Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A Fidesz-képviselőcsoportból napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga István képviselő úr: "150 éve született Tisza István" címmel. Képviselő úr, öné a szó. Parancsoljon!

DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mi hazafiságunk másképp nyilvánul meg. Mi azt tartjuk, a magyar nemzetnek arra, hogy nagy hivatását méltóan betölthesse, sokat kell dolgoznia, sokat kell tanulnia, és sok súlyos áldozatot kell hoznia, a magyar nemzetnek erősnek kell lennie, mindenekelőtt a saját gyengéivel szemben, és uralkodnia kell a saját szenvedélyein.

Tisztelt Országgyűlés! 150 évvel ezelőtt, 1861. április 22-én Pesten született Magyarország miniszterelnöke, gróf Tisza István; gróf Tisza István, akinek édesapja a leghosszabb ideig, 15 éven keresztül volt miniszterelnök, azt hiszem, ezt mindenki tudja ebben a Házban, és képviselőtársaim bizonyára azt is tudják, hogy az 1879-es nagy tiszai árvíz kormánybiztosa volt a másik nagy rokon, aki újjáépítette Szegedet. Ilyen családi indíttatással született a miniszterelnök, aki ebben a Házban dolgozott, aki itt házelnöki tisztet is betöltött 1912-ben, és aki két alkalommal, 1903-1905, illetve 1913-1917 között volt miniszterelnök.

Aki ismeri a magyar történelmet, az tudja, hogy sokan és sokféleképpen elemezték az elmúlt időszakban gróf Tisza Istvánt, különösen az átkosra gondolok, az elmúlt 50-60 esztendőre, amikor maradinak, haladásellenesnek, hazafiatlannak állították be gróf Tisza Istvánt. Az idő s a mai Magyarország már bebizonyította, hogy gróf Tisza István volt az a szikla, amelyen fennakadhatott volna az 1918-1919-es gyalázatos őszirózsás forradalom és Tanácsköztársaság, és gróf Tisza István volt az utolsó szikla, akit ha 1918. október 31-én a Hermina úti villájában orvul nem ölik meg, akkor ellen tudott volna állni annak, hogy a történelmi Magyarország szétessen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Idefelé jövet a Parlamentbe az ember minden egyes alkalommal belebotlik a hazaáruló Károlyi Mihály szobrába, és most már a 150 esztendeje született gróf Tisza Istvánra is emlékezve bizton állíthatjuk, hogy a nemzeti kormány a közeljövőben ezt a szobrot innen el fogja távolítani, és ha nem is itt, ezen a helyen, bár itt kellene állnia, hiszen 1934-ben itt állítottuk fel gróf Tisza István szobrát, Zala György halhatatlan alkotását, egy kicsit hátrébb, ott, a Képviselői Irodaháznál valami Marx-féle ronda szobor helyett méltó módon minden képviselőnek meg kell emlékeznie gróf Tisza Istvánról, arról a zseniális politikusról, aki már 14 éves korában elvégezte a középiskolát, és leérettségizett, aki a berlini, heidelbergi és pesti tanulmányai után 18 éves korában már a politikatudományok doktora volt, aki korának legkiválóbb lovasa és férfija volt, aki kihívta - mert annak idején, biztos emlékeznek rá, még volt párbaj, és voltak párbajképes képviselők - Károlyi Mihályt, és úgy megverte, mint... Ugye, állítólag Károlyinak azért lett a halálos ellensége gróf Tisza István, mert elpáholta annak idején. És képviselőtársaim, amikor kimennek a szónoki emelvényre, akkor biztosan tudják, hogy azon a helyen, ott, az elnök úr előtti emelvénynél van egy kis golyónyom. Ez az a golyónyom, amely az 1900-as évek elején esett, amikor az obstrukció során rálőttek gróf Tisza Istvánra, de aki halált megvető bátorsággal letörte az obstrukciót. És bizonyára emlékeznek, akik a Ház történetét ismerik, hogy itt volt az a bizonyos híres zsebkendőszavazás is, amely szintén az obstrukció egyik eszköze volt, de amit Tisza letört.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Tisza-ünnepségek pénteken, természetesen a szobor alapkőletétele után folytatódnak Geszten is. Geszten a református templomban 13 órakor kezdődik az istentisztelet, és minden képviselőtársunkat várunk oda, hogy megemlékezzünk a nagy magyar miniszterelnökről, Tisza Istvánról.

Mindenkit arra kérek, hogy ne csak a múlton keseregjünk, ne csak azt nézzük, hogy 1918. október 31-én milyen tragikus véget ért a miniszterelnökünk, hanem arra gondoljunk, mennyire előremutató és a jövőbe mutató tanítása volt, hiszen a rend és a szenvedély, ez a két szó jellemezte a magyar miniszterelnököt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(9.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Engedjen meg nekem mint levezető elnöknek egy megjegyzést: a történelmi Magyarország nem szétesett, hanem a trianoni békediktátum törte darabjaira. Gondolom, ön is egyetért ezzel.

Most pedig kérdezem a kormányt, kíván-e valaki válaszolni. Igen, Rétvári Bence államtitkár úr jelezte, hogy válaszolni szeretne. Államtitkár úr, öné a szó.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Valóban, egy igazi politikusnak az igazi rátermettsége, éles elméje, morális alapzata akkor mutatkozik meg, amikor igazán nehéz helyzetben van egy nemzet, igazán nehéz helyzetben van a haza. Amikor olyan súlyos megosztottság, olyan súlyos külső és belső veszély fenyegeti az országot, mint ami fenyegette Tisza miniszterelnökségének évében Magyarországot, akkor mutatkozik meg az, hogy ki az igazán hazafi, és ki az, aki igazán ki tud állni a hazáért. Ezért kellett neki talán pont ebben a súlyos történelmi időpillanatban odaállni és Magyarország miniszterelnökévé válni.

