Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sokszor vagyok vitában a DK-val, meg leszek is, meg voltam is, de nagyon örültem most ennek a felszólalásnak, amit Varga képviselő úrtól hallottam. Kósa képviselő úr mint előterjesztő nagyon erőteljesen próbált elébe menni, hogy ne beszéljünk már másról, ne beszéljünk ilyen súlyos rendszerproblémákról, mint ami a teljes vízügyi és közműágazatnak a válságos helyzete, hanem beszéljünk erről a pepecselésről, amit ön egyéni képviselőként Böröcz képviselő úr utólagos csatlakozásával benyújtott. (Kósa Lajos: A házszabály…) Mert ez az ágazat súlyos rendszerproblémáihoz mérten, képviselő úr, egy pepecselés. És egyébként azt el tudom mondani, hogy amit ön ismertetett, és amiről ez a javaslat szól, az önmagában egyáltalán nem észszerűtlen javaslat, nem ezzel van a probléma, hanem azzal, amit egyébként már elkezdett felsorolni képviselőtársam. Nagyon örültem viszont annak, amit államtitkár asszonytól hallottam. Örültem, hogy hozzászólt államtitkár asszony, és így beszélt arról, hogy a kormány számára fontos a környezetvédelem, fontos a fenntarthatóság, elmondta, hogy a víz az életünk, a közös kincsünk, és egyébként Hadházy képviselő úr is beszélt az ivóvízbázis-védelemről. Nacsa képviselő úr elmondta, hogy az egészséges ivóvíz biztosítása mindenki számára alapvető jog. Államtitkár asszonytól idézhetem, hogy mindent megtesz a kormány a víziközmű-szolgáltatás fenntarthatóságának biztosítása érdekében, a vízbázisok védelme érdekében, az ellátásbiztonság fenntartása érdekében.Én némileg akkor szeretném kiegészíteni azt, amit Varga képviselő úr elmondott, és hozzáteszem, hogy én rengetegszer beszéltem már erről a problémáról egyébként nemcsak ebben az országgyűlési ciklusban, hanem még azt megelőzően, önkormányzati képviselőként én is szembesültem azzal, hogy milyen helyzetben vannak, milyen problémákkal küzdenek az ellátásért felelősök.

Most konkrétan csak néhány számot szeretnék mondani, azt gondolom, az mindenképpen erősítheti azt az irányt, amit Varga képviselő úr is elmondott. Jelenleg 65 ezer kilométer hosszúságú csőhálózat várja az azonnali  azonnali!  felújítást. Egyébként annyit engedjenek meg, azt gondolom, hogy ne legyünk annyira igazságtalanok: tehát ez egy olyan súlyos rendszerprobléma, ami nem 2010-ben kezdődött, hanem ez évtizedek óta velünk van, de nézzük meg, hogy mit végzett Orbán Viktor kormánya!

2012 óta duplájára nőtt a meghibásodások száma a közműrendszerben, 25-30 százalék a hálózati veszteség. Tehát így elmondják szép szónoklatokban kormánypárti képviselőtársaim, hogy mindent meg kell tenni az ivóvíz védelme érdekében, de 25-30 százalék a hálózati veszteség. (Kósa Lajos: Egészen pontos számot mondjunk! 26 százalék.) 26 százalék a hálózati veszteség, igen, köszönöm szépen a pontosítást. 1500 és 3000 milliárd forint közé teszik azt a forrást, ami hiányzik. Itt aláhúznám, hogy nem ennyire lenne szükség most cserélni vagy karbantartani a teljes közműhálózatot, hanem 15 éves távlatban 1500 és 3000 milliárd közé teszik azt a forrást, ami a jelenleg tervezhető forrásokon felül hiányzik. Tehát hatalmas összeget kell rákölteni arra, hogy működjön a legfontosabb közszolgáltatás 15 éves távlatban Magyarországon, és ezen felül hiányzik ez a hatalmas, ezermilliárdos nagyságrendű összeg. Hozzáteszem, és ezt mindig elmondom, hogy ez nem az ellenzéki képviselők siráma, hanem ez a szakmának, illetve az önkormányzati szövetségeknek a számítása és becslése.

