Felszólalás adatai

Nagyon-nagyon sok törvényt hoztunk a mai nap folyamán is és az elmúlt közel másfél évben is. Hadd utaljak itt néhányra; a mai nap folyamán többek között a cukorgyárakról, a helyi adókról a személyszállítás kérdésköréről, vagy Magyarország kormánya és Georgia kormánya, illetve Katar Állam kormánya között, hogy a jövedelem- és vagyonadók területén a kettős adóztatást elkerüljük. Ezek mind-mind fontos, mindannyiunk számára karizmatikus törvények, amelyek gyakorlati kihatással vannak az emberek életére. A ráció által vezérelt ésszerű megfogalmazású törvények ezek, fontosak a két ország közötti kapcsolatok vonatkozásában is.

Azt is tudjuk, hogy az Országgyűlésnek és a mai kormánynak vannak örökségei, és vannak olyan területek, amelyek irányában adósságok halmozódtak föl. Nem csak pénzügyi és nem csak gazdasági értelemben van adósság előttünk, amelyeket törlesztenünk kell, amelyekkel szemben föl kell lépnünk, és ebből az adósságcsapdából szabadulnia kell az országnak, a magyar nemzetnek. Mentális és morális, ha tetszik, lelki értelemben is adósságokkal vagyunk tele. Elindultunk azon az úton, hogy törlesszük a magyar nemzet előtt elődeinknek köszönhetően fölhalmozódott adósságokat.

Ilyen volt többek között a magyar állampolgárság megadásának a lehetőségéről szóló állampolgársági törvény módosítása, amely a határokon túl élő nemzettársaink részére adta meg a lehetőséget, hogy a magyar állampolgárságot fölvegyék. Nagy örömmel nyugtázhatjuk, hogy ezt is megtettük. Az új magyar kormány még meg sem alakult, a parlament ezt a döntését máris meghozta. De ugyanilyen lelki erővel bíró döntés volt a Trianont meghaladni akaró törvényi módosítás is, amellyel a nemzeti összetartozást próbáltuk meg sulykolni, erősíteni, amely szintén egy komoly, lelkünket, a Kárpát-medencei magyarság lelkét ápoló törvényi módosítás volt. Én ezek sorába illeszteném az előttünk fekvő javaslatot is.

Nagyon fontos, hogy egy adott időszakot majd természetesen az adott korban minket meghaladó generációk, a következő parlament, a mindenkori Országgyűlés, amikor egyszer vizsgálja, hogy milyen döntést hoztunk ebben az időszakban, milyen döntéseket hoztunk az ország életének javítása érdekében, akkor is el tudjunk számolni és nyugodtan álljunk helyt, és elmondhassuk magunkról, hogy amit megtehettünk, azt megtettük, és az ország érdekében tettük.

Mindannyian törekszünk a jó állam létrehozására, és mint parlamenti képviselők vagy mint magánemberek is törekszünk arra - gondolom, mindannyian -, hogy jó emberként élhessük meg az életünket. A képviselői felelősségünk is erre ösztönöz és predesztinál minket. Nyilván azt, hogy jó emberek leszünk-e, és az utókor hogyan ítéli meg a tevékenységünket, nem láthatjuk előre, de egy biztos, attól leszünk igaz és jó emberek, ahogyan nap mint nap hozunk döntéseket, és majd egy végső elszámoláskor a Jóisten előtt számot teszünk, hogy jól döntöttünk-e vagy nem. Nyilván hibaszázalékkal dolgozunk mindannyian, de törekedjünk arra, hogy javítsuk ezt az arányt, törekedjünk arra, hogy a hibaszázalékainkat minél kisebb mértékben kövessük majd el vagy élhessük meg.

Ezért azt hiszem, hogy kötelességünk és felelősségünk magyar országgyűlési képviselőként a választópolgárok által feljogosítva, hogy összegyűjtsük és felmutassuk ezeket az értékeket, lelki és anyagi értelemben is a jelenkor számára, s nemcsak Magyarország számára, hanem a térség, Európa vagy akár a világ számára is, hiszen van mit megmutatnunk, vannak értékeink. Ilyen érték Máriapócs, ilyen érték a könnyező Szűz Mária ikonja, és ilyen érték a magyar görög katolikusság, a dorogi egyházmegye, amelynek egy hosszú küzdelme zárult le azzal, hogy egyházmegyévé alakulhatott és megkapta a lehetőséget arra, hogy az egyházi hierarchiában is betöltheti azt a nemes küldetését, amelyet elvégzett az elmúlt száz évben az értékek ápolása, felmutatása, megmentése területén.

2008. április 9-én nyújtottam be az Országgyűlés elé a Máriapócsról szóló országgyűlési határozati javaslatomat, ám akkor ez sajnos nem jutott révbe. De öröm tölti el a lelkem és a szívem, mert ma itt - talán részben ennek is köszönhetően - tárgyaljuk kibővítve, aktualizálva ezt a javaslatot, a centenáriumot megünnepelve. Úgy érzem, hogy ez egy fontos előrelépés, fontos lehetőség, s nemcsak egyéni képviselőként, hanem mindannyiunk számára. Vagyunk itt néhányan görög katolikus felekezetűek, de nemcsak nekünk fontos ez, hanem mindenkinek fontos, hiszen valóban nemzeti összetartozásunk helye is Máriapócs. A görög katolikusság magyar nyelvű liturgia hirdetése melletti kiállása is ezt mutatja. Itt utalnék II. Rákóczi Ferenc követelésére és kérésére, amely valóban a nemzeti érzésünk magasiskolája volt, hiszen a százpontos követelésében ő maga is követelte a Habsburg császár által elvitt eredeti ikon visszaadását, amely sajnos nem valósult meg, ettől függetlenül azok a csodák, amelyek a könnyezésben és az azt követő gyógyulásokban megmutatkoztak - amikre képviselőtársaim közül már többen utaltak -, mind-mind igazolják a hely kegyelmi állapotát. És ez óriási kincs mindannyiunk számára, nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a szomszédos népek számára is. Jó, ha ezt fölismerjük.

