Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a határozathozatalok következnek. Kérem, foglalják el helyüket!

Az előterjesztő a benyújtott javaslatokat támogatja, így ezekről egy döntéssel szavazhatunk. Kérdezem önöket, elfogadják-e a támogatott indítványokat az ajánlás 1-7. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a támogatott módosító javaslatokat 254 igen szavazattal, 8 nem ellenében, 37 tartózkodás mellett elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/4858. számú törvényjavaslatot az egységes javaslat imént módosított szövege szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a törvényjavaslatot 291 igen szavazattal, 8 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő indítványozta, hogy az Országgyűlés elnöke kérje az imént elfogadott törvény sürgős kihirdetését a köztársasági elnök úrtól. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelemhez 289 igen szavazattal, 9 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett hozzájárul.

Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy a frakciók bizottsági tagcserére nem tettek javaslatot, mai ülésünkön személyi kérdésben nem döntünk.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatali eljárásunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt kétperces technikai szünetet tartunk. (Rövid szünet. - A szünetben számos képviselő távozik az ülésteremből. - Zaj.)

Megkérem azon képviselőtársaimat, akik halaszthatatlan, sürgős hivatali feladatuk ellátása miatt elhagyják az üléstermet, hogy a lehető legnagyobb csöndben és ha lehet, a leggyorsabban tegyék, hogy folytatni tudjuk munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5002. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/5002/37. számon kapták meg és ismerhették meg képviselőtársaim.

Emlékeztetném önöket, hogy az Országgyűlés arról döntött, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját 4 óra 20 perces időkeretben és egy vitaszakaszban tárgyalja. Felkérem Móring József Attila jegyző urat, hogy ismertesse az időkeret felosztását.

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 4 óra 20 perces időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 88 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 47 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 42 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 46 perc, az LMP képviselőcsoportjának 30 perc, a független képviselőknek pedig 7 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Most megnyitom a részletes vitát. Kérem önöket, jelöljék meg felszólalásukban az érintett bizottsági ajánláspontokat.

Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Jelzésre:) Igen, Lamperth Mónika képviselő asszony az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő asszony!

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 22. és a 23. sorszámú módosító indítványokról szeretnék beszélni. A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja és képviselői nem nyújtottak be módosító indítványt ehhez a törvényhez, mert alapos szakmai és politikai elemzés után arra a következtetésre jutottunk, hogy az egész törvény (Zaj. - Az elnök csenget.) filozófiája oly mértékben ellentétes azzal, amit mi gondolunk a közszolgálatiság lényegéről, hogy ez kisebb korrekciókkal, módosító indítványokkal nem reparálható.

De mégis a részletes vitában szeretnénk részt venni pontosan azért, hogy rámutassunk arra, mennyire ellentétes a közszolgálatisággal és a magyar állam és a közszolgálat érdekeivel ez a felfogás, amelyet ez a törvénytervezet megjelenít.

(20.30)

Hozzáteszem, ez a tervezet a tavalyi módosítással - az önök szándékai szerint persze - összhangban áll, hiszen már akkor elmondtuk, amikor a köztisztviselőket átalakították kormánytisztviselővé, majd az önkormányzati köztisztviselőkre vonatkozóan is módosították a törvényt, hogy itt nem az állampolgárok és a közérdek kiszolgálását minél magasabb színvonalon hivatott ez a kar szolgálni vagy ezt a célkitűzést elérni, hanem egyszerűen közszolgálat helyett olyan szolgákat, félelemben tartott beosztottakat csináltak ezekből a szakemberekből, ami meggyőződésünk szerint nem szolgálja az ország érdekét.

Erre jól rámutat a 22. és a 23. módosító indítvány, amely részben a kormány-tisztviselői hivatás etikai alapelveit kívánja kivenni ebből a törvénytervezetből, illetve a vezető iránti szakmai lojalitásról szóló szabályokra utal, amelyet ugyancsak szeretne kivenni ebből a törvénytervezetből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan szabályozást kívánnak most újra az Országgyűlés asztalára tenni, és egy olyan szabályrendszert kialakítani a közszolgálati tisztviselőkre nézve, amely meggyőződésünk szerint pontosan azért nem szolgálja Magyarország érdekeit, mert ezeket az embereket félelemben tartja és kiszolgáltatottá teszi.

A Magyar Szocialista Párt természetesnek tartja azt, hogy a mindenkori közszolgálati tisztviselőknek, kormánytisztviselőknek lojálisnak kell lenni a kormányhoz, hiszen ez teszi lehetővé azt, hogy jó színvonalú szakmai munkával segítsék egy kormány politikai célkitűzéseit megvalósítani. Ez természetes dolog. De amikor olyan szabályokat vezettek be már tavaly, és ezt a logikát folytatják most ebben a törvényben, ami teljes mértékben kiszolgáltatottakká teszi a köztisztviselőket, nem ad nekik semmilyen védelmet akár a saját elgondolásait agresszívan keresztülvinni akaró vezetővel szemben sem, sőt azt kell mondjam, olyan félelemben tartja őket, hogy igazából még arra sincs garancia, hogy amit törvényellenesnek vagy szakmailag kockázatosnak tartanak, arra fölhívják a figyelmet - tehát egy ilyen rendszerben ez nem tud működni.

Ezért azt gondoljuk, hogy ezen a két módosító indítványon keresztül érdemes lenne azt végiggondolni a kormányoldalnak, hogy ilyen megfogalmazás például, hogy a vezető iránti szakmai lojalitással köteles ellátni a feladatait, sokkal több annál, mint amire az előbb utaltam, hogy természetesnek tartjuk, hogy lojálisnak kell lenni a kormányhoz. De a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettség és a vezető iránti szakmai lojalitás egyfelől annyira beszűkíti itt a mozgásteret, hogy az elfogadhatatlan. Mi van akkor, hogyha egy adott vezető szakmai elgondolásai hibásak, vagy butaságokat gondol egy adott kérdésben? Majdnem más szót használtam, de talán mégis jobb, hogy ezt mondtam. Akkor esetleg egy olyan felkészült közszolgálati tisztviselő, aki rá tudna mutatni arra, hogy ezzel a szakmai elgondolással milyen károkat okoz az adott vezető, nem meri ezt megtenni, hiszen másnap az utcán találja magát.

Tehát azt gondolom, ezen keresztül is jól látható, jól bizonyítható, hogy ez a törvény közszolga helyett - amikor a közszolgálatot a szó legnemesebb értelmében az állampolgárok, a közösség ügyei iránti alázat által vezetve próbálják meg a lehető legjobban végezni a dolgokat - olyan kormányzati szolgákat próbál meg a köztisztviselőkből csinálni, akik képtelenek ilyen jogi szabályozás keretei között a tudásukkal Magyarország, a magyar emberek érdekét szolgálni.

Úgyhogy a Magyar Szocialista Párt ezt a törvényt egészen bizonyos, hogy így nem fogja támogatni, és ezekkel a módosító indítványokkal, amelyeket más ellenzéki képviselők nyújtottak be, mégiscsak szerettük volna fölhívni arra a figyelmet, hogy ez milyen ellentmondásos és milyen káros.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mint ahogy elhangzott Lamperth Mónika képviselőtársam részéről, tényleg ehhez oly sok módosító indítványt kellene benyújtani, kellett volna benyújtani, hogy szinte lehetetlen lenne olyan törvényt készíteni belőle, ami a köztisztviselők, a közszolgálati tisztviselők javát szolgálja.

Elnök úr, a 15., 16. pontokat fogom érinteni. Tudom, hogy nem kell a kétpercesben, csak azért jelzem, hogy érezhető legyen, hogy körülbelül mi felé közelítek.

Ennek a törvénytervezetnek az alakulásánál én azt tapasztalom, hogy egyfajta zsákmányszerző, egyfajta harácsoló és az önös politikai érdekeket szem előtt tartó folyamatok érvényesültek. Ez már 2010. VII. hónapban is felütötte a fejét, akkor, amikor a kormánytisztviselőket érintő törvénytervezet elfogadására sort kerítettek. Emlékeznek képviselőtársaim arra, amikor két hónap alatt indokolás nélkül ki lehetett rúgni az embereket, majd amikor az Alkotmánybíróság ezt kifogásolta, nem adott helyt a dolognak, akkor önök kitaláltak egy még szebb kategóriát, hogy ha a vezetőjének a bizalmát valaki elveszíti, akkor a jogviszonyát meg kell szüntetni. Ez az az objektív kategória, objektív fideszes kategória, ami tele van szubjektivitással.

Az új munka törvénykönyvének a beépítése zajlik gyakorlatilag most a közszolgálati joganyagba, ez üti fel a fejét mindenhol, akár a 15. módosítási ponton keresztül is, ahol a jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, hogyha méltatlanná válik valaki a hivatalára. Na szóval, itt el lehet kezdeni beszélni arról, hogy a méltatlanná válásnak hol vannak az objektív kapaszkodói, melyek azok az esetek, amikor méltatlanná válik valaki. Majd kíváncsi leszek képviselőtársaim álláspontjára.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendes felszólalásra Szilágyi Péter képviselő úr, jegyző úr következik. Parancsoljon!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! A javaslat általános vitája hajnali 4-kor kezdődött a múlt héten, úgyhogy pezsgő vitáról nem beszélhetünk abban a vitában. Bár Gúr Nándor képviselőtársam megpróbálkozott néhány kétpercessel, de a vitát ez sem pezsdítette fel. Remélem, hogy most ez máshogy lesz.

Én először az ajánlási pontok közül az utolsó kettőhöz, a 27., 28. számúhoz szeretnék hozzászólni. Nagyon érdekes javaslatok ezek, Kósa Lajos képviselőtársam nyújtotta be ezeket. Nagyon szerényen és szolidan meghúzva egy illetménykiegészítés-, illetve illetménypótlék-megvonást tartalmaznak, csökkentést tartalmaznak ezek a javaslatok.

Az egyik esetben az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselőknél beszélhetünk egyfajta fizetéscsökkentésről. A 27. pontban, ahol az eredeti javaslat egy 40 százalékos illetménykiegészítést állapított meg, ez most 10-30 százalékosra csökken, és ez a községi önkormányzatoknál 10 százalékra csökkent 20-ról, és egyéb önkormányzatoknál 30-ról 20 százalékra.

Nagyon szépen beleillik ez a javaslat abba a sorba, amit az Ötv. vitájában már láttunk, magyarul, hogy önök nem fognak számítani az önkormányzatoknál a köztisztviselőkre sem, úgy, ahogy egyébként az önkormányzatokra általában sem.

Nézzük a következő módosítót, ez a 28. ajánlási pontban található. Itt a jegyzők illetménypótlékát csökkentik le radikálisan. De nézzük, hogy hogy néz ki ez. A 3 ezertől 10 ezer fős településeknél az szerepel... - bocsánat, itt pontosan fordítva van, itt éppen ezeket a pótlékkiegészítéseket meg fogják növelni. Igazából nem értem az eltérést, hogy a jegyzőknél miért egy növekedést tapasztalhatunk, egyéb köztisztviselőknél meg miért csökken az a pótlék.

(20.40)

De továbbmennék, és az MKK-hoz szeretnék egy-két megjegyzést hozzáfűzni. A javaslat eredeti szövege szerint ez egy olyan köztisztviselői kar lesz, amelyben a tagság kötelező lesz, és igencsak aggodalommal töltheti el a kormánytisztviselőket ennek a javaslatnak a pontos tanulmányozása. Eleve nem értjük azt, hogy miért kell egy kötelező tagságot megfogalmazni a kormánytisztviselők számára. Mi itt számos módosító javaslatot benyújtottunk; egyébként a módosító javaslatok 90 százalékát az LMP nyújtotta be, és üdvözöljük, hogy kettőt ebből tartalmilag önök támogathatónak tartottak, de nézzük most, hogy az MKK-nál milyen javaslatokat adtunk be.

A 33. § (6) bekezdését javasoljuk kiegészíteni azzal, hogy az MKK-tagság nem zár ki más kamarai tagságot, ez eddig még rendben is van, de mi azt szeretnénk, hogyha más szakszervezeti tagsági viszonyt sem zárna ki. Nagyon aggályosnak tartjuk egyébként az MKK kapcsán azt, hogy a kormánynak nagyon komoly beleszólási lehetősége lesz majd ennek a szervezetnek a munkájába, nem értjük, hogy miért kell részt venni az MKK munkájában a kormánynak. Véleményem szerint egy nagyon politikai nyomásgyakorlást eredményezhet ez a dolog.

Nézzük tovább! A döntőbizottsággal kapcsolatos, a jogviták elbírálásával kapcsolatosan is nyújtottunk be egy módosító javaslatot a 26. pontban. Itt úgy rendelkezik a szakasz, hogy az új törvény szerint nem lehet majd egyből bírósághoz fordulni. Ezt igazából nem is értjük, hogy miért nem lehet legalább azokban a nagyon fontos esetekben, amikor nagyon komoly jogsérelmekről beszélhetünk. Ezért nyújtottunk be olyan módosító javaslatot, ami a kormánytisztviselők, köztisztviselők számára lehetővé teszi azt, hogy a jogviszony-megszüntetés, a fegyelmi és kártérítési esetek, illetve a kinevezések egyoldalú módosítása kapcsán lehessen egyből a munkaügyi bíróságokhoz fordulni. Nem értem, hogy ezt miért nem tudják önök támogatni. Ahogy egyébként az MKKSZ elnöke nyilatkozta, nagyon félnek a kormánytisztviselők a döntőbizottságtól, hiszen tagjait a kormány nevezi ki, ezért semmiféle pártatlanságra, függetlenségre nem számíthatnak tőlük. Kérem, fontolják meg, hogy legalább a legfontosabb esetekben fordulhassanak a kormánytisztviselők közvetlenül a bírósághoz.

