Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Máshol tart a vita, ahogyan néztük, de azért az álláspontunkat mi is el szeretnénk mondani a javaslatról, aztán persze, ahogyan megszólíttattunk, egy-két reakcióra, ugye, muszáj sort keríteni. Ahogyan Kósa Lajos mondta mint előterjesztő, atipikus foglalkoztatási forma. Nekünk a kezdetektől fogva ez volt a legnagobb bajunk ezzel, hogy atipikus ez a foglalkoztatási forma. Tehát ha nyugdíjasokat szerettek volna foglalkoztatni, az akkori munkaerőhiányban, akinek szükség volt egyébként a munkájára, szakértelmére, tettrekészségére, neki pedig szükség volt további fizetésre, forrásra a nyugdíja mellett, mert a nyugdíjából nem tudott kijönni, akkor őket lehetett volna két egyszerűbb törvénymódosítással mentesíteni a járulékfizetés alól, és akkor őket lehetett volna foglalkoztatni, nem pedig szövetkezetbe zsúfolni ezt az egészet, ahol valójában egyébként nem feltétlenül a nyugdíjasoknak éri meg ott dolgozni. Azoknak éri meg, akik ezeket a nyugdíjasokat foglalkoztatják a szövetkezetben, hiszen minden egyes munkabérnek a 2 százaléka hozzájuk kerül. Ha jól emlékszem, akkor ez volt az eredeti javaslat. Magyarán mondva, jól megszedik magukat rajta meghatározható körhöz tartozó emberek, és a nyugdíjasok pedig  úgy, ahogyan ön mondta , nyilvánvalóan szabadon, a legnagyobb szabadságban dolgozhatnak. Szerintem a nyugdíjasok egyébként nyugodt, kellemes, kedves nyugdíjaséveket szeretnének eltölteni, nem pedig szabadon és szabadságban dolgozni, hogy a kisnyugdíjuk mellé még valamennyit tudjanak tenni.

Én egyetértek egyébként azzal, amit itt előttem többen elmondtak. Igen, a svájci indexálás vagy a vegyes indexálás, ami lehetőséget nyújtott volna arra, hogy mondjuk, idén 6,8 százalékos nyugdíjemelés legyen ahelyett, hogy önök adtak egy akkora nyugdíjemelést, amit nagyjából-egészében januárban megevett az infláció. Ekkora nyugdíjemelést adtak. Ehelyett, ha ezt bevezették volna, akkor lehet, hogy a nyugdíjasoknak nagyobb esélyük lenne arra, hogy megéljenek a nyugdíjukból, urambocsá’ csak kicsivel kelljen ezt kiegészíteni. Tehát nekünk alapvetően konstrukciós problémánk volt ezzel, mert hogy ez miért atipikus. Azért kellett létrehozni ezeket a szövetkezeteket, hogy a szövetkezetek élén lévők jól meggazdagodjanak azon, amiért a nyugdíjasok megdolgoznak.

Azzal együtt viszont a jelenlegi szabály, az, hogy ők is tartozzanak bele a Bérgarancia Alapba; ha már így alakult, hogy ez az atipikus forma létrejött mégis Magyarországon, ha már így alakult, hogy legalább azokat majd nem kell kárpótolni, akik a szövetkezetek tetején ülnek, és abból élnek, hogy a nyugdíjasok dolgoznak, akkor legalább a nyugdíjasokat lehet kártalanítani, kárpótolni, kifizetni a Bérgarancia Alapból. Azt gondolom, hogy ez alapvetően, ha már így alakult, ez egy támogatható lépés is.

Persze amerre a vita elindult, ha ez így alakul tovább, és ebből önök politikai palávert akarnak csinálni, akkor nyilvánvalóan másfelé alakul, de a történelmi hűség kedvéért azért mondjunk el egypár dolgot. Önök ígértek 14. havi nyugdíjat. Schmitt Pál volt az, aki erre személyes garanciát vállalt, és ilyen perforált szórólapot adtak, és le is lehetett róla vágni Schmitt Pálnak az ő személyes garanciáját.

Emlékszem rá, itt most szóba került Czeglédy Csaba ügye  állítólag már a mi ügyvédünk is , szóba került itt ez az ügy, de emlékszem rá, amikor a Gazdasági bizottság ülésén erre egy vizsgálóbizottságot szerettek volna felállítani. Nekem akkor volt egy konstruktív javaslatom. Azt kértem, hogy egészítsük ki ezt a bizottságot országgyűlési képviselőkkel, vegyen benne részt Simonka György, akinek úgy a szövetkezeti gazdálkodásban, mint a büntetőeljárásokban egyébként kiváló, olyan tapasztalatai vannak, amikkel tudta volna segíteni a Gazdasági bizottság munkáját; vegyen benne részt Farkas Flórián is, és legfőképpen egyébként azt kértem, hogy a Gazdasági bizottság akkori alelnöke, Mengyi Roland  Voldemort  vegyen részt a bizottság ülésén, mert akkor már nagyon régóta nem vett részt valamiért a Gazdasági bizottság ülésein. Lehet, hogy ezt összefüggésbe lehetett hozni azzal, hogy gazdasági bűncselekmények miatt éppen terhelt volt a bíróságon. Kértem, hogy velük egészítsük ki ezt a vizsgálóbizottságot, hiszen az ő tapasztalatukkal  úgy a szövetkezeti gazdálkodás, mint a büntetőeljárások tekintetében  a bizottságnak nagyobb rálátása nyílna arra a problémakörre, amelyet a bizottság szeretne elmélyülten megvizsgálni, és egy sokkal szakmaibb anyagot tudtunk volna letenni a parlament asztalára. Megtettem ezt a javaslatomat, aztán soha többet nem ült össze ez a bizottság; igaz, az én javaslatomat sem fogadták el.

(17.40)

Én értem, hogy önök nagyon szívesen dobálóznak ezekkel a gondolatokkal meg ezekkel a szavakkal. Akkor, emlékszem, hiába kértük, hogy álljon fel a Gazdasági bizottságon belül, hiába kértem, hogy álljon fel egy olyan bizottság, amelyik mondjuk, a Quaestor-károsultaknak az ügyét kivizsgálta volna; majd felállt ez a bizottság, aztán négy éven keresztül nem ülésezett, 32 ezer károsultat hagyva maga után. És folytathatnánk még a sort a brókerbotrányokkal, a devizahitelekkel. Hát, uraim, akkor egy kicsit, én azt gondolom, saját magukra is figyeljenek oda, amikor ilyeneket mondanak, és legfőképpen a vádaskodás tekintetében akkor mérjenek legalább egyenlő mércével! Mérjenek egyenlő mércével, mert az egyik bizottság felállt, de soha nem ülésezett, a másiknál meg hiába tettem meg ezeket a szerintem konstruktív javaslatokat, önök mégsem állították fel ezt a részét.

A törvényjavaslatra visszatérve, még egyszer mondom, maga a javaslat persze támogatható. Nekünk a legnagyobb bajunk azzal van, hogy ez tényleg egy atipikus forma. Miért nem a járulékfizetési kötelezettség alól mentesítették a nyugdíjasokat, és akkor lehetett volna őket úgy foglalkoztatni, hogy azon nem szedik meg magukat olyan emberek, akik kiválasztottak. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a DK soraiban.)