Felszólalás adatai

Azt kellene megvizsgálni, hogy az a stabilitás, amit itt önök emlegettek, meg a kormánypárti képviselők, illetve a miniszter úr is, az a stabilitás és kiszámíthatóság ezzel az adórendszerrel kapcsolatban milyen eredményeket hozott Magyarországnak, milyen eredményeket hozott a magyar embereknek. Hát olyan nagyon sok sikerről nem nagyon tudunk sajnos beszámolni, mert ha csak az elmúlt időszakot tekintjük, minden évben gazdasági visszaesés volt Magyarországon. És ennek a gazdasági visszaesésnek nagyon-nagyon sok jele van, amit az állampolgárok nap mint nap megélhetnek Magyarországon.

Mire gondolok? Elsősorban arra, hogy a megélhetési költségek hogyan alakultak az elmúlt időszakban. Ül itt néhány polgármester is a kormánypárti padsorokban. Én hoznék egy példát önöknek, tisztelt képviselőtársaim. Tiszaújváros egy 18,5 ezres város, az elmúlt három évben több mint duplájára emelkedett a különböző szolgáltatásokért nem fizető állampolgárok száma. A városnak mintegy 300 millió forintos kintlevősége van. Kíváncsi lennék például arra, hogy Dancsó képviselő úr városában ezek a számok hogyan alakultak az elmúlt időszakban. Mert ez egyféle mutatószám a tekintetben, hogy az emberek hogyan élik meg azt a gazdasági sikert, amit önök itt az elmúlt időszakban megpróbáltak megmutatni.

Az állampolgárok szempontjából már itt a kétpercezés során is szóba került az, hogy az a családi jövedelemadó-kedvezmény, amit önök itt most bevezetni kívánnak, mennyiben korrigálja azokat a negatív lépéseket, amelyeket az előző időszakban tettek, akár a minimálbér megemelését követően az adóemelésekkel, vagy egyáltalán a személyi jövedelemadózást érintő összes intézkedésükkel. Kiderült, nyilvánvalóvá vált a vitában is, hogy az, amit most megpróbálnak visszajuttatni, nem jut el mindenkihez, nem jut el a leginkább rászorultakhoz, és fele annak tulajdonképpen, amit az adójóváírással és más adóintézkedésekkel elvettek az állampolgároktól.

Vagy az a kommunikációs offenzíva, amit itt a rezsicsökkentéssel elindítottak úgymond az elmúlt időszakban, azzal megpróbálják eltakarni azt, hogy tulajdonképpen ezekért a szolgáltatásokért a rezsicsökkentést követően jutunk el abba az állapotba, amit 2010-ben fizettek az állampolgárok. Tehát gyakorlatilag, ha megvalósul - és megvalósul - ez a második, úgymond 10 százalékos rezsicsökkentés is ezekben a szektorokban, akkor jutunk el oda, ahol 2010-ben tartottak. A magyar gazdaság összességében a 2005-ös, 2006-os szinten teljesít ma Magyarországon. Ez egy katasztrofális dolog, tisztelt képviselőtársaim, mert azt kell mondani, hogy ez a három év, illetve az azt megelőző gazdasági válság eredményeként egy tízéves, közel tízéves lemaradásban van Magyarország, és semmilyen garanciája nincs arra nézve, hogy legyen esélyünk egy felzárkóztatásra.

De nézzük a rezsicsökkentés következményeit, amiről megint csak nem akarnak, vagy nem beszélnek önök. Az egyik dolog az, hogy azok a társaságok, amelyeket érint, és ezek állami és önkormányzati társaságok, eljutottak a fizetőképességük határára. Vannak olyan közszolgáltató cégek, amelyeknek 100 milliós nagyságrendű kifizetetlen számláik vannak amiatt, mert bevezették ezt a vezetékadót, ami leginkább őket érinti, leginkább őket sújtja elviselhetetlen mértékben, és itt van a rezsicsökkentés, aminek végül is mégiscsak az lesz az eredménye, hogy az adófizetők pénzéből lesz kénytelen a kormányzat megsegíteni azokat az állami társaságokat, amelyek a működőképességük, fizetőképességük határára érkeztek az intézkedések eredményeként.

Itt utalnék arra, hogy ezek a társaságok is abba a kategóriába tartoznak, amit Herman képviselő úr emlegetett. Amit elmondott, annak alapján egy külső szemlélő arra következtetne, hogy a kis- és középvállalkozások számára itt van már a Kánaán, és most már gyakorlatilag abszolút pozitív környezetben dolgozhatnak. Sajnos, a tényadatok nem ezt mutatják, tisztelt képviselő úr. A vállalkozások száma Magyarországon az elmúlt időszakban jelentősen csökkent. Soha ennyi kis- és középvállalkozást nem számoltak fel, mint az elmúlt időszakban, és a jövedelmezőségük sem úgy alakult, ami alátámasztaná azt, amit képviselő úr próbált elmondani.

