Felszólalás adatai

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Röviden szeretném indokolni önöknek, hogy miért támogatja a kormány a képviselő hölgy és urak ezen önálló indítványát.

Először is érdemes tisztázni pontosan azt, amit Balsai képviselőtársam is mondott, hogy az alkotmánybírósági törvényben az alkotmánynak az Alkotmánybírósággal kapcsolatos rendelkezéseivel kapcsolatban mit tartalmaz a jogszabály és ez miért lesz hasznos Magyarország állampolgárainak. Pontosan azért jó ez a létszámbővítés, pontosan azért jó ennek az előrehozatala már július 11-éig, mert mindannyian tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság nagyon sokféle ügyben nagyon nagy ügyhátralékkal rendelkezik, és ezek ledolgozására, nyilvánvalóan akár háromfős tanácsok összeállítására, akár a teljes ülés előtti tárgyalására hasznos, ha minél hamarabb megvannak az új alkotmánybírók, mert elősegíthetik az ügyhátralék ledolgozását.

Másrészről újfajta ügyei lesznek január 1-jétől az Alkotmánybíróságnak. Nem pusztán egy absztrakt jogi szemlélet szerint fogja vizsgálni a törvényeket, hanem konkrét jogsértéseket kell hogy vizsgáljon, és konkrét bírósági ítéleteket semmisíthet meg akár. Éppen ezért szükség van a konkrét és gyakorlott bíróknak vagy ennek a szemléletnek a minél hamarabbi bevonására az Alkotmánybíróság gyakorlatába. Ezért indokolt a módosításnak ez a része, amivel a képviselő úr is kezdte az expozéját.

A másik résszel kapcsolatban, amely valóban nagyobb visszhangot váltott ki, érdemes azt tisztáznunk a legelején, hogy mire nem irányul az a javaslat, amit nagyon sokan mondtak, nagyon sokan riogatnak ezzel. Természetesen semmifajta veszélyben nincsen senki, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és úgy, azt betöltve kapja meg a nyugellátását. Semmifajta veszély nem leselkedik azokra, akik ez előtt 5 évvel vannak, tehát egyfajta védett korban vannak, a nyugdíjkorhatárt megelőző 5 évvel, tehát 57 éves korukat már betöltötték.

Nyilván nem vonatkozik, ahogy a képviselő úr is mondta, sem bányászokra, sem vegyészekre, sem olyan művészekre, akikre speciális jogszabályok eddig is hatályban voltak. Szintén nem vonatkozik azokra, akik valóban munkaképtelenek, akik egészségügyi állapotuk vagy másfajta fogyatékuk miatt nem képesek munkavégzésre, valóban akár munkájuk, akár attól különböző körülmény miatt nem képesek arra, hogy munkát végezzenek, illetőleg nem kell senkinek attól félni, hogy ettől valaki tömegesen munkanélkülivé válik, vagy tömegesen elveszti a juttatását vagy az csökkenni fog, hiszen ezt szintén nem tartalmazza ez a javaslat.

Mire irányul viszont az előttünk fekvő alkotmány- és törvénymódosítás? Arra irányul, amit minden párt a kampányban nagyon hangosan hangoztatott, hogy a nyugdíjrendszert, a rokkantnyugdíjrendszert úgy kell áttekintenie majd a választásokon nyerő pártnak, hogy azok, akik munkaképesek, ne segélyekből éljenek, ne nyugdíjnak álcázott szociális juttatásokból, hanem munkából éljenek. Minden párt, amelyik itt ül, a választási kampányban elmondta, hogy neki ez célja. A társadalmi igazságosság jegyében, a jogszerűség jegyében azt szeretné elérni, ha kormányra kerül, hogy ezek a juttatások - (A kormánypárti frakciók felé pillantva:) látom, most is bólintanak képviselőtársaim - azoknak járjanak, akik valóban munkaképtelenek, akik vagy idős koruknál fogva vagy egyéb fizikai adottságaiknál fogva nem képesek a munkavégzésre. Ne más helyett, ne a munkanélküliség helyett vagy ne a szociális juttatások helyett járjanak különböző nyugellátások, hanem valóban azoknak, akik ezt élethelyzetüknél fogva megérdemlik, vagy a társadalmi újraelosztó rendszerben részükre ezt a juttatást folyósítani kell.

