Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának 7. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Móring József Attila és Lenhardt Balázs jegyző urak lesznek a segítségemre.

Most soron következik a budapesti Kossuth tér rekonstrukciójáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János, Balsai István, L. Simon László fideszes és Harrach Péter kereszténydemokrata képviselők önálló indítványát H/3651. számon, a bizottsági ajánlást pedig H/3651/1. számon ismerhették meg képviselőtársaim.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Balsai István úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A negyedmagammal benyújtott országgyűlési határozati javaslat elfogadása esetén terveink szerint egy nagyon hosszú idő óta rendezetlen helyzetet szándékaink szerint véglegesen rendezni tud. Címében azt a pontos megjelölést tartalmazza a javaslat, hogy a Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról van szó, de valójában - nyilván elolvasták a javaslatot - ennél jóval többet tartalmaz szándékunk.

Ismeretes, tisztelt képviselőtársaim, hogy a második világháború végén Budapest ostroma miatt az akkori - mai szóval mondom - kormányzati negyed, tehát a magyar királyi kormány működésének területe a Várban volt miniszterelnökkel és minisztériumokkal együtt, természetesen semmivé vagy romhalmazzá vált. Ennek megfelelően az egyébként súlyosan sérült Országgyűlés épületébe, az Országházba költözött indokolt módon a háború utáni első magyar kormány. Ennek az indokoltsága természetesen akkor fennállott, de most, számításaim szerint közel 70 évvel - 66 évvel - ezt követően semmi nem indokolja azt, hogy a magyar kormány székhelye még mindig az Országgyűlésnek helyet adó Országház legyen. A képviselőtársaim közül nyilván sokan megfordultak európai és nem európai országok törvényhozásában, és azt hiszem, hogy sehol nem tapasztalták azt, hogy a végrehajtó hatalom feje és az országgyűlés tagjai, a törvényhozás tagjai társbérletben vannak.

Az eltelt 20-21 évben elég sok minden történt ennek a helyzetnek a felszámolása érdekében. Mindenekelőtt megemlíteném, hogy a miniszterelnök munkáját segítő Miniszterelnöki Hivatal döntő része egy különálló épületben helyezkedik el közel az Országházhoz, tehát a munka zavartalanságát ez is biztosítja. Természetesen időközben a köztársasági elnök, aki szintén a magyar Országházban székelt, elköltözött, és jelenleg a korábban a magyar miniszterelnök rezidenciájának számító Sándor-palotában, Budán székel.

Ettől függetlenül ennek a 21 éves folyamatnak a vége az lenne a javaslatunk szerint, hogy a miniszterelnök úr és szűkebb környezete, a Miniszterelnökség és még néhány olyan hivatali egység, amely jelenleg az Országház félemeletén és főemeletén is található, szintén az új székházukba, illetőleg rezidenciájukba költözne. Hogy ez melyik lesz, természetesen ehhez nekem mint előterjesztőnek nincs javaslatom, nem is lehet, azt viszont most el tudom mondani tisztelt képviselőtársaimnak megnyugtatásul, aki esetleg erre szorul, hogy nincs szó semmiféle kormányzati negyed kialakításáról, semmiféle megalomán elképzelésekről, a város valamelyik, egyébként ide távol eső pontján létesülő új, nagy, különböző beruházásoknak tág teret adó épület felépítéséről. Erről tehát nincs szó.

Miről is van szó? Tehát ez, ami minket illet, és aminek szerintem minden képviselő kell hogy örüljön és megnyugvással fogadja, hogy természetesen az Országgyűlés fogja nemcsak tulajdonolni, hanem kizárólagosan használni is ezt az épületet.

Természetesen ezt a helyzetet, tehát a javaslat által elérni kívánt célt szolgálja az is, hogy a Kossuth Lajos tér, amelyet a határozati javaslatban úgy jelölünk meg, mint Magyarország alkotmányos főtere, szintén kerüljön kizárólagos állami tulajdonba, függetlenül a mostani tulajdoni viszonyoktól. Én nem tudom megmondani, hogy a főváros tulajdonában van-e vagy esetleg V. kerületi tulajdonban van, egy biztos, a javaslat alapján kizárólagos állami tulajdonba kerülne és az Országházzal együtt az Országgyűlés hivatali szervezetének kizárólagos használatába.

Ez tehát azt jelenti, hogy a Kossuth Lajos tér teljes mértékben osztja közjogi értelemben ennek az épületnek, az ország Házának a sorsát, és jogosult lesz kialakítani azt a méltó környezetet, amely felszámolja a jelenlegi autóparkoló-helyzetet.

Az előbb már utaltam arra, hogy tisztelt képviselőtársaim bizonyára sok helyen megfordultak, és a törvényhozás épületét nyilván szinte minden európai fővárosban megtekinthették, sehol nincs ez a helyzet, ami itt van, ami szintén egy kényszerű helyzetnek a most már több mint 20 éve gyakorolt formája. Az állandóan működő Országgyűlés tagjainak és a hivatal dolgozónak természetesen igénye lehet arra, hogy a gépkocsijukat a munkahelyük közelében tárolják. Ez egyféleképpen oldható meg, és ezt is tartalmazza a határozati javaslat 2/b pontja, nevezetesen, ahogy fogalmazunk, lehetővé válik a kormányzati szervek működésével összefüggésben - tehát az ideérkezőkkel együtt értendően - a térre érkező gépjárművek tárolásának felszín alatti megoldása. Nyilván tudják, magyarul ez azt jelenti, hogy egy mélygarázs kerül kialakításra, amely - már megelőzöm a kérdéseket és esetleges kritikákat - természetesen pénzbe kerül. Nehéz elképzelni egy olyan építkezést, amely ilyen megoldás esetén nem kerülne pénzbe.

Utalok arra, hogy a közelben, a Kossuth Lajos tér közelében igen igényesen és gyorsan kialakításra került a Szabadság téren egy mélygarázs épülete, és hasonlóan nagy mennyiségű gépjármű tárolására alkalmas módon, a környezet lehető kíméletével került ez megvalósításra.

(9.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván tudják, hogy a Magyar Országgyűlés épületét, az Országházat, ennek a jelentőségét is nyilván emeli a Szent Korona itt elhelyezett nemzeti ereklye jellege, amelyet évente több százezren - megismétlem: több százezren - látogatnak. Ezek a látogatók természetesen zömmel hazai látogatók, de szép számmal és nagy számmal vannak közöttük külföldiek is, akik meglehetősen méltatlan körülmények között várják a bebocsáttatást; tudjuk, látjuk nap mint nap, hogy a sorban állás, a libasorban történő átkísérés talán nem méltó fogadása a vendégeknek, akik egyébként tisztelettel szemlélik a mi munkánk helyszínét, ez megszűnne a javaslat alapján, és méltó fogadásban tudnánk részesíteni őket.

Természetesen ami az egyik legfontosabb szempont: növekedne a tér parkfelülete, tehát a zöldfelület növekedne.

Ami pedig a tér javaslat szerinti átalakítását illeti, magától értetődően a korábbi képzőművészeti egység és megjelenés helyreállítása mellett fennmaradna és méltó módon örökké látható lenne a tér szomorú múltjához tartozó 1956-os tragikus sortűz áldozatainak emlékműve is.

Ennek megfelelően mindezt az országgyűlési határozat alapján a magyar kormány végezné el, ezért szeretnénk ezt a javaslatot még most, a napokban elfogadtatni, hogy ennek a munkának az előkészítése, tervezése, a jogszabály előkészítése, egyeztetése, az igazgatási feladatok és mindenekelőtt a költségek tervezése még ebben a fázisban, tehát a jövő évi költségvetés tervezésének fázisában megvalósuljon.

Mindezek alapján arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki a felszólalás lehetőségével élni. Igen, megadom a szót az államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt előterjesztő Képviselők! A határozati javaslat a következő felkéréseket fogalmazza meg a kormány irányába: az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy az Országgyűlés elnökével és hivatalával együttműködve kezdje meg és 2014. május 31-éig bonyolítsa le a tér teljes rekonstrukcióját; az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy végezze el a jogszabály-előkészítési, egyeztetési, jogalkotási és igazgatási feladatokat; és az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy gondoskodjon a végrehajtó hatalom szerveinek a törvényhozás épületén kívüli elhelyezéséről.

Tisztelt Ház! Arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy a kormány megvárja az Országgyűlés döntését, és az Országgyűlés határozatát végre fogja hajtani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság írásban nyújtotta be ajánlását, előadót nem kíván állítani.

Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adok szót, elsőként Vas Imre képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VAS IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő H/3651. számú határozati javaslat a Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról szól. A javaslat célja két fő részre osztható: egyrészt az Országgyűlés előtti tér rekonstrukciójára, másrészt arra, hogy megszűnjön az Országgyűlés és a kormány közötti kényszertársbérlet.

A javaslat négy pontjából az első pontban az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy az Országgyűlés elnökével és annak hivatalával együttműködve kezdje meg és 2014. május 31-éig bonyolítsa le a tér teljes rekonstrukcióját. Az előterjesztés célként jelöli meg az Országgyűlés épülete előtti térnek, a Magyarország alkotmányos főterének szerepét betöltő területnek a méltó kialakítását.

A második pontban az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy végezze el mindazokat a jogszabály-előkészítési, egyeztetési, jogalkotási és igazgatási feladatokat, amelyek a fent jelzett célok eléréséhez szükségesek.

Nézzük részletesen a célokat! Egyrészt, a Kossuth Lajos tér teljes területe a magyar állam tulajdonaként az Országgyűlés Hivatalának vagyonkezelésébe kerüljön; lehetővé váljék a kormányzati szervek működésével összefüggésben a térre érkező gépjárművek felszín alatti elhelyezése, illetve parkolólétesítmények állami üzemeltetése; növekedjék a tér parkolófelülete; lehetővé váljék az Országház megtekintésére érkező látogatók méltó fogadása; az 1956-os tragikus sortűz áldozatai emlékének megörökítése és a téren jelenleg álló képzőművészeti alkotások méltó elhelyezése mellett visszaállítható legyen a tér képzőművészeti arculata az 1944 előtti állapotnak megfelelően; az Országgyűlés épülete közjogi funkciójának sérelme nélkül valósuljon meg az Országház nyitottabbá tétele.

