A felszólalás szövege:
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Bizonyára ismeretes a miniszter úr előtt, hogy hétre emelkedett a Heves megyei kórházban azoknak a haláleseteknek a száma, amelyek okaként az etilénoxidos sterilizáló berendezést felelőssé teszik az érintettek. A '90-es évek elejétől halmozottan jelentkeztek a daganatos megbetegedések a kórház újszülött- és koraszülöttosztályán.
Ebben az időben végeztek ugyan egy felületes vizsgálatot, melynek eredménye számomra döbbenetes volt. A megvizsgált 29 dolgozóból 22-nek pozitív volt a vizsgálati eredménye. Ezen túlmenően a kromoszómavizsgálatok egyértelműen bizonyították, hogy az ott dolgozók sugárkárosodást szenvedtek. Az intézményen belül elvégzett laborvizsgálat eredményeképpen az ott dolgozók 80 százalékánál találtak kromoszómaelváltozást. A vizsgált személyek közül 10 főt jelenleg is daganatos elváltozásokkal kezelnek.
Tisztelt Miniszter Úr! Ezek után kérdezem öntől, hogy az egri Markhot Ferenc Kórház dolgozóinak egészségi állapotában történt tömeges daganatos megbetegedés előidézésében szerepet játszhatott-e az, hogy a nővérek munkavédelmi intézkedések és a műszaki elhárítás nélkül rákkeltő vegyi expozícióban dolgoztak közel egy évtizeden keresztül. Kérdezem továbbá, hogy az elmúlt időszakban az arra illetékes szervezetek, az ÁNTSZ átszervezése óta végeztek-e hatósági ellenőrzést, mérést a por- és vegyi expozíciónak kitett munkahelyen.
Tisztelt Miniszter Úr! Fellelhetők-e az ÁNTSZ-nél, illetve annak elődjeként a Köjálnál mérési, ellenőrzési jegyzőkönyvek és dokumentumok, ezen túl folytak-e az érintett dolgozók körében üzemorvosi vizsgálatok? Az első megbetegedések és a probléma megjelenése óta a beteg dolgozók vizsgálata megtörtént-e, s hozzáférhetőek-e az ezzel kapcsolatos orvosi dokumentumok? Ezen túlmenően mit tett a munkáltató a munkahelyi ártalom elhárítása érdekében az exponált időszakban?
Igen tisztelt Miniszter Úr! Tudom, hogy nagyon komplex ez a kérdéssor, de mégis engedje meg, hogy firtassam, hiszen ezt annak idején levélben is megírtam önnek. A Magyar Televízió egyik esti műsorában a miniszter úr szájából elhangzott, hogy Egerben egy kockázati többlettényező van. A dolgozók érdekében kérdezem - hiszen hét halottat már eltemettünk, jelenleg per folyik az intézmény vezetésével szemben -, hogy miniszter úr legyen már olyan kedves, mondja meg nekünk, hogy mi ez a kockázati többlettényező.
Nagyon szépen köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen, miniszter úr. Ön részletesen taglalta, és nagyon szépen köszönöm az ott dolgozó nővérek nevében is, hogy ilyen alaposan utánanézett ennek a dolognak. A probléma valóban nem új keletű, hiszen az ön elődje, Kökény Mihály miniszter úr is elrendelt már annak idején egy vizsgálatot. Ettől függetlenül ez a dolog azért nem nyugtatja meg az ott dolgozó embereket.
Én nagyon szépen köszönöm az ön közbenjárását. Ön viszont, kérem, értse meg: ön tudja jól, hogy évekkel ezelőtt leállították ezt a sterilizálót, és ennek ellenére halnak meg nővérek, és mindig az hal meg, aki az előző halottnak a helyébe lép. Most legutoljára, úgy tudom, hogy a főnővér halálozott el, és az ő férje az, aki most pert indított az intézményvezetés ellen.
Az ön által hozzám elküldött levél tartalmazza azt, hogy munkavédelmi szabályokat szegtek meg - ez nyilvánvalóan az intézmény vezetőjét terheli -, ezen túlmenően megszegtek egy olyan szabályt, mely tiltja bizonyos munkakörök betöltését nők körében - ezt a szabályt is megszegték. Én úgy gondolom, hogy persze ezek nem mind a miniszter úr kompetenciájába tartoznak, hanem az intézmény fenntartójának a kompetenciájába, és úgy gondolom... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)
ELNÖK: Képviselő úr, elfogadja a választ, vagy nem fogadja el?
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Sajnálom, miniszter úr, nem fogadhatom el a válaszát. (Moraj a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Múlt év szeptemberében írtam meg ezt az interpellációt, akkor nyújtottam be.
Az államtitkár úr figyelmét szeretném arra felhívni, hogy Deutsch miniszter úr a helyhatósági választások előtt - véleményem szerint kampányfogásból - egy héttel lerakta az egri Makovecz Uszoda alapkövét. A város vezetése akkor ismertette azt a költségvetést, amely az uszoda felépítését kellett volna hogy szolgálja.
Ezt a költségvetést megismerve a miniszter úr ígéretet tett arra, hogy a kormány támogatni fogja az uszoda megépítését, és 320 millió forintot beállított a város költségvetésébe az 1999. évre.
(16.20)
Természetesen a város nem kapott egy fillért sem az uszoda építéséhez. Ezt követően a város önkormányzatának fideszes képviselője és frakcióvezetője - önkormányzati frakcióvezetője - elment a minisztériumba, ahol a sajtó tudósításai szerint újbóli ígéretet kapott az uszoda finanszírozására. Időközben ez a költségvetés 2,2 milliárd forintnál járt. Hangsúlyozni szeretném, akkor még 1,3 milliárd forintról szólt ez a tétel.
Tekintettel arra, hogy telik az idő, és a finanszírozás egyre többe kerül, szeretném megkérdezni az államtitkár urat, hogy meg tudja-e nyugtatni az egri választókat, lévén hogy egyszer már népszavazás kezdeményezése történt a szabad demokraták részéről ebben a kérdésben, de akkor a fideszes önkormányzati képviselők megakadályozták ennek a népszavazásnak a kiírását. Most lehetne gesztust gyakorolni Eger város irányába véleményem szerint, melynek az összege 320 millió forint.
Köszönöm szépen. Várom a válaszát. (Taps a MSZP padsoraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a válaszát, államtitkár úr. Úgy gondolom, hogy több helyen ki kell hogy igazítsam, hiszen olyan pontatlanságok voltak az ön válaszában, amelyeket, úgy gondolom, Eger város lakosságának meg kell tudnia, akár a televízió közvetítése révén is.
Egyrészt nem igaz az, hogy hónapokon keresztül le volt állítva az uszoda építése. Az új polgármester felfüggeszttette az építkezést két hétre, és a beruházó semmiféle kártérítést nem kért azért, mert ebben a két hétben leállt az uszoda beruházása. Ez az egyik dolog.
A másik dolog: Eger város valóban fel fogja építeni ezt az uszodát, akkor is, ha nem kapunk anyagi segítséget önöktől, mert Eger van annyira büszke, hogy 2 milliárd 200 millió forintos beruházást meg tud csinálni önerőből. Véleményem szerint, ha önök hozzá szeretnének járulni... - nem sokat kérünk, ismételni szeretném, csak egynyolcadát ennek a beruházásnak: 320 millió forintot.
Nem fogadom el a válaszát. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az adótörvények tárgyalása kapcsán meglehetősen speciális területhez szeretnék néhány keresetlen mondatot hozzászólni, mégpedig a turizmussal kapcsolatosan. Annál is inkább, mert a parlament idegenforgalmi bizottsága előtt több szakmai szervezet ez évben már megfordult, és legtöbbjük el is mondta a véleményét a tervezettel kapcsolatosan. Fogadatlan prókátorként néhány dolgot, ha szabad, elmondanék.