Amikor a kampányban volt szó erről, mindenki egyetértett. Most, amikor képviselőtársaim beterjesztették ezt a javaslatot, hirtelen mindenki 180 fokot fordított az álláspontján, ez ellen szólal föl, ez ellen a törvényjavaslat ellen ágál, akár itt a parlamentben, akár azon kívül is, és különböző módokat, ennek megtámadását, leszavazását helyezik kilátásba. Ez a javaslat tehát arra irányul, amit önök mindnyájan hangsúlyoztak az egy évvel ezelőtti választási kampányban, arra irányul, hogy aki munkaképes és 57 év alatti, és nincs más olyan egészségügyi körülmény, ami ezt kizárná, az dolgozzon.

Ma Magyarországon az emberek úgy mennek nyugdíjba, hogy 20 százalékuk már 50 éves kora előtt, és 80 százalékuk 60 éves kora előtt nyugdíjba megy. Lehetett itt ide-oda tologatni a különböző nyugdíjkorhatárokat, lehetett megemelni 62 évről 65 évre folyamatos felfutó rendszerben a nyugdíjazás időtartamát, a jogilag bevezetett nyugdíjazási időpont és a valóban ténylegesen megvalósuló nyugdíjazási időpont Magyarországon eltér nem 1 évvel, nem 2 évvel, 3-4 évvel tér el. Egy átlag nő 57 évesen, egy átlag férfi 59 évesen megy ma Magyarországon nyugdíjba. Szerintem mindenki egyetértene azzal, hogy ezeken a számokon, ezeken a különbségeken valamelyest változtatnunk kell.

Az elmúlt napokban többféle kritika érte ezt a javaslatot. Az egyik azt mondta, hogy minek csinálja ezt a kormány, hiszen pár száz embert fog érinteni összesen, nem fog ezzel jelentős megtakarítás befolyni vagy ott maradni a költségvetésben; míg mások azt mondták, hogy ez 600 ezer embernek veszélyezteti a megélhetését, a nyugellátását. Ebből is látható, hogy teljesen alaptalan vagy az egyik vagy a másik, de szerintem mindkét ellenérvelés, hiszen nem lehet, hogy egyszerre azzal riogatnak, hogy csak pár száz ember állapotát befolyásolja, mások pedig több százezer ember állapotára hivatkoznak.

Ezen túlmenően úgy érzem, hogy egyértelmű számunkra - pontosan akkor, amikor családi típusú adózásról beszélünk és a gyermekvállalás támogatásáról beszélünk -, hogy ha nagyot akarunk álmodni, akkor merjünk kicsiket vállalni, tehát mindemellett nagyon fontos, hogy más irányból is tekintettel legyünk Magyarország demográfiai viszonyaira, és ne engedjünk munkaképes embereket nyugdíjba vonulni, és ne ösztönözzünk munkaképes korú embereket - egyszer majd visszatérek rá, hogy arról volt szó az elmúlt 8 évben, hogy ösztönöztek munkaképes korú embereket arra, hogy inkább a passzivitást válasszák és állami nyugdíjba vonuljanak. Nekünk szükségünk van ennek a 30 ezer embernek a munkájára, hogy aktívan részt vegyenek a munka világában és a társadalom életében.

