ellenzék kérte ezt a mostani vitát, azt a címet adta neki, hogy "Egyéves az őszödi beszéd", mint egy kedves kis születésnap. A torta hiányzik a kis gyertyával, a kisbaba, aki szépen nő. Gondolom, jövőre lesz egy "kétéves az őszödi beszéd" című vita, három év múlva egy hároméves, kis gyertyákat fogunk majd látni és ünnepeljük. Most örülnek neki? (Dr. Rubovszky György: Nagyon!) Nekem az a benyomásom, hogy a jobboldal nagyon örült ennek az őszödi beszédnek, de erre szeretnék majd később visszatérni, hogy miért örülhetett neki.

Egy másik műfaji észrevételem is lenne még a jobboldallal kapcsolatban, aztán beszélünk persze az őszödi beszédről is. Az a párt, amelyet ismerünk felsőbbrendűségi érzéséről, vádlóként idecitálja a miniszterelnököt - jogában áll -, a miniszterelnök idejön, majd amikor elmondja a védőbeszédet, a vádlók elhagyják a termet, mert nem kíváncsiak rá. Na most, hölgyeim és uraim, ez nem egy kulturált eljárás! A parlament idehozhatja a miniszterelnököt - amúgy, amikor önök voltak kormányon, kevésbé volt ilyen sikerélményben részünk, hogy a miniszterelnök idejöjjön és beszéljen -, de ha egyszer idehívják, és a miniszterelnök idejön, akkor szerintem hallgassák végig. Borzasztóan könnyű ám úgy vitatkozni bárkivel, hogy meg sem hallgatják, mit akar mondani.

Tisztelt Országgyűlés! Megítélésem szerint az őszödi beszéd a harmadik Magyar Köztársaság történetében fontos esemény volt, fontos esemény volt mégpedig három okból. Bár nem a legfontosabb, de azért nekem fáj, ezt hadd említsem meg: az őszödi beszéd megnyitotta a teret a politikai infantilizmus előtt. Mire gondolok? Arra gondolok, hogy amikor a gyermekeim kicsik voltak, igyekeztem őket a csúnya beszédtől távol tartani, de amikor otthon kicsúszott a számon egy csúnya szó, a gyerekeim olyan boldogak voltak, és ismételgették azt a nem mondom, hogy milyen csúnya szót, végre lehet nyíltan beszélni csúnya szavakat. Most mi történik? Navracsics frakcióvezető úr, mint egy gyerek: "Elnök úr, megismételhetném ezeket a csúnya szavakat?" (Derültség, taps a kormánypártok soraiban.) Ez egy infantilizmus, kérem szépen, és jó lenne, ha mindannyian ettől egy kicsit vissza tudnánk magunkat fogni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A parlament más, mint az óvoda! - Babák Mihály: Nem a bölcsődében vagyunk!)

A második következménye vagy sarokköve ennek a fontos eseménynek - amiben egyetértek Göndör képviselő úrral -, hogy a politikai banditizmusnak egy olyan tág terét nyitotta meg, amire korábban a Harmadik Köztársaság történetében nem nagyon volt példa. Nem tudjuk ma sem, hogy a beszéd hogyan került ki. Nem tartom bajnak azt, hogy, mondjuk, az Élet és Irodalom újságírója ezen hangosan gondolkodik, még akkor sem, ha a szocialistáknak nem tetszik a következtetés. Nem tudom, hogy ki adta ki, de hogy valaki kiadta, az kétségtelen, és az, hogy a XXI. század Magyarországán nem lehetséges egy politikusnak egy zárt körben beszédet mondania, mert ezt valaki kilopja, és ezt az egész ország megismerheti, ez szerintem nem helyes, és amikor azt mondja a Nemzetbiztonsági Hivatal, hogy neki azért nem kell ezzel foglalkoznia, mert ez egy pártesemény volt, ezt nem osztom, mert azért a miniszterelnök mégiscsak egy védett személy. Hogy mit súg a gyereke fülébe vagy a felesége fülébe, vagy bárkinek a fülébe, ezt is le lehet lopni, ez szerintem aggályos. Nagyon bátorítanám a kormányt arra, hogy a rendelkezésre álló eszközeivel tudja meg, hogy hogyan került ki az őszödi beszéd a nyilvánosság elé, mert így nem lehet megbeszéléseket folytatni. Ez egy magyar Watergate, akárhogy is nézzük, és nagyon bízom abban, hogy a jövőben nem kerül hasonlóra sor.

Fontos esemény volt az őszödi beszéd, és most mondom talán a legfontosabb következtetését, de ez már csak inkább általunk, magyar liberálisok által remélt következtetése lett volna az őszödi beszédnek: ez pedig a magyar politikának a hazugsághoz való viszonya. Szeretném önökkel megosztani azt - szeptemberben került ki az őszödi beszéd -, hogy októberben az Európa Tanács parlamenti közgyűlése ülésezett, és én mint frakcióvezető a liberális csoportban, megkértem már ott a tagokat, hogy ugyan már, emelje fel a kezét az, aki még sose hazudott mint politikus. (Dr. Szabó Zoltán: Orbán ott volt?) Hát... - Szabó Zoltán megkérdezte, hogy Orbán ott volt-e, de nem tudja, hogy Orbán már nem liberális, tehát nem lehetett ott. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) De nem ezt akartam mondani, hanem azt akartam mondani, hogy mindenki lehajtotta a fejét, és egyvalaki feltetette a kezét, egy svájci nagyon helyes képviselő, de mindenki kinevette. Megkértem a kollegákat, EPP-seket és szocialisták, hogy ők is ezt tudják meg, hogy na, ki az, aki még nem hazudott. Hát, sok jelentkező nem volt.

Azért fontos dolog, hogy tisztázzuk a hazugsághoz való viszonyunkat. Azért rendkívül fontos, mert egyik oldalon az őszödi beszéd egyszerűen egy hazugságbeszéd. Milyen hazug a világ! Milyen hipokrita a világ! Miközben a politika telis-tele van hazugsággal, valaki kiáll és elmondja, hogy hazudtam, és akkor hirtelen ő lesz a hazug, mindenki más tiszta, becsületes ember. Öröm ezt hallani, kedves képviselőtársaim, hogy ilyen szép lenne a világ. Az a helyzet, hogy sajnos tele van a világ hazugsággal, de azt kérném önöktől, hogy ezt ne fogadjuk el, ne fogadjuk el, mert ezzel mintát teremtünk az országnak, és ez nem jó. De azért pont az őszödi beszédet, amely az első komoly szembenézés volt a tényleges hazugságokkal, hazugságbeszédnek felfogni, azt hiszem, igazságtalan.

A másik oldalon azt halljuk, hogy az őszödi beszéd egy szenvedélyes igazságbeszéd volt. Örültem, hogy ma hallottam ennek a kevésbé szenvedélyes változatát, egy kicsikét örültem annak, hogy az obszcén szavak persze nincsenek benne, és persze sajnáltam azt, hogy a szenvedély ilyen módon el is tűnt belőle. Azért a magyar nyelvben, lássuk be, legyünk őszinték, akkor megint mondjunk igazat, bizony, amikor szenvedély van, gyakran olyan kifejezések is elhangoznak, amelyek - ahogy mondani szokás - nem parlamenti kifejezések, még akkor sem, ha Navracsics úr engedélyt kér a házelnöktől. De nézzünk magunkba, amikor baráti körben, ismerősök között beszélünk, bizony elhagyja a szánkat pár olyan kifejezés, ami nem tekintethető parlamentárisnak. (Kontur Pál: A liberálisoknál! Nálatok!) Én csak azért nem merem azt mondani, hogy ebből az átírt beszédből nekem hiányzott egy kifejezés, mert akkor az újságok azt fogják írni erről a mostani hozzászólásomról, hogy nekem ez hiányzott, de szerintem az egészségügyi történetben a "lószart, mama" szerintem szenvedélyesebb volt, szerintem jobb volt, hitelesebb volt, és mondjuk, valóban jobb lett volna, ha a többi csúnya kifejezés kimarad belőle.

A legfontosabb konklúzióm, ami miatt nehezen tudom osztani mind a hazugságbeszéd, mind pedig a szenvedélyes igazságbeszéd két szélső oldalon megfogalmazott ítéletét, egyvalami ebből a beszédből nekem rettenetesen hiányzott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az igazság!)

(15.50)

És ez pedig az volt, hogy ez a beszéd, ez a szenvedélyes igazságbeszéd, ha nem az MSZP frakciója előtt hangzik el, hanem ha tényleg le akarjuk zárni az elmúlt 16 év - akkor még 16 év - sok-sok hazugságát, jobb lett volna - de hadd tegyem hozzá zárójelben és a méltányosság kedvéért, hogy a miniszterelnök úr ezt maga is elismerte, és szeretném ezt megismételni -, mennyivel jobb lett volna, ha egy ilyen beszéd a széles nyilvánosság előtt zajlik le. És hozzáteszem: akkor az obszcenitási probléma is megoldódik. Nyilván a kifelé szóló beszédbe olyan kifejezések nem kerülnek be, amelyek bekerültek.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a hazugságprobléma nagyon nagy probléma Magyarországon! A Szabad Demokraták Szövetsége számára 1990 óta ez nagyon komoly probléma, hogy egyszerre szeretnénk sikeresek lenni, és egyszerre szeretnénk a lehető legteljesebb mértékben igazat mondani. Azt mondják, hogy nem mindig sikerült. Biztos van, amiben igazuk van, de nagyon szerettük volna ezt a két szempontot szem előtt tartani. Nem volt könnyű.

Azért lássuk be, hogy a magyar lakosság - Tölgyessy Péter kifejezését idézem - a választásokon álmokra szavaz; nem programokra, hanem álmokra. Ez így volt 1990-ben, amikor a Magyar Demokrata Fórummal szemben a szabad demokraták radikális átalakulást ígértek, az MDF meg azt mondta: nyugi, langsam spazieren; és rájuk szavaztak többen, mert ők voltak a stabilitás, a biztonság.

1994-ben, amikor a gazdaság megroggyant, Horn Gyulának csak annyit kellett mondani, hogy nyugi, és hatalmas sikerük volt a szocialistáknak. Emlékeznek? '98-ban azon a híres tévévitán, az első modern tévévitán Orbán Viktor nem volt még ilyen radikális, csak annyit mondott Horn Gyulának, hogy tudja, miniszterelnök úr, van olyan, hogy az idősebbek álmát a fiatalabbak valósítják meg. Megnyerte a választást, mert ő ígérte a nyugodtságot. 2002-ben - szó se róla - Medgyessy Péter többet ígért, mint Orbán Viktor. Hatalmas ígéretcunami volt. Tényleg egészen 2002-ig úgy tűnt, hogy a magyar lakosság arra szavaz, aki többet ígér neki.

2006 egy váltás volt. Nem tagadom egy percig sem, hogy Gyurcsány Ferenc, a Szocialista Párt is sok mindent ígért, amit nem tudott megvalósítani, szerintem lényegesen kevesebbet, mint a Fidesz. A Fidesz ezerszer többet ígért, és 2006-ban először fordult elő, hogy a magyar lakosság a többséget nem annak a pártnak vagy pártszövetségnek adta meg, amelyik többet ígért, hanem amelyik hitelesebb volt. Ez nagyon fontos fordulat, és ez ígéretes a szabad demokraták szövetséges számára is (Nyitray András: Ne reménykedj!), mert mi a továbbiakban is szeretnénk igazat mondani, megmondani azt, hogy melyek az elképzeléseink, ezek milyen előnyökkel, milyen hátrányokkal járnak, és ezekkel a választók elé lépni. Demokráciában nem csak a politikusok, a választópolgárok is tanulnak, hogy ne csak az ígéretekre figyeljenek, hanem arra is, hogy mi van mögötte. Ebben a szabad demokraták továbbra is szeretnének hiteles programmal a választók elé lépni.

Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, szeretném világossá tenni, hogy amíg az őszödi beszéd a jobboldal számára felhőtelen boldogságot okozott, máig tartó, egy pillanatig nem csillapodó boldogságot okozott, a baloldal számára - gondolom - megrökönyödést, egyfajta döbbenetet, azt kell hogy mondjam, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége számára ez a beszéd megkönnyebbülést hozott. Megkönnyebbülést, mert bíztunk abban, a magyar politika megváltozik, és az ígéretcunamik helyét át fogja venni a világos alternatívák nyújtása az ország számára. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Az a probléma, képviselő úr, hogy nem ezt történt. Miközben egyik oldalon, úgy látom, a Szocialista Párt részéről több az igazmondás, mint korábban volt, ott az őszödi beszédnek ilyen hatása volt, sajnos jobboldalon én még ezt nem látom megvalósulni. Tisztában vagyok én is azzal, amivel önök is: ezzel manipulálják az országot. Mindenki tudja, aki politikával foglalkozik: a kormánypártokat mindig könnyebb igazságon vagy hazugságon fogni. Egy ellenzék azt mond, amit akar. Nem lehet rajtakapni őket (Kontur Pál: Te is azt mondasz, amit akarsz!), hiába mondják azt, hogy többet költünk egészségügyre, miközben 10 százalékponttal csökkentjük a befizetést. Miért ne mondják?! Úgysem tudják kipróbálni! Nem maradnak hazugságban, igaz?

Mégis, tisztelt Országgyűlés, abban a nagyon sok hazugságban, amely ezt az országot átlengte 1990 óta, sok-sok-sok hazugság volt, szeretnék egyet kiemelni. Ez a mondat úgy hangzott - tudják, kitől származik - én még soha nem hazudtam a magyar népnek. Ezt mondta a mai ellenzék vezére, Orbán Viktor. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Hűha!)

Említettem, hol lehet rajtakapni egy politikust a hazugságon, ha éppen nem kormányoz. Szeretném önöknek elmesélni, hogy még a 2002-es választásokat követően volt egy MÁÉRT-ülés, Medgyessy Péter miniszterelnök úr vezette. Nekem abban az óriási megtiszteltetésben volt részem, hogy mellettem ült maga Orbán Viktor, aki egyszer csak azt mondja nekem - Medgyessy Péter ígérgetett, kétségkívül ígérgetett, ahogy szokott -, hogy bolond ez a miniszterelnök. Minek ígér? Azt mondja, nincs olyan szám, aminél ne lenne egy nagyobb szám. Mi tudunk mondani jobb számot. (Soltész Miklós: És mi higgyünk neked?)

És kétségkívül így van, a választásoknál egy francia újságíró Magyarországra jött, érdeklődött a programok után, el lehetett neki mondani: kérem szépen, a magyar politika pofonegyszerű, nem jelent semmifajta rendkívül intellektuális kihívást, a következő játékkal játsszák. Mondj egy számot! - Hét. - Nyolc! Én nyertem. - Na, akkor kilenc! Én nyertem.

Erről szól a magyar politika, és Orbán Viktor ezt igazolta vissza számomra, de ha azt mondják nekem, hogy nem illik egy ilyen beszélgetést a parlament plenáris ülése előtt elmondani, lehet, hogy igazuk van, lehet, hogy nem kellett volna. Mondhatnám ezt a tb 10 százalékos csökkentésére vonatkozó ígéretét, amelyről nem tudjuk megmondani, hogy igaz lett volna, vagy nem volt igaz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Őszödről beszélj!) Nem tudjuk elmondani azt, hogy az az Orbán Viktor-i ígéret, hogy hát, elég egy egyszerű népszavazás, elég megnyerni az önkormányzati választásokat, a kormánynak már sipirc is van. - Persze, hogy hazudott. (Borsos József: A tárgy Őszöd!) Meg tudjuk fogni, hogy hazudott-e? Nem tudjuk megfogni, mert ellenzékben volt.

De azért akik szeretnének a hazugságról beszélni, azokat emlékeztetném egy nagyon egyszerű történetre, amikor még Orbán Viktor miniszterelnök volt. Emlékeznek önök arra? (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Őszödön erről beszélt? Miről beszélsz? - Dr. Fónagy János: Hadd beszéljen!) Emlékeznek önök arra, amikor a NATO megindította Koszovó miatt Jugoszláviával szemben a légicsapásokat, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke Washingtonban járt? (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Miért nem az időszámítás előttről beszélsz?) Hazajött és azt mondta, hogy kedves magyar honfitársaim, én megállapodtam Bill Clinton elnökkel abban, hogy ezek a NATO-csapások a magyarlakta területeket sehol nem fogják érinteni. Erre nekem az amerikai elnök ígéretet tett. Jaj, mondtuk, miniszterelnök úr, köszönjük. Milyen jó miniszterelnöknek tetszik lenni, hogy ezt így önnek megígérte az amerikai elnök, majd másnap vagy két nappal később kezdődtek a légicsapások, sehova máshova, csak a Vajdaságra. Persze, mert ott volt Szerbia katonai potenciálja.

Ha önök nekem erre azt mondják, hogy itt nem Orbán Viktor hazudott, hanem Bill Clinton amerikai elnök (Derültség az MSZP soraiban.), akkor nevetés lesz a válasz. De nem baj, mert hazudott ő is, csak azt ne mondta volna Orbán Viktor, azt ne mondta volna, hogy ő még soha nem hazudott a magyar népnek. (Dr. Lukács Tamás: Így igaz!) Tisztelt Országgyűlés! Ez volt az elmúlt 17 év messze legnagyobb politikai hazugsága.

És ha az őszödi beszéd tanulságairól beszélünk, akkor azt szeretném kérni, hogy hagyják ezt abba: a hazugságot mindegyik oldalon. (Kontur Pál közbeszól.) A miniszterelnök urat fölkérték arra, hogy kérjen bocsánatot. Itt, ezen a helyen; jól emlékszem rá, ezen a helyen mondta el háromszor miniszterelnök úr - háromszor, miniszterelnök úr? -, hogy bocsánat. Önök nem hallhatták, mert kimentek a teremből. (Derültség az MSZP soraiban. - Dr. Fónagy János: Fizetésemelést kapsz! - Kontur Pál: Amnéziában szenvedsz!) Így nagyon nehéz bocsánatot kérni az önök igényét kielégítve. Szerintem helyénvaló volt a bocsánatkérés, és szerintem nem helyes az, hogy ezt minden alkalommal megismétlik. De tudják mit? Ismételjék meg, ahányszor akarják!

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Ha az őszödi beszédnek annyi hatása van a magyar politikára, hogy a hazugságok megszűnnek, akkor az őszödi beszéd már megérte, hogy elhangzott. Megérte az is, hogy külföldiek nevettek a miniszterelnökön a különböző videofelvételek miatt. Én a magam részéről azt tudom mondani: kívánok a jobboldalnak egy felcsúti beszédet. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Soltész Miklós: Gyenge volt! Gyenge!) Nem kell benne káromkodni, nem kell benne obszcén szavakat használni, csak legyen egyszer őszinte! Hogy tudják azt, hogy amit mondanak, sajnos nem igaz. Mert akkor lehet értelmes párbeszédet folytatni az ország jövőjéről. (Dr. Fónagy János: Elment a főnök.)

Merthogy, tisztelt Országgyűlés, én tisztában vagyok azzal - nem vagyok naiv -, hogy nincs jobb, mint szépeket, csodálatos dolgokat mondani a magyar népnek, de higgyék el nekem: az igazság jobb, mint a hazugság. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(16.00)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Csak egy bejelentést szeretnék tenni. Miután parlamenti vitanap van, a Szabad Demokraták Szövetsége természetesen vezérszónokot állított, és elmondta a véleményét a vitás kérdésről.

Itt azért pártügyről is szó van, hiszen egy belső beszédet hallottunk, ezért szeretnénk átengedni a még nekünk járó beszédidőt a Szocialista Pártnak. Nyilván sok mondanivalójuk van, úgyhogy használják egészséggel a vitában. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Haza akarsz menni?) Maradok természetesen. Ha még szükség van kétpercezésre, visszakérjük, nem érdekes, de az időnk felett nyugodtan rendelkezzenek.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: A szabadság nevében! - Se képviselő, se mondanivaló! - Csak a jelen! - El akarsz menni? - Ez a pártirányítás? - Ezért kaptok fizetést?)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Minden demokráciában szokásos, hogy egy koalíciós kormány megalakulása után egy évvel a koalíciós partnerek és a kormány áttekinti, hogy van-e szükség, és ha igen, hol van szükség átalakításra, ha tetszik, javításokra. Érthető a közvélemény érdeklődése, hogy mit mond a kormány saját magáról, milyen átalakításokat tart szükségesnek, és mint kisebbik koalíciós partner mi is kíváncsian vártuk, hogy a kormányfőnek, a koalíciós miniszterelnöknek milyen elképzelései lesznek egy évvel a kormány megalakulása után a kormány átalakításáról.

Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy három alapelvet szögezzek le. Az első alapelv, hogy a koalíciós megállapodásoknak megfelelően egyes területeket a koalíciós partner, a Szocialista Párt felügyel, más területeket a liberálisok, a Szabad Demokraták Szövetsége felügyel, és mint ahogy mi is elvárjuk, hogy a koalíciós partner vegye tudomásul jelöléseinket, mi is tudomásul vesszük, ha a Szocialista Párt azokra a területekre, amelyeket ő felügyel, megteszi saját jelölését. Lehetnek észrevételeink, felhívhatjuk a koalíciós partner figyelmét veszélyekre, de tudomásul vesszük, hogy az ő joguk, és továbbmegyek: az ő felelősségük is, hogy kit jelölnek ezekre a területekre.

A második elvi megjegyzésem az, hogy a kormány átalakításának általános hatékonysági szempontot kell követnie. Egyetlen napon, egyetlen órában sem feledkezhetünk meg arról, hogy a magyar kormány a magyar adófizetők pénzéből működik, ezért abban az esetben, ha egy kormányátalakítás során új pozíciók jönnek létre, akkor nagyon alaposan meg kell fontolni, hogy az az új pozíció szükséges-e, és még fontosabb, hogy nagyon világosan meg kell magyarázni a magyar adófizetőknek, hogy miért szolgálja ez az átalakítás a kormány hatékonyságát.

Harmadik alapelvünk pedig az, hogy a kormánynak, következésképpen a kormány átalakításának is minden alkalommal az ésszerűséget, a hatékonyságot kell szolgálnia, semmifajta hatalmi manipulációknak, hatalmi technikáknak nem lehet tárgya a kormány átalakítása. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) Ennek a kormánynak azt kell szolgálnia, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban teremtse meg az ország nyugatias átalakítását - ezt a kifejezést szoktuk gyakran a mára már elátkozott "reform" kifejezéssel leírni. De valóban, ennek az országnak szüksége van arra, hogy szakítson a múlt tarthatatlan örökségével. Azzal az örökséggel, amellyel jobboldali kollégáink állandóan szakítani akarnak, de amikor mi akarunk vele szakítani, mindig csak ellenállnak neki. És persze, amikor a kormány hatékonyságáról beszélek, akkor arról is beszélek, hogy egy ilyen hatékonyságnak jobban kell szolgálnia a koalíciós partnerek közötti egyeztetést, az összhangot, nem kell tartani attól, hogy nem lesz különbség a két koalíciós párt között. Akkor tudunk hatékonyan nekiállni az ország átalakításának, ha az összhang lehetőleg optimális.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt egy év arról szólt, hogy lebontottuk a hazugságokból épített várakat (Derültség az ellenzéki oldalon. - Az elnök csenget.), az államszocializmus maradványait. De nem állhatunk le ennél a pontnál, tovább kell mennünk. Amikor arról beszélünk, hogy reformokat kell végrehajtanunk, akkor ezen azt értjük, hogy a polgárok adóforintjaiból eddig pazarló, túlköltekező és rosszul működő intézményeket átalakítsunk. Olyan módon alakítsuk át őket, ahogy - nem kell feltalálnunk a kereket - ezt tőlünk nyugatra számos, nálunk sikeresebb országban már megvalósították.

Tisztelt Országgyűlés! Miután a kormány átalakítása lényegében ezeket a célokat támadja (Sic! - Szórványos derültség.), azt tudom önöknek mondani, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége, amely számára az ország sikeressé tétele hit és elkötelezettség, készek vagyunk, hogy megduplázzuk erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy nemcsak pártunkat és nemcsak ezt a koalíciót, de az egész országot sikeressé tegyük.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor megköszönöm a köztársasági elnök úrnak, hogy visszaigazolta, hiszen megértette, a Szabad Demokraták Szövetségének azt a szándékát, hogy egy nemzetközi sajtótájékoztató keretében nem fogja a saját országát feljelenteni - valóban az volt a célunk, hogy Magyarországot ne ítéljék meg rosszabbul, mint ahogy valóságosan megítélhető -, ugyanakkor szeretném hozzátenni, hogy az akkori nyilatkozatomat nem az elnök úr, hanem mások sorozatban félreértelmezték, egy-két mondatommal takaróztak, miközben az ott elmondott fontos vagy fontosnak szánt gondolataimmal nem foglalkoztak, azokat szándékosan elhallgatták.

Tisztelt Országgyűlés! Miközben ténykérdés, hogy 2007 Magyarországán a köztársasági elnök palotája előtt a '30-as évekre emlékeztető bőrcsizmák dübörögnek és lőgyakorlatokra készülődnek, és a legordasabb eszméket képviselik, mi is tisztában vagyunk azzal, hogy más a helyzet ma, mint a '30-as években. Nincs az a nemzetközi helyzet, ami a '30-as években Magyarországot körülvette, a körülöttünk lévő európai országok többsége náci vagy fasiszta volt. Mondhatnám azt, hogy a mai politikai elit, szemben az akkorival, nem revansista - az akkori politikai elit első számú külpolitikai prioritása a revansizmus volt. És hadd tegyek hozzá még egy különbséget: a '30-as években a '29-33-as világgazdasági válság után voltunk. Tudom, hogy ma is vannak olyanok, akik szeretnék elhitetni a magyarsággal, hogy ugyanolyan rossz a helyzet - ez egy badarság, ma a helyzet lényegesen jobb, mint akkor volt.

Tehát úgy érzem, hogy a feltételek nem alapozzák meg Magyarországon a valódi náci veszély felmerülését. Ugyanakkor minden demokratikus politikai erőnek világossá kell tennie, hogy miközben ma Magyarországon nincsen nácizmus és nincsen valódi náci veszély sem, az, ami mégis van a köztársasági elnöki palota előtt, az bűzlik és undorító. És hadd tegyem hozzá, hogy nemcsak az bűzlik és az undorító, ami látható a palota előtt, a bőrcsizmák dübörgése, hanem bűzlik és undorító az a játék is, amellyel egyes politikai erők legalábbis nem teszik tisztává a viszonyukat ezekhez a politikai erőkhöz.

Nem kívánom ezt a mai napirend előtti vitát pártpolitikai csatározásra felhasználni, egy dologban azonban tennék egy kivételt: azért vegyük észre, hogy amikor Orbán Viktor úr, az ellenzék vezére arról beszél, hogy a Magyar Gárda rossz válasz, akkor ezzel egyben azt is mondja, hogy a Magyar Gárda elemzése a mai politikai helyzetről valós, csak éppen a válasz rossz. És ez az a pont, tisztelt Országgyűlés, ahol minden politikai erőnek, amely magát demokratikusnak vallja, világossá kell tennie, olyan módon, hogy kettős beszédnek semmi jele ne legyen, hogy a Magyar Gárda nemcsak egy rossz válasz, de az elemzése is, a helyzetértékelése is minden tekintetben elutasítandó. Nem lehet középre helyezkedni.

Akár valóságos a veszély, akár nem, ma Magyarországon százezrek, ha nem milliók félnek, rettegnek attól, amit látnak. Éppen ezért fontos, hogy mindannyian világossá tegyük az álláspontunkat. Én nagyon örülök annak, hogy elnök úr meghallja ezeknek a százezreknek vagy millióknak a hangját, tudom azt, elnök úr világossá is tette, hogy politikusok kérésének nem tesz eleget, én mégis úgy vélem - és hadd fogalmazzam ezt meg -, hogy fontos lenne, hogyha a köztársasági elnök úr is világossá tenné, hogy a harmadik Magyar Köztársaság politikai közössége ezekből a politikai erőkből áll, mert ezeknek a politikai erőknek van legitimációja Magyarországon.

A Szabad Demokraták Szövetsége részéről szeretném világossá tenni, hogy minden politikai vitánk ellenére nemcsak a Magyar Szocialista Pártot, hanem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget és a Kereszténydemokrata Pártot is a magyar politikai közösség részének tartjuk, és úgy gondoljuk, hogy helyes lenne, hogyha az ellenzék politikusai is kijelentenék, hogy minden viták ellenére még közelebb tartják magukhoz a kormánykoalíció pártjait, a Szabad Demokraták Szövetségét és a Magyar Szocialista Pártot, mint ezt a szélsőjobboldali förtelmet.

Tisztelt Országgyűlés! Én úgy vélem, hogy a köztársasági elnök úr felszólalásának volt egy nagyon fontos eleme, amelyre fontos reagálni. Ez pedig felszólalásának az elején hangzott el, és arról szólt, hogy bizalom és legalább az alapvető kérdésekben egyetértés, a stratégiai célkitűzésekben egyetértés. Szeretném aláhúzni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége nevében teljes mértékben támogatjuk ezt az elképzelést. Fontos lenne persze ehhez az is, hogy a parlamentben helyet foglaló pártok ne tekintsék egymást ellenségnek - erről az elnök úr beszélt -, és ehhez az is kell, hogy ha példának okáért a miniszterelnök szólal fel az Országgyűlésben, az ellenzék képviselői hallgassák meg, ne hagyják el a Parlament üléstermét. És hogyha a köztársasági elnök úr közre tudna működni abban, hogy ez be is következzék, úgy érzem, azzal egy lépést tenne annak a célnak az érdekében, amelyről a köztársasági elnök úr beszélt.