Aktualitását nemcsak a törvény tárgyalása adja a jelen témáknak, hanem a híradásokból, médiákból is ismerhetik a képviselőtársaim, hogy milyen problémák merültek fel elsősorban az utazásszervezésekkel kapcsolatban a napokban, hiszen több ezer honfitársunk - példának okáért - külföldön maradt azért, mert, hogy úgy mondjam, nem igazán profi módon működő irodák utaztatták őket. Hogy mégis az adótörvények könnyítése mellett kardoskodom, természetesen nem az ilyen utazási irodáknak szeretnék kedvezni a véleményemmel.
Az egyik témakör, amely természetesen az áfatörvénnyel kapcsolatos: megfogalmazza a törvény a teljesítés helyének pontosítását, és ez nem illeszkedik az utazásszervező és -közvetítő tevékenység esetében a más hasonló szolgáltatásokra vonatkozó meghatározáshoz, gyakorlatilag csak az utazási irodáknál tesznek kivételt.
A véleményemben szeretnék konkrét lenni, amit később esetleg majd módosító indítványban is elővezetnék, bár tudom, hogy sok esélyem nincs arra, hogy elfogadásra kerüljön, de azt is tudom, hogy nagyon sok képviselőtársam a kormánypártok soraiból is akceptálta ezeket a szakmai véleményeket. Az áfatörvény a szolgáltatásnyújtás teljesítése helyeként az utazásszervező és -közvetítő szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelyét, illetve állandó telephelyét határozza meg. A törvény más esetekben, a reklám-, propagandaszolgáltatások, ügyvédi, adóügyi szolgáltatások, adatfeldolgozási és információfeldolgozási vagy példának okáért a banki és pénzügyi tevékenységi szolgáltatások esetében a teljesítés helyét a javasolt módon határozza. Nem igazán értjük, hogy miért kell az utazási irodákkal ilyen formában kivételezést tenni.
(12.30)
A másik ilyen problémakör a teljesítés időpontja, tudniillik az ez év január 1-jétől hatályos szöveg szerint ez a Ptk.-ban is szabályozva van, illetve a számviteli törvény is foglalkozik vele, és a törvény betű szerinti alkalmazása hatalmas többletmunkát eredményez, és nem jár többletbevétellel a kormányzat, illetve az adóhatóság számára.
Véleményem szerint a teljesítés időpontja legyen a szolgáltatás utolsó napja. Az áfatörvény 65. §-a foglalkozik ezzel, és 1988 és '90 között egyébként így is volt. Nagyon sok szakmai szervezet indokoltnak találná vagy találja visszaállítani ezt a törvényi szabályozást. Így koherens lenne az áfatörvény a számviteli törvénnyel és a Ptk.-val is az időpont meghatározását illetően.
A másik dolog, amire szeretnék hivatkozni: az utazási csomag árrését nem kell külön kiszámítani a számviteli törvény szerint. A külföldre vagy a külföldi megrendelő részére szervezett utazás esetében a teljesítési időpont különbsége árfolyameltéréseket eredményezhet, amelynek összege nem jelentős, érdemben sem adótöbbletet, sem adómegtakarítást nem jelent, de az utókalkuláció munkáját túlbonyolítja.
A másik dolog pedig, hogy az úti okmányok átadása utasonként eltérő időpontban történik, így az utókalkulációt szinte utasonként kell elvégezni, gondoljunk csak egy olyan utazási irodára, amely hetente több száz vagy több ezer vendéggel kell hogy törődjön a szervezés kapcsán. Ez rendkívül bonyolult, és rendkívül sok többletmunkával jár.
A másik, szintén az áfatörvény, annak különös szabályairól szóló problémakör, ugyanis nem alkalmazható azokban az esetekben, amikor az idegenforgalmi szolgáltatás csak egy-egy szolgáltatásra, például szállásra, étkezésre vagy autóbusz-rendelésre vagy ezek közvetítésére vonatkozik. Már egy fakultatíve igénybe vehető szolgáltatás is csomaggá teszi a közvetített szolgáltatást, ami teljesen eltérő adminisztrációt igényel. Tehát ha csak egyet vesz igénybe, akkor van egy adminisztrációja, de ha ehhez hozzárendelnek egy másik szolgáltatást, akkor ezt már utazási csomagként kell kezelni, és bonyolulttá teszi az áfa-visszaigényléseket abban az esetben, ha csomagként kezelik ezt a kérdéskört.
Az én javaslatom és a szakmai szervezetek javaslata is az, hogy az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási szabályok legyenek alkalmazhatók - ez sajnos ma nem így van -, de nem kötelezőek, tehát ez egy megengedő lehetőség lenne azok számára, akik szeretnének élni ezzel a lehetőséggel. Ahogy említettem, az áfatörvény 65. §-a foglalkozik ezzel, pontosabban annak (3) bekezdése.
Változatlanul az utazásszervezésnél maradva - ugyanis ezt még kormányrendelet is szabályozza azon túlmenően, hogy itt említettem az adótörvényben néhány paragrafust -, meg kívánom említeni, hogy az adótörvénnyel paralel a kormányrendeletet is illenék módosítani a későbbiek folyamán, annál is inkább, mert itt is egy komoly áfával kapcsolatos szolgáltatáson könnyíthetnének, ha hatályon kívül helyezné a kormány a 96/213. számú kormányrendeletet, ugyanis ez a teljes utazásszervezői tevékenységet szabályozza.
A gazdálkodásra és a működésre vonatkozó szabályoknál is egy értelmezésre lenne szükség. Azt hiszem, ha ebben a formában kerül elfogadásra az adótörvény - márpedig úgy néz ki, hogy ebben a formában kerül elfogadásra -, akkor a Pénzügyminisztériumnak, a szakmai szervezeteknek érdemes lenne, ha úgy tetszik, egy kis kézikönyv formájában is magyarázatokat fűzni különböző kategóriákra, hogy mindenki ugyanazt a dolgot értse az alatt, ami oda vonatkozik, pontosabban az utazási irodákra vonatkozó gazdálkodási és működési szabályokra.
Az utazásszervezésről szóló kormányrendelet, az adótörvények és a számviteli törvény helyes és egymással összefüggő értelmezése sok gondot jelent, különösen a komolyabb pénzügyi és jogi apparátussal nem rendelkező utazási irodák számára. Az áfatörvény, amelyre hivatkoztam, ugyanez a 65. és 66. §, valamint a Ptk. több paragrafusa, illetve az említett kormányrendelet utazással kapcsolatos használt fogalmait szinkronba kell hozni a jogszabályszövegekben.
A Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, az APEH és az Utazási Irodák Szövetsége, valamint a Gazdasági Kamara és más érdekképviseletek közösen dolgozhatnának ki egy jogi és gazdálkodási segédletet, gyakorlati útmutatót az utazási irodák számára, amely eligazít és összefüggéseiben megvilágítja a bonyolult szabályozók alkalmazását az alábbi területen.
Egyrészről az utazásszervező és közvetítő felelőssége bizományosi és ügynöki szerződések esetében, az utas részére ki állítja ki a számlát, hogyan kell a közvetítési megbízási díjat leszámlázni, továbbá mi a különböző számlák áfatartalma, melyiknél kell feltüntetni az áfát és melyiknél nem, mit számol el az utazásszervező és -közvetítő árbevételként bizományosi és ügynöki szerződés esetén, továbbá hogyan kell elszámolni a közvetített fizetővendéglátást, ha a szobakiadó a falusi turizmus keretében végzi a tevékenységét, ha tételes átalányadózó, ha vállalkozó, ha alanyi áfamentes, de nem lakóingatlan értékesítéséről van szó.