És akkor vessük össze, hogy ha 3000 milliárd forintra van szükség 15 éves távlatban a gördülő fejlesztési tervek alapján, akkor mit tesznek a költségvetésbe. Mennyire vehetjük komolyan, képviselő úr, a kormánypárti képviselők, illetve államtitkár asszony gondolatait, amikor az idei költségvetésben és a jövő évi költségvetésben is másfél milliárd forintos rekonstrukciós keret szerepel? Vessük össze ezt a 3000 milliárd forinttal! Esik szét a közműhálózat! Ez ma Magyarország egyik legfontosabb rendszerproblémája, képviselő úr, és akkor ön behoz egy ilyen, éppen az ágazat helyzetét érintő kis pepecselést, ami önmagában persze jó, de ezzel a problémával végre mikor kívánnak szembenézni, mikor kívánnak rá megoldást kínálni? Ne nekünk kínáljanak megoldást, hanem a magyar embereknek mondják meg, hogy hogyan fogják 15 éves távlatban az egészséges ivóvizet biztosítani!

(19.10)

Hozzáteszem, képviselő úr, hogy ez sajnos nem csak itt probléma, ez mindenhol probléma, ez közös problémánk egyébként. Tehát én most nem is mennék bele egy ilyen összevetésbe, hogy Magyarországon rosszabb a helyzet, vagy Európában, ez mindenhol egy óriási kihívás.

Ez összefüggésben van azzal is, hogy elintézik azzal, hogy majd pályázati forrásból. Milyen pályázati forrásból? Én éveket töltöttem el azzal önkormányzati képviselőként, hogy mindenféle kormányzati tényezőkhöz, potentátokhoz, minisztériumokhoz fordultam, hogy valaki árulja már el, hogy milyen pályázati forrásból lehet több ezer milliárd forintot biztosítani erre az alapvető feladatra a széteső magyar közműrendszer mellett. Semmiféle választ nem kapok. Az önök Schanda Tamása időnként, olyan kéthavonta megírja nekem, hogy már dolgoznak az ügyön, és egyébként évek óta ennyit képes Orbán Viktor kormánya az egyik legfontosabb rendszerprobléma kapcsán kipréselni magából, hogy már dolgoznak az ügyön, közben úgy esik szét  mondhatjuk, most már hatványozott tempóban esik szét  a hálózat, hogy ezek az összegek, amikről most beszélünk, ezek is már a virtuális valóságban vannak, mert évről évre növekszik, dagad ez a hatalmas nagy problémahalmaz, és növekszik az összeg.

És igen: milyen helyzetben vannak a cégek? Elmondta képviselőtársam is, hogy a Víziközmű Szövetség elnöke azt mondja, hogy tíz cég azonnali pénzügyi segítséget vár, hogy tudjon működni. Az Alföldvíz, egy hatalmas nagy többségi állami tulajdonú cég vezérigazgatója 2020 januárjában elmondta, hogy erre az évre 1,7 milliárd forintos veszteséggel számol. Ki és hogyan, milyen formában fogja megmenteni ezeket a cégeket? Mi lesz, ha bedől az Alföldvíz? Mi lesz, ha sorra dőlnek be az önkormányzati, illetve állami tulajdonú közműszolgáltató cégek, képviselő úr?

Igazából én nem önre vagyok mérges, mert ön benyújtott egy javaslatot, ami önmagában támogatható, de miért nem cselekszik a kormány? És ezért igazából én most államtitkár asszonyhoz beszélek, a kormánypárti képviselőkhöz beszélek, önök is felelősséggel tartoznak a saját választókerületük lakossága felé a válasszal, hogy hogyan lesz fenntartható az ivóvíz-szolgáltatás, hogyan lehet megvédeni a vízbázisokat, ha a szennyvízelvezetés és szennyvíztisztítás nem lesz megoldott probléma. És sorolhatnám még az ágazat rendkívül súlyos problémáit.