Szeretnénk egy fogalmi tisztázást is végrehajtani, ami nagyon sokszor elmosódott az utóbbi napokban és az utóbbi években is. Vannak munkajövedelmek, vannak szociális juttatások és vannak nyugellátások, és ez a három nem mosandó egybe, különösen a szociális juttatások és a nyugdíj. Nem lehet az, hogy ha valakinél azt akarjuk, hogy ne kerüljön a szociális ellátórendszerbe, ne legyen álláskeresési támogatása vagy munkanélküli-segélye, akkor őt hirtelen nyugdíjazzuk, és ezzel a problémát, úgy gondoltuk, megoldottuk, hiszen ez sem a foglalkoztatottság szintjén, sem a társadalmi újraelosztó rendszerek fenntarthatóságán nem segít, és hosszú távon csak összeomláshoz vezethet.

Két fő haszna lehet annak, ha ez az alkotmánymódosítás megvalósul, és a képviselő úr által említett további törvénymódosítások is megszületnek, és ennek jegyében nő az aktívak száma a társadalomban. Először is, ha megnézzük a pontos statisztikákat, 57 év alatti, rendvédelmi szervezetből szolgálati nyugdíjba vonult személy 28 267 fő van. Ők átlagosan 179 462 forint nyugdíjat kapnak. Amikor tehát az előző években kialakították ezt a rendszert, arra ösztönözték ezeket az embereket, hogy vonuljanak önmaguktól nyugdíjba.

(14.00)

Hiszen nyilvánvalóan, ha valakinek van egy adózott, 220-250 ezer forintos jövedelme valamelyik rendvédelmi szervnél vagy valamelyik más állami szolgálatnál, és azt mondják, hogy válasszon: van egy bruttó 250 ezer forintos fizetése vagy van egy 179 ezer forintos, lényegében nettó nyugdíja, hiszen abból személyi jövedelemadót nem fizet utána, akkor melyiket fogja választani, a 180 nettót vagy a 250 bruttót? Nyilvánvalóan az volt a legnagyobb hiba a korábbi nyolc év MSZP-s politikájában, és azért kerül ez nekünk 50 milliárd forintba évente, mert erre ösztönözték a rendvédelmi szervekben dolgozókat, hogy menjenek nyugdíjba, hiszen akár magasabb jövedelemre is szert tehetnek. Ez volt az az iszonyatosan hibás rendszer, amely mind a rendőrséget nehéz helyzetbe hozta, mind a nyugdíjkasszát. Azt hiszem, Harangozó képviselő úr - az előbb itt volt, és itt is van még most is - el is ismerte a tegnapi nap során, hogy erre az MSZP-kormány alatt igencsak erőteljes lépések voltak, hogy fegyveres és rendvédelmi dolgozók tömegével hagyják el ezt a pályát, hiszen ő is elismerte, hogy a haderőreform személyzeti intézkedései, a rendőrség és a határőrség integrációja sok ezer hivatásost tett létszámon felülivé. Magyarul, magukat a jogszabályokat, a különböző keretszámokat úgy alakították, hogy ők létszámon felüliek legyenek, az átszervezésekkor nagyon-nagyon sok, 25 éves szolgálati viszonnyal rendelkező embert ők küldtek el nyugdíjba, ők ösztönözték őket arra, hogy elvonuljanak, és ne a rendvédelmi szervekben teljesítsenek szolgálatot.

Mint az ma itt már elhangzott, 30 ezer rendőr teljesít szolgálatot ma Magyarországon, és ehhez képest 28 267 57 év alatti, korábban rendvédelmi szerveknél, tehát vám- és pénzügyőrségnél, tűzoltóságnál, rendőrségnél, határőrségnél vagy büntetés-végrehajtásnál dolgozó ember van, aki egy ilyen szolgálati, 57 év alatti korkedvezményes, korengedményes nyugdíjban van most.