A harmadik pont értelmében az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy az első pontban jelzett határidőig gondoskodjon a végrehajtó hatalom szerveinek a törvényhozás épületén kívüli elhelyezéséről, és az Országházat teljes egészében adja át az Országgyűlésnek. Itt jegyzem meg, hogy volt idő, amikor ebben a Házban került elhelyezésre például az elnöki tanács, annak hivatala, a minisztertanács, 4-5 miniszterelnök-helyettessel egyetemben és annak hivatala. A hatalommegosztás elvének érvényesülése szempontjából is fontosnak tartom a jelenleg fennálló kényszertársbérlet megszüntetését. Fontos kiemelni, hogy a határozati javaslat elfogadása és az abban foglaltak végrehajtása esetén az Országház, amely a népszuverenitás letéteményesének, a törvényhozásnak a székhelye és a Szent Korona őrzésének helye, méltóbbá válna a bel- és külföldi látogatók fogadására.

Összegzésként elmondható, hogy a javaslat céljai támogatásra méltóak, mert az Országház előtti térnek, a magyar állam főterének méltó kialakítását, valamint a kormány és az Országgyűlés kényszertársbérletének megszüntetését tűzi ki célul. Ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy a szavazatukkal támogassák a határozati javaslat elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(9.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Burány Sándor képviselő úr következik, az MSZP-képviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő határozati javaslat több pontja támogatható. A Magyar Országgyűlés épülete, az Országház nem csak egy építészetileg csodált része a világnak - mondhatom így: a világnak-, egyúttal a magyar demokrácia szimbóluma is. Ezért támogatható minden olyan törekvés, ami az Országgyűlés házát, az Országházat, annak a környezetét ennek a funkciónak megfelelően alakítja át, és alkalmassá teszi arra, hogy mint szimbólum is megfeleljen ezeknek az eszményeknek.

Az sem ördögtől való gondolat, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormányt és a törvényhozást fizikailag is elválasszuk, és a kormány tisztviselői, tisztségviselői, tagjai, alkalmazottai más épületben kapjanak elhelyezést, és ezzel az Országház minden tekintetben valóban a Magyar Köztársaság Országgyűlésének munkáját legyen hivatva szolgálni. Megjegyzem ugyanakkor, hogy ennek a javaslatnak a támogatása nem jelenthet automatikusan biankó csekket. Azt, hogy a kormány tagjai, beleértve akár a miniszterelnököt, a minisztereket, az államtitkárokat, a munkatársaikat, hol és milyen épületben kapnak elhelyezést, azzal összefüggésben lesz majd érdemes vizsgálni, amikor ezeket az elképzeléseket megismerjük. És ebben bennünket nemcsak az fog vezérelni, hogy az elhelyezés méltó legyen a Magyar Köztársaság kormányához, hanem nyilván figyelembe fogjuk venni azt, hogy az elhelyezés költségei összhangban állnak-e országunk teljesítőképességével, fizetési mérlegével, lehetőségeivel.

Egy olyan pontja van, hölgyeim és uraim, a határozati javaslatnak, ami viszont komoly megfontolás tárgyát kell hogy képezze, és a magunk részéről ezt a részt nem támogatjuk. Ez pedig a határozati javaslatnak az a pontja, amely úgy képzőművészeti arculatát tekintve, úgy egyéb szimbólumait tekintve az 1944 előtti állapotokat tekinti irányadónak. Ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni. A mi megítélésünk szerint ugyanis a XXI. században az Országház és környezete egy modern Magyarország - történelmi múltjára büszke, történelmi vitáit maga mögött tudó ország - szimbóluma is kell hogy legyen, és inkább olyan elrendezést támogatunk, ami ennek a modern Magyarországnak felel meg, szemben azokkal az elképzelésekkel, amelyek egy hamis nosztalgia jegyében, naftalinszagú eszményekben látják a mai szimbólumok megfelelőjét.

Az 1944 előtti állapot képzőművészeti arculatához tudni kell, hogy ebbe nemcsak Károlyi Mihály szobra nem fér bele, hanem József Attila szobra sem. Tudjuk, hogy Károlyi Mihály történelmi szerepét történészek és politikusok is vitatják. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy ezt a vitát elsősorban a történészeknek kell lefolytatni, azonban kétségtelen tény, hogy az első magyar köztársaság szimbolikus alakja, Károlyi Mihály szobrának helye van a Kossuth téren. És remélem, abban sem lesz képviselőtársaimmal vitánk, hogy József Attila szobrának is helye van a Kossuth téren. Mélyen tisztelem gróf Andrássy Gyula történelmi szerepét, de nem gondolom, hogy József Attila szobrát el kellene távolítani a Kossuth térről, csak azért, hogy az egykor a helyén álló Andrássy-szobrot oda visszahelyezzük, vagy újra megcsináltassuk képzőművészekkel.

Azonban nemcsak a szobrokról és a szobrok mögötti szimbólumokról van szó, hanem magáról a '44 előtti korszakról. A magyar történelem minden korszakának voltak előremutató, nem is ritkán felemelő pillanatai is. Azonban amikor sommásan egy korszak egészére tekintünk, akkor a '44 előtti korszak nem lehet eszményünk. Nem lehet eszményünk egy olyan korszak, amelynek több nyilvánvaló abszurditása is létező tényként kell hogy elfogadásra kerüljön, hiszen ha külföldiekkel beszélünk, akkor nehezen értik meg erről a korszakról beszélgetvén, hogy milyen lehetett anno egy király nélküli magyar királyság, amelynek első számú embere egy tenger nélküli ország ellentengernagya volt. Ez már önmagában is abszurd, és sok tekintetben annak a korszaknak az abszurditását is jellemzi.

Ennél talán fontosabb, hogy annak a korszaknak sok olyan törvényét, amelyet egyébként itt, ebben a tisztelt Házban fogadtak el, nem fogadhatunk el a XXI. században, és a maguk korában is szégyenteljesek voltak. Ezek a törvények, hölgyeim és uraim, a zsidótörvények. Tehát félreértés ne essék, bár 1944 után volt Magyarországnak olyan kormánya, amelyik nyíltan fasiszta eszméket vallott, és közreműködött több százezer magyar meggyilkolásában, ennek az 1944 előtti előképei viszont tagadhatatlanul léteztek. Erre az útra az akkori Magyarország törvényalkotói akkor léptek rá, amikor az első kisebbségeket korlátozó törvényeket, jelesül a zsidótörvényeket elfogadták.

Hölgyeim és Uraim! Hogyha eszményeket keresünk, akkor a történelmi múlt feldolgozásával a modern kor eszményeit keressük. Amikor az Országház környezetét rendezzük, amikor az országgyűlési képviselők munkájának körülményeit, méltó körülményeit megteremtjük, akkor ne egy vitatott múltban, sok tekintetben szégyenteljes múltban keressük az elődöket és az eszményeket, hanem XXI. századi megfelelő eszményeket alkossunk, és ennek megfelelő szimbólumokat keressünk, ennek megfelelően alakítsuk ki a tér képzőművészeti arculatát.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pálffy István képviselő úr következik, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából; őt majd Staudt Gábor képviselő úr fogja a Jobbik-képviselőcsoportból követni. Most megadom a szót Pálffy István képviselő úrnak.

Parancsoljon, képviselő úr!

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Ahogyan Balsai István képviselőtársunk a javaslat ismertetése során elmondta, az első számú célja a magyar államiság, nyugodtan mondhatjuk: szimbolikus terének számító Kossuth tér kialakítása. Ezt tartalmazza a javaslat első pontja, és ehhez valóban érdemes építészettörténetileg hozzátenni azt, amit nyilván sokan tudnak is képviselőtársaim közül, hogy annak idején, amikor az 1880. évi LVIII. törvénycikkben az állandó Országház építéséről rendelkeztek, akkor az 1. § úgy fogalmazott, hogy az Országgyűlés mindkét házát, az akkori alsó- és felsőházat befogadó állandó Országháznak a főváros V. kerületében lévő, akkor Tömő térnek hívták, Tömő téren az építése ezennel elrendeltetik. Vagyis az eredeti szándék az Országgyűlés, tehát a népképviselet mindkét házát befogadó épület pályáztatási eljárása volt. Ez az LVIII. törvénycikk akkor a pályázat kiírásáról is rendelkezett a 2. §-ában.

Erre a pályázatra az első három épület, az Országház Steindl Imre tervei szerint, illetve a másik kettő, amelyik most a téren áll, a Kúria, az Igazságügyi Palota és a mai Földművelésügyi Minisztérium épülete született meg. Ezek voltak a díjnyertes pályaművek, és ebből egy különleges téregyüttes komponálódott. Sehol a világon nincsen egy olyan központi építészeti tér, amelyen egy pályázat eredménye, az első három helyezett épület együtt valósulhatott meg, és alkotta ezt a két térfalat.

(9.30)

Sajnos, ez egy tangenciális megjegyzés, de mégis idetartozik: a tér egysége később nem valósulhatott meg, mert az északi, illetve a déli oldalon épült neoeklektikus paloták minőségükben, építészeti színvonalukban messze nem érik el ezekét az épületekét, amelyek az állandó Országház építésére kiírt pályázat díjnyertes művei voltak. Külön sebet okoz a téren a háborús pusztítások eredményeképpen megújított térsarok, amely most a Kossuth téri metróállomást fogadja magába, és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara székháza is egyben.

De ezektől eltekintve az a három díjnyertes pályamű, amely egymás felé néz, az valóban unikális, méltán az Országház tekintetében a világörökség része, és ennek a méltó kialakítása, térformálása, park- és egyéb térkompozíciós, rendészeti megoldásai valóban nem tűrnek halasztást. Az, ami itt van, ahogy Balsai képviselőtársam mondta, az áldatlan állapot, sehol a világon még ilyen méltatlan helyzetbe nemzetek demokratikus vagy állami szimbólumát, épületét nem szokták hozni. Úgyhogy ezzel kapcsolatban nyilván itt a Házban kevés vita lesz.

Ugyanakkor az országgyűlési határozat 2. pontjában, ahol arról rendelkezik a szöveg, hogy a vagyonkezelésen kívül milyen egyéb feladatokat kell megoldani, ott érdemes egy kicsit kiterjeszteni a gondolkodást, mert valóban, még olyan vad elképzelések is beleférnek, mint amilyet Burány Sándor képviselőtársam mondott. De azért megnyugtatnám önt, mégpedig a következőkkel. Ha leszámítjuk ezt a jogi, jogtechnikai kérdést, amely a vagyonkezelést kívánja rendezni, akkor itt a további pontok a parkolóról, a parkfelületről, a vendégek - és itt nyilván a hivatalos vendégekről is szó van, a látogatókról, egyéni vendégekről - fogadásáról rendelkezik. Meg kívánja teremteni azt a nyitottságot, amely a közjogi funkció megtartásával együtt egy ilyen épületnek szerves része kell hogy legyen. És itt van az a bizonyos, ön által említett pont a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapotához igazodó visszaállítása.