Nézzük tovább, ahogy már itt volt szó a méltatlansági körülményekről esetükben, egyáltalán nem értjük - és ez az első ajánlási pont, elnök úr -, hogy a köztisztviselő munkahelyén kívüli magatartását miért kívánja korlátozni ez a törvény. Ezt már a köztisztviselői, illetve a kormány-tisztviselői törvény vitájában is valamennyi ellenzéki párt elmondta, hogy ez súlyosan jogsértő rendelkezés lehet, egyfajta gumijogszabály, amelynek kapcsán a munkáltató jogosult lesz arra, hogy a munkavállalót, illetve ebben az esetben a kormánytisztviselők és a köztisztviselők legalapvetőbb és legintimebb pillanatait is befolyásolni tudja, ezért nagyon kérem önöket... (Dr. Rétvári Bence mosolyog.) Igen, államtitkár úr, én nem arra gondolok, amire ezek szerint ön gondolt, de amikor egy kormánytisztviselő a barátaival elmegy valahova, és esetleg nem úgy viselkedik, ahogy ezt esetleg az államtitkár úr elvárná tőle, igenis egy aduász lehet a munkáltató kezében, abban az esetben, hogyha egy bármiféle jogviszony-módosításról lenne szó.

Szintén, még kicsit visszakanyarodva az MKK-tagsághoz, azt kezdeményeztük a 8. ajánlási pontban, hogy amennyiben önök kötelezővé kívánják tenni ezt a tagságot, amivel mi a legmesszebbmenőkig nem értünk egyet, de nagyon üdvözlendőnek tartanánk, ha ez a javaslat kimondaná azt, hogy nem kell tagdíjat fizetni az MKK tagságához. Ezt nem tartalmazza ez a javaslat, ezt majd egy későbbi rendeletben fogják önök meghatározni, de mi azt szeretnénk, hogy ne lehessen így kötelezettséget terhelni azokra a köztisztviselőkre, akiknek az illetménye már évek óta változatlan, ezért nem tartanánk semmiképpen célravezetőnek, hogyha egy újabb teherrel sújtanák őket.

A további módosító indítványainkról Kaufer Virág képviselő asszony fog beszélni. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőnek Gúr Nándor képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A Szilágyi Péter képviselőtársam által említett 27. és 28. ajánlásai pontokat annyiban érinteném, hogy érdekes Kósa képviselőtársamnak az a módosítója, amelyik a felsőfokú iskolai végzettségűek esetében az illetménykiegészítés megállapításáról szól. A módosítás arról szól, hogy ilyen megállapításra kerüljön, a megállapíthatóság helyett, a feltételes mód elhagyása mellett. Kósa képviselőtársam egy megyei jogú város polgármestere, amely javaslat, mármint az őáltala jegyzet javaslat gyakorlatilag a köztisztviselők esetében csökkenti a megyei jogú városoknál foglalkoztatott felsőfokú iskolai végzettségűeknél az illetménykiegészítés mértékét. Érdekes ez az összefüggés, hogy hogyan és miképpen néz ő szembe a saját maga általi alkalmazotti körrel.

A másik része a dolognak, ami hasonlóképpen érdekes, de ennek az inverze, a fordítottja, hogy a 28. ajánlási pontban a jegyző és a főjegyző esetében pedig megfordítja a helyzetet, és ott növelni kívánja. Tehát kulcsfigurának tartja a jegyzőt, a főjegyzőt, és már azok, akik adott esetben felsőfokú iskolai végzettséggel bíró köztisztviselők, közszolgák, közszolgálati tisztviselők, azok már kevésbé érdekesek. Ezeket az összefüggéseket egyébként a mi bizottságunkban - emlékképeim szerint - még a fideszes kormánypárti képviselők sem támogatták, tehát majd érdemes elgondolkodni képviselőtársaimnak is azon, amikor a módosítókat szavazzák, hogy hogyan és miképpen viszonyulnak ehhez illesztetten.

Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Vágó Gábor képviselő úr következik. Parancsoljon!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): (Mikrofon nélkül.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megkapom a szót, elnök úr? Köszönöm. (Már szól a mikrofon.)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is ehhez a 26-27. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, tekintve arra, hogy ma a napirend előttikre adott válaszban itt Szatmáry Kristóf államtitkár úr elmondta, hogy reálbér-növekedés van Magyarországon. Ha megnézzük az államnak a végrehajtói, akik ott vannak a végeken, ott ülnek az önkormányzatoknál az irodákban, őnáluk ez a reálbér-növekedés - hogy úgy mondjam - ezzel a javaslattal eléggé kérdésessé válik. S miközben a jegyzők, tehát a felső vezetésnek a fizetése növekszik, aközben, akik húzzák a gályát, találkoznak az állampolgárokkal, tartják a hátukat sokszor olyan javaslatok miatt, amiket áterőszakolt a fideszes többség (Babák Mihály közbeszól.), ők pedig kevesebb pénzzel kell hogy gazdálkodjanak.

Az állam a saját munkavállalóit nem becsüli meg eléggé, a saját munkavállalóinál hoz be fideszes csökkenést, fizetéscsökkenést, úgy értem... Elnézést, ez az elszólás lehet, hogy freudi volt, de valóban, itt fideszes csökkenésről is lehet beszélni, nem csak fizetéscsökkenésről ebben a törvényjavaslatban (Babák Mihály tapsol.), hiszen nem gondolom, hogy ezen képviselők lojalitása növekedni fog, vagy ezen tisztségviselők lojalitása növekedni fog akkor, hogyha az anyagi támogatást pedig elvonják tőlük.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Káli Sándor képviselő úr következik kettőperces felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak idején, amikor a köztisztviselőkkel kapcsolatban már vitatkoztunk, én többször is elmondtam, és Kósa polgármester úrral is beszéltünk erről, hogy van egy nagy gond, és ez a 76. §, elnök úr, ez a vezető iránti lojalitás kérdése. Nagy gondnak látom azt, hogy a vezető hogyan ítéli meg a lojalitást, ugyanis ha valaki szakszerűen elmondja azt, hogy kedves főnököm, ez a dolog nem megoldható, szabálytalan, törvénytelen, az érintett úgy fogja ezt megítélni, hogy az illető kekeckedik, esetleg ellenség. Nagy a veszélye annak, hogy ez rendkívül személyfüggővé teszi a dolgokat, és sajnos konkrét példát is tudok ma már mondani. Nekem nagyon meglepő volt, hogy hosszú-hosszú idő után megfordultam a saját városházánkon, ahol azt vettem észre, hogy az emberek ma már rendkívül halkan beszélnek, sőt azt is lehalkítják.

(20.50)

Miután valakit fel akartam hívni telefonon, azt mondták, hogy ezt ne tegyem, mert az érintettnek akkor annyi.

Ha sikerült egy ilyen légkört már megcsinálni, akkor én úgy gondolom, nagyon elgondolkodtató, hogy a rendszerváltás után eltelt időszakban mit is csináltunk, hiszen ha annyit csináltunk csak, hogy a fegyelmet a félelemmel váltottuk fel, akkor nagy baj van. Megmondom, miért baj. Azért, mert a megfélemlített hivatalnok nem akar majd hibázni, és ezért be fogja tartani az összes szabályt, tehát le fogja lassítani a dolgokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rétvári Bence államtitkár úr kért szót. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Csak szeretném egyértelművé tenni azt, ami itt a vitában is már többször elhangzott, hiszen önök mindig arra hivatkoznak, hogy vajon mit jelent a szakmai lojalitás, amit ez a törvényjavaslat, és a korábban elfogadott és most is hatályban levő törvényünk, kormány-tisztviselői törvényünk is tartalmaz. Ezt maga a törvény a következő mondatban magyarázza el: "Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, a szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó munkavégzést."

Igazából tehát arra van szükség, hogy valaki a kollégáival együttműködve értse annak az intézménynek, annak a munkakörnek a célját, és azt el is lássa képességéhez képest a legjobb mértékben. Amennyiben a vezetője nem megfelelően ítéli ezt meg, és ezen kritériumokat félreértelmezi, vagy túl tágan, túl szűken értelmezi, és így menti föl, akkor pedig a bírói jogorvoslat lehetősége áll számára rendelkezésre, tehát a bíróságon kereshet magának igazat, hogy az előző két kérdésre választ adjak (Dr. Józsa István közbeszól.), mint ahogy az elmúlt húsz évben is a bíróságon kereshetett magának mindenki igazat.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István: Ezt te sem hiszed.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra Nemény András képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem arra kívántam reagálni, amit az államtitkár úr elmondott, de muszáj megtennem. A szakmai lojalitásnak ezen módon való megfogalmazása valójában nem más ám, mint az indoklás nélküli kirúgásnak egy más, egy cizellált megfogalmazása, amibe nehezebb is utána belekapaszkodni. Még többet kell küzdeni majd valóban a bíróságon azért, hogy igazat adjanak a pórul járt félnek. Ez itt a parlamentben lehet, hogy egy szépen hangzó mondat volt, bár énnekem így sem tetszett, de ez a valóságban egészen mást fog jelenteni, és ezt mindannyian tudjuk, szerintem ön is tudja.

Amiért most szót kértem, az leginkább az, hogy Lamperth Mónika képviselőtársam elmondta magáról a törvényről, hogy nem nyújtottunk be módosító javaslatokat, mert nem találtuk reparálhatónak, de ez nem jelenti azt, hogy nincs viszonyunk más ellenzéki képviselők által benyújtott módosítókhoz. Három, talán nem olyan nagy súlyút említenék, vennék ki, a 15., 30. és 42. ajánlási ponthoz kapcsolódót, amihez a viszonyunkat szeretném tisztázni.

A 15. ajánlási pont szerint az MKK-tagság nem zárja ki más kamarai tagsági vagy szakszervezeti tagsági viszonyt. Ez lenne a módosítás, hogy bekerül a szakszervezeti tagsági viszony is. Ezt nem támogatta az előterjesztő, mondván, hogy ezt fölösleges megjegyezni. Mi meg azt gondoljuk, hogy bármit, ami a szakszervezetekre vonatkozik, nem fölösleges betenni a törvénybe, hiszen az eddigi tapasztalataink nagyon negatívak a kormány szakszervezetekhez való hozzáállásához. Ez a hétvégi, júdáspénzen megvett szakszervezeti vezetőkkel való egyeztetés mindezen semmit nem változtat.

A másik két ajánlási ponthoz idő hiányában később fogok szólni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rétvári Bence államtitkár úr következik. Parancsoljon, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Egy bibliai hasonlatot hallottam, ezért gondoltam, akkor fel is állok a júdáspénz szó hallatán, kereszténydemokrata politikusként, de ez nem lesz mindig hívószó.

Azért kicsit fura nekem, hogy az MSZP számára is lehet más a politika hétről hétre. Pár héttel ezelőtt még a szakszervezetek voltak a tömeges ellenállásnak (Dr. Józsa István: A szakszervezetek. Nem a vezetőik.) a legfontosabb letéteményesei, most pedig júdáspénzen megvett szakszervezeti vezetőkről beszélnek. Érdekes, hogy egy-két hét alatt mennyire változik az MSZP-nek e tekintetben az álláspontja.

Én úgy gondolom, hogy a munkavállalóknak vagy a kormánytisztviselőknek az érdekképviselete továbbra is biztosított, a kar létrehozatala pedig egy külön, más hivatásrendeknél is megfigyelhető, és a hivatás rangját megadó pluszlehetőséget termet a számukra a saját érdekképviseletre, a saját képzésre és a saját előmenetelnek, önigazgatásnak a biztosítására. Én úgy gondolom, hogy ez a fajta, valamelyest az önkormányzatiság irányába lépő módosítás meg fogja emelni az érdekképviselet lehetőségét és a szakmai színvonalat. Nézze meg, hogy egy ügyvédi kamara, ami persze egy jóval másabb hivatásrend a jogászok tekintetében, de mégiscsak egyfajta autonómiát még a negyven év kommunista időszak alatt is valamelyest meg tudott őrizni. Bízom benne, hogy itt is ezt a célt fogja szolgálni a kar létrehozatala.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Gúr Nándor képviselő úr következik kettőperces hozzászólásra.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Rétvári Bence képviselőtársam, államtitkár úr, a szakszervezetek ma is ugyanolyan fontosak, mint amilyenek két héttel ezelőtt voltak a Szocialista Pártnak.

Hozzá szeretném tenni, hogy persze számolni tudni kell: hat konföderációból három írta alá azt a megállapodást, amiről önök beszélnek oly büszkén. (Dr. Józsa István: Túl akarják élni ezt a terrort.) Azt is hozzá kell tenni, hogy ebből kettő folyamatosan a kiválasztottak köréhez tartozott az első pillanatoktól kezdve, és a harmadikat is úgy csalogatták az asztalhoz, hogy "gyertek, valamit talán kitalálunk".

Egyébként nem a munka törvénykönyvét hitelesítették, hanem a kollektív munkavállalói jogviszonyt érintő és a munkaviszonyt érintő kérdésekre adtak támogatást; csak azért, hogy tiszta és világos legyen azoknak is, akik nem foglalkoznak olyan mélyen a dologgal.

A szakmai lojalitás kérdése tekintetében pedig azt szeretném mondani, hogy akkor szakmai lojalitásról beszélni, amikor olyan törvényt szülnek, amely arról szól, hogy nem objektív kategóriák alapján, mérhető kategóriák alapján rugdoshatják ki az embereket, hanem a vezetői bizalom elvesztése alapján történhet mindez meg, akkor az csúfos kinyilatkoztatás. Hiszen önök eleve félelemben és kiszolgáltatottságban tartják a közszolgálati tisztviselőket, ez a helyzet pedig azt hozza magával, hogy igazából a szakmai lojalitás egészen más irányba vezet el, az egy mély meghajlás felé vezető út megrajzolásával párosul.