Ez mind-mind olyan problémakör, amelyet érdemes lenne a jövőre nézve a Pénzügyminisztériumnak végiggondolni, és kezdeményezőként fellépni ezekben a témakörökben.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban és Bánki Erik részéről.)
KORÓZS LAJOS, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A parlament idegenforgalmi bizottsága kisebbségi előadójaként mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az ellenzéki képviselők helytelenítik a két évre szóló költségvetés benyújtását az Országgyűlés elé.
Véleményünk szerint túl sok tényezőn - külső és belső - múlik a magyar gazdaság sikere vagy sikertelensége. Csak a közelmúlt történései közül két dolgot említünk meg: az egyik az olaj világpiaci árának alakulása mint külső tényező, s az infláció mértékének helytelen prognózisa mint belső tényező.
Ha az inflációt vesszük mint tervezési mutatót, látszik, hogy erre az évre sem tudták jól prognosztizálni, nemhogy még a jövő vagy urambocsá, a 2002-es évre. Lehet persze tudatos is egy ilyen alátervezés. Ha ez így történik, és ehhez párosul az adóbevételek nem pontos meghatározása, a kormány százmilliárdos többletbevételekre tehet szert. De még ezzel sincs nagy baj. A baj ott van, hogy a kormány ezen többletbevételeket parlamenti kontroll nélkül kívánja felhasználni.
A kétéves költségvetés logikája is azt a csalafintaságot követi, hogy a választások előtt kiiktasson minden kontrollt a pénzfelhasználás kapcsán. Ez az összeg jelen esetben már eléri a 150 milliárd forintot. A tudatos rosszul számolás következtében ez az összeg három év alatt elérheti az 500 milliárdot is. Ezt az ellenzéki képviselők nem tudják támogatni.
Ezen túl a kétéves költségvetést törvénytelennek is tartják az idegenforgalmi bizottság ellenzéki képviselői, hiszen az államháztartásról szóló törvényt csak három hét múlva fogadhatja el a parlament - ha egyáltalán elfogadja -, mely legitimmé teszi a kétéves költségvetés benyújtását.
Aggasztja az idegenforgalmi bizottsági tagokat a külképviseletek sorsa, tekintettel arra, hogy a költségvetési fejezetekben nem láttunk finanszírozásukról semmit. A megszüntetett kirendeltségek ugyan működhetnek az ITD Hungary szervezésében, de meddig. Talán ez a költségvetés jelenti a szervezetek végét.
A másik ilyen jellegű problémakör az idegenforgalmi régiók ügye. A kormány alig hogy kiépült, máris az elsorvasztásukra törekszik. Egyrészről nem talált feladatot számukra, illetve amikor azok megtalálták, azt el is vonták. Most már a tanácsadók tanácsadója lesz a rib.
Általános problémaként jelenik meg az országmarketing két külön helyen való kezelése. Tudniillik a turizmus részét a Magyar Turizmus Rt. végzi - több-kevesebb sikerrel -, ugyanakkor a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében jelenik meg az Országimázs Központ, most már emelt költségvetéssel. Az a tapasztalatunk, hogy köszönő viszonyban sincs a két szervezet, pedig ugyanazt kéne mindkettőnek csinálnia. Legjobb az lenne persze, ha ezt egy szervezet végezné, és az a Magyar Turizmus Rt. lenne. A párhuzamosság csak a pénzek ellenőrizhetetlen tékozlását teszi lehetővé, lásd az ez évi augusztus 20-ai tűzijáték ügyét.
Negyedik elemként említhetjük az önkormányzatok idegenforgalmi tevékenységét. A törvény előírásai szerint az idegenforgalmi bevételek egy részének idegenforgalmi célokat illenék finanszírozni. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek az önkormányzatok. Ugyanis az idegenforgalmi bevételeik nem a turizmust szolgáló beruházásokra, infrastruktúrákra, kisvállalkozások támogatására fordítódnak, hanem mindenféle járulékokra, bérnövekményekre fog elmenni.
Az önkormányzati normatívák garanciái megszűnni látszanak. Ez lehet figyelmeztetés is a települési önkormányzatok számára, két évvel a választások előtt. Ha nem jól viselkednek, nem kaphatnak azon forrásokból, ami a kormány kezében van, ezáltal nem tud kialakulni egy objektív fejlesztési trend, hanem egy osztogatás, amely szubjektív alapokon történik.
Ezen vélemények alapján nem tartjuk alkalmasnak általános vitára a kétéves költségvetést.
Köszönöm szépen, elnök asszony. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én esküszöm, nem fogom isteníteni Bokros Lajost, legfeljebb a bajuszom emlékeztet majd rá.
Két témát szeretnék megemlíteni a felszólalásomban, mindkettő a turizmussal, az idegenforgalommal foglalkozik. Talán még vannak a teremben olyanok, akik emlékeznek arra, hogy az idegenforgalmi bizottság kisebbségi előadójaként a kisebbségi véleményben is megfogalmaztam néhány olyan tételt a költségvetésben, amelyet az ellenzéki képviselők nem igazán helyeselnek.
Annak felettébb örülünk, hogy a költségvetési törvényben 2001-re 25 milliárd, 2002-re pedig 26 milliárd támogatást szán a gazdasági és a pénzügyi tárca a turizmus valamiféle finanszírozására, annak viszont nem nagyon örülünk, hogy van a költségvetésnek egy olyan rovata, amelyből kiderül az, hogy a támogatásra szánt összeg 60 százaléka, 15 milliárd forint kvázi egyéb felhasználásra rendeltetik. Nekünk az a gyanúnk, hogy ezt mindenféle kontroll nélkül kívánják elkölteni az elkövetkezendő két évben. Ez a 15 milliárd forint - szokták mondani pestiesen - nem semmi.
A másik ilyen kifogásunk az, hogy a Balatonra szánt összegek tekintetében, amelyek szintén dicséretesek, a kormányzat úgy viselkedik vagy legalábbis a turizmust irányító terület - ha egyáltalán irányítják ezt a területet; csak a margó szélén jegyzem meg, hogy közel két hete, hogy a helyettes államtitkár távozott a posztjáról -, hogy 991 millió forintot szán a következő évben a kormányzat a Balaton fejlesztésére, és képviselőtársainktól tudjuk, hogy ezen összeget nagy valószínűséggel a Balatoni Fejlesztési Tanács fogja megkapni. A Balatoni Fejlesztési Tanácsot az ellenzéki képviselők fideszes dekoncentrált szervezetnek minősítik, és azt hiszem, hogy joggal, alappal. A borzasztó az egészben az, hogy a költségvetésben ezen összeg több mint 35 százaléka fordítódik bérre, és tudjuk jól, hogy ez a tanács nem egy grandiózus apparátus. Azért, ha néhány embernek egyévi fizetését 300 millió körül határozzák meg, úgy gondolom, ezt méltán nevezhetjük pazarlásnak.
De még ezzel se lenne igazán nagy bajom; a nagy bajom azzal van, hogy sehol nem találtam a költségvetésben olyan tételt, amely a szennyezett Tiszával, a Tisza-tóval foglalkozott volna.