Én azért nem félek ettől a kérdéstől, mert nyugodtan mondhatjuk, hogy legfeljebb valamit fölidézhet a térszervezésből, a térformálásból, de biztosan nem tudja visszaállítani. Gondoljon bele, képviselőtársam, hogy akkor a Kossuth-szobrot is el kellene távolítani, ami nyilvánvalóan abszolút abszurditás volna és nonszensz, hiszen ez a szoborcsoport 1952-ben került a helyére, akkor, szeptember 19-én avatták. Nota bene, valóban volt előtte egy Kossuth-szobor a téren, de azt elbontották, mert az államkommunizmus eszmerendszerébe és szimbolikájába nem fért bele az a Kossuth-szobor, ami a téren volt, és ezért először Dombóvárra száműzték. Hogy most hol van, azt nem tudom egészen pontosan, de valaki biztos el fogja mondani a vita során.

Nos, tehát a '44 előtti arculat visszaállítása ilyen abszurditást hozna magával, mint hogy a Kossuth-szoborcsoportot, Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotását azokkal a mellékalakokkal, amelyekkel nyilván semmi bajunk nincsen utólag, akkor a népi demokráciában a munkásság, a parasztság és az értelmiség szövetségét volt hivatott demonstrálni... - de maga a mű igényes alkotás, és természetesen ilyen formában a téren helyén marad. Igaz ez természetesen - a '44 előtti arculat visszaállításának a kérdése -, valóban, a József Attila-szoborra is. De továbbmegyek, ott van a Kovács Béla-szobor vagy akár a Földűvelésügyi Minisztérium kapcsán a Nagyatádi Szabó István-szobor.

Tehát képtelenség, tisztelt képviselőtársam, hogy minden eltűnne innen. Nem, ezeknek meglesz a méltó helyük, egy olyan térkialakítással, amely ennek a térnek a szerves egységét megőrzi, ahogy az '44 előtt volt, mert hiszen említettem a bevezetőben, hogy éppen azt a téregységet akarja helyreállítani a javaslat, amely ennek a kivételes pályázati megvalósításnak a során keletkezett. Tehát ettől én nem tartok.

Az viszont igaz, és ebben Burány Sándor képviselőtársamnak teljesen igaza van, valóban egy modern teret kell létrehozni, épp ezt célozza a javaslatnak az a pontja, az első mindjárt, hogy a méltó kialakítást, egy XXI. századnak megfelelő méltó kialakítást hozzon létre. Ebben, és ne menjünk talán most a részletekbe, lesz még erről bőven építészeti, kultúrtörténeti és politikai vita is, de egészen biztosan olyan kérdések is szóba kerülhetnek, mint hogy egyáltalán a gépkocsiforgalomnak a téren való átvezetése megmaradjon-e, vagy pedig, ha már egyszer ásunk és gödröt hozunk létre a parkoló kedvéért, szükséges megvalósításáért, akkor ne vigyük-e már le mindjárt a közlekedést, akár a villamost, akár a gépjármű-közlekedést, megfelelően alagútba, úgy, hogy valóban ez a téregység, ez a kompozíció a Kúriával, illetve Schikedancz Albertnek a Földművelésügyi Minisztériumával egy átjárható, szervesen átközlekedhető teret képezzen, aminek egy méltó tengelye az Alkotmány utca, amely a térből kivezet.

Tehát ez a kompozíciós elképzelés a XXI. századhoz, annak építészetéhez, a magyar államisághoz, ennek a téregyüttesnek a létéhez akkor igazodna szervesen a legméltóbb módon, ha ezeket a közlekedési kérdéseket is méltón oldanánk meg, és nem hagynánk, hogy egyéb parkolási képek rondítsák a főváros legfontosabb, mondom, világörökség szempontjából is kiemelkedő városképét, illetve hogy további olyan anomáliákat okozzon - buszok parkoltatása és a többi -, ami ismét csak a tér értékéből von le, és ilyen formában esetleg az országgyűlési határozat elfogadása után sem valósítaná meg annak a célkitűzéseit.

Úgyhogy én ilyen szempontból egészen nyugodt vagyok, és a javaslatot természetesen támogatjuk, a Kereszténydemokrata Néppárt is támogatja, Harrach Péter előterjesztője is volt a javaslatnak, részemről pedig szintén támogatást élvez. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy hasonlóan tegyenek majd a szavazásnál. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Staudt Gábor képviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából; őt majd Szilágyi Péter képviselő úr követi. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk levő határozati javaslat több szempontból is érdekes, sok szempontból előremutató, de számtalan olyan körülményt tartalmaz, amivel kapcsolatban várjuk majd a fejleményeket. Én ezekre térnék rá. Bizonyos szempontból könnyű dolgom van, mert nagyon sok minden elhangzott itt előttem, de azért még talán lesz egy-két dolog, amit fel tudok vetni.

A határozati javaslat 2014. május 31-ig teljes rekonstrukciót ír elő a kormány számára, ennek a megszervezését írja elő, és ezzel párhuzamosan az Országgyűlés Hivatala vagyonkezelésébe adná át a teret, és a kormány kiköltözését is meg kellene oldani, illetve a végrehajtó hatalom Országházban levő szerveinek a kiköltöztetését. Növekedne a tér, a Kossuth tér parkfelülete, ez önmagában, azt hiszem, egy olyan dolog, amivel nehéz vitatkozni, mi is azon a zöldgondolaton vagyunk, hogy Budapest élhetetlen, minél több zöldfelületre van szükség. És egyébként a Jobbik volt az, amely már a Budapest-programjában és egyébként az országgyűlési választási programjában is többször elmondta, hogy minél több közlekedési eszköz föld alá vitelével és pont itt, amit hallottam Pálffy Istvántól, akár a villamosnak, hogyha már mélygarázst építünk, a föld alá vitelével megvalósuló plusz zöldterület nyerése pont az, amit mi oly sokszor elmondtunk.

(9.40)

Tehát ebből a szempontból akár bizakodó is lehetek, hogy újra meghallgatták egy-két javaslatunkat, vagy hogy mondjam, ugyanarra a kedvező végkövetkeztetésre jutottunk. Illetve az is üdvözlendő, amit itt Burány Sándor képviselőtársam nem emelt ki - gondolom, miért nem -, az '56-os sortűz emlékének is áldozatot kíván állítani az országgyűlési határozat, illetve kéri a kormányt, hogy intézkedjen egy emlékmű felállításáról. Értem én, hogy az MSZMP utódpártjának ez miért fájó pont, viszont a magyar nemzet számára egy olyan régen várt dolog, és a megvalósítására nem húsz évet kellett volna várnunk, de úgy tűnik, hogy ez is előremutat. Abban csak reménykedni tudunk, hogy az emlékmű méltó lesz, mert láttunk itt már olyan '56-os emlékműveket, amelyeket akár vaskefeként emlegettek, ami sok minden volt, csak nem méltó annak a célnak, amit meg szerettek volna örökíteni. Tehát itt is azt várjuk, hogy ez is megfelelő módon legyen végrehajtva.

A '44-es arculatnak is örülünk, bár itt még nem látjuk, hogy melyek azok a végső fejlemények, amelyek irányába itt el fog menni a tér, lévén, hogy itt az arculaton - legalábbis amikor elolvastam ezt a határozati javaslatot - inkább egyfajta utóérzést vagy a hangulat modern formában való helyreállítását értettem, tehát nem azt, amit szintén MSZP-s képviselőtársam, hogy itt teljes restauráció készül, és József Attilának a szobrát is el kívánja távolítani bárki is, de nagyon jó apropó volt, hogy megint itt fasisztázzanak, nácizzanak, és minden olyan dologgal megvádolják az akkori magyar államot, a '44 előtti magyar államot, amitől azt hiszem, nagyon távol állt, sőt a térségben egyedüliként állt ellen a megszállásig azoknak a törekvéseknek; akár a zsidók deportálását Horthy Miklós volt, aki megakadályozta Budapestről, egyedül a régióban, tehát ha Horthy Miklóst nevezzük fasisztának és háborús bűnösnek, akkor azt hiszem, olyan messze vagyunk az igazságtól, mintha Gyurcsány Ferencet a nemzet felemelőjének és megmentőjének neveznénk.

Viszont amire nyomatékosan fel szeretném hívni a figyelmet, az, hogy Károlyi Mihály szobra nem a Kossuth térre való, és bízunk benne, hogy a határozati javaslatban a '44-es arculat és a már meglévő képzőművészeti alkotásoknak az újragondolása és adott esetben a méltó helyére való átvitele megtörténik; Károlyi Mihály esetében a szoborparkot fogja jelenteni Budapest és Érd határában, ahol végre kommunista eszmetársaival együtt lehet, hazatérhet, méltó helyén megnyugodhat a kommunista szoborpark valamelyik szegletében, ott is vélhetően valamelyik kieső zug lenne méltó a számára.

Azt hiszem, Károlyi Mihály megítélése a Jobbik számára mindig is egyértelműen a minősített hazaárulót jelentette. Nem szeretnék ideológiai vitákba belemenni, de fel szeretném hívni a figyelmet, hogy amennyiben Károlyi Mihály szobra maradna, akkor a leghatározottabban ellen fogunk állni, és felemeljük a szavunkat. Ha már csak annyit elérünk az egész tér átalakításával, hogy Károlyi Mihály szobra méltó helyre és nem beöntésre, hanem a szoborparkba kerül, akkor azt mondom, hogy már tettünk valamit, és már akkor a kormányzat legalább valamit megvalósított újra egyrészt a Jobbik programjából meg abból a programból vagy azokból az elvárásokból, amiket a saját szavazói is támasztanak feléjük, csak ebből nem mindig látják a teljes megvalósítást.