Tudja, államtitkár úr, amiről Vágó képviselőtársam szólt, csak szeretném megerősíteni, hogy reálbér-növekedésről beszélnek, azt mondták, mindenkinek jobb lesz, majd utána azt mondták, senkinek nem lesz rosszabb. Azt nem tudom, hogy, mondjuk, itt majd a közszolgálati tisztviselőket érintően a közszolgálatban is bérkommandókat fognak-e kiküldeni, vagy hogyan fog működni ez a rendszer. Rogán Antalnak lesz újabb szerepe ezekben a történetekben?

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Szilágyi Péter képviselő úr, jegyző úr következik. Parancsoljon!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Már volt szó a méltatlanságról mint körülményről, ami lehetővé teszi a jogviszony megszüntetését. Ez önmagában is eléggé aggályos, és erről már több képviselőtársam is beszélt.

Megmondom őszintén, nekem most volt lehetőségem az alkotmányügyi bizottsági módosító javaslatokat átnézni, és ebben egy nagyon aggályos pontra leltem a méltatlanság kapcsán. A 19. pontban így módosítja a bizottság a törvényt, hogy a méltatlanság jogcímén történő felmentés esetében a 70. és a 71. § nem alkalmazható. De mi van ebben a 70., 71. §-ban? Az van benne, hogy a munkáltató felmentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt várandósság, szülési szabadság, gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, beteg gyermek ápolása idejére, s a többi, s a többi, folytathatnám.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szerintem ezért nagyon aggályos az, hogy olyan gumijogszabályokkal próbálják meg megalapozni a köztisztviselők, kormánytisztviselők elbocsátását, ami teljes mértékben a munkáltató belátására van bízva, ő fogja tudni megállapítani azt, hogy mi számít méltatlanságnak, mi az, ami esetleg a közszolgák munkaidőn kívül elkövetett esetleges cselekményei miatt méltatlanná teszi őket a közszolgálati jogviszonyra. Én úgy gondolom, hogy ebben az esetben igencsak kijelenthető az, hogy önök már nem fogják azokat sem tisztelni, akik esetleg egy szülési szabadságon, esetleg egy gyermekgondozási szabadságon vannak, és a munkáltatójuk meg akar tőlük szabadulni.

Államtitkár úr, ez a módosító javaslat ezt lehetővé fogja tenni, ezt kérem, hogy orvosolják.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szakács Imre képviselő úr következik a Fidesz-képviselőcsoportból. Parancsoljon!

DR. SZAKÁCS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr Nándor képviselőtársunk hozzászólására reagálnék. Szerintem nem értette jól a képviselőtársam az államtitkár úr hozzászólását. Ő nem azt állította, hogy minden szakszervezettel leültek, viszont önök folyamatosan azt mondták, hogy itt olyan törvényjavaslatok vannak a Ház előtt, amelyek annyira felháborítják a munkavállalókat, hogy több tízezren, százezren tüntetnek (Dr. Harangozó Tamás: Így van.), és majd nem is tudom, milyen fordulat lesz majd.

(21.00)

Kérem szépen, az államtitkár úr csak az önök hazugságait próbálta azzal megcáfolni, hogy azért sikerült a kormánynak a munka törvénykönyvével összefüggésben egy olyan szakszervezeti megállapodást aláírni és létrehozni, amely ékesen cáfolja az önök állítását. Persze, hogyne, azt mondja, egy-két kivételezett szakszervezet is volt bent. Biztos az MSZOSZ-re gondol - ugye? -, amely a Szocialista Párthoz közel álló szervezet, és az is a kiválasztottak között volt.

Gúr Nándor képviselőtársam, jó volna, hogyha már a fejükhöz kapnának! Ezzel a politizálással, amit önök csinálnak, nem fognak pluszszavazatokat szerezni, ezzel még azokat is elvesztik, akik esetleg a vakságukban önöket támogatták az elmúlt évi választáson. Tudomásul kell venni, hogy igenis, a kormány ebben a nagyon nehéz pénzügyi és gazdasági helyzetben, amibe önök taszították az országot, a csődhelyzetből megpróbálja úgy kivezetni az országot, hogy közben működteti azt, tehát megpróbálja azokat a rendszereket működtetni, amelyek közoktatási, egészségügyi, egyéb szolgáltatásokat nyújtanak, közben az államadósságot is csökkenteni, amelyet önök példátlan módon az elmúlt 8 évben felvertek, és emellett azokat a reformokat is végrehajtani, amelyek nélkül egyébként lehetetlenség lenne ahhoz a pénzügyi és gazdasági válsághoz és új helyzethez kapcsolódni, amelyet Európában és a világban megteremtettek. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kolber István képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Elnök úr, köszönöm szépen. A 22. ponthoz szeretnék hozzászólni. A törvény 76. §-a részletesen szabályozza a kormány-köztisztviselő kötelezettségét, ezek között, azt gondolom, figyelemre méltó szabályok is találhatók: a köz érdekében, a jogszabályoknak megfelelően kell végezni a munkáját, a vezetői döntéseket végre kell hajtani, szakértelemmel, gondosan és pártatlanul eljárni, rendelkezésre kell állni, együttműködni a vezetőkkel és munkatársakkal, és folytathatnám. Itt hat pontban is részletezi, és azt gondolom, ezek helyesek, hiszen egy köztisztviselő kötelezettségét valóban alaposan körül kell írni, és részletesen szabályozni kell.

Sok kötelezettsége van a köztisztviselőnek, talán ezért is akadt fenn itt sok mindenki azon, hogy egy (2) bekezdés pedig a vezető iránti szakmai lojalitásról beszél. Ez a szakmai lojalitás, azt gondolom, egy eufemizmus, mert a vezetővel szemben lehet, hogy emberi lojalitást akart volna itt a törvényhozó, csak éppen ezt akarta elkerülni. Azt írja utána ez a szakasz, hogy a szakmai lojalitásnak mi a tartalma, a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettség. Én azt gondolom, a vezető nem szakmai értékeket határoz meg, hanem munkáltatói utasításokat ad, ahogyan már az előbb is említettem, az előző bekezdésben ez részletesen szabályozva van, ez tehát ismétlés.

A munkatársakkal és vezetőkkel együttműködés kell. Ez is ismétlés, hiszen a d) pontban ez is szabályozva van. Szakmai elhivatottsággal kell a munkáját végeznie, gondosan és pártatlanul, írja a másik szabályozás. És lényeglátó feladatellátás, ez is egy ilyen gumiszabály, mi az, hogy lényeglátó? A pontosság, a törvényesség, a körültekintés, azt gondolom, ez is beletartozik a lényeglátásba, tehát jól látszik, hogy ez a szakasz valami egészen másról szól, itt valóban egy függő helyzetet hoz létre a (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) a köztisztviselővel kapcsolatosan.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ipkovich György képviselő úr következik.

Parancsoljon!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden reagálnék a Szakács képviselőtársam által elmondottakra.

Ha a mostani objektív adatokat és a Bajnai-kormány utolsó napjainak adatait össze tetszik vetni, akkor azt tetszik látni, hogy az most már szinte boldog békeidő ahhoz képest, amit önök csináltak a magyar gazdasággal. (Zaj a kormánypártok soraiban.) Én a magam részéről visszautasítanám az ilyen minősítését.

Tisztelt Elnök Úr! Amiért hozzászólok, az az ajánlás 5. oldalába foglalt Kaufer Virág, Szilágyi Péter és társa által benyújtott javaslat. Azért szólok hozzá, mert valóban ez és a hasonlóan kifogásolt jogszabályok teszik megfoghatatlanná, kiszámíthatatlanná és ingataggá a köztisztviselői pályát. Ha valóban az a célja a kormányzatnak, hogy olyan köztisztviselői kar épüljön ki ebben az országban, amely felvértezve szakmai tudással, a feladatra koncentrálva dolgozik, akkor nem foghat helyt az ilyen jellegű minősítés, ami minden különösebb objektív szempontok nélkül teszi bizonytalanná a helyzetét.

Én csatlakoznék a Káli képviselőtársam elmondottakhoz. Mi itt nagyon szép elvekről beszélgetünk, jogszabályokat vitatunk meg, de a terepen az történik, hogy a munkavállalókat kéthónapos felmondási idővel tulajdonképpen indokolás nélkül, tényleges indokolás nélkül bocsátják el, és az új vezetés a saját magához közel álló és politikailag maximális lojalitást nyújtó dolgozókat veszi fel. Nem is igazán az a veszély ebben, tisztelt államtitkár úr, hogy most kicserélik a régi dolgozókat az újakra, hanem ez szokássá válik, tetszik tudni, ezt nagyon nehéz ám abbahagyni. Amikor ilyen jogszabályi lehetőségek lesznek, akkor az azt követő politikai erő ugyanezt végig fogja csinálni, és az azt követő politikai erő megint újra végig fogja csinálni, így a köztisztviselői karban az a feltételezés alakul ki, hogy nem a szakma, hanem a politikai lojalitás a kulcsa a hivatali előmenetelüknek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nemény András képviselő úr következik.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 30-ashoz, a 42-eshez szeretnék hozzászólni, de mielőtt még ezt tenném, én is reagálnék Szakács képviselő úr szavaira.

Őszintének éreztem az aggódását. Nem kell aggódnia, egyre többen támogatnak minket, és attól még, hogy ön az önökhöz közeli médiában nem látja az elégedetlen embereket meg a tüntetőket, attól azok még vannak, és nagyon is sokan vannak.

Az államtitkár úr szavaira, miszerint a szakszervezetekkel kapcsolatban másképp gondolkodunk, nos, ez nem így van. Magam itt végiggondoltam, egy hónappal ezelőtt egy napirend előtti felszólalásnál a "Hogyan készül a munka törvénykönyve?" volt a felszólalás címe, és elég pontosan előrevetítettük, hogy mi lesz ennek a vége. Azt hiszem, egy recepthez hasonlítottam magát a törvénykönyvet, és ott éppen Palkovics és Gaskó urakat neveztem meg, mint a kisegítő személyzetet, akik a végén majd ki fognak állni mosolyogva, és azt mondják, nagyon klassz dolog, ami elkészült. Pontosan ez történt. Nem gondolom, hogy nagy jóstehetségről tettem tanúbizonyságot, pontosan tudtuk, mi lesz a vége, és beigazolódott. Ezen nem kell azért nagyon-nagyon örvendeznie önnek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szakács Képviselőtársam! Nem tisztem, hogy én minősítsek, ön ezt tette, de annyit mondhatok nyugodt lelkiismerettel, hogy ennyi badarságot két percben régen hallottam. (Zaj, derültség a kormánypártok soraiban.) Tehát akkor, mikor ön nagy bátorsággal az államadósság alakulásáról beszél, miközben az elkobzott magán-nyugdíjpénztári megtakarítások úgymond eltépésével is... (Babák Mihály közbeszólásaira:) Babák úr, nyomjon gombot! A 80 százalékos mértékű államadósságot tartják, ami magasabb, mint a kormányváltáskor, akkor nem tudom, miről beszél.

Akkor, amikor becsapják azokat a szakszervezeteket is, akiket odavisznek a tárgyalóasztalhoz aláírni, mert azt mondják nekik, - és elhiszik önöknek, de majd rádöbbennek, hogy nem így van -, hogy például a rendkívüli munkavégzés keretei között a túlóra. Most már majd azt lehet tenni, hogy eldöntheti a munkavállaló és a munkaadó együttesen, hogy akkor pótlékot kap a munkavállaló, vagy szabadidőben megváltják a túlórát, a rendkívüli munkavégzést, csak azt az egy mondatot nem teszik mellé, még a szakszervezetek sincsenek sajnos tisztában vele, de a törvénytervezet magában hordozza, hogy ha az alapbéresítés kapcsán, amikor szerződést kötnek a munkavállalóval, akkor abban a szerződésben az a mondat benne fogantatik és benne fogantatódhat, ami arról szól, hogy az alapbérbe beleszámítolódik a túlóra pótléka, akkor sem túlórapótlék nincs, sem szabadidő nincs, hiába van egyezség a szakszervezetekkel, hogy akkor megegyezhetnek abban, hogy szabadidő helyett 50 százalékos pótlékot kapnak. Nem fognak semmit kapni, sem szabadidőt, sem pótlékot, mert az alapbér tekintetében a szerződés megkötésekor ott lesz ez az egy mondat.

Ennyire egyszerű a történet, így csapják önök be az embereket is meg a szakszervezeteket is. Majd meglátjuk, mi lesz ennek a vége.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szilágyi Péter képviselő úr, jegyző úr következik. Parancsoljon!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr, a két percet sem fogom kihasználni.

Szintén a bizottsági módosítóban szerepel egy pont, amelyről szeretnék pontosítást kérni az államtitkár úrtól. A 33. pont úgy rendelkezik, hogy a kárért felelős kormánytisztviselő köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a munkáltató azt alapos okból nem kívánja, köteles a vagyoni és nem vagyoni kárt megtéríteni.

(21.10)

Az indoklásból az derül ki, hogy a jogalkotó a Ptk. kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit próbálja meg átültetni ebbe a szakaszba. Nagyon aggályosnak látom, hogy mit jelent az pontosan, hogy ha a munkáltató azt alapos okból nem kívánja. Tehát itt látok egyfajta inkoherenciát abból a szempontból - javítson ki államtitkár úr, hogy jól tudom-e -, hogy ha jól tudom, a Ptk.-ban ez nem szerepel, hogy a sértett, akit kár ért, és méltányolható okból nem kéri az eredeti állapot helyrehozását, akkor ezt megteheti.

