Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A parlament munkarendjével kapcsolatos változások az ellenzék folyamatos sértettségét és kritikáját váltották ki. Szinte nem volt olyan hét, amikor napirend előtti vagy utáni felszólalások ne hangzottak volna el ez ügyben.

(23.20)

A kérdés minden vonatkozását megvitattuk már, nincsenek új érvek, nincsenek új szempontok, csak a már sokszor hallott vádak ismétlődnek.

Az úgynevezett olajügyi rendkívüli ülésnap reggelén éppen az ön frakcióvezetője, Kuncze Gábor képviselő úr szólalt fel ugyancsak a háromhetes parlamenti ülésrend tárgykörében, és az Országgyűlés tekintélyét féltette - ismétlem még egyszer, az olajügyi vita reggelén - a túl ritka ülésezéstől. Nem vagyok próféta, nem tudtam neki azt válaszolni, amit már este válaszoltam volna, hogy éppenséggel egyes ülések járulnak hozzá a parlament tekintélyének igen mélyre történő alászállásához.

Nos tehát, mondhatnánk azt is, hogy ez a kisszerű vita a parlament belügye, amellyel kapcsolatban a kormánynak nem is volna oka megszólalni, az Országgyűlés törvényalkotó munkáját ugyanis érdemben nem befolyásolta a háromhetes munkarendre való áttérés. A statisztikák bizonyítják, hogy lényegében ugyanolyan arányban végzi el munkáját a parlament, mint az egyhetes ülésezés időszakában. (Az iratait rendezgető Bauer Tamáshoz:) Ha gondolja, képviselő úr, folytatom - mert én odafigyeltem önre.

Az ismételten felmelegített vitában azonban az ellenzék rendre elfeledkezik egy lényeges vonatkozásról, arról, hogy az Alkotmánybíróságnak a parlament munkarendje kérdésében hozott határozata új helyzetet teremtett, és ma már a vitát nem lehet ugyanarról folytatni, mint az Alkotmánybíróság határozatát megelőzően. Az Alkotmánybíróság döntése előtt ugyanis a Házszabály értelmezéséről, a parlament többéves gyakorlatáról és annak megváltoztatásáról volt szó.

Az Alkotmánybíróság döntése után már csak arról lehet szó, hogy a Házszabály alkotmányellenességét vajon hogyan lehet kiküszöbölni. Az Alkotmánybíróság ugyanis 4/1999. számú határozatában azt állapította meg, hogy az Országgyűlés működésének folyamatossága az alkotmányban előírt rendes ülésszakok szabályozásából eredően alkotmányos követelmény. A folyamatosság akkor biztosított, ha az Országgyűlés úgy állapítja meg az ülésezés rendjét, hogy a rendes ülésszakok alatt az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladóan követik egymást. Annak eldöntése, hogy az egyes ülések milyen rendszerességgel kövessék egymást, az Országgyűlés és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Megállapította a határozat azt is, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet okozott, hogy a Házszabály a jogbiztonság követelményeinek nem megfelelő módon szabályozta a rendes ülésszakokon belüli ülésezési rendet.

Ma már tehát nem az a kérdés, hogy vissza kell-e, illetve vissza lehet-e térni a hetenkénti ülésezési rendhez - most egy pillanatra kérném a képviselő úr figyelmét -, a Házszabály munkarendi szabályainak alkotmánysértő jellege folytán ugyanis a Házszabály megfelelő módosítása nélkül a hetenkénti ülésezésre való visszatérés sem lenne semmivel sem alkotmányosabb, mint a jelenlegi munkarend. Ahhoz tehát, hogy a parlament munkarendjét az Alkotmánybíróság határozatában előírt követelménynek megfelelő alkotmányos alapokra helyezzük, a Házszabály konszenzusos, kétharmados többséggel elfogadott módosítását kell elérni. Ezért tehát nemcsak a kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok is felelősséget viselnek, hiszen nélkülük, egyetértésük nélkül nem alkotható meg az Alkotmánybíróság által előírt házszabály-módosítás.

Nem elegendő tehát napirend előtti és utáni felszólalásokban ostorozni a kormánypártokat, mintha az ellenzéknek semmiféle felelőssége nem lenne a kialakult alkotmánysértő helyzet megszüntetésének elhúzódásában. Az lenne a konstruktív magatartás, ha az ellenzéki pártok komolyan törekednének arra, hogy az ügyrendi bizottság keretében alakult albizottságban kölcsönös támogatásra számot tartó kompromisszumok kidolgozásában vegyenek részt.

Egyébként pedig ami a nyilvánosságtól való elzárását illeti a parlament munkájának: a képviselő úr nagyon jól tudja, hogy egyrészt a televízió, másrészt a rádió közvetíti, harmadrészt pedig az írott média képviselői (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) részt vesznek, ilyenkor éjszaka ugyan már nem, de nagyon gyakran és igen nagy számmal a parlament ülésein. Tehát nincs elzárva a parlamenti munka a nyilvánosságtól.

Köszönöm szépen.