Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, azt, amikor Lezsák Sándor megfogalmazta, hogy a lakosságban valóban egyre nő az az aggodalom, hogy ennek a törvénynek a hatására az egészségügyi ellátás milyen változást fog szenvedni, amikor megfogalmazódik az az aggodalom, hogy talán a hozzáférés, ami eddig is - nem vitatva, különösen ha különböző országrészeket tekintünk - a kívánalmaknak nem megfelelő, amikor megfogalmazódik, hogy milyen mélyen kell még a pénztárcájukba belenyúlni ahhoz, hogy ellássák őket, akkor azt lehet politikai vitának is interpretálni. Úgy gondolom, hogy ez a lényeg, mert azt mindannyian hangoztatjuk - legalábbis remélem, komolyan is gondoljuk -, hogy alapvetően a betegek állnak a középpontban.

A francia példa pedig azért nem jó, mint ahogy bármilyen nyugat-európai példa teljesen feleslegesen hozandó ide, mert ezt csak egy finanszírozási rendszerrel, egy biztosítási rendszerrel együtt lehet értelmezni, illetve azzal együtt, hogy az adott államok a saját költségvetésükből mennyit költenek az egészségügyre az adóforintokból. Ha ezen kérdésekben is azonos a színvonal, akkor lehet összehasonlítani, különben nem lehet.

Tehát amikor azt mondjuk, hogy ezzel a törvénnyel mintegy az állami felelősség alól akar a kormányzat kibújni, és a terheket a lakosságra akarja hárítani, hiszen nem önmagában van a törvény, egyéb más mozgások is történnek az egészségügy körül, akkor higgyék el, hogy valóban az ellátás érdekében emeljük fel a szavunkat, és inkább köszönet illeti Lezsák Sándort az önök részéről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy felhívja a figyelmet arra, hogy belefutnak még egy Bokros-csomagszerű politikai effektusba.

Köszönöm szépen.

(23.30)