Félelmünk az is - bár itt elhangzott többször -, hogy nem látjuk a konkrét terveket arra vonatkozóan, hogy lesz-e akár kormányzati negyed vagy milyen nagyságrendű beruházások várhatóak itt a végrehajtó hatalom elhelyezésénél. Itt Balsai István képviselőtársam elmondta, hogy nem látja azt, hogy erre mik a tervek. Ezt egyrészről előterjesztőként nem kell látnia, viszont elég érdekes, hogy erről akkor őt se tájékoztatták vagy a beterjesztőket se tájékoztatták. Én azt nem tudom elképzelni - vádoljanak bár naivitással -, hogy Orbán Viktornak például ne lennének tervei arra vonatkozóan, hogy a végrehajtó hatalmat és jómagát hova szeretné áttelepíteni, tehát nem hiszem, hogy amikor ő olvassa ezt a határozati javaslatot, ő is egyet felugrik, hogy hoppá, akkor hova fogunk menni, ha elfogadja az Országgyűlés ezt a javaslatot.

Tehát biztos, hogy vannak tervek, biztos, hogy erre konkrét értékbecslések vagy valamiféle költségbecslések történtek, csak ezeket sajnos még nem láthatjuk, és nyilván Répássy államtitkár úr erre fog valamit reagálni. Nagyon szeretném, ha valami foszlányokat is, de tudhatnánk arról, hogy mi készül, mert számtalanszor láttuk, hogy a beterjesztett tervek és a megvalósulás elég nagy mértékben el tud térni egymástól. Tehát itt is valamiféle iránymutatást - hogy nyugodt szívvel támogathassuk ezt a projektet - azért elvártunk volna, vagy akkor fogalmazhatok így is, hogy a saját beterjesztőtársaikhoz és kormánypárti képviselőikhez is az a méltó, ha legalább ők tudják, hogy mi az, amit előmozdítanak a saját előterjesztésükkel. Szerintem ennyi tiszteletet adjanak meg saját képviselőiknek is.

Tehát a kezdeményezést alapvetően jónak tartjuk, a rendezés iránya is jó, ami a vagyonkezelést illeti, illetve a zöldterületek növelését. Ahogy elmondtam, Károlyi Mihály szobrát egyfajta fő és sarkalatos pontnak tekintjük ebben a történetben, hogy eltávolítására és ne két utcával odébb tételére kerüljön sor, hanem ahogy mondtam, a kommunista szoborparkba. Ha ebben valamiféle vita mutatkozik közöttünk... - itt nem hiszem, hogy az MSZMP utódpártjának a véleményét különösebben ki kellene kérnünk, hiszen az övéket tudjuk, itt elmondták, hogy minden, ami '44 előtt volt, az bűnös, és ami utána volt, az a nemzet felemelkedését szolgálta.

Hát, azt hiszem, ebben megoszlanak véleményeink, viszont ha Károlyi megítélésében a parlament józanul gondolkodó frakciói között bármiféle vita van, akkor inkább folytassuk le később ezt az ideológiai vitát, de mindenképpen arrafelé haladjunk, hogy azok a rendezések - akár közterület-elnevezések, akár szoboráthelyezések - folytatódhassanak, amelyekre egyébként akár a Széchenyi tér esetében kiváló példát láttunk, és nagyon örültünk neki, hogy ez megvalósult. A Jobbik volt az, amelyik már itt az Országgyűlésben is kezdeményezte határozati javaslatban - jómagam is aláírója voltam ennek -, hogy a Roosevelt teret Széchenyi térré nevezzük át, mint az az ember, akinek a legtöbb kötődése van, nemcsak a híd, a Tudományos Akadémia, de egyébként is Budapest és Magyarország fejlődéséhez és különösen a mostani Széchenyi térhez.

A Széll Kálmán teret is nagyon nagy örömmel fogadtuk, volt a városvezetés olyan bátor, hogy szembement az eddigi, úgy tűnik, nem megalapozott félelmekkel, hogy ha a Moszkva teret átnevezzük, akkor itt lesz a világvége, és az oroszok elzárják a gázcsapokat; természetesen ez nem történt meg. Bízom benne, hogy ez azért is történhetett, mert a Fővárosi Közgyűlésben és a parlamentben is a Jobbik sok felszólalásában és beterjesztett indítványában ezt megerősítette, és ezeket a tarthatatlan állapotokat szócsőként elmondva végül is megoldatta a kormányzó többség is. Vagy akár említhetném akkor Wass Albertnek a szerepét is, akiről most már közterület került elnevezésre, illetve szobrot is sikerült a fővárosnak állítani, szintén a Jobbik kezdeményezésére, ami a Wass Albert teret illeti.

Tehát ezeket a folyamatokat nagyon szeretnénk, ha itt az Országgyűlésben előmozdíthatnánk, és itt a Kossuth tér rendezése során is előtérbe kerülhetne. És egyébként - bár tudom, hogy erről még lesz itt szó - iránymutatás akár a Széll Kálmán tér abban a tekintetben is, hogy nem kell félni attól, hogy akár a Szabadság téren is változásokat hozzunk, és itt nemcsak a tér elnevezéséről beszélek, hiszen kevesebben tudják, hogy a '48-49-es eseményeknek állít emléket a Szabadság tér, tehát nem a felszabadulásnak. Viszont az ereklyés országzászlót minél előbb vissza kellene állítani, és ugyanúgy, ahogy a Moszkva térből nem volt probléma, nem hiszem, hogy egy szovjet emlékmű áthelyezéséből gond lenne, vagy ha probléma lenne, akkor ezeket a gondokat és problémákat fel kell vállalni, hiszen ezért vagyunk, és húsz év után végre valakinek ezeket meg kellene oldani.

Tehát összegzésképpen: a múltat nem végképp eltörölni, hanem amit lehet és ami dicső, azt helyreállítani kell, a '45 utáni események kapcsán inkább az elszámoltatásra kellene közösen ráfeküdni, viszont a '44 előtti arculat visszaállítását vagy modern formában való visszaállítását maximálisan támogatni tudjuk.

(9.50)

De még egyszer és az utolsó szó jogán is hangsúlyozzuk, hogy a támogatásunkat és a későbbi mindenféle hozzáállásunkat - azt hiszem, hogy a frakciótársaim nevében is mondhatom - a Károlyi Mihály szobrával való bánásmód fogja meghatározni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, és remélem, nem az utolsó szó jogán kérte mindezt. (Derültség.) Szilágyi Péter képviselő úr következik, az LMP-ből. Parancsoljon, képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mind az országgyűlési képviselői, mind az V. kerületi lakosi sapkámat egyszerre magamon tartva hadd szóljak hozzá ehhez a határozati javaslathoz.

Ahogy azt már számos ellenzéki képviselőtársam elmondta, nagyon sok ponton lehet támogatni ezt a határozati javaslatot. Mint V. kerületi lakos és mint volt polgármesterjelölt kifejezetten tudjuk támogatni azt, hogy végre a tér rendezésére valós szándék mutatkozik. Ugyanakkor itt felmerül bennünk egy olyan kérdés, hogy a 2008-ban a főváros által elkezdett rendezési tervvel mi lesz. Tehát már nem kevés pénzt elköltöttek a tervpályázatok kiírására, én szeretném tudni, hogy mi lesz. Ez különösképpen azért lehet még érdekes számomra, mert hogyha esetleg költségtakarékossági okokból meg kívánják tartani az ottani nyertes pályázati elképzeléseket, akkor ez némiképpen összeegyeztethetetlen lesz a '44 előtti állapot helyrehozatalával, úgyhogy ebben szeretnénk egyfajta képet kapni.

Ami nagyon fontos, és én valóban nem szeretnék a történelmi személyiségekhez kapcsolódó különböző ideológiai csatákba belemenni, viszont egy nagyon fontos szimbolikus kérdést egyik képviselő sem említett. A határozati javaslat homályosan úgy fogalmaz, hogy a Kossuth tér Magyarország alkotmányos főtere. Én szeretném, hogyha ezt majd alkotmányjogban, alkotmánytörténelemben jártasabb kollégáim elmagyaráznák nekem, hogy ez pontosan mit is jelent. Én ezt nem tudom megítélni, de érteni vélem a mögötte lévő, egyébként nemes gesztust.

Szóval, hogyha ezt a szerepet szeretnénk a Kossuth térnek biztosítani, én nem értem, hogy a gyülekezési joghoz fűződő, elmúlt években tapasztalt kérdések hogyan nem kerültek megemlítésre ebben a határozati javaslatban. Én úgy gondolom, hogy egyrészt a határozati javaslat szándéka szerint nyitottá kell tenni a Kossuth teret a külföldi látogató turisták és a magyar állampolgárok számára. Én úgy gondolom, hogy amennyiben a kordonok és a láncok meg fognak maradni a Kossuth téren, ez semmiképpen nem valósítható meg.

Balsai képviselőtársam említett példaként nyugat-európai parlamenteket, nyugati parlamenteket. Én nagyon szeretném azt látni, hogyha a magyar Országgyűlés épületének főlépcsőjén ülhetnének magyar állampolgárok, akik élvezhetnék a park látványát, és nem kéne félniük attól, hogy esetleg kiküldik őket onnan a katonák, mert nem lenne félnivalójuk. Ez az egyik dolog, és egyébként ez irányban nyújtottunk be egy módosító indítványt, hogy a gyülekezési jog zavartalan gyakorlásához való jog kerüljön említésre ebben a határozati javaslatban.

Ami egy másik kérdés: a látogatócentrum kérdése. Itt megint érzek némi ellentmondást a '44 előtti állapot, illetve a látogatócentrum esetleges felépítésével kapcsolatban. Ha jól tudom, akkor már az előző házvezetés is elkezdett bizonyos körültekintést, illetve elkezdett információkat gyűjteni arról, hogy Nyugat-Európában milyenfajta látogatócentrumok találhatóak meg. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen szükség van erre, hiszen méltatlan körülmények között érkeznek ide akár több ezer kilométerről vendégeink, hogy megnézzék az Országgyűlés épületét. Az valóban nem tartható fenn a továbbiakban, hogy az I-es és a XVII-es kaputól az őrök folyamatos instrukciói alapján a VI-os kapu előtt álljanak sorban a tűző napon és zuhogó esőben. Ezt valóban meg kell oldani. Itt, gondolom, arra gondolhattak az előterjesztők, hogy esetleg a mélygarázzsal párhuzamosan ezt a látogatócentrumot is a föld alá lehetne süllyeszteni, én ezt tartom még esetleg valószínűnek.

Ami nagyon fontos és aminek szintén mint V. kerületi lakos nagyon örülök, hogy rendeződik a Kossuth tér tulajdonosi helyzete. Erről Rogán polgármester úr is tudna mesélni, hogy ez milyen anomáliákat okozott az elmúlt időszakban. Üdvözöljük azt, hogy ez a kérdés meg fog oldódni.

