A felszólalás szövege:
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarországon egyszerre van jelen a túlszabályozottság és a hiányos szabályozás is, és azt gondolom, hogy mindenki előtt világos, hogy ez a jelenség alapvetően ássa alá a jogkövető magatartást, illetve a szabályok betartását mind az állampolgárok, mind a magánszemélyek részéről, mind pedig esetenként a hatóságok jogalkalmazó munkáját is jelentős mértékben nehezíti.
A most tárgyalt törvény, azon túlmenően, hogy az Alkotmánybíróság által felvetett hiányosságokat is korrigálja, lényegi pontosításokat, fogalmak egyértelműsítését tartalmazza - és ez segít a jogszabály-alkalmazóknak, segít a helyi önkormányzatoknak, és természetesen segít az állampolgároknak is -, másfelől pedig megteszi az első lépést, vagy megtehetjük az első lépést egy olyan korszerű elektronikus, digitális rendszer kialakításával, amely egyrészt az országleltárt segíti, másfelől pedig lehetővé teszi az építési jogszabályok és egyáltalán a területfelhasználási szabályok nyomon követését, és lehetővé teszi az ellenőrzését is.
A modern eszközök felhasználása egyrészt a naprakész adatok feltárását biztosítja, tehát lehet naprakész adatokat begyűjteni, másfelől ezek összehasonlíthatóvá válnak az alapadatokkal. Ezek alapján mindenki számíthat arra, hogy amennyiben, mondjuk, a kiadott építési engedélytől eltérő módon építkezett, amennyiben eltér a helyi szabályoktól, ez előbb-utóbb tetten érhető, megváltoztatható, illetve a szükséges eljárás lefolytatható. Egyébként én azt gondolom, hogy ez csak egy része az építésügynek és az építési engedélyek szabályozásának; nagyon lényeges az, hogy egy olyan korszerű építési engedélyezési eljárás, egy olyan hivatali rendszer is kialakuljon, amely az ügyfélbarát jellemzőket magán viseli, gyorsan lehetővé teszi az ügyintézést. Tudjuk jól egyébként, hogy a kormány ezzel kapcsolatban megtette a lépéseket, és folyik a közigazgatás átalakításának, korszerűsítésének a munkája is, és elérhető lesz egy gyorsabb, gördülékenyebb ügyintézés.
A mai napon és a bizottsági üléseken is a közterületek használatára vonatkozó rendelkezések verték tulajdonképpen a legnagyobb hullámot, a legnagyobb port. A közterület az a része a lakóterületünknek, a lakóhelyünknek, amelyet mindannyian használunk - az ott élők, a turisták, a külföldiek, mindenki használja -, mindenkinek alapvetően befolyásolja az életérzését; akik ott élnek, azoknak a mindennapjaira ad impulzust, a mindennapjait javíthatja vagy ronthatja, és sok esetben a turistáknak, a külföldieknek ez az első benyomása egy településről, illetve az országról. A közterületek állapota tehát - nyilvánvalóan ezért alapvetően az önkormányzatok a felelősek - egy alapvető, életminőséget befolyásoló tényező. Azt gondolom, hogy az önkormányzatoknak feladatuk és kötelességük is az, hogy a közterületeket olyan állapotban tartsák - lehetőségük szerint a legjobb állapotban -, amely egyfelől nyilvánvalóan egy esztétikai élményt vagy egy esztétikai pozitív érzetet is ad, másfelől viszont a közterületnek, az utcának, az aluljárónak az állapota alapvetően befolyásolja a közbiztonságot és a közbiztonságérzetünket is.
Egyetértek azzal, hogy a hajléktalanok, a közterületen élők problémáját nem az építési jogszabályokkal lehet megoldani, de azt gondolom, hogy azzal is egyet kell érteni, hogy a közterület nem a szociális ellátórendszer része, nem egy szociális intézmény, tehát meg kell találni azt a módszert, azt a lehetőséget, ahol az ilyen típusú és egyértelműen szociális jellegű problémák kezelése megtörténik. Erre egyébként - többször elhangzott - a kormány készül is, tehát azt gondolom, hogy a két dolog teljesen egyértelműen elválik, és igenis az önkormányzatoknak lehetővé kell tenni azt, hogy a közterületeket a gondos gazda módjára képesek legyenek rendben tartani és rendben tartatni.
A mélyépítési munkák és a földmunkák alkalmával gyakori probléma az, hogy közművezetékek, távközlési kábelek kerülnek elszakításra. Az elmúlt évben az egyik leglátványosabb példa volt erre a Barátság kőolajvezeték átvágása, de kisebb településeken is szinte minden földmunka okoz hasonló problémát, tehát egyértelmű és nagyon pozitív előremutatás az, hogy megfelelő szintű, megfelelő minőségű közműtérképrendszer, digitális térképrendszer alakul ki. Én azt gondolom, hogy annak megoldását is meg kell találni, hogy amikor az építtetők elkészíttetik és átveszik ezeket a közműtérképeket, megfelelő módon ellenőrizzék is le, hiszen nagyon sok esetben az egyébként meglévő közműtérképektől is eltérő módon épültek meg a nyomvonalas vezetékek.
Mindezek alapján én azt gondolom, hogy ez a törvény...
FE/Ujhelyi-Nyakó-Földesi /(Pogácsás Tibor)/pa
(12.20)
Tehát mindezek alapján azt gondolom, hogy ez a törvény egyértelműen alkalmas arra, hogy az építési szabályok korszerűek legyenek, hogy a korszerű technikai eszközöket használjuk, és egyértelműen alkalmas arra, hogy az önkormányzatoknak olyan segítséget nyújtson, amellyel a saját közterületeik fenntartásának minőségét javítani tudják.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vita mindig izgalmas és mindig nagy figyelmet kap, hiszen ilyenkor válik nyilvánvalóvá az, hogy az ország kormánya milyen gazdasági és társadalmi változásokat, milyen irányokat tart fontosnak, és milyen fejlesztéseknek teszi le az alapjait.
Ez az a vita, ami teret ad annak, hogy az eltérő gazdasági és társadalmi felfogások ütközzenek, és megvizsgáljuk az előterjesztés adatait. Így van ez a mostani költségvetési vitában is, és nagyon érdekes, hogy bár azonos karaktereket, azonos betűkészleteket, azonos számokat olvasunk, mégis mást és mást látnak néhányan benne, mint azt, amit a kormány beterjesztett, illetve amit a kormánytöbbség támogat.
Különösen nagy hibának tartom azt a vita során, hogy jó néhányan igyekeznek figyelmen kívül hagyni a tényeket, figyelmen kívül hagyni azt a gazdasági helyzetet, amelyben jelen pillanatban az ország van. Figyelmen kívül hagyják azt, hogy tavasszal egy olyan ország irányítását vettük át, amely a csőd szélén lebegett, a csőd szélén egyensúlyozott, gyakorlatilag a hitelezők jóvoltából volt csak talpon. Gyakorlatilag a gazdasági önrendelkezését elveszítette ez az ország a tavaszi időszakra.
Az idei évben a rosszul megtervezett költségvetést nagyon súlyos döntésekkel, nagyon súlyos kiegészítésekkel kellett rendbe hozni, teremteni egy olyan állapotot, hogy a vállalt költségvetési hiányt az ország tartani tudja.
Azért azt se felejtsük el, hogy mindez nem egyfajta külső válság hatására következett be, hanem nyolc év elhibázott gazdaságpolitikája eredményezte mindezt. Természetesen sajnos a gazdasági válság, a bankválság megtetézte még a nehézségeket. Tehát nagyon nehéz örökség az, amiről indulunk, gyakorlatilag a nulláról kell építkeznünk.
A gazdasági növekedés, a foglalkoztatás növelése, a pénzügyi stabilitás megteremtése, ezek azok az alapjellemzők, amelyet a benyújtott költségvetésnek segítenie kell, ezek azok az alapjellemzők, amelyek a költségvetést jellemzik.
