Felszólalás adatai

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először is lehangoló nézni, ahogy az ellenzék habzó, remegő szájszéllel ráugrik a magyar kormányra. (Felzúdulás az MSZP és a Jobbik padsoriból.) Nagyon sokszor gazdasági műveltség nélkül próbál statáriális ítéletet alkotni, de minden csoda három napig tart, ez is el fog múlni, úgyhogy én javaslom, hogy ugorjunk, mert eközben sokkal fontosabb nemzeti és nemzetpolitikai kérdések mellett mennek el önök.

Csak hármat, a legfontosabbakat: nemzeti értékeink, emlékeink (Nyakó István: Töröld meg a szád, mert habzik!) pusztulnak a határokon túl. Magyar állampolgárok szenvednek súlyos jogsérelmeket hazájukban, és pusztulnak a természeti értékek, a környezet is.

(13.50)

Vegyük sorba! Három hegyet akarnak felrobbantani és elvinni Verespatakon. A verespataki aranybánya egyenlő a korrupcióval, annak a szinonimája. Meg tudjuk-e akadályozni, hogy ne engedélyezzék a kitermelést? Meg tudjuk-e akadályozni, hogy a folyókat, a természeti környezetet ne szennyezze a verespataki aranybánya? Egészen a Dunáig ne szennyezze, ha már a Duna-stratégia keretében Magyarország és Románia egymásra van utalva. De mondhatok apróbb példákat is. Nagyváradon le akarnak rombolni egy régi acélszerkezetű hidat, műemlékvédelmi jelentőségűt. Érmihályfalva mellett egy XIX. századi téglahidat bontottak le nemrégen, ráadásul egy olyat, amely az erdélyi sóút vonalán feküdt, és bizony Bihar megyében láthatóan egy ilyen sem élvez műemléki védettséget; vagy mondhatok másik váradi példát, az Emília gőzmalmot, amit a belvárosban, védett övezetben kívánnak lebontani.

Nem állítom, hogy emögött politikai megfontolások volnának, csak egyet állítok, hogy a nemzetpolitikának a szimbolikus és közjogi nézőponton túl a mindennapi ügyekben is ott kell lennie, figyelemmel kell kiterjednie a mindennapokra is.

Aztán az is szomorú, ahogy a temetőink pusztulnak a határokon túl. Ezt a halottak napja alkalmával volt alkalmam sajnálatos módon tapasztalni. A kolozsvári házsongárdi temető a legeklatánsabb, vagy a losonci, hogy csak két fájdalmas példát mondjak. S bár jelenleg ezekben az ügyekben nincs módunk nyilvánvalóan a határon túlra terjeszkedni, a katonai temetők helyzete még úgy-ahogy istenes, mert ott kétoldalú államközi egyezmények rendezik ezeknek a karbantartását, de nem lehet a polgári temetkezés területén sem szó nélkül hagyni azt, ami a nemzeti emlékek pusztulása terén történik.

Aztán itt van a szimbolikus ügy, a marosvásárhelyi orvosegyetem ügye. A román szenátus hónapok óta módszeresen és folyamatosan akadályozza a magyar fakultás létrehozását. Itt arról volna szó, hogy az elméleti képzés után a gyakorlati oktatás is magyar nyelven folyjék a marosvásárhelyi orvosegyetemen. Pedig a román oktatási törvény ezt az intézményt a multikulturális intézmények sorába helyezi el, vagyis a törvény erejénél fogva kötelező a magyar fakultás indítása. És hiába lépnek fel a vásárhelyiek Bukarestben, Strasbourgban, Brüsszelben, nem jutnak eredményre, nincs a dolognak foganatja; itt a magyar kormánynak azonnali és hathatós segítséget kell adnia a vásárhelyieknek.

Vagy itt van a népszavazás kérdése a székelyföldi közigazgatási egység létrehozásáról. A kovásznai Nemzeti Tanács úgy döntött, hogy legyen, de a megyei prefektúra, a kormányhivatal beintett. Román megye esetében, Constanţa esetében viszont ezt a referendumot engedélyezték. Tehát kérdezem én, hogy vajon milyen eredménnyel jár majd a bírósági döntés Kovászna esetében.

És akkor itt van a legfrissebb, hogy egy szlovákiai, felvidéki, révkomáromi vállalkozótól megvonták a szlovák állampolgárságot, mert felvette a magyart. Napokon belül bevonják a személyi igazolványát, az útlevelét, a jogosítványát, gyakorlatilag papíron megszűnik létezni, nem kap orvosi ellátást. Ezért sürgetjük, hogy Szlovákia a két nemzet "hosszú évekre visszatekintő társadalmi, kulturális és családi kapcsolatai okán" tegye lehetővé a magyar-szlovák kettős állampolgárságot, és az idézet azért indokolt, mert a csehekkel ez a helyzet.

Tehát enélkül Szlovákia nem lesz komolyan vehető ország, de ha mi nem érjük el azt az Unióban, hogy a magyar állampolgárság ezzel egyenértékű legyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor nekünk is nehéz lesz a tükörbe nézni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Folytatnám ott, ahol ön abbahagyta, Boldoghy Olivér ügyével. Abban a pillanatban, ahogy a magyar kormány értesült erről a hírről, azonnal kifejezte felháborodását, hiszen elfogadhatatlannak tartja, hogy két európai uniós ország között ilyen helyzet alakuljon ki. Boldoghy Olivérnek - aki egyébként ma a névnapját ünnepli, és innen is boldog névnapot kívánunk neki - Magyarország minden jogi segítséget meg fog adni abban a harcában, amit úgy gondolunk, hogy az igaz ügy mellett vív, és a magyar nemzetpolitikának ez fontos sarokköve.