(14.30)
Egy árva petákot nem adtak a Tisza-tó fejlesztésére ebben a költségvetésben, holott azt hiszem, lett volna lehetőség, hiszen éppen önök mondják, hogy a tartós és dinamikus gazdasági növekedés tágítja a gazdaságpolitikai mozgásteret; ezt ugye mindannyian tudjuk, ez a költségvetési politikában a bevételek emelkedésén keresztül is érvényesül, ez is rendben van. Tehát gyakorlatilag lenne miből fordítani, igazán azt nem értjük, hogy e gazdasági növekedésből, amelyet önök prognosztizáltak, ez az 5 százalék - a kutatók számítása szerint itt 300 milliárdos forrásbővüléssel lehet számolni az elkövetkezendő két évben -, ebből a 300 milliárd forintból miért nem jut a Tiszára, a Tisza-tóra.
Olyan jó trükköket tudtak kitalálni az autópálya finanszírozására, olyan ügyesen ki tudták találni a Fejlesztési Bank tőkeemelését, amelyből infrastruktúrát fejlesztenek! Hát nem tudták volna kitalálni a Tisza, a Tisza-tó rendbetételét ebből a költségvetési többletbevételből?! Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna! Meg kellene teremteni a tiszai hajózás feltételeit, kikötőket kellene építeni a Tisza teljes hosszán, a vízmegfigyelési rendszert állandósítani kellene a Tisza-tó környékén, ezen túlmenően a szabadstrandok fejlesztésére, a csatornázásra kellene fordítani, és sehol, de sehol nem látszik ez a szándék.
A másik problémakör, amelyről szeretnék szólni, a turizmus irányításával foglalkozik. Még ez év februárjában is alakítottak külföldön idegenforgalmi kirendeltséget. Rá két hónapra bejelentette a kormány, hogy megszünteti a turisztikai irodákat, a külföldi kirendeltségeket; illetve visszakozott, mert borzasztó nagy volt a felháborodás a szakmán belül, ezért ötöt meghagyott, az összes többit beolvasztotta az ITD Hungary szervezetébe. Tehát gyakorlatilag látszik, hogy a külképviseleteket a kormány meg akarja szüntetni, ez az első lépés a megszüntetés irányába. Úgy gondolom, nagyon értékes munkát végeztek ezek a külképviseletek, nem szolgáltak arra rá, hogy a kormány elsorvassza őket.
Az irányítás rendszerében az a leminősítése a szervezeteknek, ahogy viselkedik a kormány az Országos Idegenforgalmi Bizottsággal szemben, amelyet teljesen ledegradált egy miniszter tanácsadó szervezetévé; de ugyanez a helyzet a regionális idegenforgalmi bizottságokkal, a marketingirodákkal, amelyek most már szintén egy tanácsadó szervezetté minősültek át. Ennél már csak az lenne a jobb, ha az OIB tanácsadó szervezete lenne a regionális idegenforgalmi bizottság. Igaz, az előző idő sem volt jobb, amikor gőzösfejű képviselőtársaink kényének-kedvének ki voltak szolgáltatva ezek a szervezetek; pokoli tornyokat építettek, lovasfesztiválokat szerveztek a saját szórakoztatásukra - sorolhatnám. Elég sok pénz ment el a turizmusra, elég sok pénz van rá szánva, de úgy látom, hogy meglehetősen igyekeztek úgy intézni a dolgokat, hogy ez mindenféle kontroll nélkül legyen.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A jelentésből adódóan egy olyan területtel szeretnék néhány perc erejéig foglalkozni, amelyet ugyan ez az anyag nem érint, de úgy gondolom, hogy az ifjúság szempontjából rendkívül fontos, hogy néhány mondat erejéig erről a területről is elhangozzék itt, a parlament nyilvánossága előtt néhány gondolat. Ez az ifjúsági turizmus ügye és az ifjúsági nevelés területe, amelyeket úgy gondolom, hogy ebben a jelentésben érdemes lett volna megemlíteni.
A turizmust megelőzendően említem, amihez nagyon szorosan kapcsolódik az egészséges életmód kérdése. Bár vannak erre utalások, de ebből a jelentésből adódóan én inkább a szabadidő azon eltöltésével, amely a pihenést, az üdülést, a kirándulást szolgálja, ebből az aspektusból szeretnék néhány dolgot felvetni és gondolatot elmondani.
A kezembe került egy régebbi szociológiai kutatás, a Közgazdaság-tudományi Egyetem végezte el, egyébként az ISM bocsátotta közre ezt a felmérést, és abból néztem meg, hogy a gyerekek mekkora százaléka az, aki részt vesz valamilyen mozgásban, sportolásban, rekreációban, és számomra döbbenetes adat volt, hogy a középiskolás korú fiatal fiúk közel 50 százaléka vesz részt valamilyen mozgásban, és a lányoknak csak közel 30 százaléka. Természetesen itt a rendszeres mozgásról van szó, amelybe a természetjárástól kezdve az úszóedzésig minden belefér.
Számomra ez azért döbbenetes, mert úgy gondoltam, hogy sokkal többen vannak ezek a fiatalok, és ismervén azokat a problémákat, amelyek néhány év múlva - itt a középiskolás korosztályról beszéltem -, mondjuk, a hadkötelezettség idején felvetődnek, többek között az egészségügyi alkalmasság vagy alkalmatlanság kérdése, úgy gondolom, hogy a mindenkori kormánynak - és természetesen ezt nem a mostani kormány fejére olvasom - sokkal többet kellene ezzel a problémakörrel foglalkozni, ahogy említettem volt, itt az elrettentő adatokat is figyelembe véve.
Ennek a szociológiai felmérésnek az egyik fejezete foglalkozik azzal, hogy a gyerekkel rendelkező családoknak - több mint másfél millió ilyen család van Magyarországon - milyen a vagyoni helyzetük - ezt ötödökre osztják, illetve szokták tizedekre, dekádokra is osztani -, ezeknek a családoknak, gyerekeknek mik az üdülési, kirándulási szokásaik. Ez még döbbenetesebb volt számomra: az első, a legalsó ötödbe az összes család 30 százaléka tartozik, és ha a középső, a harmadik ötödöt vizsgáljuk meg, oda közel 20 százaléka. Tehát ez azt jelenti, hogy a családok közel 70 százaléka tartozik a nagyon alacsony jövedelmű, legfeljebb az átlagos jövedelmű családok körébe. Ugyanakkor ha megnézzük a fiatalok szokásait arra vonatkozóan, hogy kik szeretnének részt venni üdülésben, táborozásban, kik szeretnének utazásban részt venni, szinte nincs olyan gyermek - a felmérés alapján természetesen, mert ez a kutatás is egy minta alapján készült -, aki ne szeretne ilyenben részt venni.
Ugyanakkor a 6-10 évesek, illetve a 14-17 évesek körében az üdülésben részt vevők száma közel 30 százalékos. Természetesen a kirándulásokat ebből ki kell venni, hiszen a gyermekek nagy százaléka legalább egynapos kirándulásokra azért el tud menni. Nagyon sok múlik itt természetesen azokon az iskolákon, azokon a pedagógusokon, akik segítenek ebben, természetesen megszervezik ezeket. Ezek többnyire városlátogatások, tanulmányi kirándulások, ezt magam is tapasztalom mint egri, hogy a leglátogatottabb vidéki városról lévén szó, Egerben rendkívül sok diák fordul meg, közel 800 ezer diák fordul meg; de ezeket nem lehet a pihenés kategóriájába sorolni, hiszen, ahogy említettem volt, ezek többnyire tanulmányi kirándulások.
(15.20)
Azoknak a gyerekeknek, akik nem vettek részt üdülésben, táborozáson, közel 55 százaléka fogalmazott úgy, hogy azért nem ment el, mert a családnak nem volt erre pénze. A gyerekek másik 40 százaléka úgy nyilatkozott, hogy nem is volt rá lehetősége. Tehát 95 százalék körül van azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek nem volt erre lehetőségük és pénzük. Aki azt válaszolta, hogy nincs rá lehetősége, annál is a domináns elem valószínűleg az volt, hogy nem volt rá pénze. A mindenkori kormánynak sokkal több figyelmet kellene fordítani a gyerekek üdültetésére, táboroztatására.