Mint külpolitikus is megköszönöm az ír és a finn példa megemlítését. Ez valóban két olyan ország, amelyben a politikai erők az ország előtt álló stratégiai célok elérése érdekében, miközben a politikai viták fennmaradtak, a fő kérdések tekintetében mégis egyet tudtak érteni. Magyarország pont olyan helyzetben van, mint Írország és Finnország volt akkor, amikor ez az alapvető konszenzus létrejött, és hadd emlékeztessem a tisztelt Házat - és szeretném elmondani, hogy optimizmussal töltött el Orbán Viktor úr rövid hozzászólása, hogy mindenben követik a köztársasági elnök úr instrukcióit -, hogy pontosan két évvel ezelőtt Kóka János tett egy javaslatot a magyar politika egészének, ez pedig az volt, hogy üljünk le, és állapodjunk meg az előttünk álló legfontosabb kihívásokban és a hozzá vezető legfontosabb tennivalókban.

Megkérem önöket, tegyük ezt meg, mert az ország előtt álló legnagyobb probléma valóban nem a nácizmus, hanem az, hogy mit tudunk tenni ezzel az országgal. És hogyha meg tudunk állapodni ezekben az alapvető kérdésekben, akkor még vitázhatunk rengeteg részletkérdésről, de úgy ítélem meg, hogy ha erre képesek vagyunk, akkor valóban megcselekedjük, amit megkövetel a haza.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! A magyar liberálisok tisztában vannak azzal, hogy nincs szabadság rend nélkül, mégis hadd mondjam azt, az a szó, hogy "rend", a magyar közelmúlt vagy régebbi múlt keserű történelmi tapasztalatai miatt rosszul cseng a fülünkben. Mi azt mondjuk, hogy legyen a törvények uralma Magyarországon, olyan törvényeké, amelyek az állampolgárok számára is világosan egy erős Magyarországot, és az erős Magyarország erős polgárait támogatják, és ezek a törvények valóban kerüljenek is végrehajtásra. A törvények végrehajtásához nem elegendő egy erős államapparátus, az is szükséges hozzá, hogy magyar állampolgárok milliói tudjanak azonosulni azoknak a törvényeknek a célkitűzéseivel, a bennük foglalt megoldási módozatokkal, amiket a törvények kifejeznek.

Én is beszélnék a közbizalomról - ellenzéki képviselőtársaim is beszéltek erről -, és pár dolgot szeretnék megemlíteni. Ha ma nincs közbizalom, akkor annak nem csak az az oka, amit ellenzéki képviselőtársaim nagy szeretettel szoktak emlegetni. Annak, hogy Magyarországon ma nincs közbizalom a politika egészével szemben, oka az is, hogy nincs olyan kampány 1990-től 2006-ig visszaemlékezve, amikor legfőképpen a nagy pártok ne azt mondták volna, ja kérem, ha rám szavaztok, itt minden megváltozik, az ország csodálatos, rózsaszínű és sikeres lesz, és nem nagyon beszéltek önök arról, hogy milyen keserves intézkedések egész sorát kell meghozni azért, hogy Magyarországot tényleg sikeressé tegyük. Jó lenne, ha 2010-ben a politikai pártok nemcsak az ígéretekben versenyeznének, hanem abban is, hogy hogyan lehet ezeket teljesíteni. S ha ez sikerülni fog, akkor hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a közbizalom nőjön a politikával szemben.

Úgy látom, hogy az a stílus, amely a Magyar Országgyűlés falai között az elmúlt hónapokban elharapózott, amely már kilépett az Országgyűlés falain és nemcsak a Kossuth téren, de az ország minden pontján lehet hallani, bizony nem sokban járul hozzá a közbizalom erősítéséhez. Nemcsak lehet, hanem kötelessége az ellenzéknek, hogy bírálja a kormányt, a kormány politikáját, és helyette mást javasoljon, de az a stílus, amit néha tapasztalunk, ebben nem segít. És persze, a hatalmon lévőknek is meg kell sokszorozniuk az erőfeszítéseiket azért, hogy a közbizalmat erősítsék. A bürokráciával szemben fel kell lépnünk akkor is, ha hatékony államról beszélünk, hogy az emberek úgy érezzék, az állam értük működik.

Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége nevében azt tudom mondani, hogy alapvetően támogatjuk a miniszterelnök úr elképzeléseit a gazdaság kifehérítésével kapcsolatban annak érdekében, hogy Magyarországon ne kevesen fizessenek sok adót, hanem lehetőleg minél többen kevesebb adót. Úgy gondoljuk, ha ebben egyetértünk, akkor értsünk egyet abban is, hogy ha 2007 az egyensúly létrehozatalának éve volt, és ha 2008-ban elérjük, hogy az adóegyszerűsítés és a gazdaság kifehérítése okán az adózók számának a kiszélesítését tudjuk elérni, akkor 2009 pedig legyen a mindenki számára érzékelhető és tapasztalható adócsökkentés éve.

Tisztelt Országgyűlés! Lehetne sokat beszélni a parlament működésével kapcsolatos saját felelősségünkről. Gusztos Péter barátom holnap fog beszélni erről, és a házbizottságon is fogunk beszélni erről. Most egy dolgot hadd említsek meg, amiről eddig nem volt szó: ez egy egynapos parlament, tisztelt képviselőtársaim. Hétfő déltől nagyjából hétfő estig tart. Ezt látják a magyar állampolgárok milliói, és ez borzalmas. De ez összefüggésben áll azzal az összeférhetetlenségi szabállyal, hogy nagyon sok képviselő szalad városába, a falvaiba, ahol önkormányzati képviselők. Nekünk mindenképpen szembesülnünk kell ezzel a problémával, és meg kell találnunk a választ.

(13.40)

Tisztelt Országgyűlés! Azt tudnám mondani a magyar liberálisok nevében, hogy támogatjuk a miniszterelnök úr erőfeszítéseit a gazdaság kifehérítésében, és cserébe kérjük a miniszterelnök úr támogatását ahhoz, hogy 2009-ben Magyarországon valódi, igazi adócsökkentést tudjunk elérni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ, szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt nagyon világos, félreérthetetlen szavakkal szögezzük le, hogy kollektív büntetésnek akár etnikai, akár más alapon a XXI. században nem lehet helye. Ha lehet is egyfajta empátiánk azzal kapcsolatban, hogy milyen egy háború utáni ország lelkiállapota, mégis ki kell mondanunk, hogy revánspolitikának nincsen helye sem a második világháború után, sem pedig a második világháborút megelőzően.

Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten a szlovák parlamentben 141 képviselőből 120 képviselő igennel szavazott az úgynevezett beneši dekrétumok megerősítésére. A magyar képviselőkön kívül mindössze egyetlenegy szlovák etnikumhoz tartozó többségi képviselő nem szavazta meg ezt a javaslatot. Én nem tudok és nem akarok nem hinni abban, hogy ezek a szlovák képviselők, akik megszavazták ezt a szerintem borzalmas döntést, nem hiszem, hogy ők magyarellenesek lennének. Azért gondolom azt, hogy a beneši dekrétumok egy igazi nyomorúságos közép-európai csapda, mert amikor beneši dekrétumokról beszélünk mi, akkor egészen mást értünk ezen, mintha erről ők beszélnek.

A beneši dekrétumok 143 döntést ölelnek magukba, amit egyébként a londoni emigráns csehszlovák nemzetgyűlés felhatalmazása alapján hozott meg Beneš elnök. Ebből a 141 dekrétumból 13 foglalkozik a magyarság és a németek kollektív bűnével, és még van 20, amely ezt érinti. Tehát összesen, mondjuk - 23 persze így is sok -, 120 dekrétum egészen mással foglalkozik, 120 dekrétum Csehszlovákia állami életének számos területét rögzíti, és nagyon sok cseh és szlovák állampolgár számára a beneši dekrétumok alapvetően a csehszlovák államiság létrehozatalát jelentik.

(14.40)

Hol itt a drámai közép-európai csapda? Hogy amikor a csehek és a szlovákok beneši dekrétumokról beszélnek, nekik nem jut eszükbe sajnos, hogy van itt 13+20 dekrétum, amelynek következtében magyarok és más nemzethez tartozók rettenetes szenvedésen mennek keresztül, de az is egy nagyon nagy probléma, hogy amikor mi dekrétumokról beszélünk, akkor nem is akarjuk meghallani, hogy ez számukra mit jelent.

Tisztelt Országgyűlés! A múlt héten konszenzus alakult ki a parlamenti pártok között, mit gondolunk a múlt heti döntésről; legyen abban is egy konszenzus, hogy mentsük meg ezt az ügyet a szavak csapdájából, és a jövőben arra hívjuk fel a szlovák és cseh politikusokat, hogy azoktól a törvényektől határolják el magukat, és nyújtsanak erkölcsi kárpótlást, amelyek ezt a rettenetes kollektív büntetést magukban foglalták.

Felteszem persze a kérdést magamnak, hogy abban a 120 képviselőben, akik megszavazták ezt a döntést, az egész parlament 80 százaléka, vajon nincs-e bennük valami ok némi félreértésre, akár Magyarországgal kapcsolatban? Nem is a Jobbikról beszélek; Vona Gábor kezet foghat Ján Slotával, az egyik részegen tankokat küldene Magyarországra, a másik pedig a szlovákoktól akarja megvédeni Magyarországot, ezek ostobaságok, fogjanak kezet, és menjenek el a politika színteréről.

De amikor a Kossuth téren a Szent Korona-tan hatályba léptetéséről regélnek egyesek, ami itthon zagyvaság, ott ez azt jelenti, hogy Szlovákia államiságát vonnák egyesek kétségbe. Vagy amikor magyar autósok százezrei a "H" betűs felségjelet egy Nagy-Magyarország térképbe rakják bele, köztük, hadd tegyem hozzá, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke is így tesz, akkor ezt nagyon sokan úgy vehetik Szlovákiában, hogy igen, Magyarországon a szlovák államiságot megkérdőjelezzük.

Azért említem csak ezt, hogy nekünk is van tennivalónk annak érdekében, hogy nagyon-nagyon hosszú és keserves történelmi együttlétet követően a bennünk fennálló bizalmatlanságot feloldjuk. Ha képesek vagyunk ezt megtenni, akkor még egyszer kimondhatjuk: kollektív bűnösségnek sem törvényekben, sem gondolatokban nincsen helye (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és a magyar liberálisok az európai liberálisokkal együtt mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ennek az európai intézmények is hangot adjanak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök! Tisztelt Ház! Ha ez a vita a képviselői státusról folyik, márpedig értelmezésem szerint arról folyik, a miniszterelnök úrnak igaza van, 1990 óta egy rossz kompromisszumnak az örökösei vagyunk. Meg is mondom röviden: 1990-ben az akkori parlament nem tudott olyan döntést hozni, hogy a magyarországi képviselők európai - nem nyugat-európai -, közép-európai átlagnak megfelelő bérezést kapjanak, és ettől aztán elszabadult a pokol; különböző költségtérítések, nem mertünk hozni döntéseket összeférhetetlenségről, nagyon-nagyon sok rossz döntés született ebből. (Pettkó András: 1994-ben...)

(13.30)

Úgy vélem, hogy ebben az ügyben nincs mit egymás szemére hánynunk. Navracsics Tibor frakcióvezető úr az öt percét támadásra használta fel - nincs ennek értelme. El lehetne mondani, hogy volt egy olyan miniszterelnök, aki azt mondta, hogy ne mi nyerjük a legtöbbet, el lehetne mondani azt, hogy amikor a kistérségi megbízottakról a parlament szavazott, a Szabad Demokraták Szövetsége nem szavazta meg a javaslatot; a Fidesz most támadja a javaslatot, de akkor hol voltak, üresek voltak a padsoraik, nem szavaztak velünk annak idején, hogy ezt a szerintünk nem jó intézményt a parlament ne fogadja el. Tehát ne egymás szemében keressük a szálkát! Azt mondanám, a Szabad Demokraták Szövetségének is felelőssége volt abban, hogy '90-ben rossz szabályt fogadtunk el, mint ahogy az MDF-nek, a Fidesznek, a KDNP-nek és a Szocialista Pártnak, mindannyiunknak megvan ebben a saját felelősségünk.

Időről időre felmerül a kérdés, hogy hozzá kellene ehhez nyúlni. Nem volt hozzá erőnk. És most, amikor a Zuschlag-ügy kapcsán elementáris erővel robbant be a magyar közéletbe, hogy hozzá kellene ehhez nyúlni, akkor jelentsük ki világosan, hogy a Zuschlag-ügynek az égvilágon semmi köze nincs azokhoz a problémákhoz, amelyekről beszélünk. Ezeket a problémákat meg kellett volna oldani már nagy régóta, a Zuschlag-ügy nem kellett volna ahhoz, hogy megoldjuk. Amikor a miniszterelnök úr arról beszél, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, és teremtsünk tiszta viszonyokat, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége a legteljesebb politikai támogatásáról biztosítja ezt az elképzelést. Azt tudjuk mondani, hogy minden egyes javaslatot, amely világos, tiszta viszonyokat teremt, támogatni tudunk, és készek vagyunk alaposan megfontolni.

Néhány elvet szeretnék magam is leszögezni a liberálisok nevében. Azzal kezdeném, a miniszterelnök úr is szólt erről, hogy a képviselők többsége tisztességes ember. Én még soha nem láttam egyetlenegy híradást sem semmilyen bulvárlapban, hogy X. Y. képviselő tisztességes lett volna. Ha balra nézek, nagyon sok tisztességes képviselőt látok, ha jobbra nézek, nem nagyon látom őket, mert kivonultak (Derültség.), de nyilván közöttük is vannak, és természetesen többségünkben tisztességesek vagyunk. De vannak közöttünk korrupt képviselők is, ez kétségtelen. Éppen ezért az új szabályozásnak a korrupció lehetőségét is vissza kell szorítani. Mi azt mondjuk, hogy Magyarországon persze korrupció mindenütt van, a parlamentben is bizonyára, de a legnagyobb korrupció, ahogy nekünk mondják, az önkormányzatoknál van.

Ezért azt mondjuk, hogy arra is ki kell terjedniük az összeférhetetlenségi szabályoknak. Mi elkészítettünk erről egy törvényjavaslatot, Hankó Faragó Miklós barátom készítette el, ezt is szívesen ajánljuk a parlamenti pártoknak megtárgyalásra. Miniszterelnök úr abban nyilván egyetért velem, hogy a parlamenti státus kérdése nem tartozik a szűk értelemben vett kormányzási munka területére, azonban a parlamenti pártoknak meg kell tudniuk egyezni abban, hogy ezekben értelmes megállapodások szülessenek. Mi ezt a törvényjavaslatunkat, ahogy Navracsics képviselő úr hivatkozott rá, a szerdán megtartandó ötpárti tárgyalásra előterjesztjük, hogy vitassuk meg, és ha jó a parlamenti pártoknak, fogadjuk el.

Azt javaslom, hogy miközben az ország közvéleményének java része elég lesújtó véleménnyel van a parlamenti munkánkról - a képviselőkről is, részben okkal, és ennek az oka nemcsak a konvergenciaprogram, nehogy félreértés essék, ez a rettenetes parlamenti stílus is oka ennek -, azért legalább nekünk legyen akkora önbecsülésünk, hogy az egész parlamenti munkát mint olyat ne degradáljuk, és tudjuk azt, hogy itt sok képviselő nagyon is értelmes munkát végez. Meggyőződésünk, hogy a reformnak ki kell térnie a parlamenti munka működésének egészére, hogy a bizottsági helyek ne szociális megfontolás részét képezzék, és annak érdekében, hogy a képviselők tudjanak dolgozni ott, ahol akarnak.

Summa summarum, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt Ház, támogatunk minden értelmes elképzelést annak érdekében, nehogy azzal találkozzunk, hogy az ország lakossága az egész politikai bagázst lesöpri a színtérről dühében, és helyettünk sokkal populistább, ha tetszik, még nálunk is rémesebb politikusokat fognak behozni. Kérem, kerüljük ezt el, vegyük komolyan feladatunkat!

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szép szakma is lehetne ez a politika, ha komolyan tudnánk venni legalább a köztársaság előtt álló legfontosabb kihívásokról folyó parlamenti vitát. Egy demokrácia, egy parlament életében talán a három legfontosabb törvény az adótörvények, a költségvetési törvény és a zárszámadási törvény. Miért? A költségvetési törvényben döntünk arról, hogy a beszedett adókat mire költjük el, az adótörvényben rendelkezünk arról, hogy erre a pénzt hogyan szedjük össze, a zárszámadási törvényben pedig az Országgyűlés előtt a kormány beszámol, hogy jól végezte-e el ezt a munkáját.

Eszembe jut, hogy mennyire komolyak az Országgyűlés előtt folyó politikai viták, hogy abban a szerencsében van részem, hogy vezethetem az európai ügyek bizottságát. Amikor a bizottság a napirendre tűzte a zárszámadási törvényt, még egyszer: a köztársaság életének talán legfontosabb törvényét, mit gondolnak, hány fideszes képviselő volt jelen? (Dr. Szabó Zoltán: Kettő.) Tévedés. Azt mondja Szabó Zoltán, hogy kettő. Nem, egy sem! Az egész ellenzékből egyedül Firtl Mátyás alelnök, KDNP-s képviselő volt jelen.

A Fideszt nem érdekelte. Megmondom, hogy miért nem. Mert, ha egy bizottsági ülésre eljön, és ott fölteszi a kérdéseit, hátha választ kap rá. És akkor mi van? (Babák Mihály közbeszól.) Akkor meg van fosztva az a szerencsétlen fideszes képviselő attól, hogy itt kiálljon, és elmondja azt, hogy nemzetgyalázó...- azt hiszem, hogy hullarablók nem voltunk még csak, de azonkívül már lényegében minden egyes jelzőt sikerült ránk akasztani.

(12.50)

Azt mondja Tállai képviselő úr, hogy ez a törvényjavaslat egy kuriózum. Egyetértek vele. Kuriózumnak azt hívják, aminek nincsen párja, ami egyedül áll. Igen, Tállai képviselő úr, kétségtelen, ebben az évben az ország csak ezt az egy adótörvényt terjesztette elő. Szeretném megnyugtatni, hasonló kuriózumokkal fogunk előállni az előttünk álló időszakban is. Igen, ez a törvény a maga nemében így kuriózum.

Nagyon sok vicces dolgot is hallottam a korábbiakban. Azt mondja Tállai képviselő úr, hogy amikor kigyűjtötték, hogy hányszor emelt ez a kormánykoalíció adót, hat darab A4-es papírra fért el. (Babák Mihály: Úgy van!) Ha ilyen lóbetűkkel írnak képviselőtársaim, akkor el tudom képzelni, hogy ez így bekövetkezik, de kérem szépen, legyenek egy kicsit visszafogottabbak. Nem érdemes ezekről a kérdésekről - nem szeretném a hazugság szót használni, mert annyira gyakran használják már önök - ilyen füllentésekkel az ország lakosságát megtéveszteni.

Azért mondom ezt elöljáróban, mert időközben, amikor a vitát hallgatom, számos olyan hozzászólás-elemet hallottam, amelyekkel én kész vagyok egyetérteni, és érdemes, amikor adótörvényekről beszélünk, megnézni, tényleg honnan jövünk, mit csináltunk. Ebben a két oldal között van egy világos különbség: ez az oldal képes beismerni, hogy igen, követtünk el hibákat, és önöktől még ilyet az életben nem hallottam, hogy hibát követtek volna el. Mondjuk, amikor Tállai képviselő úr arról számol be, hogy a polgári oldalnak - ezt a kifejezést is már viccesnek tartom - ez egy elvi kérdés, hogy ő adókat csökkent, szeretném jelezni, hogy ez egy elvi kérdés is maradt náluk, mert amikor kormányon voltak, egyetlen ponton sem csökkentettek adókat. De rendben van, hogy számukra elvi kérdés, elfogadom, és a mondat mögött meghúzódó gazdaságpolitikai tartalomról kész vagyok értelmes vitát folytatni. Tehát beszéljünk arról, hogyan kerültünk ebbe a mai helyzetbe, mit akarunk ma csinálni, és melyek a hosszú távú ambícióink az adózás és a pénzügyek kapcsán. (Babák Mihály: Ne legyenek hosszú távú ambícióid!) Babák képviselő úrnak már évek óta az a missziója, azzal küldi a pártja, hogy különböző helyeken bekiabál a szónoknak. Tessék parancsolni! Ha jólesik, engem nem fog zavarni.

Amikor az előző időszak gazdaságpolitikájáról szoktunk beszélni, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr már többször mondta, hogy az elmúlt időszakban, amióta ő a miniszterelnök, egyetlenegy dolgot bánt meg, és azt mondta, hogy ez az egy dolog, amit megbánt, a 2005. évi adócsökkentés volt. Én mint a koalíciós partner képviselője azt mondanám miniszterelnök úrnak, hogy ne tegye, ne bánja meg, hogy 2005-ben adócsökkentés történt, ugyanis az elmúlt időszak költségvetési hiányának az elszaladása alapvetően nem az adócsökkentésnek volt a következménye, hanem annak, hogy az adócsökkentéssel egyidejűleg az állami kiadások volumene és struktúrája nem csökkent. Nem az volt tehát a probléma, hogy adócsökkentés volt, hanem az, hogy az adócsökkentést nem kísérte a kiadások megfelelő csökkentése. (Babák Mihály: Melyik adóra gondolsz?) Elnök úr, Babák képviselő úr szót kér (Babák Mihály: De bocsánat, melyik adóra gondolsz?), úgy látom. (Babák Mihály: Nem! Én kérdem, hogy melyik adóra gondolsz!) Nem tisztem, hogy megadjam neki.

Tisztelt Országgyűlés! Egy felnőtt országban, egy felnőtt demokráciában nemcsak hogy nem kiabálnak be a képviselők (Babák Mihály: De nem értem!), hanem a politika az adók kérdéséről nem homokozó óvodások között zajlik (Babák Mihály: De nem értem, mit mondasz!), hanem komoly felnőtt emberek között. (Babák Mihály: Hol csökkentették, válaszolj rá!) Olyan emberek között, akik tisztában vannak azzal, hogy egyik oldalon van az állam bevétele, és csak az állam bevételéből képes az állam a kiadásait megfinanszírozni. Van egy ilyen szép magyar mondás, hogy a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, de, tisztelt Országgyűlés, ez a tündérmesék világa, és jó lenne, ha kilépnénk a tündérmesék világából. Az a nyomorult valóság, hogy amennyiben a kecske jóllakik, a káposzta bizony elfogy, és ha a káposzta megmarad, nincs mese, a kecske éhen marad. Érdemes lenne ezt tudomásul vennünk. (Babák Mihály: Na, ez homokozóba való beszéd! Ezt én nem hallgatom!)

Milyen egyszerű a politika! Tisztelt képviselőtársaim, milyen egyszerű a magyar politika! Egyik oldalon azt hallom éjjel-nappal, hogy tessék adót csökkenteni, a másik oldalon pedig ugyanabból a szájból vagy a szomszédos szájból, hogy tessék a kiadásokat növelni ész nélkül, megállás nélkül, lehetőleg mindenfajta korlát nélkül. (Kontur Pál: Ezt te mondod! - Babák Mihály: Ki mondta ezt a hülyeséget?) Ki mondta ezt a hülyeséget? - kérdezi Babák képviselő úr. Megmondom, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői mondják (Babák Mihály: Ne tessék már viccelődni, Kovács Pistike mondta!), akik valahányszor, tessék majd odafigyelni a költségvetési vitára, minden egyes szónoka a Fidesznek arról fog szólni, hogy nem elég, nem elég, nem elég - Váci Mihály nyomán -, tessék még többet és még többet adni. (Kontur Pál: Ki az adócsökkentés pártja?) Míg, amikor az adóról folyik a parlamenti vita, akkor nem hallok mást, mint hogy az adókat tessék csökkenteni. (Babák Mihály: Ti mondtátok!)

Én rettenetesen szerettem, amikor az ellenzéki képviselőtársaim tesznek egy térségbeli összehasonlítást, és azt mondják, hogy tessék megnézni, Románia és Szlovákia mit csinált. Egyetértek vele, nézzük meg, de amikor ez a kormánykoalíció Romániában és Szlovákiában bevált reformokat indít el, akkor a legnagyobb és a leghevesebb ellenállás érkezik az ellenzék részéről, azt szeretnék látni, hogy az előnyeit élvezzük a reformoknak, de reformokat nem akarnak. Én pedig úgy gondolom, hogy ez nem lehetséges. Ezeket a reformokat, mondjuk, Szlovákiában Dzurinda kormánya, Romániában Tariceanu liberális kormánya kezdte el, és ők készek voltak szembenézni azzal, hogy ha az adókat jelentősen csökkentik, akkor a költségvetés másik oldalán, a kiadási oldalon milyen, egyébként jogos igényeknek nem fognak eleget tenni. (Babák Mihály a padsorok közül: Ki gátolt meg ebben?) Hogy fog ez Magyarországon bekövetkezni - nem tudom, látják-e, hogy Babák most már onnan kiabál (Babák Mihály: De ki gátolt meg ebben benneteket? - Az elnök csenget.) -, amikor a tegnapi napon felszólalt az ellenzék vezére, és én nem hittem a fülemnek, hogy ez hogy lehetséges, hogy Robert Fico ilyen jól megtanult magyarul. (Dr. Gógl Árpád: Mindig tudott magyarul!) Mert amit tegnap Orbán Viktor a parlamentben mondott, tisztelt képviselő hölgyek és urak, az Robert Fico magyar hangja volt, maga a populizmus, maga az, hogy tessék minél többet. És amit az államról, az állami gondoskodásról gondol (Kontur Pál: Te kinek a magyar hangja vagy?), ahogy most Szlovákiában mennek vissza a gazdasági eredmények, úgy fognak visszamenni Magyarországon is akkor, ha a jobboldal megkapja a lehetőséget a kormányzásra, amit én elkerülendőnek javasolok. (Kontur Pál: Te nem Fico, te a sátán hangja vagy!)

Tisztelt Országgyűlés! Mi lenne a célja az adócsökkentésnek? Az adócsökkentésnek a célja az lenne, hogy a gazdaság levegőhöz jusson, azért, hogy valóban - és ebben egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal - a gazdaság versenyképessége jobb legyen. Miközben egyetértek a szocialista vezérszónokkal is, hogy ez nem az egyedüli eleme a versenyképességnek, de egy fontos eleme. Tehát fontos lenne, hogy adócsökkentéssel tudjuk a gazdaság versenyképességét fokozni. De célja az adócsökkentésnek az is, hogy közben ne legyen költségvetési hiány. Mert tessék nekem egyetlenegy háztartást mutatni, akár egy magánember, egy család háztartását, mely vállalná azt, hogy hiánya legyen és eladósodjék! Éppen ezért Tállai képviselő úrnak örömmel ismétlem meg, a Szabad Demokraták Szövetsége az adócsökkentés pártja, de nem a vak vagy a süket adócsökkentésé (Kontur Pál: Biztos!), hanem a felelős, ésszerű adócsökkentésé, amely segíti a gazdaságot, amely csökkenti a terheket, és nem okoz hiányt. (Kontur Pál: Az adóemelés pártja, nem az adócsökkentésé.)

Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy 2005-ben a hiba nem az adócsökkentés volt, hanem az, hogy közben az állam kiadásai nem csökkentek, ezért aztán hiány keletkezett, és a Szabad Demokraták Szövetsége azt állítja, hogy ha 2007 az egyensúly megteremtésének az éve volt, akkor 2008 legyen az adóegyszerűsítés éve, annak érdekében, hogy 2009-ben valódi, minden magyar állampolgár és minden magyar gazdálkodó számára érzékelhető adócsökkentést lehessen elérni.

(13.00)

Szeretnék ebben az összefüggésben beszélni azokról a reformokról, amelyeket ellenzékben ülő képviselőtársaim olyan hevesen utasítanak el, hogy még népszavazásra is hívják az országot ellene. Ugyanis a reform célja pontosan az, hogy az állam kiadásait olyan módon tudjuk ésszerűsíteni és csökkenteni, hogy az terepet tudjon nyújtani az adócsökkentésnek. Ha nem csökkentjük, nem ésszerűsítjük, nem racionalizáljuk az állami kiadásokat, akkor nem lehet adókat csökkenteni - igaz? -, hiszen akkor a hiány nőni fog, ezt pedig, ha jól értem, egyik oldal sem akarja.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

De amikor a kormány hozzálát, mondjuk, az igen kevesek által használt MÁV-szárnyvonalak bezárásához, amelyeknek a költsége óriási, miközben kevesen használják, vagy amikor az egészségügyi reformhoz hozzáfogunk, hogy magánpénzeket vonjunk be azért, hogy az állami pénzeket is ésszerűen költsék el, vagy az oktatás reformjába kezdünk bele, amikor tandíjakról beszélünk, akkor ne tessék ennek ellenállni, hiszen ennek pontosan az a célja, hogy az állami kiadások rendszerét átdolgozzuk azért, hogy az állami kiadások csökkenjenek - miközben a teljesítőképességük ne romoljon -, és akkor tudunk adókat is csökkenteni. Ha ez a cél, akkor kérem a támogatásukat ezekhez a reformokhoz, mert a kettő sajnos összefügg.