Amit szintén üdvözlünk, a kormány kiköltözése az Országgyűlés épületéből. Ez egy nagyon régi adóssága, úgy gondolom, a Magyar Országgyűlésnek, a magyar kormánynak, ezt 1990-ben már meg kellett volna tenni. Üdvözöljük, hogy most erre a szándék tapasztalható.

Viszont egy kérdésem lenne még az előterjesztő úrhoz itt a föld alatti parkolóval kapcsolatban. A határozati javaslat azt említi, hogy lehetővé válik a kormányzati szervek működésével összefüggésben a térre érkező gépjárművek tárolása. Én azt szeretném megkérdezni, hogy ugye, azt nem gondolják komolyan vagy pedig én értelmezem félre, hogy az Országgyűlés mélygarázsát országgyűlési képviselők nem használhatják, hanem csak a kormányzati munkához kapcsolódó forgalom veheti igénybe majd azt.

Tehát összességében és zárásképpen én azt tudom mondani, hogy mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy szimbólumában a Kossuth tér tükrözze a nyitottságot, amit az egész Országgyűlésnek tükröznie kell, tűnjenek el a láncok, tűnjenek el a kordonok. Nem lehet helye a Magyar Országgyűlésnek teret adó közterületi egységen egy olyan korlátozásnak, ami az egyik legalapvetőbb alkotmányos jogát korlátozhatja bárkinek, és ezért kérem önöket, hogy támogassák azt, hogy a gyülekezési joghoz való maradéktalan jog megvalósulhasson, és sugallja ezt a mentalitást ez a határozati javaslat is.

Köszönöm szépen. (Mile Lajos tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Novák Előd képviselő úrnak adok most szót. Parancsoljon, képviselő úr!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Ismételten köszönöm a szót, elnök úr. A Kossuth tér visszatér - reméljük, hogy nemcsak az eredeti arculatához, hanem a tüntetők számára is. Hiszen a határozati javaslat indokolása szerint a Kossuth Lajos tér a gyülekezési jog állampolgári gyakorlásának kiemelt színtere, azonban erről a határozati rész egyáltalán nem rendelkezik. A tüntetők kiszorítása 2006 óta széles körű társadalmi felháborodást váltott ki, ezért meggyőződésem szerint indokolt lenne annak rögzítése a rendelkező részben is tehát, hogy a kormánynak biztosítania kellene a feladatának elvégzése közben azt is, hogy a gyülekezési jog gyakorlásának, tehát a legnagyobb tüntetéseknek is a jelenleginél alkalmasabb helye legyen a Kossuth Lajos tér. Erre vonatkozóan tehát egy módosító javaslatot is megfogalmaztam.

Ami a kormány távozását illeti, természetesen támogatom, a Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatja a kormány távozását, akár még csak az épületből is (Derültség az ellenzéki padsorokban.), de persze ennek tágabb értelmében is. Erre most nem kívánok kitérni, bár az általános vitában messzire mehetnénk, már csak azért sem, mert van itt még azért sajnos érdekesebb és aktuálisabb, akutabb ügy is.

Az egyik, amiről Staudt Gábor képviselőtársam fővárosi elnökként is illetékesnek tartotta magát, hogy megszólaljon, hogy bizony a Károlyi-szobor még mindig itt éktelenkedik több mint húsz évvel, több mint két évtizeddel is az úgynevezett rendszerváltás óta az Országgyűlésnek az északi oldalában. Erre vonatkozóan is egy módosító javaslattal lesz lehetőségük önöknek hitet tenni amellett, hogy ezt végre nem szeretnék itt látni.

Kövér László is nyilatkozott már erről, persze amikor mi, jobbikosok nyújtottuk be, Hegedűs Tamás és Hegedűs Lorántné képviselőtársam az erre vonatkozó határozati javaslatot, akkor ezt persze leszavazták, ezt láthattuk. Ennek indokolására nem térnék ki hosszan, hiszen határozati javaslatunk indokolása megtalálható, illetve megtalálható lesz az Országgyűlés honlapján, hiszen ahogy most néztem, valami technikai ok miatt más jön be azon az iktatószámon, de már jeleztem az Országgyűlés Hivatalának, tehát hamarosan ismét átolvashatják a részletes történelmi visszatekintést. Erről néhány szóban Staudt Gábor képviselőtársam már beszélt.

Én hadd beszéljek inkább egy másik kérdésről, hiszen önmagában a Károlyi-szobor már szinte lerágott csont. Azért hogyha jártak önök 2006 őszi tüntetésekre, akkor tudhatják jól, hogy a Károlyi-szobor kapcsán már nem arról folyt a vita, hogy el kell-e távolítani, hanem arról, hogy hogyan és hova, hogy például a 2-es villamos után kellene kötni, vagy várhatunk valamiféle jogszabályi rendezésére ennek a kérdésnek. Tehát én azt gondolom, hogyha meg akarjuk előzni a forradalmi változásokat, akkor itt most jogszabályban is, egy országgyűlési határozatban biztosítsuk azt, hogy ennek eltávolítására hitet teszünk.

Ahogy viszont említettem, van egy másik fájó pont, ez pedig a közeli Szabadság tér, amelynek rendezésétől nem tekinthetünk el ennek a javaslatnak a keretében sem.

(10.00)

A Szabadság téri szovjet emlékműre rá is lehet látni innen a kormánypárti folyosókról, az Országgyűlés főemeletéről. Azt gondolom, hogy az Országgyűlés szívében egy ilyennek nincs helye. S hogy ezt egy kissé alátámasszam, hadd olvassam fel a Szabadság téri szovjet emlékmű eltávolítását követelők kiáltványát, amelyet közösen fogalmaztunk meg Budaházy Györggyel még 2004-ben, hiszen akkor jutott el olyan szintre, hogy akkor már olyan széles körűvé váltak a társadalmi tiltakozó megmozdulások ezzel kapcsolatban, hogy 2004. március idusa óta több tucatnyi kordonnal védik a Szabadság téren - pikáns módon a szabadságról elnevezett téren kordonokkal zárják el - ezt az önkényuralmi jelképet is tartalmazó emlékművet. Ennek a kiáltványnak az aláírói közt is találnak majd a kormánypárti képviselők számára is meglehetősen közel álló, akár önök között lévő közéleti személyeket, például képviselőt is, ezért azt kérem, hogy hallgassák figyelemmel ennek a történetét.

A budapesti Szabadság tér és környéke helyén állt száz évig az a II. József által építtetett tüzérlaktanya, amelyet Pest Bastille-jának neveztek. Ennek területén végezték ki Batthyány Lajost, Magyarország első szabadon választott miniszterelnökét. Jelképesen felakasztották Kossuth Lajost, Táncsics Mihályt, Irányi Dánielt, és még sok magyar forradalmárt, szabadságharcost börtönöztek be vagy végeztek ki itt. Ez a tér pontosan az ő emlékükre kapta a Szabadság nevet, s még a környező utcák is a magyar vértanúk nevét viselik. 1897-ben bontották le a rossz hírű épületkomplexumot, és alakították ki a jelenlegi környezetet. 1920-ban a nemzet legnagyobb tragédiájának, a kétharmados országvesztésnek az emlékére Trianon-emlékműcsoportot állítottak fel a kialakított téren. 1928-ban egészítették ki az emlékműcsoportot az ereklyés országzászlóval, amelynek talapzatába Nagy-Magyarország vármegyéiből, Petőfi, Kossuth szülőházának földjéből, valamint nagy történelmi csatáink helyszínéről - Muhipuszta, Csele-patak, 1848-as szabadságharc csataterei - és az első világháborúban elesett hősi halottak temetési helyeiről - Galícia, Doberdó - hoztak földet. Eleink tehát nemzeti emlékhelyet alakítottak ki itt, a közeli Szabadság téren.

1945-ben a benyomuló szovjet csapatok ezt az emlékműcsoportot, vagyis nemzeti emlékhelyünket rombolták le, és építették fel a helyén saját obeliszkjüket, amit önök is láthatnak, ha kilépnek az ülésteremből. (Wittner Mária: Innen nem látszik!) De a folyosóról, tisztelt Mária néni, megnéztem, sajnos a mai napig lehet látni még az önkényuralmi jelképet is.

A rendszerváltás után tizenhárom évvel a tér átépítése kapcsán joggal hitte minden jóérzésű ember, hogy végre minden a helyére kerül, a szovjet katonák emlékműve a temetőbe, a magyar történelmi emlékművek pedig vissza a Szabadság térre. De nem ez történt. Magyarország politikai vezetői a nemzet megkérdezése nélkül a Szabadság tér eredeti állapotának helyreállítása helyett a szovjet hősi emlékmű teljes pompájában való visszaépítése mellett döntöttek. Ez az, amiről államtitkár úr nem beszélt, csak úgy önmagában a Szabadság téri felújításról hallhattunk. Ez ellen az iszonyatos megaláztatás ellen persze több civil szervezet is felemelte a hangját. Kétszer is szerveztek tüntetést a visszaépítés ellen, fontos közéleti szereplőkhöz pedig tiltakozó beadványokat juttattak el, fogalmaz a kiáltvány 2004-ben. Hozzáteszem, azóta több tucat ilyen tüntetés volt és polgári engedetlenségi mozgalom is elindult.

A tiltakozó beadványokon kívül - amelyek süket fülekre találtak - még az emlékművön lévő, a Btk. 269/B. §-ába ütköző sarló-kalapácsos ábrázolás miatt feljelentés is történt, persze a rendőrség és az ügyészség is elutasította azt. A közhiedelemmel ellentétben a rajta lévő aranyszínű ötágú csillag mindig is aranyszínű volt, ilyen értelemben a hatályos jog szabályai szerint persze nem minősül önkényuralmi jelképnek - ellentétben például a horogkereszttel, amely színtől függetlenül önkényuralmi jelkép -, ellenben viszont a sarló-kalapácsos ábrázolás színtől függetlenül, az emlékmű mindkét oldalán, azon is, amelyik az Országgyűlés épülete felé esik, önkényuralmi jelképnek minősül. Folytatólagos mulasztásos jogsértés valósul meg tehát a Kossuth tértől nem is olyan messze.