Ha jól tudom, a Ptk.-ban van egy sorrendiség a kártérítésre. Nem tartom célszerűnek, hogy ezt a kivételt behozzuk ebbe a törvénybe, főleg azért, mert itt nagyon alaposan és nagyon mélyrehatóan, komoly joghátrányt, illetve anyagi hátrányt lehet okozni annak a köztisztviselőnek, aki esetleg szeretné az eredeti állapot helyreállításában a kártérítést megvalósítani, azonban ha a munkáltatója ezt nem kívánja, ha vulgárisan szeretnék fogalmazni, akkor kiszúrhat a munkavállalóval ebben a tekintetben.

Szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy mi ennek a módosításnak az indoka.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kolber István képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A 27. ponthoz szeretnék hozzászólni, Kósa Lajos képviselő úr, polgármester úr nyújtotta be. Olvasván az indokolást, úgy tünteti fel, mintha a javaslat a köztisztviselők érdekeit szolgálná, amiatt, mert meghatároz egy alsó, kötelező minimális határt. Igen ám, csak ha ezeket a számokat megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a felső határ viszont rendszeresen csökken a javaslatnak megfelelően.

Érdemes a 234. § egészét... (Zaj az MSZP soraiban.) - megvárnám, amíg itt egy pillanatra... -, a 234. § egészét megnéznünk, ugyanis ott láthatjuk, hogy a különböző központi államigazgatási szervek esetében milyen mértékűek ezek a pótlékok. Nézzünk néhányat! A Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél, a Nemzeti Médiahatóságnál az ügyintéző az alapilletményének 80 százalékát kapja meg pótlékul. Egy megyei jogú városban a jegyző, illetőleg a főjegyző 30 százalékát kapja meg. Az említett hivatalok esetében a középiskolai végzettségűek illetménypótléka 35 százalék. Tehát meghaladja a megyei jogú város, a megyei önkormányzat, a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző illetménykiegészítését.

Tisztelt Parlament! A jegyzők, a főjegyzők vezetők, embereket irányítanak, nagy apparátusokat irányítanak, heterogén feladatokat látnak el, tudjuk, hogy mennyire bonyolult, összetett önkormányzati, hatósági állami feladatokat. Azt gondolom, hogy méltánytalan ez a differenciálás, közelíteni kellene a jegyzői kar, illetőleg a központi államigazgatásban dolgozó ügyintézők, középiskolai végzettségű ügyviteli dolgozók illetménypótlékát.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Harangozó Tamás képviselő úr következik.

Parancsoljon!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr hozzászólására szeretnék reagálni.

Azért azt ne felejtsük el, államtitkár úr, hogy önök indoklás nélküli kirúgások szabályaival gyakorlatilag egy politikai tisztogatást végeztek az államigazgatásban az elmúlt évben. Kirúgtak, elzavartak mindenkit, akinek önálló szakmai véleménye volt a központi államigazgatásban. Szégyenletes volt az Alkotmánybíróság jogilag nonszensz és gyáva döntése, hogy ezeket az embereket nem helyezte vissza a munkahelyükre, hanem csak előremenő hatállyal szüntette meg ezt a teljesen abszurd és beteges állapotot.

Azt ne higgye, államtitkár úr, hogy az előző ciklusokban, például a szocialista kormányzatnak mint politikai vezetésnek nem volt nehéz dolga a minisztériumban olyan típusú emberekkel, akiknek volt önálló szakmai véleményük. Ez ilyen. De az ő szakmai véleményüket meg kell hallgatni, és ha kell, meg kell őket győzni, vagy fordítva; ez egy ilyen macerás történet. Ez különbözteti meg például a demokráciát a parancsuralomtól, államtitkár úr.

Önök telerakták az államigazgatást olyan fiatal és tapasztalatlan köztisztviselőkkel, akiknek fogalmuk nincsen arról, hogy mit és hogyan kéne csinálniuk. Ezzel még nem lenne gond, ha nem egyszerre és tömegével csinálták volna ezt az akciót egyébként a központi államigazgatásban. De ennél még sokkal súlyosabb, államtitkár úr, az, hogy sok esetben a szakmai tapasztalat vagy végzettség helyett egyszerűen pártkötődés alapján választották ki az államigazgatás szereplőit. Ez nem olyan nagy meglepetés, hiszen még az OVB-tagok is büszkén írták be a Fidesz-tagságukat, ami, azt hiszem, az ország egyik legnagyobb szégyene volt annak idején, de ezt mi sem igazolja jobban, hogy a budapesti vagy a közigazgatási szlengben már csak Fidesz-plakátragasztóknak hívják azokat a huszonéves gyerekeket, akik a minisztérium szobáiban ücsörögnek most viszonylag nagy számban.

Államtitkár úr, ezzel az a baj, hogy nagyon rossz vége lesz. Az államigazgatás pontosan akkor fog csődöt mondani, amikor az ország gazdasági része is összeomlik. Államtitkár úr, nincs két elit ebben az országban, nincs két szakmai elit, nincs két államigazgatási elit sem.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nemény András képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Visszatérve a 30., 42. ajánlási ponthoz, nem fokozva az eddigi vitát. Mint mondtam, a törvényjavaslatot nem támogatjuk, és nem nyújtottunk be módosító javaslatokat, de vannak olyan, ez esetben például garanciális elemeket tartalmazó módosítók, amiket talán érdemes kiemelni, hogy támogatunk.

Itt nincs másról szó, mint a kirendelésről és a jogviszony megszűnéséről, és erre adnak javaslatot ezek a módosítók. A kirendelés esetében arról van szó, hogy a kormányzati érdekből történő kirendelés időtartama nem haladhatja meg az eredeti javaslat szerint az egy évet, a módosító szerint a három hónapot; a kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal legfeljebb az eredeti javaslat szerint egy évvel, a módosító szerint három hónappal meghosszabbítható. Azt gondoljuk, hogy a köztisztviselők számára fontos, hogy ne egy plusz egy év legyen, hanem egy rövidebb időintervallum.

A 42. ajánlási ponton futó javaslat, ami a jogviszony megszüntetésére vonatkozik, azt tartalmazza, hogy a jogviszony megszüntetésekor, illetve megszűnésekor az utolsó munkában töltött napon, de legkésőbb harminc napon belül - ez az eredeti -, a módosító szerint három napon belül a kormánytisztviselő részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályban előírt igazolásokat. Semmi okát nem látjuk annak, hogy ez egy hónapig húzódjon. Ha már így történik, megszűnik a jogviszony, akkor ezt a lehető legrövidebb időn belül kell rendezni. Ez a három nap, ami számunkra is elfogadható és támogatható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rétvári Bence államtitkár úr következik.

Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Csak röviden reagálnék a közigazgatás állapotával kapcsolatos megjegyzésekre.

Én emlékszem még arra az ön által jól működőnek említett közigazgatásra, ahol a magyarorszag.hu 2.0 három vagy négy órát élt meg, és utána összeomlott. Ez volt a nagy elektronikus közigazgatási projektje az előző kormányzatnak. De ugyanígy nem sikerült felállítani a megyei közigazgatási hivatalokat is, nehogy a törvényességi ellenőrzési jogkörben bárki is eljárhasson az ország 19 megyéjében és a fővárosban. Ezért volt Magyarországon igencsak törvénysértő állapot.

Ehhez képest az a közigazgatás, amit mi megteremtettünk, és amiből ön száműzné a fiatalokat - hiszen nem szeretné a közigazgatás rendszerét megújítani, úgy látszik -, és azt a 260 darab magyar közigazgatási ösztöndíjast túl soknak tartja a 66 ezer köztisztviselő között, akiket pályakezdőként felvettünk, és most valamelyik nyugat-európai ország közigazgatási rendszerét tanulmányozzák a portugál kormányablakoktól kezdve a svéd e-közigazgatási modellig, de hát önök számára ezek a fiatalok csak koloncként jelentkeznek a közigazgatásban, hiszen modern tudást és valódi nyugat-európai munkakultúrát jelentenek.

Nos, tehát ez a közigazgatási rendszer azért mégis képes volt arra, hogy idén, január 1-jén mindenfajta probléma és zökkenő nélkül 14 megyei hivatalt egybeolvasztva, egybetolva létrehozza a kormányhivatalokat. Nem volt ekkor arról hír, hogy összeomlott a rendszer, nem működik az ügyintézés, elhúzódnak a különböző eljárások; tökéletesen jól, zökkenőmentesen működött. Ebben az új, általunk megújított közigazgatási jogi környezetben az a legnagyobb mértékű átalakulás, ami 54 ezer ember munkáját fordította meg.

Azt pedig csak számpárként mondanám, hogy míg a kormányváltást követő egy évben összesen 800 darab kormánytisztviselő távozott a 66 ezerből, addig az önök kormányváltása idején 12 ezer. Ennyit a politikai kultúrák és a rablógazdálkodás közötti különbségről.

Köszönöm szépen.(Taps a kormánypártok soraiban.)

(21.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Józsa István képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szép ez, amikor ilyen dicshimnuszokat mond magáról valaki, az élet sajnos nem ezt igazolja. (Dr. Rétvári Bence: Rólatok is beszéltem.) Komoly politikai tisztogatást hajtottak végre, államtitkár úr. (Dr. Rétvári Bence: Neveket! Kiket?) Ez a törvény a politikai terror intézményesítésének az eszköze. Tehát, akit eddig szubjektív alapon nem tudtak elintézni, arra most meglesz a törvényi felhatalmazásuk; egyébként a 22. és a 24. ajánlási ponthoz kapcsolódva mondom el mindezt a részletes vitában.

Olyan példákat szeretnék felemlíteni, amik természetesen már névvel is vállalhatók, ha nem is itt fogom fölidézni. Olyan kiváló szakembereket, akiket az első Fidesz-kormány emelt főtisztviselővé, hogy bebetonozza őket, természetesen a szakmai kvalitásuk alapján jól végezték a munkájukat 2002 és 2010 között is, őket válogatás nélkül bocsátották el, csak azért, mert 8 évig jól végezték a munkájukat, és ez elegendő volt önöknek a bizalomvesztéshez.

Tehát nem szabad kiforgatni azt, amit mi mondunk. Természetesen jónak tartjuk, hogy fiatal ösztöndíjasok kezdenek tanulni, de azt nem tartjuk jónak, hogy elküldve minden tapasztalt szakembert, ezektől a fiataloktól gondolják elvárni azt, hogy majd a központi államigazgatás működik. Nem működik, államtitkár úr, csak meg kell nézni ezeket az előterjesztéseket, amelyek idekerülnek elénk, meg kell nézni, hogy nincs neve, nincs kormányzati egyeztetés mögötte, nincs szakmai zsűri mögötte, nincs társadalmi egyeztetés mögötte, és mindezek eredményeként még nem is jók. Néhány héttel utána, hogy önök itt átnyomták a parlamenten, még vissza is kell hozni, és hozzá kell nyúlni. Tehát ez az államigazgatás nem működik olyan jól, mint ahogy ön gondolja.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rétvári Bence államtitkár úr következik. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Önmagának mondott ön ellent. Azt mondta, hogy a Fidesz, az első Orbán-kormány kinevezett pártkatonákat (Dr. Józsa István: Kiváló szakembereket mondtam.), majd most ezeket a pártkatonákat (Dr. Józsa István: Főtisztviselőket.), önök ezeket azt hiszem, mamelukoknak hívták, nem emlékszem már mi volt pontosan a nevük ezeknek a főtisztviselőknek, mi volt a gúnynevük, amit önök kitaláltak. (Dr. Józsa István: A mostani szavaimat nézd.) Persze megszüntették a főtisztviselői és főtiszti kart önök, természetesen, nem azért nyilvánvalóan, hogy könnyebben el tudják mozdítani az államigazgatásnak mégiscsak azokat az elit szakembereit, akik hosszú távú és kiszámítható életpályára számíthattak volna, ha önök meg nem szüntetik ezt a típusú karrierlehetőséget.

Nos, önök azt mondják egyrészről, hogy a Fidesz odaültette a pártkatonáit, majd most azt mondja, hogy leszedi a pártkatonáit. Igazából, ha a fideszes kormány mellett ki is neveznek egy embert, meg azt le is váltják, az nekem azt jelenti formállogikailag, hogy szakmai érvek alapján és nem pártlogika alapján nevezik ki ezeket az embereket vagy veszik le onnan.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik két percre. Parancsoljon! (Dr. Józsa István és dr. Rétvári Bence konzultál.)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, mondhatja, onthatja a szót, de tudja, akkor amikor önök indoklás nélkül rúgnak ki embereket, arra nincs magyarázat. Akkor, amikor önök azt mondják, hogy bizalomvesztés van, és kirúghatóvá válnak az emberek, vagy ki kell rúgni őket, akkor erre nincs magyarázat. Tehát beszélhet ön bármit, de ez a két kategória megmutatja azt az ars poeticát, amit önök képviselnek. Ráadásul még ezt megfejeli az is, hogy a közszolgálati tisztviselő a munkaidején kívül - ugye, ismeri ezt a kategóriát - sem tanúsíthat olyan magatartást, amely alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére. Olyan - ugye, azt mondja, hogy olyan magatartás. Azért kíváncsi lennék, hogy mi az az "olyan". Az egzaktivitástól az "olyan" elég messze áll.

Két dolog még, amit fontosnak tartok megjegyezni, azt hiszem, Nemény képviselőtársam említette. Amikor a törvény tervezetében azt mondják, hogy a kirendelés időszaka szóljon adott esetben akár egy évre, és még adott esetben egyszer meg is ismételhető legyen, magyarul: ki lehet rendelni a közszolgát akár kétéves időtartamra is, azt hiszem, hogy ez nem a rugalmasságot, ez a kiszolgáltatottságot hordozza magában.