A nemzeti ügyek kormányának első költségvetése az ország talpra állításának a költségvetése, és ajánlom mindenkinek a figyelmébe azt a tényt, hogy a 2,9 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány első ízben hozza kézzelfogható közelségbe a csatlakozáskor vállalt, a maastrichti kritériumoknak megfelelő 3 százalék alatti hiánycél teljesítését. Tehát első ízben jutunk el ide. És mindezt úgy, hogy a költségvetés nem az eddigiekben megszokott módon a lakosságot sújtó megszorításokra irányul, nem a lakosságtól kíván forrásokat elvonni. Ráadásul nemcsak hogy nem megszorításokra épül a költségvetés, hanem az adótörvényekkel a munkát vállaló, a munkából élő, egy vagy több gyermeket nevelő családok számára az adórendszer még segítséget is nyújt.
(14.50)
Tisztelt Országgyűlés! Az ország működésében, a közszolgáltatások nyújtásában és az állampolgárokkal való kapcsolattartásban az egyik legfontosabb szerep az önkormányzatokra hárul. Az elmúlt két évtizedben gyakorlatilag megszokottá vált, hogy újabb és újabb feladatok kiszabása mellett az utóbbi években már csökkenő normatív finanszírozás jutott az államháztartás ezen fontos alrendszerének.
A 2011. évben a helyi önkormányzatok a vállalt és kötelező feladataikra mintegy 3100 milliárd forinttal gazdálkodhatnak, és ebből az állami hozzájárulások, a támogatások és az átengedett szja mintegy 1134 milliárd forintot jelent - tehát 1134 milliárd forintot -, ami az önkormányzati központosított költségvetési kapcsolatokból származó bevételek bázisához viszonyítva mintegy 4,7 százalékos növekedést jelent - tehát 4,7 százalékos növekedést -, ami a tervezett inflációt meghaladó növekedés. Nyilvánvalóan kevés, és nyilvánvalón minden önkormányzat, minden önkormányzati vezető, de a parlament, a kormány is azt szeretné, ha ennél több lenne, de - mint ahogy mondtam - egy determinált költségvetésből kell kiindulnunk, egy determinált pénzügyi lehetőségből kellett kiindulnunk.
Külön érdekessége az önkormányzati költségvetésnek, hogy az előző kormányok által generált válság és a gazdasági válság következtében 2009-ben a lakosság jövedelmei csökkentek, ezáltal a befizetett szja értéke is csökkent, és a csökkenő szja, a 2009-es szja adja az alapot a 2011-es önkormányzati költségvetéseknek, illetve az önkormányzatok szja-bevételének. Ezt a csökkenést a költségvetés korrigálja, méghozzá úgy korrigálja, hogy a települési önkormányzatok üzemeltetési, igazgatási, sport- és kulturális feladatai jogcímen szereplő normatívát emeli meg. Ennek azért van különös jelentősége, mert ez egyfajta jövedelemkülönbség-mérséklő normatíva is, hiszen ez a kisebb településeken és a kisebb szja-bevétellel rendelkező településeknél is gyakorlatilag azonos mértékű növelést jelent.
Egyébként is a költségvetésnek van pozitív lépése a jövedelemkülönbség mérséklésére. Minden évben az önkormányzatok az év közepén szembesültek azzal, hogy az adóerő-képességük milyen mértékű, és ebből került kiszámításra az, hogy mekkora elvonás vagy többlet illeti meg őket. Azok az önkormányzatok, amelyeknél az adóerő-képesség növekedett, amely önkormányzatok fejlesztéseik révén képesek voltak növelni a bevételeiket, gyakorlatilag büntetésként élték meg azt az elvonást, amit ilyenkor, év közben kellett elszenvedniük. A jelenlegi, a most beterjesztett költségvetés ezt korrigálja, hiszen a számítás egyszerűbbé válik, az előző évi tényleges adóerő-képesség lesz az adóerő-képesség számításának az alapja.
Tisztelt Országgyűlés! A fejlesztési támogatások összevont előirányzata 65,8 milliárd forint, ami meghaladja az előző évit, bár hozzá kell tenni, hogy ennek a növekménynek közel 48 százaléka a 4-es metró beruházásának a többlettámogatása. Remélhetőleg egyszer már túl jutunk ezen is. A vis maior tartalék pedig - sajnos az előző évek indokolják - 8 milliárd forintra nő, ami több mint hétszerese az eddigieknek. Az európai uniós fejlesztési támogatásokra pedig jól láthatóan a költségvetésben rendelkezésre áll az önrész, tehát sikeres pályázatok esetén az önerő nem lehet gátja a fejlesztéseknek.
Nem önkormányzati feladat, de mindenképpen szót érdemel az önkormányzatok szemszögéből is a közbiztonság kérdése. A jövő évre biztosított többletforrások lehetővé teszik a rend és a közbiztonság fejlesztését, lehetővé válik a rendőrség létszámának növekedése, hiszen 2011-ben mintegy 4130 fő képzésére és próbaidős rendőrré történő kinevezésére kerülhet sor. A költségvetés ezt a lehetőséget tartalmazza.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A költségvetési tervezet tehát nehéz gazdasági körülmények között került beterjesztésre, de megalapozott. Célja az egyensúly megteremtése, a növekedés lehetőségeinek a megteremtése, és biztosítja azt, hogy az állam, az önkormányzatok a feladataikat ellássák, és a jövő év lehetőséget teremt, és ez a költségvetés biztos alapot teremt arra, hogy a jövő évben a kormány, a kormánytöbbség azokat a szükséges reformokat kidolgozza, leegyeztesse és beindítsa, amelyek hosszú távon is segítik a gazdaság fejlődését és a nagy állami elosztórendszerek újjáépítését.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország alaptörvényének vitája, az új alkotmány létrehozása, megalkotása kivételes alkalom az Országgyűlésben, és biztosak lehetünk abban, hogy többségünknek ez egy egyszeri és megismételhetetlen időszak az életünkben.
Az természetes, hogy nem mi, törvényalkotók vagyunk fontosak ebben a folyamatban, hanem Magyarország, a magyar nemzet. Szándékunk szerint egy olyan törvényt fogadunk most majd el, amely hosszú évekre, évtizedekre megalapozza, formálja Magyarországot, olyan jogi környezetet hoz létre, amely lehetővé teszi az ország kilábalását a gazdasági és a morális válságból. Sosem rejtettük véka alá, hogy a megfelelő felhatalmazás, a választói akarat esetén vállaljuk a felelősségét és terhét annak, hogy a rendszerváltás húsz éve alatt világossá vált hibákat kijavítsuk, hogy elinduljunk egy, a történelmi hagyományokon alapuló, modern, korszerű állam és gazdaság megteremtése felé.
Fontos szakasz ezen az úton a mostani, felkértünk minden politikai erőt, vegyen részt az alaptörvény megfogalmazásában, tegye le, mutassa be saját koncepcióját. Természetesen mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit tesz: felmérve saját alkalmatlanságát, távol marad a Háztól, és inkább a pillanatnyi pártérdekeit szolgálva a romokban álló pártszervezetének feltámasztásával kísérletezik; vagy éppen a könnyű megoldást választva, kritika és elutasítás mögött, a '49-es alkotmány továbbélését akarja elősegíteni.
Az Alapvetés rögzíti, hogy Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható gazdálkodás elvét érvényesíti. Az (1) bekezdés szerinti elv megvalósításáért az Országgyűlés és a kormány viseli az elsődleges felelősséget, az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek feladatuk ellátása során az (1) bekezdés szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani.
Tisztelt Országgyűlés! A húszéves önkormányzati rendszer az ország működőképessége, a közszolgáltatások, a közigazgatás, az egészséges és kulturált lakókörnyezet kialakítása, a települések építése, fejlesztése terén jelentős eredményeket ért el, és azt gondolom, nyugodt szívvel állíthatom, hogy a döntő többségük jó szándékkal és többé-kevésbé jól is végzi ezt a feladatot. Ugyanakkor tény az is, hogy kevés olyan ország van, ahol ilyen szerteágazó, összetett feladat jut a helyi irányításra.