Említettem már az egy-két napos iskolai kirándulásokat. Erről többet nem beszélnék. Beszélnék viszont másik két lehetőségről. Az egyik az üdülési csekk, amely a családi pihenéseket hivatott szolgálni. Ha szabad mondanom, ugyanúgy dicséret illeti a kormánypárti képviselőket, mint az ellenzékieket, hiszen az idegenforgalmi bizottságban szinte közösen javasoltuk az üdülési csekk 10 ezer forintról 20 ezer forint/főre való emelését, amit a költségvetési törvény elfogadásakor akceptált is a kormány. Volt egy halvány kísérletünk arra, hogy 30 ezer forint legyen, de ez egy kicsit irreális volt. A nagy bánatom az, hogy ebben az évben nem lesz lehetőségünk újabb 10 ezerrel megemelni, lévén, hogy kétéves költségvetést fogadott el a parlament, így az üdülési csekkek összegének felemelésére legfeljebb két év múlva tudunk visszatérni.
A harmadik elem, amely szolgálhatná a gyerekek pihenését, üdülését, a gyerektáborok kérdése. Bizonyára sokan emlékeznek még az úttörőtáborokra, az ifjúsági táborokra, a KISZ-táborokra. 1989-ben a Németh Miklós vezette kormány megalakította azt a közalapítványt, amelybe a volt KISZ- és úttörőtáborok jelentős része bekerült, ha jól emlékszem, 64 ingatlan került akkor a NIGYA kezelésébe, és tudtommal örökös állami tulajdonról volt szó. Rövid ideig én is tagja voltam az alapítvány kuratóriumának. Nem nézték jó szemmel, hogy ott fideszes, szocialista és szabad demokrata delegáltak is vannak, és még Rókusfalvy Pál idejében feloszlatták a kuratóriumot, s megbíztak egy vagyonkezelő szervezetet az ingatlanvagyon működtetésére.
Ezután döbbenetes vagyonvesztés keletkezett, ugyanis 1994-re a 64 ingatlanból tudomásom szerint már csak 17 maradt, amely a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kezelésében volt. Tudom, hogy azóta is minden oldalról nagyon sok probléma van ennek az alapítványnak a dolgait illetően. Ezt nem is firtatnám tovább, hanem úgy gondolom, inkább arra kellene törekednie a mindenkori kormánynak, hogy az anyagi forrásokat biztosítsa, hogy minél nagyobb számban üdülhessenek, pihenhessenek, táborozhassanak olyan gyerekek, akiknek a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy az Adrián, Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban vagy más tengerpartokon üdüljenek.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hangsúlyozni szeretném, képviselőtársaim, hogy én a parlament idegenforgalmi bizottságában dolgozom, és nem ismerem azokat a napirendeket, amelyeket az ifjúsági és sportbizottság vagyoni ügyekben tárgyalt. Az idegenforgalmi bizottság egyetlenegyszer tűzte napirendre - közösen az ifjúsági bizottsággal - az ifjúság ügyét a parlamentben, ahol a tájékoztatót meghallgattuk, és kértük Szabó László helyettes államtitkár urat, hogy egy későbbi időpontban ugyanezt a témát hozza vissza az együttes ülés elé, mert nem igazán tudtuk akceptálni azt az előterjesztést, amelyet a helyettes államtitkár úr tett, de akkor vagyoni ügyekről nem volt szó.
Tévedés ne essék, én nem akartam '94-nél megállni, hiszen ha '90-től a mai napig vesszük, akkor az ingatlanvagyonnak közel kétharmada kézen-közön eltűnt, és ha ebben vannak bűnösök, akkor a mindenkori kormánynak az a felelőssége, hogy járjon a végére, és aki bizonyíthatóan vagyonvesztésre játszott, és szándékolt magatartást tanúsított benne, akkor azt el kell marasztalni a börtönbüntetéstől a pénzbüntetésig bezárólag, a büntető törvénykönyv millió lehetőséget ad erre. Nem mentek fel senkit, mert aki az ifjúság vagyonával hazardírozik, az az én szememben legalábbis - az erkölcsi értékítéletem talán erősebb, mint amit a törvények lehetővé tesznek -, bizony bűnt követ el, mert nincs annál borzalmasabb látvány, mikor gyerekeket utcán, játszótereken kulccsal a nyakukban lát hétről hétre az ember, mert a szülei nem tudják elküldeni őket táborokba pihenni, nyaralni, a szabadságuk pedig nem elég arra, hogy a nyári szünidőt a gyerekeikkel együtt töltsék. Úgy gondolom, hogy a mindenkori kormánynak van feladata ebben.
Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget.
KORÓZS LAJOS, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársam a kezdő mondatot meg is adta: természetesen politikai célokat szolgál ennek a törvénynek a beterjesztése a mi véleményünk szerint, annál is inkább, mert közel sem érzékeljük nagyon sokan azt, amit Becsó Zsolt képviselőtársam a területfejlesztési bizottság véleménynyilvánítójaként elmondott, mely szerint területi kiegyenlítési feladatokat is ellát ez a törvény. Ez nem tükröződik ebből.
Lehet, hogy az ő érintett megyéjében fognak kapni a kormánytól beruházásra nagyon komoly pénzösszegeket, de mondhatom, hogy rögtön az ő szomszédjában, Heves megyében például senki nem kap semmilyen támogatást ettől a kormánytól. Ha közel 300 pályázat érkezett be, akkor vélelmezhető, hogy talán még a Heves megyeiek is nyújtottak be ilyet, de még az elutasítottak közé sem tudtak bekerülni. Talán azért, mert éppen szocialista megyei vezetés van Heves megyében. Ez az egyik dolog.
A másik dolog pedig véleményem indoklásaként az, hogy én úgy érzékelem a kisebbségi vélemény előadójaként, hogy azzal, hogy lehetőséget nyújtott a kormány arra, hogy nulla forint önrésszel is lehet pályázatot benyújtani, és lehet állami támogatást kapni, ez arra enged következtetni, hogy a kormány a paternalista szemléletét erősítse, amely nem is áll közel hozzá, következésképpen a jövő évtől kezdve - ha most precedenst teremtünk erre - az ő mozgásterét erősíti, gyakorlatilag saját belátására van bízva az, hogy kinek ad állami támogatást, és kik lesznek azok, akik teljesen fölöslegesen nyújtanak be pályázatot az elkövetkezendőkben.
Tehát az idegenforgalmi bizottság kisebbségi előadójaként csak megismételni tudom: véleményünk szerint politikai célokat szolgál a törvénynek ilyetén való beterjesztése.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Parlament! Részben Mécs képviselőtársam, illetve Pozsgai Balázs képviselőtársam is utalt arra a témakörre, amellyel én magam is szeretnék itt a tisztelt Ház előtt foglalkozni, és ez a vagyonőrök helyzete. Nem szeretnék plagizálni és megismételni azt, amit elmondott Mécs képviselőtársam, de bizony ez úgy van, már ami a vagyonőrök esetét illeti.