Az pedig még inkább a kiszolgáltatottságot hordozza magában, ha a jogviszony megszűnik, és az embernek azzal kell szembenéznie, hogy a járandóságaihoz, a jussaihoz pedig nem tud hozzájutni, mondjuk, egy hónapig, holott a normál logika szerint nem három nap múlva, hanem a jogviszony megszűnésének a napján ezeket a járandóságokat ki kellene fizetni.

Úgyhogy nem lenne baj, ha inkább ezeket a kérdéseket tennék a fókuszba, és ezzel foglalkoznának, ezeket a jó szándékú módosítók alapján megpróbálnák korrigálni, legalább magukévá tenni, a maguk neve alá behordani, és akkor úgy módosítani a törvénytervezet torz összességét.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kolber István képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. KOLBER ISTVÁN (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kaufer Virág, Szilágyi Péter és Szabó Timea 1. és 17. pontban szereplő javaslatához szeretnék hozzászólni, amely a 22. pontban szereplő vezető iránti lojalitással egyetemben azt gondolom, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott legfontosabb módosítókat tartalmazza, amelyeket teljes mértékben támogatok magam is, de az a tíz, Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselő is, mert úgy gondoljuk, hogy ez világít rá leginkább a törvény gyengeségére és követett szellemiségére.

Nemrégiben azt a történetet hallottam egy borsodi városban, hogy egy intézményi dolgozó magántársaságban bírálta a polgármestert. Emiatt fegyelmit indítottak ellene, mert visszakerült ez az információ az intézmény vezetőjéhez. Nos, azt gondolom, hogy a hasonló ügyek elkerülése végett ezt a pontot mindenképpen el kellene hagyni. El kellene hagyni, mert ez a szabályozás tényleg az elbocsátást, a kirúgást, a tisztogatást segíti elő. Azt lehet tapasztalni, hogy a köztisztviselők félnek, nem szívesen beszélnek. Egy ilyen szabályozás ezt még inkább szélesíteni fogja. Ez nem segíti elő az államigazgatás hatékonyságát, a jogszerűségét és a szakszerűségét.

Ez egy gumiszabály, széles lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató vagy a munkahelyi vezető ezt értelmezze, kiterjessze, és olyan szankciókat alkalmazzon, ami azt gondolom, hogy nem megengedhető itt, Magyarországon. Ez egy diszkrecionális jogkör, és nyilván felmerül még az is, hogy honnét a csudából fogja majd a munkáltató ezeket az információkat megszerezni. Gondoljuk ezt csak végig: munkaidőn, munkahelyen kívüli magatartás, ott elhangzott szavak, tettek súlya; azt gondolom, hogy ez egy nagyon sötét világot vetít előre, ezért ezek a javaslatok valóban arra illőek, hogy kihúzzuk ebből a törvényből, ezért ezek a módosító javaslatok nagyon jók.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ipkovich György képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úrnak az e-közigazgatással kapcsolatos megjegyzése ingerelt hozzászólásra. Ahogyan el tetszett mondani, volt a korábbi kormánynak egy ezzel kapcsolatos intézkedése, ami kudarcot vallott. Jött az új kormány, pattintott egyet a kezével, és lám, lám, működik az e-közigazgatás. Úgy gondolom, hogy megtévesztjük a választókat, ha így állunk hozzá a kérdéshez. Ezt azért tudom elmondani, államtitkár úr, mert én magam nyolc évig irányítottam a megyei jogú városok informatikai bizottságát. Körülbelül olyan 20 éves munka és fejlesztés eredménye, amire tetszett utalni.

Nem megy technikai és személyi fejlesztések nélkül az e-közigazgatás kialakítása. Első, második, harmadik és negyedik lépcsőfokokat kell ebben a tekintetben elérni, rendkívül sok ráfordítással, rendkívül sok műszaki fejlesztéssel és rendkívül sok személyi képzéssel. Az, hogy most maguk olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy egy bizonyos szintről tudják az e-közigazgatást irányítani, illetve alkalmazni, az az elmúlt időszak eredménye. Akármilyen keserű önnek ezt elismerni, az elmúlt nyolc év eredménye is benne van tulajdonképpen azokban a sikerekben, amiket most az e-közigazgatás terén az ország tud igazolni. És rendkívül sok száz millió forintba került eddig a városoknál és a különböző intézményeknél ennek az informatikai háttérnek a kiépítése, ezért egy kicsit nagyobb tiszteletet kérnék államtitkár úrtól, amikor az e-közigazgatással kapcsolatban nyilatkozik.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Harangozó Tamás képviselő úr következik.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úrra szeretnék két percben reagálni. Először is az elvárt választ kaptam az államtitkár úrtól, hiszen még csak nem is próbálta tagadni a politikai tisztogatást, amit az elmúlt másfél évben tettek. Mondjuk, nem is nagyon lehet, ebben teljesen igaza van.

Én is szerettem volna a hirtelen megoldott ügyekkel kapcsolatban elmondani: én még emlékszem, államtitkár úr, amikor önök kormányra kerültek, akkor az OMG felirat, azaz az Oh, my God! jelent meg az összes minisztériumi portálon, mondván, hogy önök most azonnal rendbe teszik ezt. Én úgy emlékszem, hogy hetekig, hónapokig volt ez a felirat ott, és ugyan nem tudjuk, mennyi közpénzből, de ha a végtermékre, amit most lehet látni, büszkék önök, akkor szerintem van némi probléma az értékítéletben.

(21.30)

Az, hogy valamiről - nem akarok cinikus lenni, államtitkár úr - manapság nincs hír, főleg az állami tájékoztatási hivatalnál, vagy hogy hívják ezt most, még nem jelenti azt, hogy ott nincs probléma. Például ha a kormányablaknál dolgozó munkatársaknál valaki venné a fáradságot és elmenne, s kicsit elbeszélgetne akár a média munkatársai közül is, akkor egész érdekes dolgokat tudna mesélni arról, hogy hogyan működik ez ott, illetve hogyan nem működik a mai napig.

Az pedig, államtitkár úr, hogy önök közpénzből, alapítványon keresztül, nyíltan, leplezetlenül képezték már az előző ciklus végén és képzik most is politikai alapon a leendő köztisztviselőket és kormánytisztviselőket, az pedig a pofátlanság kategóriája szerintem akkor, ha önök közben szakmaiságról meg szakmai elkötelezettségről beszélnek ennek a törvénynek a kapcsán.

Végezetül: államtitkár úr, ön a KIM államtitkára, azé a minisztériumé, amely állítólag a jogalkotásért és annak minőségéért felel. Államtitkár úr, önnek semmilyen szakmai önérzetét nem sérti az, hogy ügyvédi irodákban készülnek ma a törvények? Hogy nem a kormány nyújtja be őket, hanem egyéni képviselői indítványként döntünk alkotmányos szabályokról? Hogy tizenegyszer módosítottuk az alkotmányt? Hát, ha ez a példa a leendő közigazgatási szakembereknek, akkor a mai fiataloknak nem lesz nehéz megugorni ezt a lécet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Nem cáfolni akarom Harangozó képviselőtársamat, de az én emlékképeim szerint tizenháromszor - és nem is licitálni akarok, egyszerűen csak azt szeretném visszaigazolni, amit önök csinálnak - módosították az alkotmányt az elmúlt másfél esztendőben.

A lojalitás, államtitkár úr, szerintem nem szabad, hogy a félelemre és a kiszolgáltatottságra alapozódjék. Nem szabad, hogy azért legyen valaki lojális, mert fél, vagy azért legyen valaki lojális, mert kiszolgáltatott. Önök ezen törvénytervezetben a korábbi, már megszűnt kormány-tisztviselői törvénytervezeten keresztül ezt próbálják életre hívni. Azt próbálják életre hívni azzal az egyszerű intézkedéssel, amit megtettek annak idején, hogy két hónap alatt indoklás nélkül kirúghatóvá váltak az emberek, hogy féljenek. Ha ezt alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság, akkor csalárd módon kitaláltak egy vezetői bizalom elvesztéséről szóló kategóriát, aminek az eredménye ugyanaz, tehát kirúghatóvá válnak az emberek. Magyarul, még egyszer, a félelemre és a kiszolgáltatottságra alapozva hívják életre a lojalitást. Ez viszont nem vezet jóra. Lehet ilyen értelemben lojálisnak lenni, de az hosszú távon nem marad fenn, hiszen nincs belső tartalmi kötődés a dologban.

S még egy dolog nagyon röviden. Tudja, amikor azt nézem egy konkrét dolog kapcsán, hogy a kormánytisztviselőnek például fizetés nélküli szabadság jár a külszolgálat időtartamára akkor, ha a házastársa külszolgálatot teljesít. Azt gondolom, hogy ez a dolog teljesen rendben van, de - mint ahogy LMP-s képviselőtársak jelzik ezt módosítójukban - miért csak a házastársnak. Ha valaki élettársi közösségben él, annak miért nem? Államtitkár úr biztos majd nyom egy kétpercest vagy egy normált, és mondja, hogy miért nem. Várom is tisztelettel.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Rétvári Bence államtitkár úr következik. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Tisztelt Ház! Csak Harangozó képviselő úr mondta, és az OMG-re ismételten fölkaptam a fejem, hogy kitettük a kormányzati honlapokra, hogy Oh my God!, és utána nem történt semmi. Hát, képviselő úr, önnek bizonyára elkerülte a figyelmét az a december 3-ai hír, hogy a kormányzat honlapját, a kormany.hu-t "Az év honlapja 2011" díjjal tüntették ki. (Dr. Harangozó Tamás: Kik?) 314 pályázat érkezett. Ez egy tízéves díj, képviselő úr, tíz éve osztják ki ezeket a díjakat, nagyon sok kategória van, vannak itt márkasite-ok, e-kereskedelem, különböző szolgáltatások, és ebből a 314-ből, amit egy neves grémium oszt ki immáron tíz éve, pont a kormany.hu, pont a kormányzat honlapja kapta meg "Az év honlapja 2011" díjat.

Ami pedig a különböző törvényjavaslatok megszületését illeti: minden törvényjavaslatunkat igyekeztünk konzultálni és minél jobb szakmai színvonalon benyújtani. Nyilvánvalóan voltak és lesznek is bennük hibák, amiket ki fogunk javítani, amilyen gyorsan csak tehetjük, de pontosan azért tesszük ezt meg, hogy például a devizahitelesek esetében minél hamarabb segíthessünk az embereken. Csak az a különbség, hogy az önök idejében, mondjuk, volt egy ifjúsági törvény, amiért az ügyvédi irodáknak kifizettek 120 millió forintot az előkészítésére, aztán a kormány elő se terjesztette. A 120 millió forint kifolyt, s a törvényjavaslat a parlament elé nem jött be. Ehhez képest most ilyesfajta 100 milliós díjak nélkül igencsak nagy mennyiségben tárgyal akár még hajnali órákban is a parlament törvényjavaslatokat. Ez a különbség a két kormányzati stílus között.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szilágyi Péter képviselő úr, jegyző úr következik.

Parancsoljon!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm, elnök úr. Nem fogok az Oh my God! vitába beszállni, viszont lenne egy kérdésem államtitkár úrhoz. Szintén a bizottsági módosítóban találtam egy olyan javaslatot, ami szerintem ellentmond az általam előbb említett javaslatnak, szintén kártérítésügyben. Az 50. pontban találhatjuk azt az új rendelkezést, hogy a kártérítés a károkozás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Itt az indoklásban az szerepel, hogy a Ptk.-t nem lehet háttérszabályként alkalmazni, míg az általam előbb említett módosító javaslatban pontosan a Ptk.-ra mint háttérszabályra hivatkoztak. De ha ezt a logikai bukfencet nem is nézzük, akkor is szerintem egy minimális jogérzékkel eléggé aggályosnak kell tekintenünk azt, hogy a kártérítés már akkor követelhetővé válik, már akkor esedékessé válik a kártérítés, amikor az bekövetkezett.

Nagyon szeretnék egy pontosítást javasolni, hogy legalább egy jogerős bírósági határozathoz vagy valamihez, legalább egy olvasathoz kössék, mert szerintem semmiképpen nem állja ki a jogállamisági alapelveket. Nem beszéltünk egy ítélt dologról, és már akkor a törvény megállapítaná, kikerülve a fellebbezési lehetőségeket, és már a munkáltató által behajthatóvá tehetné a kártérítést. Mindenképpen kérem államtitkár úrtól, hogy nézzék meg ezt a módosítót.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nemény András képviselő úr következik. Parancsoljon!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Már korábbi törvényjavaslatok vitája során elhangzott, a lojalitás igazi veszélye talán az, hogy az abból fakadó megfelelni vágyás a minőség rovására megy. A mindenkori polgármesterek, nem csak a jövőben, most is - a polgármesterek többségét a kormányzó pártok adják - kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a túlzottan megfelelni akaró köztisztviselők, jegyzők nem figyelik igazából a törvényjavaslatokat, pontosabban az önkormányzati javaslatokat, és aztán a későbbiekben ez vissza fog ütni.

