Felszólalás adatai

DR. ÓDOR FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha a vidékről beszélünk, ha pályázatokról és fejlesztésekről beszélünk, egy mondatot legyen szabad megidéznem, önök is hallhatták ezt: "soha nem látott pénzek és fejlesztések" fogják Magyarországot majd illetni. Attól tartok, hogy a soha nem látottból az lesz, hogy mi soha nem fogjuk látni, mi, vidéken élők soha nem fogunk ezzel találkozni, mert a források allokálása során először is időben nem fogjuk látni. Hiszen a pályázatok kiírása, úgy látjuk, elhalasztódik, úgy látjuk, hogy ennek az esztendőnek, figyelembe véve a közbeszerzési feladatokat is, már nem lesznek fejlesztései azokból a pénzekből, amire azt mondták, "soha nem látott". Hát ez 2007-re igaz.

Ha a turizmusról beszélünk: ez időhöz kötött, Magyarországra nem igazán a téli turizmus a jellemző. Ha erre gondolunk, akkor 2007-ben már elkéstünk, szomorúsággal kell megállapítani. Bizonyára szükség volna rá, hiszen mindannyian látjuk, hogy mit tud jelenteni, kezdve a falusi turizmustól a minőségi turizmuson keresztül a fürdőturizmusra építetten. Ezekkel szintén nagyon komoly gondjaink vannak, és az elkövetkezendő hónapok nem azt erősítik bennünk, hogy megnyílhat ezeknek a pályázatoknak a hozzáférése.

Ha a gondjainkról és a vidékről beszélünk, ez a közel 3200 önkormányzat jelen állapotában messze nem tudja azokat a produktumokat teljesíteni, amit az elmúlt esztendőkben, 1990-et követően megszokhattunk már. Hiszen pontosan az történt, hogy ezek az önkormányzatok, kezdve onnan, hogy a polgármester volt a legjobban érdekelt benne, hiszen négyévenként kérdezték, hogy mit tudott teljesíteni, forrásokat kívántak gyűjteni, és ezekből a forrásokból fejleszteni tudták mindazokat a kötelezően és nem kötelezően ellátandó feladatokat, amelyek a település élhetését, szebbítését jelentették.

Ennek az esztendőnek a szomorú tapasztalata, hogy a megye szó mint szitokszó jelenik meg a kormányzati oldalon. Talán félnek, mint ördög a tömjénfüsttől a megye szótól, mert forrásokat vontak el. Elvontak egyrészt saját működésünktől, ezért kénytelenek vagyunk vagy minőségében csökkenteni szolgáltatásainkat, vagy pedig intézménybezárásokra is gondolni. Ezek kötelezően vállalt feladataink, amiket az elmúlt esztendőben még nem mi vállaltunk, erre való hivatkozással. De mi csak egy kis szelete vagyunk az önkormányzatiságnak. Ha a települési oldalt nézzük, ott vannak a komoly gondok.

Elvették a megyei önkormányzattól és a megyei területfejlesztési tanácstól a döntési lehetőséget az infrastrukturális fejlesztésekhez, és ezt átvitték regionális szintre. Ha a mi észak-magyarországi régiónkat nézzük, oly mértékű a csökkenés, hogy kevesebb a három megyére, mint amiről az elmúlt esztendő március 31-ig lehetett dönteni egyedül Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Lehet, hogy tavaly oka volt ennek, de az idén nem tudjuk, hogy mi az oka. Talán csak nem az, hogy ne fejlesszenek az önkormányzatok, ne történjenek olyan infrastrukturális fejlesztések, amelyek nem uniós pénzek, hanem hazai források felhasználásával történhetnek?

Az uniós pénzekre, ahogy szóba került, néhány egészen kicsi pályázati forrást írtak ki, ami igazából nem tud jelentősen javítani a helyzetünkön. Ha arra gondolunk, hogy foglalkoztatási pénzek felhasználása történik, és ez szükséges, hiszen vannak az országnak olyan régiói, ahol az uniós átlagot bőséggel meghaladó, sőt a magyar átlag dupláját kitevő problémák vannak a munkanélküliségben, oda milyen források jutnak? Úgy látom, hogy nem kapnak elég támogatást a munkaügyi központok, most már regionális munkaügyi tanácsok arra, hogy a közhasznú foglalkoztatásban tudjanak jelentősen lépni. Komoly gondjaink vannak azoknak a nem szakképzett embereknek a foglalkoztatásával, akiket szeretnénk helyzetbe hozni.

Tehát ha az önkormányzatok eleve kevesebbet kapnak az önök által megszavazott költségvetésből, ha a nemzeti forrásainkat elveszik, és a megyei területfejlesztési tanácsoknál nem dönthetnek, akkor azt mondják: az uniós pénzek. Erre pedig, ahogy említettem a felszólalásom elején, a soha nem látottság a jellemző. Nagyon bízom benne, hogy meg fog cáfolni az idő, csak legyen már itt az ideje ennek, hogy megcáfoljanak, mert ebben az esztendőben, úgy látom, sajnos nem lesz erre módjuk és lehetőségük. Magyarul a vidék fejlesztéséről, az ott élés lehetőségeiről azt kell mondani, hogy csökkennek a lehetőségeink; az iskolabezárásokról volt szó, a tömegközlekedés gondjairól, a vasútbezárásokról is volt szó, tehát nem igazán abba az irányba haladunk, hogy ott jó élni, hanem talán az az üzenet, hogy akinek van egy pici esze, az próbáljon bevonulni a nagyvárosokba, hátha majd ott talán a segélyezettek kenyerét tudja megenni. (Dr. Géczi József Alajos: Elnök úrtól többet vártunk.)

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(15.20)