A kérdés, tisztelt Országgyűlés, hogy mit lehet addig kezdeni, ameddig az egyensúly valóban helyre nem áll, hiszen igaza van a képviselő úrnak, az infláció tényleg magas, a hiány még mindig magas. Jó úton vagyunk, nem lehet egy év alatt megoldani sok év, köztük a Fidesz-éra gazdaságpolitikai hiányosságait, és elismerem a sajátunkat is természetesen ebben a dologban. Tehát egy év alatt nem lehetett ezt a hiányt ledolgozni, de ameddig ez sikerül, addig mit lehet tenni?

Sokat beszéltek erről képviselőtársaim: az adózók körének kiszélesítése. Ha már igazságosságról van szó, ha már ésszerűségről van szó, hát elviselhető az egy országban, hogy Magyarországon kevesen fizessenek sok adót, ahelyett, hogy sokan fizetnének kevesebb adót? Amikor tehát a kormány az adózók körének kiszélesítésén dolgozik, akkor megint csak az adócsökkentés a távlati célja. Csak feledném azt, amikor januárban ebben sikerült eredményt elérnünk, és a kormány bejelentette, hogy sikerült az adózók körét kiszélesíteni, a Fidesz ezt cinizmusnak hívta, csak érteném, hogy miért. Hiszen úgy emlékszem, hogy nekik is hasonló céljuk volt. Talán bántotta őket, hogy ezt a nem kicsi eredményt nem nekik, hanem a mostani kormánykoalíció pártjainak sikerült elérni.

A feketegazdasággal szembeni küzdelem: van-e olyan képviselő ebben a teremben, vagy van-e olyan magyar állampolgár - most nem, aki a feketegazdaságban van -, aki ne értene egyet ezzel a célkitűzéssel? Kormánypárti képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim, egyik a másik után beszéltek ennek a fontosságáról, de amikor a javaslat az asztalra kerül, akkor csodák csodájára, ez az elvi támogatás hirtelen egy totális ellenkezéssé és egy nemmé változik át. És én nem értem, hogy miért, ha egyszer egy jó cél, jó eszköz, és ezzel egyetértenek, akkor miért ne lehetne ezeket támogatni.

Hadd tegyem hozzá, az egész magyar adórendszerrel kapcsolatban, hogy megint csak egy '90 óta húzódó örökség, ha tetszik, közös felelősségünk: Tállai képviselő úr maga is elmondta, hogy milyen fantasztikus eredményeket ért el a Fidesz - rossz irányba mentek, képviselő úr, mert a magyar adórendszer tele van szociális szempontokkal. És milyen gyakran érzi azt a politika, amikor a szociális helyzetből tényleg egy politikai nyomás van a politikára, akkor ne azt mondja, hogy kérem, csinálunk egy tiszta adórendszert és mellette egy tiszta szociális rendszert; de a kettő nem egy és ugyanaz, mert ha az adórendszer tele van nyomva kivételekkel, ha az adórendszer tele van nyomva szociális eszközökkel, akkor azt fogjuk elérni, hogy akik nem szorulnak rá, csak éppen ügyesek, azok fogják tudni ezeket a lehetőségeket kihasználni, ami az országnak rossz, s azoknak is rossz, akik egyébként szociális támogatásra szorulnának rá. Miért? Mert nem tudunk annyi adót beszedni, amennyi ahhoz szükséges lenne, hogy támogassuk azokat, akik tényleg rászorulnak.

Amikor adóegyszerűsítésről beszélünk, hát hol volt a Fidesz, amikor adónemek csökkentéséről volt szó? Még egyszer mondom, szemben önökkel, akik még soha rosszat nem csináltak, még véletlenül se füllentettek az országnak, ebben közös a felelősségünk - és a Szabad Demokraták Szövetségének a felelősségét sem tagadom le, csak várom, hogy önök is elismerjék -, abban, hogy Magyarországon ma 52 adófajta van, és ez tűrhetetlen. Nekem nagyon sok vállalkozó mondta, hogy ő megfizeti az adót, nem probléma, csak tudná, hogy mi, ne kelljen mindig egy vagy két év múlva találkozni azzal, hogy a könyvelője mondja neki, hogy na még egy adó, még egy harmadik adó. Ezen változtatni kéne.

A Szabad Demokraták Szövetségének célja, hogy az adóbevallások számát a felére csökkentsük le, az adóbevallásban szereplő sorok számát legalább egyharmadával csökkentsük le annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen az adók befizetése.

Nagyon sok szó esett a mai vitában a különböző adónemek összevonásáról. Van-e olyan képviselő, aki kétségbe vonja, hogy ha már adót kell fizetni, akkor jobb egyszer befizetni ezer forintot, mint öt különböző alkalommal kétszáz forintot? Nyilvánvaló, hogy egyszerű, mégis csak a kritika és a szemrehányás érkezik ezzel kapcsolatban is a jobboldaltól, amit én őszintén sajnálok. Úgy gondolom, hogy azokkal a kis adókkal, amelyeket önök is bevezettek és mi is bevezettünk, az a legnagyobb baj, hogy túlságosan drágák.

Nem akarok odáig elmenni, hogy magának az adónak a bevezetése vagy fenntartása drágább, mint maga a befolyó adó, mert ez talán túlzás lenne, de ennek a nyilvántartása, ennek a beszedése, ennek az ellenőrzése, ha a különböző hatósági eljárások költségét összeadom, nem juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy ezeket érdemes összevonni.

Tisztelt Országgyűlés! Nekem semmi kétségem nincsen, ha adókat vonunk össze, akkor csak a riogatást halljuk a jobboldalról, meg csak a hurrogást. Nekem az a meggyőződésem, hogy ha a jelenlegi kormánykoalíció azt mondaná, hogy kérem szépen, eltörlünk minden adót, a Fidesz vezérszónoka akkor is azt mondaná, hogy emelik az adókat. Azt kérem az ország lakosságától, hogy ne higgyék el nekik, mert amikor adóösszevonások vannak, nincs az a Rodolfo, aki ne tudná kimutatni, hogy valamelyik ilyen módon emelkedett. De ha összességében megnézzük, az a helyzet, hogy nincsen adóemelkedés.

Tisztelt Országgyűlés! A vagyoni alapú adókról néhány szót. Engem meglep Tállai képviselő úr, polgármester úr cinizmusa. Ő polgármester, és ha a kormány bevezetné a vagyonalapú adókat, akkor ő mint polgármester azt beszedné, és többet szedne be mint korábban, és bennünket szapulna azért, hogy ő mint polgármester képes volt beszedni a magas adókat. Nem tudom, hogy ebbe a játékba így érdemes-e belemenni, a vagyoni alapú adók mindenesetre igazságosabbak, mint a nem vagyoniak, azt hiszem, hogy ezt nehéz kétségbe vonni.

Tisztelt Országgyűlés! Akarunk kisebb adóterheket? Ha önök mindannyian azt mondják, hogy igen, akkor csatlakozzanak a liberálisokhoz abban, hogy ne követeljenek nagyobb kiadásokat, mert a kettő, akárhogy is, de összefügg egymással. (Kontur Pál: Félrebeszélsz!)

Azzal zárnám, tisztelt elnök úr, a hozzászólásomat, hogy a mostani adótörvény nem fejezi ki mindenben a Szabad Demokraták Szövetségének az elképzelését. Ha, mondjuk, a parlamentben nem 5 százalékunk lenne, hanem 35 százalékunk, másképpen nézne ki ez az adótörvény, ez nyilvánvalóan így van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A parlamentben 5 százalékunk van, ugyanakkor úgy látjuk, hogy azok a kompromisszumok, amelyeket a kormánykoalíció pártjai elfogadtak - ebben persze benne vannak a szocialisták erőteljesen, és benne vagyunk valamelyest mi is (Az elnök ismét csenget.) -, jó irányba mutatnak, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége nevében jó szívvel tudom az Országgyűlés számára az adótörvényt elfogadásra javasolni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban. - Kontur Pál: Be kell vezetni a liberális lop-stopot!)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársam azt mondja, hogy nem érti, hogy ha a parlament asztalán van egy javaslat, akkor azt miért nem tűzi a parlament tárgyalásra, és miért nem akarjuk megvitatni. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy teszünk, mintha az elmúlt napokban nem olvastunk volna újságot, nem vettünk volna részt a magyar politikai közéletben, és nem tudnánk azt, hogy az elmúlt napokban miről folytak a politikai viták.

A magyar politika asztalán van egy átfogó csomag a magyar közjogi kérdések számos fontos eleméről, és mint önök is tudják, és mint a jobboldal ezt kifogásolja, a Szocialista Párt ezt törvényjavaslat formájában már be is nyújtotta az Országgyűlésnek. Mit hallok a jobboldalról? Azt hallom a jobboldalról, hogy hogy lehet így tárgyalni kellő megfontoltsággal, kellő kooperativitással, amikor az egyik oldal, anélkül, hogy a tárgyalásnak látnánk az eredményét, máris a parlament elé teszi a javaslatát.

A Szabad Demokraták Szövetsége világossá tette az álláspontját. Mi azt mondjuk, hogy kétharmados támogatottságot igénylő törvényjavaslatok esetében igenis illik és célszerű a pártok között először megállapodni, és aztán a parlament asztalára tenni. Ezt mondtuk a Szocialista Pártnak is, de ezt mondjuk akkor most önöknek is. Ha tényleg meg akarnak állapodni ezekről a kérdésekről, akkor a hét pontot egészítsük ki egy nyolcadikkal vagy egy kilencedikkel. Ez most nem probléma, de az ötpárti tárgyalások gőzerővel folynak. Holnap négy órakor találkoznak a frakcióvezetők, hogy megállapodjunk abban, hogy milyen keretek között tudunk a leghatékonyabban eredményt elérni.

És ha önök nem értik azt, hogy a baloldal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) miért puskázza önöket azzal, hogy beterjeszti a parlament elé, akkor önök miért teszik pontosan ugyanezt? A Szabad Demokraták Szövetsége számára nagyon világos (Az elnök ismét csenget.), ugyanazt mondjuk önöknek, mint amit koalíciós partnerünknek: állapodjunk meg egy ötpárti tárgyalássor keretében. Hozzák oda (Az elnök ismét csenget.), tegyék le az asztalra. Nyitottak leszünk, de kérem, ezt az...

ELNÖK: Köszönöm.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): ...egyoldalú benyújtást, kérem, ezt ne csinálják.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Természetesen hallom ezt a felém irányuló, ha tetszik, népkövetelést, hogy itt hosszasan és minden részletbe menően indokoljam meg ezt a törvényjavaslatot, lehetőleg a 15 percet töltsem ki, de ellen fogok állni ennek a kísértésnek, és azt hiszem, módomban áll csak a lényegre szorítkozni.

Hadd beszéljek először arról, hogy mi az a körülmény, ami szükségessé tette, hogy az öt parlamenti frakció vezetője ezzel a törvényjavaslattal éljen. Már volt szó erről ebben a Házban, de meggyőződésem szerint nem elégszer volt róla szó, és talán nem elég hangsúllyal volt arról szó, hogy Magyarország 2011-ben óriási kihívással fog szembenézni. Ez a kihívás pedig az lesz, hogy Magyarország fogja betölteni az Európai Unió soros elnöki posztját; óriási kihívás ez Magyarország számára. Ha Magyarország a soros elnöki posztot sikerrel fogja betölteni, akkor az Magyarország tekintélyét az Európai Unió tagállamai között megfelelően fogja megemelni, ami azt is jelenti, hogy a korábbiaknál is lényegesen hatékonyabban tudjuk nemcsak nemzeti érdekeinket képviselni, hanem Európa egésze érdekében szavunkat hallatni. És megfordítom: ha az európai uniós elnökség nem lesz sikeres, akkor azzal kell számolnunk, hogy Magyarország megítélése az Európai Unión belül nem lesz olyan, amit szeretnénk, és ez bizony ártani fog hazánk érdekérvényesítő képességének.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy 2011-ben egy évvel leszünk a választások után, tehát ma még nem tudjuk, hogy milyen párt vagy milyen pártok nyerik meg a választásokat, és rendkívül fontos, hogy az európai uniós elnökségre való felkészülésünk semmifajta csorbát ne szenvedjen attól, hogy ki nyeri meg a választásokat. Éppen ezért rendkívül fontos az, hogy nemcsak a kormánykoalíció pártjai, hanem az ellenzéki pártok mindegyike is a lehető legmélyebben lássa ennek a felkészülésnek nemcsak a politikai, hanem a technikai vonalvezetését is, annak érdekében, hogy akárki kerül kormányra 2010-ben, megbízhasson abban, hogy az a felkészülési munka, amelyet a mostani kormánykoalíció kezd el és hajt végre, valóban az egész ország érdekeit szolgálja, és elnyeri az ellenzéki pártok támogatását is.

Éppen ezért, mint képviselőtársaim tudják, a Magyar Országgyűlésben már megalakult az úgynevezett nagybizottság, az a nagybizottság, amelynek feladata, hogy az Európai Unió tanácsüléseire való felkészülés jegyében - mielőtt a miniszterelnök úr elmenne a tanácsülésre - egy nagybizottság keretén belül tájékoztassa nemcsak az Európai Unióval foglalkozó képviselőket, hanem minden parlamenti frakció vezetőjét arról, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya milyen álláspontot kíván elfoglalni a tanácsüléseken.

Elképzeléseink szerint ezt a nagybizottságot, a nagybizottság hatáskörét egészítenénk ki azzal, hogy legalább félévenként, a tanácsülést megelőzően a kormány ne csupán a tanácsülésre való felkészülésről, az ott képviselendő álláspontról tájékoztassa a parlamenti frakciók vezetőit, hanem számoljon be arról is, hogy az európai uniós elnökségre való felkészülés jegyében mit tett és mit szándékozik tenni a jövőben is. Szeretném hangsúlyozni, és erre maga a törvényjavaslat is kitér, hogy a nagybizottság előtt való kormányzati beszámoló nem helyettesíti a kormány rendszeres kapcsolattartását a parlament szakbizottságaival. Én most nemcsak az egyik aláíró frakcióvezetőként beszélek itt, hanem az európai ügyek bizottsága elnöke, ha tetszik, kalapját is viselem magamon, amikor azt mondom, hogy elvárjuk a kormánytól - és a kormány erre ígéretet tett -, hogy rendszeresen beszámol a bizottságnak is arról, hogy az elnökségre való felkészülés éppen hogyan áll, milyen kihívásokkal szembesül a kormány, jelentős kihívásokkal, szeretném aláhúzni, és hogy ennek jegyében miket tervez. A bizottságban is mind az öt parlamenti frakció képviselői, szakpolitikusai helyet kapnak, de ezzel együtt úgy érezzük, hogy érdemes és szükséges olyan politikai szintre emelni, ha tetszik, ezt a dialógust a kormány és a parlament között, hogy a nagybizottság munkáját is érdemes ezzel terhelni. Tehát erről szól a törvényjavaslatnak az első része.

A második részben pedig - legszívesebben úgy fogalmaznék - idomulunk a tényekhez, a tapasztalatokhoz, ez a nagybizottság már elég régóta működik. Amikor megalakult, akkor alig lehetett ülőhelyet találni a teremben, a képviselők, bármely frakcióhoz tartozzanak is, szorgalmasan eljártak és részt vettek a vitákban.

(19.30)

Azt kellett hogy tapasztaljuk, hogy az elmúlt időszakban az érdeklődés megcsappant a nagybizottság munkája iránt. A frakcióvezetők vagy személyesen, vagy megbízottjaik útján, az európai ügyekkel foglalkozó bizottságok elnökei és alelnökei, a külügyi bizottság elnöke és alelnökei még-még részt vettek a megbeszéléseken, de a bizottság tagjainak székét, ha őszintén akarok fogalmazni, azt kell mondjam, hogy többnyire a nagybizottság üresen találta. Ehhez szeretnénk a nagybizottság rendjét, ha tetszik, átalakítani, hogy a nagybizottság munkájában azok vegyenek részt, akik a politikai súlyt megadják a nagybizottság munkájához, és ezen túlmenően valóban azok a szakpolitikusok, akik valódi érdeklődést mutatnak a bizottság munkája iránt.

Szeretném itt megjegyezni, és ezt az európai ügyek bizottságában lefolyt munka vagy vita alapján mondom, hogy elnézést kell kérnünk olyan képviselőktől, mint Veress József képviselő úr, mondjuk, a Szocialista Párt részéről, vagy Ékes Józsefre nézek, a Fidesz Polgári Szövetség részéről, akik rendszeresen résztvevői voltak ezeknek az üléseknek. Tudniuk kell, hogy nem róluk szól most ez a döntés, hanem azokról a kollégáikról, akik, hogy úgy mondjam, kevésbé voltak aktívak, mint a megnevezett képviselők. Tőlük tényleg őszintén elnézést kérek, le a kalappal előttük, mert aktívak voltak, de ők is tanúsíthatják, hogy ez a probléma a nagybizottság munkájával kapcsolatban valós volt, és érdemes a tapasztalatok alapján a megfelelő tanulságokat a vonatkozó törvényeinkben is átvezetni.

Tisztelt Országgyűlés! Lényegében ebben foglalható össze a törvényjavaslat, amelyet az öt parlamenti frakció vezetői jegyeztek. Kíváncsian nézünk a vita elébe, és szeretnénk annak a reményünknek hangot adni, hogy a parlament, amilyen konszenzussal terjesztette a plenáris ülés elé ezt a törvényjavaslatot, hasonló vagy ugyanolyan konszenzussal fogja végül is elfogadni azt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Fáj. Fáj az, hogy egy akkora nemzeti ünnep, mint október 23-a, nem szól másról, mint arról, hogy a pártok hogyan tudnak egymáson valamilyen fogást keresni, szkanderozással lejjebb nyomni, mintha '56-nak bármilyen köze lett volna ahhoz, hogy most, 2007-ben demokratikusan megválasztott pártok milyen küzdelmet folytatnak egymással. Fáj az, hogy ehhez most már immáron Dávid Ibolya pártelnök asszony is felsorakozott. Nem jól csináljuk ezt, kedves képviselőtársaim. És fáj az is, hogy ha valaki, egy külföldi nézi nemzeti ünnepünket, akkor a legtöbb kép, amit lát, amit hallhat a rádiókon keresztül, az a brutalitás Budapest utcáin, és az, hogy a rendőrség ezekkel szemben hogyan képes fellépni.

A tegnapi ünnepen is, nem olyan mértékben, mint tavaly, voltak nagyon komoly rendbontások, garázdaságok, nagyon súlyos rendzavarások, és engem is örömmel töltött el, hogy ebben az évben ez a Fidesznek sem nyerte el a tetszését. Kiemelném Navracsics frakcióvezető urat, akinek higgadt szavai józanítóan hallatszottak, akár Rogán Antal képviselő úr vagy Kósa Lajos képviselőtársaim, mind-mind, úgy érzem, helyes hangot ütöttek meg ebben a helyzetben. A Hír TV-nek még tetszett, amit láttak az utcákon; kérem, majd szóljanak nekik, hogy az idő lassan változik. (Derültség az MSZP soraiban.)

Azonban valóban tegnap még a rendőrségé volt a fő szerep, és szeretném kiemelni örömmel egyébként, hogy tegnap a rendőrség egészen kiválóan helytállt, amikor meg kellett fékeznie a rendbontókat. A rendőrség fellépése szakszerű volt, határozott és törvényes, ami azt jelenti, hogy a lehetőségekhez képest mindenben az emberi jogokra is teljes mértékben tekintettel volt.

(12.20)

Azt kell hogy mondjam, ezt várjuk a magyar rendőrségtől. Ha már a politika nem tud rendesen ünnepelni, akkor legalább a rendbontásokat ilyen módon kell megakadályozni.

És most, tisztelt Országgyűlés, hogy a rendőrség tegnap kimagaslóan, nyugati mintáknak is eleget téve teljesített, őszintén lehet beszélni arról, hogy mi történt egy évvel ezelőtt Budapest utcáin. Ugyanis azt kell hogy mondjam, a rendőrség egy évvel ezelőtt nem volt sem határozott, nem volt szakszerű sem, és az eljárása sem volt törvényes, amelyben egészen biztosan voltak vezetési hibák. Például az, hogy a rendőrök egy évvel ezelőtt nem viseltek azonosító számot, vagy hogy olyan eszközökkel léptek fel, amelyek nem voltak rendszeresítve; ez nem a rendőrök, hanem nyilvánvalóan az irányítók hibája. S kétségkívül rengeteg brutalitást is láttunk; olyan állampolgárokat, akik törvénytelenül léptek fel, miután már elfogták őket, néha úgy megverték, hogy azt a demokratikus rendőrségtől nem lehet elfogadni.

Szeretnék őszintén beszélni ezekről, ugyanis fel kell tennem azt a kérdést, hiba volt-e, hogy egy évvel ezelőtt a Szabad Demokraták Szövetsége nem beszélt erről olyan nyíltsággal, mint ahogy most beszélünk róla. Én elfogadom a kritikát, ha valaki azt mondja, hogy egy évvel ezelőtt is nyíltabban lehetett volna erről beszélni. Ez részben nyilvánvalóan igaz, azonban két körülményre hadd hívjam fel a figyelmüket. Egy évvel ezelőtt a rendbontók - akik sokkal többen voltak - célja nem egyszerűen a rendbontás volt, hanem az alkotmányos rend megdöntése. És amikor a köztársasági elnök - szerintem minden szava helytálló volt - az ünnepek előtt ostorozta a rendőrséget, akkor azért eszébe kellett volna jusson, hogy ő maga sem mert elmenni egy egy évvel ezelőtti eseményre, mert azt mondták a tanácsadói, hogy nincs biztonságban.

De ha arra gondolok, hogy egy évvel ezelőtt még nem volt tapasztalat, a magyar rendőrség még sosem volt ilyen helyzetben, akkor megértő szeretnék lenni az akkori fellépésekkel szemben. Csak azért mondom ezt, mert ezeket egy év alatt kijavították. Az, hogy a rendőrség megtanulta, hogyan kell ilyen helyzetben fellépni - akárcsak dán vagy holland kollégái -, számunkra ez azt mutatja, hogy a demokrácia tanulást jelent, és nemcsak a politikának, az állampolgároknak, de a rendőrségnek is meg kellett tanulnia, hogy ilyen helyzetben hogyan kell fellépni.

Tisztelt Országgyűlés! A liberálisok büszkék arra, hogy a rendőrség egy év alatt megtanulta, hogyan kell egy demokratikus rendőrségnek fellépnie, ennek megfelelően járt el tegnap Budapest utcáin, és nagyon bízom abban, hogy hamarosan a politika is megtanulja, mi a feladata egy nemzeti ünnepen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nemcsak a tegnapi napon, hanem a mögöttünk járó egy évben sokat beszéltünk a rendőrségről. Úgy érzem, ezek a viták néha előre is vittek. Nem mindig, mondjuk, de előfordult.

A mai napirend előtti felszólalás tárgya részben a köztársasági elnök úr megszólalása volt. Tegyük hozzá, nem szokás ebben a Házban a köztársasági elnök megnyilvánulásairól beszélni, ugyanakkor tegyük hozzá, hogy az sem volt korábban szokás, hogy a köztársasági elnök úr olyan mélyen szálljon be a belpolitikai vitákba, amilyen módon ezt legutóbb és talán korábban is megtette. Érdemes feltennünk azt a kérdést, hogy király-e a köztársasági elnök. Király-e, aki ha megszólal, akkor az alattvalóknak nem illik vele szemben megfogalmazni a nézeteltérést, vagy pedig ha része a demokratikus közéletnek, mint egy köztársasági elnök, amennyiben megszólal, akkor igen, a politikai aréna résztvevői is elmondhatják a véleményüket.

A magam részéről úgy ítélem meg, hogy a köztársasági elnök úrnak az ünnep elején elmondott beszéde, miközben az ott elhangzott szavakkal egyet tudtam érteni, mert valóban az erőszak monopóliuma egy demokratikus országban csak az államnak és csak a rendőrségnek van, tehát a felelőssége is nagyobb, mégis úgy látom, hogy aránytévesztés történt. Két okból. Az egyik ok, és ebben teljes mértékig egyetértek miniszter úrral, hogy nem lehet csak úgy a rendőrségi túlkapásokról beszélni, hogy közben ne beszélnénk arról, nemcsak hogy milyen törvényellenes cselekedetek voltak Budapest utcáin, hanem arról, hogy mi volt azoknak az estéknek a tétje. (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő lejártát.) Ajjaj, közben az időm lejárt. Annak a tétje az alkotmányos rend megőrzése volt.

(8.10)

És egy mondat, elnök asszony! A köztársasági elnök úr sem mert elmenni arra a megemlékezésre, amit a rendőrök védtek. Tehát úgy érzem, hogy egy nagyobb fajta óvatosság az elnök úr részéről is szükséges lenne.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a Szabad Demokraták Szövetsége nevében a benyújtott és a 2008-as évre vonatkozó törvényjavaslat elemzésére térnék ki, engedjenek meg nekem néhány bevezető mondatot általában a költségvetési vitákról. Legszívesebben azt mondanám, hogy a mai nap az ország Háza ünnepbe öltözött, vagy ünnepbe kellett volna hogy öltözzék, hiszen egy parlamentáris demokráciában talán a legfontosabb törvény, amelyet egy parlament tárgyalhat, az alkotmány és a mellé kapcsolódó törvények mellett, a költségvetési törvény, hiszen egy parlamentáris demokráciában, amikor már nem az állam ellenőrzi a polgárokat, hanem fordítva, a polgár ellenőrzi az államot, az államnak van egy óriási lehetősége. Ez pedig az, hogy hogyan költi el az állampolgárok és a vállalkozók által beszedett adókat. Ezért gondolom azt, hogy a költségvetési törvény talán a legfontosabb törvény, amelyet egy Országgyűlés évente tárgyal. Kívánom azt a Háznak, hogy az ennek megfelelő méltósággal folytassa le ezt a vitát.

A második megjegyzésem, hogy egyetértek a korábban szólt kormánypárti, sőt ellenzéki képviselőkkel is, akik azt mondják, hogy a költségvetési törvény nem pusztán számok halmaza. Nem pusztán számok halmaza, hanem ki kell hogy fejezze az adott ország, jelesül nyilván a kormányzat gazdaságpolitikáját. Én fogok erről beszélni részleteiben is, most azonban csak két elemre hívnám fel a figyelmet. Az első: tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy a költségvetés mennyire tiszteli az adófizetők által befizetett adóforintokat. A második kérdés, amit érdemes megvizsgálni, hogy a költségvetés kiadásainak belső struktúrája, a belső arányok milyen prioritásokat tartalmaznak, milyen prioritást fejeznek ki az érintett kormány gazdaságpolitikai tükrében.

Harmadrészt arra az - elnézést kérek - elemi osztályba tartozó vagy általános iskolába tartozó követelményre hívnám fel a figyelmet, hogy értjük a költségvetés lényegét, amely abban foglalható össze, hogy az állam azt a pénzt tudja elkölteni, amelyet korábban az adófizetőktől beszedett. Ebben a vonatkozásban az állam költségvetése egy jottányit nem tér el a családok költségvetésétől, mondhatnám, hogy elnök úr költségvetésétől, az itt ülő képviselők családi költségvetésétől és azoknak a költségvetésétől, akik most a televízió kameráin keresztül figyelik ezt a vitát itt a Házban. Nem tér el a költségvetésünk az ő költségvetésüktől.

(12.50)

Ha bármelyik család növelni akarja a kiadásait, akkor ehhez a bevételeit is növelnie kell tudni. Egy újabb állás? Egy második, egy harmadik foglalkozás, amelyik növeli a bevételeket? Igen, abból lehet finanszírozni a kiadásokat. De ha a jövedelmek nem nőnek, hanem adott esetben csökkennek, akkor nincs az a család, amelyik a jövedelem csökkenésével egyidejűleg képes lenne vagy akár akarná a növekvő kiadásokat finanszírozni, hacsak nem akar eladósodni. De, tisztelt képviselőtársaim, hol van az a család, amelyik szívesen adósodna el? Ahogy önök sincsenek ezzel így, ugyanúgy - azt hiszem, ebben egyetérthetünk - a költségvetésnek sem szabad eladósodnia.

Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert mintegy két héttel ezelőtt, amikor elkezdődött az adótörvények vitája a Magyar Országgyűlésben, leginkább ellenzéki képviselőtársaim, egyik a másik után állt föl, és mondta azt, hogy tessék csökkenteni az adókat. Egyetértünk velük? Hát persze, mi sem könnyebb, mint ezzel egyetérteni! De mit mondtak ezzel ellenzéki képviselőtársaink? Azt mondták, hogy csökkentsük a költségvetés bevételeit. És én már abban a vitában elmondtam, hogy elnök úr vagy bárki fogja le annak a képviselőnek a kezét, aki egyik héten a költségvetés bevételeinek a csökkentéséről szónokol, majd két hét elteltével pedig minden egyes tétel esetében a költségvetés növekedését akarja elérni, majd még azt is hozzáteszi, hogy nehogy a költségvetés hiánya növekedjen.

Végighallgattam Varga képviselő urat, valamivel szolidabban, mint elődje, Domokos képviselő úr, aki negyvenperces beszédében hosszasan sorolta azokat a tételeket, ahol azt mondta, hogy csökkennek a költségvetés kiadásai. De ugyanennek a pártnak a képviselői mondták azt, hogy csökkenjenek a bevételek is. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyan van ez? Hogyan lehet egyszerre a bevételek csökkentését követelni, ugyanakkor a kiadások növekedéséért sírni, harmadrészt azt mondani, hogy ne növekedjék a költségvetés hiánya? Megmondom: sehogyan nem lehet. A szám nagy úr, a matematika is nagy úr, csak azt tudja az állam elkölteni, amit előtte beszedett, egy jottányival sem többet, ha nem akarunk eladósodni. És legalább ebben legyenek képesek a parlamenti pártok egyetérteni!