Maga a szlovák alkotmány is úgy fogalmaz, hogy akarata ellenére senki sem fosztható meg a szlovák állampolgárságától. Ez a felvidéki nemzettársunk többször elmondta, hogy igenis, szlovák állampolgár kíván maradni, nem kíván lemondani szlovák állampolgárságáról, szlovákként élt eddig is, szlovák adót fizetett, szeretné ezt továbbra is tenni, de emellett egy másik európai uniós országnak, Magyarországnak a közjogi kötelékébe is szeretne belépni.

Tehát elmondhatjuk, hogy az Európai Unió alapértékeit tagadja akkor Szlovákia, amikor egy másik EU-tagországban, ami egyébként sok más egyéb szövetségben, katonai vagy kereskedelmi szövetségben is mellette áll, és partnere, egy ilyen ország állampolgárságának a felvételét tiltja meg a saját állampolgárai számára.

Tehát úgy gondoljuk, hogy ez a példa talán jó lehet arra, hogy Szlovákiát jobb belátásra bírja, és az Európai Unión belül az ilyesfajta jogfosztó magatartásnak vége legyen.

Ugyanakkor jól látható, hogy az éles magyar nemzetpolitikai kiállásnak lehet csak sikere minden tekintetben. Hiszen ha nem a Felvidékre, hanem a Délvidékre nézünk, ott a Vajdasági Magyar Szövetség pontosan a kárpótlási törvény ügyében egy olyan megállapodás közeli helyzetbe jutott, ami talán nem jött volna létre akkor, ha nincs mögötte Magyarország, és nem mondja azt a magyar kormányzat, hogy azt tudja csak támogatni, ami a vajdasági magyaroknak jó, és akár Szerbia EU-tagjelölti státusát is hajlandó megvétózni akkor, ha az ottani magyarokkal nem történik valamiféle kiegyezés. (Novák Előd: És Romániáét!)

A marosvásárhelyi orvosi egyetem tekintetében pedig, amit képviselő úr szintén felhozott itt, már a parlamentben is elmondtuk, hogy a magyar kormány, és nemcsak a magyar kormány, de a magyar állami egyetemek is minden segítséget megadnak az ottani hallgatóknak és tanároknak, hiszen hajlandóak őket egy időre át is venni, vagy akár ők maguk is lemenni oda és tanítani, pontosan azért, hogy az egyetem akkreditációja ne kerüljön veszélybe.

A Magyarság Háza napokon belül megnyit, és olyasfajta jogi segítséget nyújthat a határon túli magyaroknak, amire pont talán a felvidékieknek van a legnagyobb szükségük a kettős állampolgárság ügyében, de kulturális vagy kutatási funkciókat is el fog látni. A múlt héten megalakult Diaszpóra Tanács pedig közel félszáz határon túli - olyan határon túli, amelyik szétszóratásban él - magyar szervezetet tömörített egybe, pontosan azért, hogy a magyar nemzetpolitikának a három lába: az itthoni, a Kárpát-medencei és a diaszpóra szórványmagyarságának a politikája egyaránt hangsúlyos lehessen. Ne múljon el vagy ne törpüljön el a diaszpóramagyarok érdeke, hiszen azért ők is jó pár százezren, jó pár millióan vannak, akkor, amikor itt Kárpát-medencei problémákat napról napra kell hogy megoldjunk.

A magyar kultúrpolitikának és nemzetpolitikának pedig nagyon fontos része, hogy akkor tudja megtartani szülőföldjükön, szülőhazájukban azokat a magyar állampolgárokat, akik a kisebbségi létre vannak kárhoztatva, ha az anyanyelvet és a kultúrát ápolni tudjuk. Ez a kulcsa valamennyi magyar identitása megtartásának, ha helyben a kultúrát mint nemzetmegtartó erőt tudjuk tekinteni és támogatni. Ezért ez a nemzetpolitikának kiemelt eszköze.

Csak pár példát hadd mondjak én is képviselő úrnak, hiszen a műemléki kataszter, a települési műemlék-topográfia vagy a műemléki szakemberek képzése olyan programok voltak, amelyek már az első Orbán-kormány alatt megindultak, és nyilvánvalóan, bár közben visszafejlesztésre kerültek, de most újra fel lesznek tőkésítve. Hiszen talán sokan nem is tudják, hogy az egyetemes magyar kultúrának, az épített örökségének közel 50 százaléka határon túli magyar területeken van, és ez nemcsak az ott élőknek, nemcsak az anyaországi magyaroknak, de az egyetemes kultúrának is része. Ugyanígy a gyulafehérvári székesegyház vagy a kolozsvári házsongárdi temető szintén magyar támogatásban részesült és részesül is. Az a szándékunk, hogy Románia az UNESCO-listára kérje fel a házsongárdi temetőt, így kapjon minél nagyobb védelmet.

Az utóbbi hetek híre, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelőtől 15 millió forintot kapott a Teleki László Alapítvány, pontosan azért, hogy a határon túli épített örökség védelmében vegyen részt. De csak tényleg felsorolásszerűen hadd mondjak még egypár példát, amit az utóbbi hetekben, hónapokban tettünk: a borbereki református templom, a pókfalvai református templom felújítása, a vedresábrányi református templom teljes restaurálása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és még sorolhatnám azokat a példákat, amelyekkel a külföldi magyarokat és az ő kultúrájukat kívánjuk megőrizni és megerősíteni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   17-20   21-24   25-26      Ülésnap adatai