Az elmúlt időszakban ugyan a kormányok igyekeztek az önkormányzatok függetlenségének a látszatát fenntartani, ugyanakkor a sok esetben kimondott, sok esetben ki sem mondott lopakodó feladatelhárítás, a pénzügyi megszorítások gyakorlatilag mára már jelentősen csorbították ezt az önrendelkezést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az esélyegyenlőség, az ország gazdasági érdekeinek érvényesülése érdekében és az előbb általam idézett cikk szellemének megfelelő állapot kialakításáért megérett a helyzet arra, hogy az önkormányzati rendszer újraszabályozásra kerüljön. A közösségek önrendelkezésének elvét tiszteletben tartó, egységes alapokon nyugvó, a települések közötti aránytalanságokat kiküszöbölő szabályok kellenek. Világossá kell tenni a döntéshozók felelősségét, a biztosítandó szolgáltatások körét, az állami és a helyi feladatok közötti határvonalakat pontosan ki kell jelölni.
Az alaptörvény tervezete megmutatja a változások irányát, és a sarkalatos törvényekkel befejezhető ez a munka. Megvan a szándék, a tapasztalat, az elhatározás bennünk, hogy mindezt végigvigyük. Mert mi valljuk, hogy a polgárnak, az államnak közös célja a jólét, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése. Valljuk, hogy valódi népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja a polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt héten, az általános vita során, azt gondolom, elég szemléletesen és részletesen indokoltuk az alaptörvény megalkotásának szükségességét, és bemutattuk azt, hogy egy olyan alaptörvény születik, amely időtálló, stabil és biztos alapját adja az elkövetkezendő időszakban szükséges jogszabályoknak, olyan fundamentumot hozunk létre, amely lehetővé teszi az ország kilábalását mind a gazdasági, mind a morális válságból. Természetes ugyanakkor az is, hogy a beterjesztett dokumentum módosításokat is igényel. Ezek a módosító javaslatok az elmúlt időszak vitáiban, egyeztetéseiben merültek fel, illetve a nemzeti konzultáció eredményein alapulnak. Mindez természetesen nem változtat magán a beterjesztett törvény szellemén.
Tisztelt Országgyűlés! A magyar polgárok, az emberek általában az állammal, az állami szolgáltatásokkal első lépésként az önkormányzatok szintjén találkoznak.
(14.10)
Az elmúlt húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy maga az önkormányzati rendszer működőképes, ugyanakkor az ország gazdasági helyzete az önkormányzati helyzetet is alapvetően befolyásolta. Az önkormányzatok anyagi helyzete jelentős részben meggyengült, éppen ezért az önkormányzatok sem képesek kiegyenlíteni azokat a társadalmi-gazdasági különbségeket, amelyeket jórészt a területi elhelyezkedés determinál. A gazdaság, az ipar, a társadalom átalakulása tovább növelte, helyenként jelentősen megnövelte az eltérő fejlettségi szintet a különböző települések között. Mindez ma már a közigazgatási és közfeladatok ellátásában is érezhetővé vált, éppen ezért mindenki számára nyilvánvaló, meg kell teremteni a feltételét annak, hogy egy új és megfelelő önkormányzati rendszer alakuljon ki. Az ehhez szükséges sarkalatos törvények megalkotása szükséges.
Az elmúlt időszak azt is mutatta, hogy bár maga az önkormányzatiság ad egy kontrollt, de az önkormányzatok törvényességi felügyelete is szükséges. A 60. pontban szereplő módosító javaslat pontosan erre a törvényességi ellenőrzésre irányul, méghozzá egy olyan módosítással, amely pontosítja az eredeti szándéknak megfelelő javaslatot, nem csorbítja a felügyeletet, nem okoz problémát, ugyanakkor az önkormányzatok működésében a valós élethez, az igényekhez igazítja ennek a felügyeletnek a lehetőségeit, s mindemellett lehetővé teszi az időkorlát nélküli jogorvoslat lehetőségét is.
Tisztelt Országgyűlés! Ezen túlmenően szólni szeretnék a 87. számon jegyzett, a környezetvédelemmel kapcsolatos módosító indítványról is. A környezetvédelem egy rendkívül népszerű fogalom. Bár a hírekben, a híradókban nap mint nap látunk természeti és ipari katasztrófákat, ezek az átlagembernek mégis távolinak tűnnek, de az elmúlt időszakban olyan hazai események, mint az árvíz és az iszapkatasztrófa megmutatták, hogy a bennünket körülvevő világ is igen sérülékeny, ezért nem gondolhatja, nem hiheti senki, hogy kívülálló, távol áll a környezettől, és azzal kapcsolatban nincs felelőssége. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak a 87. számú módosító indítványt, amely az O. cikket kívánja bővíteni, és pontosan megfogalmazza az egészséges környezet fenntartására, védelmére vonatkozó kötelezettségeket. Egyértelműen rögzíti, hogy az egészséges környezethez való jog alapjog.
Ugyanezen indítvány a XX. cikk beszúrásával rögzíti azt is, hogy a szennyező köteles viselni az általa okozott károkat, magyarul az alaptörvény kimondja a "szennyező fizet" alapelvet is.
Tisztelt Országgyűlés! Választókörzetemben, a monori választókörzetben több településen is élnek német és szlovák nemzetiségű polgárok, akik azon túlmenően, hogy a saját nemzetiségüket vállalják, természetesen a magyar nemzethez tartozónak is érzik magukat. S mindamellett, hogy a magyar nemzethez tartozónak érzik magukat, igénylik, hogy a nemzetiségekhez kapcsolódó jogok és lehetőségek is megteremtésre kerüljenek, illetve megmaradjanak, ami az ő nemzetiségük továbbélését segíti. A XXVII. cikkhez kapcsolódó módosító indítvány erősíti ezeket a jogokat, erősíti az önazonosság szabad vállalásához, megőrzéséhez, az anyanyelv használatához, az egyéni és közösségi névhasználathoz való jogokat, tehát pontosítja az eredeti szándékot.
Ezek a módosítások hozzájárulnak ahhoz, hogy az alaptörvény az eredeti értékeket képviselve, a társadalom egészének szükséges jogszabályokat megalkossa. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa ezeket a módosító indítványokat.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Közép-Magyarországon él a magyar lakosság közel egyharmada, és ebből Budapesten és Budapestet körülölelő 81 településen a lakosság mintegy negyede, 2,5 millió lakos. Érthető, hogy ez egy különleges térség, és érthető, hogy külön törvény foglalkozik a területfejlesztés lehetőségeivel is. Ebben a térségben nagy a lakosság mobilitása, a Budapestről való kiköltözés, illetve a Budapestre való beköltözés igen jelentős, és igen jelentős, az ország legjelentősebb gazdasági térségéről is beszélünk. Persze a gazdasági fejlődés a közép-magyarországi régióban sem egyenletes, és érthető, én legalábbis úgy gondolom, érthető, hogy a Pest megyei települések is szeretnék kihasználni azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyeket a főváros vonzereje, közelsége biztosít. Így van ez az agglomerációs településekkel is. Ez nyilvánvalóan feszültségeket, érdekellentéteket is felszínre hozott, felszínre hoz. Éppen ezért 2005-ben megszületett a térség fejlesztéséről szóló törvény, amely igyekezett megakadályozni a kedvezőtlen folyamatok tovább-burjánzását, bár azt gondolom, hogy Budapest környékén éppen a természeti értékekben leginkább gazdag területek sorsa addigra már azért eldőlt.
A törvény hatálybalépése óta eltelt idő egyértelműen bizonyította, hogy hasznos maga a szabályozás, még akkor is, ha van érdekellentét. Az állami főépítész kontrollja biztosítja az érintett településeken a törvény összhangjával megfelelő településrendezési tervek kialakítását. Maga a törvény is rögzíti, hogy ötévente szükséges a térségben tapasztalható folyamatok nyomon követése és a szükségszerű felülvizsgálat, illetve a megvalósult fejlesztések beemelése a törvénybe. A módosítást indokolja az országos területrendezési terv 2008. évi változtatása is, amely bővítette a területrendezés eszközrendszerét.
Maga a jogszabály az elmúlt évek tapasztalata alapján alapvetően jól fogalmazta meg, jól határozta meg az agglomeráció területfelhasználásának térbeli rendjét, így a módosítás nem jelent koncepcióváltást, tehát nem a koncepció megváltoztatására irányul. A kiegyensúlyozott fejlődés érdekében a tervezet megtartja az elfogadott értékeket és igyekszik bővíteni azt.
