Felszólalás adatai

DR. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ma Magyarország hét év szocialista kormányzás után egy romokban heverő országként nyugodtan magának vallhatja azt a kritériumot, amelyben nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az emberek elveszítették a személyes életük biztonságát, az emberek elveszítették a létbiztonságukat. (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Képviselőtársaim Hódmezővásárhellyel példálóznak, ott a szocialisták már befejezték pályafutásukat, mert 10 százalékot kaptak a múltkori választáson, úgyhogy a kiabálóknak üzenem, hogy ez a sors vár rájuk. (Moraj az MSZP soraiban.)

Nagyon sokan érzik úgy, hogy az állam nem képes megvédeni őket, és nem képes garantálni számukra a személyes biztonságot, nem képes a védelemhez való jogot vagy az egészséges élethez való jogot garantálni. 2006 őszén a Gyurcsány-kormány egészségügyi átalakításba kezdett, amelyet később az Alkotmánybíróság határozata alapján sokkal inkább egy ámokfutásnak, egy őrült ámokfutásnak minősíthetünk. Messze esett a profi kormányzástól, a hatékonyságtól vagy az emberek érdekvédelmének társadalmi követelményeitől, sokkal inkább a teljes bukásba és a teljes káoszba omlott össze. Nemcsak az alkotmány- és törvényellenesség került megállapításra, hanem az utóbbi hetekben három legfelsőbb bírósági határozatban Hajdú-Bihar, Békés megye és Hódmezővásárhely esetében állította a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem szakmai, hanem politikai döntés született a kórházi ágyak megállapításánál.

Városom esetében 2006. december 31-én 315 aktív ággyal rendelkezett a kórház, 2007. január 12-én az Egészségügyi Minisztérium javaslatot tett 161 ágyra. Február 18-án 15 ezren próbálták megmenteni tiltakozásukkal a kórházat, majd március 8-án 116 aktív ágy maradt, a 315 aktív ágyból közel 70 százalékos aktívágyszám-csökkentés történt. Ennek hatására a helyi MSZP-SZDSZ-es képviselők szavazatával pert kezdeményezett a város, amelyet két héttel ezelőtt a Legfelsőbb Bíróságon megnyert.

A Legfelsőbb Bíróság arra kereste a választ, vajon miért döntött úgy a kormány, hogy a korábban szakértői véleményekkel állítólag alátámasztott 161 ágy helyett 116 ágyat ítélt meg a vásárhelyi kórháznak.

A Legfelsőbb Bíróság kimondta ítéletében: nem kellőképpen tárta föl az egészségügyi miniszter határozatával a tényállást, a miniszteri döntés mérlegelési szempontjai nem megállapíthatóak, nem tűnik ki a miniszteri mérlegelés okszerűsége. Hogyan döntöttek önök 50 ezer ember egészségügyi ellátásáról Békés megyében, vagy Hajdú-Bihar megyében százezrek egészségügyi ellátásáról, ha nem mérlegelték a szakszerűség szempontjait, nem egyeztettek a társadalommal, és nem szakmai követelményeket tartottak szem előtt?

A szakmai háttérről sokat elárul, hogy amikor az Egészségügyi Minisztériumban megjelentek a város képviselői, az aktában egy fecnit találtak, bármiféle indokolás nélkül; az osztályvezető, aki az ügyben illetékes volt, a bírósági jegyzőkönyv szerint azt mondta, hogy ő nem foglalkozott ezzel az üggyel, fogalma sincs arról, hogy milyen döntés született. Székely Tamás OEP-tisztségviselőként pedig 2007. szeptember 25-én azt vallotta a bíróságon tanúvallomásában, hogy a szakmai döntés annyit jelentett, nem többet, hogy ő a számítógépével bemutatta a miniszternek, hogy hogyan áll az OEP-elszámolás a kórházak esetében.

Úgy gondolom, ha arra keresik a választ, hogy miért veszítette el az MSZP a támogatottságát, talán az ilyen ügyek ehhez nagymértékben hozzájárultak. Önök elveszítették az emberek hitét, bizalmát, a saját szavazóik hitét és támogatását is, hiszen cinikusan felülről és lenézve az embereket hoztak döntéseket. (Közbekiáltás a Fidesz oldaláról: Úgy van!) Az ügy tanulságait, úgy gondolom (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), össze lehet abban foglalni, hogy nem lehet az emberek felett, és nem lehet az emberek ellen kormányozni. Nem lehet változtatni úgy, hogy nem veszik figyelembe a szakma, a társadalom, az emberek igényeit és elsősorban lehetőségeit.

A Gyurcsány-Bajnai-kormány az emberek életével, pénzével és idejével kísérletezett, ez a kísérlet eleve kudarcra volt ítélve, elfecsérelt időről és pénzről beszélünk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy vereséget szenvedett az a kormányzati mentalitás, amelyben először döntöttek, és utána papíroztak, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem is papíroztak a végén. Következmények nélkül lehet-e ezt folytatni, miniszter úr?

(12.40)

Vajon az államigazgatási jogkörben okozott kárnak lesznek-e következményei, és vajon talán először Magyarországon a jogalkotással okozott kárnak lesznek-e következményei? Úgy gondolom, nemcsak a város, nemcsak a kórházak, nemcsak a megyék és elsősorban nem az intézményfenntartók szenvedtek el igazi kárt, hanem az emberek szenvedték el a legsúlyosabb veszteséget, azért, mert jelentős mértékben diszkriminálták őket, sérült az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jogosultsága, egészségügyi és anyagi kár érte az embereket. De ami ennél még fontosabb, miniszter úr, ez az ügy is hozzájárult ahhoz, hogy elveszítsék a hitüket, mert pontosan tudják az ügy függvényében: nem számíthatnak a kormányra. Ez a kormány a hatalmát akarta megtartani, és nem az emberekért és nem felelősen kormányzott. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)