Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GURMAI ZITA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Szilágyi István, 82 éves magyar állampolgár halott. A saját fia verte agyon, aki már korábban is többször bántalmazta, olyannyira, hogy a bántalmazó bíróság elé került, elítélték két év, végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre. Mindez 2018 júliusában történt, kevesebb mint két éve. A gyilkost az apja is védte, mondhatni, falazott neki, nem tanúskodott ellene. Ez egyébként a családon belüli erőszak áldozatai körében gyakran előfordul. Érthető. Az áldozatok félnek. Félnek, s ha nem kapnak a közösségtől, az államtól segítséget, gyakran tehetetlenek az erőszak ördögi körében. Szilágyi István 82 éves magyar állampolgárt, akit egyébként Lópici Gáspárként ismer és szeret ez az ország, senki sem védte meg a visszatérő bántalmazástól és végül a szörnyű, szégyenletes haláltól. Kedves Képviselőtársaim! A kormányoldal képviselői a frusztrált gendertoporzékolásuk örvén igen sok dologban tévednek. Ezek közül a kettő legfontosabb, hogy azt hiszik, a családon belüli erőszak valami feminista belügy, és hogy annak csak nők lehetnek az áldozatai. Hát, nem! Szilágyi István példája mutatja, hogy nem így van. Bárki lehet áldozat, ha gyenge és kiszolgáltatott. Persze amikor felhívjuk erre újra és újra a figyelmet, akkor kényelmesebb úgy nézni ránk, a rossz hír hozóira, mint vérszomjas feministákra, a rendelt mivoltunkból irracionális gyűlöletünkben kivetkező perszónákra, ahogyan a Fidesz házi üzenőfüzetének a szerzője a minap fogalmazott.

Drága Uraim, Hölgyeim! Nézzenek magukba! Hogy vélik? A verést az kapja, aki megérdemli, vagy egyetértenek egykori képviselőtársukkal, aki vak komondorban vélte felfedezni élettársa sérüléseinek az okát? Vajon Szilágyi István megérdemelte a halált, vagy a vak komondoron esett át? Meséljék el, hogy látják ezt a dolgot! Itt állunk ma a családon belüli erőszak megrázó és szomorú példáját látva, és tudva, hogy milyen nehéz helyzetben van ma ez az ország. Döbbenetes, hogy az önök agya, kedves képviselőtársaim, ilyen körülmények között sem azon jár, hogy miként javíthatnának a helyzetünkön. Döbbenetes, hogy nem telik meg a szívük szolidaritással, amikor emberek tízezrei veszítik el a munkahelyeiket, amikor családok kerülnek kilátástalan pénzügyi helyzetbe, amikor a bántalmazottak kénytelenek egyre több időt a bántalmazójukkal összezárva tölteni, ütlegeléstől rettegve élni a saját otthonuk falai között. Döbbenetes, hogy nem éreznek késztetést a cselekvésre akkor, amikor az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat vezetőjének elmondása szerint Magyarországon kétszeresére növekedett a segítségkérő telefonhívások száma az utóbbi hetekben. Nem, önök ilyen nehéz helyzetben is azon agyalnak, hogyan lehetne belerúgni az áldozatokba, a gyengékbe, lehetőleg egy jó nagyot.

Meséljék már el, hogyan ébredtek ma reggel! Arra gondoltak, hogy üzenjük meg, hogy semmi szükség megvédeni bárkit is, hiszen mindenki tökéletesen meg van védve, hiszen egyetlen magyar sincs egyedül?  ezt mondta a nagyszerű miniszterelnök úr is. Hozzátették, hogy ideologizáljunk is egy kicsit, genderezzünk meg migránsozzunk, az majd segít begyógyítani a sebeket, ha valakit véletlenül mégis megvernek, ami persze szép hazánkban valószínűtlen, de ha mégis, csak legyen pótmegoldás?

Nos, kedves képviselőtársaim, gratulálok! Szilágyi Istvánt is milyen jól megvédték! Meg Orosz Bernadettet és a többieket, akik hiába állnak a nyilvánosság elé a bajukkal, éppúgy egyedül maradtak, mint Szilágyi István. A helyzet úgy áll, hogy ez az egész mai nyilatkozatosdi egy szánalmas kis óvodás kísérlet arra, hogy elfedjék, a családon belüli erőszak a kijárási korlátozások és a karantén időszakában is tombol, hogy elfedjék, önök képtelenek ezzel bármit is kezdeni. A méltányosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy nem ma képtelenek, hanem általánosságban, immár tíz éve. Sajnos nem igaz ugyanis az a gyakran emlegetett hazugság, hogy a magyar jogszabályok megvédik a bántalmazottakat, de erre még visszatérek. Az a helyzet, hogy a bántalmazottaknak nincsen szükségük ovis kis ideológiai habosításokra, a bántalmazottak közösségi, állami védelmet akarnak, és abszolút nem érdekli őket, hogy hogyan homokoznak.

Tisztelettel javaslom, hogy ne vegyük már komolyan, amit csinálnak, és főleg ne csináljunk belőle parlamenti vitát! Üzenem a családon belüli, a párkapcsolati erőszak áldozatainak, az MSZP a felnőtt megoldások pártján áll, nekik akar segíteni, nem pedig gyermekes játékokkal szórakoztatni önmagát, ahogy a kedves KDNP-s képviselőtársaink teszik, sajnos nem először itt a vészhelyzet alatt.