Mindezek mellett a törvénybe új fogalmak beemelése is megtörtént, ilyen - ha már szó esett róla - a területcsere, amely segíteni fogja a takarékos területfelhasználást, csökkentheti az új földrészek bevonása iránti szándékot, éhséget. A területmérleg bevezetése pedig ellenőrizhetővé teszi a területhasználattal kapcsolatos döntéseket.
Szó esett arról, hogy széles társadalmi egyeztetés volt, és egyéves előkészítés előzte meg a törvény benyújtását. Az előterjesztő így igyekezett biztosítani azt, hogy új konfliktusok ne generálódjanak az érintettek között. Megjegyzem, hogy vannak még így is ütközések, említhetném akár Vecsés példáját, ahol erdősítésre kijelölt területek kijelölésével nem ért egyet az önkormányzat, vagy Gyömrő esetét, amely egy különleges település abból a szempontból, hogy eddig nagyon-nagyon takarékosan bánt a külterületek bevonásával, és a mostani szabályozás szabályosan bünteti a város ezen takarékosságát.
Persze a törvényjavaslatnak az a célja, hogy korlátokat jelöljön ki az agglomeráció területén, aminek a szükségessége a teljes térség és a főváros fejlődése szempontjából nyilvánvalóan vitathatatlan. Az agglomerációs fejlődési folyamatokat szabályozott keretek között kell tartani, de úgy, hogy a települések ésszerű fejlődésének a lehetősége biztosított maradjon, mindamellett természetesen egyensúlyt kell teremteni a környezet védelme és a meglévő értékek védelme érdekében is.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma este is már többször elhangzott, hogy hazánkban mintegy 3,8 millió ember dolgozik, ez a 3,8 millió ember az, aki a közterheket fizeti. Ez a 3,8 millió ember, aki az adójával, a közterhekkel biztosítja a nyugdíjakat, biztosítja a szociális ellátást is. A célunk, gondolom, közös, még akkor is, ha igen heves szóváltás közepette zajlik is ez vita; mindenképpen azt szeretnénk, ha minél több munkaképes korú ember dolgozna ebben az országban, hiszen ez lendítheti ki, többek között ez az az alap, amely kilendítheti az országot a jelenlegi helyzetéből.
Magyarországon rendkívül magas a rokkanttá nyilvánított emberek száma, kétszer akkora, mint általában a körülöttünk lévő országokban, és nem igazán található indok arra, hogy miért ilyen magas ez a szám. Az országunk nincs abban a helyzetben, hogy lemondhasson életerős emberek munkájáról. Az a cél, hogy lehetőleg a nyugdíjkorhatár eléréséig mindenkinek legyen munkalehetősége.
A korkedvezményes nyugdíjkorhatár betöltését megelőző nyugdíjba vonulási lehetőség a korkedvezmény. Az 1960-as, '70-es években alakult ki, alapvetően ehhez az időszakhoz kötődik, annak megfelelően, hogy akinek a szervezete fokozott igénybevétellel járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végez, az korkedvezményre jogosuljon. A korkedvezmény ebben az esetben azt jelenti, hogy az ezekben a munkakörökben dolgozók az általános nyugdíjkorhatár betöltése előtt vehessék igénybe az öregségi nyugdíjat. Ezt egyébként a '97. évben szabályozta a törvény, és a végrehajtásáról egy kormányrendelet rendelkezett. A korkedvezményre jogosító munkaköri jegyzék egyébként jelen pillanatban mintegy 800 munkakört tartalmaz, jórészt olyanokat, amelyekben ma már nem is foglalkoztatnak munkavállalót. A jegyzék felülvizsgálásának az igénye a kilencvenes évek eleje óta napirenden volt, de igazán a felülvizsgálat nem történt meg mind a mai napig, és igazán a munkakörökre jellemző ártalmak értékelése sem történt meg objektív módszerekkel. Tulajdonképpen a hatvanas-hetvenes évek iparának és a munkakörülményeinek a jellemzői azok, amelyek ma is a szabályozás alapját adják. Több eredménytelen kísérlet után, 2006-ban annyi előrelépés történt, hogy bevezetésre került a korkedvezményes biztosítási járulékfizetési kötelezettség, amely az alkalmazott technológiák korszerűsítésére ösztönzi a cégeket.
A kedvezmény mértéke attól függ, hogy milyen hosszú ideig dolgoznak a kedvezményre jogosító munkakörökben. A férfiaknál például tíz év korkedvezményre jogosító munkakörben ledolgozott idő alapján az öregségi nyugdíjkorhatár előtt két évvel mehetnek nyugdíjba. Jelenleg mintegy 50 ezer ember dolgozik egyébként korkedvezményre jogosító munkakörökben, többségük a közlekedésben, a vasúti, közúti, helyi, illetve a légi közlekedésben. És tény, hogy vannak olyan munkakörök, ahol vitathatatlanul jelen vannak a teljesen kiküszöbölhetetlen ártalmak, ilyenek a föld alatti munkavégzés esetén jelentkező munkaköri ártalmak, vagy a kohászatban, a fémiparban jelentkező rendkívüli zajterhelés. Tehát objektív mérések, a jelenlegi általános technikai színvonallal meghatározott munkaszervezési eszközökkel alkalmazható eszközök jelen pillanatban még nincsenek, tehát ezeknek a megállapítása mindenképpen szükséges, és megfelelő előírásokat kell létrehozni.
A korkedvezmény hatálya alá való bekerülés rendje szabályozatlan volt. Semmilyen jogszabály nem adott iránymutatást arra, hogy egyes munkakörök mely ártalmak tekintetében kerülhetnek a korkedvezmény hatálya alá. Arról sincsenek igazán adatok, hogy a korkedvezményes munkakörben a korhatár előtt nyugdíjba vonuló személyek hány évig élvezik egyébként ezt követően a nyugdíjat.
A korkedvezmény nyilvánvalóan egy segítség a munkavállalónak, ugyanakkor nem segíti elő az egészség védelmét. Tehát segítség, egy lehetőség az idő előtti nyugdíjazáshoz, de magában a károsító tényezők kiküszöbölésében ez nem ad semmiféle lehetőséget.
A változtatás igénye tehát régóta fennáll, a jogszabály időről időre egy-két évre történő meghosszabbítással maradt fenn, a legutolsó időpont szerint 2012. december 31-ig lehet jogosultságot szerezni, az ezt követő időszakra mindenképpen intézkedni kell. Mindenképpen tehát elmondható az, hogy az ország nincs abban a helyzetben, hogy a korkedvezményes nyugdíjak rendszerét ne vizsgálja felül, és az egyértelmű, hogy a negyven-egynéhány éves tapasztalt, életerős emberek munkájára az országnak szüksége van.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
POGÁCSÁS TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: (A mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Önkormányzati Vezetők! Az 1993. évi LXXVII. törvény mondja ki, hogy kétévente kell a kormánynak benyújtania az Országgyűlés számára a nemzeti és etnikai...
ELNÖK: Képviselő Úr! Egy kis szünetet kellene tartani, nem működik a mikrofonja. Nem tudom, a kártyáját behelyezte-e (Pogácsás Tibor: Igen.) Kap egy tartalékmikrofont.
POGÁCSÁS TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm.
ELNÖK: Az óra újraindul, öné a szó, képviselő úr.
POGÁCSÁS TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kisebbségi Önkormányzati Vezetők! Az 1993. évi LXXVII. törvény mondja ki, hogy kétévente kell a kormánynak benyújtania az Országgyűlés számára a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót. Ez a kétéves időszak, ez a kétéves terminus a kisebbségi önkormányzati választások időpontjához kapcsolódik, így a törvénynek megfelelően most érkezett el az ideje, hogy a kormány ennek a kötelezettségének eleget tegyen, és J/4456. szám alatt egy igen részletes, terjedelmes beszámolót nyújtott be, amelyet a bizottság ülésén dr. Latorcai Csaba közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár egészített ki.