Még egy, ha úgy tetszik, analóg helyzetet szeretnék elmondani azon túlmenően, hogy a fegyverraktárak, lőszerraktárak őrzésével milyen problémák vetődhetnek föl. Az én választókörzetemben van egy olyan objektum, ahol egy táskányi anyag eltulajdonításával is százmillió forintos haszonra lehet szert tenni a feketepiacon, következésképpen olyan anyagot őriznek, ami egyébként nem robbanóanyag. Gondoljanak bele - és a mezőgazdasághoz értő emberek ezt nagyon jól tudják -, hogy vannak olyan méregkoncentrátumok, növényvédőszer-koncentrátumok, amelyek egy vödörnyi eltulajdonításával sok száz hektoliter oldatot lehet előállítani, és nagyon komoly haszonra lehet szert tenni. Képzeljék el azt az objektumot, amelyet csúzlival őriznek vagy éppen gumibottal, és egy ilyen haszonra lehet szert tenni.
Tehát ahogy említettem volt, a vagyonvédelmi szakma problematikájával szeretnék a törvényi szabályozás aspektusából foglalkozni. Jelenleg a gazdaság szinte teljes vertikumában jelen van, és jelentősen hozzájárul a vagyonbiztonsághoz, a közbiztonság jelenlegi szintjéhez. A vagyonőrök szakmai képzés, állami vizsga és szigorú feddhetetlen előélet-vizsgálat után kaphatnak a szakma gyakorlásához elengedhetetlen vagyonőri igazolványt. Én magam is konzultáltam a vagyonőri kamarákkal, illetve akikkel lehetőségem volt, ők elsődleges feladatuknak tekintik a szakmai színvonal emeléséhez elengedhetetlen jogszabályi változások támogatását, véleményezését, segítve ezzel az állami szervek jobbító törekvését.
(12.00)
Azonban a készülő fegyvertörvény - amely most előttünk van - beterjesztése kapcsán ellenállást, a kamarai állásfoglalások, vélemények semmibevételét tapasztalták ezek a szakemberek. Igaz, többször meg voltak híva különböző egyeztetésekre, aztán amit végigegyeztettek, mint kiderült, nem az a törvénytervezet került a parlament elé.
Az 1998. évi IV. törvény teljes koncepciójában a vállalkozásra építette a vagyonvédelmet. Így van ez akkor is, ha közben a megjelenő, e területet érintő törvények néhány szűkebb területen speciális megoldásokat is alkalmaztak; utaltak már rá, többek között Font Sándor képviselőtársam, a természetvédelmi őrök, mezőőrök esetében. A jelenlegi törvénytervezet nemcsak a vagyonvédelmi vállalkozásokat taszítja lehetetlen helyzetbe, de az olyan kisvállalkozásokat is, amelyek vagyonbiztosításuk mellett jelenlegi biztosítási szabályok alapján fegyveres őrzésről voltak kénytelenek dönteni.
A törvény megaláz 80 ezer vagyonőrt, akiket jelentős állami bevételek mellett vizsgáztattak le lőfegyver használatának ismeretéből, mert azt feltételezi, hogy az állami vizsgabizonyítvány megszerzését követően, melynek kiállítója mellesleg a Belügyminisztérium volt, képtelenek biztonságos fegyverkezelésre, bár igaz, hogy az elmúlt években sokkal több rendőrségtől kikerült fegyverrel követtek el bűncselekményt, mint a vagyonvédelmi szervezetek által kezelt fegyverrel. Statisztikailag bizonyított, hogy szinte alig kimutatható az engedéllyel tartott fegyverekkel elkövetett bűncselekmények száma, erről is beszélt Mécs képviselőtársam és Font Sándor képviselőtársam is. Ugyanakkor persze tudjuk, hogy a festmények bizonyos minisztériumi objektumokban igen nagy veszélybe kerültek, mert valakik randalíroztak vele. Ennek ellenére a Belügyminisztérium elveszi a képzett vagyonőröktől a fegyvert, és korlátlan mennyiségű gázfegyvert szabadít rá az országra, képzetlen átlagemberek vagy bűnözők kezébe adva.
Nem igaz a törvény indokolásában leírt állítás, miszerint "ezen fegyverekkel jelentős sérülést okozni nem lehet". Több büntetőügy tanúskodik arról, hogy a gázfegyverből leadott lövés halálos eredménnyel is járt, erről pedig Pozsgai Balázs képviselőtársam beszélt.
Alapvetően hibás konstrukció, a vagyonvédelmi szakma számára elfogadhatatlan, hogy a törvénytervezet még csak nem is kísérli meg az engedély nélkül tartott fegyverekkel kapcsolatos fellépés erősítését, ahogy említették már képviselőtársaim, hiszen erre nem is gondoltak - lehet, hogy nem is gondoltak - a törvény előkészítői. Érvként talán annyi hozható fel mentségükre, hogy egy másik törvényben kívánják majd a későbbiek folyamán ezeket szabályozni, illetve kívánnak olyan szigorító intézkedéseket tenni, amelyeknek remélhetőleg az lesz a vége, hogy begyűjtik az illegálisan tartott fegyvereket.
A személy- és vagyonőr feladatának ellátása során a védett személyt, illetve az őrzött vagyont megtámadni szándékozó bűnöző és a védett személy, illetve az őrzött vagyontárgy között áll, a bűnözői támadás meghiúsítását szolgálja, vagyis a támadó szempontjából kiiktatandó akadály, így élete a magyarországi bűnözés bizonyítottan agresszív vonásaira tekintettel reálisan veszélybe kerül.
A személy- és vagyonőr lőfegyvere olyan szolgálati típusjegyeket is magában hordozó önvédelmi fegyver, melynek tartási joga kizárólag a rendőrhatósági kontroll alatt ténykedő vállalkozást illeti meg, visszaélésének joga a veszélyhelyzet fennállásának idejére, azaz a személy- és vagyonőrszolgálat időszakára korlátozott, alkalmazása pedig csak a jogos védelem, illetve a végszükség eseteiben megengedett.
Magam részéről támogatom, hogy a törvény a lőfegyver tartásának, viselésének engedélyezését szigorú, előéleti, egészségügyi, pszichológiai és felkészültségbeli feltételekhez, illetőleg rendszeres gyakorláshoz kösse. Erről beszélt többek között Kis Zoltán képviselőtársam. Az engedélyezési eljárás a szigorodó törvényi feltételek meglétének vizsgálatára korlátozódjék. A rendőrhatóság a lőfegyver tartására, viselésére vonatkozó szabályok betartását teljeskörűen ellenőrizhesse, és a normasértőkkel szemben törvényesen támogatott szigorral lépjen fel. Tehát arról van szó, hogy a törvény ne fossza meg a munkájuk természete miatt veszélyeztetett személy- és vagyonőröket a feladatellátásuk során a lőfegyver viselésének jogától, azaz a személy- és vagyonőr-vállalkozást továbbra is illesse meg az a jog, hogy kézi lőfegyvert tartson, illetőleg a személyes fegyverviselési jogosultsággal rendelkező személy- és vagyonőrnek a feladatellátása idejére a kézi lőfegyvert átengedje. A személy- és vagyonőrt továbbra is illesse meg az a jog, hogy az őt foglalkoztató személy- és vagyonőr-vállalkozástól, a feladat ellátásának idejére korlátozottan kézi lőfegyvert vegyen át és viseljen.
Az alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az élethez való alkotmányos jog érvényesítése az életveszélynek kitett személy- és vagyonőrök esetében szükségessé teheti a lőfegyver jogos védelmi helyzetben történő alkalmazását. A személy- és vagyonőrök lefegyverzése az állományt kiszolgáltatottá teszi, míg a bűnözőket bátorítja. A lőfegyver viselésének jogától, ezáltal a fegyveres védekezés lehetőségétől megfosztott személy- és vagyonőr esetében tehát, ahogy említettem vagy hivatkoztam rá, sérül az alkotmány 54. §-a.