Ebből következik az a bevezető megjegyzésem még, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetés nem egy varázspálca. Ha valaki, aki ezt a vitát figyeli, és elhiszi azoknak a szónokoknak, azoknak a pártoknak, amelyek azt mondják, hogy tessék a bevételeket csökkenteni, a kiadásokat pedig növelni, akik azt gondolják, hogy ez egy helyes irány, azok ne támogassanak bennünket, támogassák nyugodtan azokat, akik ezt hirdetik. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Kovács Pisti!) Én azoknak a támogatására vágyom, akik elfogadják azt az alapvető tételt, hogy a költségvetésnek ésszerűnek kell lennie, vagyis ha a bevételeket csökkenteni akarjuk, akkor el kell fogadni, hogy csökkentjük a kiadásokat is, és feltétlenül szükséges az, hogy a költségvetés, akárcsak a családi háztartások, ne adósodjanak el. Ezért nagyon kérem önöket, elnök urat, képviselőtársaimat, azokat, akik figyelik ezt a vitát, az ilyen típusú szirénhangokra ne hallgassanak, vagy ne üljenek fel nekik.

A következő megjegyzésem, ha tetszik, egy válasz Varga képviselő úr szónoklatára, aki hosszasan beszélt arról, hogy kinek a felelőssége, ami itt előállt. Megmondom őszintén, szeretnék szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a parlamenti vita nem szól másról, mint hogy áttoljuk a felelősséget valaki másra. Én úgy látom, hogy igen. A jelenlegi kormánykoalíciónak, ezen belül még a Szabad Demokraták Szövetségének is megvan a maga felelőssége (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiból.), abban, hogy az elmúlt időszakban a költségvetés elszállt. Mint ahogy látom, nem akkora mértékben, a felelősségét a mai ellenzéknek is. Nem csak azért, hogy amikor kormányon voltak - ne feledkezzünk el a kétéves költségvetésekről! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bizony!) -, kormányzásuk második felében bizony megkezdődött a költségvetés, ahogy mondani szokás, elszállása, és ne felejtsék el azt sem, hogy önök azok, akik akár itt a parlamentben vagy parlamenten kívüli eszközökkel nyomás alatt tartják a kormányt arra nézve, hogy kiadásait növelje, ha tetszik, ész nélkül is. Ez történik ebben a vitában is. Azt kérem önöktől, hogy ezt ne tegyék, hanem értelmes keretek között folytassuk ezt a vitát.

Mindezek előrebocsátása mellett azt tudom önöknek mondani, a szabad demokraták álláspontja az, hogy a korábban hangoztatott szigorú költségvetés helyett egy ésszerű költségvetést fogadjunk el, egy olyan ésszerű költségvetést, amely az eddigiekben beszélt általános elveknek eleget tesz, és nem szirénhangok után szalad. A Szabad Demokraták Szövetsége 11 pontban foglalta össze a költségvetéssel kapcsolatos álláspontját, és ezt szeretném önökkel ismertetni.

Elsőként azt szeretném mondani - a bevezetőmben hangoztatottakkal összhangban -, hogy a 2008. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat az államháztartás egyensúlyának helyreállítását az elfogadott konvergenciaprogram keretei között megcélzó valóban gazdaságpolitikai program. A javaslat szakít a korábbi évek gyakorlatával, és nem csak az elmúlt néhány évről van szó, ha tetszik, 17 év gyakorlatával, tartózkodik a bevételek túlbecslésétől és a kiadások alulbecslésétől, ezért a teljesülés kockázatait is figyelembe véve óvatosságot és körültekintést tükröz. Ha nem egy ilyen bolond világban élnénk, ahol a politikai vitákat csak a szembenállás jellemzi, legszívesebben azt mondanám, ha nem értenének félre, hogy ez egy jó konzervatív költségvetés. Abban az értelemben hangsúlyozom ezt a szót, hogy meggyőződésem szerint a jó liberális gazdaságpolitika pénzügyekben igenis konzervatív. Ennek mindenfajta ideológiai áthallásai nélkül, remélem, nem értik félre szavaimat, igen, ez egy jó konzervatív költségvetési törvényjavaslat. A Szabad Demokraták Szövetsége éppen ezért a költségvetési javaslat alapvető irányával, az egyensúly helyreállítására való törekvéssel és a javaslat mögött meghúzódó társadalompolitikai törekvésekkel egyetért és támogatja mindazt.

A második pont: érdemes beszélni arról, hogy megint csak ebben a belpolitikai vitáktól terhes közegben arról is beszéljünk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége-Magyar Liberális Párt miért is vállalta ezt a kormánykoalíciót. Azért vállalta a részvételt, hogy ismét fenntartható és egyensúlytartó pályára állítsuk Magyarország társadalmi és gazdasági fejlődését, és ehhez elengedhetetlen az adófizetők pénzének tisztelete és a megcsontosodott, pénzpazarló közintézmények átfogó átalakítása. A liberálisok az adófizetők megbecsülésén és a közpénzek ellenőrizhető, értéket teremtő felhasználásán alapuló költségvetést támogatnak, és ilyen elvek mentén kijelölt gazdaságpolitikai pályát tartanak szükségesnek.

A fenntartható fejlődés gazdaságpolitikájához pedig elengedhetetlen az államháztartás egyensúlyának helyreállítása, és azt javaslom, hogy ennek során a hatályos törvényi kötelezettségekből induljunk ki. Ebbe beleértem az Európai Unió által elfogadott és uniós tagországgá válásunk óta a magyar jogrend részét képező konvergenciaprogramot is, és nagyon kérem képviselőtársaimat, hagyjuk ezt a "Brüsszel egyenlő korábbi Moszkva" vitát, mert ez a számunkra megfogalmazott követelmény olyan országokból jött, amelyek igenis sikeresek, tehát érdemes a tapasztalatukat figyelembe venni. De ilyen hatályos törvényi kötelezettség az idei költségvetési törvényben a maastrichti elsődleges egyenleg mutatóira vonatkozó követelmény is. Azért szeretném ezt aláhúzni, mert az idei költségvetési törvény ebben a vonatkozásban jövőre egyensúlyi elsődleges egyenleget ír elő, ami másként fogalmazva azt jelenti, hogy az államadósság kamatterhein kívüli kiadások összege nem haladhatja meg a bevételeket.

Azt mondja képviselőtársam, aki időközben elhagyta a termet, hogy a konvergenciaprogram nincsen kőbe vésve. Én pedig azt mondom, hogy a konvergenciaprogram talán nincsen kőbe vésve, de legyen kőbe vésve.

(13.00)

Remélem, mindannyian hallják, hogy amikor a Fidesz vezérszónoka azt mondja, hogy a konvergenciaprogram nincsen kőbe vésve, ezen azt érti, hogy tessék lazítani, tessék azon lazítani, tessék nagyobb hiányt produkálni. Ha a kormány eleget tenne ennek az óhajnak, akkor holnapután felállnának, hogy tessék, megint nő a hiány, micsoda felelőtlen gazdaságpolitika ez.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány gazdaságpolitikája felelős, a konvergenciaprogram fellazítására irányuló törekvések pedig felelőtlenek. Ebben az összefüggésben hadd beszéljek arról is, hogy a kormány által a törvényhez október 12-én benyújtott törvénymódosítási javaslat is törölni kívánja a 2009-es és 2010-es évek vonatkozásában az elsődleges egyenlegre vonatkozó követelményeket. Mi pedig azt javasoljuk, hogy ne tegye. Elfogadjuk, hogy ha 2009-ben a 0,9 százalék helyett 0,6 százalékos vagy 2010-ben az 1,1 százalék helyett 0,8 százalékos elsődleges többlet követelményt jelentene az új törvény, akkor ez nem jelent önmagában egy tragédiát, de megfordítom, ha ez nem jelent önmagában tragédiát, akkor különösebb vagy érzékelhető haszonnal sem jár, és akkor azt javaslom, hogy fogadjuk meg Varga frakcióvezető-helyettes úr, képviselő úr javaslatát, hogy a hitelességre figyeljünk oda. Ha ez a kormány vagy ez az Országgyűlés elhatározta, hogy nemcsak a mögöttünk álló évben, nemcsak az előttünk lévő évben, hanem egy meghatározott időintervallum tekintetében is kötjük magunkat a konvergenciaprogramhoz, akkor a hitelességünket ne veszélyeztessük azzal, hogy ezen módosítani kívánunk. Ha módosítunk, annak nagyobb nyertesei nem lesznek. De ha a pénzvilág meghallja azt, hogy lám-lám, Magyarország megint igyekszik kibújni a vállalásai alól, akkor annak az addicionális, pótlólagos hátrányai óriásiak lehetnek. Én azt javaslom, hogy ezt lehetőleg kerüljük el.

A harmadik pontban egy nagy dicséretet szeretnék megfogalmazni a törvényjavaslattal kapcsolatban. Ugyanis az előttünk fekvő törvényjavaslat igen helyesen megőrzi a lakosság legrászorulóbb rétegeinek, így a sokgyerekes családoknak, időseknek, a szociális segélyből élőknek az életszínvonalát, sőt egyes csoportok tekintetében szerény mértékben bár, de javítja is azt.

A Szabad Demokraták Szövetsége helyesli ezt a célkitűzést és a végrehajtáshoz vezető módokat, sőt egyes területeken - erre vissza fogok térni a későbbiekben - növelni is kívánjuk a családi pótlék összegét. Örömmel nyugtázzuk tehát az államháztartás jóléti kiadásainak ilyen értelemben vett, reálértékben is kimutatható növekedését, és hangsúlyozzuk, hogy ez nem megy szemben azzal a meggyőződésünkkel, hogy minderre csak felelősségteljes és kiszámítható költségvetési gazdálkodás mellett nyílhat lehetőség.

A négyes pont: sokat beszéltek erről a képviselőtársaim, hogy vajon a stabilizációs csomag mennyit ártott a gazdasági növekedésnek. De hát, legyünk őszinték: mindannyian tudjuk, merthogy erre számos történelmi tapasztalat van a világ számos országában, hogy ott, ahol a gazdaság stabilizációjára kerül sor, bizony a gazdasági növekedés megcsappan, és hogy nem tudtuk elérni a korábbi években megszokott 4 százalékos ütemet, ez várható volt.

Mégis azt javaslom a képviselőtársaimnak, hogy ha már a kormánykoalíció politikusainak nem hisznek, csapják fel a mai Financial Timesnak a számát, ahol arról van egy hosszú elemzés, tessék nyugodtan elolvasni, hogy mennyire sikeres volt ez a stabilizáció, milyen belpolitikai ellenállással kellett a kormánykoalíciónak megküzdenie. Számunkra ez egy megnyugtató visszajelzés; most nem mondom el mindazt, amit Lendvai Ildikó is elmondott, hogy hány pozitív visszajelzést kaptunk a hozzáértő szakértő szervezetektől vagy akár a médiától, hogy igenis az ország jó úton jár.

A probléma, tisztelt képviselőtársaim, abban van, hogy ha végighallgatom az ellenzéki képviselőket, akkor az embernek egy olyan benyomása keletkezik, mintha a stabilizáció nyomán bekövetkezett növekedéscsökkentés rosszabb, mintha az országban pestisjárvány dúlt volna. De az a helyzet, hogy ez az állítás egyszerűen nem állja meg a helyét. Nem mondom, részben szerencsések is voltunk, a nemzetközi környezet szerencsésen alakult, a konjunktúra erősödött, a pénzpiacok türelmesek voltak, hittek a kormány elképzeléseiben, ezért a magyar gazdaság és benne az üzleti világ kevésbé sínylette meg a stabilizációt, mint ahogy - bevallom őszintén - mi is számoltunk vele, és messze volt attól, amelyet önök megjósoltak. Vegyük komolyan ezt a kérdéskört! A GDP-statisztika azt mutatja, hogy leginkább a költségvetési szektorból igénybe vett szolgáltatások fogyasztása esett vissza. Tudom, hogy ez nem jó annak, akit érint, ugyanakkor lássuk be, cél is volt. Hát nincs egy olyan elképzelés, hogy az üzleti világot a lehető legjobban elválasszuk a költségvetéstől? Ezt a célt elértük, ez szerintem rendben van, és közben az az igazság, hogy vagy nem, vagy lényegesen kisebb mértékben mérséklődött az üzleti szektor, mindenekelőtt az ipar és az üzleti szolgáltatások teljesítménye.

Nézzék meg az idei első fél évre vonatkozó statisztikákat! Erőteljes feldolgozóipari beruházásról, tevékenységről tanúskodnak, eközben dinamikusan nő az ipari termelés is. Többen beszéltek erről, hogy az elmúlt időszak legkatasztrofálisabb aszálya miatt rettenetes kárt szenvedett a mezőgazdaság, az agrárgazdaság. Itt a kieső jövedelmeket nemcsak a kormány közreműködésével, hanem az európai forrásokból is végül is sikerült kipótolni.

Képviselőtársaim, nem azt mondom, hogy a gazdasági növekedés nem esett vissza. Én azt mondom, hogy ez részben szükségszerű volt, nem olyan mértékben, ahogy ezt önök láttatni szeretnék, és az a mély meggyőződésem, hogy a stabilizáció eredményének a jelentkezésekor a gazdasági növekedés soha korábban nem látott fejlődésnek fog indulni.

Az ötödik pontom: egy új érv a szigor, az ésszerűség mellett, egy kicsikét előretekintve a 2009-2010-es évekre. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a 2009-ben ma még nem látható vagy nem jól előrelátható kockázatok elhárítása és a jövőbeni növekedés megalapozása is szükségessé tegye a szigor megőrzését. Nem tudjuk, hogy a nemzetközi konjunktúra mérséklődik-e, a pénzpiacok elbizonytalanodnak-e, de amit mindannyian tudunk, az, hogy az energiahordozók árai ingadoznak. Azt hiszem, helyes célkitűzés, ha azokban az években igyekszünk mérsékelni az ezzel kapcsolatos kockázatokat, amikor erre a legkisebb társadalmi áldozatok mellett van mód.

Mi úgy látjuk, hogy az előttünk fekvő 2008. évre vonatkozó költségvetési javaslat megalapozza ennek a lehetőségét. Egyébként azért is szükséges mindez, mert a hazai üzleti világ, a magyar kis- és közepes vállalkozások, elismerve a korábbi évek rossz tapasztalatait és a stabilizációval elkerülhetetlenül együtt járó belső keresletszűkülés miatt tartózkodóvá váltak a hosszú távú fejlesztéseket és beruházásokat illetően. Éppen ezért nemcsak a magyar gazdaság, hanem a liberálisok számára talán különösen fontos elem, a kamatszínvonal érzékelhető csökkentése lehet az, amely meggyőzheti a vállalkozókat a gazdálkodás körülményeinek a javulásáról.

A kamatok azonban csak akkor fognak tartósan és kiszámítható módon csökkenni, ha mérséklődik az állam hitelkereslete. Miért van ez, képviselőtársaim? Azért, mert az állam az első számú hitelfelvevő, amely képes arra, hogy elszívja a pénzeket a vállalkozóktól, tehát mennél kisebb az állam hiteligénye, mennél kisebb az állam eladósodása, annál több hitel áll a vállalkozók rendelkezésére, és ez a cél mindannyiunk számára, úgy érzem, ebben egyetérthetünk.

A hatodik pontban a hiánycélok elérését szem előtt tartva, és sem rövid, sem hosszabb távon nem veszélyeztetve, a Szabad Demokraták Szövetsége szeretne három szerény javaslatot leginkább a kormánykoalíció másik pártja, de persze a parlament figyelmébe ajánlani megfontolásra. Mintegy 80 milliárd forintos nagyságrendű javaslatot gondolunk önök elé terjeszteni.

(13.10)

Elsőként: megfontolásra ajánljuk, hogy a személyi jövedelemadó-törvényt módosítsuk olyan módon, hogy a 36 százalékos jövedelemadó-sáv alsó határát 1,7 millió forintos jövedelemről 1,9 millió forintra emeljük föl. Mi ennek a lényege? Igyekeztünk becélozni a ma létező középosztály átlagát, s úgy gondoljuk, hogy őket érdemes levegőhöz juttatni, de nemcsak azért, hogy ők levegőhöz jussanak, hanem azért is, mert számos szakértői vizsgálat támasztja alá azt, hogy a munkaerőpiacon meglévő anomáliáknak nemcsak a munkavállalókat terhelő terhek jelentenek fékeket, hanem munkavállalói oldalon is megjelennek ezek a fékek. Ezért az a meggyőződésünk, hogy ha sikerül ezt a nem radikális, de mégiscsak érzékelhető adócsökkentést elérni, akkor egyrészt lesz egy növekedő kereslet, ami a gazdaság fejlődéséhez hozzájárulhat, és segítheti a munkaerőpiac kifehérítését, és ösztönzi a legális foglalkoztatást és munkavállalást.

A második javaslatunk szintén az szja-törvénnyel áll összefüggésben. A jelenlegi törvények szerint kétszer 1 százalék szja-t tudnak a magyar adófizetők fölajánlani, mint tudjuk, 1 százalékot a civil szervezetek, 1 százalékot pedig az egyházak részére. Mi azt javasoljuk, hogy emeljük ezt fel 3 százalékra. Emeljük föl 3 százalékra, de ne tegyünk különbséget civil szervezetek és egyházak között, felnőtt emberek a magyar választók, és el tudják dönteni, hogy személyi jövedelemadójuknak ezt a 3 százalékát mire akarják költeni: oda akarják adni egy civil szervezetnek, csak egyetlen egyháznak, vagy meg akarják osztani. Úgy érezzük, az a meggyőződésünk, hogy ez növeli az adózók önrendelkezési lehetőségét, és hozzásegíti az országot ahhoz, hogy mind a civil szervezetek, mind pedig az egyházak kicsit eltávolodjanak az államtól, ne függjenek az államtól, sokkal inkább függjenek az állampolgároktól. Mennyivel jobb egy olyan országban élni, ahol a civil szervezeteknek nem kell állami retorziótól tartani, hanem maguk az állampolgárok, az adófizető állampolgárok képesek megítélni, hogy egy civil szervezet vagy egy egyház mit jelent az ő életük szempontjából.

A harmadik javaslat pedig a gyermekszegénységről szól. Miközben - erről már beszéltem - támogatjuk a kormány javaslatának a szociális részét, azt javasoljuk, hogy a leginkább rászorult családok, tehát azok, akiknél háromnál több gyerek van, vagy fogyatékkal élő gyerekek vannak, akár még az autistákra is gondolok, akikre eddig soha senki nem figyelt oda, vagy más módon tartósan beteg gyermekeket nevelnek, egy differenciált családipótlék-emelésre kerüljön sor. Mi úgy számoljuk, hogy a mértéktől függően ez 10-20 milliárd forint közé esik; meggyőződésem, hogy ennek a forrását meg tudjuk találni, akár a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében, akár máshol, készek vagyunk erről értelmes tárgyalásokat folytatni.

Amit szeretnénk aláhúzni, hogy ezek a javaslataink nem szolgálják a költségvetés hiányának a növelését, hanem ezt a megfelelő kiadási oldal csökkentésével szeretnénk elérni. Ami azonban a lényeg, hogy itt három jól körvonalazható társadalompolitikai célt tudunk megfogalmazni. Egy: a legális foglalkoztatás bővítése. Kettő: az adófizetői önrendelkezés növelése. Három: a legkiszolgáltatottabb helyzetű gyermekek védelme. Remélem, hogy partnerre találunk a parlament pártjaiban elképzelésünk megvalósításához.

7. pont. Arról már volt szó, hogy támogatjuk azt, hogy a költségvetés kiadásai a legnagyobb mértékben a társadalombiztosítás és a jóléti szolgáltatásokra fordított kiadások tekintetében emelkednek. Mintegy 142 milliárd forintról van szó, ami úgy érezzük, hogy a gyorsabb infláció negatív következményeit képes kiküszöbölni. Ennek keretében a 2005. évben megkezdett nyugdíjkorrekció, a legalacsonyabb nyugdíjak vásárlóerejének megőrzésére irányuló program pénzügyi szükségleteire is jut forrás.

Csak egy szót szólnék az egészségügyi ellátásról, merthogy tudomásul vesszük azt, hogy a mögöttünk álló reformlépésekben az egészségügy most az egyensúlyjavuláshoz járult leginkább hozzá, és bízunk abban, hogy ez változni fog a jövőben. Erről az egészségügyi miniszter, a liberális egészségügyi miniszter beszélni fog, csak szeretném megragadni az alkalmat, hogy hangosan hahotázzak, amint olvasom a költségvetést, és azt hallgatom az ellenzéki képviselőktől, hogy az egészségügy nem üzlet. A jelenlegi előterjesztésben az egészségügyre a kormány 1440 milliárd forintot szán. Hogyhogy nem üzlet? Hát mire költik el ezt a pénzt? Vajon az orvosoknak, az ápolóknak nem kell munkabér? Nem kell megvenni a kórházi eszközöket? Nem kell gyógyszert vásárolni? Ezt mind-mind piacon lévő vállalkozók állítják elő. Hát hogyan lehet ilyet füllenteni egy olyan párt részéről, amelynek az elnöke azt mondta a CNN-nek, hogy ő még sose hazudott a magyar népnek? Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy az egészségügy nemcsak hogy üzlet, az egyik leghatalmasabb üzlet a modern világban, és nekünk meg kell találnunk azt a módot, hogy hogyan lehet ezt részben költségvetésből - még egyszer: 1440 milliárd forintról beszélünk - és honnan máshonnan megszereznünk. Én bízom abban, hogy az ellenzék ellenkezése dacára meg tudjuk oldani ezt a kihívást.

A 8. pont az oktatás. Üdvözöljük, hogy az oktatás keretében elinduló új felsőoktatási programokban a költségvetés megteremti a szükséges pénzügyi feltételeket, és örülünk annak is, hogy a 2002 és 2006 között megkezdődött liberális oktatási reformok nem álltak le. Lehetne itt vitatkozni a sebességről, de nem tesszük, mert a költségvetésről van szó. Még egyszer: örülünk, hogy a reformokhoz a fedezet rendelkezésre áll.

9. pont: környezetvédelem. A Szabad Demokraták Szövetségének határozott törekvése az, hogy az épített és természeti környezetünk megóvása épüljön bele nemcsak a kormány gazdaságpolitikájába, hogy ezzel erősítse a kormány vagy a társadalom környezettudatos gondolkodását, ne csak egy időnként felbukkanó retorikai fordulat legyen a kormányzati cselekvésben, hanem cselekedjünk is. Ehhez képest, a maihoz képest átalakuló, ahogy a szakértők mondják, tényleges externális költségeket elismerő díj- és adórendszerre lenne szükség. Tudjuk, hogy ez most nem megvalósítható, azonban szeretném már most elmondani, hogy a közteherviselés átfogó alakítása keretében nem fogunk megszűnni ezt szorgalmazni. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy a 2008. évi költségvetés keretei már most alkalmasak arra, hogy a jelenlegi folyamatokat továbbvigyük. Ez a 100 milliárd forintnyi kiadás, úgy érezzük, hogy ehhez elegendő.

A 10. pontban egy kételyt szeretnék megfogalmazni, egy liberális kételyt. Meg kell mondjam önöknek őszintén, hogy nem fogadjuk őszinte lelkesedéssel azt a tényt, hogy a kiadási főösszeg 2008. évi emelkedésének közel egyharmadát, 28 százalékot az állami működési funkciókra szánt kiadások emelkedése tesz ki. Nem vonjuk kétségbe, hogy a cél nemes, hasznos és fontos célokról van szó, hiszen az adó- és a vámellenőrzés fokozásával kétségkívül a gazdaság kifehérítése elérhető, elérhető a költségvetési bevételek növekedése is. Mégis úgy látjuk, hogy az APEH-ra, a VPOP-ra és a Magyar Államkincstárra fordított kiadások mintegy 16 milliárd forintos növekedése, azt hiszem, túlzott, és úgy érezzük, hogy ideje fölemlíteni apáink generációjából azt a szép cserkésztételt, amely úgy hangzott, hogy magaddal szemben légy szigorú. Fontos lenne, hogy a kormány, a kormánykoalíció ehhez tartsa magát.

Engedjék meg nekem - tudom, én is liberális vagyok és a gazdasági miniszter is liberális, mégis engedjék meg nekem -, hogy azért egy jó példát megemlítsek. A Gazdasági Minisztérium által felügyelt területen 2005 és 2007 között végrehajtott átszervezéssel közel 20 százalékos igazgatási létszámleépítés történt, és ez mintegy 5,6 milliárd forintos költségmegtakarítást valósított meg. Szeretném, ha ez a példa irányadó lenne minden kormányzati szerv számára.

11. pontként engedjék meg, hogy konklúzióimat levonjam a költségvetéssel kapcsolatban. A 2008. évi költségvetési évre vonatkozó liberális várakozás az - és erről már beszéltem -, hogy az eddigi stabilizációs törekvésekhez, vagyis a bevételek növekedéséhez és a kiadások mérséklődéséhez a reformoktól várt olcsóbb és jobb minőségű közszolgáltatások, a vállalkozók számára jobb gazdálkodási környezet, az adófizetők számára növekvő állampolgári önrendelkezés, a legelesettebbekkel szemben pedig nagyobb szolidaritás párosuljon.

(13.20)

Fenntartható, növekedésbarát és a társadalmi igazságosság követelményeit tükröző költségvetési politikát akarunk. A parlament asztalán fekvő költségvetési törvényjavaslat megítélésünk szerint alkalmas ennek a megvalósítására, ezért a felszólalásomban említett hangsúlyokkal együtt nemcsak hogy támogatjuk azt, hanem ajánljuk az egész parlament számára elfogadásra.

Nem vagyok naiv, nem láttam még olyan ellenzéki pártot, amely egy költségvetési törvényt támogatna, ezért tudomásul veszem azt, hogy ellenzéki pártok vitatják a költségvetés célkitűzéseit, elfogadom és tisztelettel meghallgatom, ha vitatják az oda vezető utat. Ezért az előttünk álló költségvetési vitával kapcsolatban, engedjék meg, hogy csak annak az óhajomnak adjak hangot, hogy nem baj, ha nem értünk egyet, de szeretném, hogy a költségvetési vita értelmes keretek között folyjék. Ha erre képesek leszünk, akkor nem lesz felesleges az a vita, ami előttünk áll.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha egy magyar politikus, egy magyarországi politikus elmegy Erdélybe, az nemcsak hogy nem kifogásolható, hanem kifejezetten bátorítandó. Hogy ott beszédeket tart, az is rendben van, persze nem mindegy, hogy miket mond, de ez egy más lapra tartozik. Az is rendben van, ha egy magyarországi politikus Erdélyben egy kampányeseményen vesz részt. Hozzánk is jönnek külföldről részt venni kampányban, mi is megyünk máshova, ez is rendben van. S az is rendben van, tisztelt Országgyűlés, ha egy politikusnak vagy egy politikai erőnek vannak a szívéhez közelebb álló politikai erők más országban, legyen az a Kárpát-medencében vagy azon túl.

Azonban, tisztelt Országgyűlés, 17 éve létezik a magyar politikában egy konszenzus, amelynek az a lényege, hogy a határon túli magyar közösségek legitim, tehát megválasztott érdek-képviseleti szerveit, ahogy tudjuk, segítjük, ha nem tudjuk segíteni, akkor legalább nem ártunk nekik. Most az a helyzet, tisztelt Országgyűlés, hogy az elmúlt hét végén a legnagyobb ellenzéki párt vezetője Erdélyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ellen kampányolt. Mindannyian tudjuk, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség amúgy is nehéz helyzetben van, sokévi kormányzás után a magyarok nem annyira aktívak, mint korábban voltak, azonban mindenki tudja, tisztelt Országgyűlés, itt a Ház falain belül és azon kívül is, és tudja Orbán Viktor elnök úr is, hogy minden egyes Tőkés Lászlóra leadott szavazat egy szavazattal kevesebb a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre leadott szavazatokból.

Tisztelt Országgyűlés! Ha netalán úgy alakulna a helyzet - én remélem, hogy nem így fog alakulni, de ha mégis úgy alakulna -, hogy a romániai magyarságnak nem lesz politikai képviselete az Európai Parlamentben, akkor legyünk tisztában azzal, hogy ez legalábbis részben Orbán Viktor úr személyes felelőssége lesz, aki a RMDSZ-szel szemben az őt kihívó Tőkés László mellett kampányol. És mindez miért, tisztelt Országgyűlés? Mindez azért, hogy a Fidesz a saját magához lojális barátját segítse, erősítse a kampányban, és mindez attól a politikustól, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy nemzetben gondolkodik. Hogyne, nemzetben gondolkodik, egészen addig, ameddig az saját hatalmi ambícióit nem keresztezi. Abban a pillanatban, amikor a saját hatalmi ambícióit keresztezi egy gondolat, akkor már nem kell nemzetben gondolkodni, akkor a nemzet már nem fontos, csak az a fontos, hogy én mit akarok elérni, és az én politikai barátaim mit tudnak elérni.