Mindezek tetejébe az emlékművön a "Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek" felirat díszeleg minden magyar nevében; annak a szovjet birodalmi hadseregnek a dicsőségére, amely elfoglalta és fél évszázadig megszállva tartotta hazánkat, katonái tízezer számra megerőszakolták asszonyainkat, leányainkat, több százezer honfitársunkat elhurcolták málenkij robotra, akik nagy része a Szovjetunió lágereiben pusztult el embertelen körülmények között, és amikor 1956-ban az általuk diktált elviselhetetlen rendszer ellen a népünk fellázadt, szabadságharcunkat is kegyetlen módon tiporták el. Úgy érezzük, a parlamenti pártok ezzel megadták a végső kegyelemdöfést az egész rendszerváltásnak, amelynek az alapja éppen az volt, hogy kimondtuk: a '45 óta szovjet felszabadítás néven emlegetett esemény valójában megszállás volt. Budapest, 2004. április 4.

Az aláírók pedig: az '56-os Magyarok Világszövetsége - amelynek elnöke a kiáltvány aláírásakor még élő Pongrátz Gergely volt -, Egyesült Magyar Ifjúság, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Budaházy György vezette Hun Szövetség - aki, mint említettem, a kiáltvány megfogalmazója is volt, velünk együtt -, Horthy Miklós Történelmi Társaság, Ifjú Magyarok Egyesülete, Jobbik Magyarországért Mozgalom, Magyar Revíziós Mozgalom, Magyar Nemzeti Front, Magyar Polgári Szalon - jelzem, ennek a fővédnöke Lévai Anikó, a miniszterelnök úr felesége -, Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom, Pajzsszövetség, Sárospataki Konzervatív Kör, Szabad Magyarországért Mozgalom, Trianon Társaság, Wittner Mária '56-os szabadságharcos külön név szerint is és Zrínyi Emlékvédő Társaság.

Ennyi civil szervezet aláírásával, de ami még fontosabb, ennek a célnak az érdekében fogalmaztak meg egy olyan kiáltványt, amely azóta süket fülekre és kordonokra talált; kordonok tucatjaira a magyar szabadságról elnevezett téren. Azt gondolom, ideje lenne ezen változtatni.

Érdemes felidézni 2006. április 1-jét is, egy pikáns áprilisi tréfát, amikor is a Fidesz nevében egy kamu közleményt adott ki máig ismeretlen tettes. Ebben úgy fogalmazott a Fidesz - ami egyébként a Fidesz honlapjára is fölkerült, tehát azért kétségünk lehet afelől, hogy ez valóban áprilisi tréfa volt-e vagy komolyan gondolták, hiszen, ismétlem, a Fidesz honlapján is megjelent Pokorni Zoltánnak egy közleménye -: miután a Fidesz-kormány által az iskolákban bevezetett holokauszt-emléknap beváltotta a hozzá fűzött reményeket, elérkezettnek látjuk az időt, hogy a magyarság nagy tragédiája, Trianon is hasonló megítélés alá essen - olvasható tehát a Fidesz honlapján Pokorni Zoltán közleményében 2006. április 1-jén.

De folytatom: bár utóbbi történelmi tényt nem kérdőjelezheti meg senki, mégis fontosnak tartjuk, hogy a felnövekvő nemzedék tisztában legyen a népünket ért igazságtalansággal és azzal, hogy a határon túli magyarok is nemzetünk egyenrangú polgárai kell legyenek, még ha a határokat el is tolták a fejük felett. Ha a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség győz a választásokon és kormányt is tud alakítani, első intézkedései közt lesz, hogy a közoktatásban elrendeli a június 4-ei megemlékezéseket, a Szabadság téri szovjet emlékmű helyére pedig vissza kell álltani a Trianon-szoborcsoportot az országzászlóval - áll a Fidesz közleményében, amelytől persze egy nap után nyomban elhatárolódtak. De láttunk mi már azóta egy újabb elhatárolódást: a Fidesz elhatárolódott a 2006-os elhatárolódásától akkor, amikor négy év elteltével a Trianon-emléknapot végre megszavazták korábbi ígéretük, 1990-es kivonulásuk és sok minden más ellenére.

Viszont a szovjet emlékmű eltávolításával kapcsolatos elhatárolódásuk a mai napig életben van, pedig itt is ideje lenne az önök részéről egy pálfordulásnak. Több mint húsz évvel a rendszerváltás után, egy évvel az úgynevezett fülkeforradalom után ideje lenne, hogy az Országgyűlés épületéből és a Kossuth térről is látszó önkényuralmi jelképet, a kommunista megszállók emlékművét eltávolítsuk. Tegyük hozzá, ennek a közleménynek az alján - ahogy itt olvasom a legolvasottabb jobboldali hírportál lábjegyzetét - azt írja a kuruc.info szkepticizmus, hogy kételkedve olvassuk Pokorni közleményét, s nem azért, mert április 1-je van, hanem mert a Fidesz, azon belül Pokorni Zoltán a Trianon-emléknap kezdeményezője. Sokkal inkább lenne hihető számunkra az, ha a polgári párt az általa bevezetett holokauszt.emléknap munkaszüneti nappá nyilvánításáért küzdene. Valóban, akinek volt politikai realitásérzéke, az jól érezte, hogy nem volt ez túl reális akkor, de változnak az idők, és a Fidesz politikája is úgy változik, ahogy a társadalmi elvárások, hogy finoman fogalmazzunk. Azt gondolom viszont, hogy a társadalmi elvárások húsz évvel a rendszerváltás után - nézzünk csak a jelenleg kétfősre apadt MSZP-frakcióra - azt mondják: elérkezett az idő, hogy ezt az emlékművet eltávolítsuk. Nem beszélve arról, hogy ehhez semmilyen plusz állami erőforrásra nem lenne szükség, hiszen a Magyar Élettér Alapítvány már biztosította az ereklyés országzászló visszaállításának a költségeit.

Még egyszer arra kérem önöket, hogy a két módosító javaslatunkat - mely egyrészt a Kossuth téren való tüntetések biztosításáról, másrészt pedig különösen a Károlyi-szobor és a Szabadság téri szovjet kommunista emlékmű eltávolításáról szól - támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

(10.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy igaz, hogy az általános vita nem teljesen kötött műfajába sok minden belefér, de mégiscsak a budapesti Kossuth tér rekonstrukciójáról szól az előterjesztés, lehetőleg arról beszéljünk.

Most pedig Ferenczi Gábor képviselő úrnak adok két percre felszólalási lehetőséget, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egészen elképedve hallgattam ma reggel Burány Sándor MSZP-s képviselő úr mentegetését Károlyi Mihállyal kapcsolatban, illetve Károlyi Mihály szobrának eltávolításával kapcsolatban. Nagyon fontos leszögezni, hogy Károlyi Mihály az egyik legnagyobb magyar hazaáruló volt.

Miközben róla ezt mondhatjuk el, addig azt is fontos hangsúlyozni, hogy 2004. december 5-én pedig az MSZP tanúbizonyságát adta annak, hogy ők pedig nemzetárulók, ugyanis magyar testvéreink ellen uszították a magyarságot.

Két írásbeli kérdést is adtam be a közelmúltban Navracsics Tibor miniszter úrhoz. Az egyik, hogy szándékozik-e a kormány erkölcsi kártérítést nyújtani a vörös terror idején meghurcoltak családtagjainak, rehabilitálni a kivégzetteket. A másik kérdésem pedig éppen Károlyi Mihály szobrának eltávolítására vonatkozott. Utóbbi kérdésemre a miniszter úr azt a választ adta, hogy ez önkormányzati hatáskör, éppen ezért örülök ennek a határozati javaslatnak, hogy végre rendeződhet Károlyi Mihály szobrának számunkra nagyon fontos ügye, hiszen azt gondolom, hogy az erkölcsi kártérítést a Tanácsköztársaság, a vörös terror idején kivégzett, meghurcolt magyar emberek számára Károlyi Mihály szobrának eltávolítása jelentheti.

Még két fontos gondolat: azt gondolom, József Attilát nem lehet egy napon említeni egyrészt Károlyi Mihállyal, másrészt pedig érdemes utánaolvasnia képviselő úr, hogy Magyarországon sohasem volt fasizmus.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra Volner János képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A magam részéről a jelenleg előttünk fekvő előterjesztést őszinte megdöbbenéssel olvastam. Ugyanis ha végiggondolják a képviselőtársak, hogy az elmúlt egy év miről szólt, semmi egyébről, mint hogy puritán államot hirdetett a Fidesz, puritán gazdálkodás szükségességét fogalmazta több ízben meg. Arra biztatott mindenkit, hogy lehetőség szerint takarékoskodjon, sőt amikor a nemzetgazdasági miniszter úr Brüsszelbe látogatott, és az Európai Unió gazdaságpolitikusaival egyeztetett, ott olyan gondolatokat fogalmazott meg, hogy minden magyar munkavállalónak egyhavi jövedelméről egy évben le kell mondania, mert annyira rossz helyzetben van az ország, minden nyugdíjasnak egyhavi nyugdíjáról le kell mondania, mert annyira rossz helyzetben van a költségvetés.

Ezek a gondolatok megfogalmazódtak, és azt láttuk, hogy a politikum, a jelenlegi politikai elit elvárja a vállalkozóktól, elvárja a társadalom egészétől azt, hogy áldozatot hozzon, hiszen nehéz helyzetben van az ország. Ezzel szemben előttünk van most egy olyan előterjesztés, amely ennek éppen az ellenkezőjét hirdeti, éppen az ellenkezőjét valósítja meg. Eddig érdekes módon minden kormány elfért a Parlament épületében, nem voltak túl szűkösek a keretek, itt elég volt az ingatlanüzemeltetés során a Parlament nyújtotta lehetőség arra, hogy a kormány el tudja itt látni a tevékenységét. (Dr. Répássy Róbert: Mi a Jobbik álláspontja?) A többi minisztérium épületét eddig is a szükséges mértékben igénybe vették, a többi ingatlanon keresztül el tudta látni a kormány a feladatát.

Most ahhoz képest azt látjuk, hogy csak az Országgyűlésé lesz az Országház épülete, az ingatlangazdálkodás szabályait gyakorlatilag semmibe véve a kormány keresni fog magának valószínűleg egy új helyet, egy új irodaházat, jó drágán, és gyakorlatilag az adófizetők képébe nevetve, számolatlanul költi majd el az adóforintokat saját lakberendezésére, a saját igényeinek finanszírozására.

Ez egy olyan javaslat, amit egész egyszerűen nem lehet támogatni, mert egyrészt megrendül az állampolgárok erkölcsi hite, megrendül a kormányzatba vetett bizalma, és a politikai bizalom, amelyet a Fidesznek megelőlegezett egy kétharmados választás formájában, tovább fog erodálódni. Mi kevésbé a Fidesz miatt sajnáljuk ezt a dolgot, inkább arra teszünk utalást, hogy azok, akik a közhatalmat gyakorolják, nem szabad, hogy visszaéljenek azzal a pozícióval, amit a választások jóvoltából élvezhetnek.