Abban a megyei jogú városban, ahonnan én jöttem, most választották meg nemrégen, egy hónapja a jegyzőt, egy 28 vagy 30 éves fiatalembert, akinek szakvizsgája nincs. Arra a kérdésre, nem zavarja-e, hogy a hivatalban a legtöbb beosztottjának már van szakvizsgája, azt mondta, hogy nem szégyen tanulni a jobbtól. Amikor az a kérdés volt, nem zavarja-e, hogy korábban egy faluban volt jegyző és egy megyei jogú városba talán nagy ugrás volt ez neki így hirtelen, főleg szakvizsga nélkül, azt mondta, hogy nyolc embert irányított abban a faluban, most nyolc osztálya van a megyei jogú városban, úgyhogy ez nyolc-nyolc, ezzel a probléma meg van oldva. Az lehet, hogy a probléma meg lesz oldva, és biztos nagyon lojális is lesz a polgármesterhez, de ahogy elnézem, a kezdeti időkben csak figyeli, hogy mi történik körülötte. Azt gondolom, nem az számít, hogy a polgármesterhez vagy éppen az ottani többséghez lojális-e, hanem hogy a városnak jó-e, és látszik, hogy nagyon nem jó. A gyakorlatban ezek a dolgok így csapódnak le. Csak nézzenek körül az országban, mindenhol így van ez.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Gúr Nándor képviselő úr következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán az eddig elhangzottakból is látható, hogy mennyire kaotikus a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénytervezet, hiszen oly sok módosító javaslat született, még anélkül is, hogy különösebben beleálltak volna képviselőtársaim. Egyet megint említenék, csak azért, hogy államtitkár úrnak legyenek kapaszkodói, mert szükség van rá, úgy látom. Ha a központi államigazgatási szerv alaptevékenységi körében felsőfokú végzettségű pályakezdő tisztviselőt kíván alkalmazni, akkor kiegészítő feltételként benne van a törvénytervezetben, hogy a kormánytisztviselőnek angol, francia vagy német nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával kell rendelkeznie. Államilag elismert nyelvvizsgával!

(21.40)

Nem mondja azt, hogy milyen minősítéssel, hogy mondjuk, felsőfokúval, középfokúval? - államilag elismert nyelvvizsgával. Magyarul egy alapfokú A típusú nyelvvizsgával. Ez tudjuk, mit jelent: a megszólalás esélyét sem adja meg. Tehát igazából megint csak azt mondom, hogy hiátusok sokaságával felruházott ez a törvénytervezet. Azt gondolom, szükségszerű lenne tisztázni, főleg azért, mert egy felsőfokú végzettséget szerzett ember diplomája megszerzésének az alapfeltétele, hogy középfokú nyelvvizsgát tegyen, adott esetben az, hogy két ilyen nyelvvizsgát tegyen, szakmai nyelvvizsgát tegyen. Hát akkor a törvénytervezetben miért nem fér el minimum peremfeltételként ez a dolog?

Magyarul, összegezve azt akarom mondani az egész törvénytervezettel kapcsolatban, hogy látható, ezernyi módosítóval sem tehető helyére az a torz ars poetica a törvényen keresztül, amit önök közvetíteni kívánnak, ezért azt nehéz lesz elfogadni a részünkről.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, de ne üljön le, képviselő úr, mert ön következik rendes felszólalásra.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Most a rendes felszólalásomtól elállok, hogy még hagyjak időt a társaimnak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kaufer Virág képviselő asszony következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony!

KAUFER VIRÁG (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Köszönöm a kormánypárti képviselőtársaimnak a segítséget. Igen, tudom, hogy föl kell állni, amikor az ember fölszólal, erre tettem egy kísérletet.

Élmény itt hallgatni az MSZP és a Fidesz vitáját arról, hogy ki is tett több kárt a közszolgálatiságnak Magyarországon, de szeretnék most kicsit témát váltani, hogyha lehet.

Több ajánlási ponthoz is szeretnék hozzászólni két olyan témakörben, amelyben mindkét esetben, úgy érzem, az állam mint foglalkoztató példát tudna mutatni. Az első körben a családbarát módosító indítványainkat szeretném kicsit a figyelmükbe ajánlani, különösen a kormánypárti képviselőknek. A 6., 8., 29. és 49. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni, amelyek sajnos egyike sem kapta meg a bizottságokban sem az egyharmadot, illetve a kormány maga sem támogatta ezeket a kezdeményezéseket. Ellenben van kormányoldalról egy hasonló témakörű módosító javaslat Spaller képviselőtársamtól a 25. ajánlási pont alatt, ezzel kapcsolatosan is szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Tudják azt, hiszen az LMP többször elmondta már, hogy számunkra is a foglalkoztatáspolitika egyik kulcskérdése az esélyteremtés, illetve az, hogy a női foglalkoztatás siralmas arányait ma Magyarországon javítani lehessen. Friss KSH-adat szerint ma Magyarországon a női munkanélküliség 17 százalékon áll, ami igen botrányos szám, különösen akkor, ha tudjuk azt, hogy ugyanakkor pedig a képzett női munkaerő, a felsőoktatásban a nők aránya sokkal magasabb, és az üzleti szférában is vezetői szinten nagyon sok női vezetővel találkozhatunk, illetve képviselőtársam itt mondja, hogy a bíróságokon is ezt lehet látni.

Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a családi munkamegosztás terén sem állunk igazán jól. Ma Magyarországon annak ellenére, hogy mindkét szülő igénybe veheti a gyes-gyed szolgáltatást, mindösszesen 4 százalékban veszik ezt igénybe az apák jelen pillanatban. Ennek következtében a nők több évre kiesnek a munka világából, és így az adatok szerint csak 50 százalékuk az, akik igazából sikeresen vissza tudnak térni a gyes-gyed végével előző munkahelyükre. Ezek olyan adatok, amelyek a kormányoldalt és az ellenzéki pártokat egyaránt aggasztják, és ezzel kapcsolatban tényleg fontos lenne már olyan gyakorlati megoldásokat találni a törvénykezés, illetve a végrehajtás szintjén, amelyek tényleg segítik azt, hogy elérjük a népesedésnövekedést és a családbarát foglalkoztatáspolitikát.

Mi a munka törvénykönyve vitájában is javasoltunk már olyan módosító indítványokat, amelyek a női foglalkoztatást, a kisgyermekes szülők foglalkoztatását véleményünk szerint, illetve észak-európai országok tapasztalatai szerint nagyban segítenék. Ezt itt, ebben a törvénycsomagban is megtesszük, a 6. és a 8. ajánlási pont alatt látnak önök ezzel kapcsolatosan példákat. De amit különösen a figyelmükbe szeretnék ajánlani, az a 29. ajánlási pont alatt található módosító indítvány, amelyet Szilágyi Péter és Ertsey Katalin képviselőtársaimmal jegyzek, és amely nemcsak a részmunkaidő lehetőségét nyitja meg, hanem a megosztott munkakörben történő alkalmazást is, amely a rugalmas vagy atipikus foglalkoztatási formák lehetőségét engedélyezné, illetve írná elő a munkáltató számára.

A munka törvénykönyve vitájában is beszéltünk arról, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás kizárólagos előírása nem segíti a nők munkaerő-piaci visszahelyezkedését. Nyugat-európai államokban lehet látni már azt, hogy a részmunkaidő tulajdonképpen egy csapdahelyzet a nők számára, amiből nagyon nehéz aztán a teljes foglakoztatásba visszakerülni. Magyarországon, illetve Kelet-Európában általában elmondható, hogy a részmunkaidő olyan kevés jövedelmet hoz, ami miatt nem érdemes visszamenni, és tulajdonképpen nem fenntartható a család bevételeit tekintve az, hogyha az anya visszamegy dolgozni, és a gyermekgondozást, gyermekellátást pedig valami olyan módon kell ellátni, ami pénzbe kerül.

Úgyhogy véleményünk szerint - és ezt már a munka törvénykönyve vitájában is elmondtuk - a részmunkaidős foglalkoztatás, ennek előírása önmagában nem hoz majd megfelelő eredményeket. Ehelyett arra kellene a munkáltatókat ösztönözni törvényi eszközökkel, hogy egyéni megállapodások szintjén atipikus foglalkoztatással, rugalmas foglalkoztatással, esetleg otthonról végezhető munkakörben alkalmazzák a kisgyermekes szülőket, akik visszatérnek dolgozni, hogy megtalálják az életformájuknak, a gyermeknevelésnek legmegfelelőbb konstellációkat, formákat, illetve hogy természetesen a munkáltató igényeit is figyelembe lehessen venni.

November 8-án itt a Házban, a Felsőházi teremben volt Ékes Ilona és Ertsey Katalin képviselőtársnőim elnöklésével egy "északi modell" konferencia, amelyen több skandináv ország nagykövete is részt vett, és ezen a konferencián arról volt szó, hogyan érték el az észak-európai államok ezt a magas arányú foglalkoztatást, hogyan tudják a jóléti államot fenntartani, hogyan állnak ellen a válságnak, és hogyan tudták a népességfogyást is megállítani. Ezek a példák azok, amelyek előttünk állnak akkor, amikor az atipikus foglalkoztatásról beszélünk, illetve amikor a költségvetési vitában a gyermekellátásra fordított összegek növeléséről beszélünk. Ezek nagyon fontos kérdések, amelyeket itt, ebben a törvénycsomagban is érdemes tárgyalni.

Figyelmükbe ajánlanám még a 49. ajánlási pont alatt szereplő módosító indítványt. Ez egy egyszerű matematikán alapul: hogyha az apának 5 nap pótszabadságot biztosítunk egy gyermek születésénél, akkor nem értjük, miért 7 nap pótszabadságot biztosítunk ikergyermekek születésénél. Az ikrek legalább ketten vannak, tehát azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt egyszerűen 10 napra növelni. Ez nagyon egyszerű és jópofa módosító indítvány, bízom benne, hogy családbarát képviselőtársaim fogják tudni ezt támogatni.

Röviden szeretnék néhány szót mondani Spaller képviselőtársam 25. ajánlási pont alatt található módosító indítványáról, amelynek a szándéka nemes, hiszen igyekszik egy elég sajátos eszközzel a gyermekes szülők foglalkoztatását javítani. Mi ezt nem tudjuk támogatni, legfeljebb tartózkodni tudunk ebben a kérdésben. Ugyanis úgy érezzük, hogy ez egy erőteljes gumiszabály, amellyel akár vissza is lehet élni akkor, amikor egy állást betöltenek a munkáltatók.

Ugyanakkor megint csak az észak-európai példákra hivatkozva nem érezzük azt, hogy egy ilyen, gyermekes szülőknek adott kedvezmény segíti igazából a gyermekvállalást, a meg nem született második, harmadik gyermekek megszületését. Hiszen azoknak a gátja elsősorban az, hogy nincs megfelelő nappali gyermekellátás, mindenki számára elérhető olcsó, megfizethető gyermekellátás, illetve az, hogy a nők nem tudnak könnyen visszahelyezkedni a munkahelyükre, így nem tudnak úgy munkába állni gyermekszülés után, hogy az ne akadályozza a gyermekvállalást sem. Ezt a népesedési kerekasztal felméréseiből is lehet tudni, hogy a második, harmadik gyermek azért nem születik meg, mert félnek attól a szülők - az apák is -, hogy az édesanya elveszíti a munkáját, és ma Magyarországon egy keresetből nagyon nehéz egy családot fenntartani.

(21.50)

Úgyhogy ezért érezzük azt, hogy bár jó szándékú ez az indítvány, ennek ellenére nem fogja azt elérni, amit megcélzott, és javasoljuk azt, hogy ehelyett inkább a 29. ajánlási pont alatt lévő módosító indítványt támogassák.

Még egy gondolatot engedjenek meg az "északi modell" konferenciáról, ami szerintem nagyon fontos modell: ahol a nemek közti távolság kisebb, ott jobbak a gazdasági mutatók, és az ország versenyképessége is nő.

A másik téma, amit szeretnék felhozni, amiben ismét az állami foglalkoztatás, az állam mint foglalkozató példát mutathat, nagyon fontos példát. Ez a megváltozott munkaképességűek alkalmazása esélyének a lehetősége.

Szilágyi Péter képviselőtársammal beadtunk egy módosító indítványt, 7. ajánlási számon található, amelyet sajnos nem tudott támogatni a kormány, ugyanakkor az alkotmányügyi bizottság a tartalmi részét szinte majdnem átvette ennek a módosító indítványnak, és a 44. ajánlási pont alatt találhatják meg, de leszűkítette azok körét, akikre az eredeti, 7. számú ajánlás vonatkozott.

Talabér Márta képviselőtársam elmondta a megváltozott munkaképességűek támogatásával kapcsolatos vitában, hogy nem működik Magyarországon a rehabilitációs hozzájárulás intézménye. Ez a kijelentés, azt gondolom, önmagában így nem állja meg helyét, hiszen több mint 60 milliárd forintot hozott a költségvetésnek ez a kezdeményezés. Tény és való, hogy jobb lett volna, ha ez a 64 milliárd forint állások formájában, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása formájában jelent volna meg. Mindenesetre akkor, amikor a 2011-es költségvetésről szavaztunk, nem okozott lelkiismereti kérdést a kormánynak, hogy ezt az összeget beolvassza úgy en bloc, ha jól emlékszem, a Munka-erőpiaci Alapba, és ne arra fordítsa, amire igazából ez a pénz fordítani kellett volna.

Ugyanakkor példákat is mondott képviselőtársnőm saját városából, Várpalotára arra vonatkozólag, hogy milyen az, amikor az állam megváltozott munkaképességűeket alkalmaz, az milyen remek, és hogy példát tud mutatni tulajdonképpen a helyi közösségnek arra, hogy az előítéletek, a fogyatékossággal élő személyek, a megváltozott munkaképességűekkel szembeni előítéletek ellen küzdjünk közösen. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos szempont, amit mindenképpen figyelembe kellene venni akkor, amikor egy olyan törvény van előttünk, ami tulajdonképpen az államról mint foglalkoztatóról is rendelkezik. Olyan indítványokat, olyan rendelkezéseket kellene ennek a törvénynek a keretében hozni, amelyek segítik, ösztönzik az állami intézményeket arra, hogy megváltozott munkaképességűeket alkalmazzanak. Ezzel az állam példát mutathatna a versenyszférának mindenképpen, úgyhogy az LMP ezt nagymértékben támogatni kívánja.