És, tisztelt Országgyűlés, abban az esetben, ha a Fidesz vezetőjének erdélyi kampánya a nemzetben gondolkodás, illetve a saját hatalmi ambíciói ügye bárkiben is áthallást okozna abban a vonatkozásban, hogy mi az összefüggés a nemzetben gondolkodás és a népszavazás, valamint Orbán Viktor úr személyes hatalmi ambícióit illetően, úgy érzem, ki-ki saját magának megadhatja erre a választ. (Taps a kormánypárti oldalon.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitában elhangzottakra mindössze két rövid megjegyzést szeretnék tenni.

Az elsőnek a lényege, az expozéban elmondtam, hogy a módosításra azért van szükség, mert akár a külügyi vagy pedig az európai ügyek bizottságából kevesen járnak el a nagybizottság ülésére, és mondtam néhány üdítő kivételt, majd láttam Legény Zsolt képviselő úr szemrehányó tekintetét. El kell hogy ismerjem, hogy persze többen voltak, például Legény képviselő úr is. Most persze megint igazságtalanságot követek el, mert nyilván mások is lehettek, de azt kérem a Háztól, hogy azt az általános igazságot fogadják el, hogy a képviselők többsége többnyire nem járt el a nagybizottságokra.

A második megjegyzésem pedig úgy hangzana, hogy a vitában hozzászóló frakciók támogatásukról biztosították a törvényjavaslatot, de azért el szeretném mondani, tisztelt elnök úr, hogy volt egy fanyalgás is a hozzászólók között. Ez a fanyalgás Herényi Károly frakcióvezető úr részéről hangzott el, ami részben meglepő volt számomra, hiszen jegyzi a törvényjavaslatot. Hát akkor nem értem, hogy ha jegyzi és aláírja, akkor miért fanyalog a felszólalásában. A másik oldalról azonban megértem a fanyalgását, hiszen láttuk, hogy ebben a ciklusban az MDF vezetői többnyire fanyalognak. Hát ettől persze a népszerűségük megy fölfelé - sok sikert kívánunk ehhez.

Azt javaslom azért, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha egyszer az előterjesztés konszenzusos, akkor legalább az aláírók ne fanyalogjanak a törvényjavaslat vitájában, mert ez nem vezet sehova. Azt kérném a tisztelt Háztól, hogy támogassa a módosító javaslatokat is, majd végül egységesen, minél nagyobb támogatottsággal szavazzuk meg ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Herényi Károly tapsol.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném jelezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a javaslat tárgysorozatba-vételét. Azonban szeretném megjegyezni, hogy az expozé és maga a javaslat mutatja az előterjesztőknek a szakmai felkészültségét, ugyanis valójában azok az országok, amelyeknek a mintáját érdemes követni, nem pusztán az szja tekintetében vezettek be egy kulcsot, hanem minden adó tekintetében egy kulcsot vezettek be, és ettől váltak versenyképessé; tehát az áfa, a társasági adó és minden más esetében. Az, hogy ez a javaslat csak az szja-ra vonatkozik, mutatja a javaslat korlátait.

Ezzel együtt a Szabad Demokraták Szövetsége minden ilyen parlamenti vitát hasznosnak ítél meg, ezért készséggel támogatja a javaslat tárgysorozatba vételét.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MDF soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Megfigyelhették, ha máskor nem, csak a mai nap is, a napirend előtti felszólalások java része arról szól, hogyan tudunk fogást találni egymáson, egy nagyot behúzni, ha lehet, és akkor úgy gondoljuk, ezzel jól végeztük a munkánkat. Én ezt a mai napirend előtti felszólalásomat arra szeretném felhasználni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége, a magyar liberális párt nevében keresetlen szavakkal, őszintén és nagyon világosan méltassak és megdicsérjek egy kezdeményezést, amely ezúttal a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségtől származik.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a múlt héten tett egy javaslatot arra, hogy - miután Magyarország készül 2011-re, az európai uniós soros elnökségre - próbáljunk meg leülni, és megtárgyalni azt, hogyan tudnánk a magunk szerény eszközeivel ezt az elnökséget a lehető legjobban sikerre vinni. Ez egy jó kezdeményezés. Nagyon sok kihívással állunk szemben, vannak közöttük olyanok, amelyekről nem is nagyon tudunk még mit beszélgetni, hiszen a soros elnökségig Magyarországon választások lesznek, és nem tudjuk, milyen kormány fog felállni. Azt azonban tudjuk - és ezt hadd mondjam el -, hogy Magyarországon 1990 óta egyetlenegy olyan kormány nem volt még, egyetlenegy sem, amely alkalmas lett volna az európai uniós soros elnöki tiszt ellátására. Megmondom, miért. Annak a kormánynak - a következő kormánynak - szinte minden tagjának angolul, legalább angolul folyékonyan kell beszélnie, ismernie kell az európai fájlokat, és szemben azzal, amit itt mi csinálunk, tudnia kell konszenzust létrehozni. Ezt meg kell tanulni! Nem volt még ilyen kormány, és nagyon nagy kihívás lesz a következő miniszterelnök-jelöltnek, hogy ne a pártok belső egyensúlyait kibalanszírozva, mérlegelve hozza létre a kormányát, hanem ezt az új szempontot érvényesítse.

A miniszterek megválasztása mellett nagyon fontos, hogyan fog kinézni az apparátus, amely a magyar kormányt kiszolgálja majd az európai uniós elnökségben, és ebben már igen, van tennivalónk. Előre szólok, és azért teszem ezt meg, mert az európai ügyek bizottságában már sokat beszéltünk erről - a képviselőtársaim tudják, akik a bizottság tagjai -, látok egy olyan törekvést, hogy akkor a pártok most betolnák oda a saját embereiket, ilyen módon biztosítva azt, hogy ez ne egyszínű legyen. Szeretném nagy nyomatékkal mondani, hogy kérem, ne ezt tegyük. Tehát ne az legyen a cél, hogy a pártok betolják oda a saját embereiket, azonban azt gondolom, az meg helyes célkitűzés lenne, hogy az összes párt lássa, hogyan történik a kiválasztás. Hogy meg lehessenek győződve arról, hogy más pártok sem használják ezt ki a saját embereik elhelyezésére, hanem valóban csak a professzionális, szakmai szempontok érvényesülnek a kiválasztásnál. Ha ezt meg lehetne teremteni - és a kormány, úgy tudom, erre kész, ha az ellenzéki pártok ezt el tudják fogadni -, akkor akárki nyeri meg a választásokat, bizalmi elven az akkori kormány tud támaszkodni arra az apparátusra, amely nélkül nem tud sikeres lenni az európai uniós soros elnökség.

Harmadjára: sokat beszélünk arról, hogy prioritások. Igen, akik figyelik az európai politikát, tudják, hogy a soros elnökök megfogalmaznak prioritásokat. Magyarországnak is ezt kell tennie. Én már hallottam ezzel kapcsolatban olyan felszólalást a magyar parlamentben - amivel nem tudok egyetérteni -, hogy az illető azt gondolta, a prioritás majd azt fogja szolgálni, hogy majd minden magyar érdeket besuvaszkolunk és átviszünk az európai intézményeken. Kérem, nem így van! A magyar érdekekre is persze figyelemmel kell lenni, de ha nem összeurópai érdekekben próbálunk meg előrelépni, akkor bukásra leszünk ítélve.

Valószínűleg a prioritások meghatározásával még várhatunk; abban érdemes majd gondolkodnunk, hogy valóban specifikus magyar ügyeket hogyan tudunk előrevinni. De olyan ügyeknek, amelyek az Európai Unió egészének fontosak, és amelyeket sikerre lehet vinni fél év alatt, ezeknek a kiválasztása, úgy érzem, művészet, és ha ebben összefogunk, talán jókat tudunk dönteni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az európai uniós elnökséggel Magyarország képes lesz arra, hogy emelje a tekintélyét az Európai Unió tagországai között, és ezáltal érdekérvényesítő képességét fokozza. Azonban az európai uniós elnökség arra is alkalmas, hogy bukjunk, ha nem készülünk rá megfelelően. Éppen ezért a liberálisok nevében - még egyszer - nagy örömmel támogatom ezt a fideszes kezdeményezést, és azt kérem mindegyik parlamenterétől, hogy a leglelkesebben vegyen részt ebben a munkában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Van ebben némi báj, amikor a Fidesz vezérszónoka, volt pénzügyminiszter a 3 százalékos növekedést felrója a kormánynak. Úgy emlékszem, a Fidesz 7 százalékot ígért meg ennek az országnak (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Moraj a Fidesz soraiban.), a fele sem teljesült, de jó, nem érdekes, megszoktuk ezeket a nagyotmondásokat. (Dr. Fónagy János: Hat és felet megcsinált! - Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.)

A másik, amit szeretnék mondani... (Horn Gábor: Kettő egész...)

ELNÖK: Képviselő úr! (Csenget.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): A másik, amit szeretnék mondani, állandóan azt halljuk a patkó jobb oldaláról, hogy szociális válsághelyzet van. Azt követően, hogy önök abbahagyták a kormányzást, az első ciklusban mintegy 30 százalékot meghaladó mértékben nőttek a reáljövedelmek. Most igaz, 2-3 százalékról van szó, ha átlagoljuk, még mindig 15-16 százalékos reálbér-jövedelemmel számolhatunk. Azt hiszem, hogy azért mégiscsak igazságtalan szociális válsághelyzetről beszélni.

Ami pénzügyminiszter úr felszólalását illeti, azt gondolom, a liberálisok örülnek annak, ha külföldi megfigyelők, szakértők visszaigazolják a kormány tevékenységét. Úgy gondolom, hogy szemben a Fidesszel, amelyik bármi áron hatalomra akar kerülni, vagy szemben mondjuk, az MDF-fel, aki mindig fanyalog, mondjuk, Trichet nem akar Magyarországon kormányra kerülni, tehát ő megengedheti magának, hogy ért is hozzá, és igazat is mondjon.

Ezzel együtt nem kívánom teljesen lesöpörni az ellenzéki szónokok által mondottakat, ugyanis nem hiszem, hogy hátradőlhetünk a karosszékekben. Amit a kormány eddig csinált, az kiigazításként jó volt és szükséges volt, azonban az ország versenyképességének növeléséhez nem elég az egyensúly helyreállítása, hanem az adórendszer átalakításával, a gazdasági feltételek javításával, az állam kiszorulásával a gazdaság szférájából, azt hiszem, sokat tehetünk. A kormánykoalíció pártjai le fognak ülni tárgyalni erről, és remélem, hogy erőt tudunk vinni a magyar gazdaságba.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm Németh Zsolt képviselő úrnak a megkülönböztetett érdeklődését a Szabad Demokraták Szövetsége álláspontjával kapcsolatban. Örültem volna, ha először meghallgatja, utána rekeszt ki bennünket szokás szerint a nemzetpolitikából, de ezt megszoktuk az elmúlt 18 évben. Azonban örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját kifejtsem.

Hadd kezdjem azzal, hogy mivel értünk egyet az előterjesztő által elmondottakból és a többi képviselőtársam által elmondottakból. Egyetértünk azzal, hogy a KMKF elődje, a magyar-magyar parlamenti kapcsolatok végül is nem működött rosszul. Volt számos eredménye, amelyekről elnök asszony, Kozma képviselő úr, Németh képviselő úr beszámoltak. Ezeket nem vitatjuk. Úgy látjuk, hogy ez a dolog végül is jól működött. Nem tagadjuk ugyanakkor, hogy elég régóta zavar bennünket, amikor a magyarországi és a határon túli magyar közösségek képviselői közötti kapcsolat mindig egy paternális, egy szülő-gyerek kapcsolatban van bemutatva. Ezért sajnáltuk azt, hogy a magyar-magyar parlamenti kapcsolatok a mama-papa, szerintünk infantilizáló elnevezést kapta. De ez nem lényeges dolog.

A lényeges dolog az, hogy valóban voltak ennek az együttműködésnek olyan elemei, nem is kevés, amelyek számunkra üdvözlésre méltóak. Továbbmegyek: a Szabad Demokraták Szövetsége a jövőben is nemcsak hogy egyetért ezekkel a konzultációkkal, hanem a maga nevében, képviselői útján ezeken aktívan részt kíván venni. Reméljük, hogy a magunk szerény eszközével hozzá tudunk tenni ahhoz, hogy a konkrét ügyekben felmerülő problémákra konkrét megoldást is tudjunk találni.

Mi az az ok, ami miatt a Szabad Demokraták Szövetsége végül is nem tudta támogatni ezt az országgyűlési határozati javaslatot? Az első egy régi magyar mondás, sőt, Magyarországon túl is ismert, inkább közép-európai: ha valamit nem tudsz jól megoldani, akkor hozzál létre egy bizottságot, vagy ha bizottság már van, akkor intézményesítsd azt a bizottságot, hátha attól a dolgok jobban fognak működni. Úgy gondoljuk, hogy miután az együttműködés jól működött, nem kell ezt intézményesíteni. Ha jól működött, akkor miért kell ehhez hozzányúlni, és egy formális keretet adni neki?

Mit ad hozzá ez a javaslat ehhez az intézményesítéshez? Semmit. Elnök asszony, Kozma képviselő úr, Németh képviselő úr hosszú percekig sorolták az eredményeket. Hát többet fogunk elérni, ha most egy országgyűlési határozat keretében hozunk létre egy intézményesített keretet? Egy csodát fog többet elérni! Dolgozni anélkül is lehet, hogy ilyen típusú kereteket létrehoznánk. Ugyanakkor szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy amit most csinálunk, amit most lépünk, ismét nem más, mint hogy ezzel az intézményes kerettel, akár tetszik, akár nem tetszik, a magyar állami szuverenitást terjesztjük ki olyan államok egyébként magukat magyarnak valló, közvetkezésképpen magyar képviselőivel való együttműködésre, ami a magyar szuverenitás kérdésén kívül kerül.

Lehet, hogy ez nem fog semmilyen veszéllyel járni. Ezt mondták képviselőtársaim a státustörvény esetében is, de attól tartok, hogy amennyiben felfigyelnek, a határon túli nacionalista pártok szívének ez nagyon kedves zene lesz, amit csak kihasználni tudnak. Arra szeretném a parlament figyelmét felhívni, hogy miközben nem adunk hozzá semmit, megint egy veszélynek tesszük ki magunkat. Örülök annak, hogy Németh képviselő úr a státustörvény ügyét felvetette, mert valóban, emlékeznek képviselőtársaim, amikor a státustörvényt tárgyaltuk, fideszes javaslat volt, a Magyar Szocialista Párt melléállt, csak a Szabad Demokraták Szövetsége vitatta. És hallottuk ezeket a veretes mondatokat, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége elszigetelődött a magyar parlamentben. Így volt, képviselőtársaim? Így volt.

Majd ezt követően a státustörvényt megvitatta az Európa Tanács parlamenti közgyűlése, ahol csodák csodája, az Európai Néppárt a Fidesz ellen foglalt állást, az Európai Szocialisták a magyar szocialisták ellen foglaltak állást, az egész Európa Tanács parlamenti közgyűlése a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját foglalta el. (Derültség és közbeszólások a Fidesz-frakcióban.) Halljuk a nevetést, érzem a nevetésük mögötti rossz lelkiismeretet. De ettől még a helyzet mégiscsak az, hogy amíg a Szabad Demokraták Szövetsége Budapesten elszigetelődött, addig Európa szívében mi voltunk Európa centruma, és önök szigetelődtek el, tisztelt képviselőtársaim. (Révész Máriusz közbeszól.)

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon szeretem, amikor nemzetpolitikai ügyekben hallom azt a szót, hogy konszenzus, és hogy a konszenzus nem csak azt jelenti, és ebben egyetértek az előttem szólókkal, hogy számos olyan ügy volt, amelyben sikerült az összes pártnak ugyanazt az álláspontot elfoglalnia.

A konszenzus, tisztelt Országgyűlés, azt is jelenti, hogy felvállaljuk a konszenzust, kiállunk, és azt mondjuk, hogy ebben egyetértünk. De hát, tisztelt Németh képviselő úr, kedves Kozma képviselő úr, micsoda konszenzus az, hogy az Országgyűlés meghozza konkrét ügyekben a döntést, majd halljuk a legnagyobb ellenzéki párt vezérszónokait, kimenve Magyarország területén kívülre, és állandóan nemzetárulózva bennünket és önöket (Az MSZP felé fordul.), önöket, akik állandóan keresik a konszenzust olyan ügyekben, amelyekben a politikai konszenzus egészen egyszerűen nem létezik. (Közbeszólások ellenzéki oldalról.)

Én nagyon támogatom azt, hogy konkrét ügyekben tudjunk megállapodni, de konszenzusról papolni ebben a Házban, tisztelt szocialista képviselőtársaim?! Megértem az önök igényét, hogy találják meg a konszenzust a Fidesszel ezekben az ügyekben. De mondják meg, árulják el nekem, hol sikerült ezt megtalálni!? Most nagy örömben és egy tapssal el fognak fogadni egy javaslatot, és másnap hallhatják majd a kampányban, hogy önök milyen nemzetárulók. Hallhatták Németh Zsolt beszédét, megdicsérte ezt a kezdeményezést. Hányszor rúgott önökbe bele olyan ügyekben, amelyek a Fidesz szerint a nemzetpolitika része, önök pedig csak egészen egyszerűen másképpen gondolják? (Nagy zaj. - Közbeszólások az ellenzéki oldalon.)

Tisztelt Országgyűlés! Azt hallottuk, hogy új időszámítás kezdődik a nemzetpolitikában. Azt a kérdést szeretném önöknek feltenni, hogy miért van önökben egy állandósuló kényszer abban, hogy az idő újból elkezdődjék, a jövő elkezdődjék. Mindig valami új kezdődjék el, mintha tegnap minden rettenetes lett volna.

(18.30)

Nem veszik észre, kedves szocialista barátaim, hogy "a jövő elkezdődik" típusú fideszes kampányt támogatják, amikor elfogadják azt a retorikát, hogy itt új időszámítást lehetne kezdeni? Amikor azt hallottuk, hogy konzultációs terepet kezdeményezünk, amikor azt halljuk, hogy mennyire jól működött ez a konzultációs terep. (Közbeszólások, zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném befejezni, hogy ha egyszer valami jól működött - és azért tudott részben jól működni, mert csendben tudtuk csinálni, nem kellett állandóan kijárni a világhoz, hogy tessék, Magyarország ismét kinyújtja állami védőkarjait a határon túli területekre, mégis jól működött -, tehát ha eddig csendben és jól működött, miért nem lehet a jövőben is csendben végezni ezt a munkát?

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném nagyon világossá tenni, a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja, hogy az a munka, ami megkezdődött, csendben, nyugodtan, mások irritációja nélkül folytatódjék. Amihez nem adjuk az igen szavazatunkat, az nem más, mint ennek az egyébként értelmes munkának az értelmetlen intézményesítése.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Miután Navracsics képviselő úr csak ebben a ciklusban képviselő, gondoltam, neki nem mondom; Kósa Lajos azonban 18 éve ennek a parlamentnek a tagja (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: De sose volt itt. - Derültség.), ő pontosan tudja azt, hogy amikor még a parlament érdemi vitákról szólt, és nem erről a mindenben mindig egymásnak feszülésről - volt ilyen a magyar parlament életében a rendszerváltás után -, akkor a pártok azt mondták, hogy kérném szépen, ebben nem akadályozzuk meg a kormányt, akkor sem, ha nem értünk egyet vele.

Ezzel így volt annak idején az ellenzéki Magyar Szocialista Párt, így volt ezzel a Szabad Demokraták Szövetsége, és így volt még a Fidesz is, akkor még Fiatal Demokraták Szövetségének hívták. Megöregedtek, ezt elfelejtették. Mi azonban ezt nem felejtettük el. Ez a válasz képviselő úr kérdésére. (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglehet, hogy én egy régi vágású politikus vagyok. Őszintén szólva nem hiszem, hogy '90 óta egy beszédemet a parlamentben ezzel kezdtem volna, most mégis ez a benyomásom, mégpedig azért, mert hiszek egy olyan misszióban, hogy a politikusok, az országgyűlési képviselők dolga, hogy az ország dolgát egy kicsit előbbre vigyék képességeiktől és lehetőségeiktől függően.

Jól emlékszem, 1990-ben és az azt követő években ez a misszió, ez az elhatározás a parlamenti pártokat nagyjából összekapcsolta. Akkor is voltak példák arra - s a politikában ez végül is normális -, hogy a pártok igyekeztek egymáson úgymond fogást találni, kimutatni, hogy a másik miért nem helyesen fogalmazza meg elképzeléseit, miben téved, vagy miben - ha tetszik - szándékozik az országot félrevezetni. Ez belefér a politikába, de azért az alapvető célnak mégiscsak annak kellene lenni, hogy teszünk egy javaslatot abbani eltökéltségben, hogy ezzel valamivel előbbre visszük a dolgainkat.

Most tartotta az európai ügyek bizottsága az éves rendes ülését az Magyar Európai Üzleti Tanáccsal, amelynek a tagjai elmondták - és látom, Ékes képviselő úr bólogat, és akik ott voltak, bólogathatnak -, hogy az ország legnagyobb baja, talán nem is tudjuk pénzben kifejezni, hogy mekkora károkat okoz nekünk ez a baj, a mérhetetlen túlpolitizáltság, ahol a közös misszió, előbbre vinni a dolgokat, háttérbe szorul ahhoz képest, hogy hogyan tudunk egymáson fogást keresni.

Nekem az a legnagyobb bajon ezzel az előterjesztéssel, hogy az előterjesztő maga is pontosan tudja azt, hogy ebből a törvényjavaslatból nem lesz alkotmánymódosítás, ha lenne, az még nagyobb baj lenne, mint ami most van, mégis előterjeszti. Miért? Azért, hogy aztán elmondhassa, van itt egy népszerű gondolat, kisebb létszámú parlament, lám, a Fidesz akarja, akik meg ezt így nem támogatják, nyilván nem akarják. Ott ülnek a Fideszben a jó emberek, s ott ülnek a többi pártban a rossz emberek; a Fidesz akarja, a többi párt meg nem akarja.

A kisebb parlament tényleg egy népszerű gondolat. Én nem gondolom, hogy az ország legnagyobb problémája ugyan, de elfogadom azt az érvelést is, hogy az önkormányzatok létszámához hozzányúlni, ha tetszik, etikusabb azt követően, hogy a parlament magával ezt elintézte. Ezzel együtt a Fidesz támogathatta volna a kormány korábbi, ezzel kapcsolatos elképzelését, nem tette meg. Ez nem volt helyes, de mindegy.

Népszerű ez az elképzelés, csakhogy annak, hogy ezt a népszerű és egyébként sok tekintetben alátámasztható és indokolt lépést a magyar parlament megtegye, nem ez a módja. Igyekszem idézni Répássy képviselő urat: elvileg valamennyi párt egyetért, de a tárgyalások kudarcba fulladtak - a vége nem szó szerint ez volt, de a lényege mégiscsak ez volt. Ennek van egy nagyon egyszerű oka. Az egy könnyű döntés, hogy a parlament létszáma legyen 200 vagy annál kevesebb, de hogy hogyan tudunk ehhez eljutni, az egy nagyon-nagyon nehéz, nagyon összetett kérdés.

Hogy mennyire összetett kérdés, mutatja, hogy az 1990-es évek elején, amikor először kezdett a parlament erről vitatkozni, és amikor a Fidesz még kis párt volt, akkor azt mondta a Fidesz, hogy legyen arányos a rendszer, és ne legyenek egyéni választókerületek, mert így volt a Fidesznek jó. Most mást mond a Fidesz, most azt mondja, hogy erősítsük az egyéni választókerületeket. Hangoztatja a nyitottságát, nem kerülte el a figyelmemet, de mégiscsak a Fidesz álláspontja ebben változott, amit én el tudok fogadni, mert nem kifogásolom, hogy a Fidesz álláspontja változott, csakhogy ez mutatja azt, hogy nem olyan egyszerű dolog ez, hogy bekerül az alkotmányba, hogy legyen 200 vagy kevesebb, és attól kezdve minden megy magától. Elsősorban a nagy pártoknak kell tudniuk megállapodni - ami nem könnyű, mert kétharmados törvényről van szó - egy vadonatúj választójogi rendszerben; nem vadonatúj, elnézést, de nagymértékben módosított választójogi rendszerben. Az a helyzet, hogy azt tapasztaltuk az elmúlt évek során, hogy ez bizony eddig nem vezetett sikerre - ebben egyetértünk -, de ez egy nagyon nehéz feladat.

Kétszáz fős vagy annál kevesebb létszámú parlamentet elérni - mint említettem - egy választójogi reform útján lehet csupán, és én azt javasolom Répássy kollégának, hogy kérdezze meg Orbán Viktort, kérdezze meg Kövér Lászlót vagy Deutsch Tamást, azokat, akik annak idején részt vettek a jelenlegi választójogi rendszer kidolgozásában az Ellenzéki Kerekasztal idején, hogy hogy ment ez akkor. Elmondom, mi a válasz. Ez úgy ment, hogy nagyon nehéz, kínkeserves tárgyalások után a pártoknak vagy az oldalaknak minden elemében sikerült megállapodniuk, nemcsak abban, hogy hány fős a parlament, hanem abban, hogy a választójog hogyan néz ki, és ez került be az akkori parlament asztalára, és meg lett szavazva.

Ha akkor az Ellenzéki Kerekasztal oldalai csak abban állapodtak volna meg, hogy legyen a parlament létszáma 386 - teljesen mindegy, hogy mennyi -, majd utána hagyják a pártokat arról tárgyalni, hogy ezt hogyan érjék el, tisztelt képviselő úr, még ma sem lenne választójogi rendszerünk. Ez nem így van, hogy az elejét, a halnak a fejét meghatározzuk, és attól kezdve meglátjuk, csapjuk a lovak közé a gyeplőt, és akkor majd a dolog kialakul.

(11.50)

Azt mondja képviselő úr, hogy kialakul egy alkotmányos kényszer. Mennyire igaza van! Ha a Magyar Országgyűlés elfogadja azt, hogy a magyar parlament létszáma legyen 200 fő vagy kevesebb, akkor ettől kezdve valóban alkotmányos kényszerben vagyunk. Tisztelt Répássy képviselő úr, hány és hány példát tud arra nekünk elmondani, hogy alkotmányos kényszer volt, és mégsem sikerült a pártoknak egy kétharmados törvényben megállapodni? Elmondom: számtalan ilyen eset volt. S mi lesz ennek az eredménye? Az, hogy a parlament anélkül, hogy előbbre tudna lépni, megint egy mulasztásos alkotmánysértő helyzetbe kerül. Illetve nem kerül, hanem saját magát kergeti bele egy alkotmánysértő helyzetbe.

S akkor mi lesz? Ismerjük a magyar politikát. George Orwell állatfarmja; négy láb jó, két láb rossz - erről szól ez a könyv. És akkor a Fidesz elmondhatja, hogy kérem szépen, mi akartuk, a többi csúnya párt pedig - se a szabad demokraták, se a szocialisták, az MDF véleményét még nem ismerem - nem akarta. Csakhogy a helyzet nem ez. A helyzet az, hogy szeretnénk, akarjuk, csak nem lehet egy ilyen olcsó népszerűsítő módon ezt a dolgot megoldani, hanem ha a pártokban van erő ahhoz, hogy egy mindenki számára méltányos és fenntartható választójogi reformot érjenek el, és ennek eredményeképpen a parlament létszáma is csökkenthető, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége kifejezi a készségét, hogy ebben a legnagyobb jóhiszeműséggel fog részt venni. És ha ebben sikerül a pártoknak megállapodni, akkor egy egységes csomagban - az alkotmányban vagy a választójogi törvény módosításával - ezt el lehet érni.

Úgy érzem, ma még nem tartunk itt, csupán egy nagyon ügyes PR-fogásról van szó. Aki nem hisz nekem, majd nézze meg a törvény leszavazása utáni Fidesz-reakciókat: négy láb jó, két láb rossz. A Fidesz akarta, mert az egy jó párt, tele van tisztességes emberekkel, szemben a többi csúnya párttal, amelyik ezt nem akarja, mert tele van tisztességtelen emberekkel.

Véleményem szerint ez nem tisztességes politika. Önök sajnos nem a kisebb parlamenti létszámot akarják ezzel elérni, hanem egy PR-fogást akarnak, hogy ezt elmondhassák. Előre szólok, ez méltánytalan, nem tisztességes, és sajnálom, hogy ez történt. Állandóan abba az irányba megy a magyar politika, hogy nem megoldani akarunk valamit, hanem fogáskeresés van fogáskeresés hátán. Hogy ez engem szomorúvá tesz, az teljesen érdektelen, hogy a parlamenti vita szomorúvá tesz, az már valamivel többet számít. Ettől a mentalitástól nem tudunk egyről a kettőre jutni, a konszenzusra való készség gyakorlatilag nulla, csak a PR PR hátán.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Ez nem tesz jót a Magyar Köztársaságnak; talán jót tesz a Fidesznek, de a Magyar Köztársaságnak nem. A Szabad Demokraták Szövetsége mélységes sajnálattal nem támogatja ezt a törvényjavaslatot, ám kifejezi a készségét a tárgyalásokra, a tárgyalásokra és a tárgyalásokra, mert az talán eredményre vezet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Most, hogy Répássy képviselő úr bejelentette, hogy a törvényjavaslat intellektuálisan nem több, mint egy népi igény kielégítésének szándéka, ezzel a vita véget ért, úgy érzem. Vannak népi igények, amelyek jogosak, például az, hogy éljünk jobban.