Az írásos beszámoló és a szóbeli kiegészítés a bizottság számára meggyőző érveket szolgáltatott arra, hogy a beszámolót kisebbségi vélemény megfogalmazása nélkül, 18 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett az Országgyűlésnek tárgyalásra alkalmasnak ajánlja. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvény 1990-ben is egy nagyon fontos és szimbolikus törvény volt, és úgy tűnik, hogy ez ugyanilyen fontosságú a mostani időszakban is. Maga a törvény lehetőséget ad nagyon sok mindenre az önkormányzatokkal és azok működésével kapcsolatban, nagyon sok probléma felvetésére, és lehetőséget ad arra is, hogy a parlamenti pártok evolúciója és fejlődése is bemutatásra kerülhessen. Különösen érdekes számomra az LMP fejlődése, hiszen az alakuló ülés után az LMP egyik képviselő asszonya azt nyilatkozta a sajtóban, hogy fagyosnak érezte a levegőt, amikor a Jobbik mellett kellett a helyére bevonulnia.
Ugyanakkor a mai vitában Szilágyi Péter már a Jobbik szavazataival erősítette az LMP önkormányzati szakértelmét. Az már egy külön érdekessége a dolognak, hogy miután Kőszegi Zoltán képviselőtársamnak azt válaszolta, hogy az LMP azért nem tudott részt venni megfelelő számban a törvény tárgyalásában, mert az időkeretes tárgyalási mód nem teszi lehetővé, hogy az LMP a teljes véleményét ki tudja fejteni, most pedig a Jobbiknak és az MSZP-nek átadta az idejét.
(21.40)
Nyilvánvalóan így az MSZP és a Jobbik fogja az LMP szakértelmét az önkormányzati szférában képviselni, kifejteni. (Zaj a Jobbik soraiban.)
No, de ezen kitérő után, visszatérve magára az önkormányzatiságra, az önkormányzati törvényre, nyilvánvalóan egy nagyon fontos és lényeges jogszabályról, törvényről beszélünk. Nagyon sok visszahivatkozás történt az elmúlt 21 év eseményeire, az önkormányzati lakások kötelező privatizációjától kezdve az eladósodásig meg a kötvénykibocsátásig. Azt gondolom, ez jól mutatja azt, hogy a magyar önkormányzati rendszer rendkívül összetett, és a települések viszonylag nehezen hasonlíthatók össze. Ennek ellenére maga az önkormányzati törvény, amely ma hatályban van, egyenlőségjelet tesz, a feladatvállalás tekintetében azonos jogokat ad minden településméretben, minden jellemzőben a települési önkormányzatoknak. Ez is egy ok, azt gondolom, ami elvezetett oda, hogy maga az önkormányzati rendszer finanszírozási oldalról is gyakorlatilag nem tartható, vagy nagyon nehezen tartható fenn.
Itt nagyon sok dolog elhangzott arról, hogy mi történt, miért is adósodtak el az önkormányzatok a feladatok átadásától a lopakodó feladatátadáson keresztül az európai uniós pályázatokig és az európai uniós pályázati önrészekig. Tény az, azt gondolom, hogy 2002-ig, 2003-ig volt önrészük az önkormányzatoknak ahhoz, hogy a fejlesztéseket végrehajtsák. Itt utalnék egyébként arra, hogy Ipkovich képviselő úr, úgy értettem, rosszul hivatkozott a közmű-privatizációra, hiszen a közmű-privatizációt a Horn-kormány végezte el, és az Orbán-kormány fizette ki azt a tartozást, amit a Horn-kormány a gázvagyon-privatizáció során felhalmozott. Nyilvánvalóan az a pénz egyébként nagyon jól jött akkor az önkormányzatoknak, nagyon sok fejlesztést tudtak megvalósítani, és nagyon sok fejlesztés önrészéhez tudták hozzátenni. Ehhez is, azt gondolom, tény és végigvezethető, hogy az azt követő időszakban mind a működésben, mind pedig a pályázatokban az önkormányzatok egyre inkább visszaszorultak, forrásaik csökkentek.
Az, hogy kistelepülés kontra nagytelepülés, ki miért adósodott el, ebben biztos, hogy nagyon sok igazság van minden irányból, de szerintem azért azt is számba kell venni, hogy bizony, a kistelepülések sok esetben eleve képtelen voltak vagy képtelenek arra is, hogy egyáltalán hitelt kaphassanak, hiszen eleve nincs meg az a lehetőségük, az a vagyonuk, amellyel egyáltalán hitelképesnek minősülhetnének.
A feladatok átcsoportosításánál egyébként ez a törvénytervezetünk nyilvánvalóan egyértelművé teszi, hogy a feladatokat úgy kell rendezni, hogy az fenntartható önkormányzati rendszert eredményezzen, az önkormányzatok képesek legyenek a feladataikat végrehajtani. Erre tett kísérletet egyébként az előző ciklusban az MSZP-s kormányzat. A többcélú önkormányzati társulások és az azokhoz kapcsolódó finanszírozási modell azt igyekezett kikényszeríteni, hogy a társulásba bevitt feladatokkal, a társulásban összeadott feladatokkal operálva az önkormányzatok a finanszírozási szorításból valamilyen módon kibújjanak. Azután természetesen a többcélú önkormányzatok finanszírozása is folyamatosan csökkenni kezdett, és a feladat ott maradt; teljesen torz szerkezetek jöttek létre.
Tessék visszaemlékezni, amikor egész kistérségekben vontak össze intézményeket, és ezt mutatta be a kormányzat, hogy milyen jó intézményfenntartó társulás az, amikor többtucatnyi önkormányzat, összevonva az intézményeket, egy igazgatás alá vonva, az óvodától a középiskoláig próbálja ellátni azokat a feladatokat, amelyekre egyébként a finanszírozás miatt képtelen volt. Tehát rendet kell tenni ezekben a feladatellátásokban, és mindenképpen lehetővé kell tenni azt, hogy az önkormányzatok hosszú távon is nagyon intenzíven tudjanak foglalkozni a településfejlesztéssel, azokkal a lakosokat közvetlenül érintő fejlesztésekkel, amelyeken keresztül egyébként megélik az ország fejlődését, és megélhetik a településük fejlődését is. Nyilvánvalóan nagyon fontos az intézményrendszer, fontos az intézményrendszer fenntartása, a civil szféra működtetése, de ugyanilyen fontos az a közműhálózat és az az úthálózat, amit az önkormányzatok fenntartanak, amivel a lakosok nap mint nap találkoznak.
Nagyon röviden szeretnék kitérni arra, többször elhangzott ma is a Házban, hogy 2000 fő alatt megszűnnek az önkormányzatok. Itt is látszik, hogy még a parlamentben is keveredik az önkormányzat, a polgármesteri hivatal, a jegyző és a közigazgatás szerepe. Két külön dologról beszélünk. Önkormányzatot, képviselő-testületet, polgármestert mindenhol választanak, és ahogyan ezt egyébként az államtitkár úr is megerősítette és elmondta, mindenhol lesz valamilyen mértékű önkormányzati hivatal is; a körjegyzőségekhez hasonló szisztémában gyakorlatilag létrejöhetnek ezek a hivatalok.
A törvényességi felügyelet egy nagyon izgalmas és komoly kérdés. Láttuk azt, hogy a szocialista kormányzat alatti ügyetlenkedés következtében hosszú ideig nem volt az önkormányzatoknak törvényességi felügyeletük. Azt gondolom, ez semmiképpen nem volt egy dicsőséges és jó időszak, tehát valamilyen törvényességi felügyelet kell. Itt meg kell találni azt az egyensúlyt, ezt a mi módosító indítványaink is segíteni fogják, ahol a törvényességi felügyelet egyfelől biztosítva van, biztosítva van a törvényes működés, másfelől biztosítva van az, hogy adott esetben, akár másodfokon az önkormányzat is kifejthesse a véleményét a törvényességi felügyeletről, és mindenképpen azt preferálnánk, hogy a kormányhivatal döntése, illetve az önkormányzat vitája a bíróságon gyorsított eljárásban, de a bíróság zárja rövidre, ne pedig egy kormányhivatali döntés kapcsán.