Negyven-egynéhány cég maradt az önök centralizációs javaslatai és intézkedései után, ennek többsége önkormányzati tulajdonú.

Óriási veszteségeket szenvednek el a cégek, az önkormányzatoknak hozzájárulást kell fizetni. Rengeteg megkeresést kapok kistelepülési polgármesterektől, hogy icipici kis falvaknak évente több millió forintot hozzájárulásként be kéne fizetni. Olyan helyzettel is szembesültem, hogy egy vízbázis tönkremenetele miatt, vagy egy kútnak, egy gépészetnek a tönkremenetele miatt egy kis ellátórendszerben drágábban veszik meg a vizet, mint a rezsicsökkentés miatt azt tovább lehet adni a fogyasztóknak, tehát köbméterenként meghatározott mennyiségű veszteség képződik. Kósa képviselő úr, ki fog ezzel a problémával szembenézni?

Ön beszél itt arról, hogy megvédjük a rezsicsökkentést. És a magyar embereket ki védi meg? Ki védi meg a magyar ivóvízbázist? Ki védi meg a közös kincsünket? Hogyan és ki fog ezzel a problémával szembenézni? Mert, ne haragudjanak, amikor egy ilyen súlyos rendszerproblémával szembesülünk, akkor én nagyon kevésnek tartom azt, hogy időnként Schanda államtitkár úr elmondja azt, hogy már dolgozunk az ügyön. Évek óta dolgoznak az ügyön.

Államtitkár asszony, én nagyon sok fórumon, nagyon sok kormányzati szervnél próbáltam egy összegre rákérdezni. Vannak a gördülő fejlesztési tervek. A szolgáltatásért felelősnek el kell készíteni 15 éves távlatban, hogy milyen műszaki tartalommal milyen felújítási és pótlási munkákat kell elvégezni, oda kell tenni mellé, hogy milyen forrásokkal tud az adott területen a felelős tervezni, és milyen forrás hiányzik.

Én magam évről évre láttam azt, hogy Pécsen, ahol működik egy Tettye Forrásház nevű cég, 15 éves távlatban már 20 milliárd hiányzik, és minden évben lerendezte az önkormányzati testület  kormánypárti testület  azzal, hogy a fennmaradó részt pályázati forrásból biztosítsa a vezérigazgató. Kérdezem én is az akkor még kormánypárti polgármestert, hogy milyen pályázati forrásból, és széttárja a karját mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének az egyik tagja, hogy fogalma nincs, és teljesen egyetért velem, ez egy megoldatlan kérdés, amivel hosszú-hosszú évek óta nem kíván szembenézni a kormány.

Mekkora ez az összeg, államtitkár asszony? Ha összesítik  mert összesítik a gördülő fejlesztési terveket, és itt 1500-tól 3000 milliárd forintig becsülik meg, hogy mennyi hiányzik 15 éves távlatban , pontosan mekkora ez az összeg? S pontosan mondja meg államtitkár asszony, hogy milyen pályázati források fognak megnyílni, és mikor. Ezen óriási problémarendszerrel vessük össze, hogy különböző európai uniós forrásokból milyen nagyságrendben érkeznek úgy összességében különböző támogatási összegek, vessük össze az ezermilliárdos nagyságrenddel.

Én kihasználom a lehetőséget, és Schanda államtitkár úr válaszaira szeretnék rákérdezni. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium jelenleg is dolgozik a víziközmű-ágazati stratégián, amely biztosítja a vízi közművek magas színvonalú működtetésének feltételeit, szükséges pótlásait, s a többi, s a többi, a stratégia kidolgozása során kiemelt figyelmet fordítunk az innovációs technológiák alkalmazására is.