Szeretném ezzel ecsetelni a Fidesz mostani eljárását. A Fidesz benyújt egy törvényjavaslatot, amely 1. §-a tartalmazza, hogy éljünk jobban, a 2. § szól arról, hogy ez hatályba lép ma, amikor ezt meghozzuk. Ettől megoldottunk bármit is, tisztelt képviselőtársaim? Az égvilágon semmit nem oldottunk meg. Ez az, amit úgy hívnak, hogy kőkemény populizmus.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Persze tudom, Kövér László erre azt mondta, hogy mi a baj a populizmussal, hiszen a populus, a nép érdekében politizálunk, de hát azért a parlamenttől mégiscsak elvárnék egy olyan intellektuális emelkedettséget, ahol a valóban létező problémákra racionális, megvalósítható válaszokat ad. Miután Répássy képviselő úr előterjesztőként beismerte, hogy a javaslata ennek az igénynek nem felel meg, pusztán egy népi igény kielégítését célozza, úgy gondolom, tisztelt elnök úr, akár be is rekesztheti a vitát.

Köszönöm szépen.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miután a két frakció - kicsit drámaian - feljelentése az én ülésvezetésemet bírálja, engedjék meg, hogy pár szót szóljak magam is, annál is inkább, mert ez a panaszkodó levél azt tartalmazza, hogy ülésvezetési gyakorlatommal szemben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői többször tiltakoztak.

Amikor ezt kézhez vettem, akkor a bizottsági ülésen megkérdeztem a bizottság tagjait, hogy tessék mondani, mi a probléma az ülésvezetéssel szemben. Mire azt mondták a bizottság fideszes, KDNP-s tagjai, hogy semmi, minden rendben van. Nem értettem, hogy minek szólt akkor ez a panasz, de természetesen az alkotmányügyi bizottság foglalkozott vele.

Az egyik támadás, úgy érzem, politikai jellegű: lehet-e egy bizottságnak ellenzéki elnöke. Ez engem meglep két ellenzéki párt részéről, de ha a képviselőtársaim kétségbe vonják, hogy lehetséges-e egy ilyen súlyú bizottságnak ellenzéki elnöke, kérdezzék meg Jari Vilén urat, Finnország Budapestre akkreditált nagykövetét, aki nagyköveti megbízatása előtt kollégám volt, tehát a finn parlament európai ügyek bizottságát vezette ellenzéki képviselőként, ezzel semmifajta probléma - ahogy mondani szoktuk - számunkra, irányadó demokráciákban nincs.

Ami az ülésvezetési gyakorlat másik problémáját illeti, úgy szólt, tisztelt képviselőtársaim, a törvény, hogy a bizottság állásfoglalását az elnök jegyzőkönyvbe diktálja. Hogyha önök azt mondják, hogy ez egy rossz törvény, ezt elfogadom. Tessék módosítani! Annak idején, még az európai parlamenti választás előtt azok a képviselő hölgyek és urak, akik az Európai Parlamentbe mentek, ebben állapodtak meg. Ez tehát a törvény szövege, én ezt követem. Szerintem is problémás egyébként, de ha a parlament kétharmaddal megváltoztatja, akkor természetesen nagyon szívesen fogom az ilyen módon hatályba lépő törvényszöveget bizottsági elnökként követni.

Addig azonban azt szeretném kérni a parlamenttől, hogy a törvényeknek mindenben megfelelő ülésvezetési gyakorlatot, amelyet az alkotmányügyi bizottság is megerősített, kérem szépen, hagyja jóvá. Nem értem a Fidesz és a KDNP álláspontját, senkitől nem hallottam még kifogást az ülésvezetéssel gyakorlatban. Látom a két frakcióvezető aláírását, de hogy ki van emögött, azt még ők sem tudják megmondani. Nem baj, ezen is túl leszünk.

Kérném szépen a parlament pozitív állásfoglalását. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Azért féltettük miniszterelnök urat a mostani, szombati csúcstalálkozótól, mert azt látjuk, hogy a magyar kormánynak érdeke a kapcsolatok rendezése, és ugyanezt a szlovák partnereknél nem látjuk. Elég azt az ijesztő jelenséget felidézni, hogy a találkozó után Robert Fico szlovák miniszterelnök megrótta a szlovák sajtót azért, hogy miért az igazság érdekli, miért nem egyszerűen lojális Szlovákiával kapcsolatban.

Helyes volt, hogy miniszterelnök úr nem győzni ment a találkozóra, mert ahol győztes van, ott vesztesek is vannak, és többnyire egy ilyen konfliktusban mindenki vesztes, és tudjuk a közelmúlt és a régmúlt történelméből, hogy a legfőbb vesztesek mindig a kisebbségek, adott esetben a határon túli magyarság a konfliktusok legfőbb vesztesei.

A két ország most egymásra mutogat a szélsőségek miatt. Okkal egyébként, de van egy óriási különbség; Magyarországon marginális csoportok az utcán randalíroznak, míg Szlovákiában a kormánykoalíció részeként fröcsögnek, és ez bizony, óriási különbség. Ám a mi dolgunk, még a jogos bírálat előtt is, hogy világossá tegyük: rettenetes volt látni azokat, akik második világháborús egyenruhában masíroztak akár Szlovákiában, akár Magyarországon, és rettenetes volt látni azokat is, akik egy futballmérkőzést arra használtak, hogy sértegessék a vendéglátókat.

Igen, rettenetes volt látni, nem a magyar jelképeket, tisztelt Turi-Kovács képviselő úr, hanem azokat a feliratokat, amelyek kétségbe vonták Szlovákia nemzeti léthez való jogosságát, amely a szlovák nemzetet tolvajlással illette. Rettenetes volt látni még akkor is, ha mindez önmagában nem nyújt jogalapot a rendőrattakra, még a sértegetőkkel szemben sem, hát még a békés szurkolókkal szemben.

Mi a teendő, tisztelt Országgyűlés? Mindenekelőtt legyünk büszkék arra, hogy Magyarországon nincsenek olyan törvények, amelyek lehetővé teszik, hogy bárkivel szemben pusztán politikai nézetei miatt rendőrattak induljon. És nem is kell a törvényeinkhez hozzányúlni, csak meg kell találni a törvényeken belüli jogi módját annak, hogy az újnáci nézetek exportálását megakadályozhassuk.

A rendőrattak teljes körű kivizsgálását joggal követeljük, ám azt elérni csak a velünk szövetséges szlovák demokratikus közép lesz képes. Velük kell tehát szövetséget kötnünk, és vannak erre szép kezdeményezések. Az elmúlt héten a két európai ügyek bizottságának a találkozója jól sikerült, mi beszéltünk a magyar szélsőségekről, szlovák partnereink pedig a szlovák nacionalizmust utasították el. De az elmúlt héten kedden Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke a komáromi hídon találkozott a szlovák ellenzék közös köztársaságielnök-jelöltjével, Iveta Radičovával, hogy hitet tegyenek a gyűlölettel, a szélsőségekkel szemben, a párbeszéd, a béke és a barátság mellett. Nos, ezt javaslom követni minden politikai erőnek, a kormány és a politikai pártok számára.

Keressék a kapcsolatot természetesen a határon túli közösségek képviselőivel, de ne csak velük, hanem a szlovák demokratákkal is. Ugyanis, tisztelt Országgyűlés, az az abszurd és paradox helyzet állt elő, hogy a szlovákgyűlölő magyarok és a magyargyűlölő szlovákok egymás legszorosabb szövetségesei lettek, ők irányítják a két ország viszonyát. Ám a történelemből pontosan tudjuk, hogy a revánsvágy milyen szörnyű tragédiák okozója volt.

Vegyük hát vissza, magyarországi demokraták és szlovákiai demokraták, szlovákok és magyarok a kezdeményezést! A méltán gyűlölt határok az Európai Unión belül végre megszűnnek, de egymás mellett élünk, egymás mellett is maradunk, és ez, tisztelt Országgyűlés, óriási felelősséget ró mindannyiunkra. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Hozsannázni jöttem ezt a törvényt. Ellenzéki képviselő létemre tudom, hogy ez egy szokatlan hozzáállás lehet, de ez a jogászoknak egy nagyon régi álmát valósítja meg. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.)

Hogy nem tudom teljesen hozsannázni, egy pici üröm abban az örömben, amely a TEÁOR eltörlésével kapcsolatos, ez a sárga befizetés, meg az ügyvédi helytállás, ami a XXI. századdal nem fér össze. Egy kicsit olyan, államtitkár úr, mintha egy modern számítógéphez adnának egy baltát, hogy ha valami elromlik benne, akkor azzal javítsák. Ez a befizetési mód egy régi, valamikor a múlt század közepén is már elavult, és tényleg ma már, amikor mindenki interneten keresztül tudja intézni a pénzügyeket, el kell tudni érni, hogy az illeték befizetését is lehetővé lehessen tenni ezáltal. Úgy ítélem meg, államtitkár úr, hogy nemcsak Hankó Faragó Miklós barátomnak, Simon képviselő úrnak és Pettkó képviselő úrnak ez a véleménye - láthatja, államtitkár úr, hogy ebben a parlamentben helyet foglaló és eddig megszólalt összes pártnak, de őszintén szólva csodálkoznék, ha a Fidesznek más lenne a véleménye.

Az, hogy egy ügyvéd helyt álljon az ügyfelének egy tartozásáért, ez nagyon szokatlan. Végül is ilyen alapon egy banknak is lehetne mondani, ha az ügyfele valamit nem térít, akkor a bank álljon helyt. Szóval, tessék ezt átgondolni, mert idehoznak egy törvényt, amely szerintem előremutat, egy nagyon régi problémát old meg, és akkor odatesznek valamit, amitől a társaságokkal foglalkozóknak, részben a gazdaság résztvevőinek, tehát a vállalatok képviselőinek és az ügyvédeknek kicsit megkeseredik a szája széle, és nem értem, miért van erre szükség.

Ezt elmondva, tényleg hozsannázni szeretném ezt a törvényt, mert amióta a társasági törvény létezik, azóta érthetetlen, hogy miért volt szükség arra, hogy a tevékenységi kört ilyen számokba rendezve kelljen előírni. Talán sokan itt a patkóban tudják, hogy amikor én fiatalabb voltam, és sok hajam volt és még nem volt ősz, hanem barna volt, ügyvédként sok társaságot alapítottam, voltak külföldi ügyfeleim - senki soha nem értette, hogy amikor tevékenységi körről volt szó, akkor azt nekünk miért kellett számokba rendezni.

Azért azt mindannyian tudjuk, ha megnézünk egy társasági szerződést, alapító okiratot, az többnyire egyre volt kihelyezve: mondjuk 2984 - most blöfföltem -, egyéb tevékenység. Az egyéb tevékenység volt az, amibe minden belefért. Tehát gyakorlatilag egy ilyen statisztikai szemlélet kapcsán a piac résztvevői sok információt nem kaphattak arról, hogy az érintett társaság mivel foglalkozik.

Annak idején megpróbáltam ennek nekiugrani, de nem sikerült. Nekiugrani sikerült, különösebb sikert nem sikerült elérnem. Paradox módon úgy ítélem meg, hogy annak, hogy az eddigi társasági törvényben ilyen TEÁOR-szerűen voltak ezek a dolgok megoldva, az oka az volt, hogy Magyarország egy kicsit előrehaladt a gazdasági rendszerváltásban. Ezzel kapcsolatban sok elkeseredett kritika is szokta érni ezt a kort, részben joggal, részben pedig szerintem ok nélkül, de a késő kádári időszakban, a nyolcvanas években még azért egy teljesen nyugatias szemléletű társasági jogi szemléletet nem lehetett behozni. Sárközy Tamás professzor és munkatársai is sokat küszködtek azzal, hogy a társasági jog minél nyugatiasabb legyen.

Nem tudom, képviselőtársaim tudják-e, hogy a magyar társasági jogban miért nincsen csendestársaság - ez egy olyan társasági forma, amely egyébként a legtöbb európai jogban mint társasági jogi forma létezik. Elárulom önöknek, miért nem: azért, mert Kádár János édesapja állítólag egy csendestársaságnak vált az áldozatává, és csődbe ment vagy tönkrement. Nem tudom, a történet igaz-e, de állítólag azt mondta Kádár János, hogy márpedig Magyarországon csendestársaság nem lesz - nem is lett.

Ilyen korban keletkezett még a társasági törvény, és ilyen korban keletkezett az, hogy a tevékenységi köröket statisztikai számjelekbe kellett önteni. De még egyszer, a piac számára teljesen érthetetlen volt, és ügyvédeknek sokat kellett magyarázni vagy magyarázkodni - mert nehéz volt elmagyarázni -, hogy miért kell a tevékenységi kört ilyen számokba és ilyen egységes szavakba önteni.

Úgyhogy nagyon régóta adósa a magyar politika annak, hogy ezt a tényleg kádári csökevényt felszámolja. Úgy gondolom, államtitkár úr - és erősítsen meg -, hogy valószínűleg nagyon sokat kellett küzdenie az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak különböző szaktárcákkal, akik élvezhették ennek az egységes dolognak az előnyét, ami olyan, mint egy személyi szám, amely annak idején sok hatóságnak megkönnyíthette a dolgát. Tudjuk, milyen problémák voltak vele, az Alkotmánybíróság el is törölte annak idején. (Pettkó András közbeszól.) Sajnos? Pettkó képviselő úr szerint sajnos. Ez érdekes adatjogi megközelítési problémákat vet fel, de majd más alkalommal megbeszéljük ezt Pettkó képviselő úrral. Szerintem ez helyes, hogy az állampolgárokról az összes adat nem tud összejönni egy hivatalnál, konzervatív párt képviselője szerint ez helyes lenne - érdekes.

De a cégeknél is ez a helyzet, hogy mindegyik cégről szóló információ egy adatrendszer mentén tudott összefutni: a Statisztikai Hivatalnál, a cégbíróságnál, az APEH-nél és még ki tudja, hogy hol, és ez egy helytelen dolog. Úgyhogy még egyszer, egy nagyon régi adósságát rendezi a kormány. Szeretnék gratulálni a tárcának, hogy feltételezésem szerint sok ellenállást sikerült legyőznie, és ezt a modern kor követelményeinek megfelelő reformot meghoznia.

Államtitkár úr azonban úgy fogalmazott expozéjában - figyeltem, mint a hiúz -, hogy ettől kezdve a felek azt írnak a társasági szerződésbe tevékenységi körként, amit akarnak, és ennek nincs is különösebb jelentősége, hogy mit írnak bele. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy visszanyúlva régi jogászi praxisomhoz - egypár dolog még megmaradt, sajnos egyre kevesebb - elmondjam azt, hogy milyen értelme van mégis annak, hogy a felek egy társaság tevékenységi körének mit jelölnek meg. Helyes, hogy ez rájuk van bízva. Ha megengedik, akkor utalok arra, hogy mondjuk, számunkra szerintem, legalábbis a társasági jog területén irányadó lehet, hogy a svájci jog, annak alapján a német társasági jog hogyan gondolkodik erről.

Ezek a jogok - amelyektől a magyar jog elég sokat örökölt, és érdemes sokat örökíteni még a továbbiakban is - azt mondják, hogy ha egy társasági szerződésben benne van a tevékenységi kör, akkor annak az a relevanciája, hogy a társasággal szerződést kötő harmadik személyek a társaságot képviselő ügyvezetőtől a tevékenységi körön belül nem kell hogy kérjenek semmilyen felhatalmazást a szerződés megkötésére, mert a tevékenységi kör pontosan azt jelzi, hogy a társaság alapítói, tulajdonosai a tevékenységi kör tekintetében felhatalmazták az ügyvezetőt arra, hogy normális szerződéseket megkössön.

(17.30)

Nem azt jelenti a tevékenységi kör, hogy mással nem foglalkozhat. Ha azt mondja, hogy építőipari tevékenységgel foglalkozik, de speciel számítógépekkel... - szabad neki, de aki egy ilyen cégtől vásárol számítógépeket, amelynek a tevékenységi körében, mondjuk, építészet van, akkor a vele szerződő felek joggal kérdeznek rá: hohó, ügyvezető úr vagy asszony, van önnek egy ilyen szerződésre felhatalmazása a tulajdonosoktól? - mert a tevékenységi körből nem ez derül ki. Szerintem ez egy elég logikus rendszer, ez egy logikus rendszer, és azt javaslom a kormányzatnak - nyilván lesz még alkalom arra, hogy a társasági jogra visszatérjenek -, hogy ezt a gondolatot vagy ezt a megoldást vegyék be a társasági jogba. Úgy ítélem meg, hogy egy újabb lépést tudunk előre tenni annak érdekében, hogy a magyar társasági jog minél jobban hasonlítson ahhoz, amihez szeretnénk, hogyha hasonlítana.

Azzal szeretném befejezni, hogy ez egy pazar törvény ennek megfelelően, régi adósságot rendez. Gratulálunk a kormánynak, nagyon szívesen szavazzuk meg. Nagyon szépen kérjük a kormány képviselőjét - nagyon szépen kérjük a kormány képviselőjét a Szabad Demokraták Szövetsége természetesen, de mint hallhatta, a Szocialista Párt nevében, az MDF nevében, és ha a Fidesztől valaki felszólal, én bízom benne, az ő nevükben is -, hogy ez az ügyvédi helytállás nem fér be ebbe a rendszerbe, tekintsenek el ettől. Nem ad ez egy akkora extra biztonságot a költségvetési szemléletnek, hogy érdemes lenne egy ilyen ügyvédi megbízástól életidegen - azt hiszem, helyesen fogalmazott Simon képviselő úr - megoldást bevenni. Ügyvédek örülnének ennek a törvénynek, és akkor egy ilyennel megkeseríteni az életüket kár.

Ha erre találnak egy megoldást, most bizottsági módosító vagy a kormány hozza be, nekem teljesen mindegy, semmifajta presztízsszempontnak itt nem szabad szerepet játszania, csak jöjjön be valamilyen indítvány, amely ezt képes lesz törölni. Szerintem a kormánynak is jobb, a kormánynak is jobb, különösen akkor, ha lehetővé van téve az elektronikus díjbefizetés, magyarán: valaki bármelyik bankon, interneten átutalja, és a kiprintelt átutalást csatolja, akkor már lehet tudni, hogy be van fizetve a díj, tehát még föl sem merül a helytállási kötelezettsége, készfizetői kötelezettsége az ügyvédnek. A biztonság is megvan, ez az életidegen szabályozás is kiesik, és akkor tisztelt Avarkeszi államtitkár úr, önök hoztak egy nagyon kiváló törvényt, amelyet boldogan fogok megszavazni, megszavazok így is egyébként, de tegyék már teljessé a vállalkozói világ és az ügyvédi világ örömét.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, SZDSZ és az MDF padsoraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor sok mindenben egyetértek az előttem szólókkal, déj vu élményem van, amikor úgy érzem, hogy megint egyedül fogjuk felhívni a parlament figyelmét a javaslatban lévő veszélyekre.

Emlékszem, a státustörvény vitájakor lelkesedtek, hogy az SZDSZ egyedül maradt, és igazunk lett: vissza kellett vonni annak sok pontját; vagy amikor házelnök asszony kezdeményezésére a KMKF létrejött és jól működött - jól működött! -, és a parlament elhatározta, hogy intézményesíti, egyedül mondtuk el, hogy ebből gondok lesznek. Akkor is - azt kell mondjam, hogy sajnos - sajnos nekünk volt igazunk; nem hallgattak ránk.

Tisztelt Országgyűlés! A politikában az időzítés fontos. Ha a magyar parlament a szlovák parlament november 4-i nyilatkozatára válaszol, akkor nagyjából a dolog rendben van. Azóta eltelt majdnem másfél hónap, s új helyzetben vagyunk.

Göncz Kinga külügyminiszter asszony pár órával ezelőtt találkozott szlovák partnerével, és megállapodott számos tennivalóban, hogy mit lehetne együtt tenni; egyfajta road-map, hogy mi történhet. Majd aznap délután a parlament egyoldalúan hoz egy határozatot. Szili Katalin házelnök asszony nem olyan régen találkozott szlovák partnerével, és megállapodtak abban, hogy a parlamenti bizottságok majd találkoznak, és elkezdik megoldani azt a sok-sok felgyülemlett problémát, amellyel valóban szembesülünk; és még össze sem ültek a bizottságok, amikor a magyar parlament egyoldalúan hoz egy ilyen nyilatkozatot.

A szlovák parlament - nagy eredmény! - elfogadta azt a tankönyvtörvényt, amely végül is számunkra jó. A köztársasági elnök még nem írta alá. Sólyom László köztársasági elnök kérte az aláírást, de partnere azt válaszolta rá, hogy majd előbb áttanulmányozza. Vállalják-e képviselőtársaim annak a következményét, hogy ha a magyar parlament most jó hangosan megszólal, és annak eredményeképpen a köztársasági elnök nem fogja aláírni a tankönyvtörvényt?

Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyunk most nyilatkozatkényszerben! Amitől én tartok, az a következő. Én attól tartok, hogy a Magyar Országgyűlés most hoz egy ilyen nyilatkozatot, erre a szlovák parlament majd válaszolni fog, és akkor a Magyar Koalíció Pártja, amely oly nagy nehezen összetákolt egy együttműködést az ellenzéki pártokkal, megint magára marad, és mi érjük el, hogy elszigeteljük őket a nagy nehezen létrehozott szövetségtől. Ezért, tisztelt Országgyűlés, mi úgy gondoljuk, hogy ez a nyilatkozat ma inkább kontraproduktív, semmint hogy segítené a határon túli magyarok sorsát vagy pedig a két ország kapcsolatát.

Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánnék a szöveg összes elemével foglalkozni, de a 4. pontra azért hadd hívjam fel a figyelmüket. A 4. pontban az Országgyűlés azt mondja, hogy ellenez minden radikális ideológiát, idegengyűlöletet, a sovinizmus és a nacionalizmus mindenféle formáját, és egyben rámutat a kormányzó politikai erők különös felelősségére. Szerintem ez Szlovákiában helytálló.

Én azonban szeretném Magyarországon a kormányzó politikai erőket megvédeni a szocialistáktól. Én nem érzem, hogy a szocialisták felelősek lennének a radikális ideológiákért. Én nem emlékszem arra, hogy szocialista képviselő mondta volna azt, hogy a haza nem lehet ellenzékben. Én nem emlékszem arra, hogy szocialista képviselő mondta volna azt, hogy a jobboldal, amikor teheti, ráront nemzetére, hogy ezzel tüzelje fel támogatóit.

(16.30)

Nem emlékszem arra, hogy szocialista politikus adott volna a kormánynak 72 órás ultimátumot. És arra sem emlékszem, tisztelt Országgyűlés, hogy szocialista politikusok bontották volna le az Országgyűlés köré fölépített kordont. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ezért, tisztelt Országgyűlés, úgy vélem, hogy a nyilatkozattervezetnek az a mondata, amely egyformán teszi Szlovákiában és Magyarországon felelőssé a kormányerőket a kialakult radikalizmusért, szerintem sértő a magyarországi kormányzati erőkre, és mondom ezt ellenzéki politikusként - mert a fairség mindenekelőtt. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Úgyhogy, tisztelt Országgyűlés, azt szeretném önöktől kérni, fontolják meg még egyszer, hogy segít vagy inkább árt ez a nyilatkozat az ország érdekeinek, és a határon túli magyarságnak, és ha lehet, térjünk erre vissza később, amikor ez többet tud segíteni, többet tud használni, de talán nem ma.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ, szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Európai Unió történelmének legnagyobb bővítése kapcsán velünk együtt, ha nem is ebben a percben, kilenc másik ország emlékezik meg és ünnepli az Európai Unió bővítését és országának tagságát. Ezekben az országokban, az országok többségében liberálisok, szociáldemokraták és kereszténydemokraták félreteszik egy percre belpolitikai csatájukat (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!), és örülnek annak, hogy országaik az Európai Unió tagjaivá válhattak. Magyarország még nem tart itt, erre a későbbiekben azért szeretnék visszatérni.

Amikor a gazdaságról beszélgetünk, azért engedjék meg nekem, hogy egy amerikai bonmot-t idehozzak, ami úgy hangzik, hogy a politika a háborúban a békéről, a békében a gazdaságról szól. Magyarországon béke van, de amikor az Európai Unió bővítéséről és Magyarország tagságáról beszélünk, azért egy percre álljunk már meg, és gondoljuk végig, hogy apáink, nagyapáink, az ő apjuk és nagyapjuk, talán az előttünk levő összes generáció közül senki nem volt, aki ne élt volna meg egy háborút Európában. Ha csak arra gondolunk, hogy az Európai Unió létrehozása, annak a bővítése képes volt arra, hogy Európában nekünk és a mögöttünk jövő generációknak békét teremtsen, ennek az eredménye nem eléggé kiemelhető és aláhúzható. A második világháború óta Európában két háború zajlott le, az egyik Cipruson, a másik pedig a volt Jugoszláviában. Egyik sem volt az Európai Unió tagja, és örüljünk annak, hogy az Európai Unió képes arra, hogy békét teremtsen nekünk és a mögöttünk jövő generációknak.

Ezzel együtt, tisztelt elnök asszony, indokolt persze az is, hogy Magyarország ötéves európai uniós tagságának a teljesítményéről beszéljünk. Én egy kicsit lelombozódva figyelem azt a munkamegosztást, hogy az egyik oldalon a kormány csak az eredményekről beszél, a másik oldalon a Fidesz és szövetségese, a KDNP csak és kizárólag a negatívumokra tudja felhívni a figyelmet, holott a világ nem fekete és nem fehér, vannak eredmények, és vannak kudarcok. Úgy gondolom, azokról az eredményekről, amelyekről a miniszterelnök úr beszélt, megalapozottan beszélhet, és tényleg vannak kudarcok is. Jómagam és a magyar liberálisok nevében magam is sajnálkozom azon, hogy az eurót még nem sikerült bevezetnünk, és a gazdaság állapota olyan, amilyen, és ebben nekünk is részünk van, még a Szabad Demokraták Szövetségének is, megvan ebben a része a Szocialista Pártnak, és megítélésem szerint az ellenzéknek is megvan ebben a maga felelőssége.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt öt év egyik nagy tanulsága, hogy értsük meg, az Európai Unió helyettünk az égvilágon semmit nem old meg, még akkor sem, hogyha európai uniós tagságunk sokat segített nekünk abban, hogy ez a mostani világgazdasági válság ne sokkal nagyobb tragédiát jelentsen, képes volt csökkenteni ennek a válságnak a következményeit.

De az az igazság, hogy Magyarország néha egy csodaváró ország benyomását kelti. Én magam öt évvel ezelőtt a népszavazási kampányban többször elmondtam, ne gondoljuk azt, hogy Magyarország európai uniós tagságának az lesz az eredménye, hogy Magyarországon kolbászból lesz a kerítés; ez nem így van. Az Európai Unió a lehetőségek tárházát nyújtja Magyarország és a többi új tag számára. Az, hogy mennyiben tudunk élni ezekkel a lehetőségekkel, alapvetően rajtunk múlik.

Tisztelt Országgyűlés! Öt éve vagyunk az Európai Unió teljes jogú tagja, de az európai uniós tagságnak van egy eleme, amibe nekünk még nem sikerült belépnünk, ezt pedig úgy hívnám, hogy az európai uniós mentális tagság. Arról beszéltem már, hogy csodaváró nemzet vagyunk, ezt mutatják a jelenlegi közvélemény-kutatási eredmények is. Én jobban szeretném, hogyha az Európai Unióba belépnénk mentálisan abban az értelemben is, hogy a csodavárásból egy "csinálós" ország lennénk.

Nagyon sokat beszéltünk arról az Európai Unióba való belépésünk idején és azóta is, hogy van-e az európai uniós tagságnak bármilyen alternatívája. Sok politikus akkor elmondta, az európai uniós tagságunknak nincsen alternatívája. Szeretném az Országgyűlés figyelmét felhívni, hogy van alternatívája az európai uniós tagságnak, ez pedig, anélkül, hogy bárkit megbántanék, a szó politikai értelemben vett Balkánja, a gyűlölködés, az engesztelhetetlenség (Az elnök a csengővel a hozzászólási idő leteltét jelzi.), a kompromisszumképtelenség és a szellemi polgárháború világa. Reméljük, hogy Magyarország az Európai Unióban képes lesz elkerülni ezeket a csapdákat. Köszönöm, hogy meghallgattak. ((Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy esett, hogy egy egyébként baráti ország, Grúzia képviselői azzal fordultak Magyarországhoz, hogy az ország magyar nevét változtatnánk már meg. Úgy alakult ugyanis, hogy Grúzia az oroszból jött át magyarba, és őket most ez bántja - most nem kell azon vitatkoznunk, hogy ez helyes vagy nem helyes -, javaslatot is tettek; a Georgia, tehát vannak különböző javaslatok.

Igen érdekes kérdést vet fel ez a felvetés. Mi, a Magyar Köztársaság politikusai a patkó mindegyik részén kiállunk a szabad identitásválasztás mellett. Hát kiterjed-e ez egy országra? Hogyha egy ország azt szeretné, hogy ne úgy hívják egy más néven, hanem másképpen, akkor tiszteljük-e ezt az identitásválasztást? Tudom persze, államtitkár úr, hogy a kormány hiába dönt ebben, hogy az újságok miképpen írnak, ezt nem lehet befolyásolni, de azért azt, hogy a Külügyminisztérium hivatalos honlapján hogyan jelenik meg egy ország, hogy a hivatalos jegyzékekben milyen névvel jelenik meg, ez mégiscsak fontos lehet ennek az országnak, amelyik ilyet kér.