Ugyanígy mindenképpen kezdeményezni fogjuk azt, hogy az önkormányzati feladatok között a víz-, csatornaszolgáltatás megjelenjen, mert bár ugyan igaz az, hogy néhány nagy önkormányzat ezzel meglehetősen felelőtlenül bánt, például a víz-, csatornaprivatizációval akár a fővárosban, vagy akár az ismert pécsi anomália, de a települések döntő többsége nagyon is racionálisan működteti ezeket a hálózatokat, nagyon gondosan ügyel arra, hogy ezek megfelelőek legyenek, és némi segítséget is adnak azok a közműcégek a települések működéséhez.
Mindent összevetve tehát úgy gondolom, az önkormányzati törvény megérett a módosításra, ez a törvényjavaslat, amelyet a Ház asztalára tettünk, alkalmas arra, hogy tárgyaljuk, és némi módosítás után elfogadásra is alkalmas.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a T/6390. számon előterjesztett törvényjavaslatot március 19-én tárgyalta meg, és 16 igen szavazattal, 6 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.
A vitában csak néhány kérdés merült föl. Az egyik, úgy gondolom, lényegi kérdés a jegyzői szabálysértési hatóság megszűnésével kapcsolatos, mégpedig az, hogy az átmeneti időszak pontos szabályozása és a megfelelő felkészítés szükséges arra, hogy mind a jegyzői hivatalban, mind pedig az új feladatot ellátó körben a szabálysértési feladatokkal kapcsolatos további teendők ügyfélbarát módon és szakszerűen kerüljenek a továbbiakban is ellátásra.
Még egyszer tehát: a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A költségvetési vita minden évben izgalmas, ez a téma mindig heves vitát, érzelmeket vált ki, és gondolom, így van ez nálunk szerencsésebb országokban is, ahol a válság nem okozott olyan súlyos gondokat, mint Magyarországon.
Magyarországon a válság, meg persze az az elhúzódó, több mint húsz éve tartó és csak részben sikeresnek nevezhető gazdasági átalakulás, a felhalmozódott államadósság, a lakosság eladósodása mind-mind olyan súlyos terheket és problémákat okoz, amelyek még különösebb figyelmet irányítanak a költségvetésre. Éppen ezért lényeges az, hogy egy költségvetés hogyan néz ki és milyen üzeneteket továbbít, éppen ezért lényeges az, hogy a 2013. évi költségvetés tervezetének a kiszámíthatóságot, a stabilitást, a felfelé vezető út megkezdését kell bizonyítania.
Ennek a költségvetésnek a sarokszámai, amelyeket várhatóan a Ház elfogad, bizonyítani fogják azt, hogy Magyarországon visszaáll a gazdaságpolitika hitelessége, bizonyítani fogják azt, hogy egy teljesíthető, végrehajtható, reális költségvetést fogad el az Országgyűlés. Ebben a költségvetésben nyilvánvalóan számos fontos elem van, de különösen fontos eleme a költségvetésnek - és ezt a kormánypártok mindig is fontosnak és lényegesnek tartották - a közbiztonság alakulása, a közrend helyreállítása, és ennek megfelelően a Belügyminisztérium a következő évben mintegy 20 milliárd forinttal több forrással rendelkezik majd a közrend megerősítésére, illetve a további fejlesztésekre. Már 3200 rendőri létszámmal bővült az állomány, és a források lehetővé teszik majd a további bővítést, és nemcsak a személyi állomány bővülését, hanem a technikai eszközök fejlesztésére is lehetőség nyílik.
Persze miközben küzdenünk kell a gazdaság segítésével, a gazdasági válság hátrányainak a kiküszöbölésével, ugyanakkor komoly szerkezeti, strukturális problémák vannak Magyarországon, ebben, azt gondolom, mindenki egyetért, és ezek közül az egyik nagyon fontos rész az országban - aminek az átalakulására, átalakítására szükség van - az önkormányzatok területe. Abban mindannyian egyetértünk már hosszú évek óta, hogy az önkormányzatok feladatai évről évre folyamatosan bővültek, nőttek, ugyanakkor a források ezt csak részben követték, az önkormányzati finanszírozás majd' minden évben elmaradt a feladatbővüléstől, és csak azokban az években volt jobb vagy könnyebb a gazdálkodás, amikor a feladatok mellé némi forrásbővülés is társulhatott, így az idei évben legalább már a forráselvonás nem folytatódott. Így mindenki számára nyilvánvaló kell hogy legyen, hogy az önkormányzati szektor és az önkormányzati feladatok átalakítása szükségszerű, és ennek a feladatnak az elvállalása ránk hárult - nyilván az is látszik, hogy ez nem feltétlenül népszerű feladat, de szükségszerű. Szükségszerű, hogy az önkormányzatoktól az államigazgatás különváljon, szükségszerű, hogy az önkormányzatok az önkormányzati ügyek továbbvitelével foglalkozzanak, és szükségszerű az, hogy egy olyan finanszírozási rendszer alakuljon ki, amelynek során a működési hiány által teremtett hitelfelvételi igény megszűnik, magyarul: a működéshez szükséges források minden évben rendelkezésre álljanak.
A 2013-as feladatmegosztás és finanszírozási rendszer azt hivatott biztosítani, hogy az önkormányzatok a saját működésükhöz, a települések működtetéséhez és a települési feladatok ellátásához a szükséges forrásokkal rendelkezzenek is. Nyilvánvaló, hogy az átalakulás nem egyformán fogja érinteni az önkormányzatokat, és az is várható, hogy lesznek olyan helyi, lokális gondok, amelyek orvoslása szükséges. Éppen ezért a költségvetés tervezete jelentős tartalékot biztosít arra, hogy a szükséges egyedi ügyekben a segítséget az önkormányzatoknak a kormány, illetve az Országgyűlés meg tudja adni, tehát egészen biztos, hogy az elkövetkezendő évben sem kell attól tartani, hogy az önkormányzatok működésképtelenné válnának, hogy a feladataikat nem tudnák ellátni.
Én lényegesnek tartom azt, hogy már az idei évben a fejlesztésekhez, az önerő biztosításához 50 milliárd forint áll rendelkezésre, ez a pénz szükséges lesz az elkövetkezendő években is. Hiszen az, hogy az önkormányzatok tovább tudjanak lépni, hogy fejleszteni tudják a feladatok ellátására szolgáló intézményrendszerüket, egyrészt a polgároknak az érdeke, másrészt az önkormányzatoknak az érdeke, de az, hogy az EU-s támogatásokat le tudjuk hívni, nyilván az országnak és az egész gazdaságnak is az érdeke.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 2013. évre javasolt adóváltozások jól körülrajzolják azokat a célokat, amelyek a kormány programját, a kormánytöbbség programját megjelenítik.
(23.10)
Ezek: az egykulcsos arányos szja megszilárdulása, a gyermekvállalás ösztönzése az adórendszeren keresztül, a jogalkalmazási problémák orvoslása, az egységes adórendszer, az illetékrendszer átalakítása, a versenyképesség javítása, az adminisztrációs terhek csökkentése, az adómorál erősítése.
A törvényjavaslat, nagy terjedelmű törvényjavaslat számos helyen avatkozik be a jelenlegi rendszerbe. Ezek a beavatkozások különböző mértékű változásokat idéznek elő. Az egyik slágertéma ezzel kapcsolatban a január 1-jétől megszűnő félszuperbruttó intézménye, ami az évi 2 millió 424 ezer forint feletti jövedelmeket terhelő adótöbbletet szünteti meg, és így mintegy 110 milliárd forintot hagy a családoknál.
A félszuperbruttó kivezetése a 661 ezer forint feletti jövedelmeknél már nem jelent jövedelemnövekedést, illetve ott a járulékplafon megszüntetése megszünteti a félszuperbruttó kivezetését. Az egy érdekes érvelés a járulékplafon megszüntetésével szemben, hogy ezzel a magas jövedelműek munkája kiszervezésre kerül az országból, miközben az egykulcsos adórendszer megszüntetésével gyakorlatilag ugyanazt a hatást érné el abban az esetben, ha ezt a jövedelemlimitet, jövedelemszintet külön adóztatná. Tehát a két érv azért mégiscsak egymással szemben áll. Egyszerre ugyanazzal két oldalról támadni valamit, több mint érdekes.
