Felszólalás adatai

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a vita erről a paraszolvenciáról nem igazán helyénvaló, föltupírozzák olyan momentumait a szakképzésnek, amelyek valójában az előző évtizedek kényszeréből és a legutóbbi szakképzési törvény rossz irányú módosításából adódnak. Az állam folyamatosan kivonul a szakképzésből, marad a mester vagy vállalkozás, és marad a kamara. Bizonyára önök nagyon keveset találkoztak még ilyennel a valóságos életben, a való világban, így mondanám, államtitkár úr. Bizonyára önök nem tudtak még 17 éves gyereknek értelmes munkát adni, mert az általános iskola elvégzése után, két év pályaorientáció után mire lehet ráfogni egy olyan fiatalurat, aki, mondjuk, adott esetben a lakótelep 8. emeletéről elmegy valamilyen szakmát tanulni.

És nem tudok egyetérteni Lezsák képviselő úrral sem, mert a tisztességes munka elvégzéséhez alázat kell, és ha valaki festőtanuló akar lenni, akkor el kell tudni mosni a festőszerszámot ahhoz, hogy utána festeni engedjék, az összes többi szakmáról ne is beszéljek. Jó sorsom megengedte, hogy a szakképzés területén jó néhány évet eltöltsek. Ma is, mostanában is szakmunkás vizsgabizottság elnökeként néha-néha tevékenykedünk, ha egyáltalán összejön olyan csoport egy kisvárosban, és merőben más a véleményem erről a szakképzési törvényről. Nem ennek a pénznek az elfogadása vagy elítélése a fő probléma, ugyanis ez pontosan megegyezik az orvosi paraszolvenciával, kereslet-kínálat kérdése. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A magam részéről is elutasítom ezt, sosem támogattam és rendszeresen elleneztem ezt (Közbeszólás az MSZP soraiból: Melyik pontról beszél?), de ez még nem jelenti azt, hogy ezzel oldanánk meg a mai szakképzés problémáit. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)