Tehát a kérdésem kettős, részben konkrét, hogy kész-e a Külügyminisztérium arra, hogy eleget tegyen ennek az egyébként baráti és ártalmatlan kérésnek, hogy úgy hívjuk az országukat, ahogy azt ők szeretnék. És kettő: ha kitérne arra, hogy mit gondol a Külügyminisztérium, a szabad identitásválasztás vajon kiterjed-e egy ilyen, egy országnak nyilván fontos kérdésre, hogy hogyan hívják őt egy más állam, egy más nép nyelvén.

Köszönöm szépen előre is megtisztelő válaszát.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A világ legbefolyásosabb demokráciáinak vezetőit ugyanaz a gond gyötri. Ez pedig az, hogy hogyan tudják a demokráciát leginkább fenyegető terrorizmus gyökereit megszüntetni, azzal szemben a harcot felvenni, és hogyan tudják ezzel egyidejűleg saját nemzetüket megnyerni annak a gondolatnak, hogy ma, a XXI. században a szabadságharcot nem feltétlenül saját országukon belül kell megvívni, hanem országuktól távol. Az Amerikai Egyesült Államok polgárai megértették, hogy miért van szükség arra, hogy az Egyesült Államok Amerika határaitól távol vívja meg a harcát. Amikor szeptember 11-én az Egyesült Államokat támadás érte, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét Orbán Viktornak hívták, és itt, ebben a Házban szerintem nagyon kiváló beszédet mondott arról, hogy a világ demokráciáinak, közöttük Magyarországnak is hogyan kell Amerika mellett fellépnie.

Most, amikor egy szerencsétlen döntés következtében Afganisztánban egy katonai akcióra került sor sok halottal, kinyitjuk az újságot, és azt látjuk, hogy nem lehet tudni, hogy Németországot mikor éri terrorista fenyegetés. Arra gondolunk, hogy német barátaink, reméljük, megússzák azt az élményt, hogy nekik is meg kelljen tanulniuk, amit az amerikaiaknak, a briteknek, a spanyoloknak meg kellett tanulniuk, hogy hazájukat országuktól távol kell megvédeniük. Nekünk, magyaroknak szerencsénk volt, bennünket nem ért terrortámadás, de tudnunk kell, hogy az a döntés, hogy bennünket ér-e ilyen, nem a mi döntésünk. És mi, magyarok egyedül nem vagyunk képesek arra, hogy ha egy ilyen döntés megszületne, országunkat megvédjük; csak szövetségeseinkkel együtt vagyunk képesek országunkat és más demokráciákat a szövetségen belül megvédeni.

Mindebből kiindulva a szövetségeseink, akiknek szintén nehézséget okoz, hogy odahaza, mondjuk Németországban vagy Franciaországban elmagyarázzák polgáraiknak, hogy miért fontos nekik részt venni Afganisztánban a NATO kötelékén belül, egy ENSZ-döntés alapján, szülővárosaiktól messze megvédeni országukat, ezek a politikusok, Orbán Viktor, Simicskó képviselő úr elvbarátai, az EPP-s Merkel, Sarkozy elnök úr, mindenfajta populizmustól mentesen odaállnak népeik elé, és azt mondják, hogy kedves barátaim, hagyjuk ki ebből a pártpolitikát, menjünk, mert meg kell védeni a demokráciát, meg kell védeni országainkat.

A Szabad Demokraták Szövetsége semmifajta kettős beszédet nem kezd ez ügyben. Támogatjuk a kormány előterjesztését, támogatjuk azt, hogy Magyarország folytassa erőfeszítéseit Afganisztánban, már csak azért is, mert képviselőtársaim hallhatták, hogy az amerikai csapatok parancsnokának egy belső feljegyzése kikerült a Washington Posthoz, amiből az derült ki, hogy ha a demokráciák nem sokszorozzák meg erőfeszítéseiket, akkor ez az akció Afganisztánban kudarcra lehet ítélve.

(17.30)

Nem Magyarország lesz az, amely eldönti azt fegyveres erejénél fogva, hogy az afganisztáni együttes fellépés sikeres lesz-e, de az, hogy Magyarország ebben erejéhez, nagyságához mérten kész-e együttműködni, rendkívül fontos dolog, mert amikor beléptünk a NATO-ba, az Európai Unióba, annyit beszéltünk a szolidaritásról, és ha mi igényt tartunk arra, hogy ha mi bajba kerülünk, akkor mások is a mi segítségünkre siessenek, akkor legelső, hogy mi is odategyük magunkat, és a szükséges segítséget megadjuk. Éppen ezért egy kicsit sajnáltam Simicskó képviselő úr felszólalásának azon elemét, hogy miközben azt mondta, hogy támogatja a Fidesz, ő keresi a kifogásokat, hogy miért kell ez alól kibújni, miért nem jó az előterjesztés.

Képviselő úr, nem érdekes! Higgye el, a világpolitika legnagyobb kérdései szempontjából, amelyek az ön elvbarátait annyira foglalkoztatják - Merkelt, Sarkozyt -, nem érdekes, hogy önök találnak-e ezen a kákán valamilyen csomót, hogy jelezzék választóiknak, hogy valami miatt ez mégsem tetszik önöknek. Ami fontos lehet, az az, hogy ebben a magyar parlament azt mondja, hogy igen, ebben a kormány mögött állunk, a mostaninak és egy jövőbeni kormánynak is azért, mert felelősséget viselünk a demokráciákért, felelősséget viselünk szövetségeseinkért, és felelősséget viselünk saját magunkért is.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Országgyűlés liberális frakciója is támogatja azt, hogy adott esetben és kivételesen eltérjünk a Házszabálytól, és a Nabucco létrehozataláról szóló megállapodást az Országgyűlés ratifikálja, mégpedig elsők között az érintett országok közül.

Szeretném a Házat emlékeztetni arra, ez nem az első eset, hogy Magyarország ambicionálja azt, hogy egy fontos nemzetközi szerződést elsőként ratifikáljon. Így jártunk el a lisszaboni szerződés ratifikációja során is. E tekintetben ma már a jobboldalon kicsit sajnálják, hogy ennyire siettünk, de azt gondolom, akkor is jól tettük. Természetesen, ahogyan akkor is, a Magyar Országgyűlés erre hivatott bizottsága és maga a plenáris ülés végig figyelemmel kísérte a lisszaboni szerződés mellett és ellen szóló érveket, jó lelkiismerettel lehettünk a legelsők a ratifikációban. Úgy gondolom, ugyanúgy járunk el most is. A Nabuccóval kapcsolatos vitákat a Magyar Országgyűlés mindegyik pártja aktívan figyelemmel kísérhette, ebben aktívan részt vehetett. Azt gondolom, hogy Magyarországon nincs az a közélet iránt érdeklődő állampolgár, aki ne kísérhette volna figyelemmel a Nabucco sorsát.

Valóban, a magyarországi energiaellátás előtt álló legfontosabb kihívás az, hogy sikerül-e az egyoldalú orosz függőséget megváltoztatnunk, és nemcsak Oroszországtól, hanem máshonnan is Magyarország energiaellátását biztosítanunk. Éppen ezért különös jelentősége volt annak, hogy a Magyar Országgyűlés a térségben egyedülálló módon egy Nabuccóval foglalkozó országgyűlési bizottságot is felállította, és Kóka János, az SZDSZ frakcióvezetője vezeti ezt a bizottságot. Ezzel kétségkívül - némely korábbi megbicsaklást követően - fontosnak tartjuk azt, hogy Magyarország nagyon világossá tegye mindenki számára az elkötelezettségét a Nabucco mellett.

Nem osztom Németh Zsolt képviselő úrnak a Déli Áramlat megvalósításával kapcsolatos kritikai megjegyzéseit, mert úgy vélem, ha a Déli Áramlatban Magyarország nem vesz részt, attól az még megvalósul, csak Magyarországot kihagyják, ez kifejezetten a magyar érdekkel ellentétes lett volna, de az, hogy a Déli Áramlat mellett legyen egy alternatív és nem Oroszországból jövő gázellátás, rendkívül fontos. Nem tudom, van-e ennél fontosabb nemzeti érdeke Magyarországnak, mint az, hogy ezt megteremtsük. Hogyha ebben a Magyar Országgyűlés egységesen tudja a magyar lakosság felé demonstrálni az elkötelezettségét és a hitét, úgy gondolom, ennek a politikai jelentősége felülmúlhatatlan, ezért támogatjuk a Házszabálytól való eltérést és a mai napon történő ratifikációt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az európai ügyek bizottságának előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ha a megállapodás ratifikációját követően valaki azt mondja önöknek, hogy ez a megállapodás adatvédelmi aggályokat vet fel, akkor kérem, hogy ennek a kifogásnak adjanak helyt. Ez egy igaz, megalapozott kifogás. Mégis azt szeretném kérni az európai ügyek bizottsága nevében mindegyik frakciótól, hogy támogassa a megállapodás kihirdetését négy, röviden összefoglalt pont miatt.

Az első, hogy ezt a megállapodást a Magyar Köztársaság 2006 óta ideiglenesen alkalmazza, és az elmúlt három évben semmifajta pragmatikus problémát a megállapodás alkalmazása nem vetett fel.

Másodszorra: amennyiben Magyarország nem ratifikálja a megállapodást, akkor ezzel olyan magyar állampolgárokat fogunk megbüntetni, akik Amerikába utaznának, de emiatt ez nehézségeket fog számukra jelenteni.

Harmadszorra: ígéretünk van az európai intézmények részéről, akik ezt a megállapodást végigtárgyalták, hogy ratifikáció után ismét napirendre kerül az Egyesült Államok kormányával a megállapodás újratárgyalása, és pontosan az Európai szinten fölmerült adatvédelmi aggályokat kívánják áttárgyalni.

Negyedrészt pedig, tisztelt Országgyűlés, az európai uniós tagságunkból nem csak jó dolgok vannak, néha vannak kevésbé jó dolgok is. Magyarország megbízta az európai intézményeket azzal, hogy különböző fórumokon járjanak el 500 millió európai polgár nevében, és ha Magyarország részéről azért, mert nem tetszik nekünk valami, nem ratifikálunk egy ilyen megállapodást, ezzel politikailag megvonjuk a bizalmat az európai intézményektől, úgy járnánk el, mint ahogy most Václav Klaus cseh köztársasági elnök eljár a lisszaboni megállapodással kapcsolatban. (Zaj. - Az elnök csenget.)

Én azt javasolom, hogy ne így járjunk el, hanem ratifikáljuk a megállapodást, és használjuk ki az összes rendelkezésünkre álló lehetőséget arra, hogy az európai intézményeket arra ösztönözzük, arra szorítsuk rá, hogy a megállapodás kétségkívül meglévő aggályait küszöböljék ki az előttünk álló időszakban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ügyrendi javaslatot szeretnék tenni, mert ami ma napirend előtt történt, ez példa nélkül áll. Én nem emlékszem az elmúlt 19 évben egyetlen olyan helyzetre sem, hogy képviselők jönnek be a plenáris ülésre, és egy csokoládégyár a saját termékét osztogatná a képviselőknek. Molnár képviselő úrnak mondom, hogy magyar gyárról van szó persze, de ennek a magyar gyárnak a magyar versenytársai nem voltak itt. Ilyen módon nyilvánvalóan egy előnytelen helyzet jött létre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra sem volt példa az elmúlt 19 évben, hogy egy országgyűlési képviselő, a parlament alelnöke egyetlenegy gyár egyetlenegy termékének a reklámját mutogassa itt a parlamentben mint egy követendő példát. (Zaj, közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiban.) Attól tartok, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Országgyűlés, ha ez így megy tovább, egy egyszerű piaccá változik, ahol ügynökök országgyűlési képviselők képében vagy anélkül fogják termékeiket protezsálni.

Az a kérésem, tisztelt elnök úr, hogy az Országgyűlés házbizottsága a lehető legszigorúbban tiltsa meg azt, hogy az Országgyűlés épületét bármelyik gyár - magyar vagy külföldi - saját termékeinek a reklámozására használja fel (Dr. Turi-Kovács Béla: Ez nem ügyrendi! Mi ebben az ügyrendi?), akár saját ügynökein keresztül, akár pedig országgyűlési képviselők igénybevételével; mert, tisztelt elnök úr, rossz az Országgyűlés megítélése, de még nem vagyunk a mélyponton akkor, hogyha ezt nem tudjuk a jövőben megakadályozni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Minden modern országgyűlés Házszabálya tartalmaz egy olyan rendelkezést, hogy annak a képviselőnek, aki egy törvényjavaslathoz hozzászól, ha személyes érintettsége van az ügyben, akkor azt jeleznie kell. Én a polgári törvénykönyv reformjáról szóló eddigi vitákban nem nagyon vettem részt - nem vettem részt -, mégpedig azért, mert sokan mondhatták, hogy nekem személyes érintettségem van ebben a dologban, ezért most el is mondom, hogy mi az.

Ha szokták mondani, hogy egy törvénynek van atyja, akkor az az igazság, hogy az 1959. évi IV. törvény, a polgári törvénykönyv atyja Eörsi Gyula jogászprofesszor, aki édesapám volt. Ezért kicsit furcsán érzem magam akkor, amikor itt a Magyar Országgyűlésben arról beszélek, hogy saját édesapám egyik legnagyobb szellemi teljesítményének a változásáról beszélek, és arról, hogy végül is azt, amit ő lerakott az asztalra, hogyan haladta meg az idő, hogyan kell a Magyar Köztársaságnak az idő változásaira megfelelően reflektálni.

Azért szeretném megemlíteni, hogy - amint a köztársasági elnök úr is átiratában ezt kifejtette - ez a törvény kiállta az idő próbáját. A rendszerváltást is, ha szabad így mondani, túlélte, kis túlzással - ez nem teljesen igazságos - kihúztuk annak idején azt, hogy "népgazdaság", és beírtuk, hogy "nemzetgazdaság", és ettől lett piacgazdasági törvénnyé; ez így nem igaz, képviselőtársaim, ennél azért többet is tettünk vele, de maga a törvény azért lényegében kiállta az idők próbáját.

Talán nem untatom önöket, ha egy példát elmesélek arról, hogy ez a törvény hogyan született; azért mesélem el, mert ezt ki nem találnák. A ma hatályos polgári törvénykönyvben van egy olyan jogintézmény, hogy ági öröklés. Az ági öröklés Európa jogrendjében ismeretlen. Az ági öröklés úgy került be a magyar polgári törvénykönyvbe, hogy 1959-ben - vagy azt megelőzően - közvélemény-kutatást tartottak arról, hogy a magyar nép mit gondol, adott felállásban ki örökölné a vagyont, és az jött ki ebből a közvélemény-kutatásból, hogy a magyar nép lelkében az ági öröklés benne van; hát kodifikálták. '59-et írunk, még egyszer: a legsötétebb időket, és azért ez jó példa lehet arra, hogy a törvény mitől tudta a hosszú időket átélni, és hatályban maradni.

Ha már itt tartok, és erről beszéltem a bevezetőmben, akkor engedjék meg, hogy egy lehetetlen vállalkozást is tegyek. Ugyanis számos szélsőjobboldali orgánumban lehet olvasni, hogy édesapám Rákosinak alkotmányt csinált, meg a büntető törvénykönyvet csinálta. Csak jelzem, hogy ez mind hazugság; apám polgári jogász volt, és a nevéhez két törvény kapcsolódik: a Ptk., amiről most beszélünk, és az úgynevezett International Sale of Goods Act, ez egy ENSZ-esernyő alatt létrehozott nemzetközi egyezmény az áruk adásvételéről. Ami ebben nagyszerű dolog volt, hogy a common law, tehát az angol jog és a kontinentális jog gondolkodásában meglévő óriási különbséget sikerült összehangolnia, és ennek a konferenciának édesapám volt az elnöke.

De még egyszer: büntető törvénykönyvhöz meg ilyenekhez semmi köze nem volt. Tudom persze, hogy lehetetlen vállalkozás ezt cáfolni a parlament szószékéről; ez olyan, mint a holokauszttagadás, nem lehet érvelni, aki azt akarja hirdetni, hogy ez volt, az ezt fogja hirdetni a továbbiakban is, de azért a parlamenti jegyzőkönyv ezt mégiscsak rögzítse.

Tisztelt Országgyűlés! A köztársasági elnök úr, Sólyom László elnök úr valóban, ahogy Salamon képviselő úr helyesen mondta, 14 oldalas levélben tájékoztatta az Országgyűlés elnökét és az Országgyűlést kifogásairól. Ebben a zűrzavaros belpolitikai helyzetben joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan kezeljünk egy ilyen levelet. Annál is inkább, mert a köztársasági elnök úr politikailag az eddigi köztársasági elnökök között talán a legmegosztóbb személyiség, aki - úgy tűnik - a legkisebb skrupulus nélkül képes az egyik oldal mellett letenni a voksát, és csak az ő érveit hangsúlyozni, a másik oldal érveit pedig figyelmen kívül hagyni, az egyik oldal hazugságairól sokáig beszélni, a másik oldal hazugságait pedig észre sem venni.

Ez egy politikai probléma, tisztelt Országgyűlés; ez egy politikai probléma. Hogy ez mennyire így van, idézném államtitkár úr szavait - amit egyébként a képviselő úr megismételt -, amikor azt mondja a magyar kormány képviselője a parlamenti vitában - most idézem, mert felírtam: "megnyugtató számunkra, hogy a köztársasági elnök nem találta alkotmányellenesnek a törvényt"; ez mindent elmond a belpolitikai helyzetről.

Nem ám egy olyan törvényről van szó, amely egy magyar sajátosságra kíván egy magyar megoldást adni - csodát! Polgári törvénykönyvről van szó, egy olyan törvényről, amely minden polgári piacgazdaság alapjait képezi, és ebben egy több évtizedes - lassan, kis túlzással -, a szakma által előkészített munkát a kormány benyújt a parlamentnek, és örül, hogy a köztársasági elnök nem találja alkotmányellenesnek. Itt tartunk. Ez nagyon nagy baj, és mutatja azt a mérhetetlen bizalmat, amely sajnos - azt kell hogy mondjam - okkal a parlamenti erők, adott esetben most a kormány és a köztársasági elnök között fennáll.

Én osztom a kormány bizalmatlanságát. Amikor a köztársasági elnök felhívja a parlamentet, hogy a miniszterelnök személyéről tartson egy bizalmi szavazást, majd ezt évekkel később úgy értelmezi, hogy azt szerette volna, hogy ez legyen pozitív vagy negatív - hát megértem az ezzel kapcsolatos érzelmeket. És, tisztelt hölgyeim és uraim, akik figyelik ezt a parlamenti közvetítést, jelzem, hogy a politikában a rációk mellett érzelmek is vannak, mert emberek űzik, ezt sikerült elérni.

(10.10)

Ezzel együtt engedjék meg, hogy elmondjam azt, osztva nagyon sok bizalmatlanságot, hogy azért nekem máig meggyőződésem, hogy a köztársasági elnöknek vannak olyan területek, ahol ő nem politikát keres, hanem abszolúte a meggyőződését és a szakmai hitvallását követi. Én azt gondolom, hogy a polgári törvénykönyv egy ilyen terület, és ha szabad - és többet nem teszem - visszatérni a bevezető gondolataimra, bár lehet, hogy Sólyom László köztársasági elnök nem örülne neki, ha ezt hallaná, bár ki tudja, édesapámnak három kedvenc tanítványa volt. Három kedvenc tanítványa volt, akikről azt gondolta, hogy nála magasabb szinten űzik a civilisztikát, mert mint mondta - már interdiszciplinárisan mondtam -, az egyik Sólyom László volt. A másik egyébként Sárközy Tamás és Sajó András, ha már itt tartunk, mind a három név hangozzék el; három kiváló jogászprofesszor.

Nekem meggyőződésem, hogy amikor Sólyom László, az ország egyik első civilisztikai szakembere és professzora egy ilyen levelet megír, akkor szerintem félreteszi pártpolitikai megfontolásait, és azt javasolnám a kormánynak, hogy így tekintsen erre a papírra. Kiváló emberek dolgoznak az Igazságügyi Minisztériumban, kiváló szakemberek, ismerem őket, személyükben és szakmailag is bízom bennük, de én azt gondolom, hogy a köztársasági elnök mint polgárijogász-professzor, jobb náluk, érdemes odafigyelniük a szavaira.

Szeretnék áttérni arra a kérdésre, amelyet Salamon képviselő úr és mások is feszegettek, hogy hogyan lehet elfogadni általában egy polgári törvénykönyvet. És valóban, nem sokan vagyunk itt ebben az ülésteremben, elnök úron, jegyző asszonyon túl, azt hiszem, hogy csak Salamon képviselő úr és szerénységem, akik '96-tól itt ülünk. Vannak még, akik itt kezdtek, Tellér képviselő úr, Dragon Pál képviselő úr, akik aztán később nem voltak, aztán visszajöttek, de kontinuitásban kevesen vagyunk. És ha mindannyian visszaemlékszünk, hogy amikor nekiálltunk a szocializmus örökségét lebontani, akkor mindannyian tudtuk, hogy nem igazán jó minőségű törvényeket hozunk meg, mert akkora volt rajtunk a nyomás, az időnyomás, és a törvények mennyisége akkora volt, amelyet meg kellett változtatni, azt mondtuk, hogy nem baj, most gyorsan változtassuk meg, aztán majd egy második körben jön a finomítás ideje.

Most legyünk őszinték, nézzünk szembe magunkkal, itt vagyunk a második körben, és még mindig ugyanaz a rohanás van, és minőségileg fércmunkák vannak, mint amilyenek az első körben lezajlottak, és azt hiszem, hogy ez nem helyes. De hogyha abban egyetértünk, hogy ez nem helyes, abban egészen biztos, hogy egyet fogunk érteni, hogy ha valahol tényleg nem helyes, akkor ilyen a köztársaság alapkódexeinek a megváltoztatása: polgári törvénykönyv, büntető törvénykönyv. Ez nem úgy van ám, képviselőtársaim, hogy behozzuk, a képviselők benyújtanak módosítókat, aztán ha többségben vannak, az bekerül a törvénybe.

Ha már említette Vitányi képviselő úr a német polgári törvénykönyvet, én nem tudtam, hogy 80 éves, a hollandról tudtam, hogy 30 éves. Éppenséggel ebben lehetne kompromisszumokat keresni, de az meggyőződésem, hogy ezeket a törvényeket úgy hozták be, hogy azokhoz nem jött be módosító indítvány. Elhangzott egypár beszéd, ki mit gondol ezekről, de ezeket valószínűleg - valószínűleg, nem néztem utána - a parlamentek ezt széles konszenzussal fogadták el, mégpedig azért, mert az országnak egyszerűen jó volt, és kellőképpen elő voltak készítve.

Amikor azt hallom, hogy a mostani törvény mögött nincsen széles körű szakmai konszenzus, hát igen, részben egyetértek vele. Részben pedig arra gondolok, hogy mi a csuda mögött tud ma szakmai konszenzus létrejönni. Itt van a H1N1. A világnak az összes, ha tetszik, számunkra élen járó demokráciájában a kormányok az ellenzékkel összefogva azt mondják, hogy oltassuk be a népet, merthogy egy rettenetes járvány közeledik, és azért erről nagy belpolitikai viták nincsenek - Németországot kivéve, akik egy nagy hibát elkövettek -, nálunk meg a szakma is teljesen megosztott. Mindenben megosztott Magyarországon minden szakma, az ország mentálisan olyan rettenetesen rossz állapotban van, hogy már a szakma is azt nézi, hogy most kit segít, melyik oldalt segíti. Nagyon nem tetszik nekem ez, amiben vagyunk, de tudomásul veszem, hogy ez a helyzet, csak ez egy rossz dolog.

Én úgy vélem, hogy a szakma ezt nagyon sokáig készítette elő. Én hibának tartom, hogy az Igazságügyi Minisztérium - nem a mostani vezetése egyébként, hanem egy korábbi - a szakmával összerúgta a port. Ez egy taktikai hiba volt feltétlenül, ami önmagában pár embert ellene fordíthatott. Az az igazság, tisztelt képviselőtársaim, én olyan polgári törvénykönyvet, amely mögött egy teljes szakmai konszenzus állna fönn, 2009-2010-2011-re nem tudok elképzelni. Tehát ez egy olyan érv, amelyet én súlyosnak tartok, mégis azt gondolom, hogy ezen túl lehetne talán lendülni.

És annyiban talán felrovom az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy itt a törvényjavaslattal kapcsolatos legfontosabb politikai jellegű konfliktusokat talán korábban kellett volna a szakmából kivinni. Nagy örömmel olvasom, hogy az Élet és Irodalom következő heti számában Gadó Gábor úrtól megjelenik egy cikk a Ptk. védelmében, amit üdvözlök; de vajon nem késett el egy picikét ez a cikk? - kérdezem, mert egyébként Gadó Gábort nagyon nagyra tartom emberileg és szakmailag is. De ez egy jó példa arra, hogy itt meg kellett volna előzni számos félreértést, gondolom.

Engedje meg a tisztelt Ház, hogy mielőtt rátérnék a jóval kevesebb szakmai problémára, mint amit képviselőtársaim tettek, beszéljek ezekről a belpolitikai összefüggésekről is. Igen, Vitányi képviselő úr olyan gyorsan utasította vissza, hogy itt lenne egy politikai megfontolás, hogy ha nem gondoltam volna eddig rá, most nekem is eszembe jutna, hogy tényleg nincs-e egy ilyen probléma. Sajnos az a baj, képviselő úr, hogy túl gyakran tapasztaljuk ezt. Túl gyakran tapasztaljuk azt, hogy van az ellenzék egyes pártjainak olyan érdeke, hogy semmilyen sikert ne érjen el a mostani kormány. Én ezt egy csacsiságnak tartom egyébként, mert én el nem tudom képzelni, hogy ha a Magyar Országgyűlés ebben a ciklusban elfogad egy jó polgári törvénykönyvet, az háromnál több szavazatot fog hozni a jelenlegi kormánypártnak, és el nem tudom képzelni, hogy egy polgári törvénykönyv megakasztása egyetlenegy pluszszavazatot hozna bármelyik ellenzéki pártnak.

(Török Zsolt elfoglalja a jegyzői széket.)

Én nem tudom elképzelni ezt, és mégis a politikai kultúránknak egy része lett, hogy ahol lehet, ütni, mint egy bokszmeccsen a ringben, ha valahol egy kéz lemegy, ott már megjelenik a szemközti öklözés. Magyarországra akkreditált nagykövetek mondják, hogy hihetetlen nagy árat fizet ezért az ország, elképesztő árat fizet azért, hogy nem tudunk se polgári törvénykönyvet, se más fontos törvényeket hozni, mert ez a rettenetes szembefeszülés van, amelynek - őszintén mondom önöknek - a legkisebb kárvallottja az, hogy nem lesz liberális párt a magyar parlamentben. Ezt kibírja az ország, hanem ez a mérhetetlen szembenállás - persze a középnek sem kedvez nyilvánvalóan - pénzben ki nem fejezhető károkat okoz minden egyes magyar állampolgárnak.

A koherenciazavarról néhány szót: köztársasági elnök úr okfejtésének egyik alapköve a koherenciazavar, és az Alkotmánybíróság, mint ahogy erre ez a levél is hivatkozik, azt mondja, az, hogy az Országgyűlés megszegi a saját törvényét, ez nem oka az alkotmányellenességnek - én ezt bajnak tartom. Ezt én bajnak tartom. Ha egy bíróság az ítéletében, az eljárásában egy nagy hibát vét, akkor az ítélet hatályon kívül helyeződik, és a Magyar Országgyűlés pedig bármit tehet a saját törvényeivel, ha azokat megszegi, akkor azok még hatályos törvények lehetnek. Mit üzenünk ezzel a magyar lakosságnak? Hogy neked nem szabad, nekünk szabad. Én örülök, hogy láttam a pozitív visszajelzéseket, de itt nem tehetünk egymásnak szemrehányást, senki, mert minden eddigi kormány ezt a - hogy mondjam - huncutságot elkövette, hogy koherenciazavar címén, aminek a célja az lenne, hogy logikai ellentmondást küszöböljön ki, behozott vadonatúj dolgokat, mert politikailag számára ez így kényelmes volt.

Örülök annak, hogy először a köztársasági elnök ezt figyelembe vette, hogy itt egy trükközés volt. És ha azt mondjuk az országnak, hogy nem szabad trükközni, akkor az Országgyűlés sem trükközhet. Örülök ennek, csak arra vagyok kíváncsi, hogy lesz-e ebből precedens. A köztársasági elnök - a jelenlegi és a jövőbeli -, ha az Országgyűlés valóban trükközni fog, visszahoz-e mindent? Ha igen, tapsolni fogok neki, mert igaza van.

Az elévülésről szeretnék néhány szót mondani, erről nagyon szépen beszélt államtitkár úr és Szép Béla képviselő úr is, de szerintem totálisan tévednek. Az elévülés dogmatikai célja az, hogy egy követelés, ha komoly, akkor egy meghatározott idő után ne lóghasson a levegőben, hanem ha az komoly, akkor tessék érvényesíteni, de ha nem komoly, akkor szűnjék meg, mert nem lehet bizonytalanságban tartani a piaci résztvevőket.