Tisztelt Országgyűlés! A helyi adók jelentősek az önkormányzatoknál, jelentősek azért, hogy a helyi közösségek hogyan tudnak működni, hogyan tudják az önkormányzatok a működési feladataikat, illetve a fejlesztéseket elvégezni. Most a helyi adók esetében gyakran előfordul, illetve előfordulhat, hogy az adóalanyok esetenként a helyiadó-kötelezettség teljesítésével kapcsolatban nem megfelelő információval rendelkeznek, illetve nem összehasonlítható számukra az, hogy a településeken milyen helyiadó-szabályok, milyen helyiadó-mértékek vannak, így a települések közötti versenyhelyzetet is torzítja ez a rendszer.
Erre most egy jó megoldás születik. Januártól a Magyar Államkincstár üzemeltetni fog egy olyan országos adatbázist, amelyet az önkormányzatok a saját adataik alapján, a saját adataikkal töltenek fel, így összehasonlíthatóvá, átláthatóvá válik a helyi adók rendszere, és nemcsak a helyi adó mértéke, hanem a helyi adókkal kapcsolatos technikai dolgok, információk is könnyen elérhetővé válnak.
A helyiadózással kapcsolatban és egyáltalán a helyi feladatok ellátásával kapcsolatban nyilván az önkormányzatoknak segítségükre lehet a közműadó, ami egyébként a közműszolgáltatóknak alapvetően nem jelent többletterhet, hiszen az ágazati adók kivezetésével ez nem jelenik meg többletként. Jelentős változásokat hoz az illetéktörvény is. Egyszerűsödik az illetékrendszer. Az öröklési és az ajándékozási illetéknél a 18-as verzióval 2-re csökkennek a kulcsok. Az általános illeték mértéke 18 százalék, a lakásszerzéshez kapcsolódó kedvezményes illeték pedig 9 százalék lesz. Természetesen az egyenes ági rokonok közötti ingyenes vagyonszerzés továbbra is illetékköteles marad, és az özvegyek öröklésére is kiterjedhet az illetékmentesség. Ez egyébként összhangban van az új Ptk.-koncepcióval.
Sok szó esik a devizahitellel küzdőkről, és a lakásuk eladásával a helyzetükön javítani akaró devizahiteleseknek egy segítség lehet az, és a lakástulajdon-cserét, a magasabb értékűről alacsonyabb értékűre történő cserét segítheti az, hogy a negatív illetékalap utáni adókötelezettség megszűnik, magyarul, ha valaki a drágábból az olcsóbb lakásba költözik, akkor erre már az illetéket nem kell megfizetni. Lényeges változás és egyfajta szükségesség is ma már, hogy a 30 év alatti fiatalok lakásszerzési illetékkedvezménye 8 millió forint értékhatárról 15 millió forintra emelkedik, ezzel követi a valós piaci helyzetet.
Tisztelt Országgyűlés! Az adótörvények változása meggyőződésem szerint szolgálja a versenyképes, hatékony gazdaság megteremtését és a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését, valamint az egyszerűsítési program megvalósítását, ezért kérem, hogy támogassák azt.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
POGÁCSÁS TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság november 26-án, hétfőn tárgyalta az egyes törvények a Magyary Egyszerűsítési Programmal és területfejlesztéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság megállapította, hogy ez a törvényjavaslat illeszkedik abba a kormány által megfogalmazott programba, amely célul tűzte ki a lakossági ügyfelekre háruló adminisztratív terhek csökkentését, valamint a jogszabályok nyelvezetének egyszerűbbé tételét.
A javaslat négy fő csoportban módosítja a törvényeket. Ezek közül az első az anyakönyvi jogszabályokkal kapcsolatos. Itt egyrészt lehetővé teszi az egyablakos ügyintézést, másrészt rövidülnek a határidők. A névváltoztatás helyesbítésének az egyszerűsítése megtörténik, az országban minden okmányirodában ennek a kezdeményezésére lehetőség nyílik.
A második csoport a személyiadat- és lakcím-nyilvántartási törvény módosításával foglalkozik, ahol a legfőbb módosítás a nyugdíjas korúakat érinti. A jelenlegi hetven év helyett hatvanöt éves kortól nem lesz szükség új személyigazolvány igénylésére.
A harmadik csoportba tartozik az állampolgársággal kapcsolatos ügyek egyszerűsítése, illetve az ehhez kapcsolódó adminisztrációs terhek csökkentése. Eddig az állampolgársági igazolvány egy évig volt érvényes, ezt követően hároméves időtartamig érvényes lesz, de idesorolható az is, hogy az állampolgárság visszaállítását az eddigi egy helyett három éven keresztül lehet kezdeményezni.
Szó esett már a területfejlesztéssel kapcsolatos módosításról, amely lehetővé teszi, hogy a területfejlesztési kistérségi társulások a továbbiakban is működjenek a jogszabálynak megfelelően.
Összességében tehát a bizottság 16 igen szavazattal, 6 nem ellenében és 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen.
POGÁCSÁS TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság november 16-án, hétfőn tárgyalta az előterjesztést. Az előterjesztés ismertetésekor elhangzott, hogy a törvénytervezet a vállalkozók adminisztratív terheinek a csökkentésére irányuló kormányzati szándéknak megfelelő rendelkezéseket tartalmazza, a gyermekbarát közigazgatás elősegítését szolgálja, a közigazgatási eljárásjog területén felmerült jogalkalmazói tapasztalatokat és az azok által felvetett változtatási javaslatokat tartalmazza.
A bizottságban a törvényjavaslattal kapcsolatban érdemi vita nem alakult ki, így a bizottság végül 16 igen szavazattal, 2 nem ellenében és 6 tartózkodás mellett a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
POGÁCSÁS TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 2012. november 26-i ülésén tárgyalta az egyes törvényeknek az Országgyűléssel, valamint az önkormányzatokkal összefüggő módosításáról szóló T/9243. számú törvényjavaslatot. A törvényjavaslat tartalmát tekintve a polgármesterekre és az országgyűlési képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokkal, valamint a polgármesterek illetményével kapcsolatos módosításokat tartalmaz. A bizottság a javaslatot 16 igen szavazattal, 8 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
POGÁCSÁS TIBOR, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 2013. május 13-ai ülésén tárgyalta meg az egyes törvényeknek a közigazgatási hatósági eljárásokkal, az egyes közhiteles hatósági nyilvántartásokkal összefüggő, valamint egyéb törvények módosításáról szóló T/11111. számú törvényjavaslatot.
A javaslatban foglaltak módosításának célja többek között a Ket. hatálya alá tartozó hatósági ügyeknek minősülő hatósági nyilvántartás-vezetés - ideértendő a nyilvántartásba való bejegyzés és az abból való törlés - elhatárolása a hatóság által megvalósított egyéb nyilvántartás-vezetési cselekményektől.
A javaslat emellett módosítani szándékozik a kormányablakokban intézhető ügyek bővítéséhez kapcsolódó hatásköri szabályokat, és módosítások történnek a fővárosi és megyei kormányhivatalok egyes szakigazgatási feladatainak, eljárásainak egyszerűsítése, racionalizálása kapcsán a hatósági ügyintézés hatékonyabb ellátása érdekében is.
A törvényjavaslatot a bizottság megtárgyalta, és 17 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.
Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Vannak, akik azt várják egy választási évtől, hogy a választási év választási költségvetést hoz, és ha egy választási költségvetést hoz a választási év, akkor egy kicsit jobban élhetnek, jobban érezhetik magukat.
A mai vitában is többször elhangzott a választási költségvetés kifejezés, és többször elmondtuk, hogy ez az év nem hoz választási költségvetést, viszont azzal a jó hírrel szolgálhatunk, hogy ez a költségvetés többeknek és sokaknak hoz könnyebb megélhetést az elkövetkezendő időszakra.