Azt gondolom, hogy semmilyen ésszerű, racionális gazdasági magyarázata annak nincs, hogy a kormány ki akarjon költözni a Parlament Kossuth téri épületéből, semmilyen racionális magyarázat nincs arra, hogy új helyet keres magának, semmilyen racionális magyarázat nincs arra, hogy ismét egy többmilliárdos beruházás elé nézünk.

Ha a képviselőtársak visszagondolnak az elmúlt hónapok eseményeire, mit láthatunk? Már magam előtt látom a bulvárlapok címoldalát - megjegyzem, teljes joggal -, amelyek meg fogják jegyezni azt, hogy miután frissen aszfaltozták a Kossuth teret, utána ide fognak jönni a földmunkagépek és fölverik a friss aszfaltot (Dr. Répássy Róbert: Zöldövezetet csinálnak.), mert valakinek jött egy új agyszüleménye a kormány részéről, hogy ide mélygarázst álmodott meg, utána megvalósítanak itt egy olyan beruházást, amire egyébként az égvilágon semmi szükség nincs.

Azt kérem, képviselőtársaim, hogy legalább egyszer próbáljon a politikai elit példát mutatni, legalább egyszer próbáljon meg ugyanúgy áldozatot vállalni, vagy legalábbis ne részesedjen azokból a többletjuttatásokból, amelyet magának nyilvánít az Országgyűlésben, amit a kétharmados szavazógépezet segítségével meg tud szavaztatni. Legalább egyszer álljon úgy ki az emberek elé, hogy ő maga is részese az országnak, ő maga is viseli annak terheit, és nem próbálja meg kikerülni, a jogalkotási eszköztár lehetőségeit figyelembe véve és ezeket gátlástalanul kihasználva.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban. - Dr. Répássy Róbert: Szóljatok a Volnernek, hogy támogatjátok ezt a javaslatot!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel tájékoztatom a Házat, hogy a mai napon nincs tévéközvetítés. Turi-Kovács Béla képviselő úrnak adok szót. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, nagyon rövid leszek. Arra kérem a képviselő urat, hogy gondolja meg azért, amiket itt elmondott. Nem hiszem, hogy ez a Jobbik álláspontja vagy legalábbis a párt nagy részének az álláspontja.

Az a párt, amelyik azt vallja magáról, hogy egy nemzet felemelkedésében gondolkodik, amely azt vallja, hogy a nemzet jelképeinek megjelenítésén akar és kíván munkálkodni, hogy ezeket be akarja oltani az emberek szívébe is, kell hogy egy nemzetnek akkora ereje legyen, hogy legalább az alapvető ügyeket úgy oldja meg a pillanatnyi helyzettől függetlenül is, amelyek az országnak - talán nem is tudnék mást mondani, mint azt, hogy - az arculatát oly módon tudja változtatni, ami emeli a mi jelképértékeinket, emeli az egész nemzet tudatát.

Nincs másról szó, mint arról van szó, ha végiggondoljuk, hogy rendezzünk egy olyan ügyet, amely nem maradhat már tovább hosszú ideig ilyen helyzetben, hogy le van betonozva. Ebben az országban annyi mindent lebetonoztak, zárójelben megjegyzem: aztán utána elvitték. (Nevetve:) De itt nem erről van szó.

Itt arról van szó, hogy valamit alkotni szeretnék közös erővel. Ami meg a bulvárlapokat illeti: a bulvárlapok belőlünk élnek. Abból élnek, hogy időnként olyanokat próbálunk mondani jó célok érdekében is - ne vegye rossz néven, képviselő úr, nem önről van szó, de - populista megjegyzésekkel, amit aztán a bulvárlapok éppen az ellen, az ellen a jó cél ellen használnak ki, amit pedig támogatni kellene közösen.

Az, hogy ennek az országnak legyen egy Országháza, amely méltóképpen azt szolgálja, ami a dolga, hogy legyen olyan kormányhelye, ahol a kormány valóban úgy tud megjelenni, hogy az egész világ előtt a magyarságot tudja képviselni, ez nem lehet, hogy ez ne legyen közös cél. Azt gondolom, hogy amikor meg valamiféle gyűjtésről tetszett beszélni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azt vegye tudomásul, képviselő úr, hogy én személy szerint sem békekölcsönt, sem ötéves kölcsönt soha nem támogattam, nem jegyeztem, a jövőben sem fogok, abban nem látok megoldást.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra Volner János képviselő úrnak adok szót. Parancsoljon, képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Annak mindig tudatában vagyok, hogy mikor van tévéközvetítés és mikor nincs, ha másból nem, abból veszem észre, hogy amikor a kormány előterjesztőként részletes vitát folytat az Országgyűlésben, a tévéközvetítés után a kormánypárti képviselők nem is szólnak hozzá a törvényjavaslathoz.

(10.20)

A végén aztán, amikor az ellenzék jól kivitatkozta magát, feláll az adott előterjesztő, elmondja, hogy mekkora idióták voltak az ellenzéki képviselők, és mennyire nem értenek hozzá (Dr. Répássy Róbert: Ilyet sohasem mondanánk!), kinyilatkoztatja a véleményét, aztán leül. Ez úgy általában a normális menetrend a tévéközvetítési időn kívül.

Az pedig, Turi-Kovács Béla képviselőtársam, amikor az állam takarékos gazdálkodásáról szóló törvényeket fogadjuk el itt az Országgyűlésben, azt gondolom, ez irányadó kell hogy legyen a kisebb és a nagyobb lépésekben egyaránt. Ha visszagondol képviselőtársam, hány olyan törvényjavaslat vérzett már el a bizottságokban, nem is került ide a parlament plenáris ülései elé, ami ezt célozta volna. Amikor például elmentünk a költségvetési bizottságba egy olyan törvényjavaslattal, amely a takarékosság jegyében a hivatali autók számát, motorméretét, felszereltségét maximálta volna, ezt ésszerűsítette volna - megjegyzem, nyugat-európai mintára -, többek között az önök pártja volt az, amely ezt a törvényjavaslatot leszavazta, holott ha az állami és önkormányzati rendszert nézzük, több ezer autóról van szó.

De visszatérve erre az előterjesztésre, én amondó vagyok, hogy lehet különböző ingatlangazdálkodási célja a kormánynak, egyre azonban ügyelnie kell: ha maga is áldozatot kér az állampolgároktól ebben az országban, akkor élen kell járnia az áldozatvállalásban is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Úr! Én nem önnek szántam a mondandómat (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De komolyan vette!), de a monitorra tekintve hirtelenjében ráláttam, hányan is kértek kétperces felszólalásra lehetőséget (Dr. Kontrát Károly: Negyvenheten! - Derültség a Fidesz padsoraiban.), és ezzel kapcsolatban jegyeztem meg. Világos, hogy részleteibe nem bocsátkozhattam, és nem mondhattam el, hogy miről van szó.

De azóta már változott a helyzet, most csak ketten várnak kétperces felszólalásra. (Derültség.) Elsőnek Wittner Mária képviselő asszonynak adok szót. Parancsoljon, képviselő asszony!

WITTNER MÁRIA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nevem megemlíttetése címén szeretnék szólni. A múltkor, áprilisban volt egy szép nagy botrány Horn Gyula dicséretével. Nem szeretném, ha ugyanabból a szájból hangzana el az én nevem, ahonnan Horn Gyulát agyondicsérték, mert éppen elég botrány keletkezett ebből, és több mint egy hónapig kaptam a névtelen leveleket.

Megköszönöm önnek, képviselő úr, hogy ennyire képviseli a magyar ügyet Horn Gyula személyében.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szilágyi Péter képviselő úr következik, az LMP-képviselőcsoportból.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék Volner képviselőtársamra reagálni. Részben osztom az aggodalmait az esetleges pazarlás és a közpénzek nem megfelelő kezelésével kapcsolatban, ugyanis eléggé furcsa számomra, hogy még csak hozzávetőleges összeget sem hallottunk arról, hogy mekkora pénzt szánnak a Kossuth tér rendezésére. Ez mindenképpen furcsa, és egyébként a bulvársajtó már elkezdett cikkezni erről a témáról. Ha tetszik, ha nem, a Kossuth téren nemcsak "Jóban, rosszban" bulvársajtó van, hanem ez folyamatosan jelen van, ezzel együtt kell élnünk, és ez valahol a mi felelősségünk is.

Ugyanakkor nem tudom osztani Volner képviselőtársamnak azt a nézetét, amelyben aggályosnak tartja, hogy a kormány kiköltözik a Parlament épületéből. Én most ebben az ügyben jóhiszemű vagyok a kormánnyal szemben, és remélem, illetve bízom benne, hogy nem különböző kormányzatinegyed-beruházásokra kívánják ezt a motívumot felhasználni; ez mindenképpen felháborító lenne, és önöknek akkor el kell majd ezzel számolni a választóik előtt. Amekkora csinnadrattát csinálták az elmúlt Gyurcsány-kormánynak a kormányzati negyedre vonatkozó elképzeléseiből, önöknek semmilyen erkölcsi alapjuk nem lenne arra nézve, hogy ilyen esetleges beruházásba vágjanak bele. Bízom benne, hogy nincs is ilyen szándék. Köszönöm.

(Móring József Attila elfoglalja a jegyzői széket.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Novák Előd képviselő úr következik, a Jobbik-képviselőcsoportból; őt Volner János képviselő úr fogja követni.