Még egy gondolatot engedjenek meg, hogy miért javasolnám inkább a 7. ajánlási szám alatt található módosító indítvány támogatását a 44-essel szemben, amelyet az alkotmányügyi bizottság nyújtott be. Az alkotmányügyi bizottság módosító javaslata kizárólag a kormánytisztviselők esetében írná elő az ésszerű alkalmazkodás kötelezettségét a munkáltatónak, míg a mi javaslatunkban minden köztisztviselőre alkalmazandó lenne ez.

Azt gondolom, hogy érdemes megfontolni, hogy milyen jelentősége van annak, ha a közintézményekben megváltozott munkaképességű személyekkel találkozhatnak mindennap az emberek, milyen szemléletformáló és milyen nevelő jellegű hatása lenne. Arról nem is beszélve, hogy nyugdíjas helyett adófizető válna a megváltozott munkaképességűekből.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik a Jobbik-képviselőcsoportból rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttünk fekvő ajánlás és a közszolgálati törvény négy ajánlási pontjához szeretnék hozzászólni: 12., 25., 35., 40.

Ezen rendelkezések közül a 12-es jobbikos módosító javaslat, amely arról szól, hogy ez a létrehozandó kamara, a magyar közszolgálati kamara tagsága, a tagsági viszony éppen ne kötelező alapon jöjjön létre. Részletesen kifejtettük az előterjesztésben ennek okát. Úgy gondoljuk, hogy minden olyan kamarai oktrojációnak, amit elrendel az állam, annak nyomós indoka kell hogy legyen, de hivatásrendek esetében - mondjuk ügyvédek, orvosok esetében - indokoltnak tűnhet a kötelező tagság, viszont határozottan úgy érezzük, hogy a köztisztviselői kamara esetében ez egy nem szükségképpeni fogalom, éppen ezért szeretnénk, ha felülvizsgálnák az álláspontjukat, és ezt az önkéntes tagságot támogatnák.

A következő, amihez hozzá szeretnék szólni, a 25-ös, Spaller Endre javaslata. A 45. § kiegészítését javasolja egy nagyon szimpatikus elemmel, amelyet mi támogatunk szintén. Tehát hogy a toborzás során az azonos szakmai képességű jelöltek közül előnyben részesül az a személy, aki több gyermeket nevel. Ez tehát fontos, hogy a toborzás során - lehet, hogy a szövegezésben esetleg egy kapcsolódó módosítóval érdemesebb lenne egy pontosabb megfogalmazást adni, mert ha csak a toborzás során érvényesül a többgyermekes számára az előny, akkor utána végső döntés meghozatala során ezek szerint nem kell hogy érvényesüljön ez a szempont? Szerintünk igen. Mi azt is támogatnánk ha a toborzást követően, az állva maradt jelöltek közül is a tényleges tisztséget betöltő vagy a jogviszonyt megszerző is adott esetben a több gyermeket nevelő köztisztviselő lenne. Mi tehát ennél a javaslatnál egy kicsit továbbmennénk.

35-ös; már kettő van csak. A 35. a legkényesebb része ennek a törvényjavaslatnak, ez a bizonyos méltatlanság, amire vonatkozóan Kaufer Virág és Szilágyi Péter kívánja a 64. § elhagyását. Ez tényleg új fejezetet nyit a közszolgálati jog kertében. A közszolgálati jogviták során egyébként is a bíróságok nagyon bizonytalan lábakon álló joggyakorlatot működtetnek. Tehát kimutatható és tapasztalati tény, hogy a munka törvénykönyve alapján sokkal csiszoltabb a bíróságok eljárási rendje, és hajlamosak a közszolgálati jogban a bírák egy kicsit felületesebb jogértelmezésre. Konkrétan itt, jelen esetben ha széles körű értelmezést nyitunk, a méltatlanság fogalmát - próbálja a törvény definiálni, de nagyon tág fogalmat ad, hogy munkahelyén kívül, akár munkájával összefüggésben olyan magatartást tanúsít, ami alkalmas arra, hogy a beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. Lehetőséget kell adni, hogy számot adjon a körülményekről, és utána lehet ezt alkalmazni.

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon-nagyon széles körű mérlegelési lehetőséget ad a munkáltatónak. Magyarul, a neki nem tetsző, nem szimpatikus köztisztviselőt, aki éppen részt vesz - tegyük föl - a Nemzeti Őrsereg nevezetű civil szervezet egyik rendezvényén, teljesen fegyelmezett, korrekt módon, erre egyszerűen azt mondja az adott közszolgálati szerv vezetője, hogy én kérem, úgy gondolom, hogy ön, hogy ott masírozott egy ilyen hagyományőrző szervezet soraiban, ezzel munkahelyén kívül olyan magatartást tanúsított, amely méltatlanságot eredményez, mert a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat adott esetben súlyosan rombolja. Nem jó ez az út. Mindenképpen megszorítást kéne ide tenni.

Kapcsolódó módosítóval vagy akár egy bizottsági módosítóval fontoljuk meg azért azt, hogy a joggyakorlat számára is sokkal egyértelműbb, és ne ilyen tág értelmezést biztosító fogalmakat használjunk, és igazából tényleg ne tágítsuk ki a kegyúri jog gyakorlásává azt, hogy mikor és milyen feltételek mellett lehet valakit elbocsátani ebből a közszolgálati viszonyból. Mert a köztisztviselői státus tartós, stabil jogviszony. Ebben aztán nincs vita köztünk. Az a cél, hogy hosszú távon úgy érezze a közszolga, hogy ha 20-30 évig megbízhatóan végzi a munkáját, akkor nem fogják egy ilyen őrsereges rendezvényen való résztvétel miatt, vagy éppenséggel egy focimeccsen ha kicsit hevesebben szurkol a kelleténél, és itt összeszólalkozik a másik fél szurkolótáborával - fiatal közszolgáról van szó, aki szeret meccsre járni -, ha ő egy picit beint vagy bemutat, beszól a másik tábor vezérszurkolójának, akkor ő méltatlan magatartást tanúsított?

(22.00)

Annak ellenére, hogy munkáját egyébként szakmailag tökéletesen és jól végzi, mégis útilaput lehet kötni a talpára, mert azt lehet mondani, hogy nem szeretjük őt már, mert méltatlan.

A jó közigazgatás fogalmát azért itt többször kifogásoltuk, hogy ezt valaki magyarázza már el nekünk, mert nyilván ennek - elvileg, gondolom - könyvtárnyi irodalma van, ez két betűből álló szó, hogy jó közigazgatás, de azért várnánk egy kicsit mélyebb magyarázatot, hogy most mit értünk ez alatt. Ha bevezetjük ezt a jelzőt, most elnézést, hogy mindenről Orwell jut eszünkbe mostanában, sálas törvény, titkosszolgálati csúcsszervtörvény, s a többi, de megint egy kicsit Orwell ugrik be nekem, az újbeszél, hogy jó közigazgatás. Akkor holnap ki lesz találva, hogy jó bíráskodás, holnapután a jó rendőrség, azután a jó házszabály, és akkor a jó házszabályban benne lesz már az, hogy mondjuk, Novák Előd képviselőtársunkat tán már szóhoz se engedik jutni, mert eleve már a jó házszabály összeegyeztethetetlen Novák Előd képviselőtársunk létezésével.

Tehát ilyen kitágító értelmezések folyamatosan zajlanak. Ezek rombolják a jogállam, demokratikus államrend tekintélyét. Tulajdonképpen azt kell mondanom, és megint csak a rendszer érdekében mondom szinte ezt a kritikát, hogy a rendszer tartható legyen, hogy ne omoljon össze az emberek bizalma, a társadalom bizalma, az önkéntes jogkövetés hiánya. Azért ne gondoljuk komolyan, hogy mondjuk, nem fognak ezek után meccsre járni a közszolgák, és nem fognak beinteni a szomszéd vezérszurkolónak, csak adott esetben ez el lesz majd valahogy tussolva, el lesz kenve, és valószínűleg csak annak lesz a fejére olvasva, akit valamiért nem kívánunk a sorokban tartani, és ezért akarjuk kirúgni.

Tehát itt megint erodálódik a jogállamiság rendszere, nem szeretjük ezt a javaslatot, úgyhogy kérjük, hogy ezt vegyék ki.

Az utolsó végül is, amihez hozzászólnék még, a 40. pont, ami nagyon fontos. A közszolgálati jogviszony átalakulása kapcsán egy garanciális rendelkezést javasol Kaufer Virág és Szilágyi Péter. Azt mondják, hogy amikor átveszi egy más munkáltató, és átalakul a kormány-tisztviselői jogviszony közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonnyá, tehát jogviszony-átalakulás van, akkor ne utólag tájékoztassák az átalakulást követően az érintett közszolgát, hanem az átalakulást megelőző 30. napig kapja meg a tájékoztatást. Szerintem ez egy teljesen korrekt és vállalható szabály, nem is értem, hogy miért nem támogatta egyetlenegy bizottság sem, miért nem támogatja az előterjesztő.

Én arra kérem államtitkár urat, hogy ezeket a javaslatokat fontolja meg, és látom, megfontolta, megnyugtat, csak a megfontolást kérjük, hogy akkor vigye végig a mérlegelést, és az összes jogszabály-értelmezés logikáját, jogpolitikai elveket, mindent gondoljon át, és ennek fényében támogassa ezen módosító javaslatokat.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Babák Mihály tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szilágyi Péter képviselő úr, jegyző úr következik kettőperces felszólalásra. Parancsoljon!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm, elnök úr. Már nincs sok időnk, de örülök, hogy a Jobbik bekapcsolódott a vitába, és tanult jogász képviselőtársamnak, Gaudi-Nagy Tamásnak mondanám, hogy ha megnézi az alkotmányügyi bizottság most benyújtott módosító javaslatát, a méltatlanságból megszüntethető jogviszonynál még aggodalmasabb lesz a helyzet, hiszen az alkotmányügyi bizottság egy olyan módosító indítványt nyújtott be, hogy amennyiben méltatlanság okán következik be ez a jogviszony-megszüntetés, akkor a felmentési védelmet sem lehet használni. Tehát ez arra utal, hogy akár várandós anyákat, akár egyéb, védelem alatt álló személyeket is simán ki lehet rúgni.

Én már kértem államtitkár urat, hogy válaszoljon erre a kérdésre, mert államtitkár úr szokott válaszolni a vitában elhangzottakra, még egyszer buzdítanám, hogy erre a kérdésre is válaszoljon, jogász szemmel is válaszoljon erre a vitára.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki hozzászólni. (Jelzésre:) Igen. Gúr Nándor képviselő úr kért szót. Parancsoljon!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Igazából már nem fogom kihasználni az időt, csak nagyon röviden szeretnék egy összegzést tenni a dologban.

A legnagyobb gondnak és a legnagyobb problémának azt tartom, hogy a törvénytervezet már most megpróbálja átültetni a még el nem fogadott új munka törvénykönyvének a szellemiségét a közszférába. Gyakorlatilag sok olyan hivatkozási alap mutatkozik meg, jelenik meg, ami arra utal, mintha már egy elfogadott törvény folytatólagossága ütközne ki ebben a törvénytervezetben.

Az a gond, az a probléma megítélésem szerint, hogy ez nem másra utal, mint arra, hogy egy önös gondolkodás vezérli ennek a törvénytervezetnek a kialakulását is, egy olyan önös gondolkodás, ami gyakorlatilag pártpolitikai érdekek szem előtt tartásával párosul.

Nem fogok visszamenni, visszautalni folyamatosan a két hónap indokolás nélküli kirúgásra, a vezetői bizalom elvesztésére, sok minden másra, de arra mindenképpen szeretnék visszautalni, hogy két évvel, másfél évvel ezelőtt önök arról szóltak, arról beszéltek, hogy ebben az országban teljesen mindegy, hogy a munka világának melyik szegmentumában, hogy a közszférában-e vagy a munka törvénykönyve keretei között dolgozó emberekről van szó, mindenkinek jobb lesz. Aztán jött az élet, jött a cáfolat, nyilván bebizonyosodott, hogy ez nem így van. Kialakult az, hogy nem mondom, hogy senkinek nem lett jobb, mert vannak olyanok, akiknek jobb lett, de ez messze a kisebbséghez tartozó, és ez így van sajnos a közszférában is, így van a majdani közszolgálati tisztségviselői körön belül is.

Az pedig a legfurcsább és talán a legelfogadhatatlanabb, hogy olyan típusú szubjektív kategóriák sokaságát jelenítik meg ebben a törvénytervezetben, mint ami az "olyan", a "méltatlanság", amelyek nem egzakt, fogható kategóriák.

A legnagyobb baj persze mindezek mellett, a kiszolgáltatottság, az ellehetetlenítés mellett az, hogy maga a köztisztviselői és a kormány-tisztviselői illetményalap most már hosszú évek óta gyakorlatilag be van fagyasztva. Még az előző kormány időszakában megtörtént ez, ezt a tisztesség kedvéért el kell mondani, de szeretném jelezni, önök másfél éve kormányoznak, ez alatt a másfél év alatt egyetlen fillérrel nem változtattak az illetményalapon. Ha nem tévedek, akkor ez ma 38 650 forint. Ez gyakorlatilag... (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Ezt mondtam el, azt mondtam el, csak nem figyelt, képviselőtársam. Tehát ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elkövetkezendő esztendőkben... Nemcsak sétálni kell, Babák képviselő úr, hanem figyelni is. Tehát az elkövetkezendő esztendőkben ugyanúgy befagyasztott illetményalappal kell szembenézniük a közszolgálatban dolgozó tisztségviselőknek, mint ahogy mondjuk, egy évvel vagy két évvel ezelőtt, és ez nem jó üzenetértékkel bír.