Államtitkár asszony, mikor készül el ez a stratégia? Mikor történik meg  hozzáteszem, egyeztetve szakmai szereplőkkel , amikor egy kormányzati szereplő leül érdemben tárgyalni a Magyar Víziközmű Szövetség képviselőjével, vezetőjével? Mikor történik az meg, amikor legalább odáig el tudnak jutni, hogy azt ki tudják mondani, hogy óriási a baj, és hogy ez egy óriási megoldást kíván, ami egyébként, hozzáteszem, hogy messze-messze kormányzati ciklusokon átívelő, hatalmas nagy problémahalmaz. De én azt óriási előrelépésnek tekinteném, ha legalább kimondaná végre a kormány, hogy ez megoldás után kiált.

További kérdéseim lennének államtitkár asszonyhoz; kihasználom, hogy itt van, és tudunk kérdezni. Háromszáz-egynéhány közműcégből most negyven-egynéhány maradt a centralizáció után. Számíthatunke vagy számíthate az ágazat további centralizációra? Tehát csökkenteni kívánjáke a cégek számát? Magyarul: növelni kívánjáke a minimális ellátási területet vagy a minimális lakosegyenértéket, ami alapján az ellátást meg lehet tenni egy cégnél?

Az nagyon-nagyon fontos, amit több kormánypárti képviselőtársam említett, és ebben egyébként lehet, hogy félreértettem képviselőtársamat, de vitánk lenne. Nekünk nagyon határozott álláspontunk, hogy ennek a stratégiai jelentőségű infrastruktúrának kizárólag köztulajdonban kell lenni, önkormányzati tulajdonban, állami tulajdonban. Mondhatjuk, hogy nemzetbiztonsági kérdés, hogy a legfontosabb, az ivóvízkincs biztonsága minden esetben biztosítva legyen. Most hozzáteszem nagyon gyorsan, hogy az elmondottak alapján most nincs biztosítva, de az egyértelmű, hogy föl sem merülhet privatizálni közműveket.

Egy nagyon-nagyon fontos kérdést szeretnék föltenni, tisztelt képviselőtársaim. Jelenleg nemcsak a közmű mint infrastruktúra kell hogy köztulajdonban legyen  ami nagyon helyes, és nagyon remélem, hogy így is marad , de a közműszolgáltató cégeknek is köztulajdonban kell lenni, tehát államinak, önkormányzatinak. Én nagyon kérem, hogy erősítsék meg, hogy nincs olyan jellegű tervük, hogy ezt megváltoztatják, és nincs olyan jellegű tervük, hogy beengednek magánszolgáltatókat a közműágazatba. (Nacsa Lőrinc: Nincs ilyen.) Én kérem tisztelt képviselőtársaimat, államtitkár asszonyt, Kósa képviselőtársamat vagy Nacsa képviselőtársamat, hogy nyugtassanak meg, hogy nincs olyan alantas terve a kormánynak, hogy az van emögött, hogy kivéreztetik a cégeket, hogy utána majd jön a hős megmentő magántulajdonos, és majd ő átveszi meghatározott szolgáltatási területeken. Erősítsék meg, hogy ezt a gaztettet nem fogják végrehajtani! Nagyon bízom benne, hogy ezt meg fogják tenni. (Kósa Lajos: Te ezt honnan a halálból vetted?)

Én nagyon bízom benne, Kósa képviselő úr, hogy önök nemcsak egy bekiabálás útján, hanem majd a jegyzőkönyvbe bemondva ezt megerősítik, és én nagyon bízom benne, hogy néhány kérdésre, amit megfogalmaztam, válaszolni fog államtitkár asszony is, és vitára ingerli Kósa képviselő urat, Nacsa képviselő urat és Hadházy képviselő urat, és érzik a saját felelősségüket, hogy ezzel a rendszerproblémával végre valamit ez a kormány kezdjen, és próbáljon nemhogy a megoldások irányába elmozdulni  már rég azt kellett volna tenni, tíz évvel ezelőtt , hanem egyáltalán a problémát kitenni őszintén az asztalra, hogy ez milyen széles körű és óriási rendszerprobléma, ami valamennyi magyar embert, magyar családot érint. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)