Nézzük az egyéb adótételeket is, amelyekről itt kevesebb szó esett. Jó lenne tényleg, ha a kormánypárti képviselők magyarázattal szolgálnának például arra, amit itt Gőgös képviselőtársam a kisebbségi vélemény kapcsán elmondott, hogy hogyan is áll a magyar élelmiszeripar és a húsipar, hogyan néz ki ezen a területen a feketekereskedelem, a feketegazdálkodás, és ez az adótörvény hogyan próbál segíteni ezen a helyzeten. Hát úgy tűnik, sehogy nem fog segíteni. Hiszen az volt a javaslatunk, ez törvényjavaslat formájában is megjelent a Szocialista Párt részéről, hogy ha a hústermékek áfáját nem csökkenti a kormány radikálisan, akkor az egész ágazat kerülhet nagyon rövid idő alatt működésképtelen és finanszírozhatatlan helyzetbe. Sehol Európában ez az ágazat, az élelmiszer-ágazat nem fizet ekkora adót, és nincs ekkora adóterhelése, mint itt, Magyarországon.

Önök ezt a témát heteken keresztül úgymond melegen tartották a magyar sajtóban, mintha a kormánynak lenne e tekintetben bármiféle szándéka, és aztán kiderült, hogy tulajdonképpen nincs, nem akarnak ezzel a dologgal foglalkozni. Vagy hát itt van a jövedéki adó kérdésköre is.

(13.30)

Megint csak kénytelen vagyok emlékeztetni önöket arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy miket műveltek önök vagy az önök elődei; mert önök nem nagyon ültek itt, azok meg, akik ezt produkálták, most nincsenek itt a teremben, Szijjártó Péter, illetve Varga Mihály képviselő urak, akik naponta három sajtótájékoztatót tartottak az ügyben, hogy milyen módon gátolja a magyar gazdaság fejlődését a kormány azáltal, hogy nem hajlandó csökkenteni a jövedéki adó mértékét az üzemanyagoknál, amikor 300 forint környékén tartott az üzemanyagok árszintje. (Kontur Pál: Most mennyi?) Most 400 forint környékén vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, és a kormánynak esze ágában sincs csökkenteni a jövedéki adót, pedig megtehetné, mert a minimumszint az Európai Unión belül lehetővé tenne 15-20 forintos jövedékiadó-csökkenést is. Ezzel is hozzájárulhatna például a kormány ahhoz, hogy ha már a gazdasági tevékenységével nem tudta a forint árfolyamát jelentősen leszorítani vagy megerősíteni a forintot, akkor legalább ily módon próbáljon segíteni a gazdálkodó szervezeteknek.

Valóban szeretném kérdezni, hogy az egyéb tételekkel hogy állunk, tisztelt képviselőtársaim. Leteszik-e önök, kormánypárti képviselők itt a nagyesküt a plenáris ülés keretében, hogy majd a tárgyalások befejeztekor nem nyújtanak be olyan bizottsági módosító indítványokat, amelyekkel alapvetően átszabják az egész törvényjavaslatot. Erre számos alkalommal volt sajnos példa, és nem nagyon lehet hinni annak, hogy a miniszter itt megtartja az expozéját, és azt mondja, hogy bizonyisten már nem akarunk komolyabb változtatást ezen a rendszeren. Ilyeneket mondtak korábban is, és aztán amikor megérkeztünk a gazdasági vagy költségvetési bizottság utolsó ülésére, ilyen stószokkal találkozhattunk, amit az utolsó pillanatban nyújtott be a kormány, átírva gyakorlatilag az egész adócsomagot.

Bízom abban, hogy ettől rosszabb már nem lesz ez az adócsomag olyan értelemben, hogy az állampolgároknak és a gazdasági társaságoknak nem jelent majd többletterhet. Természetesen bizonyos nem vagyok a dologban, de bízom abban, hogy a kormánypárti képviselők a hozzászólásomat követően felállnak és megerősítik abban a közvéleményt is, hogy ami be van nyújtva, ez az igaz, és nem készülnek valamiféle más megoldásra. Ez sem az igazi. Egy-két eleme van olyan, ami valóban könnyebbséget jelent egyes társadalmi csoportoknak, de összességében nem tekinthető egy olyan megoldásnak, amely valóban elősegítené a magyar gazdaság növekedését, és valóban elősegítené a magyar állampolgárok jövőbeni jobb boldogulását. Van még dolguk azzal, hogy ennek érdekében tegyenek sok mindent, ezt várja el önöktől a magyar közvélemény.

Köszönöm szépen.