Felszólalás adatai

GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden igazságtételt a korábban elszenvedett jogtalan sérelmek jóvátétele iránti igény tesz indokolttá.

Magyarországon úgy ment végbe a rendszerváltozás, hogy néhány jó szándékú, szimbolikus és helyes, de mégiscsak elégtelen intézkedés összességében szerény anyagi és erkölcsi jóvátételt jelentett azoknak, akiknek a diktatúra legszörnyűbb borzalmait kellett átélniük, illetve szinte teljesen jelképes kárpótlást kaptak azok, akiket mindenükből kiforgattak. És amíg az egyik oldalon a fizikai bántalmazások elszenvedőinek, az államosítás során vagyonuktól megfosztott és földönfutóvá tett áldozatoknak be kellett érniük a jelképes jóvátétellel, addig azoknak, akik mindezeket elkövették, nem csupán a hajuk szála sem görbült, de az évtizedes diktatúra működtetőiként megszerzett javaik közül még annyiról sem kellett lemondaniuk, amennyivel az áldozataikat kárpótolták. Így foglalható össze röviden az az erkölcsi adósság, amelyet a rendszerváltozás felhalmozott.

A kérdések, amelyekre a teendők meghatározása érdekében ma is aktuális választ adnunk, a következők: ki a felelős, illetve kik a felelősek azért, hogy mindez így történt? Mely területeken valósulhat meg még két évtizeddel a rendszerváltozás után is az igazságtétel? Végül: mit és hogyan lehet és helyes tenni e területeken?

Ami a felelősséget illeti: a kézenfekvő, gyakran hangoztatott, de ettől még téves válasz a rendszerváltozás utáni első kormányt és időnként nevesítve annak miniszterelnökét hibáztatja. Ez azonban súlyos tévedés. A felelősség döntően azoké, akik az első szabad választásokon a felelősségre vonás szükségességét hangoztatva a leghangosabb antikommunista kampányt folytatták, hogy azután a kommunista vezetők elvtársi csókjainak lelkesedését idézve ölelkezzenek össze a kommunista utódpárttal, hogy valós igazságtétel helyett együtt féltsék a magyarországi demokráciát azokkal, akik néhány évvel korábban még rendőri erővel verették szét az általuk vérbe fojtott '56-os forradalom áldozataira emlékezőket.

Az Alkotmánybíróságnak a Zétényi-Takács-törvénnyel kapcsolatosan hozott szerencsétlen határozata mellett ez az árulás és az árulók cinizmusa volt az, ami elgáncsolta, illetve lehetetlenné tette, hogy érdemi igazságtételre már az első szabadon választott Országgyűlés időszakában sor kerülhessen.

Most, amikor Magyarországon egy, a diktatúrával mindig szemben álló és a demokrácia értékei iránt elkötelezett politikai erők alkotta kormánykoalíció van hatalmon, azt kell pontosan meghatároznunk, hogy mely területeken időszerű és alkotmányosan lehetséges az igazságtétel. Az új alaptörvény a nemzetközi joggal összhangban rögzíti, hogy nem ismerjük el a totalitárius diktatúrák által elkövetett bűntettek elévülését. Itt nem a diktatúra működtetésében való egyszerű részvételről beszélünk, hanem az emberölésekről, a gyilkosságokról, a halált okozó kínzásokról és kegyetlenkedésekről, amelyek elévülés nélküli üldözésére Magyarország nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt.