Szeretném felhívni a figyelmet Máriapócs lelki erejére is. S hadd utaljak röviden arra - azt hiszem, jó néhányan gondolkozunk ezen, de talán nem haszontalan erről e késő esti órában is néhány mondatot elmondani -, amikor rendelkezünk azzal a képességgel, hogy legalábbis igyekezzünk fölismerni a világ bajait, láttatni Európa problémáit, gondjait, és adott esetben a térség gondjait, bajait is, többek között talán arra lyukadhatunk, hogy sok-sok ész által diktált döntést hozunk, vagy úgy véljük, hogy a ráció meghatározott döntései alapján helyesen járunk el.

(20.10)

Ezen döntések mögött sok esetben sajnos nincs ott kellő mértékben és kellő súllyal a lélek ereje, nincs ott kellő mértékben és kellő súllyal a szív ereje. És a világ mai problémái, bajai valahol idevezethetnek. Ezen kell egy apró lépéssel változtatnunk, legalább nekünk, magyaroknak, hogy a lelkünket, a szívünket a helyére tegyük, és döntéseink során ne csak pragmatikus, a ráció által hozott döntéseket hozzunk, hanem a szív által befolyásolt, meghatározott döntéseket is.

A világot a magunk kicsiny országában próbáljuk meg visszabillenteni abba az egyensúlyi állapotba, amely a ráció és a lélek egyensúlyát jelenti. Ez a döntés, ez a mostani javaslat erről szól, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a lelki adósságunkat próbáljuk rendbe tenni, amelyek azért vannak. És tudjuk, hogy a lélek ereje mindent eldönt, mindent meghatároz, és ezen keresztül lehet talán egy komoly lépést tennünk afelé, hogy a világot, és így közben Magyarországot is és Európát is a szeretet civilizációja felé fejlesszük, és ne mindig az ész, a puszta ráció felé engedjük sodorni, amely sokszor túlzott mértékű, rideg, pragmatikus döntésekhez vezet. Az észnek is megvan a helye, de a szívnek is ott kell lenni a döntéseinknél, és a parlament, a magyar parlament döntéseinél is ezt figyelembe kell venni. Ez az előttünk fekvő javaslat erről szól, ezt próbálja meg visszabillenteni.

Szeretnék még arra utalni röviden, hogy a lelki jelentősége és a lélek megerősítése mellett természetesen van ennek a döntésnek is pragmatikus jelentősége, hiszen a vallási turizmusban, amire Ékes Ilona vagy államtitkár úr utalt, mind-mind ott van. Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy valóban már most is általában 500-600-700 ezer zarándok érkezik Máriapócsra. Tehát lehetne ezt még növelni, lehetne ezt fokozni, természetesen kellő tartalommal, szálláslehetőségek biztosításával, zarándokházak építésével, hiszen van mit megnézni Máriapócson, és ezt a kegyelmi állapotot, ezt a kegyelmi helyet bizony határainkon túl élő görög katolikusok, római katolikusok, protestánsok és mások is, más nemzethez tartozók is örömmel élvezhetnék, és fogják is, és teszik is mindezt.

A ruszinokról elhangzott már itt jobbikos képviselő úr részéről, én csak hadd mondjam el, hogy II. Rákóczi Ferenc a leghűségesebb népének nevezte a ruszinokat, és természetesen 1720-ban Pócs településen az akkori vármegyei összeírások még tiszta ruszin lakosságúnak vélték és jegyezték föl Pócsot. A ruszinok Mekkájának is nevezték Máriapócsot; azt hiszem, azóta természetesen sok minden változott. Egy biztos, hogy a magyarság számára is egy olyan helyről beszélhetünk, amely mindenféle támogatást, mindenféle odafigyelést megérdemel. Bízom benne, hogy ez az országgyűlési javaslat, amely előttünk fekszik, sokat fog lendíteni azon, hogy Máriapócs tovább épüljön, fejlődjön, a bazilika és környéke tovább erősödjön. És bízom benne, hogy az a szándék, ami a javaslatban megfogalmazódott, az az elismerés a görög katolikusság, a görög katolikus egyház felé mindenképpen példaértékű lesz, és remélem, hogy semmiféle olyan, esetlegesen más nézőpont nem kerekedik felül, amely mondjuk, e javaslat elfogadásának a megakadályozását jelentené.

Arra kérem önöket, hogy ebben a mai rohanó világban is igyekezzünk kellő felelősséggel, odafigyeléssel támogatni az előttünk fekvő javaslatot. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója teljes mellszélességgel kiáll a javaslat mellett, és arra kéri az Országgyűlést, hogy mindenki szavazza meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)