Az 1990-es rendszerváltást követően az állami joggal vonult ki a magántulajdon, közte a bankok, privatizált nagyvállalatok s a többi védelméből, s bízta azt a tulajdonosokra. Nem tudott azonban hatásos eszközt adni a tulajdonukat megvédeni kész vagy erre kényszerülő polgárok kezébe, pedig a polgárok és a vagyonuk egyre kiszolgáltatottabbak a jognak fittyet hányó bűnözőknek.
A személy- és vagyonőrök lefegyverzése ezt a kiszolgáltatottságot anélkül fokozza, hogy esélyt adna a tulajdon szentségének érvényesítésére az agresszív bűnözői támadásokkal szemben.
Természetesen a képviselőcsoportunk módosító indítványokat nyújtott és nyújt be a törvényhez, ezt természetesen a részletes vitában indokolni is fogjuk, és remélem, hogy sikeredik egy mindenki által elfogadható törvényt alkotni a jelenleg a Ház előtt lévő törvényből.
Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A napirendi pont tárgyalása kapcsán a jelentés egy eleméhez szeretnék hozzászólni, mégpedig a turizmushoz. Felszólalásomban annak két aspektusára térek ki: egyrészről a turisztikai fejlesztések további lehetőségeire a falusi turizmus kapcsán, másrészről a turisztikai infrastruktúra meglétére, illetve hiányosságaira.
A turizmus gazdasági jelentőségén belül a falusi turizmust úgy szokás definiálni, hogy a következő területeken bővíti ki az általános szolgáltatásokat: a falusi övezetekre, a természeti erőforrásokra, a kulturális örökségre, a vidéki településekre, a helyi hagyományok és különféle országspecifikus termékekre. Ezen túlmenően a regionális identitást illusztráló márkás termékekre, amelyek a fogyasztók igényeit az elszállásolás, az éttermek, az üdülési lehetőségek, a pihenés és a különféle kiegészítő szolgáltatások komplex kínálatával elégítik ki. A fenntartható helyi fejlesztés céljaira, valamint megfelelő válaszként a modern társadalom üdülési igényei részét alkotva a város és a vidék között új társadalmi szerződés lehetőségét teremti meg.
Bizonyára ismeretes képviselőtársaim előtt, hogy a jelentésnek voltak különböző mellékletei, és a VÁTI által készített anyag, amelyet a turisztikai bizottság megkapott, illetve megtárgyalt, részletesen foglalkozik a turizmus kérdésével a 11/3-as háttéranyagban. Tehát a falusi régiók idegenforgalmi fejlesztése a helyi természeti és kulturális erőforrások turisztikai célokra való kiaknázásán alapszik. Más szóval, a falusi turizmus alapja a tér, mindebből következik a helyi lakosság aktív részvállalása a turisták ellátásában, és mindez különféle idegenforgalmi termékekben, szolgáltatásokban ölt testet.
A tárgyalandó napirendi ponthoz mindebből következően két dolog szorul vizsgálódásra. Az egyik az infrastruktúra megléte vagy hiánya, a másik a természeti erőforrások kiaknázása, hasznosítása. Különbséget kell tenni az úgynevezett vonalas, országos hálózatú infrastruktúra és a lokális, illetve az épületek, szálláshelyek, éttermek infrastruktúrája között. Sajnálatos, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése után két évre leállt az autópálya-építési program. Amennyiben folytatták volna, mára autópályán elérhető lehetne a szatmári, a beregi térség, Zemplén és a szegedi Fehértó. Ez sajnos nem történt meg.
Következésképpen nem történhetett meg a települések felfűzése az autópályákra, hiszen az autópálya önmagában nem sokat ér. Évek óta bizonytalan a polgári repülőterek hasznosítása a turizmus számára. Ahol üzemel, ott bizonyította jótékony hatását a gazdaságra, lásd: Sármellék. Nem tudjuk, mi a kormány szándéka a debreceni, mezőkövesdi, miskolci repülőterekkel, pedig a legjobb falusias környezetet szolgáltathatná ki, mint a Hortobágyot, a Tisza-tavat, Zemplént, Abaújt és Gömört.
A pénzügyi infrastruktúra megfelelő színvonalú kiépítettsége csak a városokban van meg. A Tisza-tó jobb partján például lehetetlen pénzváltó automatából pénzt kivenni, mert nincs ATM, pedig a nagyszámú külföldi, legtöbbjük nem is egy-két hétre jön, ezt igényelné, de még a hazai vendégek is, hiszen az emberek már nem járnak nagy mennyiségű készpénzzel.
A falusi turizmus termékei egy sor szolgáltatást jelentenek, amelyek célja a látogatók és turisták szükségleteinek kielégítése az alábbiak szerint: elszállásolás magánházakban, tanyákon, üdülőkben, falusi szállókban, vendégházakban, fogadókban, kempingekben; szabadtéri sportok és más tevékenységek, mint a kerékpározás, a kalandozás, a lovaglás, a horgászás, a vadászat, az úszás, a kenuzás és a többi. A helyi kulturális tevékenységek között az ökomúzeumok, tanösvények, népi hagyományok, kézműipari műhelyek, szellemi és pihenésorientált elfoglaltságok biztosítása. Ezen túlmenően az idegenforgalomi tájékoztatás: Tourinform-irodák, ügynökségek, helyi egyesületek.
Ha a fentiek szempontjából vizsgáljuk a felvetett problémakört, az alábbi megállapításokat tehetjük. Jó hatással van a vidék infrastrukturális ellátottságára a rendszerváltás óta elindított csatornázási és gázprogram. Igaz, a falusi turizmus lényege nem az, hogy mindenütt angol WC és gázbojler legyen, hiszen a gémeskútnál való mosakodás olyan romantikus, mint a tehénfejés az istállóban.
Ugyanakkor a 2. pontban megfogalmazottak szerint kialakított horgászhelyen, mint például az egész Tisza-tó, a mobil WC hiánya komoly probléma, lévén horgászni senki sem félórára megy. Ugyanez a probléma mondható el a vadászat kapcsán. Egy vadkacsázás bizony 6-10 órán át tart. A pihenni vágyók komfortérzetét nagyban növelné a mobil illemhelyek megléte. A települési önkormányzatok ezt önerőből nem tudják megvalósítani, de ha még lenne is lehetőség, akkor is gondot jelentene a telepítésük, mert rendszerint nem az övék a terület. Ugyanis a magyar gyakorlat szerint a közvetlen vízpart a vízügy tulajdonában van.
(18.10)
Az elégedetlenkedők rendszerint az önkormányzatokat hibáztatják. A kerékpárosok irányában lehetne komoly gesztust tenni, ha a Tisza teljes gátrendszerét a kerékpáros turizmus rendelkezésére bocsátanánk. Az amatőr ornitológusok számára madárfigyelők kiépítése is a pihenés szolgálását jelentené. Ezeket nevezhetjük ötletrohamnak, de komoly segítség nélkül megvalósíthatatlanok.
A felsorolásom utolsó pontja az idegenforgalmi tájékoztatással foglalkozik. A Tourinform-irodák hálózata jól kiépült az országban, ugyanakkor az irodák technikai ellátottsága igen alacsony színvonalú. A kormány többször tett ígéretet a hálózatok fejlesztésére, melyhez több mint 500 millió forint támogatást is ígért. Sajnos, ez a mai napig nem valósult meg. A parlament idegenforgalmi bizottsága kétszer vette le a napirendről a téma megtárgyalását, számomra érthetetlen okokból. Talán még sincs rá pénz vagy már elköltötték másra - várom az illetékesek válaszát.