Ez a költségvetés összhangban van a 2010-ben elkezdett kormányzati munkával, összhangban van azokkal a tervekkel, azokkal a szándékokkal, amiket a kormányoldal 2010-ben megfogalmazott. Összhangban van, annak ellenére, hogy 2010-ben egy olyan, szakadék szélén táncoló országot vettünk át, amely az adósságspirálban pörgött, egy olyan országot vettünk át, ahol a költségvetési hiány teljes egészében elszabadult, és ahol az infláció is igen magas volt. Sikerült csökkenteni az eltelt években a költségvetési hiányt, sikerült a deficiteljárás alól kikerülnünk, sikerült az inflációt lecsökkenteni, rekordalacsony inflációt létrehozni, és sikerül szép lassan lenyomni az adósságát is az országnak.
A mai napon is többször megfogalmazásra került az ellenzék, különösen a szocialisták részéről, hogy mindazt, amiket mi hibának tartunk, sőt bűnnek tartunk, amit az országgal szemben elkövettek a kormányzásuk nyolc éve alatt, miért nem szüntettük meg az eltelt három évben, miért nem tudtuk egy csapásra rendbe tenni mindazt, amit ők nyolc év munkájával tönkretettek.
Teljesen nyilvánvaló, hogy abból a költségvetési nehéz helyzetből, amelyben az ország volt, egy csapásra nem lehetett kikecmeregni. Nem szabad elfelejteni azt, hogy Magyarországon a gazdasági válság nem 2008-ban kezdődött. A gazdasági válság, a válság, amit a szocialisták okoztak az ő saját bevallásuk szerint is, az ő kormányzásukkal kezdődött, és nemcsak a nemzetközi pénzügyi piacok összeomlásának a hatásait kell kiküszöbölnünk, hanem azt a rendkívül káros kormányzati időszakot is, amelyet az a két kormányzati ciklus jellemzett.
A mostani költségvetés - összhangban a kormányzati ciklussal - megteremti, illetve lépéseket tesz a nagy átalakítások befejezésére. Ezen nagy átalakítások számtalan területen a kiadások lefaragását segítik, és azt a célt segítik, hogy a munka értékét megmutatva egy munkaalapú társadalomba vezessük át az országot, ahol a támogatások, ahol a juttatások, ahol a jövedelmek a munka alapján kerülnek kiszabásra.
Sokszor elhangzott ma a Házban, hogy például a családi pótlék vagy a nem munkához kötött juttatások miért nem növekednek. Ma az ország, ma a társadalom nem bírja el azt, hogy a munka nélkül megszerezhető jövedelmek vagy a munka nélkül juttatott támogatások emelkedjenek. Ma nekünk az a fontos, hogy megmutassuk azt az embereknek, hogy érdemes dolgozni. Érdemes dolgozni, és hogyha dolgoznak és gyermekeket nevelnek, akkor több pénzt kapnak, több pénz marad náluk, nagyobb büdzséből gazdálkodhatnak otthon is.
Tisztelt Országgyűlés! Az átalakítások egyik legnagyobb színtere az önkormányzati rendszer volt. A rendszerváltás után kialakult önkormányzati rendszer tulajdonképpen az eltelt 20-22 évben folyamatosan csökkenő költségvetési kondíciók mellett működött. Az önkormányzatok a feladatok növekedése mellett egyre kevésbé jutottak hozzá az állami támogatásokhoz, és természetesen a gazdasági válság, a termelés visszaesése, az adófizetés csökkenése az önkormányzatokat is sújtotta.
Értelemszerű volt, célszerű volt az önkormányzati feladatok újraértelmezése, és az elhangzottakkal ellentétben nagyon sok önkormányzat esetében a feladatátvállalás, az állami feladat átvállalása az önkormányzatok működési könnyebbségét már önmagában elősegítette, önmagában megteremtette. Különösen igaz ez a kisebb önkormányzatoknál, de a nagyobb önkormányzatoknak is jelentős segítséget jelenthet az, hogy olyan feladatok, amelyek egyáltalán nem tartozhattak vagy nehezen voltak beilleszthetők egy-egy önkormányzathoz, azok a feladatok elkerülhettek.
Tudok konkrét példaként ilyeneket felsorolni. Most ha csak a tűzoltóság esetét mondom el, azt gondolom, hogy elég abszurd helyzet volt, hogy az önkormányzatok esetében a kisvárosok, adott esetben 15-20 ezres kisvárosok 100-120 ezer ember tűzvédelmével, tűzmegelőzésével foglalkoztak, az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat kellett előteremteniük. Így volt ez például Monor esetében is, ahol egy 18 ezer lakosú városnak kellett megteremteni egy 130 ezer lakosú térség tűzoltóságának a dologi feltételeit és időnként a bérhez is hozzájárulni. Egy ilyen kisváros épített tűzoltólaktanyát, egy ilyen kisváros vásárolt például tűzoltóeszközöket.
De ugyanez elmondható a középiskolák fenntartására, és ugyanez elmondható minden olyan körzeti feladatra, amelyet nem egy nagyváros, nem egy megyei jogú város végzett el, hanem egy lényegesen kisebb település.
(21.20)
Ezeknek a feladatoknak a szétválasztása, az állam által felügyelt közigazgatási feladatok leválasztása segíti azt, hogy az önkormányzatok a saját feladatukkal, a fejlesztésekkel, az óvodai ellátással magasabb színvonalon tudjanak foglalkozni.
Az önkormányzatok esetében pedig nem kerülhető meg - és ez nagyon nagy eredmény -, hogy a hitelek átvállalása, illetve az 5 ezer lakos feletti önkormányzatoknál a hitelek részbeni átvállalása egyfelől a működést teszi könnyebbé, hiszen a hiteltörlesztéshez kapcsolódó kamatok nem terhelik az önkormányzatokat, másfelől megteremti a lehetőségét annak, hogy az elkövetkezendő időszakban akár a saját fejlesztések, akár az európai uniós fejlesztések önrésze könnyebben előteremthető legyen.
Az önkormányzati hitelfelvételekkel kapcsolatban elhangzó viták rendkívüli mértékben degradálják az önkormányzatoknak azt a küzdelmét, amit az elmúlt 10-12 évben folytattak, hiszen az önkormányzatoknak egy folyamatosan szűkülő támogatási rendszer mellett egyre magasabb színvonalon kellett megfelelni egyrészt a feladatok ellátásának, másrészt a települések fejlesztését végrehajtani és az európai uniós pályázatokhoz az önrészeket előteremteni. Azt tudjuk, hogy nagyjából mintegy 1500 milliárd forint kivonására került sor az önkormányzati költségvetésekből 2002 és 2010 között, míg az önkormányzati adósságállomány 1100 milliárd forint volt. A két összeg majdnem hogy köszönő viszonyban van egymással, és ha ezt végiggondoljuk, akkor talán nem olyan nehéz megérteni, hogy miért kényszerültek az önkormányzatok hitelfelvételre. És a hitelátvállalás körüli vizsgálódások is azt mutatják, hogy a települések nagy része messze nem felesleges beruházásokra költötte a forrásokat, hanem sokszor egyszerűen működésre, a legtöbb esetben pedig olyan fejlesztésekre, amelyeket a polgárok ma is megelégedéssel használnak, és igenis elvárták és elvárják a települési vezetőktől, hogy komfortosabb környezetben élhessenek, és elérhessék azokat a szolgáltatásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a települések képesek legyenek őket megtartani.
A benyújtott költségvetés tartalmazza az önkormányzatok működéséhez szükséges forrásokat. S bár itt eléggé el nem ítélhető módon összehasonlításra került a feladatok átvállalása előtti és a mostani költségvetési főösszeg, nyilvánvaló, hogy ezt a kettőt nem lehet összehasonlítani. Teljesen egyértelmű, hogy a jelenlegi költségvetés tervezetében megfogalmazott több mint 700 milliárd forintos támogatás az önkormányzati működés biztonságát lehetővé teszi. S azt is folyamatosan elismertük a vitában, hogy a feladatfinanszírozásra történő átálláshoz szükséges finomhangolás ebben a költségvetési időszakban megtörténhet.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Én azt javasolom és azt kérem, hogy a költségvetés elfogadását támogatni szíveskedjenek. (Taps a Fidesz soraiban.)