(19.00)

Felnőtt dolog. Azt is elmondom önöknek, hogy látok előremutató lépéseket is, bizony. Helyes, hogy a kormányzat meghirdette az áldozatsegítés évét, helyes, hogy a magyar nők nyomására önálló tényállás lett a kapcsolati erőszak a büntető törvénykönyvben, és még az is helyes, hogy szigorítják a feltételes szabadlábra bocsátás feltételeit. Nem ebben van a vitánk. A családon belüli erőszakot elkövetők esetében ugyanis nem az a fő kérdés, hogy mikor jönnek ki a börtönből, hanem az, hogy miért nem kerülnek oda be. A felnőtt megoldás az, ha gondoskodunk róla, hogy az Sz. Péter-féle bántalmazók börtönbe kerüljenek, ha kezet emelnek a szüleikre. A felnőtt megoldás az, ha gondoskodunk róla, hogy az erőszak ne eszkalálódhasson oda, hogy egy ország ébred döbbenten a szeretett és tisztelt színművésze halálhírére.

Fejezzük be tehát az ideológiai habosítást, és koncentráljunk a feladatra, az áldozatok megvédésére. Fejezzük be a hisztit, és kezdjünk neki a munkának! Magyarul mondom, hogy mindenki megértse: felőlem felcsúti egyezménynek is hívhatjuk az eredményt, felőlem Orbán Viktor egy személyben lehet az áldozatok megmentője, de könyörgöm, teremtsük meg az eszközöket arra, hogy ne legyenek családon belüli és kapcsolatierőszak-áldozatok. Most védjük meg a bántalmazottakat! Most!

Mit kell tenni tehát? A teljesség igénye nélkül a legfontosabb feladatok az alábbiak: önálló költségvetési alapot kell létrehoznunk a megelőzés érdekében. Több iskolapszichológusra van szükség. A családon belüli erőszak elleni küzdelmet be kell illesztenünk a Nemzeti alaptantervbe, s ami még fontosabb, gondoskodnunk kell róla, hogy sor is kerüljön a témára az osztálytermekben. Képezni kell a rendvédelmi és igazságügyi dolgozókat az erőszak természetével kapcsolatosan. Meg kell erősíteni a jelzőrendszert. Bővíteni kell az anyaotthonok kapacitását. S végül, de nem utolsósorban, előbb döntenünk kell, hogy kötelező és hivatalból vizsgálandó dolog legyen a családon belüli erőszak gyanúja. Az áldozatok mindig, minden körülmények között félnek. Segítsünk nekik, álljunk melléjük!

Amennyiben a finanszírozás nehézséget okoz és igénylik, akkor bármikor örömmel segítünk megtalálni erre többszörösen is a forrást a stadionprivilégiumok és az oligarchák közbeszerzései között, sőt egyenesen többtucatnyi javaslatunk van, hogy hol vannak a szükséges költségvetési pénzek erre a feladatra. Ismételten kérem, lépjenek már ki a homokozóból a felnőtt megoldások világába. Cselekedjünk! Erre várnak a bántalmazottak, a szenvedők, a gyengék. A segítő kézre várnak, nyújtsuk oda. Mi minden jó felnőtt megoldásban partnerek leszünk, ideológiai habosításban és hisztiben viszont nem, arra ne is számítsanak. Kérem, hagyják is abba!

S végül, mielőtt befejezném, van itt még valami, ami fájó pont. Sajnálom, hogy egyesek az ülésteremben rendszeresen a kereszténységre és a keresztény Magyarországra hivatkozva vélik kiélni a személyes kis frusztrációikat, elfojtásaikat, szenvedéseiket, „dögöljön meg a szomszéd tehene is” jelszóval. De ha már így van, akkor engedjenek meg nekem néhány mondatot a képmutatásról. Tudják, jobb helyeken, boldogabb közösségekben, egészségesebb lelkületű embercsoportokban az ember a hitét örömmel, derűvel, reménnyel a szívében magában éli meg, és természetesen testvérei között a templomban is, nem ájtatoskodik, nem képmutatóskodik, és főleg nem akarja eljátszani az istent, mint egyesek itt ebben a teremben. Emlékeztetem önöket Krisztus szavaira, melyeket a hegyi beszédben mondott: „Ezért mondom nektek, ha az igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.” Hát, önöket, sajnos, a mennybe jutás veszélye egyelőre nem fenyegeti, mert nem sikerül túljutniuk a farizeusságon. Sajnos az a tévképzetük, hogy önök az isten, de tájékoztatom önöket, hogy Isten ezzel nem ért egyet.

Ma ezen a szomorú napon minden tisztességes magyar ember és bántalmazott teljes szívből azért szurkol, hogy a lelküket végre megtöltse az igazi hit, a szeretet és az irgalom; talán még Szilágyi István is, aki ezt a méltatlan vitát sajnos már csak onnan nézheti, ahova önök így, ezzel az attitűddel csak jelentős mennyiségű gyónás és bűnbánati ima után juthatnak. Ez a mai politikai nyilatkozat egy újabb dolog, amit fölvéshetnek a megvallandó bűneik listájára. Nőjenek fel, ez nem játék! (Taps az MSZP, a DK és az LMP soraiban.)