Amint ön is említette, sokan az azt megelőző korszakot, őt maradisággal vádolják, de azért ne feledjük el, hogy az a korszak volt az, amikor mind gazdasági, mind kulturális, mind politikai értelemben Magyarország egyre virágzóbb volt, azok a boldog békeidők, ahogy hívták ezeket, amikor Magyarország valódi középhatalommá tudott válni a Monarchián belül itt, Európa szívében, és olyasfajta fejlődés indult meg, amelynek a nyomait a mai napig láthatjuk, hiszen ha akarták, sem tudták lerombolni, erejük se volt ahhoz, hogy a várost más arculatra formálják. Hiszen láthatjuk akár a Körúton, akár az épületben, amelyben vagyunk, hogy annak a korszaknak milyen lenyomata van itt is és Magyarország más részein is.

Ez egy virágzó korszaka volt Magyarországnak, és nemcsak az épített környezet tekintetében, hanem azok a demokratikus értékek, melyek szerint ma is működünk - ha nem is a mai formájában, de a kor szempontjából mindenképpen előremutató formában -, akkor kerültek meghatározásra, akár a parlamentarizmus, akár a szavazás vagy más intézmények keretében. Bár a mai jogállamunkat megtörte 40 év kommunizmus, megtörte 133 nap szintén véres diktatúra, de ettől függetlenül, ha olyan szerencsések lettünk volna, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országok, akkor talán láthattuk volna évről évre, évtizedről évtizedre azt a fejlődést, hogy az akkor lerakott alapokon hogyan alakulhatott volna ki organikusan egy demokratikus Magyarország.

Ahogy a képviselő úr is mondta, ellenfelei voltak azok, akik igyekeztek Tiszát negatív, maradi színben feltüntetni, ami egyébként a mostani napjainkban sem egy szokatlan élmény, hogy mások hamis képben kívánják feltüntetni Magyarországot vagy annak vezetőit pillanatnyi önnön politikai érdekeik alapján. De egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy a konzervativizmus egyenlő lenne a maradisággal - ő egy nyugodt Magyarországot szeretett volna, egy békés Magyarországot szeretett volna, mind kifelé, mind befelé, ezért, ahogy ön is mondta, az utolsó volt, aki ragaszkodott a békéhez és a háború meg nem indításához a birodalmi tanácsban. Ha ez sikerrel járt volna, akkor, mint ahogy az elnök úr is mondta és ön is mondta, valószínűleg Magyarország nem szenvedi el a trianoni békediktátumot, és ugyanígy a belső viszonyokban is a békét kereste, hiszen pontosan azért ellenezte a világháborúba való bekapcsolódást, mert látta, hogy ha be is kapcsolódunk és meg is nyerjük a háborút, akkor is egy olyan belső nemzetiségi feszültséggel kell megküzdenünk, amely belülről robbantja szét Magyarországot, nyilván a vesztes háború pedig kívülről verte szét Magyarország területét.

Ő tehát egy organikus állameszmében bízott, és ezért nem tudják megérteni a politikai ellenfelei azt, ha valaki egy társadalmat, egy országot benne együttműködő emberek csoportjaként képzel el, akik kiegészítik egymást, akik a másik munkájából kipótolják azt, ami abból hiányzik. Hiszen akik az ellenfelei voltak, és egyáltalán nem egy reálpolitikusnak a szellemi felvértezettségével bírtak, hanem az érzelmeik vezették őket, és folyamatosan merényleteket kíséreltek meg ellene, akár a parlamenten belül, akár azon kívül, és a negyedik végül sajnos eredményre is vezetett, nos, ők másként tekintettek a társadalomra, ők azt versengő, egymás kárára gyarapodó emberek közösségeként látták, ezért nem tudtak Tiszával egy platformra kerülni.

Ez a kettősség, azt hiszem, mind a mai napig meglátható és tapasztalható is, hogy kinek a politikája épül arra, hogy a társadalmi csoportok egyfajta posztmodern osztályharcban egymással versengenek, és egymás kárára boldogul az idős és a fiatal, és ki az, aki pedig a nemzeti együttműködést igyekszik hirdetni. Ami a legfontosabb, az az, hogy Széchenyi és Deák követőjeként reálpolitikusként tekintett e viszonyokra, nem engedte, hogy elkapják pillanatnyi hevületek, túl azon, hogy szilárdan hitt a meggyőződésében, de ettől függetlenül realistán igyekezett tekinteni mind a belpolitika, mind a külpolitika viszonyaira.

Engedjék meg, hogy Romsics Ignáctól idézzek egy jellemzésrészt, amit Tisza Istvánról mondott, hogy miért magaslott ő ki a kortársai közül: azért többek között, mert "...szilárdan őrködött azon is, hogy a politikai hatalom véletlenül se kerüljön azoknak a kezébe, akik a fennálló társadalmi rend radikális átalakítását szerették volna elérni. Az államférfiúi éleslátás mellett Tisza másik jellemző tulajdonsága a hívő kálvinista rendíthetetlen elhivatottságtudata volt. Amit helyesnek gondolt, azt tűzön-vízen át, s ha kellett, a közvéleménnyel szemben, saját népszerűségére is fittyet hányva képviselte."

És végül egy másik idézettel fejezném be, ha megengedi még, elnök úr, amit Tiszta István mondott, hogy mi fontos a magyar nemzetnek a világpolitikából: "Töredelmesen bevalljuk: mi nemzeti alapon állunk. Édeskeveset bánjuk az egész emberiség boldogulását, ha a magyar nemzet haladásával, virágzásával, nagyságával nincs egybekötve."

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)