Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban azt hiszem, nyugtázhatjuk, hogy ma azért fontos megszólalások hangzottak el a Magyar Országgyűlésben arról az eseményről, ami a hétvégét mindenféleképpen jellemezte, sőt egy adott szeletében sajnos beárnyékolta. Azt hiszem, hogy a magyar történelemben, az elmúlt évtizedek magyar történelmét nézve döbbenetes dolog történt. Nevezetesen, én most nem fogom nevén nevezni azokat a nácikat, és nem fogok reklámot csinálni az ő szervezeteiknek, akik ezt megtették, de Budapesten tegnap igenis egy olyan neonáci demonstráció zajlott - (Jelzésre:) tegnapelőtt, bocsánat -, amely azt a példátlan esetet hozta elénk, hogy lehetett nyílt utcán megtagadni azt, megtagadni azt a bűnt, amelynek elkövetésében sajnos Magyarország korábban részes volt, éspedig a holokausztot.

Azt hiszem, tisztelt elnök úr és tisztelt Országgyűlés, hogy egy picit érdemes kitekintenünk a saját belterjes dolgainkon túl. A második világháborúban itt Európában, azon belül is Közép-Európában három olyan ország volt, amelyik kifejezetten, hivatalból érintett volt a nácizmus minden mocskában, ez Németország, Ausztria és Magyarország. Itt nálunk ez hivatalos hatalom volt. Ebben az országgyűlésben, ebben a gyönyörű épületben hozták meg azokat a törvényeket, amelyeket mi zsidótörvényként emlegetünk, és igazából, azt hiszem, ezzel a korábbi magyar szerepvállalással nem néztünk szembe, vagy nem igazán néztünk szembe.

Az, hogy ebből az országból el lehetett hurcolni félmillió embert - többet, kevesebbet, ne legyen ez így vita tárgya -, rengeteg embert, az, hogy ezt a magyar hatóságok hivatalossága közepette tehették meg, azt hiszem, ez olyan szégyenfolt a magyar történelmen, amit igenis valamiféle korrekt módon illene nekünk lezárni, és nem újranyitogatni, és főképpen nem úgy, hogy teret kaphassanak azok a szélsőséges erők, azok az aljas náci erők, amelyek itt a hétvégén Budapesten sikoltoztak, kiabáltak, masíroztak.

Éppen ezért, tisztelt elnök úr, hallottuk ma Hiller miniszter úr felvetésében, hogy a szocialista frakció is nagyon-nagyon nagy sürgősséggel szeretné azt elérni, hogy a Magyar Országgyűlés foglalja törvénybe a holokauszt tagadásának abszolút tilalmát és büntethetőségét, ami egyszersmind azt jelenti, hogy fölzárkózunk azokhoz az országokhoz, amelyek - és még egyszer említem: Németország, Ausztria - ezt egyébként megtették. Igen, járjon büntetés, súlyos büntetés, ha lehet, börtönbüntetés azoknak, akik ezt a gyalázatot, amit itt évtizedekkel ezelőtt ebben az országban el lehetett követni, ezt a gyalázatot képesek letagadni.

És éppen ezért én azt gondolom, fontos lenne azt tudnunk, és ezt indítványozom is egyébként az Országgyűlésnek, hogy addig ne menjünk el nyári szabadságra, semmilyen szabadságra, amíg ezt a kérdést nem rendeztük nagy sürgősséggel. Itt nemcsak arról van szó, hogy az öt parlamenti párt majd értsen egyet valamilyen jogalkotási menetrendben. Az a lényeg, hogy itt mindannyian demonstráljuk azt, hogy igen, ez már messze túlment azon a határon, amit ebben az országban eltűrhetünk. És éppen ezért én képviselői minőségemben, elnök úr, indítványozni fogom, hogy a Magyar Országgyűlés valamennyi tagja igenis írásban nyilatkozzon a tekintetben, hogy vajon ő is partner lesz abban, hogy ezt a törvényt minél hamarabb tető alá hozzuk. És nemcsak a képviselőket akarom invitálni erre a nyilatkozattételre, egyenkénti aláírásos nyilatkozattételre, hanem mindazokat, akik ebben a teremben szerepet kaphatnak, beleértve a közjogi méltóságokat, számvevőszéki elnököt, ügyészt, főügyészt, főbírót és a köztársasági elnököt is.

Úgyhogy, tisztelt elnök úr, én nem akarom hosszúra nyújtani a szót, mindenesetre fontosnak tartottam, hogy ha ezt a napot tudtuk ezzel a kérdéssel, problémával kezdeni, akkor a zárás is valahol méltányos legyen, és mindaz, ami e mögött a súlyos bűn mögött meghúzódik, holokauszt, ez soha ne legyen sem Magyarországon, sem sehol a világon tagadható.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Dr. Mester László tapsol.)