A bevezetőmben említettem, hogy az infrastruktúra mellett a természeti erőforrásokkal is kívánok foglalkozni, pontosabban annak egy elemével, a termálvizek hasznosításával. Tekintettel arra, hogy Európában hazánk a leggazdagabb lelőhelyekkel rendelkezik, vétek lenne ezzel a természeti erőforrással nem foglalkozni.
Én csupán a vizek turisztikai hasznosításával kapcsolatosan szeretném kifejteni a véleményemet. Az itt ülők által is ismert, hogy a legtöbb termálvízlelőhely Magyarországon a kőolajkutatás eredményeként került felszínre. A kutak 99 százalékban az állam tulajdonában, kisebb részben önkormányzati tulajdonban vannak, lefojtva hasznosíthatatlanok. A települések azon része, ahol befektetőt találtak vagy maguk kívánnak vállalkozni, szándékuktól elállni kényszerülnek, mert a kutakat nem tudják tulajdonba kapni sem vétel, sem tartós bérlet formájában, az állam ugyanis ezen kutakat a MOL Rt.-nek adta, és ott nem vállalkoznak semmilyen tranzakció lebonyolítására. A válaszuk az, hogy hamarosan átkerül a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz. Oda még nem érkezett meg.
Szóval, a vizeink vagy a földben maradnak, vagy elfolynak. Egy biztos: nem a turizmust szolgálják, kivétel ez alól természetesen Zalakaros vagy Lenti, Bük vagy Sárvár. A fürdés mellett ivókúrákra, iszapkezelésre is alkalmas vizeink maradnak hasznosítás nélkül. Az idegenforgalmi hasznosítás mellett egy szép fürdő a helyi lakosság igényeit is kielégíthetné, az egészségmegőrzés mellett az életminőség emelkedését is szolgálja.
Tisztelt Országgyűlés! Röviden ennyiben kívántam a jelentéssel foglalkozni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két reflexióm lenne. Én nem azt vitattam el, hogy a kormány milyen összeget bocsát a turizmus fejlesztésére, hiszen a kétéves költségvetésben elfogadott irányszámok meglehetősen imponálóak, nekem különösen tetszenek. De egy ellenzéki képviselőnek a hiányosságokra kell rámutatnia, és ezt a jogot nem vitathatják el tőlem. Tehát egyrészről elismertem azokat a tényeket, amelyeket ez a kormány megtett, ugyanakkor pedig kritikával kell illetnem, mert bizony nem igazán oda megy minden pénz, ahová kéne.
Említette Lasztovicza képviselőtársam a lovasturizmus fejlesztését. 1994-ben a Horn-kormány olyan gazdasági állapotokat talált ebben az országban, hogy nem az volt fontos, hány ló nyerít egy istállóban, nem az volt fontos, hogy a legények ki tudnak-e lovagolni a pusztába, hanem szinte az országot kellett szanálni. Ez az egyik dolog. A másik pedig, ha már a lovasturizmus támogatásánál tartunk, el kell ismerni, hogy valóban tiszteletre méltó ez a támogatás, csak azt nem értem, hogy a lovasturizmus támogatása címén miért kell több tucat millió - 80-100 millió - forintért agyament kilátókat építeni a Bükk-fennsíkon, ami senkinek az érdekét nem szolgálja, leginkább a turizmusét nem, mert eddig még öt ember se ment fel rajtuk, és őrző-védő kft.-ket üzemeltetnek azért, hogy megvédjék a kilátók épségét. De ez csak egy mellékzönge volt ebben az egészben.
Természetesen nem azt vitattam el, hogy a termálturizmusra nem fordít a kormány kellő pénzösszegeket - hiszen ezt elismerem -, arról beszéltem, hogy a kutak tulajdonviszonyai rendezetlenek, ebben lépéseket kellene tenni, és természetesen önök a kormányzati hatalomból adódóan ezt megtehetik, én meg nem, legfeljebb csak hetente telefonálgathatok, van-e lehetőség arra, hogy egy kempinget ellássunk termálvízzel, mert mellette ott bugyog a 62 fokos, kiváló minőségű víz.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Veres János tapsol.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Tisztelt Államtitkár Úr!
ELNÖK: Csendet kérek, tisztelt Országgyűlés! A képviselő úré a szó.
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Államtitkár Úr! (Zaj. - Közbekiáltás: Nincs hang!) Igen tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésemnek egy latin mondás címét adtam: in vino veritas - borban az igazság, ezt ugyan nagyon sokan tudjuk. Mint ön előtt is bizonyára ismert, a kormány két és fél milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyújt a Tokaj Kereskedőház Rt.-nek, amennyiben ma délután elfogadásra kerül a zárszámadási törvény.
A 2500 millió forintot az ön felügyelete (Közbeszólás: Emeld feljebb a mikrofonodat, nem lehet hallani!), illetve Stumpf miniszter úr felügyelete alá tartozó ÁPV Rt. folyósítja a fent nevezett vállalatnak. Az összeget a cég szőlő felvásárlására és tartályok megvásárlására használja - tudtuk meg a sajtóból. Ez eddig rendjén is lenne, csak van itt három probléma. Az egyik: a miniszter úr a sajtónak azt nyilatkozta, hogy a kereskedőháznak juttatott támogatással a szüret előtti problémákat kívánják megoldani. Szerintem az ország másik huszonegy borvidékén is voltak jelei a problémának, sőt a tokaj-hegyaljai borvidéken is.
A második problémám: azt is állították, hogy a tárolókapacitást kívánják bővíteni, mert a tavalyi, rekordévnek minősülő évben 100-110 ezer mázsával több szőlő termett, minden idők egyik leggyengébb termése mellett. Szerintem, ha ilyen rossz a termés, nem tárolókat kell vásárolni, hanem a tokaji bor jó hírének megőrzése végett egy részét meg kell semmisíteni, hogy még véletlenül se kerülhessen forgalomba gyenge minőségű bor. Ez utóbbi az egész ország érdeke is.
A harmadik: tudomásunk szerint az elmúlt évben is kapott már a Tokaj Kereskedőház másfél milliárd forint állami támogatást, ennek ellenére nem tudott úgy gazdálkodni, hogy a saját felvásárlását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a tárolókapacitás bővítését megfinanszírozza.
Szerintem valami más van a miniszter úr batyujában, mint sima felvásárlás és tárolókapacitás-bővítés, annál is inkább, mert tudomásom szerint mintegy 800 millió forintot fordítanak csupán felvásárlásra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mi van a többi 1,7 milliárddal?
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
KORÓZS LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyébként az alapzaj vette el tőlem azt a húsz másodpercet az elején. Nézzük ezt a két és fél milliárd forintot, amelyet kormány közeli emberek cégéhez tetszettek vagy tetszenek majd átutalni, mire lenne elég egyébként. Ha a magyar termelőknek ezt exporttámogatásban adták volna ki, mintegy 40 forintos állami támogatást kaphattak volna literenként, ami még mindig alacsonyabb az EU-ban megszokott támogatásnál, de jóval magasabb a jelenlegi nullaforintos magyar támogatásnál.
(13.10)
Örülök annak, hogy a Tokaj Kereskedőház kiemelt állami támogatást kapott, és bízom abban, hogy az ott élő őstermelők is részesednek belőle, de szeretném, ha más borvidékek is - ahogyan ön említette - részesülhetnének a megtermelt javakból. Remélem, szándékában áll a kormánynak közel 3 milliárd forintot előteremteni, hogy a másik 22 borvidéken is megfelelő választ kapjanak ezen probléma megoldására.
Mellesleg, szeretnék megosztani önnel egy tokaj-hegyaljai pletykát, mely szerint állítólag el fogják adni a Tokaj Kereskedőházat - ha véletlenül ezt nem hallotta volna, államtitkár úr.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)