(10.20)

Azokban az országokban, ahol ilyen elévülési figura, hogy egy ajánlott levéllel meg lehet szakítani - nincs ám egyéves elévülési idő. A legrövidebb 5, de inkább 10-15 éves elévülési idők vannak. De ők azt mondják - jogosan -, hogy ha egy levéllel meg lehet egy elévülést szakítani, ott nincs elévülés. És ez így is van, mert ez nem elévülés, hogy írok egy levelet, tisztelt képviselőtársaim. És vissza lehetne menni, hogy ez hogyan alakult ki, ennek egy igazi komcsi - a parlamentben jólesik néha komcsizni - ideológia volt a háttere, hogy az állami követelésről nincs joga senkinek lemondani. Tehát ne legyen elévülés, mert nem lehet elévülés. Akkor vettek egy rövid időszakot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs időm hosszasan érvelni. Ha a Code Napoléonban, a BGB-ben, a Bürgerliches Gesetzbuchban, a német polgári törvénykönyvben, a codice civilében, az olaszban, ha a svájci OR-ben, Obligationenrechtben találnak nekem egyetlenegy olyan szabályt, bárhol, ahol egy levélküldéssel érvényesen megszakítják az elévülést, akkor visszavonulok, és igazuk van.

Megnéztem ma reggel a fiam segítségével Szladits magánjogi alapvetését. Kérem szépen, nincs elévülés, akkor szakad meg, ha bíróság előtt érvényesíti, csődöt kér, a másik fél elismeri - ennyi. Minden - képviselő hölgyek és urak - polgári országban, polgári törvénykönyvben nincs elévülés megszakítása levél megküldésével. Magyarországon van, rajtunk marad, elfogadom, megtanultunk vele élni. De ha most egyszer reformot csinálunk, akkor ezt vezessük végig.

A házasság ügyében én csak csodálkozom azon, hogy ebben a belpolitikai helyzetben, amiben vagyunk, elképesztő szembeszegülés, egy ilyen politikai érzéketlensége volt a kormánynak, hogy lehetővé tette, hogy testvér leszármazottjával vagy volt házastárs rokonával házasságot lehessen kötni. Kérem szépen, az ellenzék házassági hűségről papol, ami egyébként rendben lenne, csak nem törvénybe való. Úgy érzem, ez egyfajta érzéketlenség, és ezt el lehetett volna kerülni, tehát nem annyira fontos, még akkor sem, ha a jegyző valóban ezeket jóváhagyhatja, és a dolog így működik. Inkább maradjon így, de egy ilyen támadási felületet nem kellett volna szerintünk föladni.

Tisztelt Országgyűlés! A köztársasági elnök úr nem azt akarta, amit az ellenzék, hogy az Országgyűlés elvesse a törvényt, hanem azt, hogy korrigálja. A Szabad Demokraták Szövetsége nagyon komolyan veszi a köztársasági elnök észrevételeit, azokat szakmailag túlnyomó többségében helyesnek gondolja, és hogy a liberális frakció fogja-e támogatni a megismételt szavazásnál a törvényjavaslatot, azt attól tesszük függővé, hogy a kormány, illetőleg a parlament többsége mennyire lesz nyitott azokra, hogy ezeket a megítélésünk szerint indokolt aggályokat átvezesse a törvényjavaslatba. Lehet, hogy ehhez egy egynapos vita nem elegendő, a házbizottságon múlik, hogy meghosszabbítja-e. Nyitottak vagyunk, csak szeretnénk látni, hogy a kormány és a többség hogyan reagál.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! A hozzászólásomban tettem egy szemrehányást az Igazságügyi Minisztérium részére a törvényjavaslat kommunikációjáról. Köszönet a technikának és köszönet azoknak, akik minden ülésnapot figyelnek reggeltől estig, felhívták a figyelmem arra, hogy Gadó Gábor úr nemcsak most fog publikálni az ÉS-ben, hanem korábban is publikált nagyon jó cikket állítólag a Ptk.-ról.

Azért tartottam fontosnak, hogy ezt a jegyzőkönyv rögzítse, mert miközben egyébként nagyon tisztelem, ezt mondtam, Gadó Gábor urat - a tisztesség ezt kívánja -, közben az a véleményem, miszerint itt az Igazságügyi Minisztérium kommunikációja nem volt elegendő, persze jottányit nem változott.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Gyakorlatilag ebben a vitában már nem a polgári törvénykönyvről van szó, de ez önmagában nem nagy baj, ha egyébként fontos célokat szolgál. Most két képviselőtársam is, Szép képviselő úr és előtte Szabó képviselő asszony említette ezeket a zárószavazást megelőző anomáliákkal kapcsolatos kérdéseket. Szerintem joggal, és megköszönöm képviselő úrnak a kiegészítését, el is fogadom rögtön, amit ő mondott, engem nem is kiegészítve, hanem korrigálva, hogy persze igaza van, hogy vannak olyan eljárási tévedések, amelyek nem eredményezik az egész eljárás érvénytelenségét, ez így van rendjén, én ezt elfogadom. Cserébe, gondolom, Szép képviselő úr is elfogadja tőlem, hogy ha viszont garanciális eljárási szabálysértésre kerül sor, akkor a törvényben gyakoribb az, hogy maga az egész eljárás hatálya megkérdőjeleződik.

Azért mondom csupán ezt - és ha tanulsága ennek az egész ügynek, akkor szerintem mindannyian ebből okulhatunk csupán -, hogy végül is az egész Házszabály, a parlamentarizmus - és engedjék meg nekem ezt a szerénytelen megjegyzést, hogy ismerem nagyon sok ország házszabályát, számunkra, ha tetszik, irányadó országok házszabályát - hasonlóképpen rendelkezik. A szabályok úgy kerültek kialakításra, hogy egy parlamenti demokráciában a többség uralkodik, a többség dönt alapvető kérdésekben. Ami garanciális, hogy a kisebbség véleménye egy adott ügyben el tud-e hangozni, vagy sem.

Csupán azért említem ezt meg, mert a magyar Házszabályban az, hogy mikor lehet - ezt úgy hívjuk, hogy koherenciazavar okán - még szavazni az utolsó pillanatban, képviselő úr felolvasta, amit megköszönök, mert előttem is itt van, de nem kell most már nekem is felolvasni; a dolognak a lényege, hogy valamit korrigálni kell, ami technikailag vagy jogilag rossz.

(11.20)

De ebben nyilván egyetértünk, hogy az volt az elképzelés a Házszabály kialakítása kapcsán, hogy olyan javaslatokról, amelyeket korábban a Ház nem tárgyalt meg és amelyek újak, amelyeknek nincs közük meglévő törvényekhez, magához a törvényhez, azokat ne lehessen már a zárószavazás előtt behozni, megszavaztatni. Ez csupán azért érdekes, mert az adott ügyben - remélem, hogy ezt nem tagadják le se bal-, se jobboldalon - volt ilyen szavazás. Volt olyan szavazás, amelyről - korábban senki nem vitatta; benne volt a kormány törvényjavaslatában - politikai deal született a kormány és az őt támogató frakció között, hogy mégse legyen benne. És akkor erről lehetett szavazni: az örökbefogadásnak egy esetéről volt szó, amely melegjogokat érint, ezért a jobboldal nem tiltakozott - érthető okokból; számomra nem elfogadható, de a politikát közelről figyelő számára tehát érthető okokból -, a baloldal pedig megállapodott a kormánnyal. Ez bejött a Ház elé mint koherenciaügy. Úgy érzem, ez egy garanciális kérdést érint.

Nem akarok addig elmenni, mint képviselő asszony, hogy mi legyen ennek a következménye. Én ebben nyitott is vagyok, csak azt szeretném jelezni - és erről beszéltem a felszólalásomban -, hogy mit mond magáról a parlament ilyen ügyekben. Hogy vannak szabályok, amelyeket megállapítunk a lakosoknak, polgároknak, amelyeket ha ők nem teljesítenek, akkor az állam lesújt. Büntet, fegyelmez!

Az Országgyűlés saját magának is megállapít szabályokat, ha azokat meg nem tartja be, akkor pedig nem történik semmi. Kellemetlen... - legfeljebb ilyeneket mondanak. Ebben a dologban nem kérem a jobboldal morális támogatását. Köszönettel lemondok róla, mégpedig azért, mert amikor a Fidesz volt kormányon, ez pont így ment.

Nehogy már azt gondoljuk, hogy van itt egy gonosz kormány, amely a gonosz többségével ezt megcsinálja, szemben a jóakarattal! Nem, kérem szépen, ez sajnos így megy '90 óta lényegében. Szerintem, és megint elnézést képviselő úrtól, utalnék azokra, akik itt voltak '90-től kezdve, még négyen vagyunk a teremben, de csak azért... - (Dr. Orosz Sándor közbeszól.) nem vagyunk mi különbek, nem ért félre. Mert emlékszünk arra, hogy azért '90-ben - volt itt még két képviselő, akik itt voltak, aztán később kiestek, most nincsenek a teremben - ezekre még odafigyeltünk. Valahogy egymás legyőzése, szkanderban való lenyomásának az igénye akkor is volt, nem volt annyira fontos, mert még hittünk a parlamentarizmusban, egy kicsivel többen - azt hiszem - vagy jobban, mint manapság.

Tudom, hogy most eltávolodtunk kicsit a polgári törvénykönyvtől; köszönöm elnök úrnak, hogy emiatt nem szólt rám. Ami miatt ezt fölhoztam: a köztársasági elnök úrnak, ebben egészen biztosan igaza van, hogy ezt a kifogásai között jelezte. Hogy mi legyen ennek a következménye, ebben - bevallom férfiasan - bizonytalan vagyok. Tudom, hogy nem szokásos egy parlamenti szónoklatban ilyet mondani, hogy bizonytalan vagyok, de mégiscsak a következőt gondolnám erről.

Hogyha a köztársasági elnök tenne egy ígéretet arra, hogy mától kezdve számára precedensértékű kifogás tárgyává válik, és akkor logikusan járna el, mert azt mondja, hogy kérem szépen, a parlament ezt a javaslatot - vegyük ki ezt az örökbefogadásos dolgot - nem tudta megtárgyalni. Visszaküldöm megfontolásra, hogy a parlament meg tudja tárgyalni, mert erre való az Országgyűlés. Tudom, hogy a tévénézők nem szeretik ezeket a vitákat, de ezek hasznos viták tudnak néha lenni. Azért vagyunk itt, hogy ezeket megvitassuk. S ha a köztársasági elnök visszaadja a parlamentnek, hogy vitassuk meg azt az indítványt, amelyet nem volt módunkban, ebben igaza van.

Ha ezt ő csak egyetlenegy törvényjavaslat esetében teszi, egy olyan törvénnyel kapcsolatban, ami neki fontos - amúgy nekem is és az itt ülőknek, bizonyára mindenkinek az a polgári törvénykönyv -, az helytelen. De ha ennek a köztársasági elnöki átiratnak egyedüli eredménye csak az lenne - és látják már, milyen szerény vagyok ambícióinkat tekintve -, hogy a parlament ezzel a törvénytelen, a saját szabályait megsértő gyakorlattal felhagy, és a jövőben a saját Házszabályát fogja követni... Mert a képviselő asszonynak igaza van, az Alkotmánybíróság tényleg kimondta, hogy ez nem alkotmányellenességi tényező, csak ott találjuk magunkat, hogy nincs senki, aki megmondja, hogy az Országgyűlés törvényesen jár el, vagy sem.

Az ügyrendi bizottságban kormánypárti többség van többnyire. Az többnyire jóváhagyja a dolgokat, és ezzel rossz dolgot üzenünk a választóknak. Ha ebben tudna a parlament változtatni a jövőben, akkor azt hiszem, hogy a köztársasági elnök úr legalább már e tekintetben is egy jó dolgot tett. Én továbbra is azt kérném az Országgyűléstől, hogy ne arról szóljon ez a vita, ha lehet, hogy igen vagy nem, fekete-fehér, sőt: vörös és fekete - mert ezt szoktuk meg.

Úgy gondolom, hogy az országra ráfér egy új polgári törvénykönyv; meggyőződésem, hogy ebben az új polgári törvénykönyvben számos olyan rendelkezés - ha tetszik, dogma és intézmény - található, amely jót tesz a Magyar Köztársaságnak. Én csak azt kérném, hogy a köztársasági elnök úr észrevételeit a lehető legnagyobb számban a kormánytöbbség vegye figyelembe. És én személy szerint örülnék, nem tudom kérni az államtitkár urat, hogy szólaljon meg, mert akkor szólal meg, amikor ő ezt eldönti, de tudna tenni egy nyilatkozatot arról, hogy igen, a kormány és mögötte a kormányerő arra fog törekedni, hogy a lehető legtöbbet a köztársasági elnök úr észrevételeiből átvezessen a törvényben, szerintem partnerek lesznek a frakciók abban, hogy ne kelljen ma lezárni. Mégiscsak az ország polgári törvénykönyvéről van szó, vagy mi a csuda! Térjünk erre vissza, lehessen még dolgozni indítványokon!

Úgy gondolom, hogy a saját frakciómnak könnyebb lesz azt mondani, hogy kérem szépen, akkor minden anomália mellett, amelyről beszéltünk korábban, beszélünk most is, támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, mert az országnak kell. Kérem a kormányt, könnyítse meg számunkra, ha számít a támogatásunkra, hogy ezt megtehessük. Ha nem számít rá, azt is mondja meg, akkor könnyebb helyzet van, de nekünk nem ez a célunk. Szeretnénk ezt kiemelni ebből a ti és mi, fehér-fekete, kormány-ellenzék állandó megosztottságából. A liberális frakció minden indítványt szívesen támogat, amit értelmesnek tart, és mindennel szembemegy, amit egyébként hülyeségnek tart - elnézést a kifejezésért. Az a dolgunk itt, hogy az ország javát ilyen módon szolgáljuk.

Köszönöm szépen, elnök úr, a megtisztelő figyelmet.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Frankné képviselőtársamnak válaszolva (Dr. Avarkeszi Dezső: Elnök asszony?), nyilván álnaiv volt a kérdése, hogy miért nem módosult a Házszabály, és ezt én értem. Ilyen típusú konszenzusra soha nem volt lehetőség, de azért tegyük hozzá ilyenkor mindig azt, hogy a többségnek arra mindig megvan a módja - nekik is megvolt, és nekünk is meglett volna, vagy most önöknek is megvan -, hogy ne éljen azokkal a lehetőségekkel, még hogyha a Házszabály lehetővé is teszi, amelyek egyébként huncutságnak minősülnek.

De azért hadd tegyem hozzá, amit egyébként képviselő asszony elmondott arról a javaslatról, amelyik a házassági hűséget akarja beépíteni a Ptk.-ba, annak minden mondatával egyetértek. Hadd mondjam el a jobb oldalt ülő képviselőtársaimnak, amikor arról beszéltem, hogy bizonytalan vagyok az önök politikai szándékait illetően, akkor ez egy jó példa arra, hogy megkérdőjelezzem, hogy valóban, ahogy ezt régen mondták - mondjuk, egy más összefüggésben -, hogy tisztességesek-e a szándékaik. Nyilván nem házasságról van szó, bár házasságról van szó a dolog más értelmében. Képviselőtársaim! A Lajtától nyugatra olyan kereszténydemokrata pártot, amelyik ilyet kívánna belevenni a Ptk.-ba, nem tudok - valószínűleg nincs is.

Az embernek óhatatlanul az a gondolata támad, hogy azért kérnek ilyeneket, hogy egyrészt ezt az osztályharcot kicsit erősítsék, és hogy legyen indok ne támogatni e törvényjavaslatot. Képviselőtársaim fölhívták a figyelmet az önök egyik képviselőtársára, aki egészen Brüsszelig menekült a törvényjavaslatuk elfogadása elől. Én azt gondolom, az illető képviselő úr azért lehet, hogy nem volt jó kereszténydemokrata, amikor arról vált híressé, hogy a házassági hűséget gyakorolja-e, de azért törvényt csak nem sértett, könyörgöm, még visszamenőleg sem. Azt gondolom, hogy e tekintetben egy kicsit fogjanak vissza, hogy ezek a viták értelmesek lehessenek. Azért a XXI. században olyat követelni, hogy legyen házassági hűség, az helyes, de hogy törvényben legyen, az kérem szépen, nem helyes.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Azért, hogy kijavítsam a korábbi hibámat: tisztelt képviselőtársam, amikor a házastársi hűség törvénybe való korporálásáról van szó, korábban is éreztem, hogy veszélyben vagyunk, akik ez ellen érvelünk, mert ebben a médiavilágban nagyon könnyen elérhetjük, hogy ránk fogják, vannak itt képviselők, akik a házassági hűség megtörése mellett, illetve a hűség ellen érvelnek. Kérem, hogy ezt ne tegyék, mert nem erről van szó.

Én szemben képviselőtársaimmal nem teszek semmilyen nyilatkozatot arról, hogy hány éve vagyok házas meg hogy éltem le az életemet. Megmondom, miért: azért, mert ez a feleségemre, rám és a gyerekeimre tartozik. Senki másra nem tartozik! És ez így van önökkel is. Nem akarom Antall József híres bonmot-ját idézni: a szocialista képviselők a közpénzek elköltésébe tudnak belebukni, jobboldali politikusok pedig a házassági hűségbe. Hagyjuk ezt! Ennek nincs értelme. Azt javaslom, ezt döntse el mindenki saját maga, előfordulhatnak balesetek, majd eldöntik, hogy tudnak vagy nem tudnak együtt élni.

Arról van szó, hogy egy ilyen típusú, ha tetszik, követelményt lehet-e törvénybe iktatni vagy nem lehet. Úgy gondolom, az a meggyőződésem, az, hogy erkölcsi megfontolások törvénybe kerülnek, és még szankcióval is lehet e tekintetben élni, ez a világ elmúlt, mégpedig nagyon régóta. Ez a középkor világa volt, most pedig már egy nagyon-nagyon új kort írunk, a XXI. századot. Ha megteszik képviselőtársaim, hogy olyan országokból, ahol rendes kereszténydemokrácia van, mondanak nekem olyan törvényeket, amelyekben a házassági hűség benne van a családjogi követelmények között, akkor azt nagyon megköszönöm, és akkor valószínűleg meg is fontolom az álláspontomat. De azt hiszem, erre nem fog sor kerülni.

Köszönöm szépen, elnök úr, köszönöm képviselőtársaim.

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb elhangzottakkal, a Németh Zsolt képviselő úr által elmondottak minden szavával egyetért a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti képviselőcsoportja. A magunk részéről nagyon szeretnénk, ha Ukrajna a kisebbségi kötelezettségeit teljesíteni tudná. És fontos az, hogy Magyarország, a térség minden országa ehhez Ukrajnát hozzásegítse. Éppen ezért, ami le van írva ebben az országgyűlési határozati javaslatban, ezzel lényegében nekünk nincsen vitánk, ez egy jó szöveg, és támogatható is lenne.

A probléma, tisztelt Országgyűlés, tisztelt Ház, az időzítéssel van. Megítélésünk szerint ezzel az országgyűlési határozattal Magyarország az ukrajnai választási kampányban nem azokat az erőket fogja támogatni, akiket nekünk támogatni kellene. Ukrajnában január 17-én lesznek elnökválasztások. Az elmúlt héten az Európa Tanács delegációjának vezetőjeként Kijevben jártam, nagyon sok demokratával - köztük Juscsenko elnök úrral - beszéltünk, akik elmondták, hogy Ukrajna ezen a választáson a függetlenségét is elveszítheti; elveszítheti azokat a demokratikus eredményeket, amelyeket nagyon nehezen, de mégis az elmúlt időszakban fel tudtak mutatni.

Tisztelt Országgyűlés! Tudnunk kell, hogy Ukrajnában valóban nő a nacionalizmus. Azonban meg kell értenünk, hogy ez a nacionalizmus nem a magyarok ellen irányul - természetesen a magyarok lakta térségben magyarok az elszenvedői -, az igazi probléma Ukrajnában az úgynevezett orosz kisebbség problémája, és a veszély, tisztelt Országgyűlés, az, hogy ez a kisebbség egy választáson többségbe kerülhet. Az ukrán nacionalizmus ma annyit jelent, hogy az ukrán függetlenség fenntartása és Ukrajnának az euroatlanti integráció útján való megtartása.

Tisztelt Országgyűlés! Ha ennek az elnökválasztási kampánynak a kellős közepén Magyarország egy ilyen javaslatot megfogad, egy ilyen országgyűlési döntést meghoz, akkor ezzel, akár akarjuk, akár nem akarjuk - és én értem Németh Zsolt szavait, hogy nem akarja -, de mégis Janukovics úrnak elnöki ambícióit fogjuk támogatni; ő fog tudni hivatkozni arra, hogy lám-lám, a magyarok kisebbségi jogokat akarnak javítani, ugyanezt kéri az orosz kisebbségnek is megadni, és ennek következtében olyan helyzettel kell számolnunk, hogy Magyarország járulhat hozzá ahhoz, hogy Ukrajnában a nyugatias erők fognak bukni, az Oroszországhoz való függőség, az energiafüggőség megtartásának erői győzhetnek a mi közreműködésünkkel.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt javaslom, hogy várjunk ezzel a határozati javaslattal, addig, amíg eldőlnek a választások, és akkor üljünk le a megválasztott ukrán elnökkel, és tárgyaljunk először arról, hogy a magyar kisebbségnek milyen jogosítványai vannak, ezeket hogyan lehetne megadni. Ha ezt nem tesszük meg, tisztelt Országgyűlés, akkor ebben a pillanatban Putyin orosz elnök álmait váltjuk valóra. Putyin orosz elnöknek van egy olyan stratégiai elképzelése, hogy Ukrajnát a lehető legközelebb kösse Oroszországhoz.

Tisztelt Országgyűlés! Én nem tudom megítélni, mert nem voltam ott, hogy Orbán Viktor Fidesz-elnök úr végül beszélt-e Putyin miniszterelnök úrral vagy sem. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Lehet, hogy beszélt, lehet, hogy csak koccintottak, lehet, hogy nem beszélt vele semmit. De ha mégis beszéltek, azt javasolnám a Fidesz elnökének, hogy ha egyszer miniszterelnök lesz, akkor javítsa az orosz-magyar kapcsolatokat, annak mindig helye van. De arra kérem önöket, hogy addig azért ne menjenek el Putyin miniszterelnök álmai megvalósításában, hogy ezzel Ukrajna függetlenségét, nyugati integrációját is veszélyeztessék, és egy olyan helyzetet hozzanak létre, hogy Ukrajna valamilyen módon politikailag, gazdaságilag Oroszország részévé válhassék.

Tisztelt Országgyűlés! Ilyen veszélyekkel kell szembenéznünk akkor, amikor egyébként egy helyes ügy mellett érvelünk, amikor egyébként egy helyes ügy mellett állunk fel. Azt javaslom, legyünk óvatosabbak, és térjünk vissza erre az ügyre akkor, amikor az ukrán elnökválasztás befejeződik, és remélhetőleg egy számunkra kedvező elnökkel tudunk erről sikeres tárgyalásokat folytatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

(14.40)

Ezért, tisztelt Országgyűlés, az SZDSZ nem támogatja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az eltérést, ugyanakkor persze jó lenne, ha megfelelő (Az elnök ismét csenget.) időben tudnánk egy ilyen jó döntést az Országgyűlés részéről meghozni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiból.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Zaj. - Az elnök csenget.) Elnézést kérek, hogy szólásra emelkedtem, de eléggé meg vagyok hökkenve azon, hogy az Országgyűlés föl kívánja szólítani a kormányt arra, hogy módosítsa az Európai Unióval megkötött csatlakozási szerződést, és nincs, aki fölálljon az előterjesztők közül, és elmondja, hogy mégis miért lenne erre szükség. Ilyen horderejű ügy esetében, azt gondolom, hogy a parlament egy rövid vitát lefolytasson, legalábbis indokolt.

Én nem kívánnék az előterjesztők nevében beszélni, ők azzal indokolják ezt a javaslatot, hogy Magyarországon a mezőgazdasági föld piaca még nem érte el azt a fejlettséget, hogy a külföldi tőkét rá lehessen engedni a magyar földpiacra. Ebben valószínűleg van igazuk az előterjesztőknek. Úgy gondolom azonban, hogy ha végiggondoljuk, hogy mi lehet az oka annak, hogy a magyar mezőgazdasági földek ára nem éri el vagy nem is közelíti meg az Európai Unióban létező árakat, akkor legalábbis egy okra rá kell hogy mutassunk, arra, hogy ha a keresletet korlátozzuk, és ha a tőkét nem engedjük a földek közelébe, akkor persze érthető, hogy az árak lemaradnak.

Gondolják végig, képviselőtársaim, hogy ha sikerülne ezt a moratóriumot meghosszabbítani újabb három évvel, akkor vajon három év múlva a földpiac jobb állapotban lesz-e, a mezőgazdasági földeknek lesz-e akkora áruk, hogy akkor könnyedén bólintson rá a parlament arra, hogy a külföldiek tulajdont szerezhessenek mezőgazdasági földeken.

(18.50)

Tisztelt Országgyűlés! A legnagyobb probléma ezzel a javaslattal, hogy ennek a végrehajtása lehetetlen. Pacta sunt servanda; Magyarország aláírt az Európai Unióval egy csatlakozási szerződést, amelyben úgy állapodtunk meg a csatlakozási okmányban, hogy Magyarország hét évig kap felmentést az alól, hogy a mezőgazdasági földekre bárki tulajdont szerezhessen.

Nem hiszem, hogy az előterjesztők közül bárki belenézett a csatlakozási szerződésbe, amelyben azt kötöttük ki, hogy az átmeneti időszak lejártával, tehát körülbelül most, amennyiben a földterületek piacának súlyos zavara alakul ki vagy ennek kialakulása fenyeget, akkor Magyarország kérelmére meg lehet hosszabbítani ezt a moratóriumot. Senki az előterjesztők közül nem hivatkozott ilyen zavarra vagy ilyen zavar veszélyére, csupán arra hivatkoznak, hogy nem megfelelők a földpiaci viszonyok.

Tisztelt Országgyűlés! Ha a Magyar Országgyűlés felszólítja a kormányt arra, hogy tárgyaljon az Európai Unióval, ha mi, a magyar kormány ezt felveti, akkor az összes, mint a 26 tagállamnak az egyetértése kell ahhoz, hogy ez a módosítás bekövetkezzék. Kérdezem önöket, akik maguk is úgy gondolkodnak, hogy ha engedményt tesznek, engedményt kérnek, mit fog ezért kérni cserébe az Európai Unió, hogyan fognak önök eljárni, ha az Európai Unió azt mondja, hogy egyetértünk, hosszabbítsuk meg a moratóriumot, cserébe a magyar gazdák az európai támogatást továbbra is alacsonyabb szinten kapják meg. Egyet fognak-e érteni ezzel? Vagy mit gondolnak önök, mit fog mondani Ausztria, az az Ausztria, amelynek érdekében az áll, hogy az osztrák gazdák bejöhessenek Magyarországra? Vajon könnyű lesz-e meggyőzni őket arról, hogy járuljanak hozzá ehhez a kérelemhez?

Tisztelt Országgyűlés! Mindenki, aki az Európai Unióval csak öt percet foglalkozott életében, az tudja, hogy ennek semmi esélye nincsen. Miről szól a mostani előterjesztés? Az előterjesztők azt gondolják, hogy egy kiváló csapdát állítanak a következő kormánynak, amely majd ennek alapján elkezd tárgyalni az Európai Unióval, és majd rá lehet mutatni, hogy sikertelenek voltak a tárgyalásban. A következő kormányt képező párt pedig azt mondja, hogy nem tud ellene menni, mert még azt fogják róla hinni, hogy nem védi kellőképpen a gazdák érdekeit.

Tisztelt Országgyűlés! Körülbelül úgy látom az előttünk álló időszakot, hogy a kormány fel fogja vetni ezt az európai intézményekben, az európai intézményekben azt fogják mondani, hogy köszönjük, ebből nem kérünk, és a Magyar Országgyűlésben - mi már akkor nem leszünk itt (Taps a Fidesz soraiból. - Farkas Flórián: Helyes!) - lesz egy nagyon széles konszenzus arról, hogy mi, kérem, mindent megpróbáltunk, de ez a csúnya Európai Unió nem tett eleget a kérésünknek. Ez a javaslat a végén semmi másra nem lesz alkalmas, mint hogy a magyar lakosságon belül az Európai Unióval szemben kétkedő, az Európai Unió lényegét nem látó, az Európai Uniót elmarasztaló erők kerülnek megint többségbe, ők kapnak támogatást.

Nagyon szeretném kérni az Országgyűlés nagy pártjait - értem, hogy egy országgyűlési kampányban a választások előtt sok mindent teszünk, amelyektől azt gondoljuk, hogy tendenciák megfordulhatnak -, gondolják végig, hogy valóban egy ilyen országgyűlési javaslattól, amelyet ma az Országgyűlés többségében el fog fogadni, gondolhatják-e a szocialisták, hogy meg fog fordulni a trend, vagy gondolja-e a Fidesz, amelynek padsoraiban ül számos képviselő, aki velem együtt pontosan tudja azt, hogy e javaslat elfogadásának az esélye egyenlő a nullával, hogy érdemes-e egy ilyen javaslatot meghozni, amelynek - még egyszer hangsúlyozom - egy eredménye lesz: az Európai Unióval szembeni frusztráltság fog nőni, anélkül, hogy bárki ezen bármit nyerne.

Kérem, szeretnék apellálni a józan belátásukra: kampány ide, kampány oda, ne csinálják ezt, nem használ senkinek, de ártani fog az Európai Unióba vetett hitnek.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiból.)