Az utolsó mondatom pedig az egész törvénytervezet szellemiségéhez illesztetten még egyszer az, hogy igazából nem látom az esélyét annak, hogy módosító javaslatokkal helyére lehet tenni mindazt, ami gyakorlatilag álságos módon ugyan, de politikai érdekek fókuszába helyezetten alakult ki önök által. Egyszerűen arról szól tehát a törvénytervezet, hogy uralni akarják a közigazgatást ilyen értelemben a közszolgálati tisztségviselőkön keresztül, de még egyszer mondom, a megfélemlítés, az ellehetetlenítés eszköztárán át.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Babák Mihály tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Gyüre Csaba képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Én is a 35. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, mert itt többen ehhez szóltak hozzá, és ezzel kapcsolatban éppen Szilágyi Péter képviselő úr fogalmazott meg éles kritikát a bizottsági ajánlással szemben.

Miért is rossz ez a kormány-tisztviselői méltatlanság? Ennek az a legnagyobb problémája, hogy ennek a megítélése rendkívüli módon szubjektív, tehát mindig a munkáltatói jogok gyakorlójának ad egy olyan jogkört, ami alapján gyakorlatilag hihetetlenül tág teret kap arra, hogy megítélje a köztisztviselő tevékenységét.

Nyilván valamennyien, akik ügyvédként dolgozunk, dolgoztunk a civil életben, a polgári életben, rengeteg ilyennel találkoztunk már korábban is, amikor még nem is volt ilyen szigorú, már akkor is ezt következetesen alkalmazták. Éppen ennek a negatív példáját a 2006. őszi eseményekkel kapcsolatban tudnám felhozni, hiszen nekem is volt olyan ügyem, amikor valaki ellen azért indítottak fegyelmi eljárást, hogy kiment 2006. szeptember végén a balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével kapcsolatban a demonstrációra, és már önmagában emiatt mint köztisztviselő ellen fegyelmi eljárást indítottak.

(22.10)

A fegyelmi eljárás során meg is állapították a fegyelmi vétséget, sőt súlyosbító tényezőként vették például figyelembe, hogy nem átallott egy Árpád-sávos zászlót kezében tartó személy mellett állni a demonstráción. Tehát ebben az esetben is, ez a méltatlanság már korábban is nagyfokú szubjektivitást engedett meg, de most, ha ez elfogadásra kerül, ennek mértéke akár határtalan is lehet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ipkovich György képviselő úr következik.

Parancsoljon!

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Gyüre képviselőtársammal kivételesen megint egyetértek, hisz ő a praktizáló jogász oldaláról közelíti ezt a problémát. (Néhányan tapsolnak a Fidesz soraiban.) Szakmai kérdésekben nem ritkaság egyébként, hogy Gyüre képviselőtársammal egyetértünk, úgyhogy lehet, hogy ez önnek meglepő, nekem nem meglepő, ugyanis már el bírom magam előtt képzelni azt a pert, amikor be kell bizonyítani, hogy az adott személy, akit eltávolítottak, mondjuk, az 5. ajánlási pontban írt rendelkezés alapján, aki olyan magatartást tanúsít, ami különösen munkakörének jellege, szervezetében elfoglalt helye alapján megalapoz egy elbocsátást. Tessék elgondolni! Ez azt mondja, hogy beosztástól függően más-más követelményrendszert támasztok a dolgozó felé, mást az alsó fokon elfoglalt hierarchiában, a középfokú és a felsőfokú hierarchiában. Teljesen megfoghatatlanok ezek a dolgok.

Az, hogy valaki züllött magatartást tanúsít, és italozik, az egy érthető dolog, azt bele lehet foglalni egy jogszabályi rendelkezésbe. Az, hogy lopott, hogy elkésik, hogy nem tartja be a munkahelyi fegyelmet, azt is bele lehet foglalni - de tisztelt képviselőtársaim, ezeket hogyan foglalják bele? Hogyan fogja ezt kialakítani a gyakorlat? Hogyan fogja ezt a bíróság eldönteni, hogy most ő az adott beosztáshoz, mondjuk, egy főosztályvezetői beosztáshoz alkalmatlan magatartást tanúsít, de mondjuk, egy osztályvezetőnél még elmennek ezek a fajta siklások. Ezek azok a praktikus bizonytalanságok, amit a praktizáló jogász szempontjából kell hogy kifogásoljak, hisz ezek olyan vitára, olyan bizonytalanságokra adhatnak okot, ami tarthatatlan egy közszolgálati dolgozó életvitele, illetve életpályája tekintetében. Gondolják már meg ezeket a dolgokat, és vonják vissza ezeket a rendelkezéseket! Adjanak helyt a módosító indítványoknak, és fogalmazzanak konkrétan ebben a tekintetben!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólásra Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr következik. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Rövid leszek most, a 77-es ajánlási ponttal kapcsolatban itt felfedeztem egy elég érdekes alkotmányügyi javaslatot, ez egy elég megdöbbentő dolog. Tehát most arról beszéltünk eddig, a kritikai felvetéseink arról szóltak, hogy a méltatlansági eljárás alkalmazása lehet visszaélésszerű, nem kívánatos, nem jó, és ez mihez vezet? Ha a praktizáló ügyvéd szemüvegén keresztül vizsgáljuk a joggyakorlat szempontjából, oda vezethet, hogy jogvitára kerül sor, és megállapítja a munkaügyi bíróság, hogy jogellenes volt a közszolgálati viszony megszüntetése. Most jön be az érdekesség, hogy milyen jogkövetkezményt kell ezt követően alkalmazni.

Az eredeti előterjesztés, tehát maga a kormány-előterjesztés szerint, ha jogsértő módon szüntették meg a jogviszonyt, akkor az eset összes körülményének figyelembevételével legalább kettő, de legfeljebb 36 havi illetménynek megfelelő átalányt, kártérítést kell fizetni, mert - valljuk be őszintén -, aki egész életén át arra készült, hogy közszolga legyen, és tényleg, mondjuk egy banális, Árpád-sávos zászló mellett történő ácsorgás szabálysértését követi el úgymond, a főnök szerint, akkor őt kiteszik, jogellenesen megszüntetik a jogviszonyát. Végigharcolja a jogvitát, megállapítja a bíróság, hogy jogellenes volt a megszüntetés, majd az alkotmányügyi bizottság, nyilván általunk nem támogatott módosító javaslata szerint nem 36 havi maximális illetmény illetheti meg, noha lehet, hogy három évig tartó jogvitáról van szó, és borzasztó károkról, helyrehozhatatlan károkról, hanem 24 havi illetményre leszállítja a bizottság javaslata ezt a mértéket; ezt megdöbbentőnek tartjuk. Az előterjesztő képviselője, még nagyobb megdöbbenésünkre, egyetért az ajánlással.

Reméljük, hogy ezt újragondolja, mert ez egy - most nem akarok egy közkeletű szót használni, hogy ez micsoda, ez egy - nagyon nagy átverés, finoman fogalmazva, nagyon nagy inkorrektség egyszerűen, a közszolgálattal szemben. Tehát ne tegyünk ilyet! Hogyha hosszú távon minden kormányzatnak, de ennek a kormányzatnak is egy helyes célkitűzése, hogy hosszú távú életpálya-tervezés (Az elnök csenget.), ilyen program, olyan program s a többi, ennek keretében ezért ne támogassuk ezt a 77-es számú javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni. Schiffer András képviselő úr, parancsoljon!

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A 37. ajánlási számnál maradnék én is, amiről már beszélt Szilágyi képviselőtársam. Eleve a méltatlanság jogcímével komoly problémák vannak, hiszen sehol nincsen körülírva a törvényben, hogy pontosan mi tekinthető méltatlanságnak. Jegyzem meg, ez egyébként az emberi méltósághoz fűződő jog szempontjából is aggályos, hiszen az érintett tisztviselő nem látja előre, hogy mely magatartás lesz az, amelynek kapcsán őt méltatlannak lehet minősíteni, vagy amelyet méltatlannak lehet minősíteni.

Az elsődleges problémánk magának a méltatlanság fogalmának az ilyen, gyakorlatilag parttalan alkalmazhatósága, hiszen az lenne a jogállami megoldás, hogyha a jogalkotó a törvényben legalább valami fogódzókat tenne amellé, hogy mikor lehet egy köztisztviselőnek a magatartását méltatlannak minősíteni. De ahhoz, hogy méltatlanság jogcímén történő felmentés esetében a 70. és a 71. § nem alkalmazható, magyarul a terhes nőket megillető védelem sem alkalmazható akkor, hogyha valakit méltatlanság címén kirúgnak, ez egész egyszerűen arcpirító, és igazából én azt kérdezném államtitkár úrtól, úgyis, mint a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjétől, hogy a magasztos családvédelmi elvekkel hogyan fér össze ez a kicsinyes, pitiáner jogalkotási technika? Mit veszít azzal a kormányzat, hogyha valaki méltatlanság jogcímén kirúg, magyarul, ez bármilyen politikai indok is lehet, akkor még a terhes nőket megillető védelmet sem nyújtja neki. Ha egyszer az önök számára prioritás, márpedig prioritás, a mi szempontunkból is prioritás az, hogy az ország népesedési állapotán, meg a családok állapotán valamilyen módon javítsunk, akkor hogyan lehet ilyen kicsinyes módon eljárni egy ilyen törvénynél? Mit veszít azzal a magyar kormány, hogyha ilyen esetben is a kirúgásra ítélt köztisztviselő esetében tekintetbe veszi azt, hogy éppen áldott állapotban van?

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom. Megkérdezem államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak.

Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden, engedjék meg, hogy egy-két gondolatot elmondjak.

Amikor a közszolgálatban dolgozókról beszélünk, akkor sose felejtsük el, hogy nem a saját magunk pénzét költjük el, hanem az adófizetők pénzét. Amikor valamilyen módon arányosságra törekszünk vagy takarékosságra törekszünk, azért törekszünk arra, mert az adófizetők pénzét kívánjuk megkímélni akár végkielégítés tekintetében, akár más tekintetben, hogy az ő pénzüket ne fizessük ki olyan munkáért, ami igazából az államnak haszontalan, ne maradjanak a közszolgálatban olyan tisztviselők, akik méltatlanok erre a munkavégzésre, mert olyan az életvitelük, vagy egyébként nem tudnak kijönni a kollégáikkal, nem végeznek el hasznos munkát az adófizetők számára. Ez nem jóság vagy gonoszság kérdése, hanem felelős gazdálkodás kérdése. Mi mindnyájan mások pénzével gazdálkodunk, mások pénzéből veszünk föl embereket, és azok az emberek, akik dolgoznak a saját vállalkozásukban, vagy üzemben, vagy szellemi szabadfoglalkozásúak, vagy bármilyen más értékteremtő munkával járulnak ahhoz hozzá, hogy nekünk legyen erre valamiféle keretünk.

Ami a kiszámíthatóságot jelenti, az első lépést már megtettük a közszolgálattal kapcsolatban, egy egészséges szerkezet és belső karrierpálya kialakításával kapcsolatban, hiszen nagyon sok fiatal került be a közigazgatásba az elmúlt egy-két évben. Viszont a közigazgatás korfáját ha megnézzük, akkor leginkább a 40-es korosztályban kerülnek ki a közszolgálatból a különböző kormányzati tisztségviselők, majd ez a korfa megint kiszélesedik a nyugdíjhoz közeledve. Tehát a fiatal pályakezdők mennek a közigazgatásba, szereznek ott tapasztalatot, majd a 40. életévük környékén tömegesen elmennek onnan, nyilván a hölgyek kicsit korábban is, amikor gyermeket szülnek, de leginkább a 40-es korosztály az, amelyik elmegy a közigazgatásból.

Azért vontuk össze a többféle szolgálati viszonyt, közszolgálati viszonyt, köztisztviselőket, kormánytisztviselőket egyfajta jogállás alá, hogy azáltal, hogy a karrierpályájukban a különböző hivatások között változtathatnak, és úgy léphetnek előre, pont ezek a tapasztalt, 40-es éveikben járó, már vezetői kvalitásokkal is rendelkező, sok közszolgálati tapasztalattal rendelkező emberek ne menjenek el a közszolgálatból.

(22.20)

Hiszen az ő képzésük, az ő munkatapasztalatuk az, ami a legtöbb pénzébe került az adófizetőknek, pazarlás lenne őket tömegesen kiengedni.

Éppen ezért fontos ez az átlátható rendszer, éppen ezért fontos, hogy ne legyen senki se bebetonozva, hiszen az elmúlt 18 vagy 19 évben, 1992 óta, önök is tudják, egyetlenegy titka volt annak, hogyan lehet munkaügyi pert nyerni közjogi vitában ügyvédként, a munkavállalót kellett képviselni, hiszen akkor szinte biztos volt mindenkinek a pernyertessége, hiszen alkalmatlanságot kellett bizonyítani általában, ami szinte lehetetlen volt. Ez egy irreális feltételezés volt. Ezáltal valamelyest teljesen be is ragadtak a közszolgálatba a munkavállalók. Sokszor álindokokat találtak ki azzal kapcsolatban, hogy átszervezés, így, úgy, amúgy, és hosszú pereskedések indultak el. Én úgy gondolom, hogy ez a fajta gondolkodás sokkal őszintébb, és mindenfajta jogállami garanciával egyébként megtűzdelt rendszer, hiszen ha bárkinek jogorvoslati igénye van, továbbra is a bírósághoz fordulhat, ahol azt elbírálják.

Ami pedig a szakmaiságot és a szakvizsgát jelenti, engedjék meg, hogy végezetül csak azt mondjam el, hogy én azért furcsának tartom, hogy sok helyen a szakvizsga megkövetelését követelné meg a Szocialista Párt és magasabb szakmai színvonalat, önök, akik a jogi szakvizsgabizottság élére egy szakvizsgával nem rendelkező embert neveztek ki.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   285   285-370   371-408      Ülésnap adatai