Felszólalás adatai

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető úr! Tisztelt Országgyűlés! Három dologban szeretnék a felvetett kérdésekre reagálni. Elsőként úgy gondolom, hogy meglehetősen plasztikus és valóságos frakcióvezető úr hasonlata a farkas elüldözésére vonatkozó kérdésfeltevés kapcsán, lévén, hogy nem volt olyan farkas, amelyet el kellett volna űzni, ezért aztán senki ne tetszelegjen a farkasűző szerepében.

A második dolog: én magam is úgy gondolom, hogy Magyarországnak jól felfogott saját érdekéről van szó, amikor arról beszélünk, hogy tartósan milyen módon biztosítható Magyarországon az Európai Unió átlagát meghaladó növekedés. Jelen esetben az elmúlt hét év után általában, amikor 2 százalékponttal volt magasabb a magyar hozzáadott érték bővülése az európai régi 15-ök átlagánál, most nagyjából 3 százalékkal látszik többnek erre az évre ez az érték. Tehát milyen módon lehet tartósan biztosítani ezt a többletet, hiszen ez a többlet az, ami az ország felzárkózását, ha úgy tetszik, akkor csatlakozását az Európai Unió magasabb életszínvonalához, magasabb gazdasági teljesítményéhez biztosítani fogja.

Bizonyosan ez nem valósítható meg anélkül, hogy Magyarországon egyensúlyban legyen a költségvetés. A magyar gazdaság teljesítménye akkor tud igazán kibontakozni, hogyha tartósan stabil egyensúlyi viszonyok alakulnak ki az országban. Nyilvánvalóan erre kell törekednünk, ezért csökkentjük a költségvetés hiányát az elmúlt három évben tartósan, és nyilvánvaló, hogy a következő években is folytatnunk kell ezt az utat.

Hogy ennek természetesen vannak a mi esetünkben olyan korlátai, amelyet objektív korlátként lehet és kell figyelembe venni, azt gondolom, nehezen vitatható, hiszen Magyarországon ezt a hiánycsökkentési folyamatot aközben kell végrehajtani, miközben egy infrastrukturális felzárkózási kényszerben is van az ország. Ez a kényszer valamennyiünk számára azt az üzenetet is hordozza, hogy Magyarországon el kell végezni a korábban el nem végzett fejlesztéseket, csakúgy a közlekedési infrastruktúrában, mint más területen az országban.

Ezért tehát azt gondolom, hogy egyet lehet érteni azzal a megközelítéssel, ami azt mondja, hogy nem azért, mert Brüsszelben mondja bárki, nem azért, mert a nemzetközi trend ezt mutatja, hanem azért, mert az országnak a gazdaság fejlődése érdekében szükséges ezeket a döntéseket meghozni, és így átalakítani a magyar gazdaságot és a magyar költségvetést.

Végezetül bizonyosan nincs nagy különbség abban sem képviselő úr megközelítésében, amely azt mondja, hogy a költségvetés hiányának csökkentését egyben egy olyan gazdaságpolitika részeként, annak szerves elemeként érdemes végrehajtani, amiben más elemeknek is van szerepe.

(14.10)

Szerepe van a gazdaság növekedését biztosító olyan lépéseknek, mint például az adócsökkentés - ha az elmúlt éveket nézzük -, hiszen 2005-ben és 2006-ban is jelentős adócsökkentéseket hajtunk végre Magyarországon. Ha a következő évi egyenleget nézem, a költségvetés bevételeinél mintegy 200 milliárd forintot hagy kint a vállalkozásoknál, a magyarországi adófizető állampolgároknál, ezzel is biztosítva, hogy minél gyorsabb és minél hamarabbi legyen az a felzárkózás, ami valamennyiünk célja és érdeke.

Meggyőződésem szerint ugyanakkor nem lehet radikális adócsökkentésről beszélni mindaddig, amíg valaki a radikális adócsökkentés mellett a radikális kiadáscsökkentésről is szót nem tesz, hiszen nem tartom valószínűnek, hogy a 200 milliárdot lényegesen meghaladó mértékű adócsökkentéseket Magyarországon az egyensúly tartása, sőt javítása mellett úgy lehetne megvalósítani, hogy eközben kiadáscsökkentésre ne kerüljön sor. Aki tehát a parlament által elfogadott javaslatnál radikálisabb mértékű csökkentésekről beszél, az beszéljen a radikális kiadáscsökkentésekről is, hiszen csak ebben az esetben valósulhat meg az az egyensúlyjavulás, amelyben a közgazdászok, a nemzetközi és a hazai szakértők is alapvetően egyetértenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)