Az Alkotmánybíróság 1993-as határozata egyértelművé teszi, hogy a szerb területen tett kötelezettségvállalás nem sérti a visszamenőleges büntetőjog tilalmát, mivel az e tárgyban született ENSZ-egyezmény a büntethetőségnek a belső jogoktól való függetlenségét a büntethetőség időtartamára is kiterjeszti. Azért sem tartjuk elfogadhatónak, hogy ezen a területen ne legyen gyökeres változás, mert elutasítjuk a kettős mércét.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy míg az egyik szélsőséges eszme nevében elkövetett bűncselekmények körében a büntető igazságszolgáltatás hat és fél évtizeddel a történtek után még alacsonyabb rangú tisztségviselőkkel szemben is büntetőeljárást indít, addig ma is magas állami nyugdíjjal, békében tengethetik mindennapjaikat azok, akik nem a legalsóbb szintű végrehajtói, hanem a legmagasabb szintű elrendelői és közreműködői voltak a forradalmárok Magyar Szocialista Munkáspárt általi legyilkoltatásának és bebörtönzésének.

És itt egy pillanatra érdemes megállni. Képzeljük a fordítottját a mai magyar valóságnak. Képzeljük el, hogy vajon elfogadhatónak találná-e bárki, hogy miközben büntetőeljárás folyna egy közkatonával szemben a kommunista rémuralom alatt elkövetett bűntett miatt, addig Szálasi helyettese a Rózsadombon magas nyugdíjjal élvezné a békés öregkort? Aki nem mér egyenlő mércével két tömeggyilkos diktatúra bűnei esetében, az azokat segíti, akik bármelyiket relativizálni akarják.

Ezért bízom benne, és elismerésre méltó az az ötpárti támogatás, ami az emberiség elleni bűnöket a nemzetközi joggal összhangban büntetni kívánó törvényjavaslat mögött az emberi jogi bizottságban létrejött.

Ezenkívül tettünk javaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt magas rangú tisztségviselői által élvezett nyugdíjak újraszabályozására. Azt reméljük, hogy a négypárti elvi egyetértés itt is még szélesebb körű lesz, és azt reméljük, hogy tudunk olyan javaslatot tenni, ami méltányos, alkotmányos, és az igazságtétel végre megvalósulhat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.- Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében az elhangzottakra Rétvári Bence államtitkár úr válaszol. Megadom a szót az államtitkár úrnak, parancsoljon!

(9.50)

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő úr által felvetett két folyamatban, illetve az előkészítés alatt levő javaslat olyan vitákat próbál megoldani, amelyek húsz-huszonegy éve tartanak ebben a Házban és a magyar közpolitikában. Ez a büntetőtárgyú módosítás is, amely szerencsére szokatlanul nagy támogatottságot élvez itt a Ház falain belül, egy értelmezési vita végére tehet pontot, amelyben benne volt a parlament, a pártok, az Alkotmánybíróság, a bíróságok és az ügyészség véleménye, de végül ezzel a törvénymódosító javaslattal egyértelművé tehetjük, hogy Magyarországon ezek a felelősségre vonások mindig időszerűek, az elévülés nem akadályozhatja meg a felelősségre vonást.

Mint azt képviselő úr is említette, 1990-ban és azóta is sok minden történt, bár sokféle hiány is előfordult, amiről szintén szót ejtett. A kárpótlás, ha csonka módon is, de megtörtént Magyarországon mind szimbolikusan, mind anyagilag, sor került az egyházi vagyon visszaszolgáltatására, de még a legutóbbi időkben is adósságot törlesztett az Országgyűlés akkor, amikor beiktatta a büntető törvénykönyvbe a kommunizmus bűneinek tagadását a büntetendő tényállások közé.

Ugyanakkor az igazságérzetünk azt mondja, hogy nem végeztünk kellően jó munkát, hiszen ha találkozunk - márpedig az ember az életben, a médiában vagy a fogadóóráin találkozik - a kommunizmus áldozataival, akiket megbélyegzett a rendszer valamikor az ötvenes években, és nem tanulhattak tovább, nem vállalhattak munkát, nem lehettek vezető beosztásúak az életük során, ezért a lakáskörülményeik is sokkal szerényebbek, a nyugdíjuk is jóval alacsonyabb, mint egy átlagemberé, aki a politikától teljesen függetlenül tevékenykedett a negyven év kommunizmus alatt, nos ezek az emberek nemcsak akkor viselték el a kommunizmus különböző csapásait, amikor bebörtönözték vagy kitelepítették őket, hanem utána folyamatosan is szegényebb sorban éltek, és ez még mind a mai napig is megvan. Ha ezt egy kiemelt nyugdíj vagy egy privilegizált helyzet mellé tesszük, amit a kommunizmus működtetői megéltek Magyarországon, akkor láthatjuk, hogy továbbra is fennáll az igazságtalanság.