Parancsoljon!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak arra szeretnék reagálni, hogy én állítólag Horn Gyulát valaha is dicsértem. Természetesen ilyen nem történt sohasem (Wittner Mária: Nézze vissza a jegyzőkönyvet!), sőt én magam Horn Gyula miatt kezdtem el politizálni, az ő kormánya miatt, akkor vonultam először utcára tüntetésekre. Az más kérdés, hogy az alaptörvény vitájában, igen, el kellett mondanom, és sajnos a mai napig aktuális, hogy még a Horn-kormány is komolyabban vette a nemzeti együttműködést - még a Horn-kormány is, pedig megvan róla a véleményem -, mint önök, akit sokat hangoztatják ezt. (Wittner Mária: Attól függ, milyen szemüvegen nézi! - Az elnök csenget.) Hiszen ők vették bele a kétharmados többségük korlátozására azt, hogy az új alaptörvény részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához négyötödös többség szükséges. Még ők is érezték, hogy a kétharmaduk korlátozására kell egy ilyen, legalább az új alkotmány elfogadása esetében, ami nem lehet csak a kormánypártoké. Mint ahogy önök viszont azt gondolták, és első dolguk volt, meg sem kísérelték a nemzeti együttműködést, egyik párttal sem, pedig van itt olyan párt, amelyik önökhöz közel áll, és amelyik támogatására esetleg számíthattak volna, ha egy kicsit konstruktívabban állnak hozzá. Meg sem kísérelték. Az önök első dolga volt ezt a bizonyos négyötödös passzust eltörölni, és bebiztosítani, hogy önök kétharmaddal, bármi lesz, ezt meg fogják szavazni.

És nem mi támogattuk azt sem, hogy az ilyen egykori állampárti vezetők, ha már Horn Gyula nem is, de akár Gyurcsány Ferenc, Kovács László vagy Lendvai Ildikó még itt ülhessen az Országgyűlésben. A mi alaptörvény-módosító javaslatunk kimondta volna, hogy ne lehessenek tagjai. Úgyhogy minket ne vádoljanak Horn Gyulával!

És nem mi biztosítjuk, hanem az önök miniszterelnöke büszkélkedik azzal, hogy VIP körülmények között, luxuskörülmények között, közpénzen éli végnapjait Horn Gyula. Azt gondolom, ezzel is ő büszkélkedik, nem pedig mi. Úgyhogy kikérem magamnak azt, hogy Horn Gyulát valaha is méltattam volna.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, bizonyára van lehetőség arra, hogy személyes érintettség okán válaszoljon az előbbiekre, mert úgy gondolom, hogy most már nagyon elmentünk a budapesti Kossuth téri rekonstrukció kérdéskörétől.

Úgyhogy ha lehet, arra kérem majd Volner János képviselő urat - ön következik -, hogy erre térjen vissza. Parancsoljon, Volner János képviselő úr!

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezzel szeretnék foglalkozni természetesen. Én is hiányolom a költségvetési hatástanulmányt, már csak azért is, mert amikor ellenzéki képviselőként elmegyünk egy bizottságba a saját törvényjavaslatunkkal, az első kérdés, amit fixen megkapunk a kormányoldalról, hogy tessék mondani, van-e költségvetési hatástanulmány mellé. Megjegyzem, nem nekünk dolgoznak többezres létszámban a különböző hivatalok munkatársai vagy éppen a minisztériumoké. Én elvárnám azt a kormánytól, hogy ha behoz az Országgyűlés elé egy olyan javaslatot, amely jelentős adópénzeket emészt majd föl, akkor mellékeljen egy olyan költségvetési hatástanulmányt, amely részletesen kimutatja ennek a hatásait, lássa azt a törvényalkotó, lássák azt a képviselők, hogy mennyibe fog ez az adófizetőknek kerülni, aztán annak alapján lehet állást foglalni benne, hogy ez most sok vagy kevés, kicsit kevesebből vagy többől kellene kihozni. De mindenesetre a szükséges információval a törvényhozás képviselőit, én úgy gondolom, el kell látni.

A másik, amire fel szeretném hívni a figyelmet. Tudom, hogy óriási a kísértés, jelentős hatalmat ad a kormány kezébe a kétharmados támogatás, azonban óvnék attól - tekintettel arra, hogy az Országgyűlés Hivatalának vagyonkezelésébe kerül át a Kossuth tér teljes területe az előttünk lévő előterjesztés alapján -, hogy ezzel a hatalommal visszaéljen a kormány. Emlékeztetni szeretnék csak, képviselőtársak, arra, hogy azt a rendőrtisztet, aki rendszeresen kordonozott éveken keresztül politikai utasításra a Parlament körül, Kordon Józsinak nevezte el a közvélemény - (Dr. Kontrát Károlyhoz:) államtitkár úr már mosolyog, hiszen ismeri a sztorit. Meg szeretném óvni önöket attól a tévedéstől, hogy a most a Parlament előtt folyó képkiállítás mintájára most kordonkiállítás vegye majd át a főszerepet; nem ezekben szeretnének a fővárosiak gyönyörködni. Én tehát csak azt kérem, hogy ez a nyitottsága a Kossuth térnek a továbbiakban is maradjon meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki felszólalni a vitában. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az előterjesztőket, kívánnak-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Igen, Balsai István képviselő úr!

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném megköszönni minden hozzászólónak azt a - talán egy kivételével - kifejezett támogatását, amely különböző kritikai észrevételek mellett, de végül is egyetértett azzal a javaslatban foglalt két fő céllal, amely a Kossuth tér méltó kialakítására, illetőleg az államhatalom és a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom szétválasztására vonatkozik. Ezzel kapcsolatban tehát én minden frakció részéről a fő kérdést illetően támogathatónak vélem a javaslatunkat.

Miután ez egy országgyűlési határozati javaslat, szeretném Volner képviselő úr figyelmébe ajánlani, természetesen nem tartalmazhat sem tervrajzokat, sem költségszámításokat, sem különböző képzőművészeti kivitelezési tanulmányokat. Ez a határozat arról szól, hogy felkéri, felhatalmazza a kormányt - ahogy az államtitkár úr ezt világossá tette -, hogy ezekben a kérdésekben járjon el.

(10.30)

Nem szűnik meg a kormány parlament általi ellenőrzése, természetesen önöknek is, kormánypárti képviselőknek is három évük lesz arra, hogy ellenőrizzék bármilyen formában a kormány ez irányú tevékenységét, beleértve természetesen az építéssel érintett terület, területkialakítás költségszempontjait.

Itt szeretnék utalni arra, Pálffy képviselő úr igen széles ívű áttekintést adott a tér történetéről és arról a két épületről, amely körülvesz minket, és ennek a bevonásáról. Személy szerint én is fontosnak tartanám ennek a kidomborítását, egyet azonban tudnunk kell a forgalom elterelésével kapcsolatban, amiről itt szó esett, hogy villamos járt itt. Ha régi fényképeket meg tetszenek nézni, a 2-es villamos ugyanott kerülte meg a teret, ahogy most, a különbség az volt, hogy az Akadémia utcából kanyarodott ki, aztán Rákosiék egyetlen értékelhető intézkedésére a Duna-partra helyezték át a 2-es villamos vonalát, hogy ne a pártház előtt menjen. Mint tudják, ott volt a párt központi bizottságának székháza. Tehát villamos ugyanúgy volt. Én úgy gondolom, hogy ennek a földbe süllyesztése rendkívül költséges megoldás lenne, de még egyszer mondom, ez nem tárgya a határozati javaslatnak, mint ahogy itt nagyon sok szó esett a zsidótörvényektől kezdve Wass Albertig, a vörös terrorról és az egyéb jelképekről, rossz emlékekről és jó emlékekről egyaránt.

Nem tárgya, tisztelt Novák képviselő úr, nem tárgya a Szabadság tér ügye. (Novák Előd: Vegyük tárgyává!) Nyújtsanak be egy ilyen javaslatot. Budapest, Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról szól a javaslat. Budapesten számos tér van még, amit az ön ismertetése nem tartalmazott, nem beszélt itt különböző történelmi jelentőségű budai terekről. Én mint budai képviselő egy kicsit ezt hiányolom, de ezt csak tréfásan mondom. Ha majd budapesti térismertetőket, politikai vitanapot kezdeményeznek, akkor bőven lesz alkalma erre kitérni. Még egyszer tehát hangsúlyoznám, a Szabadság tér nem tárgya a jelen javaslatnak.

Még szeretném megnyugtatni képviselőtársaimat több képviselői hozzászólásban érintett kérdés kapcsán. A gyülekezési jogról egy törvény szól, egy sarkalatos törvény szól. A gyülekezési jog egyetlen gátja a magánterület. Itt erről nincs szó, nyilván látják, hogy ez pontosan ellenkező hatást szeretne kiváltani, hogy ez egy olyan közterület legyen, ami természetesen a hozzáférést nem gátolja, a közönség, a látogatók és esetleg gyülekezők vagy demonstrálók hozzájutását nem gátolja, hanem erősíti.

Azt őszintén megmondom, Szilágyi Péter képviselő úrnak válaszolva, hogy nem tudom, a parlamenti lépcsőkön ülő turisták hogyan illeszkednek egy alkotmányos intézmény tekintélyéhez, de én gondolom, hogy semmi akadálya nem lesz ennek, ha nem zavarják az Országgyűlés munkáját. Ez is olyan terület, amellyel nem foglalkozik a javaslat.

Szóba került itt a látogatócentrum ügye. Szeretném szíves figyelmükbe ajánlani, a kezembe került nem olyan régen egy 1935-36-ban kiadott budapesti útikalauz. Ez a kor akkori állapotának megfelelő színvonalas kiadvány volt, természetesen foglalkozik az Országházzal, és megemlíti azt, amit majd még az előttünk álló évek nyilván lehetővé tesznek, hogy a XVII. kapu volt a Parlament megtekintésének és a parlamenti múzeum megtekintésének a beléptető helye. Természetesen mód és lehetőség lesz akkor, hogyha itt olyan sok hely fölszabadul, mint ami most a törvényhozástól eltérő tevékenységeket tesz lehetővé, hogy visszaállítsuk e tekintetben is az Országház múltját, szomorú és kevésbé szomorú múltját bemutató múzeumot, aminek a legutóbb az egyik momentuma volt annak a nagyon szép táblának a visszahelyezése, amely az első világháborúban elesett hőseinket, a képviselőket és az Országház munkatársait érintette.

Összegezve tehát, tisztelt képviselőtársaim, köszönöm a hozzászólásaikat, és a részletes vitában, ha lesz olyan javaslat, amit el tudunk fogadni, akkor majd kifejtem álláspontomat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Most soron következik a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/3499. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3499/2. és 3. számokon ismerhették meg képviselőtársaim.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a napirendi pont tárgyalásához az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság részéről érkezett vezetőket, akik itt az ötös páholyban foglalnak helyet. (Taps.)

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Tállai András úrnak, a Belügyminisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, aki a helyéről mondja el felszólalását, időkerete pedig 35 perc.

Engedje meg, államtitkár úr, hogy köszöntsem az időközben ismételten a helyére visszaérkező dr. Bakondi György altábornagy urat, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatóját. (Taps.)

Államtitkár úr, öné a szó.