Felszólalás adatai

"A valószínűség számtani fogalom, hiányzik belőle a számokkal megfoghatatlan: a heroizmus. Az észérvek aránya a magyarság ellen szól. A történelem népekben él, és népekben gondolkozik, népével az egyén földi halhatatlanságának is vége; semmiféle nemzetközi megváltás sem mentheti meg a rajtunk átszálló életet a jövőnek, ha a népnek, melyben atomok voltunk, magva szakadt. Reménytelen a harcunk? A nagyság, mint maga az élet is, reménytelen, s a reménytelenségben, a falhoz állított népek harcában van valami kétszerkettő fölötti remény. A történelem a tragikus életérzés csodája. Marathónnál a reménytelenség győzött."

Kedves Képviselőtársaim! Für Lajost, a Magyar Demokrata Fórum alapítóját, Magyarország honvédelmi miniszterét idéztem, és folytattam Németh Lászlóval. Azért folytattam Németh Lászlóval, mert a nagyon szegény sorban született Vas megyei parasztfiú Csurgón kezdte tanulmányait a Csokonai Gimnáziumban, és 1948-ban híres vendégek látogatták meg az ősi almamátert: a két vendég Németh László és Illyés Gyula volt.

Az akkor 18 éves Für Lajos a színjátszó körben a Tű fokán című Illyés-darabot adta elő, ő volt ennek a főszereplője, és Illyés úgy meghatódott, hogy elsírta magát. Bizonyára nem véletlen, hogy ez indította el életútján a XX. század egyik legnagyobb szónokát, Für Lajost, és nagyon röviden megfogalmazható az ő krédója: a magyarság megmaradásának szent ügye. Ahogyan oly sokszor nekünk elmondta, ez az alapvető, ezért emeltük fel a zászlót, ezért kezdtünk politizálni 1988-ban mindannyian, akik még néhányan itt a patkóban ülünk. Igen, a haza függetlensége, az oroszok távozása és a magyarság megmaradásának szent ügye, ez kötött össze bennünket, és ez volt a krédója Für Lajosnak egész élete végéig.

Változtak, képviselőtársaim, az idők, változtak a rendszerváltozás után az évtizedek. Egyetlen ember biztosan nem változott: Für Lajos. S talán van abban valami sorsszerű is, hogy Für Lajos, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik hőse, a forradalmi bizottmány elnöke Debrecenben, pontosan, 82 éves korában, a forradalom előestéjén, az elmúlt héten, október 22-én hunyt el. És bizonyára az is sorsszerű és nem véletlen - Lajos biztos megerősítené, az ő kedvence Kossuth Lajos mellett, Bethlen Gábor, a nagy fejedelem, aki politikai végrendeletében azt mondta, Lajos is sokszor elmondta: "Ha Isten velünk, ki ellenünk?" -, hogy akkor hunyt el Lajos, amikor Bethlen Gábort másnap ünnepeltük a kolozsvári templomban, és egészalakos szobrához adakoztunk jó néhányan vagy nagyon kevesen.

(8.30)

Kedves Képviselőtársaim! Hátborzongató volt, hogy amikor végignéztem a névsort, hogy kik adakoztak, akkor Für Lajos és az ő felesége neve is ott volt. Lajos halála után is áldozott a nagy fejedelemnek, Bethlen Gábor emlékének.

Mivel tudnám befejezni, hisz ezt az életutat, ezt a történészi pályafutást mint a történelemtudományok doktora és minden, amit ő életében maradandóként alkotott, lehetetlen, de talán egyetlenegy mozzanatot még. Biztos emlékeznek rá képviselőtársaim, hogy 1977-ben írta Illyés Gyula - megint kapcsolódva Illyéshez - a "Válasz Herdernek és Adynak" című nagysütetű írását. Már 1974-ben mi egyetemistaként olvastuk azt, amiről elnök úr is a múltkor beszélt, amit Für Lajos írt, milyen nyelven beszélnek a székelyek.

Végül, kedves képviselőtársaim, csak Illyéssel tudom befejezni, egy verssorral: "Ha új tatárhad, ha kufárhad / özönli el a tiszta tájat, / ha útaink megcsavarodnak, / mint giliszta, ha rátapodnak: / te mondd magadban, behunyt szemmel, /csak mondd a szókat, miktől egyszer / futó homokok, népek, házak / Magyarországgá összeálltak".

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)