Ha tehát valóban javítani akarunk - és azt hiszem, hogy ebben is többen egyetértünk - a közbiztonság helyzetén Magyarországon, és nyilvánvalóan ehhez valamelyest több emberre van szükség, akik a közbiztonság területén, a rendvédelem területén dolgoznak, ezek nyilvánvalóan nem mind a par excellence rendőri munkát jelentik, hanem annak nyilván sok egyéb kisegítő tevékenységét, akkor ösztönöznünk kell ezeket az embereket arra, hogy minél többen visszatérjenek a munka világába, minél többen itt legyenek közöttünk, és minél többen dolgozzanak a rendvédelem területén. Biztos vagyok benne, hogy különféle közrendvédelmi feladatokra 20 ezer emberrel többet tudunk majd mozgósítani a következő években, ami összevetve a 30 ezer fős rendőri létszámmal, úgy érzem, azok számára, akik a közbiztonságot zászlajukra tűzik, ez egyértelmű eredmény, és nem utasíthatják el ezt a javaslatot. De biztos vagyok benne, hogy a közbiztonságot minden itt ülő fontosnak tartja, és ezt egy lehetőségnek is - nyilván úgy, hogy az ő számukra ez ne jelentsen életszínvonal-csökkenést, és nyilvánvalóan úgy, hogy akik valóban képtelenek a munkavégzésre, azokat nem szabad visszahívni a munkavégzés világába. De nyilvánvalóan látható, hogy itt csak annyi változás lesz az emberek döntő többségének tekintetében, hogy ugyanazokat az állami forrásból származó jövedelmeket kapják meg, csak szimmetrikusabbá válik a viszony. Hiszen munkaképes korú emberektől, életerős, tettre kész emberektől valamiféle munkavégzést fog az állam ezért cserébe várni, szemben azzal, hogy mennyi embert üldöztek el vagy tettek érdekeltté abban az elmúlt nyolc évben, hogy passzív állományba, nyugdíjas állományba vonuljon.

(Móring József Attilát a jegyzői székben
dr. Tiba István váltja fel.)

A közbiztonság mellett a másik fontos szempont szerintem ennél a javaslatnál a társadalmi igazságosság, az, hogy negyvenes-ötvenes éveikben járó, életerős emberek ne lehessenek Magyarországon úgy nyugdíjasok, hogy ez a 180 ezer forintos átlagnyugdíj, azt hiszem, igencsak kiemelkedő. Talán ők sem akarnak annyira tétlenül tevékenykedni, és sok esetben nem is tétlenek, hiszen mindemellett munkát vállalnak, és ugyanolyan vagy hasonló tevékenységet végeznek, mint a nyugdíjba vonulásuk előtt, mondjuk, akár biztonsági őri vagy másfajta munkát, hiszen egészségesek, munkaképesek. De akkor kérdem én, hogy miért fizet nekik az állam ilyen nyugdíjat, miért nem kérjük mi őket, hogy dolgozzanak, és különféle közrendvédelmi feladatot lássanak el ezért.

Azt mondhatom tehát összegzésként, hogy ez mindenképpen a nyugdíjasok érdekét szolgálja olyan szempontból, hogy a nyugdíjkassza fenntarthatóságát, a nyugdíjak értékállóságát szolgálja, hiszen ha a nyugdíjkassza fizetőképes marad, akkor ezáltal a mostani nyugdíjasoknak az ellátásai, a valóban rokkantsági nyugellátásra jogosultak ellátásai, a valóban valamilyen korkedvezményes vagy egyéb indokból nyugellátásra jogosultak juttatásai sokkal nagyobb biztonságban lesznek. A közbiztonságot javíthatja, ha akár tízezres nagyságrendben is ez pluszmunkaerőt jelent a közrendvédelmi feladatoknál; jobban szolgálja a társadalmi igazságosságot, hogy munkaképes emberek nem nyugdíjból, hanem munkajövedelemből kell hogy éljenek; és növelheti Magyarországon a foglalkoztatottság szintjét is.

Én úgy gondolom, hogy ezek az előnyök mindenképpen támogathatóvá teszik ezt a törvényjavaslatot, alkotmánymódosítási javaslatot, ezért a kormány ezt támogatja is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)