Amit 1991-ben törvénymódosító javaslattal vagy másként megtettek, az nem volt teljes munka, és egyedi mérlegelés alapján a mai napig is szükség van arra, hogy az igazságosság irányába lépjünk el. Már csak azért is, hiszen más közép-európai posztkommunista államokhoz képest Magyarország igencsak le van maradva ennek a kérdésnek a szabályozásában. Az egykori NDK-ban az állampárti szolgálatban állókkal kapcsolatos igazságossági jogszabályokra 1990. május 18-án kötött szerződést az akkori két Németország. Sokáig tartott nekik az alkotmányos megoldás megtalálása, de 2010 júniusában már az alkotmánybíróság is jogszerűnek minősítette a most élő rendszert, amely azt mondja, hogy az általános jogegyenlőség elvét és annak a megvalósítását jobban szolgálja, ha felülvizsgálják a volt szocialista privilégiumokat. Az alkotmánybíróság ott is megállapította, hogy bizonyos magas pozíciókat csak a pártállamhoz és a kommunizmus eszméihez való feltétlen lojalitás mellett lehetett betölteni. Kiterjedt az igazságtétel az ottani állampárt PB- és KB-tagjaira, titkáraira, miniszterekre, miniszterhelyettesekre, a minisztertanács egyéb szavazati joggal bíró tagjaira, a védelmi tanács tagjaira, az államtanács tagjaira, a minisztertanács elnökeire, az ügyészek és a bírák egy részére, akik olyan ügyszakban tevékenykedtek, amelyek politikai indíttatású ügyeket kezeltek. Ők a nyugdíjak alapjánál a munkabér képletét csökkentették úgy, hogy igazságosság álljon inkább fenn.

Lengyelországban a 2008-ban elfogadott szabályzás - amely szintén egyfajta történelmi igazságtételi folyamatnak a vége volt - még ennél is sokkal szerteágazóbb volt, hiszen itt a hivatásos állományú katonák és hozzátartozóik öregségi nyugdíját is csökkentették, de a rendőrségi, a belbiztonsági, a nemzetbiztonsági, a katonai elhárítási szolgálatoknál, a központi korrupcióellenes irodánál, a határőrségnél, a kormánybiztosi irodánál, sőt, még az állami tűzoltóságnál vagy a büntetés-végrehajtásnál dolgozókra is kiterjedt a igazságszolgáltatási törvény. Így jelentős mértékben csökkentek az egyes pártállami vezetők ellátásai. Litvániában már 1995-ben megvalósult az, aminek most a parlament elébe néz, Romániában 2010-ben, ahol a Securitate funkcionáriusai csak a minimálnyugdíjat kaphatják, Csehországban pedig 2011-ben német és lengyel minta alapján valósult ez meg.

Jól láthatjuk tehát, hogy Európa más országaiban is hosszú évekre vagy akár évtizedekre elhúzódott az a folyamat, amely igazságot kíván tenni a kommunizmus bűneinek elkövetőivel - akár bűncselekmények elkövetőivel, akár a kiemelt juttatásokkal - kapcsolatban, de még így is vannak olyanok, például Lengyelországban is, akik továbbra is kiemelt juttatást kapnak, mert ott sem terjed ki mindenkire teljes mértékben ez az egyébként igen széles körű szabályozás. Úgyhogy nagy munka áll még a parlament előtt. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   13-16   17-20   21-22      Ülésnap adatai